welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Nappali & Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Nappali & Konyha 06.07.13 22:52

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali & Konyha 07.07.13 17:06

ZackAsh

 

A friend in need is a friend indeed?


♫ ♪ ♬ ♩

    Már megint csak a szokásos semmittevés. Melóm ugye nincs, mert hát miért lenne…a franc se tudja, hogy keresnek-e még vagy sem, de jobb elővigyázatosnak lenni, nemde? Nemrégiben az egyik nagy forgalmú boltban láttam meg a képem.  Azt hittem, hogy ott helybe lehidalok. A fene se gondolta volna, hogy ennyi év után még nem adták fel a rendőrök a keresésem. Még az a szerencse, hogy nem igazán lehet felismerni a négy-öt éve készült képeken. Vörös hajú voltam, gyönyörű kék szemekkel; most meg szőkésbarna hajam van, és zöld szemem. Sőt, még a nevem is más lett, úgyhogy csak akkor lenne nagy gáz, ha elkapnának a zsernyákok, bevinnének az őrsre, és ujjlenyomatot vennének. Mert én marha voltam olyan ügyes, hogy nem vettem fel egy kesztyűt, mikor apám holttestét beleraktam abba a rohadt alumíniumhordóba. Mindegy is, ezzel már elkéstem.
    Úgy döntök, hogy este nem itthon punnyadok, hanem kimegyek, és meglesem a bandát. Bár amióta Greg börtönbe került, nem olyan jó a társaság, de azért elvagyunk. A törzshelyünk az egyik elhagyatott gyárrésznél van, elvégre nem nagyon járnak arrafelé emberek, így pont ideális a placc számunkra; mivel egyikünk se szent.
Amint odaérek, máris piával meg cigivel fogadnak a haverok és haverinák, de valahogy egyiket se kívánom. Inkább lehuppanok a földre, és becsatlakozom a trécselésbe. Ahogy elnézem, páran már kidőltek, annyira teleitták magukat; pontosabban túlitták magukat. Hát igen, az ilyen emberekkel együtt szép az élet…
    Már nem is tudom hány óra van, de éjfél már jócskán elmúlhatott. Nem számítottam arra, hogy ilyen sokáig a srácokkal maradok, de túl jó a hangulat.
Pontosítok: Túl jó volt a hangulat. Távolról megpillantunk pár kék-piros fényt; s rögtön felismerjük, hogy kik lehetnek azok; kopók melóban. Az autók egyre inkább a gyárhoz közelítenek, mi meg máris menekülőre fogjuk a dolgot. Mindenki menekül, amerre lát. Viszont van egy nagy gond; a rendőrök a gyár minden oldala felől próbálnak megközelíteni minket. Remek. Páran el tudnak menekülni úgy, hogy ne vegyék észre őket; én meg nem vagyok elég gyors, s így már esélyem nincs arra, hogy elfussak. Így hát bemászok az egyik konténerbe, erősen bízva abban, hogy egyik hekus se vesz, vagy épp vett észre. A konténer tele van csempe-, és tégladarabokkal, plusz pár zsáknyi kacattal. Fasza, tiszta por minden, remélem, hogy nem most akar rámjönni a tüsszentés meg köhögésroham. Az egyik zsákot a fejemhez pakolom, így próbálok elrejtőzni. Tudom, nem ez a legjobb módszer, de perpillanat ez is jobb, mint a semmi. Valamennyire kilátok a konténeren kívülre, és sajnálatos módon a kék-piros fényeket még mindig lehet látni. És korábban még én unatkoztam…
    Telnek-múlnak a percek, én meg még mindig a konténerben fekszem. Egyszercsak valaki lassan elveszi a fejem elől a szeméttel teli zsákot, és a pofámba világít egy erős fényű zseblámpával. Tudtam, hogy egy rendőr az, így hát nem tudtam mit tenni; egy nagyobb tégladarabot megragadok, és a rendőr arcához dobom, remélhetőleg célba is találok. Ééééés igen! A rendőrbá’ hanyatt vágódik, én meg kiugrom a konténerből. No igen, ilyenkor jó az, ha az ember alacsony, mert az efféle helyzetekben nem kell azon filózni, hogy kiférek-e innen vagy onnan egy ugrással, vagy sem. Nem azt mondom, hogy az égimeszelők nem tudnak fürgék lenni, de valljuk be, hogy törpének lenni néha igencsak előny.
Ahogy menekülőre fognám a dolgot, a rendőr észbe kap, s megragadja az egyik lábam, én pedig hasra esem; elég csúnyán. Gondolom az egész karom tele lett sebekkel, mivel eléggé erős égő érzés kapott el mindkét karom környékén. Most nem foglalkozhatok ezzel, bármennyire is fáj; mindenképpen el kell menekülnöm. Feltápászkodom, és hátranézve látom, hogy a rendőr is így tett, és most próbálná lefogni az egyelőre még szabad lábam. De túl lassú, mivel nekem előbb sikerült őt állba rúgnom, minthogy ő lefogott volna. Mivel elég nagy rúgás érte az állát, kénytelen volt odakapni; bármennyire se akarta, reflexből tette. Nekem meg sikerül elfutnom.
    Sprintelek, ahogy csak bírok, fel se fogom, hogy merre járok, csak céltalanul futok: be a dzsindzsásba. Néha-néha hátrapillantok, de nem látok senkit. Az egyik fánál megállok, végignézek magamon, s látom, hogy a gatyám mindkét térdemnél kiszakadt, és rendesen lehorzsoltam a jobb térdem. A kezemet meg se merem nézni; bőven elég annyi, hogy ömlik a vér mindkét karomról.
Gyorsan végigpörgetem az agyamban, hogy kik is laknak a környéken, mert valahol meg kell húznom magam éjszakára, esetleg pár napra. Az én kuckóm túlságosan is messze van innen, odafele menet el is ájulnék szerintem. Eszembe jut, hogy egy Zack nevű fószer valahol errefele lakik. Nem vagyunk kebelbarátok, de ellenségek se. Azt tudom, hogy régebben voltak dolgai, úgyhogy ő sem egy kisangyal. Két nagy levegővétel után, már el is indulok felé; természetesen futva.

    Azt hiszem, hogy már látom a házát, így hát magasabb fokozatba kapcsolok. Már az sem érdekel, ha követnek…azt érzem, hogy mindjárt összeesek. Mindenem tiszta vér, és ez már frusztrál. Megérkezem végre a házhoz, viszont nem csengethetek be, mert Zack nem egyedül lakik itt, ha jól emlékszem, hanem a kislányával, akinek perpillanat nem jut eszembe a neve.
Próbálok bekukucskálni az ablakokon, de nem igazán lehet belátni, mert sötét minden. Az egyik ablakon elkezdek kopogni, eleinte halkan, aztán egyre hangosabban. Nagyon remélem, hogy nem épp a kislányának a szobájába kopogtatok, mert ha szegény kiscsaj így meglát engem, hetekig rémálmai lesznek. A másik dolog, amiben bízom, hogy ha sikerül is annak a szobának az ablakán dörömbölnöm, ahol Zack alszik, akkor nem a kislányával együtt van az ágyában.
Persze benne van a pakliban, hogy nincs itthon…fogalmam nincs, hogy akkor mit fogok csinálni. A gyár fele nem mehetek, mert ki tudja, hogy ott vannak-e még a rendőrök, vagy sem. A házam tényleg nagyon messze van. Egyelőre csak várok…ráérek gondolkozni majd akkor, ha nem jutok be Zackhez.


A hozzászólást Ashley Baire összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 10.07.13 16:01-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali & Konyha 08.07.13 20:27



Ash & Zack


[Pár órával korábban]

- Maya. Nem mondom még egyszer... mars aludni! - pördültem meg tengelyem körül, ahogy a mögöttem araszoló kis csibészt kerestem meg tekintettemmel. Persze, duzzogott, szokás szerint. Kis karjai a mellkasa előtt fonódtak össze, jobban mondva: inkább már majdnem a nyaka előtt. Csak megingattam a fejemet, és egy mély sóhajt hallattam.
- De apuu! Azt mondtad, hogy még megnézhetem a mesét! Az elefántosat! - morogta dacosan, aprót grimaszolva is szavai mellé. Elmosolyodtam, kissé benedvesítve nyelvemmel szám széleit.
- Jó. Igaz, megígértem. De te is megígérted, hogy kilencig lefürdesz. Megtörtént? - léptem egyet felé, én magam is átkeresztezve karijaimat mellkasom előtt.
- Háááát... - szuszogta. - Majdnem! - bizonygatta már-már annyira édesen, hogy képtelen lettem volna rá haragudni. Jó... egyébként se tudok... - Apu... - lépdelt felém, apró ujjaival belekapaszkodva a nadrágom oldalába. - Ha most lefürdök... utána megnézhetem még a mesét? - pillogott fel rám nagy kék szemekkel. Muszáj volt elemelnem róla a pillantásomat, és úgy elmosolyognom magam. Nem igaz, hogy megvesz kilóra!
- Megnézheted. Kérem rá a pacsit. Aztán futás... - tartottam ki tenyeremet felfelé, amibe jó csattanós pacsit is kaptam pillanatokon belül. Aztán már csak a sietősen elporoszkáló lábakat láttam, ahogy a hosszú szőkés tincsek ide-oda libbennek a levegőbe.
- Kis majom... - motyogtam magam elé, továbbra se tudva leolvasztani a kedélyes vigyort a képemről.

[Hajnalban...]

Még noszogatnom kellett Mayát a mese után, hogy most már tényleg feküdjön le, de némi szórakoztató szócsatát követően végül beadta a derekát. Persze, a jó éjt puszit még kikövetelte, aztán magához rántva Mr. Pandúrt - a cirmos macskaféle utánzatos plüss akármit -, befordult a fal felé, és egész hamar el is nyomta az álom.
Gondoltam, mára ennyi volt... Gondoltam, ennyi épp elég is a mai napból... Gondoltam, ismétlem.
Már én is rég az ágyban voltam, kivételesen nem a holnapon, vagy melón agyaltam. Csak feküdtem, tekintetemmel belemerülve a plafon ezerféle erezetébe. Közel járt az álom, túl közel... És már azt hittem - én barom -, hogy végre valóban bekómázom, ahogy azt illik, mikor Maya sietős, kopogó léptei, melyeket meztelen talpa vert, elértek az ajtóm elé.
- Apu! - suttogta a kilincset markolászgatva, majd némi hezitálást követően benyitott. Mr. Pandúr a padlón siklott végig, ahogy kis keze annak egyik mancsát szorongatta. - Apuu! - még mindig suttogott, noha már sokkal erőteljesebben hallottam a hangját. Hirtelen éreztem meg matató ujjacskáit a paplanom szélén, ahogy először Mr. Pandúrt, majd saját magát tornászta fel mellém.
Felültem, félig hunyorogva keresve meg a finom vonásokat.
- Mi baj, kölyök? Nem tudsz aludni? - mosolyodtam el, ám már félúton a szavaim közé vágott.
- Apu! Nem vagyok egészen biztos benne, de apu! Lehet, hogy valaki kopog az ablakon? Olyan lehet? Én... - biggyesztette le ajkait, miközben erőteljesen a mellkasomhoz bújt. - ...Apu én nem baj, ha kicsit félek? - markolászta meg a pólómat, olyan szívósa belém épülve, hogy kis híján nem kaptam levegőt.
Ellenben: aggódtam. Maya sose szórakozik ilyenekkel, és bár igyekeztem visszafogni a hirtelen feltóduló adrenalint, ami az agyamba pumpálódott, még így is kissé idegesen remegett meg a hangom.
- Nem baj, kicsim. - simítottam meg hosszú, hullámos fürtjeit. - Maradj itt, megnézem a szobádat. És héé... Nincs semmi baj. - másztam ki az ágyból, bár a ragaszkodó ujjak még nem igazán akartak engedni.
Visszafordultam Maya felé, a takarót egészen az álláig felhúzva, a karjai közé igazgatva a szőrmókját.
- Mr. Pandúr vigyáz addig rád, jó? Mindjárt jövök. - pusziltam meg a homlokát, majd megvárva a heves bólogatást, kisiettem a szobából.
Kár volna tagadnom, hogy a szívem a torkomba dobogott... Nem, az nem lehet, hogy pont most, pont ilyenkor talál rám valaki, aki nem kéne! Rohadt zsaruk... nem is akarok rájuk gondolni! Eddig olyan jól elvoltam nélkülük!
Mindeközben már belöktem a gyerek szoba ajtaját, és némi lopva csent lépést követően már az ablak melletti falhoz simultam. Azon pedig újra koppant egy kő darab. Vagy... valami. Mindegy, a lényeg, hogy koppant.
Fasza...
Nagyobbat nyeltem, majd összerántva a szemöldökömet, végül az ablak elé pördültem, és izomból felrántottam azt.
- Mi a fa...! - kiáltottam fel, ám ahogy megláttam az ismerősnek tűnő arcot a szavak bennrekedtek. - A... Ash? - hőköltem meg kissé, és még a szememet is megdörzsöltem, hogy nem képzelem-e csupán... Jól van, nem képzelem. Legalábbis, miután még kétszer megráztam a fejemet, Ash még mindig ott volt.
- Mi a picsát keresel itt ilyenkor? - akadtam fenn egy pillanatra, majd a fejemmel intettem neki az egyik irányba. - Bejárat... - dörmögtem még, majd el is tűntem az ablakból. Ám, mielőtt még az ajtóig trappoltam volna, először Mayát nyugtattam meg, akinek csupán a két kis szeme villant elő a paplan alól.
- Csak egy barátom az. - mosolyodtam el, ezzel is megnyugvást adva a lányomnak.
- Fura barátaid vannak! - ült föl az ágyban, ezúttal már bátrabban, és talán hangosabban is szólalva meg. Csak nevettem. Noha, azt nem teszi zsebre Ash, amit tőlem kap.

Néhány percet követően már tártam is fel az ajtót, helyet adva az érkezőnek a bejáráshoz.
- Hülye vagy, baszki? - suttogtam csupán, de még így is erélyesebben rezdült meg hangom. - Arra van az ajtó, hogy azon kopogj! Agyam eldobom... - vágtam egy morcosabb képet, ahogy elindultam Ashel a nappali felé. - Felverted a lányomat. - magyaráztam, majd a kanapé mellett lefékeztem.
- Mi... Mit keresel itt? - tértem rá végül a lényegre - újra -, félig leeresztve magam a kanapé karfájára.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali & Konyha 10.07.13 16:24

♫ ♪ ♬ ♩

    Továbbdörömbölve az ablakon, nézek magam mögé, hogy követtek-e vagy sem. Ahogy látom semmi és senki nincs a ház körül. Király! Úgy tűnik, hogy ezt az éjszakát is megúszom…
Abbahagyva a kopogtatást, arra várok egy keveset, hogy Zack valami életjelet adjon magáról. Éééés igen, hirtelen felrántotta az ablakot, és a maga módján üdvözölt. Tény, hogy a helyében én is valami hasonlóan reagáltam volna.

- Igen, igen, jól látsz. Hidd el, én jobban örülök neked. – válaszoltam vállat vonva, és unott hangon. Nem mintha most trécselni lenne kedvem, mert jelen pillanatban azt érzem, hogy két másodperc és helybe összeesek. Tudom, ezt részben magamnak köszönhetem…na meg a paci izéját…annak a köcsögnek köszönhetem valójában, aki próbált elkapni. Hát megkapta a magáét, nekem meg óriási mákom volt, hogy nem ugrott nekem egy tucatnyi egyenruhás.
- Hármat találhatsz. – szemeim forgatva, egy óriási sóhaj mellett mondom mindezt. Egy biztos, nem teázgatni jöttem hozzá…pláne nem ilyenkor.
Amint intett, már mentem is az ajtaja felé. Most nem azért, de az ablak amúgy is közelebb volt; meg én kis naiv gondoltam, hogy Zack venni fogja a lapot, és bemászhatok az ablakán. Erre tessék, a bejárthoz hív! Mindjárt elszaladok neki egy üveg borért, hogy formálisnak tűnjön az egész. Istenem…
Ha nem lenne vele a kislánya, még a csengőt is megnyomtam volna legalább háromszor, „had örüljön ennek is” alapon. De most muszáj lesz valamennyire nyugodnek maradnom, elvégre tőle kérnék valami segítségfélét.

    – Nyugodjál már le! Ha az ajtón kopogtam volna, akkor meg az lett volna a bajod. - a helyzethez képest egyelőre baromi nyugodt vagyok.
Szívesen csipkelődnék vele azzal, hogy már nincs mit eldobnia, de azzal a lendülettel kivágna a házából. Nagyon…khm…kedvesnek vagy minek kell most tűnnöm. Bebattyogok Zack nappalijába, kínosan ügyelve arra, hogy semmit ne vérezzek össze. Azzal szerintem kiverném nála a biztosítékot.
Amint meghallom, hogy a lányához kopogtattam, hirtelen lehajtom a fejem, s zavaromban a nyakam kezdem el vakarni; ám felszisszenek, hisz eléggé fáj a kezem.

- Sajnálom. – suttogom; elvégre ezt a szót nem nagyon lehet hallani tőlem. Hiába bíztam én abban, hogy ne a kiscsaj szobája ablakát, Fortuna nem állt mellettem.
- Még mindig hármat találhatsz. – válaszoltam ismét ugyan azt, amit az ablakná. Egy vitát elkerülve, inkább válaszoltam neki normálisan is.
- Majdnem elkaptak a hekusok. És nem kizárt, hogy követtek, bár idefele jövet óvatos voltam, és figyeltem. – teljesen fapofával mondom mindezt, mintha ez olyan megszokott dolog lenne. Biztos már így is a szívbajt hoztam rá.
- De mindegy. Maradhatok nálad az éjszaka; vagy húzzak el innen? – nézek Zackre nagy, és csillogó szemekkel, szempillákat rebegtetve. Nem mintha ez meghatná őt, de egy próbát mindenképp megér. Ha el is küldene, remélem megsajnál annyira, hogy lezuhanyozzam, és bekössem a sebeim.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Nappali & Konyha 13.07.13 11:13

Megforgattam a szemeimet, ahogy beengedtem Ash-t. Nem kívántam kommentálni, hogy mit gondolok az iménti megjegyzéséről. Persze, nyilván az ajtónak se örültem volna túlzottan, de akkor legalább nem ijeszti halálra a lányomat. Mindegy... Már mindegy. Remélem időközben Maya is elaludt, mert nem örülnék neki, ha előmászna, és meglátná Ash-t...
Jó, látott már itt sok embert, sok "rossz" embert, de mindig is igyekeztem az ilyesmit elkerülni, lesarkítani, a lehető legdiszkrétebben intézni előtte... Erre beállít Ash. Hajam leég!
- Nem találgatok Ash. - morogtam, miközben folytonosan őt követtem sötét íriszeimmel. Eszem megáll tényleg... És eléggé is morcosnak tűnhettem, ez pedig akkor sem fagyott le a képemről, mikor végre elmagyarázta a miérteket. Noha, ezúttal már engedékenyebb voltam, és kevésbé hűvös, de még így sem volt az igazi...
- Ódekurvajó. - igen, így egyben. - Marhára remélem, hogy tényleg nem követtek! - löktem fel magam a kanapéról, lassú járkálásba kezdve. Jobban mondva: szimplán csak egy helyben toporogtam.
- Ha a nyakamra hozod a zsernyákokat, rohadt pipa leszek. Veled ellentétben, engem még nem köröznek! És nem is szeretném... - morzsoltam csak a szavakat, ahogy időközben a fejemmel a kanapé felé intettem. - Ülj le. Hozok a kezedre valamit. - mert persze... észrevettem én a sérülését, csak eddig ez bizonyult a legkevésbé fontosnak. Számomra...
- Egyébként... - fordultam vissza az ajtóból, vállam fölött keresve meg Ash alakját. - ...maradhatsz. De kurvára maradj csendben, mert reményeim szerint Maya már alszik. - nem, nem voltam túl kedves, de azt hiszem ez ezúttal elnézhető.
Aztán felszívódtam, hogy pár perc elteltével némi átnedvesített ronggyal, és kötszerrel térjek vissza. Tompa léptekkel közelítettem meg Ash, óvatosan lehuppanva mellé a kanapéra - amennyiben helyet foglalt.
- Add a kezed. - ujjaimmal is jeleztem, hogy mozogjon, majd ha eleget tett a kérésnek, elkezdtem - nem egészen finoman - kitisztítani a sebeit. - Mibe keveredtél már megint? - pillantottam fel rá alulról, mialatt tovább molyoltam az egészségnyújtás művészetével.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Nappali & Konyha

Vissza az elejére Go down

Nappali & Konyha

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Mayakashi Kaen agglegény lakása
» Étkező és konyha [régi]
» Nappali & Előszoba (földszint)
» Konyha és étkező
» Nappali

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Zack's house-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához