Here I am to tattoo you.

Emlékszem a napra, amikor jókor voltam jó helyen, vagy legalábbis valami hasonló. Ki hogy értelmezi, hogy egy koncert után összefut a bandatagokkal egy közeli kis kocsmában... Nem túl nagy szenzáció a dolog, azt azért valljuk be. Ahogy az sem, hogy felcsípnek. Az viszont annál inkább, hogy egy ideig dekoratív kiegészítő vagy valamelyik oldalán. Persze semmi komoly. De a jó viszony még mindig tart és imádom a fiúkat.
Most is épp azért vagyok ebben a cseszett nagy épületben, hogy egyik-másik óhaját sóhaját elégítsem ki egy-egy tetoválással. Hülye lettem volna nemet mondani erre. Egyrészt a baráti viszony, másrészt kurva jó reklám is. Szóval szépen idemasíroztam a kis felszerelésemmel és csak remélni tudtam, hogy nem piáltak be előtte, mert akkor tarkón vágom őket és itt hagyom őket, mert nem fogok szenvedni a vérzéssel.
Szóval végigmasíroztam a folyosók útvesztőjén, s odaértem a stúdióhoz, de ahogy belestem az ajtót már bántam, hogy nem vettem magamhoz némi bátorító felest, mert ziher, hogy idegrockerek lesznek, tekintve hogy a drága menedzserük ott szobrozik a fejét rázva. Filóztam, hogy bemenjek-e, de mire eldöntöttem volna, a fószer elhagyta a színteret. Hatalmas kő esett le a szívemről, s ahogy ő ki, én elkaptam az ajtót és beslisszantam. Már épp pakolták le a hangszereket ó, és itt volt az a csaj is, akinek kurvára soha nem tudom a nevét, de valahogy soha nem is érdekel annyira, hogy meg is kérdezzem.

- Tetoválóművészt rendelt itt valaki? - kérdeztem beintegetve nekik, s már szállingóztak is mellém, nagyokat fújtatva, izzadtan és fáradtan. Kivéve aki nem, ugyebár, de nem vettem tudomásul a csajról, ez mindig bevált, még amikor "barátnő" titulusban is voltam.
- Na! Ne legyetek már ilyen búval baszottak, Kate néni hozott nektek vidítót is - kacsintottam, majd a szemem valahogy hirtelen Ville szemével találkozott. Már egy ideje szarul néz ki, de mindig igyekeztem ezt nem tudatni vele. Elmosolyodtam, majd a következő szavaimat hozzá intéztem: - Ville, tudsz adni gyújtót? - mutattam föl egy csinos kis tekert cigit.

Here I am to tattoo you.

Mindig is valami furcsa, megmagyarázhatatlan érzés fogott el, amikor Ville-vel beszéltem, vagy csak egymásra néztünk. Úgy... kilibabőrösödtem a pillantásától, hát még amikor abban a megtisztelő helyzetben találom magam, hogy elmosolyodik nekem. Nem, nem vagyok szerelmes, az ilyesféle dolgokról még 20 éves korom előtt lemondtam, mert hülyeség. majd tíz év múlva. Talán. De azt kétség kívül nem tagadhattam le, hogy vonzódom hozzá. Egyszer-kétszer nyélbe is ütöttük ezt a fajta "kommunikációt". Na jó, már a gondolataim is érthetetlenek. Bár ahogy a szemébe néztem, tudtam, hogy ő is a közös élményeinkre gondol. Aztán már arra eszméltem, hogy ott áll előttem és kérdéseket tesz fel.

- Kösz... - mondtam visszafojtott levegővel és felé tartottam a cigit. Ez, nem is tudom, de valahogy természetes volt, hogy vele osztom meg, pedig nem is az ő csaja voltam. Illetve, hivatalosan nem. És valahogy a többiek sem szakították meg ezt a kis... rituálét. Csak reméltem, hogy a vernyákoló ribi sem fog odapicsázni és Ville nyakába akaszkodva szemmel gyilkolni engem.

- Öhh, Vespa asszem a kis kölykét akarja magára varratni, és egyéb kérés-óhaj-sóhaj teljesítésére vagyok itt. Ma én vagyok a jó tündér! Mindenki kívánhat hármat - kacsintottam rá, s újra nálam volt a cigi. Fantasztikus anyag, bár mondjuk én szart nem is kapnék soha, csak a minőség. - Azzal a faszfejjel meg ne is foglalkozz. Kis híján elsodort, ahogy bejöttem, annyit sem mondott, hogy "baszd meg", csak lila fejjel célba vette a kijáratot. Gondolom elmegy és szex közben megöl egy-két kurvát, hogy lecsillapodjon, aztán hazamegy az asszonyhoz bájvigyorral, körbepuszilgatja a kölköket és már most hányingerem van, ahogy ezt elmondtam... - fanyalogtam beszéd közben, majd ismét hozzám került a cigi és újra ő beszélt. Kellemes a beszédhangja, vagy ez már csak az, hogy kezdek betépni? Tudja a tököm...