welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
Ophelia&Aidan Vote_lcapOphelia&Aidan Voting_barOphelia&Aidan Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
Ophelia&Aidan Vote_lcapOphelia&Aidan Voting_barOphelia&Aidan Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
Ophelia&Aidan Vote_lcapOphelia&Aidan Voting_barOphelia&Aidan Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
Ophelia&Aidan Vote_lcapOphelia&Aidan Voting_barOphelia&Aidan Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
Ophelia&Aidan Vote_lcapOphelia&Aidan Voting_barOphelia&Aidan Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
Ophelia&Aidan Vote_lcapOphelia&Aidan Voting_barOphelia&Aidan Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
Ophelia&Aidan Vote_lcapOphelia&Aidan Voting_barOphelia&Aidan Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
Ophelia&Aidan Vote_lcapOphelia&Aidan Voting_barOphelia&Aidan Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
Ophelia&Aidan Vote_lcapOphelia&Aidan Voting_barOphelia&Aidan Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
Ophelia&Aidan Vote_lcapOphelia&Aidan Voting_barOphelia&Aidan Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

Ophelia&Aidan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime16.03.13 9:22



- Örülj neki. A kellemes meglepetés mindig jobb, mint a kellemetlen nem? És, ha te éppen kellemeset okozol bárkinek, akkor a továbbiakban is lesz mivel hencegned - vigyorgok a szőkeségre, ahogy az elméleteimet megállás nélkül gyártom.
- Hidd el, ezek a majmok semmit nem bíznak a véletlenre, és akár egymillió szőke, százhatvanöt centis lányból is kiszúrják azt az egyet, akire nekik szükségük van. Ezt elhiheted - immáron sokkal komolyabb hanglejtéssel beszélek csak, hogy biztosak legyünk a dolgokban, hogy nem bízhatunk semmit se a véletlenre - és igen, valószínűleg ez lesz a menet. Házi őrizet, riasztó beszerelés, telefonszám csere, kamera felszerelés - darálom megállás nélkül, miközben mutogatok is, ezzel még jobban kifejezve a helyzet komolyságát és azt, hogy rajta vagyok a szeren.
Mikor kijelenti, hogy én megfelelő leszek neki, mintha hatalmas kő esne le a szívemről. Nem megszokott, hogy nők leráznak magukról, így jelen pillanatban egy ilyen eset valószínűleg nagy csorbát ejtett volna a becsületemen. Így csak halvány, somolygó mosollyal veszem tudomásul, hogy nem kell megint felhívni a központot, hogy akadt egy kis bökkenő, és le kell szegény kis engemet cserélni.
- Én is emberből vagyok... és ha valamit nálam könnyen el lehet érni, akkor hát azt biztos - magyarázom. És tény, roppant könnyen zavarba jövök, és bár nem vörösödök el a fülem tövétől kezdve a nyakamig, de annyi szent, hogy zavart pislogás, halvány mosolygás és dadogás bele tartozik.
- Őszintén? Igen... eddig nem mutattad meg azt az énedet, akit egy normális férfi feleségül venne - pillantok rá ismét hátra, széles vigyorral a képemen, ezzel mutatva meg neki, hogy nem gondoltam mindent teljesen komolyan, és most is csak heccből adtam ezt a választ. Minden esetre kikívánkozott belőlem.
- Annyian vannak, mint a szemét. Általában maffiának mondják őket. Nem szakadt göncben jár mindegyik, van, hogy beleolvadnak a tömegbe, egyszerű ruha, de olyan is akik tetőtől talpig bőrszerkó, de akadnak nyakkendős öltönyösök is - vázolom fel a "rossz fiúkról" alkotott képének ellentétét. Nem kell, hogy mind csövesen és drogosan nézzen ki.
Hangos nevetés tör elő belőlem, mikor meghallom következő vélemény nyilvánítását.
- Ha olyan szabálytisztelő lennék, akkor nem jöttem volna el három és fél év után a Légiótól, hanem lehúztam volna azt a gyilkos ötöt. És most nem a házad felé furikáználak és nem is a kórházba, hanem rögtön a kirendeltséghez - pillantok az immáron mellettem üldögélő szőkeségre, ki rögtön meg is mutatja, merre kell tovább mennem.
- Eddig se akartalak szöszi. Csak nem voltam jó kedvemben. Robotvezérlésen voltam még akkor - egy vállvonás kíséretében fordulok le a megadott utcán, és már le is parkolok az imént említett ház előtt. A kocsit leállítom, majd kiveszem a kulcsot, amit marokra fogva, szembefordulok a lánnyal.
- Szeretném, ha nem időznénk itt túl sokáig - hátrafordulva kilesek a hátsó ablakokon, nem e követett minket valaki.
- Bemegyek veled. Jobb elkerülni minden lehetséges balhét jó? - ezzel már szállok is ki a kocsiból, hogy megtehessem azt a pár lépést a lány házáig. Kénytelen vagyok akkor is bemenni, ha ő esetlegesen ellenkezne.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime17.03.13 5:41

Kék szempárommal szúrósan néztem rá, már csak azért is mert nem volt tetszésemre amit hallottam.
- Csak, hogy tisztázzuk én nem szoktam hencegni. - Adok neki egy kis időt, hogy újból átgondolja.
- Most szánt szándékkal próbálod rám hozni a frászt? - Nagyon is szerettem volna megnyugtatni magam azzal, hogy úgy sem tudnak rám találni, mert még annyi szőke nő szaladgál az utcákon, erre pont az ellenkezőjét kell hallanom tőle.
- Várjunk csak a ház minden pontjában lesz kamera? Mint egy élő valóság show és akaratom ellenére is én leszek a főszereplő. Na és ilyenkor a személyiségi jogaim nem érnek semmit? Nem vagyok túlságosan szégyenlős, de azért nehezen viselném el, hogy valaki állandóan figyelne. Na és hogyan fogok öltözni? - Hadartam el gyorsan kérdéseimet amik tényleg foglalkoztattak. Még a gondolattól is rosszul leszek, hogy valaki csorgassa rám a nyálát miközben vetkőzök, vagy öltözök.
- Kárt volt elmondanod, javaslom ne sok mindent árulj el magadról, mert kénytelen leszek felhasználni ellened. - Tökéletesen jól tudom, hogy egy férfit hogyan lehet zavarba hozni és ha pont olyan kedvem lesz hát majd újból bepróbálkozok valami nagyon is zavarba ejtővel.
- Ez már majdnem bántó volt. Nem hinném, hogy valaha is bárkihez hozzá mennék, mert egy normális férfi sem él ezen a földön. - Talán kissé túloztam, de most pontosan így gondolom.
- Ezek szerint innentől bárki lehet az aki meg akar ölni. Neked nem az lenne a dolgod, hogy megnyugtassál? - Mert ez a rész neki nem igazán megy, innentől kezdve senkiben sem fogok bízni, nem mintha annyira is bíztam volna eddig bárkiben is. Végül is mindegy, úgy is a saját házam rabja leszek.
- Hű, most sikerült bennem szétfoszlatnod az FBI ügynökökről hitt sztereotípiámat, miszerint ők sosem szegnek szabályokat. - Eddig azt hittem, hogy ők a jó fiúk és sosem csinálnak semmit sem ami bármilyen szabályt sértene, erre tessék.
- Szöszi? - Kiragadtam mondatából azt az egy szót, ami nagyon is felkeltette az érdeklődésemet, nem is tudtam hogy már annyira jóban vagyunk, hogy egymást becézgessük. Mi jön ezek után?
- Ez eléggé relatív volt, azért fél órát kapok? - Ha tökéletesen akarok kinézni ahhoz idő is kell, remélem a fél óra az még bele fér, különben elő veszem a hisztisebb felemet.
- Ahogy akarod. - Nem fogok ellenkezni, tudom hogy úgy sem hatnám meg. Kiszállok a kocsiból és bicegve ugyan, de megindulok az ajtó felé. Kinyitom az ajtót és már bent is vagyok, Aidannel együtt.
- Ha már itt vagy megtennéd azt a szívességet, hogy segítesz lehúzni a cipzárt? - Már így is minden porcikám fáj, nem akarok azzal időt vesztegetni hogy megpróbálom leszenvedni magamról a ruhámat.
- Aidan tudom hogy nagyon figyelsz a biztonságomra, de ugye nem fogsz beállni mellém a tus alá? - Tettem fel kissé zavarba ejtő kérdésemet egy pofátlan mosoly keretein belül.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime17.03.13 9:09


- Ó, ebben teljes mértékben biztos vagyok - vigyorgok hatalmas szórakozottsággal a lányra. Nem hiszem, hogy henceg, sejtem.
- Még szép. Miért köntörfalazzak? Ha nem mondom el, mi a nagy büdös helyzet, de valaki rád tör, az miért lenne jobb? Így legalább fel tudsz készülni a lehető legrosszabbra, úgy meg nem lenne időd.
- Akár egy valóság show, igen. Szerinted... szerinted ha a rendőrség, sőt, az FBI kamerázza be a házadat, akkor az számít személyiségi jogok megsértésének? Nem mellesleg a te érdekedben teszik és csak, hogy nyugodt legyél, a fürdőszobába nem rakunk semmit
- próbálok egy kis jókedvet imitálni. Persze biztos vagyok benne, hogy nem én fogok a számítógép mögött görnyedni, hogy azt lessem, mikor mit csinál a szőkeség, szóval emiatt nem kell idegeskednem. Majd, ha szükség lesz rám, mint bevetésire, akkor megyek és szétrúgok néhány segget.
- Legközelebb odafigyelek magamra jó? Nehogy visszaélj a kedvességemmel - vetek rá egy jelentőségteljes pillantást, ami rögtön félbe is marad, mikor azt bizonygatja, nincs egy normális férfi ezen a földön.
- Húha, nagyon biztos vagy magadban kislány. Honnan tudod, hogy abból a több milliárd férfiből, mint bolond, f*szkalap? - érdeklődök kíváncsian. Sok embertől hallottam már ehhez hasonlót, a saját és a másik nemtől is. Fogalmam sincs, miből gondolják ezt, honnan tudják, aztán csak pislognak bambán, mikor megtalálják az állítólagos nagy Ő-t.
- Végül is de, az lenne a dolgom. De soha nem szerettem füllenteni. Őszinte ember vagyok, és jobbnak látom, ha felkészítelek minden eshetőségre. Mellesleg a házad és melléd állított ügynökök akartak lenni a megnyugtató tényezők... nem értem el vele hatást? - somolygó mosollyal pillantok a mellettem ülő lánykára.
- Miért, nem vagy szőke? - felvont szemöldökkel próbálok megint az útra koncentrálni.
Mikor megállok az utcán, és minden idegzetemmel a helyzetre figyelek csak, hogy ne történjen semmi váratlan malőr, ami keresztbe tehetne a számításaimnak, amik... amik eddig tök jól haladnak. Gondolta volna a halál, hogy ma még leszek olyan jó kedvemben is, hogy készségesen felajánlom a lánykának, hogy szedje rendbe magát.
- Maximum! - nyomom meg a szót a tőlem telhető leghatározottabban - a végén még kiherélnek, amiért egyáltalán hazahoztalak - ezzel már szállok is ki a kocsiból, hogy annak becsapva az ajtaját, elindulhassak Opheliával a ház felé.
Amint átlépünk a küszöbön, rögtön kapok egy igen zavarba ejtő kérdést, mire ráncoló szemöldökkel, nagyot nyelve közelebb lépek hozzá.
- Ha most nem lennék itt, kivel húzatnád le a cipzárt? - értetlenkedek, de végül eleget téve a kérdésének, megragadom a cipzárat és elkezdem lefejteni róla. Amint meglátom a bőrét, torok köszörülve elfordítom a tekintetemet, és inkább kiszemelek a falon egy apróbb repedést, amit próbálok sokkal izgalmasabbnak feltüntetni. A gond csak az, hogy egyáltalán nem izgalmasabb...
Amint végzek a lány "kicsomagolásával" elfordulok tőle, hogy mellkason karba tett kezekkel, másra figyeljek.
- Mi? Hát... eszembe se jutott, de... mi? Nem! Szépen leülök itt a seggemre, és tök jól elleszek, míg te... lezuhanyzol - dadogok, s szinte érzem, ahogy a nyakam aljáig pirulok. Hihetetlen h ez a nőszemély mennyire tudja, hol van a gyenge pontom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime17.03.13 11:30

Inkább már meg sem szólalok, mert jól tudom, hogy erről a témáról nagyon is eltérő véleményünk van és jelenleg a történtek után nincs túl sok felesleges energiám, amit az esedékes veszekedésünkre használhatnék fel.
- Még is lehet a lehető legrosszabb? - Addig fel sem tudok rá készülni még meg nem tudom, sőt szerintem aztán sem tudok rá felkészülni, mert vannak olyan dolgok, amikre egyszerűen nem lehet. Na meg persze olyanok is, amikkel soha sem szeretnék szembe nézni, de hát az élet nem kívánság műsor.
- Oh hát ez remek! Na és akkor ez azt is jelenti, hogy ameddig ez az egész le nem zajlik nem jöhet hozzám egyetlen egy vendég sem? Azt hiszem nem mondtam el neked még valamit ami nagyon fontos, csak eddig nem tudtam, hogy hogyan tudnám veled ezt közölni,... - Vettem egy mély levegőt és most vagy soha alapon megszólaltam.
- Van egy ikertestvérem. - Végül bevallottam, úgy is idő kérdése volt, hogy mikor derül fény Audrey kilétére. Szerencsére most pár napig nem tartózkodik a városban, valami orvosi ízén vesz részt.
- Már késő, elszóltad magad. - Szeretem tudni, hogy kinek mi a gyenge pontja és ha a helyzet úgy kívánja ellene is fordítom majd.
- Nem mondtam biztosra hogy tudom, csak feltételezem. De erősen remélem hogy tévedek. - Lazán megvonom a vállamat, nem akartam pont neki magyarázkodni és a férfiakról szőtt elméletemmel untatni.
- Túl sok ehhez hasonló filmet láttam már, hogy ettől se nyugodjak meg. Tudod ott mindig megölték az ügynököket és végül bejutottak a házba is, ahol a kiszemelt áldozattal is végeztek. - Talán csak a filmekben van így és a való életben ez nem lehetséges, ebben reménykedek. Az olyan filmeket végig nevettem, de már egyáltalán nem tartom annyira viccesnek az egészet.
- Attól még hogy az vagyok nem kellene csak így lebecézned. Ezek után mi jön? Elsütsz egy szőke nős viccet is? - Ki nem bírom állni, mikor a szőkeségemmel jönnek, de erről nem tehetek eredetileg ilyen a hajszínem, nem csak be van festve.
- Na és azért mit kapnál, ha egy órát töltenék készülődéssel? - Csak a kíváncsiság kedvéért kérdeztem rá, nincs semmi hátsószándékom pillanatnyilag, nem fogom magam bezárni a fürdőbe, hogy pazaroljam az idejét, mert még a végén rám törné az ajtót.
- Hidd el lennének rá jelentkezők, akik szívesen kibújtatnának a ruhámból, mindig akad valaki. - Bele sem akarok gondolni, hogy most mennyire könnyűvérű nőcskének gondolhat ezért a megjegyzésemért. De nem túlzottan foglalkoztat az, hogy mi lehet rólam a véleménye. Amint lehúzta a cipzárt úgy szorítom jobb kezemmel ruhámat melleimhez, nehogy véletlenül is a gravitációnak engedelmeskedjen a ruha és előtte hulljon a földre le rólam.
- Most tényleg nem láttál még női testet és azért fordultál el, vagy csak úriemberként próbálsz viselkedni? Nyugi rajtam van még a ruha. - Felé fordulva vettem csak észre, hogy elfordult tőlem, milyen kis figyelmes.
- Tudod egészen jól áll neked a pirulás. - Szemtelenül vigyorgok rá, de már indulok is meg a fürdő felé. Beérve gyorsan percek alatt lemosom magamról azt a sok mocskot. Tényleg nem időztem el sokáig. Magam köré tekertem egy törölközőt, úgy léptem ki a fürdőből, mivel a szobámba van az összes ruhám ezért Aidan előtt kénytelen voltam elbicegni.
- Csukd be a szemed, nem akarom hogy még jobban elpirulj, csak egy törölköző van rajtam. - Figyelmeztettem, közben erősen azon voltam, hogy magamban tartsam kikívánkozó nevetésemet. Beérve a szobámba becsuktam az ajtót, sietősen magamra kaptam egy fehérneműszettet és egy lenge sötét kék ruhát, úgy léptem ki ismét elé.
- Tudom most enyém az áldozat szerep, nem vagyok hozzá egy kicsit túlöltözve? - Egy lábon próbáltam egyensúlyozni még a másik lábammal csak lábujjaimmal érintettem meg a földet, mert ha rá kellene állnom sikítanék a fájdalomtól, az már biztos.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime17.03.13 12:58


- Mmm szerintem nincs akadálya annak, hogy ne fogadhass vendégeket. De épp ezért fokozott odafigyeléssel lesznek felétek, és talán nem is csak egy ügynököt állítanak a házadhoz - magyarázom, ám mikor kitért egy másik témára, kényszeredetten érzem azt, hogy rá kell taposnom a fékre. Ennek ellenére nem teszem meg, csak nagyot nyelve, elkerekedett szemekkel nézek ki a fejemből.
- Ez nagyon nagy szívás... legalább egypetéjűek vagytok, és minden paraméteretek ugyan olyan? Vagy azért van különbség? - érdeklődök felé fordulva. Ezt nem vettem be a számításba, bár hogy tehettem volna, ha egyszer ő maga se mondta el? Nem minden ember ugrál az utcán az ikertestvérével, kézen fogva azt.
- Ja, hogy csak feltételezed. Nem mindig jó a feltételezés, mert nagyon hamar kisiklik az állított téma... a végén még hatalmas pofára esés lesz belőle. Szóval, ha nem a külsőddel játszanál, hanem tényleg belemerülnél ebbe a témába, és olyan pasit keresnél, aki normális, és az eseted, akkor talán nem kell azon gondolkodnod, hogy melyik szemét és melyik nem, melyik egy tucat - az az igazság, hogy ezen n is nagyon sokáig agyaltam. Mondjuk nekem nem volt olyan szerencsém, mint legtöbb hímnemű társamnak, akit ismerek, hogy minden második nőt akivel összeütköztem megfektessem. Már csak azért se, mert a katonaságban ez nem adatott meg, egy nő volt, aki fontos volt nekem ott, vele együtt voltam bizonyos alkalmanként, most itt Vegasban is alakult valami, de aztán könnyű szerrel tovább állt. Előtte pedig ott volt Jasmine, aki iránt a mai napig érzek valamit de, hogy mit, azt én se tudom. Tisztában vagyok vele, hogy egy agresszív, gyilkosnak titulálható személy, de vonzó. És bár taszítania kellene, mégis vonz, mint egy mágnes.
- Ophelia, az egy film... nem mindig szokott a rosszfiúk javára eldőlni a verseny első lépése, vagy a jókéra az utolsó. A filmnek kell, hogy legyen egy alap koncepciója, ami leköti az embereket. Kell a nézettség. De a való életben nem erre hajazunk szerintem.
- Nem... nem szokásom vicceket szavalni. Hogy őszinte legyek, utálom őket, szóval téma felejtős
- mindig utáltam, mikor valaki viccekkel próbált embereknél bevágódni. Szánalmas
- Hát... valószínűleg egy jó kis fejmosást, hogy mit is képzelek magamról. De nem tudom, még nem volt részem ilyenben, szóval - vonok vállat, ahogy elkezdek mindent alaposabban szemügyre venni a házban.
- Ebben biztos vagyok - sóhajtom, miközben lehúzom a ruha cipzárját, és végignézem a menetet, ahogy maga elé szorítja a ruhát, hogy a melleire még csak véletlenül se nyerjek betekintést. Ennek ellenére mégis előbújik belőlem a pasi, és bár elfordulok tőle, hogy ne láthassak semmit, mégis felé-felé kacsintgatok, hátha többet látok a kelleténél.
- Akkor már inkább az utóbbi... mellesleg kinéznéd belőlem, hogy huszonhárom évesen nem feküdtem még le senkivel? - vonom fel a szemöldökömet értetlenül.
- A micsoda? Pi... - bámulok bele egy tükörbe, és tényleg, valamivel pirosabb árnyalatot kaptam, mint kellene. Gáz.
Ahogy megnyitja a csapot a fürdőben, én csak komoly tekintettel teszek egy-két kört a lakásban, miközben megnézek minden sarkot, hogy hova lehetne felszerelni úgy a kamerákat, hogy az ne okozzon nekik kellemetlenséget. Állítom, hogy sokkal kellemetlenebb a nagy kamera, mint a legkisebbek.
Az ablakhoz lépve kicsit elhúzom a függönyt, hogy kinézhessek az utcára, de semmi rendelleneset nem látok. Legközelebb, mikor megfordulok, Ophelia teljes ruhátlanságával találom szembe magam, és nézem meg alaposabban a lábait, melyek kilátszanak a törülköző alól.
- Khmm... ömm - köszörülöm meg a torkom. Mikor kibattyog a szobából egy kérdéssel, csak felvonom a szemöldököm.
- Túl vagy inkább alul öltözve? - érdeklődök, majd előkapom a telefonomat, amin jelenleg még semmi jelét nem látom annak, hogy kerestek volna.
- Mehetünk? A végén még nem fogadnak a kórházban, már így is elég későre jár - vakarom meg a halántékomat, ahogy elszakítom róla a tekintetemet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime18.03.13 2:34

Most fogom csak fel igazán, hogy mekkora bajban is vagyok. Be lesz kamarázva szinte az egész ház és mindenhol ügynökök fognak rám vigyázni.
- Nagyszerű, legalább nem fogom magam halálra unni a házi őrizet alatt. - Még jó, hogy minden rosszban tudok találni valami jót. Ebben a szorult helyzetben pedig jónak számít már az is, hogy nem kell magam teljesen elszigetelni a külvilágtól.
- Ami azt illeti pontosan ugyan olyanok vagyunk, ránézésre alig ha lehetne minket megkülönböztetni. Persze személyiségre teljesen mások vagyunk, de ezek szerint Audrey is veszélybe került miattam? - Mostanában nem túl fényes a viszonyom a testvéremmel, ezek után pedig biztosan még rosszabb fog lenni, hiszen nagy bajba keveredtem és magammal rántottam őt is csak azért, mert ikrek vagyunk és bármikor össze keverhetnek minket.
- Ezek szerint szerinted játszanék a külsőmmel? Még is ezt hogy érted? - Értetlenkedek. Arra pedig tényleg kíváncsi vagyok, hogy ezt még is hogyan gondolta. Nem, nincs szándékomban találni senkit sem magam mellé, még túl fiatal vagyok, előbb szeretném kiszórakozni magam, mielőtt bárki mellett is lehorgonyoznék.
- Nagyon remélem, hogy nem fogom magam úgy érezni, mint egy filmben és végül életben fogok maradni. Esetleg ha nem tanúskodnék, akkor is az életemre törnének? Mert ugye senki sem tud tanúskodásra kényszeríteni. - Ezt még jól meg kell fontolnom, hogy melyik a fontosabb, az hogy tanúskodjak vagy az, hogy megmentsem a formás hátsómat az elvetemült bűnözőktől. Arra csak megkönnyebbülten bólintok mikor tudatja velem, hogy nem kell attól tartanom, hogy idióta vicceket fog nekem mondani.
- Na és szeretnéd kipróbálni, hogy mit kapnál azért, ha túl sokáig húznám az időt? - Most tényleg nem szeretném bajba keverni, ha már volt olyan szíves és megmentett, sőt haza is hozott, hogy ne lássanak mások ennyire lestrapált állapotban.
- Hm, őszintén? Igen, kinézném belőled. Bár hiába nézek ki jól, még is első ránézésre anyuci pici fiacskájának tűnsz, aki még annyira ártatlan. - Mindössze cukkolom egy kicsit, szerintem volt már nővel, aki így néz ki annak biztosan össze jött egy-két numera már. Azt pedig kétlem, hogy valaha is lett volna komoly kapcsolta, hiszen veszélyes munkája van, ami az ideje nagy részét lefoglalja és egy nő sok törődést igényel.
- Könnyebb téged zavarba hozni, mint gondoltam. - Fürdőszoba felé indulva nézek vissza sejtelmes mosolyommal arcomon. Tényleg nem kellett volna ezt elárulnia, mert minden adandó alkalmat ki fogok használni arra, hogy zavarba hozzam. Amint készen lettem a fürdéssel úgy indulok meg a szobám felé. Tőlem nem meg szokott módon gyorsan felöltözve álltam ismét elé.
- Most még is mi bajod van a ruhámmal? - Mindent takar amit csak kell, ezért értetlenkedek. De már látom, hogy nem a legjobb választásom volt, nem is csoda gyorsan kellett döntést hoznom.
- Nem, még nem végeztem! - Vissza bicegek a szobába, hangosan be is vágom magam mögött az ajtót. Csak nem bírtam ki, hogy ne vegyek fel egy másik ruhát. Gyorsan kisminkeltem, csak szempilla spirált és szemceruzát használtam, na meg egy kicsi szájfény a csillogás végett. Megigazítottam a hajamat és már el is készültem, végre.
- Ez már elviselhetőbb? - Léptem ki ismét elé már a másik ruhában. Szerintem még benne vagyunk abban a bizonyos harminc percben.
- Indulás előtt még valahogy ki kell találnom, hogy így hogy veszem fel a cipőmet hogy menni tudjak. - Érdekes lesz valahogy felvenni a magassarkúmat úgy, hogy nem rég lett kivéve talpamból egy hatalmas szilánk, de még is meg kell próbálnom, mert nem várhatom el Aidantől, hogy a karjában cipeljen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime25.03.13 20:42

- Ugye ugye? Tényleg csak a javadat szolgáljuk, nem akarunk keresztbe tenni. Az a legjobb megoldás, ha nem egy, nem két embert állítunk melléd a védelmed szempontjából főleg úgy, hogy van egy ikertestvéred, aki elől semmiképp nem titkolhatod el, hogy mi is történt veled, ami miatt nem csak magadat, de őt is veszélybe sodortad... - magyarázom gyorsan, majd ahogy rájövök, hogy ezt talán nem így kellett volna mondanom, megköszörülöm a torkom.
- Persze ezzel nem azt mondom, hogy szándékosan tetted - pillantok rá határozottan, de óvón, mintha legalábbis a kishúgommal beszélgetnék, aki csak így ért a szóból.
- Amúgy nem tudom. Lehet nem is lesz semmi baj, amitől tartani kell, csak nem árt az elővigyázatosság. Remélem ezt te is így gondolod.
- Én nem tudom. És nem is mondtam ilyet - tipikus, minden nő kiforgatja az ember szavát. Nem egy beszélgetésem torkollott már veszekedésbe emiatt. Míg én próbáltam normálisan beszélgetni az adott féllel, az úgy forgatta ki a szavaimat, mintha kötelező lenne, én pedig szokásomhoz híven, felkaptam a vizet. Remélem most egyikünk se esik ebbe a hibába, mert akkor tényleg nagy bajok alakulhatnak ki. A következő kérdésére viszont jobb szeretnék nem válaszolni, épp az elméletem miatt.
- Nem értem sehogy, nincs semmi - vonok vállat közömbös tekintettel.
Mély sóhaj szakad fel a torkomon.
- Figyelj... ha tanúskodsz, akkor minden bizonnyal eltudjuk kapni az egész csürhe bandát, és mire két nap múlva felébredsz már nem, hogy rendőrök nem lesznek a házatok körül, de még csak hallani se fogsz többet rólunk, ebben biztos vagyok. Azzal, hogy elmondasz minket, a munkánkat segíted elő, és mivel már elkaptunk néhány jómadarat, és biztos vagyok benne, hogy vannak még szabad lábon, akkor tényleg elkaphatnak. Itt nem a tanúskodás dönt.
Hol rá, hol az útra pillantok, és próbálok minél határozottabb, érthetőbb lenni. Nehogy a végén félre értsen valamit, mert az katasztrófákat szülne.
- Nem. Most semmiképpen se - máskor talán kipróbálnám. De úgy, hogy több fordulóm van ma még, többek között a kórház, majd az őrs és végül hazahozni a lányt, inkább felejtős mára. Majd legközelebb talán.
- Soha nem voltam anyuci kicsi fiacskája. Meghalt, mielőtt megismerhettem volna, úgyhogy ez az állítás ugrott. Épp ezért, bár lehet hogy szőke hajam, kék szemem és kisfiús vigyorom van, távol áll tőlem. Nem tudom, hogy kell azt " csinálni " - húzom el a szám, és a szomorúság szemernyi jele se látszik rajtam. Nem ismertem az anyámat, nincs miért szomorúnak lennem. Inkább az a gond, amiatt vagyok az, mert az apám nem úgy bánt velem, ahogy azt kellett volna. Így egyik féltől se kaphattam meg a kellő gondoskodást. De talán épp ez segített abban, hogy ide juthassak. Nem vertek láncra mint a kutyákat, nem tudták kikövetelni, hogy tudósnak, orvosnak vagy jogásznak menjek. Az lettem aki mindig is lenni akartam.
- Mindenkinek vannak gyenge pontjai. Az egyik nekem ez - vonok nemes egyszerűséggel vállat, miközben egy halvány mosollyal végig nézek rajta, ahogy eltűnik a fürdőszobában. Megszoktam már, hogy egy nő akár fél óráig, óráig is képes zuhanyozni, de ez a lány már öt perc múlva itt villog előttem egy ruhába, mire elhúzom a számat.
- Egy ilyen darabban én randizni vinnélek el inkább, nem pedig a kórházba, aztán az őrsre a nagydarab ügynökök közé, már ne is haragudj - állok meg vele szemben kritikus arckifejezéssel, miközben megvakarom a tarkómat. Már csak a pontozó tábla kellene.
- Jobb - immáron kiszélesedett vigyorral biccentek a következő ruházata láttán, ám mikor szóba kerül a cipő kérdése, elhúzom a számat, és körülnézek az említett lábbelik között.
- Úgy, hogy nem egy ilyen... pasik réme cipőt húzol magadra, hanem egy ilyet - hajolok le, hogy egy balerina cipőt felkapjak, és azt a kezébe nyomjam.
- Valamint, hogy ne menjen bele kosz, hozol nekem egy fáslit vagy gézt, és bekötöm. És ha jól viselkedsz a kórházban, aztán az őrsön is, elviszlek.... reggelizni - az ablakon kilesve bár nyoma sincs annak, hogy a nap feljönni készül, de mire eljutunk odáig, hogy mindennel végezzünk, meg fognak jelenni az első sugarak.
- Áll az alku?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime25.03.13 22:40

Akármennyire is nehéz belátom, de tényleg csak is nekem akarnak jót, próbálom nem túldrámázni a dolgot, inkább csak úgy tekinteni erre, mint egy új élményre, új tapasztalatra, talán nem is lesz annyira vészes, mint elsőre gondoltam.
- Tudod mit? Jobb lenne ha elmondanád neki te azt, hogy nem szándékosan tettem, mert nekem úgy sem fog hinni. - Nem is tudnám megmondani, hogy jelenleg milyen kapcsolatot is ápolok a húgommal, de ha tudtára fog jutni, hogy mi történt biztos vagyok benne, hogy még az eddigieknél is jobban meg fog utálni.
- Akármennyire is meglepő, de most egyet tudok érteni veled. Most nem mondhatom, hogy tudok magamra vigyázni, mikor ilyen veszélyes fazonok célba vettek. - Nem mondhatom, hogy minden rendben van és, hogy magamtól is meg tudom oldani az egészet. Általában a büszkeségem nem engedni, hogy másoktól segítséget kérjek, de ebben az ügyben nagyon is rászorulok az FBI és Aidan segítségére is. Ha nem mentett volna meg, talán már rég vérbe fagyva feküdnék egy koszos sikátor elhagyatott részén.
- Különös, pedig én már majdnem kezdtem azt hinni, hogy arra célzol, hogy szép vagyok és ki is használom az adottságaimat. - Nekem nagyon is így jött le az, amit az előbb mondott. De inkább megpróbálok ennél már nem jobban bele menni a témába, mert jól tudom magamról, hogy nem vagyok egy könnyű eset és ha egyszer valamibe bele kezdek, nehezen tudom abba hagyni.
- Rendben, de ha tanúskodni fogok és ha azok után még sem sikerül mindenkit elkapnotok, akkor még mindig veszélyben fogok lenni ugye? - Nem csak én, de még Audrey is, és bármennyire nem túl jó a közöttünk lévő viszony, még sem akarom, hogy miattam baja essen. Na jó, azt sem akarom, hogy nekem bármi bajom legyen ettől az ügytől. Csak szeretnék mihamarabb túl lenni rajta és vissza kapni az életemet, ahol azt és akkor tehetek amikor csak akarok, felügyelet nélkül.
- Upsz, most legszívesebben elsüllyednék jó mélyre! Csak hozz egy ásót, csak le vele és áss el a hátsókertbe! - Igen, néha túlságosan is tapintatlan tudok lenni másokkal és most nagyon is gáz ez az egész, hogy Aidan közölte velem, hogy az anyja halott. Nem is tudom ilyenkor mit kellene mondanom. A bocsánatkérés sosem volt az erősségem.
- Nagyon is úgy néz ki, hogy még egy ideig élvezhessük egymás társaságát, szóval talán lesz alkalmam kideríteni a többi gyenge pontodat is. - Sejtelmes mosolyra húzódnak ajkaim, legalább nem fogom magam halálra unni és egy kis szórakozás sosem árt, pláne ha még zavarba is tudom hozni vele. Nehéz rajta fogást találni, de egyet már sikerült, akkor sikerülni fog a többi felfedezése is.
- Aidan, nem ártana jobban oda figyelned arra amit mondasz, mert most árultad el, hogy elvinnél randizni. - Szórakoztató kiforgatni a szavait, de komolyan úgy hangzott, ahogy értettem. De nem csinálok belőle nagy ügyet, inkább úgy tekintek rá, mint egy nyelvbotlásra. Még is mennyi esélye van annak, hogy tényleg elhívna?
- Remek! Most már nem csak hogy üldöznek, de még magassarkút sem vehetek fel! Legalább ne állj közvetlenül mellém, mert melletted eltörpülök. - Az már biztos, hogy legalább jó húsz centivel magasabb tőlem és igazán nem tesz jót az önbecsülésemnek az, ha nem bújtathatom lábaimat magassarkúba, hogy kompenzálni tudjam magasságomat.
- Akkor mindjárt keresek valahol egy fáslit. - Meglepetten pislogok rá, mikor tudatosul bennem, hogy mik a tervei velem, mikor végeztünk a kötelező dolgokkal.
- Nagyon édes vagy, hogy ezt felajánlottad és hogy azt gondolod, hogy addig képes is leszel elviselni, de nem szoktam reggelizni. Nem lehetne a reggelit leváltani egy üveg tequilára? - Egy ilyen nap után csak azt ne mondja, hogy akik megfigyelés alatt van nem ihatnak. Nagyon is szükségem van valami ütősre. Szeretnék a fél órás keretben maradni, ezért elbicegek a fürdőig, ahol a kis elsősegély dobozban találok is fáslit.
- Ne fáradj vele bekötöm magamnak, már így is túlságosan is kedves vagy velem, amit nem hiszem, hogy megérdemelnék. - Lehajolva bekötöttem a lábamat a fáslival, ebben nem vagyok túl profi de a kórházig majdcsak kibírja. Ezek után valahogy bele bujtattam lábaimat a balerina cipőbe, szokatlan volt azok után, hogy máshogy vagyok szokva.
- Akár indulhatnánk is, de mi van akkor ha utánunk jöttek és csak arra várnak, hogy kilépjünk az ajtón, hogy belénk lőjék az egész tárat? - Azt hiszem a történtek után kezdek paranoiássá válni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime29.03.13 10:39


- És mi lenne, ha ott lennék, mikor elmondod? Nem tudom, mit szólna hozzám szegény lány - húzom el a számat a puszta gondolattól. Többször adódott már olyan alkalom, mikor az érintett testvérének vagy bármely más rokonának, ismerősének nekem kellett elmondanom, hogy mi a nagy helyzet, azok meg csak ledermedve, kerek szemekkel bámultak rám. Mintha... mintha berezeltek volna a gondolattól, hogy egy egyenruhás ül velük szemben, és próbálja elmondani a szomorú helyzetet, amibe belecsöppentek. Tudom, hogy kötelességem, hogy rendőrként beszéljek velük, és normálisan a tudtukra hozzam, hányadán is állunk, de soha nem voltam egy nagyon érzelgős ember, aki aztán megsimogatja a sírdogálók hátát, és szép szavakkal nyugtatja. Jó, nem áll távol tőlem, de próbálom ezt elfojtani.
- Egyszer ezt is el kell kezdeni szöszi - mosolygok rá némi büszkeséggel.
- Nem szabad, hogy a büszkeségünk minden egyes alkalommal lebeszéljen minket a behódolásról. Ha a helyzet azt követeli, igen is félre kell tenni, és úgy foglalkozni a dolgokkal, ahogy azt mások megkövetelik. Persze mi nem követeljük, mi csak a te, és ez esetben a testvéred érdekeit próbáljuk szolgálni, és csak jót akarunk - fogalmam sincs, hogy ezt miért mondom el neki, de valamiféle "nyugtatás" lehet a háttérben. Ennek ellenére Ophelia nem tűnik egy szívbajos teremtésnek.
- Mondtam én egy szóval is, hogy nem vagy az? - értetlenkedek felvont szemöldökkel. Biztos vagyok benne, hogy nem az ellenkezőjét mondtam ennek, csak próbálok nem túl biztosan a tudtára hozni dolgokat, hogy aztán a hencegését hallgassam. Nem tudom, hogy ez mennyire lenne rá jellemző, de már nem egy nőnemű egyed okozott nekem ez által csalódást.
- Igen, valószínűleg veszélyben leszel akkor. De megteszünk mindent, hogy nektek jó legyen, ígérem. Megadom majd a telefonszámomat, és ha bármi olyat tapasztalsz, ami nem fér bele a mindennapokba, akkor szólsz és jövök, oké? - nem is tudhatja, hogy milyen fontos ez nekem. Ez az első évem itt az FBI-nál, az előtt katona voltam, és rohadt messze áll a két szakma egymástól. Talán épp ezért próbálok maximálisan teljesíteni, és megvédeni mindenkit, aki a segítségemre, segítségünkre szorul. És ha ehhez talán az kellene, hogy az adott illetőhöz költözzek, és aludjak kint a nappali kanapéján, akkor egy szó nélkül megteszem.
Mikor kitérünk az anyás témára, én olyan hangnemben mondom el neki, hogy nincs anyám, mintha nem is zavarna a dolog. Persze zavar, de nem foglalkozok vele, mivel így nőttem fel, soha nem tudtam milyen a híres anyai szeretet, amiről oly sokan beszélnek. Sőt, azt se tudom, milyen egy szülő is szeretet. De ez már csak a múltam, ezzel nem érdemes foglalkozni.
- Ugyan már - vigyorgok a lányra - nem tudhattad. Mellesleg tényleg, nem éri meg ezzel foglalkozni, mivel a múlton nem tudok változtatni. Inkább a jelenre és a jövőre koncentrálok. Arra ami állandó és arra, ami majd elkövetkezik.
- Akkor jobban járok, ha odafigyelek arra, amit mondok
- aha, nem olyan könnyű azt betartani. Az ember akaratlanul is olyan helyzetbe állítja magát, ami árulkodó lehet.
- Micsoda? - hüledezek - egy szóval se mondtam, hogy elvinnélek, csupán azt, hogy ha ez az esély állna fent, akkor ez a ruha inkább illene egy randihoz, mint egy kórházi és vallatási ceremóniára. De ha gondolod, így is értelmezheted, én nem leszek rosszabb helyzetben miatta - ahogy tudatom vele, hogy nem megfelelő a választott cipője, már körül is nézek, hogy valami kellemesebbet vehessen fel. Így akad meg a tekintetem egy egyszerű balerina cipőn, amiért már hajolok is le, hogy aztán átadhassam neki.
- Ha gondolod majd sétálhatok négy méterrel mögötted is - próbálom feldobni a hangulatot, bár félő, akkor nagyobbat esne, mint szeretne. Nem kellemes úgy sétálni, hogy gyakorlatilag fel van nyílva az ember talpa.
- Nem szoktál reggelizni? Akkor neked, hogy fog órák múltán az agyad? - értetlenkedek. Sokszor jártam már úgy, hogy nem reggeliztem, és semmire nem tudtam úgy koncentrálni, ahogy amúgy reggeli után szoktam.
- Ami meg a tequilát illeti... nem akarjuk inkább áttolni estére? Elviszlek valahova. És akkor lehet szó a reggeliről is - próbálom puhítani, hogy reggelizzen, nem árt egy ilyen húzós este után. De persze ha azt mondja, hogy nem, akkor nem, én nem fogok erőszakoskodni. Akkor tőlem még taj részegre is ihatja magát. Maximum hazacipelem.
- Kicsit jobban húzd meg akkor is, ha fáj - utasítgatom, karba tett kézzel a falnak dőlve.
- Ennek annyi az esélye, mint annak, hogy lila elefántok fognak potyogni az égből, úgy... most. Nyugalom, senki nem fog most ránk várni, maximum az FBI-osok. De még talán ők se, mivel nem tudják, hogy itt vagyunk. No, akkor mehetünk? - lököm el magam a faltól, ami eddig olyan stabilan tartott, hogy ne akarjak elhasalni a fáradtságtól. De most kénytelen leszek újra erőt venni magamon, és elindulni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime30.03.13 23:12

Ha tehetném mindent vissza csinálnék, de sajnos ez nem ennyire egyszerű.
- Sokkal jobb lenne ha közénk állnál és úgy mondanám el. Audrey általában nagyon is visszafogott szokott lenni, de ezek után szerintem képes lenne kitekerni a nyakamat. - Már a gondolattól is elhúzom a számat. Ujjbegyeimmel kecses nyakamon simítok végig, igazán kár lenne értem, sőt nem hiszem, hogy túlságosan jól állnának rajtam a hullafoltok.
- Mi lenne ha mellőznénk ezt a szöszi becézgetést? Mert még a végén én is kedvet kapok a becézgetésre, aminek nem hinném, hogy örülnél. - Ha akarok akkor tudok kreatív lenni, de Aidan nem úszkálna a boldogságban azoktól a becenevektől, amiken szólítanám.
- Ki beszélt itt bármiféle behódolásról? Csak arról van szó, hogy elfogadom a segítséget, mert még élni szeretnék, de ezt az egészet úgy adtad elő, mintha térden csúszva könyörögtem volna a segítségért. - Túlságosan is büszke vagyok és ezért is esik nehezemre elfogadni bármiféle segítséget, persze most nem csak az én életem forog kockán, hanem húgomé is, ezért is megyek bele ebbe az egészbe. Akármennyire is megromlott mostanában a viszonyunk, még sem szeretném ha miattam bármi baja essen.
- Hm, nem hiszem, hogy mondtad volna, viszont az ellenkezőjét sem állítottad. - Nem vagyok beképzelt, csak tisztában vagyok az adottságaimmal. Tudom, hogy szép vagyok és különleges, nem csak egy a sok közül.
- Ezek a fazonok nagyon kitartóak? Vagy még évekig kell attól tartanom, hogy valaki lekésel az utcán, vagy hasonló? Nem hiszem, hogy annyira örülnél a zaklatásomnak, hogy minden nap akár többször is felhívlak, mert látok egy kapucnis alakot elmenni a ház előtt, vagy egy kóbor macska beszökik a padlásra és zajokat csap. - Minden egyes zaj hallatán össze kellene rezzennem és attól tartani, hogy nem vagyok egyedül? Ennyi erővel jobb lenne ha vennék magamnak egy pisztolyt és megtanulnám használni. Mert mi lesz akkor ha tényleg veszélyben leszek ismét és már nem ér oda időben? Nem, most inkább nem akarok a halállal foglalkozni.
- Na és szerinted mi fog bekövetkezni? Veszélyes szakmát választottál magadnak, bármelyik nap meghalhatsz, szoktál előre tervezni, vagy csak a pillanatnak élsz? - Finomabban is érdeklődhettem volna, de már tudja mennyire modor híján vagyok. El kell ismernem nagyon is bátor, na meg az sem volt semmi ahogy karjai között hozott ki onnan.
- Nyolc méter távolságból is fel fog tűnni az, hogy mennyire alacsonyabb vagyok tőled. - Persze erről nem Aidan tehet, ahogy arról sem, hogy megsérült a lábam.
- Sok kávét iszok, különben sem az eszemért szeretnek. - Az emberek túlnyomó részének megvan a szőke nőkről a véleményük, ezért is könnyű meglepetést okoznom másokkal, valójában okosnak tartom magam, de nem kérkedek vele, abban mi lenne a pláne? Amúgy is a férfiak tartanak az okos és szép nőktől, és inkább tűnjön fel a szépségem. Idősebb koromban biztosan máshogy fogom majd gondolni.
- Szeretném érthetően elmagyarázni, szükségem van valami erős piára, sok mindenen mentem át és ha nem jutok mihamarabb alkoholhoz elő fog jönni belőlem a hisztérika, ugye nem akarod megtapasztalni? - Ezek után hajolok le, hogy bekössem lábamat, megfogadva tanácsát jobban meghúzom a fáslit a lábamon. Rendesen fel is szisszentem, el kéne tényleg valami pia fájdalomcsillapító gyanánt.
- Remélem igazad lesz, de azért megadom neked az elsőbbséget, csak tessék. - Kezemmel mutatok az ajtó felé, ha tiszta a levegő, akkor én is kibicegek utána.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime07.04.13 18:05

- Ennyire rossz a helyzet? - vonom fel a szemöldökömet meglepetten, ahogy azt kezdi el taglalni, hogy jobban járnánk, ha inkább úgy mondanánk el a testvérének, hogy én közben Ophelia-t védelmezem.
- Nem tudom, de a testvérek ilyen helyzetben inkább vigasztalják egymást nem? Miért lenne ez veletek másként? - faggatózok kíváncsian. Tényleg érdekel, hogy mi az oka annak, hogy a testvére ennyire gyilkos hajlamú lenne, de szeretnék hinni benne, hogy csak a lány reagálja túl a helyzetet, hisz elég sokkos állapotban lehet tudat alatt.
- Jó, jó én kérek bocsánatot, Miss Hisztéria - fújtatok kelletlenül, ahogy rögvest nekem támad hallva a szöszi becézést. Szerintem nincs ezzel semmi gond, mi több, aranyos jelző. De ha nem, hát nem, nem erőszak a disznótor.
- Én nem mondtam, hogy térden csúsztál volna. Csupán nem tűnsz egy olyan alaknak, aki túl sűrűn fogad szót még akkor se, ha a "felsőbb hatalommal" van dolga - szorgos magyarázás közepette pillantok rá, hogy jobban láthassam a leendő reakcióját. Nem tagadom, nagyon nagyon makacs lány, és ha nem egy olyan ember lenne, akinek most segítségre van szüksége, már rég itt hagytam volna. Nem egy ilyen lányt tettem már lapátra az iskolás éveim alatt. Őszinte leszek. Nem hiányzott nekem egy ilyen, de még emellett is van benne valami, ami a menekülésem ellenére maradásra késztet. Valami van a személyiségében, ami megfog, és nem enged. Talán épp az, hogy annyira kitartó? Nem tudnám megmondani. Érdekes lány annyi szent, de nem fogom engedni, hogy kedvére játszadozzon velem.
Kérdésére csak egy nagyot sóhajtok, és már mondom is azt, amire valóban kíváncsi lehet. Nem térek ki most a mellébeszélésre, felesleges.
- Nem. Évekig nem fognak kergetni, mivel vagy mi kapjuk el őket, vagy ők téged és eltesznek láb alól - vonom meg a vállam. Nem áll szándékomban ráhozni a frászt, de mégis van bennem valami apró elrettentési szándék. Nem szeretem, mikor ennyi a kérdés, és nekem muszáj válaszolni rá, mivel aztán rajtam fogják leverni.
- Én pedig csak akkor fogok jönni, ha tényleg látod az alakot. Ha nem, akkor addig utasítalak rá, hogy figyelj, keresd és hallgatózz, míg nem látsz egy apró, arra utaló nyomot, hogy valóban egy ember van a lakásodon, vagy az követ téged, nem pedig mást. De amúgy ha tényleg túl sok téves riasztást adnál le, tuti, hogy átadnám a dolgot másnak. Nem csinálnék hülyét magamból azzal, hogy óránként beszállok a kocsiba, elfurikázok ide, aztán bejelented nekem, hogy nincs is semmi baj, és már mehetek is vissza az őrsre. Nem cirkuszi majom vagyok, hanem ügynök - magyarázok határozottan, ezzel is kimutatva neki azt, hogy szempillantás alatt képes lennék átadni másnak.
- Minek tervezni? A tervek javarészt nem válnak be, csak szimplán nem vagyunk elég jó képességűek ahhoz, hogy megtudjuk valósítani. Így igen, inkább a pillanat embere vagyok - biccentek.
- Az lehet, minden esetre nem tűnsz egy buta libának, úgyhogy ezt inkább ne is emlegesd jó? Nem szeretem, mikor az ember lebecsüli magát. Okos vagy te, csak nem hangoztatod, vagy szimplán nem tudsz róla. De mivel ilyen kis bájoska vagy, elnézem neked.
- Erős piára? Mond, hány éves is vagy szépségem? Tizenhét? Tizennyolc?
- érdeklődök - nem helyes, hogy egy rendőr jelenlétében követeled az alkoholt. Mellesleg szerintem már nagyon jól ismerem azt a hisztérikát - anélkül zárom le a beszélgetés ezen szakaszát, hogy azt mondanám, kap alkoholt. Majd még meglátom, hogy milyen hangulatomban leszek akkor, mikor eljutunk odáig, hogy lazíthassunk.
Gondosan mutogatok, hogy mit is csináljon a fáslival, ha már maga akarja intézni, végül eljutunk odáig, hogy útnak induljunk. Mikor elsőbbséget ad, rámarkolok a kilincsre, hogy kinyitva az ajtót átléphessem a küszöböt.
- Annyi esély van arra, hogy itt most lövöldözés legyen, mint arra, hogy megjelennek az UFO-k és felszippantanak - vigyorgok, de amint befejezem a mondatot, halk neszezésre kapom fel a fejem... csak nem?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime09.04.13 18:54

Nem szeretném túlságosan felfedni előtte a testvéremmel való igen különös viszonyomat, de ha Audrey vissza jön és még mindig tartani fog ez az egész, akkor akaratlanul is szem és fültanúja fog lenni.
- Rosszabb, mint gondolnád. - Szeretném ennyire elintézni ezt a témát, ha nem hinne nekem majd bemutatom milyen is az a bizonyos helyzet, ami kettőnk között uralkodik.
- Nem akarom lelőni a poént, de majd rá fogsz jönni, hogy mi nem egy átlagos testvérpár vagyunk. - A mi kapcsolatunkban az a különös, hogy bár testünk egyforma, de egyáltalán nem vagyunk egyformák ami a személyiségünket illeti.
- Ez egyre jobb lesz komolyan mondom, már hisztérika is vagyok? - Tudom nem vagyok egy könnyű eset, de most lehetne velem egy kicsit elnézőbb, nem szokásom nap mint nap ilyen helyzetekbe keveredni, azért az idegszálaimat is eléggé megtépázta a ma történt kis incidens.
- Oh igen, mert te mindig szót fogadsz ugye? - Gyanakvóan kérdezek vissza. Az még rendben van, hogy általában szeretek kirúgni a hámból és szabályokat szegni, de ezzel ki nincsen így? Utálom a szabályokat és mindent ami korlátozni szeretne. Érdekes lesz kibírom ezt a házi őrizet dolgot, bele fogok bolondulni előbb vagy utóbb, inkább előbb.
- Nem lehetne egy kicsit hanyagolni a halál témát, vagyis inkább azt a részét, amiben arról van szó, hogy én halnék meg? - Számolnom kell ezzel az eshetőséggel is, de inkább még sem szeretnék bele gondolni ebbe. Túl fiatal vagyok még, hogy csak úgy meghaljak, még annyi mindent szeretnék véghez vinni az életben, persze csak akkor ha lesz is rá alkalmam.
- Ha tényleg látok valaki gyanúsat és szólok is neked, de te már nem érnél ide időben, képes lennél tiszta lelkiismerettel tovább élni? Egyáltalán milyen messze laksz tőlem? Nem lenne praktikusabb addig nálam maradnod, még le nem csitul ez az ügy? Vagy legalább egy fegyvert hagy kaphassak! - Nem lenne rossz egy pisztoly amivel képes lennék megvédeni testi épségemet, ha úgy alakulna hogy Aidan nem érne ki időben. Inkább lennék én a vadász, mintsem az áldozat.
- Eléggé pesszimista a hozzáállásod ha ezt így gondolod. - Nem szeretnék bele menni egy újabb szócsatába, mindössze megosztottam vele a saját véleményemet. Én sem tervezek el sok mindent de azért még is tudom, hogy mit szeretnék csinálni életem hátralevő részében.
- Francba! Lebuktam előtted, így már nehéz lesz bármi meglepetést okoznom számodra. - Attól hogy még okosnak tartom magamat másnak nem kellene tudnia, de még sem bánom annyira, hogy erre rájött. Végre nem azt a szerepet kell eljátszanom amit idáig is, talán lehetek egy kicsit önmagam előtte.
- Nem illik megkérdezni egy nőtől, hogy hány éves, de cuki hogy azt feltételezed, hogy ennyire fiatal volnék. De elárulom betöltöttem a huszadik életévemet, szóval kérlek ne tarts arról nekem kiselőadást hogy mi helyes és mi nem. - Reggeli helyett tényleg jobban esne pár pohárka ital, legalább egy kis ideig lenne jobb kedvem és talán feledtetni tudná velem a tequila egy ideig, óráig a történteket.
- Kérlek mond, hogy nem az UFO-k azok. - Szorosan a nyomában vagyok, fedezékként felhasználva testét. Erősen abban reménykedek, hogy csak pár járókelő csap ilyen zajt és nem azok a mindenre elszánt fazonok jöttek már is látogatóba hozzám.
- Meggondoltam magam, inkább maradnék. - Halkan suttogom, majd hátrálni kezdek visszafelé a számomra biztonságot jelentő házba.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime13.04.13 14:35


Kelletlenül húzom el a számat, mivel soha nem voltam oda a gondolatért, hogy egy testvérpár fasírtban van egymással. Igaz az én kapcsolatom se a legjobb a bátyámmal, ennek ellenére mégse üljük egymást. Soha nem volt igazi konfliktus közöttünk, csupán távolságtartó voltam és nem engedtem, hogy az én gondjaimmal foglalkozzon. Jobb szerettem, ha saját magam veszem kézbe a dolgot, és ebből általában mindig kialakult valami vita, amit csaj húztunk vontunk. Végül megelégelve otthagytam, s bár lehet, hogy menekülésnek volt nevezhető, inkább mondom ésszerű, békefolyamatnak. Tisztában voltam vele, hogy mindketten forrófejűek vagyunk, és jobb, ha valaki hamarabb mond eleget, különben komoly konfliktusok alakultak volna ki.
- Hát, ezzel akkor nem vagytok egyedül - na nem is. Mikor idejöttem mivel is foglalkoztam? Én dolgoztam a testvéremnek, hogy hatástalanítsak egy-két, a történetbe nem illő segget, nehogy az életére vagy a munkájára törjenek. Ezt azért nem nevezném én igazi testvéri kapcsolatnak, sőt!
- Bízok benne, hogy rosszabb nem lehetsz - kacsintok rá vigyorogva, s ezzel lezárva a témát, már fordulok is el tőle, ami csupán addig tart, míg egy újabb kérdést nem szegez hozzám, mire csak elégedetlen sóhaj tör fel belőlem.
- Általában betartom a szabályokat és szót fogadok. Ez volt az első eset, hogy nem tekintettel arra, hogy neked akartam jobbat azzal, hogy átöltözhetsz. Nem tűnsz egy olyan nőszemélynek, aki nagy lelkesen csampuszkol be izzadtan, koszosan és véresen egy kórházba - megrovó hangnemet ütve meg, hozom a tudtára azt, hogy hányadán is állunk.
- Nálad maradni? Hát, nem vagyok biztos benne, hogy kiszeretném tenni magam egy ekkora veszélynek. A végén még idő előtt megőszülnék, nem mellesleg... ki etetné a kutyáimat? Nem hiszem, hogy odalennél az ötletért, hogy hozzak magammal két negyven kilós kutyát is - pillantok rá kíváncsian, figyelve minden arcrezzenését csak, hogy tudjam, mi is a véleménye mind arról, amit most kérdeztem és mondtam.
- Ahhoz meg, hogy fegyvert kaphass, fegyvertartási engedélyt kell kapnod. Én személy szerint nem adnék a végén félnék, hogy kárt okozol magadban - az, hogy mire fel szemtelenkedek vele, nem tudom. A lényeg, hogy rettenetesen jól szórakozok.
- Látod látod? Eszes fiú vagyok én, hogy erre rájöttem - bólogatok vigyorogva - feleslegesnek tartom, hogy előtérbe helyezd a szépségedet úgy, hogy emellett roppant okos is vagy. A kettő együtt jobban üt, hidd el nekem! - elvégre ki akarna visszautasítani egy okos, gyönyörű nőt?
- Amúgy nem voltam túlságosan kíváncsi arra hány éves vagy, illetve nem azért kérdeztem, hogy meg is mond. Csupán a hatás kedvéért. De én meg azt mondom, hogy huszonegy év a felnőtt kor Amerikában, szóval még van egy éved ahhoz, hogy várj az italozgatással főleg egy rendőr jelenlétében. Ha nem tetszik, költözz Európába - kacsintok rá, de persze nem kellek én ahhoz, hogy ezt ő is tudja. És ha tényleg nagyon nagy szüksége van a piára, akkor akár meg is kaphatja. Csak jobb még húzni az agyát egy kicsit, hogy lássam, milyen reakciókat produkál.
Ahogy kilépünk a házból, furcsa, recsegő hangokat hallok az egyik bokor és ház irányából, mire rögtön megdermedek. Csak annyit teszek, hogy állok egy helyben, miközben tenyeremet mutatom Ophelia felé, hogy ne akarjon idejönni, ha tényleg valami baj lenne, befuthasson a házba. A hangok csak egy pillanatra ülnek el, s felhangosodva adják a tudtomra, hogy tényleg itt vannak. Előrántva a pisztolyomat, indulok el a bokor felé.
Visszafordulva a lányhoz, elmutogatom neki, hogy keressen egy telefont, és ha bármit hall, akkor tárcsázza a rendőrséget. Remélem fel is fogja, amit próbálok vele közölni, s ezzel már meg is kerülöm a bokrot, hogy az esetlegesen ott tartózkodó alakot, kirugdossam onnan.
És voilá!
A pasi kiabálva, szitkozódva, egy késsel a kezében veti rám magát és a lendületnek hála, a pisztoly kirepül a járdára, így esélyem sincs arra, hogy elérjem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime14.04.13 8:42

Biztosan lett velem valami miközben az életemért menekültem, mert sosem volt az a fajta aki egy ismeretlent beavatna a magánéletébe, ahhoz képes Aidannak nagyon is sok mindent elmondtam. Nem kellene ennyire beavatnom a kulisszák mögé, mindig vannak olyan dolgok amikre jobb ha soha az életben nem derül fény, az én életemben pedig jó pár ilyen titok lappang.
- Ezek szerint neked is van testvéred? - Rövid ismeretségünk után inkább azt feltételeztem volna róla, hogy egyke csak mert ugye az egykékről közismert hogy képtelenek osztozkodni és azt hittem, hogy Aidan is ilyen fajta. Nos néha bejönnek a megérzéseim és néha nem, a mostani esetre eddig az utóbbi hajaz.
- Nem kellene idő előtt elbíznod magad. - Meg van a képességem és az adottságom, hogy pokollá tegyem azt az időt ameddig velem foglakozik, de már kezdek hozzá szokni és ki tudja, hogy milyen másik ügynök venné át a szerepét, inkább maradok az ő pártfogása alatt, úgy érzem kezdünk összecsiszolódni. Na meg kedvem sem lenne más valakivel az elejétől kezdeni ezt az ügynök - áldozat dolgot. Végül is nem is annyira karót nyelt, mint először hittem, sőt egyre jobban kezdem bírni.
- Szóval ezek szerint fogjam be és legyek hálásabb mert most szívességet tettél nekem és miattam esel ki a jófiús imidzsből? - Valamilyen szinten hálás vagyok érte, hogy nem olyan lepukkant állapotba kell bemennem a kórházba, nagyon is úgy nézhettem ki, mint egy hajléktalan, kószos és nem is akarom tudni még milyen voltam, ameddig le nem sikerült mosnom magamról azt a sok mocskot.
- Hozzá szoktam már ahhoz, hogy a férfiak csorgassák a nyálukat utánam, szerintem ezek után meg tudnék barátkozni két nyálcsorgató ebbel is, nem is olyan nagy a különbség. Na meg a kutyáktól főleg az ilyen nagyoktól félni szoktak, nem? Csak is jól jöhetnének most, na meg az is biztos, hogy imádnának engem. - Bizakodóan mosolygok rá, bár nem vagyok annyira nagy állatbarát, de a kutyákkal semmi bajom sincs, sőt ha kell meg is tűröm őket magam mellett és még az is előfordulhat hogy megkedvelném őket, feltéve ha nem csócsálnák meg a kedvenc cipőimet.
- Inkább másban okoznék kárt, ennyire bénának nézel hogy meglőném magam? Oké, hát engedélyem nincs, csak egy ügynököm akinek van engedélye, szóval akármennyire is fájdalmas lesz számodra itt kell maradnod velem, nem hagyhatsz csak így itt, annak tudatában hogy a nap minden pillanatában leselkedik rám a veszély. - Próbálom nem túl erőltetetten érvelni, bár tényleg szeretném hogy maradjon itt velem, még azt sem bánnám ha a kutyáit is magával hozná csak éljem túl valahogy ezt az egészet. Viszont erőszakkal nem tudom itt tartani, szóval nem rajtam múlik innentől.
- Ha ezen a véleményen vagy akkor te nem vagy olyan férfi aki rettegne az okos nőktől. Van a férfiaknak egy olyan kategóriája aki kimondottan tart attól ha egy nő véletlenül az eszét is tudja használni. Tegyük fel, hogy neked nem lenne erősséged a hűség te sem szeretnél olyan barátnőt magad mellé, aki erre rá tudna jönni, nem? Vagy ha házas lennél te sem szeretnél lebukni az asszony előtt, ugye? - Nem vagyok rá túl büszke de nem én szoktam lenni az akit megcsalnak, inkább az akivel másokat megcsalnak. Nem vagyok egy ostoba naiv liba, pontosan tudom, hogy mit és miért csinálok, Aidan szavaival élve azt mondanám magamról, hogy valóban roppant okos vagyok, csak mindig valami rosszban sántikálok. Hoppá!
- Mióta ennyire fontosak a számok? Igen, gondolom ha végig nézel rajtam akkor nem az tűnik fel elsőre, hogy nő volnék, hanem egy kislány aki nem élvezheti az alkohol által nyújtott élvezeteket. Tudod ez az egész törvény nevetséges, előbb élhetek nemi életet, minthogy alkoholt fogyaszthassak. - Szeretek célratörő lenni és szerintem most kivehető volt a rövid kis beszédem lényege. Eleinte érdekes volt, hogy amit szeretek csinálni az nem éppen a legális dolgok közé tartózik, de mára már unalmassá nőtte ki magát.
Valamiért bajjós előérzetem volt, de szerettem volna hinni neki, hogy előbb támadnak meg minket az űrlények, mint hogy bárki is ránk rontson, azt hiszem most tévedett. Azt hiszem megértettem ezt a jelbeszédet, minél halkabban próbáltam osonni, nem szerettem volna magamra felkelteni a figyelmet. Szerencsére a közelben találtam a hordozhatós telefont. Gyorsan fel is hívtam a rendőrséget, nagy vonalakban el is hadartam mi is a helyzet, de képtelen voltam megnyugodni. Kintről dulakodás zaja szűrődött be, valahogy a kíváncsiságom felülkerekedett a félelemérzetemen, na meg féltettem is Aidant, bár ezt be nem vallanám neki. Egyből gyorsabban kezdett el dobogni szívem, láttam a fickó kezében a kést, és azt is hogy Aidan fegyvere valahová leesett. Most annyira tudom utálni magam, hogy képtelen vagyok ebből kimaradni, de nem ülhetek ölbe tett kézzel.
- Hé te idióta! - Nem féltek tőle, vagyis nem annyira mint kellene. Reményem szerint csak az a kés van nála és tán csak nem származik kés dobálok családjából, hogy el tudjon találni. Gyorsan felkaptam pár nehéz és kemény tárgyat az előszobából, amivel dobálni kezdtem. Figyelemelterelésnek megteszi, tán csak Aidan közben eléri a pisztolyát vagy tudom és én mit eszel ki. Felszisszenve nézem, hogy az a hógomb szétcsattan a fején, amit még nagyitól kaptam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime14.04.13 9:58




- Van. És egy címeres ökör - válaszolok határozottan a kérdésére. Nem szívesen mondanám el neki, hogy mindig az árnyékában éltem, ő volt az apám kis kedvence, mindenhova vitte magára, istenítette és bizonygatta, hogy majd egyszer ő fogja átvenni a cégét, és ő fog neki igazi nevet adni. Én csak ott voltam holmi porfogónak, nem voltam egy Einstein, magasról tettem egy időben a tanulásra és legszívesebben vasvillával ökleltem volna fel a fateromat, mind ahányszor előttem ajnározta Aldric-ot. Nem véletlen volt tehát, hogy a francia idegenlégiót választottam helyettük, és míg a testvérem egy valódi irodaman lett, aki egész nap csak ül a valagán és lesi a csini titkárnők hosszú combját vagy kerek fenekét, addig én az izzadó, büdös katonákkal szédelegtem a kiképzéseken.
- Odafigyelek majd magamra jó? - kacsintok rá mosolyogva, s ahogy elkezdi felvázolni nekem a következő általa gondolt helyzetet, csak határozottan bólogatva vigyorgok.
- Igen, valami ilyesmiről lenne szó, szóval húzd meg magad! De amúgy nem, nincs semmi gond, nem kell hálálkodni. Kötelességem, hogy azt tegyem, ami neked előnyöddé válhat - magyarázom meg immáron határozottabb, komolyabb hangot megütve közlöm vele ezt a tényt. Nem helyes, hogy szórakozok szegény lánnyal, de most mi a fenét tudnék csinálni, ha ezt váltja ki belőlem?
- Hidd el nekem, az a két kutya jobb mint néhány pasas. Hűségesek, és mindig csillog a szemük, mikor meglátnak egy jó szándékú embert. És nem is nyáladzanak, mivel nem egy buldogról van szó - mutatom be neki nagy vonalakban a kutyáimat, kik tulajdonképpen rendőri szolgálatot teljesítenek mellettem, s én voltam az a jó képességű barom, aki bevállalta, hogy kiképzi őket.
- Miért rettegnék tőlük? Alapjáraton egy roppant hűséges ember vagyok, szóval arra nem is tudnának rájönni, hogy épp megcsalósdit játszok, és más nőkkel fekszek össze nagy, unalmas pillanataimban, amiből manapság egy perc se jár ki, de ez van - drámai sóhajjal vonom meg a vállam, és már fordulok is el tőle, hogy pontot téve az este ezen szakaszára, indulhassunk a kórházba, ahol remélhetőleg minél hamarabb rendbe hozzák a kis csajt.
- Hm... nem, tényleg nem tűnsz felnőtt nőnek. Emellett mert tisztában vagyok vele, hogy milyen az ember, ha stressz helyzetben inni akar. Nem egy ilyen emberrel volt már gondom, és könyörögve kérlek, kímélj meg tőlem. De ha nem húzod sokáig az agyam ezzel a témával, talán még reggelig meggondolom magam jó? - próbálok minél meggyőzőbben beszélni de azt nem tudom, hogy ebből mennyit tudok elérni nála. Gondolom nem sokat.
Ahogy elindulunk a kocsi fel, rögtön meg is torpanok, mihelyst furcsa, zavaró neszezésekre kapom fel a fejem. Gyors jelbeszéddel elmutogatom Opheliának, hogy mit kellene tenni, én pedig elindulna a bokrok felé, már kapom is a nyakamban az ismeretlen, idegen férfit, ki egy késsel hadonászok felém. Fel voltam rá készülve, de arra nem számítottam, hogy tigrisbukfenccel, üvöltve fog a nyakamba ugrani, mire még a pisztoly is megfutamodva ugrik ki a járdára. Vadul kapok a pasas nyaka után, hogy el tudjam zárni a levegője útját úgy, ahogy azt tanították nekem a légiónál. Ha most lenne bármi kézzel fogható a kezem ügyében, azzal már hatástalanítani tudtam volna de úgy, hogy egy kés van nála, puszta kézzel nehezen fog menni. Meg is illetődök, mikor a kés pengéjének a hegyét a mellkasomhoz érinti. Kővé dermedve, szikrákat szóró tekintettel fürkészem az arcát, s felbőszült vadként fújtatva próbálom arra ösztönözni, hogy tegye meg. Ilyenkor egy kicsit úgyis el kell emelnie a kést, és bár lehet, hogy én fogom bánni, de hatástalanítani tudom majd.
És hajrá!
Engedem, hogy a kés, miután megemeli, hogy belém döfje, elérje az egyik bordámat, mire felnyögve összeszorítom a szemem, s szinte érzem, ahogy az említett csont, eltörik. De nem foglalkozva ezzel sokáig, egy jókora ütést mérek a nyakára, amit egy hangos pukkanás követ, s szilánkok hada kezd el peregni körülöttem a földre, a ruhámra és az arcomra. A férfi szédelegve gurul le rólam, s öklendezve, négykézláb kezd el Ophelia felé mászni, mire én a pisztoly után nyúlva, meghúzom a ravaszt. Az idő pillanatok alatt tízszeresére lassul, s összehúzott szemekkel, levegő után kapva figyelem, ahogy a tarkóján célt ér a golyó, s szétloccsantva az agyvelejét, a test élettelenül hull a földre. Önvédelem volt! Csak önvédelem.
Remegve próbálok meg lábra kászálódni, mire kezem reflexszerűen kapom a bordámhoz, honnan enyhén vér szivárog hála a késnek, de nem ez a gondom, sokkal inkább az, hogy szabad kézzel érezni lehet, hogy több darabba tört az a csont. Viszont jelenleg ez a legkevesebb gond. Sziszegve indulok el a férfi teste felé, s lábammal a hátára gördítve veszem alaposabban szemügyre.
Egy gyerek! Egy tizenhatnál nem sokkal idősebb gyerek. Néma remegés fut át a testemen, s felnyögve hátrálni kezdek...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime16.04.13 0:29

Aidan elmondása alapján sok mindenre jöttem rám, köztük arra is sikerült, hogy egyikünk sem ápol túl jó viszont a testvérével. Azt pedig még mindig nem tudom, hogy miért árulunk el egymásnak ennyi mindent, de legalább ezzel is leköti a figyelmemet és nem minden pillanatban azon jár az eszem amin nem is olyan rég átmentem. Biztosan össze roppannék a történtek után, ha nem lennék ennyire erős, különben sem voltam túlságosan empatikus soha, de hullát sem láttam még soha, ezért kicsit tényleg megráztak a történtek.
- Ezek szerint nagyon hasonlíttatok egymásra. - Arcátlan mosolyra húzódnak ajkaim. Nem szánt szándékkal sértegetem, de az ilyen magas labdákat képtelen vagyok nem lecsapni. Következő kérdését egy bólintással nyugtázom.
- Különben sem vagyok az a fajta aki hálálkodni szokott. Arról pedig nem is beszélve, hogy imádok beszélni és képtelen vagyok befogni, de ha már eleged lenne belőlem tán csak be tudnád fogni valamivel a számat. - Szemtelenkedek vele, még nem ismerem annyira, hogy tudjam róla mennyire is perverz a fantáziája és mennyire tudja félreértelmezni a mondottakat, de most semmi hátsószándékom sem volt ezzel. Sőt, egy időre arról is letettem, hogy zavarba hozzam, érdekesnek érdekes volt majd a későbbiekben is alkalmazom, ha lesz rá módom.
- Ha te mondod el is hiszem, de azért gondold át az ajánlatomat. Na meg a házi őrizet alatt sem lennék szívesen egyedül, neked pedig van fegyvered és tán használni is tudod. - Mivel Audrey valami konferencián van, így kizárásos alapon én maradnék itt egyedül és nem szívesen tenném ki az baráti társaságomat az esetleges veszélynek, mert ugye sosem tudhatjuk mikor törnek ismét az életemre. Túlzás lenne azt mondani, hogy nem félek mert azóta hogy sikerült valamennyire rádöbbennem mi is történt velem egyre inkább tör rám jobban és jobban a rettegés. Fiatal vagyok még a halálhoz.
- Biztos elviselhetetlen érzés lehet magánélet nélkül élni. Tényleg sajnálom, hogy most én is bezavartam és a hátsómra kell vigyáznod ahelyett, hogy valakit megfektetsz. - Ingerülten intézem felé szavaimat, feszült vagyok és nekem nagyon is úgy tűnt, mintha szemráhányó lenne. Én sem így terveztem a mai estémet és az ő szórakozását sem akartam elrontani.
- Oh szóval akkor te most velem bébiszittereset játszol? Nem kellene úgy kezelned mint egy gyereket, hiszen te sem vagy sokkal idősebb tőlem. - Tudom nem mindig viselkedek úgy, mint a felnőttek, de semmi kedvem karót nyelt megkomolyodott nőszeméllyé válni. Nem fogok előtte hisztériát csapni, hiszen mindig el szoktam érni amit akarok, most sem lesz másként. Vérig sértett, de nem mutatom ki. Minden egyes feldúlt gondolatom köddé válik, és helyét átveszi a félelem úgy tárcsázok a rendőrségre. Rezgő végtagokkal indulok meg a bejárati ajtó felé, nagyon nem tetszenek a beszűrődő zajok, minden rossz sejtésem beigazolódott. Nem bírtam végig nézni a történteket, egyszerűen úgy éreztem nekem is tennem kell valamit, hiszen Aidan miattam került ebbe a helyzetbe. Mindent kéznél lévő dolgot felkaptam és hevesen dobálni kezdtem a támadót. Az egyik bevitt találatom után elkezdett felém mászni, erre a lehetőségre nem voltam felkészülve. Először ledermedtem, aztán sántikálva kezdtem hátrálni, hogy még véletlenül se tudjon elérni. Majd egy hangos csattanás és mindennek vége lett hirtelen. Minden annyira gyorsan történt, ledermedtem a rám fröccsenő vértől. Aidan likvidálta a támadót. Abban a pillanatban fellélegeztem, egészen addig míg meg nem láttam milyen fiatal is az áldozata. Most valahogy egy szót sem tudtam kinyögni, csak szám elé kaptam kezemet és mozdulni sem tudtam, csak a holttestre meredtem. Fogalmam sincs mennyi ideig tartott ez az állapotom, aztán Aidanre tévedt tekintetem, ekkor vettem csak észre, hogy a mellkasát vér borítsa.
- Te vérzel. - Nagy nehezen megtaláltam hangomat, ennyit bírtam kinyögni. Ennyi meglepetést nehezen tudok elviselni egy nap alatt. Oda sántikáltam hozzá, bűnbánó tekintettel nézve fel rá.
- Annyira sajnálom! Minden miattam történt... - Megszeppenve habogóm. Most aztán tényleg gyötör a lelkiismeretem, akit ezidáig hírből sem ismertem.
- Most már tényleg be kell mennünk a kórházba, még a végén itt vérzel el. Nem hiszem, hogy ilyen állapotban vezetned kellene, ezért inkább azt hagyd rám, szerintem induljunk mielőtt még egy ilyen meglepetés érne minket, rendben? - Próbálok a történtek után magamhoz térni, erősnek kell lennem! Bár fáj a lábam, de közel sem olyan súlyos a sérülésem mint neki, egy autót még el tudok vezetni, csak arra várok, hogy rábólintson és végre mehessünk mielőtt még valaki meghalna miattam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime19.04.13 22:31




Csípős megjegyzésére csak elvigyorodok. Tényleg mond valamit ezzel, hisz nincs nagy különbség köztem meg Aldric között. Ő is közel akkora barom mint én, s ezt szerintem egyikünk se tagadja mit több?! Talán nyíltan fel is vállaljuk, elvégre aki ismer minket úgy is tudja, nem kell megjátszanunk előttük magunkat.
Az elkövetkezendő öt percben viszont egy büdös szót nem szólok csak hallgatom, ahogy kioktat, vagy éppen sértetten megnyilvánul, ami nincs kifejezetten az ínyemre, ennek ellenére nem játszom el a morcos vénembert, sőt mi több, jót vigyorgok a pufogásán, morgásán, miközben ablakon keresztül felmérem a kinti helyzetet. Mivel nem látok senkit, jobbnak látom minél hamarabb elhúzni innen, mielőtt az FBI rájönne, hogy itt vagyok, és ahelyett, hogy rögtön kórházba vagy az őrsre vittem volna a lányt, még egy fürdőt is megengedtem neki a zuhanyzás mellett. Ha jobban belegondolok, már tényleg csak egy teadélután hiányzik a képből.
- Nem, tényleg nem. De vagy hússzor annyit megéltem már, mint te - pillantok rá halál komoly tekintettel, ezzel is megmutatva, miként gondolkodok. Lehet, hogy nem vagyok mindig olyan érett, mint amit egy ügynöktől elvárnak, de mind ezek ellenére tényleg olyan körülmények között éltem már, amit nem mindenki tud felmutatni. Anya nélkül nőttem fel a bátyám árnyékában, apai gondoskodás és szeretet nélkül. Aztán kikötöttem egy másik országban, ami ismét rányomta a bélyegét a hangulatomra, később pedig az idegen légióknál, ahol aztán tényleg embernek, sőt, gépezetnek kell lenned ahhoz, hogy egyáltalán egy napi edzést kibírj. Menekültem a franciák elől, párszor kilyukasztottak... magam mellé állítottam az egész CIA-t és az FBI-t és az utóbbi még be is vett szolgálni, első sorban bevetési ügynökként, mind emellett túsztárgyalónak. Na ezek után álljon le valaki nekem morogni, hogy milyen kemény élete van.
Odakint végül csak utolér minket a baj. A férfi úgy ugrik a nyakamba, hogy időm sincs felmérni a helyzetet mint ahogy az se, hogy kivel van dolgom. Rövid, kemény dulakodás alakul ki közöttünk, minek a végkifejlete nemes egyszerűséggel egy agy szétloccsantás lesz. Szinte reflexszerűen kapom fel a pisztolyt a földről, mikor az illető horror filmbe illő mozdulatokkal kezd el Ophelia felé mászni, s meghúzva a ravaszt, hála a légióban és azután egy ideig mesterlövészként eltöltött időmnek, hajszál pontosan lövöm be a golyót a tarkójának felsőbb részébe. Nem csak a férfinek, de nekem is megáll az idő. Jól látom, ahogy a vér Opheliára fröccsen, s a test élettelenül elborul a füvön. A végső kétségbeesés csak akkor ér utol, mikor megpillantva az alak arcát belém hasít a felismerés, hogy egy fiúnak ontottam ki az életét. Egy gyereknek! Egy pillanatra még arról is megfeledkezek, hogy az imént engem is megdöftek, s nagy valószínűséggel a bordámnak is annyi.
Halálra vált tekintettel pillantok Opheliára, mikor megjelenik mellettem és megjegyzi, hogy végzek. Nem vettem magamra a mellényt, ami elvileg még a golyót is felfogja. Na, hogy ezért mit fogok kapni... fájdalmas grimaszba torzul az arcom, ahogy kezemet a szúráshoz emelem, s ujjaimat rögtön meg is fogja a vörös testnedv.
- Ne hibáztasd magad - erőltetek egy vérszegény mosolyt az arcomra, ahogy a nadrágomba törlöm a vért. Mikor felhozza, hogy ő vezessen, rögtön elsápadok.
- Hidd el, nincs nagy gond... nem nehéz egy Escalade-t elvinni a kórházig, szóval szó se lehet róla, hogy te vezess - ezzel már hátat is fordítok neki, hogy megcélozzam a kocsit, minek fekete fényes lakkozása már messziről jelzi, hogy szolgálatra kész.
A gond csak az, hogy elérve a fekete monstrumot kénytelen vagyok neki támaszkodni, hogy biztosan megtudjak állni. Kezemet a vélt sebre szorítom, s a forró ragacsos lé azt bizonyítja, hogy csakugyan rosszabb a helyzet, mint ahogy beállítom. Ennek ellenére nem törhetek meg. Én nem törhetek meg, nem szabad! Övembe visszacsúsztatva a pisztolyt, remegve dobom be magam a volán mögé.
- Na jössz?... a végén még kizár minket a kórház vezetősége a kései érkezés miatt - szólok ki neki rekedten az ablakon.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime22.04.13 4:23

Vannak olyan pillanatok mikor képtelen vagyok abba hagyni a fecsegés, Aidan most tanúja is lehet ennek. Nem számít hogy semmit sem szól, csak hagyja hagy mondjam a magamét, talán jobb is hogy nem szól bele, legalább nem tudunk mind össze veszni. Én beérem azzal is ha csendben van és csak bólogat. Legalább kettőnk közül valaki csendben is tud lenni. Azért azt hiszem már megemlítettem neki ha már nagyon elege van belőlem nyugodtan fogja be a számat, de eddig ez még nem következett be. Szóval ezek szerint még nem feszítettem túl nála a húrt. Nem, mintha eddig azon lettem volna, hogy kikészítsem idegileg, mondhatni még nagyon is jó kislány voltam, csak mert azok után hogy megmentett nem érdemelné meg tőlem, hogy az őrületbe kergessem.
- Ez már biztos! Tapasztaltabb is vagy nálam, sőt biztosan az élet minden termén többet is tudsz tőlem, de valahogy nem tudom bánni. De ettől még nem kellene elszállnod magadtól és úgy kezelni engem, mint egy gyereket. - Nem sokkal idősebb tőlem, még is olyan érzésem van, mintha azt feltétezné rólam, hogy még mindig öt éves lennék és állandó felügyeletre van szükségem. Eddig egészen jól tudtam magamra vigyázni, sajnálom hogy a fegyveres bűnözőkre nem specializálódtam és be kell neki segíteni. Még sosem öltem embert, de biztos vagyok benne ha a saját életem lenne a tét képes lennék rá, bár nehezen viselem a holtak látványát. Ma láttam először életemben gyilkosságot és tudom még nem igazán fogtam fel, hogy szemem előtt vettek el egy életet. Minden hirtelen történt és annyira megrémültem, hogy nem tudtam másra gondolni csak a menekülésre, ha még élni szeretnék. De hiába is jött Aidan a helyszínre és mentett ki a bűnözök karmai közül mikor már a saját házamban sem vagyok tőlük biztonságban. Nem először hallok ma pisztolyt elsülni, de mondanom sem kell mennyire vegyes érzelmeket vált ki belőlem ez a hang. Annak örülök hogy a golyó nem engem talált el és sikerült ezt is megúsznom, de ma már ez a második hulla amit láthatok. Biztosra veszem rémálmaim fognak lenni jó hosszú ideig. Már így is sok időt vesztegettünk el itt és arra nincs semmi szükség, hogy megvárjuk hátha jönnek még a kis pajtásai is. Azt feltételeztem Aidan mindenkit képes megölni rezdüléstelen arccal, de leolvashatók róla az érzelmei és látom rajta mennyire megviselte, hogy ezt a fiatal srácot meg kellett ölnie.
- Akkor még is kit kellene mindenért hibáztatni? - Ha én nem lennék akkor most Aidan sem lenne velem, nem kellett volna meggyilkolnia senkit és nem is sérült volna meg. Nem fogom magam jobban érezni, ha kegyesen hazudik nekem, nem vagyok ostoba, tudom minden az én hibám.
- Miért kell ennyire makacsnak lenned? - Csattant ki hirtelen belőlem kérdésem. Legszívesebben felképeltem volna, hogy jobb belátásra bírjam, vagy legalább észhez térítsem, de már éppen elég bántódása esett miattam. Biztosan kemény fából faragták, de ez nem egy kis karcolás, ahhoz képest nagyon is vérzik a seb. De inkább nem állok le vele vitatkozni, sürgősen ellátásra van szüksége.
- Sikerült ma túlélnem két támadást és most be fogok szállni melléd és ez fog lenni a vesztem. - Morgom dühösen, de bedobom mellé magam, nem játszadozok tovább az életemmel, ezért be is kötöm a biztonsági övet, biztos ami biztos alapon. Nem akarom idegesíteni, se elvonni a figyelmét ezért meg sem mukkanok, csak reménykedek abban, hogy tényleg képes elvezetni a kórházig a kocsit és nem tekeredünk fel az első karóra ami velünk szembe jön.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime01.05.13 22:34



- Nem kezellek gyerekként Ophelia... szimplán nem szeretném, ha abban a hitben élnél, hogy többet láttál már bizonyos embereknél, nem mellesleg még van egy éved ahhoz, hogy nagykorú legyél. Ezzel nem azt mondom, hogy baj ha már iszol, én se voltam egy szent eddigi életem során és most se vagyok az. Szimplán nem szeretném, ha baj történne pont akkor, mikor velem vagy - vonok nemes egyszerűséggel vállat, ezzel is pontot téve a történet végére.
Ahogy lassan de biztosan elindulunk kifelé, már azon kapom magam, hogy a mocsokban hempergőzök egy ismeretlen támadóval, aki olyan lelkesen ugrott rám, mintha egész életében ezt próbálta volna.
Hosszas, kegyetlen közdelembe kezdve vele jutok el a fegyveremig, mit alig ragadok meg, de már ki is biztosítom, hogy a következő pillanatban már lőhessek is. Nem rettegek attól, hogy esetlegesen a lányt találnám el, mivel híresen jó lövész vagyok. Ezt minden egoizmus és önimádat nélkül mondhatom. Mesterlövészként szolgáltam a Légiónál, és ezt a szakosodásomat a mai napig őrzöm. Néha még az FBI-nál is besegítek ezen a téren, bajuk úgy se származhat belőle.
Mikor a férfi agyveleje kirobban a fejéből, s találkozik Opheliával, kis híján elkap a hányinger, de sokkal inkább a kétségbeesés ami ezután érkezik. Mikor megpillantom az arcát, már tudom, hogy nagy baj történt, mivel egy fiatalabb srácot küldtem a másvilágra, bár jogosan, elvégre ránk támadt. Ha nem tette volna, talán még most is élne. Egy pillanatra elkezdek hátrálni, s a fejemet rázva tudatom a lánnyal is, hogy hülyeséget csináltam még annak ellenére is, hogy jogosan. Egy normális ügynök most csak szemet hunyna a történtek felett, én viszont kis híján gyermeteg sírásba kezdek. Ilyen fiatal gyereket még nem öltem meg. És ami azt illeti, nem is szeretnék belőle rendszert csinálni.
- Maradjunk annyiban, hogy mind hibásak vagyunk - morranok fel, majd a lány szemeibe nézve folytatom - ha nem lettél volna akkor ott, akkor nem lennénk most itt... viszont ha most nem lennénk itt, akkor nem lőttem volna szét egy szegény gyerek fejét... nem lett volna szabad idejönnünk, vagyis ez az én hibám! Gondolhattam volna rá, hogy itt is lesznek emberek, de helyette csak neked akartam jót azzal, hogy lezuhanyozz - morgolódok, miközben kezemet reflexszerűen tapasztom az oldalamra, honnan lassan forró vér csorog.
- Hogy miért? Nem tudom... ilyen vagyok. És talán mert nem vezethetsz egy FBI-os kocsit? - vonom fel a szemöldökömet, majd betessékelve magam a volán mögé, már kapcsolom is be az övet a biztonság kedvéért. Már épp szólnék Opheliának, hogy ő is tegye meg, mikor egy morcos megjegyzést követően, magától is az eszébe jut.
- Nem lesz - ezzel már indítom is a járgányt, hogy egyenesen a kórházba gurulhassunk, hol számításaim szerint mindkettőnket készségesen ellátnak.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Ophelia&Aidan Ophelia&Aidan I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

Ophelia&Aidan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Ophelia and Aidan - Nem mindig zökkenőmentes az együtt élés...igaz?
» Aidan & Ophi
» Ophelia Hemsey
» Got a secret. Can you keep it? - Ophelia & Audrey
» Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Ophelia & Audrey lakása-