welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Yesterday at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Lyna Frei
 
Zachary M. Boild
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Soan & Mia - "Wedding dress"

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Soan & Mia - "Wedding dress" 23.09.13 12:13


to: Soan  


El sem hiszem, hogy tényleg kiment a fejemből, hogy ma mi is lenne a teendőm. Ezért is döbbentem le annyira mikor a házvezető nőnk feljött hozzám, hogy értesítsen arról, hogy megérkezett az esküvői ruhám tervezője, hogy megejtsük az utolsó ruhapróbát a nagy nap előtt. Nem akartam magam ismét abban a ruhában látni, de mégsem állhattam elő az igazsággal. Még apu sem tud róla és nem akarom, hogy úgy értesüljön erről, hogy valaki olyantól tudná meg aki nem én vagyok. Mert ez olyan hír, amit személyesen tőlem kellene hallania. Ezért magamra erőltettem némi mosolyt és izgatottságot, hiszen ilyenkor a menyasszonyok rettentőek izgulnak és megállás nélkül mosolyra húzódnak ajkaik, nem? Próbáltam azt a látszatot kelteni, hogy nagyon örülök, hogy ismét magamra vehetem a ruhámat. Mert tényleg tökéletesen áll rajtam és a ruha is tökéletes, de nekem mégis nem tetszik, mert tudom, hogy nem a megfelelő ember húzta a kezemre az eljegyzési gyűrűt.
- Nagyon szép. - Szavaimat intéztem a tervező felé, aki kritikus szemmel méregetett, de aztán csak elmosolyodott mikor mindent rendben talált. Vagyis majdnem mindent, még a fátyol hiányzik. Mikor feltette akkor volt csak igazán teljes az összhatás. Tényleg gyönyörű a ruha, de mégis úgy érzem, hogy mindjárt megfulladok benne, pedig nem szűk rám, akkor mégis miért érzem úgy, hogy egyre nehezebb lesz levegőt vennem? Csak ott álltam a tükör előtt, néztem magam az esküvői ruhámban és legszívesebben sírni akartam volna, de nem a boldogságtól. Majd a tükörből megpillantottam, hogy Soan belépett a nappaliba. Nem tudtam megszólalni, hogy valami magyarázatot adjak számára, hogy miért vagyok talpig fehérben. Mégsem mondhatom neki, hogy ez nem az aminek látszik, mert ez bizony az aminek látszik. Most pedig még kettesben sem vagyunk, mert a ruhám tervezője még mindig engem vizslat, hát ha még lényűgözőbbe tudná varázsolni a ruhámat. Szívem a torkomban ver, mert nem akarom, hogy Soan azt gondolja, hogy meggondoltam magam velünk kapcsolatban, mert az akivel lenni szeretnék az csak is kizárólag Soan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 25.09.13 19:11

Még sosem vontam kétségbe a saját döntéseim helyességét. Most mégis ezt teszem. Úgy érzem talán mégsem kellett volna. Talán tévedtünk. Talán mégsem állunk készen erre. Nekem pedig csak hallgatnom kellett volna. Bízni szeretném magamban, csak nem tudom hogyan. Ami azt illeti Cassidy sem segít. Azt hittem tényleg képes lesz megtenni, amiről beszéltünk. De immár egyre jobban közelít az esküvője. Én pedig már a nagy nap előzményeinek lehetek a szemtanúja. Én ezt így nem tudom végigcsinálni. Egyszer már megpróbáltam, azt hittem sikerült is ,de most már nem tudom. Az a bizonyos éjszaka óta ugyanis nem igazán beszéltünk. Gondolom megbánta... Megszólalt a lelkiismerete, hogy nem kellett volna, hiszen vőlegénye van és nem teheti ezt meg vele, sem a családjával. De velem megteheti, hogy továbbra is kínoz? Mindez idáig kibírtam és elviseltem ,de tovább már nem vagyok hajlandó. A legelkeserítőbb az egészben, hogy most már nem is kell sokáig szenvednem. Még néhány nap... Kimondja az igent és mindennek vége szakad, ahogy már régen kellett volna. Csak azt tudnám, hogy tovább. Merre tovább? Hogyan kellene ezen túltennem magam, tovább lépnem és új életet kezdenem valahol máshol?! Kimondani olyan egyszerű és könnyed. De megtenni már koránt sem. Az a baj, hogy nem hiszem hogy valaha is sikerülne. Teljes  mértékben legalábbis egész biztosan nem. Nem hiszem, hogy tudnék már bárkit úgy szeretni. De most már tudom, hogy mit jelentett, ennyit.
- Gyönyörű vagy húgi! - Jelentettem ki elismeréssel majd meg is álltam az ajtóban. Nem akartam bemenni, ahogy azt is látom, hogy nem vagyunk egyedül. Gondolom hamarosan befut a szerencsés vőlegény is, amikor is nekem sürgős dolgom akad éppen. Nem véletlenül szólítottam húginak. Nem is megszokásból. Tehát nagyon remélem, hogy értette mire szerettem volna ezzel felhívni a figyelmét.
- Ön is nagyszerű munkát végzett. Én meg csak állok itt és nem tudom eldönteni, hogy a ruha teszi ilyen széppé a menyasszonyt vagy éppen fordítva... A menyasszony teszi ilyen széppé ezt a ruhát. - Igyekeztem nem azt a jól megszokott gúnyos hangnemet megütni. Nem tudom mennyire sikerült ez. De mégis mit kellene mondanom? Ez talán még nem az a helyzet, amikor gratulálnom kellene és sok boldogságot kívánnom, de az is eljön hamarosan.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 27.09.13 0:18


to: Soan  


Még nem volt rá megfelelő alkalmam, hogy mindenki elé kiálljak az igazsággal, de legyünk őszinték ilyen hírre egyáltalán létezik megfelelő alkalom? Rohamosan fogy az időnk, ahogy egyre közelebbinek tűnik az esküvőm napja. Most pedig itt állok ebben a gyönyörű ruhában és legszívesebben tényleg sírni volna kedvem a kétségbe estéstől. Nem tudom mégis mit gondoltam akkor mikor azt hittem, hogy tudnám úgy szeretni Alexet, mint Soant. Én tényleg megpróbáltam, nagyon akartam és a józan eszem is azt diktálta, hogy Alexhez kell feleségül mennem, viszont a szívem egészen mást sugall. Nem lehetek önző és nem tehetem meg ezt velük, Alex jobbat érdemel tőlem, egy olyan nőt aki képes szeretni őt. Ami azt illeti szeretem Alexet, de nem szerelemből. Akit igazán szeretek és képtelennek tartom leélni nélküle az életemet az Soan. Most mégis abban a ruhában állok a tükör előtt amiben Alexhez mennék feleségül, mi ütött belém? Nem is ez a legrosszabb az egészben, hanem az, hogy Soannak tökéletes időérzéke van és pont meg kellett akkor jelennie, mikor az esküvői ruhám főpróbáját tartom.
- Köszönöm. - Zavarban voltam és szégyelltem is magamat, ezért nem volt bennem annyi lélekerő, hogy képes legyek ránézni. Annyira rossz embernek érzem magam és túlságosan sokatmondó volt számomra, hogy húginak hívott, semmi jót sem sejtek ebből kifolyólag. Biztosan azok után ami történt közöttünk nem lehet kellemes számára az esküvői ruhámban látnia.
- Nos a ruha magában nagyon szép darab, de a menyasszony kisugárzása és szépsége teszi csak igazán gyönyörűvé. - Máskor jól esne ha ilyen bókokat kapnék, de most ez mégis annyira rémes volt.
- Köszönöm Cynthia. Megtennéd, hogy pár pillanatig kettesben hagysz a bátyámmal? -  Halványan mosolyogva kérdeztem meg a ruhám tervezőjét, aki viszonzásképpen rám mosolygott, majd aprót bólintott és meg is indult az ajtó felé. Kellett pár pillanat, hogy tudjak vele beszélni, csak tudni szeretném mi jár a fejében, mert nem akarom, hogy egy szó nélkül elviharozzon, és ne tudjunk erről az esetről beszélni. Soant ismerve a legelső dolga az lenne ilyenkor, hogy volán mögé ül, aztán féktelen buliba veti bele magát, csak hogy enyhítse csalódottságát, bánatát. Vajon mennyi alkohol képes elfelejtetni vele azt, hogy esküvői ruhában látott meg?
- Nézd, nem akarok mentegetőzni mert ez pontosan az aminek látszik, de esküszöm kiment a fejemből, hogy ma lesz a ruhapróbám. - Nem akartam mentegetőzni, mégis félig meddig azt tettem. Én csak félek, hogy mit fog ezek után mondani. Úgy éreztem visszakaptam és ismét az enyém, nem akarom ezért elveszíteni.
- Nem akartam, hogy így láss, ahogy a ruhát sem akartam még egyszer felvenni, de hát meg kellett tennem, hiszen senki sem tud még rólunk. - Érhető okokból ezt a mondatot halkabbra vettem, mert Cynthia a közelben lehet és neki nem kell ezt hallania. Most pedig Soan előtt állok talpig fehérben és ennél kétségbeesettebb még ha akarnék sem lehetnék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 28.09.13 1:07

Ha tehetném már most azonnal megkérném rá, hogy vegye le magáról ezt a borzadályt. Ha kell magam szabadítanám meg tőle, de egyszerűen nem bírom rajt látni. Őszintén azt sem tudtam, hogy ez a látvány fog ma majd a nappaliban fogadni mikor belépek. Nem magával a ruhával van problémám, sokkal inkább azzal, amit jelképez. Természetesen mert nem nekem fogja viselni, hanem egy másik férfinak, aki még mit sem sejt az igazságból, mert valaki szemmel láthatóan nem volt képes elmondani. Ezek után mégis mire legyek még kíváncsi? Azt hiszem már megtudtam, amit akartam anélkül, hogy egyetlen szót is váltottunk volna. A dolgok önmagukért beszélnek nem túl ékesszólóan. Nem várom, hogy megmagyarázza. Nem hibáztatok senkit sem. Túlságosan nagy volt a csábítás. Ő pedig abban a pillanatban túlságosan gyenge volt ahhoz ,hogy ellen tudjon állni. Megértem. De igazán szólhatott volna róla, hogy amolyan búcsúajándéknak szánja azt az éjszakát. Éreznem kellett volna? Mert csak annyit éreztem, hogy iszonyúan hiányzott. Én barom. Teljesen igaza volt. Nem szabadott volna ezt megengednünk magunknak. Minden csak annyival rosszabb és nehezebb lett.
- Elfelejtetted... Hát persze. - Jegyeztem meg halkan egy mély sóhajt követően. Tudom nem volt túl biztató, sem megnyerő. Nem arról van szó, hogy nem hiszek neki, csak... ennél már jóval többről. Azt hittem mostanra már minden tudni fogja, hogy erre nem fog sor kerülni, hogy nem az esküvőn kell majd jelenetet rendeznünk. Már persze ah egyáltalán az is megfog történni. Nem lepne meg ha a történtek után is igent mondani, hiszen mennyivel egyszerűbb és könnyebb volna minden, nemde?
- Csak tudod nekem nem azzal van problémám, hogy éppen ma van a ruhapróbád. De ezt te is jól tudod... - Gondolom ez nyilvánvaló, ahogy az is hogy teljesen mindegy, hogy melyik napon van ruhapróbája.
Na pontosan ezzel van problémám, hogy miért nem? De mégis hogyan vonhatnám kérdőre? Teljes mértékben az ő döntése, hogy mit tenni. Legalábbis nagyon úgy tűnik, hogy nekem ebbe ez úttal nincs beleszólásom. Ez mindenképpen pozitív. Az az igazság, hogy már nem tudom, hogy ez az egész minek látszik. Lassan már egyáltalán semmit sem akarok tudni róla.

- De akkor megkönnyítem a dolgodat. Azzal van a probléma, hogy nem bírlak ebben a ruhában látni. Alig tudok rád nézni is. Akkor mégis hogyan tudnálak megérinteni? - Nem véletlenül eddig mindkét karomat szorosan a testem mellett tartottam olykor ökölbe szorítottam, de most körbefontam... Még a gondolat is undorít. De még mindig hiányzik valami, jobban mondva valaki. Maga a vőlegény. Babonásak lennének? Pedig most különösen nagy jelentősége volna látni a boldog párt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 28.09.13 3:09


to: Soan  


Ilyenkor nagyon szeretném tudni, hogy mi járhat Soan fejében. Még csak véletlenül sem akarom, hogy azt gondolja, hogy a nem régiben vele töltött szenvedélyes éjszaka nekem semmit sem jelentett. Mert akartam és még mindig akarom! De, igen mindig van ilyenkor egy de! Fogalmam sincs, hogy hogyan tudnám ezt megmondani másoknak. Szeretem Soant, ebben egy pillanatig sem kételkedek, csak abban, hogy nem leszünk túl erősek ahhoz, hogy kibírjuk azt a nagy nyomást ami ránk fog nehezedni ami után mindenki tudomást szerez majd rólunk. Ez nem csak egy olyan egyszerű dolog, amit bejelentünk majd pár napra rá mindenki elfelejt és minden úgy zajlik, mint előtte. Nem! Ezzel mindent megváltoztatunk! Akár életeket is, de főleg a miénket. Hatalmas döntés lenne részünkről, hogy végre befejeznénk a titkolózást, ennyivel magunknak is tartozunk már.
- Ez nem úgy hangzik, mintha tényleg hinnél nekem. - Ha nem tud nekem hinni, ez azt jelenti hogy akkor a bizalomnak is lőttek. Nem akarok esküdözni, de tényleg elfelejtettem, hogy ma Cynthia be fog toppanni a ruhával. Nem érdekelt annyira az egész ruha mizéria, hogy ne felejtsem el ezt a megbeszélt időpontot. Őszintén csak Soan jár a fejemben és nem igazán tudom, hogy az együtt töltött éjszaka óta most hányadán is állunk.
- Én el akartam már mondani nekik, de még mindig nem érzem magam hozzá túl erősnek és félek, attól tartok, hogy ki fogok futni az időből. - Iszonyúan kétségbe voltam esve, szó szerint vissza kellett tartanom a belőlem kikívánkozó könnyeket. Mindenért csak magamat hibáztathatom, hiszen én sodortam magam ilyen szituációba. Hogy is gondoltam, hogy hozzá tudok menni bárkihez is, aki nem Soan.
- Kérlek Soan, találkozzunk tíz percen belül a szobádban. Szeretnék veled beszélni, de először le szeretném venni a ruhámat. Kérlek csak hallgass meg. - Megértem, ha ezek után nem szeretne már semmiről sem beszélni velem, de azért mégis remélem, hogy miután kibújtam a ruhámból és felsietek a szobájába akkor ott fogom találni.
- Cynthia! - Szóltam hangosabban a tervezőnek, hogy meghallja, hogy hívtam és segítsen minél előbb kibújni a ruhámból. Közben Soanra kérlelően néztem, remélem tényleg megteszi hogy most hátat fordít nekem, de csak azért mert elindul a szobája felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 30.09.13 19:05

- Talán nem véletlenül. - Azt hiszem mindennél jobban szeretnék most hinni neki, feltétlenül megbízni benne, de nekem ez így egyszerűen nem megy. Nem arról van szó, hogy mindez megszűnt kettőnk között, mert ez nem igaz. Én csak tényleg azt gondoltam, hogy ha ezt megbeszéljük egymás között, akkor majd minden könnyebb lesz mindkettőnk számára. De mintha minden csak nehezebbé és bonyolultabbá vált volna. Én nem ezt akartam. Nem így. Azt hittem jól cselekszem, megfontoltam, de mindent csak még jobban összekuszáltam magunk körül. Tudom, nem most kellene elkezdenem kételkedni a döntésemben, hiszen pontosan ezt akartam, visszakapni. De nekünk ezért mindig ekkora árat kell fizetnünk majd? Mindig valakit tönkre kell tennünk azért, hogy nekünk jobb legyen az életünk? Én csak szeretni akarom. Egyedöl csakis rá van szükségem és az életem teljes. De készen állunk mi erre valójában? Mert én már nem tudom. Azt sem tudom egész pontosan mi az amit érzek. Csak azt tudom, hogy nem akarom megbánni a döntésemet. Oly sok időbe telt mire elhatároztam magam, hogy megváltozom, hogy megmutatom neki, hogy megérdemlem, hogy megbocsásson, hogy adjon nekem még egy esélyt és nem okozom több csalódást. De talán mégis csak sikerült elbizonytalanodnom így az esküvői ruhájában látva. Már kevésbé tűnik olyan valóságosnak. Mert azon az éjszakán kétségtelenül megtörtént közöttünk, ami megtörtént...
- Mit mondhatnék? Igen éles látó vagy, ugyanis ez a helyzet. Cassidy, mond mit láttál abban a tükörben? Mert én még mindig egy menyasszonyt az esküvői ruhájában. Vagy tévedek? - Eszméletlenül szeretnék most az egyszer tévedni. Tudomásul venni, hogy mindez nem igaz. Hogy mindez nem az, aminek látszik. De mégis kitakarunk ámítani? Néhány napon belül már az oltár előtt fogja találni magát és úgyszintén nem fog elég erős lenni ahhoz, hogy a vőlegénye szemébe nézzen.... Nem tudja megtenni. Teljesen érthető. Ostobaság volt azt hinnem, hogy nekünk ez valaha igazán összejöhet. Talán ideje volna belátni, hogy nekünk csak ennyi jutott. Naivság volt azt hinni, hogy mi tényleg összetartozunk, hogy ennek így is kellett történnie. Én tudom, hogy el kellett volna engednem. Annyira tudom... Talán csak nem akartam egyedöl lenni. Neki pedig mindvégig igaza volt. Csak azért akartam annyira, mert féltem, hogy végleg elveszítem. Most is iszonyúan tartok ettől, csakhogy már semmit sem tehetek, mert már megtettem. Ennyit érdemeltem. Egy búcsúéjszakát.
- Azt hiszem már mindent láttam. - Láttam. Hallottam. Mégis mi az, amit ezek után még elszeretne mondani? Mert hát nagyon is szemmel látható, hogy mi történik. Azt pedig most a legkevésbé sem szeretném hallani, hogy mennyire sajnálja, hogy milyen szörnyen bánja... Ezt ne!
- Ezt ne! - Hátat fordítottam neki majd elhagytam a nappalit. Furcsa módon mégis csak a szobám felé vettem az irányát, de csak néha röpke perc erejéig, amíg töltöttem magamnak egy pohár italt majd azzal a kezemben kisétáltam a folyosó végén lévő erkélyre, ami az én szobámhoz van közelebb. Nekidőlve az ajtónak kortyoltam bele az italomba.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 01.10.13 11:17


to: Soan  


Sosem akartam, hogy ez megtörténjen, most mégis ez lett. Miért mindig az történik velem, amitől a legjobban félek? Annyira ragaszkodom hozzá, hogy pont ettől taszítom el magamtól? Az nem lehet. Hiszek abban - hinnem kell abban - hogy minden jóra fog fordulni. Csak végre át kell esnünk ezen az egészen és végre egymás mellett lehetünk boldogak. Mellette önmagam tudok lenni és vele elhiszem, hogy hozhat bármit a sors, mindig ott lesz mellettem. Nem akarom azt hinni, hogy a mi szerelmünk csak egy véletlen volna, hiszen még mindig ugyan úgy érzek iránta, mint a legelején, ezen semmi sem tud változtatni. Soan a legszebb ajándék amit valaha kaptam életemben, nem akarom azért elveszíteni, mert túlságosan félek a döntéseim következményeitől.
- Csak azt ne hidd, hogy szívesen parádézok előtted ebben a ruhában. Már így is elég fájdalmat okoztam neked és el tudom képzeni mit érezhetsz, hogy így látsz. - Mert neki is, de magamnak is sok fájdalmat okoztam akkor mikor úgy gondoltam nekünk jobb lesz egymás nélkül. De már akkor is tudtam, hogy mennyire nehéz fog lenni, és akármennyire is próbáltam túltenni rajta képtelen voltam, mert a szerelem nem múlik el egy csettintésre.
- Nem tévedsz, még mindig Alex menyasszonya vagyok. - Lehajtott fejjel mondtam neki, mert képtelen lettem volna a szemébe nézve közölni vele. Tényleg még a gyűrű is az ujjamon van, csak azért mert képtelen voltam felbontani a jegyességemet. Ez nem olyan könnyű, mint amilyennek mások gondolják. Senkit sem akarok megbántani, mert tudom, hogy a döntésemnek súlyos következményei lesznek, de így az egyetlen személy akit bántok az Soan, pedig ha valakit akkor őt nem szeretném. Miért mindig azokat bántjuk a legjobban akiket szeretünk?
- Soan! - Elcsukott hanggal szóltam utána, de tudom nem fog visszafordulni és meghallgatni. Ekkor lépett be a ruhatervezőm, nekem pedig magamra kellett erőltetnem a mosolygást, hogy azt a látszatot keltsem, hogy minden a lehető legnagyobb rendben van. Segített kibújni a ruhából, hogy vissza vegyem eddigi öltözékemet. Még a rengetek elintézni valómra hivatkozva köszöntem el Cynthiától és már rohantam is Soan szobája felé. Már a kilincsen volt a kezem, mikor megláttam az erkélynél, ezért mély levegőt vettem, fogalmam sincs mire számíthatok, de azért mégis oda mentem hozzá.
- Jobban érzed magad ha iszol? Mert akkor a pohár helyett az üveget kellett volna magaddal hoznod. - Kikaptam a kezéből a poharat, nem akarok vele veszekedni, de azt sem szeretném, hogy miattam igyon. Nem akarom, hogy miattam bármi baja is történjen, de akármennyire nem akarok dolgokat, előbb vagy utóbb mindig bekövetkezik a baj.
- Szeretnék veled beszélni, de ha nem vagy rám kíváncsi akkor már itt sem vagyok. - Nem kényszeríthetem arra, hogy meghallgasson, ahogy azt is megérteném ha most inkább egyedül szeretne lenni, vagy minél messzebb tőlem. Akit ezért hibáztatni tudok az csak is magam vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 03.10.13 23:08

- Nem, nem így van. Mert ha tudnád, akkor nem feltételeznéd azt, hogy tudod mit hiszek, hogy tisztában vagy az érzelmeimmel.- Talán nem kell volna túlzásba vinnem, talán mégis. Egyszerűen csak kezdem már egy kicsit soknak érezni a történteket, de hiábavalónak. Önző vagy ha úgy gondolom, hogy már megtettem a magamét? Megtettem mindent, ami módomban áll. Most is megtettem volna gondolkodás nélkül. Csakhogy szép lassan a dolgok értelmüket veszítik, minden. Csak ez úttal nem áll szándékomban a dolgok elébe állni. Talán ennek tényleg így kellett volna lennie, mi pedig csak elhúztuk amíg az lehetséges volt, mert nem tudtuk elfogadni. Nem tudom éreztem-e már ilyen mértékű csalódottságot. Ami legrosszabb az egészben, hogy most nem az egyszer nem önmagamban csalódtam. Én hittem benne... Hittem, hogy képes lesz rá, hogy lesz majd elég ereje hozzánk. Tévedni és csalódni... Sosem könnyű belátni. Nem azt állítom, hogy Cassidy nem akarná ezt, csak valahogy mégsem eléggé. Hiszen ez így könnyebb, egyszerűbb és kényelmesebb így. Bizonyára annak tűnik. Hogyan képes erre? Még mindig viselni a jegygyűrűt, az esküvői ruháját. Én nem tudnám. Neki sem kellene. De inkább a dolgok mögé bújuk, minthogy szembenézne velük. Inkább felveszi az esküvő ruháját, hogy bebizonyítsa mindenkinek, hogy milyen boldog, miközben éjszakánként telesírja a párnáját, ahelyett hogy letépné magáról azt a ruhát és torka szakadtából üvöltve adná mindenki tudtára, hogy mennyire nem boldog.
- Gondoltam, miután nem tűnt valami gondterheltnek. - Én csak... Egyszerűen nem ezt érdemlem. Nem így. A történtek után nem. De mégis hogy tehette ezt meg velem, velünk? Esélyt adott. Önző volt és képmutató. Én pedig gondolkodás nélkül minden egyes szavát elhittem. Nem kérdőjeleztem meg. Úgy tűnik, hogy én is a könnyebbik utat választottam. Tehát ebből adódóan, még akár meg is érdemelnék egymást, leszámítva egy-két apróságot.
- Elképzelésem sincs róla hogyan tudsz reggelente a tükörbe nézni. De a saját érdekedben remélem, hogy már eléggé jól betanultad. De ha mégsem, akkor az elkövetkező években bőven lesz rá lehetőséged és alkalmad. - Mindehhez már csak sok sikert tudnék még kívánni. Mert nem hiszem, hogy hallani szeretné mi mindent tudnék még a szemére hányni. De erre már semmi szükség. A tükör majd megteszi helyettem.
- Hagyj...! - Ennél többre már valahogy nem vagyok kíváncsi. Nem egyedül neki kell készülnie a nagy napra. Elvégre neki csak egy igennel kell boldogítana a vőlegényét és a násznépet. De nekem az a kiváltságos szerep jutott, hogy mindezt az első sorból nézhetem végig. Biztosan nagyon megindító lesz... Egy boldogtalan menyasszonytól hallani a boldogító igent. De csakis önmagát csapja be azzal, ha azt hiszi, hogy képes lesz ezt í>gy sokáig folytatni. Egy szinte idegen férfi mellett ébrednie reggelente, akivel úgymond csakis kötelességből fog lefeküdni, hiszen házasok, tehát ez amolyan elvárásnak, kötelességnek számít. Remélem legalább olyan odaadóan fog dorombolni, mintha csak az én ágyamban lenne.
- Bámulatos... Életvezetési tanácsokat kapni attól, aki még a saját életét sem képes irányítani. - Mert hát valahogy eddig mindig a könnyebbik utat választotta. Vajon véletlen volna és nem több? Nem hiheti, hogy bármit is elért azzal, hogy most kivette a kezemből a poharat, ami elég váratlanul értem, szóval szinte hagytam. Nem tanúsítottam neki különösebb jelentőséget, hiszen nincs is...
- Azt csinálsz, amit akarsz. Csak gondolkodj el rajta melyik volna a könnyebbik út, hiszen mindig azt teszed. Most miért is lenne ez másképp? - Vettem ki a kezéből a poharamat majd hátat fordítottam neki...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 04.10.13 4:02


to: Soan  

Biztosra veszem, hogy Alex nélkül is bonyolult lenne az ami közöttünk van, volt hiszen akkor is hadilábon álltunk, most pedig... Semmi sem annyira egyszerű. Sosem szerettem volna Soannak semmi rosszat sem, most mégis én vagyok az a nő az életében aki megkeseríti a minden napjait. Mikor lett minden ennyire komplikált? Szeretjük egymást, mégsem vagyok még arra képes, hogy mások tudtára is adjam, talán még mindig nem bízom meg benne kellőképpen, vagy csak a saját gyávaságom tart vissza. Nem tudom feladni a vele való kapcsolatomat, de Alexnek sem tudom megmondani, hogy számomra nem jelent többet egy jó baráttól. Mert mindvégig szerettem, de nem szerelemből, mert már szívemet másnak adtam.
- Igazad van valóban nem tudtam, de te sosem beszélsz az érzelmeidről, ezért ez nem is annyira meglepő, hogy ismét kizársz ahelyett, hogy bármit is mondanál. - Elfogadtam, hogy Soan nem olyan férfi aki nyíltan beszél az érzelmeiről, de azért azt nem akarom elfogadni, hogy engem szeret és nekem sem mondja el, akár azt hogy ebben a pillanatban hogyan érez. Mert én dühös vagyok magamra és erre az egészre, hogy sikerült belekeverednem. Legszívesebben hátat fordítanék az eddigi életemet, de Soant képtelen lennék elfelejteni. Nem lennék képes itt hagyni, nem akarom, hogy vége legyen! Úgy tűnhet, hogy csak játszadozom az érzelmeivel, de nem erről van szó, ez sokkal bonyolultabb ennél.
- Tudom, hogy hibáztatsz azért mert még nem beszéltem vele rólunk, de te sem álltál elé, hogy beszámolj neki arról, hogy szeretsz. - Nem akarom Soanra hárítani a felelősséget, de ha tényleg ennyire zavarná a kialakult helyzet akkor tenne ellene, nem? Én tényleg azt hittem, mikor már nem bírja tovább oda fog állni Alex elé és beavassa a részletekbe, lesz ami lesz alapon. De egyikünk sem tette meg eddig, mégis mire várunk még? Most pedig itt állok ebben a ruhában és ha tovább így folytatjuk akkor nagyon gyorsan az oltár előtt találom magam Alex oldalán. Akarjuk mi ezt? Nem.
Csak hallgattam és teljesen igaza volt, mégsem tudtam semmit sem mondani. Fogalmam sincs hogyan vagyok képes a tükörbe nézni. Anyámat a mai napig utálom, hogy képes volt aput otthagyni, de mégis neki legalább volt annyi bátorsága, hogy mert lépni és a szívére hallgatott. Én miért nem tudom megtenni? Mert nem akarok olyanná válni, mint ő volt, vagy csak túl sok elvárása van mindenkinek velem szemben, mert azt hiszik rólam, hogy olyan tökéletes lennék? Ha tényleg olyan tökéletes volnék, akkor sosem szerettem volna bele a saját mostoha bátyámba.
- Igazad van, egyébként is semmi okod nincs arra, hogy rám hallgass. - Én csak mindössze nem szeretném, hogy miattam kezdjen bele ebbe az önpusztító életmódba, ahol számára az egyetlen megoldást az alkohol jelenti. Őszintén nem tudom mit vártam volna tőle, talán nem kellett volna utána jönnöm, mert minden oka megvan arra, hogy ne akarjon látni azok után, hogy az előtt még az esküvői ruhámat próbáltam.
- Ha a könnyebbik utat választanám akkor már régen képes lettem volna arra, hogy elengedjelek. - Hátat fordít nekem, ez tényleg remek! Ennyire azért nem kell érdekelnie az amit mondok, már csak dühből is utána lépve elé állok, ha tovább akar menni akkor félre kell állítania.
- Tényleg azt csinálok, amit akarok? Mert akkor ezt nagyon akarom! - Ha nem lök el magától akkor abban a pillanatban egészen közel lépve hozzá simítom kezeimet vállaira, majd mohón kezdem el falni ajakit. Ha pedig ellökne magától, akkor sem hagynám, hogy még elmenjen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 06.10.13 17:57

- Azt akarod, hogy mondjak valamit? Mondjam el, hogy mit érzek most? Fáj, amit most velem művelsz... - Velem és mindenki mással. Mert most mindenkit becsap, mindenkinek hazudik engem is beleértve. És ez nekem most nagyon fáj, mert megint csak a legkevésbé sem számítottam volna erre. Én megbíztam benne. Bíztam abban, hogy képes lesz végre sarkára állni, hogy nem fogja továbbra is megengedni, hogy mások irányítsák az életét helyette. Mert azt sem hiszem, hogy annyira vágyott volna erre az esküvőre, erre a felhajtásra. Sokkal inkább a családnak volt szüksége rá... Mégis ki mást tudtak volna még kijátszani? Lényegében talán éppen jókor történt minden, hiszen megbántottam, csalódást okoztam neki, fájdalmat. De mégis meddig leszek még ezért büntetve? Nem azt kérem, hogy felejtsük el. Őszintén elképzelésem sincs arról mégis hogyan tudnám elfelejteni, hogyan tudnék továbblépni ha honlap már nem lenne az életem része. De talán időszerű volna már ezen is elgondolkodni, hiszen úgyszintén napok kérdése és mindez megtörténhet, mert megtörténhet. Én pedig még csak nem is hibáztathatom érte. Tudom jól, hogy mindezzel már elkéstem, de akkor mondjam meg nekem, hogy mégis mit kellett volna tennem. Azt sem tudom már most mit kellene tennem, hiszen mindeddig úgy hittem, hogy jól döntöttem.
- Tudomásom szerint Te állsz éppen előttem menyasszonyi ruhában, neked van vőlegényed. Engem nem vár a menyasszonyom, hogy napokon belül oltár elé vezessem. - Nem érzem úgy, hogy ez valóban az én felelősségem volna, hogy kitálaljak előtte, hiszen tudtom szerint nem én rebegtem már ki egyszer a boldogító igent. Szerintem pedig csak így szeretne kibúvót keresni a dolgok elől, ami talán nem is olyan bonyolult. egyszerűen csak egyikünket lapátra kell tennie. Nem olyan nehéz, nem olyan bonyolult. Csupán csak két szó... Nem szeretlek. Ennyit szeretnék hallani. Nem várnék semmiféle magyarázatot, nem vonnám kérdőre. Megérteném. Senkinek sem hiányzott ez. És senki sem hibáztathatja csak azért, mert a könnyebbik és egyben a helyesnek vélt utat választotta.
- De van jobb is. Én senkinek sem kértem meg a kezét, amíg Te nagy boldogan igent mondva tovább akartál lépni. Most úgy érzed, hogy hibáztatlak, de hibás vagy. Én megtettem volna, ha megkértél volna rá... Kiálltam volna mindenki, a vőlegényed, az apád elé. De csak hallgattál. Ez pedig óriási különbség. - Ha már annyira minden áron tudni szerette volna, hogy mit érzek, hát nagyjából ez volna a helyzet. Az utóbbi időszak nem volt túl fényes a számmora és az az igazság, hogy nem érzem, hogy most bármi is megváltozott volna.
- Akkor tedd meg. Még nem késő... - Úgymond még bármit megtehetné. És ami azt illeti szeretném tudni, hogy valóban könnyebb lenne-e az lelte nélkülem. Mert ha úgy vélném, hogy igen, akkor már régen elengedtem volna. Mert megfogadtam, hogy többé nem elszel önző vele szemben. De most már őszintén nem tudom, hogy mi volna a legjobb kettőnk számára.
Más körülmények között ez most biztosan gyógyír volna mindenre. De jelen helyzetben ez sem ennyire egyszerű. De mégis kezeimet finoman a derekára csúsztattam és hátrálni kezdtünk egészen a korlátig, ahol elhajoltam tőle.

- De azért mégsem akarod annyira, hogy az odalentiek is tudomást szerezzenek a történtekről. De ha mégis akkor itt a ragyogó alkalom, hogy elmondj nekik mindent egyetlen szó nélkül. - Cassidy apja és Alex állnak odalent és beszélgetnek. Egyelőre még nem vettek észre minket, de ezen könnyedén változtathatunk. De engem most nem Ők érdekelnek...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 07.10.13 14:43


to: Soan  


Ezt iszonyúan elszúrtam. De gondolom az most egyáltalán nem tud lényeges lenni, hogy én ezt nem így akartam, csak sodródtam az árral és hirtelen megtörtént. Félek. Talán attól, hogy nekünk már megvolt az esélyünk együtt, de mégsem tudtunk élni a lehetőséggel. Most itt van egy második esély és tudom is, hogy hogyan lehetne helyre hozni a dolgokat, de akkor mégis miért nincs annyi bátorságom, hogy ki is merjek azért állni, amit valójában akarok? Nyilvánvaló, hogy nem Alex mellett akarok lenni, de arra sincs semmi garancia, hogy Soan képes tényleg megváltózni miattam és felhagyni az eddigi kaszanova életével. Abba pedig inkább nem is szeretnék bele gondolni, hogy mi van akkor, ha csak azért ragaszkodik hozzám ennyire, mert közeleg az esküvőm napja és végleg elveszíthet. Ha csak azért kellek neki? Nem, nem akarom ezt hinni!
- Ugye nem hiszed azt, hogy ezt csak azért teszem, hogy téged büntesselek? - Valahogy mindig fordítva alakulnak a dolgok. Nem akartam neki sosem fájdalmat okozni és nagy valószínűséggel én vagyok az a személy az életében, aki eddig a legnagyobb fájdalmat okozta neki. Én csak azt hittem, ha Alex mellett leszek, akkor képes leszek rajta túllépni és elfelejteni azt, hogy valaha is szerettem. De eddig egyikünk sem volt képes erre a lépésre. Most pedig mindenért bűntudatom van, mert eddig mindenkinek csak hazudtam, mert azt hittem, hogy egyszer csak hirtelen valósággá fog válni, hogy beleszeretek Alexba és Soant eltudom felejteni és akkor a sok hazugságból végül valóság fog válni.
- Ezt én is jól tudom. - Újfent lesütöttem tekintetemet, mert most nagyon is nehezemre esik ránézni. Mert az én gyávaságom végett nem mertem még lerántani a leplet kettőnkről. Túl nagy következményekkel fog járni, ha napvilágra kerül a mi szerelmünk és fogalmam sincs arról, hogy készen állók-e rá, ahogy arról sem, hogy Soan valóban ezt akarja-e.
- Tudom, hogy hibás vagyok, hiszen minden miattam történt. Én akartam tovább lépni, mert nem éreztem azt, hogy tényleg szeretnél és már nem bírtam tovább. Bármi is fog változni kettőnk között, ha mindenkit beavatok, vagy minden ugyan olyan fog lenni, mint régen? - Nem arra célzok, hogy nem mondom el nekik, hogy miért döntöttem úgy, hogy nem akarom az esküvőt. Mert mindenkinek tartózok azzal, hogy végre őszinte legyek, de mégis tartok attól, hogy ha nyilvánosságra kerül is a kapcsolatunk minden ugyan olyan fog lenni, amilyen volt és hát az nekem nagyon nem volt jó, azért is kerültem bele a mostani helyzetbe.
- Soan, nem akarlak elengedni, egyszerűen nem vagyok rá képes, sokáig próbáltam, de nem megy. Tudod miért? Azért mert szeretlek. - Nem csak pillanatnyi fellángolás ami közöttünk volt, se nem múló szeszély csak mert nekünk sosem lett volna szabad egymásba szeretnünk.
Egy pillanatra teljesen ledermedtem, mikor tudatosult bennem, hogy mire is kért meg. De talán így tényleg könnyebb lesz, innentől három lehetőség is fennáll. Vagy észre sem vesznek minket, vagy mégis, de ami a legrosszabb, hogy nem merem megtenni és a gyávaságom végett örökre elveszíthetem azt a férfit, aki a legjobban szeretek.
- Ha ezt akarod. - Akkor meg is fogja kapni. Elég is volt a sok hazugságból, éppen itt volt az ideje annak, hogy megtudják az igazat, még akkor is ha most saját magunkat készülök lebuktatni. Ezért újra megcsókoltam, nem érdekelve, hogy ennek milyen következményei fognak lenni, mert az akit innentől kezdve meg szeretnék csókolni, az csak is Soan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 08.10.13 15:46

- Én már nem tudom, hogy mit higgyek. Abban bíztam, hogy majd segíteni fogsz ebben, de semmit sem tettél. De ha valóban azért teszed, hogy szenvedni láss, akkor remélem, hogy élvezed, mert elérted, amit akartál. - Szenvedek most, mert bolond módon hittem valamiben, amiben ismételten csalódnom kellett. Én megbíztam benne. Tényleg elhittem, hogy képes lesz annyit megtenni értünk, hogy őszintén a vőlegénye szemébe néz, hogy megmondja nem szereti, hogy nem szeretne a felesége lenni, mert mellette sosem lehet igazán boldog. Úgy érzem annál mégis csak többet érdemlünk, minthogy egy hazugságban éljük le az életünket. Nem tudom, hogy meddig vagyok képes így folytatni tovább. Elegem van. Belefáradtam már. Most is ugyanúgy félek attól, hogy elfogom veszíteni, de belátom ennél többet már igazán nem tudom tenni. Én minden tőlem telhetőt megtettem azért, hogy visszakapjam. Sosem engedtem el... Pedig ha megtudtam volna tenni, akkor most bizonyára minden könnyebb volna. De úgy tűnik önzőbb vagyok mint hittük. Volt esélyem, de elszúrtam... Második lehetőségem pedig már nincs. Mégis mit tudnék még bebizonyítani neki. Mindvégig mellette voltam. Amikor csak kellett érdekes módon mindig ott voltam és számíthatott rám. Mégis hányszor kell még sírni látnom? Mert jól tudom, hogy csak én látom a könnyeit. Mert mindenki más csak a mosolyt akarja látni az arcán, éppen ezért azt is látják. Én viszont a könnyeit is látom és számomra semmit sem jelent egy-egy hamis mosoly.
- Nem értem hogy kérdezhetsz ilyet... Én nem a régi életemet akarom élni. Én a jelenben akarok élni, méghozzá veled, csak veled. És mindeddig azt hittem, hogy te is ezt akarod. - Tudom, hogy a múltunk sokkal szebb, mint a jelenünk. De nem akarok több titkot mások előtt. Nem akarok az egyik hazugságunkkal elfedni a másokat. Én nem ilyen életet szeretnék kettőnknek biztosítani.
- Mit éreznél ha egy nyilvános helyen azért kellene elengednem a kezedet és valósággal tagadnom, hogy szeretlek, mert felbukkant egy közös ismerős? - Én tudom... Több mint nevetségesen érezném magam. Ő sem akarhatja ezt. Mert ez így egyszerűen nem lehetséges. Mit fogunk tenni abban az eseteben, ha az édesanyám egy napon azzal áll elém, hogy véleménye szerint megtalálta számomra a megfelelő menyasszonyt. Mégis hogyan utasíthatnám majd vissza? Nem tehetem meg.
- Azt szeretném érezni, hogy legalább annyira szeretsz, ahogy én téged, de nem megy. Én ezt nem érzem. Talán nekem is keresnem kellene magam mellé egy jelöltet, hogy belásd végre... - Nem célom, hogy megtapasztaltassam vele, hogy milyen kínkeserves hónapok tudhatok magam mögött. Mert ugyanúgy hibás vagyok, de ebben most nem. A legutóbb azt mondta, hogy ő szeretne az édesapja elé állni, mert tartozik neki azzal, hogy tőle tudja meg. Tartozik azzal, hogy őszinte és egyenes legyen vele szemben. Én ezt tiszteletben tartottam. Most viszont azt érzem, hogy mindez a semmiért volt.
Meglepő módon sejtelmeim beigazolódtak. Mégsem vagyok elégedett. Miért nem? Újra megcsókolt kockáztatva annak lehetőségét, hogy könnyűszerrel lebukhatunk, méghozzá nem a szobalány láthatott volna meg minket. De hogy ez miért nem következett be? Mert nem engedtem. Elhúztam a korláttól...

- A vőlegényed már biztosan várja, hogy üdvözöld, hogy beavathasd a ruhapróbád sejtelmes részleteivel. - Nem hiszek a véletlenekben. Természetesen nem akartam, hogy lebukjunk, most még nem. Egyszerűen csak kíváncsi voltam. Elhúzódtam tőle és kissé el is toltam magamtól.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 08.10.13 21:44


to: Soan  


Legszívesebben most azonnal elsírnám magam szavai hallatán, de sikerült rájönnöm az elmúlt időkben, hogy semmivel sem jobb a helyzet, ha utat adok könnyeimnek. Mert mostanában mást sem csináltam, csak sajnáltam magam, amiért sikerült bele keverednem ilyen helyzetbe és rengeteget sírtam, de erről persze senki sem tud, mindenki csak a boldog menyasszony látja, ha rám néz. Én pedig megerőltetem magam minden nap és mosolygok, még akkor is ha sírni lenne kedvem. Már magamra sem ismerek, sosem szerettem volna ilyen helyzetbe kerülni, főleg nem ilyenné válni. Mindenkinek meg akartam felelni, de végül kétszínű lettem és mindenkinek hazudtam és még mindig hazudok. Ez így nagyon nincs rendben, de nem érzem magam elég erősnek ahhoz, hogy helyre hozzám azt a tömérdek hibát, amit eddig elkövettem.
- Sosem szerettem volna neked szándékosan fájdalmat okozni. Én csak azt hittem, hogy mire ez a nap bekövetkezik már mindketten túl leszünk egymáson. - Az pedig egyáltalán nem kérdéses, hogy ez nem így történt. Mindketten képtelenek vagyunk elengedni a múltat és ez azért jelent valamit. Én tényleg szeretném vele ismét megpróbálni és azt mondani mindenkinek, hogy igen Soan barátnője vagyok és szeretem. Vajon ez a nap mikor fog bekövetkezni? Ha sokat várunk, akkor lehet sosem.
- Soan, hidd el én is ezt szeretném. - Mondani könnyű, ugye? Nem akarom hitegetni sem pedig hamis ábrándokba kergetni, még akkor sem ha most nagyon úgy tűnik. Én tényleg csak is rá vágyom, de nem érzem magam elég erősnek ahhoz, hogy akár ebben a pillanatban mindenki elé állva beszámoljak arról, hogy mennyire szeretem. Mégis miért ennyire nehéz őszintének lenni? Annyi ideje titkolózunk már, hogy el sem hiszem, hogy akár itt van a lehetőség arra, hogy innentől kezdve ne kelljen titkok között élnünk.
- Biztosan rosszul esne és nagyon szíven is ütne a dolog. - Újból csak lesütött szemekkel mondom, mert tényleg nagyon megalázó lenne a kialakult helyzet, ha tényleg ezt kellene tennie. Eddig jól megvoltunk az ilyen helyeken együtt. Együtt voltunk, mégis külön. De mostantól csak is vele szeretnék lenni és azt akarom, hogy mindenki tudja, hogy egymással vagyunk.
- Azt hiszed attól más lenne a helyzet, ha neked is lenne valakid rajtam kívül? Nem mintha nem rettegnék minden egyes nap, minden egyes percében attól, hogy elveszíthetlek. - Könnybe lábadt szemekkel és remegő térdekkel közöltem vele. Én nem azért csinálom ezt vele, mert annyira jól esik, hanem mert még nem érzem magam elég elszántnak, hogy mindenkinek csalódást okozzak azzal, hogy kiderül rólam, hogy nem az vagyok, akinek eddig gondoltak. Mert mindenki szemében én vagyok Mia, a tökéletes és kedves menyasszony. Mindenkinél kicsapnám a biztosítékot, ha kiderülne, hogy bizony a mostohabátyámmal szoktam lefeküdni, de nem pusztán élvezetből, hanem azért mert szeretem és vele akarok lenni.
- Soan, ezt mégis miért kellett? - Nem az Alexos megjegyzésére célzok, inkább azt figyelembe sem veszem. Én mindössze nem értem miért szerette volna, hogy megcsókoljam, úgy hogy akár meg is láthatnak minket, aztán mégis csak elhúzott, hogy ne legyenek szemtanúk.
- Én készen álltam tényleg arra, hogy megtudják az igazat, vagy szerinted így túl egyszerű lett volna? Esetleg meggondoltad magad és meghátrálsz? - Nem értem miért viselkedik most így velem, el is tolt magától, mintha nem szeretné, hogy a közelében legyek. Az előtt még azt akarta, hogy csókoljam meg, most pedig annyira elutasító velem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 11.10.13 18:55

- Oh, hát ez esetben van még rá néhány napunk, hogy elbúcsúzzunk. Ha szeretnéd az ágyamban is megtehetjük, bár úgy talán tovább tart... - Nem beszélve arról, hogy csak még nehezebb dolgunk lenne egymással. Én magam sem hiszem el, hogy tényleg képes voltam ezt mondani, de úgy érzem, hogy nem hagy nekem más választást. valahogy nem azt hallom ki a szavaiból, amit szeretnék. Számomra egészen más jelentése van a mondanivalójának. De lassan már amúgy sem kell megszólalni, mert anélkül is megértem mi az amit elhallgat előlem, ami valójában a fájdalmát okozza. Azt is tudom hogyan tehetném könnyebbé neki mindezt. Ha holnap reggel váratlanul már nem találna itt. Minden problémája megoldódna. Elfelejthetne és továbbléphetne. Tudom, hogy már régen meg kellett volna ezt tennem mindkettőnk érdekében, de sosem tudtam magam elhatározni. Szerettem volna döntésre jutni... De számomra semminek sincs igazán jelentősége nélküle. Tévedtem. Őt pedig becsaptam. Még mindig ugyanolyan önző vagyok, mert ha nem lennék az, akkor képes lettem volna elengedni, hagyni hogy élje az életét boldogan. engedném, hogy az oltár előtt kimondja a boldogító igent a vőlegényének, amit nekem tulajdonképpen meg sem kellene várnom. Talán jobb is volna ha nem jelennék meg. Kitalálnám még, hogy mit mondjak az anyámnak és angolosan távoznék. Eleinte elviselhetetlennek bizonyulna. Már magában a tudat is fájna, hogy ezzel mekkora csalódást okoztam neki. Azt is érezném amikor sír. De az idő minden sebet begyógyít, látszólag. Egy napon talán még meg is köszönné, hogy így döntöttem.
- Te valami egészen mást szeretnél. Én pedig már nem tudom hogy mi az valójában. - Ha tényleg igazat mond, akkor miért nem tudom elhinni neki? Egyszerűen nem megy. Talán mert már nem akarom ezt vagy úgy egyáltalán nem működik már a bizalom kettőnk között?
- Ennyi? Tényleg csak ennyi, amit mondani tudsz nekem? - Mert ha ennyi, akkor úgy hiszem nekem sincs több mondanivalóm, minthogy elkeserítő és sajnálatos, hogy másodjára is csak ennyire voltunk képesek. Én ennél valamivel többet szerettem volna felépíteni vele a romokból. Nem is olyan ostobaság abban hinni, hogy a szerelem nem minden. Mert számomra egyre jelentéktelenebbé válik. Értelmetlen. Ahogy minden más is azzá válik, amit eddig érte megtettem, hogy végül engem válasszon. Megalázó volt olykor azért könyörögni, hogy csak hallgasson meg, mikor pontosan tudtam, hogy mire számíthatok, de nem érdekelt, mert nekem fontos volt, hogy elmondjam. Én miért nem tudok legalább ennyire fontos lenni?
- Hogy elveszítesz... Én már egyszer elveszítettelek. - Nem fogok újbóli megpróbáltatás elé helyezni a kapcsolatunkban. Sok mindent beláttam mikor úgy éreztem, hogy mindennek vége. De úgy látszik, hogy ebben egyedül voltam és most ismét magamra maradok ezzel. Tényleg csak én látom? Nem akarom azt hinni, hogy el kellene ahhoz hagynom ismét, hogy úgy érezze elveszíthet. Még akkor sem ha úgy tényleg belátná, hogy ez így nem mehet tovább. Mert nem játszatjuk mindig ezt, hogy egyikünk midig hibás.
- Érdekelt. - Csöppet sem furcsállom, hogy pontosan az történt, amit vártam. De most nem tudom letörölni a könnyeit. Mellette álltam, mégis úgy érzem, hogy megint csak eltávolodik tőlem. Én ebben már nem tudok a segítségére lenni.
- Igen. Túl egyszerű lett volna... Készen álltál? Igazán? Akkor most is készen állsz, nemde? - Francokat állt készen. Semmire sincs készen. Én pedig dühömben legszívesebben már üvöltenék és szétvernék valamit.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 13.10.13 19:25


to: Soan  


El sem akarom hinni, hogy ezt tényleg kimondta. Habár, megérdemlem, hogy így beszéljen velem, sőt ennél sokkal rosszabbat is érdemelnék. Mert csak hitegetem, de tényleg meg akarom tenni ezt a lépést, csak még mindig túl bátortalan vagyok rá. Nem is értem miért nincs bennem annyi bátorság, hogy mindenkinek megszámoljak kettőnkről. Talán csak félek a következményektől, vagy attól, hogy már akkor nem fogok neki kelleni. Mert tényleg mi van akkor, ha csak azért ragaszkodik hozzám ennyire, mert fél attól, hogy soha többé nem lehetek az övé? Mert arra nincs semmi garancia, hogy együtt fogunk maradni azután, hiszen annyi minden történhet még. Én pedig félek. Csak aztán nehogy két férfi közül végül egyiket se kapjam meg, de valójában Soan az, aki mellett lenni szeretnék.
- Ne mondj ilyet kérlek. - Nem hiszem el, hogy komolyan ezt mondta. Egyszerűen nem így akartam az egészet és nem fogok tőle így elbúcsúzni, nem is azért töltöttem vele azt a bizonyos éjszakát, mert csak egy utolsó alkalomnak szántam. Azért feküdtem le ismét vele, mert még mindig szeretem. Szeretnék vele lenni, csak még tényleg nem állok arra készen amire kellene. Miért ennyire nehéz?
- Én tényleg azt szeretném, hogy újra együtt legyünk, csak még mindig túl bonyolultak ehhez a körülmények. - Pedig csak meg kellene mondanom Alexnak, hogy nem szeretnék hozzá menni, aztán pedig az egész esküvőt úgy ahogy van lemondani, mert lassan tényleg nem fog erre alkalmam nyílni és amire észbe kapok már ott fogok állni az esküvői ruhámban az oltár előtt és akkor már nem nagyon tetetek semmit sem.
- Mégis mit mondhatnék? Azt, hogy nem bírnám ki, ha mással kellene téged látnom? Vagy azt, hogy biztosan bele is őrülnék a tudattba, hogy valaki mást fogsz majd úgy szeretni, mint egykor engem? - Mert ez a helyzet, hiába nem voltunk együtt még nagyon tudott fájni, hogy mással láttam, attól tartottam, hogy majd jön egy másik nő, aki majd képes lesz arra, hogy bepótolja az űrt ami miattam tátong benne. Eddig szerencsés voltam, hogy nem talált helyettem senkit, de akármikor bekövetkezhet ez a katasztrófa, ha továbbra is ennyire bátortalan vagyok.
- Nem akarom, hogy ez még egyszer előforduljon. Soan, te vagy az a férfi, ami mellett lenni szeretnék. - Ha jelenleg az életemben nem szerepelne egy másik férfi is, aki még mindig a vőlegényem, akkor ez sokkal könnyebb lenne és már nyíltan is képes lennék vele lenni. De mégis attól tartok, hogy mindenki csalódni fog bennem, biztosan senki sem fog megérteni, hogy nekem miért pont Soanra van szükségem.
- Őszintén? Nem hiszem, hogy készen álltam rá, de ha sosem fogok készen állni, akkor mégis mi lesz velünk? - Szeretném megtenni ezt a lépést, másra sem vágyok jobban, minthogy mindenki megtudja, hogy szeretjük egymást, de olyan nehéz megtenni az első lépést a boldogságunk felé.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 14.10.13 23:00

- Akkor mit mondjak? Mégis mit vársz tőlem? Mit kellene most tennem, hogy ne bántsalak meg vele? - Dühös vagyok. Eszméletlenül dühös. Talán csalódott is egyben, nagyon. Ennél azért valamivel többre számítottam kettőnktől. Többet vártam volna tőle, azok után, hogy megkért rá, hogy ne tegyek semmit, mert annyit megérdemel a családja, hogy tőle tudják meg az igazságot szemtől szembe és őszintén. Én elfogadtam, hogy egyenes úton szeretnél rendezni a dolgainkat már ha beszélhetünk többes számról, ugyanis észrevételeim szerint eddig semmit sem tett. Nem volt rá képes. Talán sosem lesz. Akkor életem végéig várnom kellene arra a bizonyos napra, amikor készen fog állni és egészen addig viselni fogja egy másik férfi jegygyűrűjét? Ez az elmélet máris helyesbítésre szorul, hiszen néhány napom belül már valaki másnak a felesége lesz. Egy házasságból pedig csak még nehezebb lenne kiszállni. Ahhoz lenne elég erős,hogy ténylegesen elhagyja a férjét, de most még csak annyi kellene, hogy őszintén elmondja neki, hogy mit érez. Úgy tűnik, hogy a mi kapcsolatunkba íratlan szabály, hogy bármi is történjék mindenképpen meg kell várnunk vele az utolsó utáni pillanatot, amikor már úgy érezzük, hogy elkéstünk.
- Kérlek... Én téged csupán egy valamire kértelek meg. Az sem megy. Akkor mi mégis hogyan tudnánk működni? - Talán különös, de úgy érzem megvan kötve a kezem. Mert ha ezt a bizonyos első lépést most megtenném helyette, akkor biztosan azért neheztelni, mert neki kellett volna megtenni, ami tény és való. De beszélhetünk valaha nem feltételes módban is?
- Ezzel az elgondolással csak annyi a baj, hogy addig amíg nem teszünk ellene mindig azok fognak lenni. - Mert ebben az esetben sajnos nem várhatunk arra, hogy majd a problémák idővel megoldják magukat. Attól félek, hogy csak még jobban bele fog bonyolódni és végül sehogyan sem fogja találni a kiutat. Sőt, hogy már én sem fogok tudni segíteni neki. Akkor tényleg mindennek vége. Onnantól, hogy feleség lesz számumra lejárt az idő. Ott feladom, hogy kimondja az igent.
- Bizonyítsd be. Ideje lenne, hogy valamit te is megmutass irányomban. Kivéve ha még mindig attól félsz, hogy valaki éppen mindent hallhat a folyosó végéről. Mert abban az esetben nekünk többé nincs miről beszélnünk. - Én tehetek róla, ha egyszerűen már besokalltam és elegem van? Szükségem van rá, de erre a hatalmas hazugságra közöttünk nincs. Amit láthatóan képtelen megszüntetni, én pedig elviselni.
- Akkor mond el nekem, hogy valójában mitől félsz... Ha én nem fogom tudni megérteni, akkor ki fogja? Kitől várod? - Nem értem. Nekem egyszerűen már az előttem álló nő a bonyolult egymagában. Nem tudom már mit szeretne, hogy mit akar. Próbálom megérteni, de még az sem megy, mert beszél hozzám, de valójában semmit sem mond.
- Látod ez roppant egyszerű... Akkor többé nem beszélhetünk kettőnkről csak rólad és rólam. - Könnyedén csúszott le a torkomon a pohár tartalma, amit már jó ideje tartogatok a kezemben és ideje volna újratölteni, mert kiürült.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 23.10.13 23:58


to: Soan  

Őszintén tőle már semmit sem várnék el, azt hiszem nagyon is tisztában vagyok az érzelmeivel, ahogy azzal is, hogy már biztosan tudom, hogy még mindig szeret és bármire képes lenne miattam, ameddig én képtelen vagyok végre mellé állni. Pedig akarok, nagyon is akarok! De olyan nehéz szembe nézni az igazsággal és végre felfedni a kapcsolatunkat mások előtt is. Akik ilyen sokáig élnek ekkora tikok között azoknak nem könnyű az ilyesmi, vagyis számomra nem, mert ugye az én helyzetemet még az is bonyolítsa, hogy menyasszony vagyok és pár nap múlva azt is elmondhatom magamról, hogy feleség, ha nem lépek közbe.
- Minden okod megvan arra, hogy megbánts. Szóval ha szeretnél még valamit mondani akkor csak tessék, zúdíts rám mindent. Mondd csak el, hogy mekkorát csalódtál bennem, hogy már eleged van abból, hogy hitegetlek és nem vagyok képes az eljegyzésemet felbontani. De akár azt is mondhatnád, hogy te tőlem sokkal jobbat érdemelsz, mert ez lenne a valóság. - Én csak arra vagyok képes, hogy pár elfeledhetetlen éjszakáért megszenvedtessem hosszú, hosszú időn keresztül, pedig sosem akartam ezt tenni vele, de mégis valahogy megtörtént. Soan az a férfi akit szeretek, de talán azért kellene elengednem, mert én csak számára szenvedést jelentek. Ettől sokkal többet érdemel tényleg.
- Mi van akkor, ha azért nem megy, mert nem vagyok teljesen biztos abban, hogy működne közöttünk a dolog? Soan én szeretlek, de ez először sem volt ahhoz elég, hogy tényleg működő képes legyen a kapcsolatunk. - Elcsukló hanggal közöltem neki, el sem tudja képzelni mennyire nehéz volt ezt kimondani. Igen, bizonytalan vagyok kettőnkkel kapcsolatban, még akkor is ha tudom, hogy szeretjük egymást, de ez vajon elég lesz ahhoz, hogy átvészeljük az előttünk álló keménynek tűnő időszakot?
- Számtalanszor szerettem volna bebizonyítani, de aztán mégsem voltam rá képes. Tudom gyáva vagyok, ezzel pedig azt kockáztatom, hogy örökre elveszíthetlek. - Már megint könnybe lábadtak szemeim, még belegondolni is rossz, hogy egyszer eljöhet az a nap, mikor már más mellett fogja megtalálni a boldogságot, de ha valaki akkor Soan az, aki megérdemelné, hogy boldog legyen.
- Veled látom szépnek a jövőt, de vajon tényleg lesz nekünk olyan, hogy közös jövünk? - Nem azt várom el tőle, hogy nyújtson be nekem garanciát és biztosítson arról, hogy örökké velem fog maradni és nem csak azért kellek neki annyira, mert most érzi a legjobban azt, hogy elveszíthet.
- Az már biztos, hogy tényleg egyszerűbb lenne így. - Nem akarok neki hátat fordítani, de ameddig nem vagyok képes Alexnek és apámnak megmondani rólunk az igazat addig tényleg nincs sok értelme kettőnkről beszélni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 26.10.13 0:09

- Komplett idiótát csináltam belőlem, de ez sem számít. Az sem érdekel, ha nem képes ezt megtenni értünk, hol ott erősködtél, hogy azt szeretnéd, ha tőled tudnák meg az igazságot, mert ennyivel tartozol nekik. Nos, úgy tűnik, hogy mégsem érzed már úgy, hogy tartoznál bárkinek bármivel is. Még nekem sem... Tehát mostantól fogva kizárólag csak azt fogom meghallani és komolyan venni, ami az esküvőn elhagyja a szádat. Ahhoz fogom tartani magam... - Én sem érzem úgy, hogy tehetnék arról, hogy már nem tudok megbízni benne. Egyszerűen képtelen vagyok hinni neki, pedig őrülten szeretnék. Mégsem gondoltam volna, hogy képes leszek megbánni azt az éjszakát. Ebben is tévedtem. Hiba volt. Nem szabadott volna engednünk a kísértésnek. Már régen hátat kellett volna fordítanunk egymásnak lehetőséget adva egy másik életre, ami bonyodalmaktól mentes és annyival könnyebben is élvezhető. De akkor miért nem teszi ezt? Csak vissza kellett volna utasítania, nem pedig egyből a karjaimba vetnie magát, majd az ágyamba bújnia. ekkora megkönnyebbülést jelentett volna egyetlen éjszakára megszabadulnia a jegygyűrűjétől? Mert számmora nem volt jelentősége... Addig nem is lesz, amíg újból fel kell húznia az ujjára. Uralkodnom kellett volna magamon. Nem hagyni, hogy mindez megtörténjen. Lemondani mindenről.
- Akkor éld csak tovább az életedet nélkülem, ha tudod. Elfogadom a döntésedet... Eddig azt kellett volna tenned. - Nem hiszem el, hogy ezekre a kérdésekre tényleg tőlem várja a választ. Hát tényleg ennyire nem érzi? Mert abban az esetben talán teljesen feleslegesen és tényleg csak hitegetjük egymást. Ha számára mostanra nem vált egyértelművé és nyilvánvaló, hogy szeretem, akkor  talán nincs is miről beszélnünk.
- De többé ne merj engem hibáztatni. Én könyörögtem, ha kellett megalázkodtam miattad, még akkor is ha teljesen nevetségesnek éreztem magam megtettem, hogy meghallgass, hogy esélyt adj. Hiába volt... - Minden hiába volt. Én pedig ostoba voltam. Tudhattam volna, hogy igazán sosem sikerülhet. De akkor sem fogom hagyni, hogy ezek után is Cassidy legyen a megbántott, megsértett, csalódott, ártatlanka, aki semmiről sem tehet, csak a történtek áldozata lett. Ebből elég!
- Egyre közelebb kerülünk ahhoz a naphoz. Bionyára a naptárad is ezt támasztaná alá. - Már nem egyszerűen kockáztatja. Ahogy kimondja a boldogító igent közöttünk mindennek vége. A könnyeitől sem tudok megenyhülni, hiszen egyszer már engedtem, hogy a támasza legyek. Ugyanakkor nevetséges, hogy egyedül csak nekem mer sírni és csak akkor meri megtenni, mikor a nagyra becsült vőlegénye házon kívül van. De hamarosan már nem lesz. Akkor mégis mit fog tenni? Kinek és mikor fog sírni? Mégis kinek fogja bizonygatni, hogy nem így akarta?
- Te vagy egyedül, aki kételkedik... - Én már egyszerűen csak semmiben sem hiszek. Úgy legalább csalódni sem tudok majd. Még csupán ezen a néhány napon kell magam valahogy túltennem és utána tényleg vége. Továbbléphetek... Ő pedig reménytelenül választás elé fog kerülni. Én pedig nem tehetek róla, hogy ott kell lennem mindvégig, méghozzá a követlen közelében. De ugyanakkor nem bánom,hogy így alakult. Legalább még egyszer utoljára a szemembe tud majd nézni.
- Nos, akkor nem tehetek mást, minthogy megkönnyítem a dolgodat. Könnyebbé teszem számodra az életet. Nem várom el tőled, hogy bármiben is döntésre kényszerítsd magad. Az esküvődet még megvárom és megjelenek, utána pedig elmegyek. Elutazom... - Azt hiszem akkor lassan itt lesz az ideje, hogy csomagolni kezdjek. Ezért is fordítottam neki hátat, hogy visszatérjek a szobámba... Még el kell intéznem néhány dolgot, mert nem tartom valószínűnek, hogy a közeljövőben viszont fognak látni ebben a házban.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 08.11.13 8:26


to: Soan  

Egyetlen egy módot látok arra, hogy helyre hozzam a kapcsolatunkat, de ahhoz tényleg nem érzem magam elég bátornak. Tényleg úgy hittem, hogy annyira szeretem, hogy bármire képes lennék érte, akkor ez mégis miért esik ennyire nehezemre? Pár pillanat lenne az egész, hogy mindenkivel tudassam, hogy én Soant szeretem, de mégis annyira rettegek a következményektől, főleg azért mert fogalmam sincs arról, hogy mire is számíthatok abban az esetben, ha felfedjük a kis titkunkat mindenki előtt.
- Mindenkinek tartozok azzal, hogy megtudják rólunk az igazságot. Mégis annyira nehéz megtenni a kezdő lépéseket azután, hogy ilyen sokáig a mi ketten közös kis titka volt. - Tényleg nem értem magam és már nem is tudom, hogy kiben nem bízok valójában, valószínűleg a saját döntéseimtől tartok, mert eddig is beigazolódott, hogy mindig elszúrom a dolgokat, ha a szerelmi világomról van szó. Szeretem Soant, tőle eddig még senkit sem tudtam jobban szeretni, mégis rettegek attól, hogy mások is megtudják mit érzek iránta. Biztosan elítélnek majd minket, hiszen ha úgy nézzük akkor a mostoha bátyám, engem meg egy kis cafkának fognak elkönyvelni, mivel engedtem a csábításnak, pedig nem lett volna szabad, sem pedig helyes. Mégis szeretem!
- Te is pontosan tudod, hogy képtelen vagyok nélküled élni. - Ha tudtam volna, akkor már régen külön utakra tértünk volna, de mindig vissza térünk újra és újra egymás mellé azért mert képtelenek vagyunk elszakadni egymástól. Nem tagadom valószínűleg sokkal könnyebb lenne az életünk abban az esetben ha ez sosem történt volna meg közöttünk, nem is akartam, de a szívünknek képtelenek vagyunk parancsolni.
- Mindenért én vagyok a hibás belátom. De talán még nem késő, hogy mindent helyre hozzak. - Nem akarok napokon belül az oltár elé sétálni abban a fehér ruhában, hacsak nem Soan fog ott állni Alex helyett, amit persze kizártnak tartok. Alexot is szeretem a magam módján, hiszen régóta ismerem és amolyan gyerekkori barátok vagyunk, de ez a szeretet nem elég ahhoz képest amilyen szerelmet érzek Soan iránt.
- Azt hiszed, hogy engem ez nem aggaszt? - Biztosan minden menyasszony alig várja ezt a napot, de én rettegek tőle. Hiba volt az egész, elszúrtam, de ehhez azért van némi köze ahhoz is, hogy Soantól eleinte nem azt a bánásmódot kaptam amit úgy éreztem nekem kapnom kellene. Ezért is szakítottunk és így kerültem bele Alex karjaiba. Ha tehetném vissza mennék az időbe arra a napra mikor kimondtam, hogy vége és vissza csinálnám az egészet, de sajnos erre nincsen lehetőségem.
- Van is okom a kételkedésre, vagy te nem úgy hiszed? Először nagyon elrontottuk, miből gondolod, hogy most ezt nem fogjuk? - Én már lassan mindenben kételkedek, de abban biztos vagyok, hogy szeretem, ez semmit sem változott az idő alatt ameddig nem voltunk együtt. Mindvégig csak is kizárólag őt szerettem és még mindig szeretem is.
- Mégis hová mennél? - Most kapott el csak igazán a pánik, mert egyre jobban érzem mekkora veszíteni valóm is van, mindazért mert gyáva vagyok és tartok a következményektől. Pedig csak fejest kellene ugranom a boldogságba, de mégsem hiszem, hogy ez tényleg kijárna nekem.
- Soan... - Szóltam még utána, de csak haladt tovább, tőlem egyre messzebbre. Vajon meddig lesz képes elmenni ahhoz, hogy képes legyen elfelejteni?
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 08.11.13 22:40

- Ha nem mondod el, akkor továbbra is az fog maradni. - De már múlt időben beszélhetünk majd csak róla, ugyanis néhány napon belül mint menyasszony fog az oltár elé sétálni, hogy egy másik férfinak lehessen a felesége. Őszintén azt hittem, hogy ismerem, hogy tudom mire vágyik, mit szeretne, de már egyáltalán nem vagyok ebben biztos. Ő kételkedik, hol ott nekem kellene... Én vele ellentétben nem voltam képes olyan szinten továbblépni, hogy mostanra már eljegyeztem volna valakit. Nem akartam menekülni. Nem láttam értelmét. Nem volt értelme. Mert attól hogy valaki másnak húztam volna fel az ujjára az eljegyzési gyűrűt, még nem azt jelenti, hogy tiszta szívemből szeretem is. Azt hiszem, hogy én nem tudok olyan tisztán szeretni, mert akkor egész biztosan nem a mostohahúgommal szűrtem volna össze a levet, de persze a tiltott gyümölcs mindig édesebb és valami oknál fogva sokkal csábított, mint az amit akármikor megkaphatunk. Még csak igazán árat sem kell fizetnünk érte. Milyen igaz. Annyira édes volt, hogy nem tudtam betelni vele és a egyenesen a vesztembe rohantam, méghozzá vakon. Én tehetek róla. Már sokkal hamarabb még mindennek az elején véget kellett volna vetnem ennek a kapcsolatnak, sőt azt sem szabadott volna megengednem, hogy bármi is kialakuljon kettőnk között, hiszen ez várható volt. Fogalmam sincs melyik fáj jobban. Az hogy már megint elhibáztam vagy a benne való csalódás. Mert mindkettő így már kezd egyre elviselhetetlenebbé válni.
- Áh igen. Csak azt nem tudom, hogy ezek után hogyan lennék képes hinni neked. - Számmora erre egyszerűen nincs magyarázat. Nem csupán a bizalom ingott meg közöttünk. Már akaratom ellenére sem tudom elhinni neki ezeket a dolgokat, mert nem érzem. Nem érzem, hogy igaz lenne, hogy valós volna. Semmit sem. Nem vagyok képes ezekre az érzelmekre összpontosítani és minden egyéb körülményt kizárni. Az egyszerűen nem megy. Ebben a helyzetben különösen nem.
- Elképzelésem sincs hogyan szeretnéd helyrehozni, de rám ezentúl ne számíts. - Én ezentúl nem fogom segíteni. Bűntudat nélkül fogom végignézni és kivárni az eseményeket. Elegem van ebből. Én megpróbáltam mellé állni és mellette lenni, maradni, de láthatóan nem kért a segítségemből mondván, hogy ezt egyedül kell végigcsinálnia. Akkor tegye csak azt. Tegye, amit jónak lát.
- Fogalmam sincs. Képes vagy azt megérteni, hogy nem tudom már miben higgyek? - Ott tartok már,  hogy neki sem tudok hinni. Akkor viszont felmerül a kérdés, hogy tulajdonképpen miért csináljuk ezt, miért folytatjuk? De egy biztos akár titok marad a viszonyunk, akár nem tiszteletben fogom tartani, de ha marad minden a régiben, ahogy a játékszabályok is, akkor inkább kiszállnék, méghozzá a soron következő fordulónál, amint megtehetem. Amint feleség lesz belőle nekem is már semmi keresnivalóm sem fog lenni. Gondolom nem úgy szeretne nekifutni a házas éveinek, hogy már az első hónapokban megcsalja a férjét velem.
- Én... Én rontottam el! De ezek szerint megint csak a semmiért tepertem hónapokon keresztül, mert láthatóan ugyanott vagyunk. - Ami nem tudom hirtelen eldönteni, hogy simán csak elkeserítő vagy inkább siralmas, esetleg nevetséges, talán szánalmas is egyben? Én valahogy tudom egyszerre mindezt érezni. Azt viszont nem akarom elhinni, hogy csak ennyire lettünk volna képesek.
- Vissza a Pierce villába. A magam ura lehetnék. - Bár az még mindig nincs eléggé távok tőle.
- Nem Cassidy... nem! - Bármiről is legyen szó, nem! Hátra sem fordultam többet egyenesen bementem a szobámba. Akkor torpantam csak meg mikor már az ajtón belül voltam, ekkor visszafordultam egyik kezemmel nekitámaszkodtam, a másikat pedig teli tenyérrel erővel ütöttem neki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 12.11.13 4:28


to: Soan  

Már túlságosan hozzá szoktam, hogy a mi kapcsolatunkat titkok lengik körül, hogy rólunk senki sem tud, mert annyira ügyeltünk a kis részletekre, hogy sose bukjunk le. Most pedig mikor le kellene erről az egészről rántanom a leplet mégis nehezemre megy, vagyis egyelőre még sehogyan sem megy, mert még mindig a gondolattal próbálok megbarátkozni, hogy mi van abban az esetben, ha nem éppen úgy reagálnának ránk, ahogyan azt elvárnám. Soan az a férfi aki mellett igazán boldog vagyok, de mégis mindenki Alex mellett szeretne tudni, hiszen nem tudják, hogy az én szívem már egy másik férfiért dobog.
- Azt hiszed nem vagyok ezzel tisztában? - Nagyon is jól tudom, hogy ha nem teszek valamit gyorsan akkor örökre el fogom veszíteni azt a férfit, akit tényleg szeretek és a kapcsolatunkra már rá lehet mondani, hogy csak a múlt volt, egykori régi szép emlék, a mi kis közös titkunk, de semmi több már annál. Én pedig nem akarok fájó szívvel vissza tekinteni a múltra egy kis nosztalgiaként, mert jól tudom, hogy hibát követnék el, ha nem Soan mellett döntenék. Egy életen át bánnám, én pedig ezzel a következménnyel képtelen is lennék együtt élni.
- Megértem, hogy már nem tudsz nekem hinni, hogy minden szavam szerinted üres ígéret lenne, de ha nem is hiszed el nekem ezeket, én még ettől még mindig ugyan annyira szeretlek. - Iránta az érzelmeim a külön töltött idő alatt mit sem változtak. Szeretem és szeretném, ha újra képes lenne ezt elhinni nekem, hogy erősen magához öleljen és csak érezzem, hogy szeret. Nekem többre már nem is lenne szükségem, csak ennyire vágyom.
- Nélküled kezdtem bele, ezért nélküled is kell helyre hoznom. - Hinni szeretnék abban, hogy még ezt sikerül nekem helyre hozni. Elképzeléseim vannak arról, hogy hogyan is tudnám tényleg megtenni, még csak a gyakorlati résznél vagyok megtorpanva, mert fogalmam sincs arról, hogy képes leszek-e Alex szemébe nézni és közölni vele, hogy mást szeretek.
- Soan! Higgy abban, hogy nem sokára mindenki tudni fogja, hogy szeretlek és egy párt alkotunk. - Ha nem tud már miben hinni, akkor itt van ez amiben hihet, persze nem tartom kizártnak, hogy már ezt sem tudja nekem elhinni. Sok volt részemről a betartatlan ígéret, pedig világgá is kürtölném, hogy mennyire szeretem, csak mégis tartok valamitől, amiért még erre nem voltam képes.
- Nem, dehogy! Nem vagyunk ugyan ott! Hónapokkal ezelőtt képtelen lettél volna beszélni az irántam érzett érzéseidről. - Most pedig képes azt is kimondani, hogy szeret, én pedig gondolkodás nélkül bármikor a karjaiba vetném olyankor magamat, de Alex még mindig a vőlegényem és nem volt szép tőlem, hogy engedtem a csábításnak és megcsaltam, még akkor sem ha azzal a férfival feküdtem le, aki életem legnagyobb szerelme.
- Azt hiszed, hogy ott jobb lesz? - Nem fogok ott lenni, ebből a szempontból tényleg elviselhetőbb lesz számára a környezet, de mi van a benne élő eleven emlékekről rólam? Azt csak nem tudja egyik percről a másikra kiverni a fejéből.
Már meg sem állt, csak haladt céltudatosan egyenesen a szobája felé, én pedig csak néztem, ahogy egyre jobban távolodik el tőlem. Aztán különös zajokat hallottam a szobájából kiszűrődni, mondani sem kell, hogy éppen mit művel, kitalálom magamtól is, de nem akarom hagyni, hogy miattam kárt tegyen magában.
- Mégis mire jó ez az egész? - Nem érdekel, hogy most én vagyok az utolsó személy, akit látni szeretne mégis utána mentem, sőt kopogás nélkül be is nyitottam hozzá. Megértem, hogy dühös, csalódott és kezd kiábrándulni belőlem, de akkor sem hagyhatom, hogy miattam bármi őrültséget is tegyen magával. Nekem még mindig fontos, még mindig szeretem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 13.11.13 0:26

- Elég nehéz lenne bármit is úgy elhinni, hogy úgy érzem már nem is ismerlek. - Mert nagyon is ez a helyzet állt elő. Fogalmam sincs már, hogy valójában kit szerettem meg benne. Egyáltalán ez a nő volt az? Már ebben sem vagyok biztos. Annyira nem hasonlít rá. Külsőségekben persze igen, az nem változott. De minden egyéb benne olyan idegen a számmora, mintha csak most ismerném meg, de máris csalódnom kellett. Jobban átgondolva talán örülnöm kellene ennek, hiszen most még semmihez sincs túl késő. Ahhoz sem, hogy helyrehozzuk. Ahhoz sem, hogy mindennek véget vessünk. Újabb felvonás pedig nem fog lenni, soha. Elfogadom ha ismételten egy óriási hibát követtem el azzal, hogy megpróbáltam a szívemre hallgatni és ezt a bizonyos hangot vakon követni nem figyelembe véve az akadályokat. De visszatekintve azok még mindig ott vannak, akárcsak előttünk. Nekem pedig meggyőződésem arról, hogy a továbbiakat már nem fogjuk olyan könnyed egyszerűséggel átlépni.
- Nagyon sajnálom. De ez már nem elég. - Nekem igen, de mindenki másnak kevés. Sőt, semmit sem jelent. Miután pedig összeköti majd az életét valaki mással, egy másik férfival még ennyit sem fog jelenteni számomra. Én nem akartam senkinek a hátába sem tőrt döfni. Őt sem akarom kényszerhelyzet elé állítani. Önmagával tette meg. Önmagát állította választás elé, most mégis önkéntelenül tőlem várja a segítséget. Amit mindaddig nem adhatok meg neki, amíg tudatosan meg nem kér rá. Eddig még sosem fordítottam hátat neki, mikor szüksége volt rám. Most is csak ennyi kellene.
- Ezzel már csak annyi lenne a probléma, hogy az ilyen ígéretekkel már tömve van a felsőbb szint. - Ami annyit jelent, hogy szépen lassan, de biztosan minden a nyakunkba fog szakadni. Én is tettem már neki számtalan ígéretet, amelyek akkor csak üres szavaknak tűnhettek, de mégis visszajött hozzám, legalábbis eddig azt hittem. Tehát mégsem lehettek annyira üresek azok az ígéretek. Én megtettem, hogy a leglehetetlenebb helyzetekben és kitartottam amellett, hogy szeretem, hogy visszaakarom kapni.
- Volt ennek bármi értelme? - Mert véleményem szerint nem. Semmi sem. Megváltoztam, de valamit még mindig nem tudok jól csinálni. Én viszont ennél többet már nem tudok nyújtani a számára bárhogyan is szeretném. Még nem. Így nem.
- Teszünk egy próbát. Már el is felejtettem, hogy milyen érzés. Csak mert ostoba módon hajszoltam az elérhetetlent mindeddig. - Bízom benne, hogy nem kell majd külön kifejtenem, hogy az elérhetetlen alatt róla beszéltem. Sokáig nem tűnt annak, most viszont már nem tudom. Most sem az, de valahogy mégsem akar elég közel engedni magához. Nem tudom eldönteni,hogy mitől tarthat jobban. Tőlem fél, magától vagy mindenki mástól?
- Te akarnál kioktatni engem, hogy mit nem kellene megtennem? Hát ez bámulatos! - Fordultam felé dühösen, de egyelőre még nem emeltem fel a hangom. Viszont ha a tekintetemmel szikrát tudnék hányni, akkor kétségtelenül már minden lángokban állna.
- Mellette... Tőle sosem kapod meg amire vágysz. - Az egyszerűen nem lehetséges. Nem kaphatja meg... Az nem lehet. Nálam jobban senki képes szeretni. Senki sem. Ahogy senki sem kényszerítheti bele egy látszatházasságba, ahol majd gyerekeket szül, ahol minden nap tárt karokkal várja haza. Azt hiszem még ma egész biztosan felfordul a gyomrom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 06.12.13 23:32


to: Soan  

Szavait hallva nagyot nyeltem, pedig úgy éreztem annyira hatalmába kerített az idegesség, hogy teljesen kiszáradtam. Elgondolkoztató az, amit mondott. Őszintén nem tudom rá a választ. Meglehet, hogy megváltoztam, vagy akár Soan akkor egészen más nőnek gondolt, most pedig észre vette, hogy milyen is vagyok valójában, csak nehezére esik neki elhinni, hogy mindvégig ebbe a nőbe volt szerelmes. Az pedig fáj, hogy úgy gondolja nem is ismer, csak úgy, mint az, hogy nehezére esik hinni nekem, de ezért igazán nem tudom hibáztatni. Akaratlanul is játszadoztam az érzelmeivel arra várva, hogy elmúljon a közöttünk lévő szerelem, mégis még nagyobb fájdalmat sikerült ezzel okoznom, mint valaha is szerettem volna. Sőt, egyáltalán nem akartam, hogy fájjon, egyikünknek sem.
- Megváltoztam volna? - Azért mégis meglepetten kérdezek rá, hiszen még mindig számít Soan véleménye, akármilyen kérdőjeles viszonyban is vagyunk még jelen pillanatban egymással. Talán a körülmények hatására kissé másabb lettem, meglehet, hogy Alex is hatott rám és ez az egész esküvővel járó stressz sincs a legjobb hatással rám. Viszont én magamon nem vettem észre, hogy más lennék, habár néha ingerlékenyebb és feszültebb is vagyok mindezek végett. Szép lassan elfog tűnni az a Mia akit Soan szeretett bennem, úgy hogy még észre sem veszem?
- Nem elég? Azt hittem az elegendő, ha te tudod mit érzek irántad, de ezek szerint mindenkivel tudatnom kellene, hogy képes legyél hinni nekem, ugye? - Nem állok még készen rá, félő hogy az időből pedig ki fogok futni, aztán pedig annyira balszerencsés leszek, hogy az életemben szereplő mindkét férfi megfog utálni, végül pedig egyedül maradok. Ez most számomra túl bonyolult, sokkal könnyebb lenne ha nem az esküvőm előtt állnék, na meg ha Soan nem a mostohatestvérem lenne, akivel már jó ideje viszonyba kezdtem, közben pedig Alex is beszállt a ringbe a kegyeimért.
- Sajnálom. - Ennél őszintébben ha akartam volna sem tudnám mondani. Tényleg sajnálom, most már mindent amit csak tettem vele. Annyira magatehetetlennek és gyengének érzem magam, akárhányszor elhatározom, hogy ez a nap az lesz, amikor mindenki tudomást fog szerezni kettőnkről, valami végett mindig visszatáncolom. Félek, de mitől?
- Volt! Oh, ha képes lettél volna erre előbb is, akkor most nem tartanánk itt. - Ezt nem az orra alá szerettem volna dörgölni, de azért mégis jogos kijelentés volt a részemről. Azt gondoltam nem szeret igazán, hiszen sosem mondta, csak kezdtem magam ágymelegítőnek érezni és valójában ez volt az a nyomos ok, amikor azt mondtam én ebből nem kérek inkább, mert csak fájni fog, de rájöttem, ha nélküle kell élnem az még ennél is jobban tud fájni.
- Nem hiszem el, hogy komolyan azt gondolod jobb lesz neked, ha távolabb leszel tőlem. Tudod a távolság nem változtat az érzelmeken, akármilyen messze leszel tőlem, attól még ugyanúgy szeretni fogsz. - Nem azért mondtam, hogy kínozzam, mert ha azt szeretném akkor azt közölném vele, hogy semmi értelme elmennie, hiszen Alex meg én nem sokára úgyis keresünk egy közös otthont magunknak. Mármint abban az esetben, ha nem merek lépni a saját boldogságom érdekében és hozzá megyek egy olyan férfihoz, akit csak barátként tudok szeretni.
- Nehogy azt hidd! Téged nem lehet kioktatni, sem pedig megmondani azt, hogy mit tegyél, mert annyira makacs és önfejű vagy, hogy sosem tudtál rám hallgatni! - Nem szeretnék vele veszekedni - habár kétségtelenül közel állunk ahhoz - de azért mégis kibukott belőlem. Soan az egyszerűen csak Soan, nem is tudnám igazán jellemezni. Nem hibátlan, sőt tele van hibákkal, de én azzal együtt tudom szeretni.
- Azért mert amire vágyom azt csak tőled tudnám megkapni? - Néztem egyenesen szempárjába, nem ijedtem meg attól a dühös tekintetétől, csak szép lassan haladtam felé egyre közelebb. Ha engedte akkor gyengéden megfogtam kezét, ami lassan bal mellemre csúsztattam. Persze ettől szívem is gyorsabb ritmusban kezdett el verni, ahogy a légzésem is szaporábbá vált.
- Érzed? Nem várhatom el tőled, hogy hinni tudj nekem, de az én szívemben az első hely mindig is a tiéd fog maradni, azért mert csak is téged szeretlek. - Javítani szerettem volna a helyzeten, de nem tartom kizártnak, hogy csak rontottam rajta, mert ezek után nehezebben tud elmenni innen, pedig minden jel szerint most szeretne tőlem minél távolabb lenni. Én pedig nem bírnám elviselni ha magamtól távol kellene tudnom, egyszerűen minden túl bonyolult körülöttünk, de a szívem választotta az csak is Soan.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 07.12.13 21:34

- Én láthattam mindvégig egészen mást, mert most hiába is keresem az a nőt, akibe beleszerettem már nincs meg, nem találom. - Ő sosem volt ilyen álszent soha senkit sem hitegetett, áltatott, csak szeretett. Ő hol van? Mert az a nő, aki most előttem áll egyértelműen más. Megváltozott volna? Nem tudhatom. talán csak mindvégig félreismertem és csak azt láttam,amit szerettem volna meglátni benne. De akkor mégis hol van akit szeretek? Rettenetesen fájna belátni, hogy mindvégig félreismertem, hogy csak tévedés volt minden, ami közöttünk volt egyszerűen soha nem is létezett, szembesülni a ténnyel, hogy magamat csaptam be azzal, hogy őt szeretem, hogy őt akartam szeretni, de mégsem az a nő, akire szükségem lenne mindig. De akkor Cassidy mégis mit szeretett? Engem vagy azt a nőt, akit életre keltettem benne a szerelmemmel, egy illúziót? Ami nem valós, sosem volt az és soha nem is lesz már. engem akart szeretni vagy önmagát? Azt a valakit, aki általam volt, mert hittem benne? De most már nem tudok. Nem megy. erre úgy tűnik, hogy most mutatkozik meg igazán a valódi oldala, ami mindeddig rejtve volt előlem, mert nem akartam meglátni. Most kénytelen leszek...
- Én megtenném érted... - Jelentettem ki higgadtan egy mély sóhajjal. Lassan már kezdem úgy érezni, hogy nekem tényleg nincsen már mondanivalóm a számára, hogy azt sem szeretném már hallani, amit mondani tudna nekem, mert egyszerűen már nincs meg az az értéke. Én megtettem volna érte, még csak kérnie sem kellett volna. Az esküvőn megtettem volna. Mindenki előtt elmondtam volna, hogy mindennél jobban szeretem ezen a világon, amennyiben persze engem választott volna. De mint tudjuk neki nagyon is a nehezére esik ezt megtenni. ez pedig egy óriási különbség kettőnk között, ami árkot ásott a kapcsolatunkba, aminek sosem szabadott volna létesülnie, megtörténnie.
- Én is, hogy csak ennyit tudsz mondani nekem. - Ezek után egy sima sajnálom már nem elég. Sőt, nagyon kevés. A szavaink lassan értelmüket és jelentőségüket veszítik végleg. Még kevesebb fog lenni, még végül egyáltalán nem is számít majd.
- Áh, szóval most már a szememre is hányod? Ez remek. Nagyszerű! Jó, hogy még idejében eljutottunk idáig. Talán mégsem kellene levenned azt a jegygyűrűt, ha már egyszer felhúzták az ujjadra, ha már úgyis mindenki a nagy napra készül. Mondj csak igent, úgy legalább nem kell többé hibásnak éreznem magam. - Mégis mennyiszer kellene ezt még elviselnem, ha úgy döntene mégis velem marad? Még hányszor vágná a fejemhez a történteket? Így már nem teljesen érzem jogosnak, hogy tényleg csak ennyit érdemelnék, így nem is vagyok hajlandó eltűrni a szemrehányásait.
- Te meg mégis miféle érzelmekről beszélsz? - Ne felejtsük el, hogy férfiból vagyok. Én sokkal könnyebben és gyorsabban túl fogok lenni rajta, mint fordított esetben. Esetemben a távolság csakis jót tehet velem, ha végre elszabadulhatok innen. Egyedül csakis a magam ura lehetek. Csábítóbb gondolat mint ez a nevetséges cirkusz.
- Menj... Tedd próbára. De ha kiderül, hogy tévedtél ne hozzám fordulj, hanem előbb egy tükörhöz. - Én hosszú hetekig, hónapokig ugyanazt láttam benne reggelente és rosszul voltam magamtól. De mostanára ez az érzés már elmúlt. Én tükörbe tudok nézni, mert helyrehoztam, amit elrontottam, legalábbis megpróbáltam. Nem rajtam múlott...
- Sajnálom... Én csak a mérhetetlen csalódottságomat érzem valahányszor a szemedbe nézek. Már nem tudom ki vagy. - Ha engedte, akkor le is vettem a kezemet mellkasáról. A minap még ezen falak között érezhettem minden egyes szívdobbanását... De az enyém vajon miért lüktet annyira?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
189
Join date :
2013. Mar. 06.
Age :
26
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress" 12.12.13 14:52


to: Soan  

Alig akarom elhinni, hogy Soan tényleg képes ezt mondani. Tényleg így gondolja, vagy azt hiszi ha ezzel álltatja magát, na meg engem akkor minden könnyebb fog lenni? Mert nekem ezzel csak fájdalmat tud okozni. Mégis meddig fogunk még egymásnak fájdalmat okozni? Valójában nem tudom, hogy megváltoztam-e volna, vagy csak Soan máshogy tekint rám a történtek után. Akkor ez azt jelenti, hogy már nem is tud rám úgy nézni, mint régen, már nem is képes szeretni? Nem, az lehetetlen! Ez is micsoda nevetséges közhely, tényleg akkor tudjuk meg csak, hogy mennyire fontos valaki számunkra, mikor rájövünk, hogy akár el is veszíthetjük. Azt hiszem meg is érdemelném, hiszen nem vagyok még mindig képes mások előtt felfedni a kapcsolatunkat, de mégsem vagyok annyira erős, hogy elengedjem. Egyszerűen érzem, hogy képtelen lennék már nélküle létezni.
- Tényleg így gondolod? - Még mindig hitetlenkedve nézek rá, nem akarom elhinni, hogy most ezen kell keresztül mennünk. Ezzel csak azt éri el, hogy még jobban Alex karjai közé taszít. Ha elég erős lennék és nem félnék a következményektől, akkor most Soan karjai között lehetnék boldogan, ehelyett közel állunk egy nagyon vitához, ami mind ez miatt történik. Nem olyan könnyű felbontani egy jegyességet, pár nappal az esküvő dátuma előtt, még akkor sem ha az a férfi, akire mindvégig vágytam itt van előttem.
- Mert te sokkal erősebb vagy tőlem. - Jelen pillanatban annyira rossznak érzem magam, hogy egy másik férfival hitettem el, hogy szeretem, aki már fel is húzta az ujjamra az eljegyzési gyűrűmet, mikor azt a bizonyos gyűrűt Soannak kellett volna. De most már késő bánat, megtörtént, de még nincs késő ahhoz, hogy ezen változtassunk, csak éppen nem vagyok képes Alex szemébe nézni és bevallani neki a csúnya valóságot.
- Mégis mit mondhatnék már ezek után? Ezt iszonyúan elszúrtam, sosem szabadott volna megengednem, hogy idáig jussunk, de most mégis itt tartunk. - Mások előtt még mindig titkoljuk az érzelmeinket, amit egymás iránt táplálunk, annyit titkolózás és tiltott percek után, amit együtt töltöttünk nehéz elhinni, hogy végre nem kell többé mások előtt titokban tartanunk a kapcsolatunkat. Pedig olyan egyszerű lenne, csak egyszer kellene mindenki elé kiállni és bevallani az igazat, de mégis miért ennyire nehéz ezt megtenni?
- Ezt nem akarhatod komolyan! - Remélem, nagyon remélem, hogy most csak a dühe és a csalódottsága az, ami végett azt mondta, hogy menjek csak nyugodtan férjhez. Mégis mit hisz, hogy akkor majd mikor kimondom az igent egy szempillantás alatt minden vége fog szakadni, ami eddig közöttünk volt? Mert szerintem nem!
- Azokról az érzelmekről, amiket még irántam érzel, de már számtalanszor megbántad, hogy még mindig érzed őket. - Egy ilyen szerelem nem múlik el csak olyan hirtelen. Tudom, hogy még mindig szeret, de már kezdi feladni a reményt, amit persze csak magamnak köszönhetek, mert eddig csak hitegettem.
- Úgy beszélsz, mintha nekem már most is annyira könnyű lenne tükörbe nézni. - Mert már nem az néz vissza rám, aki hónapokkal ezelőtt. Tényleg megváltoztam volna, vagy csak én látom magamon a változásokat? Lényegtelen is, aki most néz vissza rám az nem tetszik.
- Akkor az lesz a legjobb, hogy hagylak menni. Talán ez lesz mindkettőnknek a legjobb... - Könnyes szempárral nézve rá kezdtem el hátrálni az ajtó felé. Nem akarok vele játszadozni, sem pedig se veled se nélküled játékot űzni vele. Szeretem, ezért el kell engednem, máskülönben még ennél is nagyobb fájdalmat okoznék neki.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Soan & Mia - "Wedding dress"

Vissza az elejére Go down

Soan & Mia - "Wedding dress"

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Mondd azt, hogy igaz volt minden - Soan & Mia
» A Hall

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Abrams & Pierce villa-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához