welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Eldugott, belső részek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 07.08.13 0:00

Nem tudom hol jár most Gavin, gondolom küzd a többi megmaradt bunkóval, ha nem ismerném azt mondanám semmi esélyes, de amit eddig láttam tőle azt mondom, hogy mindenképpen ő fog kikerülni győztesen a csatából. Már csak nekem kell elbánnom ezzel a tuskóval itt. Berángat egy félig sötét szobába, szinte alig látok valamit, de ahogyan tudok próbálok kiszabadulni a szorításból habár a torkomnak szegezett kés elég nagy visszatartó erő. Végighasítja a felsőmet elől ott ahol már egyszer elkezdte, közben a pisztolyt a fejemnek szorította így kényszerítve arra, hogy ne moccanjak.
A felsőm után következett a szoknyám amit szintén felhasított az pedig megadva magát a tömeg vonzásnak és leesett a földre a pulcsim mellé. Közben mocskos szavakat suttogott a fülembe, nagyjából ecsetelte, hogy mit fog velem művelni. Ha Gavin nem siet nagyon könnyen csúnya véget érhet a számomra, pedig szerettem volna elkerülni.
Az undorító alak megcsókolt én pedig megharaptam a száját, éreztem a mocskos vére ízét. A fickó felordított és rögtön kaptam is a megtorlást, olyan pofont lekevert, hogy éreztem a szám azonnal felrepedt és a fejem kibillent a helyéről. Visszafordítottam a fejemet, de mivel látta benne a tomboló ellenállást ezért adott még egyet a másik oldalról. Ez sokkal hatalmasabb volt mint az előző, érzem, hogy sajog is a fejem rendesen tőle, szinte csillagokat láttam, az eszméletemet is elveszítettem egy pillanatra, de nem engedhettem meg magamnak, hogy kiüssön, különben ez a féreg magáévá tesz akkor is ha nem vagyok magamnál. Úgy ellenkeztem ahogyan csak tudtam, de kicsit kevés vagyok én ahhoz, hogy egy ekkora darab fickót csak úgy lehajítsak magamról, mikor már teljesen rám tehénkedett. Éreztem, hogy élvezi ahogyan alatta szenvedek, mert folyton halkan kuncogott. Ez a szemétláda élvezte, hogy erősebb nálam és nem tudok annyira ellenkezni. Teljes erejéből lefogta a kezemet és csak nézte ahogyan vergődök, majd amikor eléggé beindult tőle akcióba lépett és nyalogatni kezdte a nyakamat. Egy hang nélkül próbáltam ellenkezni, nem adom meg neki azt az örömet, hogy még sikítozzak is, sírni meg könyörögni aztán végképpen nem fogok.
Aztán egy óvatlan pillanatban sikerült kiszabadítanom az egyik kezemet és rögtön a szeméhez kaptam. Jól beletoltam az ujjamat, éreztem ahogyan szétpasszírozom a szemgolyóját. Üvöltött is rendesen a rohadék, de én sem feküdtem ott bambán, hogy újra felpofozzon, az oldalába rúgva gurítottam le magamról és ahogy voltam egy szál piszkos fehérneműben futásnak eredtem, de a rohadék elkapta a lábamat én pedig hasra vágódtam előtte. Hátra fordultam és láttam, hogy a kést megpróbálja belevágni a lábamba, ekkor rúgtam pofán, amitől ugyan a kést elejtette, de a lábamat nem engedte el. Ezután került elő a pisztoly, reménykedtem benne, hogy nem tud olyan jól célozni mivel az egyik szemét már kitoltam neki, látom, hogy egy véres trutyis massza folyik ki a helyén. Vadul vicsorog rám és valami olyasmit mond, hogy meg fogok dögleni. Hát mondjon olyat amit nem tudok baszki. Szent meggyőződésem volt, hogy most meg fogok halni, itt a vég, nincs tovább. Azt mondják ilyenkor lepereg az ember szeme előtt az élete, de ez egy hatalmas nagy kamu, nem láttam semmit csak a két szemem közé jól becélzott stukkert. Mindegy, amúgy sem volt túl szép gyerekkorom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 07.08.13 10:18




Ha a fene fenét is eszik, én kifogom innen menekíteni a lányt és nem fogom engedni, hogy megalázások sorozatában részesüljön. De ehhez az kell, hogy Tim lelkére tudjak beszélni, amihez egy út vezet. Ki kell irtani a maradék két barmot, akik még itt vannak.
Így hát nem tétovázva sokáig, az egyikkel máris kirobbanunk a vaskos üvegű ablakon, hogy a tűzlétrán koppanva agyaljuk tovább egymást. Amint sikerül megtagadnom a vasrudat és mellkason is tudom szúrni vele, ő még erőnek erejével belém vágja az üveg cserepet, de jelenleg ezzel aligha van időm foglalkozni. Amint legörgetem magamról a pasas tohonya testét, ami egy nyekkenéssel, tompa puffanással landol a betonon, már fordulok is négykézláb, hogy kihúzva magamból a méretes üveget, likvidáljam a következő embert és már mehessek is Dina után.
Odabentről hallom az ellenkezést, a csörömpölést ami jelenleg dulakodásra emlékeztet... aztán minden elhallgat és a vaskos falak visszhangként verik vissza a fegyver kibiztosításának kattanását.
Halkan, óvatosan csusszanok be az ajtó és a fal között keletkezett résen, hogy a már rég biztosított pisztollyal Tim háta mögé iszkolhassak. Lépteim nesztelenek, és most először áldom a nemlétezőt azért, hogy elég tanulékonyra tervezett, és mikor apám munkatársa kiképzett, ez volt az, amit a leghamarabb elsajátítottam. Nesztelen lopakodás.
Tekintetemmel jelzem Dinának, hogy ne mozduljon, de még csak rám se nézzen, csak tartsa Timmel a szemkontaktust. Nem hiányzik, hogy eláruljon. Érzem ahogy a halántékomon végigcsorog egy méretes verejtékcsepp és azt is, ahogy a hátamra teljesen ráizzadt a póló. A vérfoltra, ami egyre nagyobb darabon festi be amúgy is sötét pólómat, nem akarok most gondolni, így a szúró fájdalomra se. Csak arra, hogy megállítsam ezt a barmot. Nem fogom megölni. Nem érné meg, elvégre pénzt ad a szolgáltatásomért. De annyi biztos, hogy akkorát fog kapni, hogy egy órát minimum át fog aludni.
- Én nem tenném... - nyomom hozzá a tarkójához a pisztoly csövét. Látom, ahogy nyel egyet, és lassan de biztosan lehúzza az ujját a fegyver ravaszáról.
- Tudod, ha megmozdulsz fiam, akkor beleröpítek egy golyót a lány fejébe - nem értem mit keménykedik. Még az ujját is elvette a ravaszról, esélye se lenne rá, hogy cselekedi tudjon.
- És szerinted melyikünk lőne előbb? Én, mint mesterlövész és fejvadász, akit tíz éve erre tanítanak, vagy te, aki már eleve nem úgy tartja a fegyvert, ahogy kellene és mindent helyetted csinálnak? - hajolok hozzá közelebb, és úgy nyúlok előre, hogy kivehessem a kezéből a pisztolyt, minek rögtön bontom a tárát, hogy a golyót kipereghessenek belőle a földre.
- Remélem ezek után tanulsz is valamit, és nem fogod kihívni magad ellen a sorsot - beszélek hozzá határozottan, megingathatatlanul.
- Hát gyermekem... most se csalódtam benned. De én mondom, hogy egy ilyen nőstényt nem árt megtartani. Ha másra nem is, néha egy kegyetlen nap után mikor kefélésre vágysz - tovább viszont nem tudja mondani, mivel halántékára egy jókorát sózok a glockommal.
- Nem játszok egy nő érzéseivel jól van? - ordítok rá, ahogy térdre rogy előttem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 07.08.13 17:00

Nem tudom hol a francban van Gavin, de baromira nem ártana, ha idetolná a seggét, máskülönben benne leszünk a Kék fényben az tuti. Ameddig lehetett tartottam magamat, de amikor farkasszemet néztem a stukker csövével és már szinte fájt a fejem a golyótól amit bele fog repíteni éreztem, hogy nincs tovább és itt nekem befellegzett. Világ életemben ateista voltam, de most elmondtam magamban egy rövid imát és amit lehetett megfogadtam. Lecsuktam a szememet és vártam a halált és ekkor meghallottam Gavin hangját, soha életembe nem örültem még ennyire neki mint most. Fellélegeztem és éreztem, hogy most már minden rendben lesz. Amint kijutok innen az lesz az első dolgom, hogy visszairatkozom valamelyik küzdősportra és többé ki sem mozdulok a fegyverem nélkül a házamból.
Ismét kénytelen vagyok a veszekedésüket hallgatni és meg kell mondjam undorító ahogy ez a fazon rólam beszél. Arra buzdítani Gavint, hogy használjon ki, egész egyszerűen undorító, ráadásul nem is hagynám, hogy megtegye. Soha életemben nem hagytam, hogy bárki az én hátamon jusson feljebb, azokat az embereket akik erre készültek mindig ellöktem magamtól. Szerencsére Gavin közölte, hogy nem használna ki semmilyen körülmények között és akkorát sózott a fazon tarkójára, hogy elájult és a fegyvere tompa puffanással a földre esett. Egy darabig csak néztem a fazont, arra vártam, hogy most felkel és agyonlő mindkettőnket, de amikor a vér szivárogni kezdett a fejéből rájöttem, hogy nem mostanában fog magához térni.

- Szarul nézel ki!
Vetettem oda Gavinnek miközben felálltam és leporoltam magamat, ekkor jöttem rá, hogy valójában egy szál fehérneműben állok előtte. Felesleges takargatnom magamat meg megjátszani a szűzkislányt, mindketten tudjuk, hogy az hazugság lenne, már régen nem vagyok ártatlan és ezt ő is pontosan jól tudja. Elkérném a pólóját, de az is ki van lyuggatva és most veszem csak észre, hogy még egy helyen megsérült. Az én sérüléseim az övéhez képest még egy babazsúron is elmennének. Odaléptem hozzá és végigsimítottam az oldalán.
- El kellene látni a sebeidet...
Gondolom ezzel nem mondtam neki újat ezért is nem fejeztem be a mondatot, mert nem tudom, hogy most mi legyen. Kórházba nem mehetünk mert ha meglátnak minket rögtön kérdezősködni fognak és nem mondhatjuk el nekik, hogy elraboltak és Gavin bosszúból kinyírta őket, mindketten börtönben végeznénk és azt szeretném elkerülni. Túl jól nézek ki ahhoz, hogy egy olyan helyen rohadjak meg. Egy ismerős orvoshoz kéne eljutnunk aki a kórházon kívül is el tudna látni minket, de még is kihez? Talán Gavninnak van valami ismerőse, gondolom sérült már meg és akkor is valaki bekötözte a sebeit. A lényeg, hogy mielőbb szakember segítségére szorulunk mind a ketten, főleg ő. Ha nem kap megfelelő ellátást biztosan elvérzik.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 08.08.13 11:47



Nem mondom, egy pillanatra sikerült elhitetniük velem, hogy ma rám talál a kaszás és a martalékává leszek. De akkor, mikor a fazon lerepült a járdára, máris jobban éreztem magam, és sikerült olyan szinten összeszednem magam, hogy már menjek is tovább. Dinának szüksége lehet a segítségemre főleg akkor, ha Timmel van összezárva. Az a rohadt fazon képes lenne itt helyben megerőszakolni, hogy ezzel szerencsétlen lánynál rémálmokat idézzen elő.
Nem vagyok rest a tőlem telhető legnagyobb gyorsasággal haladni előre, elszántan és bár néha megingok az oldalamat ért szúrás miatt, de alapjáraton teljesen egyben vagyok még, nem kell attól tartanom, hogy kifekszek.
Amint belépek a szobába, és megközelítem Timet hátulról, majd egy halk megjegyzéssel a fejéhez nyomom a pisztoly csövét, már szócsatába is keveredünk, minek végül én vagyok a győztese. Mindig is jobban bírtam megtartani a birka türelmet, mint Tim vagy valamelyik ölebe, de jelenleg ez nem mondható el ilyen nyíltan. Míg ő teljes mértékben nyugodt, és gúnyos, addig ez rólam most nem mondható el. Legszívesebben itt helyben fejbe küldeném egy golyóval, de nem engedhetem meg magamnak ezt az élvezetet. Mind emellett bár Dina tudja, hogy mi az, amit egy fejvadász csinál, mégis kinyírtam már előtte két embert, nem hiányzik, hogy ezt Timmel is eljátsszam. Ahogy leütöm ezt a félnótást, máris oldom a fegyver kibiztosítását, és egy halk nyögéssel a helyére teszem.
- Ah... te viszont elég szemrevaló vagy - húzódik ravasz mosolyra a szám, ahogy előredőlve megtámaszkodok a térdeimen, s tenyeremet a pólóm kilyuggatott részéhez szorítom, ahol tisztán érezhető a forró, ragacsos vér.
Dina finom érintésére felé fordítom a fejemet, majd kiegyenesedve elhúzom a szám és felhúzom a pólót csak, hogy láthassam, mivel is állunk szemben.
- Nem vészes - állapítom meg, és bár igazat mondok, mégis ráférne egy tisztítás, összevarrás, valamint kötszer.
- Ezt vedd fel - kapom le magamról a bőrdzsekit, amit gyorsan kirázok, hogy az üvegszilánkok leperegjenek róla. Ha valami ami még rajtam van, akkor ez jó állapotban van... legalábbis részben. Amint kirázom a fekete súlyos darabot, már nyújtom is oda neki. Semmi kétség felőle, el fog benne tűnni, de legalább elfedi a testét. Na nem mintha bajom lenne a látvánnyal, de nyilván ő is jobban érezné magát, ha valamit takarná fehérneműs testét.
- Gyere, menjünk... - simítom rá a hátára a kezemet, hogy ezzel indulásra késztessem. Még utoljára összeszorítom a szemem és erőt veszek magamon, hogy az elkövetkezendő pár óra alatt amit valószínűleg együtt töltünk, ne fintorogjak, vagy jajongjak mint egy sipákolós kisgyerek, akinek tüske ment az ujjába.
- Ne haragudj, hogy belerángattalak ebbe... nem gondoltam, hogy Tim idáig fog ... - húzom ki az övemből a pisztolyt, és gyorsan megtöltöm a tárád - süllyedni. Ezek után nyilván kussolni fog egy ideig, de szeretném, ha magad mellé állítanál pár embert, hogy figyeljenek rád - vallom be neki kényszeredetten. Nem gondoltam, hogy erre lesz szükség a közeljövőben, de úgy néz ki, hogy ez most elkerülhetetlen. Barbira is jobban oda kell majd figyelni... plusz meló. Hurrá!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 08.08.13 19:29

Gavin egy kicsit nőtt a szememben, hogy nem hagyott itt megdögleni, ráadásul az életét is kockára tette, hogy engem megmentsen. Azt nem tudom megmondani, hogy azért tette mert kedvel, vagy egész egyszerűen csak a pénzt látja bennem, nem tudnám megmondani és azt sem, hogy én melyik válasznak örülnék leginkább. De talán ez most nem is számít, előbb jussunk ki innen aztán foglalkozhatunk ezzel a kérdéssel, mondjuk lehet az lenne a legjobb ha elfelejteném a ma este hallottakat, mindkettőnknek az lesz a legjobb úgy vélem.
Amint Gavin ártalmatlanította a támadómat, aki elvileg az ő főnöke, legalább is úgy vettem ki a párbeszédekből, odamentem hozzá és megsimítottam az oldalát. Láttam, hogy teljesen ki van merülve, de nem is csodálom, mind a ketten nehéz éjszakán vagyunk túl és sokat küzdöttünk azért, hogy életben maradjunk. Gavin két embert ölt meg azért, hogy engem megmentsem, ez egy kicsit elgondolkodtatott, aztán úgy döntöttem, hogy nem bonyolítom túl a dolgot, fejvadász csak ösztönösen cselekedett. Veszélyben voltam csak azt tette amit a helyzet megkívánt. A nők mindig akkor szúrnak el egy kapcsolatot, ha elkezdenek rajta, agyalni, vajon szeret kérdéssel. Teljesen mindegy mit érez nem befolyásolhatja a munkánkat, egész egyszerűen nem csúszhat hiba a számításunkba különben mindketten lebukunk. Jobbnak látom nem firtatni ezt a kérdést, amúgy sem vagyok a szívek doktora.

- Hihetetlen, hogy még ilyenkor is egy disznó vagy!
Mondtam neki vigyorogva, régen ilyenkor már rég a torkának ugrottam volna, de úgy döntöttem, hogy azok után amin keresztül mentünk ennyit megengedhetek neki, ezért csak nevettem egyet azon amit mondott, ami rossz ötletnek bizonyult, mert belesajdult az arcomon lévő seb.
- Azért jobb ha minél előbb ellátjuk...
Felhúzta a pólóját és ott éktelenkedett egy lövésnyom, elkerekedett szemmel néztem rá, hiszen elképzelni sem tudtam, hogy egy ilyen sérüléssel, hogy a fenébe volt képes ekkora teljesítményre.
- Köszönöm, kedves vagy...
Nem értem, hogyan kerülhet a kabátjába üvegszilánk, de inkább nem is kérdezem meg, csak csendben elfogadom a kabátot. Nem fázom, de nem szeretnék Gavin előtt egy száll fehérneműben táncikálni.
Ezt az arcát még sosem láttam, mindig magabiztos volt velem szemben és mindenek előtt nagyképű és lám, ez az egomán hapsi képes az önfeláldozásra és a gyengédségre, mindamellett, hogy egy gyilkos.

- Nem szándékoztam itt maradni ne aggódj, sőt az lesz a legjobb ha a legrövidebb úton angolosan elhúzunk innen minél előbb.
Lágyan végigsimított a hátamon én pedig belesimultam a kezébe, egy ilyen nap után jól jön egy úgymond baráti érintés, végre egy olyan férfikéz aki nem mohón a testemet kutatja.
- Most mondanám, hogy semmi gond, de akkor hazudnék, igazából baromi dühös vagyok, viszont nem rád, hanem arra a Tim nevű fickóra. Az, hogy elrabolt az még hagyján, de azzal, hogy meg akart erőszakolni túl messzire ment. Megértem, hogy meg akart leckéztetni, de ezt nem így kellett volna intézni. A testőröket pedig felejtsd el, tudok magamra vigyázni!
Tisztában vagyok azzal, hogy ebből az incidensből nem az tűnik ki, hogy baromira tudnék magamra felügyelni, de mostantól jobban odafigyelek az apróbb jelekre.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 09.08.13 0:02



Még a hideg is kiráz a gondolattól, hogy Tim mit tett volna Dinával, ha nem érek ide időben. Biztos vagyok benne, hogy magának kellő élvezetet okozott volna a lány társaságának hála, de épp ez az, amiért a leginkább küzdöttem. Nem engedhettem meg, hogy megalázza szerencsétlent.
Az viszont meglep, hogy pimaszkodásomra nem harapja le rögtön a fejemet, sőt, még vigyorog is, ami csak még inkább jókedvre derít annak ellenére, hogy a helyzet nem ezt követeli. Mert tény, hogy nem, elvégre mindketten úgy nézünk ki, mintha egy éjszakai buli elfajult volna és foggal körömmel hadakoztak volna az emberek csak, hogy minél hamarabb eltűnjenek.
- Disznó vagyok én minden körülmény ellenére is, ezen miért vagy így meglepődve? - tettetett értetlenséggel fürkészem az arcát ahogy lassan felegyenesedek és szemügyre veszem azt a mély vágást, amit odakint az egyik barom intézett egy jókora üvegcseréppel, rögtön elmegy még az élhetnékem is. Jó, nem vészes, de biztos vagyok benne, hogy míg nem látom el, addig folyamatosan fáradni fogok a vérveszteség miatt, valamint a helye is meg fog maradni. Viszont a jó hír az, hogy mivel nem spriccel, és nem túl gyors a vér folyása, csak arra tudok következtetni, hogy megmaradok és nem érintett semmi fontosabb belsőszervet. És ha már ennyivel megúsztam, akkor szerencsésnek mondhatom magam.
- Igen, ez tény - nyögöm végül.
- Angolosan? Nekem négy keréken és padlógázzal is megteszi - vallóm be halvány, élettelen mosollyal, miután lekapom magamról a kabátot, hogy azt átadhassam neki. Nem azért, mert ellenemre van a teste, inkább azért, hogy ne essen csorba az önbizalmán.
Látszólag nem tiltakozik az érintés ellen, így határozottan lépek közelebb hozzá, mikor hozzám simul. Ezek után tényleg jót fog tenni szerintem mindkettőnknek egy kiadós alvás, na meg egy nagy kád forró víz. És attól tartok, hogy ennek még lesz vízhangja. Arra igyekeztem odafigyelni, hogy a zsaruknak ne hagyjak nyomot magam után, de ez lassan elkerülhetetlenné válik.
- Tim már csak ilyen. Van élettársa, de olyan lelkesen hurcol magához nőket, mintha csak eladásra szánt lovak vagy birkák lennének. Jó alaposan megkeféli őket, utána pedig némi pénzzel, megaláztatással az útjukra engedi őket. Ettől akartalak megóvni téged, valamint egy esetleges betegségtől, amit esetleg tovább adhat. Isten tudja, hogy milyen vírusok tenyészete a szervezete - már a gondolattól is hányinger kerülget. AIDS? Valami más nemi úton terjedő nyavalya? Fúj! Nem véletlenül nem engedem, hogy hozzám nyúljon. És nem is fogadom el azokat a fegyvereket, amiket ő már előtte rég összetapicskolt.
- Vigyázni magadra? Dina? Szerinted ezek után nem fognak téged szemmel tartani? Na majd még egy szempár rád szegeződik jó? - ha belegondolok, hogy már hány darabra kellene szakadnom, összeszámolni se tudnám. De a fő, hogy mindenki életben és egyben maradjon. Azok pedig főleg, akik fontosak nekem.
Amint leérünk az épület déli szektorának lábához, már nyitom is a kocsit, hogy a lány beszállhasson az anyósra, én pedig némi gondolkodás után majd a volánhoz. Végig futtatom a tekintetemet az épületen és kénytelen vagyok elkeseredve tapasztalni, hogy Tim egyre mélyebbre süllyed. Egy ilyen helyszínt hónapokkal ez előtt még nem nézett volna ki magának. Vagy pont az volt a célja, hogy távol legyen az emberektől, ahol még a lövöldözést se hallják meg? Nem tudom.
Egy grimasszal a képemen, megtámaszkodok a kocsin, s szabad kezemmel már ki is nyitom az ajtót, hogy ezzel a mozdulattal már be is húzzam magam után.
- És most? Haza vigyelek, vagy feljössz hozzám és rendbe szeded magad? - érdeklődök fáradtan, de őszintén.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 09.08.13 1:41

Azt hiszem ezért büszke lehetek magamra, Gavin nélkül is egész jól álltam a sarat, ha nem lett volna Tim-nél fegyver minden bizonnyal elbántam volna vele, de nekem is be kell látnom, hogy nem vagyok golyóálló, tehát a fogammal nem tudom elkapni így maradt az, hogy engedelmeskedem amíg nem látok lehetőséget a kitörésre. Azért jó, hogy Gavin itt volt és segíttet nekem, máskülönben már halott volnék. Fogalmam sincsen, hogy hogyan fogom én ezt neki meghálálni, ráadásul majdnem az életét adta értem. Így is látom, hogy egyre jobban kezd sápadni a vérveszteség miatt. Azt hiszem az a minimum, hogy segíttek neki ellátni a sebeit.
- Tudod mit? Nem vagyok meglepve még csak nem is csodálkozom rajta, csak elképeszt, hogy alig van a vénádban vér, de ami megmaradt azt is a farkadba pumpálod.
Legszívesebben teljes hideg szívemből kacarásztam volna, a mi kis szócsatánkon ami inkább most aranyosra sikeredett mintsem harciasra úgy mint régen. Akkoriban véresen komolyan vettük az ilyen párharcokat és képesek voltunk egymás torkának esni egy ilyen kis bugyuta beszóláson, de úgy döntöttem, hogy azok után amit ma este megtett értem nem leszek vele olyan szigorú. Talán ezzel is kicsit tudok neki törleszteni, ha nem vagyok vele annyira rideg esetleg a kapcsolatunk is javulni fog és hatékonyabban tudunk majd együtt dolgozni. El kell ismernem, hogy a ma történtek kicsit közelebb hoztak minket egymáshoz. Na nem olyan legjobb barátok szinten, de mindenképpen egy elégséges szintet elért nálam.
- Nekem teljesen mindegy, csak minél előbb tűnjünk el innen, egy percig sem akarok tovább itt maradni.
Elindultunk kifelé az épületből közben Gavin megérintette a hátamat és pedig belesimultam az ölelő kezébe, nem vagyok érzelmes típus aki mindennél jobban vágyik egy férfi ölelésére, de a ma este átéltek után jól esik, hogy egy olyan pasi ér hozzám aki nem akar megerőszakolni. Mivel nem ellenkeztem ezért egyre határozottabban vont magához még ekkor sem tiltakoztam és nem is akartam, lehet, hogy a fáradság is közre játszott. Nem vágytam semmi másra csak egy forró fürdőre és néhány ragtapaszra.
- Szánalmas, azt hiszi, hogy attól nagy, hogy meg tud erőszakolni egy nőt? Ez undorító! Gyűlölöm az olyan férfiakat akik azt hiszik, hogy egy nő leigázásával többek lesznek, pedig nem. Esetleges betegség? Ez most komoly? Te jó ég, jókor szólsz! Szerencse, hogy nem jutott el odáig, csak a ruháimat szaggatta le rólam.
Azért nem fog ártani majd egy vérvizsgálat elvileg kinyomtam az egyik szemét. Ha az élettársa eddig nem tudta, hogy mit művel hát akkor most tudomást szerez róla, mondjuk akár hazudhat is, de engem ez már nem érdekel, ezért sírjon az ő anyukája.
- Gavin, értem tényleg nem kell aggódnod, tudok bánni a fegyverrel csak eddig nem hordtam magamnál, de mostantól nem megyek nélküle semerre. De ha ragaszkodsz hozzá, felbérelhetek egy embert...
Rámosolyogtam, majd végigsimítottam a kezemet az arcán. Ha ez neki ennyire fontos és megnyugszik tőle akkor miért ne? Nekem nem kerül semmibe, legalább nem kell rám is figyelnie és így neki is könnyebb.
Gyorsan kijutottunk az épületből, hogy őszinte legyek nem nagyon néztem, hogy merre megyünk. Nem akartam, hogy ennek a borzalmas helynek a látványa örökre beleégjen az agyamba, bár azt hiszem ezzel már elkéstem. Megbízom Gavinben és tudom, hogy épségben kivisz innen ezt ma este már egyszer bebizonyította, így nem fárasztottam magamat a felesleges részletekkel. Kiértünk a kocsijához, úriember módjára kinyitotta előttem az ajtót az anyósülésnél én pedig beszálltam és élveztem, hogy végre biztonságban vagyok.

- Nálad tölteném az éjszakát ha nem gond ezek után nem szívesen maradnék egyedül, ráadásul szeretnék segíteni ellátni a sérüléseidet.
Látom, hogy nagyon fáradt és nem szeretném zavarni, ha nagyon zavarom akkor inkább hazamegyek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 19.08.13 11:51

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 30.08.13 16:58

Jas ♣ Danny

Vannak olyan napok, amikor az embernek semmi nem jön össze! De tényleg semmi! Nekem szerencsére szinte soha nincs ilyenben részem. Teszek róla, hogy elérjem, amit akarok és mindenki úgy ugráljon, ahogy én fütyülök. Ennek ellenére becsúszhat egy-egy homokszem a gépezet fogaskerekei közé. Mint ma. Nem elég, hogy egyedül ébredtem reggel, ráadásul kiderült, hogy az egyik rabszolgám rohadtul nem végzi a dolgát. De még meg sem próbált hazudni a kis szemét! Nem! Egyenesen az arcomba mondta, hogy mennyire gyűlöl. Ahogy azt is bevallotta, hogy évekkel ezelőtt emelt egy cseppet a fizetésén. Persze mindezt pult alatt, egyetlen szó nélkül. Na ja. Ma olyan szépen landolt az utcán, ahogy annak rendje és módja. De persze én nem értem be ennyivel. Megvannak a megfelelő kapcsolataim arra, hogy visszaszerezzem tőle azt, ami ellopott. Mégis valahol bánt a dolog. Azt hittem, hogy elég szorosan tartom őket ahhoz, hogy ilyesmi ne következhessen be. De ezek szerint valami csúnyán elrontottam. Ezért is hagytam most ott mindent. Egy kicsit el kellett húznom. Átgondolnom, hogy hol hibáztam és kijavítanom.
Csakhogy úgy tűnik, utolért engem is egy rossz nap. A semmi közepén adja meg magát a kocsim. Két napja volt szerelőnél. Mindent átnéztek rajta! Mindent! Szép kis summát fizettem azért, hogy rendbe tegyék, erre tessék! Ha innen visszakerülök, kibelezem azt a rohadékot! Esküszöm! De ahhoz előbb ugye vissza kell jutnom valahogy.
Hangosan csapom be magam mögött az ajtót. Régen értettem a kocsikhoz. Gyerekként sokszor néztem ahogy a mostohabátyám és az apja bütykölték a kocsijukat. Igaz, már nem sokra emlékszek, ettől függetlenül felnyitom a motorháztetőt és próbálom a mélyről felásni az emlékeket. Mi az, ami itt nincs rendben? Mi b*szódott el?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 30.08.13 18:21

Egész napra elegendő elfoglaltságot találtam magamnak mára, amikor is tegnap az egyik klubban egy kicsit körbe szimatoltam a népséget -leginkább az ott dolgozó biztonságiakat, akik csak akkor keltették fel alaposabban a figyelmemet, amikor valami megszégyenített, tüzes, drogos barna kis csajról hahotáztak kint a parkolóban jő ízűeket-, így hozzájutva néhány olyan információhoz Joról, amire talán nem voltam kíváncsi. Nyugodt szívvel csatlakoztam a kigyúrt golyófejűekhez, és némi pénzzel és kis fenyegetőzéssel -ami azonnal meghozta a várt hatást-, máris sikerült kicsalnom belőlük egy-két információt azzal a bizonyos afférral kapcsolatban, amin olyan jóízűeket nevetgéltek. Persze, a letagadni való húgom neve mellé azért kaptam még egyet. Pontosabban egy férfiét, aki volt olyan bátor, hogy pont az én húgomat szívassa meg. Naná, hogy rögtön vérszemet kaptam, és onnantól kezdve egész nap a pasast kutattam. Nem volt túl nehéz dolgom. Néha igazán jól tud jönni, ha egy FBI-ossal élsz egy fedél alatt. Aidant még éppen elértem az irodában, ő pedig volt olyan kedves, hogy minden szükséges adatot kiderítsen nekem arról a bizonyos Daniel Rushról. Persze, előtte a szavamat kellett adnom neki, hogy akármennyire is el fog durranni ma az agyam, nem fogom kifilézni a pasit. Egy olyan hirtelen vérmérsékletű embernek, mint amilyen én is vagyok, elég sanszos dolog ilyeneket ígérnie, főleg úgy, hogy részben a húgáról van szó. Tényleg nem tudom, hogy mikor határoztam el, hogy majd gondos, odaadó nővérkét fogok játszani, de az már egyszer biztos, hogy a mai kis revanzs vételemről egy kurva szót sem kell tudnia Josienak! Biztos vagyok benne, hogy ez a kis randevúnk ezzel a bizonyos Daniellel kettőnk közt fog maradni. Leginkább akkor, ha kedves az élete, és, ha még sokáig a helyén szeretné tudni a kanos farkát a golyóival együtt.
Tehát, egy szó, mint száz, tegnap óta elég időm volt arra, hogy mindent kiderítsek a pacákról. Tudom, hogy egy fiatal milliomos bróker -milyen kár, hogy Tim még nem intéztette el-, és azt is, hogy milyen gyerekkori traumákat szenvedett el. A net tele van a tragikus gyerekkoráról szóló történetekkel, újságcikkekkel. Némelyik ki is van egy kicsit színezve, hogy még jobban meghassák vele az olvasót. Szeeeegényke! Úgy sajnálom, de tényleg... Még múlt éjjel elfurikáztam magam a lakásához, és tettem arról, hogy a kocsija másnap már ne működjön olyan hiper-szuper klasszul, mint ahogy azt ő, és a pénzes valaga is nyilván elvárják az egyébként nagyon jónak tűnő kis járgánytól. Kész tervem van. Anélkül bele se vágtam volna abba, amire most is készülök! A Tim mellett töltött évek alatt megtanultam, hogy kellő felkészültség nélkül fölösleges háborúba indulni.
Az anyja képe -ahogy a kádban fekszik a saját vérében-, itt lapul a zsebemben, készen arra, hogy a pasas képébe toljam. Mint mondtam, jól tud jönni, ha van egy zsaru ismerősöd. Szerencsém volt, mivel pont Aidanék mentek ki aznap helyszínelni, így néhány képhez is hozzá tudtam jutni. Jó fiú.
Elégedett félvigyort villantok, ahogy a műszerfalon lévő órát bámulva elkezdek visszaszámolni. Már kilométerek óta követem, és most úgy tűnik, hogy végre meg fogja adni magát a járgánya, és ha elég okos, akkor kénytelen lesz félre is állni, hacsak nem akarja, hogy eltarolja egy kamion. Azt én se szeretném... Akkor annyi lenne a szépen kidolgozott tervemnek, és miféle szórakozás jutna nekem?!

-Megvagy te kis mocsadék! - Motyogom az orrom alatt, ahogy a távolból látom őt lehúzódni oldalra egy elhagyatott rész lett. Tökéletes! Ezt nevezik a sors iróniájának. Úgy tűnik, hogy ma minden az én kezemre játszik. A fickótól tisztes távolságba teszem le a kocsit, majd a nehezebb felismerhetőség kedvéért felkapom magamra a parókámat, ami után még futja egy utolsó elégedett, őrült vigyorra valahol a visszapillantóba, és már csukom is be magam mögött Aidan kocsijának az ajtaját. Arcvonásaim elkomorulnak -valósággal megfagynak-, ahogy célirányosan -szemeimet fekete lencsés napszemüveg mögé bújtatva-, elindulok a csapdába esett csalim felé, kit hátulról közelítek meg. A kibiztosított Glockom ekkor már a kezembe van, és amint odaérek, nem szarozok, már a gerincébe nyomom a csövét, ameddig ő a motorháztetővel buherál valamit.
-Ne ott keresd a hibát! - Szólalok meg a füle mellett közömbös hangon, ami megannyi fenyegetést rejt magában, és óvakodásra készteti az embert.
-Mondja csak Mr.Rush, milyen érzés volt egy tizennyolc éves lányt megszégyeníteni, hm? - Beszélek továbbra is a fülébe, a pisztolyt még mélyebbre tolva a hátába, és egyenlőre még nem adok neki lehetőséget arra, hogy szembe forduljon velem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 30.08.13 18:50

Nem hiszem el, hogy a kocsim és képes a semmi közepén megadni magát! Ezért még valaki fizetni fog, amint beérek a városba. Valószínűleg valaki olyan is, aki nem tehet semmiről, egyszerűen csak az utamba kerül. De ehhez be kell indítanom a járgányt. Vagy előállni egy "B" tervvel. Csakhogy se felbőgő motor, se B terv nincs terítéken. Valami rémlik, a régi szerelésekből adódóan, de nem tiszta. Épp feladni készülök, amikor kellemetlen meglepetés ér. Egy rohadt fegyver csöve nyomódik a csigolyáim közé. Isteni. Most tényleg ki fog egy senkiházi rabolni?! Már éppen megkérdezném tőle, hogy a pénzemet akarja, vagy nem a induló kocsimat, amikor is meghallom a hangját. Hiába is tagadnám, kiráz tőle a hideg.
- Tessék? - futja ennyire, hitetlenkedő hangon.
Nem sűrűn van, hogy meglepnek, vagy nem látom a helyzetet, de most őszintén fogalmam sincs, hogy miről beszél ez a... nő!
- Te voltál az, aki belepiszkált a kocsimba? Jó tudni. Nem Lennyt kell kibelezni érte - jegyzem meg, ahogy kicsit összekapom magam.
Persze annyi eszem azért van, hogy ne mozduljak. Meg sem próbálok hátrafordulni, vagy egyáltalán a fejem forgatni. Továbbra is kényelmesen támaszkodok a kocsi szélén. Kár, hogy belerondít a képbe a pisztoly csöve. Ráadásul nem is valami kis zsebpisztoly! Komoly emberrel lehet dolgom, ha ilyen fegyverre futja neki. Bár ha jól sejtem, nem legálisan szerezte és nem fogja meglengetni előttem perceken belül a fegyvertartási engedélyt.
- Milyen tizennyolc éves lány? Miről beszélsz? - pörög az agyam, de még mindig nem tudom, hogy pontosan miről beszél.
Az viszont biztos, hogy nem fogok vele úriember módjára beszélni. Ha már volt pofája tönkretenni a kocsimat, nem érdemel ennyi. Úgyhogy sutba vágva az illemet, kérdezgetem és próbálom összetenni, hogy miért is vagyok én itt vele.
- Tudod, édesem, minden este más nővel bújok ágyba... nem jegyzem meg őket - közlöm vele egész vidám hangon.
Sajnálom, de nem tudom komolyan venni. Nem vagyok sem ijedős, sem pánikolós. Egy fegyvert nyom a hátamba. Oké. Egy pont oda. De nem hiszem én, hogy meg van töltve. Ahogy azt sem, hogy azért van itt, hogy kicsináljon. Most nem cseverészne, ha meg akarna ölni.
- Mi lenne, ha engednéd, hogy megnézzem az... arcod? Talán akkor be tudlak azonosítani. Fogalmam sincs, mit csináltam veled, vagy ki vagy - mondom még mindig teljesen nyugodtan.
Arra persze nem sok esély van, hogy az arca alapján felismerem. Bármit is tettem vele - vagy hiszi azt, hogy tettem -, nem az arcra lesz az árulkodó. A teste annál inkább. Arra talán emlékszek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 30.08.13 20:26

-Csak vigyázz, nehogy végül te legyél az, akit kibeleznek! - Enyhe fenyegetés, de ennyi még úgy gondolom, hogy bőven belefér. Végül is, ezzel még nem teszek kárt benne. Esetleg csak a lelkiismeretére lehetek hatással, bár ahogy elnézem, és hallgatom a semmitmondó és igen csak nem törődöm hangvételű szavait, azt is megmerem kockáztatni, hogy a lelkiismeret szót még csak hírből sem ismeri, nemhogy rendelkezzen is egy sajáttal! Na, nem mintha én bármivel is érzelgősebb és emberibb lennék nála.
-A kérdésedre pedig a válasz... talán igen, talán nem. - Ő nem láthatja, de az elégedett mosoly itt virít az arcomon. Nyilván meglepődött, hogy egy nő képes volt megbuherálni a kocsiját, de ez még csak a kezdet! Nagyon sok minden másban is jeleskedem ám, nem csak kocsi rongálásban!
Ilyen például a lövés, szúrás, kínzás vagy éppen az érzelmi zsarolás. Mikor melyik van éppen terítéken, vagy melyikhez van meg a kellő hangulat. Olykor az egész bulit lerendezem egy fejbelövéssel, de olyan is akad, hogy kedvemre elszórakozok az áldozattal mielőtt megadnám neki a végső lövést, vagy ha úgy jobban tetszik, szúrást. Szeretem hallani az utolsó és igen csak kétségbeesett sikolyukat, ahogy a hazugságokon alapuló mocskos kis életükért könyörögne. Nagyjából valahol itt szokott elpattanni az utolsó húr is, ami addig visszatartott az eszement öldökléstől. Két dolog létezik, amit teljes szívemből megvetek, és utálok.
Az egyik: férfi csőnadrág. A másik: félelem, gyávaság.

-Ugyan már! Ne játszd a hülyét! Elég jóvágású eszed van neked ahhoz, hogy visszaemlékezz egy kicsit. Merem feltételezni, hogy nem hiába tanultál annyi éven keresztül gazdaságtant és számvitelt! Vagy talán tévedek? Mindenesetre, mivel jó napomon fogtál ki, adok még egy kis időt arra, hogy elkezd pörgetni idebent a fogaskerekeket. - És ezzel -gerince mentén-, felcsúsztatom a pisztolyt a fejéhez, hogy ezennel már a halántékának feszülve várhassa, hogy tüzet nyissak. Egyedül csak rajta múlik, hogy be kell-e mocskolnom a kezem, vagy mind a ketten megúszhatjuk egy kis baráti bájcsevejjel.
-Kár, hogy őt még annyira se tisztelted meg, hogy az ágyadba vitted volna. Ehelyett könnyen és gyorsan elintézted annyival, hogy megdugtad egy klub irodájában. Na, még mindig nem rémlik semmi? - Amint megjelenik az a hányingert keltő kép lelki szemeim előtt, ahogy kiélten Josiet döngeti valami lepukkant trágyadombon, máris kedvet érzek meghúzni a ravaszt, vagy félholtra verni azt a gazdag képét, de végül türtőztetem magam, és a feszültségemet a motorháztetőn vezetem le, ahogy szabad kezemmel -az arcától alig pár centire-, lecsapom előtte, ami után időt sem hagyok neki, hogy magához térjen a döbbenetből, már fordítok is rajta egyet, hogy végre szembe kerülhessünk egymással. Testemmel továbbra is a kocsihoz passzírozom, a pisztoly csöve pedig egy tapodtat sem mozdul a fejétől.
Végre arcot is társíthatok a koránt sem jól nevelt üzletemberhez.

-Az a név, hogy Josie, semmit nem mond?! - Faggatózom tovább, ahogy a napszemüveg mögött gyilkosan felvillannak a szemeim. A tekintetem szinte beleég az ő rideg, érzelemmentes kékjeibe.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 30.08.13 21:59




Hogy
én lehetek az, akit kibeleznek? Nem, nem. Nem hiszem én azt, hogy ő fogja megtenni a kis kezecskéivel. Mégsem szólok egy szót sem. Teljesen nyugodt maradok továbbra is. Akkor is, amikor feljön a szó arról, hogy a kocsimat ő tette tönkre.
- Szóval te voltál - vonom le a következtetést. - Remélem szeretnéd kifizetni a szerelést - teszem hozzá csak a hecc kedvéért, kérdő hangsúllyal.
Nem mintha a földhöz vágna, hogy megint a szerviben köt ki a kocsim. Mégis szeretném, ha ő lenne az, aki fizetne. Na meg nem árt letesztelni, hogy mennyire kemény nő is ő valójában.
- Nem emlékezhetek én sem mindenre. Igazán adhatnál egy kis támpontot! - kérem, mintha csak azt szeretném elérni nála, hogy hozza ide a söröm a hűtőből.
Nem tudom átvenni azt a komoly hangot, amin ő beszél. Nagyon úgy tűnik, hogy eléggé belefúrta magát a múltamba, mégsem kezdek aggódni. Fogalmam sincs, mit akar tőlem. Mire megy ki az egész? A hangja nem ismerős. Nem hiszem, hogy akár egyszer is a gyönyörtől elfúló hangon az én nevemet kiabálta volna. Arra talán még emlékeznék. De azzal nem igazán segít koncentrálni és felidézni a vágytól fűtött éjszakákat, hogy azt a rohadt pisztolycsővel simogatja a hátam.
- Egy olyan eset sem rémlik, amikor fegyverrel izgattak volna, úgyhogy ezzel nem segítesz - szólalok meg, kockáztatva azt, hogy csak még jobban feldühítem.
Nem történhet itt semmi rossz. Ha egy kicsit húzom az agyát talán kinyög valami lényeges információt, amiből rájöhetek, hogy ki is ő. De végül hiába kapok egy kis segítséget, nem sokra megyek vele.
- Ebből is túl sok volt mostanság. Szám szerint... három - közlöm vele kis gondolkozás után, és még folytatnám is tovább, ha nem csapódna motorháztető.
A reflexeimnek köszönhető, hogy el tudom húzni időben a kezem. Ezzel viszont sikerül kihoznia a sodromból. Máris nem vagyok olyan nyugodt és nemtörődöm, mint eddig.
- Megőrültél, te ribanc? - kiabálom, de aztán  hamar elhallgatok.
Nem tetszik, amit művel. Rohadtul nem tetszik, hogy ilyen körülmények közt pillanthatom meg az arcát. Kár, hogy a szemeit nem láthatom. De ennek ellenére nem szólok semmit. Most már nyugton maradok. Talán lenne esélyem arra, hogy kicsavarjam a pisztolyt a kezéből, de egy őrült oknál fogva kíváncsi vagyok, hogy így mi fog kisülni ebből az egészből. Sőt, be kell vallanom, valahol felizgat a durvasága.
- Josie - gondolkozok el elég látványosan.
Pörögnek azok a bizonyos fogaskerekek. Ismerősen cseng a név. Tényleg ismerős, meg kell hagyni, de nem tudok sem arcot, sem testet társítani a névhez. Aztán beugrik. A kis fürge kezű!
- Igen. A kis vadóc. Aki megpróbált kizsebelni - mondom szemrebbenés nélkül.
- A fene sem gondolta, hogy olyan testtel csak tizennyolc! Nagyon értette a dolgát - vigyorodok el, miközben felidézem, milyen érzés volt vele.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 30.08.13 23:13

Halkan, sötéten felnevetek közvetlen a füle mellett, amint feltételezni meri, hogy majd én kifizetem a rohadt kis tragacsának a megjavíttatását. Ekkora idiótát, de tényleg! Ha már úgyis annyira degeszre vannak tömve a zsebei lóvéval, akkor oldja csak meg szépen magának az anyagiakat. Különben is, ha akárcsak egy kicsit is gondolkodna, és jobban beleásná magát az autószerelés rejtelmeibe, máris rájöhetne a titok nyitjára, és egy-két szerszámmal együtt ő maga is elbánhatna a problémával. De hát, mégis hogy képzelem, hogy majd egy ilyen elkényeztetett senkiházi bemocskolja a kezeit?! Lényeg a lényeg, válaszra sem méltatom. Szerintem már ennyiből is bőven rájöhetett, hogy rohadtul nincs szerencséje velem. Még hogy kifizetem a javíttatást?! Meg a kurva anyja nem kéne? Ja hogy nem is él már? Tényleg, el is felejtettem, pedig egy napja sincs annak, hogy olvastam a szívfacsaró sztoriját. Lúzer!
-Egy pisztolycsöve a szádban elég támpont lesz? - Vonom fel sötét lencséjű napszemüvegem mögött a szemöldökeimet, ahogy érzem megugrani ereimben és véremben az adrenalint.
-Egy olyan eset sem rémlik, hogy ennyire gyanúsan higgadt lett volna az áldozatom. - Vágok vissza csupán csak ennyivel, és rohadtul nem tud érdekelni, hogy erre mégis mit fog lépni. Ha rajtam múlik már úgysem sokáig lesz esélye arra, hogy jártassa a száját. Tudom, hogy amint elé tolom majd a bűnügyi képeket a halott anyjáról, és elkezdem olvasni a jegyzőkönyvet arról, hogy miután az anyja meghalt, kiknél helyezzék el. Biztos vagyok benne, hogy a szava is el fog állni, én pedig már alig várom, hogy lássam azt a kétségbeesett, elfehéredett pofáját, ahogy a döbbenet és a múlt rémképei, és emlékei együttes erővel zuhannak hirtelen a nyakába, hogy aztán lassan de biztosan a földre küldjék.
-Tényleg feltett szándékod, hogy próbára teszel? Mert csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy nem vagyok valami türelmes fajta, és ha egyszer bepöccenek... - Sziszegem a fülébe a tőlem már olyan jól megszokott fenyegetőző stílusban, ahogy lecsapom az orra előtt a motorháztetőt, ezzel kiengedve némi fáradt gőzt, amit ő láthatólag annyira nem díjaz, mint amennyire én is, de ha őszinte akarok lenni, pont leszarom! Csak az érdekel, hogy végre megkapja ami jár neki, és hogy a mai kis találkánk után többet eszébe ne jusson úgy kibaszni Josieval. Tőlem más nőkkel azt csinál, amit akar, de a Hamingway famíliáról egy életre akadjon le! Az ideges, alpári felcsattanására elégedetten és jól hallhatóan felsóhajtok, de aztán a nyugalmam huss, elszáll, és már fordítom is szembe magammal, hogy végre azt is tudjam, hogy ki a kis faszommal van dolgom. Nyomorék bájgúnár! Annyira utálom az ilyeneket! Azt meg még inkább, ahogy a húgomról beszél, arról a kis ferde éjszakájukról, ami biztos nem történt volna meg, ha én is ott lettem volna és közbeavatkozok! De mégis ki vagyok én, hogy megfosszam Jo-t a testi örömöktől?
-Hát, pedig akár hiszed pajtikám, akár nem, még csak annyi idős! Igazán megérdemelnéd, hogy csúnyán elbánjak odalent a kis fickóval. - Mondom pehely könnyed hangnemben, mintha csak valami barátságos kis bájcsevejt folytatnék, közben persze kezem sem tétlenkedik, és a pisztolyom csöve máris tettre kész a nadrágjának azon pontjához nyomódik, ahol az imént említett oly' fontos szerve is található.
-De tudod mit? Igazán kár lenne érte, ha már annyian rá vannak cuppanva, mint ahogy azt te is állítod. Inkább játszunk egy kicsit. Ismered a "Találd ki ki vagyok" játékot? Csak mert én készültem valamivel, hogy tuti ne unatkozzunk... - Görbül fel számszeglete egy aljas, ördögi vigyorba, ahogy szabad kezem a fekete bőrdzsekim belső zsebéhez nyúl, hogy előhúzhassak belőle egy-két fotót a halott, vérbe fagyott anyjáról. Az első képet máris az arcába nyomom, és közben engedem a napszemüvegemnek, hogy lejjebb csússzon az orromra, ezzel némileg szabaddá téve bosszú szomjas íriszeimet, amik vadul csillognak, és amik nagyon ismerősek lehetnek számára.
-Kitalálod, hogy ki ez a kurva? -
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 31.08.13 0:00

Nem lep meg a nevetése. Gondoltam, hogy valami hasonló lesz a reakciója. Én sem gondolhattam komolyan, hogy majd kifizeti a szerelést. De ettől függetlenül, jó volt feltételezni arra a röpke percre. Mostanra már igazán kezdem megérteni, hogy nem a pénzem kell neki. Ennél komolyabb ok miatt van itt, de csak annyit árul el, hogy valami csajjal kikezdtem. Ennyi pedig nekem édeskevés. Közlöm is vele, hogy minden egyes nap más van terítéken, de nem úgy néz ki, mint aki ezután elmondja, amire emlékeznem kellene.
- Ha a számba dugod a fegyvert, nem fogok tudni válaszolni, bármit is kérdezel - jegyzem meg, mintegy mellékes tényt.
Nem tehetek róla, ösztönből jönnek ezek a megjegyzések. Más már régen belátta volna, hogy talán nem kellene játszadozni, de én nem. Úgy vágok minden egyes mondatára vissza, mintha valami délutáni beszélgetés közepén tartanánk és nem tartana felém egy rohadt pisztolyt.
- Mindig van egy első. Örülök, hogy számodra is különleges vagyok - jegyzem meg és bevallom, egy mosoly is felcsúszik az arcomra.
Ha szabad, ha nem, élvezem a kialakult helyzetet. Nagyon is izgató, ahogy fenyegetőzik és a fegyverrel próbálja elérni, hogy féljek tőle. Szeretem a magabiztos nőket. A durvaság pedig felettébb elragadó tud lenni. Ha látnám az arcát, ha legalább egy pillantást vethetnék a testére és tetszene a látvány, egye fene, tennék neki egy ajánlatot. De látatlanban nem játszunk. Úgyhogy csendben maradok az ötletet pedig jegelem egy időre.
- Hidd el, általában én sem vagyok valami türelmes ember - mondom, mintha egy kérdésére válaszolnék.
Nem hiszem, hogy pont ezt a választ várta, de érje be ezzel. Végül is, mit mondhattam volna a valós kérdésére? Semmit. Jobbnak láttam, ha a mondatai második felére reagálok. Egyre jobban élvezem a mi kis találkozónkat. De tényleg! Azt viszont már kevésbé, amikor átlépi azt a bizonyos határt. Megőrült ez? Az a szar levághatta volna az ujjaimat! Rá is kiabálok, de jól láthatón ez volt a célja. Hogy kizökkentsen a nyugodtságomból. Sikerült neki. Ahogy végül azt is elérte, hogy emlékezzek a megfelelő személyre. El sem hiszem, hogy a kis vadóc zsebtolvaj miatt van itt. Egy rohadt pofont kapott, ami kijárt neki. Miért olyan nagy ügy ez?
- Mi van? - kezdek mocorogni és most először jelenik meg az arcomon az aggódás első jele.
Sajnos most, hogy szembetaláltam magam vele, kinézem belőle, hogy képes a Tábornokot bántani. Ezért is kezdem kapásból félteni. Már nincs olyan nagy szám. Sőt, egy szót sem szólok. Nem próbálkozok semmivel, amíg kényes területen időzik a fegyver. Most már nem kockáztatom, hogy vajon megvan-e töltve vagy sem. Sőt, eddig tartott a durvasága miatt feltámadt vágyam iránta. Úgy húzza meg magát a Tábornok, ahogy azt kell ilyenkor.
- Mi ekkora nagy szám abban a kis Vadócban? Érti a dolgát, de... a fenébe is! - inkább befogom.
Nem akarok tippelgetni, de ha kellene, azt mondanám, hogy a kis ribanc átvert és rám küldte a nőjét. A fene se gondolta volna, hogy a másik kosárra játszik! De nem mondom ki hangosan a feltételezésem. Addig nem, amíg lent időzik a fegyver. Inkább hallgatom a szavait és homlok ráncolva próbálok meg rájönni, hogy pontosan mit is akar tőle. Bocsánatkérést, amiért megb*sztam a nőjét? Vagy azért, mert egy rohadt pofont kapott tőlem? Mire megy ki a játék?
Mozdulatlanul figyelem a mozdulatait. Próbálom eltalálni azt a pillanatot, amikor fordíthatok a helyzeten és elvehetem tőle azt a rohadt fegyvert, ami sakkban tart. De nem adódik rá lehetőségem. Arra viszont igen, hogy összeakadjon a tekintetével az enyém. Ismerős, persze, hogy ismerős. Mintha Josie nézne a szemembe. Valami mégis más. Az övében nem volt ilyen őrület. Nem volt ennyi harag. Benne a drog dolgozott. Ködös és szomorú volt. De nem foglalkoztam vele.
- Most tényleg ócska fényképeket fogsz...? - kezdek bele, de a mondat félbemarad, ahogy akaratlanul is a képre nézek.
Azonnal elrántom a fejem. Ilyet nem játszunk. Még csak ne is álmodjon róla. Az agyam viszont már ennyitől előhozza a régmúlt emlékképeit. De leállítom, mielőtt a fejemben pörgő film főszereplője elérne a fürdőszobáig. Az ajtó csukva marad én pedig felsóhajtok.
- Mire a f*szt akarsz tőlem? És nem mellesleg ki a k*rva isten vagy? - üvöltöm, de sokkal inkább aggodalom csendül ki a hangomból, mint düh.
- Ha a kis vadócot keféled, nekem mindegy! Nem érdekel többet. A tiéd, oké? Az meg, hogy kapott egy nagy pofont? Nem kellett volna megpróbálnia kizsebelni! - kiabálom tovább és ekkor veszik át az ösztöneim az irányítást.
Egyetlen, de erős mozdulattal vágok a kezére. Na nem a képet tartóra, hanem arra, amelyikben a pisztolyt szorongatta. Ha az nincs ott, ha nincs veszélyben a Tábornok, máris elveszíti a kiváltságát arra, hogy sarokba szorítson.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 01.09.13 11:06

Gyilkos tekintetem már-már átégeti a napszemüveg sötét, mindent fedő lencséit, ahogy egy újabb pofátlan felszólalásra tesz szert. Fura, az olyan gazdag senkiházik, mint amilyen ő is, általában ilyenkor már rég összehugyozott nadrágban az életükért szoktak könyörögni, de ez... nyugodtan mondhatjuk, hogy jól állja a sarat! Hol a picsába van itt a csapda, amit eddig nem vettem észre? Hol a büdös kurva életbe szúrtam el már megint ennyire? Mi van velem mostanság amiért semmi sem akar úgy sikerülni, ahogy eltervezem?! Nem lehet igaz!
-Szeretnéd, ha inkább az ánuszodban kötne ki? Merem feltételezni, hogy akkor már gond nélkül csicseregnél, mint egy dalos kismadár. - Most már én is eszeveszettül mosolygok a magam pszichopata formájában, ahogy egy percre tényleg fontolóra veszem, hogy mi lenne, ha az előbb nem észak irányba változtattam volna meg a fegyver helyét, hanem inkább kicsit délebbre. Szó se róla, tényleg nem lenne már akkor ekkora szája! A szavaiból, tartásából és viselkedéséből ítélve, nem tűnik homárnak, aki előszeretettel pucsítgat alkalomadtán a méretesebb dákóknak, szóval nyilván nincs is hozzászokva ahhoz, hogy valami oda nem illő dolog legyen a seggében.
-Az azért egy kicsit túlzás, nem gondolod?! - Kérdezem egy nyájas, roppant idegesítő, és a magam módján őrült, semmi jót nem sejtető vigyorral, ahogy hulla nyugodtan -elhagyva mindenféle gyengédséget, idegesítő formalitást-, fordítok egyet rajta, hogy ezennel szembe kerülhessen velem, és ha nem is teljes egészében, de legyen némi fogalma arról, hogy kivel is van dolga. Mindenre elszánt vagyok -gondolom ezt mondanom sem kell-, és ha nem tetszik valami, akkor nem vagyok rest felrúgni az Aidannel kötött megállapodásomat, és úgy fejbe küldeni, hogy az agyveleje valahol a flancos szarházi kocsijának a szélvédőjén kössön ki. Már pedig egyenlőre tényleg így áll a szénája. Egy pillanatra se tudja befogni, és meghúzni magát. Inkább kihasználja a helyzetet, és kockára teszi a saját testi és lelki épségét. Ez az ember egy elmebeteg mazochista állat!
-Hát az alapján, amit eddig is hallottam felőled, el tudom képzelni, hogy még a nőkkel is kesztyűs kézzel bánsz. Csak tudnám, hogy a csili-vili verdádon, és a pénzeden kívül mi a szart bírnak benned! - Mérem végig fintorogva egy igazán lesajnáló tekintettel egybevéve, mikor is szóba kerül a húgom, nekem pedig elpattannak az utolsó idegszálaim is, és máris előrántom zsebemből az egyetlen és utolsó aduászomat. Látom arcán a döbbenetet, ahogy lassan de biztosan eljutnak hozzá a szavai, és jó esélyekkel talán fel is fogja őket. Ekkor már ott játszik az elégedett vigyor az arcomon, és nem félek a szemeimet is megvillantani neki egy percre.
-Oh, valóban? Ezek szerint jó géneket örökölt... - Annak ellenére, hogy mennyire túlfeszültek már az idegeim, és hogy bármelyik pillanatban képes lennék hidegvérrel meghúzni a ravaszt, tartom magam, és átvéve az ő technikáját, inkább a kedveskedő, nyájas válaszolgatások módszerét alkalmazom. Egy ideig... Aztán hirtelen áttöri valami bennem a gátjaimat, és a pisztoly csöve máris kényes pontjára siklik, hogy pár kép felmutatásával -amik biztos, hogy mély nyomot hagytak benne-, egy kicsit csendre inthessem.
-Ócska fényképek? Tényleg! Csak mert van nálam még más is... - Csúszik be szabad kezem ismét oda, ahol előbb is kutatott a képek után -amiket időközben kicsaptam mellé a motorháztatőre-, és kisvártatva előkerül az a megannyi jegyzőkönyv, újságcikk részlet, amik mind-mind azt ecsetelik, hogy milyen tragikus halála volt az anyjának, és hogy ő a mai napig sem tudta ezen túltenni magát.
Mintha csak valami felolvasó esten lennénk, elkezdem hangosan, jól artikulálva olvasni a szívszorító újságcikk sorait, mialatt egész testemmel a fegyvert rászegező kezemhez feszülök. Csak arckifejezésem és a hangsúly változik, miközben ő csak mondja és mondja a magáét, de én nem tágítok és már csak azért is befejezem, amit elkezdtem. Az újságcikk végül a földre hull, és én egy elégedett sóhajjal fújom ki a levegőt mielőtt megszólalnék.

-Csak hogy tisztában legyél vele, a kis vadóc a húgom, akivel nem játszhatsz csak úgy kedved szerint! - Beszélek a napszemüveg mögül egyenesen a szemeibe, ahogy szinte már-már belemászok az arcába.
-Ezt nem kellett volna. - Hagyja el számat, mikor érzem, hogy engednek az ujjaim, és a pisztoly leesik valahova mellénk. Szemeim vadul cikázni kezdenek a pasas és a fegyver közt, mígnem rálépek a Glockra.
-Na és most? Mit fogsz tenni? Talán olvasgatsz egy kicsit? - Vonom fel egyik szemöldököm, és fejemmel a megannyi papír felé bökök, kezeimet kényelmesen fűzve össze melleim alatt, mintha csak várnék valamit.
-Vagy inkább kérsz egy olyan pofont, mint amilyet Josie is kapott?! - Csattanok fel váratlanul -ami akár meg is ijeszthette őt-, kezem pedig a szép kis arcocskáján ért célt. Először az egyik oldalán hagyom ott vöröslő kéznyomomat, majd rögtön ezután a másikon is, hacsak nem akadályozta meg időközben.
-Azt ajánlom, hogy nagyon vigyázz magadra, és ha a kocsimentő haza vitt, első utad a drága nagybátyádhoz vezessen, hacsak akkor már nem lesz késő... - Mászok ki a képéből, majd egy gyors mozdulattal lehajolok a fegyverért, és vakon a levegőbe lövök.
-Csakhogy tudd, nem játék pisztoly! - Vetem még a szemére búcsúzóul, majd elégedetten hátat fordítok neki, visszamegyek a kocsihoz, ahol leveszem a parókát és a napszemüveget, majd kifarolva az útra, szépen elhúzok. Ilyen az élet!

Remélem nem baj, hogy ez a játék ilyen rövidre sikeredett, és ugyanakkor azt is remélem, hogy találkozunk még! WinkTwisted Evil 
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 01.09.13 14:23

Lassan, de biztosan kezdem belátni, hogy nem a legjobb módszer újra és újra visszavágni neki és minden mondatába belekötni. De a fene egye meg, élvezem! Ha lehetőségem adódik rá, hogy megforduljak és a teste is pont olyan szexi lesz, mint az, amit csinál...! De végül minden terv ellenére egyre ritkábban vágok vissza neki és inkább csak csendben mosolygok. Egészen addig, amíg kis híján a kezemre csapja a motorháztetőt. Az meg pláne nem tetszik, hogy a fegyvert elég rizikós helyen tarja.
Ekkor már nincs mosoly az arcomon és talán egy cseppet kezdem komolyan venni a szavait. Még mindig nem jövök rá, hogy miért akarja annyira, hogy emlékezzek egy bizonyos esti kalandomra. Sőt, mikor rájövök, hogy kit is kell felidéznem, akkor sem tudom, hogy mit vár tőlem.
-Azt tőlük kell megkérdezned, hogy mit szeretnek annyira bennem. Mondjuk a kis vadóctól, ha már úgyis ismered. Nála még tepernem sem kellett. Ugyan könnyen adta meg magát nekem. Ha jól sejtem, pont úgy, mint bárki másnak a teremben.
Ha jól sejtem, nem éppen ezt akarta hallani, de attól még elmondtam neki. Csakhogy hamar megbánom. Minden rohadt szót bánok, amit vele váltottam! Amint meglátom a képet, elönt mindent a vér. Még a világot is vörösben látom, amikor olvasni kezd. Hiába fordítom el a fejem, hiába csukom be a szemem. Még túlkiabálni sem tudom a szavait. Bármit teszek a képek ott villognak a szemem előtt, a hangját pedig szinte a fejemben hallom. Legszívesebben a fülemre szorítanám a kezemet, de ehelyett megemberelem magam és kiütöm a kezéből a fegyvert, ami a földön landol. Arra viszont nincs erőm, hogy utána nyúljak, felkapjam és átvegyem az irányítást. Nem. Már késő. Újra az a kisfiú vagyok, aki az ágy alatt bújik meg és csukott szemmel próbálja kizárni a valóságot. Csakhogy ez a módszer sok évvel ezelőtt sem működött és most sem akar. Mit érdekel engem már, hogy nem a szeretője volt a kis csaj, hanem a húga? Magasról teszek a részletekre. Ahogy arra is, hogy mit tesz. Szinte meg sem érzem az arcomat érő pofont. Teljesen zsibbadt vagyok. Semmit nem érzek csak az állandó, lüktető fájdalmat az egész testemben. A hangja alig jut el az agyamig. Hiszen az egészet most mossa át a vér. Az egyetlen, amit tisztán hallok az a pisztolylövés. Már nem tudom, miért kételkedtem abban, hogy nem igaz vagy nincs megtöltve. Minden értelmét vesztette. Ahogy az is, hogy akár egy perccel tovább tartsam magam, miután elhajt. Úgy rogynak össze a lábaim, mint egy rongybabának én pedig a kocsinak dőlve húzom magam össze a lehető legkisebbre.
Fogalmam sincs, mennyi időbe telik, mire összeszedem annyira magam, hogy egyáltalán felemeljem a fejem és körülnézzek. Minden ott van mellettem. A cikkek, a fényképek. Vér fedi őket. Én pedig nem teszek mást, csak feltápászkodok, összeszedem mindet és bármiféle reakció nélkül egy kupacba gyűjtöm és felgyújtom.
Majd félretéve a józan ész szabályait, a kocsiban ülve töltöm az egész éjszakát.

Én inkább abban reménykedek, hogy soha többet nem találkozunk NeutralVery Happy
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 01.09.13 18:42

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 20.10.13 14:19

Tudtam... biztos voltam benne, hogy nagyon nem jön jól az, hogy Louval láttak. Az, hogy mellé álltam, el fog jutni azokhoz, akikhez nem kéne. Próbáltam már előre kidolgozni valamiféle tervet, valamiféle jó magyarázatot, amit bevehetnek. Mint pl. hogy nem is tudtam róla, hogy rendőr, csak egy régi ismerős, akivel fel akartuk szítani a régi tüzet. Ahhoz senkinek semmi köze, hogy mit csinálok a magánéletemben igaz? Hülyeség, ebben az életvitelben mindenkinek köze van hozzá, és egyáltalán nem biztos, hogy elég lesz egy könnyed magyarázat, vagy csak úgy beveszik majd, amit mondani fogok. Fel voltam rá készülve, hogy bajom lesz ebből, de mégsem hittem, hogy ilyen hamar, és azt sem, hogy ekkora... Persze lehetett volna annyi eszem, hogy a legrosszabbra számítsak, hiszen tisztában vagyok Tim módszereivel, de mégis... most az egyszer lehet, hogy tényleg elszámítottam magam? Pillanatok alatt elsötétül a világ, miután szó szerint rám törték az ajtót korán reggel a lakásomban. Akármennyire is edzett vagy, három batár pasi és a kloroform jótékony kábító hatása ellen akkor se tehetsz semmit. Ellenálltam én, hát persze, amíg magamnál voltam.
Aztán már itt tértem magamhoz. Az ablakok deszkákkal lefedve, kosz és romok mindenfelé. Valami régen elhagyott hely lehet, ez biztos, de hogy pontosan hol vagyok, arról nem sok sejtésem van. Lassan kezdett el összeállni a kép, mire végre a homályból a szemem alatt ismerős arc bontakozott ki. Fejes, egyszer láttam már, ha minden igaz, akkor Jay, de a többség egyszerűen csak J-ként emlegeti, semmi extra cifrázás. Tudom, hogy ez a fickó... igazi profi vallató, és ha ő itt van, akkor nem várnak rám kellemes órák. Akármennyire is próbálhatok lelkileg felkészülni ez most nem tuti, hogy sokat fog érni és itt biztos, hogy a kutya se fogja meghallani egyetlen kiáltásomat sem. Persze, hogy nem, hát azért hoztak ilyen kihalt helyre. Az eleje még könnyen megy, szimpla kérdésekkel, amikre gyorsan és határozottan válaszolok, átgondolás nélkül. Jó vagyok már abban, hogyan kell kamuzni, de ennél a fickónál... azt hiszem ő az a típus, aki első körben nem hisz el semmit, aztán majd meglátja. Minden fájdalom ellenére maradok a sztorimnál, Lou egy régi ismerős, semmi több, és logikus, hogy ha lőnek ránk, akkor lelécelünk... nem?
Az egész addig fajul, hogy órák múlva újra köd ereszkedik az elmémre. Az ájulás ilyen esetekben kellemes dolog, sőt kifejezetten békés állapot. Arról már nincs is tudomásom, amikor egy kisebb szobába dobnak be, igen szó szerint, mint egy zsák húst, ami már nem is ér többet. A testem tele van zúzódásokkal, a szemöldököm felrepedt, lassan csordogál a vér a földre. A hajam egészen összeállt az izzadság és a vér keverékétől. A kellemes kis áramütéseknek hála a fülemben is alvadt vér pihen és persze a karomon elnyomott csikkek helye is esélyes, hogy meg fog maradni. Egy szó, mint száz, nem festek valami kellemesen, sőt normál körülmények között már kórházban kéne lennem, de ezek most cseppet sem mondhatóak normál körülményeknek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 20.10.13 17:47

Ma nem volt túl jó napom. Az egyik páciensnél műtét közben probléma lépett fel és hiába küzdöttünk, nem sikerült visszahoznunk. A rossz ilyenkor az, hogy a többi műtétnek ugyanúgy meg kell történnie. De nekem oda kell állnom a családtagok és barátok elé és meg kell mondanom.
Pár óra múlva újabb műtét, egy baleset, sürgős volt. Nem mondhatom, hogy topon voltam, az ujjaimra és az ösztöneimre hagyatkoztam, amik most sem hagytak cserben. Ez a műtét sikeres volt, mégsem voltam boldog. Még mindig nem tudom megemészteni a kudarcokat. Nem a tökéletesség miatt. Az emberélet miatt. Viszont megnyugodtam azért. Ez a műtét sikeres volt.
Egy ideig azért ácsorogtam a zuhany alatt, belemerülve a gondolataimba.
Felkapom a bőrkabátom és a napszemüveget, amit még csak a fejemre tolok, ha most venném fel, egyből beparkolnék gyalog egy falba, majd kint. Vállamra dobom a táskám, ami mindig kéznél van, hogy vész esetén tudjak bárhova mozogni.
A recepcióhoz érve már csak arra vágytam, hogy elnyúljak a kanapén és bevágjam a sörömet. Azt ugyan nem érdemeltem meg érzésem szerint, de lazításra vágyom. Sophie ma a recepciós, intek neki, majd kilépve az ajtón felveszem a napszemüveget.
A kocsimhoz lépek, kiriasztom, majd bedobom hátulra a csomagot. Ekkor csörög a telefon. De tudom utálni néha. Az egyik rezidensem. Felveszem.
-Igen.
-Simmons doktor, holnapra be vagyok osztva ügyeletre, de nem tudok jelen lenni. El kell utaznom vidékre, családi ügyben.
~Na persze…~ Nem tudom, mennyire higgyek neki, de elfogadom.
-Rendben, de hívd fel a recepciót is, hogy másik rezidenst kérjenek az adott időpontra. Még időben voltál. Szia!
Megszakítom a vonalat, nincs kedvem hallgatni a további mentegetőzéseket, majd a zsebembe rakom a telefont és lecsukom a csomagtartót. Még be kell ugranom a boltba is.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 20.10.13 20:39

Azt hiszem mondhatjuk, hogy ez a mai nap nagyon nem alakul jól. Finoman szólva is betett ez a mostani kis incidens, enyhén fogalmazva. Egyelőre még tippem sincs, hogy a francban fogok kijutni innen, de amikor beáll a jótékony ájulás már nem is kell ezen gondolkodnom. Mondhatjuk, hogy kész mázlim van...
Eközben nem tudhatok róla, de odakint folyik a diskurzus, még pedig arról, hogy kell nekik egy orvos, aki valamelyest helyre tesz, hogy folytathassák. Sejtelmem sincs, hogy a pasas mikor lesz hajlandó hinni nekem, mert őszintén szóval baromi hitelesen próbálok minden szót előadni, de mégsincs hatása. Szóval hamarosan már pár kilométerrel arrébb a kórház előtt folytatódik az ügyem, vagyis az, ami hozzám kapcsolódik. Történetesen épp egy doki igyekszik a kocsija felé, a sors furcsa fintora, hogy ezt a dokit még ismerem is futólag. Tőle nem is olyan messze parkol le egy elsötétített fekete furgon, ami már önmagában sem jó jel, de még nem feltétlenül adhat okot mindenáron gyanakvásra. Az viszont már határozottan, amikor három elég nagydarab alak száll ki belőle és David felé indulnak el. Nem épp baráti szándékkal természetesen, és amennyiben megpróbálna gyorsabban kocsiba pattanni, hát ők is sietősre veszik a figurát. Gyors és erős markok kapnak rá a doki karjaira, bármennyire is ügyes és erős jó eséllyel nem sok esélye van, hamarosan pedig már fekete csuklya kerül a fejére, a szájára pedig ragasztószalag. Minden bizonnyal azért nem kábítják el, mert nem akarnak arra is várni, míg majd magához tér.
Hamarosan a kocsi már a kietlen terepen parkol le, és nem sokkal később Davidet is abba a szobába taszítják be, ahol én még mindig finoman szólva is ájult állapotban vagyok elterülve a földön. Az ajtó csukódik mögötte, a zár kattan, így már a kezei is felszabadultak az erős karok közül, tehát leveheti a fejéről a csuklyát, no meg a szájáról a ragasztószalagot.
A magam részéről egyelőre ebből még mindig nem sokat érzékelek, csak egy halk nyöszörgése futja, de egyelőre még nem megy az sem, hogy kinyissam a szememet, nem hogy normálisan értelmezzem a környezetemet és felfogjam, hogy pontosan ki van itt, vagy hogy egyáltalán újra tudatosuljon bennem, hogy hol vagyok. Egyelőre még így a jobb, hiszen amíg nem vagyok magamnál a fájdalom sem kezd el újra szétáradni a testemben... őszintén szólva jobb is lenne eszméletlennek maradni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 20.10.13 21:44

A kocsim, ahol parkol, viszonylag kiesik a látómezőből, mindenhonnan. Nem volt kedvem átfurakodni és megvárni, míg a kártyák beengednek kocsival. Meg sétáljak is már egy kicsit. Ezt ma nagyon helytelenül tettem, de erre csak akkor eszmélek rá, amikor megragadják a karom. A furgonra nem figyeltem fel, a három ipsére sem, csak amikor már a kocsihoz nyomnak. A napszemüvegem leesik, védekeznék, de hiába, a kondizás is inkább csak fitten tartás végett van, az is inkább biciklizésben merül ki. Hamar a furgonban találom magam, pedig védem magam veszettül, főleg rúgok, mert hát mást nem tudok tenni, hogy lefogták a karom. Teljesen meg vagyok rémülve, nem tudom, mi folyik itt. Nincsen olyan dolgom, ami miatt ez történne velem, mint ahogy se gazdag, se híres nem vagyok. A számon lévő ragasztószalag nem engedi, hogy kérdezzek vagy megmagyarázzam a félreértést, amely elég komolyan tele lenne tűzdelve cifraságokkal. És a csuklyától sem látok semmit.  
Telefonom, mindenem eltűnik a zsebemből, érzem, hogy kiveszik. ~A fenébe!~
Csak akkor élénkülök fel, legalábbis a védekezésben, amikor megáll a furgon és kiszállunk. Nem zavarna, hogy tudjam, merre is vagyok, de a félelmem és az ösztöneim menekülést sugallnak. Nem tudom magam kirángatni a markok szorításából, a lökés után is lépnem kell jó párat, hogy ne essek orra.
Egy másodpercig állok, aztán érzékelve, hogy nem történik semmi, lekapom a csuklyát a fejemről, a szalagot letépem a számról, fel is szisszenek, az ajtó felé fordulok és ütögetni kezdem.
-A francba, itt valami tévedés van, helló! Engedjenek ki, hadd beszéljek valakivel!
Már a lábammal rúgom az ajtót, de hasztalan.
-A fenébe! – beletúrok a hajamba. Nagyon pipa vagyok, vagyis pontosabban félek. Sosem voltam még ilyen helyzetben.
A nyöszörgésre azonban megfordulok, körbenézek.
-Van itt valaki? – meglátok egy testet heverni.
Máris lépek oda, egyelőre még nem ismerem fel, aki fekszik. Azt sem tudom, most mi van, hogy hol vagyok és mi ez az egész. A doktor üzemmód azonban bekapcsol. Bár még mindig félek, nagyon is, a szemem már a sebeket, sérüléseket pásztázza. Körbenézek, nem hinném, hogy találok bármit is. Nem értem, mi ez az egész.
-Héj, legalább hadd lássam el, hoznának valamit?! Orvos vagyok, hadd segítsek neki!
~Most fogok felébredni, biztos álmodom…~ Nagyon ideges vagyok, az ajtó előtt toporgok, de még magam sem tudom, miért. Közel vagyok a kattanáshoz, inkább azért, mert senki nem mondd semmit. Tuti, hogy félreértés az egész és én hamar eljövök innen. Haza, a kanapémhoz, sörömhöz. Vagy ha nem, hát legalább hadd ébredjek fel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 21.10.13 9:12

Alig jut el hozzám, hogy újra nyílik az ajtó, csak lassan kezd derengeni, hogy hangok szűrődnek be a fejembe, de minden olyan nagyon távolinak tűnik. Mintha nem is itt lennék, vagy nem én lennék itt, vagy a hely lenne túl nagy és messze lenne a hangforrás. Elég lassan kezd el derengeni a helyzet, a kiabálás az ami lassan átjut a ködön és a tompának induló hangok és rúgások, amik az ajtót érik lassacskán összeállnak normálisan kivehető zajokká. Hasogat a fejem tőle, és persze így már lassan kezdi a szervezetem is felfogni, hogy baromi pocsék állapotban van, így az első nyögés is elhagyja a torkomat, amikor megpróbálok megmoccanni. Egyelőre hagyom a fenébe az egészet és maradok ott, ahol vagyok, kell még egy kis erő, addig a valaki, aki lassan tényleg kivehetően kiabál nyugodtan teheti tovább. A szavai még nem teljesen állnak össze a fejemben, de legalább már nem tűnnek olyan nagyon távolinak.
- Felesleges kiabálni... - a szavaim inkább valami rekedt suttogásnak tűnnek csak, mintsem normális beszédnek, abban sem vagyok biztos, hogy a túlfűtött fickó bármit is megért belőle, miután újra eltűnik mellőlem és az ajtónál köt ki, ha jól sejtem. Fájdalmas szusszanással nyitom ki a szemeimet, még az a halvány fény is zavar most, ami a fenti csupasz villanykörtéből származik. Dereng már, hogy mi a helyzet és tudom, hogy össze kell szednem magam, és hoznom kell tovább a szerepemet, de egyelőre még nehezen megy. Megpróbálom a fal mellett kicsit felhúzni magam, amíg az alak az ajtónál szenved tovább. Nagy nehezen csak sikerül a dolog elfojtott nyögésekkel támasztom végül nagyjából ülő helyzetben a hátammal a falat. Az ajtón közben nyílik valami kis rekesz, ahol becsúsztatnak egy sima kis elsősegély dobozt.
- Tegye rendbe nagyjából, csak ennyi a dolga. Ha megteszi, amire kérjük hamarosan elmehet. - Igazán remek, hoztak valami dokit, ha jól sejtem, hogy pofozzon helyre annyira, hogy folytathassák. Még mindig zavar a fény, így inkább lecsukom a szemem és megpróbálom összekapni magam. Az összes cuccomat elvették, ebben biztos vagyok, az ilyen alakok nagyon is körültekintően tudják megmotozni az embert, és ha nőről van szó, még élvezik is. Rohadt szemetek! Pedig nagyon jól jönne most valami... bármi. Hárman voltak, akik elkaptak, ezt tudom, plusz az az állat, Jay. Szóval négy pasit kéne valahogy kiütnöm, ami jelen állapotomban mindenféle fegyver nélkül elég esélytelennek tűnik.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 21.10.13 21:04

Nem igazán hallom, hogy mit suttog, már éppen felálltam és az ajtó előtt toporgok, vagyis teljesen ideges vagyok. Az érdekel, hogy eltűnjek innen. A tudatom hátsó részében azonban az orvos is ott toporog, nem szokásom az ilyenek mellett elmenni.
A retesz hangjára hátraugrok, nem szeretném, ha bajom esne vagy bármi más. A válaszra azonban elborítja megint a vörös köd a fejemet.
-És azt gondolja, hogy ezt így megteszem? Ez emberrablás, ember, gondolkozzon már. Milyen jogon tegyem meg azt, amire kérnek?
A dobozhoz nem nyúlok. Az egyenlő lenne azzal, hogy engedek nekik. Egy frászt. Nem ettem meszet. Aztán meg én leszek a saras, hogy csak úgy gyógyítgatok és nem éppen úgy, ahogy a jogszabály előírja. Néha utálom a jogszabályokat. Úgy meg tudnám most ütni az ajtó túloldalán lévőt.
-Mi a szándékuk vele? – arra a logikára alapozok, hogy be vagyunk zárva, de ez inkább csak miattam lehet. Gondolom. Mégis, egy havert, barátot nem ilyen helyre visznek. Nem tudom, mit higgyek, minek higgyek.
-Jobb lenne mentőt hívni, ez a hely nem jó egy sérültnek. – folytatom.
Ránézek a dobozra megint. Sima elsősegély láda. És mi van, ha más is kellene, ami nincs egy egyenládában?
-Ez kevés. – felelek kissé ingerülten ismét. – Mint ahogy más is kevés. Szórakoztok velem?
Az egy dolog, hogy kényszer hatása alatt teszem mindezt, de most ez csak úgy tűnik, hogy az. Legalábbis nekem. Akár el is hitethetik velem.
-Oké, ember, így nem áll az alku. Az egy dolog, hogy orvos vagyok, de nincs kedvem a szaros dolgaitokba nyúlkálni. Oldjátok meg magatok a dolgaitokat, engem meg hagyjatok ki.
Hátamat a falnak vetem. Elegem van az egészből. Csak tudnám, mire fel ilyen nagy a szám. Nem bírtam el azokkal, akik elhoztak ide, nem hinném, hogy azóta Superman lettem. Az ideg és a méltatlankodás, no meg a félsz beszél belőlem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek 21.10.13 22:06

Kezd egyre jobban tisztulni is a kép és a hangot is felismerem lassacskán, de nem tetszik, amit hallok. Ez a doki lesz... milyen érdekes, hogy pont vele hoz össze a sors és pont itt. De nagyon nem fog jól járni, ha ennyire kötekszik. Én bírom, de hogy ő mennyire bírná, ha kicsit bekeményítenének, vagy... bármikor hozhatnak helyette mást és ezek a fickók nem olyanok, akik megijednek attól, hogy netán golyót eresszenek egy orvos fejébe. Nem kap válaszokat és ez egyáltalán nem lep meg, a retesz újra becsukódik és ennyi. Pedig hallom, hogy próbálkozik, kiabál, és szitkozódik, még fenyegetőzni is képes. Hangos, rémesen hangos, nekem pedig hasogat a fejem, ami nem tesz túl jót most. Nagy nehezen azért már egyre tovább tartom nyitva a szemem és várok, amíg végre lenyugszik, vagy legalább befogja. Az tuti, hogy nem fogom túlkiabálni. Kicsit megköszörülöm a torkom végül, hogy a hangomat sikerüljön összeszedni legalább nagyjából.
- A vizet... ide dobnád? Ha kidühöngted magad és már ráérsz. - igen, képes vagyok még ebben az állapotban is enyhe cinizmust bevetni, vagy valami olyasmit. Nem a legjobb taktika, de nekem valahogy beválik, legalább elvonja a figyelmem minden másról, mint pl. a fájdalom, ami újra és újra minden egyes porcikámat átjárja. Azt hiszem most nem szívesen látnám magamat mondjuk egy tükörben, elég pocsékul festhetek.
- Az az igazság, hogy nem fognak neked engedni... azt hiszem ezt te is tudod. Vagy teszed a dolgod, vagy holnap már a bűnügyi rovatban merül majd fel a neved, és egy zsákutcába torkolló nyomozás után néhány hét alatt el is felejti majd mindenki az egészet. - talán kicsit száraz, ahogy előadom neki a történetet, de én úgy fogalmaznék, hogy realista és lényegre törő. Hátha ettől legalább egy kicsit észhez tér. Feljebb tornászom magam, de ülve maradok. Felszisszenek, ahogy a hátam a hideg falhoz ér, és újra lecsukom a szemem. Nem a legjobb, hogy most oktatót kell játszanom a dokinak, de igazán nem szeretném, hogy eltetesse magát láb alól.
- Csináld, amit mondanak, nem láttad az arcukat igaz? Akkor... ha van egy kis mázlid el fognak engedni a végén és csak egy rossz álom marad az egész. Világos? Fel tudod fogni az agyadra ereszkedett dühös ködön át? - nem akarok lekicsinylő lenni, de túl sok ügyem volt már olyanokkal, akik nem jól viselték a kemény helyzeteket. Szemtanúk, áldozatok és a többi. A legtöbbet nehéz szóra bírni, és általában két fajtájuk van, az egyik összeomlik és nem tud mit kezdeni magával, bezárkózik és szinte feladja. A másik pedig a zakkant hőstípus, akinek még akkor is nagy a szája, amikor nem kéne, aki nem fogja fel, hogy mekkora bajban van és mikor kéne inkább befognia. Na ez a második réteg általában ritkán jön ki élve az efféle helyzetekből én pedig nem értékelném, ha a dokit a szemem láttára nyírnák ki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Eldugott, belső részek

Vissza az elejére Go down

Eldugott, belső részek

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4  Next

Similar topics

-
» Eldugott, belső részek
» Kenshiro Mirubi
» Báb alkatrészek
» [Küldetés] Csibészek
» Pokoltűz Klub Belső Kör

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Magánterület: Elhagyott gyárépület-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához