Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping

Tárgy: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 25.05.13 20:32

Egy hangos sikolyra riadtam fel majd zihálva ültem fel az ágyamon, félek. Várjunk csak... Én nem sikítottam. De hallottam. Tudom és olyan valódi volt és olyan ismerős mintha legalább is én lettem volna. Még mindig remegek. Lassan nyúltam az éjjeli lámpa után, hogy felkapcsolja. Körülnéztem és lassan, de biztosan ráébredtem, hogy egyesül vagyok, nagyon remélem. Nem is kellett több. Azonnal kaptam a telefonom után és tárcsázni kezdtem. Idegesen várakoztam pár pillanatig majd kinyomtam és már pattantam is ki az ágyból. Először is ha ébren volna már egész biztosan felvette volna és jól lehordott volna, hogy elment az eszem, amiért ilyen késői órán hívom. Másodszor, ha aludna akkor meg már biztosan sikerült volna felébresztenem és azért hordana le jól. Mondhatom öt perc alatt készültem el és már zártam is az ajtót. Akkor vettem csak észre, hogy odabent felejtettem a telefonomat. Most már mindegy... A fenébe is... Én hagytam magára. Ez úttal tényleg az én hibám lesz ha történik vele valami. Egyedül az én hibám, jól tudom és azt is hogy soha sem fogom tudni megbocsájtani magamnak. Persze mindvégig tudtam, hogy akár én is lehettem volna, de akkor is túl feldűlt voltam ahhoz, hogy higgadtan áttudjam gondolni a helyzetet és mérlegelni a történteket. Ő pedig még mindig a történtek hatása alatt volt. Nem arról van szó, hiszen mi ketten mindig ezt csináljuk, de ez most mégis csak más. Miért nem tudunk mi odafigyelni egymásra? Taxiba ültem majd közöltem a címet végül pedig, hogy taposson a gázra. Akaratom ellenére is eszembe jutott az a nap, amikor eljöttem. Akkor nem is sírtam... Csak utána és még mindig, azóta is. Meglehet éreztem, hogy valami történni fog és hogy még ennyivel nincs vége, hogy semmi sincs lezárva. Már hiába, akkor tényleg azt gondoltam, hogy mindkettőnknek ez lesz a legjobb. De most már csak egy dolgot akarok...
Kiszálltam a kocsiból majd rohantam a bejárati ajtóhoz, amit nyitva találtam, méghozzá tárva nyitva. Tudtam, hogy már túlságosan késő is volna pánikba esni és sokkal jobban féltettem a testvéremet mint magamat. Ezért azonnal Ophelia szobája felé vettem az irányt majd a küszöbön megtorpantam mikor megpillantottam az ágyon ülve.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 26.05.13 21:58

Eljutottam arra a pontra, hogy már nem csak az éjszak végett rettegek, de már nappal is össze rezzennek minden apró kis neszre. Mégis az éjjelek a legrosszabbak, mikor leszáll a sötétség mindig attól tartok, hogy valakinek kedve támad majd meglátogatni, hogy eltegyen láb alól. Aludni sem tudok, már annak is örülök ha fél órára le tudom hunyni a szememet, de attól tartok hogy arra fogok egyszer felkelni, hogy egy fekete kesztyűs kéz befogja a számat és onnantól hiába is akarnék sikítozni vagy kapálózni, semmi esélyem sem lenne. Nem akarok meghalni, szükségem lenne valakire aki mellettem van, de mindenkit sikerült magam mellől elüldözni. Tényleg ennyire elviselhetetlen lennék, hogy mindenki magamra hagy? Azt hittem legalább Audreyra számíthatok, de még Ő is itt hagyott egyedül. Én pedig túl büszke vagyok ahhoz, hogy bevalljam neki, mennyire hiányzik és szükségem van rá. Ezért csak ülök az ágyamon és próbálom össze szedni magam, mert mostanában azért eléggé szét vagyok esve, már én sem vagyok a régi. Nem vagyok annyira erős amennyire hittem, nagyon is megviseltek az események. Annyira magam alatt voltam, hogy azt sem vettem észre, hogy valaki bejött a házba, egy pillanatra megijedtem mikor a nyitott ajtóm előtt egy személy felbukkant. Hatalmas kő esett le a szívemről, mikor az ikertestvéremet pillantottam meg. Meglepődtem, hirtelen nem is értettem hogyan került ide, de nem is számított. Szavak nélkül pattantam fel az ágyról, hogy oda rohanhassak hozzá és megölelhessem.
- Sajnálom. - Nem is tudom kifejezni mennyire is sajnálom. Mindent! Azt hogy rosszul bántam vele és azt is, hogy veszélybe kevertem. Elvégre ikrek vagyunk és megtörténhetett volna az is, hogy össze keverek minket.
- Még is hogy kerülsz ide? - Nagy nehezen elengedtem ölelésemből, nem vagyok érzelgős fajta és nem szokásom bárkit is ölelgetni, de gondolom ez már neki is feltűnt.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 12.06.13 0:12

Fogalmam sincs mire számítottam, amikor magára hagytam. De ő egyszerűen nem az a fajta nőszemély, akit félteni kellene. Nem tudom mit hittem akkor. Talán azt, hogy órákon, esetleg napokon belül megcsörren a telefonom és kapok egy gúnyos, cinikus, ironikus, szánakozó vagy akármilyen üzenetet, hogy minden rendben és ha úgy tartja kedvem, akkor hazamehetek, de legalább a cuccaimért... Túl dühös voltam akkor. Elegem volt. Besokalltam már, hogy mi mindig ezt csináljuk és képtelenek vagyunk akár egy szikrányi kis összetartást tanúsítani, de még csak színlelni. Ha nem tudnám biztosra, azt mondanám, hogy én egyáltalán nem is érzem, hogy valóban a testvérem volna. Hogy ez csak valami félreértés lehet és hogy egyikünket biztos elcserélték és mindvégig neki volt igaza. De ma este nagyon is éreztem, hogy a testvérem. A szívem mindvégig a torkomban lüktetett, amíg haza nem értem és nem állhattam ismét a szobája ajtajában. Különös érzés volt. Vártam némi szánakozást vagy legalább, hogy elküldjön, akármit ami igazán őt jellemzi kettőnk közül. Ehelyett viszont valami egészen más kaptam, ami inkább engem jellemez.
- Már nem számít. - Már nem is emlékszem rá mikor volt ilyenre vagy hasonlóra példa, hogy igazi testvérek módjára viselkedtünk. Aggódva, de mégis megkönnyebbülve öleltem meg. Annyira jó érzés volt... Elképzelésem sincs mi történt volna akkor ha későn érkezem, ha valaki már megelőzött volna. Bele sem akarok gondolni. Egyszerűen nem bírnám ki ha bármi baja esne csak azért mert túl makacsok voltunk. Annyiszor indultam meg az ajtó felé, hogy a fene essen belé, akkor majd jövök én ha már ő nem képes, de aztán mégis csak meggondoltam magam, mindig. Már csak dacból is... Vártam volna, hogy a fejemhez vágja, hogy minden csakis az én hibám, amiért magára hagytam, de hát ha egyszer már úgy éreztem, hogy valósággal üldöz el maga mellől, a közeléből, mégis mit tehettem volna? Könyörögtem volna? Azt már nem... Szóval örömmel tájékoztatom, hogy megvan az első dolog, amit közösen sikerült megcsinálnunk, tévedtünk.
- Tudom, hogy bután hangzik, de felriadtam és úgy éreztem, hogy nekem most ide kell jönnöm, csak hogy tudjam jól vagy-e. - De szerencsére minden rendben, már ha jelen körülmények között lehet ilyet állítani. Tudom, hogy ostobán hathatnak rá szavaim, de ha ő még soha sem érezte ezt, akkor elég nehezen tudnám elmondani, hogy én mit is éreztem, érezhettem. Még csak egy rémálomnak sem tekinthető, az amit történt. Egyszerűen csak egy hangos sikításra riadtam fel, ami szinte a semmiből jött. Félni kezdtem, mint aki nincs egyedül. Onnantól pedig már nem gondolkodtam.
- De már itt sem vagyok. Nem szeretnélek zavarni. - Mivel, hogy én már ugye nem lakom itt és az éjszaka közepén járunk. Csak remélni tudom, hogy ezek után még tudok majd aludni...

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 16.06.13 4:14

Tényleg nem tudom mikor lett minden ennyire kegyetlenül bonyolult, régen még szerettük egymást, elviseltük az ugyan olyan ruhákat, amiktől még jobban összekevertek minket az emberek. De aztán... Jött egy pont, ahol mindketten önállóak szerettünk volna lenni, vagyis én biztosan és úgy éreztem, hogy ki kell törnöm valahogy, mert nem akartam, hogy mindig csak úgy legyünk emlegetve, hogy a Graham ikrek. Mára már sikerült elérnem, de egyáltalán nem sikerélményként éltem meg, azt hittem jobban fogom ettől magam érezni, de nem így történt. Csak annyit értem el ezzel, hogy eltávolodtam a testvéremtől, és elveszítettem ezzel együtt a legjobb barátnőmet is.
- Te is tudod mennyire makacs vagyok, ezért sem marasztaltalak, nem akartam, hogy elmenj de nem volt és még mindig nem biztonságos a közelemben lenni. - Suttogtam, de még mindig nem engedtem az ölelésből, valahogy most iszonyatosan jól esett, hogy itt van velem. Most úgy éreztem, hogy a sok rossz dolog ellenére is számíthatok valakire és többet jelentett nekem ez most bárminél. Tudom nem szokásom ilyen érzelgős lenni, de ilyen esetben szerintem ez teljesen megbocsájtható. Azért még sem lehettek annyira rossz testvér, ha most itt van velem.

- Oh szóval bekapcsolt nálad a különleges iker kapocs? Vagy inkább a lelkiismereted nem hagyott nyugton? - Nem rosszindulatú kérdésnek szántam, csak kíváncsi voltam, hogy mégis miért érezte, hogy most ide kell jönnie. Lehet még soha életemben nem örültem még ennyire a társaságának, de mégsem kérhetem tőle, hogy maradjon velem, túl veszélyes lenne a közelemben lennie és nem szeretném, ha miattam esne bármi baja.
- Egyáltalán nem zavarsz, ha szeretnéd töltsd itt az éjszakát, nem szeretném hogy ilyenkor mászkálj, annak ellenére, hogy itt maradni sem lenne a legjobb döntés. - Innentől kezdve már csak rajta múlik, hogy ismét kisétál-e azon az ajtón, vagy most inkább mégis itt marad velem. Most semmire sem szeretném rávenni, vagy kényszeríteni, csak is rajta áll mitévő lesz.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 11.07.13 23:18

Makacs, büszke.. és még sorolhatnánk. De ez még nem magyarázat. Valaha azért még képes volt megbízni bennem. Mindent megbeszéltünk egymással és velem a mai napig beszélhet bármiről. Ő is tudja, hogy soha semmiért, egyszer sem ítéltem el. Egyszerűen csak végighallgattam, mert arra volt szüksége. Ha érdekelte, akkor elmondtam mit gondolok az adott helyzetről, ha nem akkor csak ücsörögtünk ketten és hallgattunk. De akkor sem kellett egyikünknek sem egyedül éreznie magát, hiszen ketten voltunk. Még ha már nem is fogjuk egymás kezét. Nem vagyunk már óvodások. De nekem szükségem van a testvéremre. Én vele érzem teljesnek magam. Napok óta nyomasztó érzés gyötört. Állandóan éreztem azt a gombócot a torkomban és olyan nehéz érzés telepedett rám mintha legalábbis rám nehezedne a világ összes fájdalma. Csillapíthatatlan. Kezdtem már azt hinni, hogy sosem marad annyiba.
- A testvérem vagy. Nem csak a jobb napokon, hanem mindig. - Ez mindig is így volt és mindig is így lesz. Ugyan nem tettem szóvá, de azért néha olyan jól esne azt hallani tőle, hogy szüksége van rám és nem csak egy kiegészítő vagyok az életében, akit ha megun akkor egyszerűen kidobhat. Mert legutóbb ez történt. Nagyon is fájt, hogy akkor még csak meg sem próbált marasztalni. Nem kértem volna, hogy magyarázkodjon, hogy megalázkodjon. Én már akkor is boldog lettem volna, ha csak annyit mond, hogy maradj!
- A lelkiismeretem mindig velem van és az utóbbi napokban a bűntudatom is, de ez ma más volt. Féltem... - Azt hiszem eddig nem vettem eléggé komolyan a helyzetet. Ma este viszont őszintén féltem. Féltem, hogy mi van ha tényleg elveszítem, ha elveszik tőlem. Meg sem tudom mondani mikor ölelt meg így utoljára, hogy közben nem forgatta a szemeit vagy fintorgott éppen, leszámítva persze az ünnepeket. Születésnap, karácsony, mert hát a család szemében mégis csak fent tartunk egy bizonyos látszatot. De persze ez sem mindig olyan könnyű. Amikor érzed legbelül, hogy semmi sem igaz, pusztán csak látszat. Ez viszont most nagyon is igaz, őszinte.
Akarva akaratlanul is felmerül bennem a kérdés, hogy vajon másodszor is hagyna kisétálni azon az ajtón? Na és én képes volnék újból magára hagyni, egyedül?
- Rendben. Már amúgy is hiányzott, minden. Az életem. - A szobám, az ágyam, az emlékek. Talán még a reggeli hisztijei is. Így visszagondolva egészen szórakoztató is.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 12.07.13 19:54

Vissza gondolva már nem is tudom, hogy túl gyáva voltam-e vagy büszke, megmondani neki, hogy maradjon itt velem. De ésszerűen kellett döntenem és azért sem marasztaltam mert azzal is tisztában vagyok, hogy mellettem veszélyben lehet, igaz nélkülem is. Még sosem voltam ilyen helyzetben és ha lehet elkerülném azt, hogy a húgomat veszélybe sodorjam. Mégis mit tehetnék? Csak itt ülök bezárva a saját szobámba és abban bízok, hogy majd az ügynökök elkapják azokat a rossz fiúkat akik az életemre szeretnének törni.
- Mikor voltak nekünk jobb napjaink? - Kénytelen voltam felnevetni, igaz kínomban de akkor is viccesnek találtam az egészet, habár ez inkább siralmas. Már egy ideje minden megromlott közöttünk és mi csak hagytuk, hogy még ennél is jobban elfajuljanak közöttünk a dolgok, ahelyett hogy leültünk volna és átbeszélnénk a problémáinkat. Remélem még nincs késő mindent helyrehozni.
- Mégis miért lenne bűntudatod? Hiszen te nem tettél semmit, én voltam az aki rossz időben volt rossz helyen. Először csak szemtanú lettem, majd ez miatt préda.- Ritkán ismerem be ha hibázok és ez is valamilyen beismerő vallomás volt Ophi módra. Többre nem lennék képes, nem csak előtte szeretném tartani a látszatot, hanem magam előtt is. Szigorú lennék másokkal? Aki ezt mondja rólam az el sem tudja képzelni magammal mennyire vagyok szigorú. Nem engedhetem meg magamnak, hogy bárki is betekintést nyerjen az álarcom mögé.
- Nem azt akartad mondani, hogy hiányzott a velejéig gonosz másik feled? - Poénkodásnak szántam, de azt hiszem vissza kellene vennem magamból, hiszen még csak most tért vissza, nem kellene már az elején elijesztem. Nem is hittem volna, mégis hiányzott. Sőt rossz volt, hogy távol volt tőlem.
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy kockázatos itt lenned? - Érdeklődve kérdezek rá, nehogy aztán meg legyek szólva, hogy nem értesítettem előre. Habár eddig nagyon nyugis volt minden, de nem ezt nevezik vihar előtti csendben?

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 13.07.13 0:22

- Akkor amikor minden egyes nap összekaptunk valamin, a kínos csend pedig sosem tartott tovább tíz percnél. - Nekünk kettőnknek különösen nehéz egyet értenünk és emiatt gyakran összeveszünk, ő még gyakrabban hisztizik, de már ehhez is hozzászoktam. Régebben mégsem voltunk képesek tíz percnél tovább neheztelni a másikra. Minden ment tovább a maga útján mintha mi sem történt volna. Kimondtuk, amit akartunk. Megkönnyebbültünk. Az utóbbi időben viszont már egyáltalán nem érzem, hogy megkönnyebbülnék. Ellenkezőleg. Azt érzem, hogy csak még nehezebb súly nehezedik a vállamra. Nyomasztó. Nem vagyunk teljesen egyformák, ez tény. talán jobb is így. Így legalább nem vagyunk vetélytársak sem. De mindketten ugyan olyan akaratosak és büszkék vagyunk. Akartam, hogy kimondja, hogy maradjak. Hallani akartam. Nem mindig elég a tudat. Van a helyzet, amikor a szavak is fontosak. Fontos, hogy kimond azt valamit. Fontos, hogy a másik szemébe nézz, hogy érezze, hogy számít. Én nem éreztem,hogy számítok. Inkább csak, hogy feleslegesen áltatjuk magunkat.
- Hátat fordítottam neked. - Nem szabadott volna. A testvérem. Ikrek vagyunk. Bármelyikünk lehetne. Össze kéne tartanunk. Az sem normális, hogy a négy fal közé van bezárva mégis félelemben él. Ez így nem élet. Na és ki tudja meddig tart ez a bolondok háza? Én tudom magamról, hogy nem bírnám egyedül. Most mégis úgy érzem, hogy nem ismerem igazán a nővéremet, nem tudom a választ. Egyáltalán kell, hogy itt legyek? Egyedül jobb lenne neki? Nem akarok senkinek se a terhére lenni, még neki se.
- Hisztizz már egy kicsit, úgy hiányzott. - Nevettem fel halkan. Ekkor tűnt csak fel igazán, hogy mosolyogtam. Nem rosszból. Tényleg hiányzott. Túl csendes volt az életem nélküle. Állandóan éreztem, hogy hiányzik valami. Valami amit eddig megtehettem, most viszont már szükségtelen.
- Jut eszembe. Nem láttam odakint senkit és az ajtót is nyitva találtam. Hová tűntek azok a furcsa fazonok? Nem nekik kéne vigyázniuk a biztonságodra? Most még sincsenek sehol. - Tényleg nem szeretném az ördögöt a falra festeni, de mégis jobb, hogy ha ő is tudja, hogy egyedül vagyunk. Tényleg egyedül.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 21.07.13 22:50

Azért minket is meg lehet érteni, ameddig még kicsik voltunk ugyan olyan ruhákban jártunk és sokszor volt olyan, hogy még a saját szüleinket is képesek voltunk megtéveszteni, ezek után pedig nem csoda, hogy mindketten ki szeretnénk törni valamennyire ebből az iker szerepből. Mert az már biztos, hogy ahol az egyikünk nevét megemlítik ott a másikunké is el fog hangozni másodperceken belül. Én csak nem akartam, hogy folyton úgy legyünk számon tartva, hogy a Graham ikrek.
- Ez már nagyon rég volt, sőt túl rég ahhoz, hogy azt mondjam hiányzik. - Nem is voltunk mi mindig ennyire rossz testvérek, csak mostanában valamiért képtelenek vagyunk elviselni egymást. Túl sokat vagyunk egymással, de az is bizonyított tény, hogy egymás nélkül pedig nem tudunk meglenni. Kellene találni valami köztes megoldást, ami mindkettőnk számára kielégítő tudna lenni.
- Nem számít, ami volt elmúlt. Különben is azt hiszem, hogy megérdemeltem, hiszen én sem voltam az a testvér akire vágyhattál. - Sok mindent tettem ellene, sőt akadtak olyan napok mikor puszta szórakozásból provokáltam, vagy szóltam bele a dolgaiba, leszóltam, beszóltam és hasonló cukiságok részemről. Habár hihetetlen de nálam ez is a szeretet egyik kimutatási formája. Neki úgy tűnhet, hogy csak szórakozásból szólom le az ízlését, pedig csak segíteni szeretnék rajta.
- Azt hiszem most a szokásos hisztim el fog maradni, de nyugalom, majd legközelebb duplán bepótlom. - Vele együtt felnevettem. Beismerem hisztis vagyok, főleg reggel na meg másnaposan kegyetlenül, és mindig úgy adódik, hogy őt találom meg ilyen jó kedélyállapotomban.
- Még mindig be van kamerázva a ház, de már egy ideje nem történt semmi, ezért azt hiszik, hogy nincs szükségem rendőri őrizetre, de ez egyáltalán nem biztos. - Minden jel szerint az életem már nem forog kockán, vagyis az elmúlt napok eléggé nyugisak voltak ahhoz, hogy lecsökkentsék a védelmemet, de ha bármi van tudom kinek kell szólnom.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 24.07.13 16:21

Tény, hogy az utóbbi időben csakis hangos szóváltásaink voltak, amik aztán csak még zajosabbá váltak alaposan felkavarva a port kettőnk között. Úgy tűnt mintha képtelenek lettünk volna bármiben is egyet érteni. Néha tényleg így is éreztem. Mégis mindig én voltam az aki csendben maradt a puskaporos térségben. Nem szeretek és nem is akarok vele állandóan veszekedni. Fárasztó és unalmas különösen, hogy mi ketten számtalanszor hajba tudunk kapni ugyan azon az egy dolgon. Teljesen értelmetlen, ugye? Tudom. De ő átlagában már attól is jobban tudja érezni magát ha a vita végén neki van igaza, még ha már kétségbeesésembe is adtam neki igazat, csak azért, hogy fejezzük be végre. Ez volna az én feladatom mint kishúgnak?
Néha nem könnyű vele, de soha egyetlen percre sem feledkeztem még meg róla, a testvérem. Tök mindegy, hogy milyen. Nem számít, akármilyen hisztis és olykor elviselhetetlen. Szoros kötelék van kettőnk között, amit soha senki semmilyen körülmények között sem tud szétszakítani. Csak ez a fontos! Mi mindig mindent együtt éltünk meg. Ezt pedig semmivel sem lehetne helyettesíteni. Ez már mindig így fog lenni.
- A testvér akire vágytam? Ophelia, teljesen mindegy, hogy mit teszel nekünk akkor is egy azon vér folyik az ereinkben. - Ezt nem szabad elfelejtenünk. Csak én tudnám már elfelejteni azokat a napokat, amelyeket pokollá tett a számmora, merthogy ilyenek is voltak, méghozzá nem kevés. Az ember nem csak a jó dolgokra emlékszik.
- Felőlem jöhet bármi... - Őt aztán sosem fogom sírni látni, tudom. Talán még csak kiborulva sem. De bármi van, én azt most képes volnék elviselni.
- Hát akkor ha szükséged van rám, a szobámban megtalálsz. - Bár ezt erősen kétlem. Egyébként sem felejtettem el, hogy én volnék az utolsó ember, akihez fordulna, hol ott régebben én voltam az elsők. Nem hiába... De most akkor sincs más választása, szomorú. De azért remélem, hogy minden rendben lesz. Tudom, hogy most már semmi sem lesz ugyan olyan, de attól még megpróbálhatnánk összetartani a bajban. Mint ahogy azt az átlagos testvérek is szokták tenni. Nekünk pedig erősebben kellene ezt éreznünk. Őszintén szólva kicsit félek attól, hogy ezzel megint csak egyedül vagyok.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 25.07.13 1:39

Néha kellene egy kis terápia nekünk, vagy egy döntő bíró aki közénk ugrik mikor a kelleténél jobban bele lendülünk a véleménykinyilvánításba. Persze az ember azt hinné, hogy egy kis vita az teljesen normális a testvérek között. Eleinte lehet, hogy az volt, de mi ebben sem ismerünk lehetetlent. Ha a két Graham testvér belendül ott kő kövön nem marad szárazon. Viszont azt egyáltalán nem bánnám, ha egy kis változatosság történne az életükben, mondjuk kezdésnek megtenné ha kevesebbet vitáznánk, vagy több közös programot terveznénk. Pontosan úgy, mint régen, mert mára már nagyon elhidegültünk egymástól a közös érdeklődés hiányában, mindenki ment a saját dolgára és észre sem vettük, hogy úgy élünk egymás mellett, mint két idegen.
- Ezt valamelyik filmből szedted? Mert nagyon olyan hatást keltettél, mint azok a filmek, ahol az ölelkezős jelenet után a nagy egymásra találós rész következik. - Már megint nem akartam megbántani, de hát én már csak ilyen nyers vagyok. Ha valami a szívemen az a számon is. Mindent összevéve nagyon megható volt, hogy ezt mondta, mégis úgy érzem, hogy egy napra ennyi meghatódottság bőven elég.
- Nem szeretném elrontani a pillanatot. - Jelenleg okom sem lenne semmiért sem hisztérikus rohamba kezdeni. Talán csak így szeretném neki kimutatni, hogy mennyire értékelem, hogy ilyen helyzetben nem hagyott egyedül. Egyébként sem az én teperem az érzelmek kimutatása. Nem szeretném lerombolni az éveken át építgetett kemény nő jellememet egy kis elpityeredéssel.
- Nem szeretnél együtt aludni velem, mint régen? - Már hosszú ideje, hogy külön szobában alszunk, de nem felejtettem el, hogy még a szülői házban hiába volt külön szobánk, mégis mindig belopózott hozzám, mert úgy éreztük magunkat biztonságban, ha egymás mellett lehettünk. Szüleink legnagyobb örömére minden nap ez ment.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 27.07.13 17:11

- Na és nekünk mégis hogyan kéne egymásra találnunk? - Kérdeztem nevetve. Ez több volt mint félreérthető, de ha ezzel őt is sikerült felvidítanom egy kicsit, akkor már megérte. Bár még mindig nem tudom akkor hogyan is kellett volna ezt most értelmeznem. De nekem ehhez már túl késő van vagy esetleg már túl korán? Ami azt illeti mostanság nem volt túl sok időm filmet nézni és jegyzetelni a megindító jeleneteket, hogy majd azok egyikével meg tudjam hatni nővéremet, hogy végre jobb belátásra bírjam velük. Eddig sem sikerült. Még csak végig sem hallgatott volna, mert ő nevetségesnek tartja az efféle ömlengéseket. Mondania sem kell már. Ő azt hiszi annyi is elég ha egyszer már ki mondta, én pedig emlékezzek rá. Nem mintha bármit is el tudnék felejteni, ami velünk történt, de mégis... Azért néha jó volna azt érezni, hogy nem csak egy rossz díszlet vagyok mellette.
- Rég volt már... - Régvolt már, oly annyira, hogy talán igaz se volt. Voltak nekünk valaha is ilyen vagy akár ehhez hasonló pillanataink? Nem emlékszem. Persze annak örülök, hogy soha sem kerültünk még igazán nagy bajba, amiből aztán ketten ne tudtunk volna könnyűszerrel kimászni, de ez most más. Jelen helyzetben én voltam az aki hátat fordított neki, miután ő a tudtom nélkül fogott és magával rántott egy árok legmélyére. Én kimásztam majd ismét utána ugrottam. Bűntudatom lett volna ha nem teszem. Szeretném azt hinni, hogy a történtek ellenére még nagyon is számíthatunk egymásra. Szeretném azt hinni, hogy még ugyan úgy számíthatok rá és hogy ő is megtenné értem ha úgy alakulna méghozzá gondolkodás nélkül.
- Ophelia, az utóbbi időben legszívesebben az ajtó túloldalán láttál most meg arra kérsz, hogy aludjunk megint együtt mint régen? Mond mégis mit műveltek veled? - Komolyan kezdtem bele majd nem bírtam ki és széles mosolyra húzódtak ajkaim.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 28.07.13 0:04

Annyira ismerős ez a helyzet, de mégis most túlságosan újnak számít, hiszen már rég volt az, hogy gyakoroltuk hogyan kell jó testvérnek lenni. Sőt, nem is nagyon viselkedtünk mostanában úgy, mintha testvérek lennénk. Nem is voltunk többek sokáig mint két lakótárs, akiknek egymás mellett van a szobájuk. Valahogy elvesztek azok a fontos testvéri momentumok amiket régen annyira féltve őriztünk.
- Őszintén fogalmam sincs, ebben sosem jeleskedtem, de remélem erre majd ketten rá fogunk jönni. - Tény és való, hogy nem az emberi kapcsolatok újra kezdése a szakterületem, inkább az hogy adjak neki pár divattippet mert mindig ráférne, de most nem fogok újra felhozni ezt a témát, mert túl makacs hogy belássa, hogy katasztrofális ízléssel rendelkezik.
- Mármint az, hogy nem akarok ünneprontó lenni? - Kérdő pillantásaimmal lesújtva néztem felé, de akármi is legyen a válasz megfogadtam magamban, hogy minimum tízig elszámolok mielőtt bármit is mondanék neki. Mikor pont kezdenek a dolgok rendbe jönni nem akarom elrontani ezt a kettőnk között kibontakozó összhangot.
- Nem tudom, de így jobban bele gondolva akár az is megtörténhetett, hogy kimosták az agyamat, hogy ilyen elvetemült ötlettel állok eléd. - Nem kell mondania, hogy mennyire meglephettem ezzel a kérdésemmel, magamat is alaposan ledöbbentettem, hogy ezt pont én kérném tőle.
- Még egyetlen percig áll az ajánlatom, aztán vissza fogom vonni, szóval gyorsan gondolkozz el rajta. - Kezdek vissza térni a régi énemhez, de most finoman próbálok parancsolni és természetesen végig ott virított arcomon mosolyom, ami most nem volt gúnyos, inkább csak vidám.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 07.08.13 19:07

- Hát tekintve, hogy testvérek vagyunk már nem kezdhetjük újra az elejétől, de talán ismét beiktathatnánk a régi közös programokat. Vásárlás, hetente egyszer egy közös filmmaraton, a ferde péntek estéink, az azután lévő élménybeszámolók, a kínos helyzetek... - Gondolkodtam el nosztalgiázva. Olyan régen volt már, hogy szinte alig emlékszem. Tény, hogy nagyon elhanyagoltunk mindazt, amit az előtt csakis együtt csináltunk. Minden jelentéktelenné, értéktelenné vált, ami addig fontos volt. Régebben szinte mindenben kikérte a véleményemet még ha nem is fogadta meg, amit javasoltam, de legalább éreztem, hogy számítok annyira, hogy meghallgasson. Nem voltak titkaink. Képesek voltunk hosszú órákon keresztül beszélgetni. Nevetni butaságokon. Végül már az is elég ha csak egymásra néztünk, máris kitört belőlem a nevetés. Még ha az kínos is volt, akkor is inkább nevettünk rajta. Ha össze is kaptunk valamin nem tartott tovább néhány óránál. Most meg van, hogy napokig elmegyünk egymás mellett egyetlen szó nélkül.
- Nem, hanem ilyen pillanatok. - Nekünk mostanság közös pillanataink sem igazán voltak. Nem hogy jók, rosszak sem. Már nem én vagyok az első. Már nem én vagyok az egyedüli akiben megbízik, akinek mindent elmond, akivel mindent megtud beszélni, akivel régebben mindent megoldottunk ketten.
- Részemről el van döntve. - Azzal már el is terültem az ágya egyik szélén. Csak mosolyogtam... Őszintén nem tudnám már megmondani mikor volt ilyen utoljára. Többnyire csak akkor aludtunk együtt mikor egyikünk rosszat álmodott. De ilyenre nem volt példa már legalább tíz éve. Most akkor mi jön? Hosszas beszélgetés egészen hajnalig. Csak arról feledkezünk meg, hogy már senki sem fog ránk szólni ha túl hangosan nevetgélnénk, hogy lányok ideje aludni.
- Emlékszel, hogy mikor már külön szobánk volt akkor is mindig együtt aludtunk, hogy lámpaoltás után átosontunk? Anya pedig mindig ránk szólt, mert túl hangosan nevettünk? - Sosem fogom elfelejteni ahogyan az ágy előtt megállt mindig. Csípőre tett kézzel rosszallóan mindig megcsóválta a fejét, de mindvégig mosolygott.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 07.08.13 22:24

Be kell ismernem sok mindenről maradtunk le mostanában. Tényleg lassan olyanok leszünk egymás számára, mint két idegen. De nem akarok idáig eljutni, hiszen testvérek vagyunk, sőt egy petéjű ikrek és a közöttünk lévő kötelék még szorosabb kellene, hogy legyen mint az átlag testvérpároknál. Csak valamit nagyon elrontottunk, de még nem késő helyrehozni szerintem.
- Azokra a közös váráslásokra gondolsz, hogy megmondom mi állnak neked jól és már azért sem hallgatsz rám? Pedig kettőnk közül én vagyok a divat guru. Te pedig ahhoz értesz, hogy megmond milyen gyógyszert vegyek be egy ferdére sikerült este után. - Hangosan felnevettem. De régen is volt már mikor eljártunk együtt bárhová is, vagy akár felbontottunk egy üveg bort - na jó néha többet is - de aztán drága húgom győzött meg melyik a legjobb orvosság a macsajaj gyógyítására.
- Ragaszkodok az ágy jobb oldalához. - Mielőtt még nagyon elkényelmesedne az ágyamon azért mégis csak tisztázom vele, hogy az ágynak a jobb fele az enyém. Hogy miért? Nem is tudom, megszoktam már, hogy ha egyedül is alszok mindig az ágy jobb felére fekszem, mert ott szoktam meg és lényegében erről van szó. Mindenkinek lehetnek berögzült szokásai, mint nekem is.
- Nem is tudnám elfelejteni, na meg ahogy ránk nézett. Próbált szigorúnak látszani, de látszott rajta, hogy ezért nem tud ránk haragudni. - Felsóhajtottam a kis nosztalgiázásunk után, majd lehuppantam mellé az ágyra, kényelmesen török ülésben elhelyezkedve.
- Persze aztán gondolom apunak is volt munkája velünk, mert valakinek át kellett téged vinni a saját szobádba. - Valahogy reggelre mindig eltűnt és nem hinném hogy akkor is anyu kapja a karjai közé mikor már nagyobbacskák voltunk, ezért ez a feladat drága apánkra hárulhatott csak.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 09.08.13 4:08

- Hát nem egészen erre gondoltam. - Tettem hozzá nevetve. Nem pontosan erről lett volna szó. Én a jobb napjainkra próbálok visszakanyarodni, amikor még szívesen raboltuk egymás idejét nem, amikor szinte még elválaszthatatlanok voltunk. Amikor még nem azért kerestük egymás társaságát, hogy jól felbosszantsuk vagy hogy kinyilvánítsuk nem tetszésünket valami olyasmivel kapcsolatban, amihez egyébként nem lett volna közünk, de már csak dacból is megtettük. Mondjuk ez inkább a nővéremre volt jellemző... Mindig minden bajával engem tudott megtalálni, én meg aztán szenvedhettem valami olyasmi miatt, amit el sem követtem, sőt még azt sem tudtam, hogy miről van szó. De lényeg, hogy arról is én tehetem. Na szóval, ezek volnának a katasztrofális napjaink. Amiből meglehetősen, hát jó sok van.
Nem is vitás, hogy ízlésben a legkevésbé sem hasonlítunk legfeljebb ha arról van szó melyik pasi milyen dögös, de hát ami a ruhákat illeti. Én nem fogok olyasmit felvenni, amiben nem érzem jól magam ha emiatt pedig rendszerint össze kell vesznünk, ám legyen. Eddig ez mindig bevált. Ugyan is olyankor néhány napig hozzám se szólt vagy csak magában dünnyögött valamit, én pedig igyekeztem nem meghallani. Ami pedig a ferde estéket illeti... Nos, igen. Hagytam volna szenvedni magunkat, de ebben az egyben egyet kell értenem vele. Mégis csak jobb bevenni egy fájdalomcsillapítót vagy kettőt azután átaludni a fél délután minthogy egész nap másnaposságtól és fejfájástól, szédüléstől szenvedni. Amikor is körülbelül minden bajod van és szinte minden zavar, a nehezedre esik. Na jó, az én nővéremnek amúgy is átlagában minden a nehezére esik, ezért csinálom reggelente én a kávét és ezért csinálom én meg a kaját ha valami rendes ételt is szeretnénk enni illetve bevásárolni is én szoktam.
Mindig lebuktam. Reggel valahogy mindig a saját ágyamban ébredtem... De sosem értettem mi szükség volt erre, hogy miért nem aludhattunk egy ágyban, mikor úgy is tudták, hogy másnap este is ugyan az fog menni. Nem tudom. Én valahogy sosem rajongtam a mesékért. Nem aludtam plüss mackókkal. Sosem szerettem őket. Nem aludtam éjjeli lámpa mellett. Nekem csak az kellett, hogy legyen mellettem valaki. Ha nem Ophi, akkor többnyire apu volt az én áldozatom.
- Na és arra emlékszel mikor először próbáltunk meg ebédet készíteni mire anyuék hazaérnek majd beültünk sorozatot nézni? - Na az valami parádés volt. Hát az ebédet azt rendelni kellett néhány vödör falfesték kíséretében.
- Na és arra mikor elkezdtünk járni szórakozni, hogy milyen elvetemülten kutattunk, kúsztunk, másztunk némi pluszhoz a zsebpénzünkhöz? - Na jó, ezt mondjuk ma is megtesszük. Szórakoztató egy elfoglaltság na és persze fárasztó is. De azt valahogy mindig sokkal lelkesebben végeztünk mint mondjuk a saját szobáink takarítását, ami valóságos büntetésnek számított a szemünkben.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 22.08.13 23:51

Hirtelen nem is tudom, hogy ez a kis nosztalgiázás milyen érzelmeket vált ki belőlem. Úgy érezem magam, mintha egy sütemény lennék, akiről most olvad le a kemény mázréteg, hogy az édes részeimet meg lehessen ízlelni. Kissé morbid már megint a gondolkozásom, de tényleg valamiféle ilyesmit vált ki belőlem ez a húgommal való csevegés. Nem hittem volna, hogy valaha is vissza fogunk kerülni erre a szintre, ahol képesek vagyunk egymással normálisan beszélni és nem csak azért keressük egymás társaságát, mert nem találjuk egy-egy holminkat és azt gyanítsuk hogy a másik keze van a dologban. Mert nekünk, - vagy lehet hogy inkább csak nekem - jobban megy a vádaskodás, mint a bocsánatkérés. Nincs mit tenni, én már csak ilyen vagyok.
- Hát akkor Audrey áruld el, mégis mire gondoltál? - Most hajlandó leszek tényleg végig hallgatni, ha ezt szeretné és nem azon fogok lenni, hogy minden áron rá erőltessem az én igazamat, mert ugye köztudott, hogy nekem mindig igazam kell, hogy legyen. Ez egy jól bevett szokás.
- Mégis hogyan tudnám elfelejteni? Az első közös kis főzőcskézésünk alkalmával sikerült elérnünk, hogy végre átfessék azt az ízléstelen halvány sárga színű falat. - El is felejtettem mennyire jó vissza emlékezni ezekre az ősrégi, de iszonyúan vicces emlékekre, amik még mindig képesek megnevettetni. Valahogy ezeket megpróbáltam kizárni az emlékeimből és tovább lépni, most már tudom, hogy hibáztam, de persze nincs az a pénz amiért ezt bevallanám.
- Nekem nem igazán jött be az efféle plusz pénzkeresési módszer, ezért is csapoltam meg mindig anya pénztárcájából kisebb összegeket, egészen addig még le nem sikerült buknom. Biztosan emlékszel rá, mert vagy fél napig azt hajtogatta, hogy mennyire nem helyes amit teszek és ha pénzre van szükségem akkor tegyek is érte valamit. - Habár vannak dolgok amikre inkább jobb nem elékezni. Ahogy olyan dolgok is vannak, amikről jobb nem tudni, ezért is rejtegetek előle számtalan titkot, néha tényleg jobb az édes tudatlanság, mint a fájdalmas valóság.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 30.08.13 16:42

- Tényleg csak ehhez értenék? - Hát ez eléggé elkeserítő egy tény volna. Csak azért mert az orvosira járok az még nem azt jelenti, hogy kizárólag csak abban vagyok jó, hogy milyen gyógyszert vegyen egy ferdére sikerült este után másnaposan, amikor nem mellékesen elviselhetetlenebb és nyűgösebb, hisztisebb mint általában. Még szép, hogy megmondom mit javasolnék, amitől legalább elnyomja az álmosság, csend na és persze béke honol a lakásban többnyire egész nap.
- Talán tehetnénk egy újabb próbát. Mondjuk holnap? Mit szólsz? - Tudom, fogalmam sincs mire vállalkozok. Már csak abban bízom... Nem, inkább reménykedek, hogy kevésbé lesz fájó mint az esetek túlnyomó többségében. De holnap ráérek, csak délelőtt vannak előadásaim és ha úgy alakulna az egész délutánomat rá tudom áldozni, feltéve ha tovább húzzuk együtt harminc percnél. De most úgy érzem volna türelmem végighallgatni a javaslatait egy-egy ruhával kapcsolatosan... Amennyiben kíméletes lesz. Szóval szolidan közli velem ha valami nem nyerte el a tetszését.
- Bár előtte köthetnék kompromisszumot... Mondjuk én hajlandó leszek felpróbálni mindent, amiről Te úgy véled megfelelő. Te pedig nem fogod gusztustalan módon leszólni, ami esetleg nekem megtetszene, viszont nem a Te ízlésed. Szóval meghallgatnám a véleményedet amennyiben nem ízléstelenül adód elő. - Fogalmam sincs mennyire vagyunk kompromisszumképesek. Igazán sosem próbálkoztunk ilyesmivel. De talán most itt volna az ideje. Esetleg még működhet is a dolog.
- Na és milyen volt egy fedél alatt Mr. FBI-al? - Meglepő, de szerintem jót tett nekünk ez a rövid idő egymás nélkül. Most valahogy jobban tudok örülni neki. Mintha kicsivel türelmesebbek volnánk egymással szemben. Nem tudom mennyi idő amíg minden visszatér a régi kerékvágásba már ha egyáltalán szívesen látott személy vagyok még ebben a lakásban, akkor természetesen igényt tartok a szobámra. De addig is szeretném maximálisan kihasználni és örülni annak, hogy van egy nővérem.[/color]

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 04.09.13 2:35

Úgy fogok törődni a testvéri kapcsolatunkkal, mint a kedvenc Louis Vuitton tervezésű táskámmal. Megpróbálom majd a széltől is óvni, nehogy megsérüljön az eredetisége. Mert olcsó hamisítvány kinézetű táskára nincs szükségem, ahogy egy rossz testvérre sem.
- Dehogy! Azt viszont ne várd el tőlem, hogy most elkezdem felsorolni azokat a dolgokat amikhez értesz, sosem volt az erősségem mások fényezése. Ezt te is jól tudod. - Csak mert van ez a furcsa mániám, hogy akármiről is legyen szó szeretnék a legjobb lenni benne. Vagyis nagyon sokáig így volt ez, szerettem a középpontban lenni, kitűnni a tömegből, tökéletesnek lenni. De a történtek után vágynék némi magányra és szürkeségre. Nem kell mindig gyémántként csillognom, na meg rám is rám férne egy kis lustulás és visszavonulás a közéletből.
- Már holnap össze szeretnél velem veszni? - Kérdőn pislogok felé, mert ha valami akkor a divat az én felségterületem és ott nagyon is tudom mi a dolgom és nem tűrném el Audreyt olyan ruhákban amik nekem nem tetszenek.
- Megpróbálom visszafogni magam, de azt nem garantálom, hogy ha kilépsz a próbafülkéből és olyan ruhában állsz elém ami maga a rettenet, hogy nem fogok sikítani. - Nevetve közöltem vele. Az sem érdekel, ha a ruhaüzletben mindenki minket fog bámulni, de ha rémisztő ruhában sasszézik ki elém, akkor valószínűleg megfogok ijedni és sikoly is el fogja hagyni a számat, talán egy nagyon hangos, kétségbeesett sikoly.
- Elég ha annyit mondok, hogy fárasztó? - Nos, őszintén nem igen szeretnék Aidanről beszélni, csak mert fogalmam sincs hányadán is állunk. Mondjuk úgy, hogy én egészen megkedveltem, de neki szerintem én csak egy ügy voltam, amit sikeresen szeretett volna lezárni. Túl krimiregénybe illő is lett volna, hogy az ügynők bele szeret a védencébe, ez már nekem is közhelyes, én ennél valami eredetibbre vágynék.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 06.09.13 14:15

- Igen Ophelia tudom. Neked viszont azt kell tudnod, hogy van az a helyzet, amikor nem elég valamit csak gondolni... - Hanem ki is kell mondani. Mert fontos. Ez volna a lényege. Tudom, hogy ez most kevésbé ez, de azért olykor jó lenne az Ő szájából is hallani dolgokat. Mert az, hogy mindketten gondolunk valamire az már nem elég. Az egy dolog, hogy az ikertestvérem, akkor sem tudhatom mindig, hogy mire van szüksége, ha nem teszi szóvá valamiképpen. Persze azért mindig megpróbálom, de biztosan nem tudhatom, ahogyan Ő sem. Ez nem mindig egy olyan játék, ami szavak nélkül is működik. Maximum csendben maradok, ha arra kér.
- Megkockáztatom a dolgot. - Esetleg megpróbálhatnánk visszafogni magunkat. Tudom, hogy nem az erőssége. De ennyit igazán megtehetne. Őszintén már azt is tudnám értékelni ha csak megpróbálná és látnám rajta az igyekezetet. abban az esetben valószínűleg én is másképp viszonyulnék hozzá és az egész helyzethez. Nem fogom már csak dacból megvenni azt a ruhadarabot, aminek már csak a puszta látványától is rosszul van és nem fogok otthon előtte abban parádézni. Esetleg megpróbálhatnánk valamiféle kompromisszumot kötni. talán még működne is...
- Ezt könnyedén megelőzhetjük. Te megfogod szépen a vállfát és visszaakasztod a ruhát még mielőtt nekem lehetőségem lett volna levenni majd csendben tovább haladunk, mit szólsz? - Azt hiszem az lesz a legjobb mindkettőnk számára, ha abban a pillanatban nem szólalunk meg, inkább csak nyelünk egyet és sétálunk tovább. Valahogy különleges érzéke van hozzá, hogy abban a másodpercben véleményt alkosson a ruháról, ahogy a kezem ügyébe akadt.
- Persze, hogy nem. Ophelia, Te most engem akarsz becsapni? Anyáéknál talán működött... Akkor inkább mondd azt, hogy nem akarsz róla beszélni. - Ez már túlságosan színészi volt. Még szép, hogy nem veszem be. Tudom, hogy sokkal több van a dolgok hátterében. Ismerem, hiszen a nővérem.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 10.09.13 5:59

Biztos vagyok benne, hogy egészen máshogy viszonyulnék ehhez a helyzethez, ha nem az lenne most mindkettőnk célja, hogy helyrehozzuk a közöttünk lévő testvéri viszonyt. Akármennyire is makacs vagyok, de azt nekem sem tetszik, hogy időközben sikerült egymástól ennyire eltávolodnunk. Persze mindenhez két ember kell, ezért igazán nem okolhat csak is kizárólag engem. De majd most újult erővel közösen szépen helyre hozzuk amit elrontottunk.
- Pedig szerintem sokszor örülnél annak, ha valamit csak gondolnék ahelyett, hogy ki is mondanám. - Mert tudom nem éppen a legjobb a modorom és képes vagyok olyat közölni vele amivel meg tudom bántani és nekem ez fel sem tűnik. Majd a jövőben megpróbálok erre is figyelni, hogy ne legyen minden egyes megjegyzésem marós.
- Talán kibírunk egy napot veszekedés nélkül. - Tényleg tudom értékelni, hogy benne lenne egy közös vásárlásban, tekintve hogy tudja rólam mennyire szeretek vásárolni, de azért mégis veszélyes terepre merészkedünk ezzel. Számtalanszor vesztünk már össze a ruhák végett, csak mert nekem mindig megvolt a véleményem Audrey stílusáról. De próba szerencse, talán most nem az fog lenni, mint általában és még előfordulhat, hogy élveznénk is a közös vásárlást.
- Megpróbálhatok csendben maradni, de semmit sem ígérhetek meg előre, az pedig végképp nem, hogy nem fogok grimaszolni. - Általában az arcomról is le lehet olvasni, hogy mi a véleményem. Ha pedig egy olyan ruhát néz ki magának amit legszívesebben ott helyben elégetnék akkor meg pláne jön a sanyarú tekintetem. Azért remélem, hogy pár dolgot ellesett tőlem és tudtom nélkül tudtam csiszolni az ízlésén.
- Jó akkor nem szeretnék róla beszélni. - Miért is beszélnék róla? Hiszen semmi sem volt közöttünk és nem is fog lenni. Ennyivel le is zártam magamban a dolgot.
- Szerintem ez valami Graham átok lehet, hogy sosincs szerencsém a pasikkal, ahogyan neked sem. - Ezen már tényleg nevetnem kellett. Mert mindketten jól nézünk ki, nem mondhatom, hogy Audrey csúnya lenne, hiszen a tükörképem. De azért mégsem értem miért vagyunk ennyire szerencsétlenek pasi fronton.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 10.09.13 19:17

- Hát ezt eltaláltad. Pontosan ez a probléma, hogy Te csak a rossz dolgokat tudod a fejemhez vágni. - Ezt nem újabb bántásnak szántam, de ez az igazság. Ez mindig így megy. Ha valamit egyszer elrontok, azt egészen biztosan a fejemhez vágja. Sőt, alap hogy minimum fél évig azt kell hallgatnom, ha nem is minden egyes nap, de minden másod- vagy harmadnap. Vagy ha valami nem az elképzelései szerint alakul, akkor is többnyire rajtam vezeti le a feszültséget. Jobban mondva, akkor azért vagyok hibás, mert rosszkor voltam rossz helyen. Néha komolyan nem tudom már mit kellene tennem, hogy az mindkettőnknek megfeleljen. Tudom, hogy ez szinte képtelenség. De azért mégis csak üdítő volna valamiféle középutat találni, mindkettőnk számára.
- Talán... Hát nem tettünk túl magasra a mércét. - Igaz, ami igaz egy napot csak kibírunk valahogy. Csak hogy nekem nem csak egyetlen napig a testvérem, hanem minden egyes nap. És nem szeretnék minden egyes napon arra várni, hogy ma vajon min fogunk összekülönbözni. Mondjuk erre azért nem olyan bonyolult rájönni, éppen csak olykor már fárasztó. Ő viszont láthatóan kimondottan élvezi olyankor a helyzetet.
- Oh, ha csak grimaszolnál... - Azt simán el tudnám viselni, különösen ha még szórakoztató is volna milyen képet vág egy adott ruhadarabhoz. Történetesen volt már, hogy nem tudtam eldönteni sírjak vagy nevessek, mert olyan visszataszító színe volt az anyagnak mint amit egyszer már kitettek vagy mert egyszerűen olyan szabása volt mint egy felmosórongynak, szóval semmi...
- Jól van. Ezek szerint volna miről beszélni. - Mindenesetre most én is jobbnak látom jegelni a témát. Mert ez már magában nagy dolog, mikor az én nővérem valamiről nem szeretne beszélni. Ott bizony érzelmekről van szó. Némileg gyöngédebb érzelmekről mint a megvetés, szánalom vagy szimplán a gyűlölet.
- Azért túléljük. Csaphatnánk közösen egy ferde estét. - Általában egy jó okot találni a legkönnyebb. Tekintve, hogy nekünk több is van. Így már főleg megérdemlünk egy görbe estét.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 11.09.13 5:27

Témánál vagyunk! Őszintén ez az utolsó dolog amiről most szeretnék beszélni vele. Nem vagyok jós, de simán tudom mi fog ennek lenni a vége ha tovább feszegetjük ezt a témát. Pedig én annyira azon vagyok, hogy most minden érzékeny témát kerüljünk, remélem ez nem csak nekem feltűnő.
- Mert ki más vágná azokat hozzád, ha nem én? - Előfordulhat, hogy testvéri kötelességem ezen részét általában mindig túlzásba szoktam vinni. De legalább én merek vele őszinte lenni, igaz arra is figyelnem kellene, hogy ne bántsam meg minden egyes szavammal.
- Régen is ment, hogy ne kapjunk mindenen össze, most miért ne sikerülne? - Csak akarás kérdése. Ha mindketten azon leszünk, hogy még véletlenül se találjuk olyan témát, amiben egymás nyakának tudunk ugrani, akkor kivitelezhető ez a projekt. Tényleg nem ígérhetek semmit, csak azt remélhetem, hogy nem fogok bal lábbal felkelni és nem fogok mindenben hibát keresni, pedig hajlamos vagyok rá.
- Remélem tudod, hogy nem mindig szánt szándékkal kötök beléd. Vége van már annak a korszaknak mikor szüleink ugyan olyan ruhába öltöztettek minket és attól, hogy ikrek vagyunk nagyon eltérő a stílusunk és ha még néha nem is tűnik úgy, de én tényleg csak jót akarok. - Fogalmazhatunk úgy is, hogy a divat az én asztalom és ehhez nagyon is értek, ezért is adok mindig neki tanácsokat, még ha nem is kéri. De én már csak ilyen vagyok, mondjuk azt, hogy én így próbálok vele törődni.
- Pont az, hogy nem volna miről, vagyis jobban mondva még az időmet sem pocsékolnám arra, hogy erről beszéljek. - Nem tudom, hogy mit mondhatnék neki, vagy hogy mit várna el tőlem, mert semmi pikáns vagy izgalmas beszámolóval nem tudok elé állni. Semmi sem történt közöttem és az ügynök között aki vigyázott rám, habár történhetett volna, de nem rajtam múlott.
- Ugye tisztában vagy azzal, hogy simán az asztal alá iszlak? - Tekintve, hogy az én éltemben minden egyes nap szórakozásnak számít és előfordult már az is, hogy nem volt olyan nap, hogy ne ittam volna többet a kelleténél. Ezért jól bírom az alkohol, de nem hiszem, hogy Audrey is annyira bírná a piát, mint én, de azért egy próbát megér, hát ha a végén még én is meglepődök.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 13.09.13 11:41

- Senki, mert senki mástól sem tűrném el. Ha pedig valaki mégis azt merné a fejedhez vágni, amit csak én tehetek meg gondom lesz rá, hogy a legközelebbi adandó alkalommal némi kénsav is kerüljön a poharába, mer tudod... A kémiai labor meg az én területem. - Hogy tényleg megtenném-e? Lehetséges. De talán előbb még kikaparnám a szemét némi együttműködéssel. Tény, hogy olykor nagyon is fájó dolgokat vágunk egymás fejéhez, de ez még egyáltalán nem azt jelenti, hogy mások is megtehetik ezt velünk. Ugyanis tudtom szerint nem tartunk igényt egy harmadik félre. Ophelia egyébként sem a testvériességéről ismert, hogy bármit és bárkivel megosztana. Szóval, sok sikert kívánok annak a személynek, aki úgy döntene, hogy megpróbál közénk férkőzni, szerencsétlen idióta.
- Nem tudom. Talán mert az utóbbi időben meg sem próbáltuk vagy csak nem akartuk eléggé. - Tényleg nem tudom. De hatalmas előrelépés lenne arra az elhatározásra jutni, hogy ez úttal megpróbálnánk jobbnak bizonyulni a feladat végrehajtásában. Egészen különös is lenne. Szokatlan. És szinte lehetetlen. Lássuk be, unalmas is lenne az életünk egymás nélkül.
- És amint az most kiderült más hangszínben is tudnád ezt velem közölni és nem gúnyosan, nemde? Mondjuk úgy, hogy ebben a ruhában nagyobbnak tűnik a hasam vagy a hátsóm vagy tudom is én... Talán én is venném a fáradtságot, hogy vessek magamra még egy pillantást a tükörben és esetleg át is öltöznék. Talán. - Hogy úgy fogalmazzunk egyáltalán nem finomkodó sem a jelleme, sem a stílusa és olykor már csak dacból sem teszek eleget a kérésének teljesen mindegy milyen módon kér meg rá. De tudom, ez sem megoldás.
- Téged ismerve akkor biztosan egy élmény volt. - Őszintén? Hát nem lettem volna az ügynök helyében. Még akkor se ha csak néhány hetet kellett kibírnia vele, akkor sem.
- Persze. De tudod így legalább bízhatsz abban, hogy épségben elfogsz jutni az ágyadig és a hajadat is foghatom szükség esetén... - Igen. Ha valakinek, akkor neki biztosan nem kell szemléltetni hogyan kell kirúgni a hámból. Sokkal inkább azon ámulni, hogy milyen töménytelen mennyiségű alkohol van már a szervezetében és azon bosszankodik, hogy nem tud még tisztességesen berúgni sem. Na, én addigra legalább harmadszor jövök vissza a mosdóból, jó esetben.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 16.09.13 14:59

Azt kell mondjam most meglepett a húgom. Nem is tudom mindig az a kép élt a fejemben, hogy kettőnk között én vagyok a rossz és Audrey feje felett ott lebeg a glória. Két lehetőség van, vagy én hiszem magam nagyon rossznak, vagy Audreyt nagyon jónak. Vagy csak nem vettem észre, hogy az évek alatt mennyire megváltozott, mert mostanában mindig más fontosabb volt, mint az hogy vele foglalkozzak.
- Kénsav a kávéban? - Ez nagyon eredeti, annyira hogy el is nevettem magam rajta, viccesen hangzott, vagy most ez komoly lett volna? Mindig azt feltételeztem róla, hogy nem bírna senkit sem bántani, mert a lelkiismerete nem hagyná neki, de az is lehet hogy tévedek, mert néha, vagyis nagyon ritkán én is szoktam.
- Nos, így hogy most mindketten azon vagyunk, hogy továbbra is lebegtessük a fehér zászlócskánkat így nem látom annak akadályát, hogy ne tudnánk meglenni egyetlen napig egymás mellett, hogy egyikünk se akarja a másikat megfojtani. - Menni fog csak akarni kell és mondjuk nekem vissza venni abból a fene nagy számból. Egy próbát igazán meg fog érni, hogy legalább el tudjuk majd mondani, hogy mi aztán tényleg megpróbáltuk.
- Majd óvatos leszek mikor kritikus szemekkel méregetlek. - Nem csak azért figyelek rá mert az ikertestvérem ezért sokszor van az, hogy összetévesztenek minket és nem szeretném ha az ismerőseim azt feltételezzék rólam, hogy megromlott az ízlésem. Beismerem Audreynak sincs olyan rossz ízlése, de azért mégis én vagyok a divat témában a profi.
- Nem csak nekem volt élmény. - Aidannak is az volt, mert miattam párszor sikerült megsérülnie mikor a hátsómat védte és nem voltam túl kedves vele mikor kiderült, hogy vele kell lennem, vagyis inkább jobban mondva a házába, hogy jobban szem előtt legyek.
- Ez nagyon csábító ajánlat. - Legalább ha együtt szórakoznánk akkor tudom, hogy figyelne rám és a saját ágyamban ébrednék fel reggel nem pedig egy teljesen idegen pasi mellett aki részegen felszedett.
- Mondjuk vásárolhatnánk pár dögös rucit, aztán pedig elmehetnénk szórakozni. - Ez így nem hangzik rosszul, sőt szerintem rák is fog férni a vásárlás után pár pohárka tömény.

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping 25.09.13 17:36

- Hát had gondolkodjam... Végül is szükségesetén a buborékmentes ásványvizet is helyettesíthetem. Senkinek sem tűnne fel egészen addig, amíg bele nem kortyol. De attól a pillanattól fogva egy bizonytalan ideig egész biztosan csukva tudná tartani a száját az illető és nem fecsegne annyit. Gondolj bele... Miért is használnak efféle savakat olyan gyakran. - Mert nem olyan feltűnő, viszont hatékony. Nem mondom, hogy mindig olyan egyszerű beszerezni. Csak tudni kell, hol kell keresni. A kórházakban, gyógyszertárakban, laborokban, szóval magától értetődően egészségügyi intézményekben. Ezért is olyan nyilvánvaló, hogy a legtöbb elkövető, aki savval dolgozik az egészségügy egyik dolgozója. De tudni kell vele bánni ás persze dolgozni is, hiszen mindent szétmar. Nem beszélve az emberi szövetekről, amit különösen könnyedén. A kénsav a legerősebb savak egyike...
- Beszélj csak a magad nevében. Én sosem akartalak téged megfojtani. - Tényleg nem, legalább is nem emlékszem rá, hogy valaha is gondoltam volna ilyesmire. Azért azt már kicsit túlzásnak tartanám. Vágtam már a fejéhez dolgokat, amiket nem teljesen gondoltam komolyan, de hát ezt hasonlóképp ő is elmondhatja magáról. A legtöbb esetben azért tudom, hogy mi az igaz és mi nem... De előfordul, hogy tévedek, amit pazar egy érzés belátni. De annak sincs értelme, hogy akkor egymásnak essünk mint két buta liba. Ahhoz mi túl okosak és értelmesek vagyunk. Nevetségesen festenénk. Sose csináltuk. talán nem most kellene elkezdenünk. Azért eddig is valahogy letudtuk vezetni a feszültséget. Csak menni fog ezek után is valahogy. Túléltünk már néhány alkalmat.
- Megköszönném, bár az már magában elég sokatmondó, amikor te kritikus szemekkel méregetsz. - Valahogy sosem tudja tekintete mögé rejteni a gondolatait, véleményét. Valahogy mindig ott bujkál az undor, a gúny, a szánalom, a sajnálat vagy épp a nevetség tárgya. Olykor azért mulatságos, viszont van amikor egyszerűen csak elkeserítő.
- Azt meghiszem. - Akkora valaki az elmúlt hetekben megjárhatta a poklok poklát. Nem mindig könnyű a nővéremmel... Sőt, inkább azt mondanám, hogy a legkevésbé sem az. Nem megy mindenkinek. Bár mostanára azt hiszem ezt már az említett személy is tudhatja. Volt ideje és alkalma bőven kiismernie a testvéremet.
- Az is, különösen mert olyan ritka. Tehát meg kell ragadni... - Mindaddig egyikünk sem tudhatja hogyan végződne a dolog, amíg el nem határozzuk magunkat és bele nem vágunk. Régebben gyakrabban jártunk el együtt szórakozni, mostanában már kevésbé.
- Csábítóan hangzik. - Végtére is még ha össze is kapnánk valamin... Mire nem gyógyír néhány forduló tömény?

Tárgy: Re: Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping

» Got a secret. Can you keep it? - Ophelia & Audrey
» Ophelia Graham
» Ophelia&Aidan
» Ophelia Hemsey
» Audrey May Parker

Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping

Audrey & Ophelia ~ I know what you're keeping

Similar topics

Similar topics