welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Winter&Danny - Terrible day, amazing night?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Winter&Danny - Terrible day, amazing night? 09.08.13 20:58

Rémes egy nap a mai! Annyira, hogy úgy döntök, egyedül töltöm az estét. Különös módon, ma nem akarok társaságot. Nem akarok senkit társaságnak. Akkor sem, ha valószínűleg egy telefonomba telne és a reggeli nő, akit kidobtam az ágyamból, öt percen belül itt lenne. Mégsem szólok neki. Nem vágyok másra, csak arra, hogy lefeküdjek és magam mögött tudhassam ezt a napot.
Bármilyen rossz passzban is vagyok, akkor sem tudok elsiklani a tény felett, hogy bezártam az ajtómat, most pedig csak be van csukva. Talán aggódnom kellene amiatt, hogy kiraboltak. Én mégis csak különös izgalommal telve lépek be. Sötét van. Sehol nincs felkapcsolva egy lámpa, nem megy a tv. Minden teljesen átlagos. De engem nem ver át senki! Járt itt valaki és lehet, hogy még mindig itt van. Végigcsúsztatom a kezem a falon és egy halk kattanás után világosság támad. Nem vár rám senki. Minden pont úgy van, ahogy hagytam. Még a kibontott, félig kiürült söröm is ott vár a plazma előtti asztalon. Bárki is jött ide, nem egy alkoholista senki. Vagy csak nem az a sörözős fajta. Jó tudni.
Én viszont nagyon is vágyok arra a sörre. Akkor is, ha nem hideg. Akkor is, ha már reggel óta itt árválkodik az asztalon. Most akkor is jól esne. Úgyhogy fogom az üveget és meghúzom, mielőtt tovább mennék. Hova hova? Persze, hogy a hálószobába! Többé már nem érdekel, hogy van-e itt valaki, vagy sem. Ha meg akart volna ölni, már eddig megtette volna. Úgyhogy tőle nyugodtan pihenhetek.
Még be sem lépek a szobába, már érzem a különös parfüm illatát. Egyszerre facsarja az orrom és késztet mosolyra. Egy embert ismerek, aki ilyet használ. Csak egyet. Az arcomra felcsúszott mosollyal lépek be. Nincs arra szükség, hogy felkapcsoljam a villanyt. Anélkül is jól látom, hogy hol vár rám.
- Nem félsz, hogy lecsukatlak betörésért? - kérdezem, miközben próbálom elkapni azt az ismerős, csillogó szempárt. - Honnan van kulcsod?
Nem rémlik, hogy bármikor lettünk volna annyira jóban, hogy bejárást biztosítanék neki. Most viszont pont úgy örülök neki, mintha ő lenne az én legjobb szeretőm - ami valljuk be, azért annyira nem áll távol a valóságtól. Azon különlegesek egyiket, akit nem cserélek le egy illetve két este után. Nagyon jól érti a dolgát és egy cseppnyi esély sincs arra, hogy érzelmet vinnénk a kapcsolatba. Tökéletes. Arról pedig nem is beszéljünk, hogy ami rajta van - vagy éppen nincs -, már most megszédít. Egész hamar meggondolom magam arról, hogy egyedül szeretném tölteni az éjszakát.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winter&Danny - Terrible day, amazing night? 09.08.13 21:46








Az egész életem a feje tetejére állt, és úgy érzem, mintha egyik napról a másikra belecsöppentem volna váratlanul egy olyan peches ördögi körbe, ahonnan -akárhogy is küzdök-, talán már soha nem lesz esélyem kiszállni, kivéve akkor, amikor majd üt az utolsó órám, amikor már feladom, és nem lesz erőm tovább küzdeni és kizuhanok belőle. Úgy, mint amikor egy hörcsög egyik percben még szélsebesen kapdossa a lábait a kerékben, a következőben pedig céltalanul röpül ki belőle, amiért nem tudta tartani az iramot a forgással. Nos, valahogy ehhez hasonlóan érzem magam én is. Mióta Scott elcuccolt, hogy az ő hűn szeretett Cassandrájával új életet kezdhessen valahol vidéken, vagy hol a halálban -ennél a résznél már nem igazán figyeltem, túlságosan is lekötött az önsajnálatom, amiért képes volt itt hagyni-, minden olyan monoton és színtelen, hogy az el se hiszi, aki nem élt már át akkora fájdalmat, mint amilyet én is Scott lelépésével. Devon pedig... nos... ő... ő teljesen más tészta! Valamilyen szinten meg tudom érteni, hogy hanyagol -hiszen ott van a felesége és a két gyerek is-, de kezdem úgy érezni, hogy az az egész, ami köztünk volt, és ami hónapokon keresztül olyan jól működött, már talán soha nem lesz olyan, mint volt. Hiába, ki kell, hogy mondjam, elhanyagoltnak és totál jelentéktelennek érzem magam. Már a melóhelyen sem én vagyok a bombázó híradósnő, aki miatt egész Vegas bekapcsolja este hat órakor a tévét, hogy húsz percre láthassanak, hanem valami fekete, újonnan érkezett üres fejű szilikon maca. A "vezető pozíciómat" átvette, és én már csak az éjféli ismétlő adásokban bukkanok fel, abban az időpontban, amikor már az egész város taj részeg, vagy valami neves szórakozóhelyen múlatja az idejét. Ez a meló volt az álom melóm, itt megbecsültek és szerettek most meg azt kívánom, hogy bárcsak megtehetném, hogy kilépek.
Fogalmam sincs, hogy a nap melyik szakában jött az ötlet, hogy meglepjem az egyik rég nem látott kedves ismerősömet, akivel mély nyomokat hagytunk egymásban. Azt az egyet tudom csak, hogy innen már nincs visszaút!
Még akkor is teljesen higgadtan ücsörgök a hatalmas üvegablak előtt lévő kétszemélyes, kör alakú márványlapos asztalnál, amikor meghallom az ajtót, majd kis vártatva fény borul az egész szobára. Csupán annyira mozdulok meg, hogy egyik lábamat átvethessem a térdemen, és hogy az asztalra könyöklő kezemmel beletúrhassak feltupírozott szőke loboncomba, míg másik kezemmel meglötyögtethessem az egyébként méregdrága pezsgőt a kristály poharamban.

-Nem félsz, hogy egyszer egyedül maradsz, mert a kurvák és a pénz már nem fognak örömet okozni? - Tény és való, szeretem satuba szorítani a pasik tökeit, és rátapintani az érzékenyebb pontokra. Miért is ő lenne az, akit ettől megkímélnék?
-Ne érdekeljen! Inkább gyere igyunk egyet. Elég feszültnek tűnsz. - Sandítok fel rá valahonnan kócos tincseim alól, vérvörösre rúzsozott ajkaimat csábos, ugyanakkor rendkívül szemtelen mosolyra húzva, ahogy felállok és a számára fenn tartott pohárba már töltök is neki a pezsgőből. Ezután az egészet olyan arckifejezéssel és testtartással, lépésekkel szervírozom oda a komoly üzletemberünknek, mint ahogy fekete párduc szokta becserkészni áldozatát. Kecsesen, de megfontoltan.
-Ez nem kell. - Nézek fel jég kék szemeibe, és ha hagyja, ki is veszem a sörös üveget a kezéből, hogy annak helyére a pohár kerüljön. Hogy kicsit kényelmesebb legyen számára, kezeimet hasától indítva végig csúsztatom egészen a nyakáig, hogy állva azt a buja tekintetet, meglazítgathassam a nyakkendőjét.

"ruha"
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winter&Danny - Terrible day, amazing night? 09.08.13 22:33

- Kurvák...? Ezek szerint magadat is azok közé sorolod? - vigyorodok el, ahogy kicsit megcifrázva ugyan, de kiszűröm a szavai közül a lényeget. Legalábbis azt a lényeget, amivel hajlandó vagyok foglalkozni.
A mondat többi részét próbálom nem meghallani. Próbálok tudomást sem venni arról a valóságról, amit a szavai lefestenek elém. Valószínűleg ez a jövőm, de a most most van. Miért akarnám elrontani olyasmivel, mint az aggódás a jövőm miatt?
- Ha jól sejtem, nem beszélgetni jöttél - teszem hozzá. Most, ha már itt van, eszemben sincs elkergetni vagy megbántani. Bár jól tudom, nem egy sértődéken nő, de azért jobb nem kockáztatni.
Azért, hogy megbizonyosodjak, tényleg nem egy kis csevejre vágyik, végignézek rajta. Újra. Nem tagadom, tetszik a látvány. Nem tudom, mikor láttam utoljára itt, arra pedig végképp nem emlékszem, hogy mikor fektettem végig az ágyamon - valószínűleg ez a kettő egy alkalom volt. Most viszont egyértelműen megjött hozzá a kedvem, hogy felelevenítsük azt a bizonyos alkalmat.
- Kapok egy masszázst? - kérdezek rá a lényegre gyermeki ártatlansággal, amint a feszültséget említi. Eszemben sincs kertelni és eljátszani a tisztes úriembert. Mind a ketten ismerjük már a másik valódi természetét.
A pillantásaival és mozdulataival sikerül röpke másodpercek alatt elködösíteni az agyam. Na ez egy olyan apróság, amit nem szeretek. Jobban bízok magamban, ha észnél vagyok és tudom, hogy mit csinálok. Őt persze büszkeséggel tölti el, hogy így el tudja venni a józan eszem.
- De. Kell - makacsolom meg magam egy szösszenetnyi ideig, mégis engedek, amikor kihúzza a sörösüveget a kezemből.
Persze nem azért, mert annyira vonz a pezsgő, amit helyette kapok. Inkább az, hogy férfi legyen a talpán, aki nemet tud neki mondani, amikor egy olyan kezet érez a testén. Én biztos, hogy képtelen vagyok vele huzamosabb ideig szembeszegülni. Viszont, hogy azért valamit megőrizzek a büszkeségemből, átveszem az irányítást. Amíg a nyakkendővel ügyködik én úgy ahogy vagyok, lehuppanok az ágyra. Szerencsére őt is magammal rántom ezzel a mozdulattal.
- Sokkal jobb helyen vagy itt az ölemben - jegyzem meg egy gonosz mosoly kíséretében és egy látványos mozdulattal rá emelem a poharamat. Egyetlen korty a pezsgő, amit bele töltött és ez rendje és módja szerint el is fogy.
- Ugye tudod, hogy nem kell leitatnod ahhoz, hogy megkapj? A te Herceged mindig tárt karokkal vár - közlöm vele és hogyha meg is fordult olyan a fejében, hogy felálljon az üvegért, akkor sem engedem. Birtoklóan karolom át fél kézzel és várom, hogy mit lép. Belevágunk végre, vagy még játszadozunk?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winter&Danny - Terrible day, amazing night? 10.08.13 21:33

Most biztosan azt hiszi, hogy megfogott, pedig el kell szomorítsam, hogy nem. Csupán egy elismerő szemöldökvonogatásra futja, és már nyitom is ki vörösre rúzsozott ajkaimat, hogy minden egyes szavamat jól érthetően és láthatóan megformálhassam vele.
-Soha nem kérek érte pénzt, baby! - Kacsintok rá, csakhogy ne legyen ennyire fennhéjazó. Ami tény, az tény. A kurvákat megfizetik egy jó szexért, ők munkából teszik, én meg puszta szórakozásból, azért hogy kielégüljek én, és az adott társam is. Szeretem jól érezni magam, szeretem magamnak, a testemnek megadni azt, amire szüksége van, és egy jó numerát soha nem lennék képes eldobni. Legalábbis vannak köztük olyanok, akik megérdemlik, hogy tovább magam mellett tartogassam őket, mint egy-két éjszaka. Bár kevés van belőlük, és azért annak a kevés embernek is meg kell ütniük egy bizonyos szintet ahhoz, hogy ringben tudjanak maradni, de megéri a küzdelem, ha az a tét, amit én adni tudok. Talán egoistának tűnök, talán nem, de ami igaz az igaz, és tökéletesen jól tisztában vagyok az adottságaimmal és a tehetségemmel is. Miért lenne értelme ennek az ellenkezőjét állítanom?
-Tudod, hogy sokkal szívesebben lépek fölösleges szócséplések helyett inkább a tettek mezejére… - Sanda, ugyanakkor sejtelmes mosolyom továbbra sem lankad, inkább a kezébe nyomom hát azt a pohár pezsgőt, amit egészen idáig neki tartogattam, és mialatt ő kényelmesen elfogyassza, addig én önként és dalolva teszek azért, hogy még kényelmesebb legyen számára az egész helyzet.
Az elegáns selyem anyag hamar megadja magát, és már kerül is le a nyakából, hogy újdonsült tulajdonosa én lehessek. Egy szempillantás alatt tökéletesen, hibátlanul a nyakamba kötöm. Persze, nem olyan szorosan és fojtogatóan, ahogy a pasiknak is el kell tűrniük a nyakukban. A szürke anyag immáron már az én nyakamat ékesíti, és a vége becsúszik az igen csak keveset takaró „ruhának” a mélykivágású dekoltázsába, hogy ott aztán kerekded domborulataim közt pihenhessen meg.
Danny drága kölni illata, és az én édeskés parfümöm máris keveredni kezd a nyakkendőn valamiféle újfajta illatot hozva ezzel létre.

-Mi lenne a kihívás abban, ha leitatnálak, és ha máris elkezdenénk kefélni hm?! – Pislogok bele azokba a jégkék szemekbe, ahogy már lábai közt térdelek az ágyon, egyik kezemmel felszántva oldalt a haját, másikat a mellkasán tartva, míg térdemet ingerlően legérzékenyebb pontjához dörzsölöm.
-Olyan magányos vagyok Danny… - Sóhajtom rekedten a fülébe, aminek bizsergetően, kéjesen nyögve meg is nyalom a fülcimpáját, miközben kezeim a fehér ing gombjaiért nyúlnak.
-Megmasszírozlak. Elég feszültnek tűnsz. – Suttogom a fülébe, aztán… egy gomb, meg még egy és még egy… Így megy ez egészen addig, ameddig le nem vehetem róla a fölösleges anyagot, és végig nem simíthatom meztelen mellkasát.
-Feküdj le. – Parancsolok rá, majd leszállok az ágyról és várom, hogy végig feküdjön rajta. Ha ezt véghezviszi, akkor már pattanok is fel a derekára, hogy valami őrjítően lassú előre-hátra történő ringatózó mozgással neki láthassak háta és vállai masszírozásának.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winter&Danny - Terrible day, amazing night? 10.08.13 22:55

Kénytelen vagyok vele egyetérteni. Folyamatosan. Már kezdem magam kicsit rosszul érezni, amiért nem tudok visszavágni neki semmivel. De aztán rájövök, hogy amíg beszél, addig én minden gond nélkül bámulhatom a testét. Egy-egy pillanatra el is feledkezek arról, hogy hozzám beszél. De hát ki okolhat ezért? Az ég világon senki!
Nem mondanám, hogy akkor észhez térek, amikor átkerül az ő nyakába a nyakkendőm. Csak éppenséggel most van egy kifogásom, hogy miért nézek arra olyan elszántan. Féltem az én drága nyakkendőm. Nem mintha ezt bárki elhinné magam. Még szerencse, hogy nem is von senki kérdőre.
- Elég kihívás van az életben, most hanyagolhatnánk őket... - emelem fel végre a tekintetem, majd szinte maguktól újra lejjebb vándorol a pillantásom. Oké, most már ideje megemberelnem magam és az agyammal gondolkodni kicsit.
- Úgyhogy nem bánnám, ha a lényegre térnénk - közlöm vele, de valami oknál fogva nem teperem le azonnal. Pedig megtehetném. Mégis maradok ott, ahol vagyok és kérlelő szemekkel nézek rá. Mi a fene ütött belém, hogy én ilyesmit csinálok?!
Az biztos, hogy a válaszon később fogok elgondolkozni. Most túlzottan ködös az agyam, ezen pedig a következő történések sem segítenek. Beleborzongok, ahogy a nevem kimondja. Ráadásul úgy kell összeszorítanom a szám, hogy nem nyögjek fel az apró mozdulataitól. Nem értem, hogy lehetek ennyire kanos, tekintve, hogy hány menetben volt részem az elmúlt pár napban.
- Ezen ma estére segíthetünk - suttogom a szavakat kicsit megkésve és a poharat ledobva a kezemből a földre, inkább az ő testén futtatom végig az ujjaimat.
Hamar megtalálom az bejutást a ruhája alá és a bőrén simítok végig. Érezni jobb, mint csak nézni. Végül mégis kénytelen vagyok elvenni a kezem és megtámaszkodni, amíg ő az ingemmel van elfoglalva.
- Persze ha még sokáig kínzol... - kezdek bele fenyegetően, ahogy lassan, szándékosan húzva az időt, kezdi gondolni az ingem. Már éppen én cselekednék, amikor is végez az utolsó gombbal.
- Igenis, Hercegnőm! - vigyorodok el. Van egy olyan érzésem, hogy megéri neki engedelmeskedni. Duplán - ha nem triplán - kapom majd meg a jutalmam ezért az apró engedelmességért.
Pillanatok alatt hasalok végig az ágyon. Kár, hogy így nem láthatom őt és nem tudom újra és újra végigfuttatni rajta a tekintetem. Épp meggondolnám magam, ha nem érezném meg magamon. Mondhatnám, hogy egészen ellazulok, ahogy munkához lát, de az hazugság lenne. Túl mohó vagyok és az nem elég, amit most kapok belőle. Mégis egy-egy elégedett sóhaj elhagyja a szám.
- Szépségem... - szólalok meg percekkel később. - elég volt az időhúzásból - jelentem ki, majd egy mozdulattal lehúzom magam mellé.
Ebben nagyon profi vagyok. Tudom, hogy mikor változtathatok és kaparinthatom a kezembe az irányítást könnyedén. Nem szeretem, ha uralkodnak felettem. Ilyen esetekben elviselem egy kis ideig, de semmi több.
- Belevághatunk végre? - kérdezem kissé morgó hangon. Nem vagyok dühös, inkább csak türelmetlen. Talán az is a bajom, hogy az egész masszírozás kezdett túl... személyes lenni.
Az viszont segít elvonatkoztatni a most történtektől, hogy magam alatt látom kiterülve. Az pedig még többet, hogy nem éppen ráérős mozdulatokkal nyitom szét ezt a ruhának mondott valamit a testén. A nyakkendő marad. Állati szexi, hogy csak az van már rajta.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winter&Danny - Terrible day, amazing night? 14.08.13 21:46

Amint a selyem anyag átkerül az én nyakamba, nem vagyok rest párszor a végét át is húzni két ujjam között. A tekintete közben szinte már-már a bőröm alá hatol, és a húsomat is szétégeti az utolsó kis szövetdarabjáig, ahogy engem bámul vágyakozó, ugyanakkor olyan kanos, mindenre kész tekintettel, mintha nem megdugni akarna, hanem képes lenne bármelyik pillanatban élve, elevenen felfalni, csakhogy biztosan és minden formában az övé lehessek. Javarészt ez az egyik haaatalmas hibájuk a férfiaknak! Mindig mindenről azt hiszik, hogy az övék lehet, hogy minden nőnemű valamiféle tárgyként kezelhető könnyű préda, akiknek nincsenek érzéseik, és akik nem zuhannak mélypontra az önbecsülésükkel együtt, amikor egy egy éjszakás kaland után egyedül ébrednek a kihűlt ágyban. Bárcsak felnyílna már ezeknek a tesztoszteron vulkánoknak a szemük és rájönnének arra, hogy a mi kezünkben van az aduász, az irányítás, és hogy mi nők vagyunk azok, akik előszeretettel a farkuknál fogva cibáljuk őket és uralkodunk felettük!
Szeeegény szeeegény Danny fiú! Nagyon magabiztosan, törtetően indult neki ennek az egész estének, de vajon ki tudja, hogy mi lesz a végkifejlet? Lehet, hogy ma este fog életében először egy akkora bazi nagyot koppanni, hogy utána még hónapokon keresztül is sajogni fognak a végtagjai.

-Jaj szegény! Még a végén megsajnállak Szivi. Mondd csak, mi a legnagyobb kihívás a mindennapjaidban? Az, hogy nem tudod, hogy mit kezdj a pénzeddel, és hogy mi legyen a következő felesleges faszság, amit megvehetsz és amitől ugyanakkora üres, magányos senkinek fogod érezni magad, mint azelőtt is?! - Upsz... kicsit kőszívű lettem volna? Na, nem mintha érdekelne. Egy a biztos, nem lesznek álmatlan éjszakáim azért, amiért megmondtam neki a büdös nagy igazságot, amit eddig valószínűleg még senki nem volt képes a szemére olvasni. Oké, talán egy pszichológus, bár, ahogy én Danielt elnézem, soha nem lenne képes bevallani még önmagának sem, hogy agyfurkászra lenne szüksége. Ahhoz túlságosan is magasra tette a mércét önmagának! Na, de oda se neki! Ha nem megy szakemberhez, én nagyon szívesen felajánlom magam neki néhány ingyenes kezelés erejéig, csak arra akkor számítania kell, hogy sokkal durvább leszek, mint egy orvos... Az érzelmi zsarolásban legalábbis toppon vagyok, akárcsak abban, hogy hogy húzzam a végletekig a pasik idegeit. Ujjaim szándékosan lassú, elnyújtott táncot járnak az ing gombjaival, mígnem végül elérem a célom, és már a hátán is találom magam, hogy elnyújtott, őrjítően lassú masszírozásba kezdhessek.
-Valóban? Pedig elég görcsös vagy, rád férne még egy kis masszírozás... - Mind a két szemöldököm a magasba ugrik, ahogy szembesülök túlzott türelmetlenségével. Lábaimmal erősen -szinte már-már szándékosan okozva neki fájdalmat-, fonom körül csípőjén, ahogy az egész helyzet megfordul és birtoklóan fölém kerekedik.
Hatalommániás seggfej!

-Nézzenek oda! Ennyire azért nem fáradhattál bele a bevétel számolgatásba... - Ciccogok rendkívül gúnyosan, ahogy szorosabban és szorosabban szorítom a lábaimat, miközben szemeimmel figyelemmel kísérem a próbálkozását, ahogy levadássza rólam a ruhát. Egy óvatlan pillanatban -amikor éppen annyira nagyon el van merülve a látványban-, fordítok a helyzeten, így máris rajta ülhetek. A nyakkendőt egy szempillantás alatt leakasztom a nyakamból, és egyik csuklójára kötözöm, hogy az anyag másik végét aztán az ágy támlájához erősíthessem.
-És most mi lesz, Houdini? - Szemeimben cinkos fények csillannak, ahogy lehajolok hozzá, egyik kezemmel felszántva oldalt a haját, szemeimben cinikus alázattal, ahogy ajkaimat végig húzom az övéin, és szabad kezét elkezdem végig vezetni a combomon. Most én diktálok!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winter&Danny - Terrible day, amazing night? 15.08.13 15:37

Áucs. Ez tényleg fájt tőle, de valahol pont ezért tartom többre, mint a többi nőt, akikkel összefekszek. Az őszintesége - na meg a teljesítménye - miatt. Még ha ez a mostani szavai hallatán egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy véget vetek a jó pofizásnak vele szemben. De végül inkább válaszolok neki.
- Vagy inkább az olyan nők felszedése, akik többre tartják magukat annál, hogy önként, hívatlanul megjelenjenek a szobámban - mondom neki egy igazán kedves mosoly kíséretében. - Némelyik egész makacsnak bizonyul - teszem még hozzá, majd újra elfoglalom magam azzal, amivel eddig. A bámulással.
Ha lehetséges lenne szemmel vetkőztetni, ő már régen meztelen lenne. Nem mintha most olyan sok réteg ruha lenne rajta. De ennyi is pont elég ahhoz, hogy kissé zavaró legyen. Minél hamarabb szeretném megszabadítani azoktól a ruháktól, mégis úgy tűnik, hogy várnom kell. Én pedig egészen türelmes vagyok vele. Mindent apróság ellenére eleget teszek a kérésének és végigfekszek az ágyon. Hagyom, hogy megmasszírozzon. Egészen addig, amíg tényleg meg nem elégelem az időhúzást. Nem mondhatja, hogy nem adtam neki időt. Ahogy azt sem, hogy csak úgy letámadtam - hiszen amúgy is, ő jött ma el hozzám!
Pillanatok alatt a hátára fordítom és már ott vigyorgok felette. Ez már sokkal jobban tetszik. Ahogy az is, amikor tiltakozás nélkül hagyja, hogy végre megszabadítsam attól a ruhának nevezett anyagtól, amit a testét takarta. Csak morgok valamit a szavaira, amiből egyértelműen leszűrheti, hogy tényleg megelégeltem a várakozást és jobban teszi, ha nem akadályoz semmiben. Ő mégis megteszi, én pedig megkötött (fél)kézzel, ott forrongok mérgemben alatta.
- Annyira nem fáradtam bele, úgyhogy ezt a tetted még megbánod - húzódik gonosz vigyorra a szám és tudom, hogy minimum kétszer is fizetni fog ezért a kis magánakcióért a későbbiekben.
Már éppen újra visszavágnék valamiben, amikor is belém fojtja a szót a majdnem-csókkal. Egy pillanatra minden izmom megfeszül. Tényleg elhiteti velem, hogy értett akár egy szót is, amit eddig mondtam és megkegyelmez nekem. De mit is képzeltem? Sebaj. Majd én cselekszek. Kicsit feljebb emelkedve az ágyról az ajkai után kapok és szenvedélyesen csókolom, miközben annyi örömöt meghagyok neki, hogy vezesse a kezem. Aztán megmakacsolom magam.
- Utálom, ha játszadoznak velem - közlöm vele és egy gyors mozdulattal teszi meg a kezem az az utat, amelyen eddig ő vezetett. Tényleg elegem van az időhúzásból.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winter&Danny - Terrible day, amazing night? 21.08.13 1:04

A végén 18-as tartalom... Rolling Eyes

Hang nélkül felhorkanok egy színtelen, ugyanakkor gúnnyal telt félvigyorral valahol vörös ajkaim szegletében, ahogy a magas labdám újra felém tart, és én hirtelen nem találok megoldást arra, hogy hogy térhetnék ki az ütközés elől.
-Ha annyira ellenedre lenne a dolog, már rég kitehettél volna, de még mindig itt vagyok, és szemmel láthatólag már alig várod, hogy jól megkefélj! Vajon miért lehet ez? - Úgy beszélek, mint aki nagyon mélyen elmereng az imént kimondott szavain. A színjáték kedvéért még jég kék íriszeimet is a sötétlő plafon felé forgatom, amiben visszatükröződve látom magunkat, ahogy szinte csapdába szorítom és nem engedem.
Kezem persze ekkor már -mintha csak így akarnék nyomatékot adni a szavaimnak és így akarnám érvényesíteni az akaratomat-, rámar nadrágon keresztül a férfiasságára, hogy utána újfent enyém lehessen az irányítás, amint megszabadítom néhány fölösleges ruhadarabjától, és a derekára ülve masszírozni kezdem a hátát. Izmai görcsösen feszülnek meg minden mozdulatom közben, ahogy szinte megbéklyózva, satuba fogva őt, irányítom a történéseket, mígnem feladja, nem bír tovább a kínzó vággyal, és úgy változtat a helyzetünkön, hogy felfogni sincs időm az egészet. Igazán kedvemre való ez a durva, fölényeskedő bánásmód! Lábaim úgy szorítják csípőjét, mintha szét akarnám roppantani, pedig csak azt akarom visszaadni, amit tőle kapok. Azt akarom, hogy érezze amit én érzek! Mégsem hagyom túl sokáig, hogy kiélvezze a Boss szerepét. Újfent átveszem felette az irányítást, és amiért türelmetlen kanos állatként viselkedett, egyik keze máris bilincsbe szorul, ahogy a nyakkendővel az ágyhoz kötöm. Legbelül izgatott, perzselő elégedettséget érzek, ahogy ráhajolok, és ő nem hagyja annyiban a csókot. Fogaim közé szorítom alsó ajkát, és vörösre szívom, ahogy megindítom kezét fel a combomon.

-Utálom az olyan vadállat senkiket, mint amilyen Te is vagy, Cica!- Az érintése megborzongat, fejemet egy élvezetes nyögéssel hátra vetem, mégsem engedek többet ennél! A tudatom hamar kitisztul, kezem pedig már ott pihen az övén, hogy körmeimmel kíméletlenül belemarhassak csuklójába, amit aztán erővel felemelek az arcomhoz, hogy megnyalhassam a ráejtett apró kis mélyedést, miközben tartom a pillantását.
-Viselkedj! - Morgom bele a csuklójába, ahogy elengedem azt, majd kifeszítem a feje fölé, hogy nyakától indulva végig nyalhassak a mellkasán, elidőzve a hasánál, ahonnan lejjebb haladva akadályba ütközöm, amit hamar el is tüntetek az utamból, így hamarosan már férfiassága az, amit élvezettel kényeztethetek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winter&Danny - Terrible day, amazing night? 21.08.13 19:33

Vigyorgok, mint aki most nyerte meg a főnyereményt, amikor látom rajta, hogy nem tud mivel visszavágni. Aztán mégsem hagyja annyiban a dolgot és megszólal. Nem mintha ezzel elvehetné a kedvem. Tudom, hogy ezt nyertem, ha elismeri, ha nem.
- Azért, mert piszok szexi vagy és imádom a tested - ismerem el, mellőzve mindenféle időhúzást vagy kertelést.
Nem érzem úgy, hogy ezt titkolnom kellene előle. Tisztában van ő azzal, hogy milyen teste van. Az enyém pedig azt adja a tudtára, hogy bolondulok érte. Úgyhogy teljesen felesleges tagadni bármit is.
- Hé, Hercegnőm! Csak óvatosan odalent! - mozgolódok, ahogy megérzem a kezét. Nem éppen lágy az érintése és ez nem tetszik.
Szeretem, ha néha durvul és kölcsönösen hagyunk egymáson pár emlékeztetőt, de azért van pár hely, ahol nem szívesen érzem a szorítását. Legalábbis így, ahogy most, nem.
Amolyan bocsánatkérésnek is vehetem az ezt követő masszírozást. De jobban ismerem én már annál, hogy ilyesmit higgyek. Az egész csak egy újabb kínzás. Az előjáték része, amivel a lehető legmagasabbra a korbácsolja a vágyaimat. Mondhatom, egész jól bírom. Máskor már egy perc után letepertem volna és nem törődnék olyasmivel, hogy ő esetleg nem így tervezte. Most viszont, csak percekkel később fordítok a helyzeten és veszem kezembe az irányítást. Nem mintha sokáig hagyna nekem nyugtot. Túl könnyen adom meg újra magam, utána pedig már nincs választásom. Fogalmam sincs, hány görcsöt kötött arra a nyakkendőre, de hiába próbálom feszegetni, az nem enged. De hiába van fogságban az egyik kezem, a másik még szabad és kapóra jön, hogy ő kezdi végigvezetni a combján. Csak egy kicsit sürgetem meg a dolgot, de ez bőven elég ahhoz, hogy éreztessem vele, nem adom magam ilyen könnyen. Hiába a csók, hiába a gyengédség, amit eleinte produkál, én türelmetlen vagyok. Akarom. Most. Anélkül, hogy idióta hatalmi harcba kezdenénk.
- Mégis itt vagy velem. Újra és újra eljössz, mert valahol mélyen imádsz velem lenni! - közlöm vele az észrevételem egyetlen szemrebbenés nélkül.
Talán még folytatnám is, ha nem marna bele a csuklómba és nem késztetne hallgatásra a tompa fájdalom. Amolyan "ezt most muszáj volt?" nézéssel keresem a tekintetét. Mérges vagyok rá, amiért nem hagyja, hogy azt tegyem, amihez értek. De hamar féloldalas mosolyra húzódik a szám és a dühöm köddé válik.
- Nevelj meg! - vágom rá kapásból, majd vigyorogva folytatom a nyilvánvalóval. - Bár a Tábornok már vigyázzba vágta magát előtted. Ő ismeri a tiszteletet.
Több beszédnek viszont úgy tűnik, hogy nincs helye. Látom a szemében csillanni a fényt, és ezzel egyidőben meg is adom magam. Jól ismerem már ezt a tekintetet. Jót jelent. Pillanatok múlva be is igazolódik a sejtésem. Nagy sóhajjal veszem tudomásul, hogy felfedezőútra indul. Az egész testem megfeszül, amikor eléri az úticélját.
- Csak semmi harapdálás, szívem! - figyelmeztetem csak azért, hogy lássa, a látszat ellenére, még a kezemben az irányítás.
Pedig dehogy! Rohadtul nem irányítok én már semmit! Azon kívül, hogy kiszabadítom a kezem a szorításából, hogy a hajába tudjak markolni, semmi egyébre nem vagyok képes. Már nem akarok változtatni a helyzeten. Megelégszek a jelenlegi kényeztetéssel. Egyelőre.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winter&Danny - Terrible day, amazing night? 21.08.13 23:22

Cöhh... a szokásos macsó fedő szöveg, amivel férfiak ezrei próbálnak felcsípni kishitű naiv libákat, akik csak egy kis törődésre vágynak, és akik már pár órás random, névtelen szex után valamire tartják magukat. Lehet akadnak olyanok, akiknél ez a módszer beválik, de én nem tartozom ebbe a körbe, így érthető, ha néhány kedveskedő elcsépelt csajozós dumával nem tudja elérni azt, hogy máris széttegyem neki a lábam!
-Múltkor még oda voltál a durvulásért! - Szorítanak rá ujjaim az eddigieknél is egy kicsit intenzívebben leggyengébb pontjára, ahogy egész közel hajolok hozzá, az arcához. Szinte már a bőrömön érzem felgyorsult levegővételeit, szemeiben pedig az elfojtott állatias vágy mögött észrevenni vélek valami mást is. Mintha némi aggodalom költözött volna a szemeibe. Nocsak nocsak! Bekapcsoltak a fiatal kis milliomos bróker vészjelzői, és megérezte, hogy veszélyben van az a bizonyos második agyként funkcionáló szerve, ami minden férfinak egytől egyig a legnagyobb büszkesége? A látottakra elégedetten elvigyorodom -már már csaknem gúnyosan-, ahogy ujjaim hamarosan engednek a szorításon, és már csak kényeztetően simogatják azt a pontot, amit eddig féltenie kellett, és ami pillanatokon belül úgy hódol be az előzőeknél jóval gyengédebb mozdulataimnak, ahogy azt én is elvárom. Szeretem a markomban tudni az irányítást, ilyen felkorbácsolt kedélyű helyzetekben pedig még inkább!
Aztán hirtelen váratlan események tömkelege csapódik be, mint a villám, és már azon kapom magam, hogy fölénybe került, átvette az irányítást, a hatalmat. Csak azt az egyet tudom, hogy nem kaphatja meg ilyen gyorsan, és piszok egyszerűen amiért annyira hevesen könyörög és tombol a teste. Igen is megérdemli, hogy egy kicsit tovább fűzzük a szálakat mielőtt eljöhetne a végső beteljesülés, ami talán ma meg se fog történni. Ahogy elnézem, nem igazán érdemli meg a kielégülést. Itt kéne hagynom őt meztelenül az ágyhoz kötözve, de az túl gyors és kíméletes megoldás lenne még az én részemről is. Többet akarok!

-Itt vagyok, mert gyűlölök minden éjjel egyedül lefeküdni, és mert nagyon jól tudom, hogy Te is pont ugyanígy érzel! Egy címeres ökörnek érzed magad, hogy pár éjszakánál tovább nem sikerül egy kurvát sem megtartanod, mert azok is elhagynak amiért ekkora érzéketlen balfasz vagy, pedig legbelül Te is csak egy kis törődésre vágysz, nincs igazam?! Jó páros lehetnénk együtt, Danny... - Hangomba belecsempésztem némi fenyegető élt, ahogy beledurmoltam minden egyes komolyan gondolt, elgondolkodtató és kíméletlen szavamat csuklójának puha bőrébe, ahonnan tovább már egy bizonyos merev célhoz vezet az utam a hasán keresztül.
-Rohadj meg! - Szisszenek fel, ujjaim újfent erősebben markolnak rá, amikor keze rátalál szőke tincseimre. Majdnem a végletekig húzom, de az utolsó percekben megálljt parancsolok magamnak, felegyenesedem róla, egyik kézfejem elegánsan végig szántja a számat.
-Egészen megszomjaztam. Te nem kérsz valamit? - Ráncolom össze a homlokom, türelmesen várva egy válaszra, aztán egy aljas vigyorral felállok, úgy ahogy vagyok kecsesen és ráérősen odasasszézok az asztalhoz, és lassan csurgatva töltök magamnak egy pohár pezsgőt, amivel együtt kényelmesen le is ülök az egyik székre. Lábamat keresztbe dobom a térdemen és egy ideig csak a szemeibe nézve lötyögtetem az aranyló nedűt.
-Prosit! - Emelem arcom elé a talpas poharat, és még ahhoz is van pofám, hogy rákacsintsak egyet mielőtt inni kezdenék.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winter&Danny - Terrible day, amazing night? 22.08.13 0:03

Tiltakozni akarok! Minden porcikám azt követeli, hogy vágjak vissza. Mozduljak. Csináljak valamit. Akármit! De a szorítás ott tart. Mozdulatlan maradok, miközben a tekintetem szikrákat szór. Ha tehetném, már most bosszút állnék rajta, de így nem sokat tehetek. Hacsak nem akarom, hogy minden rosszabbra forduljon, muszáj behódolnom és befognom a szám. Akkor is, ha rohadtul nem tetszik a dolog.
Szerencsére hamar meglesz az eredmény és enged a szorítás. Megérte hallgatni és hagyni, hogy ezt most ő nyerje. De ennek ellenére szerintem ő is tisztában van azzal, hogy ezt a lépését még nagyon meg fogja bánni. Mégis én vagyok az, aki szinte állandóan pórul jár. Képtelen vagyok hosszabb időre megragadni az irányítást. Mégis szerzek pár apró győzelmet. Egy lopott, forró csókot, egy érintést és a látványt, ahogy az egész teste megborzong. Mindegyik után elégedetten vigyorgok. Csak akkor komorodok el, amikor egész hosszú szónoklatba fog. Legszívesebben a fejéhez vágnám, hogy b*szottul nincs arra szükségem, hogy kioktasson. Arra pedig pláne nem, hogy a mély érzelmeivel jöjjön nekem. A végén még tényleg megsajnálom és akkor oda a hangulat! Ezt ő sem akarhatja, nem igaz?
- Nem akarom őket pár éjszakánál tovább megtartani! - javítom ki. Piszkálja az önbecsülésem, hogy ilyesmit feltételez. Ezért is jönnek dühösebben, szinte morogva a szavak a számra.
A többi részletbe viszont nem kötök bele. Nem akarok ilyesmibe belemenni. Nem beszélgetni akarok az istenit! Szexet akarok, nem lelkizni! Ezt az egyet is csak azért jegyeztem meg, mert nem hagyhattam szó nélkül. Ilyesmi sértő feltételezés mellett nem suhan csak úgy el az ember.
Ezután viszont egész jó fiú módjára hallgatok. Csak egyetlen apró megjegyzést teszek. Ha van egy kis esze, meggondolja, hogy mit csinál odalent. Bármennyire is fantasztikus az ágyban, biztos vagyok abban, hogy neki sem lenne kímélet, ha ott bármi maradandót okozna.
- Hát persze... édes... De inkább hanyagold... a beszédet... más dolga van a szádnak - nyögöm lassan a szavakat.
Egyre erősebben zihálok és így elég nehéz a beszéd. Tudja, mit csinál, az meg kell hagyni! Ilyen téren egy rossz szavam sem lehet rá. Csak ne kellene annyit játszadozni minden alkalommal, mielőtt a lényegre tér! Egy perc sem kell és már képtelen vagyok neki bármilyen szinten is visszavágni. Az agyam ellepi a köd és csak egy-egy elfojtott nyögés az, amit hallatok. Többre nem vagyok képes. Már nem. De az egész egy szemvillanás alatt marad abba.
- Hogy mi van?! - mordulok fel hitetlenkedve, nem épp jól nevelten, ahogy kinyitom az időközben lecsukódott szemem.
Látom, hogy ott térdel és a száját törli. Ahogy azt is, hogy komolyan gondol minden egyes szót, amit kiejtett azokon a dolgos, édes ajkain.
- Itt ne merj hagyni! Hallod?! Winnie...! - De hiába minden egyes szó, minden erőlködés, mintha a falnak beszélnék.
Értem én, hogy csak az asztalig, majd a legközelebbi székék megy, de akkor is! Ezt nem teheti! Ennyire kegyetlen nem lehet!
- Egy kib*szott boszorkány vagy, mondtam már? - kérdezem, miközben azon vagyok, hogy ne úgy szabaduljak ki, hogy eltöröm az ágytámlát.
Nem lenne szerencsés, ha gondolkodás nélkül rávetném magam és engednék az indulataimnak. Elveszítenék egy veszett jó - és pokoli gonosz - szexpartnert. Mégis a végeredmény közel sem úgy alakul, ahogy terveztem. Igaz, hogy az ágy nem adja meg magát, a nyakkendő viszont igen. Micsoda bóvli! Szakad az anyag én pedig újra szabad vagyok. Most már csak a csuklómon vöröslő vastag csík az utolsó jele az előbbi rabságomnak. De ezt ki venné észre, amikor másodpercek tört része alatt mozgok? Hangos csattanással törik az üvegpohár a földön, ahogy hezitálás nélkül kiverem a kezéből és a hajába markolok. Kényszerítem, hogy rám nézzem.
- Mi lenne, ha befejeznéd, amit elkezdtél? Lennél szíves...? - biccentem oldalra a fejem, de a kimondott szavak ellenére sehol sincs a kérlelő hang. Sokkal inkább düh és fenyegetés.
Engem nem hagyhat senki így itt! Nálam nincs olyan, hogy belekezd valamibe aztán pedig gondol egyet és félbehagyja. Nem, nem. Velem ezt nem teheti meg senki! Fogalmam sincs, meddig vagyok képes elmenni, de az biztos, hogy elérem, amit akarok. Mindig elérem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winter&Danny - Terrible day, amazing night? 22.08.13 18:37

-Vagy csak nem tudod őket egy éjszakánál tovább magad mellett tartani.- Vonok vállat, ahogy folytatom az eddigi gennyláda megjegyzéseket, de aztán önszántamból döntök úgy, hogy ideje lenne tényleg abba hagyni ezt az egész lelki zsarolást. Kezdek túl messzire menni, és azt semmiképpen sem akarom, hogy megelégelje az eddigi hepciáskodásomat, és a ténymegállapításaimat és, hogy ruha nélkül kidobjon a lakásából. Már egész jól viselem a megalázó helyzeteket, de még koránt sem vagyok annyira hozzászokva, hogy képes legyek nagyjából totál meztelenül kilépni az utcára, hogy így sétáljak le majdnem több, mint tíz háztömböt. Jellemző, hogy a kocsimnak is ilyenkor kell tropára menni! Na, mindegy! A kocsimat majd szépen megszerelik, nekem viszont most más dolgom van. Valaki mást kell megszerelnem.
Egy jó darabig vérengző vadakként vergődünk a kezdetét vett kis hatalmi játszmánkba, de Danny legnagyobb örömömre feladja, így újra élvezhetem a domináns anyatigris szerepet, ami mindig is sokkal jobban ment, mint az alárendelt áldozatot játszani.
Tehát, egy szó mint száz, maradok a jól betanult kis szerepemnél, amiben úgy tűnik, hogy most sem mondok csődöt. Danny félreértelmezhetetlen reakcióiból legalábbis csak arra tudok következtetni, hogy nagyon is bejövős neki a jelenleg kialakult helyzet. Aztán váratlanul megérzem ujjait a hajamba csavarodva, és valami kattan bennem. Valami, ami azt mondja, hogy szívózzak még vele tovább egy kicsit, mert nem fizetett még meg eléggé! Én pedig... nos, mondjuk úgy, hogy nem leszek semmi jónak az elrontója, és önfeledten engedelmeskedem a belőlem beszélő kisördögnek. Hamar félbehagyom az eddigi tettemet, és egy gyors szájtörlést követően már az asztalnál is vagyok, ahol töltök magamnak egy pohár pezsgőt. Még ahhoz is van képem, hogy a parlagon hagyott, és kikötözött Daniel felé emeljem egy pillanatra a poharat mielőtt kényelmesen, jóízűen belekortyolnék egyet. Egészen jól szórakozok azon, ahogy rángatózik. Látszólag eléggé bepipult ahhoz, hogy képes legyen nekem ugrani, ha kiszabadítja onnan a kezét. Azt viszont én nem fogom megvárni. A pezsgőmből már csak egy korty van hátra, amit szívesen le is nyelnék, ha nem állna meg a pohár félúton a kezemben annak hála, amit látok. Danny keze kiszabadult, és van egy olyan érzésem, hogy nem fogja annyiban hagyni azt, amivel az előbb olyan csúnyán sikerült megszégyenítenem. És igen... a sejtésem beigazolódik alig egy percen belül, és már csak azon kapom magam, hogy a pohár valahol a földön köt ki, a hajamat pedig olyan erősen markolja, hogy legszívesebben tökön rúgnám.

-Ezek után fejezd be magad! - Beszélek bele a szemeibe, amikor már vele szemben állok, és fenyegetően közel hajolok hozzá.
-Baszódj meg! - Szűröm fogaim közt megannyi méreggel és gyűlölettel, ahogy kitépem magam a karjai közül, szélsebesen magamra kapdosom a normális ruháimat, és már indulok is, hogy egy ajtócsapással hagyjam magam mögött őt, és az egész helyet.

Köszöntem! Wink
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Winter&Danny - Terrible day, amazing night?

Vissza az elejére Go down

Winter&Danny - Terrible day, amazing night?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» [Speciális játékos küldetés] Five Night at Fred's
» Reflections - night club [21+]
» Whispers of the Night
» Agnes & Ingrid - a hot night in Vegas
» Dante's night club

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Danny luxus lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához