welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

A padsorok, beltér...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: A padsorok, beltér... 15.04.13 2:59

A padsorok, beltér...

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér... 18.04.13 18:33


Edgar & David


A mai nap csendben telt. Ritka nagy kincs az életben, ha nem loholnak utánam szentfazék öregek, könnyező és picsogó lánykák.. na jó, velük azért sokkal kellemesebb. 5 óra volt. Körülbelül. Már réég lezajlottak a napi istentiszteletek, csak az a fogatlan vénasszony tengett-lengett még itt benn, azzal a nagy üleppel akinek feladata volt megpucolni az ablakokat. Bááárcsak olyan kis szállodai dögös kis tündérkéket küldenének akin van is valami látnivaló, innen.. alulról, nem csak egy nagy segg.. tölti ki a képemet, ha netán elvetemülten elfelejtem hogy inkább maradjak idelenn, és felnézek. Senkinek nem kívánom a látványt! A libidómat letörte rendesen, ami nem is baj, mert jövő hétig nem kéne hogy bármibe is belekeveredjek, az a múltkori eset.. azzal a kis barnával több, mint rázós volt az imádkozó helységben, mégis gyümölcsöző. Mégsem sikerül most feljebb tornázni a véremet, hiába az emlék, az előbbi látvány mindent felülírt a fejemben, ezért ugyanolyan lassú bandukoló mozdulatokkal közelítem meg az egyik első padsort és összefűzve a kezeimet lerakom magam. Imádkozom.. Vagy legalábbis kívülről éppen így tűnhet, lehunyt szemeim mögött viszont csak sorolom az újságban olvasott tippeket, kire is kéne tenni a lovin a jövőhéten. Vaaan egy csodaszép kis barna, egy olyan selyemszőrű féle, kecses lábak, méltó tartás, a vérében van a nyerés esélye, és talán el is vigyorodok az orrom alatt, amikor hátulról valami neszt érzek. Először megijedek! Csak nem az asszonyság akarja tőlem, hogy segítsek, azt biztos nem élném túl! Legalábbis hogy lelki sérülések ne érjenek. De nem! Szerencsém van.. vélhetően, valaki teljesen más áll ott, előre a semmibe nézve, egy kölyök.

- Öööö.. segíthetek? - teszem fel a rééém egyszerű kérdést, a szokásosat és arra várok, hogy a fiú legalább valamit feleljen. Nem néz ki sorozatgyilkos félének. Legalábbis remélem! Egy percig sem szeretném ha valaki, mielőtt megfürödnék Leszbosz szigetén kilyuggatná a bőrömet.


A hozzászólást Edgar Miles Reeds összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 22.04.13 18:12-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér... 20.04.13 15:23

Egy... kettő... három... Gyógyszer. Pirula. Tabletta. A harmadik szemnél már nem számít, hogy minek hívják. Mi ennek a fehér bogyónak a neve. Az sem, hogy drognak számít, vagy éppen nem. Az egyetlen lényeges dolog, hogy hatásos. Lassít, megnyugtat, tompít. Ráadásul vagy az időt is belassítja körülöttem, vagy baromi hatásos bogyót kaptam, ami elég sokáig tart. Éljen!
Fogalmam sincs, mikor keveredek ki az utcára. Fogalmam sincs, hova megyek. Fogalmam sincs, pontosan hány nap telt el. Azt viszont tudom, hogy szeretem ezt az állapotot. Tetszik. Nem érzek semmit, így nem is fáj semmi. Valamikor... valamennyi idővel ezelőtt elvágtam a kezem, ahogy végighúztam a falnál. Láttam a vékony vércsíkot, de nem fájt. Ahogy most ránézek, már csak a rászáradt vörös csík van ott, és az egész furcsa színekben játszik. Érdekel? Persze, hogy nem! Egy pillanatra felnézek az égre és próbálom megállapítani... Mit is pontosan? Nem tudom. Valaki nekem jön, de csak a hangját hallom, ahogy nem éppen szép szavakat mormol. Vállat vonok. Ennyire futja. Újra felnézek az égre, de nem látom a felhőket. Kitakarja egy nagy torony. Ráncolom a homlokom, tudat alatt próbálok következtetéseket levonni. Nem igazán sikerül, úgyhogy mindenféle gondolatot mellőzve besétálok. Először meggyűlik a bajom az ajtóval. Kezdem azt hinni, hogy zárva van, de végül enged nekem. Egy lusta mosoly jelenik meg az arcomon. Nem örömteli, de mégis mosoly. Apró győzelem.
Mivel megszűnt az utamba került akadály, egyik lábamat a másik elég téve lépkedek előre. Próbálok nem hasra esni, de túl nehéz feladatnak bizonyul, tekintve, hogy nem bírom nem a plafont bámulni. A hatalmas teret. A jóval fölém magasodó szobrokat. A sok repülő, pelenkás kölykök, akik mindenhol ott vannak, mint valami járvány. Nem tudom eldönteni, hogy rosszul vagyok a helytől, vagy csak még jobban megnyugtat. Lehetséges az egyáltalán? Fene se tudja. Végül minden gond nélkül elérem azt, ahonnan nincs tovább. Lépcsők. Esélytelen, hogy fel tudjak rajtuk menni, úgyhogy csak állok előttük és próbálom megfejteni az előttem lévő dolgokat. Sok ismeretlen tárgy. Jelképek, amikkel soha nem találkoztam. Vagy csak most nem értelmezi őket az agyam? Aztán megállapodik a tekintetem egy újabb fickón. Nem mozdul, de én hallom a hangját. A kezeibe szögek vannak. Rám néz és beszél, de mégsem mozog a szája. Nagy lassan jövök rá, hogy nem az beszél, aki velem szemben van. Mögöttem... valaki. Idő, amíg megfordulok és amíg az agyam felfogja, hogy aki ott áll, tényleg egy igazi, élő ember.
- Nem szól egy szót sem... csak bámul - intek a hátam mögé, teljesen értetlenül és kissé gyanakodva. Talán egy pillanatra kitisztul a fejem, de ez csak arra elég, hogy megjelenjen valamiféle érzelem, aztán mielőtt felismerhetném, eltűnjön.
- Segíteni... - jut el a tudatomig, kissé megkésve az előbb feltett kérdés. - Szomjas vagyok - nyögöm ki egy nagyobb szünet után. Nem tudom, hogy ez most válasz-e a feltett kérdésre, vagy sem. Azt viszont igen, hogy ez az igazság. A hazugsághoz túl tompa vagyok és.... Csak szomjas.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér... 22.04.13 20:55

Lassú. Ez már első körben feltűnik, és bekapcsol a vészjelző harangom. Gling-glang.. gling-glang.. Ez vagy teljesen hibbant vagy pedig nem tiszta. Ami szinte teljesen ugyanaz hacsak úgy nézem, hogy megint a probléma van vele. De reméljük azért nincsen nála fegyver...

- Na igen, de van amikor be nem áll a szája... - eresztem le a két eddig imára font kezemet, és eszemben sincs hogy a kölyköt szemmel elengedjem. Ha mégis fegyvere lenne irány a laposkúszás! Ez az egyetlen lehetőségem!
De aztán megint beszélni kezd, valahogy mégis reagálva a korábbi kérdésemre, de hogy megnyugtat e!? Nem, nem mondanám. Útközben végigfut az alakján a szemem, csak a hülye nem szúrja ki a kezét, a színe.. egész jól megy a mennyezethez, de azért megint csak a szemeit bámulom. Ugye, ugorjak hogyha kell.

- Nos... a kocsma két házzal arrébb.. - intek már az irányba a kezemmel, még ha nem is túl sűrűn tűnik fel, hogy valaki ennyire eltéveszti a házszámot. - Itt csak misebor van na meg szenteltvíz. - sóhajtok panaszosan én is hatalmasat - Az egyik túl savanyú.. a másik meg túlságosan íztelen. - adom elő az őszinteséget, mert minek is kerteljek? Ez Isten háza vagy nem!? Hát akkor szóljunk igazat ha kérdeznek. Még ha nem is igazán kérdezett senki sem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér... 24.04.13 20:01

Lassan, nagyon lassan forognak az agyamban a fogaskerekek. Nekem mégis megfelel. Nem sietek én sehova, ráérnek pörögni és forogni... és pörögni... és forogni... Már a gondolatba is beleszédülök, ahogy elképzelem, hogy apró kerekek vannak a fejemben és akadozva, de forognak... és pörögnek. Oké, jobb, ha ezt sürgősen abbahagyom. Kezdem úgy érezni magam, mint aki teljesen megbolondult.
- Akkor csak velem nem beszél - vonom le a nagy következtetést és teljesen büszke vagyok magamra, hogy legalább ennyit el tudtam mondani rendesen. - Biztos utál - teszem még hozzá. Gondolatban terveztem csak, mégis kicsúszott. Valahogy nem működik a korlát az agyam és a szám között. Na sebaj.
Úgy mondom ki a következő szavakat, hogy szinte fel sem fogom. Csak beszélek és tudom, hogy ez az egyszerű igazság. Nagy bólogatva hallgatom a választ és... valahol félúton rájövök, hogy a bólogatás nem a legjobb ötlet. Úgyhogy mindent félretéve, a kelleténél lassabban nézve körül kiszúrom a most nagyon is kényelmesnek tűnő fapadot.
- Akkor... nem vagyok szomjas - nyögöm ki a szavakat, most már sokkal nehezebben, mint az előbb és csak percekkel később nézek fel. Addig elfoglalom magam a kezem, illetve a cipőm bámulásával. Franc sem gondolta volna, hogy ez a két dolog lehet ilyen érdekes!
Amint felnézek, találok egy jobb szórakozást. Egy sokkal jobb dolgot, ami lefoglalja az agyam működő részét. Percek kellenek hozzá. Igen. Percek. Ebben most biztos vagyok. Hirtelen megjelenik az idő, de azonnal lényegtelenné is válik. Más sokkal jobban leköti a figyelmem. Meg akarom fejteni, hogy kicsoda is ő. Tudom a választ. Ott van a fejem legmélyén. Pont a démonjaim mellett. Egy apró, gyerekkori emlékben.
- Maga... pap! - mondom ki a nagy felismerést csodálkozva és újra végignézve rajta. - És a papok... jók. Kedvesek. Meghallgatnak... mindenkit. Segítenek és... - fogalmam sincs, mit akarok mondani igazából. Csak beszélek, mert nem bírom visszatartani a szavakat. - Nekem is tud. Segíteni. - beszélek, de magam sem tudom, hogy ez most kérdés, vagy inkább kijelentés.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér... 18.05.13 1:21

Felhorkanok a szavain de csak muszáj volt elfojtanom a röhögésemet. Hogy őt utálja.. Ha ő azt tudná! - vigyorgok tovább, de már csak fejben a szemem inkább továbbra is őt fürkészi, még minidg nem tudom, hogy hová is tegyem. Vagy hogy mit akar.. Miért van egyáltalán itt!!? Majdcsak ksiül belőle valami.. - és egy nagy sóhajtással - ugyan ne perdüljek már talpra, azért nem fizetnek - lassan fűzőm keresztbe a pad takarásában a lábaimat.

- Könnyű meggyőzni! Jó! - emelkedik a két szemöldököm a magasba de csak hogy sebtiben értékelje a nyereséget. Mármint.. kinek-mi-az.
Egy ideig még bámulja a köveket.. a fene gondolta volna hogy tényleg ilyen érdekesek, én már koptatom vagy 10 éve, mégis én is engedek a kísértésnek és kissé előrébb dőlök, hogy magam is megnézzem mi van ott. SEMMI! Nézd milyen meglepő mozzanat! Aztán olyan hirtelen bámul rám mintha egy lajhárt akarna lekörözni, de nem számít. Amíg nem kezd el itt puffogtatni addig engem bizony nem hat meg.
Aztán... úgy vág arcon a felismerés, ahogy a szavai. Pap! Na igen.. valami olyasmi..-nek nézek ki - nézek végig magamon, de nem törődök sokat a nézelődéssel, inkább visszatérek a szemeibe.

- Jó megfigyelő vagy fiacskám! - ráncolom a két szemöldököm, az orrom előtt lógva az eset, hogy megint dolgom lesz, ma sem forgathatom a pornóújságokat, de jahj... milyen nehéz is a szakma és az ember mit meg nem gürcöl pár ócska millió dollárért.

- Ééés.. visszatértünk a startvonalra. - eresztem vissza a szemöldököm egy jóóó kiadós sóhajt is megkockáztatva, ergo az eddig lezajlott kis beszélgetés kukázva. Nadeakkorkezdjünknekiújra!

- Szóval miben is kéne segítenem!? - kezd mozgásba megint a szemöldököm de már inkább a homlokomra csúszva és egyben remélve hogy csak eljutunk az egyről a kettőre, mire végleg beharangoznak és lemegy a nap...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér... 18.05.13 21:29

Nem tudom miért, de lassan elmosolyodom a szavain. Jó ideje először. Vagy a mai nap folyamán. Vagy tegnap... mindegy. Bonyolult dolog ez az idő. Lassú mosolyra húzódik a szám és ez a lényeg. Leesik, hogy ez valami dicséret akart lenni a részéről és ez azért jó dolog. Erre jól emlékszem még így is. Azt nem értem, hogy ettől nekem mi lesz jobb, de... annak kell lennie.
- Milyen vonal? - bámulok értetlenül magam elé és keresek valami nem odaillő vonalat a padlón. Nem találom és szépen lassan el is veszti a fontosságát a dolog.
Segíteni. Igen, igen, igen! Ez a lényeges, mert... na azt nem tudom. De a mostanság megszokotthoz képest nagyon is gyorsan repkednek a gondolatok a fejemben. Kismillió plusz egy dolog jut eszembe, amihez segíteni kellene. Furcsa módon, most olyasmi eszembe sem jut, hogy gyengeség megkérni bárki is, hogy adjon tanácsot. Most csak az, hogy ő segíthet... segíteni fog. Sorra veszem magamban a lehetőségeket. Egészen felpörgök és mozgolódok a padon, de aztán újra csak bámulok rá. Elérkeztem addig, amiben tényleg segítenie kell!
- Gondolom... a hallottakhoz... nem ért - nézek rá, félig kérdőn és egy kicsit érdeklődően is. Nem vagyok benne biztos, hogy meglepne-e, ha azt mondaná, hogy profin vissza tudja őket hozni az életbe. - És ehhez...? - emelem fel a sérült kezem és meglengetem a levegőben, majd elhallgatok.
Tovább jár az agyam és olyan, de sokra nem jutok. Mégis próbálkozok. Szeretném rendesen megfogalmazni.
- A nőm... azt mondta... örült vagyok, amiért... megöltem valakit - merülök újra egy pillanatra a gondolataimban. - Megütöttem. Ő is... behúzott egyet... - hallgatok el, de nem vagyok benne biztos, hogy most mit várok. Össze tudok-e még valamit szedni, vagy sem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér... 05.06.13 18:21

Nagyot sóhajtok útközben. Nem lesz egy könnyű eset.

- Start! - vágom oda végül, de aztán intek. Hagyjuk. Végül is az volt az első kérdésem hogy segíthetek e, de most nem mászom okvetlen fejtegetésekbe, csak én járnék rosszul. Éljenek az ostobák és a lököttek! Na meg az enyhén ittasak is. Enyhén.. - vonul végig mér egyszer a kölykön a szemem, és nem vagyok hülye, na meg éppenséggel kezdő sem, már eleve látszott hogy itt nem tiszta a helyzet. Nah mindegy. Hát akkor vágjunk bele! Annál hamarabb szabadulunk..

Még akkor se moccan a szemöldököm, mikor hirtelen irányt véve, elindul.. és lerakja magát mellettem a padon. Ookéééé. Fegyvere nincs, legalábbis nagyjából végignéztem, na meg nem is gyors annyira, hogy ha rájönne az öt perc, még idejében a nyakamnak is szegezze, tanultam én kung-fu-t! A filmekből... Jah, hááát.. simán leverem, vagy legalábbis szerettem volna ezt elhitetni magammal.

- Nos... nem. A voodoo nem épp a szakterületem, de bárkiről is van szó, hidd el jó helyen van ott fenn! - intek szemmel az oltár felett feszítő kereszt felé, hogy én hiszek e benne? A francokat! Csak épp megtanultam már az elmúlt 10 évben, hogyan is altathatók el az őrültek. Volt már párhoz szerencsém. - sóhajtottam nagyot, de amikor megemelte a kezét... Nos.. nem szeretnék a helyében lenni. - Még mindig választhatod a kocsmát az egy darabig megteszi, de ha biztosra akarsz menni, a másik oldalon ott a kórház.- beszélek teljesen nyugodtan, nem hat meg, nem nekem lilállik a kezem és nem is nekem fog leesni rövid idő múlva. Ilyen az élet! Csak azt veregeti hátba aki felelősségteljesen élhet! De aztán újabb váltás, én meg.. figyelek. Jobb híján. Hogy kidobnám e? Mééég az is meglehet, de a plébánosok nem örülnének érte, nekem meg eszemben sincs senkivel összerúgni a port, vagy felkavarni a vizet, jobb a békesség. Hátha továbbra is apámnak jelentenek.

- Hm. - gondolkodok el viszont az újabb szavakon, nem tagadom, a szemem újra végigfut rajta ellenőrizve nincs e nála kés vagy penge, a pisztoly elég bizonytalan, talán kettőig se látna el ebben az állapotban nem hogy célozzon vele, de jobb a biztonság. És végül is mit mondjak erre? - És azért ölted meg mert behúzott? - kérdezem már tényleg érdeklődve, miért is ne!? Kíváncsivá tett, és ki tudja mikor jön még jól egy ilyen történet, már csak néhány dolog kell. Név.. lakcím.. társadalombiztosítási számok gyűjteménye, és ha egyszer majd vérdíjat tűznek ki a fejére, az ember felhasználja! Miért is ne!?

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér... 12.06.13 22:09

- Aha... start... vonal - ismételgetem az orrom alatt morogva, de igazából fogalmam sincs, hogy jön össze ez a két szó. Biztos megvan az értelme, csak már azt nem tudom, hogy mire is mondta ezeket. Tökmindegy.
Inkább ülök tovább a biztos, nem mozgó padon és nézek hol rá, hol magam elé, amíg átgondolom, hogy miben is akartam én egy perccel ezelőtt a segítségét kérni. Akkor még tudtam, most viszont idő, amíg előkaparom. Mind a történteket, mind a megfelelő szavakat. Még a végére sem érek, de máris ott az első elbizonytalanodás és pár percek hallgatás, amíg nézem a keresztet, ami felé mutat. Hogy hogy van ott az a szemétláda, akit megöltem?! De a nehezen forgó fogaskerekek, ha lassan is, de beindulnak. Hát persze. Ez csak... képletes... vagy mi. Egy aprót bólintok, majd rátérek a kezemre. Meg sem lepődök rajta, hogy nem tud segíteni.
- Végül is... nem fáj - mondom, ahogy egy kis ideig nézegetem és forgatom, majd inkább a zsebembe rejtem, hogy ne is lássam. Ha nem veszek róla tudomást, akkor nincs is baj, nem igaz?
Aztán lassan eljutok oda is, hogy rátérjek a lényegre. Azt meg nem tudnám mondani, hogy pontosan mit várok el tőle, mit tegyen, de ennél többet már úgysem veszíthetek. Már a legfontosabbat elb*sztam, úgyhogy... hadd szóljon. Mikor elhallgatok és ő vált fel a beszédbe úgy nézek rá, mintha ő a semmiből jelent volna meg és állt volna elő egy mesével, amit még soha nem hallattam. Majd hevesen rázni kezdem a fejem. Egy pillanattal később belátom, hogy nem volt jó ötlet. Becsukom a szemem, de nem javul a helyzet. Nem múlik egy hirtelen rosszullét, csak egy kis idő múlva.
-Nem... azért, mert egy sz*rházi volt - magyarázom szép lassan, tagolva a szavakat, mint a kisiskolások. Mintha neki lenne lassú felfogása, nem nekem. - A nőm él... csak megütöttem. Mást... öltem meg. És nem bánom... csak azt, hogy... őt megütöttem... - folytatom és az egész beszédem már kezd inkább egy csomó sületlenségre hasonlítani.
- Nem jön át velem... sörözni? - váltok hirtelen témát és intek a hátam mögé, amerre ő mutatott. Vagy valamerre arra.
Lesz*rom a gondokat. Inni akarok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér... 12.06.13 23:44

- Én a helyedben addig örülnék ameddig érzem hogy fáj! - térek ki a lényegre, ahogy a kezét elnézem - Addig tuti, hogy még megvan. - pontosítok is, bár nem tudom van e értelme, ahogy én ezt a kölyköt elnézem, nem pont most van a toppon, nem is tudom hogy volt e valaha, de mégis.. valamit csak kell kezdeni vele. Hisz ez a dolgom! Papíron..
Aztán viszont meglepő fordulat! Egy gyilkos!? - szalad az égnek talán már az ééén szemöldököm is a szövegre, de igyekszem nem nagyon pattogni az ilyenek kiszámíthatatlanok. Legalábbis azt mondják a pszichológiai műsorok. De aztán mégis visszakérdezek, hajt a vérem, na meg az a bééékés és szeretetteljes modorom is, kamu! Az a felem amelyik éhezik a pénzre, na meg sose utasítottam vissza egy jó pletykát. Lesz mit pedzegetni a szomszéd megyében az edzésen.
A kérdésre mégsem jön a válasz csak egy túlfuserált csóválás, aztán forgó szemek.. én meg egy kissé hátrébb is húzódok, ha most az jön amit gondolok, nem szeretnék a részese lenni. Sem a viselője..
Aztááán.. mégse jön az áldatlan áldás, helyette inkább beszélni kezd, én meg.. megint összehúzom a szemöldökeimet és csak rövid idő után válaszolok.

- Na igen, abból akad még néhány..
 - térek ki csak mellékesen, de ahogy folytatja.. hát.. lassan de biztosan megvilágosodik minden. TÚLZOK! Csak még sötétebb lesz, de egye fene, igyál rá még egyet barátom, akkor jön majd csak a zöme!

- Miért is ne!? 
- vágom rá aztán egyöntetűen, végül is.. nemcsak a bor Krisztus teste, hanem egy kis szerencsével a sör is... - jutok el a végkövetkeztetésre, ha meg valaki szólni merne majd rendben kivágom magam! Ahogyan mindig. - És jössz a saját lábadon vagy rendeljek egy szamarat? - kérdezem azonnal feltolva magam a padról ahogy a kölyök még elég szétfolyva hentereg, nem sürgős nekem.. nem ám, csak a lehető leghamarabb ott legyek!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér... 13.06.13 17:45

Pár perc kell, amíg átgondolom, amit mondd a kezemmel kapcsolatban, de nem sokra megyek, úgyhogy inkább annyiban hagyom. Ez most nem az az este, amikor megértek én ilyen nagy összefüggéseket. A kezem marad a zsebembe és inkább rátérek a lényegre... majd az ivásra. Ha már annyit emlegette azt a kocsmát... valahol arra, miért ne ülnénk inkább ott? Minden jobb, ha nem bámul az a fickó onnan fentről. Ha eddig egy szót sem szólt, most igazán nem lehet kifogása az ellen, ha magára hagyjuk.
- Kérem a... szamarat - vágom rá magamhoz képest most egész gyorsan és egy teljes percig nem mozdulok. Tényleg várom azt az állatot vagy bárkit, aki segít talpra állni és elindulni.
- Vagy kocsit... vagy egy kezet... vagy... - sorolom gondolkodás nélkül, de aztán inkább hallgatok és nem várok a királyi hintóra és talpra állok.
Túl szomjas vagyok és mindenképp szeretném kihasználni a nyugtató és az ital okozta kombináció maximális hatását. Ha már kiütöm magam, ha már elérem, hogy rohadtul száműzzek minden érzelmet, akkor csináljam jól, nem igaz? Hátha a végére kialakul valami tartós zsibbadtság és akkor végre jól leszek.
Lassan, bizonytalanul állva megteszem az első lépést, de rájövök, hogy az nem éppen a jó irány. Megvakarom a fejem az ép kezemmel, majd fordulok és most már kifelé indulok meg, de a vontatott, lassú mozdulatok megmaradnak. Félúton megállok és a tekintetemmel az papot keresem és addig nem megyek tovább, amíg meg nem pillantom.
- Maguknak... ingyen van az ital? - teszem fel a nagy kérdését, aminél komolyabban talán ma még nem is kérdeztem. - Mert azt mondják... hogy... fizessen... - megrázom a fejem. Fogalmam sincs, mit mondogatnak mindig. Csak azt tudom, hogy a lényege az, hogy nem kell fizetniük.
- Vagy futunk - teszem hozzá mielőtt válaszolna. Meg sem kell néznem, hogy üres-e a zsebem vagy esetleg van benne még egy kis apró. Tudom, hogy semmi nincs benne. Az utolsó centet arra költöttem, hogy kiperkáljam a nyugtatónak szánt bogyók árát.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér... 20.06.13 0:58

- Öööö.. oké! - vágom rá egy mééltatos bólintással kísérve - Te csak ücsörögj el itt kedvedre én meg addig aláásom a fél államot! - kacsintok rá egy kiegészítő sóhajjal kísérve és megtámaszkodva az imahelyen hogy most indulunk, megyünk előre vagy tényleg itt töltjük a teljes napot.
De aztááán.. mégis sebtiben talpra kecmereg, na jóóó, az hogy sebtiben, több mint túlzás lenne tőlem, de szerencsére nem kellett nagyon hogy megüssem, rugdaljam vagy hozzak épp vontatókötelet. Elindult.. Kész tisztelet, mégis hamis az irány én meg összeszorított szemekkel mélázok el. Valóban jó ötlet ez a kocsmai alkalmi vétel? DE... még idejében észbe kap. Mielőtt teljesen az arcomba fejelne, én meg tartva továbbra is a tisztes távot tőle, inkább csak néhány lépést kihagyva mögötte, alkalmasint követem. De megvár.. A FENÉBE! - sóhajtok nagyot csak úgy kellemesen és nem sajnálva tovább a reverendát, csak úgy lazán beérem és megállok mellette.

Először nem értem. Próbálom.. isten látja lelkemet, de hámozom mégse tudom mit jelentenek a szavak. Aztán a keze a zsebében túr, a jobbik féle, kihúzza a belét az meg üresen cseng és ekkor van csak hogy az én eszem is a helyére billen!

- Na várj csak! - emelem meg a mutatóujjamat, körülnézek sebtiben, sehol senki, még a nagyseggű takarítónő is valószínűleg odakinn pihen és én már veszem is elő a kulcsot a zsebemben, bontom a perselyt, kihullik belőle némi apróféle, és most megtiszteltetés, italra költöm és nem nőre, mégis csak gyorsan nézek újra körbe. Sehol-senki. Veszély még mindig nincsen, ekkor veszem csak le a reverendát, megoldva nyaknál a kényelmetlen kapcsokat és farmerzsebbe dugva az ölembe hullott pénzemet, már nézek is vissza a kölyökre.

- Mehetünk?? - emelkedik meg a szemöldököm folyamatosan csak őt figyelve, és azon gondolkodom nem e kéne beszerezzek ha mást nem mégis csak egy tomcat-et! Talán a sétánál eredményesebb! Legalábbis az őőő esetében..
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér... 27.06.13 21:56

Nem sietek én sehova. Minden második lépés után hátranézek és őt keresem a tekintetemmel. Össze-vissza beszélek és próbálom megértetni vele, hogy vagy ő fizet, vagy máshogy megoldjuk. Nehezen érti meg, de nem is csodálkozok rajta. Állandóan nagy káosz van a fejemben, most viszont olyan üres, mint a zsebem. Talán ennek most örülnöm kellene. Nem kergetnek a gondolataim az őrületbe.
- Ezt a trükköt... tanítsa meg nekem! - nézek rá csodálkozva meg a kis ládikára. Akarok egy saját, pénzt adó varázsdobozt! - Hálás leszek érte... tényleg... hálás! Nagyon... nagyon.
Továbbra is úgy bámulok rá, mintha csodát tett volna. Nagyon meg akarom tanulni, hogy hogy csinálta! Még az ivásnál is fontosabb! Egészen addig, amíg le nem veszi azt a fekete terítőt magáról és én újra eltátom a szám.
- Szóval van normális ruhája! - húzódik mosolyra a szám. Fogalmam sincs miért, de meg voltam győződve, hogy ez benne van valamiféle szabályzatban, hogy nem öltözhetnek rendesen.
Aztán nagyban bólogatásba ahelyett, hogy újabb szavakkal vesződnék majd pont úgy haladok tovább, mint eddig. Lassú és megfontolt léptekkel, minden egyes pad szélét megérintve, mintha ellenőrizném őket. De inkább magamnak adok támaszt minden lépés után. Pedig kezdek megszomjazni, mégsem gyorsítok. Minek változtassak a jól bevált módszeren?
Kész óráknak tűnik még számomra is, mire kiérünk. Majd megtorpanok és bizonytalanul nézek hátra. Először persze azt nézem, hogy ott van-e még mögöttem, vagy becsapta az ajtót, amint kiléptem és két lakatott is rátett. Utána pedig azt ellenőrzöm, hogy tényleg mérföldeket tettem-e meg, vagy sem.

/Váltunk helyszínt, vagy...?/
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér... 04.07.13 19:52

/majd a következőre! Wink/

- Eeeez csak a bennfenteseknek megy.. - fűzöm hozzá sebtiben, de már oldom is a reverendát, más se hiányozna nekem, mint hogy abban kimenjek és főként beüljek a szemközti kocsmába vagy ide a templom mellett, nem éppen egy Bambira.

- Ja.. ja.. - biccentek rá útközben - Azt hitted mindenhová batman jelmezben megyek? - emelkedik a szemöldököm, de aztán nem is törődök vele többet. Szééépen elfektetem, végig az egyik oldalsó széken, a zsákmányolt aprót beszórom a farmerzsebembe és megigazítom a még mindig szorító gallért a nyakamon. A fene essen bele! - mérgelődöm mert kényelmetlen, de annak.. szívfájdalom már vagy húsz éve, de maradnia kell. Ekkor tűnik csak fel, hogy a fiú csak elindult előre, én meg egy könnyű sóhajt eszközölve indulok is utána. Ma is szép napnak nézünk elébe.. - sóhajtok még egyszer, de már nem állok meg. Eldöntöttem. Hát akkor.. ELŐRE!

A lépcsők.. na ott néha azt hittem eltaknyol majd szépen, de csak sikerült idővel összeszedni az egyensúlyokat. A lépcső lába.. már egy kééész nyert menet, mire balra a kocsma, jobbra a kórház, a kérdés még mindig ugyanaz e az irány amibe megy!? És nem is átallok hangot adni a kérdésnek.

- Jólmeggondoltad? - állok meg közvetlenül mellette, és iiinnen derül majd ki hogy az utunk folytatódik e még, közösen, vagy amíg ő egy szép kiadós jobbost vesz és felvarrják a kezét vissza a helyére, én inkább meglátogatom azt a dögös kis pincérnőt a háttérben. Ha nem.. hááát akkor csapunk egy kis murit ma estére. Közösen! Miért is ne!? Jobban csúszik a bor, ha némi szöveg is jön vele.  


( Folyt. Hard Rock Café )
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér... 08.07.13 23:45

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: A padsorok, beltér...

Vissza az elejére Go down

A padsorok, beltér...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Beltéri teniszpálya

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: St. Emerich Church-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához