welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Emily Hastings
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 20.02.13 12:54


Nothing else matters




Ez a malőr esküszöm ismétlést érdemel. Komolyan mint ha csak valami akciófilmben lennénk, mi lennénk a rosszfiúk, akik bunyót szítanak, majd az egyik legforgalmasabb főúton a kocsik között ingázva csak pucolunk a helyszínről, nehogy a zsernyákok bevarrjanak minket a bunyó miatt. Én még mindig csak jót tudok rajta derülni, mert tényleg elintéztük a fél bárt. Mégis csak a fejem csóválom Ryan szitkozódása miatt.
- Ugyan már, lazíts, nem történt semmi. A cuccaink itt vannak, nem hagytunk el semmilyen iratot, a tulaj meg... a csapos is látta, hogy nem te kezdeményezted az egészet, kiprovokálták. Én meg a tanúd vagyok, hogy ez így is volt. Na nyugi már. - még egyszer vállon bokszolom játékosan, hátha végre enyhül. Tényleg lazítani hoztam el, erre a kis adrenalinlöket és a kissé túlkapatott bunyó után teljesen ideges lesz, és mint ha kicsit kétségbe is esne.
- Ugyan már, törzsvendég maradsz, legfeljebb nem megyünk most egy ideig oda. - odadobom neki a dzsekijét, amit eddig a hónom alatt szorongattam, épp csak időm volt felkapni a székről, és nem is figyeltem igazából arra, hogy mégis mit kellene még elhozni. A káosz kész volt, a rendőrök majd körülnéznek, lecsillapítják a verekedőket, és a tulaj a nagydarab fickóval fizetteti ki a kárt.
- Volt már ilyen piti verekedéssel dolgom, hidd el nem azon verik le a port, aki először ütött, mert te csak reagáltál egy provokatív megmozdulásra. - kezdem ecsetelni ezt a helyzetet így rendőr szemmel, hátha jobban megnyugszik tőle. Persze útközben, mikor már elindultunk a kocsi felé. Mikor megkérdezte, hogy megyek-e, csak elindultam utána egy vállvonással, és aztán amint nyitotta is, bepattantam az első ülésre. Még mindig kicsit mint ha feszült lenne, de istenem, olykor ki kell ereszteni a fáradt gőzt.
- Azért jól verekszel, ugye tudod? Jó, én rutinos vagyok már ebben, de azért nem voltál semmi. A holnappal meg ne parázz, majd megoldódik. A képed is helyre jön, majd adok borogatást.
Többet azonban már nem szólok, teljesen fölöslegesnek találom, a téma már Ryannek mint ha kicsit zavaró lenne, szívesebben felejtené el, vagy nem tudom. Azért majd én megtanítom, hogy engedje el magát. Tudom, hogy mindkettőnk hivatása olyan, ami ezt nem engedheti meg. De kiskapuk mindig voltak, lesznek, és igazából a kutyát sem érdekli mi van, amíg komoly baleset nem történik senkivel.
A kocsiból kiszállva végül előásom a kulcsot. Nem akarok ilyenkor már becsöngetni, így amint bejutunk a főbejáratnál, a lépcsőt célzom meg. Talán most egy kis séta nem is árt, úgysincs olyan magasan az a lakás. Aztán ahogy elérünk az ajtóig, halkan zárok, mutatóujjam a szám elé emelem, jelezve hogy halkan legyünk, aztán beeresztem Ryant is. A két blöki persze mindjárt meglep minket, és hangos zajt csapva körbeszimatolnak mindkettőnket. Én most ezzel nem is foglalkozok, a konyhába megyek jeget előásni a mélyhűtőbő.
- Egyelőre ez van, Abit majd megkérdezzük reggel. - csavarom is bele egy törlőrongyba a jeget, és nyújtom oda a testvéremnek.



To: Ryan, Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 20.02.13 13:22


|music: Rock Mafia - The Big Bang | to: Colin & Ryan


Unottan lesem a plafont, közben az óra felé pillantok, hogy kiderítsem, mióta is. Lassan három órája fetrengek az ágyon, annak reményében, hogy el tudok aludni, de képtelen vagyok rá. Colin elment bulizni, amivel nincs is baj, viszont a fejemben folyton hülye gondolatok kavarognak. Nem féltékeny vagyok, távol álljon tőlem. Tudom, hogy csak iszogatnak Ryannel. Helyette inkább azon kattog az agyam, mi lenne, ha most valami baj lenne hirtelen. Mondjuk megindulna a szülés korábban vagy bármi. Itt vagyok egyedül és fogalmam sincs, mit tennék hirtelen. Nem tudok így elaludni. Hozzászoktam, hogy Colin mindig itt van és, ha épp ilyesmikre gondolnék, csak oda bújok hozzá. Az máris olyan biztonságot nyújt, hogy rögtön elhiszem, semmi baj nem történhet.
Sóhajtok egy nagyot és oldalra fordulok, de már ez se megy olyan egyszerűen. Elkezdek az ágy mellett kotorászni a földön, aztán elő kapom a terhespárnámat és elhelyezem úgy, hogy a lehető legkényelmesebb legyen a pozitúra. Kicsit dühít ilyenkor ez a nagy pocak. Miért nem tudja az ember olykor levenni picit? Mondjuk, amíg alszik? Lehetetlen így normálisan aludni. Bár nem. Semmi esetre se válnék meg az apróságtól. Jó helyen van ő itt, jó közel hozzám... vagyis lényegében, bennem. Ott nem eshet baja.
-Alszol már prücsök?- sutyorgok, miközben a hasamra simítom a kezem és simogatni kezdem. Egy aprócska moccanás máris érkezik válaszul, mire elvigyorodok. Hát még szép, hogy Ő is ébren van. Apu nélkül nem tud elaludni. Nem kapta meg az esti pusziját és nem érzi most azt a nagy praclit a hasamon, ami mindig ott van és óvja mindentől.
Hirtelen halk motoszkálásra leszek figyelmes, úgyhogy felkönyökölök és az ajtó felé lesve hallgatózok. Lehet Colin az, de ő nem lopakodna így. Vagy fene tudja. Mégis, ahogy hallom, hogy a hűtőben is kotorászik valaki, már biztos vagyok benne, hogy Ő ért haza. Hála az égnek.
Elmosolyodok és lemászok az ágyról, aztán magamra kapom a köntösömet és halkan kisétálok én is.
-Mit ácsorogsz ott az ajtóban?- nézek Colinra, de amint kicsit jobban szemügyre veszem több dolog is feltűnik. Többek közt az is, hogy ez nem Colin, hanem Ryan. És persze az is, hogy be van dagadva a képe. Ezt komolyan nem hiszem el.
-Ti mi a jó fenét műveltetek? Colin! Hol a fenébe vagy?- trappolok ki dúlva-fúlva a konyhába, ahol aztán felcsapom a villanyt és számotkérően lesek rá. Épp a jégszekrényt túrja. Pompás. Most majd itt jegelhetik egymást hajnalig, mert hogy én nem segítek nekik, az is biztos.
-Nektek ez a buli? Felnőtt emberek vagytok könyörgöm, erre hazamásztok az éjszaka közepén összevert képpel?- kelek ki teljesen magamból, ahogy meglátom az Ő arcát is. A szája felrepedt és vérzik, és ahogy látom az arca is kezd lilulni.
-Most aztán csodásan nézel ki. Gratulálok.- sóhajtok egyet fejet csóválva, aztán nem bírom megállni, hogy ne menjek oda hozzá. Fogok egy tiszta rongyot, kicsit bevizezem, aztán úgy teszek, mintha felé indulnék el, de végül kisétálok Ryanhez.
-Gyere, letöröljük a képedről a vért. Aztán megágyazok neked a kanapén, rendben?- lesek rá barátságosan, mintha ő kevésbé lenne hibás az egészben, holott rá is igaz minden. Felnőtt férfiak, otthon a terhes barátnőik várják őket, erre neki állnak balhézni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 20.02.13 18:27



Un alma mas

A lazításból ismét csak idegbajoskodás lett, amit annak köszönhetek, hogy a kelleténél is őszintébb vagyok. Ha nem hozom olyan lelkesen a pasas tudtára, hogy büdös a pofája, akkor nyilván nem most be egy jókorát, én pedig nem szívom mellre és esek neki úgy, mint egy szerencsétlen gyerek az általánosban, mikor cikizik.
- Colin, legkevésbé aggódok egy telefon miatt, az pótolható... de ha annak a pasasnak kinyomtam a szemét egy üvegtörmelékkel, vagy olyan szinten megsérült valamelyik, hogy komolyabb ellátásban kell részesíteni, akkor megint csak mi szívunk - morgok megállás nélkül, immáron teljesen józanul. Mintha a verekedés és a friss levegő az összes alkoholt kimosta volna belőlem, ami nem baj.
Nyilván nem fogom tűrni, ha valaki bemos egyet. Ennek ellenére lehetett volna annyi eszem, hogy nem esek a torkának mint valami pufogó vipera.
Emellett kisebb gondom is nagyobb annál, mint a képemet borogatni napokig csak, mert nem látok ki a monoklim alól.
- Tán azt hiszed, nem tudok én is ütlegekkel megoldani egy-két dolgot? - sandítok rá felvont szemöldökkel - annyira puhány nem vagyok, hogy egész nap csak öltönyben ücsörgök, és meg se mozdulok - jegyzem meg sértetten. Heti háromszor járok kondiba, emellett futok is. Lehet, hogy az elmúlt egy-két hétben erre nem volt lehetőségem, és vagy öt kilót fogytam, de ez most amolyan átvészelő időszak volt, nem más. Majd folytatom, ha már az időm engedi.
Beszállva a kocsiba, már nyomom is a gázt, hogy minél hamarabb kiguruljunk innen. Ha már egyszer haza nem mehetek, akkor legalább Abi haragjával nézzünk szembe, és essünk túl mindenen.
Mikor elérjük a házat, halkan trappolok Colin után, csitítására pedig úgy teszek, ahogy ő akarja. Csendben, nesztelen léptekkel lépem át a küszöböt, és teszem be az ajtót a helyére, míg ő eltűnik az egyik helyiségbe. Csak akkor kapok egy instant szívrohamot, mikor meghallom Abigail hangját.
- Ömm... én csak - kezdek el mutogatni rekedt hangon, ám mielőtt befejezhetném az amúgy is értelmesnek indult magyarázatot, elviharzik Colint keresni.
Hallom ahogy letorkolja szerencsétlen srácot, sajnos teljesen jogosan. Annyi szóljon a mentségünkre, hogy nem a mi hibánkból tört ki a verekedés, bár tényleg lehetett volna annyi eszünk, hogy nem folyunk bele még jobban. Elfogadom Colintól a jeget, mikor beérek a konyhába, mikor viszont Abi felém intézi szavait egy ronggyal, lesütött szemekkel ácsorgok a lány előtt, mintha csak egy kivert kölyökkutya lennék.
Kérdésére nem válaszolok, helyette felsóhajtok.
- Nem Colin hibája Abi, ne őt korhold... nem kellett volna visszaütnöm és akkor most minden szép és jó lenne - nyomom a halántékomhoz a rongyba csavart jeget, mikor eljut a tudatomig annak hasogatása.
- És ne haragudj. Nem kell fáradnod, majd hazamászok - húzom alig látható mosolyra a számat. Nem kell nekem megágyazni, nem zavarom őket, van két lábam, van jogsim és kocsim is, majd hazagurulok. Ami Emilyt illeti... majd megcsapolom az alapozóját...



to: Abi & Colin
words: ....
note:
music: Fun - We are young


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 20.02.13 20:24


Nothing else matters




Eszem ágában sem volt őt leszólni, nem verekedett rosszul. De inkább nem reagáltam arra, hogy ő most épp összeszentségel mindent és kissé agresszívabban reagál, bármit is mondjak neki. Azért útközben azon agyaltam, vajon hogy kerülhetnénk ki azt a fejmosást. De igazából rájöttem, hogy örüljünk, ha az estét kihúzzuk, nappal már úgyis látszani fog a sok folt, a monoklik és a sebek.
Inkább így azt a taktikát is váltom be, hogy csöndben közlekedjünk. Ami azonban késik, nem múlik. Épp csak sikeresen találom meg a jégkockákat, már hallom ahogy nyílik az ajtó, majd Abi leszólítja Ryant. Nem tart sokára, mire rájön, hogy ő nem én, és a nevemet emlegeti.
- Itt vagyok. - szólalok meg ahogy épp a jeget a törlőruhába csavarom, hogy azt átadjam Ryannek. Ő kicsit több pofont kapott, ami érthető. Ő bunyózott a tömeg kellős közepén, én a szélét próbáltam leépíteni, hogy ne menjenek annyian a nyakára. Bár viccesnek tűnik még mindig az egész, hisz ismét eszembe jut, milyen jó buli volt fiatalabb korban így zúzni. Igaz most már felelőtlenség kissé.
Mikor Abi lehord, inkább egy szót sem szólok. Csak nézek magam elé, és húzom a számat. Igaza van végső soron, nem lehetünk ennyire felelőtlenek. Mégsem kezdek el magyarázkodni, vagy Ryanre kenni, hisz tényleg csak a pucáját védtem azzal, hogy beszálltam. Azért ha annyian nekiesnek akik belehevülnek a bunyóba, akkor most sokkal foltosabb lenne a képe.
- Ryan hagyd már ezt a szerénykedést. Mona szerinted mit szól ha így állítasz haza? Maradsz és kész.
Közben kerítek magamnak is jeget, és azt is rongyba tekerem. Szép csendben nekilátok a borogatásnak, és a megalvadt vér letörölgetésének. Hál istennek a szám vérzése elállt, így tudok azzal is foglalkozni, hogy felakasszam a dzsekit a fogasra, kilépjek a cipőből és minden cuccomat kiszedjem a zsebeimből.
- Szépen kialszod magad, aztán addig lesz időd gondolkozni is, holnap mit adj elő otthon. - a felsőmet kezdem nézegetni, ami itt ott már vérfoltos. Nagyszerű, akkor ez is mehet a külön mosásba. Majd holnap megpróbálom kiszedni szappannal, most azonban csak egy laza mozdulattal behajítom a fürdőbe.



To: Ryan, Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 20.02.13 21:24


|music: Rock Mafia - The Big Bang | to: Colin & Ryan


Komolyan nem értem, hogy lehet két felnőtt pasas ennyire felelőtlen. Azt még megértem, ha pár suhanc bunyózik egy kocsmában. Hát Istenem. Éljen a lázadó korszak meg a hetvenes évek meg nem tudom. De ők felnőtt emberek, lassan apák lesznek, ráadásul az egyik ügyvéd, a másik meg egy felfüggesztett zsaru. Nem értem. Egyedül én vagyok az, akinek ez megfordult a fejében? Mi lett volna, ha elkapják őket? Akkor szépen mehet vissza Colin a dutyiba, Ryan meg beülhet mellé, hogy egyik se legyen magányos.
-Értem én, hogy visszaütött és ezzel nincs is semmi baj, de elég kétes így is a kint léte. Elég egy nyamvadt gyufaszál, amit rosszul rak le és akkor b*szhatom a családomat. Járhatok majd be a gyerekkel a sittre látogatni a büszke apát.- magyarázok dühösen, de azért annyira nem hagyom eluralkodni rajtam a mérget, hogy emiatt szétnyomkodjam Ryan fejét azzal a ronggyal. Gondolom elég durván fáj a képe. Na és persze Coliné is, de most annyira felhúztak ezzel, hogy képtelen lennék óvatos lenni. Főleg vele nem. Ryan más tészta. Nem ő lesz az, akivel együtt fogok élni és akitől függ az egész jövőm.
Morcosan Colinra sandítok, de megesik rajta a szívem. Még szép, hiszen szeretem. Amúgy se bánhatok így vele, szóval miután sikerül kicsit lenyugodnom, csak lesem, ahogy jegelgeti magát, végül odasétálok és szemügyre veszem a felrepedt száját.
-Ryan. Tedd le a hátsód és igyál egyet inkább. Nem mész ma már sehova, jól mondja Colin. Elférsz és neked is jobb, ha előbb pihensz egyet. Mondjuk ez a sebeitekre nem igaz. Úgy fogtok kinézni, mint két veterán.- sóhajtok egyet, aztán besétálok a fürdőbe a ronggyal, közben felkapom Colin pólóját is, ha már volt olyan kedves, hogy a fürdő padlójáig eldobta, és a csapba pakolom mindkettőt szappanos hideg vízbe. Majd reggel még rásegítek picit, hogy ne vesszen kárba egyik se.
-Colin, adnál valami pólót Ryannek? Aztán vágd be az ő pólóját is a tiéd mellé. Hátha sikerül kiszedni a vérfoltot.- lesek újdonsült sógoromra, aki most biztos azt hiszi, hogy legszívesebben megölném, pedig nem. Egyikőjüket sem utálom, csak haragszok, amiért ilyen hülyeségbe mentek bele. Lehetnének kicsit megfontoltabbak is.
-Csinálok pár szendvicset.- baktatok át a konyhába és már neki is látok összerakni egy kis kaját. Persze, senki nem kérte, de olyan ideg van most bennem, hogy nem tudnék nyugton maradni. Közben persze csendben puffogok még egy kicsit, de végül aztán inkább arra gondolok, hogy még mindig jobb, hogy így jöttek haza és nem egy kórházból csörgettek meg, hogy baj van. Akkor tényleg elverném mindkettőt.
-Egyáltalán, miféle csöves kocsmában voltatok, hogy belétek kötöttek?- lesek ki a nappaliba, de aztán rám tör a felismerés, hogy most pont olyan vagyok, mint az apám. Az pattogott nekem így, amikor egyszer az éjszaka közepén keveredtem elő. Te jó ég. Már most egy begyepesedett liba lettem. Mi lesz később, ha a gyerek kamasz lesz? Puskával várom majd a nappaliban? Most is úgy parancsolgatok, mint valami katona az újoncoknak. Tényleg, csak a puska hiányzik...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 20.02.13 21:43



Un alma mas


- Igen tudom - morgom az orrom alatt - de ez a sittes dolog legyen csak az én gondom oké? Nem fog visszakerülni oda még akkor se, ha nyakon csípnek minket, hogy mi randalíroztunk a bárban - hangom egyre határozottabban cseng. Képes lennék az életemre esküdözni, hogy márpedig Colin visszakapja a jelvényét a lehető leghamarabb anélkül, hogy akárcsak szócsatákba kellene elegyednem a bíróval, vagy bárki mással. Amúgy is, eddig igen jól áll a szénánk, és bár nagyon bonyolult ügyről van szó, fél évi melóm van benne eddig, talán ez a legkifogástalanabb.
Nem csak szavai és hangja az, ami elhiteti velem, hogy roppant dühös, hanem az is, ahogy törölgeti a fejemet. A vártnál durvább, bár ez érthető. Mérges, haragszik azért, mert felelőtlen kölyökként viselkedtem úgy, hogy lassan apák leszünk mind a ketten. Hát, ezért a gyerekeink nem lesznek büszkék ránk.
Fogalmam sincs, hogy nézhetek ki, minden esetre abban biztos vagyok, hogy a halántékomon lesz egy jókora lila folt, és valahol a szám környékén is. Rég nem verekedtem már, de most kiadtam mindent magamból. Talán még az elmúlt hetek felgyülemlett feszültségét is. Bár könnyebb lett volna, ha egy edzőtermet látogatok meg, mint sem egy rakás holt részeg, büdös szájú faszitól bűzlő bárt.
Ahogy Abigail utasít egy-két dolgot Colinnak, én lesütött szemekkel ücsörgök a konyhában, úgy támasztva a fejemet, mintha ténylegesen le akarna szakadni a nyakamról, és attól óvnám. Ennyire nem vészes a helyzet, nem is érzem, hogy elviselhetetlenül fájna valamim, sokkal inkább a fáradtság a gondom. Szinte érzem, ahogy összeakadnak a szemeim, már az is nehezemre esik, hogy ne nyúljak el a földön annak ellenére, hogy az hívogat magához.
- Csöves kocsma? - nyögök fel - bár az lett volna.
- Képzeld el Abi, ez a környék egyik legnevesebb bárja volt... csak jól nevelt kétajtós szekrényeket tart, akik rögtön ütnek, mikor valaki más áll a sörcsapnál. Nem is értem - fordítok egyet a rongyba csavart jégkupacon, majd ismét hozzáérintem a fejem egy pontjához, ez esetben az államhoz.
Remélem több ilyen gondom nem lesz. Soha nem szerettem ütlegekkel megoldani a vitákat, de jelenleg most tört elő belőlem a feszültség, így rögtön ütöttem. Legnagyobb vétkemre.
- Holnap bemegyek, kifizetem a kárt... legalább lecsukni nem fognak minket - vigyorodok el, ám ezzel együtt fel is szisszenek sajgó állkapcsomnak hála.



to: Abi & Colin
words: ....
note:
music: Fun - We are young


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 20.02.13 22:15


Nothing else matters




Hallgatom csöndben a beszélgetésüket, nekem most van jobb dolgom is, mivel kénytelen vagyok egyedül ellátni magam. na nem mint ha eddig is az lett volna tervben, hogy majd azt várom, ahogy Abi lekezeli, de most ől leköti Ryan képének ellátása. Addig is igyekszem feltalálni magam, többek közt teljesen letisztítom az arcomról a vért, utána már csak az arcom jobb felére nyomkodom a jeges vackot, meg a számra.
Egészen addig, míg aztán Abi oda nem jön hozzám, és kezelésbe nem veszi a szám. Onnéttól kezdve eleresztem azt a rongyot, és Ryant kezdem figyelni. Mint ha kicsit most meg lenne zuhanva. Ennyire nyomasztaná az egész?
- Hé, nem te kezdted a verekedést, te csak védekeztél, azt nem fizettethetik meg rajtad. Azért meg hogy önvédelemből visszaütöttél, nem hurcolhat meg sem téged, sem engem semmilyen rendőri szerv. - még türelmesen ácsorgok, hogy Abi a számat tanulmányozhassa kicsit, aztán ahogy arrébb megy, én máris dobom a pólót a fürdőbe. Arra gondoltam majd reggel megcsinálom, így amikor Abi bemegy utána, már szólnék is.
- Hagyd, majd... megcsinálom. - sóhajtok, ahogy látom, hogy ő elintézi a szappanos vizet helyettem is. Inkább hallgatok rá és kerítek egy pólót a szekrényemből. Azzal sétálok ki Ryanhez. Tök jó. hogy egy a méretünk, nem kell azon agyalni, vajon most mi van ha kissé szűk lenne rá.
- Fel a fejjel. - veregetem meg a vállát, közben pedig azt várom, hogy ő odaadja a felsőjét. Azt már beviszem én a fürdőbe az én pólómhoz. Abit figyelem, ahogy eltűnik a konyhában, bizonyára most próbál valami pótcselekvést találni, teszem azt most a szendvicskészítésben.
Kezdem most már érezni, ahogy az adrenalin hatása kiürül a szervezetemből, hogy bizony pár ütéstől sajog az állkapcsom. De vessek magamra, ha most szóvá tenném meg úgyis jönne, hogy megérdemeltem. Hozzá teszem jogosan, tényleg baromság volt ilyenbe belemenni. Abi most agyalhat azon, hogy mi lenne ha megint visszakerülnék a rácsok mögé. Remek. Azt hiszem az lesz az első, hogy megpróbálom valamivel engesztelni.
De előtte is elvonulok a gyógyszeres dobozért, és előásom belőle a fertőtlenítőt, azt viszem oda Ryanhez.
- Szerintem ezzel ápold le a sebeidet, legalább a bacik nem fognak olyan nagy gyulladást okozni. - adom neki oda, és besétálok a konyhába üdítőért. Mégis mikor meglátom Abit nekem háttal állni, odasétálok hozzá, megsimítom a karjait, és picit hozzá simulok.
- Ne haragudj, nem gondolkoztam elég tiszta fejjel, öcsinek akartam csak segíteni, mert ráakadtak egyszerre többen is.




To: Ryan, Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 20.02.13 23:04


|music: Rock Mafia - The Big Bang | to: Colin & Ryan


Kicsit megnyugtatnak Ryan szavai és el is hiszem, hogy nem hagyná, hogy Colin ügye nem hogy javuljon, de még rosszabb is legyen, de attól még az idegeim ki vannak jelen pillanatban. Arra számítottam, hogy majd max kicsit betintázva befolyik mellém az ágyba valamikor hajnalban, nem arra, hogy beállít Ryannel össze verve. És ebben a mondatban nem Ryan a probléma. Az egyáltalán nem zavar, hiszen jól kijövök vele.
-Tudom, hogy nem hagynád.- sóhajtok egyet, próbálom magam nyugtatgatni és nem dúlni fúlni, aztán elintézem inkább a pólókat. Addig is van időm kifújni a levegőt. Na meg gondolkozni, mit segítsek még ennek a két lököttnek.
Az mondjuk nem kicsit meglep, hogy elvileg egy egész jó bárban voltak. Pedig az olyan helyeken nem sűrűn van balhé, épp ezért lep meg a dolog. Azt hittem, hogy valami füstös, kis eldugott, motorosoktól és mindenféle csavargóktól hemzsegő helyen voltak. Akkor megérteném a bunyót, de így.
-Az ember már szórakozni se mehet el nyugodtan. Elképesztő.- csóválom a fejem, aztán a szendvicsekkel foglalom le inkább magam egy kicsit, egészen addig, míg Colin oda nem áll mögém. Nem bírok úgyse sokáig haragudni rá és végtére is nincs is értelme. Inkább örülnöm kell tényleg, hogy ennyivel megúszták. Történnek rosszabb dolgok is ebben a városban. Mondjuk, ha valaki elő rántott volna egy fegyvert...
-Tudom cica. Semmi baj. Máskor is védd meg, csak vigyázz magadra, rendben?- lesek rá hátra egy nagy sóhajtás után, aztán nyomok egy puszit a sebes szájára, vigyorogva fejet is csóválok, ahogy ismét szemügyre veszem, majd lepakolom nekik a szendvicseket. Bár Ryant látva nem hiszem, hogy épp erre lenne szüksége.
-Nem muszáj ám megenni. Akár le is dőlhetsz Ryan. Nem nézel ki valami jól. Rád férne egy kis pihenés. Na meg rád is.- pillantok Colinra, végül megállok inkább a pultnak támaszkodva és töltök egy kis üdítőt is magunknak. Kávét nem főzök. Akkor itt ülnénk hajnalig mindannyian, ami ne lenne probléma, de másnap nem árt észnél lenni. Főleg Ryannek, ha ezt ki akarja magyarázni Emilynél.
-Na jó. Magatokra hagylak titeket. Nekem most már aludnom kell.- mosolyodok el, aztán nyomok egy puszit Colin arcára, kicsit megsimogatom még a piros foltocskákat rajta és még mindig fejet csóválok.
-Jó éjt Ryan.- mosolygok a sógoromra is, végül besétálok a hálószobába és kényelmesen befészkelem magam az ágyra. Most már, talán könnyebben el tudok majd aludni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 21.02.13 10:41



Un alma mas


Bűntudattal telve ücsörgök a konyha asztalánál hagyva, hogy Abi lekezelje az arcomat, mi reggelre nyilván háromszor randább lesz. De ez már csak az én arcoskodásomnak tudható be.
Colin biztató szavai persze jól esnek, de meg kell hagyni, én is vétkes vagyok. Nem kellett volna rögtön visszaütnöm és még akkor is kifogom fizetni minimum a kár felét, ha Colin ellenzi. Elvégre ott voltam nem?
Mikor megjelenik előttem fivérem egy pólóval, hálás tekintettel állok fel, kapom le magamról a bőrdzsekit amit a szék támlájára hajítok. A fehér, immáron véres pólóból kibújva néha felszisszenek, és átvéve Colintól a ruhadarabot, végignézek magamon. A bordáimon van egy lila folt, de ezen kívül egyben vagyok.
A kézhez kapott fertőtlenítőt egy ideig csak nézegetem, majd feltápászkodva elindulok a fürdőszoba felé.
- Egy kis pillanatot kérnék, magamévá teszem a fürdőszobát - húzom mosolyra a számat, majd a fertőtlenítőt szorongatva át is lépem a küszöböt, hol a tükör elé állva veszem alaposabban szemügyre kicsipkézett képemet. A halántékomon a lila folt egyre erősödik, másutt nem látok foltokat, csak egy karcolást a szemem sarkában és egy, a Colinéhoz hasonló repedést az alsó ajkam szélén. Egy zsebkendőre nyomom ki a kis tubus tartalmát, amivel gondosan bepacsmagolom a sebeket, s ennek végeztével visszabattyogok a párocskához, kik még mindig a konyhában illegetik magukat. Miután helyet foglalok, már elénk is kerül az a pár szendvics, amit Abi fegyelmességből elkészített nekünk. Lehet, hogy illetlenség, ennek ellenére még se tudok még egy falatot se magamba erőszakolni, csak ülök laposakat pislogva, miközben Abi-t figyelem. A lepihenés lehetősége viszont igen vonzónak hat. Akaratlanul is a nappali felé pillantok.
- Jóéjt. És köszönöm - nézek fel hálásan Abigailre, ahogy az elvonul a szobába. Megtámasztva a fejemet az asztalon, elvigyorodok.
- Azért jó kis este volt ez. Már csak Mona haragjával kell majd szembenéznem.


to: Abi & Colin
words: ....
note:
music: Fun - We are young


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 22.02.13 2:17


Nothing else matters




Figyelem ahogy Ryan megfogadja a tanácsomat, és elvonul a fürdőbe egy kicsit rendbe kapni a sérüléseit. Még ácsorgok ott egy ideig egy helyben, csak utána esz a bűntudat be a konyhába. Meg nem csak az, hanem hogy kicsit megölelgethessem már.
Szerencsémre nem ellenkezik, sőt megfordul, és ad egy puszit a számra, csak utána nyugtázom, hogy tényleg kezd megenyhülni, és igazat ad abban is, hogy ha szükséges, akkor persze segítsek a testvéremnek. Azért érdekes, még csak fél éve, hogy ismerjük egymást, mégis kezdünk úgy összeszokni, mint ha már huszonhét éve egy fedél alatt nevelkedtünk volna. Örülök, hogy ennyire rugalmasan tudja mindenki ezt a helyzetet kezelni, mert akár egyikük is megtehetné, hogy kinyilvánítja, ő bizony nem kér ebből a testvéri egymásra találásból.
- Rendben. - válaszolok végül egy halovány mosollyal, és eleresztem Abit, had érvényesüljön most már azokkal a szendvicsekkel. Ennyi pia, meg egy kis akció után én istenemre mondom megéheztem. Így jutalmul adok is egy puszit Abi arcára, hogy gondolt egy vacsilehetőségre is, majd veszek egyet a tányérról, a többit Ryan orra elé tolom és leülök vele szemben.
- Ugyan cica, ne félts minket. Nem vagyunk teszetosza gyerekek. - magyarázom két falat között, de aztán már tényleg inkább a falatokra koncentrálok. Kapok közben egy jóéjt puszit is, aztán figyelem ahogy Abi elvonul a szobába. Remélem azért még nem alszik el egyhamar, mert jó lenne még úgy bebújni hozzá, hogy váltunk pár szót. Csak úgy ketten, nyugisan. Rá férne most egy kis lazítás, mert tényleg láttam rajta, hogy feszült. Gondolataimból csak Ryan megszólalására figyelek fel.
- Remek kis este volt. Egy kis italozás, aztán az a bunyó. Komolyan már hiányzott ez. És nehogy azt gondold, hogy hibás vagy. Mert nem a tiéd az első pofon. Az a hibás, aki kezdi, és az fizeti is meg a kárt. Mona meg... Szerintem csak ennyire dorgál meg mint én. Tudod mit? Kenyerezd le. Vegyél neki valamit. Virágot, desszertet, vagy akármit. A nasi sem lenne mondjuk rossz ötlet. - próbálok valami ötlettel előállni. De nem hiszem, hogy kellene valamitől tartania.
Ahogy azonban figyelem, kezd feltűnni, hogy mennyire kómás. Talán jobb lenne ha már tényleg lefeküdne aludni.
- Na várj, hozom azt az ágyruhát. - feltápászkodok a helyemről, és a nappaliban álló egyetlen hatalmas szekrényhez lépek. Itt vannak mindazon cuccok, amiket vagy nem tudunk sehova sem tenni, vagy egyszerűen csak itt fér el. Előveszek egy takarót, meg egy párnát is, és a kanapéra pakolom őket.
- Na jól van öcskös, hagylak pihenni, látom elég nyúzott vagy már. És még valami... be strapáld magad, rendben? Nem vagy hibás, nincs kötelezettséged semmi, senki felé. - állok meg egy pillanatra a fürdőajtóban, ahogy ezt mondom. Utána bemegyek én is leecsetelni a képemet a fertőtlenítővel. Kiérve elmormolok Ryannek egy jókedvű jóéjszakátot, aztán besétálok a hálóba. becsukom az ajtót, és ahogy az ághoz érek, óvatosan bebújok Abi mellé. Nem akarom felébreszteni, ha esetleg aludna már. De biztos ami biztos meggyőződök erről. Ahogy mögé araszolok, kezemet szokásosan a hasára pakolom, és a vállához döntöm a fejem.
- Fent vagy még? - sutyorgom alig hallhatóan.



To: Ryan, Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 22.02.13 11:27


|music: Rock Mafia - The Big Bang | to: Colin & Ryan


Egy darabig még pörögnek a gondolataim mindenfelé. Többek között azon, hogy most mi lett volna, ha esetleg beviszik ezt a két marhát éjszakára. Egy alapból feltételesen szabadlábra helyezett zsaru és az ügyvédje. Biztos szép kis banzáj alakult volna ki az egészből. Talán még az ügy végkimenetelét is befolyásolná ez a verekedés, aztán rákennék Colinra, hogy mivel ilyen zűrös alapból, kinézik belőle, hogy tényleg sikkasztott és visszaküldenék a cellájába. Abba tuti belezakkannék. Főleg így, hogy már alig várjuk a végét és már fél éve velem van minden áldott nap. Csúnya lenne, ha épp a végéről csúszna le.
Hallom, hogy egy pár szót váltanak még Ryannel, aztán nyílik az ajtó és halkan odaoson Colin az ágyhoz. Amint bekúszik mellém, azonnal sokkal nyugodtabb vagyok, aztán ahogy a hasamra pakolja a mancsát, elmosolyodok. Meg is vesznék, ha ezt nem érezhetném többé, csak egy pár év múlva.
-Nem.- válaszolom halkan kuncogva, közben a kezére pakolom az enyémet és sóhajtok egyet. Más se érződik most róla, mint a fertőtlenítő illata, mire eszembe jut, hogy is fest most a képe. Meg a másik mamlasz is... nem értem, mire volt ez most jó. Utálom a pasikban, hogy mindent csak így tudnak elintézni. Értem én, hogy belekötöttek Ryanbe, de miért kell ez az erőfitogtatás?
Pár pillanattal később kibontakozok az öleléséből, aztán nehézkesen megfordulok és inkább úgy bújok hozzá. Az idióta azt hiszi, hogy a verekedés zavar, holott nem. Veresse össze magát, ha neki az a jó, nem érdekel. De, ha most nagyobb balhé alakult volna ebből az egészből és megint lecsukták volna, vagy ne adj' Isten, komolyabb baja esik...
-Még egy ilyen és megfojtalak.- sóhajtom aggódva, közben átölelem a derekánál és a hátát simogatom elgondolkodva. Nem is sejti, mennyire aggódok érte. Na meg Ryanért is. Mégis csak a sógorom. Az ő munkájában se dícséretes, ha kocsmai verekedésben részt vesz. Ráadásul nem azért gürcölt ennyit Colin ügyén, hogy aztán egy ilyen miatt visszatáncolhasson a börtönbe. Kezdődhetne minden előről.
-Miért nem tudnak a pasik, csak úgy elsétálni ilyenkor?- motyogom a sötétbe, közben gondosan körbetapogatom, hogy egyben van-e még. Kétlem, hogy szólna, ha bármije is fájna. Annál azért még ő is büszkébb, mint hogy itt panaszkodjon nekem. Na meg, biztos azt hiszi, hogy a válaszom egy "megérdemled" lenne.
-Fáj valahol cica?- lesek fel rá aggódva, közben az arcára pakolom a tenyerem és kicsit megsimogatom. Mindezt ugye óvatosan, mert hát ki tudja,, milyen mozdulattal okozok most neki fájdalmat. Az biztos, hogy az arca el lett rendezve. Szép kis foltok lesznek rajta.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 22.02.13 18:18


Nothing else matters




Talán picit megkönnyebbülök, ahogy tudatja velem, hogy bizony még nem alszik. Nem tudom jelen esetben melyik lenne jobb, ezt megbeszélni, vagy csöndben elaludni. De azt viszem az előbbi. Ahogy a kezét az enyémre pakolja, elmosolyodok. Kis megkönnyebbüléssel tölt el, ahogy hallom kuncogni. Szóval annyira talán mégsem parázhatott be.
De mégis ahogy megfordul, egyből az arcomat kezdi tapizni. Mint ha valami jelet keresne még arra, hogy hol lettem eltángálva. Értékelem én, hogy aggódik értem, de felnőtt férfi vagyok, ráadásul még képzett is ahhoz, hogy egy ilyen helyzetet meg lehessen különösebb erőfeszítés nélkül oldani.
- Cica ne görcsölj ennyire. - mosolyodok el félszegen arra, amikor közli velem, hogy legközelebb megfojt ilyenért. Nem szükséges, nem lesz több ilyen. Tisztább fejjel sokkal logikusabban átlátom az egészet, és tényleg őrültség volt belemenni. Ugyanakkor azt sem hagyhattam, hogy Ryanre rászálljanak egyből négyen. Néztem volna végig, hogy kirángatják esetleg a bár elé és páran jól megverik? Jobb lett ez így..
- Amiért a csajok sem tudják szó nélkül hagyni, ha megtépik egymást. - hozom fel a hasonló témát. Talán megérti, hogy mégis mire volt jó ez az egész. Na jó, az is közrejátszott, hogy a józan ítélőképességünk akkor igazándiból a béka segge alatt volt.
- Ryant ököllel megütötték, ő visszavágott. És az egész kócerájban robbant a bomba. - vonok vállat, de aztán csak hagyom, hogy tüzetesebben megvizsgáljon. Igazából hazudni tök fölösleges neki, holnapra olyan szép foltok fognak árulkodni arról, ha van még valahol pár fájó rész.
- Csak a hasam fáj még kicsit, egyszer nem feszítettem be és gyomorszájon találtak. De nem vészes, túlélem.
Még egy ideig hagyom, hogy nyomkodjon, és keresgélje a sérülést, majd lefogm gyengéden a csuklóit.
- Tisztában vagyok azzal, hogy egy rendbontásért mi jár. Főleg ha én vagyok a megszegő. De olyan dolgot nem tennék soha az életben, ami miatt leültessenek a rácsok mögé. Itt lesztek ti nekem, és eszem ágában sincs semmit kihagyni.



To: Ryan, Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 22.02.13 19:06


|music: Rock Mafia - The Big Bang | to: Colin & Ryan


Könnyű azt mondania, hogy ne görcsöljek ennyire. Senkihez se ragaszkodtam még úgy, mint hozzá. Érthető szerintem, ha parázok, hogy valami oknál fogva elveszítem. Nem kérheti tőlem, hogy ne aggódjak érte, mert aggódok és fogok is. Ő is ezt tenné fordított helyzetben.
-Jó, de a csajok ritkábban járnak stukkerral. Mi lett volna, ha az egyik elő kap egy fegyvert és rátok lő? Akkor most vagy melletted ücsöröghetnék a kórházban, vagy Ryan mellett.- sóhajtok egyet, ahogy tovább simogatom az arcát, aztán adok neki egy puszit. Nem akarom én a széltől is óvni, de ebben a rohadt városban elég sűrűn megtörténnek ilyesmik. Nem beszélve arról, hogy bármelyik pillanatban rá akaszkodhat a maffia is, amiért ismét kint van és talán nyomozhat tovább. Nem kis kapcsolatrendszer lehet ott. Simán tudhatják már, hogy Colin visszatért és valószínűleg folytatja is az ügyet.
-Értem én cica. Én is elgyepáltam volna pár embert, ha a tesómra támadnak.- sóhajtok, mert hát ez is egy jogos érv. Mindenki ezt tette volna fordított helyzetben. Emiatt nem cseszhetem le, mert ez így volt jó. Igenis, védje meg az öccsét, ha már vissza kapta. Legyenek jó tesók. Csak vigyázzanak magukra.
-Pedig a hasadat imádom a legjobban.- mosolyodok el a sötétben, közben le is csúsztatom a kezem a hasfalára és megsimogatom azt is óvatosan. Még szerencse, hogy csak ennyivel megúszták mindketten. Lehetett volna rosszabb is. Na épp ezért nem álltam le most duzzogni és veszekedni. Inkább örülök, hogy épségben hazaértek.
-Tudom cica. A lényeg, hogy nincs komolyabb bajod.- puszilgatom körbe, miközben még jobban magamhoz ölelem, de persze a hasamtól megint csak nem férek hozzá rendesen. Közben érzem, ahogy a gyerek is rúg egy hatalmasat, mire elvigyorodok.
-Na, a gyerek is örömtáncot jár.- kuncogok a sötétben, aztán eszembe jut egy igen csak esedékes kérdés.
-Nem kellene lasan megbeszélnünk, mi legyen a neve?- csókolgatom továbbra is gyengéden, aztán csak lesek rá kíváncsian. Érdekel, miféle nevek ugrottak be neki eddig. Biztosan agyalt már ilyesmin.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 22.02.13 20:59


Nothing else matters




Aranyos, ahogy azt fejtegeti, mégis miért is aggódott annyira. Mostanság ha valami történik, akkor gyakran túlspilázza a dolgokat. Persze érthető, hormonom meg minden. De igazából bőven ráérne kicsit lazítani. Rá fér, mert ki tudja, hogy aztán utána mennyire lesz alkalmunk egyáltalán. Ha meglesz a baba, akkor nem hiszem, hogy minden este úgy tudnánk kialudni magunkat, hogy az nekünk is kedvezzen. Már elképzeltem magam párszor, ahogy sötét karikák húzódnak a szemeim alatt, mert épp nem tudom kialudni magam napok óta.
- A hasamat mi? A kockák miatt? - cigyorodok el pimaszul, ahogy előáll ezzel a hasamat imádja a legjobban sztorival. Igazából valamennyire büszke vagyok magamra, hogy ilyen hatással vagyok rá már a puszta megjelenésemmel. De persze nem ez az elsődleges, tudom, hogy azért jobban imád, amilyen vagyok.
A figyelmem ezekről a gondolatokról mindjárt elvonja az, hogy amikor Abi odabújik hozzám, érzem én is, ahogy megmoccan a baba. Vagy üt, vagy rúg, de most azt hiszem tökéletesen jól érzi magát, hogy itt most közreburkoljuk.
- Éreztem, a kis gézengúz nagyon aktív. - viszonzom egy ideig még a csókokat, amik a szimpla puszilgatásokból fajultak eddig, aztán lejjebb húzom a takarót Abin, és én is lejjebb kúszok, szinte teljesen egy vonalba a hasával.
- Szóval név kellene már neki? - pillantok fel anyucira, ahogy kezeimet a pocakra pakolom.
- Kisember, te pedig igazán elárulhatnád, hogy most fiú vagy-e vagy pedig lány. - magyarázok a pocaklakónak, hátha valamit kapisgál abból, amit mondok. Rúg még egyet, nyilván a hangom vonzotta be ennyire most.
- Cica, mit szólnál, ha találgatnánk, ő pedig válaszolgatna rá?



To: Ryan, Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 22.02.13 21:38


|music: Rock Mafia - The Big Bang | to: Colin


Sokkal jobb így már ez az este, hogy végre ő is itthon van. Persze, nem akarom én magamhoz láncolni, nem is mondom, hogy legközelebb ne menjen el sehova, hiszen szeretném, ha jól érezné magát. Főleg az öccsével. De attól én még jobban érzem magam, ha itt van velem, átölel, duruzsol és itt szuszog mellettem, amíg elalszok.
-A kockáid bizony. Tudod, hogy imádom taperolni őket.- vigyorgok én is huncutul, aztán csak fúrom magam oda a nyakához és élvezem, hogy így összebújva fetrengünk most is, mint máskor. Aztán Colin hirtelen lentebb csúszik egészen a hasamhoz, és onnan kezd magyarázni. Vigyorogva figyelem, közben a fejét simogatom, babrálok a hajával és azon jár az eszem, mennyire csodás így minden. Pont így képzeltem el azt, amikor majd egyre nagyobb lesz a pocakom. Ő folyton beszél hozzá, puszilgatja, én meg vigyorogva lesem.
-Nem árt előre felkészülni.- vonok vállat mosolyogva, ahogy fel les rám, aztán tovább figyelem az arcát, miközben agyal. Gőzöm sincs, mikor mondhatnám el neki, hogy ő bizony tök jogosan segít nevet választani. Hamarosan pedig igen csak ideje lenne már közölni vele, de félek, hogy csúnyán végződne a dolog. Biztosan megharagudna rám. Talán el is hagyna, amiért egy hazug ribanc vagyok.
-Gondolod, hogy úgy majd kiderülnie, mit is akar? Egy rúgás igen, kettő nem?- kuncogok halkan, hiszen a nappaliban vendégünk van. Nem kellene szegény Ryant azzal felkelteni, hogy késő éjjel visítok a hálószobában. Biztos jó véleménnyel lenne rólunk.
-Hát jó. Akkor előbb vegyük sorra a lány neveket. Mondjuk... Ashley?- találgatok akkor már egyből, aztán Colinra lesek kíváncsian, neki hogy tetszene az ötlet. Bár remélem, hogy végül nem egy lány nevet kell majd kinyögöm a szülés után pár pillanattal, hogy bizony azt írják arra az apró karszalagra.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 22.02.13 22:32


Nothing else matters




Abi hasát simogatva olyan különös, fura érzés fog el. Nem tudnám szavakba önteni, csak azt érzem, hogy pokolian kellemes érzés. Olyan bizsergető, főleg a tudat miatt, hogy odabent egy kis emberke bizony nagyon szépen fejlődik. És kommunikál velünk. Ha beszélek hozzá, hallja, ha csak megtapogatom kicsit, akkor reagál rá. Egy terhesség talán a világon az egyik legszebb dolog, ami az emberrel megtörténhet, és bizony ilyenkor irigylem is kicsit Abit, hogy ő még a saját bőrén meg is tapasztalhatja.
A rugdalózós ötletére pedig elnevetem magam. Persze próbálom visszafogni magam, mégis tiszta viccesen hat, ahogy elképzelem ezt a jelenetet ahogy szabályosan reagálja le a gyerek a neveket.
- A neheze az, hogy minden szóra megmozdul. - adok végül egy puszit a hasára, és a fülemet is oda tapasztom, hátha hallom ahogy mocorog.
- A lányokat? Hmm.. Úgy gondolod, hogy a picúr lány lesz? - lesek fel rá kíváncsian, kis időre megszakítva a hallgatózást. De aztán nyomban vissza is döntöm a fejem a pocakjára és fülelek tovább.
- Az Ashley aranyos mondjuk.. Vagy aaa... Rose sem lenne rossz, esetleg Olivia. - gondolkozok hangosan, és időnként érzem, hogy rugdos a baba. Na ez a véleménnyilvánítós ötlet dugába dőlt, inkább kíváncsi tekintettel nézek Abira.
- Na? Egyik sem? Vagy talán.. az Eleanor, vaaagy... nem jut több eszembe. - feladom, lánynevekben nem vagyok valami jó. Így inkább a fiúk terén kezdek puhatolózni.
- Na és ha kissrác?



To: Ryan, Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 22.02.13 22:47


|music: Rock Mafia - The Big Bang | to: Colin


Még mindig kuncogva figyelem, ahogy fülelget, magyaráz, aztán csak a fejem alá pakolom a kezem és úgy lesek le rá. Jobb embert nem is találhattam volna, ebben már most biztos vagyok. Még így is imádja ezt a gyereket, hogy azt hiszi, nem az övé. Mi lenne, ha tudná, hogy már pedig az? Tényleg képes lenne felnevelni akkor is, ha más dns-eit hordozza magában, és ez az, amiért még jobban szeretem.
-Rugdos ő mindenre. Lehet, hogy már a kislányon idegrohamot kapott és most, csak rugdos idegesen, hogy "Nem, nem, nem. Fiú vagyok, nem érted?".- magyarázok röhögve, közben próbálok nem tényleg hangosan hahotázni, de a könnyeimet ettől még törölgetnem kell. Ahogy elképzelem odabent ebben a helyzetben a gyereket... nem bírom. A nevetésbe fogok belehalni.
-Nem gondolom sehogy, de nem árt felkészülni mindenre. Mi van, ha végig nem akarja majd megmutatni magát?- vonok vállat, közben sóhajtok párat, hogy lenyugodjak és a nevető görcsöm véget érjen, aztán komoly arccal lesek le rá. Nem rossz egyik név se, ez tény, de a legutolsó fog meg igazán.
-Hmm. Eleanor Gray. Egész jól hangzik.- ízlelgetem a csöppség talán leendő nevét, aztán a fiú neveken kezdek gondolkozni. Nehéz döntés ám ez, hiszen a gyerek aztán élete végéig ezt a nevet fogja viselni. Nem adhatunk neki olyat, amit majd később utálni fog és szégyenkezni fog miatta. Szóval, jól meg kell gondolni.
-Mondjuk lehetne Nathaniel vagy én akár a Colinban is kiegyeznék.- simítom meg Colin arcát mosolyogva, aztán beugrik még egy név, ami talán még szóba jöhetne.
-Vagy esetleg a Sean az, ami még nagyon tetszik. Sean Gray. Egész jó lenne, nem?- lesek le rá kérdőn, aztán csak lesem, ahogy tovább fülel. Pokolian jó most ez az egész, ahogy van. Ahogy teljesen felpörögve hallgatja itt a gyereket az a pasas, aki pillanatok alatt megváltoztatta az életem. Minden szempontból. A bulin is, és utána is, amikor közölte, hogy már pedig nagyon érdeklem. Az a szilveszter volt életem legjobb szilvesztere és tudom, ha ő velem van, annál már csak jobb lehet. Épp ezért kellene őszintének lennem vele és kibökni végre az igazságot. De nem most. Ez a pillanat most tökéletes. Nem akarom elcseszni.
-Mondtam már, hogy piszkosul imádlak?- lesek le rá komoly arccal, miközben ismét a fejét kezdem simogatni. Nem akarok én egy "szeretlek"-et az orra alá dörgölni. Nem tudom még, itt van-e az ideje, úgyhogy, csak egy "imádlak"-ra szánom el magam. De akár ebből is érezheti, mit is jelent valójában.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 23.02.13 15:21


Nothing else matters




Látom Abin, hogy teljesen feloldódott már, és cseppet sem bosszankodik, se nem ideges. Mint ha már attól megnyugodott volna, hogy itt vagyok. Mert viccelődik csak, meg nevet. De vele együtt én is, ahogy elképzelem azt a másroc babát odabent. Mostanában egyre többet mocorog, ami nem is baj. Viszont sokszor gondolkodóba ejt, hogy vajon ennyire kis örökmozgó baba lesz? Mert akkor bizony alaposan fel kell majd kössük a gatyánkat.
Azonban ez még messze van, bőven vissza van két hónap, addig pedig ráérünk csak így kényelmesen szeretgetni. Vagy legalábbis éreztetni vele, hogy mennyire szeretve van. Meg majd lesz, még talán jobban is.
Elmosolyodok, ahogy Abi kifejti, hogy az Eleanor tetszik neki. Bár mondjuk még nem végleges itt semmliyen név sem, a gondolattal el lehet játszani, lehetőség pedig számtalan van. Meg időnk is eldönteni. De tényleg, amíg nem mutatja meg, hogy ő most kicsoda is lesz, mindkét variációval számolnunk kell.
- Szóval... Sean.. Sean tetszik neked picúr? - ismétlem el előbb Abi ötletét, mert ez tetsziok a legjobban. A Colin hangzatos a vezetéknévhez, hisz én sem panaszkodhatok. De iagzából nem hiszem, hogy én is szerettem volna, ha úgy hívnának mint a saját apámat. A Nathaniel pedig... valahogy nem tudnám elképzelni, ha fiam lenne.
Tovább simogatom Abi pocakját, és közben próbálok valami reakciót kivltani még, hátha a Seanra válaszol valamiképp. De csak kis mocorgást hallok rá. Így felpillantok Abira, ahogy a hajamat kezdi turkálni, és elmosolyodok. Felnyomom magam, hogy fölé mászhassak, és adok neki egy rövid csókot.
- Azt hiszem mint haaa... mondtad volna már. - vigyorodok el pimaszul, és adok egy újabb csókot neki.
- De ugye tudod, hogy én jobban. - magyarázok tovább is, de közben már féloldalasan dőlök le mellé. Néha a karom nem bírja, legalábbis így újabban, hogy közben arra is figyelnem lekk a hasát ne nyomjam meg, és az a tartási póz nem túl kifizetődő. De még így is puszilgatom. Jó most ez a nyugalom, bár érzem, hogy a pia kezd fejbe kólintani. Nem véletlenül mondják, hogy álmosító hatása van.
- Szerinted milyen lesz majd, amikor megszületik? - kérdezem kíváncsian.



To: Ryan, Abi
Words: 544
Music: Iggy Pop - Never met a girl Like you Befor
Note:

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem? 23.02.13 15:48


|music: Rock Mafia - The Big Bang | to: Colin


A Sean úgy tűnik, hogy Colinnak is megfelelne, úgyhogy gyorsan kikérdezi a gyereket is. Viszont nehéz eldönteni, hogy a mocorgása igent jelent-e vagy nemet. Minden esetre, azt hiszem akkor egyenlőre marad a Sean. Aztán még a hátra lévő idő alatt majd eldöntjük. A végén úgyis akkor fogjuk meghozni a végső döntést, amikor megpillantjuk. Hiszen ránézésre majd kiderül, hogy a Sean illik-e egyáltalán hozzá.
Tovább simogatom Colin fejét, végül visszakúszik hozzám és neki áll csókolgatni. Imádom, amikor ilyen békésen megvagyunk együtt. Amikor nem csinálunk mást, csak szeretgetjük a másikat és kész. Mintha minden hülye gond eltűnne és, csak mi léteznénk.
-De nem mondtam még elégszer.- simítom meg a karját, aztán ahogy ledől mellém, én is oldalasan fordulok és tovább puszilgatom. A válaszára, csak elvigyorodok. Persze, hogy tudom, hogy imád, na de azt nem hiszem, hogy jobban imádna, mint ahogy én őt. Órákig lehetne ezen vitatkozni, de most inkább ráhagyom.
-Tudom cica.- pakolom a tenyerem a mellkasára és úgy puszilgatom tovább, aztán csak odafúrom magam, amennyire lehetséges és hallgatom a duruzsolását.
-Szerintem... nem tudom. Biztos édi lesz. Igazi kis örökmozgó. Remélem, nem lesz nagyon hisztis és végig tudja majd aludni az éjszakákat.- magyarázok elgondolkodva, közben úgy kell visszafogni magam, nehogy kinyögjem, hogy biztosan olyan lesz, mint ő. Akkor aztán magyarázkodhatnék, hogy is értem a dolgot.
-Nem szeretnék majd olyan lenni, mint akit kimostak. Neked is akarok majd némi időt szentelni. Aztán még jönnének a viták arról, hogy elhanyagollak és kész. De, ha így éreznéd majd mindenképp szólj róla.- pislogok rá félénken, közben tovább cirógatom. Nem szeretném, ha ilyesmi szóba kerülne, már pedig sűrűn elő szokott ez fordulni. Persze, érthető, ha az ember logikusan végig gondolja. Az anyuka nyúzott, kicsit önbizalomhiányos is, ha megroggyan a szülés után, ráadásul egy baba mindig nagy kihívás. Főleg, ha aludni sem hagyja a szülőket.
-Tökéletes lesz minden.- nyomok végül még egy puszit az ajkaira óvatosan, hogy ne okozzak vele fájdalmat, aztán odafúrom az arcom a nyakához és lehunyom a szemeimet. Sokkal könnyebben el tudok így már aludni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem?

Vissza az elejére Go down

És otthon beüt a ménkű... kiosztás vagy kegyelem?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Hazukage Inu(újra)
» Gundan művészei (FanArt verseny 09|11)
» Korotsuki Kazeno
» Vendégszoba
» Kezdetek Erdeje

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Abi és Colin lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához