Everybody wants to be a cat

Tárgy: Everybody wants to be a cat 22.09.13 21:22

Tudom megígértem Cassynek, hogy ha végre lesz egy saját otthonunk, akkor ismét fontolóra veszem a macska kérdését. Nos, azt hiszem túl vagyok rajta. Talán valahogy mégis csak képes leszek elviselni. Nem tagadom, kicsit... Nem kicsit érzem magam rosszul amiatt, mert az utóbbi időben szinte mindentől megfosztottam, amit szeretett. Ha akarnám se tudnám elfelejteni. Kezdve a tánccal, amiből továbbra sem fogok engedni. De még csak vitatkozni sem vagyok róla hajlandó, mert csak felbosszant és értelmetlen. Eredményül pedig legfeljebb annyit tudnánk elérni, hogy az egyik vendégszoba máris felavatásra kerülne, még pedig szerény személyemnek köszönhetően. Szóval, egyelőre bízom a macskában, bár utálom... De majd megerőltetem magam. Mondhatni már meg is tettem, oly annyira hogy én magam tértem be munkából hazafelé menet egy kisállat kereskedésbe. Mire azonban mindent megvettem, ami szükséges ahhoz, hogy tisztán tartsuk a kis... macskát és higiénikusan a házat arra eszméltem, hogy szépen elkéstem. Ugyanis ilyenkor már otthon szoktam lenni. A telefonomat pedig a kocsiban hagytam. Szóval, most számítok némi hisztériára, ami remélhetőleg nem fog sokáig tartani köszönve a kis förtelemnek. Nem véletlenül egyedül vagyok itt, ugyanis meglepetésnek szánom a dolgot, mivel legutóbb akkor esett erről szó, amikor az új házunkat mentünk kiválasztani. Akkor úgy ítéltem meg, hogy nagyon is örülne neki, csak nem sok esélyt lát arra, hogy ténylegesen megfogom gondolni magam. Nos, eleinte magam sem hittem, márpedig nagyon úgy tűnik, hogy meggondoltam. A választásom végül egy hófehér kismacskára akadt... Ami azt illeti inkább nem nyilatkoznék róla, ami annyit jelent, hogy Cassandra oda lesz tőle, már csak magamból ítélve, mert ezen a téren nagyon is különbözünk. Miután mindent kifizettem fogtam a kismacskát és beletettem a hordozójába, mert őszintén szólva az idegbaj kapdosna, ha macskaszőr kerülne a kocsi kárpitjára.
Útközben még egyszer a telefonomra pillantottam, ami két nem fogadott hívást jelzett, belefér. Leparkoltam majd kivettem Berliozt a kocsiból és vele a kezemben bementünk a házba.
- Szia drágám. Megjöttünk. - Most vagy valami oltári nagy hisztire számítok, amiért nem jöttem időben és Ő várt rám vagy duzzog valahol és egyáltalán nem áll szándékában hozzám szólni még néhány percig. De bízom benne, hogy a többes szám, mi szerint megjöttünk előfogja csalogatni kíváncsiságával.

Berlioz Very Happy

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 23.09.13 21:15

Ez egészen különös még számomra, hogy még iskolába járok, de már az ujjamon ott díszeleg az eljegyzési gyűrűm és a vőlegényemmel saját otthonunk van. Azt hiszem ezt ilyen idősen nem sokan mondhatják el magukról, hogy ilyen fiatalon megtalálták azt a férfit, akivel le szeretnék élni a hátra levő életüket. Én pedig még mindig ugyan olyan büszke mosollyal az arcomon mondom ki, hogy menyasszony vagyok ha másoknak szemet szúr a gyűrűm és még nem volt olyan ember aki nem vette volna észre. Annyira hibátlan és gyönyörű és gondolom eszméletlenül drága, hogy mindenki észreveszi. Addig valahogy el is múlik az idő ameddig az iskola padot koptatom, de aztán mikor haza megyek a hatalmas villába és sehol egy lélek sem, akkor egy egészen kicsit unatkozni kezdek. Tegnap előtt már majdnem annyira sikerült unatkoznom, hogy az fordult meg a fejemben, hogy takarítani kezdek, de szerencse még időben találtam magamnak más elfoglaltságot.
- Nem hiszem el, hogy elkéstél! Alig várom, hogy haza gyere mert annyira hiányzol te pedig el mersz késni! - Talán kicsit a kelleténél is hangosabban ordítottam, amikor meghallottam becsukódni a bejárati ajtót egyből felpattantam a kanapéról, hogy valami hihető magyarázattál álljon elém. Már éppen azon voltam, hogy még ennél is jobban kifejtsem véleményemet mikor megpillantottam Desmondot és a kis szőrgombócot.
- Mindent megbocsájtok. - Izgatottan kezdtem el tapsikolni és még azt sem érdekelt, hogy gyerekesen viselkedek. Hiszen az ott egy cica a kezében és feltehetőleg az én cicám.
- Milyen aranyos. Ugye az enyém? - Nem bírtam magammal muszáj volt kivennem a kezéből, hogy magamhoz tudjam ölelni. Annyira szép és puha és már is imádom.
- Nagyon nagyon nagyon szeretlek, de ezek szerint te is engem. - Hálásan megcsókoltam, de csók közben sem bírtam megállni, hogy ne simizzem a cica buksiját. Olyan cuki, de azért a vőlegényem is nagyon aranyos, hogy képes volt meglepni egy cicával.
- Várjunk csak! Miért nem sírsz? - Mert legutóbb nagyon is könnybe lábadt a szeme már attól, hogy a lakásomba lépett és nem is volt egy helységben vele.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 23.09.13 22:46

Igen, pontosan valami ilyesmire számítottam. Ugyanakkor tekintve, hogy alig néhány órája váltunk el, jobban mondva kora reggel kicsit talán túlzásnak tartom, mégis csak örülni tudok annak ha azt hallhatom, hogy máris hiányoztam. Őszintén szólva szeretnék minden egyes nap ennek tudatában hazaérni, hogy tudom várni fog rám. Még akkor is ha a mai naphoz hasonlóan elkésem. Még azt is elviselem, hogy duzzog néhány percig, amiért nem siettem jobban, ő pedig egyedül volt. Még ezt is szívesebben, sőt boldogan hallgatom végig, minthogy egy napon azon kapjuk magunkat, hogy már egyáltalán nem tölt el minket örömmel ha egy viszonylag rövid idő elteltével viszontláthatjuk egymást. Szóval, szeretném is ha olykor hisztizne, bár kötve hiszem, hogy valaha fogok szándékosan késni, azért hogy ehhez hasonló reakciót válthassak ki belőle. Addig biztosan nem, amíg anélkül is érzem, hogy fontos az, hogy nem hagyjam sokáig magára... Ha viszont már semmit sem fog jelenteni, hogy időben érek-e haza vagy sem, akkor mindez édes kevés lesz már. Tehát maradnék inkább a hisztinél és a duzzogásnál. Különösen, hogy a telefont sem vettem fel neki, mivel az üzletben voltam, a mobilom pedig a kocsiban. De ő ezt nem tudja.
Úgy hiszem, hogy most már nem szükséges mentegetőznöm, anélkül is elég nyilvánvaló, hogy miért maradtam el az idővel. Persze így sem késtem sokat. Legfeljebb félórára saccolom, de hát beletelt néhány percbe mire mindent beszereztem, ami a kis szőrgombócnak kell.
- A cica neve... Berlioz. - Olvastam le gyorsan a nyakán lévő rózsaszín szalagról. Nem tudnám megmondani mikor vagy egyáltalán láthattam-e már Cassandrat így viselkedni. De ebből kiindulva merem azt feltételezni, hogy osztatlan sikert arattam a macskával, merthogy ebből tényleg semmit sem sejthetett. Ugyanis legutóbb talán hetekkel ez előtt lehetett szó róla, akkor is csak annyit mondtam, hogy talán meggondolom magam és fontolóra veszem, semmi többet.
- Mondjuk talán mert nem ma döntöttem el, hogy kapni fogsz egy kismacskát. - Mondjuk mert már hetekkel ez előtt ellátogattam egy gyógyszertárba és megvettem mindent, ami ahhoz kell, hogy képes legyek egy légtérben tartózkodni vele abban bízva, hogy az allergiám így nem fog utat törni magának. Mert nagyjából addig maradhat ő is a házban.
- Azért lenne még néhány dolog... Először is azt hiszem mindent beszereztem, amire szüksége lehet és amit az eladó javasolt, kint van minden a kocsiban. Másodszor, arra szeretnélek megkérni, hogy a hálószobánkra, az étkezőre valamint a dolgozószobámra figyelj oda, hogy ezek macskamentes övezetek legyenek. Egyik helyen sem szeretném látni. Harmadszor pedig a nappaliban lenne, úgyis ott töltöd a legtöbb időt napközben, ha pedig mégsem, akkor viheted magaddal. - Azt hiszem ezek így összességében kivitelezhető feltételek, hogy a kis... izé Berlioz is maradhasson, méghozzá a közelében. Azt viszont maradéktalanul elvárnám, hogy ezekre a dolgokra odafigyeljen. Végül is nem kértem olyan sokat, csupán csak három helyiséget a házból. A többire pedig majd idővel gondja lesz a házvezetőnőnek.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 23.09.13 23:41

Hitelen nem is tudom, hogy ez álom-e vagy valóság. Mégis annyira nehezen hiszem el, hogy Desmond egy cuki kis fehér cicát tart a kezében. Mikor volt már heves szóváltásunk mikor a macska téma felütötte nálunk a fejét és már tényleg azt hittem, hogy le kell mondanom a cica imádatomról végette. De az én drága egyetlen vőlegényem olyan aranyos, hogy képes megbarátkozni a gondolattal, hogy egy kis cuki szőrcsomó velünk éljen. Innentől eltökélt szándékom az, hogy megbarátkoztassam a cicával. Aki ilyen cuki azt csak szeretni lehet. Desmond is hamar meg fogja kedvelni, vagyis nagyon remélem.
- Berlioz. - Ismételtem el a cica nevét még mindig lelkesen simogatva az új kis kedvencemet. Hirtelen nem is tudom kifejezni, hogy mennyire örülök ennek a meglepetésnek és az aprócska hálacsókom csak kóstoló volt, majd mikor a cicát jól kifárasztottam egy kis játékkal, azután Desmondot is ki szeretném kimeríteni.
- Említettem már ma, hogy mennyire imádlak? - Ennek valóságosnak kell lennie, hiszen érzem a kis cica puha bundácskáját a tenyerem alatt és hallom is, hogy dorombol hálásan azért mert ilyen kitartóan simogatom.
- Ugye később behozod? - Már most tudom, hogy engem annyira lefog kötni Berlioz, hogy jobb ha Desmond meg ki a cica holmijáért. Azért nem fogom elhanyagolni a vőlegényemet, de most mégis ez az újdonság varázsa és nem is akarom jó hosszú ideig elengedni a csöppséget.
- Hallod ezt? Máris állít neked szabályokat. Jó cica leszel és betartod őket? - Igen, most éppen a macskához beszélek. Viszont Berlioz értetlen tekintettel néz rám, nem látszik rajta, hogy bármit is értene abból, amit mondtam neki az imént, de akkor is annyira cuki, hogy vigyáznom kell arra, nehogy véletlenül túl erősen szorítsam magamhoz.
- Szerintem nagyon nem fog engedelmeskedni. - Néztem rá Desmondra, akitől valami ítéletszerűséget várnék, mégis kíváncsi vagyok, hogy mit tenne ha a tiltólistán lévő helyiségekbe beszökne Berlioz. Azért mégis csak egy kis cica, még nem tudja mit szabad neki és mit nem.
- Megyünk játszani. - Hatalmas vigyorral arcomon beszéltem a macskához, majd vőlegényemre pillantottam. - Te sem úszod meg. - Még szép, hogy nem maradhat ki az első közös pillanatainkból, meg is indultam a nappali felé, remélem nem kell kétszer kérnem, hogy csak egy kicsit legyen annyira lelkes, mint én vagyok.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 24.09.13 18:40

- Nem, azt hiszem ma még nem. Sőt, biztosan nem. - Hacsak az éjjeli hancúr alkalmával nem tette meg. De akkor túlságosan is összpontosítottam ahhoz, hogy külön a szavaira is odatudjak figyelni. Sokkal inkább a testét részesítettem előnyben. De azt hiszem még úgyis elég egyértelmű volt. Ami nem azt jelenti, hogy ma hasonlóképp nem szeretném hallani. Önző már nem vagyok, de attól még mohó az lehetek. Nem mindig elég valamit csak tudni. Én szeretem a dolgokon tapasztalni is. Mert lefogadom Cassandranak sem lenne elég vagy épp túl boldogító ha a kapcsolatunk alatt mindössze egyszer mondtam volna neki, hogy szeretem gondolván, ha majd másképp vélekedek már erről a dologról tájékoztatni fogom. Nagyjából nálam a szexel is ez a helyzet. Mindig akarom... Akarom tudni, hogy még Ő is akar. ezt pedig csak egy módon deríthető ki. Egyféleképpen, de bővebben számtalan módja van és mindegyiket ugyanannyira élvezem.
- Persze. - Az üzletben valahogy jobban szimpatizáltam hófehérkével. De most hogy hazahoztam elmondhatom, hogy máris utálom a kis szőrgombócot. Mert tudom, hogy csak a gond lesz vele. De majd igyekezni fogom türtőztetni magam. Nem azért vettem meg neki, hogy aztán folyton emiatt veszekedjünk, mert nekem van ez az allergiám és most már ha akarnám se tudnám elkerülni a kis bundást. Ami pedig a másik dolog, hogy Cujot is Cassy ajándékozta nekem néhány hónappal ez előtt. Nem felejtettem el. Most pedig szerettem volna viszonozni. Bár inkább vettem volna neki kígyót vagy pókot... De tudtam, hogy egy kis macskának örülne a legjobban.
- Szerintem pedig nem kértem sokat. Mindössze három helyiséget a házban. A többire pedig majd a házvezetőnek gondja lesz. Jut eszembe... A napokban majd erre a feladatra is kijelölünk egy személyt, de nem szeretném ha addig is rá várna a konyhában lévő mosatlan. Mert attól tartok még néhány nap és már kávézni sem tudunk majd miből... - Remélem látható rajtam, hogy mennyire nem vicceltem. Ellenkezőleg, nagyon is komolyan gondoltam, amit mondtam. Nem azt várom tőle, hogy akkor most öltse magára a háziasszony szerepét, de biztosra veszem, hogy a műkörme a helyén maradna attól ha olykor venné a fáradtságot egy kis mosogatásra, amíg dolgozom.
- Nem vagy már kislány. Ellenkezőleg. Így remélem nem kell külön elmagyaráznom, hogy a macska a te felelősséged. Legyél rá figyelemmel, rám pedig tekintettel. - Nagyon is örülök az örömének. De azért vannak dolgok, amiket értékelnék ha komolyan tudna venni ebben a nagy örömködésben is. ezzel most egyáltalán nem szeretném kedvét szegni, csupán csak néhány későbbi vitától szeretném megkímélni magunkat.
- Később. Inkább behozom, ami a kocsiban maradt. - Gondolom mondanom sem kell, hogy mikor fog eljönni az a később.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 26.09.13 21:09

Hatalmas meglepetést okozott a kis fehér szőrgombóccal, de mégsem ez volt életem legnagyobb meglepetése. Akkora meglepetést sosem tud már okozni nekem, mint akkor mikor letérdelt elém ott mindenki előtt és kinyitotta előttem az ékszeres dobozt, miközben feltette azt a bizonyos kérdést. Az már biztos, hogy mindig első helyen fog állni a ledöbbentési skálámon az eljegyzésem és azután sorolnám ezt még oda, és hogy mi fog még erre a kis listára rákerülni az már csak rajta múlik.
- Szeretnéd, hogy újra megismételjem, vagy jobb lenne ha szavak helyett tettekkel bizonyítanám be mennyire imádlak? - Nem fogok hálátlan lenni és a cicáért bizony nagyon lelkes leszek az ágyban mellette - nem mintha nem lennék mindig az - de úgy érzem most nagyon megérdemli, hogy mindent megkapjon tőlem, amit csak szeretne.
- Szóval kapok egy házvezetőnőt? Édesem, ez a nap egyre szebb lesz az ilyen meglepetésektől. - Most már biztos, hogy nagyon szerető és odafigyelő menyasszony fogok lenni az ágyban, de mindenek előtt szenvedélyes. Mosolyogva tartom magam elé Berliozt.
- Hallod cica? Nem sokára kapsz magad mellé egy új játszótársat. Aki remélem már nem fog vonzó lenni, inkább középkorú. - Félig meddig a cicának mondtam, viszont a végét nagyon is Desmondnak szántam. Na abból tényleg nagy veszekedést csapnék ha valami bögyős nőcskét akarna felvenni. Talán nem lenne okom a féltékenykedésre, de azok a tejcsárdák nagyon vészjóslóak számomra.
- Tudod mikor letérdeltél elém azt elfelejtetted közölni velem, hogy azt is elvárod tőlem miután rám kerül a gyűrű, hogy mosogassak. - Biztosra veszem, hogy jól ki fog száradni a kezem a mosogatószertől és mikor majd meg akarom az arcát simogatni úgy fogja érezni, mintha smirglit húznék végig rajta.
- De megteszem. - Mondtam kissé halkabban, hogy tudja erre is képes vagyok, hogy boldoggá tegyem vele, viszont nem szívesen. Közben még mindig magamhoz ölelem az én édes fehér kiscicámat aki szüntelenül dorombol.
- Ha Berlioz is úgy akarja, akkor nem lesz ránk gond. - Mert ugye hiába akarok én jót, ha a cica rosszalkodni szeretne és direkt azt tenné amit neki nem lenne szabad. Remélem azért nem akarja a kanapét kis karmocskáival felavatni. Majd holnap meglátogatjuk együtt az állatkozmetikust és elintézzük a karmait, hogy ne tegyen kárt semmiben sem idebent, jobb félni, mint megijedni. Elindultam a nappaliba a cicával, nagyon remélem, hogy az én drága vőlegényem minél hamarabb csatlakozik hozzám. Letettem Berliozt, én pedig helyet foglaltam a kanapén is figyeltem milyen óvatos kis lépésekkel fedezi fel az új otthonát. Olyan kis megszeppent még kell neki egy kis idő mire hozzászokik az új környezetéhez.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 28.09.13 21:02

- Pillanatnyilag annyival is beérem ha megismételed, később pedig a tettek mezejére léphetünk. - Most már tudom, hogy sokkal előbb kellett volna megtennem ezt a lépést, de mindenképpen jó, hogy elhatároztam magam. Biztosan lesznek majd nehézségeink, bonyodalmak, problémák, de arról se feledkezzünk meg, hogy itt akárhol, akármikor, akármennyiszer megejthetjük azt a bizonyos békítő szexet. Az pedig roppant felemelő érzés, hogy senkire sem kell odafigyelnünk, egyedül csakis kizárólag egymásra. Ha úgy akarom akkor köszönhetek egy csókkal majd elmondhatom, de inkább bebizonyíthatom az ágyban, hogy mennyire hiányzott... Vagy a kanapén vagy bárhol. Mert ez a ház itt csak a mi felségterületünk. Azok után, hogy ezt választottuk otthonunknak, az a legkevesebb, hogy alaposan kiismerjük minden szegletét.
- Hát pedig tudod a középkorú nőknek eredendően nagy mellük van tekintve, hogy a többségük már szült gyereket. De mégis mikor fogunk már leszállni erről a témáról? Nem egy másik nőt jegyeztem el, hanem téged. Egyedül téged. Ha nem említettem még, akkor most megteszem... Egyszer vagyok hajlandó ezt valakivel megpróbálni. Én nem fogok többször nősülni. Nem leszek olyan ember, mint az apám. - Egyszerűen nem akarom elhinni, hogy már megint itt tartunk. Ő is pontosan tudja, hogy nincs még egy nő, akit úgy tudnék szeretni. Számtalan nővel eltudtam volna már képzelni az életemet egy érdekházasságban. De benne épp az a különleges, hogy nélküle nem tudnám elképzelni már a holnapomat sem. Nem lenne értelme. Semminek sem lenne értelme.
- Cassandra, nem azt várom el tőled, hogy főzzél, mossál és takarítsál. Ellenkezőleg, sosem fogom megengedni, hogy dolgozz. Hát jó.. Úgy érzem, hogy túl sok mindent akarsz és azonnal. Nekem pedig időre volna szükségem ahhoz, hogy mindent megadjak neked. Ha nem tűnt volna fel igyekszem, méghozzá nagyon, hogy minél hamarabb kialakíthassuk az életünket. De most őszintén... Ha holnap reggel úgy ébresztenélek fel vagy már ma este arra kérnélek, hogy holnap hajnalban kelj fel velem és csinálj nekem egy kávét vagy vasald ki az ingemet, annyira a nehezedre esne ezt megtenni nekem? Mert tudod nekem is sok minden a nehezemre esett, mégis megtettem. Kapni fogsz házvezetőnőt néhány napon belül. Majd az irodából elintézem... - Azt valahogy mindenki elfelejtette megemlíteni, hogy ez alkalomadtán ennyire nehéz lesz. Mindketten hozzászoktunk egyfajta életmódhoz, amit szeretnék minél hamarabb visszahozni a közös életünkbe, de ez nem egy egyik napról a másikra. Cassandra pedig nem segít. Őszintén nem gondolom, hogy annyira sokat kérek azzal, hogy olykor mosson el egy-egy kávéscsészét vagy bármi mást. Mert ugye túlnyomórészt éttermekbe járunk, szóval nem mondhatni, hogy annyira tornyosulna a mosatlanok száma a konyhában. De ha nem képes erre, akkor nem probléma. Nem akarok veszekedni, pedig annyi mondanivalóm lenne. Mégsem mondom ki. Hallgatok azért, hogy nem bántsam meg. Megértem, hogy fiatal... Elvettem volna a fiatalságát?
- Tudod nem igazán érzem azt, hogy te ezt értékelnéd a hálószobán kívül is. Kérlek csak mond meg, ha úgy érzed, hogy elvettem tőled a fiatalságodat. - Én nem egy hisztis tinédzsert jegyeztem el, hanem a nőt, akit szeretek, akivel leszeretném élni az életemet. Mégsem látom rajta bizonyos dolgok esetében,hogy valóban komolyan tudná venné. Várnom kellett volna még ezzel az egésszel, igaz? Túlságosan hamar dobtam bele a mély vízbe.
- Az a gyűrű az ujjadon azt jelenti, hogy szeretlek. Nem pedig, hogy magamhoz láncoltalak. Ez még nem azt jelenti, hogy bármit is el kellene sietnünk. Nincs értelme... Néha úgy érzem, hogy nem segítesz... - Elvár dolgokat, de ugyanakkor nem tesz érte, nem segít, hogy könnyebb legyen. Azzal pedig, hogy minden nap ezt fogjuk művelni minden csak nehezebb lesz. Én minden elfogadtam, amikor megkérdetem, hogy legyen a feleségem. Számoltam minden lehetőséggel, azt hiszem. Legalábbis nagyon remélem. Senki sem mondta, hogy könnyű lesz. Tudatában voltam ennek. De abban már nem vagyok biztos, hogy Cassandra is olyan jól átgondolta ezt a dolgot.
- Akkor remélem Berlioz titkon tud repülni is... - Mert ha nem abban az esetben sürgősen növeszteni kellene szárnyakat, mert csak egyszer kapjam azon, hogy rossz cica, hamar szárnyra fog kapni.
A csomagokkal a kezemben sétáltam vissza a nappaliba. Amint beléptem egy hangos fülsértő nyávogás ütötte meg a fülem. Hoppá, azt hiszem ez most a cica volt.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 29.09.13 6:33

Őszintén ezt vártam tőle, mohó de mégis így szeretem. Még mindig nem tud a fejembe férni, hogy tényleg kaptam tőle egy cuki kiscicát. Ezért szinte bármit kérhetne tőlem és gondolkozás nélkül teljesíteném is. Tudom annyira gyerekesen viselkedem, de nagyon örülök ennek a kis kedvencnek. Azt hiszem más nők ilyenkor kezdenének el gyanakodni és megkérdőjelezni miért is kaptak ajándékot. Nem hiszem, hogy azért ajándékozott meg egy cicával mert megcsalt volna és a lelkiismeret furdalását így próbálná enyhíteni. Nem! Tudom, hogy nem lenne képes rá, ezért is verek ki a fejemből minden ilyen gondolatot.
- Desmond Drescher imádlak. - Most elmarad a csók, de mikor már tettekben is bizonyítok akkor be fogom alaposan pótolni, csak nem akartam a cicával közelíteni felé. Elfogadtam, hogy éltem szerelme nem kedveli a négy lábon járó nyávogó szőrgombócokat. Pont ezen van a lényeg, hogy ki nem bírja állni a macskákat és mégis tarthatok egyet a közös otthonunkban.
- Most haragszol rám? Én csak azt hiszem, hogy túl sok olyan filmet láttam, ahol a házvezetőnő túl jól végezte a munkáját. Sajnálom, nem akarok ennyire féltékeny lenni. - Nem akarok mégis valahogy sikerül. El sem hiszem, hogy már képes vagyok valaki olyanra féltékeny lenni, aki még csak gondolatban merült fel közöttünk és azt sem tudom hogyan néz majd ki. Azt hiszem jó ha féltékeny vagyok, akkor aggódnék csak el ha nem lennék ez, mostanában nem tudom mi ütött belém, szerintem átvettem tőle ezt a mániákus féltékenykedés dolgot, mert minden nőre rá tudnám vetni magam aki bájosan rá mer mosolyogni.
- Nagyon is feltűnt, hogy mennyire igyekszel, de nekem ez még annyira új, hogy végre csak kettesben lehetünk. Te is tudod, hogy nem ehhez voltam hozzá szokva. - Nem úgy keltem fel reggel, hogy neki kellett állnom a másnap esti mosatlan elmosásához, vagy be kellett ágyaznom, vagy akár reggelit készítenem. Szó szerint mindent a seggem alá tettek eddig, most pedig egy kissé szokatlan az új helyzet, de én nagyon próbálok hozzászokni.
- Nem esne nehezemre... - Hallgattam el egy pillanatra, mert egy kicsit tartok ettől az egésztől, mármint kávét az tudok főzni, de a többi már...
- Iszonyú feleség fogok lenni! - Ledöbbenve néztem rá, mert ez bennem is csak most tudatosodott. Szegény Berliozt pedig közben még mindig simogatom, lassan vagy a tenyerem vagy a macska fog elkopni.
- Én még eddig soha sem vasaltam és szerintem nagyon sok mindent nem csináltam még. - Ez ilyen dolgokkal sosem kellett bajlódnom, mindig a szekrényemben várt a kimosott vasalt ruha. Remélem tényleg minél hamarabb beszervez egy bejárónőt mielőtt feltűnne neki mennyire hasznavehetetlen volnék.
- Mit rontottam el, hogy benned felmerül ilyen kérdés? - Nem vette el a fiatalságomat! De nagyon is szeretném, hogy ez megtörténjen és hogy mellette öregedjek majd meg. Előfordulhat, hogy még fiatalnak számítok, na és? Nem korhatárhoz kötött a szerelem.
- Mégis hogyan tudnék segíteni? - Azt hittem Desmond olyan férfi aki nem fogadná el egy nő segítségét már csak büszkeségből sem, ha pedig mégis akkor úgy, hogy szól arról nekem, hogy segítségre van szüksége. Én már csak abban bízok, hogy bármi is történjék a szerelmünk kitart és nem engedjük, hogy bárki, vagy bármi elválasszon minket.
- Inkább nem akarok abba bele gondolni, hogy mennyire komolyan gondolhattad ezt. - Szerintem ha rajta múlna akkor a cica tényleg szárnyakra kapna. Nem tudok rá a nap minden percében figyelni, de majd igyekszem jól megnevelni és megtanítani neki, hogy mit szabad és mit nem. Egyelőre nagyon jó cicaként viselkedik, lelkesen térképezi fel az új környezetét. Aztán elfutott, szem elől tévesztettem és már csak a nyávogására lettem figyelmes.
- Te most tényleg ráléptél a farkincájára? - Más különben miért nyávoghatott így a cica? Azt hiszem elég szépen sikerült egymásnak bemutatkozniuk.
- Legyél szíves, kérj tőle bocsánatot. - Magam előtt össze font karokkal néztem a cicára, majd Desmondra. Most már Berlioz is a családunk része, szerintem kijár neki egy bocsánatkérés ezek után.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 29.09.13 19:01

- Nem, nem haragszom... És amennyire engem illet ebből nem fogunk problémát csinálni. Íme a megoldás... Majd felveszünk egy idősebb hölgyet, aki már birtokában van efféle tapasztalatoknak, esetleg más családoknál is dolgozott már, akinek nem kell külön százszor a szájába rágnom csak egyszer elmagyaráznom, hogy a kávémat cukorral kérem tej nélkül nem pedig fordítva. - Mert odahaza ezt akárhányszor megtehettem valahogy akkor is mindig összecserélődtek a dolgot. Szóval, nagyon is a várt eredményt kaptam csak nem mindig volt alkalmas az időpont és nem voltam mindig olyan türelmes pillanataimban, hogy ismét szóvá tegyem, hogy a kávém, amit volt képe elém tenni valami ihatatlan borzadály. Nem egyszer megfordult már a fejemben, hogy egy szabad percemben kisétálok a konyhába és egy napi adag kávét lenyomok a házvezetőnőnek a torkán úgy ahogy van kanállal. Mert annyi erővel akár minden reggel ledobhattam volna egy kanál kávét és kész, mert a forró víz csupán felhígította, de az ízén az magában nem változtat.
- Tudom és türelmes is vagyok. Én csak annyit kérnék, hogy próbálj meg te is valamit tenni azért, hogy könnyebb legyen. Sosem fogom azt elvárni tőled, hogy dolgozz... Az majd az én dolgom lesz. De eddig még soha egyszer sem hallottam, hogy egy nőnek leesett volna a gyémántgyűrű az ujjáról csak azért mert megcsinált egy kávét vagy mert felágyazott. - Lássuk csak mi lehet ennek az oka... Talán mert nem is mindig második nőnek díszeleg egy gyémántgyűrű az ujján? Hát ez bizonyos lehetséges. De még csak nem is azt várom, hogy a közeljövőben emiatt hálálkodjon, mert ez nem erről szól. Egyszerűen csak nem sikerülhet minden azonnal. Azt hiszem erre mi vagyunk az élő példa. Nekem se egy nap, sőt nem is egy hét alatt sikerült megkapnom, elérnem hogy az enyém legyen. Nem ment mindig minden az elképzeléseim szerint, de nem bánom, mert megérte. És ez a fontos. Csak ez számít.
- Remek... Nos, akkor örömmel venném ha nem minden reggel az irodába érve kellene megkérnem a titkárnőmet, hogy csináljon nekem egy kávét, hanem esetleg még itthon a menyasszonyom megtenné ezt. - Megjegyzem Cassy még a titkárnőmet is szívből utálja. Szerintem alkalomadtán megtudná fojtani akár egy kanál vízben is, méghozzá probléma nélkül. Azt hiszem ezt elég világosan az értésemre adta, mikor berontott az irodámba majd kérdőre vont, hogy mit keres az a bögyös maca odakint. Nem is értem, hogy van képem egy olyan nőt alkalmazni, akinek vannak mellei közel a harminchoz.
- Miből gondolod? Ez butaság. Nem a házvezetőnőm leszel, hanem a feleségem. - Őszintén nem hiszem, hogy az lenne valaha is. Tény, hogy most még mindkettőnk számára új ez a helyzet, elvégre azt sehol sem tanítják hogyan kell együtt élni valakivel, jó férjnek vagy jó feleségnek lenni.
- Akkor kérj segítséged. Nem vagy egyedül... - Mert ez nagyon úgy hangzott mintha... Túl drasztikusan. Sőt, ez az egész úgy hangzik és úgy fest. De még mindig nem gondolom, hogy az ingem kivasalása olyan megterhelő lenne a számára. Anyu pedig biztosan nagyon szívesen segítene ebben, ha megkérné rá. Egyszer mindenki elkezdte valahol.
- Nem tudom... Csak még húsz éves sem vagy. Annyi mindent csinálhatnál még. Annyi lehetőséged volna még bármit megtenni, amit csak akarsz. - Én azt hiszem nagyjából abban a korban követtem el a legnagyobb őrültségeket. Hibát hibákra halmoztam, amikből később se tanultam. mert nem érdekelt. Mert bármit megtehettem. mert bármit megkaphattam. Nem akarom, hogy úgy érezze ettől is megfosztottam.
- Ezt sem tudom... Ezt neked kellene tudnod. Csak legyél mellettem. - Tártam szét a karjaimat kérdőn majd vállat vonva leengedtem őket. Mindennél jobban szeretnék választ kapni ezekre a kérdésekre, csak nem tudom mégis kinek kellene feltennem őket...
- Hát ezt most komolyan nem hiszem el. - Nagyot sóhajtva tettem le a dobozokat a nappaliba. Meglepetten néztem a menyasszonyomra, mikor arra kért, hogy kérjek bocsánatot a macskától. Ez nevetséges...
- Bocsánatot kérek Berlioz... - Mivel nem úgy tűnt, mint akinek lenne más választása ezért lepillantottam a macskára és bocsánatot kértem. Cassyre pillantva még mindig ugyanaz a tekintet várt... Hát ezt nem hiszem el. Óvatosan megfogtam a macskát majd felvettem.
- Nagyon sajnálom kicsi cica, hogy a farkincádra léptem. Nem akartam. De tudod nekem néha egyetlen személy is soknak bizonyul, mert pontosan Ő is így néz, mikor akar valamit. Szóval, ha megtanulod mi az amit nem szabad, akkor jóban leszünk. Így megfelel? - Fordítottam meg a macskát Cassandra felé majd párszor végigsimítottam bundáján a hatás kedvéért.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 01.10.13 6:28

Új ház, új élet és nem is olyan sokára új családnév, amint a menyasszony pozícióból feljebb lépek a feleség szerepébe. Néha gyorsnak érzem a tempót, noha már annyira szeretnék Drescher lenni.
- Hiányozni fog Agatha. - Sanda mosollyal arcomon néztem fel rá, csak mert tisztában voltam vele, hogy a régi bejárónőnk minden egyes nap elkövette azt a hatalmas hibát, hogy Desmond kávéját elrontotta. Mondjuk akkor semmi bajom sem lenne a bejárónő külsejével, ha olyan lenne, mint a régi. Mert Agatha minden volt, csak vonzó nem és nem azért akarok olyan bejárónőt akire nem lennék féltékeny, mert nem bízok a vőlegényemben, hanem akkor nyugodtabb lennék mikor kettesben hagynám őket.
- Azért mégsem szeretnék kockáztatni, hogy kiderítsük le esik-e a gyűrű az ujjamról, ha belekezdenék a házimunkába. - Még most is elbűvölve nézem az ujjamon díszelgő imádni való gyűrűt. Annyira szép, bele is halnék ha mondjuk mosogatás közben bele ejteném a lefolyóba. Persze ezek csak gyenge kifogások miért nem csinálok semmit, viszont tényleg nagyon féltem a gyűrűmet, de azért olykor tényleg egy kicsivel jobban megerőltethetném magamat.
- Persze az teljesen kivitelezhető, hogy megcsinálom a kávédat, vagy akármit amit szeretnél. - Ilyen apró dolgok végett tényleg nem szeretnék vele összeveszni és én nagyon jó feleség szeretnék lenni, csak még azt nem tudom, hogy azt hogyan kell csinálni. Annyit tényleg megtehetek érte, hogy reggelente kávéval várom, ha már Desmond a pénzkereső, én pedig az aki szívesen költekezik. Gondolom ha valami nagyon nagy dolgot szeretnék, akkor majd megtudja mennyire tudok hízelegni és reggel jóval többet kapna, mint a reggeli kávéja.
- Ki fogok borulni, ha ebbe bele szeretnéd keverni Samanthát. - Egyébként is ki nem bírom állni azt a nőt, nem is akarom a nevét hallani a közös otthonunkban. Habár a titkárnője és neki nem a kávéfőzés lenne az egyik feladata amiért Desmond alkalmazza? Inkább tényleg felkelek korábban és megcsinálom a kávéját, minthogy az a csöcsös nő ott jó pofizzon vele reggelente és a kávéval együtt a melleit is elé tolja.
- Abból gondolom, hogy tudom én nem fogok olyan feleség lenni, aki minden nap hatfogásos vacsorával vár haza, az asztalon frissen vágott rózsával a vázában amit saját kezűleg szedett le a kertből. - Azt nem mondtam, hogy nem fogom haza várni olykor vacsorával, de hogy minden egyes nap én főzzek neki az teljesen ki van zárva. Ha lesz végre házvezetőnőm akkor nem is kell nekem mindig bajlódnom az ilyesmivel. Nem azt mondom, hogy nehezemre esne, csak bele őrülnék a napi rutinba és szerintem nem is jutna mindig időm rá.
- Sok mindent szeretnék még csinálni az igaz, de azokat a bizonyos dolgokat veled szeretném átélni. Desmond egy pillanatig se felejtsd el, hogy azért vagyok veled, mert szeretlek és igen is örülök annak, hogy ilyen fiatalon sikerült megtalálnom azt a férfit, aki nélkül képtelen lennék élni. - Ha nincsen velem képes vagyok mély depresszióba zuhanni, egész nap aludni és egy falatot sem enni. Olyankor életképtelennek érzem magam mert úgy érzem egy részem elveszett, ami nélkül nem tudok tovább élni.
- Melletted leszek. - Halványan rámosolyogtam, amint egy apró ígéretet tettem neki, ez a legkevesebb amit számára meg tudok ígérni, de ezt biztosan be is tudom nehézségek nélkül tartani.
Ahogy én sem hiszem el, hogy már a legelső napon sikerült a cicus farkincájára lépnie. Azt hiszem én jobban megijedtem, mint Berlioz.
- Ez nem volt túl meggyőző. - Az első bocsánatkérése nem igen hangzott szívből szólóan, viszont a második az már tökéletes volt.
- Igen ez már sokkal jobb volt. - Én sem néztem rá már olyan szigorúan, viszont a cicát kivettem a kezéből és letettem a kanapéra, hogy ismerkedjen tovább az új környezetével ameddig én a vőlegényemmel foglalkozom.
- Na és azt mondtam már, hogy mennyire aranyos vagy mikor Berliozt a kezedben tartod? - Mosolyom egy pillanat alatt sejtelmessé vált, ahogy Desmond elé léptem. Igaz szeretnék a cicával is foglalkozni most, de azért a vőlegényem mindig is előrébb való lesz bárkinél és bárminél.
- Hogyan nézek, mikor akarok valamit? - Pontosan tudom, ezért is vettem elő azt a bizonyos tekintetemet. Most csak azt szeretném, hogy egy kicsit barátkozzon össze a cicával és legalább szánjon rá öt percecskét, biztosan jól szórakoznának.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 01.10.13 23:00

- Iszonyatosan... Nekem már most is. Esküszöm biztosra vettem mindeddig, hogy valami hiányzik az életünkből, hogy teljes legyen. Azért időbe tellett rájönnöm, hogy az hogy minden reggel úgy kortyolhattam a kávémba, hogy úgy éreztem az életem ennél keserűbb már nem is lehetne... De ebben is te segítettél. De gondolom mondanom sem kell, hogy felejtsd el. Felbecsülhetetlen munkát végzett, de nem annyira, hogy ragaszkodjam hozzá, hogy s saját házamban is elvegye az életkedvem minden egyes nap egy szipirtyó. - Az a nő esküszöm bármire képes volt. A specialitása mégis csak a borzadály volt, amit kávénak nem igazán lehetett nevezni, de méregnek sem, mert ahhoz meg nem volt elég erős. Fel nem foghatom hogyan tudott minden nap felszolgálni ugyanazt a förtelmet, aminek még a színe is visszataszító volt, mindamellett, hogy semmi íze sem volt. Épp ezért általában erőt vettem magamon és úgy hoztam akár egy pohár whiskyt. Ezt valahogy sosem tudtam megérteni. Sosem kértem tejet a kávémba.
- Agyvérzést is kapnék... De édesem, mitől is lenne annyi mosogatnivaló, mikor étterembe járunk? - Néztem rá kérdő tekintettel, mintha ez egy olyan fontos és lényeges kérdés lenne, amire egyedül csak ő tud választ adni. Ettől eltekintve semmi meglepő sincs ebben. Csak már egy kicsit kezdek ráunni az asztalfoglalásokra, amit úgy hiszem még egy újabb hétre előreláthatok. Mert olyan elképzelhetetlen, hogy a drága, elbűvölő menyasszonyom szánjon arra néhány órát az életéből, hogy kellemesen meglepjen. Mondjuk nem kis öröm volna a számomra azt látni, hogy tényleg próbálkozik. Még akkor is ha nem tökéletes, de szeretné, hogy az legyen. Nem mindig az számít, hogy milyen eredményt sikerült elérnünk, sokkal inkább hogy hogyan csináltuk.
- Pedig tudod ha reggelente te csinálnád a kávémat, akkor nem kellene rá külön megkérnem a titkárnőmet, hogy forró kávéval várjon. - Vagyis addig sem lenne a közelemben. Mindhiába magyaráztam már el annyiszor, hogy nem a mellei miatt tartom jó munkaerőnek, de emiatt mégsem bocsátanám el. Mégis miféle indokkal tehetném meg? Nagyon sajnálom, de a menyasszonyom szerint túl nagy melleid vannak, ami túlságosan vetekszik a munkateljesítményeddel? Ez nevetséges. Ha azért vettem volna fel, hogy húzogassam, akkor nagy valószínűséggel meg is tenném, csakhogy megvagyok elégedve azzal, ahogy a munkáját végzi.
- Tudod mit? A rózsát bízd csak rám. Te csak olykor arról gondoskodj, hogy ne keljen minden étkezés alkalmával étterembe mennünk. - Mert ettől már kezdek kicsit besokallni. Nekem is könnyebb lenne ha egy hosszú, nehéz nap után elég lenne csak hazajönnöm a menyasszonyomhoz, ha úgy akarnánk, akkor egész nap csak együtt lennénk, még csak ki sem kelnénk az ágyból. Mert elképzelhető, hogy olykor már fáradt vagyok még vezetni is, de ugyan akkor ha szeretnék ebédelni vagy vacsorázni, akkor még asztalt is kell foglalnom, amit általában napokkal, sőt hetekkel korábban kellene megtenni, ha egy valamirevaló helyen szeretnél enni. Nem nekem ezt órákkal előtte kell megtennem, ami úgyszintén nincs ingyen...
- Én csak nem akartam, hogy úgy érezd mindenről le kell mondanod miattam. - Mert tényleg zavart a tánc is és a macska is, de ha már mindenképpen választanom kell, akkor sokkal inkább vagyok és leszek hajlandó elviselni egy cicust a házban, még akkor is ha nekem már van egy.
- Pontosan így. - Ujjaimmal finoman megcirógattam az arcát. Sejtelmem sincs, hogy ez úttal mit akar, de a vesztemet érzem. Annyira érzem.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 02.10.13 0:04

Mosolyogva néztem végig Desmond áradozását a volt bejárónőnkről. Nekem azért szerintem hiányozni fog tényleg, mégis kivel fogok úgy kiabálni, mint vele tettem? Volt, hogy a tisztítóban elcserélte a ruháimat és egészen mással állított haza, pontosan valami ócska holmival ameddig az én iszonyat drága ruhadarabjaimnak nyoma veszett. Akkor még a szokásosnál is jobban tudtam utálni. Remélem az új bejárónőnk azért sokkal jobb munkát fog végezni, Agathától akit még valami csoda folytán nem rúgtunk ki. Nem is értem miért van meg még neki a munkája, mikor minden képes elrontani, rejtély.
- Mert szeretnék neked főzni... - Egy egészen kicsit elakadtam, mert nem pontosan tudtam hogyan beavatni a részletekbe, de ha már témánál vagyunk akkor elmondom neki.
- Ne nevess ki, de tudom mennyire finnyás vagy és azzal is tisztában vagyok, hogy nem vagyok egy konyhatündér ezért nem is igazán merek neki állni. - Mert ha órák hosszáig azzal foglalkoznék, hogy meglepjem és a vége valami ehetetlen förtelem lenne akkor egy egész életre elmenne a kedvem a főzéstől. Persze a puding próbája is az evés, ha pedig nem kezdek el főzni akkor megtanulni sem fogok sosem.
- Még egyszer hozd szóba a titkárnődet és reggel garantáltan megkapod a forró kávédat, de nem éppen úgy ahogy szeretnéd. - A pillanat hevében kissé mérges lettem a féltékenységem végett, de csak egy pillanatra futott át rajtam, hogy leönteném vele, persze sosem tenném meg, nem csúfítanám el félisten testét égisi sérülésekkel, tudok neki máshogy is fájdalmat okozni ha akarok. Komolyan mondom hisztérikus rohamot fogok kapni, ha még egyszer a nagy csöcsű Samantha szóba jön.
- Ígérem nem fogunk minden nap étterembe menni, hiszen lehet házhoz is rendelni. Na jó, csak vicceltem. Valahol el kell kezdeni és egy- két veszekedést is képes vagyok bevállalni azért mert nem ízlik amit főzök, de legalább igyekszem. - Lehetetlenség mindig finomat főzni, biztosra veszem, hogy még a profi háziasszonyok is néha elrontanak valamit, na meg a kezdők mennyi mindent, amit nem sokára én is meg fogok tapasztalni.
- Nem érzem úgy! Most is kaptam tőled egy fehér kis cuki szőrgombócot, habár ki nem bírod állni a cicákat és allergiás is vagy. - Mégis lett egy cicám! Azért megpróbálom türtőztetni magam és nem annyira odáig lenni érte előtte, mert nehogy végül azt mondja, ha ennyire tetszik akkor aludjak is vele. Habár engem az sem zavarna ha a drága bent aludna velünk a hálóban, viszont valaki mást rettentően, ezért neki az a szoba tiltott övezet.
- Van egy ajánlatom számodra. - Alsó ajkamba harapva próbáltam minél meggyőzőbb lenni, amihez egy kis hatásszünet is dukált.
- Szóval ma előbb birtokba vehetnénk a hálószobát, miután megmutattuk Berlioznak, hogy milyen nagyszerű itt Drescheréknél az élet. - Már csak tényleg a dorombolás hiányzott, de azt meghagyom Berlioznak. Én még mindig a meggyőző tekintetemben bízom és abban, hogy elég volt szemléltetésképpen a csók amit kapott kóstolóként, mert ennél jóval többre számíthat a hálószoba falai között, feltéve ha egy kicsit itt marad velem és megismerkedik a családunk legújabb tagjával.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 07.10.13 19:57

- Cassandra kevesem, útközben hazafelé eltévedhettem? - Csak mert nem tudom jó helyen járok-e, a megfelelő házban, a megfelelő nőnél. Nem akarok hinni a fülemnek. Tudom, normális körülmények között ez még semmit sem jelentene, hiszen mindketten tudjuk, hogy akarna valamit pusztán nem elég, legalábbis sosem hittem igazán ebben a fél siker dologban. Én egy egészen más elméletben hiszek, mi szerint vagy tedd meg vagy ne tedd, de ne próbáld. A mi estünkben viszont ez már komoly előrelépésnek tekinthető, hogy egyáltalán hajlandó ismerkedni a gondolattal, mert láthatóan elfogadni nem tudja, amiért igazán nem is hibáztathatom, hiszen nem ehhez van hozzászokva. De biztosítani tudom afelől, hogy néhány napon belül minden visszatér a régi kerékvágásba, addig viszont nem hiszem, hogy olyan nagy kérés lenne a részemről és olyan hatalmas erőfeszítés a részéről, ha egy-két alkalommal megpróbál engem elkápráztatni egy finom vacsival. Természetesen nem azt várom el tőle, hogy a semmiből varázsoljon ide nekem egy öt fogásos ebédet, de azért legalább szeretném azt látni, hogy igyekszik tenni valamit azért, hogy nekünk könnyebb legyen. Mert annak sem lenne akadálya, hogy nap mint nap éttermekbe járjunk, de valahogy már abból is kezd elegem lenni. Nem azért sietek haza hozzá, hogy aztán még ha ebédelni is szeretnénk ismét kocsiba keljen ülnünk, hanem azért mert vele szeretnék lenni, kettesben.
- Talán az vagyok. De én inkább csak úgy fogalmaznék, hogy megválogatom, hogy mit vagyok hajlandó elfogyasztani. Így sokkal jobban hangzik. - Nos, igen. Tényleg borzasztóan válogatós vagyok, de nem szeretném ha emiatt valóban vonakodna belefogni. Biztosan nem úgy fogom bírálni, amit elém tesz, mint egy étteremben. Mert azért az különbség. Egy étteremben azért kell, hogy kifogástalan legyen minden, mert hihetetlen, hogy mennyi pénzt képesek elkérni érte, amivel szemben elvárás, hogy minden kifogástalan legyen. Itthon pedig azért kell, hogy minden finom legyen, mert szeret... Legalábbis nagyon remélem, hogy nem azért csinálja, hogy végül a fejemhez vágja.
- Dehogyisnem... Te vagy a legdögösebb konyhatündér. Varázsolj nekem valamit. Mondjuk kezdetnek megpróbálkozhatnál valami olyasmivel, amit legalább annyira szeretsz, mint én. Akkor biztosan nem tudod elrontani az ízesítést. - Ha pedig valami mégsem úgy sikerül, ahogy szeretné, akkor még mindig kérhet segítséget. Mondjuk az anyámtól... Tudom, hogy ilyen kérdésekben nem szívesen fordulna éppen hozzá, mert szeretne minden téren jó benyomást kelteni, megfelelni. De anyu biztosan megmondaná mit hogyan csináljon, hogy a szavam is elakadjon tőle.
- Samantha általában azzal szokott várni... - Ezt természetesen nem mondtam komolyan, csak egy kicsit cukkolni szeretném vele. De akár várhatna is vele, hiszen túlnyomórészt az az első dolog, amire megkérem, hogy hozzon nekem egy kávét. Szóval, előfordul, hogy kérnem se kell, mert anélkül is tudja, épp ezért amikor beérek már kel is fel a kényelmes kis székéből az asztala mögül.
- Mertem remélni... ahogyan az is egy vicc, hogy valaha azért fogok rád neheztelni, mert nincs ínyemre, amit készítettél. - Amikor is valószínűleg tényleg rendelni fogunk, de talán nem így kellene hozzáállni a dolgokhoz. Én tényleg bízom abban, hogy minden sikerülni fog, De ha mégsem, akkor is értékelni fogom, mert miattam csinálta. És biztosan csalódott is lenne, ha valami nem a megfelelő módon jönne össze.
- Másfajta értelmezésben ha ha azt szeretném, hogy ma legyél nagyon huncut kedvedben, akkor játszanom kell a macskával... Legyen. Berlioz... - Fordultam a cica felé majd előhúztam a zsebemből egy játék kisegeret, amit még a kisállat kereskedésben süllyesztettem bele majd meg is feledkeztem róla. Amint megnyomtam egérke csipogni kezdett, amit aztán le is engedtem a földre.Ahogy azt vártam Berlioz néhány pillanatig sandán figyelte majd rávetette magát.
- Lökött egy macska vagy... - Tört ki belőlem a nevetés. De legalább Berlioz is arra bukik,amire a legtöbb macska. Mi viszont ma egy egészen másfajta játékot fogunk játszani.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 08.10.13 16:53

Tökéletesen értem, hogy miért tette fel ezt a kérdését, ezért csak nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjam el magam. Még számomra is különös, hogy tényleg képes voltam azt mondani neki, amit az imént, de azért mégis csak minden kapcsolatban kell hozni áldozatokat és végképp nem akarok az miatt vitázni, mert nem vagyok hajlandó egy-két dologra. Akármennyire is nem az én világom képes lennék belerázódni ha szeretné, csak is a kedvéért.
- Nos, abban az esetben nem tévedtél el, ha a gyönyörű menyasszonyodhoz igyekeztél haza, ez volt az úti célod, nem? - Na de még akkor mennyire azt érezheti, hogy el van tévedve mikor majd tényleg az asztalon fogja várni a remélhetőleg nagyon is ehető remekművem. Előfordulhat, hogy már főzés közben annyira elegem fog lenni mindenből, hogy már kínomban elsírom magam, de akkor is végig fogom csinálni, csak hogy meglepetést okozzak számára. Aztán ha meg is látszik a szemeimen, hogy sírtam még mindig foghatom a hagymára.
- Sokkal jobban hangzik, de végül is a lényeg nem változik. - Hiába mondja, hogy válogatós, akkor is tudom hogy ez egyenlő a finnyásságával és nem lesz könnyű neki megfelelnem. Felfogtam, hogy nem járhatunk el minden nap étterembe, unalmas is lenne és akkor időnk sem lenne kettesben lenni. De az is nyilvánvaló, hogy tudom mivel terelhetném el a figyelmét, ha annyira borzasztóra sikeredne a főztöm.
- Ez esetben a nem túl távoli jövőben számíthatsz valami meglepetésre tőlem. Csak ne legyél túl kritikus velem. - Még mindig próbáltam rá hatni azzal a bizonyos "kérlek kegyelmezz nekem" tekintetemmel. Habár nem tudom ezek a trükkjeim még mennyire tudnak beválni a mi esetünkben, mert már számtalanszor alkalmaztam őket és talán már túl kiszámíthatóvá váltam, de azért remélem mégis csak tudok még hatni rá.
- Akkor miért nem Samantha kezét kérted meg? Hiszen legalább már beidomítottat és tudja, hogy mi a dolga. - Ez csak úgy hirtelen kicsúszott. Nem akarom elhinni, hogy képes vagyok egy tejcsárdára ennyire féltékeny lenni. Ezek után mi fog lenni? Itthon fogom várni, hogy érjen haza a munkából és minden egyes alkalomkor elsírom magam, amikor késik mert attól tartok, hogy az a némber behálózta? Nem akarok bizalmatlankodni, de mostanában különösen féltékeny tudok lenni.
- Nos, ha nem is fog tetszeni akkor sem dől össze a világ és szerintem tudnálak kárpótolni valamivel az elrontott remekművem végett. - Mondjuk úgy, hogy ez lenne a B tervem, ha már az A nem válna be. Egy nő minden eshetőségre felkészül és elég fondorlatos ahhoz, hogy bármiből ki tudjon jól is jönni.
- Szeretem, mikor ennyire szófogadó vagy. - Igen, tényleg csak ennyit várok el tőle. Tudom, hogy nem szereti a macskákat, de Berlioz mégis csak az én kicsi cicám és vele azért elvárom, hogy kedves legyen én néha napján azért meg is simizze, mert neki is vannak érzései és jól is esik a cicának, ha egy kicsit kényeztetik, nem beszélve mennyire szereti a gazdája is, ha a vőlegénye kényezteti.
- Na! Ez az első napja, még nem kellene sértegetni. Csak kíváncsi és nagyon cuki, te pedig aranyos, hogy játszol vele. - Nevetve fordultam Desmond felé, miután szemtanúja lehettem annak, hogy a cica megtámadta a játék egérkét.
- Szerinted elszórakoztassa magát egyedül a nappaliban, ameddig én téged próbálnálak nagyon imádni, mert voltál olyan édes, hogy képes voltál ekkora áldozatot hozni értem? - Nem kötelességtudatból, csak hálából is képes lennék már most becsábítani a hálóba, hogy megtapasztalja mennyire tudok örülni az ajándékomnak. Aztán miután tisztességesen kifárasztanám vissza jönnék a cicához és berendezném a kis felségterületét, hogy még véletlenül se jusson eszébe hajnalok hajnalán az ajtónk előtt hisztizve nyávogni.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 09.10.13 21:19

- Ebben az esetben azt hiszem mégsem tévesztettem el a házszámot.... - Mert valóban egy gyönyörű nőhöz siettem haza, az a gyémántgyűrű pedig nem is olyan régen még az ékszerüzlet kirakatából pillantott vissza rám olyan vakítóan, hogy nem hagyhattam ott. Bevallom azt hittem, hogy ennél jobban meggyűlik majd a bajom a gyűrű kiválasztásával, de szerencsére nem így történt. Ahogy Cassandra fogalmazna elsőre beleszerettem, mert egyből az én elragadó menyasszonyom jutott az eszembe róla. Vétek lett volna hagyni, hogy valaki másnak az ujjára kerüljön fel. Pontosan azt gondoltam, éreztem mint vele kapcsolatban mikor először megláttam, méghozzá hogy kell nekem. A legjobbat szerettem volna neki adni és úgy hiszem, hogy sikerült is, hiszen kiválóan mutat az ujján. Abból ítélve pedig, hogy le sem veszi róla a szemét arra következtetek, hogy az ízlését tekintve sem nyúltam félre. Nem szokásom...
- Igazán sajnálom. Tényleg nem elrettentésként szántam. - Nem akartam, hogy ez legyen, hogy éppen miattam vonakodjon kipróbálni magát a saját kis boszorkánykonyhájában. De megbízom benne és azt is biztosra veszem, hogy nem fog olyan rosszul sikerülni, sőt egyáltalán nem fog rosszul sikerülni. Egyébként is csak néhány napról van szó, amíg munkába áll az újdonsült házvezetőnőnk, akinek majd a továbbiakban gondja lesz ezekre a dolgokra, akit ténylegesen lemerek majd szúrni, ha valamit elront, mert vele biztosan nem tenném meg. Mondjuk ezentúl nem vagyok hajlandó íztelen kávét inni.
- Na és mi lesz abban az eseteben, ha azt szeretném, hogy továbbra is te vasald ki az ingeimet? - Nem hiszem, hogy ez olyan elrettentő feladat lenne a számára miután tudatosulna benne, hogy hogyan is kell bánni a vasalóval. Egyébként pedig nem én lennék az egyedüli férfi, aki efféle dolgokhoz ragaszkodik. Amíg a szüleim házasok voltak, akármilyen meglepő, de az apám is szinte már elvárta, hogy csakis kizárólag az anyám vasalja az ingeit, méghozzá hogy minden alkalommal frissen vasaltak legyenek.
- Te is tudod, hogy nem tenném. Különösen nem bántanálak meg... - Mit mondhatnék? Majd igyekszem visszafogni magam. Tényleg nem várhatom el tőle, hogy elsőre minden tökéletes legyen. Különben sem fogom követelni, hogy minden egyes nap a konyhában robotoljon, hogy mire hazaérek kész étellel várjon. Csak ezt a néhány napot kellene kibírnunk valahogy. Azt sem állítottam, hogy olykor nem leszek majd a segítségére. Együtt mégis csak mindig mindent jobb csinálni, mint egyedül.
- Ne legyél már közönséges... Olyan közhelyes lett volna. Samantha mégis csak egy titkárnő. Mégis mit várhatnék tőle? Legyen odaadó az ágyban, minden reggel kávéval várjon, ha megkérem, hogy ebédet csináljon, akkor csinálja meg, minden nap legyen legalább egy frissen vasalt ingem? Édesem, ha csak annyi kellene, hogy valaki főzzön, mosson, takarítson rám, akkor annyi erővel Agathat is megkérhettem volna a förtelmes kávéját leszámítva, hiszen erre bárki képes volna. - A hangsúly éppen azon volna, hogy nekem nem felel meg akárki. De gondlom nem kiváltképp csak erre figyelt, sokkal inkább csak az előzményeket volt képes meghallgatni. Nem hibáztatom érte. Kissé talán túlzásokba estem. Nem szeretném szánt szándékkal bántani, mert tudom, hogy számára ez mindig is kényes téma volt. Még majd a végén kiderül, hogy kettőnk közül mégsem én vagyok a féltékenyebbik fél. Váratlan fordulat lenne...
- Miért? Ha mégis csak minden remekül sikerülne, akkor már ne is számítsak különleges desszertre? - Mert erről eddig egyetlen szó sem esett és szeretném ha ez így is maradna. Mert vannak dolgok, amikhez ragaszkodom a körülményektől függetlenül.
- Nem úgy tűnik, mint aki vérig sértettem volna... - Inkább mint aki most szörnyen el van foglalva az áldozatának vélt kis egérrel.
- Kénytelen lesz. - Azzal felkaptam Cassandrat akár egy zsákot és a vállamra fektettem úgy indultam meg vele a hálószoba irányába.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 10.10.13 19:45

Szavaira mosolyra húzódtak ajkaim. Mert ez azt jelenti, hogy tökéletesen egyet ért velem. Talán kissé túlzás volt magamat "gyönyörű menyasszonynak" beállítani, mert az igaz, hogy menyasszony vagyok, de nem mondanám magamra, hogy gyönyörű is. Ezt inkább szóba sem hozom, mert nem akarok ez miatt kisebb vitát, mert tudom, hogy Desmond még reggel kócosan és hisztisen is gyönyörűnek lát, nekem pedig ez a legnagyobb szerencsém. Mert rosszul esett volna, ha az első együtt töltött éjszakánk után, mikor meglát smink nélkül elordítja magát az ijedségtől.
- Tudod szerintem ha először a főztömet kóstoltad volna meg, akkor nem akartál volna elvenni. Iszonyat nagy szerencsém, hogy azért mégis kapok egy házvezetőnőt. - Nem vagyok jó a konyhában ha főzésről van szó, eddig nem is volt arra időm, hogy napi szinten ott próbálgassam a szárnyaimat, de annyit megígérhetek neki, hogy az óráim után haza jövök és ameddig rá várakozok megpróbálok valami ehetőt összehozni. Azért ha tényleg megkapom a házvezetőnőt akkor sem fogom feladni a próbálkozást, hát ha egy napon tényleg valami finomat sikerült saját kezűleg összehoznom, amire aztán büszke lehetek, na meg Desmond is rám.
- Nos, ha ezt szeretnéd akkor meg kell tanulnom a vasalóval bánni, de tán csak nem lehet annyira bonyolult, hogy ne tudnék a kedvedre tenni, ha tényleg ezt akarod. - Talán hisztiznék és nagyon morcos is lennék, de megpróbálnék nem előtte jelenetet rendezni, inkább csak akkor mikor senki sem lát, de aztán mikor lehiggadtam tényleg megtanulnám hogyan is kell azzal a kütyüvel bánni, habár nem értem miért rám várna ez a feladat, mikor lenne aki elvégzi.
- Már attól is tartok, hogy nem is kell majd bármit is mondanod, hiszen az arckifejezésed mindent elárulna. - Jól ismerem már és elegendő lenne egyetlen egy kanállal megkóstolnia amit elé tettem és ha a reakciója egy savanyú grimasz lenne, nos akkor biztosan elsírnám magam, főleg miután gondolom órákon át a konyhában azért robotoltam, hogy meglepjen valami finommal és végül nem úgy sikerült, ahogy kellett volna.
- Az a legrosszabb az egészben, hogy erre bárki képes lenne, de mégis neked én kellek, aki ezekhez egyáltalán nem ért. Életemben nem vasaltam még, és inkább nem eszek, minthogy nekem kellene bármit is főznöm, és még a saját bögrémen kívül semmit sem mosogattam még el. - Közel állok ahhoz, hogy hiszti rohamot kapjak, nem tesz jót az idegrendszeremnek Samantha emlegetése. Az pedig főleg nem, hogy sikerült magamat is ráébresztenem arra, hogy mennyi mindenhez nem értek, mert nekem eddig ilyenekkel sosem kellett foglalkoznom, eddigi életem során mindig volt valaki, aki ezeket megcsinálta helyettem. Sőt! Még azon sem kellett elgondolkoznom, hogy esetleg valamit kellene holnapra főznöm.
- Különleges desszertre mindig számíthatsz, őszintén már az is tudom, hogy mi legyen a desszerted. - Tényleg ha megcsinálom és valamit főzök neki, akkor az a minimum, hogy a megszokott desszert mellé kapni fog egy kis extra édességet is. Az egész menüből azt legalább már tudom, hogy mi fog lenni.
- De csak azért mert az új játékszere nagyon lefoglalja. - Szavakkal el sem tudom mondani, hogy mennyire aranyosan támadt le a játékegerét, akit most kegyetlenül harapdál.
- Desmond, ne! - Hiába is próbáltam volna ellenállni, szavakkal, tettekkel, már is a vállán találtam magam. Ez nem túl fair, hogy csak így felkap és kedve szerint indult meg velem a háló irányába, viszont ekkor már egyáltalán nem ellenkeztem, sőt jó kislány módjára nem is mocorogtam, leszámítva azt, hogy végig nevettem a hálószobáig tartó utat.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 12.10.13 11:04

- Aki esetünkben egy középkorú hölgy lesz, legalábbis szerintem úgy lesz a legjobb. - Nem mintha attól kellene tartania, hogy ténylegesen kikezdenék a házvezetőnővel, mert ez nevetséges. De ugyanakkor ebből sem szeretnék már külön problémát. Ha attól nyugodtabb lenne ha egy korosabb nő dolgozna nálunk, akkor rendben. Nem látom semmi akadályát. Nekem teljesen mindegy, de úgy tűnik, mondanom nem elég. Addig semmi kifogásom sincsen, amíg minden megfelel az elképzeléseimnek vagy inkább az elvárásaimnak, de tény hogy a menyasszonyomnak se sokkal könnyebb megfelelni. Számtalanszor hallhattam ahogy épp a házvezetőnőjét teremti le méghozzá elég nagy hangon. Nos, ilyesmire nálunk nem lesz példa, amíg az elkerülhető és nem látjuk szükségét. Ami egem az elsődleges dolog, az, hogy reggelente olyan kávét kapjak, amitől nem megy ez életkedvem egész napra. Mert nem ébreszthetem minden reggel úgy és azzal Cassyt, hogy tegye valamivel édesebbé a napomat.
- Tudod szerintem azok a libák, akik a helyedre pályáztak még ennyire sem lennének hajlandók. Szóval, elég gyorsan letelt volna a próbaidejük. - Azt pedig inkább nem említeném meg újból, hogy mennyire válogatós vagyok többnyire minden téren, mert már így is frusztrált emiatt. Pedig nem egyszer elmondtam már, hogy nem amiatt kértem meg a kezét, hogy életem végéig aztán kiszolgáljon, csak mikor úgy hozz a helyzet kicsit erőltesse meg magát a kedvemért. Bizonyítsa be, hogy nem esik nehezére megtenni nekem ezeket a dolgokat alkalomadtán.
- Persze, hogy nem az. A világon több millió nő képes elvégezni a vasalást talán naponta. Neked miért ne menne? - Ebben a dologban egész biztosan igazam van, ahogy abban is, hogy nem hiszem, hogy éppen neki nem sikerülhetne. És történetesen tényleg a kedvemre tenne vele ha látnám rajta, hogy legalább igyekszik és nem csak hisztizik, hogy miért neki kell ezt megcsinálnia. A válasz roppant egyszerű... Azért mert megkértem rá és szeretném ha eleget tenne a kérésemnek és nem kellene minden alkalommal ezért összevesznünk, hogy van házvezetőnő mégis vele vasaltatom az ingem.
- Cassandra, az ételt megszokás kóstolni miközben készül. Tehát magad is észre fogod venni, ha valami nem az elképzeléseid szerint alakul. - Akkor pedig még bőven lesz ideje korrigálni a kis hibát. De talán nem kellene ezen ennyit aggodalmaskodnia, még a végén gyomoridege lesz emiatt.
- A legrosszabb? Te vagy minden, ami boldoggá tesz engem. A legszebb dolog az életemben... Most komolyan azt hiszed, hogy az érdekel a leginkább, hogy tudsz-e főzni? Nem öt fogásos ebédet várok tőled... - Ezt azért már csöppet tényleg túlzásnak tartom. Nem hiszem, hogy mindez ennyire bonyolult lenne.
- De ha ettől nyugodtabb leszel, akkor hétvégén csinálhatjuk együtt is. - Csakhogy ne legyen az, hogy mindig mindent neki kell megcsinálnia, méghozzá egyedül, mert ez nem így van. Most már semmit sem kell egyedül csinálnia, mert többé nem lesz egyedül. Én mindig itt leszek mellettem és mindenben segíteni fogok amiben tudok.
- Hát nekem már van valaki az életemben, aki mindig olyan cicaszemekkel néz rám... Tartok tőle, hogy még egynek már nincs hely. - Azért nagyon is jól jött, hogy lefoglaltam a kis szőrgombócot, legalább így én is eltudok játszadozni a cicámmal. Még a végén panaszosan szóvá teszi, hogy az új kis kedvencével több figyelmet fordítok, mint rá.
- Mond még egyszer... - Úgysem teszi. Én viszont lassan letettem amikor már a hálószobában voltunk. Lényegében teljesen mindegy, hogy a ház melyik szegletében vagyunk, de ha már itt ez a hatalmas ágy használjuk ki.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 15.10.13 2:54

Szavaira csak hálásan elmosolyodok. Nem kell mondanom semmit, szerintem mégis érti. Most nagyon is megkönnyebbültem. Nem benne nem bízom, de azért mégis férfiból van az én drágám és azért még esetleg a régi vadász ösztöne is visszatérne, ha egy formás, bögyös házvezetőnő libbenne be a közös házunk ajtaján. Nem is tudom, én már láttam pár ilyen filmet és tudom mennyire közhelyesen hangzik az egész, mégis képes lennék ettől tartani.
- Na és én is most próbaidőn vagyok? - Mert az egy dolog, hogy a barátnője, sőt a menyasszonya vagyok, de addig nagyon úgy fest, hogy engem is próbára szeretne tenni, mielőtt új házvezetőnőt nem vesz fel. Legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen dolgokat elvárna tőlem, persze ez a normáliséknál megszokott lenne, de nálunk mindig túl voltak bonyolítva a dolgok és hát Lilytől sem tudtam ellesni, hogy hogyan kell jó feleségnek lenni, hiszen még anyám sem tudja ezt.
- Biztosan menni fogna, ha rá tudnál tényleg venni erre. Na jó, nem kell rávenni, bevállalom miattad. - Ezért rettentően sokkal fog jönni nekem. Nem fogok csak úgy mosolyogva vasalgatni és beérni azzal, hogy mennyire boldoggá tettem. Azért ha valamit valami alapon játékot űztünk már eddigi is egymással, elvárom tőle hogy a fáradozásaimat nagyon tudja értékelni.
- Ha pedig arra érnél haza, hogy a konyhában elterülve fekszem, akkor hívd a mentőket, mert saját magam mérgeztem meg a főztömmel. - Ehhez a főzés témához sem állok túl bizakodóan. Annyi apró, elenyésző hiba lehet az egészben, amit ha nem veszek észre talán komoly bajok is lehetnek. Azért remélem nem kapunk a főztömtől ételmérgezést, vagy gyomorrontást, mert akkor biztosan felhagynék a próbálkozással jó hosszú időre.
- Akkor mégis mi az, amit elvárnál tőlem? - Ez a kérdés egyre inkább foglalkoztat és minél hamarabb szeretném tudni rá a választ és nem olyanokra gondolok, hogy vasalás vagy bármi házimunka, hanem ennél sokkal komolyabb dolgokra.
- Emlékezz mi lett a vége az első közös főzőkészülékünknek. - Akkor is úgy volt, hogy én lepem meg valamivel, aztán mégis besegített annyira, hogy majdnem egyedül csak Desmond tett valamit azért, hogy aznap együnk is valamit, mert engem akkor is más jobban érdekelt.
- Miáú. - Ha már cica szemek, akkor egy kis nyávogás is belefér. Természetesen nem próbáltam ellenkezni, de amikor letett, akkor jutott csak eszembe egy olyan öltet, amit Desmond is nagyon értékelni fog.
- Vetkőzz édes! Fél pillanat és már itt is vagyok. - Azzal kiszáguldottam egyenesen a hűtőig, amiből kivettem egy falakon tejszínhabot. Egyik kezemet hátam mögé rejtettem, természetesen azt amelyikben a nyalánkság rejlik.
- Tudod, ha jobban belegondolok, akkor mégis sikerül neked olyat készítenem, amit szeretsz csak még azt nem tudom, hogy kiről fogyasszuk. - Sejtelmesen mosolyogva vettem elő a tejszínhabot és már kezdtem felé közelíteni. Miért tartok annyira attól, hogy a flakon egész tartalma rám fog kerülni?

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 17.10.13 17:44

- Most túl sokat látsz a szavaim mögé... - Nem tudom. Én fogalmazok ennyire félreérthetően? Mert nem hinném, hogy kiforgatja a szavaimat, valahogy mégsem azt kapom vissza, amit szeretnék. Mintha nem is azt hallani, amit mondok, hanem valami teljesen mást. Másképp értelmezni a mondanivalómat. Én pedig nem tudom hogyan adhatnám a tudtára ennél világosabban és egyértelműbben, hogy nem azért kértem meg az imént bizonyos dolgokra, mert próbára szeretném tenni. Legalább is úgy vélem, hogy mindent tudok már, amit tudnom kell. Jól döntöttem. Ezt érzem... A körülmények pedig tényleg csak ideiglenesek, de néhány napon belül ez be is fog igazolódni. Mert ,már holnap telefonálni fogok szerintem és a jövő héttől már munkába is állhat a házvezetőnőnk. Néhány napról van szó, amiből láthatóan képesek vagyunk problémát csinálni. Csak valahogy nem vagyok ahhoz szokva, hogy napi szinten étterembe kelljen járnom, ha mondjuk ebédelni vagy vacsorázni szeretnék.
- Nem könyörögtem volna ezt jobb ha tudod. - Mert hasonlóképp a közeljövőben sem fogom megtenni. Nem fogom semmire sem ötször megkérni ha egyszer nem hajlandó megtenni nekem, akkor kár is tovább taglalni a dolgot. De úgy veszem észre, hogy megint csak túlságosan komolyan veszi ezt az egészet. Nem arra kértem, hogy akkor holnaptól nyolc órás munkaidőben álljon be egy mosodába vagy gyorsétterembe dolgozni. Neki soha sem kell majd dolgoznia. Semmi olyat nem kell csinálnia, amit nem akar. Ha pedig mégis szeretne valamilyen munkát folytatni neki kell eldöntenie, hogy mi lenne az, ami örömet okozna neki. Még az egyetem előtt áll. Most kellene ezen elgondolkodnia, hiszen még annyi mindent csinálhatna. Még bármit megtehet. Most kellene ezt eldöntenie, nem évek múltán. Nem arról van szó, hogy akkor késő volna, csak nem akarom, hogy bármiről is lemaradjon a körülöttünk lévő felhajtás miatt. Attól, hogy a menyasszonyom, néhány hónap múlva pedig a feleségem lesz még akarom, hogy tanuljon, hogy járjon egyetemre.
- Édes vagy... - Széles mosolyra húzódtak ajkaim miközben szavait hallgattam. Egyszerűen még úgy is édesnek tartom, ahogyan épp a főzésen görcsöl. Mert láthatóan szeretne megfelelni emiatt pedig nagyon feszült fog lenni. De hiába is mondanám el újból, hogy biztosan menni fog, akkor sem hinné el nekem. Én tényleg hiszem, hogy menni fog neki. Neki viszont lassan már gyomoridege lesz ettől... Már csak a puszta említésétől is.
- Egy három fogásos is tökéletesen megtenné. Na jó, figyelj... Azért is megfogom enni, amit elém teszel, mert te készítetted el. - Mert miattam fáradt vele. Mert biztosra veszem, hogy még sosem próbálkozott hasonlóval. Tehát ehhez mérten az a legkevesebb, hogy ezt értékelem. Tényleg megfogom enni még ha nem elég- vagy túl fűszeres is.
- Persze, hogy emlékszem. A pulton táncoltál majd ledobtad a melltartódat. Igazán nem tudom megmondani mi rossz volt ebben. - Nos, igen erősen él bennem az emlék, amit még sokszor, nagyon sokszor szeretnék feleleveníteni. Nem tehetek róla, hogy számmora ez az a momentum, ami megragadta az elmémet. Cassandra pedig ennél jóval többet is megragadott.
- Hogyne... - Néztem rá meglepetten. Kívánsága számmora parancs. Készüljön bármire is. Nekem nem kell kétszer mondani. Már dobtam is le magamról a nyakkendőmet és szorgosan gombolni kezdtem lefelé az ingemet...
- Addig használd ki a pillanatot, amíg tart. - Felcsillanó szemekkel nyaltam végig ízlésesen felső- majd alsó ajkam. Közelebb léptem hozzá majd egyetlen határozott mozdulat következtében a gombok megadták magukat Cassandra ingén, ezért azon nyomban le is húztam róla. Nem tudom, hogy ez idő alatt mennyi tejszínhab kerülhetett a felsőtestemre, de valószínűleg nem elég ahhoz, hogy neki már ne jusson. Ezért is ragadtam meg majd finoman az ágyra löktem, de egyelőre még nem tulajdonítottam el tőle a tejszínhabos flakont. Előbb inkább megszabadultam a nadrágomtól majd megszabadítottam a szoknyájától és csak ezek után tornyosultam fölé, hogy megküzdjek az édességemért.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 21.10.13 23:38

Inkább már meg sem szólalok, úgy lesz a legjobb. Akkor legalább nem fogok túl sok mindent a szavai mögé látni. Azért tehetett volna nekem akkor szívességet, hogy nem csak az eljegyzés után avat be az olyasmikbe, hogy miket is várna el tőlem már a közös otthonunkban. Nincs kizárva, hogy majd vasalás közben elsírom magam magam, mikor senki sem fog látni. Értem én, hogy ezzel boldoggá tudnám tenni, ha ezt megtenném neki, de máshogy is tudnék boldog pillanatokat okozni számára, de ha azt mondja vasaljak akkor vasalok. Más nem meglátja mennyire rosszul csinálom és inkább azt mondja ezt is hozzá csapjuk a házvezető nő munkájához. Egyébként pedig direkt nem rontanám el, de azért még tényleg sosem csináltam ilyet és nem lehet tudni, hogy sikerülni fog-e vagy sem.
- Nem is vártam volna el tőled, hogy könyörögjél. Tudod édesem elég csak nagyon szépen megkérdned valamire, aztán pedig nagyon hálásnak lenni. - Hogy ez a vasalás dolog nagyon fog fájni a pénztárcájának már előre látom. Nem azért mert minden ingét annyira megvasalom, hogy nem tudná már hordani őket, hanem azért mert valamit elvárnék azért ha már ezt megteszem miatta. Azért majd néha össze dobok valamit kettőnknek, mert nem sokára mondjuk úgy, hogy kötelességem lesz asszonyként viselkedni, mert közeleg az a nap, mikor kimondom a boldogító igent és a kis felesége leszek.
- Már miért lennék édes? Ezen ne is merj mosolyogni! - Azért az a széles vigyora mindent elárult. Még hogy nem szeret mosolyogni, pedig annyira jól áll neki. Ami pedig engem illet, hát azért nem lettem attól a legnyugodtabb, hogy megtudtam miket is várna el tőlem. Főzés, mosogatás, vasalás... persze csak mértékkel, de mi jöhet még? Ha még ennél is többet várna el tőlem nem leszek rest és megmondom, hogy van házvezetőnőnk is, legalább is állítása szerint még pár nap és lenni fog.
- Ezt azért akkor is jó lenne ha észben tartanád, mikor oda kerülünk, hogy megkóstold a főztömet. - Természetesen ha megkóstolom és érzem, hogy nagyon ehetetlen akkor semmi pénzért sem tenném elé, inkább bevallanám, hogy megpróbáltam de sikerült csúfosan elbuknom. Egyikünknek sem hiányzik egy szép kis gyomorrontás azért mert még nagyon ismeretlen terület nekem a konyha. Őszintén remélem egy ideig még az is marad számomra, mert nem terveztem főzéssel foglalkozni a főiskolás éveim alatt.
- Nem volt rossz, csak tudod ha legközelebb is arra vetemednénk, hogy együtt főzzünk, akkor ne engedj fel a pultra. Ígérem a következő alkalomkor jobban kiveszem a részem a munkából és kevesebbet foglak szórakoztatni. - Mert amit én leműveltem neki akkor a pulton azon mások, máshol pénzt is kérnek, de nem lehet mindig a kedvére tennem, van amikor komolynak kell lennem és ha eljön azaz ominózus nap akkor majd tényleg megpróbálom elkápráztatni a tánctudásom helyett a főzéstudásommal, vagy akár hiányával, majd elválik.
Azt hiszem ördögi tervem nagyon is tetszeni fog neki, habár aranyos volt, hogy felkapva behozott a hálóba, de mégis menekülőre fogtam az irányt. Tényleg szinte futva mentem el a tejszínhabért, hogy még véletlenül se várakoztassam meg, na meg nagyon kedvem van egy kis nyalakodáshoz. Pláne azok után, hogy annyira izgatóan nyalta végig ajkait.
- Ne aggódj, ki is fogom. - Alig, hogy kimondtam már el is kezdtem tejszínhabbal bevonni felsőtestét. Desmond pedig már akkor akcióba lendült. Hamarjában le is került rólam az ingem, majd az ágyon kötöttem ki és a szoknyámat is levarázsolta rólam, micsoda szerencsém van, hogy ennyire odáig van azért, hogy saját kezűleg vetkőztessen le. Ameddig volt rá alkalmam gyorsan végig tejszín haboztam a nyakát - mert van olyan sanda gyanúm, hogy a flakon nem sokáig fog még nálam lenni - majd elkezdtem szép lassan lenyalni róla. Hm, nem is tudtam, hogy a tejszín hab ilyen finom, ha a vőlegényemről fogyaszthatom. Innentől fogva csak így akarom.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 23.10.13 14:36

- Az előbb történetesen nagyon szépen kértelek meg rá. Te pedig nagyon szépen kicsaptad miatta a hisztit, csak azért, mert még sosem csináltál ilyet. Ez olyan mintha elsőként elsírtam volna magam a kihallgató szobában vagy a tárgyalóteremben, egy értekezlet alkalmával csak mert még sosem csináltam ilyet. Én hiszek magamban... Neked is azt kellene tenned. - Másodsorban pedig benne is hiszek nem valami nagy eredménnyel láthatóan. Nem tagadom, hogy ennél azért többet vártam volna. Én sem az anyám hasában tanultam meg a személyi jogokat, az első védőbeszésemet sem ott írtam meg, de még csak nem is ott álltam először a bíró elé. egyedül csináltam, mert akartam. Ezek szerint a menyasszonyom talán nem akarja eléggé, akkor viszont semmi értelme arra, hogy kérleljem.
- Nem hiszed, hogy sikerülhet, mert nem is akarod, hogy sikerüljön. Tudod mit? Ha attól neked jobb lesz, ha én is megerőltetem magam itthon. Akkor amíg te főzőcskézel, én odakint lenyírom a füvet. A fűnyíró is túlfogja élni és én is. - Mert ezt is megtudom csinálni, még akkor is ha lenne aki megcsinálja helyettem. Sosem szerettem azt érezni, hogy magatehetetlen vagyok. Nagy kár, hogy ebben most érezhetően nem hasonlítunk. Mert mindennek ellenére még mindig tiltakozik, csakhogy nem felháborítónak tartja, hogy erre merészeltem megkérni, hogy naponta vasalja ki egyelten ingemet. Ezek szerint Cassandra nagyin is hozzá van szokva arra, hogy semmit sem tud megcsinálni, csak azért mert eddig nem volt szüksége rá és szemmel láthatóan neki nagyon is a tetszésére volt ez a vegetatív állapot. Ebből kifolyólag már azért is büszke lehetek már, mert megtud főzni egy kávét? De nem gond. Azt is megcsinálom magamnak. Egyedül, mint minden egyebet.
- Inkább legyek dühös, amiért láthatón semmire sem vagy hajlandó? Bámulatos, még el sem vettelek. Még egy hónapja sem, hogy együtt élünk. - Mondhatom ez egyszerűen fantasztikus. Őszintén nem hittem volna, hogy néhány apróságból ekkora ügyet fogunk csinálni. Talán nekem is csak úgy kellene tennem mintha meg sem szólaltam volna. Legközelebb pedig talán jobb lenne nem megkérnem efféle bonyolult dolgokra.
- Ha még élek és eleven leszek majd, akkor biztosan emlékezni fogok erre. - Igen, ez most egy csöppet sem burkolt célzás volt arra, hogy erősen kétségbe vonom, hogy valaha is megfogom élni azt napot, de piszkosul szeretném. ezzel már csak annyi a probléma, hogy ezt egyedül csak én akarom így. Az pedig már egyszerűen nagyszerű ha majd mindig ilyen pazarul tudjuk megbeszélni a dolgainkat. Tisztán, világosan és érthetően. Semmi ködösítés. Igazán lényegre törő, célravezető egy módszer. A legrövidebb út egy mindent elsöprő békítő szexhez.
- Hát egy biztos, hogy tőlem nem fogsz ellesni praktikákat... De mégis mit ettél, amíg a lakásodon voltál? Mert valamit csak kellett. - Tudom, azért nem is vitte túlzásba, mert véleményem szerint szemmel láthatóan lefogyott, ami nem igazán volt a tetszésemre, ahogy a különös szokása sincs, miszerint képes egész nap semmit sem enni, csak azért mert akadt némi nézeteltérésünk, attól még ugyanúgy szeretem. Az pedig, hogy néha összekapunk dolgokon nem jelent többet annál, mint hogy törődünk egymással. Mert ha már nem érdekelne, akkor biztosan nem is szólnám meg különféle dolgok miatt.
- Én nem megváltoztatni akarlak. Én szeretlek. És nem haragszom rád. És nem veszekedni akarok. De tudod vannak a dolgok, amiket önmagunkért teszünk és vannak amiket másokért. Szerinted nálam melyik élvez előnyt? Én sem hozatni szoktam neked a virágokat, csak mert ahhoz vagyok szokva, hogy nekem elég csak akarnom valamit és megkapom. Én szoktam neked megállni hazafelé virágot venni, nem más. Értesz engem? - Nem tudom másképp hogyan adhatnám a tudtára, amit valójában szeretnék tőle kérni. Mert attól tartok, hogy ennél szebben és érthetőbben már nekem sem menne. Én tényleg nem azt akarom, hogy ezek után megváltozzon, hogy magára öltse a házi asszony szerepét és mától fogva robotoljon egész álló nap, hogy aztán a nap végére hulla fáradt legyen és úgy keljen elvinnem az ágyig is... nem várok tőle nagy dolgokat. Még csak dolgoznia sem kell, ha nem akar. Pusztán csak annyit szeretnék, ha olykor megtenné, amire megkérem, mint a feleségemet.
Nos, a pillanat eddig tartott. Megkaparintva a flakont borítottam be tejszínhabbal Cassandra felső testét. Jobban mondva próbáltam úgy csinálni, hogy mindenhová jusson belőle. Mivel tudom, hogy nem fogja ennyiben hagyni a dolgot, hogy ilyen könnyedén megfosztottam előnyös pozíciójától, ezért nekem is ki kell használnom a pillanatot, amíg még tart. Igyekszem nem alábecsülni a mocskos kis módszereit arra, ahogyan elvonja a figyelmemet...

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 07.11.13 9:18

Felvont szemöldökkel hallgattam végig Desmond kis monológját, alig bírtam ki, hogy ne szóljak közbe, de valahogy mégis csak sikerült. Nem is tudom, talán igaza lehet, de szerintem egy kicsit túlzás amit mondott, már csak azért is mert nem éreztem úgy, hogy tényleg hisztiztem volna, inkább csak vonakodtam, hiszen tényleg semmi tapasztalatom nincs a házimunka témában, de ezek szerint hamarosan lenni fog. Remek!
- Oh, de drága vagy! Azt hiszed hisztiztem volna? Nem volt ez még hisztizés, azt pedig tényleg ne akard megtudni milyen az amikor valóban elkezdek. - Nem is rinyáltam hozzá túl sokat, se ordibáltam, szóval egészen jól tűrtem a "kötelességeim" megismerését. Nem állítom azt, hogy tetszik, hogy ezt kell tennem, de azt mondják a szerelméért bármire képes az ember, nos akkor nekem sem fog nehezemre esni egy kis házimunka.
- Ugye félmeztelenül? - Egyből felcsillant szempárom arra a gondolatra, hogy félmeztelenül kezd bele a fűnyírásba, én pedig láthatom, hogy minden egyes kockáján milyen tökéletes. Szinte már nézni is élvezetes. Mindent imádok rajta, de főleg a kidolgozott testét, egyből gyorsabban kezd el verni a szívem már csak attól is, ha rágondolok.
- Ezek szerint mát bánod, hogy összeköltöztünk? - Megszeppent tekintettel nézek rá, mert azért mégis csak most abban a házban vagyunk, amiről azt állítottuk, hogy a közös otthonunk és itt szeretnénk megkezdeni az esküvő előtt a családalapítást. Csak azt ne mondja, hogy nagyon is elkapkodtuk a dolgokat. Remélem nem fog Desmondra amolyan házasság előtti pánik rátörni, mint ilyenkor a férfiakra szokás.
- Legtöbbször semmit, vagy ha mégis akkor rendeltem valamit. Élni sem volt kedvem, nem hogy még azzal is foglalkozzak, hogy egyek. - Ezt már számtalanszor átbeszéltük, de nem tehetek róla, hogy ilyenkor nincs túl sok étvágyam és szinte egyetlen falat sem megy le a torkomon, de olykor magamba erőltettem valamit, mikor már annyira rosszul voltam az éhségtől, hogy minden elkezdett velem forogni és olyan gyenge lettem, hogy már alig tudtam megállni a saját lábamon. Valaki ha szomorú akkor sokat eszik, szinte már zabál, na én pont ennek az ellenkezője vagyok, addig koplalok amíg a szemem is kopogni kezd.
- Az, amit értem teszel. - Nem hittem volna, de ezek szerint kettőnk közül Desmond az önzetlenebb, most pedig annyira rossz menyasszonynak érzem magam, valóban ennyire önző volnék? Eddig mindketten nagyon is önközpontú életet éltünk, ezért nekem még nehezebb az átállás, hiába érzem fontosnak a vőlegényemet, ha nem tudom még úgy kimutatni amennyire valójában szeretném. Neki nem esik nehezére értem tenni bizonyos dolgokat, ha pedig engem megkér valamire máris felháborodok, hogy miért pont nekem kell ezt-azt megtennem, de megígérhetem, hogy mire eljön az esküvőnk napja nagyon is jó feleség fog válni belőlem.
Kezdetét vette a mi kis édes, tejszínes összecsapásunk. Nem fogom csak úgy hagyni magam, harc nélkül fel sem adnám. Úgy hiszem rajtam már jóval több hab van, mint rajta, viszont az előnyömre is fordíthatom ezt. Mutató ujjamat végig húzom mellemen, hogy az ujjamra is kerüljön a tejszínből, majd egyenesen a szemébe nézve nyaltam le, igyekezve minél izgatóbban téve. Ezután újra megismételtem ezt a mozdulat sort, de a saját szám helyett Desmond következett.
- Így finomabb ugye? - Ez volt a kis elterelő hadműveletem, mielőtt megkíséreltem volna egy másik akciót, ami nem meglepő módon sikeres is volt, ezért újra felülre kerültem. Ezzel csak annyi baj van, hogy a flakon még mindig a kezében van, viszont maradt még annyi tejszín az isteneket megszégyenítő testén, hogy még egy ideig elszórakozzak vele, ezért is kezdtem végig csókolgatni a kulcscsontjánál kezdve haladva lejjebb és lejjebb, kiélvezve ezt a rövid ideig tartó uralkodásomat.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 08.11.13 4:17

- Fogalmam sincs akkor minek neveznéd. Nem is fontos. A lényeg, hogy tényleg nem akarom megtudni. - Gondolom ez így a részéről nagyon nincsen rendben. De ha egy hisztis libát szerettem volna feleségül kérni, akkor azt bármelyik menyasszony jelölttől megkaptam volna. Akármilyen készséggel kicsapta volna a hisztériát, még pedig napi rendszerességgel többször is. Nos, pontosan ez az, amiben nem szeretném, hogy részem legyen. Bízom benne, hogy eltudjuk ezt kerülni közös erővel és erőfeszítésekkel, ha viszont nem arra is megoldást kell találnunk majd minél hamarabb, annál jobb. Mert nem viselem túlságosan jól az efféle rohamokat. Sem tőle, sem mástól. Egyszerűen nem tűröm el az ilyen megnyilvánulásokat. Még azt is célravezetőbbnek találom ha egész egyszerűen csak kijelenti, hogy nem hajlandó megtenni nekem, amire megkértem. Nem sokkal egyszerűbb? Én pedig szeretem tudni, hogy mire számíthatok.
- Megoldható. - Végül is kivitelezhető, miért is ne. Egyébként sem kell külön részletezni hogyan tudnék örömet okozni a leendő feleségemnek. Én sem vagyok túlzottan jártas az ilyesmiben, de a hozzáállásunk még ennek ellenére is különbözik. Mert engem hasonlóképp boldoggá tenne azzal, ha legalább próbára tenné önmagát, ha látnám, hogy valóban örömet akarna szerezni nekem. Nem várom el, hogy mindig mindenben tökéletes legyen. Persze az is előfordulhat, hogy nem fog működni, de azért remélem, hogy gyakorlásképp nem fogja minden kedvenc ingemet kiégetni. Azt hiszem eleinte majd azokat fogom kikészíteni, amelyeket kevésbé sajnálnék balszerencse esetén.
- Nem akarom megbánni. - Ő sem akarhatja, hogy megbánjam, de ez nem csak rajtam múlik. Én csak szeretném minden egyes napon azt a nőt látni benne, amikor a szemébe nézünk, akit néhány hónapon belül tényleg elszeretném venni. Nem hiszem, hogy rossz döntést hoztam volna, hogy tulajdonképpen mindvégig csak azt a valakit láttam benne, akit szerettem volna, olyannak amilyennek szerettem volna. Nem. Ő pontosan az a nő, akire szükségem van!
- Nos, ebből adódóan időnként kompromisszumot köthetünk majd. - Alkalomadtán tudok nagyon alkuképes is lenni. Cassandra pedig pontosan tudja hogyan kell engem jobb belátásra bírnia, ami egyedül csakis neki sikerülhet. De most nem ez a lényeg. Kitaláltam valamit arra az esetre ha összevesznénk. Mert ha velem fog élni, akkor nem fogjuk többet ezt az élni sincs kedvem játékot játszani. Mert akkor kénytelen leszek tényleg a nap minden órájában, minden percében odafigyelni rá, hogy egyen is valamit, ami hosszútávon nem igazán működőképes terv.
- Tényleg olyan sokat kérnék tőled? Úgy érzed? - Mert ez nm igazán elvárás. Sőt, egyáltalán nem tekintem annak. Az elvárásaimat egészen másképp tálalnám egy másik komolyabb hangnemben. Erre inkább csak megkértem. ez nem egy fajta próba és semmi ilyesmi jelentése és jelentősége sincsen. Én ne vizsgáztatni akarom, hogy minden tekintetben megfelelő lenne-e. Ahhoz már kicsit késő van. Ez itt már nagy betűs élet. Most már nem gyerek, hanem a menyasszonyom. Hát viselkedjen is úgy.
- Megőrjítesz! - Fogalmam sincs már hol, melyik országban szokás meztelen nőkről fogyasztani az ételt, de határozottan azt gondolom, hogy oda kellett volna költöznünk. De igaz... Minek is? Ha itthon itt is, ebben a városban, ebben a házban is megkaphatom, amit akarok. Azt hiszem kezdem elveszíteni az eszemet. De ismerem már annyira, hogy tudtam mire megy ki a játék. Elsősorban a fölényes helyzetért, másod sorban pedig a tejszínhabos flakonért. Milyen szerencse, hogy a mielőbb gondoskodtam róla, hogy mindenhová jusson a tejszínből, ahová csak szeretném. Épp ezért csak annyit kellett tennem, hogy kivárom a megfelelő pillanatot, amikor eltudom kapni és ismét magam alá tessékelni. Jobb lesz ha most már tényleg mindent belead, mert fogytán a hab. Ám arról ezúttal kissé elfeledkeztem, amint ismételten alul maradt a drágám. Én pedig eszemet vesztve estem neki és kezdtem el falni melleiről a tejszínhabot.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 17.11.13 2:13

Eleinte azt hittem, hogy viccel azzal, hogy vasalnom kell meg a többi kétkezű munka, de aztán hirtelen rájöttem, hogy ez nagyon is komoly dolog volt. Nem akarok én rossz feleség lenni, de azért mégis csak nehezemre esik majd a nagy átállás, mert az eddigi életemben tényleg mindent szó szerint a kerék popom alá tettek. Természetesen felfogtam, hogy napok kérdése és kapni fogok egy saját bejárónőt, de ennek ellenére is tényleg majdnem hisztérikus állapotba estem, mikor megemlítette a házimunkát.
- Ne is akard megtudni. - Ez csak egy jó tanács volt a részemről, habár nem hinném, hogy akarom-e előtte kicsapni a hisztit, valószínűleg nem, de sosem lehet tudni mikor jön rám az öt perc. Magamat ismerve szerintem ha eljön az idő, akkor nagyon, de nagyon hisztis fogok lenni, azon pedig semmi sem fog segíteni. De azoknak a hisztizéseknek oka fog lenni, a kiváltó okának pedig mindenki fog örülni.
- Máris sokkal jobban hangzik a házimunka gondolata. - Halovány mosoly jelenik meg telt ajkaimon, mikor bele gondolok abba, hogy mennyire jól fog esni egy kis vasalás után kiülni a hátsó teraszra, előkészíteni az én édesemnek egy pohárka whiskyt, hogy miután befejezte a fűnyírást azzal kedveskedjek neki, természetesen miután végig néztem, na meg gyönyörködtem benne. Annyira imádom és az a legjobb az egészben, hogy senkivel sem kell rajta osztoznom - amúgy nem is tudnék - mert csak az enyém!
- Miért szerinted én azt szeretném, hogy minél hamarabb megbánd? - Ahogy a kapcsolatunk elején, úgy most is van közöttünk némi nézeteltérés, véleménykülönbség, de ez a normális, már az lenne veszélyesen különös, ha nem lenne, de még így is egy nagyon egészséges, normális kapcsolat részesének érzem magam. Már csak egy kicsivel kell jobban alkalmazkodnom tudni hozzá, aztán egyenes út vezet ahhoz, hogy még le is nyűgözzem, hiszen még annyi mindent nem tudunk egymásról.
- Kellene tartanom azoktól a bizonyos kompromisszumoktól? - Nem is tudom, már ennek a szónak a csengésében is van valami vészjósló, talán azért mert sejtem, hogy ez nekem semmi jót sem fog jelenteni? De talán az is megoldható, hogy erre ne legyen semmi szükség abban az esetben ha kibírnánk, hogy ne vitázzunk.
- Nem kérsz tőlem túl sokat! Csak erre az egészre még nem voltam felkészülve és hirtelenül ért. De egy percig se hidd, hogy nehezemre esik megtenni azt, amit kérsz tőlem. - Tényleg ezek csak apróságok, nem tart pár percnél tovább az ing vasalás sem, sem pedig a kávé főzés, na meg a mosogatás sem fog sokáig tartani, hiszen ketten vagyunk az pedig nem nagy munka, főleg ha a bejárónő majd elvégzi helyettem.
- Mennyire? - Úgy érzem, hogy szinte már mindenem ragad a tejszíntől. Ez az egész lassan egy ragacsos birkózás kezd lenni, egy mocskos kis hatalmi harc. De ennél jobban nem is tudnám élvezni. Egyszer fent, egyszer lent, most újra alul maradtam, de nem tudtam hagyni sokáig magam, ezért újból fordítottam a helyzeten, hogy felül legyek és ott folytassam, ahol az imént abba hagytam, ekkor egy kis hiba csúszott a számításaimba, mert azzal nem számoltam, hogy az ágynak hirtelen vége lesz és a földön fogunk kikötni. Jobban mondva, én Desmondon. Először megijedtem az eséstől, majd nevetni kezdtem, mert annyira abszurd, hogy ekkora ágyról a földön kötünk ki.
- Jól vagy? - Azért mikor le tudtam állni a nevetéssel aggódóan néztem rá, hiszen kettőnk közül mégis csak az én drágaságom került alulra, remélem nem sikerült benne kárt tennem az esés következtében. Biztosra veszem, hogy nem ez volt élete legkellemesebb pillanata, hogy ráestem.

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat 22.11.13 21:24

- Ezt vegyem fenyegetésnek, hogy még véletlenül se adjak okot neked a hisztériára, mert különben nagyon megbánom? - Mert nekem félig-meddig úgy hangzott. Egyik esetben sem fogom véresen komolyan venni a dolgot, csak szeretem tudni hogy hányadán is állunk, hogy eltudjam dönteni miként fogok illetve vagyok hajlandó viszonyulni a kialakult helyzethez, mert biztosra veszem, hogy nekünk kettőnknek egymás mellett nem lesz unalmas, eseménytelen közös életünk. Mindent megfogok tenni azért, hogy ne legyen oka panaszra, hogy nem figyelek oda rá eléggé, hogy nem akarom észrevenni a körülötte zajló eseményeket, mert talán már nem is érdekel, hogy sosem viszem magammal sehová sem. Nálunk ilyesmitől egész biztosan nem kell tartani. A magánéletemet illetően ha tehetem, akkor egy tapodtat sem szándékozok nélküle tenni. Kivételek persze mindig akadnak, de sosem fogom magára hagyni hosszabb időre. Arról is lennének némi elképzeléseim, hogy mit fogok tenni hisztiroham esetén, mert őszintén szólva nem hiszem, hogy sokáig és jól fogom bírni, elviselni, szólva minél előbb ki kell majd találnom valamit, arra az esetre, ha mégis sor kerülne rá. Rettenetesen bosszantana ha valami jelentéktelen, kevésbé fontos dolgon vesznénk össze, csak mert mindketten hirtelen felkaptuk a vizet.
- Tudtam, hogy elviselhetőbbé tehetem majd a számodra is. - Számomra már az is furcsaságnak számít majd, hogy láthatom mondjuk vasalás közben. Néhány percig biztosan szótlanul fogom nézni alkalomadtán... Nem azért mert a fantáziám pikáns gondolatokat ébresztett bennem, inkább gyönyörködöm abban, amit elértem. Később persze előfordulhat, hogy önmagam ellen fordulok. Különösen ha magára kap valami cuki kis sokat sejtető köténykét. Abban az esetben nem biztos, hogy bírni fogok magammal. Számomra is léteznek olyan helyzetek, amikért nem tudok felelni, csak úgy megteszem, hogy nem gondolkodom. De azt kell, hogy mondjam még soha egyszer sem bántam meg meg a meggondolatlanságomat. Őt is így kaptam meg. Ez pedig az elsődleges dolog lenne, amit sosem akarok megbánni.
- Szerintem nem gondoltad át eléggé jól, hogy mit jelenthet valaki feleségének lenni. - Még csak tizenkilenc éves. Fiatal, ez nem is vitatható. Én viszont valahogy nem szeretnék abba belegondolni, hogy mi van ha még nem áll készen erre az egészre, ha akaratom ellenére határozatlanul, felelőtlenül cselekedtem. Nem jellemző rám.
- Nem hinném. Majd úgy alakítom ki őket, hogy mindkettőnk számára egyaránt elfogadható legyen. Aztán majd eldöntöd, hogy megéri-e neked vagy nem. - Én ebbe már nem szólhatok bele. Viszont biztosra veszem, hogy lesznek majd olyan szituációk az életünkben, amikor nemigen lesz majd választása vagy ezek vagy a viszályok. Őszintén szólva nekem nem hiányoznak túlságosan. Sosem volt hozzá túlságosan sok türelmem. Ő is tudja, hogy olykor milyen forrófejű tudok lenni. Úgy is mondhatnám, hogy a végletek jellemeznek.
- Pontosan erre gondoltam. - Mindvégig erről beszéltem. De van egy olyan érzésem, hogy ha ebben jobban belemegyünk most, akkor abból egy nagyon komoly veszekedés fog kikerekedni. Ahhoz pedig túl simán és szépen indult ez a nap. Érthető, ha nem most szeretném derékba törni a folytatást, mert nagyon is számítok rá.
- Megmutatom... Te csak viseld a következményeket! - Bevallom nem pontosan erre gondoltam, hogy a következő pillanatban már a földön fogunk feküdni. Legalábbis nem pontosan így képzeltem el a folytatást. Nem mondom, hogy fájt az esés, az a plusz ötven kiló sem volt megterhelő, de legalább édes.
- Édesem, rémlik, hogy az egyik legnagyobb hálószobaágyat választottuk ki, most pedig a földön fekszünk? - Még egy kicsi és szó szerint összefogunk ragadni a tejszínhabtól. A flakonban már nem sok lehet, ezért is dobtam félre. Számomra már biztosítva van a mai édesség adagom, már csak annyi a dolgom, hogy végleg kisajátítsam magamnak. Igazán nem akarok panaszkodni, hogy kényelmetlen volna idelent vagy valami, de azért remélem elsőre is értett a célzásból mikor finoman megpaskoltam a fenekét...

Tárgy: Re: Everybody wants to be a cat