welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 
Jennifer Ariadne Lively
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Josie ▲Danny - Once you care you're fucked!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 09.09.13 18:26

Eleinte még szépen válaszolgatok neki. Sőt, belemegyek ebbe az egész játékba, de aztán kezdek ráunni a dologra. Csak félvállról felelek neki, de amikor a kocsiba érünk és a cuccaim között kezd turkálni, már sok. A kelleténél valamivel erőteljesebben szólok rá és nyomom vissza az ülésbe. A bocsánatkérésére csak bólogatok. Nem igazán tud érdekleni. Ahogy az sem hat meg különösképpen, hogy sírni kezd. Nem fogom magam rosszul érezni miatta. A fene egy meg! Még mindig jobban járt így velem és inkább miattam bőgjön nekem az anyósülésen, minthogy otthagyjam annak a fickónak.
- Hát persze, gonosz boszorkány... - egyezek bele, ahogy motyogok az orrom alatt.
Végighajtok az utcákon és mire a nagy ház elé érek, már elszáll a dühöm. Beállok a földalatti garázsba és készülök, hogy kirángassam Josie a kocsiból. Csakhogy bealudt.
- Komolyan? - kérdezem a kihalt helységtől.
Válasz persze nem érkezik. Az lenne a csoda, ha valaki válaszolna! Kis hezitálás után - ahol megfordul a fejemben, hogy csak itt hagyjam a kocsiba és rázárjam az ajtót -, ölbe veszem és beszállva a liftbe, már úton is vagyunk legfelső szinte. Amint nyílik a lift ajtaja, már ott is állok a szűk folyosón az ajtóm előtt. Az egész felső szint csak az enyém. Mire találtam egy ilyen helyet!
- Ha megpróbálsz kirabolni, esküszöm, hogy kicsinállak! - mondom a még mindig alvó lánynak és leteszem a fekete, selyemlepedővel bevont ágyra én pedig a fürdő felé indulok.
Majd később foglalkozok azzal, hogy mit kezdje vele. Tényleg zuhany alá nyomjam, vagy hívjam a nővérét? Nem fűlik a fogam ahhoz, hogy találkozzak vele. Igaz, ahhoz sem, hogy Josiet pesztráljam.
- Csak ma este... egyetlen alkalommal - fogadkozok saját magamnak, ahogy ledobálva a ruháimat belépek a zuhany alá.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 09.09.13 18:46

Abban tuti, hogy igaza van, hogy azzal járok jobban, hogy ő szól rám és törik el a mécses, mintha az a fickó csinált volna valamit velem, akit odabent kiütött. Bár most egyikkel sem vagyok tisztában, úgyhogy csak a sírás marad. De legalább azt eléri, hogy nem piszkálom a cuccait a kocsiban, és nem pakolom ki a kesztyűtartót, pedig tényleg simán megtenném, ha szabad utat adott volna. Ami pedig innen történik már nem nagyon jut el hozzám, ugyanis lassan a kinti fények és az ütemes zötykölődés hatására elalszom. Végülis ez a jobb, mintha egyszerűen elájulnék igaz? Bár valahol a kettő közötti az állapot, amibe kerülök. Egy a lényeg, nincsenek zavaró álmok, és semmi hasonló, amit most nem akarok. Nem is érzékelem, amikor megállunk, majd végül nyílik az ajtó és karba vesz, hogy felvigyen. Pedig tuti, hogy eléggé csodálkoznék, hogy mekkora helyen él. Az én kis motelszobám azt hiszem elférne a... liftben, vagy az előszobájában háromszor. Úgyhogy határozottan nagy a tér. Amikor az ágyra kerülök kényelmesen elnyúlok, szinte félálomban motyogok valamit, ami tuti, hogy egyáltalán nem érthető. Őszintén szólva azt én sem akarnám, hogy felhívja a nővéremet. Tuti, hogy csak lecseszést kapnék, vagy valami még rosszabb, őszintén szólva örülök, hogy azóta nem kellett vele találkoznom, pedig tudja, hogy hol lakom, mint ahogy tuti, arról is értesült, hogy kórházba kerültem. De hát nem érdekelte igaz? Miért is érdekelne bárkit!
Eltelik vagy tíz perc, negyed óra, mire lassacskán kezek magamhoz térni. Iszonyatosan kótyagos vagyok és a fejem is hasogat, de a zuhany csobogása egyszerűen felébresztett, vagy az, hogy nem mozog alattam a kocsi, vagy a fene tudja. Annyi biztos, hogy erősen hunyorgok, hiszen valószínűleg ég a villany és fogalmam sincs, hogy hol lehetek.
- Hahó! - kiáltom el magam, vagyis annak szánom, de inkább csak valami buta krákogás lesz belőle, amit nehéz hova tenni. Megpróbálok feltápászkodni az ágyról, de őszintén szólva ez az ágynemű valami borzalmas! Iszonyatosan csúszik és úgy, hogy egyébként is valahol a nulla körül tendál most az egyensúlyérzékem, egyszerűen lendületből vágódom el a padlón. Még megpróbálok valami elérhető után nyúlni, ami történetesen az éjjeliszekrényen lévő lámpa zsinórja, és tökéletesen sikerül magamra rántani még azt is. Nem elég a tény, hogy leestem az ágyról, igazán remek!
- Valaki! - próbálkozom egy újabb mostmár inkább elhaló nyöszörgéssel. Forog a világ, pocsékul vagyok, és már meg sem próbálom rávenni magam, hogy feltápászkodjam innen. Azt meg végképp nem akarom felmérni, hogy mennyire sikerült beütni a térdemet, és a magamra rántott lámpa okozott-e valamilyen sérülést.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 09.09.13 19:21

Ennyire még nem esett jól zuhany, mióta az eszemet tudom. Csak állok a víz alatt és a langyos zuhatag még azt is kimossa az agyamból, hogy ki van a hálószobában. Annyira könnyű róla elfeledkezni. Bármi is volt a pontos ok, amiért magammal hoztam, mostanra már lényegtelenné vált . Egyszerűen csak ott van az a lány és majd elmegy, ha magához tér. Remélhetőleg a tárcám nélkül!
Talán képes lennék még akár fél óráig is ott állni, ha nem hallanám meg a zajt. Először csak kidugom a fejem a zuhanyból, majd elzárom a vizet is. Fülelek. Ha felébredt és most az egész szobát átrendezi, nem fog jókedvemben találni. Bármennyire is ellazított a víz, most újra morgolódni kezdek és kikászálódok a fülkéből. Gyorsan áttörlöm a testem, magamra kapok egy fekete farmert - itthonra az is megtesz -, majd a nyakamba a törölközőt és miközben a sliccemmel bajlódok indulok a szoba felé. Alig nézek fel, már látom, hogy nincs a helyén a lámpám. Körbevizslatok a szobában. Minden más a helyén. Nagyot sóhajtok. Ekkor látom meg a földön lévő Josiet.
- Sikerült felébredni, Csipkerózsika? - kérdezem meg, csak azért is visszatérve a tündérmesékhez.
Kíváncsi vagyok, hogy ez a kevés alvás mennyit tisztított az agyán. Remélem legalább annyit, hogy rájöjjön ki vagyok és ne akarjon újra rám mászni. Nincs sok kedvem hozzá. Vele meg főleg nem. Tényleg túl sokat tudok már róla ahhoz, hogy képes legyek ugyanúgy nézni rá, mint első alkalommal.
- Tervezed a szoba többi részét is szétrombolni, vagy ennyi elég volt? - kérdezem, de még ekkor sem vagyok benne biztos, hogy tényleg észnél van-e.
Végül csak odasétálok hozzá és ha kéri a segítségem, ha nem, megfogom a karját és leültetem az egyik székre. Keresem a tekintetét és már éppen feltenném neki a következő kérdésem, amikor mégis megálljt parancsolok. Még mindig nem döntöttem el, hogy mi legyen vele. De ha tud magáról, akkor már igazán eldöntheti ő a folytatást, nem így van?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 09.09.13 20:05

Mondhatnám, hogy jóleső lenne az alvás, de az a baj, hogy ez most már, mint amit megszoktam. Amikor kiütöm magam és szinte ájultan kerülök ágyba, akkor reggelik nem is térek magamhoz, és olyankor maximum egy kis fejfájás marad, de egész jól leszek a végére. Most viszont, amikor magamhoz térek alig telt el 10-15 perc, és iszonyatosan pocsékul vagyok. Valószínűleg a dolgok kombinációja nem hagyja, hogy a testem normálisan reagáljon, márha bármi normálisnak mondható akkor, amikor az ember be van állva. Mindegy, annyi most a tuti, hogy iszonyatosan forog a világ, fáj a fejem, és képtelen vagyok érdemben lábra állni, aminek az a következménye, hogy amikor megpróbálok lekászálódni az ágyról remekül elzúgok a padlón és még a lámpát is magamra rántom. Talán mázlim van, hogy nem valami üveg cuccról van szó, mert valószínűleg akkor még össze is szabdaltam volna magam és hát vágás az elég sok van rajtam már így is. Megpróbálok szólni, hogy egyáltalán ki van itt, mert azt sem tudom, hogy hol a fenében vagyok. Értetlenkedve nézek rá, és csak lassan áll össze a kép. A kérdése inkább költőinek mondható, hiszen minden bizonnyal látja, hogy fogjuk rá, felébredtem.
- Danny? Hol vagyok, és... és miért? Hidd el, tényleg nem tudom, hogy hol van Tim, és azt se, hogy a nővérem merre jár! - legutóbb ugye ezt akarta tudni, szóval én még mindig itt tartok. Aztán persze megkapom a gúnyos kis megjegyzést a lámpával kapcsolatban, ami végképp nem lep meg. Bár még nem teljesen tiszta a fejem, de hogy tőle nem vártam mást, az is biztos.
- Képzeld nem direkt csináltam... - hagyom hogy felsegítsen, mert totál nem lennék képes magamtól felállni, úgyhogy nem lenne értelme ellenkeznem vele igaz? Ennyi logikám még nekem is van, annak ellenére, hogy eléggé ki vagyok ütve még most is. Rá pillantok, ahogy néz és tényleg nem értem, hogy miért hozott ide. Arról, hogy az elmúlt órákban mi történt velem, persze halvány sejtésem sincs, olyan ködös minden hogy ihaj!
- Tudom, hogy azt akarod, hogy ne legyek itt... szinte süt rólad... - sóhajtok egy aprót. Nem tudom, hogy mit csinált vele Jas, vagy egyáltalán, hogy mi történt vele, ami miatt ilyen lett a jelleme, de abban biztos vagyok, hogy a háta közepére se kíván, de akkor nem értem, hogy mégis miért vagyok most itt. Megint valamit ki akar szedni belőlem? De azt megtehette volna a kórházban is igaz? Vagy eljutott hozzá az info, hogy megpróbáltam leugrani a tetőről és után nem akart még jobban kiborítani? Nem tudom, de megpróbálok erőt venni magamon és lendületből felállni a székből. Persze esélytelen, csak annyit érek el vele, hogy a hirtelen mozdulattól és az egyébként is brutális szédüléstől, meg a bennem lévő anyagoktól mostmár végképp beáll a várva várt ájulás. És ebből nem fogok felébredni magamtól tíz perc múlva, az egyszer tuti.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 09.09.13 21:15

A zuhany hosszú percekre képes elfeledtetni velem, hogy ki alszik éppen az ágyamon. Ez pedig egész jó érzés. Úgy tekintetni, hogy ez is csak egy átlagos, jól sikerült nap, átlagos lezárása. Csakhogy a víz csobogásán átszűrődő zajok visszarántanak a valóságba. Egy perc múlva már törölközővel a nyakamon, félmeztelenül ott állok a szobám közepén. Hamar összerakom, hogy mi is történt pontosan. A hang forrása is megvan. Az éjszakai lámpán. Nézve a darabjait, az sem nagyon fog már nekem világítani, bármit is kezdek vele. Gyorsan felmérem, hogy más nincs a földön. A lámpán és rajta kívül. Az már csak a ráadás, hogy felismer és kimondja a nevem. Most már igazán jó úton vagyunk.
- Szereted, hol vagy? Azon kívül, hogy a földön - próbálom egy kicsit rábírni, hogy használja az agyát.
Remélhetőleg már annyira észnél van, hogy ő is rájöjjön a "hol"-ra. A miért pedig. Nos, arra én sem igazán tudok válaszolni, úgyhogy inkább csak vállat vonok. Persze vannak okaim, de az igazi, amiért elkezdtem vele törődni, azzal én sem vagyok tisztában. Talán jobb is így.
- Nem érdekel Tim, a nővéred meg még úgy sem. Ha soha nem látom viszont, az is túl korán lesz - közlöm vele amolyan megnyugtatásként.
Még csak nem is hazudok. Na nem azért tértem jobb belátásra, mert ő azt kérte, ne keressem meg a fickót. Egyszerűn csak bármilyen nyomra is jutottam, mind zsákutcának bizonyult. Végül rájöttem, hogy nem éri meg az időm és a pénzt. Hagyom a bosszút a fenébe. Úgyis, minél jobban halványul az emlék, annál kevésbé érdekel, hogy bosszút álljak. A nővére pedig? Őt tényleg nem akarom többet látni, úgyhogy eszemben sincs megkeresni.
- Örülök neki, hogy nem szándékos volt - mondom egész komor hangon, majd csak odalépek hozzá és segítek neki felkelni a földről.
A széken már sokkal jobb neki. Ráadásul ahhoz már közelebb van az ajtó. Nem elhanyagolható tény, nem igaz?
- Mondtam egy szóval is, hogy most azonnal tűnj el innen? - kérdezem és akaratlanul is megemelem a hangom egy pillanatra.
De semmi több. Nem vagyok sem mérges, sem ideges. Ez csak így csúszott ki a számon.
- Mi lenne ha nyugton maradnál? Felőlem elférsz itt, amíg... - kezdek bele, de ahogy mocorogni kezd, abbahagyom a beszédet.
Utána pedig már semmi értelme folytatni, hiszen elájul. Egy újabb sóhaj és odalépek hozzá. Elég valószínű, hogy tényleg ájult és nem narkolepsziás, hogy csak így bealudjon. Tudom én, hogy mit kellene tenni, hogy felébresszem, mégis hezitálok. Baj lenne, ha így hagynám?
- Mi lenne, ha inkább csak aludnál és nem ájultan kellene pakolásznom téged mindenhova? - teszem fel a kérdést, de mivel nincs magánál így nem nagyon válaszolhat.
Végül előveszem a bevált pofozós módszer. Ha ez nem válik be, akkor egy adag víz az arcába. Majd csak sikerül elérnem, hogy kinyissa a szemét! Amikor ez legalább egy percre megtörténik, átviszem az ágyra. Innentől már hagyom, hogy aludjon - remélhetőleg alvásról lesz szó -, én pedig elnyúlva mellette bekapcsolom a tévét. Aztán jöhet a várva vált alvás nekem is. Persze, biztos, ami biztos alapon előtte ellenőrzöm, hogy bezártam-e az ajtót és a kulcsot magam mellé tettem. Nem akarom, hogy meglépjen a kis vendégem, mielőtt felébredek. Főleg nem egy-két cuccommal.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 09.09.13 21:40

Igen, azt hiszem valamelyest magamhoz téretem, vagy legalábbis mondjuk, hogy valami olyasmi, mert legalább már addig eljutok, hogy felismerem őt. És persze hogy azonnal azt feltételezem, hogy megint akar valamit. Információt, vagy bosszút, vagy a jó ég tudja, hogy mi a francot, de... én már csak azt szeretném, hogy szépen mindenki hagyjon békén és kész! Azért ezt fel lehetne fogni nem? A kérdésére tényleg próbálom megerőltetni az agyam, ami igazán nehezen megy most. Erősen ráncolom a homlokomat.
- Nálad? - próbálok meg tippelni. Végülis a berendezés, meg hasonlók alapján és hogy ilyen otthonosan mozog ez gondolom nem egy motel szoba, hanem a saját lakása. Így pedig még furcsább, hogy ide hozott. Bajba kerültem volna és esetleg azért csinálta? De... annak sincs semmi logikája, hiszen az őt miért érdekelné? Csak, mert fél Jastől? Viszont azt tényleg nem akarom, hogy megint kérdéseket tegyen fel nekem, de úgy fest, hogy erre nem kerül sor. Fellélegzem, amikor kiderül a dolog, nem akarom, hogy Jas ide jöjjön, vagy egyáltalán bárhol összefutni vele.
- És... és mi történt? - pillantok még rá, mert tényleg semmire sem emlékszem, hogy miért hozott ide, hogy mi történt, ami miatt így döntött. Elég nagy lehetett a gáz, ha nem hagyott ott, ahol voltam, legalábbis gondolom. Totál kiesett minden, és most annyira, hogy még részletek sincsenek, pedig minimálisan azok szoktak lenni, de ez most egyértelműen valahogy más. A kérdésére, amit finoman szólva is kissé talán ingerülten tesz fel, vagy a hangja erre utal csak megrántom a vállam és a szemére mutatok, vagyis a szeme irányba... kb.
- Te nem, de a tekinteted azt kiabálja. - ennyit még ilyen állapotban is leszűrök. Kettőnk közül mindig is Giselle volt az okosabb, de nekem meg valahogy van egy természetesen beleérző képességem. Azt hiszem ezzel kompenzálta a sors, hogy a testvéremnek adta a nagyobb iq-t. És már csak azért is megpróbálok felállni, hogy elmenjek, mert tudom, hogy a háta közepére se kíván igazából, de ez nem olyan egyszerű, mint ahogy tervezem. Amint felállok, hirtelen is, és amúgy is szédültem, olyan hirtelen sötétül el a világ, hogy az elmondhatatlan. Innentől már nem sok minden jut el hozzám, csak a nagy semmi van és végülis erre vártam. Nem is akarok magamhoz térni, reggelig jó lenne így maradni, és akkor kialszom magam, de nem jelennek meg az álmok és a rémképek. Talán egy fél pillanatra kinyitom a szemem, de már végképp nem vagyok beszámítható, úgyhogy alig érzékelem, amikor az ágyra kerülök. Félálomban fúrom bele magam a puha ágyba, magamhoz ölelve a takaró/lepedő szélét és már újra csukódik is le a szemem. Jó eséllyel nem fogok felkelni reggelig, és nem, nem fogok lelépni semmivel, ami az övé. Ennyi jó érzés azért belém is szorult és valószínűleg az után, amit az a fickó az italomba tett, nem leszek reggel sem tökéletesen ahhoz, hogy csak úgy csendben el tudjak osonni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 09.09.13 22:33

Valamiért ki akarom csikarni, hogy egy kicsit gondolkozzon. Nem olyan sok lehetőség van, ahol kiköthetett. Már kezdem azt hinni a percnyi hallgatás után, hogy mégsem fog neki menni. Túl nehéz a kérdés, vagy ő nincs annyira észnél, hogy válaszolni tudjon. Végül csak ráérez arra, hogy hol lehet. Egy vigyorral bólintok, hogy tudassam vele, jól tippelt. Tényleg nálam kötött ki. Nélkülem persze sokkal rosszabb helyen lenne - már ha élne. De ezt most nem szándékozom vele közölni. Most nem vágyok se köszönetre, se semmi másra.
- Inkább mi történt volna - javítom ki a kérdését, majd eléggé lerövidítem a sztorit. - Nem volt kedvem hagyni, hogy kinyírasd magad, miután a pasas, akivel voltál már eléggé bedrogozott. Bármilyen furcsa is, van lelkiismeretem és ez már túl sok lett volna. Úgyhogy én szedtelek fel helyette ma estére - magyarázom szépen összefoglalva mindent, beleszőve a legvalószínűbbnek tűnő okot is.
Legalábbis ez az egyetlen elfogadható számomra, amiért elhoztam onnan és itt kötöttünk ki. Tény, nem akarom itt látni. Ahogy az is, hogy nem akarok semmi védelmező szentet játszani az életében. De attól még ma elviselem, hogy itt van. Csakhogy ő ezt már nem várja meg. Mielőtt mindent közölhetnék vele, elájul. Tényleg k*rva jó!
De minden morgolódásom ellenére, miután legalább egy pillanatra sikerül magához térítenem, már át is teszem az ágyamra. Rá a takaró, és hagyom aludni. Nem zavartatva magam alsóra vetkőzök és befekszek mellé. A nyakamban lógó törölközőt csak ledobom a székre. Most nem érdekel a rendetlenség. Bekapcsolom a tévét és még egy kicsit váltogatom a csatornákat. Aztán biztos, ami biztos alapon kulcsra zárom az ajtót és csak utána alszok el.
Egész éjszaka elég nyugtalan vagyok. Nem tudok teljesen ellazulni és úgy aludni, ahogy máskor. Mintha az agyam nem lenne hajlandó elfogadni, hogy le kellene állnia és pihenni. Ezért is ébredek fel valamikor hajnalban. Onnantól kezdve már nincs alvás. Csak fekszek, majd jobb híján az ablaknál állva elszívok egy cigit. Közben szinte percenként hátrapillantok Josiera. Még mindig reménykedek abban, hogy az egész az álmom része és nem érte el, hogy bármiféle érzelmet, törődést mutassak felé. Nincs ínyemre, hogy valami sebezhető, jótét lélek váljon belőlem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 9:09

Azt hiszem azon lepődne meg a legjobban, de meg sem fordulna a fejemben, hogy bármit is megköszönjek neki, azt pedig főleg nem, hogy megmentette az életem, ha ilyesmi felmerült. Mondjuk talán valahol mélyen hálás lehetek érte neki, de nagyon-nagyon mélyen, ahonnan igazán nehéz ezt az érzést ma már előásnom. Végül sikerül rájönnöm, hogy hol is vagyok, a lakásán, ami persze furcsa és határozottan meglepő, de mégis azt feltételezem, hogy okkal hozott ide, bár úgy fest, hogy nem azért, mert megint tudni akar valamit. Egyébként se tudok semmit és nem is akarok belefolyni a nővérem piszkos kis ügyeibe. Azért mégis rákérdezek, hogy mi történt az elmúlt pár órában, mert nagyjából semmi se rémlik belőle. A válasza hallatán viszont - azzal ellentétben, ami logikus lenne - csak elhúzom a számat. Láthatóan ne igazán értékelem a dolgot.
- És mégis ki kért meg erre? Miért kell mindenkinek a saját hülye lelkiismeretével szívatni engem? És, ha nekem az lett volna jobb, ha kinyír? Az a hülye doki se hagyta, hogy... hogy a tetőről... - megrázom a fejem és ez az a pont, ahol megpróbálok hirtelen felállni, hogy lelépjek innen. Most komolyan, miért kell beleszólni az életembe... vagy a halálomba? Van rá esély, hogy Danny se épp erre a reakcióra várt tőlem, de nem érdekel, főleg akkor amikor megint minden elsötétül és eljön az a jótékony ájulás, amiért minden este küzdök, ami miatt nyomom magamba a bódító szereket. Úgyhogy az már nem jut el hozzám, amikor ágyba kerülök, mint ahogy az sem, hogy bekapcsolja a tv-t, de az tuti, hogy nem akarnék reggel elvinni innen semmit. Jó eséllyel amúgy is hasogatni fog a fejem és örülök majd neki, ha sikerül valahogy hazajutnom.
Az éjszaka számomra legalábbis teljesen eseménytelenül és mély alvásban, vagy ájulásban telik, alig mozdulok, csak talán egy-két alkalommal fordulok kicsit át a másik oldalamra. Az sem jut el hozzám, hogy Danny mennyire nem tud aludni és hogy hajnalban fel is kel, csak valamivel később a cigi kesernyés illata piszkálja meg az orromat, és a miatt nyitom kicsit ki a szemem. Lassan kezd csak el derengeni a tegnapi nap, vagy éjszaka, úgyhogy ösztönösen egészen kicsire húzom össze magam, a takarót úgy ölelve mintha csak menedéket nyújtana. Utálom a reggeleket és a hajnalokat meg még inkább. Ilyenkor túl tiszta a fejem, és az már-már elviselhetetlen tud lenni. Összeszorítom a szemem, nem akarok sírni, de ilyenkor ez egyáltalán nem ritka. Az enyhe fejfájás is meg van persze, ami már szinte megszokott vendég ilyenkor. Aztán találkozik össze a tekintetem Danny-vel, aki fura módon ébren van, ő dohányzik ott az ablakban és engem néz. Feltornászom magam ülő helyzetbe csak így szó nélkül, aztán felhúzom a térdeimet magam elé és szorosan átölelem őket.
- Korán van, hány óra? - kérdezem meg tőle egész halkan, szinte suttogva. Nem is tudom, ilyenkor valahogy ez akaratlanul jön, kint még szinte sötét van, a hajnal még Vegasban is az az időszak, amikor egész nyugodt minden, ilyenkor a bulizók már kiütötték magukat, a dolgozók pedig még nem keltek fel. Aludnom kéne még, túl hosszú a nap és én tökéletesen nem tudok olyankor mit kezdeni magammal, csak marad a téblábolás, és valahogy elütni az időt, amíg el nem jön az este, hogy ugyanaz legyen, mint ma. Hát ezért nem volt értelme annak, amit tett, hogy ide hozott, hiszen ma ugyanazt fogom tenni, mint ahogy mindig is, és akárhogy is nézzük ez egy rohadt időzített bomba, bármikor felrobbanthat és akkor annyi.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 13:05

Készségesen mesélem el az estét neki. Legalábbis a lényeges részeket. Amik igazából nem történtek meg. Nem várok köszönetet, egyszerűen csak közlöm vele, hogy mi lehetett volna. Talán egy pillanatra meglep a válaszával. A fél mondattal, amit nem fejez be. De nem kérdezek semmit. Nem akarok még ennél is többet tudni róla. Nem akarok ennek az egész "eldobom-az-életem" baromságának a része lenni.
- Senki nem kért meg, de tudhatnád már, hogy úgyis mindig a saját fejem után megyek - vonok vállat és többet nem mondok.
Amúgy sem sok esélyem lenne rá, tekintve, hogy pár perccel később már ájultan fekszik ott előttem a székben. Megpróbálom magához téríteni. Jobban örülnék, ha aludna. Az valahogy megnyugtatóbb. Amikor remélhetőleg ez megtörténik, már teszem is át az ágyamba, én pedig az ajtó bezárása után helyezem magam kényelembe mellette. Az egész estém úgy egy rakás semmi, ahogy van. Alig alszok pár órát, ennek köszönhetően még ahhoz is fáradt vagyok másnap hajnalban, hogy emiatt mérgelődjek. Csak felkelek, visszaveszem a farmert és jobb ötlet híján elszívok egy cigit. Tudom, hogy nem kellene jobban rászokni, de kezd megszokássá válni, hogy ezzel indítom a reggelt. Már épp oltanál el a szálat a felismerés után, amikor összeakad a tekintetem Josie álmos szemeivel. Fene se tudja miért, de elmosolyodok. Nem olyan fölényes, beképzelt módon.
- Túl korán - jegyzem meg, majd a falon lévő óra felé bökök. - Fél öt. Jobban teszed, ha alszol még egy keveset. Ilyenkor még a reggelit sem szállítják - magyarázom és tényleg arra várok, hogy visszaaludjon.
Végül csak úgy döntök, hogy adok neki választást. Nem küldöm el, erről szó sincs. Már egész kezdem megszokni, hogy itt van. Végül is, ha az ájulástól eltekintünk, nincs is vele olyan sok bajom.
- De ha gondolod, a zuhany arra van - intetek a fürdőszoba felé. - A sarokban vagy egy kosár. Abban találsz pár levetett női ruhát. Válogass nyugodtan közülük. Senki nem jön vissza értük. Onnan azt viszel el, amit csak akarsz - mondom kicsit hosszabban a szükségesnél.
Tényleg neki adom bármelyik ruhát. Azt viszi, amelyiket akarja. Felőlem az egész kupacot elviheti. Legalább nem nekem kell őket kidobnom a hónap végén. Még szívességet is tesz vele, ha felveszi valamelyiket.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 13:39

Nem lep meg, hogy egyszerűen elsiklik a szavaim felett, én is ezt tenném a helyében, mindenki ezt teszi. Csak azért vagyok most itt, mert azt nem akarta végignézni, hogy eltesznek láb alól, a kórházba is csak azért vitt be, és a doki is csak azért húzott be az épület széléről, mert nem akarta, hogy én vágjam ketté a karrierjét. Sok rohadt önző tett, és hogy pont felém irányul, az egyiküknek se számít, bárki más is lehetne. Eddig is láttam rajta, hogy a terhére vagyok és tényleg megpróbálok elmenni, hogy ez ne így legyen, de nem megy. Erről már nem én tehetek, hanem az a pasi, aki az italomat felturbózta kicsit. Az ágyban viszont már kényelmesen elnyúlok és a takaró szélét magamhoz ölelve alszom el az ájulás után. Így van ez minden este, úgyhogy mondhatni profi vagyok benne. Alig moccanok meg, szóval tényleg nem sok vizet zavarok, maximum elfoglalom az ágy felét, ami mondjuk nem kicsi, és én nem foglalok olyan nagy helyet.
Hajnalban kezdek csak magamhoz térni, amikor a cigaretta füst kesernyés illata az orromba furakszik. Álmosan nyitom ki a szemeimet és talán tényleg jobb lenne, ha visszaaludnék, de tudom, hogy ez már nem megoldható, mert akkor túl sok rossz kúszna be az álmaimba és azt nem akarom. Körbepillantok és hamar megtalálom Danny-t, aki épp kifelé néz az ablakon, aztán az a mosoly az arcán, amikor észreveszi, hogy már nem alszom. Furcsa... egy kicsit talán megnyugtató. A szavaira viszont csak megrázom a fejem, miután feltornásztam magam ülő helyzetbe és átöleltem a térdeimet.
- Azt nem... csak így nem tudok aludni, nem akarok. - egy pillanatig félelem csillan a szememben, de aztán újra átveszi a helyét az álmosság kellemetlen tompasága. Tényleg eszem ágában sincs aludni, nem merek, egyszerűen félek attól, amit álmaimban láthatok. Persze az ember nem mindig emlékszik azokra a képekre, amik alvás közben jönnek elő, de én nem akarok kockáztatni. Szerencsére van másik lehetőség is, és a zuhany talán jót tesz, talán felébreszt kicsit.
- Jól van, köszi, és ígérem, hogy nem veszek el semmit... tényleg! - értem én az apró célzást, hogy onnan bármit elvihetek. Eszem ágában sincs tőle lenyúlni valamit, egész normális volt most a maga módján, és azért annyira még nem süllyedtem le, hogy attól lopjak, aki kényelmes ágyba pakolt legalább egy éjszakára. Szóval feltápászkodom és a fürdőszoba felé veszem az irányt. Még nem teljesen stabil a járásom, de már nagyságrendekkel jobb, mint amit tegnap produkáltam, szóval menni fog ez. Behajtom az ajtót, és szépen levetkőzöm. Túl nagy a tükör! A motelben egész kicsi és ez egyáltalán nincs ellenemre. Gyorsan ellépek hát előle és beállok a zuhany alá. Nagyon jól esik most, ahogy a finom cseppek simogatják végig a bőrömet és azért az sem utolsó, hogy itt patyolat tiszta minden. Persze, nálam is lehetne az, ha szánnék rá időt, hogy takarítsak, de az igényességem elveszett útközben. Nem állok sokat a víz alatt, mert nem tudom még, hogy mennyire stabil a lábam, szóval egy jó tíz perc múlva már el is zárom a csapot, hogy gyors szárítkozás után az említett kosárban kezdjek el nézelődni. Miért minden rövid ujjú mégis? Elhúzom a szám és a földre ledobott saját felsőmre nézek, de az egyértelműen túlságosan ramaty állapotban van. Végül egy zöld ruhát sikerül találnom, elég rövid a szoknyája, viszont az ujja a könyökömig ér. Fogjuk rá, hogy ez is valami, aztán majd kitalálok valamit az alkaromra. Nem is tudom... majd átnézem a táskámat, hátha van valami vékony izé benne. A harisnyámat viszont visszaveszem, annak ellenére, hogy több helyen ki van szakadva, de ebben a rövid szoknyában tuti, hogy nem leszek harisnya nélkül, nincs az az isten! Kissé vizes hajjal, de egész értelmes állapotban kerülök tehát elő, és ülök le az ágy szélére.
- Jár erre busz... vagy valami? - pillantok rá megint. Valahogy vissza kellene jutnom a motelbe igaz? És őszintén szólva még azt se tudom, hogy hol is vagyunk pontosan, de az tuti, hogy valami nagyon előkelő környéken, és őszintén szólva azt annyira nem ismerem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 14:01

Nem bírom megállni, hogy ne nézzek rá néha, ahogy alszik. Valahogy sokkal jobban leköti a tekintetem az ő alakja, mint a kint bóklászó, hangyáknak látszó emberek. Azokat minden nap látom. Igaz, minden második nap alszik valami az ágyamban, de a mostani helyzet akkor is más. Hiába próbálok nem foglalkozni vele, folyton őt nézem. Csak az tereli el a figyelmem, hogy egyre több cigit szívok. Kezd reggeli rutinnál válni és egy nem tetszik. Készülnék eloltani, amikor Josie felébred. Túl korán van. Veszettül korán.
- Nem kényszer. Csak egy javaslat volt - vonok vállat, de a szokásos nemtörődöm hangnem elmarad.
Megemlíthetném neki, hogy talál pár bogyót maga mellett a fiókban - köztük altatót még a régi időkből -, de valamiért mégsem teszem. Nem akarom, hogy tudja, volt olyan időszak, amikor nekem is szükségem volt ilyesmire. Az már a múlt és egy mondat erejéig sem akarok ezzel foglalkozni. Úgyhogy jobb ötlet híján a zuhanyt ajánlom neki, mint lehetőség. Ha jól gondolom, ráfér. Kicsit felébred és nem lesz ilyen elveszett kiscica tekintete. Nem bírom elviselni, ahogy rám néz velük. Úgy tűnik, egyik véglet sem jó. Sem az, ahogy most néz rám, sem az, ahogy a nővére. Az egyik érzéseket ébreszt bennem, a másik pedig emlékeket. Jobb lenne, ha sehogy nem nézne!
De amíg azzal a fáradt tekintettel figyel, felajánlom neki, hogy szedjen magának ruhát. Akiktől itt maradt, azoknak már úgysincs rá szükségük. Egyik sem fogja itt tölteni az estéjét még egyszer. Nyugodtan vihet belőlük. Persze csak azokból. Ezt ki is hangsúlyozom. Szerencsére érti a célzást.
Amíg eltűnik a fürdőszobában, újra az ablak felé fordulok és elszívom a cigit. Csak akkor fordulok vissza, amikor hallom, hogy újra a szobában van.
- Oh... - csúszik ki a számon csak ennyi, ahogy végignézek rajta.
Nem tagadom, egész más látványt nyújt ebben a ruhában, mint azokban, amikben eddig láttam. Egész elegáns. De persze ezt nem közlöm vele, csak mosolygok, majd ezt is inkább elrejtem.
- Egyszerűbb, ha fogsz egy taxit - felelem kis gondolkodás után.
Nem mondom, hogy nem jár erre busz, de fogalmam sincs, pontosan melyik utcában van a megálló. Nem szoktam ilyesmivel foglalkozni. Miért is tenném, ha ott az én kicsikém a lenti garázsban? De mivel ha jól sejtem, eszében sincs taxizni pénz híján, odalépek a tegnapi nadrágomhoz és a hátsó zsebéből előszedem a tárcám. Leszámolok neki pár dolcsit, ami akkor is elég lesz, ha a város másik végébe megy és felé nyújtom.
- Ha lehet, ne makacskodj. Inkább fogadd el, mielőtt meggondolom magam - mondom, miközben valami különös oknál fogva kerülöm a tekintetét.
Ez annyira, de annyira nem én vagyok most!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 14:24

Lehetséges, hogy valahol tudat alatt az is közrejátszott az ébredésemben, hogy figyelt, nem csak a cigaretta, vagy a tény, hogy éjszaka iszonyatosan kiütöttem magam, vagyis nem csak én saját magamat, az a pasi is közrejátszott benne erősen. A visszaalvás ellen erőteljesen tiltakozom, nem akarnék és nem is tudnék, képtelen vagyok úgy aludni, hogy nem veszek be valamit, ami eléggé eltompít, hogy ne lássam a mumus arcát álmaimban. Bőven elég, ha nappal néha a gondolataimba próbál férkőzni, nincs rá szükség, hogy ez még éjszaka is megtörténjen, akkor muszáj pihennem, legalább valamennyit. Bár már nem is tudom, hogy mikor aludtam ki magam úgy igazán rendesen, szerintem már hetek óta nem sikerült azóta.
- Tudom, csak... - megrázom a fejem. Kár lenne befejezni ezt a mondatot igaz? Tisztában vagyok vele, hogy nem akarná rám erőltetni, hogy aludjak, de mégis csak ösztönösen jött az erős tiltakozás. Erről sajnos nem tehetek. De legalább van másik alternatíva is, így inkább a fürdőszoba felé veszem az irányt, ahova most sikerül is eljutnom a tegnapi imbolygásom szerencsére már nagy részt a múlté. Veszek egy gyors zuhanyt, igazán nem akarom húzni az időt vele és nem nagyon pillantok a tükörbe, mert nem akarom látni magam túl sok helyen. Nagy küzdelem után találok egy olyan ruhát, ami nem teljesen rövid ujjú, bár így se tökéletes, mert mindkét alkarom kilátszik. A harisnyám pedig visszakerül rám, akármennyire is nem passzol ehhez az elegáns ruhához, hiszen gyűrött és szakadt is több helyen.
- Kicsit sokat dohányzol. - csúszik ki a számon, amikor kilépek a ajtón és még nem fordult meg, aztán egy félmosolyt is megeresztek, hiszen ezt pont én mondom? Az, hogy esetleg sok cigit szív el semmi ahhoz képest, amit én csinálok magammal igaz? Röhej, hogy pont én teszek ilyen megjegyzést... Aztán megfordul és a reakcióját tökéletesen félreértem. Igaz, hogy ott egy apró mosoly az arcán, de nekem csak az jár a fejemben, hogy hogy néz ki a karom.
- Tudom, hogy szörnyű... - sóhajtok egyet. Hát csoda, ha mindig hosszú ujjúban vagyok és nadrágban, vagy harisnyában? A legtöbben csak ledöbbennének, kérdezgetnének, vagy ami még rosszabb undorodva azt hinnék, hogy én csináltam ezt magammal. Nem akarok se szánakozó, se lenéző tekinteteket, azokat kaptam eleget a halálukat követő napokban. Aztán végül lehuppanok az ágy szélére, hiszen azért még nem teljesen tökéletesen állok a lábamon és szó se róla borzasztóan éhes is vagyok, egy újabb ájulástól pedig valószínűleg Danny csak kiakadna. A busz felől érdeklődőm, hiszen tényleg nincs pénzem taxira. A javaslata hallatán már épp ellenkezni akarnék, amikor látom, hogy célirányosan indul meg a nadrágja felé, aztán felém nyújtja a leszámolt pénzt.
- Hát jó, köszönöm... - bököm ki aztán, miután átvettem tőle azt a pár dollárt. Mennem kellene igaz? Egy pillanatra lehunyom a szemem, hogy erőt vegyek magamon, aztán lassan felállok az ágy széléről és egy apró sóhajjal fűszerezett mosoly jelenik meg az arcomon. A táskámat keresem a tekintetemmel, amit ki is szúrok a szék mellett, ahol tegnap elájultam. Biztosan felhozta velem, vagy ilyesmi, majd szépen beletuszkolom a saját ruháimat és még Dannyre pillantok.
- Nem zavarlak tovább, majd fogok egy taxit. - aztán csak gyors hátraarc, és végig a folyosón? Nem én jöttem be ide, szóval egyáltalán nem ismerem ki magam, de annyira azért nem bonyolult igaz? És csak egy apró probléma van, amikor lenyomom a kilincset az ajtó történetesen zárva van. Gyorsan megtörlöm a szemem, nem akarom, hogy ha idejön lássa, hogy könny gyűlt fel benne.
- Kinyitnád, kérlek? - neki is az kell, hogy lelépjek igaz? Biztosan sietni fog és már pár perce amúgy is kerülte a tekintetemet, szóval nem fogja kiszúrni, hogy ki vagyok, és ha kiszúrná... akkor se érdekelné nem?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 14:50

Jobban tenné, ha aludna, de eszemben sincs ráerőltetni a dolgot. Meg tudom érteni, hogy nem akar. Nem célom, hogy csak azért is kényszerítsem. Azt csinál, amit csak szeretne. Nem várok cserébe tőle magyarázkodást, szóval jó, hogy végül nem teszi meg. Végül pedig jobb ötlet híján, felajánlok neki egy zuhanyt, meg a ruhákat. Addig én befejezem a szálat, amit elkezdtem. Amikor kilép próbálom figyelmen kívül hagyni a megjegyzését. Nem sok sikerrel.
- Még mindig kevésbé halálos, mint amit te csinálsz - jegyzem meg akaratlanul is.
Mindenki jobban járt volna, ha nem szólal meg. Legalábbis nem ilyesmit mond. De most már késő. Nem hiszem, hogy meglepődök a válaszon, amit kap az egészre. Jól ismeri már a stílusom. Nem ezzel fogom vérig sérteni.
Csak akkor fordulok felé, amikor már elmúlt a pillanatnyi düh. Akkor viszont kis híján eltátom a szám. Veszett jó az a ruha rajta.
- Szörnyű? - kérdezek vissza értetlenül a homlokomat ráncolva.
Aztán jobban végignézek rajta és rájövök, hogy hogy értette. Ekkor újra megjelenik az arcomon az előbb elrejtett mosoly és a fejemet rázom.
- Nem azokra értettem. Hanem arra, hogy szép vagy ebben a ruhában. Amolyan úri hölgy - magyarázom meg neki az előbbit.
Ennek ellenére mégis inkább úgy nézek rá, mint valami rokonra, nem egy jó... nőre? Lányra? Mindegy. Nem azért a kedves szavak, mert meg akarom kapni. Nem akarok én már tőle semmit. Egyszerűen csak kimondom, amit gondolok.
Csak akkor hezitálok egy kicsit, amikor a busz felől érdeklődik. Egyszerű lenne azt mondani, hogy jár erre egy, aztán keresse meg, vagy kezdjen, amit csak akar. Mégsem ezt mondom. A taxit ajánlom neki, majd még pénzt is adok rá. Nekem nem sokat számít az a pár bankjegy, neki viszont lesz egy jó útja.
- Csak taxira! - jegyzem meg, mielőtt elengedném a bankókat.
Igaz, már örülhetnék annak is, hogy nem makacskodik és elfogadja. De attól még nem akarok annak a részese lenni, hogy az én pénzemből üti ki magát. Az nem érdekelt, hogy mit kezdett azzal, amit első alkalommal adtam neki. Akkor nem számított. A mozdulat volt a lényeg. A megalázás. Most viszont más miatt adom neki.
A következőkben viszont egy szót sem szólok. Nem mondom, hogy maradjon. Nem mondom, hogy üljön le és várja meg legalább azt, amíg felkel a nap. Csak hagyom, hogy fogja a cuccát és induljon. Akkor jut eszembe, hogy kulcsra zártam az ajtót, amikor megtorpan előtte.
- Mi lenne, ha megvárnád azt a rohadt reggelit? - kérdezem, ahogy erőt veszek magamon.
Jó, talán kicsit idegesnek hangzik a hangom, de nem tehetek róla. Nem rá haragszok, vagy ilyesmi. Inkább magamra. Nem értem, hogy mit miért csinálok és ez dühít. Én, aki mindent lépésem szigorú tervek szerint teszek, nem értem a saját okaimat.
- Egy telefon és hatkor már itt lesz valami ehető. Utána úgyis nekem is indulnom kell - mondom, de közben kezembe veszem a kulcsot.
Ő dönt. Megy, vagy marad. Kihasználja, hogy ilyen kedvemben vagyok és nem teszem ki, vagy lelép. Akkor viszont biztos, hogy következőleg, ha ne adj isten összefutunk, nem lesz sehol ez a "kedvesség". Addigra megemberelem magam és visszaállítom a falaimat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 15:13

Persze, tudom én, hogy buta megjegyzés volt, de hamarabb kicsúszott, mint ahogy gondolkodhattam volna, szóval tényleg nem lep meg a válasza és az sem, ahogy teszi. Teljesen jogos, hiszen a cigibe sok év mire az ember beledöglik, de abba, amit én művelek magammal... hát akár már tegnap is meg lett volna rá az esély. Csak ugye engem ez nem érdekel, sőt nem akarom még sok-sok évig húzni, és szenvedni ebben a pocsék világban. Amikor szinte eltátja a száját egyből rosszra gondolok. Nem tehetek róla, reggel van, a reggelek pedig soha sem jók számomra, sok rossz dolog lebeg a szemem előtt és ezért jut egyből az az egyembe, hogy a szabad karom miatt néz úgy. De úgy néz ki, hogy nem erről van szó, és hát határozottan meglepődöm a válaszon.
- Valamikor néztem ki így, régen... de köszönöm. - eresztek meg végül egy apró mosolyt. Több most nem telik, főleg hogy tudom, hogy mennem kellene lassan. Így van igaz? Már így is kész csoda, hogy eddig elviselte a jelenlétemet. Ami pedig a ruhát illeti, tényleg jól érzem magam benne. Régen imádtam öltözködni, szépen és még akár elegánsan is. Úgy vártam... hogy én mennyire vártam az évzáró bált! És az egész teljesen kimaradt az életemből, mert még előtte összedőlt minden. Nem is tudom, hogy Scott végül elment-e valaki mással, mert én nem voltam hajlandó betenni a lábam sehová szép ruhában, aztán nem sokkal később le is léptem. Aztán kiveszem a kezéből a pénzt, bár egy pillanatra megáll a mozdulat, amikor megszólal, de végül csak bólintok.
- Ígérem... - ez taxira fog menni, amúgy sincs most még szükségem pluszra, van a szobámban, ott a fiókban, ahová gondosan elpakoltam és majd ha visszaérek, akkor szépen hozzá fogok jutni, hogy még a délelőttöt és a délután egy részét átaludhassam, aztán este jöhet minden szépen előröl. Ez az egy este végülis nem sok mindenen változtat nem? Elteszem a pénzt és végül nagy nehezen de arra is rászánom magam, hogy felálljak az ágy széléről. Mennem kell, nem zavarni tovább és kész. Így is teszek, de aztán az ajtó állít meg, ami történetesen zárva van. Gondolom nem akarta, hogy lelépjek a cuccaival, amíg alszik, vagy ilyesmi, pedig meg sem fordult a fejemben. Persze a pénztárcás incidens után nem csoda, ha gyanakvó velem szemben. Pocsékul érzem magam, a kezem még rajta is maradt a kilincsen, és egy kicsit össze is rezzenek, amikor olyan hirtelen szólal meg és hallhatóan fel is húzta magát.
- Ha nem zavarlak nagyon... kényelmes az ágyad, nagyon kényelmes. - bököm ki aztán megfordulva, hogy a szemébe tudjak nézni, ha nem kerüli most is a tekintetemet. Ott a kulcs a kezében, de ennek a felettébb "kedves" invitálásnak nem tudok ellenállni és igazából nem akarok én annyira egyedül lenni, csak hát... mondtam már, hogy a reggelek pocsékak igaz? Visszalépdelek hát az ágyhoz, és ledobom a táskámat mellette a földre, hogy aztán kicsit eligazítva a szoknyámat le üljek.
- Ilyen korán mész dolgozni, vagy hová? - tudom, hogy semmi közöm hozzá, de csak úgy jön a kérdés. Nem akarok itt ülni szótlanul, amíg meg nem jön a kaja, akkor tuti, hogy elalszom és azt nagyon nem szeretném. Azt hiszem neki sincs rá szüksége, hogy sikítva ébredjek egy rémálomból.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 15:45

A hirtelen jött dühöm hamar elszáll. Egy hülye megjegyzés volt részéről, amit ha jól sejtem, nem gondolt áll. Visszavágok és el vagy felejtve a dolog. Persze az egésszel csak megerősített abban, hogy jól sejtem, tényleg kezd megszokássá válni a cigi. De majd leteszem és kész. Végül is, amit én elhatározok, az úgy is lesz. Egy percig sem kételkedek abban, hogy ettől a rossz szokásomtól is meg tudok szabadulni.
Viszont ahogy megfordulok, ez az egész téma megy a kukában. Akaratlanul is megjegyzem magamnak, hogy milyen szép ebben a ruhában. Meglep, hogy először félreérti. Sőt, kicsit még talán az is, hogy egyáltalán feltűnt neki a csodálkozásom. Végül csak elmagyarázom neki, hogy hogy értettem és végig mosolygok. Akkor komorodok el, amikor a régi időket említi.
- Talán újra így kellene öltözködnöd. Kifoghatnál egy értelmes pasit magadnak - javaslom és csak remélem, hogy érti, hogy gondoltam.
Nem valami egy éjszakás fickóra gondoltam. Talán jót tenne neki, ha találni valakit, aki kirángatja ebből az egész lejtőből, amibe kerül. Vagy mászott bele önként. Vagy mit tudom én. A lényeg, hogyha lenne mellette valaki, akkor talán jobban járna.
De persze még most sem akarok mindent tudó szentet játszani, így hamar ejtem a dolgot és amikor buszra akar szállni, inkább pénzt adok neki taxira. Egy apró bólintással fogadom, amikor megígéri, hogy tényleg arra fogja költeni, amire adtam neki. Ezután már tényleg az következne, hogy fogja magát és eltűnjön. Képes is lennék csak úgy elengedni és hagyni, hogy kisétáljon innen, ha nem állná útját az ajtó. Így viszont van egy kis időm arra, hogy gondolkozzak. Persze, hogy "teljesen logikusan" felajánlom neki, hogy maradjon, várja meg a reggelit.
- Csak a kényelmes ágyam miatt maradsz? - csúszik ki a számon a kérdés, miközben elvigyorodok.
Oké, persze, hogy neki nem az ilyen a megszokott, de egy pillanatra akkor is vicces a helyzet. De rá hagyom. Furcsa, de tényleg senki nem rémlik, aki azért maradt volna velem, mert jó ágyam van. Figyelem, ahogy leül és elhelyezkedik rajta, majd közben én is eljutok addig, hogy felülre is felvegyek valamit. Ideje.
- Inkább későn. Három fele már mehetnék. Akkorra van vége a csúcsforgalomnak. Senki nem szabja meg, hogy mikor dolgozzak... - kezdek magyarázkodásba, majd amikor felé fordulok, akkor jövök rá, hogy fogalma sincs, hol dolgozok.
- Van egy kaszinóm. Örököltem. Nem igazán mer ott senki beleszólni, hogy mikor megyek be dolgozni - magyarázom annak ellenére, hogy nem kérdezi.
A pillanatnyi beálló csendbe előszedem a telefonom és leszólok a portára, hogy jó lenne, ha minél hamarabb hoznák azt a reggelit.
- Két főre - teszem hozzá és hallom a pasas hangján a csodálkozást.
Nem igazán szoktam megvendégelni a nőket, akit itt töltik az éjszakát. Ébredés után csak úgy kiteszem őket. De ez közel sem volt egy szokványos este és a reggel sem az.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 16:33

Tényleg csak egy buta megjegyzés volt, bár nem tudom, hogy tényleg olyan könnyen le tudná-e tenni a cigit, bár minden bizonnyal, ha egyszer olyan erős, mint amilyennek mutatja magát, vagy amilyennek látszani akar folyton. A megjegyzését pedig sikerül félreértenem, de mégis elmosolyodom, amikor ténylegesen kimondja, hogy szép vagyok így. A következőre viszont csak megrázom a fejem. Ha ez ilyen könnyen menne, hogy találjak valakit. Arra ott lett volna Scott, hogy mellettem legyen, de az már elmúlt és lássuk be, ehhez normális életet kellene élnem, nem olyat, mint most.
- Nincsenek már ilyen ruháim, és nem tudom, hogy képes lennék-e normális életet élni, egy normális pasinak pedig az kellene. - rántom meg kicsit a vállam. Egyszerűen nem hiszem, hogy menne ez, vagy hát képtelen vagyok elhinni, hogy így lehet. Józannak lenni, normálisan aludni? Arra már jó ideje képtelen vagyok, és egyébként is, tizennyolc vagyok, még csak nagykorú sem, normális esetben tehát nem kellene egyedül laknom egy motelben nem? Szóval mégis milyen normális pasit találhatnék én magamnak? A korombeliek még suliba járnak, vagy egyetemre készülnek, az sem passzolna már hozzám és kész. A busz ötlete végülis elvetődik, marad a taxi, ami szintén talán kivitelezhető, viszont az ajtó erősen akadályoz abban, hogy elinduljak, hiszen zárva van. Megtorpanok hát és várom, hogy kinyissa, amire csak egy ingerült választ kapok a reggeliről. Azt hittem, hogy neki is úgy a jobb, ha hamar elhúzok végre, tényleg azt hittem. Megfordulok végül és akaratlanul is elmosolyodom a vigyorát látva.
- Akkor finom lesz a reggeli és azért maradjak? De azt hiszem csak... jobb, mint egyedül, de tényleg kényelmes. - bököm ki aztán. Folyton egyedül vagyok és még az is jobb ennél, hogy pont vele vagyok, aki első alkalommal egy pofonnal zárta a találkozásunkat. De most nem olyan, mármint időnként kicsit felkapja a vizet, de amikor épp nem, akkor egész rendes. Aztán csak, hogy ne üljünk itt teljesen csendben mégis felteszek egy kérdést, hiszen elég korán van és mégis most megy dolgozni?
- Három fele? - pillantok rá enyhe döbbenettel. Nem akarom ezt tovább fűzni, mert akkor olyan kérdés jönne ki a számon, amitől biztosan kiakadna. Hogy ennyire egyedül van, vagy nem szeret itthon lenni, amikor állati jó a lakása? Azt hiszem mindenkinek jobb, hogy ezt nem mondom ki ténylegesen.
- Áh, így már értem, mármint a rugalmas munkaidő részét, a többit nem annyira... - teszem aztán még hozzá lassan. Úgy látom, hogy ő se valami jó alvó, ha egyszer hajnalban is képes bemenni dolgozni, akkor ez közös bennünk. Csak nem tudom, hogy vele miért van, mert az én bajaimmal tisztában vagyok, de róla nem gondolná az ember, hogy van valami a háttérben, ami gyengévé teszi, bár jobban belegondolva, minden bizonnyal ez is valamiféle védekezés nála. Rövid csend áll be, és amíg telefonál mostmár jobban körülnézek a szobában. Szép, kidolgozott, kényelmes és tuti, hogy baromi drága! De ha egyszer kaszinója van, akkor ez nem meglepő igaz? Megvárom, amíg leteszi a telefont és csak akkor pillantok rá megint.
- Szerinted tényleg szép vagyok, még így is? - nyújtom felé a karom. Szinte kétségbeesetten várom, hogy igent mondjon, és nem a ruha miatt, hanem miattam, hogy én vagyok szép, hogy az az állat nem torzított el annyira, hogy ha valaki meglátna ruha nélkül, akkor kiboruljon, vagy inkább elforduljon tőlem. Egyszerűen rettegek ettől, azóta ami történt ezért sem voltam még soha úgy pasival, hogy nem voltam eléggé kiütve ahhoz, hogy ne gondoljak bele a ténybe, hogy látja, vagy csak érzékeli a rajtam lévő hegeket.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 17:26

A ruhával kapcsolatban bármikor tudok segíteni, de a többit magának kell helyretennie. Már ha akarja, vagy elég kitartó hozzá. Ebbe a részbe igazán nem szólhatok bele és nem is akarok.
- Ruhát itt találsz. Felőlem elviheted az összeset - mondom, csak azért, hogy ne hagyjam az egészet szótlanul.
Nem valószínű, hogy gondolatolvasó és mivel igazán nem lehet általában tőlem ilyesmit hallani, jobb, hogy kimondtam. Az már az ő dolga, hogy él-e ezzel és viszi a sok cuccot. Ha nem, akkor majd hónap végén kidobom őket, ahogy szoktam. Nekem nem igazán számít, hogy hova kerül. Hozzá vagy a kukába.
Azt viszont mégsem tudom annyiban hagyni, amikor a pénzt elfogadva indulni akar, de az ajtó útját állja. Nem akartam marasztalni, de most a helyzetet kihasználva mégis megteszem. Nem bírom ki, hogy ne nevessek egy kicsit, amikor végül az ágyam miatt marad. Tudom, ez csak nekem olyan vicces helyzet, de akkor is!
- Azért már inkább megéri. A reggeli mindig egész jó - mosolyodok el, de a második okkal, amit felhoz, nem tudok mit kezdeni.
Egy apró bólintás, csakhogy tudja, hallottam, de semmi több. Inkább áttérek a másik, időközben elhangzott kérdésére és bőszen magyarázni kezdek.
- Miért olyan meglepő? - kérdezek hirtelen vissza értetlenkedve, aztán megrázom a fejem.
Emlékeztetem magam, hogy nem mindenki így éli az életét, ahogy én. Nem menekül állandóan a munkához és a nőkhöz. Persze ettől most tovább beszélek és elmagyarázom, hogy miért megyek akkor melózni, amikor csak kedvem tartja.
- Megszokás az egész. Ha korán kelek, mindenre jut időm - tudom le végül ennyire a magyarázatot, amikor továbbra is értetlenül néz.
Azért a valós okokba nem fogok belemenni. Ahhoz senkinek semmi köze. Na meg amúgy is, már régen megszokás, nem kényszer. Nekem pedig így tökéletes. Miért változtatnék a jól bevált módszereken?
Amíg ő ezek után a gondolataiba merül, én letelefonálok, hogy megsürgessem kicsit azt a reggelit és szóljak, hogy két főre kell. Egész hamar letudom a dolgot és reménykedek abban, hogy valami csoda folytán nem egy óra, hanem tíz perc múlva már itt lesz a két tálca, jól megpakolva.
- Már miért ne lennél szép? - kérdezek vissza. - Nem szokásom hazudni. Tényleg annak tartalak. Első alkalommal sem zavar, hogy rajtad vannak - magyarázom, de többet ne várjon tőlem.
Nem én leszek az a személy, aki nyálas dicséretekkel és minden ilyesmivel megnöveli az önbizalmát. Arra kérjen meg egy dokit, vagy valamelyik alkalmi pasiját.
- Amúgy, ki csinálta? - kérdezek rá nyíltan. - Az elmebeteg nővéred, vagy az a fickó? - érdeklődök tovább
Nem tudom, miért számít ennyire, hogy tudjam. Abban viszont biztos vagyok, hogy nem magának csinálta. A karja és a lába még oké, de egy ember sem csinál a nyakára olyat, mint ami az övén is van.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 17:54

Azt hiszem épp itt van a bökkenő, hogy se ki tartásom nincs hozzá, se nem akarom. Úgyhogy amikor felajánlja, hogy elvihetem a ruhákat csak megrázom a fejem. Az olyan, mintha egy picit azt hinném, hogy nem változott meg minden és nem fordult fel fenekestül az életem. Eszem ágában sincs ilyesmit gondolni, baromság lenne.
- Nem kell, kösz, nincs rá szükség. - nem fogok változtatni, vagy legalábbis egyetlen elcseszett este miatt biztosan nem, sőt valószínűleg több is kevés lenne hozzá, hiszen az, hogy meghalhatok nem tart vissza már rég semmitől, akkor pedig vajon mi más tarthatna? Fogalmam sincs, talán már semmi. De ezt nem fejtem ki neki bővebben, amúgy is felesleges lenne. Az azért meglep, hogy a maga furcsa módján marasztal, de lássuk be éhes vagyok, és ha visszamegyek a motelbe, ott aztán semmilyen értelmes kaja nem fog várni és ilyen puha és kényelmes ágy sem. Az a kis vacak, ami ott van egyik funkciót sem tölti be.
- Akkor vedd úgy, hogy a reggeli miatt maradok. - rántom egy aprót a vállamon. A munkarendje viszont igenis meglep, az, hogy önszántából hajnalban jár dolgozni. A legtöbb ember, ha a saját idejét oszthatja be, akkor inkább alig melózik, vagy sokáig alszik, vagy ilyesmi, ő pedig mintha csak szeretné a munkáját, vagy egyszerűen az foglalja le? A magyarázata azért nem győz meg igazán, valahogy úgy tűnik mintha egyszerűen csak ez foglalná le, és semmi más nem lenne fontos. Végülis abból, ahogy viselkedik ez egyáltalán nem lepne meg. Csendben maradok végül inkább, hiszen nincs közöm hozzá, hogyan éli az életét, aztán a telefonért nyúl, hogy intézze a reggelit. Aztán amikor készen van mégis felmerül bennem egy kérdés, ami mindig is ott motoszkált a fejemben. Én egyszerűen nem érzem magam szépnek, de persze nem várom, hogy hosszú ódákat zengjen, hogy bizony az vagyok.
- Hát jól van, engem mégis iszonyatosan zavar. - teszem még hozzá, de nem várok mást tényleg. A kérdésére viszont hamar eltűnik minden gesztus az arcomról, és egyszerűen csak lefagyok, vagy nem is tudom. Valahogy kiég a rendszer. Ez az, amiről nem akarok beszélni, amiről annyira nem tudok. Ezért nem lenne értelme bármiféle dokinak, hiszen annak se tudnám elmondani, elég volt anno a rendőröknek.
- Az a fickó. - mondom ki végül egész halkan, mintha a suttogás elfedtetné a tényt, hogy ez történt és attól minden semmissé válna, pedig ez koránt sincs így. Attól még ugyanúgy megtörtént, ugyanannyira fájt és ugyanannyira rettegéssel tölt el még most is. Újra ösztönösen felhúzom a térdeimet magam elé és átölelem őket, nem érdekel, hogy ezt nem illik, ha annyira rövid a szoknyád, mint nekem.
- Bárcsak ne is emlékeznék rá... - suttogom magam elé. Hogy lehetne elérni, hogy elfelejtsem, mégis hogyan? Milyen jó is lenne, ha tényleg ki lehetne törölni bizonyos emlékeket a fejből? Én tuti, hogy azt akarnám, hogy azt az estét teljesen töröljék ki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 18:38

Nem erőltetem én ezt a dolgot. Felajánlottam, nem kér belőle, ennyi. Ejthetjük a dolgot. Az úgyis sokkal érdekesebb és jobban leköti a gondolataimat, hogy amikor indulásra készül, miért is mondom neki, hogy várja meg a reggelit. Valaki igazán megmondhatná, hogy miért viselkedek így. Sokat segítene vele.
- Az már sokkal ésszerűbb ok - jegyzem meg, ettől függetlenül mosolyogva nézem, ahogy leül az ágyra.
El nem tudom képzelni, hogy csak ezért marad. A második ok, már sokkal valószínűbb. Nem akar egyedül lenni. Ezzel már meg tudok békélni, csakhogy nálam nem lehet ez az ok! Nem ezért marasztaltam, az biztos. Valami másnak kell lennie, csak rá kell jönnöm, hogy mi az. Neki viszont arra nagyon nem kell rájönnie, hogy mi az okom arra, hogy ha úgy jön ki a lépés, hajnalban járok melózni. Nem is akarok belemenni, valami átlagos magyarázattal mégis előállok és úgy tűnik, hogy még ha nem is teljesen hisz nekem, beéri ennyivel. Helyes. Ezután viszont rajtam a sor, hogy őt győzzem meg arról, a vágásoktól nem lett visszataszító. Biztos vagyok benne, hogy van olyan, aki ezt annak gondolja, engem viszont nem zavart akkor sem, amikor együtt voltam vele akkor este, és most sem. Attól még van benne szépség.
- Ezért takargatod, amikor csak teheted - vonom le a következtetés.
Nem volt nehéz rájönni, hogy ezért igyekszik úgy öltözni, hogy minden ilyen területet elfedjen.  Ettől függetlenül nem tudok neki tanácsot adni, hogy hogy fogadja el a dolgot. Én is csak elrejtem a saját múltam, nem megbirkózok vele. Majd pont én tartsak neki beszédet ilyesmiről?
- Pedig fogsz rá emlékezni - közlöm vele annak ellenére, hogy most nem ezt kellene mondanom és egy pillanatra én is elkomorodok.
Nézem az ágyamon kuporgó alakját és kis híja, hogy nem mondom el neki a saját történetem. Igaz, annak nincsenek olyan feltűnő nyomai, mint az övének, ettől függetlenül elég nagy rá a késztetés, hogy mindent elmondjak neki. Szerencsére mielőtt ez megtörténne, halk kopogás hallatszik, és ez kirángat ebből az egész képtelen helyzetből. Mire ajtót nyitok, már egy lélek sincs, csak a két tálca egy kis kocsin. Beviszem őket és az egyiket odateszem mellé, a másikat pedig én veszem magamhoz. Nem kicsit van telerakva, az tény. Imádom ezeket a kiadós reggeliket. De most hiába ülök le vele én is az ágyra, nem tudom úgy élvezni, mint általában.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 19:18

Igazán én sem értem, hogy miért ilyen most, de valahogy azt hiszem, hogy ő biztosan tudja. Persze először azt hiszem, hogy valamit akar, de egye inkább úgy érzem, hogy nincs benne hátsó szándék, azt hiszem most az egyszer talán nem is tévedek. Végülis az a lényeg, hogy maradok igaz? Az más tészta, hogy miért, ő vegye úgy, hogy a reggeli miatt, ha neki úgy könnyebb, de én inkább azért döntöttem így, mert egyedül lenni rosszabb. Amíg beszélünk addig sem gondolkodom, és most csak ez számít, az ég világon semmi más. A munkáját tényleg nem tudom megérteni, de nem is megyek bele jobban, hiszen érzem, hogy ezt most nem kellene feszegetni, és valamelyest azért megnyugtat, hogy így sem vagyok annyira szörnyű, de tudom, hogy hibába mondja, attól még igenis sokan vannak, akik így gondolják. Én pedig nem akarom józan állapotban látni bárkinek az arcát, aki aztán megütközik, vagy megrökönyödik azon, amit lát. Egyszerűen így könnyebb. A szavaira már csak lassan bólintok.
- Igen, persze, hogy azért. - teszem még hozzá szóban is. Persze, hogy azért van rajtam mindig hosszú nadrág, vagy harisnya és azért nehéz most azt is elviselnem, hogy ennek a ruhának épp csak a könyökömig ér az ujja, de hát egyszerűen nem találtam olyat, ami nem ilyen lenne. Remélem, hogy majd amikor elindulok sikerült valahogy megoldanom, vagy maximum tényleg csak a taxis látja csak, ő pedig csak egy ember és az a dolga, hogy ne kérdezgessen igaz? Aztán finoman szólva se nyugtat meg, amikor reagál rám. Szó szerint kétségbeesetten nézek rá pár pillanatig. Hát ezzel igazán sokat segít, tényleg!
- De nem akarok! Ne mondd ezt! - szólok rá talán kicsit erősebben, mint kéne. Igen, talán hisztérikusnak is mondhatnám, ha közben nem lenne a hangom annyira elhaló, mint ahogy sikerül összehozni. És kopogtatnak, amitől minden belém fojtódik. Pedig legszívesebben kiabálnék, de tényleg, az lenne a legjobb. Mégis hogy mondat ilyet? Hát ezért csinálom, ezért ütöm ki magam minden este és éjszaka, mert csak úgy tudom elérni, hogy ne emlékezzek. Aztán persze olyan fagyossá válik a levegő, hogy ihaj. Szótlanul veszem magamhoz a saját tálcámat, de hiába a korgó gyomor, még sincs igazán étvágyam, pedig nem lehet panasz a reggelire, tényleg olyan mini terülj-terülj asztalkám.
- Danny... egyszerűen nem értelek... - ha tudnám, hogy ő sem érti saját magát. Én legalább bármennyire is szánalmas, amit csinálok, beismerem az okokat, bár igazán ritkán mondom el nyíltan bárkinek is, vagy talán inkább soha senkinek, de magamban tudom, hogy mit miért csinálok. Legalább saját magamnak nem hazudok, ha mindenki másnak igen, bár az is igaz, hogy az én megoldásom se jobb, mint az övé. Ő is elnyomja magában az emlékeket, csak a maga módján, nem drogokkal, hanem egyszerűen úgy, hogy mindent elnyom, a negatív érzésekkel együtt a pozitívakat is.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 19:53

Fogalmam sincs, miért kérdezek rá arra, ami tudom, hogy ki fogja borítani. Nem volt szándékomban, hogy rosszul érezze magát, mégis elértem. Ráadásul még vigasztalni sem lépek oda hozzá. Ehelyett még rosszabbá teszem neki az egészet. De csak az igazat mondom! Olyan nagy bűn ez? Soha, de soha nem fogja tudni elfelejteni, bármi is történt pontosan, aminek az lett a vége, hogy nem is tudom pontosan hány vágás lett a testén. Mégis rosszul érzem magam, amiért közöltem vele az igazságot. Most először, de tényleg megbánom, hogy kimondtam. Pedig nem szokásom. Nem szokott érdekleni az, hogy milyen hatással vannak másokra a szavaim vagy épp az, amit teszek velük. De most, nála más a helyzet. Valamiért, más.
- Nem mondom - szinte suttogom a szavakat és képtelen vagyok túl sokáig nézni őt.
A fenébe is, hogy előhozza a mélyre eltemetett érzéseimet! Tudtam én. Már tegnap este tudtam, hogy nem kellett volna maradnom és végül magammal hoznom! Mégis megtettem és most iszom a levét. Valahogy kiváltja belőlem, hogy felszínre engedjek pár érzést. Egy-egy botlásnak elmegy, de mivel ez már jó pár órája tart, már most tudom, hogy nem lesz ennek jó vége. Vissza kell építenem a falam és ugyanolyan érzéketlen baromnak lennem, mint ahogy ő megismert. És ahogy mindenki más ismer mostanság.
Az egyetlen szerencse, hogy végre megérkezik a reggeli. Úgy tűnt, hogy nincs öt perce annak, hogy letelefonáltam, de valószínűleg valamivel több idő telt el. Bár mindegy is. Behozom a két tálcát. Az egyiket mellé teszem, a másikkal pedig az ölemben leülök én is az ágyra. Nem mintha nem lenne egy hatalmas konyha, asztallal és székekkel. Most mégis jó így.
- Mit nem értesz? - adom meg neki a lehetőséget, hogy kérdezzen, miközben enni kezdek.
Hiába nem kívánom, muszáj magamba tömjek pár falatot. Jól tudom, hogyha most bemegyek melózni, késő délutánig nem jutok semmi ehetőhöz. Úgyhogy lassan eszek, miközben várom, hogy kérdezzen. Vagy legalább megmagyarázza, hogy mit nem ért. Ha nem teszi, azt sem bánom. Végül is, ha nagyon komoly dolgot akar tudni, arra úgysem kap választ. Az, hogy elmondjam neki, mi az én történetem, csak egy pillanatnyi gyengeség volt. Most már eszemben sincs beavatni. Akkor sem, ha én megtudom a ő múltja pár darabkáját.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 20:28

Egyszerűen kiborít azzal, amit mondd. Azt kellene hallanom, hogy nem lesz semmi baj, hogy majd minden jobb lesz idővel, hogy majd elfelejtem. Persze az se segített, amikor tényleg ezt mondták, hiszen nem hittem el, de mégis csak így a fejemhez vágni a kegyetlen igazságot, hogy soha nem felejtem el, hogy soha nem lesz vége... ez azért finoman szólva is rosszul hat rám. Legszívesebben rákiabálnék, vagy befognám a fülem, hogy ne halljam a szavait, de helyette csak átölelem a térdeimet és könyörögve nézek rá, hogy szívja vissza, hogy mondja azt, hogy hazudott. Aztán meglepően halkan szólal meg, amire csak rá pillantok, és igyekszem visszafojtani a könnyeket, a rémes érzést, ami a torkomat mardossa és képtelen vagyok most szabadulni tőle.
- Egyszer... egyszer el fog múlni, ha más nem, akkor... akkor mindennel együtt. - mondom még szinte nyöszörögve alig hallhatóan. Hát ezért, ezért nem kell nekem már ez a nyomorúságos élet, hiszen ő is megmondta, hogy nincs menekülés, nem fog elmúlni soha ez a fájdalom, soha nem tudom kitörölni az egészet, feldolgozni pedig képtelen vagyok. Ha nem lennék gyáva, akkor már rég végeztem volna magammal, így viszont nem marad más, mint hogy leépítem a szervezetemet szép fokozatosan, és olyan helyzetekbe keveredem, amiknek idővel súlyosabb következményei is lehetnek, mint pár vágás. Aztán megjön a reggeli, de egyszerűen teljesen elment az étvágyam. Tudom, hogy ennem kellene, hiszen a gyomrom már előzőleg is korgott, de képtelen vagyok rá. Csak nézem az előttem lévő tálcát, még mindig ugyanúgy kucorogva az ágy szélében felhúzott térdekkel. Olyan finoman tűnik minden rajta, tényleg finomnak, jó ideje nem ettem már normálisan és kiadósan, de most mégsem tudom megmozdítani a kezem. Nem hiszem el, hogy nem érti, amit kérdezni próbálok, de úgy fest, hogy nem, vagy csak nem akarja, fogalmam sincs. Sóhajtok egyet, nézem ahogy eszik, és csak nehezen szólalok meg végül.
- Azt, hogy miért vagy most ilyen... más. Nem mondom, hogy határtalanul kedves, de akkor is más... - nem tudom neki, hogyan elmagyarázni, vagy legalábbis ennél jobban nem megy. Normálisan viselkedik az esetek többségében, pénzt adott, és még a felesleges ruhákat is elvihettem volna, ha akarom. És nem akart érte semmit, se tudni valamit, amiről nekem sincs fogalmam, se mást. Egyszerűen csak nem világos számomra, hogy mi okozta ezt a változást, mitől lett most ilyen nehéz máshogy megfogalmazni...más.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 21:08

Szeretem kimondani az igazságot, ez tény. De most talán mégsem kellett volna. Főleg, mert alig bírok ránézni, ahogy az ágyamon ülve próbálja átvészelni a szavaim hatását. Oké, talán már arra sem kellett volna rákérdeznem, hogy pontosan ki csinálta a vágásokat, de ez az utóbbi megjegyzés tényleg sok volt. De most már késő bánat. Jobbnak látom elfordítani a fejem. Képtelen vagyok odamenni hozzá, magamhoz ölelni, vagy megnyugtató szavakat suttogni neki. Az még most is túl idegennek tűnik számomra.
Régóta most először nem tudok mihez kezdeni. Tényleg nem vagyok képes arra, hogy odamenjek hozzá. Hiába hallom a hangjából kicsendülő szomorúságot és kétségbeesést. Még arra is képtelen vagyok, hogy azt mondjam, próbálja nem megölteni magát. Anélkül is lehet jobb. Hiába emlékszik majd mindenre továbbra is, lehet jobb. Mégsem közlöm ezt vele. Úgysem hinné el. Én sem hittem régen, akárhányan is mondták.
Úgyhogy annyiban hagyom a dolgot. Sírjon, vagy csináljon akármit, amitől jobban érzi magát. Jobb híján én addig behozom az időközben megérkezett reggelit. Minden van ezeken a tálcákon. Kár, hogy a fele ott is marad. Lehetetlen ennyit enni. Most mégis megpróbálkozok vele. Csak az állít meg egy pillanatra, amikor visszakérdezek. Végül elmagyarázza, hogy hogy értette az előbbit. Egy percig nem válaszolok. Tudom, hogy most kellene előállni valamivel, de mivel tényleg nem tudom a valós okokat.
- Szóval, hogy miért nem rúgtalak ki páros lábbal már akkor, amikor tegnap összetörted a lámpám? - pontosítom a kérdését egy kicsit poénosra fogva.
Úgy érzem, hogy ki kell rángatnom ebből az állapotból, amit én váltottam ki belőle. Meg főleg el kell érnem, hogy egyen. Addig nem megy innen sehova és akkor én is itthon kell maradjak.
- Fogalmam sincs. De neked köszönhető. Valahogy... - láthatóan bajba vagyok a szavakkal.
Ha eddig nem tudtam rájönni, hogy miért segítek neki, akkor most sem fog menni. Én is szeretném tudni az okokat, de senki nem mondja meg.
- De ne szokj hozzá. Következőleg ha úgy hozza a balszerencse, már nem leszek ilyen - teszem hozzá és végre úgy tűnik, hogy megemberelem magam.
- Etesselek, vagy eszel is valamit? Akár el is csomagolhatod. Viszont nem érek rá egész reggel - váltok, csakhogy hű legyek az előbbi szavaimhoz.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 21:24

Igazából nem nagyon mondta még senki a szemembe az igazságot, így pedig főleg. Talán csak Jas, de ő még durvábban vágta a fejemhez, hogy ne nyavalyogjak, akkor ugyanúgy halottak lesznek, csak szedjem össze magam bla-bla. Persze, mert az olyan nagyon egyszerű és majd egy ilyen nővér fog kimozdítani abból a teljes apátiából, amibe süllyedtem. Akárhogy is nézzek, de az őszinte szavak se segítenek és a hazugságok sem. Sem tudom, hogy mi segíthet, talán már semmi, talán valaki aki majd egyszer elfogad és tényleg megpróbál kirángatni ebből nem kegyetlen őszinteséggel, hanem szeretettel, de nem biztos, hogy ezt megérem, és amúgy is miért tenné ezt bárki, aki olyannak ismer, amilyen vagyok? Mert hogy nem fogok csak úgy vadidegenek nyakába ugrani, hogy szeressenek és mossák ki az agyam a szeretetükkel, az egyszer tuti biztos. Ugyanúgy marad az az életstílus, mint eddig, és csak az az egy érdekel, hogy vajon ha tényleg bekerülök az újságba a halálozási hírek közé, akkor vajon lesz-e néhány ember, aki sajnálni fogja, hogy így történt. A nővérem nem, hiszen a szüleimet, Gisellet sem sajnálta láthatóan, Danny pedig... őt már nem tudom, igazán nem tudom, percenként változik róla a véleményem, de azt hiszem igazán ő sem, csak tovább lépne és kész. Rohadtul nem hiányoznék én senkinek, akkor meg nem mindegy? És közben hiába jön mg a kaja, mégsem tudom rászánni magam, hogy egyek, egyszerűen képtelen vagyok rá. Nem hiszem, hogy egy falat is lemenne a torkomon. Mégis megpróbálom neki megfogalmazni a kérdést, és először persze megpróbálja elviccelni.
- Igen, valahogy úgy. - pillantok rá, de az arcomon inkább egy fintor látszik, mint ténylegesen egy mosoly. Valahogy most nem megy ennél több. Valamit megpróbál kimondani, de nem igazán sikerül neki és végül csak elharapja a mondatot. Nekem köszönhető? Mégis mi köszönhető nekem?
- Sajnálsz igaz? Vagy szánalmasnak tartasz. - mondom csak úgy magam elé, de nem várom el igazán, hogy válaszoljon, mert úgy látom, hogy nincsenek válaszai, hogy ő maga sem érti ezt az egészet, így aztán tényleg nehéz lenne elmagyaráznia nekem. Aztán gyorsan vissza is vált, ami nem lep meg. Egész reggel ez megy, a tegnapra pedig alig emlékszem ugye. Percenként dobálja ide-oda a jellemét a jó és a rossz között és egy idő után mát totál nem lehet hova tenni.
- Jól van értem, nem vártam mást. - rántom meg a vállamat. Tudom, hogy nem fog pátyolgatni, nincs is rá szükség, most sem volt. Hagyhatta volna, hogy a tegnap éjszakával vége legyen mindennek, mert így még ki tudja, hogy milyen napok állnak előttem, amikre cseppet sem vágyom. Tudom, hogy idővel Tim sem fogja majd tűrni, hogy nem szállítok neki semmit, amit akar Jasről, tudom, hogy be fog sokallni és én nem szeretnék már életben lenni, amikor ez bekövetkezik.
- Mindegy, most nem csúszna le semmi a torkomon. - ha akarja hát csomagolja el. Elviszem, de kétlem, hogy fogok enni belőle, talán majd délután, vagy valamikor, vagy elfelejtem és kész. Úgyis az a cél, hogy amint visszaértem a motelbe kiüssem magam, aludjak még valamennyit, hogy aztán legyen erőm elkezdeni az estét. És mint tudjuk a drogok nagyon szépen el tudják nyomni az alapvető életfunkciókat, mint például az éhség.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked! 10.09.13 22:07

Először tényleg nem értem, hogy mit nem ért rajtam. Jó, tudom én is, hogy nem úgy viselkedek most vele, ahogy szoktam, de először úgy gondoltam, hogy ennél komolyabb dolgot akar tudni. Talán egy kicsit túlkombináltam a dolgot és már előre fel akartam készülni arra, hogyha rákérdez az én múltamra, mit fogok neki válaszolni. De nem erre kíváncsi. Azért valahol megnyugtató. Ezért is vagyok képes poénosra fogni a válaszom. Pontosabban inkább a kérdésem, amiben összefoglalom a dolgot, hogy jól értem-e. Csak ezután következik az igazi válasz. Már ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni. Persze, hogy egyből arra gondolom, hogy sajnálatból tettem mindent.
- Nem. Egyik sem - rázom a fejem, merthogy bármennyire is nem tudom a valós okokat, az biztos, hogy nem sajnálatból segítettem most neki.
Egyszeri alkalom és máskor nem fog megismétlődni. Én jobb szeretnék nem foglalkozni a miértekkel. De miatta mégis elgondolkozok rajta. Talán lenne egy magyarázatom. De csak talán. Ezt viszont most nem fogom felhozni neki. Nem fogom megemlíteni, hogy én is voltam gyerekként olyan állapotban, mint ő. Persze nem tömtem magam drogokkal, de nem akartam semmit, csak bebújni az ágyam alá és várni, vagy addig sírni, amíg eltűnik a valóság. Vagy felébredek. De ugye egyik sem történt meg és végül megtaláltam a megoldást, ami segített mindent mélyen eltemetni. Csak ki kellett zárni mindent. Minden érzelmet. Ő erre úgy látszik, hogy nem jött rá. Nem tudja, hogy ez segíthet. Legalábbis lehetséges.
De ebbe nem megyek most bele. Ha lenne következő alkalom - ami nem lesz! -, akkor talán megemlíteném neki. De most nem. Inkább váltok arra a modorra, amit ő is már megszokott és közlöm vele, hogy igazán ehetne valamit, vagy vigye magával. Engem nem érdekel.
- Konyha, arra - bökök a fejjem a fürdőszoba melletti ajtóra.
Ha pár perccel hamarabb jutunk el ide, biztos, hogy én csomagoltam volna be neki az egészet. De most nem. Csinálja meg maga, aztán menjen. Az ajtó már nyitva, nem zártam be újra. Addig én is tovább eszek, hogy mihelyst lelép, én is készülődhessek és indulhassak.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Josie ▲Danny - Once you care you're fucked!

Vissza az elejére Go down

Josie ▲Danny - Once you care you're fucked!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Danny luxus lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához