Alex & Josh

- Lennének elképzeléseim, de lepj meg... Szóval mi a probléma? - Fontam össze karjaimat a mellkasomon, de egyelőre még nem ültem le. Azt hiszem jó lesz addig állva is, amíg nem közli velem, amit akar, de annyi már nyilvánvaló, hogy azért kellett idesietném, amiért általában és Alexandra nem szokott nekem ilyen üzeneteket hagyni, hogy beszélnünk kell, mert valamit el kell mondania. Megfordult a fejemben pár lehetséges verzió, amíg ide tartottam, de abból ítélve, amit látok valami egészen másról van szó, amiről nekem még fogalmam sincs, de másodperceken belül lesz. Ha már neki nincs fogalma róla hogyan is kellene tálalnia előttem, akkor lehet tényleg le kellene ülnöm, szóval nagy valószínűséggel vagy sokkolni fog ami mond vagy dühös leszek, nagyon dühös. De mégis mi olyasmit mondhatna számomra, amitől elszakadna a cérna?
- Miért nem lep meg. - Először úgy voltam vele, hogy megkérem ismételje el, amit mondott, de csak a lényeget és lassabban, de azt hiszem elsőre is felfogtam. Most kiborulhatnék, hogy ezt nem hiszem el, de nagyon is elhiszem.
- Egy millió dollárt. - Ismételtem meg, miközben leültem a kanapéra, jobb könyökömmel megtámasztva magam a lábamon.
- Legalább elfogadtad? - Néztem fel Alexandrára. Ha most azonnal hazarohannék és leüvölteném a falakról a vakolatot az túlságosan is rám vallana. Persze, ettől még a kívánt hatás nem fog elmaradni, csak még várok egy kicsit vele. Ezt még át kell gondolnom. Oké, az már magában sértő, hogy mindössze egy millió dollárt érek meg neki, de most nem is erről van szó és a legkisebb problémám. A nagyobb az, hogy az erek ne pattanjanak el a halántékomon.

Joshua & Alexandra

Nem pontosan erre a reakcióra számítottam. Mintha számára ez mindennapi eset lenne, vagy ki tudja? Az is lehet, hogy már nem az első eset, hogy az anyja megvesztegetett valakit. Az életem sokáig a pénz körül forgott, vagyis jobban mondva abból, hogy belőlem hogyan lehet hasznot húzni és minél drágább áron túladni rajtam. Köszönöm, de ebből már többet nem kérek. Nagy nehezen végre sikerült kitörnöm abból a világból, többé már nem leszek pénzért megvehető.
- Téged ez meg sem lep? Mert engem eléggé lesokkolt, hogy csak úgy anyád betoppant és egy efféle ajánlattal állt elő. - Egyáltalán mégis honnan tudta, hogy hol lakok? Lényegtelen is, sokkal jobban aggaszt, hogy mit tudhat még rólam. Remélem csak a lakcímemet sikerült kiderítenie.
- Te most viccelsz velem? - Nem akartam hinni a saját fülemnek. Ez annyira abszurd. Mert, ami engem illet eléggé kiakadtam, sőt annyira, hogy tíz perc alatt három pohárka italt tüntettem el, most pedig a negyedikre készülök. Sőt, szerintem a mai este folyamán egy üveg sem lesz elég, még szerencse, hogy a bárszekrényemben nagy a választék.
- Jöhet egy dupla vodka, whisky, bármi? - Felkeltem, hogy poharammal együtt a bárszekrényhez sétáljak, s töltsek magamnak még a vodkából, míg Josh válaszát vártam nagyot kortyoltam a poharamból.

Alex & Josh

- Azt nem mondtam, hogy számítottam rá, de meglepni nem lep meg. - Azért nem vártam volna, de úgy tűnik ebben a családban bárkitől bármi kitelik, csak akkor engem még nem ismernek, mert az az egy millió érdekel a legkevésbé, persze valahol örülök neki, hogy nem fogadta el, annak meg még inkább, hogy szólt róla, mert erről tudni akartam volna, de még ennyivel ez a helyzet nincs lezárva. Ha már arra játszunk, amire a másik nem számít, akkor azt gondolom, hogy most mi következünk Alexandrával.
- Egy dupla whisky... - Bár ahhoz, hogy ezt csak így lenyeljem neki egy üveg is kevés lenne, de ez ma nem az a nap és biztosra veszem, hogy a whisky sem fog ahhoz kellene, hogy később nagyon dühösen menjek haza, bár nem biztos, hogy egyedül fogok, mert ezt nagyon gyorsan és röviden lefogjuk tisztázni a ház asszonyával, hogy számomra nem kell kerítő és félteni sem kell már egy nőtől. Azt hiszem elég nagyfiú vagyok már ahhoz, hogy vállaljam a kockázatot, ha azt akarom és tudjam mit és kit akarok és mikor é hol és meddig.
- Fogadd el. - Keltem fel a kanapéról a mobiljával a kezemben, odasétáltam hozzá és felé nyújtottam.
- Fogadd el. - Ismételtem meg, hogy lássa rajtam komolyan gondolom. Tényleg azt akarom most, hogy fogadja el azt az összeget.
- Tudom, még sosem kértem, de bízz bennem. - Szegeztem még mindig felé a mobilját, mert azt szeretném, ha most telefonálna egyet.

Joshua & Alexandra

Látszólag kettőnk közül azért mégis csak engem háborít fel, hogy ez megtörtént. Talán az én hibám az egész, nem kellett volna a születésnapján elmennem és akkor az anyja nem is tudott volna a létezésemről. Még mindig elevenen él bennem, hogy milyen tekintettel nézett rám akkor, pont úgy, ahogy ma is, mikor visszautasítottam az ajánlatát. Még mindig nem hiszem el, hogy ez megtörtént, olyan hihetetlen az egész és egyben vicces is, hogy ennyire fenyegetést lát bennem, hogy fizetne nekem csak, hogy lépjek ki Josh életéből. Egy kis alkohol segítségével próbálom feldolgozni a történteket, Joshnak is tele öntöttem a poharát, amit felé nyújtottam, majd ha átvette, akkor a whiskys üveget letettem elé az asztalra, úgy gondolom még kelleni fog.
- Neked meg mégis mi bajod van? Hogyan kérheted ezt tőlem? – Erre aztán végképp nem számítottam. Megdöbbenve néztem rá, de mégis elvettem kezéből a telefonomat.
- Azt akarod, hogy bízzak benned? Akkor áruld el, hogy mire készülsz és aztán telefonálok. – Az pedig már egy másik kérdés, hogy mennyire fogja elhinni a drága mama, hogy megváltozott ilyen gyorsan a véleményem azok után, hogy mennyire határozott voltam mikor melegebb éghajlatra küldtem. Viszont ha kell nagyon meggyőző tudok lenni, de mielőtt megtenném, hogy felhívom azért mégis csak szeretném tudni, hogy Josh miért akarja ezt ennyire.

Alex & Josh

- Dühös vagyok és most mérgemben szétvernék valamit, azután hazamennék és leüvölteném a falakról a vakolatot, mégis higgadt maradok. Természetesen nem gondolom komolyan, de most fogadd el... - Segíteni fog nekem kideríteni mi az, amit még nem tudok, mert most már nagyon is érdekelne. Mindig felkelti az érdeklődésem, amikor egy nő üzen hadat, akkor játszunk. Szerencsére ebben vagyok. Bízom benne, hogy Alexandra is tud elég jól hazudni. Nőből van. Biztosan eltudja majd hitetni vele, hogy hirtelenjében mégis csak elfogadná azt az egy millió dollárt. Meglepő módon olykor egy nő is tud úgy viselkedni, mint egy férfi. Előbb cselekszik és csak később gondolkodik, de ez most fájt, nagyon fájt és nem kellett volna, nagyon nem.
- Csak feladom a leckét miért ne nézd komplett idiótának a fiadat címmel. Te csak fogadd el... A többi pedig az én dolgom. Nekünk pedig lesz egy millió dollárunk, amivel aztán eldönthetjük mihez is kezdünk. Elég jól hangzik? - Nem mellékesen persze, hogy örülök annak, hogy azonnal nem fogadta el. Erre is számítottam volna, de erről később is ráérünk beszélni, mert értékelni fogom na meg persze azt az egy millió dollárt is, amibe ez az egész kerülni fog. Azt hiszem kifogok venni a közeljövőben pár szabadnapot és szerintem Alexandrának se lenne az ellenére, ha egy ideig csak Ő lenne és mindig az első és mással nem is foglalkoznék. Egy millióval nem is kell.

Joshua & Alexandra

Egyetlen egy pillanatig sem gondolkoztam el azon, hogy elfogadom a drága mama ajánlatát, ahogyan azon sem tűnődtem el, hogy ezt a kellemetlen incidenst tudassam vele. Mert erről neki is tudnia kell szerintem. Ezzel most nem azt akartam elérni, hogy miattam összevesszenek, de mégis egy millió okom volt neki erről szólni.  
- Tudod, ha jobban belegondolok, akkor ezt nagyon hízelgőnek is találhatnám, mert csak fenyegetésnek gondolhat, ha már meg szeretne vesztegetni. – Mert ha azt hinné rólam, hogy csak egy kaland vagyok a fia számára, akkor biztosan nem ekkora összeget ajánlott volna fel, de így nem tudok másra gondolni, mint hogy… Habár valójában fogalmam sincs, hogy ez tényleg csak egy kis kaland, vagy annál már jóval több.
- Nagyon is jól hangzik. – Elfogadom a pénzt, de nem fogom úgy érezni, hogy az nekem járna, ezért Joshnak fogom adni, hogy azt kezdjen vele, amit csak akar.
Egy húzással megittam a poharam tartalmát, majd felsóhajtottam mielőtt tárcsázni kezdtem volna, majd a telefonomat a fülemhez tettem. Közben le sem vettem róla a szememet, kíváncsi vagyok a reakciójára, mert azt fogom mondani, amit kell, de nem biztos, hogy jól is fog neki esni.
- Hiba volt visszautasítanom az ajánlatát. Alaposan átgondoltam és Josh számomra csak egy kaland, semmi több. De hajlandó vagyok kilépni az életéből, sőt soha többet nem fogok találkozni vele ha mondjuk még a mai nap folyamán megkapom azt az egy milliót. – Ennyit mondtam, majd letettem a telefont.
- Még ma megkapom a pénzt. – Felkeltem, hogy újból öntsek a poharamba, majd meggondolva magam inkább meghúztam az üveget, ne aprózzuk el.
- Szóval ennyire hihető voltam? – Vagy ez, vagy tényleg azt hiszi, hogy nekem az a pénz többet ér a fiánál. Ez szomorú.

Alex & Josh

- Tipikus nő... Ő csak abban a hitben van, hogy rám erőltetheti, amit akar. - De ezt most nem fog menni. Ellenkezőleg, a gondolataim most nem éppen tűrnék a nyomdafesték és ezeknek a gondolatoknak még hangot is fogok adni a mai nap folyamán méghozzá elég dühösen. Számolhattam volna vele, hogy valamivel egész biztosan megpróbálja kicsapni a biztosítékot, hát ezzel most sikerült is. Egy millió dollár... Ennyit érek? Ez igazán hízelgő.
- Akkor... Legyél meggyőző és követelőző,amilyen szoktál és van egy milliónk Alexandra. - Semmi kétségem afelől, hogy sikerülni fog neki. Alexandra egy okos nő. Tulajdonképp megtehette volna, hogy elfogadja ennek az egésznek pedig véget vet, én pedig még csak nem is faggattam volna, hogy miért döntött így, mivel megbeszéltük, hogy ha vége, akkor ennyi. De nagyon is örülök annak, hogy azonnal szólt és inkább megbeszéljük.
- Szóval... Josh számomra csak egy kaland... - Léptem hozzá közelebb majd nem finomkodva markoltam bele a fenekébe és kaptam fel a karjaimba. - Semmi több, igaz? - Simogattam meg a fenekét egy pofátlan mosollyal a képemen. Nem maradhatok sokáig, de azért van még egy kis időnk és annyira nem sietek, végül van egy milliónk, azt hiszem ezt meg kellene ünnepelnünk és van egy olyan érzésem, hogy neki biztosan volnának is elképzelései erről.
Nem tudnának akkora összeget felajánlani, amit még fontolóra is vennék, ahhoz túlságosan önfejű vagyok, de még az ötszöröse se érne fel ehhez... Egyik kezemmel elengedtem a fenekét, hogy végigsimítsak arcán félreigazítva egy kósza hajtincset.
- Bármi ellenvetés mocskos szándékaim ellen? - Erősebben fontam össze karjaim körülötte, így szinte már magamhoz préseltem.

Joshua & Alexandra

Még mindig annyira hihetetlen, hogy ez velem történik meg. De a körülményekhez képest szerintem nagyon is jól döntöttem. Igaz abban állapodtunk meg, hogy ennek a kapcsolatnak bármikor vége szakadhat, de nem akarom, hogy ilyen hamar bekövetkezzen.
- Ezek szerint anyád nem ismer eléggé, mert nekem ennyi idő után sikerült rájönnöm arra, hogy rád bizony semmit sem lehet erőltetni. Ahhoz túl önfejű vagy. – Josh szereti, ha a dolgok a saját elképzelései szerint alakulnak, de azt ki nem bírja állni, hogy ha bárki is közbe akar avatkozni, vagy éppen rábeszélni valami olyasmire, amihez semmi kedve sincsen. Már most tisztában vagyok azzal, hogy belőle sosem lesz papucsférj, hiába is akarja a drága mama, hogy minél előbb megnősüljön.
Nagyon is meggyőző voltam a telefonban, hiszen Josh anyja tényleg elhitte, hogy inkább a pénzt választanám a fia helyett. Azt mondtam, amit kellett, amit elvárt tőlem, de fogalmam sincs, hogy valóban így gondolom-e, már nekem ez bonyolult.
- Hm, de több... Egy nagyon élvezetes kaland. - Ennél többet nem fog belőlem kicsikarni. Kacéran mosolyogtam rá immár erős, biztonságot nyújtó karjai között.
- Mikor volt nekem bármi ellenvetésem mocskos szándékaid ellen? - Úgy ölelt magához, mintha sosem akarna elengedni. De ez csak egy szép illúzió, amibe nem kellene bele élnem magam. Mert ami kettőnk között van az csak szex, semmi több. Mégis szerintem hibát követek el azzal, hogy nem tudom elengedni, mert a dolgok kezdenek egyre komplikáltabbak lenni körülöttem, Josht pedig egyre közelebb érzem magamhoz.

Alex & Josh

- Nincs az az összeg, amit elfogadnék ehelyett... - Markoltam bele ismét formás fenekébe. Nem véletlenül kell nekem éppen ez a nő, így nincs az az összeg, amiért lemondanék róla, ha nem akarok, már pedig most épp nem akarok. Arról fogalmam sincs meddig fog tartani ez az állapot, de nem is érdekel. A lényeg, hogy mi élvezzük. Ennyi... Ennek pedig a legkevésbé sincs köze a pénzhez. Egyszerűen csak tudom mit akarok. Alexandrát akarom! Ő most az enyém, ha pedig már nem akar az lenni az sem a pénzről fog szólni. Könnyebben engedném el, ha azt vágná a képembe, hogy ráunt erre az egészre, mintha azt, hogy inkább gazdagabb lenne egy millióval. Na azt tudna fájni és sérteni is...
- Okos kislány. - A válasz helyes, mint mindig. Nem azért kedvelem annyira, mert bármikor és könnyen megkaphatom, hanem azért, mert okos és mindig tudja mit akarok, de ugyanakkor azzal is tisztában van hogyan kell nálam valamit elérni, de nem panaszkodom. Eddig még nekem sem voltak soha ellenvetéseim mocskos szándékai ellen és azt hiszem nem is lesznek. A leghalványabb elképzelésem sincs arról, hogy bárki, egy férfi is hogy volt képes bántani, de arról már sokkal inkább volnának elképzeléseim mihez is kezdenék vele, ha a kezeim közé kerülne valami módon. Alexandrával és egy üveg whiskyvel a kezemben indultam meg vele a hálószoba irányába, ahol lassan letettem, de még nem engedtem el, egyik kezem a derekára csúsztatva kerültem a háta mögé, a whiskys üveg pedig még mindig a másik kezemben volt. Egyszer bele is kortyoltam, amíg a másik kezem még mindig a derekán pihent. Érzékien csókoltam bele nyakába újra és újra. ahogy egyre közelebb húztam magamhoz, miközben az üveg egészen véletlenül megbillent a kezemben a whisky pedig lassan folyt végig Alexandra nyakán lefelé haladva kirajzolva számomra a haladási irányt.

Joshua & Alexandra

Még sosem kaptam ennyire szép bókot, mert hát ez nagyon is bók volt Josh sajátos módján. Ha az – az érzelgős fajta lennék, akkor megköszönném annak a bolt tulajának, hogy a felső polcra kellett tennie a vodkás üveget, amit nem bírtam elérni. Mert akárhogy is nézzük, minket a vodka között össze, vagy csak mindketten jó időben voltunk egyszerre? Ki tudja? Talán ez csak egy véletlen volt… Akárhogy is legyen nem bánom, hogy aznap találkoztunk. Most úgy érzem, hogy Josh az egyetlen jó dolog az életemben és megrémiszt a tudat, hogy mennyire nem akarom, hogy ez véget érjen… Akármi is az, ami éppen kettőnk között zajlik.
- Oh, ma elhalmozol bókjaiddal. – Általában nem az eszemet szokta dicsérni, hanem eddig bókjai testemre irányultak, vagy éppen arra, ahogy mennyire elégedett volt teljesítményemmel. Az már biztos, hogy nekem sem lehet okom panaszra. Még mindig karjai között tartott, szó szerint bevitt a hálószobába, ahol jól tudtam, hogy miféle időtöltés fog ránk várni és bevallom egyáltalán nem akartam ez ellen ellenkezni. Sőt! Azt akartam, hogy minél hamarabb leteperjen, hogy ismét vele együtt átélhessem azt a gyönyört, amit még az – az egy millió dollár sem tudott volna túlszárnyalni. Ajkai szinte perzselték felhevült bőrömet, mégis annyira élveztem. Ahogy tudtam hozzá simultam, már ekkor éreztem, hogy mennyire vágyik rám.
- Ez felér egy kínzással. – Megremegtem, ahogy a hideg ital végig folyt nyakamon, majd szép lassan dekoltázsomba. Elképesztően hideg volt, de Josh forró csókjai hamar kárpótolni tudtak. Becsuktam szempáromat, teljesen átadva magam neki, miközben alsó ajkamba harapva halk sóhaj hagyta el ajkaimat.

Alex & Josh

- Ma jó napom van és plusz egy millióval gazdagabban már ünnepelni is lenne kedvem. És mit mondhatnék? Kevés nőt akartam eddig azért, mert okos volt és mert mindig pontosan tudta mi akarok és hogyan és mennyiszer... - Megközelítően úgy... Egyet sem? Azt hiszem ez a megfelelő válasz. De valamiért az az érzésem, hogy Alexandra igen sokféle tapasztalat birtokosa és azért nem vár el semmit se, mert úgy csalódás sem érheti. Bármi is legyen az oka annak, hogy ilyen nővé vált nem köszönöm meg, de azt megígérhetem, hogy velem sokkal jobb dolgokban lesz része és sokkal jobban fogok vigyázni is rá, mert most az enyém és ami az enyém, az az enyém és ahhoz makacsul ragaszkodom. és nincs az a millió, amiért letennék róla, már csak dacból se. Így egy egészen kicsikét csalódott lennék, ha csak úgy elfogadta volna egy árva szó, magyarázat nélkül és inkább a mi viszonyunknak vetett volna véget, de a titkok előbb-utóbb nyilvánvalóan kiderülnek és mocskosul dühös lettem volna akkor.
- Csinálhatom lassabban is... - Magam felé fordítva kezdtem el vele lassan hátrálni az ágy irányába, majd egy laza mozdulattal le is huppant rá hanyatt. Szívem szerint most ebben a pillanatban vetnék, szaggatnék és tépnék mindent, de ez azon kivételes estek közé fog tartozni, amikor kibírom és előbb inkább játszom vele egy kicsit. Fölé kerekedve csókoltam bele nyakába haladva lefelé a dekoltázsán, miközben egyik kezem finoman a felsője alá siklott. Még rajta hagyva csókoltam végig a hasát a felsőjén keresztül, utána kezdtem csak el lassan feltűrni további csókokkal elhalmozva hasfalát. Tudom, ez most pokoli... És nem csak Őt, magamat is kínzom vele egy kicsit, de amikor végre kínzó lassúsággal bújtatom ki mindenből annál nagyobb étvággyal fogok nekiesni.

Joshua & Alexandra

Talán el kellett volna fogadnom az anyja ajánlatát anélkül, hogy szóltam volna neki és aztán csak úgy kilépni az életéből. Ez lett volna a könnyebbik megoldás, de mégsem ezt választottam, még akkor sem, hogy tisztában voltam azzal, hogy mennyire tartok attól, hogy egy napon arra döbbenek rá, hogy Josh számomra többet jelent… Valójában ha akarnám sem tudnám most megmondani, hogy mégis miféle érzelmek fűznek hozzá, vagy hogy érzek-e már iránta egyáltalán valamit. Ez nekem bonyolult, a szeretet ismeretlen fogalom számomra, hiszen eddig az érzéseim mind negatívak voltak. Csak a gyűlöletet, megvetést, dühöt ismertem egészen eddig.  
- Az egy dolog, hogy tudom, hogy mit akarsz, de vajon te tudod, hogy én mit akarok? – Eddig okom sem volt panaszra. Mert nagyon is lenyűgöző a teljesítménye és még soha egyetlen egy férfi sem bánt még így velem, holott csak egy játékszer vagyok a számára. Viszont azzal a különbséggel, hogy én akartam, hogy az legyek, most volt választásom. Amit pedig jelenleg szeretnék az pont megegyezik Josh vágyaival, mint általában eddig mindig. Vele eddig minden annyira egyszerű és könnyű volt, egészen a mai napig, mivel ma egy kis bonyodalomba ütköztünk, de ketten ezt is megoldottuk. Vajon mindent ennyire könnyen meg fogunk oldani együtt?
- Hogy tudom egyszerre imádni és utálni is, mikor így kínzol? – Régebben ki nem bírtam állni, ha egy férfi irányítani akar, de most mégis izgató volt, hogy ellentmondást nem törően szavak nélkül parancsolt az ágyra. Hangos sóhajok hagyták el ajkaimat, ahogy ajkaival Josh felső testemet kezdte ajkaival birtokba venni.
- Ne tedd ezt velem. – Képtelen vagyok magamon uralkodni, nem bírom tovább elviselni, hogy ilyen lassú tempóban kényeztet. Most azonnal akarom!

Alex & Josh

- Idehívtál, hogy elmond az anyám megpróbált megvesztegetni, de Te nem fogadtad el, mégis azt akartad, hogy tudjak róla. Ezek után szerinted? - Számomra ezek eléggé egyértelmű jeleknek látszanak, szóval szerintem igen, tudom, hogy mit akar, meg is tudom neki adni azt, amit akar. Más különben, ha nem így lenne mi akadályozta volna meg abban, hogy gondolkodás nélkül elfogadja azt az összeget, ami azért annyira nem is kevés pusztán azért, hogy engem ne keressen többé. Bár kétlem, hogy ebbe csak így belementem volna és hagytam volna és azt is, hogy tudott volna számomra annyira elfogadható magyarázattal érvelni, hogy csak úgy engedjem elsétálni. - Kiszedtem volna belőled az igazat. - Annyira azért nem hazudik jól, hogy ne esett volna le, hogy most bizony épp a képembe próbál hazudni és bemesélni valamit, jobban mondva a szemembe és azt nem szeretem. Már csak ebből kifolyólag se hagytam volna elmenni válaszok nélkül.
- Szeretlek kínozni, Te pedig élvezed. - Suttogtam bele a bőrébe. Azt hiszem ez ennyire egyszerű. Azt sem kell részletezni, hogy szeretek, nagyon is szeretek irányítani, de nem azt kedvelem benne, hogy irányítható, akkor is kedvelném, ha nem lenne az és előbb magam alá kellene gyűrnöm, hogy ezt művelhessem vele.
- Alexandra, egy szóval sem mondtam, hogy ezt neked így kell tűrnöd is... - Bármikor megpróbálhat fordítani a helyzeten és még egy kis izgalmat csempészni abba, amit épp művelünk, szíves örömest benne lennék egy kis hatalmi harcban, aztán végül az is megeshetne, hogy hagynám magam és engedné nyerni, de az is, hogy nem fogom és az utolsó pillanatban, amikor már úgy érezné nyeregben van újra leteperném és magam alá utasítanám.

Joshua & Alexandra

- Aztán mégis elfogadtam, mert azt akartad. – Javítottam ki. Most leginkább azt éreztem, hogy még mindig jobban jártam egy prostituált, visszaeső börtöntöltelék anyával, akivel már régen megszakadt a kapcsolatom, mintha egy olyan szipirtyó anyám lenne, mint Joshnak.
- Ne feledd el, hogy miben állapodtunk meg. – Emlékeztettem, habár sokkal inkább magamnak címeztem szavaimat. Nem mondtuk ki pontosan, hogy mit tehetünk és mit nem, de mindketten tisztában vagyunk így is a kimondatlan határainkkal.
- Az egy millió dollár nem lett volna elég, hogy erről képes legyek lemondani. – Túlfűtött csókot váltottunk, s mielőtt még ajkaink elváltak volna egymástól provokatívan, de mégis finoman bele haraptam alsó ajkába.
- El sem tudod képzelni mennyire jól tudok hazudni. – Szóval én kételkedek abban, hogy tényleg kiszedte volna belőlem az igazat, hacsak nem akartam volna, hogy tudja. Az életem egy hatalmas hazugságon alapul, ezért alkalmazkodnom kellett. Nem nehéz hazudni, annyi a titka, hogy saját magad is képes legyél elhinni a hazugságokat. Tapasztalatból beszélek, hiszen még a nevem is egy jól kitervelt hazugságon alapszik.
- Én inkább a kínzás utáni eseményeket szoktam élvezni. – Szaggatottan véve a levegőt próbáltam magamból kipréselni a szavakat.
- Mindketten tudjuk, hogy az erőviszonyok neked kedveznek. – Ó, de még mennyire. Nincs könnyű dolgom egy ilyen erős, izmos férfival szemben, de azért okozhatok számára meglepetéseket. Hajába markoltam igyekezve nem okozni neki most még fájdalmat, de a pillanat hevében megeshet, hogy túl durván csókoltam ajkaira. Ez volt a megfelelő pillanat arra, hogy fordítsak a helyzeten.
- Jobban szeretek felül lenni. – Ölében ülve, mindkét kezemmel fogtam le csuklóinál fogva. Erővel leszorítottam, de tudtam, hogy akármikor kiszabadíthatja magát, ezért kihasználva a pillanatot, nyakát kezdtem el ostromolni ajkaimmal. Nem finomkodtam, azt reméltem nagyon is látszani fog holnapra a nyakán, hogy kiszívtam. Remélhetőleg ezzel is bosszanthatom a drága édesanyját.

Alex & Josh

- Mert nem fogom engedni, hogy megvásároljanak, ilyen módon főleg nem. - Erre aztán nem számítottam, de miért is lep meg. Végül is gondolhattam volna, hogy azért nem ennyi lenne, de ez azért mégis csak sok ahhoz, hogy ne legyen hozzáfűznivalóm.
- Azért ahhoz mégis csak lenne jogom, hogy tudjam miért hagysz el, mikor állítólag minden klappol. Alexandra, nem egy komplett idiótával kefélsz. Ha nem akarnál már velem lenni azt elfogadnám, de akkor valami még sincs rendben. Nem kedvelem, ha hülyére veszne, szóval ne tedd. - És akkor nem lesz közöttünk probléma, ebből adódóan legalábbis nem, csak legyen velem szemben korrekt. Szerintem ez nem olyan nagy kérés.
- Persze, hogy nem, mert nem hagytam volna, hogy lemondj erről. - Még ha elfogadta volna is a tudtomon kívül azt a pénzt, akkor sem engedtem volna csak úgy elmenni, megvolnának a módszereim ahhoz, hogy kihúzzam belőle miről is van szó, legalábbis az egy millió dollár esetében szerintem sikerült volna, ha más mindenben nem is. Tisztában vagyok vele, hogy egy csomó minden van, amit nem tudok róla, de ki tudja? Lehet, hogy csak rá kéne szánnom magam, hogy elolvassam.
- De, de igen. Te viszont azzal nem vagy tisztában, hogy fair akarok lenni veled, mert ha nem akarnék, akkor szerinted mégis mennyibe kerülne, hogy az akta pár napon belül az asztalomon heverjen? - Néztem rá kérdőn. Őszintén szólva egy egészen kicsit fájnak a szavai, mert ezek alapján nagyon is alábecsül. - Egy hívásba kislány. - Válaszoltam meg a kérdésem. De az az igazság, hogy még én magam sem döntöttem el, hogy akarom-e tudni mindazt, amit elhallgat. Valamiért az az érzésem, hogy jó okkal teszi.
- Talán engedni fogok egy kicsit és hagyni fogom magam. - Igen. Tényleg alul maradna, ha azt akarnám, akár akarja, akár nem, sőt még ha sikerülne is elvonnia a figyelmem és felülre küzdenie magát, akkor is csak egy mozdulatomba kerülne ismét magam alá parancsolni. Vágytól éhesen tapadtam ajkaira. Halkan morgás tört fel a torkomból, ahogy erősebben markolt bele a hajamba. Kislány, elfeledkezel róla, hogy ez nekem is menne.
- Tudom... De akkor használd is ki. - Teljesen megadva magam a kívánságának hagytam, hogy lefogjon. Nem ellenkeztem, csak engedelmeskedtem az akaratának. Állatias nyögés szakadt ki belőlem, ahogy erősebben kezdte el színi a nyakam. Ennek egész biztosan nyoma marad. De van egy olyan érzésem, hogy az is a szándéka vele.

Joshua & Alexandra

Nem engedi. Újból és újból visszhangoztak bennem szavai. Nem engedi, hogy megvásároljanak. Ó, pedig ha tudná, hogy éveken keresztül pusztán tárgyként tekintettek rám. Eladtak, használtak, majd ismét eladtak, de ennek az átkozott ördögi körnek végett kellett vetnem. A világ Alexandra Brewster néven ismer, pedig a valódi nevem Tatjana Petrenko.
- Szóval, ha úgy döntenék, hogy véget akarnék vetni kettőnk viszonyának, akkor kénytelen lennék veled is megosztani az okát? – Remélem, hogy sosem fog eljönni az a nap, mikor azért akarnék eltávolodni tőle, mert reménytelenül bele szerettem. Az én életemben nincs helye az efféle érzelmeknek. Csak csalódnék, ha kiderülne, hogy Josh egyáltalán nem érez irántam semmit, hogy számára tényleg csak holmi szórakozást jelentettem.
- Nem kellene kiszedni a csontvázat a szekrényből. – Az én kis szekrényemben nem csupán egy csontváz rejlik, szinte már tömegsírnak lehetne tekinteni. Túl sok titkom van. Örülnék annak, hogy a titkaimra sosem derülne fény.
- Minden nő után nyomozol, akivel valaha összefeküdtél, vagy én kivételes eset lennék? – Vontam fel kérdőn a szemöldökömet. Nem akarom, hogy utánam nyomozzon, hogy megtudja a szörnyű múltamat.
- Ha megtudom, hogy nyomozol utánam, akkor ennek… Kettőnknek vége. – Nem fenyegetésként mondtam, de biztosan már nem akarna tőlem semmit sem, hogy ha tudná miféle múlttal rendelkezek.
- Ó, ki fogom használni, de még mennyire. – Fél pillanat múlva már a nyakára tapasztottam ajkaimat. Nem finomkodtam, durván szívtam, haraptam a puha bőrt, miközben ölében ülve ingerelve mozogtam. Elengedtem kezeit, hogy egy gyors mozdulattal megváljak a rajtam lévő felsőmtől.
- Hm, még így is túl sok még mindig rajtunk a ruha. – Sejtelmesen mosolyogtam rá, egyáltalán nem szégyenlősködtem előtte, sőt inkább élveztem, hogy elégedett pillantásokkal jutalmazza mezítelen felsőtestem látványát.

Alex & Josh

- Nem vallatnálak, se nem faggatnálak, nem is követelhetnék semmit, de azért némi magyarázatot mégis csak várnék, mivel véleményem szerint nem bántam, bánok rosszul veled és ennyit megérdemelnék. - Még ha nem is tudnám rávenni, hogy ne sétáljon ki azon a bizonyos ajtón, de persze ezt előre nem tudhatjuk mi pontosan hogyan fog alakulni közöttünk. Egyelőre még nincs semmi akadálya, hogy folytassuk a mi kis kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatunkat, semmi amiért ezt most felakarnám rúgni.
- Téged nem érdekelne mégis miért akarnék kiszállni? Simán csak letudnád annyira a dolgunkat, hogy rendben van? - Létezik ilyen nő? Hol a fenében volt eddig? Nem mintha kiakarnék szállni, pusztán csak érdeklődés szempontjából kérdeztem rá, mert érdekelne mi lenne a reakciója hasonló csak és fordított esetben. - Tényleg nem érdekelne? - Persze azt is eltudnám fogadni, csak kicsit meglepne, mivel eddig ilyen nővel még nem volt dolgom. Szinte furcsa lenne, ha nem csapná ki a hisztit...
- Egyáltalán nem nyomozok minden nő után, akivel összefeküdtem, mert nagyrészt nem is érdekelnek, viszont attól függetlenül, hogy Te igen, utánad sem szándékozok nyomozni. - Oké... Most előfordulhat, hogy hazudtam, egy kicsit, na jó nem, mert nagyon, de neki erről egyáltalán nem kell tudnia, mert ettől szerintem már igen is kiborulna, ahhoz meg most nincs kedvem és elég vágyromboló is lenne.
- Nem nyomoztatok utánad... - Mondtam mindezt olyan higgadtan és megnyugtatóan, hogy még majdnem én is elhittem és megfeledkeztem arról a szép és terjedelmes aktról az irodámban, amivel kapcsolatban még nem szántam rá magam, hogy felnyissam, mert az akta vastagsága alapján lenne mit látni és bevallom még nem tudom, hogy akarom-e.
- Még mindig Te irányítasz. - Simítottam végig mindkét kezemmel a combján. - Vedd le. - Talán kezdjük onnan, hogy kezd szorítani a nadrágom, miután olyan lelkesen és buzgón mocorgott az ölemben jobb és kényelmesebb lenne, ha már nem lenne rajtam és mivel kiharcolta magának, hogy felül lehessen... Azzal nincs problémám, csak jobb szeretném, ha már semmiféle anyag sem lenne közöttünk és ugyanolyan beleéléssel munkálkodna, mint a nyakamon, de ami azt illeti még én sem végeztem vele.

Joshua & Alexandra

- Nem szokásom magyarázkodni. – Felsóhajtottam. - Viszont ha mégis szeretnél bármi magyarázkodást az okaimat illetően, ha kettőnknek véget akarnék vetni, akkor talán kivételt tennék. – Mégis úgy hiszem, hogy ezt a témát jobb lenne lezártnak tekinteni, hiszen nekem nincs most okom arra, hogy bárhogyan is véget vessek kettőnknek és most inkább nem is akarok erre gondolni.
- Ha menni szeretnél, akkor nem tartanálak vissza. – Néhány másodpercig elgondolkoztam ezen. - Biztosan meg is lenne az okod rá, de az már nem biztos, hogy feltétlenül szeretném is tudni. – Josh döntése lenne… Amibe nekem nyilván nem lenne beleszólásom.
- Szeretnék neked hinni… - De egyszerűen képtelen vagyok rá, mindezt inkább magamban tettem hozzá. Bizalmatlan vagyok vele szemben, de ez nem miatta van, hanem az eddigi rossz tapasztalataimból fakad. Még nem állok készen, hogy bárkiben is bízni tudjak.
- Azt hittem, hogy ez a dolog azért működőképes kettőnk között, mert nem vájkálunk egymás életében. Mégis, ha kíváncsi vagy, ha vannak kérdéseid velem kapcsolatban azt inkább nekem tedd fel, hátha hajlandó is leszek válaszolni neked. – Igaz sok mindenre nem akarok. Vannak olyan dolgok,amikre nem szívesen gondolok vissza, vagy éppenséggel nem akarom, hogy tudjon róla… Ilyenek a testemen lévő sebhelyek is, amik mindig a múltamra emlékeztetnek, amik egy életen át velem lesznek, amik miatt mindig eszembe fog jutni, hogy ki vagyok valójában, hogy honnan indultam és min mentem keresztül eddig.
- Ó, szóval vehetem megtiszteltetésnek, hogy még mindig engeded, hogy irányítsak? – Beszéd közben sem tétlenkedtem, sietősen gomboltam ki a rajta lévő ing összes gombját. Sajnos mindkettőnkön farmer van és ezért kénytelen vagyok kiszállni az öléből legnagyobb sajnálatomra. Ahogy lábam a földet érte abban a pillanatban húztam le magamról kecses, szexi mozdulatokkal a nadrágommal együtt az alsóneműmet is. Sietősre vettem, hiszen még Josht is meg kell szabadítanom a feleslegessé vált ruhadarabjaitól. Pillanatokon belül róla is leszedtem mindent. Legszívesebben már akkor rá vetettem volna magam, de ott álltam néhány igen hosszú pillanatig az ágy szélénél, alsó ajkamba harapva gyönyörködve mezítelen teste látványában.
- Mielőtt még azt hinnéd, hogy csak a testedért vagyok még mindig veled… - Négykézláb mászva végig az ágyon szüntettem meg közöttünk a távolságot. - Jobb, ha tudod nem csak a tested az oka, hanem az állóképességed is. – Szinte hozzápréseltem magamat, ahogy ismét ajkaira csókoltam.