welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 10.08.13 19:19

Régebben mindig ide jöttünk ki Miaval ha nem tudtunk aludni egy üveg bor társaságában. Ami általában meg is hozta jótékony hatását. De most már egyedül vagyok. Egyedül kell itt lennem, mert egyedül Én nem tudok aludni. Hiába is várnám nincs már aki kijöjjön utánam, hogy megkérdezze mi baj van, miért nem tudok aludni vagy egyszerűen, hogy miért nem megyek vissza hozzá az ágyba? Már nincs akinek olykor én is a vállára dönthetném a fejem, ha már nem bírom. Aki megnyugtatna...
Vihar közeleg... Kisfiúként mindig bűvölettel néztem végig egy ablakból még az éjszaka kellős közepén is mikor mindenki más békésen aludt. De előfordult már néhányszor, hogy az utóbbi időben is kijöttem ide. De persze Mianak most nem kell rá felébrednie, hiszen van mellette valaki, aki magához ölelje. Őt sosem lehetett magára hagyni amíg aludt. Még csak esély sem volt rá kiosonni, mert szinte azonnal felébredt rá, amint felültem az ágyon. Sosem szeretett egyedül ébredni... Én ennek személy szerint sosem értettem az okát, de amikor módomban áll mindig vele maradtam és azt hiszem most már sosem fogom ezt megkérdezni tőle. De mint tudjuk Mia nem vitte át a régi szokásokat az új kapcsolatába, szóval biztosan minden a legnagyobb rendben. Ha viszont mégsem, akkor talán mégsem lesz annyira magányos az estém... Ő nem tud sokáig mozdulatlanul feküdne csak azért, hogy a másikat fel ne keltse, Én igen. Minden nap meg is tettem. Még ha már zsibogott is a karom, akkor sem keltettem fel... Ő viszont képtelen egy helyben feküdni. Csak forgolódik, hánykolódik na meg persze bosszankodni. Alkalomadtán ezen különösen jót tudtam szórakozni. Még ha ennek következtében egy párna is landolt a képembe, akkor is Én nyertem. Eddig fel sem tűnt... Mikor helyet foglaltam majd tölteni akartam bort, csak akkor vettem észre, hogy egy pohár helyett kettőt hoztam. A megszokás hatalma? De utólag már mindig tudtam, hogy Mia majd úgyis ki jön a szobámból, amint észreveszi, hogy nem vagyok mellette, ilyenkor pedig mindig együtt borozgattunk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 10.08.13 22:19


to: Soan  



Egyes egyedül fekszek abban a hatalmas ágyban, ami olyan hideg akár egy jégverem, hiányzik hogy valaki megöleljen, cirógasson, elsuttogja mennyire szeret. Alex házon kívül van, valami üzleti utat bonyolít le éppen, tárgyal a fejesekkel, de mégsem az Ő hiányát érzem magam mellől. Mindig is utáltam egyedül lenni, fogalmam sincs miért, de nem bírom a magányt még ha egyetlen estéről is van szó. Egyszerűen szükségét érzem annak, hogy legyen mellettem valaki. Legalább ha itt lenne a vőlegényem kevesebbet gondolkoznék a történteken. Most pedig így van időm mindent alaposan átgondolni, hiszen álmatlanságban szenvedek és nyomasztó magányban. Nem is csoda, hogy elő törnek belőlem könnyeim. Már megint sírok, de ez már kezd megszokottá válni.  Kétségbeesésemben mást nem is tudnék tenni, csak gyermeki módon sírva fakadni és azt várni, hogy ha jól kisírom magam minden jobb lesz, de a dolgok nem oldódnak meg ilyen egyszerűen. Könnyeimet törölgetve kelek fel az ágyról, nem sokat gondolkoztam azon, hogy hová is szeretnék most menni. Egyszerűen magamra kaptam köntösömet és már is reflexszerűen indultam meg az erkély felé. Szükségem volt egy kis friss levegőre és még több önsanyargatásra, mert az erkély sok olyan emléket idéz fel bennem, amire már nem is lenne szabad emlékeznem.
- Ne haragudj, nem tudtam hogy itt vagy. - Nem kis megdöbbenésemre kiérve a teraszra össze találkoztam Soannal. Ösztönösen töröltem meg szememet, hogy ne vegye észre, hogy az imént sírtam, remélem nem sírtam ki annyira szemeimet, hogy meglátszódjon.
- Úgy látom vendéget vársz, már itt sem vagyok. - Akaratlanul is észre vettem a két poharat, én pedig vagyok olyan tapintatos, hogy távozzak innen ha már feltehetőleg valakit vár. Szép lassan hátat fordítok neki, hogy elinduljak vissza a szobámba.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 14.08.13 19:19

- Ne kérdezd miért, mert nincs rá magyarázatom, de azt a másik poharat neked hoztam. Nem azért mert abban bíztam, hogy majd úgyis ki fogsz jönni, hanem mert tudtam. - Fordultam meg lassan... Fogalmam sincs, hogy ezek után maradni fog itt velem vagy sem, de ha nem... Nos, én akkor sem fogom visszatartani, hiszen nincsen már rá semmi okom. Különösen, hogy már csak néhány éjszaka választja el a csodás nagy naptól. De most mégis itt van. Én ezt sem fogom elfelejteni. Az pedig, hogy ismét azt tette mint régen mindig azt támasztja alá, hogy bizony ő sem tud felejteni. Mert úgy érzi egyedül van. Mert ugyan olyan álmatlanul forgolódott. Mert nem volt mellette senki, aki magához ölelte volna, amíg elalszik. Remélem nem gondolja, hogy ez egy egyszeri alkalom. Nincs egyedül, mégsem látom rajta a felhőtlen boldogság jeleit. Nem mosolyog, nem járkál fel és alá izgalmában inkább hacsak teheti önmagában ücsörög a kertben. Mondjuk ennek nem tudom mi értelme van. Biztosra veszem, hogy nem szeret vagy nem szeret játékot játszik. De a lényeg, hogy senkivel sem beszéli meg mi bántja. Így pedig soha sem lesz jobb, csak rosszabb. Tudom, hogy erre nem én vagyok a legalkalmasabb személy. De akkor ne öntse ki nekem a lelkét, ez sem számít. Akkor dühöngjön, hordjon le újra és újra, amiért olyan tapló voltam vele. Képeljen fel, az sem érdekel. Csak csináljon valamit!
- Megint nem tudsz aludni? - Még hányszor? Na és ha majd elköltöznek, akkor mégis ki fog rá várni az erkélyen az éjszaka kellős közepén? Megmondom én, senki! Többé már senki! Az egyetlen támasza már a férje lesz és mellette lesz majd a helye. Legalább is nem hiszem, hogy a boldog vőlegény túlságosan értékelni tudná, amit most teszek. Közelebb léptem hozzá majd szinte azonnal észrevettem...
- Mia, te sírtál? Légy szíves ne próbálj meg hazudni nekem, látom rajtad. Mi baj? - Fogtam meg a kezét gyöngéden majd ha engedi, akkor közelebb húzom magamhoz és magamhoz ölelem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 15.08.13 0:23


to: Soan  



Már nagyon régen volt az, hogy kijöttem az erkélyre, de szinte már ösztönösen jöttem ide, mert itt mindig biztonságban éreztem magam. Abszurd, mert nem tudom miért, mégis itt elkap valamiféle nyugtató érzés. Vagyis eddig ez volt, most pedig már nem tudom mit érzek a hely és Soan iránt, de legfőképp azt nem tudom, hogy Alex felé táplált érzelmeim elég erősek-e ahhoz, hogy képes legyen kimondani az oltár előtt az igent. Rengetek kérdés kavarog bennem, amikre lehetetlenség választ kapnom. Talán ezért is jöttem ki az erkélyre, csak társaságra nem igazán számítottam. Amint megláttam tudtam, hogy nem kellene itt lennem, azon voltam, hogy vissza menjek a szobámba, de lábaim nem akartak nekem engedelmeskedni. Aztán mégis csak megtörtént, hogy vissza fordultam felé, magamra erőltetve némi mosolyt.
- Felcsaptál médiumnak? - Próbáltam valami ócska viccel oldani a hirtelen jött feszültséget. Csak mert én nagyon nem számítottam arra, hogy itt fogom találni, sőt ha tudtam volna inkább a szobámban maradok, mert nem igazán viselem jól, ha kettesben maradunk egy helységben kettesben. Múltkor is sikerült csábításba esnem, ezt most nem engedhetem meg magamnak.
- Sosem tudtam igazán egyedül aludni, de szerintem ezt nem is kell részleteznem. - Felesleges szócséplés lenne, hiszen nagyon is tudja miért vagyok képtelen aludni, ismer már annyira. Főleg, hogy neki is okoztam számtalan álmatlan éjszakát, de addig én nyugodtan aludtam mellette, mert ott volt nekem és vigyázott rám.
- Minek is tagadjam, ha már úgyis lebuktam? - Nem akartam, hogy észre vegye, ahogyan azt sem, hogy magához húzzon, de nem voltam képes ellenkezni. Mennyire hiányzott az illata, mindig is annyira imádtam. Finomkodva öleltem vissza, kissé félénken, de vállára hajtottam fejemet.
- Nem hinném, hogy ezt pont veled kellene megbeszélnem. Idővel majd úgyis jobb lesz. - Ha elengedett az öleléséből akkor oda sétálok az erkély díszes vaskorlátához. Kezeimmel megtámaszkodok rajta és minden erőmmel azon vagyok, hogy az előtörni kívánkozó könnyeimet visszatartsam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 25.08.13 20:58

- Ahhoz nem kell médiumnak lennem, hogy lássam a kisírt szemeidet, hogy nyugtalan vagy, zaklatott, hogy nem tudsz aludni már órák óta. Kihagytam volna valamit? - Nem kell ezt tovább folytatnunk. Vagy most tényleg engem akar becsapni? Valaminek nagyon meg kellett, hogy változzon, hiszen az egy kezemen megtudom számolni, hogy amíg együtt voltunk hányszor láttam őt sírni. Az utóbbi időben viszont csak ez megy, más sem. Nekem pedig ezt kellene végignéznem és eltűrnöm valamint elviselnem, hogy átsírja az éjszakákat? Folyton levert és rosszkedvű. Egy szóval, röviden boldogtalan. Én pedig megörülök a tehetetlenségemtől. Változtatni szeretnék ezen, de mégis mit tehetnék ha ő nem szeretné ezt? El kell fogadnom. Az ő döntése.
- Nem szívesen mondom ezt, de én sosem hagytalak magadra. - Mia különösen rossz alvó, ami nekem is nem egy álmatlan éjszakámba került, hogy ő nyugodtan tudjon aludni. Én most sem hagynám magára csak kérnie kellene. Többé nem hagynám el...
- Értem. Te tudod mit? Vélhetően, hogy ez az utolsó alkalom felejtsük el ami történt... Most mint a barátod kérdezem. Mia mi a baj? Mondd el... Döntöttél. Elfogadom. Most viszont szeretném tudni, hogy mi az ami még mindig bánt?! Ha tudok esküszöm felelni fogok a megválaszolatlan kérdéseidre. Ha szeretnéd egy szót sem szólok, csak nem csináld ezt. Ha akarod meg sem szólalunk. Kisírhatod magad. Meglátod utána könnyebb lesz. - Húztam vissza a korláttól. Nem bírom így látni. Szeretném, akarom tudni, hogy mi az ami még mindig aggasztja. Nem állítom, hogy mindvégig tudok majd elfogulatlan lenni, de megpróbálom. Én ez úttal is végighallgatom. Szeretném ha boldog lenne. Ha elmúlna a fájdalma. Ha nem hibáztatná magát. Az egyedüli hibás én vagyok, amiért most meg is fizetek. De neki nem kell. Egyáltalán csak boldognak kellene, hogy legyen. Egy boldog menyasszonynak, akit már csak néhány nap választ el az oltártól. szíve választottjától viszont már semmi, még sincs vele. Miért?
- Bizonytalan vagy a döntésedben? - Alig tudom megállni, hogy meg ne érintsem. De én most csak azt akarom, hogy neki könnyebb legyen. Pokolian nehéz úgy feltenni a kérdést, hogy mindeközben ne sóvárogjak utána, ne akarjak a szemébe nézni és kimondani, hogy nekem csakis rá van szükségem, mert szeretem. De én bármit hajlandó vagyok megtenni a boldogságáért.
- Boldogtalan vagy? - Próbálkozom tovább. Szinte bármivel megelégszem, amitől egy kicsivel is jobban érzi magát. Még ha ez azt is jelenti, hogy elküld a pokolba.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 25.08.13 22:33


to: Soan  



Ha valaki ismer akkor az Soan. Nem tudom hogyan csinálja, de képes teljesen belém látni. Hiába is mondanám neki, hogy nincs semmi baj, nem hinné el nekem, ahhoz már túlságosan jól ismer, hogy tudja mennyire nagy baj van valójában. Az is lehet, hogy még tőlem is jobban tudja, mert én már lassan annyira elkeseredett és kétségbeesett leszek, hogy már az életkedvem is a múlté.
- Nem. - Nem hagyott ki semmit, pontosan tökéletesen tisztában van a helyzetemmel. De annak jobban örültem volna, hogy ha akkor is ennyire belém tudott volna látni mikor arra készültem, hogy megszakítom vele azt a bizonyos titkos kapcsolatunkat, amiről csak mi tudtunk, de mégis annyira boldogak voltunk. Szerettem ahogyan szeretett, de aztán minden annyira megváltozott, bonyolult lett.
- Elhívta a kötelesség mellőlem. - Nem szívesen gondolnék arra vissza, hogy Soan mindig ott volt mellettem, már csak azért sem mert nem akartam fájdítani a szívemet, hogy már sosem fog ott lenni mellettem.
- Mikor lett minden ennyire bonyolult? - Elkeseredetten néztem rá, de próbáltam magamra erőltetni némi mosolyt. Nem akarok sírni, vagyis nem hinném, hogy tudnék már sírni azok után, hogy mostanában az a fő elfoglaltságom, hogy csak megállás nélkül sírok mikor feltehetőleg senki sem látja. Különös volt a szájából azt hallani, hogy képes már úgy gondolni rám, mintha csak barátok lennénk azok után ami közöttünk történt.
- Én csak nem tudom, hogy tényleg késze állok-e erre, mert ugye ez egy hatalmas döntés. Mi van akkor ha már túl későn gondolom meg magam? - Nem úgy értem, hogy már akkor mikor Alex felesége leszek, hanem mikor már Soan talál maga mellé egy másik nőt, aki végett örökre képes lesz elfelejteni azt ami egykor közöttünk történt.
- Azt hittem tudnék boldog lenni mellette, de már nem vagyok ebben annyira biztos. - Az viszont biztos, hogy Soan az utolsó ember akivel erről kellene beszélnem, de mással nem tudok, hiszen más nem tud arról, hogy mi miatt tengődök ennyire kétségbeesetten. Egészen közel lépek hozzá, hogy előtte állva a szemébe tudjak nézni.
- Vannak pillanatok mikor úgy érzem, hogy csak is rád van szükségem. Bárcsak tudnám, hogy ugyan így érzel. - Egészen közel ajkaihoz suttogom szavaimat. Annyira nagy a kísértés, főleg azok után, hogy a minap érezhettem újra azt a szenvedélyt ami egykor közöttünk életre kelt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 26.08.13 15:46

Nem akartam mégis sikerült fintorogva elhúznom a számat. A kötelesség... Na és mégis melyik? Talán csak túl elfogult vagyok azért nem tudok hinni ebben az egészben. De engem érdekes módon sosem hívott el mellőle a kötelesség az éjszaka kellős közepén. Bár igaz, hogy mi főként csak éjjel tudtunk igazán együtt lenni. Főként miután megtapasztaltam milyen nyugtalanul alszik onnantól már még kevésbé szívesen hagytam magára éjszakánként. Én is sokkal nyugodtabb voltam, mikor mellettem volt, még ha így jóval kevesebbet is aludtam. De még akkor sem eset nehezemre... Csak azt tudnám, hogy a fenébe tudott másodpercekre rá felébredni, hogy észrevette már nem simogatom? A legjobb esetben is akkor ébredt fel mikor végre sikerült kényelmesen elhelyezkednem vagy már félig-meddig aludtam. Hányszor eljátszottunk ezt. De komolyan mondom, hogy még így is hiányoznak azok az együtt töltött éjszakák. Most bármit megtennék azért, hogy csak utoljára még vele tölthessek egy éjszakát, de tudom, hogy akkor nem volnék őt képes elengedni. Pedig muszáj!
- Mondtam már mit tegyél, de akkor most elmondom ismét. Mi előtt kimondanád nézz Alex szemébe és ha úgy érzed tudod szeretni, akkor mondj igent. Viszont ha úgy érzed, hogy mellette soha sem lehetsz igazán boldog, akkor ne tedd. Ne csapd be önmagad. Én akkor is ott leszek. Csak nézz rám és ha engem szeretsz, akkor mond nemet. Én akkor is ott leszek melletted. Bárhogyan is döntesz... - Mindezt egyszer már elmondtam és most is csak ismételni tudom magam. Szerintem tényleg ez volna a leghelyesebb, amit tehet. Csak nem akarom, hogy áltassa magát, hogy hazugságban éljen.
- Akkor ne csináld. Ne verd át! Mert túl késő lesz... Mia, most még tehetek valamit, de miután a felesége leszel mi már soha többé nem lehetünk együtt. Tudom, hogy hibáztam, de engedd, helyrehozzam. - Nem nézhetem tétlenül, hogy olyasvalakivel készül összekötni az életét, akit nem szeret. Aki mellett soha sem lehet majd boldog. Persze, nem azt állítom biztosan lennének boldog pillanataik. De évek múltán ha majd visszatekint mit fog látni? A boldogságát, amit feladott. Talán nem lesz mindig boldogtalan, de soha sem fogja elfelejteni mindazt, amit együtt éltünk át.
- Én téged mindig szeretni foglak. Ez sosem fog megváltozni. - Sajnálom, ha Ő már így érez. Sajnálom ha kételkedik. Nem kellene ennyire közel merészkednie, hiszen nem én készülök az esküvőmre. Próbáltam uralkodni magamon és mindkét karomat a testem mellett tartani. De mégsem sikerült. Nem tudom megállni... Egyik kezemmel végigsimítottam karján felfelé haladva a vállán tovább egészen az arcáig. Olyan közel van hozzám. Szeretném megcsókolni. Tudom, hogy Ő is szeretné.
- Miért csinálod ezt velem? Nagyon kérlek ne tedd ha nem gondolod komolyan. Ne játssz az érzelmeimmel. - Nem bírom... Nem tudom elviselni. Nem tudom elfogadni. Egyszerűen nem vagyok a magam ura mikor a közelemben van!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 26.08.13 23:59


to: Soan  



Látom milyen képet vág az egészhez és nem is kell megszólalnia, anélkül is tudom, hogy mi erről a véleménye. Mert ha valaki akkor Soan tényleg mindig mellettem volt, nem is tudom hogyan sikerült idáig eljutnunk. Minden annyira szépen kezdődött aztán olyan zavarossá, bonyolulttá vált. Nem várom el tőle, hogy megértse miért tartunk most itt, csak mert én sem tudom erre a választ. Őszintén nem tudom mit kellene tennem, szeretném ha tudnám, de annyira kétségbeesett vagyok és tudom akármit fogok dönteni súlyos következmények lesznek a következményei. Vagy csak én bonyolítom túl ezt ennyire?
- Nem szeretném megvárni, hogy az oltár előtt kelljen állnom a menyasszonyi ruhámban, hogy képes legyek döntést hozni. - Minden erőmmel azon vagyok, hogy ne fakadjak ismét könnyekre a kétségbeesésem végett. Nem lenne túl szép tőlem, ha az oltár előtt hagynám faképnél Alexet, aztán mégis mit mondanék neki? Hogy próbáltam szeretni, de Soan életem nagy szerelme? Még ebben sem vagyok teljesen biztos, talán csak a közös szép emlékek végett érzem azt, hogy hozzá tartozom.
- Szerinted már nem túl késő? - Valljuk be tényleg csak pár nap van az esküvőig. Legszívesebben fognám magam és elmenekülnék a problémáim elől. Tragikus, de olyanná váltam, mint anyám, pedig sosem akartam ilyen lenni. Képes lennék elhagyni valakit egy másik férfiért.
- Biztosan nem csak egy múló szeszély vagyok az életedben, akihez azért ragaszkodsz annyira, mert elveszíthetsz? - Egyszerűen csak tudom kell, ha lefújom az esküvőt szeretném ha végig mellettem állna. Kell, hogy valaki támogasson. Aztán mégis mi lesz velünk? Folytassuk a titkos kis románcunkat, vagy már a kapcsolatunk képes lesz feltárni magát a világ szeme előtt? Az már biztos, hogy nem akarok több titkot.
- Nem akarok neked fájdalmat okozni, de nem hinném, hogy képes lennék arra, hogy elengedjelek. - Ez volt az a bizonyos pont, mikor minden józan érvem megszűnt létezni. Csak engedtem vágyaimnak, talán nem helyes és nem is szabadna ezt tennem, de nem bírtam megálljt parancsolni magamnak. Megcsókoltam! Istenem mennyire hiányzott már, hogy újra érezzem ezt. Ha nem lök el magától most azonnal nem hiszem hogy képes lennék leállni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 28.08.13 16:46

Most először valahogy nem tudok hinni neki. Szeretnék, de nem megy. Most komolyan tőlem várná, hogy megmondjam neki még mit kellene tennie? Hiszen már számtalanszor a tudtára adtam, mind hiába. Mégis hány alkalommal kellene még a szemébe néznem és kimondanom, hogy szeretem, ahhoz hogy hinni tudjon nekem? Úgy vélem, hogy ennek nincsen már semmi köze a döntéséhez. Ez már egyedül csakis róla szól. Fél és bizonytalan. Őszintén elképzelésem sincs róla mitől tarthat ennyire. De biztosan nem a vőlegényétől, hiszen sosem bántaná, ahogyan én sem. Szeretem! Mi egyebet tudnék még felajánlani? Mi egyebet tudnék még nyújtani a számára? Őszintén nem tudom. De ha a tudtomra hozza esküszöm megteszem. Mellettem boldog lehet...
- Cassidy, nem tudom mit vársz tőlem. Én nem mondhatom meg neked, hogy mit tegyél. Én csak annyit tehetek, hogy őszinte vagyok veled. Cserébe pedig csak annyit kérek, hogy legyél te is őszinte magaddal szemben. Legyél őszinte és válaszol... Szereted Alexet mint a vőlegényedet? Szerelemmel szereted? Mellette boldog leszel? - Ha igen, akkor kétségtelenül nincs már tovább miről beszélnünk. Nem volna értelme. Én akkor már tényleg csak annyit tehetek érte, hogy ma éjjel vele maradok és kisírhatja magát. Aminek újfent nincs akkor semmi értelme. De legalább eltudunk búcsúzni egymástól. Mint mondtam ha úgy dönt nem fogom a boldogsága útját állni. Önzés volna vele szemben. Ugyan akkor az is önzés, amit velem tesz, álltat.
- Mégis mihez volna késő? - Nem gondolom, hogy bármihez is késő volna. Tartozik ennyivel magának, nekem és a vőlegényének. Tényleg csúnya húzás volna éppen az oltárnál kimondani a boldogító nemet... Mégis azt gondolom, hogy előbb nem lesz rá képes. Nem akar fájdalmat okozni neki. Ezzel pedig önmagától vonja meg a boldogságot és a szerelmet. De amikor majd ténylegesen az oltár előtt fog állni. Minden más lesz. Minden megváltozik.
- Ha valóban csak egy múló szeszély volnál az életemben nem ragaszkodnék hozzád ennyire amiatt, mert elveszíthetlek. Én szeretlek. Nem veszíthetlek el... Nem tudnám elviselni! - Jóval többről szól ez mát mint a büszkeségem. A fenébe az egésszel. Nem veszíthetem el. Az hogy őt szerethetem a legjobb dolog, ami valaha történt velem! Nem mondok le róla!
- Akkor ne tedd... Maradj velem. Válassz engem! - Bárcsak ilyen egyszerű volna. Képtelen lettem volna eltolni magamtól hát visszacsókoltam. Még akkor is ha tudom, hogy nem helyes. De én most már tudom, hogy mit érez. Ideje volna, hogy mások is megtudják.
- Várj, biztosan ezt akarod? - Mindkét kezemet a karjára csúsztattam úgy toltam el magamtól. Tudnom kell... Ha igennel felel, akkor valahol egészen máshol kezdhetjük újból. Ha viszont nem, akkor nem folytathatjuk tovább.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 28.08.13 20:22


to: Soan  



Nincs értelme már annak, hogy tovább hullajtsam könnyeimet. Attól még a problémám nem oldódik meg ha egész nap csak sírok. Erősnek kell lennem, végre kiállni azért amit igazán szeretnék. Akkor mégis miért félek ettől még mindig ennyire? Sosem kellett volna idáig eljutnunk. Nem tudom hibának tartani azt ami egykor közöttünk történt. Inkább az volt életem legnagyobb hibája, hogy képes voltam neki hátat fordítani miközben még mindig szerettem, mert az amit akkor éreztem iránta az még most sem szűnt meg, akármilyen erősen is próbálkoztam mást szeretni az iránta érzett érzelmeim sokkal erősebbek voltak.
- Alexet gyerekkorom óta ismerem, ezért szeretem. - Sokáig csak barátok voltunk, talán jobb is lett volna ha a kapcsolatunk megmarad ennél a szintnél. Őszintén sosem gondoltam úgy Alexra, inkább a jó barátot tudom benne látni, nem pedig azt a férfit aki a férjem lesz és majd együtt leéljük az életünket.
- De sosem tudnám úgy szeretni, mint téged. - Mert ami közöttünk van az különleges. Fogalmam sincs miért érzem így, de annyira nagy hatással van rám Soan, hogy már egyáltalán nem tudok kételkedni az érzelmeiben amit irántam érez. Régebben megtettem, akkor is hiba volt és már nem akarom még egyszer ugyan azt a hibát elkövetni.
- Újrakezdeni. - Annyira tartottam a reakciójától, hogy még a szemébe is képtelen voltam nézni. Nem szeretném ha már késő lenne, mert bele roppannék ha kiderülne, hogy életem nagy szerelme mindig előttem volt, csak mire ráeszméltem erre addigra sikeresen elsikerült szalajtanom.
- Soan, mégis miért nem voltál képest ezt mondani akkor is mikor szükségem lett volna rá? - Ha ezt már akkor közölte volna velem, akkor nem tartanánk most itt. Nem lennék menyasszony és nem lennék két férfi kereszttűzében. Minden annyira, de annyira könnyebb lenne. Persze mi sosem ismertük a könnyebb utat, ahogy az eddigi tapasztalataink is ezt támasszák alá.
- Mégis mit kellene tennem, Soan? Vessem magam karjaid közé a történtek után és reménykedjek abban, hogy ha tényleg téged választalak nem kell többé titkok között élnünk? -  Akármennyire is szeretem nem helyes, hogy ezt tesszük. Túl sok a titok és azt hiszem tartózok annyival a szeretteimnek, főleg az apámnak hogy tudjon erről a kapcsolatról. Őszintén félek, mert elképzelésem sincsen, hogy hogyan fog erre reagálni.
- Mindig is ezt akartam. - Határozottan ejtettem ki szavaimat, miközben egyenesen belenéztem szempárjába. Nem élném túl ha még egyszer eltolna magától, de azt hiszem megérdemelném ha úgy döntene mégsem akar a történtek után, megannyi csalódást okoztam neki és lehet jobb lenne az élete nélkülem, de nem vagyok képes elengedni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 30.08.13 16:14

- Akkor engem szeress! Engedd meg és boldoggá teszlek! - Jó ideje már semminek sem tudtam annyira örülni mint most ennek a néhány szónak. Őszintén kezdtem volna már megkérdőjelezni a kapcsolatunk jövőjét. Talán már fel is adtam volna. Engedtem volna, hogy egy másik férfi felesége legyen. Bármit kész voltam és vagyok megtenni azért, hogy boldognak lássam. Ha ehhez az kell, hogy végleg elmondjak róla, hát én azt is megteszem. Még akkor is ha mindennél jobban szeretem. Nem akarom többé sírni látni... Fáj mikor azt látom, hogy szenved. Olyankor csak azt szeretném kérni, hogy bárcsak inkább nekem fájna, elviselem. De őt nem akartam soha bántani.
- Cassidy, ha nem próbáljuk meg sosem fogjuk megtudni. Ne félj még egy esélyt adni nekünk. - Mert van értelme. Tudom. Érzem. Legalább csak próbáljuk meg... Tudnom kell. Képtelen vagyok Őt úgy elengedni, hogy még mindig úgy érzem működne a kapcsolatunk. Abban pedig biztos vagyok, hogy nekem csak Ő kell. Most hogy tudom van esélyünk nem fogom feladni. Ahhoz talán már tényleg késő van, hogy helyrehozzam mindazt amit csúnyán elrontottam és amivel csak bántottam, de ahhoz soha sincs késő, hogy szeressem.
- Azért mert nem bíztam eléggé. - Akármilyen hihetetlen, de én tényleg úgy éreztem akkor, hogy a döntésemmel csak jót tehetek vele, hiszen jobb lesz neki nélkülem. Könnyebb. Tisztába voltam a következményekkel, csak azzal nem, hogy ennyire szíven üt majd a dolog. Mégis hosszú időn keresztül csak tűrtem, mert tudtam, hogy éppen most nem tehetem ezt meg vele... De akkor sem tudtam elfogadni. Tudom, hogy az én hibámból történt minden, de úgy hiszem, hogy megfizettem a tévedésem árát.
- Nem kell... Többé senki elől sem fogom eltitkolni, hogy szeretlek. Még akkor sem ha az apád megfog engem ölni ezért. Azt is vállalom. - Most már mindenre hajlandó vagyok. Többé nem fogunk titkok és kételyek között tengődni. Elég volt...
- Nekem ennyi elég is. - Ismét megcsókoltam, de ez úttal már szenvedélyesebben majd lassan hátrálni kezdtem. Azt hiszem arra, amire mi készülünk nem az erkély a legalkalmasabb hely. Annyi erővel akár már a kertben is csinálhatnánk. Vagy úgy, hogy az már megtörtént? Nos, nem tehetek róla. Hevesek voltunk.
- Ha esetleg meggondolnád magad tudd, hogy az utolsó pillanatban is megteheted. - Húzódtam el tőle egy pillanatra. Tudom mit fogunk tenni, azt is hogy nem helyes. Éppen csak a következményekről nincs fogalmunk, de nem érdekel.


A hozzászólást Soan West Pierce összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 31.08.13 18:37-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 30.08.13 21:56


to: Soan  



Mindig csak arra tudok gondolni, hogy mi fog velünk lenni ha engedek a csábításnak. Valószínűleg túlságosan félek a vágyaimtól és annyi szenvedés után már nem igazán hiszem el, hogy a történtek után mégis tudnék boldog lenni, annyira boldog mint régen voltam. Na és mi van azzal, hogy az idő mindent megszépít? Ha csak azért látom annyira szépnek a vele töltött időt mert ragaszkodok ahhoz a kis illúziómhoz, hogy még lehetünk együtt boldogok?
- Ennyire egyszerű lenne? - Most követnem kellene, mintha csak egy naiv kislány lennék csak mert annyira vágyok a boldogságra? Őszintén szeretnék mellette boldog lenni, de nem tudom miért kellene neki elhinnem, hogy majd boldoggá fog tenni, mert egyszer már hagyott elmenni.
- Pedig ennyire még sosem féltem, mint most. - Tartok attól, hogy ha még adok is neki egy újabb esélyt nem fog vele élni, majd szép lassan szilánkjaira tőri szívemet és romba dönt mikor kiderül mégsem vagyunk egymásnak valóak. Mert ez eddig tényleg szép és jó volt amin keresztül mentünk, vagyis fogjuk rá mert a szebb pillanatok többségben vannak, na de mi van akkor ha már ennyi nekünk nem lesz elengedő?
- Bennem nem voltál képes megbízni? - Értetlen arckifejezés ül ki arcomra, mert kimondottan nem értem miért hozakodik fel ezzel a bizalom témával, mert én mindvégig úgy éreztem bízhatok benne, de ezek szerint a bizalom csak egyénirányú volt. Vagy csak én lennék túl szőke és nem értem mire is szeretne kilyukadni? Annyira elvakítanak az érzelmeim, hogy már csak azt tudom elhinni amit magamnak bebeszélek.
- Biztos vagy abban, hogy tényleg engem szeretnél? - Mert onnantól kezdve, hogy felfedjük mások előtt a kis titkunkat mondjuk úgy, hogy hidegre, melegre is számítok egyaránt. Páran biztosan megbotránkoznak majd rajtunk. De ami a legjobban aggaszt az az, hogy fogalmam sincs apu hogyan fog ránk reagálni, és nekem sokat számít a véleménye.
- Soan, mióta lettél ennyire türelmes? Ha meg akarnám gondolni magam szerinted ezt tenném? - Amolyan szemléltetésként simultam hozzá megragadva egyik kezét amit derekamra vezetve szép lassan elirányítottam fenekemig. Közben pedig újfent rátapadtam ajkaira. E sem akarom hinni, hogy ezt teszem. Elvileg most Alex megcsalására készülök, ami nagyon furcsa mert mindvégig mikor Alexal voltam úgy éreztem, hogy Soant csalom meg azzal, hogy nem vele töltöm az éjszakákat.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 31.08.13 18:35

- Nem mondtam, hogy egyszerű. Azt sem állítottam, hogy könnyű lesz majd. De meg kell próbálnunk. - Nem tudom úgy elengedni Őt, hogy előbb nem bizonyosodtam meg róla, hogy ez a kapcsolat nem működhet kettőnk között. Ha ez kiderülne minden sokkal nehezebbé és bonyolultabbá válna, de talán képes volnék arra, hogy lemondjak róla azért, hogy boldog lehessen valaki mással. Nem áll szándékomban minden áron magamhoz láncolni. De nem bírom végignézni, ahogy egy másik férfival készül összekötni az életét... Ahhoz ki kell, hogy mondja már nem szeret. Úgy talán képes leszek elfogadni. Így viszont nem megy. Érzem, hogy még nincs vége közöttük. Nem zárhatja le anélkül az eddigi életét, hogy tudatában van annak, hogy még Ő is érez valamit irántam. Tudnia kell, hogy mit jelent ez a kapocs kettőnk között.
- Félsz újra megbízni bennem, igaz? - Megbántottam, csalódott bennem... Még szép, hogy ezek után fél újabb esélyt adni nekem. Esélyt adni arra, hogy mindennél jobban szeressem vagy esélyt adni arra, hogy újra összetörjem a szívét. Akarom, mindennél jobban akarom, hogy újra képes legyen megbízni benne, hinni nekem. Bízni bennem, mikor arra kérem, hogy adjon még egy esélyt kettőnknek. Hinni nekem, mikor a szemébe nézek és elmondom milyen fontos nekem.
- Magamban. Mindabban, amit akkor éreztem és még mindig érzek. - Nem akartam, hogy úgy érezze csak egy játékszer a kezemben, akivel úgy bánok, ahogy éppen kedvem tartja. Nem bíztam önmagamban. Addig viszont neki sem mondhattam el... Nem akartam megbántani. Nem akartam neki fájdalmat okozni. Szerettem volna letisztázni előbb a dolgokat magamban. Helyes döntés hozni. Elkéstem. Döntésképtelen voltam. Pedig csak ki kellett volna mondanom azt az egyetlen szót, kilenc betűt. de talán én is féltem. Féltem bevallani. Tartottam a saját érzelmeimtől, hogy majd megcsalnak, becsapnak. Nem akartam ezt tenni velünk.
- Még soha semmiben sem voltam ennyire biztos és bármit megtennék azért, hogy ezt bebizonyítsam neked. Csak kérned kell... - Most már bármire hajlandó vagyok. Ha kell magam állok ki az egész család elé, hogy mindenkinek a tudtára adjam, hogy én Cassidyt szeretem!
- Amióta egyszer már elszúrtam. Még egyszer nem fogom! - Na és Cassidy mikor lett ilyen türelmetlen? Mert ez úttal nagyon is meglepett, de a legkevésbé sincs ellenemre, hogy immár a fenekét foghatom, amibe finoman bele is markoltam. Azt kell, hogy mondjam nagyon is a tetszésemre van ez az új Mia.
Elhagyva az erkélyt immár a folyosón nyomtam neki a falnak. Ajkairól letértem nyakára. Lágyan kezdtem el csókolgatni miközben egyik kezemmel mellét simogattam, masszíroztam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 01.09.13 0:11


to: Soan  



Nem akarok hinni a saját fülemnek, annyira hihetetlen, hogy Soan szájából hallom ezeket a szavakat. Mert sokáig arra vártam, hogy elém álljon és ezt halljam tőle, de most hogy megtörténik nem tűnik valóságosnak. Biztosan csak egy vágyálom lehet, nem sokára felébredek és feleszmélek arra, hogy csak a képzeletem játszadozik velem, mert ez nem lehet valóság. Vagy mégis?
- Ugye szeretnéd megpróbálni és nem csak azért mondod ezt nekem, mert ezt szeretném hallani? - Őszintén hitetlenkedek, mert annyi nappalt és éjszakát kellett nélküle elöltenem... Most pedig ilyen egyszerűen ezzel áll elém. Miért nem volt képes velem őszinte lenni mikor szükségem lett volna rá? Nem is tudja mekkorát csalódtam akkor benne mikor hagyta, hogy hátat fordítsak neki, mintha számára semmit sem jelentett volna az ami közöttünk zajlott.
- Igen Soan, félek! Nincs arra garancia, hogy ezek után tényleg bízhatok benned, hiszen nem voltál hozzám őszinte. - Minden annyira máshogy alakult volna, ha már akkor megmondja hogy szeret mikor véget vetettem a kapcsolatunknak. Akkor tényleg azt hittem, hogy jól cselekszem és talán észhez térítem, de aztán hirtelen a dolgok egész más irányba csaptak át.
- Ha képes lettél volna már akkor kimondani, hogy szeretsz talán most a te menyasszonyod lennék. - Nyers voltam hozzá, mégis azt hiszem megérdemli ezt az őszinteséget tőlem. De nem mutatott semmi hajlandóságot, ezért is alakultak úgy a dolgok, hogy a gyűrűs ujjamon lévő eljegyzési gyűrűmet Alex húzta fel az ujjamra.
- Szeretném is, hogy bebizonyítsd, hogy tényleg bármit megtennél. - Ha képes lesz felfedni ezt a nagy titkot amit eddig csak mi ketten tudtunk akkor adok ennek a kapcsolatnak még egy esélyt. Már nem szeretnék több titkot, ha pedig tényleg engem akar akkor nincs más választása fel kell fednie a családunk előtt azt, hogy mi egymáshoz tartozunk.
- Hiányzik a szenvedély ami régen körül vett minket, ne fogd vissza magad. - Túl finomkodó az emlékeimhez képest. Halk sóhajok hagyták el ajkaimat mikor már nyakamat csókolgatta. Mindig annyira imádtam, ahogy melleimmel játszadozott, ez is annyira hiányzott, ahogy minden egyéb. Senki sem tud úgy megcsókolni, megérinteni mint Soan.
- Ezt inkább zárt ajtók mögött folytassuk. - Gyengéden álla alá nyúlva próbáltam magamtól elszakítani, hogy meghallja amit neki mondok. Mert nem akarok semmiféle váratlan vendéget, sem pedig szemtanút.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 01.09.13 14:53

- Nem tudhatom, hogy igazából mit szeretnél tőlem hallani, de ha tudnám, akkor egész biztosan azt is elmondanád, hogy azzal is boldogabbá tegyelek. - Őszintén honnan a fenéből is tudhatnám, hogy valójában mit szeretne tőlem hallani. Én most csak próbálok vele egészen egyszerű őszintén beszélni, elmondani, hogy én mit szeretnék a legjobban. Így még sosem próbáltam, pedig kellett volna... Csak úgy minden nélkül elé állni a szemébe nézni és elmondani mennyire fontos. Nem csak akkor mikor úgy láttam szüksége volna rá, hanem mindig. Most már csak remélni tudom, hogy maradt még valami a régi kapcsolatunkból, hogy nem csak a hangos veszekedésekre emlékszik, amit általában úgy fejeztünk be, hogy én dühös voltam, Őt pedig vagy elküldtem vagy önszántából távozott. Azt hiszem sosem fogom elfelejteni azt a szomorú és csalódott tekintetet, amit akkor még nem tudtam kellőképpen értékelni. Pedig már akkor is többet jelentett.
- Való igaz, hogy nem voltam veled őszinte, de ugyan akkor nem is hazudtam neked. Én sosem állítottam, hogy nem szeretnélek. - Tudom, hogy gyáva dolog volt tőlem. De annyira nem tudtam mit tehetnék. Ahelyett, hogy készen álltam volna a dologra mindent megkérdőjeleztem, hogy ez az egész működne közöttünk a nyilvánosság előtt. Akkor pontosan azt gondoltam, amit Ő most. Tehát nagyon is jól tudom mi jár most a fejében. Én ezt már átgondoltam.
- Ezt ne! Fáj... - Tudom, hogy megérdemlem, de akkor is iszonyatosan fáj a tudat, hogy teljesen igaza van. Ha akkor lett volna elég bátorságom, akkor talán én is húzhatom fel az ujjára a jegygyűrűt. Fáj még csak látni is és nem szeretnék róla még csak tudomást venni sem.
- Csak mondd meg mit kell tennem és megteszem, érted. - Kérhet bármit, akármit. A legfontosabb dolog akkor is az lesz, hogy tudja csak meg végre mindenki, hogy én Őt szeretem. Nem számít mibe kerül. Bár tény, hogy Mia apjával sosem ápoltunk túl jó viszonyt. Szóval talán okom volna aggódni. De csak egyszer kell elé állnom...
- Hát ha nagyon muszáj... - Emeltem fel fejem egy pillanatra. Mégis mitől tart? Régebben nem zavarta ennyire, hogy kint a kertben majd a nappaliban csináltuk. Szerencsére az én szobám van legközelebb, Mia-é pedig csak a folyosó végén. Amúgy sem szívesen teperném le arra az ágyra, amivel a minap még Alexal szórakozott. Még csak gondolni sem akarok rá.
Fájó szívvel csúsztattam le mindkét kezem a derekára, ahogy szépen lassan húzni kezdtem magam felé a szobám irányába hátrálva továbbra is a nyakát csókolgatva. A szobám előtt ismét ajkaira tapadtam úgy tértünk be az ajtón, aminek aztán úgy szintén neki nyomtam. Túlságosan régen volt már...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 04.09.13 3:51


to: Soan  

Nem egészen van az úgy, ahogy Soan gondolja. Nem ilyen könnyű. Ha csak így mennének a dolgok akkor minden nap leírnám neki, hogy mit szeretnék aznap tőle hallani, neki pedig csak annyi dolga lenne, hogy elém álljon a betanult szöveggel.
- Nem mondanám el. Nem szeretném, hogy csak azért mondj nekem bármit is, mert én azt szeretném tőled hallani. Soan, ezt neked kell tudni, hogy mire vágyok és mit szeretnék a te szádból hallani. - Még akkor is ha könnyebb lenne rávilágítani arra amit szeretnék. Őszintén, nőből vagyok ezért gyakran vagyok tanácstalan azt illetően mit is szeretnék valójában. Minden nap vannak kételyeim, de azt tudom ami ilyen fontos volt számomra az így nem múlhat el. Bármi is lesz az ára ennek, én vállalni fogom.
- Talán még az is jobb lett volna, ha hazudsz nekem. Mert így csak hagytál kételyek között tengődni, mert nekem elképzelésem sem volt arról, hogy mit érezhetsz irántam. Nem tudhattam... - Ennyi erővel gondolhattam volna azt is, hogy csak egy játékszer vagyok számára, mert nem éreztetett velem ennél többet, csak akkor mikor kettesben voltunk a hálószoba falai között. Ott teljesen máshogy viselkedett.
- Általában az igazság fájni szokott. Tudod én szívesebben mondtam volna neked igent, de te mások előtt sem mersz felvállalni, nemhogy megkérni a kezemet. - Ha már az őszinteségnél tartunk akkor mindent el szeretnék neki mondani, mi eddig engem nyomasztott, hogy legalább osztozzon ezzel velem. Tényleg nem értem akkor miért nem volt erre képes.
- Apu iszonyú dühös fog lenni, ha Alexal való jegyességemet felbontom, én csak azt szeretném, hogy mellettem állj mikor a fejem felett összecsapnak a villámok. - Apám és Alex édesapja társak a cégnél is barátok is egyben, ezért is lesz olyan nehéz beadagolni, hogy meggondoltam magam és inkább a mostohabátyámmal élném vígan tovább az életemet.
- Hiányzik az ágyad. - Túrtam bele hajába, alsó ajkamba harapva élveztem, hogy nyakamat hinti be csókjaival, mindig is izgatónak találtam, ha ezt tette velem. Engedelmesen követem, most már biztosan elment a maradék józan eszem is. Ezt nem lenne szabad, de mégis annyira vágyom rá.
- De sosem fogunk odáig eljutni. - Szólaltam meg a csók után, mikor már a szobájában voltunk, az ajtónak préselt, én pedig már egyre türelmetlenebb voltam. Most úgy érzem, mintha semmi sem változott volna közöttünk, még mindig ugyan azok az érzelmeim iránta, ezen semmi sem változtatott és még mindig ugyan úgy kívánom, ha nem jobban.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 04.09.13 15:35

- Hát bízom benne, hogy amire Te vágysz az én vagyok. De biztosan nem tudhatom. - Viszont nagyon szeretném azt hinni, hogy ez tényleg így van, hogy Mia csakis rám vágyik és ebből kifolyólag soha többé nem leszek Őt képes megbántani. Nem tudom mi mást mondhatnék. De majd igyekezni fogok minden egyes nap a tudtára adni, hogy mennyire fontos nekem. Ha pedig valamit mégis elszúrok hát majd újra megpróbálom. Vannak hibáim... Olykor meggondolatlan vagyok és nem mindig hallgattam meg amikor kellett volna. Azt hittem, hogy tudom mit csinálok, de közben fogalmam se volt az egészről. Egy napon pedig a barátnőm elhagyott. Ez pedig betetőzött. Elképzelésem sincs már róla hogy hihettem, hogy minden rendben van, hiszen a szexen kívül már semmit sem tudtunk olyan jól együtt csinálni. Mindenben akadt valami kivetnivalónk és sokszor összekaptunk jelentéktelen dolgokon. Szóval, olyasmiket tettem, amiket ma már nem tennék meg. Most már egész biztosan másképp csinálnám. Pontosan erre és ezért szeretnék még egy esélyt kapni tőle, hogy bebizonyítsam, tudok más is lenni. Szeretnék az a férfi lenni, akit Ő maga mellett szeretne látni.
- Ha kimondtam volna, hogy nem szeretlek elhitted volna nekem? Minden szó nélkül? - Meglepettség, csalódottság... Ezzel most nagyon szíven ütött. Meglepett és iszonyúan tud most fájni. Jobban mint valaha. Egyszerűen nem akarom elhinni. Csak annyit kellett volna tennem, hogy a szemébe nézek és azt mondom már nem szeretem? Ő pedig csak elhitte volna? Ennyi? Egyszerűen csak elfogadta volna, hogy sosem szerettem, mert azt állítottam egy zavart pillanatomban?
- Te azt akarod, hogy fájjon? - Megértem és vállalom. Ha valóban azt akarja, hogy mindenek előtt fizessek meg azért, amit vele tettem, ám legyen. Ha fájdalmat szeretne okozni nekem kiváló úton halad. De nem baj. Majd ezt is kibírom valahogy. Számmora semmi sem lehet annál rosszabb és fájdalmasabb mintha ezentúl nélküle kellene élnem. Ha soha többé nem lenne képes megbízni bennem. Ha többé nem tudna szeretni engem.
- Melletted leszek, amikor csak szükséged lesz rám. - Most már mindig. Nem lesz könnyű. Sőt, iszonyatosan nehéz lesz mindezek után békét teremteni a családunkban. Nem fogják egykönnyen elfogadni. Ezzel számolnunk kell. Megteszem majd, amit csak tudok és tőlem telik, de mi van hogyha még ez sem bizonyul elégnek?
- Oh, már az ágyamnak is hiányoztál, de legfőképp nekem. - Még mindig olyan hihetetlen a számomra, hogy tényleg velem fogja tölteni a ma éjszakát. Mintha ez az egész meg sem történne. Mintha még mindig az erkélyen volnék Mia után sóvárogva.
- Nekem teljesen mindegy, hogy hol vagyok, ha veled lehetek. - Nekem most még egy pillanatra is nehezemre esik tőle elszakadni. De mégis megtettem. Elhúzódtam tőle majd lekaptam magamról a felsőmet. Ezután nagyon lassan végigsimítottam bársonyos bőrén egyre feljebb tűrve a ruháját combján, a derekán, az oldalán...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 05.09.13 13:41


to: Soan  

Volt esélyünk, mégsem éltünk vele. Ha adnék ennek a kapcsolatnak még egy esélyt akkor talán minden más lenne, vagy újból elkövetnénk ugyan azokat a hibákat? Őszintén fogalmam sincs, csak reménykedhetek abban, hogy tanultunk a hibáinkból és a második esélyt nem fogjuk elrontani. Mert én tényleg szeretnék vele újra megpróbálni, még ha nem is garantált a siker. De nekem ezért olyan döntést kell meghoznom ami végett sokan csalódni fognak bennem, főleg Alex, na meg apa. Őszintén nem tudom hogyan tudnék azután a szemükbe nézni, miután közöltem velük hogy én nem vagyok képes a házasságra, még nem csak mert nem a megfelelő személyhez készültem volna hozzámenni.
- Vágyom rád. - Úgy éreztem muszáj vele közölnöm, hogy a saját számból hallja és valóságos legyen számára, hogy tényleg még mindig akarom. Hiába is próbáltam erősen küzdeni az iránta érzett érzéseimmel és Alexet szeretni helyette mégsem voltam rá képes. Nem arról van szó, hogy a vőlegényemet nem szeretném, mert szeretem de úgy sosem fogom, mint Soant.
- Nem hittem volna el, de legalább tudtalak volna azért utálni mert ezt szeretted volna velem elhitetni és könnyebb lett volna tovább lépnem, vagy csak én szerettem volna, hogy ennyire könnyű legyen. - Ha tett volna valami olyasmit ami végett képes lettem volna megutálni biztosan nem vágynék rá most ennyire, vagy bármi rosszat képes lennék neki eltűrni mert tényleg szeretem? Fogalmam sincs, de nem szeretném ha ez kiderülne, mert nem akarom, hogy bármi rossz dolog is történjen velünk, már éppen elég volt ennyi is.
- Szerintem már akaratlanul is sok fájdalmat okoztam neked, szándékosan nem szeretnék neked még több fájdalmat okozni. - Ha neki fáj az őszinteségem akkor elhallgatok. De azért tartunk itt ahol most is, mert eddig nem voltunk képesek őszintén beszélni egymással, főleg arról nem amit egymás iránt érzünk. Ha biztosan tudtam volna hogy szeret akkor most nem más menyasszonya lennék és nem állnék szinte már az oltár előtt.
- Akkor is mellettem fogsz lenni mikor apám elé fogok állni és elmondani neki az igazságot? - Mert szerintem neki kell megtudnia, hogy mennyire hálátlan voltam vele szemben. Mindent megkaptam tőle, szó szerint és mégis ezt tettem vele. Nem voltam hozzá őszinte és titokban bele szerettem abba a férfiba aki a hőn szeretett és imádott asszonyának a fia. Ezt nehéz lesz beadagolni és még nehezebb nekik elfogadni, ha egyáltalán képesek lesznek megbarátkozni a tudattal.
- Te is hiányoztál nekem. - Nem múlt el úgy nap, hogy ne jutott volna eszembe. Miket beszélek?! Nap? Szinte minden pillanatomban csak rá tudtam gondolni és arra, hogy mit művelhet nélkülem, hogy vajon Soan már képes volt tovább lépni? Ilyen gondolatok megszállottja lettem mikor nem arra gondoltam mennyire hiányzik édes csókja vagy csak az, hogy egyszerűen mellettem legyen.
- Most már velem lehetsz. - Alsó ajkamba harapva néztem Soan félmeztelen testét, ez a látvány már annyira hiányzott, de főleg az ami ezek után szokott következni. Szemébe nézve hagytam neki, hogy megszabadítson ruhámtól, hogy újra az ismerős de rég nem látott látvány táruljon elé. De rég volt már mikor Soan fehérneműben látott, túl rég.
- Csak fél percre álljunk meg! - Semmi bajom a tempónkkal csak tudnom kell valamit mielőtt újra az ágyában kötnék ki.
- Tudom ez most nem a legmegfelelőbb alkalom, de egyszerűen muszáj tudnom, hogy ne legyen bűntudatom Alex miatt. Voltál mással is? - Biztosan volt, hiszen férfi alapszükségletét képzi a szex, de a saját szájából szeretném hallani. Egy rossz szavam sem fog lenni ezért hozzá, annyira nem, hogy kezem ösztönösen a nadrágjában lévő övcsatra tért, amit el is kezdtem kicsatolni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 07.09.13 18:06

- Bármit megtennék érted. - Én pedig soha többé nem fogom megengedni, hogy bárki vagy bármi kettőnk közé álljon. Egyszer engedtem, mert nem volt elég bátorságom ahhoz, hogy beismerjem és őszintén elmondjam neki, amit érzek. Még magamnak sem. Őt viszont nem tudtam semmiért sem hibáztatni.. Többek között azért sem, hogy elhagyott. Többé már nem volt oka velem lennie, kitartania mellettem, hiszen még arra sem voltam képes, hogy a szemébe nézzem és kimondjam, hogy mennyire szeretem, hogy milyen fontos nekem. Éppen ezért megtudom érteni ha a történtek után Ő inkább valaki mástól várta volna a boldogságot. Esélyt kellett adnom erre... Elengedni. Most már elképzelésem sincs róla, hogyan tudtam akkor megtenni... De talán kellett. Szükséges volt ahhoz, hogy mindketten ráébredjünk mire is van szükségünk valójában. Én csak azt akartam, hogy Ő boldog legyen. Időt adtam neki... Most már Ő is érzi, hogy velem igazán boldog. Elhagytam, mert úgy véltem nem szeretem eléggé. De én csakis Őt tudom szeretni.
- Én mégsem ezt láttam a szemeben. Nem azt láttam, hogy arra vágynál csak mondjam ki, hogy nem szeretlek. Úgy könnyebb lesz... - Nem gondolom, hogy valóban könnyebb lett volna. Ahogyan azt sem, hogy eleget tettem volna kérésének. Aljas volt tőlem hagyni, hogy kételyek között vergődjön. De mind addig én soha nem fogom azt állítani, hogy már nem szeretem, amíg ez nem így van. Soha. egyszer sem.
- Mia, azt hiszed hogy nekem nem fájt mindezt látni? - Ahogy egyre közelebb kerül egy másik férfihoz, én pedig semmit sem tehetek ez ellen. Mert akkor már nem tehettem. Meg kell adnom az esélyt neki arra, hogy boldog legyen. Mindig is önző voltam. Nem úgy bántam vele mindig úgy, ahogy kellett volna. Úgy éreztem, hogy ez a legkevesebb, amit megtehetek érte.
- Őszintén szólva én szerettem volna az apád elé állni és elmondani neki az igazságot, de boldogan átadom a vallomás lehetőségét, mert valószínűleg engem keresztben nyelne le. - Igen, ez eléggé nyilvánvaló. Soha sem tartott túl sokra. Persze ettől még jóember és köztudottan imádja Cassidyt. Soha sem tudná bántani.
- Ha pedig mégis rosszul fogadják a hírt, akkor sem mondok le rólad. Elmegyünk. Elviszlek innen, rendben? - Ennek a lehetőségét sem zárhatjuk ki. De nekem csak rá van szükségem, a támogatására... Mindent megfogok tenni azért, hogy együtt maradhassunk.
- Most már mindig veled leszek és vigyázni fogok rád. - Többé senki sem fogja megbántani. Még önmagamnak sem fogom megengedni. Így is túl sok fájdalmat okoztam már neki, amit valószínűleg soha sem tudom majd teljes mértékben helyre hozni, hiszen mindig emlékezni fogunk erre az időszakra.
- Annyira nehéz volt. Mindenkiben csak téged látni, azt keresni ami elveszett. Igen. - Tartozom neki annyival, hogy most őszintén feleljek a kérdésre. - Mind olyan volt mint Te, de mégsem. Még nem tudtam, hogy ez mit jelent. Szerettem volna válaszokat, de mindvégig a rossz személynek tettem fel a kérdéseket. Miért nem tudlak elfelejteni?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 09.09.13 0:26


to: Soan  

Szeretnék neki hinni és feltétel nélkül megbízni minden egyes szavában. Félelmeim nem állhatnak boldogságunk útjába. Mert adtam neki esélyt arra, hogy bizonyítson és most is adni fogok neki még egyet, utoljára. Nem retteghetek attól, hogy a történelem meg fogja ismételni önmagát és minden olyan fog lenni mint akkor volt. Valójában szeretném, hogy olyan legyen csak azokat a részeket nem akarom újra átélni ami ahhoz vezetett, hogy inkább külön útra tértünk. Mi ketten jó párost tudunk alkotni, csak tudnunk kell beszélni az érzelmeinkről, mert nekem szükségem van arra, hogy kimondja szeret és szeretni is fog. Iszonyúan romantikus alkat vagyok, de erősen próbálom titkolni, de ezért is van nekem arra szükségem, hogy Soan bevallja nekem, hogy mit érez irántam, nem elég ha csak egyszer mondja ki.
- Akkor mégis mit láttál? Azt, hogy mennyire kétségbe vagyok esve, vagy azt, hogy mennyire szeretném ha kimondanád, hogy szeretsz? - Tényleg könnyebb lett volna, ha csak azt mondja nem érez irántam már semmit sem, csak játék voltam számára. Akkor tudtam volna gyűlölni és nem fájtak volna annyira a nélküle eltöltött pillanatok sem.
- Már a legelején közbeléphettél volna... - Újra és újra ugyan ott kötünk ki. De most nem szeretném hangoztatni ismét azt, ha lett volna annyi bátorsága, hogy tudassa velem mit is jelentek neki, akkor nem is lett volna mit végig néznie, mert sosem menekültem volna Alex karjai közé, csak mert csalódtam benne. Nem szeretném hibáztatni ezért, mert sok mindenben én is hibás vagyok, ennyire erővel magamra is mutogathatnék, ha bűnbakot kellene keresni.
- Tartozok neki annyival, hogy tőlem tudja meg az igazságot, még ha nem is lesz elragadtatva tőle. Elképzelésem sincs arról, hogy hogyan fog reagálni. Félek, de ha ott leszel mellettem talán nem fogok ennyire. - Nekem csak arra van szükségem, hogy ott legyen és fogja majd a kezem, mikor apám szemébe nézve kimondom, hogy Soant szeretem. Biztos hatalmasat fog bennem csalódni, mert ugye az esküvő már a nyakunkon van és nem a legaktuálisabb időpont a mostani egy őszinteségi rohamra. De erre nem hinném, hogy van megfelelő időzítés amire mi készülünk.
- Ne mondj ilyet! Én szeretnék még abban az illúzióban élni, hogy minden rendben fog lenni. Egy ideig puskaporos fog lenni a hangulat, de aztán élhetünk itt boldogan egy párként. De ha tényleg minden húr szakadna akkor valahol máshol kell új életet kezdenünk. - Nehéz lenne itt hagyni apámat, de ha nem tud majd megbarátkozni a helyzettel más választásunk úgy sem lesz, mert nem lennék képes napról napra elnézni hogyan nézne rám a történtek után. Azért mégis megpróbálok optimista lenni és a legjobbakat remélni.
- Ahogy én is rád. - Nem vagyok törékeny, de mégis mellette annak érzem magam, szükségem van arra, hogy mellettem legyen és vigyázzon rám, arra hogy tudjam van kire számítanom.
- Erre hirtelen két magyarázatom is van. Az első, hogy azért nem tudsz elfelejteni mert nem is akartál. A második pedig az, hogy mert szeretsz, ezért nem voltál képes rá. - Ajkaira suttogva beszéltem hozzá, közben kihúztam nadrágjából az övét. Majd megcsókolva késztettem arra, hogy hátrálni kezdjen az ágy felé, szép lassú tempóban, hogy mire oda érünk a nadrágjából is sikeresen kibújtassam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 11.09.13 14:34

- Összességében igen... - Még sosem éreztem magam... Hát szóval, ennyire nem férfinak. Ha láttam, akkor miért nem tettem semmit? Akartam, de nem tudtam. Nem bíztam magamban. Nem hittem az érzelmeimben. Abban, hogy nekünk tényleg együtt kellene lennünk. Nem hittem abban, hogy képes lehetek erre... Nem akartam folyton csak bántani, de a kapcsolatunk utolsó néhány hete másról sem szólt, folyamatosan csak veszekedtünk. Érezni lehetett kettőnk között, hogy valaminek nagyon eljött az ideje. Én pedig egyre kevésbé hittem, hogy jól döntöttünk. Ellenkezőleg, hibásnak éreztem magam. Ezek után pedig nem voltam képes a szemébe nézni és kimondani, hogy szeretem. Nem tehettem meg... Akkor úgy éreztem volna, hogy magamhoz láncolom egyetlen szóval, amiben magam sem vagyok biztos. Önzés lett volna vele szemben. Ehelyett csak hallgattam és vártam mikor vágja a fejemhez, hogy Ő ezt így nem bírja már tovább. Tudtam, hogy idővel majd elég erős lesz ahhoz, hogy kimondja. Attól a naptól kezdve pedig neki csak jobb lesz, nélkülem. Minden egyebet elfogadtam. De már akkor elkezdett mardosni belülről a fájdalom, amint hagytam elmenni... Mégis mit mondhattam volna? Hiszen még most sem tudom hogyan mondjam el neki.
- Akartam... - Tudom, ez nem mentség. Sőt, nincs semmi ami most mentségemül szolgálna. Annyi minden van amit még nem mondtam el, amit megszeretnék tenni csak nem tudom hogyan kellene. Hogyan lehetne több hónapnyi szenvedést, küzdelmet önmagad ellen, sóvárgást, csalódást, fájdalmat, hibákat néhány mondatban kifejezni. Ez az amit már soha sem fogunk megtudni. Akár egész éjszaka idekint ülhetnénk és ezekről a dolgokról beszélhetnénk, de az elveszített akkor sem tudjuk már visszahozni, amikor nem voltunk egymás mellett.
- Nem biztos, hogy abban a pillanatban éppen rám kellene támaszkodnod... - Sosem ápoltunk különösebben jobb viszont Mia édesapjával. Megvoltunk pusztán tiszteletből, de nem hiszem, hogy ennél többről is beszélhetnénk. Ő nem szeretett volna egy fiút, én pedig nem akartam egy újabb apát. Ergo, engem elevenen fog fellógatni a mennyezetre majd megnyúzni. Szóval, nekem talán több okom is volna az aggodalomra és a félelemre mint neki, hiszen a lánya. Soha sem bántaná. De őszintén nem gondolom, hogy belefog egyezni a kapcsolatunkba. Nem fogja jó szemmel nézni a helyzetet, de engem még kevésbé. Miat azonban nem szeretném letörni ezzel... De nem véletlenül voltam olyan sokáig távol.
- Őszintén, én szeretnék veled osztozni az örömödben és hinni ebben az illúzióban, de nem tudok. - Nem tartom valószínűnek, hogy sikerülni fog. De ha mégis az hangos és csúnya lesz. Fogalmam sincs, hogy fogom kivívni magamnak az édesapja figyelmét és tiszteletét. Fogalmam sincs, hogy valaha megfog-e tűrni a lánya mellett. Gondolom eddig még nem igazán volt különösebb gondja, baja velem és addig nem is lesz, amíg meg nem tudja, hogy a lányára fáj a fogam. Mert onnantól már Ő is érdekelt lesz a dologban.
- Nem lennék képes elfelejteni téged, ahogy egyetlen veled töltött percet sem. - Nem tudnék már mást szeretni. És tudom, hogy többé soha senki sem tudna úgy nézni rám, mint Ő. Nem bírnám ki... Inkább elviselek bármit azért... A kevésbé szép napjainkra is éppen olyan tisztán emlékszem. Volt időm bőven felidézni az emlékeket az elmúlt hónapokban. Hogy mennyi mindent nem gondoltam komolyan, mennyi mindent nem mondtam ki, amit kellett volna, hogy mennyi mindent másképp csinálnék már.
Annyira elbűvöl már csak a puszta jelenlétével is, hogy mire feleszméltem már az ágyamon feküdtem. Még mindig olyan felfoghatatlan számmora, hogy most tényleg együtt vagyunk. Annyira vágytam már rá, hogy már szintre másra sem tudtam gondolni. De most kettesben vagyunk zárt ajtók mögött és én már alig várom, hogy ismét az enyém legyen!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 12.09.13 8:23


to: Soan  

Nem pont erre a válaszra számítottam, vagy mondhatnám úgy is, hogy ennél aztán jóval többre. Nem számít mennyire fájna az igazság, csak legyen velem végre őszinte!
- Ugye tudod, hogy ez nem volt kielégítő válasz? - Mert én komolyan szerettem volna tudni, hogy mit láthatott akkor a szememben és megint kitér a válaszadás lehetősége elől. Naiv voltam, mikor azt gondoltam, hogy most lehetünk egymással őszinték, vagy talán túl sokat várnék el tőle? Fogadjam el a tényt, hogy kutyából nem lesz szalonna, ahogy Soan sem tud változni? Nem vagyok rá képes. Nem kérek tőle sokat, csak annyit, hogy azokon a dolgokon változtassunk ami végett ide kötöttünk ki, ez kettőnk érdekében elkerülhetetlen lépések.
- De mégsem tetted. - Ha tényleg közbe akart volna lépni akkor most nem itt tartanánk, sőt lehet hogy már régen vissza tértem volna hozzá, ha lett volna annyi bátorsága és elém áll és mindent bevall, amit eddig elhallgatott előlem. Most pedig ott tartok, hogy Alex menyasszonya vagyok és a kitűzött nagy nap egyre közelebbinek tűnik.
- Akkor mégis kire kellene? - Hatalmas lépés lesz az ha színt vallunk mások előtt és tényleg azt szeretném ha ott lenne mellettem és tudnék rá támaszkodni ebben a nehéz időszakban. Mert bizony nem lesz gyerekjáték és biztosan sokan felfognak háborodni, páran megdöbbennek, mások szívrohamot kapnak, azért ezt mégsem akarom, főleg hogy apámnak álljon le a hirtelen ért sokktól a szíve.
- Soan, ha tényleg velem szeretnél lenni, kell hogy érdekeljen minket bárki véleménye is? - Persze ha apu ellenezné a kapcsolatunkat akkor azt tudomásul fogom venni, de semmit sem fog változtatni az érzelmeimen. Ha pedig apám tényleg annyira szeret akkor nincs más választása, meg kell barátkoznia azzal a tudattal, hogy bele szerettem abba a férfiba aki annak a nőnek a fia akit maga is szeret. Kissé bonyolult a mi családunkban a szerelmi szálak.
- Akkor most elevenítsünk fel pár pikáns emléket. - Már mindketten csak fehérneműben vagyunk és annyira közel egymáshoz, nem is tudom utoljára mikor éreztem ennyire közel magamhoz. Mikor már az ágyra keveredtünk finoman megcsókoltam, de gyorsan elhúzódtam tőle. Felkeltem és az éjjeli szekrényre tettem az eljegyzési gyűrűmet. Szótlanul vissza tértem hozzá, ölébe ülve tapadtam ismét ajkaira. Annyira abszurd, hogy most fogom megcsalni a vőlegényemet a szerelmemmel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 13.09.13 12:38

- A tekinteted szinte már kétségbeesve könyörgött azért, hogy kimondjam végre szeretlek, de nem tudtam. De arra sem voltam képes, hogy azt mondjam nem szeretlek és sosem szerettelek. - Talán még akkor sem tudtam volna megtenni, ha pontosan erre kér. Nem akarok arra gondolni, hogy mi mindent tettünk meg azért, hogy ez az egész véget érjen kettőnk között. Mert egyáltalán semmit sem kellett volna tennünk. De egyszerűen nem tudtunk megbízni már egymásban és ezért mindketten egyaránt hibásak vagyunk. Amiért megkérdőjeleztük a kettőnk kapcsolatát és pontosan ez vezetett a végéhez is. Amíg nem voltak kérdések, addig nem is volt mire választ keresni. Akartam, hogy neki könnyebb legyen, de túl önző voltam ahhoz, hogy képes legyek Őt elengedni. A mai napig képtelen vagyok erre. és most már sosem fogom megtenni!
- Tudom, önző voltam. - Önző voltam mindkettőnkkel szemben. Akartam, hogy neki könnyebb legyen, magamnak mégis képtelen voltam bevallani. Azt akartam, hogy velem maradjon. Talán túlságosan is ragaszkodtam. Tudtam azzal ha kimondom, hogy nem szeretem, hogy már nincs rá szükségem neki jobb lesz, nekem pedig iszonyatosan fájni fog... Önző voltam.
- Tudod, fogalmam sincs még hogyan kellene magamat elfogadtatnom az apáddal. - Előbb a nevelt fia, most pedig a lánya szerelme? Kemény. Ezért minimum megfog nyuvasztani különösen ha a tudomására jut, hogy Cassidy nem pusztán megcsalta velem a vőlegényét, hanem nekünk már korábban is viszonyunk volt egymással. Szóval, hogy már jóval előbb beférkőztem a lánya szoknyája alá mint gondolta, valaha is hitte volna.
- Én azt szeretném, amit Te akarsz. - Azt akarom, hogy neki most már tényleg jó legyen. Hogy további áldozatok nélkül is boldogok tudjunk lenni. Természetesen semmiről sem szeretnék lemondani, de ha mindenképpen szükséges gondolkodás nélkül adnék fel mindent kettőnkért.
Meglepetten néztem mit művel. Gondolom nem szeretné még most is azt érezni, hogy valaki kettőnk közé próbál állni. Elmondhatatlanul jó érzés volt ismét Őt simogatni. Végigsimítani az arcán, a nyakán, a vállán, a karján, az oldalán, megölelni, megragadni. Újra azt érezni, hogy az enyém! Hogy a teste minden egyes porcikája csak engem kíván!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 15.09.13 8:20


to: Soan  

Nincs is annál fájdalmasabb, ha az a férfi akit szeretünk nem képes arra, hogy őszintén bevallja számunkra az érzéseit. Volt már, hogy úgy éreztem ennél nekem több nem jár. Boldog voltam vele, de azt hittem a gyorsan lángra lobbanó szenvedélyünk már csak a múlté és azért nem képes beszélni az érzelmeiről mert nem akar nekem hazudni. Azt hittem nincsenek is érzései irántam, de viszont nem akar megbántani és ezért nem szól semmit mikor a legjobban szükségem lenne arra, hogy beszéljen.
- Pedig semmi másra nem vágytam csak arra, hogy végre képes legyél kimondani. - Sokáig kellett rá várnom, de mégis megérte. Akármi is történjék nekem mindig is Soan marad az a bizonyos nagy Ő. Hiába is önző, képes vagyok neki mindent elnézni, azt hogy nem volt képes előbb bevallani azt, hogy szeret. Már semmi sem számít, csak azt, hogy már nem kell reménykednem ebben, hiszen már képes volt bevallani.
- Igen, az voltál. De ugye csak voltál? - Nem akarok még egyszer átmenni azon, hogy hosszú hónapokon át el legyünk egymástól szakítva. Bárcsak tudnám hogyan tudnám közölni apámmal majd Alexal is, hogy nem szeretném az esküvőt, mert nekem csak Soanra van szükségem.
- Ezt még én sem tudom, de majd erre is fogunk együtt megoldását találni. Én vagyok a kis hercegnője még mindig és apu csak azt szeretné, hogy boldog legyek, ha látja melletted mennyire boldog vagyok akkor kénytelen lesz megbarátkozni a tudattal, hogy téged szeretlek. - Valami ilyesmire számítok persze a kezdetleges sokk után. De azzal is tisztában kell lennie drága apámnak, hogy talán sosem ismertem volna meg Soant, ha nem éppen az anyját nézte volna ki magának. Szóval végül is apunak köszönhetjük azt hogy egymásra találtunk.
- Megmutatom mit akarok. - Sokat mondó mosolyommal néztem rá, finoman bele túrtam hajába, majd újra megcsókoltam. Végre véget ért a sóvárgásom, mert újra megkaphatom azt amire igazán vágyok. Még mindig ugyan olyan hatással van rám, mint régen is volt. Halk nyögéseimből egyre hangosabb sikolyok lettek, ahogy testem minden porcikáját végig járta az a kellemes bizsergető érzés.
- Ugye most csak álmodok? - Mikor már szóhoz tudtam jutni hangot is adtam a kételyemnek. Hiába fekszik itt mellettem, hiába simogatom meztelen mellkasát és érzem teste melegét mégis annyira álomszerűnek tűnik az egész.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan 16.09.13 11:04

- Ha akarod még ezerszer mondom el... Ezerszer csakhogy megértsd. - Most hogy már mindketten tudjuk hol rontottuk el, hogy miben hibáztunk, hogy mit kellett volna másképp csinálnunk... Most már csak mindenki mással kellene elfogadtatnunk magunkat. Mondhatni, hogy egy egész násznéppel. Nem lesz könnyű, különösen neki nem. De bárhogyan is szeretném ebben már nem tudok a segítségére lenni. Semmit sem tehetek annak érdekében, hogy könnyebb legyen, minthogy végig ott leszek mellette, ha úgy érezné nem elég erős ahhoz, hogy egyedül végigcsinálja. De akkor is neki kell néhány napon belül az oltár elé sétálnia és szembesülni a valódi érzelmeivel. Nem csak a vőlegénye, hanem mindenki előtt. Biztosan iszonyúan kínos lesz, de még így is megéri. Csak egyszer kell végigcsinálnunk utána már mindenki tudni fog mindenről és nekünk nem kell tovább titokban élnünk, akár elfogadnak minket együtt, akár nem. Többé nem hagyom el... Az elkövetkező napokban lesz majd csak igazán szüksége rám, hogy érezze nincs egyedöl. Tudom, hogy eleinte majd nem fognak hinni nekünk. Különösen nekem nem. Cassidyt fogják majd áldozatként tekinteni. Őt szeretnék majd megóvni egy rossz döntéstől, vagyis tőlem.
- Most már itt vagy nekem, hogy figyelmeztess, ha valamit nem jól csinálok. - Szükségem is lesz a támogatására. Most először gondolom tényleg komolyan, amit teszek. Most először érzem azt, hogy ez tényleg fontos nekem, hogy nem szeretném még egyszer elszúrni. Tudom, hogy még egyszer már nem volna képes megbocsájtani nekem és akkor tényleg azt leszek kénytelen végignézni, ahogy egy másik férfival boldog, nem velem. Nem tudnám elviselni... Szóval, kerül ami kerül, de elfogom érni, hogy méltó legyek ahhoz, hogy engem szeressen.
- Időbe fog telni... - Ezzel mindketten tisztában vagyunk. Mégpedig nem kevés időbe. Először is a mérhetetlen dühét és csalódottságát kellene túlélnünk valahogy és elérünk, hogy Ő maga is túltegye magát a történteken. Elvégre semmire sem kényszeríthetjük és ami engem illet nem is akarom. Eleinte túl soknak fog tűnni mindaz, amit kérni szeretnénk. De én csak annyit akarok, hogy engedje meg, hogy boldoggá tegyem a lányát. De arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az egyedüli, az egyetlen lányáról van szó. Nekünk pedig elképzelésünk sincs arról, hogy mi játszódhat le benne. Biztosan nem ilyen jövőt képzelt el a kis hercegnőjének, hanem pontosan olyat, amit most Mia éppen maga mögött készül hagyni. Önmagát fogja hibáztatni... Vagy még jobb ha engem.
Mindig is szerettem benne, hogy ilyen lényegre törő tud lenni, ha valamit igazán akar. Mert egyébként sosem volt olyan könnyű megérteni vagy rájönni, hogy mivel tehetném a legjobbat, emiatt pedig sokszor megbántottam még akkor is ha csak Őt szerettem volna megóvni, magamtól.
Még mindig olyan hihetetlenül hat ez az egész, ahogy hajamba túrt, megcsókolt, felettem nyögdécselt, most pedig itt fekszik mellettem. Bármikor megtudom érinteni.

- Miért? Az álmaidban is velem voltál? - Mert én mindig csak ezekre a pillanatokra vártam. Mert tudtam, hogy nem zárhatjuk le csak így. Így nem érhet véget. Egész életemben azt bántam volna, hogy megtehettem volna, mégsem tettem semmit. El kellett volna mondanom, mégis hallgattam.
- Mert ha most is csak álmodunk én soha többé nem akarok felébredni ebből az álomból. Ha pedig ez a Te álmod, akkor megígérem, hogy többé nem foglak felkelteni belőle. - Legyen ez csak egy álom, de megfogom óvni bármi áron!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan

Vissza az elejére Go down

Egy magányos éjszaka az erkélyen - Mia & Soan

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Part 14 / 12
» [Küldetés] Éjszaka az étteremben
» Utcák és terek
» [Küldetés] Éjszaka az étteremben
» Művészeti és tudományos negyed

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Abrams & Pierce villa-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához