welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Whataya want from me?
Eric Crawford
Yesterday at 18:51
Városháza
Grace Kendra Handrick
Yesterday at 12:11
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Belizaire Roux & Payton Fisher | nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Belizaire Roux & Payton Fisher | nappali 12.06.13 20:36

Úgy érzem mióta eljöttem otthonról teljesen kifordultam magamból. Addig sem voltam makulátlan, hisz jártam bulizni, akkor is ittam és drogoztam, még sem ennyire drasztikusan. Nincs ki miatt aggódjak, nincs ki értem aggódjon így bármit megtehetek. Ritka pillanat mikor teljesen józanul tudok gondolkodni, cselekedni. És most külön csoda, hogy ezt a party-t úgy hagyom el, hogy nem uralkodik el felettem az alkohol. Nagyon keveset ittam, talán egy pohár whisky-t. Taxiba szállva indulok el haza. Haza??? Inkább vendégségbe, ugyanis miután elmentem egy „barátomhoz” költöztem, persze csak átmenetileg. Olyan barátnál lakom jelen pillanatban kiről nem sokat tudok, csak annyit, hogy jó képű és keveset tartózkodik otthon, és ha még is akkor sem azért, hogy velem beszélgessen. Elkerüljük egymást a nap 24 órájában. Jobban belegondolva még beszélgetni se nagyon beszélgettünk, de hát ez van, így is nagy hálával tartozom neki, nem akarok még rá is szállni.
-Itt álljon meg!- Mondom a sofőrnek, majd borravalót is adva fizetek a szállításért. Eligazgatom derékig érő méz szőke tincseim, majd előkotorva a kulcsot sietek az ajtóhoz. Fura. Ég bent a lámpa, talán itthon van Belizaire? Mély levegőt véve tapadnak ujjaim a kilincsre és nyomom le azt, hogy bejussak a házba, ami hozzá kell tennem meseszép. Mindig is hozzá szoktam a kényelemhez, a csili-vili márkás dolgokhoz és, hogy elszöktem azt hittem valami lebujban kell majd laknom ahol talán 5 percig sem maradtam volna meg, de ez olyan hely ahova szívesen teszem be a lábam. Beljebb megyek a fényforrás felé közben lepakolom táskám a kanapéra. Kicsit közelebb lépkedem, csöndet, mely uralja jelen pillanatban a szobát csak cipőm sarkának kopogása töri meg majd megszólalok:
-Hali..- Köszönök bátortalanul velem háttal álló alaknak. Lehet, hogy nem is ő, lehet egy haverja, kitudja. Ám mikor megfordul megkönnyebbülten veszem tudomásul, hogy „házigazdámat” látom. Elmosolyodva pillantok a barna íriszekbe és szomorúan látom be, hogy sajna még mindig szexin néz ki....

ruha | megjegyzés: kicsit béna lett


A hozzászólást Payton Fisher összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 17.06.13 15:40-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Belizaire Roux & Payton Fisher | nappali 12.06.13 22:07

Éppen mélyebbre vágtam volna az előttem fekvő nőbe, azonban ahogy szemem sarkából megláttam a monitoron keresztül, hogy a ház előtt megállt egy taxi, rögtön megálltam a mozdulatsorban, majd pedig egy pillanat erejéig lélegzetvisszafojtva várakoztam, hiú ábrándot kergetve, hogy nem az én kis védencem érkezett haza, akit némiképpen önös érdekekből is vettem magamhoz –, ha lehet így fogalmazni –, ugyanis ha nem is teljes mértékben, de alibit tud biztosítani számomra, s bár eddig sem volt szükségem ilyesfajta eszközökre, hiszen a rendőrök önmaguktól is elég hülyék, hogy ne merjenek lépni és tüzetesebben átkutatni a lakásomat – nem mintha amúgy tartanom kellene attól, hogy esetleg megtalálják a rejtekhelyemet –, azonban mégis szükségesnek éreztem, hogy bizonyos óvintézkedéseket tegyek, végtére is nem hátrány, ha az ember egy kissé előrelátó, ugyanis az utóbbi hetek során, olyan gyilkosságok kapcsán is előkerült a nevem, amikhez végképp semmi közöm, az pedig különösen bosszantott, hogy az én minőségi gyilkolási technikámat, egy kókler másolóéhoz hasonlítják, aminek meg is lesz az eredménye, ugyanis az előttem lévő – mostanra már halott nőt – ezer szeretettel küldöm a rendőrségnek, feladványok formájában, ha megfejtik, megkímélem a következő áldozat életét, ha nem, kapnak két másikat. Pompás játék, nem mellesleg pedig unalmasabb napjaimon igazán szórakoztató, ahogy Miss Williams és az édes kis szupercsapata megpróbálják rám bizonyítani azt, amit valójában "el sem követtem". Számomra játék, számukra életre menő feladvány.
Letettem az áldozatom mellé a kést, elégedetlen voltam, elvégre nem sikerült teljesen befejezni a remekművet, amit most valójában nem is annak szántam, inkább amolyan figyelmeztetésnek, hogy máskor kinek a munkáját keverik össze az enyémmel, ha pedig megtalálom a plagizálót, sokkal kegyetlenebb módszert találok ki, elvégre az emberek a középkorban igencsak találékonyak voltak, így szerencsére én magam is tudok ihletet meríteni.
Lerántottam a kezeimről a gumikesztyűt, majd a köpenyt is, ami megkímélte a ruhámat, hogy véres legyen – elvégre igencsak gyanús lenne, ha fehér vérfoltos köpenyben rohangálnék a lakásban, minden bizonnyal akkor az alibim sem segítene semmit, elsők között dobna fel, feltéve, ha eljutna a rendőrségig vagy a telefonjáig, gondolkozás nélkül ölném meg, ugyanis amennyire tisztában vagyok nincsen senkije, egyedül van, mint a kisujjam. Tökéletes. Alibinek jó, ha pedig köpne, nem keresné senki sem.
Félig meddig elégedetlenkedve léptem ki a gondosan elrejtett rejtekhelyemről, amely biztonságot nyújtott számomra azokban a percekben, órákban, amikor a mesterségemet űztem. A szobámból rögtön a lépcső felé vettem az irányt, igyekeztem mihamarabb leérni a nappaliba, ami pont akkor sikerült, amikor hallottam, hogy az ajtó kinyitódott, arra már nem volt időm, hogy felbontsak egy brandy-t vagy esetleg egy jó erős whisky-t, szomjaztam rá, valamint szükségem volt arra, hogy a még mindig bennem tomboló vad vágyat kitomboljam, ha mással nem is, azzal mindenképpen sikerül, hogy annyira leiszom magam, hogy ne áruljak el még semmit.
Nyugodtan fordultam meg, ahogy meghallottam a hangját, arcomra nyugodt mosolyt varázsolok, révén, hogy jó színész vagyok –, ami ugyebár szükséges is – egy cseppet sem tűnik erőltetettnek, noha kedvem a béka segge alatt van.
– Szép estét – biccentettem felé, majd tekintetemmel leplezetlenül végig mértem, soha nem rejtettem véka alá, ha tetszik valami, csak az előadás formája más. – Dögös vagy – hangom könnyed, tényt megállapító. – Valamilyen italt? – Fordultam a szekrény felé, ahol az üvegek katonás rendben sorakoznak egymás mellett, s bár nem mondanám, hogy egy megrögzött tisztaságmániás vagyok, de megtanultam, hogy akkor tudom irányítani a dolgokat leginkább, ha minden rendben van a környezetemben. – Tiéd a választás joga – kínáltam fel a választás lehetőségét. Nem állt szándékomban leitatni, az emberek isznak maguktól is, ha a sors úgy hozza, nem szükséges erőltetni, különben pedig, ha én elakarok érni valamit, ahhoz nem szükséges senkit sem leitatnom, anélkül is rendkívül meggyőző tudok lenni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Belizaire Roux & Payton Fisher | nappali 17.06.13 15:55

Rengeteget gondolkodom azon mi lett volna, ha máshogy alakul az életem. Mi lett volna, ha hallgatok a jó szóra és elutazom egy időre elvonóra. Vagy, ha egyáltalán ki sem próbáltam volna a drogot. Hülye voltam, most is az vagyok. A legrosszabb az egészben, hogy tisztában vagyok azzal nem kellene ezt tennem, de még is megteszem. Egyszer tettem meg, hogy kulcsra zártam a szekrényt melyben elrejtettem egy kis tasakot, s a kulcsot eltüntettem. Megvártam míg testem produkálni kezdte a kínzó tüneteket. Azt hittem megőrülök, nem rosszabb! Azt hittem a kegyetlen kaszás fog értem jönni mind azért amit elkövettem. Megérdemeltem volna a szörnyű halált, de a szerencse rám mosolygott, vagy csak annyira kellett a drog, hogy betörtem az szekrényt. Ép ésszel fel sem tudnám fogni, hogyan is csinálhattam. Valami olyasmit éreztem, hogy ha nem férek hozzá az életem „elixíréhez” akkor elpusztulok akár egy állat. Akkora erőt éreztem magamban melyet soha, fejemben egy hang búgott, jó mély és testes. Parancsolt nekem én pedig elhittem neki, hogy jobb lesz és végül is jobb lett mikor szervezetembe jutott az egyszer majd halálomat okozó nyalánkság. Hatalmas boldogságot éreztem, de még nagyobbat mikor Belizaire befogadott. Nem nagyon ismerem még is a barátomnak tekintem, vagy valami hasonlónak. Azt nem tudom ő mit gondol rólam, talán csak annyit, hogy egy ribanc vagyok, hülye szenvedély beteg. Talán sosem fogom megtudni, de lehet nem is akarom. Mindenesetre bármi is van a fejében velem kapcsolatban legalább itt lehetek és ezért hálás vagyok. De azért szeretném jobban megismerni őt, csak egy kicsit, hogy tudjam kinél élek. Olyan keveset látom, szinte mindig valahol máshol van, noha nem mintha én egy otthon ülő típus lennék, hisz most is egy buliról igyekeztem haza. Mikor beljebb megyek a mesés házba, mely inkább palota megpillantom Belizairet. Mindig udvarias volt így most is kimért mozdulati sem kérdőjelezik meg a bennem felállított képet. Kissé zavartan ácsorgóm a falnak dőlve mikor hízelgő szavát meghallom. Szívem nagyot dobban, érzem fehérkés bőröm pírba szökik.
-Köszönöm..- motyogom halkan, majd tekintetem ide-oda cikázik. Minden aprócska díszt, kiegészítőt jól megnézek, hogy még véletlenül se arcát bámuljam, végül kissé felbátorodva közelebb megyek hozzá. Rápillantok az italos szekrényre ahol csábító üvegek ácsorognak.
-Ohh..hát nem is tudom, valami nem túl erőset !- jelentem ki. Végre van egy olyan estém amit teljesen józanul élek át, nem szeretnék elfelejteni semmit.

ruha | megjegyzés: NAGYON sajnálom a késést, de nem volt időm géphez jutni.


A hozzászólást Payton Fisher összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 18.06.13 15:40-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Belizaire Roux & Payton Fisher | nappali 18.06.13 15:23

Lusta mosoly kúszott az arcomra, amint szembesültem azzal a ténnyel, hogy amennyire csak tudja elkerüli a velem kialakított szemkontaktust, ami valójában szöges ellentétben állt azzal, hogy ezzel egyidejűleg közelebb is jött hozzám, azonban feltételezem, hogy ez csak az ital miatt lehetett így, azonban ahogy végig néztem a kínálaton rá kellett jönnöm, hogy egyik sem feltétlenül az a lágy fajta, pontosan amiatt, mert én még ha nem is iszom, de az alkohol soha nem okozott nagyobb gondot, talán pontosan azért, mert megtanultam mértéket tartani, így olyanokat válogattam össze  hogy a kevés is egy kicsit megártson.
– Van sör a hűtőben – szólaltam meg, révén, hogy mindegyik ital szinte negyven százalék felett volt, így a hűtőben tárolt nedű az egyetlen olyan ital, ami ez alatt volt. – Hozom őket, maradj itt – hangomban határozottan utasítás volt, nem pedig kérés, az utóbbival voltaképpen nem is álltam köszönőviszonyban, az évek során hozzászoktam a parancsok osztásához  ha pedig ellenszegülnek azt nem tűrőm éppen jó szemmel, voltaképpen elég rosszul tűröm, amit általában az esti játékszereim szokta rútul megbánni, ez azonban már nem tartozik a hatalmas nyilvánosságra, csak rám.
Ahogy kiértem a konyhába kinyitottam a hűtőt, ahonnan előhalásztam a két üveget, amik kellemesen behűtöttek voltak, elvégre ki tudja, hogy mióta hevertek már itt, az utóbbi időkben sem időm, sem kedvem nem volt iszogatni, így ez most – a gyilkolástól eltekintve – kellemes időtöltés lesz, legalább is nagyon remélem, kezemben a két itallal indultam vissza, majd a lány felé nyújtottam az egyiket, és csak remélni mertem azt, hogy még jó a szavatossága, révén, hogy arra sem emlékeztem pontosan, hogy mikor vettem – bár csak nem évek óta hever a hűtő legaljában.
– Ha nem szereted vagy nem ízlik van még más milyen is és más is – nem vártam meg még reagál bármit is, nyugodtan a fotelhez sétáltam, nadrágomat egy kissé feljebb húzva ültem le viszonylag széles terpeszben, nem tehettem erről, tudtam hogy fölényben vagyok – minden téren – és ezt általában mások tudtára is szerettem adni, kezemet a kanapé háttámlára helyeztem, majd várakozóan ránéztem. – Leülsz vagy inkább ácsorogsz ott egész végig? – Kérdőn néztem rá, voltaképpen személy szerint jobban örültem volna ha leül, részben, mert akkor nem kellene hátrabillentett fejjel bámulnom rá, és bár attól nem tartottam, hogy letörik a fejem a nyakamról, mégis kényelmetlen pozitúrának bizonyult, másrészt pedig elég nagy ez a kanapé, ha mégsem tetszik neki, akkor bal oldalon ott van egy másik, de felőlem aztán ülhet a kis asztalra is, személy szerint azt sem bántam volna, csak ne törje össze.
– Ne aggódj, nem harapok... csak, ha muszáj – hangom egyáltalán nem megnyugtató volt, azonban ennek ellenére is megpakoltam a mellettem lévő helyet, hogy ezzel is némi bátorságot öntsek nyúl szívébe, azonban annyira nem ismertem, hogy tudjam, hogy ezzel meggyőzöm vagy inkább kiugrasztom a nyulat a bokorból, hogy menekülni tudjon, tény, hogy ebben a házban igencsak jókat lehetne bújócskázni, már próbáltam, csak akkor az áldozat egyszer sem maradt életben, pedig még térképet is kapott.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Belizaire Roux & Payton Fisher | nappali 18.06.13 19:27

Mély levegőt veszek és tovább pásztázom a nappalit mintha nem is láttam volna még. Várom ajánlatát az italt illetően végül lemondva az ízes finomságokról sörre esik a választás. Nem is tudom milyen rég nem ittam már egy jó hűtött sört. Jah de tudom még pár éve, azzal kezdtem.. Vicces egyesek mindennap leülnek a tévé elé, vagy egy kocsmában ücsörögve sörös üvegek sokaságát öntik magukba én teljesen elszoktam a keserű, habos létől. Sokkal inkább tudok jó ízzel belekortyolni egy jó Martinibe olajbogyóval benne vagy whiskybe sok jéggel. Hm.. a gondolattól szinte összefut a nyál a számban, de nem! Nem esek csábításba, megelégszem ma a sörrel. Biccentek neki elfogadás képen, majd indulnék is a hűtő felé, de parancsba kaptam maradjak itt. Általában nem szokásom szót fogadni. Nah meg amúgy is nekem ne mondják meg mit csináljak, de ez kedves gesztus még, ha nagyon utasítás hangzata is volt. Míg várom, hogy visszaérjen kezem végig szalad mély barna ruhámon. Jobb oldalamra „fésülöm” hajam tekintve, hogy megsülök tőle. Sokszor gondolkoztam már azon, hogy rövidre vágatom, nah de nem a vicc kedvéért növesztettem derékig. Mikor kezében két üveggel tér vissza át veszem a felém nyújtott üveget. Rövidke pillantást vetek felé, majd tekintetem az üveg vonalára tapad. Tenyerem egyszerre lesz nedves és szinte jég. Nincs jobb a jó hideg sörnél- szokták mondani. Hát én már szinte el is felejtettem milyen íze lehet.
-Rendben, köszi!- Felelem, majd szememmel pohár után kutatok. Sosem szerettem üvegből inni, meg hát egy lányhoz nem is illik szerintem, hogy meghúzza azt. Az egyik polcról leveszek egy üveg poharat és óvatosan öntök bele a hideg szomjoltóból. Bel felé fordulok kissé úgy érzem mintha még sosem láttam volna őt. Mintha teljesen idegen lenne számomra, nem mintha olyan hű de sokat tudnék róla szóval, ha úgy vesszük idegen, de még sem annyira mint akivel még sosem találkoztam.
-Leülök, egy pillanat..- Válaszolom majd leülök mellé. Úgy érzem magam mint egy megzavarodott kislány. Nem jellemző ez rám. Pontosan arról vagyok híres, hogy egyfolytában pörgök, beszélek és nem érdekel mások mit gondolnak, zavarban pedig egyáltalán nem szoktam lenni. És most? Mintha elbújt volna az igazi Payton. Fülemben ott cseng előző mondatának három szava: csak, ha muszáj. Vajon mi az amivel fellehet hergelni? Vajon mitől lesz ideges? Szeretem feszegetni a határokat ez az én egyik nagy hibám. Van egy olyan érzésem, hogy nem ő az a férfi akivel „szórakoznom” kéne. Bár jelen pillanatban amilyen csöndesen meghúzódom aligha hinné el bárki is amiket csinálni szoktam. Belekortyolok poharamat telítő sörbe, majd halovány fintorral nyugtázom ízét. Hát igen csak elszoktam az ízétől. Leteszem asztalra az italt lábam pedig keresztbe teszem.
-Már korábban is megszerettem volna kérdezni, csak olyan ritkán látlak, hogy meddig maradhatok? Nem szeretnék zavarni...- Hirtelen szólalok meg nyugodt hangvételben. Úgy érzem kezdem levetkőzni zavarom elvégre teljesen fölösleges nyuszinak lennem, nem de bár? Bájos pillantást vetek a borostás arcra, ujjaim végig szaladnak a kartámlán végül combomon s térdemnél megállva kulcsolom össze kezeim.
-Kedves tőled, hogy itt lakhatok, mivel hálálhatnám meg?- teszem hozzá szüntelen tartva pillantásom felé. Tényleg hálás vagyok és fogalmam sincs mivel hálálhatnám meg neki. Pénzel? Szerintem van neki elég nincs szüksége az enyémre, de akár azzal is, vagy esetleg valami kevésbé egyszerűvel?

ruha | megjegyzés: -
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Belizaire Roux & Payton Fisher | nappali 19.06.13 0:36

Immáron ültő helyzetben érdeklődve legeltettem rajta szemeimet, ahogyan levett magának egy üveget a polcról és bár a borospohár nem passzolt a sörhöz, nem is különösebben ez kötötte le a tekintetemet, hanem sokkal inkább az, hogy amíg nem figyel mindenféle aggodalom és tettetés nélkül vehessem szemügyre alkalmi vendégemet, ugyanis erre még nem igazán teremtett a jó Isten esélyt, s bár kedvtelve hoztam a nőket átható tekintetemmel zavarba, most még is inkább a hátulról támadást választottam, mi tagadás, hogy kedvemre való volt a látvány, csinos, fiatal lány, pontosan az a fajta, akit nem csak, hogy a szikém vagy baltám alatt látnék szívesen, hanem az ágyban is – az pedig, hogy milyen pózban voltaképpen már nem is számított különösebben, azonban mivel az előbbi lehetőséggel nem élhettem – tekintve, hogy az már valóban túlságosan gyanús lenne –, így maradt a második, ami azért nem különösebben nagy átok.
Kérdése hallatára akaratlanul is körbenézek a viszonylag tágas térrel rendelkező nappalin, amelybe akár egy kisebb lakás is elférhetne, személy szerint én mindig is túlságosan hivalkodónak találtam, mint ahogyan a ház többi részét is, azonban igencsak buta dolog lenne panaszkodni a részemről, elvégre emlékeztem még azokra a napokra, amikor egy lerobbant, soha-nem-látott-takarítást "házban" laktam, sokkal inkább nevezhettem volna disznóólnak, mintsem otthonnak, így hát nem panaszkodom. Végül a mellettem ülő lányra pillantok. Bátor és buta. Suhan át az elmémen egy pillanatra ez a gondolat foszlány, elvégre nem hinném, hogy bármi esélye is lenne, ha menekülnie kellene, valamint pisztolyt sem tart magánál, mint egyesek, így ez az opció is kilőve. Könnyedén elkaphatnám a torkát, soha a büdös életben nem tudná meg senki, hogy itt volt.
– Tudja valaki, hogy ide költöztél? – Komor tekintettel néztem rá egy pillanat erejéig, majd inkább a falon csüngő tévére irányítottam a tekintetemet, ami ugyan nem volt bekapcsolva, de jelen helyzetben nem nagyon tudott érdekelni, szerettem volna kitekerni a kis csaj nyakát, túlságosan is emlékeztetett valakire, aki nem ő volt, s nem tudom biztosan, hogy egy igenlő válasz megnyugtatott volna vagy sem, mindenesetre a válasza után hamar ki fog derülni, ugyanis egyelőre én sem tudom, hogy miként reagálnék, talán sehogy, de ez az én esetemben nem elég.
– Kérdésedre válaszolva, nézz körbe – határozottan utasítottam, hogy tegyen így, s meg is vártam ameddig így cselekedett – hatalmas ez a ház és rettenetesen üres, eddig szinte csak én laktam benne, és tekintve, hogy nem is találkozunk olyan gyakran, felőlem addig maradsz ameddig akarsz, csak a barátaidat ne hurcold ide – továbbra sem kértem, inkább csak lefektettem néhány alapszabályt, amelyeket nem ártott ha tudott, tulajdonképpen ez is amolyan megelőzés fajta volt, elvégre nem örültem volna ha esetleg valamelyik kamasz esetleg meglát valami olyasmit, amit nem lett volna szabad – gondolok itt egy elhagyott kézre valahol a ház kertjének a végében. Nem kedveltem az ilyesfajta meglepetéseket, így is van már egy pár dolog a rovásomon, ami éppen elég gyanús enélkül is.
Mielőtt válaszra nyitnám a számat – reakcióját látva – alaposan megfontolom, hogy mit is válaszoljak, s hogy egy kissé odázzam az időt kortyolok kettőt a hűs sörből, ami jólesően csúszik le a torkomon, hiányzott a keserűen édes íz.
– Én inkább azt a kérdést tenném fel, hogy mi az, amit adni tudnál hálád jeléül?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Belizaire Roux & Payton Fisher | nappali

Vissza az elejére Go down

Belizaire Roux & Payton Fisher | nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Belizaire Roux háza-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához