Ez a büszkeség dolog megőrjít. Mindig ez fogja vissza az embereket abban, hogy azt tegyék, amit akarnak. Mindig az megy, hogy mit fognak gondolni mások és, hogy gyengének fogják nézni de könyörgöm, mi miért tennénk ilyet?
-Mások előtt tartsd meg a büszkeséged, de mi a családod vagyunk Ryan. Ha olykor segítséget kérsz is tudjuk, hogy tökös gyerek vagy.- vigyorodok el, de tényleg így gondolom. Nem lehet könnyű neki egy olyan gyerekkor és a menyasszonya halála után rendben tartani az életét, és mégis megy neki. Emellett nevel két gyereket egyedül és még más emberek életével is foglalkozik. Mi ő, ha nem kemény csávó?
-Ne felejtsd el, hogy bármennyire is vagy kemény, még a hősöknek is vannak szárnysegédei. Senki sem bírja egyedül, ezért vagyunk emberek és ezért van szükségünk egymásra.- mosolygok tovább, mert ezt nem okoskodva adom elő, hanem inkább jó szándékkal. Más kérdés, hogy Ryannek elkélne egy igazi társ is. Egy olyan nő, aki inkább segíti, mint még jobban idegeli és megnehezíti az életét. Olyan, aki nem lép le, amint egy kis gond akad, de ez már ugye az ő dolga, hogy találjon is egy ilyet. Viszont ráférne, hogy valaki kisegítse, aki még szeretetet is tud neki adni, nem olyan módon, mint én vagy Colin. Szóval... na. Kell neki egy társ, egy barátnő és egy anya a gyerekeknek. Egyedül senki nem bírja. Még ő sem.
-Nem. Bármennyire is idegesítő kis görcs Axel, nem tudnám komolyan bántani. Pedig esküszöm, szól olyanokat, hogy a nyelvét kitépném és megtaposnám, de én vagyok a komoly felnőtt. Vissza kell fognom magam.- sóhajtok, ahogy eszembe jut a kis majom, aki abból űz sportot, hogy beszólogat és felidegesít. Mintha élvezné, hogy dühösnek láthat, de lesz ennek még böjtje. Naná, hogy lesz.
Érzem, hogy jól esik neki az ölelés. Legfőképp azért, mert sóhajt egy nagyot és nem eltol magától és hiába, hogy picit zavarba jön, azért tudom, hogy ez kellett.
-Nem szégyen, ha néha elmondod, hogy nem egyszerű az élet. Neked végképp nem az. Sajnos a sors vagy akármi is legyen, nehezebb szerepet szánt neked, de az nincs kikötve, hogy nem beszélhetsz róla vagy nem várhatsz segéd kezet.- fűzöm még mindig hozzá bölcs megjegyzéseim, de végül inkább befogom és nem erőszakoskodok. Ha nem akar, hát nem kér a segítségünkből. Rajta áll, hogy dönt én nem tarthatok fegyvert a fejéhez, de akarom, hogy tudja, hogy nem nézi senki gyengének.
-Szerintem engem a jó Isten küldött hozzátok.- csóválom a fejem egy nagy sóhaj kíséretében, majd elvigyorodok. Néha tényleg feladatomnak tekintem, hogy rendben tudjam ezt a pasit is, meg azt a másik marhát is otthon és csak abban reménykedek, hogy valami jót tudok nekik adni. Hogy majd pár év múlva jó szájízzel gondolnak vissza rám és nem úgy, mint egy idegesítő ribancra, aki mindig mindenbe beledumált.
-Ne hozz zavarba, ha kérhetem, mert elsírom magam. De örülök, hogy így látod. Jól esik ezt hallani.- mosolygok kissé meghatottan, miközben megpróbálom összekaparni magam és nem neki állni itt bőgni a sógorommal. Nem, mintha gáznak tartanám, ha ő meghatódik. Én nem akarok neki állni sírni, mert félnék, hogy nem tudom abbahagyni.
-Mit szólnál, ha hétvégén elhoznád a gyerekeket és elmennél randizni? Kiengednéd a gőzt, kicsit olyan lennél, mint egy gondtalan harmincas pasi? Szerintem jót tenne neked.- vigyorodok el, mert ezen nem tudok túl jutni. Nem normális, hogy egyedül szenved a gyerekekkel és nem hiszem el, hogy nincs több értelmes nő a városban. Nem hiszem el, hogy nincs, aki Monához hasonlítható lenne. Persze, a helyébe nem léphet senki, de talán akad még hasonló nő valahol.

- Ezt észben tartom - nyelek egy nagyot, hisz tényleg van benne igazság. A családod előtt persze nem szerencsés ha gyengének mutatod magad de a büszkeséged elvesztése nem azt jelenti, hogy gyenge is vagy. Csak erőltesd meg magad egy kicsit és merj a családodra támaszkodni, ha másra nem tudsz. És ebben nincs szégyen, be kell látni. Elvégre mire vannak, ha nem arra, hogy segítsenek ha baj van?
Néha szeretném tudni, hogy ez a nő honnan szedi azt a rengeteg bölcsességet, ami jön belőle. Mondjuk kinézem belőle, hogy reggeltől estig ilyen könyveket búj, de nem hiszem, hogy ennek sok köze lenne az igazsághoz.
- Lehet, hogy az alap sztoriból táplálkozok és ezért nem merek hozzátok fordulni. Lévén egyedül jutottam oda ahol vagyok, és vagyok olyan naiv, hogy bemesélem magamnak, hogy ez is menni fog. Viszont kénytelen kelletlen kezdem belátni, hogy segítség kell. És itt most nem a nőkről van szó, szóval ne is járjon ezen az eszed - mutatok rá, hisz valami azt suttogja, hogy azon gondolkozik, nőt kell szerválnom ahhoz, hogy minden jól menjen. Aki képes gondoskodni rólam és a gyerekekről, aki segít és megkönnyíti a helyzetemet. A gond csak az, hogy ilyen nőt nem könnyű találni. Négy ilyet tudnék felsorolni. Mona, de ő már a múlté. Abi, ő viszont a fivéremé, valamint Cécileg akit hónapokkal ez előtt adtam ki a kezemből. És persze ott van Emily is, aki rendszerint vigyáz a gyerekekre és segít ha kérem. No meg ott vannak egy egy éjszakás légyottok is, amik elengedhetetlen az életemben.
- Axel annak ellenére, hogy milyen idegesítő bolond tud lenni, olyan lelkes és jó gyerek is. Vág az esze mint a borotva, ami becsülendő. De néha tényleg elszalad vele a ló, és nem árt ha meg is neveli az ember. Mentségemre szóljon, hogy múltkor már elkezdtem a betörését, szóval ha máshogy viselkedne az az én saram - ha lenne fülem már rég hátracsaptam volna mint egy kutya, hisz azon az estén mikor a parkban összeszedtem egy fa ölelgetése közben, tényleg kapott egy fülest, valamint párszol leordítottam a haját, és, hogy rátegyek még egy lapáttal, le is rángattam róla a ruháit, hogy belökdössem a fürdőbe.
Az ölelése tényleg nagyon jól esik, és végre azzal, hogy egy-két könnycseppet is útjára engedek, ismét embernek érezhetem magam nem pedig egy átkozott robotnak, aki mindenkinek megcsinál mindent, csak a maga szükségleteivel nem tud foglalkozni mert nem fér bele az idejébe.
- Akkor az a rohadt sors elmehetne nyugdíjba vagy láthatná, hogy eleget kínlódtam már, úgyhogy adjon szabad kezet az életem folytatásába - morgom szórakozottan. Tényleg unom, hogy kivagyok szolgáltatva az életnek, és más fele, sőt negyed annyit nem látott már, mint én. Mondjuk ezt nem is kívánhatom senkinek, de néha jó lenne, ha mástól hallanám ezt a fajta jajveszékelő szűkölést, mint amit ma én adtam elő ennek a szerencsétlen nőnek, aki lassan már kidurran a sógora hülyeségeitől.
- Ebben biztos vagyok. Születésnapodra kapsz egy glóriát meg angyalszárnyakat. Talán még egy lantocskával is megtoldhatjuk feltéve ha nem csak cincognál rajta - ezt persze nem gondolom komolyan, de ha már Istenről van szó, akkor csak angyal lehet nem? És én nagyon hálás vagyok ennek az angyalnak, hisz sokat köszönhetek neki. Eleve ő volt az, aki összeboronált minket Colinnal még akkor is, ha azt az ő érdekébe tette. Mégis két életet változtatott meg ez által.
- Én bezzeg sírhatok mi? Mint egy hisztis kislány - végül én is kézbe kapok egy szelet pizzát, ami mondjuk már rég kihűlt, de dögöljek meg ha így nincs jobb íze, mint melegen!
- Mi? Randi? - köszörülöm meg a torkom - nem vagyok egy nagy randizós fazon, mármint... utoljára Cécile-t vittem el, és nem tudom. Mi lenne ha inkább mi mennénk el valahova hárman? Moziba, vagy bowlingozni egyet? Csapatépítő tréning? - ajánlgatom és tényleg jobban érezném magam, ha most kivételesen is nem csajoznom kellene. Persze ez azért lenne jó, mert nem kellene kitálalnom, hogy ugyan kikkel mulattam az elmúlt hetekben hónapokban az időt. Mert nem vagyok én olyan szent gyerek, mint amilyennek kinézek a könnyekig hatott boci szemeimmel.

Mintha olvasna a gondolataimban, még mielőtt neki állnék szervezkedni, már le is állít, hogy hagyjam a nőkkel. Ezek a pasik olykor ijesztőek. Colinnak is vannak gondolatolvasó pillanatai, amitől a frász kerülget.
-Jó, jó. Értem. Nem szólok bele.- tartom fel védekezőn kezeimet, miközben röhögök is egy jót azon, milyen gyorsan kitér erre a témára és egyben le is zárja. Persze, értem én. A nő ügyeihez már nincs közöm. Mondjuk máshoz is csak annyira, amennyire ő engedi és ezt tiszteletben kell tartanom. Csak... szeretnék neki segíteni, akárhogy is.
-Légyszi, akkor folytasd, mert ha én töröm be, az valós törés lesz. Komolyan borzalmasan ki tud borítani. Persze, amúgy jó gyerek és tudom, hogy a vagánysággal palástolja azt, hogy amúgy rohadtul egyedül érzi magát, de akkor is kiborít.- sóhajtok egyet gondterhelten, hiszen Colinék családjában Axel a harmadik hím nemű tag, aki megint csak nem egyszerű eset és, akin segíteni szeretnék. Más kérdés, hogy az a kis hülye nem hagyná és úgy tesz, mint akinek tökéletes minden úgy, ahogy van. Kétlem, hogy így lenne. Akkor nem kellene neki a drog és nem tenne olyan megjegyzéseket, hogy senkinek sem hiányozna, ha meghalna...
-Ne aggódj Ryan. Előbb-utóbb mindig kisüt a nap és a szenvedés után jön a boldogság. El tudod képzelni én mennyire voltam pocsékul, mikor egy vad buli után pár héttel rájöttem, hogy terhes vagyok és azt se tudom, kitől lehet a gyerek? Aztán ott volt Colin, aki rohadtul tetszett, de épp sitten volt és még sorolhatnám. Aztán... minden helyre jött. Nálad is meg fog ez történni, és az egyik filmben is megmondták, hogy "hajnal előtt a legnagyobb a sötétség".- vigyorgok a végén bölcsen a kis idézetemmel, viszont tény, hogy általában így van. Nem tudom, kinek mennyit kell szenvednie, de végül aztán minden rendbe jön. Érzem, hogy Ryannek is eljön majd az az idő, amikor boldog lehet de amíg ő magának keresi a bajt és a CIA-nál is bajba keveri magát, addig ne reméljen semmit. Ezt persze nem dörgölöm az orra alá.
-Hát ezt most úgy tudom elképzelni, hogy inkább Colinnak lenne ajándék. Főleg, ha a szexshopban vennéd a jelmezt.- vigyorgok veszettül, de mielőtt megint szólnék valami hülyeséget, ismét eszek egy kis pizzát. Jobb lenne, ha nem is beszélnék, csak ennék. Addig se hordok össze-vissza baromságokat.
-Szerintem szexi, ha egy pasi sírni is tud és biztos nem vagyok ezzel egyedül. Nem kell mindig előadni a nagy erős férfit, aki olyan, mint egy spártai katona.- mosolygok rá és igen, éppenséggel a csajokra gondolok, akik az imént is olvadoztak az ölelgetős jelenet láttán. A legtöbb nő bírja, ha egy pasi olykor kiengedi az érzéseit. Persze, ez nem azt jelenti, hogy a nap 24 órájában bőgniük kell, de amikor tényleg összejön minden, ki lehet engedni.
-Oké, oké. Értem én. Nem szólok bele. Ezt neked kell tudni. Viszont a csavargós ötlet tetszik. Megbeszélem Colinnal, de szerintem ő is örülne.- mosolygok rá és már most eldöntöm, hogy ha Colin nem is akarna jönni, mert annyira pikkelne rám, én akkor is mennék. Ideje, hogy Ryan érezze kicsit, hogy itt vagyunk neki és szeretjük.
-Megígéred, hogy legalább nekem beszámolsz néha a rázós ügyeddel kapcsolatban? Tudni akarok róla, mibe kevered bele magad Ryan.- váltom komolyra a szót, még mielőtt elfelejteném megkérni erre. Örülnék, ha néha felhívna majd és elmesélné mi van, bele értve azt is, ha érezné, hogy szorul a nyaka körül a hurok. Valami ötlettel segítenék, vagy nem tudom.

Miután védekezőn maga elé emeli a kezeit, látok valamit az arcán ami tényleg arra enged következtetni, hogy erre gondolt. Hihetetlen, hogy néhány emberben milyen könnyű olvasni. Valami azt súgja, hogy sikerült kifejleszteni magamnak a nők "lássunk bele mások fejébe" képességét, mivel tény és való, hogy mesterien művelem egy ideje.
- Igyekszek, csak nem találkozok vele annyit, mint szeretnék. De annyi biztos, hogy azok a szarvacskák nem sokáig lesznek ott. Nem tudom, hogy mennyire valós gondolat, de megpróbálom elintézni, hogy mindkettő lemondjon a drogokról. Mindkettőnek mondtam, hogy ha kell akkor fizetem nekik a tanfolyamokat, bármit, csak tegyenek túl rajta. Nem csak barátokat, de életet is szerezhetnének vele - nem azt mondom, hogy szokásom szórni a pénzt, de mivel két igen jól fizető helyről jön a summa, nem kell attól félni, hogy majd két gyerek kezelése fog az utcára juttatni. Emellett ezt pont nem tartom pénzszórásnak. Segíteni akarok nekik, hisz az egyik a rokonom, másik pedig ha úgy vesszük akkor a páciensem, hisz az ő ügyével kell foglalkozni. Az már más kérdés, hogy miféle segítséget tudok neki nyújtani.
- Sejtem és érthető is - vallom be - én se örülnék, ha egy vad buli után terhesen ébrednék - akaratlanul is elvigyorodok, hisz nem elég, hogy ennek a lehetősége vetekszik a nullával, de ott van még az is, hogy nem járok vad bulikba. Sőt, nem is járok bulizni! Szégyen.
Miután kivigyorogtam magam, rögtön komolyra fordítom a szót.
- Ez meg se fordult a fejemben, de most elültetted a bogarat a fülemben. Talán jobban mennének az éjszakai dolgok - egy pillanatra elgondolkozok a jeleneten, hogy hogy mutatna Abigail egy ilyen jelmezben, amit megspékenénk egy fehér miniszoknyával, fehér csipkés melltartóval, hosszú csizmával. Megköszörülve a torkom, megrázom a fejem.
- Gyanítom tetszene neki - hát persze. Eléggé hasonló az ízlésünk, és ha nekem tetszik akkor ez Colinnal se lenne másként.
- Ha te mondod - nem tudom mi a szexi abban, ha egy pasi könnyeket potyogtat, de ha ő azt mondja, hogy az, akkor elhiszem, elvégre megtanultam már az elmúlt idők alatt, hogy Abinek az esetek nagy részében igaza van. Felesleges lenne pont ezt megkérdőjelezni.
- Szuper, akkor majd beszélj Colinnal, és jelezzetek jó? Ha nem, hát nem, nem erőltetem, csak felhoztam ötletnek. A kicsiket addig lepasszoljuk valahova, pár órába nem fognak beleszakadni, ha nem lehetnek velünk - tényleg nem. Az más kérdés, hogy az az illető aki arra az időre megkapja őket, igen.
Legközelebbi komolysága viszont meglep.
- Persze, hogy szólok. A mai beszélgetés alapján rájöttem arra, hogyha magamba tartom a nyilvánvalót, akkor nem, hogy nem érek el semmit de még nagyobb hülyeségekbe is keverem magam. De nem szeretném, hogy te is bele keveredj. Szóval ha nagy gáz lenne, ne akarj segíteni jó? Nem venném jó néven ha miattam esne bajod. Viszont én megkérhetlek arra, hogy addig ne beszélj erről az egészről Colinnal, míg én nem szóltam neki? Nagyobb lenne a biztonságérzetem ha magam mondanám el neki. Talán kitudnám védeni még az öklét is - húzom el a szám, hisz az alapján ahogy ma Abi reagált, Colin is hasonlóként fog tenni, viszont belőle kinézném még azt is, hogy toroknak megy.

Sokat könnyítene a helyzeten, ha Axel lemondana a szerekről. Jóval könnyebb helyzetem lenne már vele kapcsolatban, ha nem azt kéne lesnem, mikor kerül bajba a drog miatt vagy mikor végzi ki magát vele. Belegondolni is rossz, hány fiatal nyírja ki magát, mert meggondolatlanul használja ezeket a szarokat. Legszívesebben addig ütném Axelt, amíg el nem felejtené, hogy léteznek ilyen szerek de egyrészt az erőszak nem old meg semmit, másrészt nincs jogom hozzá, hogy ütlegeljem. Max magyarázhatok neki, mert nálam lakik.
-Remélem, sikerül ez a terved Ryan. Nagyban segítene a helyzetünkön, ha nem használna ilyesmiket. Ez az Anthony is... én nem ismerem, de nem úgy látom, mintha jó barátság lenne ez.- sóhajtok egyet és igen, arra utalgatok, hogy talán elrontja Axelt és bele viszi a rosszba. Mert magától kétlem, hogy kitalálna hülyeségeket. Vagy talán épp Axel rángatja a másikat bajba? Fogalmam sincs.
A szexis szerkó láttán látom rajta, hogy picit elgondolkodik és már csak ezért fülig pirulok, mert úgy sejtem épp azt latolgatja, hogy festenék benne. Ez persze nem zavar és nem veszem sértőnek, mert minden egészséges pasi ilyesmit csinál, ha szóba kerül egy angyalkás jelmez. De attól még zavarba ejtő.
-Köszönöm.- motyogok csak ennyit, mikor leszögezi, hogy Colinnak tuti tetszene a dolog és magamban el is határozom, hogy ha másképp nem tudom kibékíteni, beszerzek valami hacukát és már a poén kedvéért meglepem ilyesmivel. Megnézném az arcát, ha meglátna benne.
-Mindenképp beszélek vele és biztos, hogy bele fog menni. Szereti ő is a közös programokat az pedig csodás lesz, ha végre együtt lógtok picit. Ritkán látom egyszerre a pofitokat, pedig vicces.- vigyorgok, ahogy eszembe jut a legelső pillanat, mikor rádöbbentem, hogy Ryan kiköpött Colin. Mintha szellemet láttam volna és bár ma más nem olyan érzés, de furcsa. A legviccesebb viszont, ha mindkettő egy légtérben van velem, mert akkor azt elemezgetem, mi a különbség köztük. Nem sok mindent véltem még felfedezni.
-Ígérem, hogy nem szólok róla és nem avatkozok bele, csak esküdj meg, hogy értesítesz mindenről. Tudni akarom, mi van veled Ryan. Nem tetszik ez az egész ügy és nem akarom, hogy én találjak ki fikciókat, miközben idegeskedek. Nem azt mondom, hogy jelentést kérek a dologról, csak azt, hogy szólj, hogy élsz még.- kötöm a lelkére újra, közben eltüntetem lassan a pizzámat. Ahoz képest, hogy nem is figyeltem oda, szép lassan csak eltűnt és a nagy beszélgetés miatt meg se tudnám mondani, hogy milyen íze volt. Most figyelek csak rá picit és meg kell mondjam, isteni. De a beszélgetés még istenibb, mert végre közelebb érzem magunkhoz Ryant. Eddig azt hittem, hogy direkt akar távol lenni tőlünk és nem tudtam, miért lehet ez.
-Mikor akarod közölni vele?- kérdezem végül egy kíváncsi pillantással karöltve és még a lélegzetem is visszafojtom. Jobb, ha majd Colin közelében leszek, mert szerintem nagyon durván kiakad majd. Legalábbis, nem úgy fogja fogadni, mint én, annyi szent.

- Igen, sejtem. Megfogok tenni minden tőlem telhetőt, de előre nem ígérhetek. Fogalmam sincs, hogy mit művelnek ezek ketten, de úgy néz ki, hogy minden hülyeségben Axel a ludas. Nem tudom, hogy ebben mennyi az igazság, de Anthony alapjáraton egy rettenetesen őszinte gyerek, nem hiszem, hogy ezzel kapcsolatban hazudna. Axel pedig... nem beszél róla túl sokat, viszont tudjuk milyen - attól félek, hogy nem fog sikerülni elküldenem őket egy terápiára se, pedig ezeknek komolyan le kell szokniuk a drogról, mert én nem fogok még egy embert eltemetni az elkövetkezendő néhány évben ez holt biztos!
A szerény megjegyzése hallatán csak elmosolyodok de már el is terelem a figyelmemet, mielőtt túlszárnyalja igazi énemet.
- Tényleg, már kérdezni is akartam, hogy milyen érzés mikor mindkettőnket látod? Mert eddig a legtöbb ember csak annyit mondott, hogy érdekes és onnan tud megkülönböztetni minket, hogy az én megjelenésem "ügyvédesebb"... vagy, hogy az egyik szemem kékebb mint a másik. Furcsa - gondolkodok el egy pillanatra. Ez eddig nekem még nem tűnt fel. Mármint a szemes dolog. Végül is lehet benne némi igazság, viszont ahhoz is egy furcsa perverzió kell, hogy valaki ezt kiszúrja. Mit csinál ez akkor? Egész végig a szemünket bámulja?
- Ha mindenről nem is, de a legtöbb dologról igyekszek. Arról pedig, hogy élek, mindenképpen tudni fogsz. Amíg nem érkezik meg a gyámhatóság, hogy valakinek vigyázni kell mostantól a gyerekekre, addig nincs baj - legyintek, de érzem hogy ezzel most nagy hülyeséget mondtam. Vagy legalábbis ő nem fogja úgy felfogni, hogy ez egy jó érv volt. Mondjuk tény és való, hogy nem az. Nem akarom ilyennek kitenni egyik gyereket se, szóval már csak emiatt is vigyázni fogok magamra.
- Fogalmam sincs, hogy mikor milyen kedve van. Akkor biztos nem, ha ti is veszekedtetek előtte. Vannak emberek akiknek meg kell teremteni egy bizonyos hangulatot ahhoz, hogy sokkoló dolgokkal terheljék le. Colin ilyen? - ezt az egyet még nem volt alkalmam tesztelni a fivéremen, bár őszintén szólva nem is akartam. Viszont az biztos, hogy nem akarom akkor elmagyarázni neki, hogy mi a helyzet, mikor legszívesebben két kézzel tépne szét valamit. Nem akarok a közelében lenni, ha ilyen helyzet áll fenn.
- Szóval nagyon hálás lennék, ha jeleznéd, hogy mikor van jó, vagy kevésbé rossz kedve. Mondjuk nem tudom, hogy melyik a rosszabb. Ha jó kedve van és elrontom, vagy ha tetézem a rosszat? Jó ég, szerinted hogy fog reagálni? És normális, hogy kezdek parázni? De... elvégre nem azt kell elmondanom, hogy végső stádiumú agydaganatom van igaz? - pislogok bambán szerencsétlenre, miután ezer meg egy kérdést zúdítottam a nyakába.

Szóval Axel a hunyó. Ki nem nézném a kis betoji tökfejtől, hogy ilyesmiken jár az esze. Bezzeg, ha feldühít és felemelem a hangom, összehúzza magát, mint egy kis beszari, de erre van esze. Komolyan mondom, valami nagyon el van cseszerintve a mostani fiatalsággal és ez most hiába hangzik furán tőlem, így érzem. Ennyi idősen nekem nem a drogok jártak az eszemben, hanem a jövőm és, hogy mihez fogok kezdeni, mi mindent csinálhatok.
-Egyszerűen nem értem, miért jó ez nekik. Unatkoznak vagy mi? Aztán, ha kihúzzák a gyufát valami komolyabb arcnál, rohannak hozzád, hogy belerángassanak valami hülye ügybe.- csóválom a fejem, mert ez nagyon nem tetszik. Rángassanak bele mást, de ne egy apukát, akire két gyerek számít otthon. Akár CIA-s akár nem, akkor is van magánélete és nem azért él, hogy két kamasz srác után takarítson.
A következő kérdés viszont némiképp kizökkent és inkább mosolygásra késztet. Leginkább azért, mert most is neki látok Ryan arcát elemezgetni.
-Igazság szerint szerintem vicces. Teljesen egyformák vagytok, kivéve ugye néha a frizurátokat vagy a szakállat. A szátok egyforma, orr stimmel, szem is de... Colin úgy tud rám nézni, ahogy te sosem néznél. Szóval, a tekintetéből süt, hogy odáig van értem és, hogy... nem is tudom, néha úgy érzem, hogy megjelenek és teljesen elbűvölöm. Ezzel szemben te teljesen szárazon lesel rám és talán csak némi bizalmat látok benne. Nem tudom megfogalmazni Ryan de, leginkább ez különbözik.- mosolygok végig, mint a tejbe tök, hát persze. Mi mást csinálnék, ahogy Colinról beszélek de, ha egyszer így van? Úgy tud rám nézni az a mamlasz -és ki is használja sokszor-, hogy hirtelen tök meztelennek érzem magam és zavarba jövök, mint szűz kislány az első éjszakáján.
-Na az ilyen megjegyzéseid után tudnálak tökön rugdosni legalább annyira, hogy több gyereket ne csinálhass.- morgom magam elé és nem, cseppet sem óhajtok ezen elvigyorodni vagy bármi, mert szerintem nem vicces. Nem viccelődnék ilyesmivel a helyében és, ha már teszi, ne előttem tegye, mert én nem örülnék, ha eljönne ez a nap. Persze, nem arról van szó, hogy nem vigyáznék a gyerekekre. Arról van szó, hogy Ryannek élnie kell és nevelni őket és ennyi. Nincs más verzió!
-Nem szoktam a hangulatát vizslatni, mielőtt valamivel felhúznám. Persze, ha épp fáradt, akkor gyorsabban kiborul de egyébként, csak a megrázó dolgokon húzza fel magát rögtön. És akkor is csak szentségel vagy pofákat vág. Nem tudom, hogy reagálna.- csóválom a fejem tanácstalanul, mert tényleg gőzöm sincs. Verekedni biztos nem verekedne. Olyan nincs. Szentségelni szentségelne talán és elmondaná párszor, hogy "hülye vagy Ryan", de nem lenne durvább. Asszem.
-Megpróbállak előtte figyelmeztetni, ha épp én már kikészítettem volna, de remélem mi nem fogunk mostanában megint vitázni. Meghagyom neked, hogy most felhúzd majd.- vigyorodok el és igen, most gonosz voltam, de nem szívesen lennék megint én a bűnbak, aki kikészíti szegény Colint. Legalább rájön, hogy a miénknél van nagyobb gond is és talán rájön, hogy nem a gyerekcsináláson kellene agyalnia.

- Fogalmam sincs, de kezdek agyvérzést kapni tőlük - morgom, és végül kitérünk egy sokkal kellemesebb témára, aminek végül nem is tudom, hogy mi volt az eleje. Már nem is az érdekel, hogy mi az ami egyezik bennünk, mi az ami Abi lát, hogy közös, és mi az amit érez akkor amit mond.
Szárazon lesek rá?
- Örülök, hogy van egy nő akire így nézhet, és annak is örülök, hogy neki van valakije aki teljesen átszellemülve, fülig szerelmesen tud beszélni róla. Ez tényleg megnyugtat - persze, hogy megnyugtat. Nem is tudom, hogy utoljára én mikor néztem úgy bárkire is, mint ahogy Colin nap mint nap Abire. Kezdem úgy érezni, hogy kakukktojás vagyok, valaki aki nem érdemli meg a boldogságot, amit mások csak úgy habzsolnak előtte. És ezerszer elhúzzák előttem a mézesmadzagot, de mind ez felesleges, mivel mindig közbejön valami. A végén úgy járok mint az a sok karrierista bolond, akik ahhoz is lusták, hogy lehorgonyozzanak egy nő mellett, helyette elvárják, hogy a nők ágytól ágyig kövessék és mindig befurakodjanak mellé.
Egy pillanatra el is gondolkozok ezen, és azon is, hogy mit kellene most csinálnom. Lehet, hogy tényleg jó érzés az amit mond Abi, hogy imádják egymást és mindig ott vannak egymásnak a veszekedéseik ellenére. De ugyanakkor ott van az a kis ördögi kegyetlenség is, hogy ez nekem nem adatok meg.
A szék karfáján könyökölve bámulok egy csinos kis kavicsot magam mellett a földön, és nagyjából két-három percemet veszi igénybe az, hogy visszatérve a jelenbe, ismét Abivel foglalkozhassak. Kicsit elkalandoztam, nem tagadom.
- Sejtem. Bocsánat - mosolygok feleslegesen, mivel én is érzem a súlyát ennek a témának. Nem fogom itt hagyni a gyerekeket. Ha eddig túléltem minden szart, akkor ez most se lesz másként.
- Ezt az énjét ismerem. Azt nem tudom, hogy mi lakozik a holtponton túl - azt tudom, hogy én amikor dúlok az idegtől és nem tudok mit kezdeni magammal, csak remegek mint akit ráznak, morgok magamban, valamint szikrákat szóró tekintettel próbálom a másik féllel közölni, hogy jobb lesz ha visszavonulót fúj, mert neki annyi. Egyszer már jelezték, hogy ilyenkor tisztán kitapintható a haragom, és nem szeretnének a közelemben lenni mikor lecsap. Ez viszont elég ritka alkalom, szóval no para. Ezek után tényleg megnézném, hogy Colin milyen amikor ideges.
- Ó, köszönöm, nagyon kedves vagy. Megtiszteltetés - vakarom meg a halántékomat, majd a még mindig majdnem egész pizzára tekintek, ami ott illatozik az asztalon. A mai vacsora is megvan, úgy néz ki.
- Viszont remélem nem okoztam neked túl nagy fejfájást a mai dolgokkal. Se azzal, amit az elején beszéltünk, se a mostanival - puhatolózok, hisz nem vetne rám túl jó fényt, ha ezek után kevesebbet keresne mondván, hogy egy túlbuzgó, magánéletfürkész vagyok, valamint egy veszélyes alak aki után liheg a maffia.

Kicsit szégyenkezve lesek Ryanre, amiért most neki álltam itt áradozni, mert tekintve, hogy Mona meghalt, Cécile-el pedig nincsenek jóban, nem lehet jó végig hallgatni egy ilyen áradozást. Én személy szerint nagyon utálnám és utáltam is a csöpögést, mikor épp egyedül voltam a nagy világban. Szóval, ideje visszafognom magam, de azért úgy érzem, mondanom kell valami bíztatót.
-Nyugi Ryan. Jön majd az a nőszemély, tudom. Csak biztos mindig eltéved, mert szőke vagy elnézi a házszámot.- vigyorgok barátságosan, de tény, hogy így gondolom. Nem rossz ember Ryan, jól keres, jóképű és beszélgetni is lehet vele. Ha előbb ismerem meg őt, mint Colint lehet, hogy épp az ő párja lennék. Fene tudja, de mindkét pasi főnyeremény, ez tény. Ha az ember, vagyis egy velem egy idős nő körbe néz a világban... tele van alkesz lepukkadt pasikkal, drogosokkal, nőcsábászokkal, bunkókkal és ezek közül Ryanre és Colinra egyik sem igaz. A lényeg, hogy ő is megérdemli a boldogságot. Az csak tőle függ, mikor engedi be az életébe.
-Semmi gond, csak ne beszélj hülyeségeket.- eresztek meg egy szelíd mosolyt jelezvén, hogy ettől még nem fogom megutálni, mert ezzel viccelt. Tudom, hogy ezt azért teszi, mert próbálja elő adni a laza csávót, aki nem parázik, hogy véletlenül kinyírják. Holott épp attól fél a legjobban, hogy egy rossz lépésnek köszönhetően mindkét gyerek árva lesz. Tudom én. Nem vagyok hülye.
-Az biztos, hogy durván még nem beszélt velem, nem volt kurva anyázás és kezet sem emelne rám soha. Szerintem senkinek se esne neki egy vita miatt, maximum a falat püfölné, vagy nem tudom. De téged inkább megpróbálna bíztatni. Legalábbis, így tudom elképzelni.- mosolygok a végére, mert bár Colint fel lehet húzni, de tényleg nem egy dühöngő vadállat. Nem is tudom, volt-e már annyira durva vitánk. Oké, a mostani durva volt, de itt is én voltam idegesebb és én rikácsoltam, mint valami boszorkány. Ő csak vissza-visszaszólt és kész. Nem mondott semmi durvát.
-Nagyon szívesen. Tudod, hogy számíthatsz rám.- röhögök, miközben az alma levet is magamhoz veszem és próbálom nem gáznak érezni, hogy én benyomtam a pizzát rég, Ryan meg alig evett. Nem csoda, hiszen végig beszéltük az időt. Mikor is ehetett volna?
-Dehogyis Ryan. Örülök, hogy beszéltünk és, hogy megosztottad velem mindezt. Kicsit olyan, mintha eddig kívülálló lettél volna és most becsatlakoztál a családhoz. De remélem az se készített ki téged, amit én mondtam. Nem akartalak elönteni a panaszáradatommal és... szerintem ne is törődj az ügyemmel. Megoldjuk Colinnal, tudom.- mosolyodok el a végére és mindezt csupán azért mondom, mert nem akarom, hogy még miattunk is idegeskedjen vagy azon agyaljon, hogy segítsen rajtunk. Felnőtt emberek vagyunk. Majdcsak meg tudjuk oldani a gondjainkat anélkül, hogy Ryant az őrületbe kergetnénk.
-Na és... mi a terved ezzel a maffiával? Hogy akarsz beépülni?- sandítok fel rá végül komoly arccal, óvatosan és cseppet sem vigyorogva. Ez az egész még mindig nem tetszik, de muszáj vagyok elfogadni, mert nincs beleszólásom. Ha Ryan ezt akarja, csinálja, csak ésszel tegye én pedig megpróbálom minél jobban átlátni a helyzetet. Érdekel, mibe mártja magát.