welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Yesterday at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Lyna Frei
 
Zachary M. Boild
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Danny & Josie - Help me... please!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - Help me... please! 30.09.13 19:28

Meg sem lepődök a durcás arckifejezésén, amikor elmondom neki, tudtam, hogy nem lesz odakint senki, aki megláthatná. Mégis jó próba volt neki és ezt ő is jól tudja.
- Majd ha megtaláltad a titkos szobám, utána azt a rekeszt is megkeresheted - megyek bele a játékba és fel sem tűnik, hogy a kezdeti nehézségekhez képest milyen könnyedén viccelődök vele.
- Nem félsz tőlem? - kérdezek vissza elkerekedett szemekkel, majd közelebb hajolok hozzá és szinte morgok, ahogy egy vadállat.
Pár centiméter választ el tőle. Olyan közelről látom a szemeit, ahogy eddig még soha. Majd kitör belőlem a nevetés.
- Rendben, nem várom el, hogy félj tőlem - szelídül mosollyá a nevetés, majd pár pillanattal később teljesen elkomorodok, amikor megjegyzi az arcomon ejtett apró vágást.
Úgy is zavar, hogyha nem veszi észre, de így még jobban. Mégis, miután elveszi a kezét, felengedek és próbálom inkább elviccelni a dolog. Könnyedén megy annak ellenére, hogy legbelül ugyanúgy zavar, hogy hibáztam, mint eddig. De nem foglalkozok vele és ez így van jól. Sokat segít az is, hogy nem említi még egyszer a dolgot, sokkal inkább más témát vet fel evés közben. Nem bántam volna, hogyha csendben eszünk, de így sem rossz. Csak egy aprót bólintok, amikor megérti, hogy ő az egyetlen, akivel így viselkedek és ha kint leszünk az utcán vagy akár már az elvonón nem fogok könyörögni neki. Csinálja, amit mondok, ha tetszik, ha nem. Évekbe telt, mire összeszedtem a maszkom és megalapoztam a hírnevem. Nem fogom elrontani, ugyanolyan magabiztos és szigorú leszek mások előtt, ahogy eddig. Itt viszont, a szobában ülve most már könnyedén engedek és meg is inog az a bizonyos önbizalmam, amikor felteszi az este már elhangzott kérdést. A bátyám. Kis hezitálás után mesélni kezdek. Rövidre fogom, de a lényeg benne van.
- Én inkább csak önszántamból zárkóztam el a segítsége elől. Mellettem volt. Állandóan, ha szükségem volt rá - magyarázom és közben magam elé bámulok.
Ha akarom, ha nem azok az esték járnak a fejemben, amiket nála töltöttem. Utáltam előtte sírni vagy azt mutatni, hogy mennyire nem bírom, mégis jól tudta és egy rossz szót sem szólt. Kis híja, hogy nem mondok ki mindent, ami az fejemben lejátszódik most. Az is több, mint elég, amit eddig mondtam. De szerencsére visszarángat a következő szavaival a valóságba.
- Olyan nagyon... Mondhatni... - ismétlem a szavait, de nem említem, hogy ez így nem túl hihető. - Tudod, ez meggyőzőbb lenne, ha legalább rám néznél közben - jegyzem meg már egy félig valóságos mosollyal, majd megrázom a fejem.
Nem számít. Az egész téma. Jobb ebbe nem belemenni. Nem szeretem, ha sajnálnak, azt meg főleg nem, amikor ennyire elengedem magam. Pedig ha tovább folytatjuk ezt a beszélgetést, csak rosszabb lesz minden. Úgyhogy újra belevetem magam az evésbe. Jó lenne haladni és nem ezzel tölteni a fél napot. Sok minden vár még ma ránk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - Help me... please! 30.09.13 20:53

Persze, hogy eljátszom először a durcás kislányt, de nem tudok rá igazán haragudni. Túlságosan rendes az elmúlt jó pár órában, és azt hiszem ezzel ő is tökéletesen tisztában van. És még a kis viccelődésemet is megint egészen jól veszi.
- De mi van, ha ilyen rekesz tényleg van? Vagy te vagy annyira lassú? - döntöm oldalra picit a fejem. Vagy van egy titkos szoba valahol oldalt a folyosón, amiről nem tud, netán egy lépcsőház, aminek nem látszik az ajtaja. Rengeteg ötletem van, most valahogy pörög az agyam, talán még az utolsóakat rúgja, mielőtt majd szépen elkezd az egész rendszer összeomlani, amikor durván bejönnek az elvonási tünetek. Nem kerek most még erre gondolni. Aztán felvázolom neki, hogy nem félek tőle. Igazából sosem féltem tőle, úgy, mint Timtől, vagy Jastől, már a legelején sem. Alig tudom visszatartani a nevetésemet, amikor egész közel hajol és morog, mint valami veszett kutya.
- Sajnálom, de így sem félek. - nevetem el magam, amikor ő is, aztán persze bevallja, hogy nem is várja el tőlem. Őszintén szólva, ha nem lenne neki zavaró, akkor még egy puszit is nyomnék az arcára, ha már ilyen közel merészkedett hozzám, de visszafogom a késztetést, és végül nem teszem meg. Bőven elég, amit eddig elért. Azért vagyok itt, hogy én változzam, hogy erősebb legyek, hogy bátrabb és a sors furcsa fintora, hogy ezzel együtt ő is óráról-órára, napról-napra változik. Én pedig határozottan örülök ennek a változásnak. Az arcát ért sérülésre viszont láthatóan elkomorul, úgyhogy tényleg nem feszegetem a dolgot. Azt hiszem az is nagy tett a részéről, hogy nem kapta el a kezem, amikor az arca felé nyúltam, nem várok többet. Azt pedig tudom jól, hogy amint kilépünk azon az ajtón visszaváltozik majd. Ezért is húzom kicsit az időt beszélgetéssel, pedig már evés közben is határozottan kezd remegni a kezem. Egyszerűen igyekszem figyelmen kívül hagyni és kész, hátha úgy könnyebb, hátha úgy gond nélkül húzhatom még az időt.
- De... miért? Miért zárkóztál el? Az jó, ha van, aki segít. - nem értem. Én nem tudnám elküldeni azt, aki segíteni akar, vagy próbál. Egyszerűen jól esik, maximum az önbizalmam kevés, hiszen azok, akik fontosak voltak nekem, hátat fordítottak és ez most is benne van a pakliban. Sőt Danny esetében nagyon is, bármikor visszaváltozhat és ő maga is hangoztatta már nem egyszer, hogy ez nem egy örök érvényű dolog, csak időleges, hogy itt vagyok, hogy mellettem van. Igyekszem ezt nem a gondolataim között tartani, mintha igazából nem is tudnék róla.
- Pedig komolyan gondolom, nem vagy szörnyeteg... te nem, csak akit időnként eljátszol. De, ha nyíltan kimondom, hogy igenis rendes vagy... lehet, hogy kiakadsz rajta. - mondom ki mostmár igenis ránézve, sőt talán még egy kis dac is csillan a szememben. Nem azért néztem lefelé, mert nem gondoltam komolyan, tényleg nem, hanem azért, mert ha ilyen téma kerül elő, akkor az esetek nagy részében kényelmetlenül érzi magát, és tényleg nem szeretném, hogy felmenjen benne a pumpa csak, mert rendesnek mertem titulálni. Eszegetek mindenesetre tovább és lassan el is fogy a részem. Akármennyire is igyekszem húzni az indulást, lassan esedékes lesz. Bár még vár rám egy gyors zuhany és öltözés, de azt nem fogom nagyon elhúzni, hiszen ott bent egyedül leszek és az pocsék dolog. Akkor már inkább vele, úton... oda.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - Help me... please! 01.10.13 13:22

Én vagyok ennyire lassú? Nem. Azt már nem! Először komoly arcot vágok, aztán gonosz mosolyra húzódik a szám.
- Majd te holnap kideríted. Amint kopognak már nyitod az ajtót és meglátjuk, találsz-e ott valakit - mondom, ha úgy vesszük a holnapi feladatot.
Kíváncsi leszek, hogy képes lesz-e rászánni magát, hogy azonnal ajtót nyisson, kockáztatva, hogy valaki meglátja. Persze gondolhatja, hogy majd rendesen felöltözik, de arról szó sincs. Legalább a karjának látszódnia kell rendesen. Lehet, hogy túl sokat kérek tőle és túl hamar, de ahhoz nincs elég türelmem, hogy hónapokat várjak, amíg megtesz egy lépést. De mára bőven beérem azzal, amit eddig megtett és az elvonóval, ami még vár rá. Ránk. Úgyhogy ideje poénosra fogni. Főleg akkor, amikor kijelenti, hogy nem fél tőlem. Mindent beleadok, hogy elérjem az ellenkezőjét, de gondolom a nevetésem ezt nem igazán segíti elő. Sebaj. Végül feladom. Majd idővel megbarátkozok a gondolattal, hogy nem fél. Tőlem nem. Talán ezért is hozza fel újra a kérdést, amire este már nem voltam hajlandó válaszolni. Először most is hárítani akarok, de végül mégis szóra nyitom a szám és mesélni kezdek. Igyekszem nagyon röviden összefoglalni a lényeget. Nem akarok olyan részletekbe belemenni, amivel túl sokat árulok el.
- Így könnyebbnek tűnt - nyögöm ki végül a választ, de nem vagyok biztos benne, hogy nem hazudok.
Már fogalmam sincs, hogy miért döntöttem e mellett. Talán, ha eleget járna rajta az eszem, emlékeznék, de most nem akarok. Érje be ennyivel. Amúgy sem lényeg már az ok, nem igaz? Sokkal inkább fontos az, hogy a szemembe nézzen, amikor beszél. Nem bírom megállni, hogy ne mosolyogjak a magyarázatán, amikor elmondja, miért nem nézett rám közben. De ennyi. Nem felelek semmit, inkább újra enni kezdek. Minél hamarabb indulni akarok most már. Van mit csináljunk egész nap és nem akarom, hogy idővel meggondolja magát és úgy kelljen elrángatni az elvonóra.
- Na, szedd össze magad. Induljunk lassan - szólalok meg jó tíz perc után, mikor már az ő tálcáján is alig van valami. - Gyerünk, szépségem! - mosolygok rá.
Úgy tervezem, hogy amíg ő túlesik a zuhanyozáson és felkap valami ruhát addig én elszívok egy szál cigit. Tegnap úgyis kimaradt, most megérdemlem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - Help me... please! 01.10.13 14:05

A fene gondolta volna, hogy ennyire belejön a kit játékunkba és a viccelődésemet simán ellenem fordítja. Nagyot nyelek a szavai hallatán, mert azért ez tényleg elég nehéz ügy lesz. Annyi biztos, hogy egy szál pólóban nem fogom kinyitni az ajtót. Az, hogy a karom látszódjon... talán. Legutóbb is kénytelen voltam innen úgy hazamenni, bár pocsékul is voltam tőle. Nagy levegőt veszek, aztán dacosan kihúzom magam.
- Jó! De, ha találok ott valakit, akkor legyőztelek, és tényleg lassú vagy! - tudom, hogy szeret nyerni. Ennyit már észrevettem, nagyon is a mániája az, hogy mindenben ő legyen a legjobb, gondolom azért is szereti a kaszinót, ahol ő a vezető, bárkinek bármit mondhat, mindenki tőle függ. Ezek után nagyon szeretném megmutatni neki, hogy tényleg csak lassú és le fogom győzni. Csak azért is! Talán még annyira is képes lennék felspannolni magam, hogy a hegeket figyelmen kívül hagyjam. Bár, hogy holnap reggel mi lesz... amikor már elkezdődik ez a bizonyos tortúra, ami rám vár... ezt nem tudom. Viszont a rám váró nehézségekről egyelőre eltereli a gondolataimat a vicsorgásával, ami persze nem hat rám. Egészen felszabadultam nevetem el magam. Jól vagyok most, nem csoda, ha megpróbálom húzni az időt, hogy minél később kerüljön sor az indulásra. De tudom, hogy sokáig már nem lehet. A bátyjáról esik szó, és már csak a fejemet rázom meg a szavaira. Könnyebb... igen talán könnyebb falakat felhúzni. Ha senki sem jut mögéjük, akkor senki sem sebezhet meg, de nem is szerethet senki és az ugyanúgy rossz. Nem megyek már bele ebbe mélyebben, nem hiszem, hogy értékelné, azt viszont már nem hagyom annyiban, amit mondd. Igenis rendesnek gondolom, az utóbbi időszakban az volt és szerintem ez az igazi arca, nem az a maszk. Csak hát nehezen mondom ezt ki, nem akarom, hogy kiakadjon miatta. A reggelim viszont elfogy, ahogyan úgy látom az övé is. Nem nagyon húzhatom már tovább az időt igaz? Sóhajtok egy aprót, de végül mégis felállok.
- Jól van. Összekapom magam. - eresztek meg aztán egy mosolyt. Szeretem, amikor így hív, akármennyire is nem azért teszi, de mégis növeli velem az önbizalmam. Gondolom ez nála inkább csak egy kötőszó, folyton mondja mindenkinek, de esetemben mégis csak különleges jelentése van. Beveszem hát magam a fürdőszobába, és tényleg próbálok sietni, amennyire tőlem telik. Gyors zuhany, majd a tegnap kimosott ruháimat veszem fel. Most már tényleg jó lenne, majd más is, mert az nem állapot, ha egy váltás ruhám van és kész. Hamarosan visszatérek hát, a tőlem megszokott harisnya, hosszujjú van rajtam, ugyanaz, amiben ide jöttem, hogy megtegye, amire kérem.
- Mehetünk! - próbálom határozottnak mutatni magam, de már annyira nem megy, mint kora reggel. A kezem már határozottan remeg, de még mindig próbálok nem tudomást venni róla, és tényleg igyekszem azt sem kimutatni, hogy félek. Tegnap kora délután már elkezdődött, akkor már elég pocsékul voltam, és az az idő egyre inkább közeledik.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - Help me... please! 01.10.13 18:33

Hirtelen ötlettől vezérelve vetem fel, hogy bizonyítsa be holnap, én vagyok a lassú és ő el tudja csípni a fickót vagy épp nőt, aki a reggelit felhozza. Utólag belegondolva nem is volt rossz ötlet. Nem kezd mentegetőzni vagy kibúvókat keresni. Nekem pedig nagy mosolyra húzódik a szám.
- Rendben. Akkor legyőztél és elismerem, hogy lassú vagyok. De csak akkor! - mondom, miközben próbálom elfojtani a feltörni készülő nevetést.
Fene se gondolta, hogy egy reggeliből versengés lesz kettőnk között. Ami pedig még furcsább? Most először kívánom azt, hogy bár én veszítenék. Bár nyerne és látnám azt a boldog mosolyt az arcán. Fogalmam sincs, miért vágyok erre ennyire, de jól esne látni, hogy ilyen apróság felvidítja. Megéri kicsit lejjebb adni miatta a büszkeségem és veszíteni ha úgy hozza a sors. Már előre élvezem és kíváncsian várom a holnap reggelt. Egészen addig ezen jár az eszem, amíg fel nem hozza a bátyámat. Mikor róla beszélek, sokkal óvatosabb vagyok, mint máskor. Nem akarok túlzottan belemerülni a témába és a kis összefoglaló után csak pár mondatot vagyok hajlandó hozzáfűzni. Szeretnék minél hamarabb túl lenni ezen a beszélgetésen. Végül csak annyiba hagyjuk és további beszéd nélkül fejezzük be a reggelit. Ezután már sokkal könnyebben megy minden. Legalábbis nekem. Megsürgetem, hogy kapja össze magát, majd amíg megteszi elszívok egy szál cigit. Mikor nyílik a fürdőszoba ajtaja már a nyakkendőm igazítom pontosan középre és az arcomon lévő vágást nézem. Nem feltűnő. Csak akkor látni, ha tudod, mit keresel. Nem rossz, de akkor sem tudok megbékélni a gondolattal, hogy ott van. Viszont tenni nem igazán tudok ellene.
- Csak nyugalom. Nem foglak ott hagyni. Megígérem - mosolygok és közelebb lépek hozzá, hogy a vállát átkarolva induljunk ki.
A liftben végig félig magamhoz ölelem és csak akkor húzódok el tőle, amikor leérünk a földszinti parkolóhoz.
- Először az elvonó, aztán a lakásod vagy szobád... vagy amid van. Aztán haza. Vagyis hozzám vissza - mondom az útitervet, csak azt nem teszem hozzá, hogy valamikor délután vagy este muszáj lesz benéznem a kaszinóba.
Vagy elég betelefonálni? Nem is tudom. Akaratlanul is Josiera nézek és elgondolkozok. Majd a kezére téved a tekintetem. Elég lesz a telefon. Majd holnap benézek és játszom a kemény főnököt. Csak meg tudnak azok a szerencsétlenek oldani nélkülem egy napot!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - Help me... please!

Vissza az elejére Go down

Danny & Josie - Help me... please!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
4 / 4 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Danny luxus lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához