welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Whataya want from me?
Eric Crawford
Yesterday at 18:51
Városháza
Grace Kendra Handrick
Yesterday at 12:11
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Share| .

Lindsay Morgan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
37
Join date :
2013. Jun. 11.
Age :
29



TémanyitásTárgy: Lindsay Morgan 12.06.13 15:10

 

Név: Lindsay Olivia Morgan
Becenév: Lin
Kor: 24
Születése hely, idő: 1988. augusztus 6. / USA - Texas
Tartózkodási hely: Vegas, baby
Csoport: Rendőr
Anyagi háttér: Középosztály
Szexualitás: Heteroszexuális

Jellem: 
Alapjáraton egy mosolygós, humoros, életvidám lánynak tartom magam, de természetesen nekem is - mint mindenkinek – megvan az árnyoldalam. Nem is tudom, hogy hol kéne kezdenem a jellemzésemet… talán kezdjük a legelején. Közvetlen és nyitott vagyok másokkal szemben, általában én vagyok az, aki kezdeményez, legyen szó beszélgetésről, vagy bármi másról. Nem vagyok se félénk, se szégyenlős. Talpraesett vagyok, és nem volt még olyan helyzet, amiből ki ne másztam volna. A legtöbbször egyedül, bármiféle segítség nélkül. Nem szokásom másokra támaszkodni, különösebben azért is nem, mert senkiben sem bízok. Ennek oka valószínűleg a gyerekkorom, de ezt a félelmemet azóta sem tudtam magam mögött hagyni. Igazából én nem is félelemnek nevezném, sokkal inkább egy védelmi mechanizmus ez, ami segít a túlélésben. Ha nem bízok senkiben, kevesebb az esély arra, hogy pofára esek, nemde? Ennek köszönhetően a kapcsolataim többsége is felszínes. Vannak barátaim, akikben nem bízok, így sokkal inkább nevezhető ez haverságnak, mintsem barátságnak. A nem létező szerelmi életem is hasonlóan zajlik. Még soha nem voltam szerelmes, és ami azt illeti, nagyon nem is vágyom rá. Fölösleges érzelemnek tartom, ami csak kiszolgáltatottá teszi az embert. Semmi haszna az egésznek. Ebből következik az, hogy eddigi életem során egy darab párkapcsolatom nem volt, viszont az egy éjszakás kalandokat nem vetem meg. Kicsit ironikus, hogy reggelente én vagyok az, aki lelép, még mielőtt a másik fél magához térne. Nem hagyok mobilszámot, nem hagyok semmit magam után. És ha mindezek ellenére a partnerem valahogy mégis rám talál, akkor nem túl kifinomult stílusban lekoptatom. Nincs szükségem rájuk, számomra a férfiak csak egyvalamire jók, és az nem a párkapcsolat. Elég furcsának tartanak emiatt, de van olyan is, aki különlegesnek. Előfordult már nem egyszer, hogy emiatt tetszettem meg valakinek, mert jóformán olyan vagyok, mint egy férfi, csak éppen női testben. Tehát lélekben hapsi vagyok, ezt azért jó tudni.
Egy szó, mint száz… nem nehéz megközelíteni, nem nehéz barátkozni velem, de a bizalmi körömben férkőzni… na ez az ami lehetetlen. Nem engedek be senkit, bármennyire is próbálják kaparászni a falakat, amiket magam köré húztam. Persze a legtöbben észre sem veszik ezt, hisz’ alapjáraton olyan vagyok, mint bárki más. Viccelődök, noha a poénjaimat nem sokan értik, és még kevesebben értékelik. Bevallom, az esetek többségében szarkazmustól csöpögő humorom van. Ettől függetlenül az emberek - különösebben a férfiak - kifejezetten keresik a társaságomat. Ez esetben meg csak nem lehetek annyira elviselhetetlen, na nem mintha különösebben érdekelne bárki véleménye is.

Külső: 
Úgy összességében egy teljesen átlagos lánynak mondanám magam. A 168 centimmel nem számítok alacsonynak, de túl magasnak sem. A világosbarna hajzuhatagom szintén nem nevezhető különleges adottságnak. Az egyedüli különlegesség, amit talán kiemelnék magamon, az a zöld szemem, és a szép ívű ajkam. Az arcom sem gyakori jelenség, ami miatt gyakran meg is fordulnak utánam az utcán. Persze hogy mindez ellensúlyozva legyen, az alakom már korántsem annyira tökéletes. Jó, azért nem kell aggódni, nem vagyok elhízva, vagy ehhez hasonló. Karcsú alkatom van, s a rendszeres testedzésnek köszönhetően szépen megmunkált izomzat borítja testem. Ám meg kell hagyni, hogy nem vagyok az a fajta műmellű, plasztikázott cicababa sem, akik után döglenek a pasik. Mindenből van, ami a nőiességhez kell, de csak mértékkel. Nem hordok dinnyéket a melleim helyén, és ha már itt tartunk, a sminkem sem egyezik meg azzal a bohóc maszkkal, amit egyesek magukra kennek. Egyszóval; természetes szépség vagyok különleges arcvonásokkal.

Előtörténet: 
Hadd ne kezdjek bele a megszokott, sablonos történetbe… A kutyát se érdekli, hogy hol születtem és mikor. Megszülettem, ez a lényeg. Részeges, erőszakos apa, naiv anya – a szüleim. Az erőszakba születtem bele, s ennek köszönhetően hamar megtanultam, hogy milyen az élet igazi arca. Kemény, sanyarú, és végül, de nem utolsó sorban, ami a legfontosabb; csak magadra számíthatsz. Túl hamar kellett felnőnöm, amit így utólag visszagondolva egy cseppet sem bánok, hiszen nagyjából emiatt vagyok még mindig életben. Értem ezt arra, hogy kisgyerekként is csak magamra támaszkodhattam. Anyám elesett volt, védtelen, apám majdnem mindennap megverte. Sokszor már én védtem meg őt, és nem fordítva, pedig az esetek többségében én is kaptam egy kiadós verést, noha semmi rosszat nem tettem. Egyszerűen csak apám berúgott, és kötekedős kedvében volt, én pedig az útban voltam, akárcsak anyám. Eleinte nem is értettem, hogy miért van ez. Hogy miért kell rettegnem, miért kell minden áldott nap a torkomban gombóccal ébrednem. Aztán idővel hozzászoktam mindehhez... az érzéshez, a tudathoz, hogy erről szól az életem, és hogy a kilátásaim megegyeznek a nullával. Anyám helyzete még rosszabb volt. A naivitásán kívül számos egyéb olyan tulajdonsággal rendelkezett, amik megnehezítették az életünket. Például nem akart elválni, még annak ellenére sem, hogy naponta megverték. Ragaszkodott apámhoz, szerette őt, és némán tűrte a megaláztatást, a testi-lelki terrort, amiben nem csak neki volt része, hanem a saját lányának is. Hamar rájöttem, hogy az anyám áldozattípus, így nem is tudtam haragudni rá emiatt, noha egy percig sem értettem, hogy mi tartja még vissza a szökéstől. Gyerekként nem volt választásom, nem tudtam mit tenni, vele kellett maradnom.
A fordulópont akkor következett be az életemben, mikor apám egyszer tényleg nagyon felöntött a garatra, és konkrétan halálra verte az anyámat. Én ott voltam, mindent láttam. De ne, ne sajnálj! Utálom, ha sajnálnak, és már különben is túl vagyok rajta.
A mai napig emlékszem arra az éjszakára, amikor feltépte az ajtókilincset, és üvöltve kirángatta anyát az ágyából. Mire kiszaladtam a szobámból, anyám már a földön volt, apám felette, és ott rugdosta az élettelen testét. Mikor meglátott engem, már tudtam nagyon jól, hogy én következem.  Talán a sokk hatásának tudható be, vagy csak már egyszerűen megelégeltem az egészet, de nem vártam meg, míg odaér hozzám, hanem a konyhába szaladtam és a kezem ügyébe vettem a legelső kést, amit találtam. Apám persze egyből rám vetette magát… dulakodni kezdtünk, aztán holtan rogyott össze a padlón. Leszúrtam. A saját apámat. Lehet, hogy szörnyeteg vagyok, de akárhányszor visszagondolok arra az éjszakára, azt kell mondjam, nem bántam meg. Nem bántam meg, és megtenném újra, ha lehetőségem lenne rá. Ugyanakkor nem tartom magam gyilkosnak, hiszen önvédelemből tettem. Persze ezzel nyugtatgatom magam a rémálmaim után is, amikor újra és újra lejátszódik bennem a történet.
Mindösszesen 12 éves voltam, mikor is megtörtént az eset. Ezután árvaházba kerültem, ahol még inkább megtapasztaltam azt, hogy az ember saját magán kívül másra nem számíthat. Kemény világ volt az ottani is, de én talpraesett voltam, és ha kellett, kiálltam magamért. Egyébként sok jártasságomat a gyermekotthonban sajátítottam el. Többek közt a verekedést is, amiben kiemelkedően jónak bizonyultam.
Összességében a hánytatott sorsomtól függetlenül az életem nem mondható rossznak. Legalábbis én mindig így fogtam fel. Igazi kis túlélő vagyok, történjék bármi, én megyek tovább. Céltudatosan előre. Nem számít, hogy mi történt, nem adtam fel. Nem is szokásom feladni.
Az érettségi után a rendőrtisztire jelentkeztem, ahol értelemszerűen olyan kiképzésben részesültem, ami lehetővé tette a későbbiekben azt, hogy jómagam is rendőr lehessek. Tanulhattam volna tovább nyomozónak, de nem akartam. Sőt, a többséggel ellentétben én a gyilkossági osztályra sem vágytam soha. Számomra tökéletes az a hely, ahol jelenleg vagyok; az erkölcsrendészeten, ahol a hozzám hasonló bajbajutottakon segíthetek, ha szükséges. Próbálom legálisan megszabadítani a világot az olyan mocskoktól, mint amilyen az apám volt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Lindsay Morgan 12.06.13 16:52

Lindsay Morgan!
Nem lehetett könnyű ilyen gyerekkoron átesni, de te igazi harcos vagy aki szerintem mindent képes elviselni. Történeted elnyerte tetszésemet és mindent rendben találtam benne, ezért;
Elfogadva!
Üdvözöllek az oldalon! Kérlek foglalj avit! Lin, irány a játéktér! Wink

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com

Lindsay Morgan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Joseph Morgan

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Karakterlapok :: Rendőrök-