welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Whataya want from me?
Eric Crawford
Yesterday at 18:51
Városháza
Grace Kendra Handrick
Yesterday at 12:11
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Share| .

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali 31.07.13 20:16

Annyi minden kavarogni kezdett bennem. Valami érzelmek, valamiféle forróság járta át a testemet, és kezdte erősen égetni még a fülcimpámat is.
Csak a pia... csak a pia!
Meg persze... Sajnos - vagy nem sajnos - ez az érzés csak és kizárólag akkor kerített a hatalmába, amikor Zoe-hoz értem. Vagy épp ő hozzám. Nem tudom mi ütött belém, egyszerűen felfogni se tudtam, hogy mi játszódik le bennem. Csak azt tudtam, hogy jó. De valami rohadt mód!
- Teseh panassszkodhassz... - rekedtes hangom alig szaggatta meg a levegő parányi atomjait, mégis minden szó jól érthető volt. Nem voltam biztos benne, hogy jó ötlet-e ez az egész, nem voltam biztos benne, hogy jó úton lépkedünk-e. De nem is számított...
Főleg azután nem, ahogy Zoe egyetlen mozdulattal terített le a földre, együtt hulltam el vele. Karjaim játékosan kapaszkodtak belé, ahogy szám pereméről hangosabb kacaj szökött fel.
- Tiszta hülyevagy... - motyogtam bele ajkaiba, ahogy azok ostromlón tapadtak az enyémre.
És milyen jó volt... az isten bassza meg!
Habozás nélkül csókoltam vissza, majd mosolyogtam bele, sőt... vigyorogtam, mint valami lökött tinédzser.
- Aláírom. Bárr, aztmár nem mondhom, hogy be isissmerem! - ja, mert azzal, hogy aláírtam még véletlen se ismertem be, nem? Dehogynem.
Viszont, kivételesen tényleg én tehetek erről az egészre. A furcsa már csak az - úgy unblock -, hogy rohadtul nem bánom egyetlen percét sem. Egyetlen pillanatát sem az estének. Na jó... a kocsmás első jelenetet azért némileg szégyellem, de ez már csak a hiúságom miatt van. Azt hiszem.
Pillantásom Bayle-ébe kapaszkodott, ahogy néhány pillanatra félbeszakítottam a heves csókot. Ujjaim a haját "tépték", alulról túrtam bele. Talán csodáltam is őt, ahogy elmerültem a tekintetébe... fene tudja. A mai este folyamán már amúgy is többször bebizonyítottam, hogy tök idióta vagyok!
- Komolyannn nemhi... nemhiszemm el, hoogy nem bírrom ki, basszus! - ráztam meg fejem, és máris haraptam rá ajkaira, vadul kóstolva beléjük. Nyelvem szája szélén söpört végig, majd forrtam vele össze lázongón, mohó vággyal a szívemben.
Mi ütött belém komolyan?!
- Jobbha... - álltam meg újra a szenvedélybe torkolló perc küszöbén. - ...moss hagyjukezt abba. Mielőtt... - kicsit feljebb emelkedtem, együtt Zoe-val. - Van... van mielőtt? - döntöttem oldalra a fejemet, ahogy az arcát, ajkait fürkésztem, szinte már bűvölten.
- Mondd csak... - simítottam végig arcának élén, apró csókokat hintve orrára, homlokára, tovább haladva füle irányába... - Holnap mennyireh fogjuk eztt tagadni? - akadtak a szavak, bár igyekeztem normálisan kiejteni őket. - Najólvan, szarokk rá... - borultam újra ajkaira már-már veszettül - uutállak Zoe, hogy ennyire rád kattantam! - , ezzel együtt pedig el is terültem vele, majd fordultam át, hogy félig elnyomjam őt, ahogy fölé magasodtam.
Korbácsolódtak az idegeim, a vágyaim, az egész testemet valami túlfűtött rezgés szántotta át, miként tenyerem újra és újra végig simított oldalán, csípőjébe mart, majd gondolkodás nélkül húztam feljebb egyik combját a derekamhoz.
- Állíts le... ha tudsz. - ja nem, nem parancs volt. És nem is akartam, hogy így legyen, de már csak azért is kibukott belőlem a gondolat, mert tisztelem annyira Zoe-t, hogy nem akarom egy percre se, hogy azt higgye, ki akarnám használni a helyzetet...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali 09.08.13 21:48

-Csak annyira, amennyire te is. – válaszoltam elhalón, de nyilván egyedül azért, hogy az enyém legyen az utolsó szó. Nem is lett volna fontos. A karjai…a csípőmön, ajkai az enyémen, az a rekedt nevetés- amit olyan ritkán hallok- a vigyor ami arcára telepszik. Igen, ez érdekelt.
- Ooh, holnap egyedüli felelősnek téged…téged teszlek meg. – vágtam vissza komolytalan súllyal a hangomban. Eszemben sem volt egyedül őt okolni. Ha ez, amit most csinálunk hiba, akkor én ugyanúgy sáros vagyok minden eges csókkal, amit az ajkára nyomok vagy amit elfogadok tőle. Bánom ezt? Dehogyis. Hihetetlen jó volt. De ha tényleg ujjal akarunk mutogatni, akkor ott a whisky.
A csókok üteme pedig megszakadt. Meglepetten, szemeim tágra nyílva kapcsolódtak a pillantásába. Enyhe borzongás remegett végig rajtam, ujjaim közé fogtam és cirógattam finoman arcának élét.
Ha lett is volna mondanivalóm, azt a torkomra forrasztotta egy új, hirtelen ért csók. Agyam ismét kikapcsolt. Ismét? Már azóta, hogy heveny táncba kezdtünk, borít az a kellemesen puha sötétség ami blokkolja a gondolataimat. Ha nem így volna talán már régen véget vetettem volna ennek. Jobb lenne csírájában elfojtani, eltépni magam tőle, elmenekülni. De nem akartam. Kb ennyi, amivel indokolni tudom.
Odaadón válaszoltam csókjára, simultam karjai közé, amennyire csak lehetett. És amikor már nem ment tovább, és a szuszból is kifogytam, ajkaim a szája helyett mást ízleltek meg, legalább addig, amíg újra nem kapkodnom kellett a levegő után. Lélegzetem végigkövette arca élét, ahol az előbb simítottam, az álla vonalát, állkapcsát, hozzábújva a fülcimpájához is eljutottam. Aztán újra. És újra, a következő csókig.
- Hm?- kérdeztem roppant értelmesen, mikor elszakadtunk egymástól. Fejem kicsit oldalra biccentve bámultam le rá. Ahogy felemelkedett, lábaim két oldalára húztam, felültem az ölében. Elgondolkodtam. Illetve ennek álcázva elbambultam. Azután bólintottam, igazat adva neki. Van mielőtt, és tényleg…tényleg okosabb lenne józan döntést hozva itt és most megállni.
Csókjai nyomán, amik az arcomat érték, mosolyogva lehunytam a szemeim.Nem akartam válaszolni…- Amennyire lehet…- de kicsúszott. Amennyire lehet. Amennyire tudjuk, amennyire képesek vagyunk tagadni a nyilvánvalót, vagy amennyire csak akarjuk. Most, ebben a lélektanilag kétes irányba boruló másodpercben nem fűlik hozzá a fogam. A többi nyálgépnek a rendőrségen akármilyen mesét kitalálhatunk, mi pedig majd elbirkózunk a dologgal magunk. Van egy sejtésem arról, hogy fog ez történni, de keserű ízt hagy a számban, nem is akarok erre gondolni. Egy, vagy több csókocska még nem a világ.
Helyes. Halvány vigyorral, gyengén fogaim közé fogtam ajkait, buzgón merültem el a csók heves forgatagában. Ellenkezés nélkül hagytam, hogy megint váltson, forduljon a helyzet. Automatikusan simítottam combom az oldalára. – Azt szeretnéd? – mert menne. Csak nem akarom. Legalábbis ezzel hitegetem magam. Ajkaim csak a pár szó erejéig érintették ajkát, nem csókoltam pedig, erős volt a kísértés. Még volt itt valami. – Silas. – suttogtam kis hatásszünettel. – Még te sem tudsz kényszeríteni olyasmire, amit nem akarok. – jelentettem ki nagyon komolyan. Megnyugtatni akartam. Vagy…vagy valami olyasmi. Hogy ha eljön az a része az estének, amire egy porcikám sem kívánkozik arcon taknyolom és elpárolgok. Ha terhemre lenne bármi is, rég nem itt lennék Silas alatt, éhesen tépve meg ajkait. Nyelvem puhán simított végig az övén, most sikerült visszafogni azt a mohóságot, ami elönt valahányszor hozzám ér.
Vissza az elejére Go down

Nappali

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

-
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Nappali
» Part 14 / 2
» Nappali
» Előtér és nappali

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Silas tetőlakása-