welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Whataya want from me?
Eric Crawford
Yesterday at 18:51
Városháza
Grace Kendra Handrick
Yesterday at 12:11
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Lyna & Abel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 11.05.13 18:37

    - Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád. – hétszentség, hogy nem ezt a választ várta. De mégis mit magyarázzak azon, amit ő is tud? Már előre látom, hogy a következő kérdése valami hasonló lesz; „Mégis mit?” de előttem nem kell játszani az ártatlan, mert tudom, hogy ő minden, csak nem ártatlan.
- Vagy mindkettő. – ez inkább esélyesnek tűnik. Bár az utóbbi, amit mondott, az a legbiztosabb, hm…édes. Nem tudok nem mosolyogni mellette. Lassan már kezdem hülyén érezni magam, hogy vigyorgok mint a tejbe tök. Nem szoktam én ilyen lenni. Komolyan mondom, ez a lány tud valamit. Sofia mellett körülbelül kétnaponta sikerült valami mosolyt erőltetni az arcomra. Furcsa kapcsolat is volt a miénk...

    - Hah, na persze. Nem hamarkodok én el semmit. – hát mert miért tenném?! Általában mindig mindenre van valami megoldásom, ötletem. Attól sem riadok vissza, ha valamit abban a pillanatban kell kitalálnom. Például így van ez a hazugságokkal. Olyan meggyőző tudok lenni, mikor hazudni kell, és nem okoz nekem akadályt az, hogyha egy váratlan kérdést kapok, ugyanúgy szemrebbenés nélkül tudok hazudni. A legszebb az egészben, hogy nem igazán szoktam belekeveredni a dolgokba. Persze a rendőrségen, mikor kihallgattak, ez nem így volt. Tény, hogy ott nem hazudtam, hanem a teljes igazságot mondtam, de azok a barmok nem hittek nekem. A hazugságvizsgálatot is mondtam, hogy nyugodtan megcsinálhatják; de mivel volt szemtanú is, így aztán nem tudtam menteni a menthetőt. Hogy rohadnának meg a rendőrök is, meg az a nőci is, amelyik látott minket!
- Miért, az egyik célod az, hogy felbosszants engem? – nagyon remélem, hogy nem. Nem vagyok egy nyugodt, türelmes alak. Amikor felidegesítenek, akkor mondok össze-vissza mindent. Meggondolatlanul. De akkor kinek is van idegzete gondolkozni azon, hogy mit mondjon?!
- Ömm, ezt úgy képletesen értettem. – igazából nem is vártam tőle más reakciót. Már megszoktam, hogy mindig kérdezget, én meg válaszolok. Azt hiszem, hogy jól megleszünk mi így.
- Pontosan. És mindent el kellene hinned, amit mondok. Emlékezz csak vissza az egyik piros pontot érő válaszomra. – nem bírom ki, hogy ne nevessek fel. Lyna most nagyban gondolkozhat azon, hogy miről is beszélek. Mondtam én neki, hogy nem tudnék neki hazudni, és úgy tűnt, hogy elhitte.
- Gyere, menjünk be, mert valljuk be, hogy nincs olyan meleg itt kint. – nagyon nem akarom, hogy beteg legyen, és én sem akarok most semmit benyelni. Utálom a prüszkölős, köhögős napokat. Van nekem elég bajom azok nélkül is.


A hozzászólást Abel Edwiel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 11.05.13 22:35-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
779
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 11.05.13 21:30

- Mégis mit? - Kérdeztem vissza magamhoz méltóan. Fogalmam sincs miről beszél. Mégis mi az amiről tudnom kéne és én nem tudok? Mert nagyon is akarok róla tudni. Hacsak feleannyira volnék kis ártatlanka mint amennyire most megjátszom nem volna okom panaszra. Persze így is befogom ha erről van szó.
- Már megint túlzol... vagy én tévedek. - Ha most azt mondja, hogy én tévedek akkor megnézheti magát. Felőlem azt gondol, amit csak akar, de onnantól hogy ki is mondta már rám is tartozik és attól nem kell tartania, hogy nem fogok hangot adni a véleményemnek vagy csapom meg vagy vágok hozzá valamit. De azt hiszem azon már túl vagyunk. De ugyan már, az csak egy párna volt. Mit árthat?
- Azt mondod? - Kötve hiszem, hogy eggyel több kérdéssel el tudnám bizonytalanítani, de már amúgy is hozzá szokott biztosan. Akkor meg már miért is kímélném meg magamtól?
- Akaratom ellenére is sikerülhet, nem? - Könnyen elképzelhető. Például nem mindig csak azért kérdezek vissza, hogy bosszantsam se nem dacból. Én mindig ezt csinálom. Nem tehetek róla ah ebben vagyok jó. Engem minden érdekel. Ami elkeserítő a számmora, hogy ezt egyre kevésbé tudom leplezni. Régen valahogy jobban ment ez a dolog vagy csak én voltam kevésbé kíváncsi.
- Egyébként nem és nem is azért mondtam. Ez csak egy feltevés volt arra az esetre ha tényleg megfáznék. Mert betegen csak még nyűgösebb és elviselhetetlenebb vagyok. - Tovább is van mondjam még? Inkább nem. Egyébként is akaratos vagyok, nagyon. Nem még ha beteg vagyok. Akkor minden felerősödik. Mert amúgy hisztis sem vagyok csak minden akkor és azonnal abban a pillanatban kell.
- Hm, gondoltam. - Egyébként nem, nem gondoltam. De hát ezt mégsem vallhatom be. Így hát kénytelen voltam egy egészen picit füllenteni.
- Emlékszem és úgy hiszem, hogy a jutalmad sem maradt el... - Amiért annyira tepert. Én megmondtam, hogy majd azt is megkapja csak ki kell várnia. De ne most akarjunk inkább mindenre visszaemlékezni. Egy, mert már én sem tudom sok mindenről, hogy mit és mikor és miért mondtam. Kettő, mert csak ne.
- Hát mit is ne mondjak? Én sem érzem magam valami túlöltözöttnek... - Bevallom. Ahogy azt is, hogy most már igen csak kezdenek hiányozni a ruháim. Remélem nem gondoltam, hogy még órák hosszát így fogok neki flangálni.
- Azt hiszem én mégis csak meglátogatom a fürdőt. Legnagyobb örömödre szerintem már a ruháim is megszáradtak mostanára. - Gondolom, repesni fog a boldogságtól. De én már ténylegesen. Valahogy kezdem magamról hiányolni őket. Akárhogy is... Volt is rajtam ez a törölköző meg nem is, de felöltözve mégis csak kényelmesebb. Annyira nem tartom magam szégyenlősnek, de ettől eltekintve nem áll szándékomban naphosszat így mutogatni magam. Bár ebben a komoly cuccban maximum kéretni tudnám magam, de azt nagyon.

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 12.05.13 17:11

    Elmegyek jósnak, komolyan mondom. Nem egyszer találtam már ki, hogy mit fog kérdezni, vagy mondani. Túl könnyen kiismerhető. Mondjuk ez nekem nem baj, legalább nem kell azzal szenvednem, hogy megtudjak róla valamit.
- Hát hogy mi a különbség a szemmel és a kézzel való vetkőztetés között. – költőibben nem is fogalmazhattam volna. Először színész, majd bohóc, most meg jós és egy költő veszett el bennem. Mikre nem jövök rá. Fenomenális.
- Még szép, hogy te tévedsz! – nem bírtam ki, hogy ne mondjam ki egy óriási vigyor kíséretében. Bűn egy nőnek nem igazat adni, de imádom, ahogy Lyna reagál a dolgokra, mert ő nem az a hiszti gép, aki mindenen felkapja a vizet.. Meg amúgy is, én nem szoktam túlozni.
- Benne van a pakliban,de érzem, hogy nem fog sikerülni. – oké, baromi könnyen fel lehet húzni engem, de igazából ez a hangulatomtól függ. Ha úgy keltem fel, hogy tojok a világra, akkor másnap délig is cseszegethetnek, nem fog meghatni. Viszont ha bal lábbal ébredek, és akkor zúdítanak rám minden hülyeséget, akkor aztán lesz nemulass.
- Mi az, hogy még elviselhetetlenebb? – nem mondhatja, hogy nem figyelek minden szavára. Most komolyan…azt hiszi, hogy elviselhetetlen? Mert akkor azt kell mondjam, hogy baromira téved. Vagy csak nem mutatta még meg, hogy milyen is valójában? Ah, igaz, hogy csak pár órája ismerjük egymást, de csak nem színészkedik, mert akkor minden elismerésem.
- Heh. - nagyban kuncogok a nemlétező bajszom alatt. – Jutalom, na igen. Én már egy főnyereményt kaptam. – és tényleg. Mikor előjött ez a téma, már egy puszinak örültem volna. Erre tessék, nemrég még alattam volt…
    Nem értem, hogy mi a baja az öltözékével. Szerintem jól áll neki. Engem kicsit sem zavar, hogy miben flangálok itt. Hm, állítólag úriember vagyok, és általában ilyenkor odaadják azok a lányoknak a kardigánjukat/kabátjukat, hogy ne fázzon meg a leányzó, akikkel épp vannak. Nos, a mi esetünkben nincs se kabát, se kardigán, csak egy törölköző. Elég vicces lenne, ha azt adnám oda neki, én meg ott pucéran virítanék. Ezt nevezném én igazi meglepinek!

- Te, nem lett még víziszonyod? – csodálkoznék, ha nemet mondana. Sajnos valóban megszáradhattak a ruhái. Ah, ha nagyon köcsög lennék, most gyorsan befutnék előtte, felkapnám a ruháit a fürdőből, és sprintelnék lefele a lenti medencéhez, mert nem lenne időm arra, hogy még vizet is tegyek a fenti kádba. Egyébként is nemsokára indulunk a parkba, oda meg már tényleg ne jöjjön vizesen.
- Na, sipirc befelé. – rácsapok a fenekére, persze egyáltalán nem erősen. Egy kis ösztönzés senkinek sem árt, nem?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
779
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 12.05.13 20:57

- Csak nem az, hogy a kézzel való eredményesebb? - Úgy teszek mintha ez a tény tényleg megrendített volna és valóban egy hatalmas felfedezésre tettem volna szert. Mindehhez persze felcsillanó szempár és lelkes mosoly párosul. Mindig is tudtam, hogy rosszul választottam... Színésznőnek kellett volna mennem vagy fekete özvegynek. De fogalmam sincs vajon melyik volna a jobban fizető elfoglaltság?!
- Megismételnéd ezt kérlek?! - Körülbelül most úgy festhetek mintha csak annyit kérdeztem volna, hogy tényleg??? Teljesen komolyan mondtad? Biztos ez? Oké, az egy dolog ha tévedek, de ettől még nem kell neki is szembesítenie a szomorú tényekkel, mert én is tudom. Viszont nem gondolom, hogy tévedtem volna és így azért picit bosszantó.
- Na és miért nem? - Talán mert én nem akarom? Igen, érzem, hogy valami ehhez hasonlót fogok tőle hallani pillanatokon belül, de ha mégsem... Nos, akkor kíváncsian hallgatom a fejleményeket. Komolyan, imádom mikor valaki jobban akarja tudni, hogy én mit akarok. Tényleg.
- Most tényleg megismételjem? - Nem, nem hiszem, hogy tényleg ezt akarná. Nem akarhatja... Szerintem már így is szépen tépem az idegeit és azt kell, hogy mondjam nagyon jól bírja.
- Áh, még semmit sem láttál. Szerintem térjünk erre a kérdésre vissza úgy néhány héten belül már ha persze alkalmunk lesz rá, ha viszont nem, akkor a válasz egyértelmű. - Már csak a beleegyezése kell hozzá és akkor ezt a témát jegelhetjük is. Tényleg korai volna még szerintem arról beszélni, hogy kinek milyen a természete valójában.
- Vigyázz... Azt ki is kell érdemelni. - Gondolom mostanára - mármint gondolok itt az évekre - már számára is világossá vált az a tény, hogy egy nőt nem megszerezni olyan nehéz, sokkal inkább megtartani. Főnyeremény volnék? Meglátjuk.
- Nem! - Vontam meg a vállam először. Te jó isten, hogy én miket beszélek. Jaj, dehogynem!
- De ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy kifelé menet is szeretnék csobbanni. - Attól tartok már túl késő lett volna megváltoztatni a véleményemet így inkább csak hozzá fűztem még ennyit. De jobb ha tudja másodjára nem úszná meg ő sem annyival, hogy simán a víz alá nyomom.
- Hé, ezt ne csináld még egyszer. - Fordultam vissza egy sunyi mosollyal arcomon. Mert annak bizony következményei lesznek, méghozzá elkerülhetetlenek.
Igaza van. Ha cukorból lennék már biztosan elolvadtam volna régen. Pedig én egyébként órák hosszá tudok eltölteni a habok között nagy semmit tevésem közepette, de most valahogy még ennek a gondolata sem eléggé csábító. Épp ezért szavaztam meg magamnak inkább a zuhanyzót. Valahogy ma már a későbbiek során nem szeretnék a medence vagy a kád közelébe kerülni. Bármilyen meglepő és hihetetlen, de néha jóból is megárt a sok. Komolyan, soha sem voltam még ilyen gyors. Öt perc alatt lezuhanyoztam majd már öltöztem is fel. El sem hiszem, hogy szárazak a ruháim és nem egy szál törölközőben fogok kilibbenni a fürdőből. Őszintén szólva... Meglehet, sőt biztosan furcsán hangozna ah ezt bevallanám, de egyáltalán nem biztos, hogy mindenkit megtiszteltem volna a törölközős számommal. Előbb kértem volna egy pólót vagy inget...
- Azért remélem még így is megfelelek... - Jegyeztem meg egy kislányos mosollyal az arcomon, amint kiléptem a fürdőből és lépkedtem lefelé a lépcsőn. Azért így mindjárt más. Nem tartom magam szégyenlősnek, de felöltözve mégis csak magabiztosabban mozgok tudván, hogy nem fog sehol semmi sem kivillanni akaratom ellenére is...

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 13.05.13 14:55

    - Ahogy mondod. – okos kislány ő, ezt eddig is tudtam. – De ha akarod, ki is próbálhatjuk, hogy igaz-e. – mindent a tudományért, nem?
- Látom neked is szelektív a hallásod. – mondjuk a legtöbb embernek az. Mindenki csak azt hall meg, amit akar. – Ám legyen; te tévedtél. – azt hiszem, hogy mindjárt a fejemhez fog vágni valamit. Bár, ahogy körbenézek, nagyon semmi olyan nincs a közelébe, amit nekem tudna vágni.
- Gondolom nem mások idegesítését választottad hivatásodnak. – ha meg igen, akkor csak gratulálni tudok neki. De nem lehet ennyire kerge, tévedni meg nem igazán szoktam. Igazából fogalmam nincs arról, hogy mivel is foglalkozik, de erről majd később úgyis beszélni fogunk. Legalábbis nagyon remélem.
- Ne, ne ismételd, inkább gondold át még egyszer. – még hogy elviselhetetlen…nem tudom róla elhinni.
Szóval hetek múlva? Ez már jót jelent. Mostanra kiderült, hogy nem csak egy trófeaként akart engem, mint ahogy én sem őt. Komolyabbra tervezi, már amennyire beszélhetünk itt komolyságról pár óra leforgása alatt. Én is benne lennék a dologba, szó se róla. De lehet semmi nem lesz köztünk...ki tudja milyen titkai vannak a másiknak. Kétlem, hogy az enyémnél lenne elrettentőbb Lyna részéről.

- Jaj, nem kell aggódnod, már nekem sem vicces. – nem mutatnék neki azzal semmi újat, ha megint beledobnám a vízbe. Azt viszont nem tudom megígérni, hogy nem okozok neki meglepetéseket.
    Ez a sunyi mosoly az arcán mindent elmond. Nem hiába, minden lány szereti, ha néha-néha a fenekükre csapnak. Persze nem ismeretlenül az utcán. Eleinte mindegyik teszi az agyát, hogy ’Ne csináld.’, közben meg ilyesmikre vágynak. Hjaj, hogy miért nekünk, férfiaknak kell kitalálni, hogy mit is akarnak. Ha azt hiszik, hogy ezzel nekünk szívességet tesznek, akkor rohadtul tévednek.

- Különben mi lesz, hm? – csak nem visszacsap? Adná az ég, hogy megússzam annyival. De nincs nekem akkora szerencsém. Valamit valamiért…hjaj.
    Követem Lynat befelé, és megvárom, míg becsukja maga után a fürdőajtót. Mégis csak jobb lenne, ha nyitva maradna az az ajtó…na mindegy. Úgyse lesz olyan hú de gyors, úgyhogy nem ártana nekem se felöltözni. El is battyogok a szekrényeim, és előkapok valami inget, meg gatyót. A fiókból meg előszedek egy alsónacit, mert azt se ártana felvennem. Elkezdek felöltözni, majd lebattyogok a kanapéhoz, hogy kicsit rendbe tegyem ott a dolgokat, meg bekapcsoljak valami zenét - katt (: - . Egyszercsak hallom, ahogy becsukódik a fürdőajtó. Na neeee, ilyen hamar lefürdött volna Lyna? El se hiszem. Pedig elterveztem, hogy még gyorsan lemegyek és csinálok magunknak reggelit. Hát ebből se lesz meglepetés.

- Hogyne! – nekem mindenhogy megfelel. Még ha téli bundában jött volna ki, még akkor is. – Érdekes. Most valahogy magabiztosabban lépegetsz a lépcsőn. – bököm oda neki egy kis iróniával fűszerezve. Mikor a törölközőbe tekerte magát, akkor bezzeg nem tudott így lépkedni!
- Most eltűnök egy húsz percre, addig maradj itt. – most aztán megmutatom neki a főzőtudományom…ha lenne. – Ne gyere utánam, meglepi lesz. – ezt muszáj volt hozzátennem, hogy még kíváncsibb legyen. – Sietek, ígérem.
    Ezúttal egy puszit is dobok neki, majd szó szerint futok lefele a konyhába, mert fent ugye az nincs. Kellett apámnak vendégszobákat tennie a helyére…az összes vendég általában az ő ágyában köt ki, mert ide férfiak nem nagyon tették még be a lábukat. Komolyan mondom, hogy olyan a házunk mint egy magánkupleráj.
Kinyitom a hűtőt, ami fullon van kajával. Hm, lássuk csak mi is lesz a menü. Csinálok tükörtojást, rántottát, pirított bacont, pirítóst, meg gofrit. Fogalmam nincs, hogy miket szeret, úgyhogy jobb lesz, ha szinte minden reggelinek valót felviszek. Áh, komolyan mondom, polipnak kéne lennem, hogy egyszerre megcsináljam ezeket. Veszek egy nagy levegőt, és neki is állok a rántottának. Három tojás csak elég lesz. Meggyújtom a gázt, majd a három tojást feltöröm és egy külön tálba teszem, majd kibányászom az esetleges tojáshéjakat belőle. Persze nem csigatempóban teszem ezt az egészet, mert fent meg várnak engem. Gyorsan átöntöm a serpenyőbe, és elkezdem kavargatni. Külön a bacont nem lesz időm megpirítani, úgyhogy berakom a tojás mellé. Pár percig kevergetem még, és már kész is van. Egy nagy tányért keresek, majd rárakom a rántottát meg a bacont.
    Ez idáig szuperül ment, csak most a kenyérpirítót nem találom. Miért kell ennek a tetves konyhának ilyen nagynak lennie?! Végül az utolsó szekrényben megtalálom a kenyérpirítót. Király, már csak egy konnektor kéne, de azt bezzeg hamarabb megtalálom. Két szelet kenyér már pirul is.
Kellett nekem kitalálnom a gofrit is, én marha! Még ha szakácsból volnék, akkor rendben van. De van itt egy életmentő tubusos gofri alap, és kivételesen elöl van a gofri készítő. Vajon ki használta utoljára? Hát persze, hogy fater.
Jézus Máriám! Ez szív alakút csinál. Fasza, mintha valami ovisnak kéne reggelit csinálnom. Ám legyen. Közben meg a kettő pirítós kész, úgyhogy abból jöhet még egy adag. Kinyitom azt a gofri tészta bigyót, és annyi trutymákot nyomok ki a gofri csinálóra, hogy ellepje a formát. Le is csukom gyorsan, aztán had süljön. Amíg sül, addig előkutatok egy óriási tálcát, amire az egészet tenni tudom. A pirítós megint készen van, azokat is kirakom egy külön tálba. Már csak a tükörtojás maradt hátra. Olaj a serpenyőbe, majd a tojásokat beletöröm és sülhet ez is. Amint készen van, kirakom a rántotta meg a bacon mellé.
    A gofri is készen van, már csak vajat kell kiszednem a hűtőből, meg egy kis mézet kell találnom az egyik polcon. Mivel számomra eléggé idegen hely a konyha, mindent magamtól kell felfedeznem, aminek most nem igazán örülök.
Az összes dolgot amit idáig megcsináltam rárakom a tálcára, és elindulok vissza szobámhoz. Már csak az kéne, hogy orra bukjak; és magamat ismerve ez sem lehetetlen. A lépcsőn óvatosan lépkedve nagy nehezen eljutok a szobámig, és a tálcát lerakom a földre.

- Kávét vagy teát szoktál inni? – kiabálok be Lynanak. Most már biztosan sejti, hogy miért hagytam magára.


// Nem tudom, hogy mennyire rajongsz az ilyen zenékért, de a reag írása közben pont ezt hallgattam. :) //
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
779
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 13.05.13 18:00

- Mégis hogyan? - Kérdeztem vissza újból. Most biztos nagyon imád. De hát ez most kivételesen tényleg érdekelne és nem pusztán azért tettem fel egy újabb kérdést, hogy azzal is bosszantsam. Bár mi tagadás, még élvezem is.
Jelen pillanatban képtelenség amit kér, mert hát teljesen mindegy, hogy mivel próbálkozik a kezével vagy a tekintetével amúgy sincs már rajtam semmi.
- Fogalmam sincs miről beszélsz. - Vontam meg a vállamat mosolyogva. Nem hogy fogalmam, még csak elképzelésem se.
Nem hittem volna, hogy ténylegesen megismételi. Azért meg kell hagyni bátor dolog volt tőle. Hm, tévedtem... Az valósággal lehetetlen. Más különben én magam is beismerném, de ha egyszer nem így van nem is vagyok hajlandó elfogadni.
- Ebben az esetben szabadon választhatod, hogy mit szeretnél mit vágjak hozzád? - Természetesen nem, de azért mégsem állíthatja, hogy nem voltam nagyvonalú, még ha nem is fogok hozzávágni semmit se, attól még kíváncsi volnék rá miként dönt. De eddig még tényleg nem sok emberkétől fogadtam el azt a tény, hogy nem nekem van igazam. Kétségtelenül tud valamit.
- Na és ha mégis? - Ez az. Kezdek belendülni. Lassan megint formában leszek. Már egyáltalán nem tűnik fel, hogy fáradt lennék. Hát tudni akarja - hát majd neki is elmondom - ez már nem csak szimpla cukkolás. Veszettül kíváncsi vagyok arra, hogy vajon meddig bírja cérnával és hogy azután mi is fog történni, hogy elszakadt a film. A többség várna ezzel... Hm, nagyon sokat. Én egyszerűen képtelen vagyok erre.
- Megtörtént. - Gondoljam át... Nos, túl vagyunk rajta. Bár bevallom meglehet rosszul fogalmaztam. Nem elviselhetetlen csak nem rendkívül akaratos. Mindent most akarok és azonnal viszont ha valami nem érdekel, akkor egyszerűen nem érdekel és nincs értelme teperni. Viszont ha valamit nagyon akarok tudni, akkor nincs lehetetlen, sem akadály. Nos, ez külső hatásokra csak még rosszabb.
- Túlélem. De a legközelebbit te már nem fogod. - Fordultam felé egy ördögi és gonosz mosollyal az arcomon. Jobb ha tudja másodjára nem ússza meg ennyivel vagy ne várja meg amíg kimászom a medencéből...
Most erre azt kellene, hogy mondjam, hogy próbálja csak ki. Tegye meg még egyszer és akkor majd megtudja. De eszem ágába sincs, mert tudom, hogy simán... Nem okoz neki gondot.
- Mert különben kikapsz. - Tudom ez most túl gyerekesen hangzik, de amit kapni fog érte az már elég felnőttes lesz majd. Egyébként sem szeretem az ilyesmit. Valahogy nem tudom értékelni. így tényleg jobban örülnék neki ha erről gyorsacskán leszokna és akkor az senkinek sem fog fájni.
- Tényleg? - Kérdeztem vissza felháborodottan.
- Te most cukkolni próbálsz? - Még szép, hogy igen. De ha ezt is be is vágja, akkor láthassa csak meg igazán, hogy milyen magabiztos is vagyok.
Már épp kezdtem elhúzni a számat, hogy már megint magamra leszek hagyva én meg aztán kezdjek magammal valamit, egyedül.
- Még csak egy picit sem szabad meglesnem? - Ez most totál úgy jöhetett mint akinek a szájába kell rágni, hogy mit is takar magában az, hogy meglepetés, hol ott nem... Csak már volt egy néhányhoz szerencsém a mai este folyamán.
Érdekes módon nem esett nehezemre szót fogadni neki és inkább elterülni az ágyon. Csak aztán el ne ragadjanak az álommanók, mert hát jól fogunk kinézni ha mire felér én meg elalszom. Az lesz aztán csak az igazi meglepi. Húsz perc... Addig én mégis mi a fészkes fenét csináljak? Ha igazam van és tényleg reggelit csinál, akkor abban biztosan tudtam volna segíteni és nem kevésbé örültem volna neki ha ketten csináljuk. De hát legyen, ahogy akarja. Oké, hogy most lepihentem kicsit, de hogy aztán, hogy fog innen kikönyörögni? Azt nem tudom. Mert most olyan jót fekszem itt, hogy ha most felszólna legalább tíz perc kellene még levánszorgok. Két választása maradt vagy felhúz vagy le..., bár az utóbbinak kevésbé tudnék örülni. Komolyan mondom nekem ez a húsz perc is egy örökkévalóságnak tűnik.
- Kávét... - Most hallhatta a gondolataimat vagy mi? Vagy már megtanultam tudatomon kívül is információt kiadni? Nem, kérdezni egész biztosan előbb tudnék. Bár nem rémlik, hogy beszélnék álmomban. Legalább is nagyon remélem, hogy nem!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 13.05.13 19:32

    Én ebbe egyszer belepusztulok. Ennyi kérdés…őrület! És még mennyi lesz a későbbiekben.
- Marha egyszerűen. Bemegyünk, felöltözöl, aztán meglátjuk, hogy a szemes vagy a kezes módszer válik be. – mindketten tudjuk, hogy a kezes, de mégis csak jó móka lenne…bár a szemmel való levetkőztetés elég hülyén nézhet ki, meg fogalmam nincs, miként működik. Negyven percig szugerálom a pólóját, hogy az magától leessen? Pff, ez de gáz. Még jó, hogy ezt csak mondani szokták.
Édes, hogy így tetteti az ártatlant, mint aki semmiről nem tud. Bezzeg a lelke mélyén! Tuti, hogy direkt húzza a fejemet, és tesztelni próbálja az idegrendszerem. Nem egy túl jó ötlet ez tőle, de egyelőre még teljesen nyugodt vagyok. Nagyon bízom abban, hogy nem arra megy ki a játék, hogy felhúzzon.

- Hm, leginkább semmit. – nem bolondultam meg, nem az a vágyam, hogy minden pillanatban valami mást hajigáljon felém és / vagy nekem. Oké, nem tagadom, hogy szeretek viccelődni vele, de nem kell engem sose annyira komolyan venni. De ezt majd ő is meg fogja tapasztalni. Sőt, már lehet megtette.
- Akkor még nagyon kezdő lehetsz a szakmában. – persze ezt nem igazán nevezném szakmának, de valakik egész komolyan űzik az ipart. Igaz, hogy picit már idegesítőek ezek az állandó kérdések, de már megszoktam. Válaszolni még mindig jobb, mint kérdezgetni. De úgy tűnik, hogy ez Lynanál nem így van.
- Kipróbáljuk ezt is? – szeretem a veszély, és megnézném, hogy Lyna milyen merényletet követne el ellenem, ha megint vízben végezné. Ah, de már nincs szívem szegényt belelökni a medencébe.
- Most aztán meg lettem fenyítve. – majd az egyik váratlan pillanatban megint kap egyet. Hiába, mi, kanok már csak ilyenek vagyunk.
- Cukkolni? Ééééén?! Hát persze, hogy igen. – most minek tagadjam? Tényleg cukkoltam, mert mikor törölközőben battyogott lefele, attól féltem, hogy oda kell mennem és lesegítenem. Most meg már lassan kettesével szedi a lépcsőfokokat.
    Ajjj, nem akarom, hogy itt szomorkodjon nekem, de a meglepi az meglepi. Türelmesen ki kell várnia, míg visszajövök. Igyekszem sietni, mint általában mindig. Nem szeretek késni, és azt sem szeretem, ha valaki késik.

- Picit sem. De annyit elárulok, hogy nem kell utána lefürdened. – mondhatni most is cukkoltam, de inkább csak előre szóltam neki, hogy nem kell tartania semmitől.
    Hál’ istennek nem mászott ki a szobámból, pedig azt hittem, hogy ott fog állni az ajtóban, vagy legalább odajön kinyitni. Azt a kérdést is vártam, hogy miért nem megyek be, de az nem jött. Biztos elromlott a kérdezőrendszere, vagy csak szimplán fáradt. Éjjel nem nagyon aludt, gondolom előtte se. Azon se lepődnék meg, hogy mire visszajönnék, bealudna. Lenne szívem felkelteni, bármilyen édesen is aludna. Ha már annyit szenvedtem lent eddig a reggelivel, akkor az a minimum, hogy frissen eszi meg, mégis csak vendégségben van. Utána átaludhatja felőlem az egész napot, a park megvár minket.

- Oké, mindjárt jövök. Ígérem. – válaszoltam neki, majd azzal a lendülettel szaladtam le a konyhába.
Na, úgy látom már fater is felébredt, de most nem nagyon van hangulatom beszélgetni vele, de muszáj.


- Jó reggelt. – köszönök egy kicsit unott hangon. Igazából csak fáradt vagyok, de a kávé majd feldob valamennyire.
- Jobbat. – válaszol az öreg. Látom nem valami jól sikerült az éjszakája.
- Na mondjad, mi bánt? – hétszentség, hogy egyedül volt egész éjjel, vagy elég hamar kikosarazták.
- Semmi, csak nem aludtam jól. Örülök, hogy jó volt az éjszakád. Hallottam ám. – válaszolja egy komisz vigyorral az arcán. Ezt a vigyort tuti, hogy tőle örököltem. Tagadhatatlan, hogy neki ez jól is áll.
- Ne máááááár. Ennyire azért nem voltunk hangosak. – bököm oda neki.
- Azt te csak hiszed. Csend volt a házban, míg el nem kezdtetek kamatyolni. – mondja röhögve fater. Hát ez kész!
- Csak irigykedsz. És ha most megbocsátasz, én megyek vissza a szobámba, ugyanis dolgom van. – hát igen, nem bírtam ki, hogy ne vigyorogva mondjam. Kicsit büszke is vagyok, mert most nekem összejött, neki meg nem. Háh.
- Irigykedik a franc! Négyszer annyi több nővel voltam, mint te valaha. – aha, most már inzultál is, jaj de szeretem ilyenkor.
- Jaj, maradj már fater. Majdnem kétszer annyi idős vagy, mint én! De most tényleg megyek.
- Jól van. Sok sikert. Azért bízom benne, hogy végre valami komoly lesz a dologból. – ezt se nagyon hallottam tőle. Eddig még arra bátorított, hogy minél több csajt döngessek meg. Csak nem átgondolta ezt az egészet?!
- Rajta vagyok az ügyön. – és már megyek is felfele, de előtte intek apunak.


    Berakok egy csészét a kávégéphez, majd még egyet. Megfogom a cukros bödönt, kiszedem a tejet a hűtőből, a fiúkból kiszedek két kiskanalat, rárakom őket egy tálcára, és már megyek is vissza Lynahoz.
Lassan kinyitom a szobám ajtaját, de egyelőre még csak a kávés tálcát viszem be, a kajával telit nem bírnám el. Ahhoz növesztenem kéne legalább még két kezet.

- Jó reggelt, édesem. – nagy mosolyogva mondom Lynanak, aki épp a kanapén heverészik. – Csak nem bealudtál? – lemegyek a lépcsőn és mellé rakom a tálcát. – Nem tudom, hogy hogyan szoktad inni a kávét, úgyhogy a biztonság kedvéért hoztam fel mindent. – egy szava nem lehet rám. Tuti, hogy elfelejtettem valamit, de annyi bajom legyen. Még egy kör a konyhába már nem oszt, nem szoroz.


A hozzászólást Abel Edwiel összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 14.05.13 21:39-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
779
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 13.05.13 21:16

- Biztos lehetsz benne, hogy nem. - Meglehet ez most nem hangzott olyan komolyan mint amilyen komolyan gondoltam valójában. De ha én egyszer végre eljutok odáig, hogy felöltözhessem hát az atya úr isten sem fogja rólam leimádkozni a ruháimat. Csak azért, hogy ennek a végére járjunk... Meg a nagy francokat.
- Olyan opció nálam nincs... - Tudom most szörnyen ünneprontó lehetek, de majd csak túlteszi magát valahogy ezen is. Nincs mese. Ezt is meg kell szokni. Nálam kétféle opció létezik. Az első az amit én akarok, a második pedig az amit megteszek azért, hogy az legyen amit én akarok. Nos, még ha lenne is harmadik az is valami ilyesmit foglalna magába... Természetesen más megközelítésből.
- Te most leszóltál? - Hát ez már mindennek a teteje. Hm, kezdő a szakmában? Talán percekkel ez előtt is ezt nyilatkozta volna? Hát ezt már sosem fogjuk megtudni. De akkor is... Nem gondolja ha kizárólag csak az idegszálain kívántam volna táncolni azt már régen megtettem volna?
- Személyes probléma... - Én előrelátom ha felbosszant nem felelek a tetteimért. Hajlamos vagyok kissé túlzásokba esni, ami engem a legkevésbé sem zavar, de számára még okozhat kellemetlen pillanatokat.
- Komolyan mondom olyan vagy mint egy neveletlen kisgyerek. - Azt hiszem egy úttal már reménytelen is. Nem tudom eldönteni, hogy inkább egy kamaszra emlékezet vagy sokkal inkább egy tíz éves kisfiúra, akinek az édesanyja soha sem mert a kezére csapni mikor valami rosszban sántikált. De mindenesetre jobb ha tudja, hogy én merek... Viszont senkit sem áll szándékomban megnevelni.
- Esetleg nem szeretnél a fél házon körbezavarni, hogy a hajamat is megtudd húzni? - Ha már óvodát nyitottunk... Na mondjuk azért már tényleg harapnék, de simán kinézem belőle, hogy párszor körbefutjuk a házat... Tök mindegy, hogy miért. Szerintem akkor is az volna a legszebb pillant mikor az üldözőből üldözött lesz!
- Na és azt szabad tudnom, hogy mégis mit akarsz elérni? - Csak mert nálam egyáltalán nem olyan szép pillanat mikor szakad a film... Épp ezért is könnyítené meg a dolgomat azzal ha tudnám, hogy mégis mire megy ki ez a játék. Na és miért nem előbb próbálta? Sokkal hatásosabb lett volna...
- Szörnyen vicces... - Néztem rá bosszankodva. Nem értem miért kell velem ezt csinálni?? Anélkül is belementem volna egy éjszakai fürdőzésbe, hogy ő ruhástól dobott volna bele.
Mindjárt jövök. Ígérem. Ezt mintha már hallottam volna... vagy csak nekem van olyan érzésem? Komolyan mondom nem értem mi tart eddig. Kettecskén minden annyival gyorsabban ment volna és én sem filóznék most azon, hogy melyik pillanatban csukódnak majd le a szemeim akarva akaratlanul, mert már egyre nehezebbnek érzem őket.
- Jó annak aki aludt is valamit. De teszek rá... Nekünk jobb volt. - Mosolyogva közlöm vele nagy nyújtózkodásom közepette, de még mindig nincs elég energiám ahhoz, hogy felkeljek.
- Nem, ahhoz még kérek két percet. - Miket beszélek? Fél perc is elegendő volna. De azt hiszem erről most már letehetek.
- Hát tudod eléggé... ijesztő volna ha tudnád. - Na az már jóval többnek számítana mint pusztán furcsaság és több is volna mint egyszerű véletlen.
- Ez most azt jelenti, hogy nekem innen fel kell kelnem? - Néztem rá nyűgösen és álmosan abban bízva, hogy majd nemet mond pedig tudom, hogy igen.

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 13.05.13 22:33

    - Milyen ünneprontó vagy. De nekem így is jó… - dehogy jó, de muszáj volt beletörődnöm. Panaszra meg nem igazán lehet okom, maximum akkor lehetett volna, ha még nem láttam volna ruha nélkül.
- Most viszont van. – már csak ezért a válaszért is minimum egy pofont kaphatnék. Olyan pofátlan vagyok…meg szemtelen. Azért remélem látja, hogy tényleg csak viccelek vele. – Újítani mindig kell.
- Miért szóltalak volna le? Ez csak egy állítás volt. – most milyen kérdés ez?! Nehogy már ilyenen felkapja a vizet. Állítólag nem hivatásos hisztiző.
- Nana! Nincs durci, mondtam már. – se bunkózás, de ezt már nem merem mondani, mert a végén én lennék a rossz. Nem mintha most nem, de mégis jobb abban a hitben élni, hogy kivételes jó vagyok. Igen ritka az ilyen alkalom, de nem elképzelhetetlen.
- Ha tudnád hányszor hallottam ezt… - most komolyan, nem volt olyan ember aki ne mondta volna még rám, hogy egy kisgyerek vagyok. Persze a neveletlen szót nem sokan tették hozzá, de most mit tudok tenni ez ellen? Semmit. Nem rajtam múlt az egész, hogy milyen is leszek nagyobb koromra. Annak azért örülhetnének az emberek, hogy nem egy bűnöző vagyok…na igen, már ezt sem mondhatom el magamról. Hiába nem csináltam semmi rosszat, mégis börtönben ültem. És aki már ült dutyiban, az már bűnözőnek van elkönyvelve. Hát kapják be az emberek! – Azért köszönöm a bókot. – jólesett.
- Reggeli tornaként szívesen körözgetek veled bárhol. De hajhúzásról szó sem lehet. – már megint ez az idióta vigyor van az arcomon. Borzalom. Oké, tényleg futnék vele bárhol, annak ellenére, hogy nem igazán rajongok a futásért. Hajhúzást meg minek mondta, nem értem. Tettem volna valami rosszat, és csak cukkol? Kutya legyek, ha ki tudok rajta most igazodni.
    Na most elő kéne állnom egy nem túl nyálas válasszal. De most inkább könnyen lerázom, de bármit mondok most, azt egy kérdés fogja követni.

- Majd később megtudod. Ez maradjon titok. – kellett nekem kimondani a titok szót, most biztosan addig fog nyaggatni, míg el nem mondom neki, hogy pontosan mire is gondolok.
- Ne legyél már ilyen. Tudod, hogy csak viccelek. – lehet, hogy ez neki már nem vicces, de én egész jól elszórakozok rajta. Tényleg szörnyű vagyok.

    Komolyan mondom, hogy megzabálom. Lyna teljesen levett a lábamról, egyszerűen hihetetlen. Ilyen hamar kész vagyok tőle, ez már azért durva. Nem szoktam én ilyen korán ennyire ellágyulni. Most valaki igazán leboríthatna egy vödör jéghideg vízzel.

- Pontosan. – bólogattam, hiszen teljesen egyetértek vele…nekünk jobb volt; kielégítőbb volt, mhm…Azért látni, hogy jól érzi magát, ennek viszont nagyon örülök. Sofia párszor a fejemhez vágta, hogy borzasztó házigazda vagyok, de ő mindenre kényes volt. Ha meg is kértem volna a kezét, még akkor is egy bazdmegot kaptam volna tőle. Istenem, mekkora egy barom voltam, hogy egy ilyen nőbe szerettem bele akkoriban!
- Kapsz hármat is. – hogy én milyen nagylelkű vagyok vele. Ezért már oklevelet kéne kapnom. Jobb esetben diplomát.
- Maradhatsz itt, de legalább ülj fel. –elég kemény ahhoz a kanapé, hogy ne boruljon fel a tálca. Felmegyek a szoba ajtajához, lehajolok, és felveszem a kajás tálcát.
- Egy kis ösztönzésképp; reggeli! – ezt is odaviszem a kanapéra. Úgy mozgok, mintha valami veterán pincér lennék. Én előre szóltam neki, hogy nem kell ahhoz betegnek lenni, hogy ágyba kapja.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
779
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 14.05.13 13:01

- Nem elég, hogy tévedtem. Most már ünneprontó is vagyok. Mond csak, nincs benned mostanra már egy egészen kicsi szégyenérzet? - Komolyan mondom nem tudom már nevetnem kéne vagy felháborodni. Jól lehordanom vagy megölelnem egy nagyon utállak kíséretében.
- Nem. Nincs. - Na hát ez már több is mint szemtelenség. Ennyiszer ellent mondani nekem ilyen rövid idő alatt. Nem szép dolog, nem szép...
- Meglehet, de a változás nem mindig olyan jó mint hírből. - Ez azért már picit elgondolkodtatott, de csak nem hagyhattam szó nélkül. Ennyivel aztán nem maradok alul. Ezt lassacskán már kénytelen leszek kihívásnak tekinteni. Abban a játékban viszont nincsenek szabályok. Annyit kell tenned, hogy eldöntöd miként szeretnél játszani, de amint látom ő a kevésbé tisztességes utat választotta.
- Nem, ez több volt mint egy állítás. - Nem hiszem el, hogy most tényleg ezen akar velem összekülönbözni. Ám legyen. Nem ez volna az első... Én meg hát ettől sem fogok visszatáncolni.
- Miért? Mert ha rossz kislány leszek akkor netalán el is fenekelsz? - Na most én voltam a szemtelen. De hát mondtam volna, hogy jól van fiam ezt utoljára az anyukámtól hallottam úgy utoljára tizenöt éve, hogy hagyjam abba a hisztit és ne duzzogjak...
- Látom nem sok eredménnyel... - Jobban mondva láthatóan nem lett meg az eredménye. Ezt aztán jól megkaptam, egy nagy kisgyereket, akivel majd jól meggyűlik a bajom alkalomadtán.
- Bármikor... - Ezt bármikor gondolkodás nélkül újra kimerem jelenteni. Szóval, ez már igazán nem fog gondot okozni ha netán újra hallani szeretné tőlem. De tudtom szerint nem mint nevelőnő vagyok itt...
- Akkor mégis mi motiválna? - Még szép, hogy szó sem lehet hajhúzásról. Mert arra különösen allergiás vagyok és azért már tényleg hajlamos vagyok bevágni a durcit vagy csak simán elmagyarázom neki, hogy mit is húzogasson szabad idejében.
- Titkok, meglepetések... Volna még valami? - Ezt a két dolgot egyszer még nagyon megfogom utálni, amennyi fejfását okoznak még neme majd a közeljövőben.
- Miért? Mégis milyen vagyok már megint? - Kérdeztem vissza már reménytelenül. De jobb lesz ha odafigyel rá, hogy mit is mond nekem. Az ünneprontót már kilőttük vagy megint csak én tévedtem?
- Tévedtem, fél perc is elég lesz... - Igen, ez úttal én ismertem be, hogy tévedtem. De még akkor is azt mondom, hogy ez legyen életem legnagyobb tévedése.
- Te jó ég. ez egy kisebb gyerekseregnek is elegendő volna. - Ültem fel a kanapén. Ám nem csak ez ragadta meg a tekintetemet. Volna még itt valami...
- Ezt most komoly? - Mutattam a gofrira mosolyogva. Azt hiszem ez most mindkettőnknek meglepi volt.

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 14.05.13 15:24

    - Örülök, hogy ezt így belátod. – imádom cukkolni. Nagyon is. – Szégyenérzet? Úgy nézek én ki, mint akinek van olyanja? – ez még viccnek is rossz. Nem szoktam sosem szégyellni magam.
- Pedig van. – most be kéne bizonyítanom neki? Hát nem fogom. Hiába mondja, hogy nincsen harmadik opció, tudom, hogy van, csak nem meri belátni.
- Ah, te…ne veszekedjünk már. Holnapig győzködhetnénk egymást. – próbálom lezárni ezt az egészet, mert már kezd belefájdulni a fejem. Inkább megadom magam. - Nyertél. – ezt már halkan mondom, de nem eléggé. Biztosan meghallotta. Mindegy is, had örüljön a pici lelke.
- Egy reggeli torna. – na igen, az tudna motiválni. Most ugyan nem egyre gondolunk szerintem, de ki tudja. Lehet neki is olyan a piszkos a fantáziája, mint nekem.
- Szokd meg. Velem ilyen az élet. – televagyok titkokkal és meglepetésekkel. Nem is tudom, hogy melyik a jobb. Mindig is jó titokzatosnak, rejtélyesnek lenni, viszont az sem hátrány, ha az ember mindig meglepetést tud okozni másoknak. Persze az attól is függ, hogy mi a meglepi tárgya, de a kellemes – esetünkben vízmentes – meglepetések mindig jól jönnek. Akad pár olyan emberke, aki nem szeret meglepődni. Na, őket kifejezetten szeretem. Nem vagyok én gonosz ember, és szeretem látni, ha valaki mosolyog olyanon, amit én csináltam; vagy épp mondtam.
- Olyan izé…hogy is mondjam. Nem tudom. De szinte soha ne vegyél véresen komolyan. – megszoktam, hogy sokan felkapják a vizet szinte minden második szavamon. De könyörgöm, meg kell szokni. És állítólag nem olyan nehéz.
    Ah, annyira éreztem, hogy ez a gofri nem egy túl jó ötlet. Ma lesz a napja, hogy elmegyek és veszek egy normál formásat. Ez a szivecskés ez borzasztó. Hogy hogy magyarázom ki azt nem tudom, de lehet jobban járok, ha meg sem szólalok. Hiába mosolyog, rajtam ez most nem segít.

- Hát, látod. – zavaromban a fejem vakarom. Valahogy én ezen nem tudok mosolyogni.
- Akkor együnk. – próbálom elterelni a témát a gofriról, de kétlem, hogy megúszom ennyivel. – Jó étvágyat. – megvárom míg először ő szedi le, azt amit szeretne, nekem bőven elég lesz az, amit a tálcán hagy. Amúgy sem illik a házigazdának elszedni a legfinomabb falatokat. Nem mintha nem tudnék újból nekiállni ezeknek, de idegzetem nem lenne most hozzá, az fix. Elég volt nekem az is, mire ezeket megcsináltam. Ha Lyna látott volna, tuti szétröhögte volna ott magát.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
779
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 14.05.13 19:05

- Abel, én most annyira nagyon utállak. - Néztem rá szomorúan. Persze egyáltalán nem azért, mert komolyan gondoltam volna. Habár most ebben a pillanatban sok minden megfordult a fejemben, de az hogy ténylegesen utálnám az valahogy kimaradt. Annyira tudom... Látom rajta, hogy élvezi hogy bosszanthat. Azt meg még inkább, hogy még sikere is van a dologban, mert komolyan mondom már feltudnék robbanni.
- Hát kellene. - Vágtam rá gyorsan rosszallóan, de persze nyilvánvalóan nincs. Most mondanám, hogy ez még változhat, de erősen kétlem. Bennem sincs túlzottan sok és már ez sem fog megváltozni.
De ezt ugyan akkor inkább pimaszságnak nevezném némi szemtelenséggel párosítva. Ami ebben a leginkább bosszant, hogy én is ilyen vagyok.Így hát akkor... emberemre akadtam benne?
- Áh, nem-nem. Addig sajnos nem érek rá. Annál azért előbb kell jobb belátásra bírnunk egymást. - Én nem is veszekszem. Aljas rágalom. D ha most még ezzel is előhozakodom mint ténnyel, akkor nem tudom mi lesz. De most inkább nem is akarom megtudni. Eljön még az én időm.
- Aham, az attól függ mi áll a tantervben?! - Ez nem vicces, mert hogy én ténylegesen szoktam futni néha reggelente ha kivételesen rá tudom venni magam. De ha mégsem, akkor marad a futópad. De szerintem itt most nem egészen az efféle sportokra kell gondolni. Nekem ugyan is nagyon is sok dolog átfutott az agyamon pillanatok alatt. Hogy úgy mondjam mind a kettő megizzaszt annyi különbséggel, hogy az utóbbinál sokkal kisebb az erőfeszítés és annál nagyobb az élvezet. Na meg persze eredményesebb is.
- Igyekezni fogok. - Majd tényleg igyekezni fogok ha már úgy áll a helyzet, hogy bármihez is hozzá kell szoknom, akkor ez a minimum. De neki sem lesz könnyebb. Hosszútávon eléggé idegölő tudok lenni. Nem tagadom, hogy igen is kell hozzám türelem, de ugyan akkor nekem is nagyon sok tud lenni másokhoz. Így szerintem az amit én kérek egyáltalán nem sok.
- De azért néha jó volna, nem? - Szerintem azért ezt most kicsit elhamarkodta. Mert szerintem van az a helyzet, amikor nagyon is kell a komolyság. Ez szinte elkerülhetetlen tényező. Majd akkor is csak sakkozni fogunk és egymást kerülgetni, hogy végül ki kap mattot?
- Kitalálom. Szív alakú volt a sütőforma? - Nem volt ez olyan nehéz. Amúgy meg érthető, ha nem volt vele kedve külön kínlódni, bár ehhez is csak annyit tudnék még hozzáfűzni, hogy segítettem volna és akkor már régen meglennénk vele. Szerintem én már magamat ismervén meg is reggeliztem volna miközben csinálom.
- Jó étvágyat. - Te jó ég. Én azt hiszem már elvesztem a tálcán. Őszintén hát fogalmam sincs mit ennék. Hát akkor válasszunk kizárásos alapon... A rántotta a nyertes. Hogy ki fogja ezt mind megenni? Nos, azt nem tudom. Végül csak a tányérét nyúltam na meg persze egy villa sem mellékes. De ha most két perc múlva ő is azzal jön, hogy úgy és annyit eszem mint egy kis veréb hát én őt fogom feltálalni.

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 14.05.13 20:04

    - Dehogy utálsz. – ha így is lenne, már rég elhúzta volna a csíkot innen. Ezt a szomorú arckifejezést viszont nem bírom elnézni. Régen nem hatott rám az ilyesmi, de mostanára ez megváltozott. Odamegyek, és átölelem, a nyakára egy puszit adok. Ez nálam a „ne haragudj” helyett van. Nehezemre esik bárkinek is kimondani, hogy sajnálom, ilyenkor inkább jön az ölelés, csók…és ami ezt a kettőt általában követni szokta; a békülős szex. Annál jobb dolog nem nagyon van a világon.
- Majd idővel talán lesz. – de inkább mégsem. Nincs semmi szégyellnivaló sosem abban, amikor csinálok. Oké, vannak kivételes alkalmak, de ötévente talán egyszer.
- Miért, hova sietsz ennyire? – én aztán nem fogok egyhamar elengedni. Még akkor sem, ha muszáj mennie. – Látod, én megadtam magam. – és tényleg, ő nyert.
- Ah, az én tanmenetem eléggé speciális. – ó, ha tudná! Többet nem árulok el, egyelőre. Lynat ismerve most úgyis egy kérdést fogok kapni. A fene egye meg a kíváncsi természetét. Mondjuk jobb, ha én meg sem szólalok.
Jó, oké. Most tényleg meggondolatlanul mondtam, hogy ne vegyen komolyan. Igazából helyzet-, és témafüggő, hogy mikor kell engem igazán komolyan venni. Általában az arcomra van írva, ha csak poénkodok, úgyhogy elég könnyen fel lehet ismerni, hogy mikor is viccelek valójában. Sokszor előfordult már az, hogy halál komoly fejjel néztem valakire, és próbáltam beetetni vele valamit, de nem ment. Mindig elröhögtem magam. Azt hiszem, hogy gyakorolnom kell.

- De. – zártam le röviden a dolgot. Már alig várom, hogy a parkban legyünk, ahol szinte mindenre fény fog derülni…azt hiszem. Majd ott láthatja rajtam igazán, hogy füllentek-e vagy sem, vagy mit gondolok komolyan, s mit nem.

    - Pontosan. – hát ilyenre még egy szobrász se tudta volna megvágni a gofrit. Én meg aztán főleg nem. Én nem szívet csináltam volna, hanem háromszöget. – Hiába, az a normál kocka alakú nálunk nem létezik. – nem is értem miért. Lehet alaposabban körül kellett volna néznem lent a konyhában. Ki tudja hány szívecskés cuki-muki dolgunk van. Már a gondolattól is kiráz a hideg. – Lehet, hogy a park felé menet keresünk valami műszaki boltot és beszerzek egy olyat. – mert ez az állapot tarthatatlan. Nagyon kiverte nálam a biztosítékot. Értem én, hogy romantika meg szerelem, de ez túltett mindenen.
    A kávémat úgy húzom le, mintha feles lenne. Ébren kell maradnom. Nem sok tart vissza attól, hogy ráboruljak ide a tálcára. Akkor szó szerint ennivaló lennék…
Lyna a rántottát eszegetni, én meg lenyúlok egy pirítóst meg két szelet bacont…jaj de rég ettem már ilyet. Rá kéne szoknom az itthoni kosztra, és nem mindig étterembe járkálni.
Amint befaltam, az egyik gofrihoz nyúlok, megkenem picit mézzel, mert úgy lesz igazán finom, majd miután Lyna befejezi a rántotta csipegetését odanyújtom a gofrit a szájához.

- Ha már jót mosolyogtál rajta, legalább kóstold meg. – addig innen fel nem állunk, míg legalább egy falatot nem eszik belőle. Ha már így beégtem, akkor ez a minimum.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
779
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 14.05.13 21:51

- Dehogy...nem. - Annyira utálom, hogy annyira tudja mindig, hogy mit szeretek és hogy mit akarok még akkor is ha nem mondom ki. Látható jelei azért voltak... De akkor is, bármilyen meglepő van olyan aki ezekből képtelen olvasni. Na az már egy eléggé elkeserítő tény, legalább is egy nőnek nagyon. Mikor hiba strapálja magát, semmire sem megy vele. Tulajdonképpen hiábavaló minden erőfeszítése. Ha meg kerek-perec kimondja amit gondol akkor meg a hangvitelével van a probléma. Nem azt mondom, vitatkozni is legalább olyan jól tudok mint kérdéseket feltenni, csak hogy nem szeretek. Sokkal jobban tudok örülni az ilyen pusziknak és amikor megölelnek ahelyett,hogy tovább folytatnánk. Tud időzíteni az egyszer biztos. A mai este folyamán már többször is megmutatkozott páratlan tehetsége.
- Nem, nem lesz. - Nem bánságképp mondom és nem is azért, hogy legyen min összekapnunk, hanem mert ez így van. Tapasztalat és van ami nem változik. Ahogyan mi sem. Az emberek egész egyszerűen nem tudnak megváltozni. Próbálni próbálják persze és vannak akik igyekeznek. Működik is egy bizonytalan ideig, de mint tudjuk semmi sem tart örökké.
- Mindenesetre holnap reggel dolgozni. - Mert ha ma délutánra be kéne mennem hát én sírva fakadnék. Kizárt ,hogy el tudnám viselni azt a bolondok házát több mint nyolc órán keresztül. Szerintem a tulajdon köpenyembe fojtanám bele őket sorjában oszt jól van, mehetnek. Már nem lesz velük probléma. Kialvatlanul, hát nem vagyok valami türelmes.
- Meg a fenéket. Csak azért mondtad, hogy én végre befogjam. - Ez nyilvánvaló. De nem hibáztatom érte. Mindenki másképp csinálja, de szinte minden férfinak van valami külön módszere az ilyesmire. Ő egyszerűen megadta magát, amit én nem nevezném győzelemnek, egyáltalán. Mások megvárják még teljesen kiakadok amíg végül azon kapom magam, hogy pontosan ezt akarták és most azt használják ki, de csak elérték amit akartak. Olyan aljasak...
- Hűha, te most igazat adtál nekem? - Most komolyan? De most tényleg? Nem tévedtem, nem vagyok ünneprontó? Semmi? Igazam van? Milyen nap van? Mert az biztos, hogy nem karácsony.
- Honnan tudod? Csak azért mert ez volt kéznél az még nem azt jelenti, hogy másik nincs. - Talán csak keresni kellett volna... De nem ő az egyetlen férfi, aki nem túl jó ismeri ki magát a konyhában. Mibe, hogy ha most lemennék tíz perc alatt találnék egyet neki?!
- Ahogy akarod. Én így szívecskésen is szeretem. - Részemről, nekem mindegy. De most tényleg nem állt szándékomban azon problémázni, hogy a gofri miért lett éppen szív alakú?! Egyszerűen csak megmosolyogtam a dolgot és ennyi. Meglehet nekem se lett volna kedvem másikat keresni egy átvirrasztott éjszaka után. Ez pedig már maga a főnyeremény, hogy ténylegesen ágyba kaptam a reggelit. Az meg már valami szenzáció, hogy tényleg ő maga csinálta. Azért jó tudni, hogy nem esik nehezére az ilyesmi, mert sokaknak igen.
- Jó, de előre szólok, hogy nem fogok mindent végigkóstolni. - Jó, legyen ahogy kívánja. Bár ez az etető szisztéma előbb is az eszébe juthatott volna. Tudom, én se akarjak túl sokat. Ahogy kérte beleharaptam a gofriba majd kivettem a kezébe. Nem mintha nem tudnám elviselni,hogy valaki etessen, hol ott már jó ideje nincs meg a kis etetőszékem.
Cukrot tettem és tejet öntöttem a kávémba majd kavargatni kezdtem. Látom ő már szinte el is felejtette, hogy volt kávéja. De ne gondolja, hogy én is úgy lefogom húzni mintha csak egy kör tequila volna. Van, hogy órák hosszáig tudom inni a kávémat. Nem, hogy már meghűl addigra, hanem teljesen kihűl, de nekem még mindig van. Na jó, most az egyszer megpróbálok expresszbe kapcsolni. De ha egyszer nem szeretem ha túl meleg és ha már itt tartunk megsütni sem szeretem magam. De valahogy mindig van szerencsém megégetni a nyelvemet.

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 15.05.13 16:59

   - Akkor mondd még egyszer a szemembe. – húha, ez azért merész volt tőlem, de tudom, hogy nem fogja kimondani, mert hazugság ez az utállak dolog. Körülbelül annyira utálhat, mint én őt. Konkrétan semennyire.
- Ne legyél ebben olyan biztos. – érzi, hogy már menthetetlen vagyok? Ha nagyon akarnék, megváltoznék. De nem. Mivel az akaraterőm a béke segge alatt van, ezért nem fogok senkiért, és semmiért sem megváltozni. Egyszer-kétszer megpróbáltam, de inkább ne is beszéljünk róla.
- Ne már! Nem tudsz beteget jelenteni? – simán mondhatná, hogy megfázott. Jó, persze én aztán nem tudom, hogy hogyan zajlanak az ilyenek a melóhelyeken, mert még sosem dolgoztam. Szégyen vagy sem, hivatásos lazsáló vagyok. Sosem várták el tőlem, hogy elmenjek dolgozni. Apu mindig is ellátott pénzzel, nekem meg nem is kell több. Ha meg befuccsol a biznisz, akkor lesz egy kis gáz. De manapság mindent meg lehet oldani…főleg itt Vegasban.
- Dehogyis. Miket feltételezel rólam?! – lebuktam. Ennyire látni lehetett rajtam, vagy már csak tapasztalatból mondta? Gondolom nem először mondták már neki ezt. Igaz, nem azért mondtam, hogy fogja be, mert felőlem bármennyit beszélhet. Szimplán csak azért adtam meg magam, hogy ne nyaggasson tovább.
- Bizony. Okozok én majd még meglepetést neked, ne aggódj. – mondjuk ezt kár volt mondanom, úgyis tudja. Párszor már tapasztalta is. De egy szava nem lehet arra, hogy egyszer sem figyelmeztettem. – Amúgy tényleg ennyire meglepett a dolog? – párszor még meglehet, hogy igazat fogok neki adni. De azért ne élje bele magát teljesen.

    - Átnéztem a létező összes szekrényt odalent. De csak ezt találtam. – célnak megfelelt, szó se róla, de még mindig ki vagyok akadva, hogy csak ez volt itthon. Túl kell tennem magam ezen az óriási tragédián. Kénytelen leszek én is enni a gofriból, persze csak ha Lyna nem vette volna ki a kezemből. Úgyhogy meg is kenek még egyet egy kis mézzel, aztán gyorsan be is falom. Sokszor mondták már, hogy ne egyek túl gyorsan, és rágjam meg a falatot, de nekem nincs erre időm. Nem valami csibe vagyok, hogy csak úgy csipegessek. Szeretek mindent gyorsan csinálni.
- Nem fogom rád erőszakolni. Annyit eszel, amennyit csak szeretnél. – nem vagyok az anyja, hogy megmondjam, hogy mennyit és mit egyen. – Ha gondolod csinálok neked repetát. – bár ahogy elnézem nem fog kelleni.
    Amíg Lyna nagyban iszogatja a kávéját, én hanyatt vágódom mellette. El se tudja képzelni, hogy mennyire fáradt vagyok, de inkább nem teszem szóvá. Alig várom, hogy induljunk a parkba. Ott biztosan fel fogok ébredni.

- Szólj, ha készen vagy, és mehetünk. – addig én becsukom a szemeimet, és megpróbálok nem bealudni. – Ne aggódj, nem alszom el, csak bőrön át nézek. – na persze, szuperhős is vagyok. Lassan majd azért fog böködni, mert épp horkolok. Amúgy nem szoktam, csak mikor tényleg fáradt vagyok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
779
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 15.05.13 18:42

- Nem tudnál mondjuk kettőt kérni tőlem? Kettőt, de könnyebbet? - Ha egyszer nem tudom, akkor nem megy. Így még csak meg sem próbálom, mert félő, hogy abból valami egészen más kerekedni ki, de semmiképp sem az, hogy utálom. Szerintem még csak nem is hasonlítana rá. Valahogy én ezzel a mond a szemebe dologgal mindig hadilábon álltam különösen ha épp hazudni kellett volna. Mert azt nem tudok. Képtelen vagyok valaki másnak a szemébe hazudni. Amúgy sem hazudok valami jól Az más dolog ha csak őszintén és az igazságot mondom. Az szemrebbenés nélkül megy, legyen szó bármiről. Ha szeretem, ha utálom, ha gyűlölöm... A véleménykinyilvánítás is jól megy, ami egyébként senkit sem érdekel látszólag. De ami igaz, az igaz. Ha érdekel ha nem és ez a legszebb az egészben.
- Csak egy jó okot mondj, hogy miért ne? - Én annyival tökéletesen beérem, már ha elég jónak bizonyul majd. Még kötekedni sem fogok. Bár az kicsit nehézkesen megy, hogy én valamibe ne tudjak, karjak belekötni. De talán még ezt is kibírnám.
- Ez általában fordítva szokott történni. - Általában az emberek szoktak nálam beteget jelenteni, én meg már a fejem fogom tőlük. Azt hiszem kimerem jelenti, hogy én szeretem a munkámat és nem vágyom többre. Leszámítva, hogy az első gyakorlati órákon én is ugyan úgy ki dobtam a taccsot mint mindenki, de azt hiszem ahhoz képest elég jól bírom. Néha már totál olyan érzésem van, hogy pszichológiából doktoráltam. Komolyan, nincs amihez ne értenék. Rendkívül könnyen tudok mások idegén táncolni és engem is rettent gyorsan ki lehet akasztani ha a megfelelő emberke próbálja azt. Egyébként óránkig el tudom hallgatni bárki sanyarú sorsát, siránkozását, eszetlenségét, szerencsétlenségét, kénytelenségét rezzenéstelen arccal. Talán mégis csak rossz szakmát választottam. Ugyan is az utóbbi annyival jobban fizet viszont annyival előbb bolondulnék meg.
- Akkor mond a szemembe, hogy nem így van. - Igen, jól látja a helyzetet. Most valóban a saját fegyverét fogom felhasználni ellene. Meglátjuk neki ez mennyire megy és hogy nekem mennyire válik be. Ha kimondja én elhiszem.
- Most hogy így mondod, már is kezdek. - Komolyan mondom én már ilyen szinten kezdek félni tőle. Nem tudom mivel tud leginkább az idegszálaimon táncolni... Azzal, hogy mindig az utolsó szó jogáért megy a küzdelem vagy az effajta meglepetéseivel és hogy nem olyan kiszámítható mint ahogy én azt gondoltam.
- Amúgy tényleg. - Tényleg, nem tehetek róla. Nem számítottam rá, hogy ténylegesen igazat fog nekem adni.. Én csak úgy mondtam valamit, mert szerintem igazam volt, de nem gondoltam volna, hogy ezt ős így belátja majd. Mert lásuk be egy nőnek ritkán lehet igaza. Még ha igaza van is, akkor sincs.
- Ha én mégis találok egyet mit kapok? - Nem tudom miért gondolom, de szerintem kell lennie... Legalább is... Én nő vagyok és akkor sem a szív alakú sütőformát kaptam volna le a polcról, amint megláttam volna. Akkor már inkább vettem volna kettőt.
- Úgy merészelj el aludni mellettem, hogy egy vödör víz lesz az ébresztőd. - Láthatja rajtam, hogy nem viccelek. Legszívesebben most én is csak visszadőlnék és garantáltan fél percen belül már aludnék is. De nem tervezném átaludni az egész napot. Gondolom ő sem azt szeretné nézni, ahogy egész nap alszom.
- Mielőtt még megkérdeznéd képes vagyok rá. Megteszem. - - Néztem le rá komolyan, bár még egy fél pillanat és nem hogy elmosolyodom, el nevetem magam. Nem tudom ezért most mi járna... Történetesen, hogy nem olyan túl régen másztunk ki az ágyból, de őt így most valahogy sokkal vonzóbbnak találom mint a kávémat a kezemben.

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 15.05.13 19:43

    Tudtam én, hogy nem fogja a szemembe mondani, hogy utál.
- De, tudok; ne mondj semmit, csak csókolj meg. – nem bírok betelni vele. Ő kérte, hogy kérjek tőle két könnyebb dolgot…
- Nem ismersz még, és fogalmad sincs arról, hogy meg tudok-e változni vagy sem. – remélem ez elég jó ok volt neki ahhoz, hogy elhiggye. Lehet képes lesz arra, hogy mondjuk két-három nap alatt változtasson rajtam valamit, de mindkettőnknek kitartónak kell lenni. Én viszont a változás puszta gondolatától falnak tudnék menni. Fogadjanak el úgy, ahogy vagyok. Punktum.
- Csak neeeem? Csak nem egy doktor nénivel van dolgom? – na ezt már nevezem. Lehet gyakran lennék beteg, már csak azért is, hogy egész nap ápolgasson. Bármit lekövetnék annak érdekében, hogy egy kicsit is megfázzak. Akkor aztán egész nap az ágyam mellett ülhetne. Mert ugye ha egy férfi beteg lesz, akkor ő már a halálán van. A nők meg mindent túlélnek, ezt mindannyian tudjuk. Ha mi, kanok nem is hangoztatjuk ezt, de sokszor a nők jóval keményebbek nálunk. Ez amolyan nem publikus titok, amit mindenki tud.
- Hé-hé-hé! Ne koppints…ez az én módszerem! mondom nevetve. A kis sunyi megpróbálja ezt ellenem használni, hmm…a szemébe nézek, és egy pislantás nélkül mondom neki, amit hallani szeretne. - Nem azért mondtam, hogy befogd. Mondtam már, hogy szeretem mikor… - nem, nem csicsereg, ezt ma már megbeszéltük. - …beszélsz.
- Mondom, hogy nem kell miért aggódni. A legrosszabbon már túl vagy, nemde? – jelenleg elképzelni sem tudok rosszabbat a medencébe dobásnál. Ha nagyon megerőltetném az agyam, lehet kitalálnék valami jobbat, de most nem tervezek ellene semmit.
    Azt hittem, hogy lezártuk ezt a gofris témát, de úgy tűnik, hogy nem. Most tényleg azt akarná nekem bebizonyítani, hogy nem voltam elég alapos a sütő utáni kutakodásban? Na ne már…

- Akkor elviheted a szívecskéset. – az már túl snassz válasz lett volna, ha azt mondom, hogy megkap engem még legalább egy éjszakára. De nem kell neki ahhoz semmit se találni, hogy megkapjon. – Tényleg kutakodni akarsz? – az fasza lesz. Ki tudja, hogy miket fog még találni lent, ha netalán lemennénk a konyhába. De jobb lesz, ha messziről elkerüljük azt a helységet.
- Héló, ne fenyegess. – most az kéne, hogy én fürödjek le úgy ötször mielőtt végleg el tudnánk indulni. – Amúgy honnan szerzel vödröt? – szemeim még mindig csukva, viszont kuncogok. Mindenbe és mindenkibe imádok belekötni. Már csak azért is, hogy lássam a reakciójukat. Ennél egyszerűbben nem is lehet felhúzni valakit. Persze nem Lyna idegeire akarok menni, csak egyszerűen látni akarom miként reagál. Nálam így is lehet piros pontot szerezni…nincs hiszti, az mindig egy piros pötyi.
- Azt rögtön gondoltam. – bár nem látom, de hallom, ahogy nevet. – Nevess csak, de azt tudnod kell, hogy megbosszulnám. – egyik szemem kinyitom, és egy fogkrém reklámba illő vigyort villantok neki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
779
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 15.05.13 20:50

Nem mondom, ehhez is lett volna még hozzáfűznivalóm. Azaz tudtam volna még mit mondani, már csak azért is, de lássuk erre most nem ez a legmegfelelőbb pillanat és az amit ő kér amúgy is csábítóbb. Ne rontsuk el a pillanatot. Nem mondtam semmit csak lassan közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam. Na már most ezzel csak annyi a problémám, hogy amikor belefogok valami jóba nem tudom abbahagyni. Még ha tudom is mikor kellene. Tudom, csak épp nem akarom. Az pedig lényeges különbség. Ugyan akkor a vágy is nagy úr. Ezt sem szabad elfelejteni. Van ami túl jó ahhoz, hogy csak úgy egyik pillanatról a másikra felhagyj vele.
- Hé, én csak egy indokot kértem, nem pedig egy szép szemre hányást. - Egy pillanatig megszeppenve néztem. Nem értem, hogy ez most miért kapom. Mintha bármiről is tehetnék. Mintha én azt akarnám, hogy megváltozzon. Ami azt illeti ennek sem értem a miértjét, hiszen nekem semmi bajom sincs. Még csak szóvá sem tettem semmi ilyesmit. Úgy tesz legalább is mintha tisztán hallaná a gondolataimat, mi szerint az emberek nem változnak. Elhúztam a számat majd összeszedtem magam a visszavágó kedvéért, mert ezt aztán nem hagyom szó nélkül, biztosra veheti.
- Nem, ápoló vagyok. - Nem. Ne reménykedjen. Nem fogok neki fehér köpenybe bújni. Általában alig várom, hogy végre megszabadulhassak tőle, na meg persze annak súlyától. Azon viszont cseppet sem volnék meglepve ha most azzal jönne, hogy már pedig ő bármikor volna az én kis betegem, hogy aztán fél napokat mellette legyek minden percben. El tudná viselni, gondolom.
- Amit én most aljas módon felhasználok ellened. - Vágtam vissza szemrebbenés nélkül majd elégedetten elmosolyodtam. Mintha ez meg sem történt volna és nekem fogalmam sincs arról, hogy mire célozgat. Mert azt jól tudom játszani. A kis tudatlan lánykát különösen, hogy a többség meg be is veszi. Én két okból kifolyólag nem szeretem ennek látszatát kelteni. Egy, mert nem áll jól. Kettő, mert egy okos nőnek mindenre megvan a lehetősége ha jól forgatja a szavait. De ha valaki a butácskát játssza, akkor annak mindig mások óhaját kell lesnie és mindenhez idétlenül vigyorognia kell más köl9nben gyanút kelt, hogy mégis akad némi sütnivalója.
- Hm, mit is akartál mondani? - Sokáig tartott. Szóval szereti mikor mi? Csicsergek? Ha jól emlékszem. De gondolom nem kísérelte volna meg még egyszer.
- Az melyik volt? Az éjszakai fürdőzés? - Csak, hogy én is tudjak róla... Viszont ha ő tudná, hogy mennyivel könnyebben is ment volna a dolog.. Igaz, akkor nem tudott volna csak úgy beledobni, de annyival egyszerűbb és könnyebb lett volna és a ruháim is annyival előbb lekerültek volna, szárazon. De ha jobban belegondolok így csak jóval később tudtam felöltözni, Hm milyen kis rafinált.
- Naa, akkor hogy fogsz nekem szívecskés gofrit csinálni? - Szerintem már ő is tudja és már tapasztalta is, hogy amit más csinál az mindig finomabb mintha saját magad készítenéd el. Bár én azon az elven vagyok, hogy ha valamit igazán jól akarsz csinálni, akkor csináld magad. De ez most mégis csak más. Miben? Nem tudom. Nekem az!
- Most biztos nem. - Kötve hiszem, hogy nekem ehhez most volna türelmem és úgy max tíz perc után ki is akadnék rendesen és megtenném azt, amit egyébként nem szoktam, feladnám.
- Mert különben mi lesz? - Kérdeztem vissza cseppet kényesen. Kikapok? Netán el is fenekel?
A kérdés hallatán nem bírtam ki és kitört belőlem a nevetés. Nem hiszem el. Erre is csak ő tudott rákérdezni vagy inkább csak belekötni. Egyébként a kérdés az jó.
- Megoldom. - Csak ennyit tudtam kinyögni még mindig nevetve. Bár ez így kevésbé volt meggyőző, de attól még hatásos az lehetek.
- A legrosszabbon már túl vagyok, nemde? - Kérdeztem vissza pimaszul.
Ráuntam már a kanállal játszadozni így azt is visszateszem a tálcára. Legfeljebb majd elpanaszolom ha sikerült megégetnem a nyelvemet, de szerintem ez már biztosan nem fog megsütni. Így hát vettem a bátorságot és belekortyoltam. Azt a... Nem tudom. A pingvinek veszélyeztetett fajnak számítanak?

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 16.05.13 9:46

    Hát nem jobb így mindkettőnknek?! Minek vitázzunk, ha el lehet a dolgokat intézni szaval nélkül is? Azért vártam ám egy „mégis milyen kérés ez?” kérdést, de valamennyire örülök, hogy nem kérdezősködött…kivételesen. Belemosolygok a csókba, és akaratlanul is a hajába túrok. Észrevettem, hogy nem annyira szereti ezt, de nem bírok ellenállni. Csókolózás közben nem működik az agyam, nincs időm átgondolni, hogy mit is csinálok, minden ösztönösen jön.
- Ez egy indok volt, és reméltem, hogy megfelel. – hiába néz megszeppenve, egyáltalán nem bunkón mondtam neki. – De hanyagoljuk ezt a témát is. – tényleg nincs kedvem most itt össze-vissza magyarázkodni.
Ah, szóval egy ápolónővel van dolgom. Király! Engem aztán bármikor ápolgathat, nem fogom elutasítani.

- Doki, ápoló…szinte ugyan az. – mondhatni mindegyiktől herótom van. Ezt is a börtön váltotta ki belőlem. Előtte annyit böködhettek, cseszegethettek amennyit csak akartak, nem nagyon érdekelt. Bezzeg a börtönbe…olyan voltam, mint egy kisgyerek. Már majdnem én is levágtam a hisztit mikor benyeltem valamit. valójában nem a dokival volt gond, hanem azzal a dagadt állat ápolókkal. Biztos súly alapján vették fel őket, mert az egyik nem sokkal volt kövérebb a másiknál. Ráadásul az egyik az nő volt…úgy nézett ki, mint valami konyhásnéni. Fú de okádhatnékom volt!
Azért Lynat szívesen bevállaltam volna, de sajnos nem volt ekkora mákom, hogy ilyen dögös csajok ápolgassanak a dutyiban.
    Nagyon sunyi a leányzó, de ez nekem baromira tetszik. De ha már ilyen koppintósat játszunk, akkor most az én köröm jön.

- Hm, nincs benned egy kis szégyenérzet most? – ha jól emlékszem, akkor valami ilyesmit kérdezett tőlem nemrég. A pimasz mosolyom megint bevetem, az hátha könnyít azon, hogy ne akadjon ki. Olyan pofátlan vagyok, hogy már nekem is kezd fájni. De élvezem.
- Semmit, csak nyeltem egyet. – próbálom kimagyarázni magam, és bízom benne, hogy be fogja venni ezt a szar dumát.
- Aha, az volt. Láttam rajtad, hogy tetszik, ne is próbáld tagadni. – én meg aztán végképp élveztem, főleg a..khm…következményét.
- Majd néha kölcsönkérem akkor. – heh, édes. Ahhoz azért ne szokjon hozzá, hogy minden reggel fel fogok kelni korábban azért, hogy kész legyen naccsasszony szív alakú gofrija. Még nem bolondultam meg teljesen. Alkalmanként lehet róla szó, de jobban szeretek aludni, mint a konyhában ügyetlenkedni. Amúgy ez tőle egy utalás volt arra, hogy még többet együtt fogunk lenni ezentúl? Mert ha igen, akkor nagyon is támogatom ezt.
Örülök, hogy nem most akar felfedezőtúrát tenni itt nálunk. Nem mintha nem lennék jó idegenvezető, de még az is elképzelhető, hogy eltévedünk…persze nem a szó szoros értelmében.
    Hjaj, rám férne már egy orvosi kivizsgálás, mert ez nem állapot, hogy mindig valami rosszaságra gondolok…persze mindenkinek piszkos egy kicsit a fantáziája, de az enyémen több rétegnyi dzsuva van szerintem. talán az ápolónéni tudna ezen is segíteni. Pontosabban; már segített is.

- Kikapsz. – elmosolyodom, mert biztos vagyok benne, hogy ezt a választ várta. Kicsit cukkolom is ezzel, de ő se olyan ártatlan, mint amilyennek mutatja magát. A pimaszság ott folyik az ő ereiben is.
- Mégis hogy? – kérdezem kíváncsian, mert még szerintem én se találnék egy vödröt sem. Hiába lakok itt egy ideje, ez a ház mindig tud nekem valami újat mutatni.
- Ne pimaszkodj édesem. – felnyitom mindkét szemem, mert már bealudni sincs kedvem. Nem mintha eddig aludni akartam volna, de nem ártott volna 5 perc szundi. – Tény, hogy túlvagy rajta, de sosem tudhatod, hogy miben sántikálok. – és ez a legjobb az egészben. Nem akarom megijeszteni, de tényleg így van. Olyan vagyok, mint egy időzített bomba néha; bármikor robbanhatok. Ezt láthatta a medencés sztorinál. Ennél több bizonyíték szerintem nem is kell.
    A kávéját már megitta, szerintem itt lesz hamarosan az ideje az indulásnak.

- Készen vagy? – mert én már mindenképp. Fel is tápászkodom nagy nehezen, és a kanapé szélére ülök.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
779
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 16.05.13 13:53

Kértem, hogy mondjon inkább két dolgot, de valami egyszerűbbet és azt hiszem mondhatjuk, hogy kapva kapott az ajánlaton, de én is. Valami ilyesmire is számítottam. Ez amolyan maradj végre csendben egy kicsit és próbáld meg valami hasznosabb és kényelmesebb na meg persze élvezhetőbb dologra használni a szádat. Meglátod jó lesz kérés féle volt. Én pedig értettem a szóból. Mit is mondjak tökéletes párosítás. Úgy nem mellékesen pedig még okos is. Szeretem mikor valaki tudja, hogy mit akar valamint azt is, hogy hogyan érje el azt. Azt már tudom, hogy nem lehet egy könnyen kiborítani. De hiszen még csak meg sem próbáltam. Legalább is amit vele művelek azt nem neveznék annak. Csupán csak szeretem jól forgatni a szavakat, még ha néha alul is maradok felül. Onnan legalább fel tudom küzdeni magam. Talán furcsán hangzik, de nem szeretem ha mindig az van amit én mondok és az én akaratom érvényesül. Az úgy túl könnyű és persze előbb utóbb mindent meglehet unni. Hát én pontosan azért tevékenykedek olyan ügyesen és szorgosan, hogy ez ne fordulhasson elő. Elhajoltam tőle még mielőtt túlságosan is belefeledkeznénk a dologba, ami nálam meglehetősen könnyen megy.
- Azt hiszem ez már túl jó is volt. - Azért ennél jóval kevesebbel is beértem volna, azt hiszem. Nem i olyan rossz ötlet, de vajon minden témát hanyagolni fogunk, amiben nem értünk egyet?
- Vagyis? - A lényegre vagyok kíváncsi és ez úttal szinte biztos, hogy egyre gondolunk. Azt is mondhatnám akkor volnék meglepett ha nem azt hallanám tőle, amit várnék. Az az apró kis eltérés volna a dologban, hogy engem nem ugyan ott talál meg mint általában az orvosokat és az ápolókat. Ugyan is én nem a kórház területén belül tevékenykedek.
- Szégyenérzet? Úgy nézek én ki, mint akinek van olyanja? - Azt hiszem valami ilyesmit mondott nekem nem is olyan régen mikor hasonlóképp feltettem én is ezt a kérdést. Tetszik. Még jó, hogy mindig is jól vágott a rövidtávú memóriám mint a penge. Más ostoba libákkal ellentétben én figyelek. Nem csak nézek, hanem látok is.
- Azt azért remélem tudod, hogy nagyon rosszul füllentesz ám?! - Lássuk be... Ezt még gyakorolni kell. Bár attól tartok nem velem kéne ha már velem szemben kellene, hogy működjön a dolog.
- Persze, kérhetném még egyszer? - Nagyon remélem, hogy ez úttal ő sem vesz komolyan, de muszáj volt. De ugyan akkor simán kinézném belőle, hogy kapok még egy visszajátszást egy igen csak váratlan pillanatban.
- Hm, miből gondolod, hogy nekem nincs? Bár bevallom én még senkinek se csináltam szív alakú gofrit. - Azt sem tudom egyáltalán minek van. Olyan jópofa volt és úgy megtetszett a dolog, szóval megvette. Lehet nem hazudok ha azt állítom, hogy még csak ki sem próbáltam, de van. Ki tudja mikor támad nekem is hasonló ötletem és hogy persze mikor?!
- Szörnyen megijedtem. Most aztán egész testemben remegek. - Túl pimasz volt? Meglehet. Nem számít. Egy pillanatra tényleg kirázott a hideg, aminek következtében csak elnevettem magam.
- Jó, hát akkor egy pohár is megteszi. Megnyugodhatsz, találni fogok valami arra alkalmasat. - Komolyan mondom képes volna minden egyes szavamba külön belekötni. Erre is csak ő képes. Komám, most komolyan ilyet bekérdezni, hogy mégis honnan szednék vödröt?! Az eszem megáll...
- Más különben? Tudom-tudom, kikapok amiért olyan rossz voltam. - Na meg persze mérhetetlenül pimasz, amiben azért volna némi igazság. De ha egyszer úgy élvezem.
- Te most megpróbálsz megfélemlíteni? - Nem könnyű vállalkozás. Bátor gondolat.
- Mondhatjuk... - Közel huszonnégy éve, de még mindig változom. A kávémat már megittam, szóval szegény kicsi pingvineknek úgy lakóhely után kell nézniük, mert az én kávémból ugyan nem kapnak. Felőlem akár indulhatunk is, hacsak nincs még valami?!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 16.05.13 16:15

    Túl jó lett volna az indokom? Jó tudni az ilyet. Valami azt súgja, hogy ezt Lyna kissé szarkasztikusan mondta, de annyi bajom legyen. Tudtommal egy kis szarkazmusba senki nem halt még bele.
- Imádom a kérdéseid. – mindig agyalnom kell a válaszon, mert sokszor eléggé váratlanul jönnek a különféle kérdései. – A doki kínoz, míg az ápoló babusgat. – mondhatnám úgy is, hogy kiegyenlítik egymást. Amíg az egyik jól megkínozza az embert, addig a másik szépen ellátja, ápolgatja. De lehet nekem van hülye felfogásom. – Egyedül abban egyeznek, hogy egy helyen dolgoznak. – meg talán mindkettő előszeretettel használja a szurit. Brrr, még a hideg is kiráz tőle. Mondjuk melyik férfit nem? Az injekció szó hallatán a legtöbbünk a falra tudna mászni. Ha kell, én még hisztizek is, de az aztán komoly látvány. Nem javaslom senkinek se, hogy megtapasztalja milyen is az, mikor toporzékolok. Bármit a cél érdekében – ez a mondat vezérel, legyen szó akár csak egy szúrásról. A vérvételről már csak ne is beszéljünk! Börtönben is hárman fogtak le mikor valami vizsgálathoz kellett várt venni tőlem. Gyönyörűek lehettünk. Három kövér manusz szegény törékeny rajtam. Utólag visszagondolva vicces ez, de mikor ez történt, akkor nem röhögtem egy másodpercig sem.
- Hú de pimasz vagy! – már megint utánoz, hihetetlen. De basszus, ez is bejön nekem. Az idegeimmel játszik, de egyelőre még nagyon jól bírom…és nem is kezdek idegeskedni, hiszen csak játszik velem. Legalábbis nagyon remélem. – De igen, úgy nézel ki. – picit ki is nyújtom a nyelvem. Na most merjen utánozni…
- Miről beszélsz?! – már megint lebuktam volna? Szégyen, hogy ennyire nem tudok neki füllenteni. Pedig nekem ez szokott menni. Kezdek kijönni a gyakorlatból. – Nem is füllentettem. – próbálom menteni a már nem menthetőt. Nem adom ám fel ilyen könnyen.
- Hogyne! Kérésed számomra parancs! – na meg a nagy francokat! Semmi vicces nem lenne már abban, ha megint vízben kötne ki. Egyszer jó volt, és majd meg is lehet ezt ismételni egy-két hónap után; nosztalgia gyanánt. A végén lehet, hogy ő fog engem belelökni…mert azért megnézném, ahogy engem felkap.
Igaz, nőből van, simán lehetnek ilyen szívecskés cuccai. De szerintem nem mosolygott volna ennyire a látványon, ha valóban lenne neki. Akkor mondhatnám, hogy megszokhatta volna.

- Megérzés. – ha egyszer elhív mondjuk magához, nagyon bízom benne, hogy nem azzal fog ellátni. Jó, persze, biztos jólesne, meg én is mosolyognék rajta, de nem vonz nagyon a dolog.
- Oh, valóban? Nagyon vicceskének tetszik lenni. – még hogy remeg…de jó vicc. Annak örülök, hogy tud saját magán is nevetni; mert a nevetés az valahogy ragályos. Ha ő nevet, érzem, hogy nekem is kell, és kitör belőlem. Kár, hogy nem lehet kontrolálni az ilyeneket; egész nap fapofa lennék. Életemben nem nevettem meg mosolyogtam ennyit, mint ezalatt a rövid idő alatt Lynaval. Azt kell mondjam, hogy tud valamit.
- Egy pohárnyi víz még nem tud nekem ártani. – de egy vödörnyi már igen. Újabb ruhacserét jelentene, és feleslegesen utálok újraöltözni. Igaz, hamar megszáradnának a ruháim, de akkor sem támogatom az ilyet. – Ne tudd meg, hogy milyen nyugodt vagyok.
- Ha tudod, akkor meg ne kérdezősködj ennyit. – látom nagyon megragadt benne ez a „kikapok” dolog. A piros pontos dolognak se volt hosszú élete, remélem ennek se lesz.
- Dehogyis. Csak gondoltam előre szólok. – hogy szinte mindenre fel legyen készülve velem kapcsolatban. Lehet nem fogom sokat szívatni, mert egy idő után már unalmas és bosszantó lenne. Tapasztalatból mondom.
- Nem voltál túl meggyőző. Idd csak meg nyugodtan a kávédat. – mondom kicsit fáradt hangon, miközben a szemeimet dörzsölöm. Azt hiszem, hogy innom kell még egy kávét.
- Ne haragudj, de muszáj még egy kávét innom, mert itt fogok beájulni. – hihetetlen, hogy mennyire puhány vagyok. Talán még egy kávé segíteni fog abban, hogy a park fele menet ne essek össze a fáradtságtól. Előző éjszaka se aludtam valami sokat, meg ez a rengeteg futkorászás is megviselt kicsit.
    Megfogom a tálcát, majd elindulok a szobám ajtaja felé, a küszöbnél megállok és Lynara nézek;

- Jó lesz, ha lent találkozunk? – nem nehéz innen eltévedni… - Vagy jöjjek vissza érted? – gondolom ezt az opciót fogja választani, de értékelném, ha lent találkoznánk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
779
Join date :
2012. Apr. 17.
Age :
28
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 16.05.13 18:51

- Hát ez nem volt túl meggyőző. - Ez nagyjából úgy hangzott, hogy imádom a kérdéseidet drága, de mikor hagyod végre abba? Kezd már fárasztani.
- Hát én biztos nem. - Feleltem nevetve. Akkor azt hiszem ne megy helyre járunk, sőt az biztos. De még csak nem is egyre gondolunk. Én nem az a fajta okoskodó cuki pofi kis ápoló vagyok, aki bambán néz ki a pofa kis szemüvege mögül majd végül szó nélkül elvégzi amit kell majd minden második kedves szó után elpirul. Na nem... Én aztán biztosan nem fogok senkit babusgatni. Legalább is akik a rácsok mögül jönnek meglátogatni és teszik tiszteletüket meglehetősen sokszor és olyan undorítóan néznek, hogy attól már a gyomrom is felfordul a puszta látványtól. Na őket nem kell babusgatni. Ha tehetném még bottal sem piszkálnám őket, de hát én választottam ezt a munkát... De persze nem csak ilyeneket jutnak, de valakinek ezt is meg kell csinálni és van amelyik még szórakoztató is, hogy úgy mondjam némelyiknek haláli a humora vagy simán csak kegyetlen. Még ,hogy én nem tudom értékelni az embereket? Értékelem én csak ne nyúljon hozzám más különben eltöröm a kezét, de akkor csak még tovább maradna a nyakamon. Szóval, én nem igazán babusgatok. Nekem nem azért fizetnek.
- Esetünkben ez nem egészen így van... - Kellett ezt a témát ennyire taglalni. Végül is engem nem zavar. Tudja csak meg, aztán majd ő eldönti, hogy tetszik vagy sem. Lényegében mindegy is. Úgy sem tehet ellene semmit, szóval nem igen maradt sok választása mint elfogadni a tényt, hogy engem bizony nem ott talál meg mint a többi fehér köpenyest.
- Köszönöm. Igyekszem. - Mosolyodtam el ismét. Jó látni, hogy valaki végre tudja értékelni a törekvéseimet. Pimasz vagyok. De nem pimasz kis fruska. Egyszerűen csak pimasz. De ha mégis az utóbbi tábort bővíteném, akkor én az okosabbik fajtához tartozom.
Tényleg úgy nézek ki? Akkor valamit biztosan rosszul csinálok. De azért már csak azért is... Én is nyelvet öltöttem rá. Komolyan mintha legalább is öt éves volnék.
- Ezt még gyakorolni kell. - Mind hiába, van akinek megy és van akinek nem. De én ezen nem fogok problémázni. Nincs azzal semmi baj, ha nekem nem tud hazudni. Az nekem csak jó.
- Hát akkor te minek neveznéd? - Erre most tényleg kíváncsi vagyok. Úgy sem hagyja válasz nélkül. Mindig előáll valami frappáns dologgal, csak azért is hogy bosszantson.
- Úgysem teszed. Másodszor már nem poén. - Mondhatni, hogy csak ezért vagyok biztos a dologban, egyébként meg a fene tudja. Ennyire azért én sem bíznám el magam. De másodjára már nem tudná azt és akkora hatást elérni. Épp ezért még várni fog vele. Alleluja.
- Azokat hagyd meg nekem, jó? - Azokban jó vagyok. Még ha nem akarom, akkor is működik. Ki a fene érti ezt. Azért néha igazán megcsalhatnának a megérzéseim. Annyira azért nem neheztelnék rájuk. Annyira utálom, hogy mindig igazam van.
- Hát most mond, hogy nem?! ... Ne merd! - Más különben annyira tudom, hogy kimondaná, mert hát nem is ő volna ha nem tenné.
- Nem kell ám minden szavamat komolyan venni. Az csak egy lehetőség volt. De mint mondtam nem kell aggódnod. Feltalálom magam. - A pohár csak egy példa, egy lehetőség volt a sok közül. Ám én egy szóval sem mondtam, hogy élni is fogok vele. Egy pohár víz... Ugyan, az semmi. Annyival meg sem kísérelném a dolgot. Nem érné meg a fáradtságot, hogy lemásszak érte majd vissza fel.
- Nem kell tudnom. Elég az ha látom. - Tényleg, már bosszantóan nyugodtan heverészik. Nekem meg fel kellett kelnem. Ez olyan igazságtalanság. Most mondja valaki, hogy nem szemtelenség?!
- Ma már másodjára kéred, hogy fogjam be? Nem gondolod, hogy ez már egy csöppet szemtelenség? - Hm, nem leszünk így jóban. Legközelebb már nem csók fog járni ezért.
- Milyen figyelmes... - Francokat. De hát vele szemben soha sem lehet valaki eléggé és mindenre felkészült. Ezt én gyorsacskán megtanultam és hát rájönni sem volt nehéz.
- Jaj, a kis lustaságom... - Néztem rá mosolyogva. Jaj, csak nem már megint pimasz voltam?
- Ennyire kimerítő csak nem lehetek? - Vagy mégis? Pedig még csak bele se adtam mindent. - Felőlem egész nyugodtan.
- Lent találkozunk. - Hát ez már kevésbé volt magabiztos mosoly, de csak nem tévedek el. Bár ebben a házban ahhoz sem kell túl nagy tehetség.
Körmömmel kezdtem el kocogtatni a kávécsésze peremét. Nem tudom miért. Mindig ezt csinálom. Meg közben töprengek, mindenen. Hasznos dolog tud lenni az a néhány perc amíg kávézom. Mert addig semmit sem csinálok, többnyire. Most viszont volna min elgondolkodni, csak hogy egyedül nem tudok választ kapni a kérdéseimre, mert hogy nincs kinek feltegyem őket. Az utolsó korty kávémnál kattant csak be, hogy igazából fogalmam sincs merre tovább onnan, hogy le az emeletről. Mert az pofon egyszerű. Még a hülye is találna egy lépcsőt, ami le vezet. De a földszintre szinte alig fordultunk meg, annyi hogy feljöttünk és ámen. Jól van babám, helyen vagyunk.
Géniusz létemre a lépcső azt én is megtaláltam, csoda hogy le nem szédültem amennyit forgolódtam és nézelődtem, mert hogy van mit nézni. A földszintre érve és órási, nagyszerű és briliáns felfedezésre tettem szert.
- Eltévedtem. - Jegyeztem meg csak úgy magamnak. Csak, hogy épp a saját vállamat nem veregetem meg, amiért olyan ügyes jó kislány voltam. Jó, hát letalálni nem volt nehéz, de lövésem sincs, hogy itt merre mi van és ami engem illet hát nem szeretném körbejárni az egész házat, szóval akkor már inkább maradok ahol vagyok. Elvégre lent vagyok, az stimmel. Hogy miért nem tudok én soha a fenekemen nyugton maradni?

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel 16.05.13 21:14

    - Pedig komolyan gondoltam. – tényleg szeretem a kérdéseit…ha magában tartja.
- Hogyhogy? Az ápolók általában arról híresek, hogy milyen kedvesek és milyen jól bánnak a betegeikkel. – vagy csak én hiszem el ezeket a tündérmeséket? Vagy csak itt Vegasban mások az emberek? Finnországban szinte egy álom volt betegnek lenni; a kórházban persze, és nem a dutyiban. Jahajjj, nem is akarok visszagondolni a beteges korszakaimra. Még a végén rémálmaim lesznek.
- Tudod mit? A parkban mindent elmesélhetsz. Sőt, követelem, hogy mondj el mindent magadról. – mondom ezt egy mosoly kíséretében. Nem most kellene nekiállnunk az orvosok meg az ápolók életének. Parkban felőlem órákon át beszélhet erről. Talán még egy jót is alszom majd rajta. Na jó, nem. Végig figyelnék rá, és nyitott szemmel aludnék. Meg néha bólogatnék is. Akkor már gáz lenne, ha visszakérdezne valamit.
    Imádom, hogy ennyire magabiztos leányzó. Nem szeretem, ha valaki tetye-tutya, és semmi önbizalma nincsen, ráadásul nem tud eligazodni a világban. Az ilyen emberek jobb, ha messziről elkerülnek. Sőt, a pesszimista emberektől kifejezetten hányhatnékom van. Mit kell mindig mindenen problémázni?! Minden úgy van jól ahogy van, slussz-passz.
    Hihetetlen, hogy mennyire pimasz, nem bírom felfogni. Azt hittem, hogy nálam rosszabb nincs; és láss csodát van; itt áll előttem egy gyönyörű nő személyében.

- Dugd vissza a nyelved…különben bekapom. – és még talán meg is harapom úgy, ahogy ő csinálta nekem. Jó kis fenyegetés, mi?
- Puszta igazságnak. Tényleg csak nyelnem kellett egyet. Szerintem te is hallottad. – nagyon nem megy nekem ma magyarázkodás, de én tényleg próbálkozom. Az a gond, hogy Lyna baromi szemfüles, és minden szavamra, mozdulatomra figyel. Simán lesöpörne a pályáról egy veterán nyomozót is. Még hogy ápoló…biztos csak álca az egész. Zsernyák ide vagy oda; engem nem zavar. Az se érdekelne, ha nem lenne munkája. Nem ezen fog múlni, hogy mi lesz velünk a későbbiekben. Legalábbis részemről.
    Most komolyan; belelát a fejembe és olvassa minden gondolatom?! Már ilyen korán egy rugóra jár az agyunk? Vagy már túlságosan is ismer? Ez egy kicsit ijesztő.

- Igazad van. – hányadszorra is adok neki ma igazat? Vigyáznom kell, hogy miket mondok, mert még a végén elbízza magát. Azt meg nem igazán szeretném, mert az lesz a vége, hogy megszokja, hogy neki van igaza, az meg jót nem jelenthet, hiszen addig szapulna, míg ki nem mondom, hogy „igazad van”. Tény, hogy szeretem, ha enyém az utolsó szó, de ezt a mondatot nagyon ritkán, és csak akkor használom, ha jogosan mondhatom. Ezerszer jobb, ha nekem mondják. Zene füleimnek.
    Mintha csak magamat hallanám, mikor azt mondja, hogy nem kell őt komolyan venni. Nem akarok pofátlan lenni, de szívem szerint megkérdezném, amit ő kérdezett tőlem nem is olyan rég…csak az a gond, hogy nem emlékszem pontosan hogyan is kérdezte. Valami olyasmi volt, hogy; ,,Néha azért nem árt, nem?” – nem, nem így volt. Basszus, már a memóriám is megadta magát. Lehet jó lenne, ha leborítana egy vödör vízzel…

- Ugyeeee? Egész este figyelmes voltam veled, nem? – na most merjen nemet mondani...akkor tényleg a medencébe fog landolni kifele menet. Ott is hagynám utána, aztán könyöröghet felőlem napokon át.
- Nem kértem, hogy fogd be. Csak feleslegesen ne kérdezősködj. – hiszen az előbb is olyat kérdezett, amire már ő is tudta a választ. Tudom, tudom, vannak olyan dolgok, amik a nők csak úgy szeretnek hallani. De nem vagyok én papagáj, hogy ismételgessem a dolgokat!
Mi a fene?! Lustaság-OM? Ez most meglepett. Eddig csak szimplán drága voltam, most már az ő kis lustasága lettem. Ezen csak nevetni tudok.

- Dehogyis, félre ne érts. Egyszerűen csak fáradt vagyok, nem alszom már pár napja. – tényleg nem miatta vagyok fáradt. Az már mellékes, hogy mennyit szaladgáltam itt össze-vissza a házban…miatta, amíg ő fürdött. Szívesen bemásztam volna mellé akkor, de inkább egy kis meglepit okoztam neki. És be kell valljam, hogy rohadt jól sikerült!
    Picit örülök, hogy most nem kell visszaszaladnom majd érte. A tálcát leviszem a konyhába, majd egy újabb kávét csinálok magamnak. Két percen belül már készen is van. Kavargatom, fújogatom, hogy gyorsabban hűljön, viszont nem szeretném megváratni Lynat, várt ő már rám eleget ma. Gyorsan le is húzom, már megint úgy, mintha csak egy feles lenne. A nyelvem, torkom leégett, a gyomromról ne is beszéljünk. Kurvaforró volt!!! Ah, ennyi áldozatot meg muszáj hoznom.
    Kiballagok a konyhából, és látom, hogy Lyna már lent van, de szegénykém azt se tudja merre az arra. Odalopakodok mögé, majd befogom szemeit.

- Az ajtó a másik irányban van. – suttogom a fülébe, és ha már úgyis olyan közel vagyok a nyakához, a nyak puszi nem maradhat el.
- Akkor induljunk...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Lyna & Abel

Vissza az elejére Go down

Lyna & Abel

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Similar topics

-
» Victor & Lyna - Kalandra fel.....

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Edwiel villa-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához