welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Emily Hastings
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva... 20.04.13 22:43

Kétségbeesett kapálózásom valamilyen különös oknál fogva csak akkor kezd el kicsit alábbhagyni, amikor meghallom a fülembe suttogott, és valószínűleg nyugtatásnak szánt szavakat az ismeretlen szájából, akiben még mindig nem tudok megbízni annyira, hogy elviseljem tőle, hogy ő cipeljen Rid helyett, akiről biztosan tudom, hogy jót akar nekem, és nem lenne képes bántani, és még a többi, ehhez hasonló átlag szöveg. Továbbra sem vagyok képes arra, hogy kimondjam azt, ami a fejemben kavarog, és ami sokkal ésszerűbb, értelmesebb lenne, mint amik azok, amik olykor-olykor, nagy erőfeszítések árán, de kicsúsznak a számon. Kezemmel erőtlenül kapaszkodok a srác nyakában, és annak ellenére, hogy mennyire elszántan próbál nyugtatni, továbbra is feszengve érzem magam a karjai közt, a társaságában. Ez a belső, áramütésszerű feszültség azonban csak addig tart, ameddig a fenekem rá nem kerül a kocsinak a hátsóülésére. Kisvártatva -és odakúszva az egyik ablakhoz, a lehető legtávolabbra az idegentől-, arra is sikerül rájönnöm, hogy én ebben a kocsiban már ültem. Az már más kérdés, hogy fogalmam sincs, hogy miért, és milyen alkalomból. Mindegy, legyen elég annyi, hogy ültem benne, és kész. Ha most megpróbálnám nekik ezt elmagyarázni-ahogy azt is, hogy a tudatom már egész tiszta, és hogy csak néha akadnak még benne itt-ott homályos foltok-, valószínűleg csak egy újabb hatalmas maszlag kerekedne az egészből. Jobb, ha inkább csendbe maradok. Különben is, nem akarom a megmaradt energiáimat fölös beszédre pazarolni... Végül aztán mégis csak beszédre kényszerülök, főleg akkor, amikor távolból -illetve, olyannak tűnik-, meghallok egy egész kérdés sorozatot.
-Én csak... én... nem szedtem be semmit... - Újabb mély levegő, felkészülés arra, hogy azt mondjam, amit akarok, és ne azt, amit véletlenszerűen az eszembe jut, és semmi értelme.
-Valaki... beletett... - Csúszik még ki csupán ennyi a számon, többre azonban már nem futja, ami nem is baj. Túl megerőltetőnek tűnik a sok beszéd -már ennyi is-, és a lényeget úgyis sikerült elmondanom. Ezek után viszont már kizárom a külvilágot, őket, azt amit beszélnek, és csak csukott -vagyis inkább görcsösen összeszorított szemekkel-, még jobban összehúzom magam, egyik kezemet a hasamra szorítva, ahogy újra émelyegni kezd a gyomrom. A fejem néha hozzákoccan az üveghez, ahogy sikerül egy-egy kátyúba belemenni, de különösebben nem zavar. A zsibbadás még mindig uralja az egész testem, és valamiért... nem akarom, hogy vége legyen. Mély, gyomor nyugtató sóhaj, és mikor már kezdene elnehezülni a fejem, a tudatom és a szemhéjaim is, hirtelen valaki megérint. Azonnal felpattannak a szemeim, és ijedten kapom fejem oldalra, minek hála meg is szédülök egy kicsit. Először csak ijedten, még jobban elhúzódva tőle -már, ha ez egyáltalán lehetséges még-, pislogok rá bizalmatlan tekintettel, aztán hagyom, hogy szemei hipnózisba ejtsenek, ezzel még jobban növelve bennem a gyanút, hogy én ismerem a srácot. Valahonnan, de ismerem... Innentől kezdve egyre sűrűbbe és sűrűbben mérem végig, és fel se tűnik, de elkezdek nevek után kutatni a fejembe, mindezt csak addig, ameddig a kocsi meg nem áll, ami által sikerül rám törnie a rókának. Azonnal -bár ügyetlenül, és remegő kezekkel-, kicsapom az ajtót, és kihajolva már adom is ki magamból a gyomortartalmamat, miközben a talaj hol közelebb kerül, hol eltávolodik, és nekem már alig van erőm ahhoz, hogy bent tartsam magam..
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva... 21.04.13 17:00

Persze, hogy nem akarom, hogy minden kérdésemre azonnal válaszoljon. Csak muszáj volt beszélnem. Feltennem az összes kérdést, ami ott kavargott a fejemben, különben túl sok lett volna. Még ezek után is tele a fejem, de már jobb. Könnyebben tudok figyelni minden másra. Ahogy a feltörő dühre is, amikor meghallom magam mellől Roxy kissé bizonytalan hangját. Valaki... valaki... Kész szerencse, hogy még ez az egész előtt elhadartam a hotel címét és Rid már vezet. Nem hiszem, hogy képes lennék tiszta fejjel gondolkodni és teljesen nyugodtsággal elmondani, amit kell.
Ezek után már csak annyi dolgom van, hogy lenyugodjak és próbáljak mindent elnyomni. Még az aggodalmamat is, ami minden egyes alkalommal csak erősödik, ahányszor oldalra nézek. Végül nem bírok magammal és emelem a kezem. Muszáj hozzá érnem. Amikor végül megteszem, azt kívánom, bár ne mozdultam volna. Nem akartam megrémiszteni. Nem akartam bántani... Szinte azonnal le is engedem a kezem és az út többi részében csak ülök mellette, néha oldalra pillantva, hogy megbizonyosodjak róla, nincs rosszabbul. Aztán fékez a kocsi és mielőtt kiszállhatnék, Roxy már nyitja is magának az ajtót.
Mire odaérek az ő oldalára, addigra jut el a tudatomig, hogy talán nem is olyan rossz dolog, ha minden kijön belőle. Bármit adtak be neki, jobb lesz kint. Értékes másodperceket veszítek el azzal, hogy állok ott és hezitálok. Kapjam ölbe, vagy inkább hagyjam, hogy Rid vigye. Benne megbízik. Őt felismeri. Tőle nem ijed meg, ha hozzáér. Segítségkérően nézek fel a gorillára és remélem, hogy szavak nélkül is érti, mit szeretnék. Igen, ezerszer szívesebben vinném én, de... jobb így, nem igaz? Neki jobb így. Nekem pedig ezt kell szem előtt tartanom.
Folyton hátra, hátra fordulva haladok előre, elég nagy léptekben. Minden ajtót szélesre tárva. Még az sem érdekel, hogy esetleg a főnök húzni fogja a száját az egész belépő miatt. Végig a folyosón, le a lépcsőn... Egy perc múlva ott állunk az ajtóm előtt, ami szinte lábbal rúgok be. Ahogy felkapcsolom a villanyt, van egy másodperc, amikor elönt a szégyen. Az, hogy hogy élek, egészen eddig egyáltalán nem számított. Most viszont nagyon is. Idegesen túrok a hajamba és mutatok a matrac felé.
- Oda, csak vigyázz... vagy ott egy kiálló rugó... és... hozzak valamit? Mi lenne most a legjobb? Víz? Meleg takaró? - kérdezem és észre sem veszem, hogy megint hadarok. De legalább nem számtalan kérdést teszek fel, amire képtelenség válaszolni. A matrac mellé állva váltogatom a tekintetem kettőjük között, végül egyetlen, egyszerű kérdés hagyja el a szám. - Rendben lesz, igaz?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva... 22.04.13 22:22

Hallom még a lány szavait a távolban és igen, most már egész biztos vagyok benne. Azok a szemetek! Elkaptunk már néhányat a múlt héten, néhány köcsög f.szfej akibe nincs annyi tartás és tisztelet, hogy egy ribancnak fizessen vagy legalább ledumálja a bugyit valamelyik nőről, hanem néhány cseppel veszi a kezébe a történetet. Hogy rohadna meg! - szűröm a fogaim között, de csak a fejemben, a kezem erősen szorítja a kormányt, minden figyelmem az úté, örülök hogy már jobbnak tűnik ránézésre, de azért biztos ami biztos, minél hamarabb érjünk oda.

Nem is tart sokáig az út. Még ha igyekeztem is nem tövig taposni a gázpedált, viszonylag hamar érünk oda. A bejáratot csak gyorsban szemmel végigmérem, eljátszadozom vele fejben, hogy hogy is fog ez kinézni. Két férfi egy szinte eszehagyott nővel, csak reméltem hogy nem értesítik a rendőrséget, de a következő pillanatban ahogy csapódik is ki az ajtó és rohadt nagy dudálás a háttérben, a fényszóró hátulról hirtelen tér ki, csak egy szemvillanás alatt játszódnak le a fejemben az események.
Mázlink volt. Azt hiszem mindannyiunknak. Mégse tudok kevésbé feszülten kivágtatni én is az ajtón, sötét van, jobb ha közben bevédek amíg a kocsi alá rakja a.. a cuccot. Na igen.. segítek neki. Mármint abban hogy még véletlenül se essen ki, fél kézzel megtartom a vállát és amikor a fiú is odaér és a szemeimbe néz, nem kell beszélnie.

- Oké, akkor viszem én. - magyarázok csak úgy a miheztartás végett, és persze fogalmam sincs róla mit is játszanak ezek itt ketten, de ettől simán nem esik le az aranygyűrű az ujjamról. - Na gyere kislány.. - nyalábolom fel az aprócska lányt, na igen, valószínű csak nekem az, és ahogy érzem elernyedni a testét a karomban a vállammal becsapom az ajtót.

- Akkor mutasd merre! - lököm oda a fiúnak, aki elindul, én meg követem. Fura egy helyre.. Egyáltalán nem úgy néz ki mintha az egyik szobába tartanánk de nem szólok bele. Nem az én dolgom. És ha a végén mégis úgy lenne, hogy csak egy csaló seggfej, simán lecsapom egyetlen ütéssel, Rox nem lesz veszélyben. De most ő a fontos! Első körben...
Amint nyílik az ajtó.. - szépen fogalmazva - és hallom a hangját meg is célzom az említettet. De ki vagyok én hogy ítélkezzek!? Senki. Senki felett nem szoktam ezért lassan közelítve meg az matracot fektetem a lányt óvatosan végig rajta.

- Először is egy kis levegőt.. - nyújtom ki a karom, hogy kissé hátrébb toljam a matracszéltől és a villany belevilágítson a lány szemeibe. Mellette térdelek.. félig, a fejét a kezembe veszem, nézem a szemeit, kissé feljebb is húzva a szemhéját, hogy lássam a pupillája reagál e. Attól függ, hogy mi lesz a következő lépés.

- Rox... Rox... - szólítgatom aztán kissé pofozgatva - 3 meg 2? - kérdezem a legnagyobb hülyeséget, de tudnom kell mennyire van észnél. A kocsiban egész tűrhetően festett. De isten ments hogy a dolog csaljon! Biztosnak kell lennem, hogy minden rendben lesz!

- Reméljük... - válaszolom közben a kölyöknek, de most a lányon múlik minden. Elég lesz még egy kis hánytatás - már ha van még valami ami maradt benne- vagy nagyobb a baj és irány a kórház. Bíztam a megítélésemben. Ekkorát nem tévedhetek. Ha róla van szó, nem igazán kéne...


A hozzászólást Vincent"Riddick"Rodriguez összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 25.04.13 18:19-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva... 24.04.13 19:21

Csak hagyom, hogy a fejemet megtöltsék az üresnek tűnő szavak, amik morajló gondolataimmal szemben most csak puszta háttérzajként hatnak, és amik kettejük közt hangoznak el. A megérzéseim azt súgják, hogy rólam van szó, mégsem akarok belefolyni, hiába súgja azt a határozottabb, józanabb felem, hogy álljak végre a talpamra, és avatkozzak közbe. Nem megy, egyszerűen képtelen vagyok rá. Ahhoz túlságosan is szétcsaptam magam. Nem akarok én semmi mást, csak végre tetőtől talpi tiszta lenni, valami ruhát magamra aggatni, és átaludni az egész életem! Túlságosan is megszégyenítő -így visszagondolva, már amennyire emlékszem az egészből-, az, amit tettem ahhoz, hogy eltudjam viselni majd a későbbiekben, hogy az utcán egy ilyen ballépés miatt ujjal mutogatnak rám az ismerősök. Ettől a gondolattól -vagy talán más is közrejátszott-, újra elfog a hányinger, és még szerencse, hogy megáll a kocsi. Egy kisebb szerencsétlen manőver után már dobom is ki a taccsot, egyenesen a beton placcra. Nem látszik rajtam, de rohadtul hálás vagyok azért Ridnek -és ennek az ismerős idegennek is-, hogy mellettem vannak, és hogy nem hagytak ott a sikátorban, mint valami leamortizált, undorító látványosságot. Igen, gusztustalan vagyok! Egy... egy okádék! Elgyengülten nyögök fel, amikor érzékelem, hogy Rid kiemel a kocsiból. Annyi erőm persze még van, hogy megkapaszkodjak a nyakában, és hogy arcomat beletemethessem. Soha nem akartam volna őt ilyen kínos helyzetbe sodorni. Azt hiszem megértem, ha ezek után már úgy fog rám nézni, mint egy olcsó kis szajhára.
-Áu... - Nyögök fel fájdalmasan, amikor egy rövidebb séta után beérünk valami.. valami helységbe, és felkapcsolódnak a neoncsöves lámpák. A fejem újra éktelen zsongásba kezd, és nem akarok mást csak sötétséget. A szememet bántó fény miatt csak szorosabban kezdem el ölelni Rid nyakát, és a szemeimet is jobban összeszorítom. Akkor sem vagyok hajlandó kinyitni őket, mikor érzem, hogy valami puhára érkezem.
-Ne pofozgass... - Nyöszörgöm kissé sértetten, majd vetek Rid felé egy amolyan -hülye vagy, vagy hülye vagy?-, pillantást, amikor valami matek feladatról kezd el faggatni.
-Őőőő... őő... öt...? - Válaszolok nem túl magabiztosan, ahogy a fejemben felerősödik a zsongás, és mikor valamit nyúlkálni kezd a szemeimnél, és a fény telibe belevilágít, halkan káromkodni kezdek, és próbálom lefejteni a kezét magamról.
-A villany! Kapcsold le! - Préselem fogaim között, majd ha elenged, újfent összeszorítom a szemeimet, és egészen kicsire összegömbölyödve, hátat fordítok nekik.
-Azt hiszem... talán... le kéne fürdenem... - Suttogom végül zavarodottan.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva... 24.04.13 21:07

Levegőt. Oké. Azonnal hátrébb húzódok, még akkor is, ha nem igazán tetszik a dolog. Az, hogy én távol vagyok és ő közel hozzá. Persze tudom, hogy nagy barom vagyok, ennek most nincs itt az ideje. Nem ezen kellene járnia az agyamnak, mégis csak nehezen nyugtatom meg magam. Továbbra is aggódva figyelem őket, pár lépés távolságról. Ugrásra készen állok, még pislogni sem merek!
- Nem túl megnyugtató... - jegyzem meg inkább aggódóan, mint bármiféle rosszallással. Ideges vagyok, aggódok és a testem mindvégig ugrásra kész.
Ennek köszönhető, hogy amint elhangzik a kérés én már kapcsolom is le a lámpát. Nem érdekel semmi más. Nem érdekel, hogy Rid így alig lát. Csak az számít, hogy Roxy ezt kérte. Mielőtt visszamennék, résnyire nyitom az ajtót, hogy levegő, na meg valamennyi fény azért szűrődjön be. Ablakok híján ez az egyetlen megoldás. Rohadt lyuk! Ilyenkor sokkal jobban utálom ezt a helyet, mint bármikor máskor. Amikor több kellene, de egyszerűen nincs! Nincs, mert... nincs.
Mire ebből az egészből kirángatom magam és elfogadom, hogy amit most tehetek az a nagy semmi, visszamegyek a matrachoz. Változtak a dolgok és ma este sokadjára fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek. Fürdeni. Nagyokat kell nyelnem, pedig egy részem tudja, hogy most kellene felkapnom és magasról téve mindenre felvinnem a dolgozói fürdőbe. Mégis ott vibrál a tudat az agyam legmélyén, hogy nem ismer meg. Nem szeretné, ha hozzáérnék. A másik lehetőség viszont... hogy Rid csinálja, szinte elviselhetetlen. Nem láthatja más! Nem érhet hozzá más! Nem gondoskodhat róla más!
Úgy törnek fel benne az érzések, mintha a gát, ami eddig tartotta volna ezeket, most feladta volna a küzdelmet. Egyszerre zúdul az egész a nyakamba és én nem tudom, hogy kezeljem. Az ösztöneim mégis tudják. Ridre téved a tekintetem. Egy pillanatra gyűlölöm, pedig fogalmam sincs, hogy egyáltalán megfordult-e a fejében, hogy majd ő csinálja. Majd ő segít neki lefürödni... Mégis érzem, hogy a vérem tombol, a kezem ökölbe szorul és ha szemmel ölni lehetne, már a gondolatért is halott lenne.
Fogalmam sincs, végül mi térít észhez, de sikerül kijózanítanom a fejem és máris nem úgy nézek ki, mint valami őrült vadállat. Haladás. Egy fél perc múlva már arra is képes vagyok, hogy megszólaljak és csak olyat mondjak, amit tényleg át is gondoltam és fejben meggyőztem magam.
- Nem hiszem, hogy szeretné, ha én lennék ott... - mondom ki a legnehezebb mondatot. - Nem is ismer meg... szóval... - vonok vállat, mintha nem számítana és engedélyezek magamnak egy pillantást az összegömbölyödött Roxyra, aztán a földre ülve a falnak nyomom a hátam, ami kicsit erőteljesebb és inkább emlékeztetne bárkit egy durcás kölyökre, mint egy férfi normális viselkedésére.
- Kulcs... - motyogom az orrom alatt és már fel is álltam. - Csak az emeleten van fürdőszoba. A hotelszobák mellett. A dolgozóknak. Senki sem fog kérdezősködni. Tiszta hely. Még most meleg víz is lesz... - magyarázom szinte levegő nélkül, csak nem tudom, minek. Úgyis megyek kíséretnek. Még akkor is, ha tudom, hogy jobb, ha kint várom majd meg őket. Még pár ruhát is felkapok a nagy magyarázkodás közben. Roxy egy régebben itt hagyott nadrágja - vajon melyik alkalommal maradt itt? - meg egy saját póló és pulóver. Duplán beleférne, de legalább jó meleg. Biztos, ami biztos.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva... 25.04.13 19:26

Nyöszörög.. Mondhatnám hogy jó jel, de még nem megnyugtató. Az már sokkal inkább kedvező amikor úgy néz ki tudja a választ a kérdésre vagyis sokkal jobban magánál van mint arra számítottam. Mégsem vagyok hülye, nem adom ezt ilyen könnyen, a lényeg hogy minden rendben legyen, ezért amikor kapálózni kezd és kifűzi magát a kezeimből csak egyetlen pillanatra figyelek a fiúra. Az azonnal ugrik és kapcsolja is a lámpát aminek nem örülök, de akkor a lány megint beszélni kezd és nekem gyorsan kell végigpörgetnem a fejemben az eseményeket.
Fel se tűnik a háttérben ahogy a kölyök magyaráz.. aztán leül.. feláll.. nem tudja mihez kezdjen, csak amikor már újra ott van a közelemben valami cuccokkal is a kezében lököm fel magam a matrac széléről és nézek mélyen a szemeibe. Nem árt tiszta vizet önteni a pohárba! Nagyon nem!

- Idefigyelj! - lököm fel magam és legyűröm azt a pár lépés távolságot kettőnk között, hogy a félhomályban is beleláthasson a szemeimbe. Minden egyes szót komolyan gondolok, vagyis rohadtul tudnám értékelni ha rám figyelne. - Ha igazam van.. és eddig úgy néz ki nem tévedek, GHB-t nyomtak le a torkán. Már nem először találkozunk.. - térek ki csak egy szemvillanásra - de ez most nem is lényeges. Ami inkább az, hogy nem tudjuk mikor kapta és hogy mennyit. Az hogy okádik mint a kutya, és főként ahogy rátaláltál, azt mutatja nem keveset. A pia meg még dobott is egyet az egészen. - fintorgok el félig - Ha nem teszünk meg mindent, ebből még nagy baj is lehet. Vagyis figyelj rám! - kezdek bele újabb rövid másodpercek alatt összeszedve a gondolataimat. - Ez egy rohadt veszélyes szar! Az első hogy kiürítsünk belőle mindent, ami még a gyomrában maradt. Vagyis szerezz nekem méreg erős kávét, pakolj bele két kanál zaccot és először is azt kell letornázzuk a torkán és hozz némi vizet is, hogy ki ne száradjon. Ha kihányta magát, nem szabad hogy elaludjon! Ha kell.. mozgasd! Beszélj hozzá tudom is én, a lényeg hogy nem aludhat el, hogy lássuk ha esetleg leállna a légzése! Ha a következő 2-3 órát kibírja egyben, semmi baj nem lesz! Reményeim szerint... - teszem hozzá még egy elnyomott fintorral, de nem akarom hogy lássa a fejemen mi mindennel volt már dolgom. Mocskos egy szerek ezek! Még ha bizonyos körökben én is megfordulok, szemen tudnék köpni egyeseket!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva... 05.05.13 19:05

Nem tudom, hogy hova hoztak, de az már egyszer biztos, hogy sokkal jobb itt -akárhol is vagyok most per pillanat-, mint a kocsiba zötykölődni kényelmetlenül össze-vissza, vagy egy sikátorban állni teljesen kitárulkozva mindennek, és mindenkinek szinte teljesen meztelenül.
Az első impulzus -amit sikerül a testemnek felfognia, és reagálnia is rá-, akkor érkezik, amikor Rid "feszegetni" kezdi a szemeimet, ennek köszönhetően nem kevés fényt kapva a szemembe, amitől azonnal átmeneti vakságba zuhanok, és nem akarok mást, csak vaksötétet, ami egy kicsit enyhíthetne a helyzetemen.
Na, és persze ott van még a hosszú kívánságlistámon a fürdés is, ami most talán annál is fontosabb és szükségesebb, mint az a tényező, hogy koromsötét legyen ebben az egérlyukban. El akarom nekik mondani határozottabban is, de per pillanat -ebben az állapotban-, nem erősségem az akaratom ráerőltetése másokra, így csak annyit teszek, hogy összébb húzom magamon a rajtam lévő ruhadarabokat, és dacos hülyegyerek módjára hátat fordítok nekik. Ha lenne annyi erőm -és ha nem zsibbadni ennyire őrjítően mindenem-, már rég a zuhany alatt állnék, és hagynám, hogy az égetően forróvíz minden mocskot lemosson rólam. Bárcsak ezzel együtt az emlékek is eltűnhetnének. Már csak abban reménykedhetek, hogy ez a cucc majd olyannyira hatásos lesz, hogy másnap reggelre már semmire sem fogok emlékezni a mai estéről, és megúszom egy rohadt szar és kínkeserves másnapossággal az egészet... De addig is...
-Ajj... menjünk máááár... - Szűröm nagyon is ingerülten a fogaim között, szinte rájuk mordulva, miközben ők valami diskurzust folytatnak a hátam mögött.
-Mi van? Nekem is mondjátok el! Tudom, hogy rólam van szó! - Nézek hátra rájuk a vállam felett, és valamilyen furcsa oknál fogva, hirtelen rám tör a paranoia érzet...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva... 05.05.13 20:03

Nem éppen a legjobb érzés, amikor koppan a hátam a falon. Ha nem lenne mindenféle baromsággal a kezem, tuti, hogy már rég ökölbe szorult volna és nem gondolkozva semmin behúztam volna egyet Ridnek. De a sok cuccnak köszönhetően veszteg maradok. Legalábbis nem verekszek. Csak próbálok kiszabadulni a kezei közül. Utálom, amikor sarokba szorítanak. Utálom, utálom, utálom! Amint végre elenged, akkor sem mozdulok. Most már azért nem, amit mond. Tudtam én, hogy baj van eddig is, de ez túl sok infó egyszerre. Túl sok olyan, aminek csak a felét fogom fel, de az bőven elegendő ahhoz, hogy amolyan személyes bosszúhadjáratot indítsak, amint tehetem. Amint túl leszünk ezen az átkozott estén!
- Felfogtam... felfogtam... - motyogom magam elé, de már régen Roxynk van a tekintetem. - Kávé és víz - ismétlem az előbb elhangzottakat és próbálom legyűrni az idegességemet. Furcsa módon sikerül, de csak annak köszönhető, hogy kicsúszok Rid és a fal közül és Roxyhoz lépek.
Gondolkodás nélkül térdelek le mellé és teljesen megfeledkezve arról, hogy a kocsiban félt tőlem, fél kézzel átölelem és egy apró puszit nyomok a homlokára.
- Arról van szó, hogy átbulizzuk az éjszakát. Megmutatom neked a rajzaimat... úriember módjára felkérlek táncolni... és a nagy, morcos gorilla is - nézek fel egy pillanatra a sok baromság között, amit mondok. Fogalmam sincs, miért csinálom. Miért hazudozok össze-vissza és szépítem a dolgot, mint a gyerekeknek szokás. Egyszerűen csak csinálom.
Utána viszont elhúzódok tőle és már ott sem vagyok. Az egész hotelen végigrohanok. Pár sarokban majdnem elhasalok, ahogy megcsúszik a lábam a flancos szőnyegeken, de legalább percek kérdése, amíg összeszedek mindent. Kávé, kávé és kávé, meg egy nagy üvegben víz. Újabb maraton vissza. Kettesével szedem a lépcsőket és rohanok, ahogy tudok. Kissé lihegve jelenek meg újra az ajtóban.
- Megvan. Minden - beszélek és első dolgom, hogy Roxyra nézek. Még lélegzik. Még él.
Fogalmam sincs, most mi jön. Beletömjük a kávét a termoszból vagy a vizet, vagy tényleg meg kell táncoltatnom vagy... Ridre nézek és valamiféle tanácsot várok, de nem vagyok hajlandó felé nyújtani semmit. Majd én csinálom. Amint kinyögi, hogy mit. Én akarom...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva... 13.05.13 20:30

A lány felkiáltására kapom oda a fejem. De csak egy pillanat az egész, hiába látom hogy itt nyüglődik nekem, van ami most sokkal fontosabb. Mondjuk az élete. És vele azok a momentumok amikről nem tudunk egy fikarnyit se, ezért él az örök mondás: Inkább légy elővigyázatos, minthogy rajta vessz!

Visszafordulok a kölyökhöz, de ő játszi könnyedséggel tűnik el előlem, nekem meg eszemben sincs tartóztatni. Addig nem, amíg a lány élete nem múlik rajta. Hogy nekimennék e!? Ha hülyeséget csinál minden bizonnyal a helyes útra terelném, de jelenleg megférve a háttérben inkább hallgatok amíg bizalmaskodó a légkör. Ha már a kanja, csak remélni tudom hogy hülyének nem hülye.
Zajlanak az események, a felét sem értem, de aztán feláll, egyetlen pillantás a szemeimbe, talán bólint is mire én vissza, aztán eltűnik az ajtó mögött. Okééé.. Úgy néz ki ezt megbeszéltük. – vonul vissza a tekintetem inkább a lányra aki nem kevésbé zűrösen fekszik.. vagy már ücsörög(?) a matracon, és én belenézek a szemeibe.

- Nyugi Rox, a lovagod már eltűnt egy kis gyógyszerért. – beszélek szín nyugodtan, alig egy lépést lépve közelebb – Nem lesz semmi baj. – kényszerítek fel valami mosolyféleséget, de csak színészet, egyelőre csak remélem. DE! Nagyon jól tudom mi a teendő ha mégis nagyobb gáz lenne.

Beszél vagy sem, aztán mégis közelebb lépek, és learkom magam mellé a matracon. A homlokára csúszik a kezem, tudnom kell a testhőmérsékletét. Nem vészes. Egyelőre.
Valamikor ekkor robban be a kölyök, kis híján az ölembe borítva mindent, de még időben korrigál. Mázli.

- Oké. – biccentek felé, feltolva magam a matracról. – Oké Rox,.. Te meg ezt most szépen megiszod. - fordulok most a lányhoz, a kölyök felé nyújtva a kezemet a termoszért, de az üres marad. Ekkor fordulok csak megint vissza rá.

- Lemaradtam valamiről…(?) - mondom mint inkább kérdezem, a megemelkedett egyik szemöldököm viszont tökéletesen kérdez helyettem, de nem tudom mire vélni hogy hezitál. Talán nem voltam elég világos? Minél előbb meg kell hánytatni a lányt. Nem ajánlatos késlekedni egyetlen percig sem. Ez meg csak áll itt mint aki karót nyelt.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva... 15.06.13 22:21

A tompa agyam éppen csak annyira hasznos, hogy felfogjam azt, ami körülöttem történik, és hogy minden idebent elhangzott és nagyon is visszhangosnak tűnő, és távolról érkező szónak megértsem a jelentését. Azt hiszem, hogy most ugorhattak egymás torának, vagy az is lehet, hogy az egyik már félholtan fetreng a földön. Nem tudom. Csak azt az egyet tudom, hogy a takaró a fejemre húzva most mindennél nagyobb áldás, de ami még ennél is jobb lenne, azt még mindig nem kaptam meg. Le akarom mosni az egész éjszakás mocskot a testemről, és fel akarok ébredni ebből az egész zavaros rémálomból. Hát ilyen nagy kérés ez?

-Nem… nem akarok több bulit. Nem tudok táncolni. Azt sem tudom, hogy Te ki a franc vagy… - Nyűglődök tovább kiszáradt szájjal, ösztönösen húzódva arrébb a fiatalnak tűnő sráctól, ahogy az fél kézzel átkarol, mintha legalábbis… ismerném, vagy… olyan sokat jelentenék neki, vagy mit tudom én? Nem tudom, hogy mi játszódhat le ilyenkor a fejében. Már annak örülök, ha azzal tisztában vagyok, amiket én gondolok. A kimondott szavaimban viszont már nem vagyok ennyire biztos.

Hunyorogva fordulok el a sráctól, és húzom vissza magamra a takarót, az agyam mégis megállás nélkül zsong, és egyre inkább csak azon kattog, hogy valahogy, valahonnan nagyon mélyről előhívjon egy olyan emléket, aminek talán köze lehet ehhez az ismeretlenhez.

-Mi bajod? Milyen… lovagom? Hagyjatok már békén! -  Nyöszörgöm, mint egy elkényeztetett kis k*va, akit túl korán ébresztettek föl reggel. Továbbra sem fordulok Rid felé, helyette csak könyökömmel próbálok védekezni, ahogy érzem, hogy lassan hozzá nyúl, és kezével eléri a homlokomat. Remélem, hogy a következő nem az lesz, hogy hőmérőt dugnak a seggembe! Én csak egy zuhanyt és alvást akarok! Ezek a gondolatok azok, amikkel együtt hagyom elnehezülni a szemhéjaimat, és amikor már legközelebb kényszerítem magam, a szemeimet arra, hogy felnyíljanak, akkor már újra itt van velünk a srác, és csak annyit tudok, hogy Rid valamit meg akar itatni velem. Ezek tényleg nem tudják ép ésszel felfogni, amit mondok? Tényleg ennyire rohadtul k*vára nehezükre esik?

-Nem inni akarok barmok! Elmenni innen…! – Kiáltom el magam akaratosan, túlharsogva mindent és mindenkit, arról pedig fogalmam sincs, hogy mikor ültem fel, hogy szemeimmel megkereshessem őket, a pedig még nagyobb rejtély, hogy mikor indultam el négykézláb, remegő végtagokon mászva a matracról, hogy kijussak innen. Ez az egész egy csapda, és nem biztonságos, és tuti beledöglök, ha itt kell maradnom! Alig sikerül megtennem egy-két métert –amik legalább egy kilométernek tűnnek-, máris elhasalok a földön, és csak arra van már erőm, hogy felemeljem nehéznek tűnő fejem az újabb öklendezéshez, miközben körmeim a rojtos szőnyegbe marnak.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva... 15.06.13 23:18

Nem tudja, ki vagyok... Oké, rosszul esik. De ahogy jobban belegondolok, nem is értem, miért lepődök meg?! Hiszen eddig sem ismert meg, miért változna ez meg egyik pillanatról a másikra? Még jó, hogy el kell mennem és idehozni mindent, amit Rid mondott. Úgy száguldok végig a folyosókon, nem törődve az emberekkel, ahogy csak tudok. Nem számít most más csak az, hogy megszerezzek mindent. Pár röpke perc alatt sikerül is. Mielőtt visszamennék századjára is fejben végigfutom a listát és megnézem, hogy minden megvan. Utána pedig már ott állok bent és csak akkor vagyok hajlandó kicsit engedni a feszült tartásomból, amikor látom Roxyn, hogy lélegzik és életben van.
Viszont ennél többet nem teszek. Állok ott, mint valami idióta, mozdulatlanul és megmakacsolom magam. Én akarom megitatni. Én akarok mellette lenni. Én akarom megmenteni. De hamar belátom, hogy baromság, amit művelek. Rohadtul lényegtelen, hogy ki csinálja. Főleg úgy, hogy Roxy nem emlékszik rám. Most csak annak kellene a szemem előtt lebegnie, hogy mi a jó neki, erre magamban féltékenységi jelenetet rendezek. Nem vagyok normális!
- Nem, semmiről. Bocs - nyögöm ki végül és már nyomom is a kezébe a termoszt, amivel eddig késlekedtem, majd ha már eddig eljutottam, minden mást lepakolok a földre, elérhető távolságba.
Viszont most, hogy ezen túlesek, teljesen feleslegesnek érzem itt magam. Nem tudom, pontosan mit kellene csinálnom azon kívül, hogy játszom a gyorsfutárt. Ezt az egészet viszont kiveri a fejemből a kiabálás. Először megdermedek, mert a legrosszabbra gondolok, de aztán leesik, hogy csak minket szid éppen.
- Ez jó jel? Hogy barmok vagyunk? - emelem Ridre a tekintetem, ahogy kicsúszik a számon a kérdés, anélkül, hogy átgondolnám.
Csak tudnám, miért kérdezek hülyeséget ahelyett, hogy ott tartanám a matracon?! Megállítani viszont ezután sem állítom abban, hogy végigmásszon a földön. Csak akkor termek mellette, amikor ez is túl soknak bizonyul neki és próbálom tartani a testét... a fejét... és most először tudom, hogy ami történik, az jó jel. Ha minden kijön belőle, csak jó. Most az a legkevesebb, hogy nem hoztam egy rohadt vödröt sem és az egész Lyuk hetekig bűzleni fog a hányástól. Igazán nem érdekelnek most ilyen apróságok.
- Mi lenne, ha mégis a matracon maradnál? - beszélek szinte suttogva, mintha attól tartanék, hogy újra megijed tőlem, mint a kocsiban tette.
Válaszra sem várva veszem ölbe és nem foglalkozva olyasmivel, hogy neki mi a jó, a matrachoz érve odaülök mellé és félig átölelem. Persze csak ha hagyja. Többet viszont nem teszek. A gorilla tudja, hogy mit jön ezután. Hogy le kell önteni a torkán a kávét, vagy akármi. Addig, amíg ez meg nem történik én biztos nem hagyom magára és nem szerzek egy nyavalyás felmosót és vödröt, bármennyire is szükség lenne rá.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva... 19.06.13 17:43

Harcol... De nem lep meg, most akkor is az lesz amit én mondok, ami a mérlegen van talán maga az élete, vagyis nem érdekel az ellenkezés!
Mikor a fiú visszajön, egyöntetűen nyújtom felé a kezem, de üres marad. Nem kapom meg a poharat, én meg felé fordítom zavartan a fejemet. Na, valamikor EKKOR lógott meg!
Nem tetszik a látvány. Az meg még inkább nem hogy a fiú nem fogja fel a dolog súlyát és még mindig csak mimózaként bánik vele, ezért mikor megelégelem, a kezembe veszem a történetet!

- Szorítsd! - adom ki neki valamiféle parancsoló hangnemet ütve meg, és.. - Ez most csúnya lesz! – fintorgok, de tudom mit kell tennem. Fél térdel a matracra térdelek, csak úgy hogy Rox fölé magasodjak, és tetszik-nem tetszik, akár a haját is a kezemre csavarom csak hogy a seggén maradjon, és megoldva hogy a szája nyitva legyen beletöltöm a kávét!
Nem pazarlok időt kérdezésre. Ahogy meggyőzésre sem, az erősebb kutya b.szik elv van érvényben, de most sokkal fontosabb a közös érdek. Neki is érdeke hogy ne halljon meg ahogy nekem is, és még ha megköszönni soha nem is fogja nekem, tisztán, felfogni már biztosan hogy nem tehettem mást. Ez volt a helyes lépés!

A gyomra olyan hirtelen vesz visszafordulatot, mint ahogy arra számítottam! Néhány hörgő, szörcsögő hang, aztán teljesen szabadjára engedve úgy fröcsög ki belőle a cucc, hogy az beteríti a szoba egy részét és részben a szemközti falat. Oké, ezzel megvolnánk.. – sóhajtok nagyot, csak ekkor emelkedve fel a  matracról és lehajolva a hozott vízért a gyerek kezébe nyomom.

- És ezt most korytonként itasd meg vele. Nem lesz túl jól. – motyogom de ami szükséges az szükséges. – De ezt már ne erőltesd. – teszem hozzá csak mellékesen, de mindeközben Rox minden reakcióját mindvégig figyelem. Ha megint ugrálni akarna, már nem leszek figyelmetlen, egyetlen pillanat alatt fogom meg. Még ha pont hogy nem is baj ha talpon van, annál gyorsabban mozog a vér és szűri ki ezt a szemetet. De most sajnáltam csak hogy nem hozzám mentünk. Ott minden sokkal egyszerűbb lenne. – vonult végig az ábrázatom a feldforduláson, de még mindig nem törődtem ezzel. Most már csak néhány óra kérdése és jutunk valamire. Vagy előre.. vagy teljes hátramenetben...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva...

Vissza az elejére Go down

Dave&Rid&Roxy ~ szétcsúszva...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Dave & Jo - Száguldás

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Wormwood Hotel - David pince lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához