Zane & Chelsea

Megtörtént aminek meg kellett történni, vagyis jobb lett volna ha nem esek ismét csábításba, mert az az önelégült mosoly a képén... Rémes! Örül, mint majom a farkának, de hát ezek után van is miért örülnie. Ami pedig engem illet nincs is jobb egy betépett menetnél, de azért még sem engedhetem, hogy kedve szerint használjon. Nem vagyok egy játékszer, akivel eljátszadozhat. Beismerem én is pont annyira élvezem ezeket a játékokat amiket egymással űzünk, de nem kellene ebből rendszer csinálni, mert ne adj isten még a végén komolyabbá válna ez a dolog közöttünk. Nekem nincs szükségem kötöttségekre, szeretek szabad lenni és őt ismerve szerintem csak egymás idegein táncolnák, ha a légyottokból több lenne.
- Mondjuk ezt mondani sem kell, látszik rajtad. - Azt hinné az ember, hogy a börtön megváltoztatja az embereket, de nem. Zane semmit sem változott. Még mindig ugyan olyan bunkó aminek megismertem.
- De mára velem is betudtad érni ugye? - Csipkelődő kérdésemet nevetve tettem fel. Ilyen megjegyzések után azt lehetne róla feltételezni, hogy nagyon megválogatja a partnereit, pedig neki annyira mindegy kivel hál. Nála csak az számít, hogy valaki lecsillapítsa a benne tomboló kangörcsöt.
- Hűha! Csak aztán nehogy kifogjon rajtad az a lötty. - Ki tudja mióta nem ivott már alkoholt, ezért szétcsaphatja magát a szemem láttára, de azért remélem nem fog előttem a saját hányadékában fetrengeni.
- Úti cél híján teljesen mindegy. Haladjunk előre és majd meglátjuk hol kötünk ki. - Nem tervezek sosem előre, ezért most sem tudom merre tartunk, de valamerre egyenesen. Erre még nem sűrűn jártam, lebukkant egy környék. Szemben velünk egy kétes külsejű alak jött, nem is törődtem vele egészen addig míg belém nem jött, de ha ez nem lett volna elég mindezt úgy követte el, hogy bele markolt szánt szándékkal a mellembe.
- Te meg mégis mit képzelsz magadról? - Felháborodottan ordítottam rá. Acélbetétes bakancsommal bele rúgva sípcsontjába. Értetlenül álltam az események előtt, de biztosan nem fogom csak úgy hagyni, hogy egy idióta fasz kedve szerint taperoljon.

- Na mit gondolok? - Volt a sitten valami gondolatolvasó tanfolyam, vagy mi a fene van? Csak szeretné tudni, hogy mire gondolok, amúgy is az előbb elfogyasztott fű után már én sem nagyon tudom, hogy pár perccel, vagy akár másodperccel mi is járhatott zseniális elmém bugyraiban. Aztán nagy nehezen mégis csak elkészülök, ilyen állapotban nem vagyok valami hű de gyors, de azért még sem kellett órák hosszáig rám várni. Pedig szíven húztam volna azzal az agyát, hogy ellaspogom az időt, de én is pont annyira akarok szórakozni, mint Zane ezért is szeretnék minél hamarabb kitipegni innen. 
- Én a helyedben nem sokáig gondolkoznék, nehogy még a végén én gondoljam meg magam, aztán sírhatnál utánam. - Szerintem még fel sem fogta mennyire szerencsés, hogy most is megesett rajtam a szíve és hagytam neki, hogy levarázsolja rólam alsóneműmet. Nem mindennap fog ám lenne karácsony, hogy kedve szerint csomagoljon ki. De minden jel szerint még mindig tetszik neki amit az amit a csomagolás alatt talál.
- Szerintem neked még a levegő is képes megártani, nehogy még ez a lötty. - Hangosan felkacagtam, valamennyire még mindig a fű hatása alatt vagyok, de legalább nem szorulok rá most a piára, vagyis eddig még nem. Majd ha kimegy belőlem a fű, akkor talán jöhet a pia is, a kettőt nem keverem mert még képes vagyok eszemet olyankor elveszteni. 
- Ugye most csak viccelsz? Hogy én ne ismernék? Ameddig te bent csücsültél a sitten addig én minden jó buliban benne voltam. - Kaján vigyor jelenik meg képemen, nem tudom sajnálni hogy Zane ennyire elbaszta és bent kellett seggre pacsit játszania a rabtársaival ameddig én idekint éltem az életemet. 
- Bazdmeg Z! Kibaszottul segítőkész vagy, ha ennek a lúzernek ellátom a baját utána gondoskodok rólad is. - Valami érhetetlen motyogás hagyja el az ipse száját, fogalmam sincs mit akar kinyögni, de őszintén nem is érdekelt. Ezt akkor elbaszta mikor letaperolt, nem fogom hagyni, hogy egy ilyen jött-ment kretén örömét lelje bennem. Feldúltan neki lököm az egyik szemeteskonténernek, aztán oda rúgtam, ahol a legjobban tud fájni egy férfinak. Hirtelen lábaim előtt hevert, úgy nyüszített mint egy kutya, de még ennyivel nem tudtam beérni. Mértem pár rúgást bordáira is, garantáltan el is tört pár, lehet nem rúgok nagyot, de az acélbetétes bakancsom helyettem is dolgozik. 
- Induljunk, vagy esetleg annyira tetszett, hogy te is kapni akarsz egy kis ízelítőt? - Fordultam vissza Zanehoz már lehiggadtan. Most levezettem a bennem tomboló feszültség egy részét.