welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Emily Hastings
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Josie ♣ Danny - Long day, longer night

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 02.10.13 20:38

Szemét vagyok. Persze, tudom én. Nem egy nő vágta már ezt a fejemhez. De hol érdekel engem a véleményük? Hadd duzzogjon Josie is mellettem az ülésen és mondja a magáét. Láthatóan él is ezzel a lehetőséggel, bár hogy elhinném a szavait az túlzás. Hidegen hagyja, hogy mit csinálok. Nem hiszem én azt, de hallgatok. Hivatalosan is kiszálltam a vitából és ahogy látom végül ő is feladja. Könnyebb így és legalább nyugodtabban telik az út hozzá. Egy pillanatra megfordul a fejemben, hogy ne menjek fel vele. Semmi humorom nincs hozzá, mégis megteszem és ott trappolok mögötte a lépcsőn. Viszont, hogy átlépjem a küszöböt? Na ahhoz már kell elhatározás. Ha akarnám sem tudnám eltüntetni a grimaszt az arcomról a szoba láttán. Ez a hely egy kis lyuk, ráadásul... na mindegy. Az ajtó mellől figyelem, ahogy pakol. Minden mozdulatát szemmel tartom. Nem akarom, hogy olyat is magához vegyen, amit nem kellene. Annak ellenére, hogy vitáztunk, még itt vagyok vele és nem adom fel. Az sem kizárt, hogy minden figyelmem ellenére majd átnézem a dolgait. Nem igazán érdekel, hogy akkor milyen szemét leszek, amikor minden zsebet átvizsgálok. Ha már belefogtunk és ennyi mindent megteszek érte, akkor csináljuk rendesen.
Mikor végre elhagyjuk ezt a lepratelepet, már fellélegezhetek - esküszöm ott még a levegőt is rossz volt -, majd a kocsiban hátra dobatom vele a táskáját. Egy szót sem mondok feleslegesen. Fogalmam sincs, hogy még mindig durcás-e vagy sem, de jobb a csend. Pár perc múlva már a parkolóba gurulunk be és leállítom a motort. Tudok én lovagias lenni, de most hagyom, hogy ő hozza a cuccait. Úgysem lehet az olyan nehéz, nem igaz? Végül a lift után tárul előttünk a lakás ajtaja. Hogy mi az első dolgom? Ellenőrzöm a konyhát. Tiszta. Tökéletes. Fogalmam sincs, pontosan mikor járt itt valaki, de jó munkát végzett. Úgyhogy kihasználva a tisztaságot, bontok magamnak egy sört.
- A vendégszoba arra van - mutatok egy barna, csukott ajtóra.
Nem rossz szoba az sem. Inkább csak egyszerű. Szekrény, ágy, tv, kis asztal. Másra úgysem lehet szükség.
Hiába vagyunk itthon, továbbra is magamon tartom a maszkot. Bosszú? Talán igen. Amiért gyerekesen viselkedett és az idegeimre ment a hisztijével. Nem vagyok vele kegyetlen, de nem is vagyok ölelkezős kedvemben.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 02.10.13 21:11

Persze, hogy azt mondom, hogy hidegen hagy, hogy mit csinál. Lenne értelme más mondani? Kétlem, akkor maximum kiakadna, vagy még gúnyosabb szemét válasz kapnék, amire most nagyon nincs szükségem. Szóval inkább marad az, hogy némán nézek ki az ablakon, és észrevétlenül törlöm le azt a pár könnycseppet, ami kigördül a szememből. Tudtam én... éreztem, azért húztam annyira az időt reggel, mert nem akartam kilépni abból a szobából. Eszem ágában sem volt ezzel az egész helyzettel szembenézni és most mégis kénytelen vagyok, ami elég szörnyű helyzet. Végül elérjük a célt, én pedig kikászálódom a kocsiból és szó nélkül indulok el felfelé. Majd jön utánam. Sejtem, hogy nem fogja hagyni, hogy csak úgy egyedül pakoljak el, mert még a végén olyasmi is a táskámba kerülne, ami problémát okozhat. De persze megáll az ajtóban. Az arckifejezését látva nagyjából sejtem, hogy mire gondolhat. Az ő lakásához képest ez nem más, mint egy koszos lyuk. Tuti, hogy ha elájulnék, akkor inkább kivonszolna innen, minthogy véletlenül is hozzá kelljen érnie az ágyamhoz. Ez van, nem mindenkinek adatok meg olyan luxus mint neki, pedig igazából lehetne drágább szobám, ha nagyon akarnám, főleg ha el lesz adva a házunk, de nem akartam ilyesmire költeni. Amúgy is alig töltöttem itt időt, azt is általában kiütve. Rém pocsékul érzem magam, hogy olyan hűvös a levegő közöttünk, de nem érzem úgy, hogy ez csak az én hibám lenne, úgyhogy nem fogok elnézést kérni, vagy hasonló marhaság. Bedobom hátra a táskámat és szépen beülök a helyemre megint. Továbbra is csak kifelé bámulok, na nem mintha érdekelne a táj, vagy ilyesmi. Amikor elérjük a célt kirángatom a táskámat, és igazából fel sem merült bennem, hogy hozza. A mai nap után nem. Úgyhogy előre trappolok és amikor megmutatja hol van a vendégszoba csak egy csúnya fintort kap cserébe. Csoda, hogy nem nyújtom ki a nyelvem, mint egy igazi durcás kölyök. Ez van, 18 vagyok, nem nőttem még fel igazán, amennyire gyerekként tudok viselkedni, ha boldog vagyok, vagy félek, ugyanannyira meg ez akkor is, ha mérges vagyok. Szóval egyszerűen csak bevágom magam mögött az ajtót egy árva szó nélkül. Határozottan az a célom, hogy megvárjam, amíg elmegy. Addig majd kipakolom a cuccomat, és csak akkor fogok innen kimozdulni, ha becsukódott a bejárati ajtó és lelépett. Eszem ágában sincs beszélni vele, egy szót sem és kész! Nem hiszem, hogy ő az a típus lenne, akinek megfordul a fejében, hogy ezek után utánam jöjjön, ha csak nem azért, hogy felforgassa a táskámat. Az tuti, hogy ebben az esetben nagyon csúnyán fogok nézni rá, de akkor is tartom a csendfogadalmat és némán fogom tűrni. Mintha ez a kicsinyes bosszú, vagy mi bármit is elérne. Egészen addig fogok fülelni, még akkor is, ha már határozottan éhes vagyok, amíg el nem megy. Majd utána kiosonok és szépen kezdek magammal valamit. Első lépésben megnézem, hogy bezárta-e az ajtót, mert nem fogok itt unatkozni egész este, annyi tuti!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 02.10.13 22:20

Egész úton egy szót sem szólok. Nem próbálok rájönni, hogy meddig morgolódik még magában. Csak vezetek csendben egészen hazáig. Otthon is csak akkor szólalok meg, amikor már kezemben van a hideg sör és nem tudom elkerülni a beszédet. Csak a vendégszobát mutatom meg neki és hagyom, hogy becsapja az ajtót. Nem érdekel különösképpen, mit kezd magával és meddig szíveskedik játszani a sértett gyereket. Ledobom magam az ágyra és a sör mellett váltogatni kezdem a csatornákat. Valami meccsnél kötök ki, de mivel nem rajongok igazán egyik sportért sem, így csak látszólag köt le. A sör a lényeg és a nyugalom, amikor pár percre elfelejtem, hogy valaki van a másik szobában. Végül, a meccs végén pár lépés a konyha felé és egy szép hárompontossal dobom az üres üveget a szemetesbe. Jó pár óra eltelt már, mióta megjöttünk és ő bevágta maga mögött az ajtót, mégsem felé veszem most az irányt. Újabb zuhany majd percek a tükör előtt és még egy üveg sör az útra. De egy szó nélkül mégsem hagyom itt őt. Kopogás, minden nélkül nyitok be a szobába és hideg tekintettel nézek rá. Egy pillanatig nem szólok, majd beszélni kezdek.
- Nem fogom átkutatni a ruháidat. De ha bármit is beszedsz, felőlem oda mész, ahova akarsz - szegezem le elég egyértelműen a felállást.
Első nap elnéztem neki. Nem úgy teltek az órák, ahogy terveztük, úgyhogy az a rossz lépés el van felejtve. Viszont most, hogy a fél napomat arra szántam rá, hogy neki könnyebben menjen a leszokás, már nincs ilyen lehetőség.
- Valamikor hajnalban jövök - jelentem ki végül és nem teszem hozzá, hogy remélem a szobájában lesz, tiszta fejjel és nem kavar bele az estémbe.
Megszokásból zárom kulcsra az ajtót, mikor kilépek a folyosóra, majd elégedetten mosolygok magam elé. Nem fogom hagyni, hogy bármi elrontsa az estém. Elsüllyesztem a tabletták mellé a kulcscsomót. Ezek után pedig már semmi nem tart vissza attól, hogy elinduljak és felszedjek valakit. Találomra választok ki egy bárt, de ott senki nem kelti fel az érdeklődésem. Úgyhogy újabb két sör után, még egy biztos kézzel vezetek egy másik szórakozóhelyre, ahol szinte azonnal a nyakamba veti magát egy kis szőkeség. Ismerem. Őt ismerem. Havonta párszor összefutunk, de fene se gondolta volna, hogy pont most és pont itt. Azt hiszem Wendy a nő neve, de nem mernék rá megesküdni. Viszont a teste minden egyes részletére emlékszek. Nagy mosolyt villantok rá, mire ő vad csókkal reagál. Oké, ezen a helyen sem fogok pénzt költeni egy újabb sörre.
- Gyerünk, szívi. A Tábornok tettre készen tiszteleg előtted már most is - beszélek az ajkai közé, miközben a kezem a derekára csúszik, majd húzni kezdem kifelé.
Tiltakozás és hiszti nélkül jön velem. Pár utcán végigszáguldok, bár azért nem padlógázzal. Túl sok ital van már ahhoz bennem. Mégis percek kérdése és már otthon is vagyok vele. A derekánál fogva játszom a jó kísérőt. Nem mintha nem tudná, hogy merre kell menni. Nem egyszer volt már nálam. Őt szeretem ágyban tudni ezekre a vad estékre. Már a liftben úgy faljuk egymást, mint két kiéhezett vadállat, de mégis csak az ábrázatunk ami zilált, mire az ajtóm előtt a kulccsal bajlódok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 03.10.13 9:39

Ahogy telik az idő csak egyre mérgesebb vagyok, hogy így viselkedik. Lehet, hogy én is túlzásba vittem, de akkor se valami szép tőle, amit csinál és főleg ahogy teszi. A gúnyos hang, meg a beszólogatások... Igenis úgy gondolom, hogy most határozottan szemét módon viselkedik, úgyhogy egy árva szót sem szólok hozzá, amíg végre vissza nem érünk. Még csak azt se mondhatom, hogy haza, mert ő lakik itt, engem pedig csak megtűr. Vajon már soha az életben nem fog normálisan alakulni az életem? Szó nélkül cuccolok be a szobámba és csapom be magam mögött az ajtót. Az a cél, hogy megvárjam amíg szépen elmegy és csak akkor merészkedjek ki innen, még akkor is, ha egyértelműen korog a gyomrom és lassan jó lenne enni valami értelmes kaját, mert a reggeli elég régen volt. De nem foglalkozom most ezzel, inkább kipakolok, nézem a tv-t, kibőgöm magam és társai. Így amikor nyílik az ajtó már nem lát rajtam semmit, csak ugyanazt a durcás arckifejezést, amit eddig is. Rápillantok, de a hideg tekintetből tudom, hogy semmi pozitívumot nem várhatok tőle.
- Értettem főnök! - szalutálok, enyhén szólva is kigúnyolva ezzel a szavait. Most tényleg úgy viselkedik, mint valami főnök, vagy börtönőr, vagy tudom is én mi. Nem hoztam magammal semmit, de az tuti, hogy nem leszek itt egész este és nem fogom azt várni, hogy mikor toppan be majd valami nőcskével az oldalán. Majd kitalálok valamit, nem kell nekem feltétlenül drog ahhoz, hogy kikapcsoljam kicsit a gondolataimat. Egyébként is kijelentette már, hogy csak időlegesen vagyok itt, ma meg is erősített ebben újra, szóval nem sokat változtat már ez az újabb bántás a részéről. Arra, hogy valamikor hajnalban jön csak megrántom a vállam.
- Jó szórakozást! - na persze a hangomból érezni lehet, hogy kicsit sem gondolom így. Tartsa csak fenn azt a nyomorult maszkot az arcán, a francokat sem érdekel! Ha neki az a jó, hogy névtelen nőkkel tölti az estét, csak azért hogy a testi vágyait kielégítse, hát tegye csak. Megvárom, amíg végre becsukja maga mögött az ajtót és persze kattan a zár is. Sejtettem, hogy így lesz, úgyhogy az utóbbi órákban már agyaltam rajta, hogy ezt hogyan fogom majd kiküszöbölni. Várok még egy kicsit, hogy tuti ne jöjjön vissza, mert itt hagyott valamit, majd végül kimerészkedem a szobából és a telefont célzom meg. Tuti van, egy vonalas, amivel a portára lehet leszólni igaz? Felemelem hát a kagylót és hamar sikerül arra is rájönnöm, hogy tárcsázhatom azt a számot, amit akarok. Kicsit megköszörülöm a torkom, amíg várok, hogy felvegyem azt az álcát, ami most kell.
- Öhm... hello! Ugye ön tud nekem segíteni? Itt vagyok a legfelső emeleten... igen Mr. Rush szobája. Ő épp most ment el, én pedig elkevertem a kulcsomat. Megtenné, hogy felküld valakit, hogy segítsen nekem ebben? - időnként beszúrok egy zavart nevetést, hiszen milyen ciki már, hogy be van zárva az ajtó, én pedig nem tudok kimenni. Azt hiszem a fickó eléggé kíváncsi arra, hogy vajon ki is az, aki itt van, mert miután megígérte, hogy intézkedik nem telik el sok idő, hogy kattanjon a zár, és egy minden bizonnyal takarítónő mosolygós arca kukkantson be az ajtón.
- Oh, igazán köszönöm! - villantok rá egy hálás mosolyt, majd miután ledumáltuk, hogy a saját kulcsát kölcsönadja és majd reggel visszaadom neki már távozik is. Nekem pedig nincs más hátra, mint hogy kicsit rendbe szedjem magam, aztán elhúzhassak innen. Nem akarok messzire menni, igazából csak egy vacsorára gondoltam első körben és esetleg valakire, akivel beszélgethetek. Ez nem is megy nehezen. A lenti étterembe ülök be, ahol megrendelem a vacsimat, aminek az árát persze Danny számlájához csapom hozzá. Nem kell sokat várnom, hogy miután egyedül eszek és iszogatok egy isteni koktélt, no meg már a sokadik kihívó mosolyt villantom az egyik helyes pincér srácra, egy jó fél óra múlva lehuppanjon velem szemben. Mint kiderült épp most van vége a műszakjának, úgyhogy remekül elbeszélgetünk és még pár koktél is lecsúszik. Nem túl nagy ezeknek az alkohol tartalma, de azért annyit adnak, hogy kellőképpen becsípjek. Arról volt szó, hogy nem szedek be semmit, és nem is tettem, de nem fogok egyedül aludni minden kiegészítő segítség nélkül annyi tuti! Egész jól érzem magam, hosszú órák telnek el, mire végül felvetem a srácnak, Mark, hogy a nevén nevezzük, hogy felkísérhetne. Nem is nagyon nézem az órát, de elég sok idő eltelt, mióta lejöttem, úgyhogy valószínűleg nem sokkal Danny-ék után nyílik a lift ajtaja velünk. Fogalmam sincs, hogy vajon itthon van-e már, vagy egyáltalán észrevette-e, hogy én nem, netán úgy vette, hogy tuti alszom és azért vagyok csendben... nem is érdekel! Matatok egy ideig a táskámban, mire előkerül a kis bilétával a kulcs, amit persze első mozdulatommal le is ejtek a földre, mert nem sikerül beletalálni a zárba. Erre csak egy hülye nevetés szalad ki a torkon és egy "csss" szalad ki a számon, amivel igyekszem csendre inteni a kulcsot. Végül csak sikerül beillesztenem a zárba és újra Markra pillantok.
- Szeretnél bejönni? - egyértelmű választ kapok, amikor megcsókol, úgyhogy megragadom a kezét, a mutatóujjamat pedig a számra helyezem. Lehet, hogy Danny már itthon van, és akkor ne verjünk nagy zajt, csak épp osonjunk el szépen a vendégszobáig. Csak azért sem fogok ma egyedül aludni, az alkohol szintem épp elég ahhoz, hogy nagyjából észnél legyek, de ahhoz is, hogy a kevéske gátlásomat levetkőzzem és álmok nélkül tudjak majd aludni, miután ez a helyes srác kellőképpen lefárasztott.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 03.10.13 12:42

Nem vagyok hajlandó foglalkozni a válaszaival. Nem azért nézek rá és mondom el, amit szeretnék, mert meg akarom békíteni. Majd holnapra kialussza vagy tudom is én. Az estém semmi és senki nem ronthatja el. Akkor pedig még biztosabb leszek ebben, amikor is a második szórakozóhelyen felbukkan az én Wendym és azonnal a nyakamba veti magát. Ha a pár üveg sör nem lett volna elég ahhoz, hogy elengedjem az otthoni bajomat most már biztos, hogy nem érdekel. Maximum tizenöt percbe telik, mire hazavezetek. Már a liftben alig bírunk magunkkal, de csak elérjük az ajtómat ő pedig célirányosan megy az ágyam felé.
- Ha tudnád, hogy mennyire imádlak! - mondom vigyorogva, miközben én még csak az ajtót csukom magam mögött.
Nem én lennék, ha nem néznék utána és húzódna még nagyobb mosolyra a szám, ahogy riszálja magát járás közben. Fergeteges estém lesz mellette! Nem törődök a zárral. Be sem nézek a vendégszobába. Szó sem lehet róla. Egyenesen Wendy után sietek. Röpke percek kellenek ahhoz, hogy egymásba gabalyodjunk. Alig hallom az ajtó nyílását és a sutyorgást. Vagy csak az agyam nem akar vele foglalkozni. A lépteket viszont már nem tudom figyelmen kívül hagyni. Főleg, mivel a mi testünk már csillapodik az első menet után. Wendy is a hangok felé kapja a fejét, de nem szól semmit. Először. Aztán durcás képet vág, mond arról valamit, hogy legalább egy este elégedjek meg csak vele, majd elhúz.
- Mi a f*sz baja van a nőknek? Csak előttem játsszák a sértett kölyköt?! - mondom már csak magamnak az ágyban kiterülve, majd nekivágom a falnak a párnámat.
Nem tudom, mi idegesít jobban. Az, hogy Josie feltalálta magát és nem maradt ott, ahol hagytam, vagy az, hogy sikerül mégiscsak elb*sznia az estémet. Ezek után már semmi kedvem kikelni az ágyból. Csak magamra húzom a takarót és fekve gyújtok meg egy szál cigit. Ma már a második. Belefér.
-Josie! - kiabálom és nagyon, de nagyon ajánlom neki, hogy legalább benézzen.
Nem akarok vitát indítani vele. Sem folytatni. Igazából fogalmam sincs, mit akarok neki mondani.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 03.10.13 13:08

Engem pedig végképp hidegen hagy az estéje, meg az egész napja, meg ő maga is, legalábbis most nagyon is így érzem. Alig nézek rá és ha megszólalok, akkor is csak sértett gúnytól csöpög minden szavam. Húzzon el szépen végre! Amikor megtörténik, akkor már legalább az enyém a terep. Egész könnyen feltalálom magam és oldom meg az apró kis problémát, amit a bezárt ajtó jelent. Elég jól tudom adni a buta libát ahhoz, hogy el is higgyék, hogy csak elkevertem a kulcsomat a lakásban, így a kedves takarítónő oda is adja az övét, miután megígértem neki, hogy vissza fogom adni reggel. Gondolom baja lenne belőle, ha nem így tennék, szóval eszembe fog jutni és majd felkeresem szépen. Aztán irány a lenti étterem. Nem fogok folyton csak hideg kaján tengődni, mert hogy Danny erre nem gondolt ugye? Keressek megint valamit a hűtőből, amit amúgy is ki tudja, hogy feltöltöttek-e, mert hogy tegnap totálisan kirámoltam. Normális vacsorára vágyom és azt lent kaphatom meg, és amúgy is ki akarom törölni a fejemből a hülyeségeket, amik ma történtek, amihez elkélne egy pohár ital is, vagy valaki, akivel dumálhatok kicsit. Ezt is könnyen megoldom, mert hamarosan már két pohár koktél után hangosan nevetve szórakoztattatom magam Markkal, a pincérrel, aki épp most végzett a mai műszakkal. Sejtem én, hogy ha amúgy is a vendégszobába lettem zavarva, akkor Danny hozni fog magával valakit, úgyhogy baromira semmi köze hozzá, ha én is ezt teszem igaz? Bár nem ez volt a cél, de ez a srác cuki is, kedves is, úgyhogy... miért ne? Amúgy sincs sok kedvem hozzá, hogy egyedül vészeljem át az éjszakát. Szóval pár óra múlva kellően becsípett állapotban érjük el a szoba ajtaját, ahol első körben egy idétlen vihogással megfűszerezett ajtónyitási akcióba kezdek. A második próbálkozás már sikeres, így bejutunk, de azért jelzem a pasinak, hogy maradjon csendben. Ki tudja, hogy itt van-e már a főnök úr. Nehogy megzavarjuk a röpke kis légyottot valami vadidegen cafkával. Azt is alig hallom meg, amikor megint csukódik a bejárati ajtó, mert épp a vendégszoba ajtaját húzom be magunk mögött, és Mark máris a lényegre tér. Pillanatok alatt felpezsdül a vérem, ahogy az ajtónak nyom, és alig jut el a fülemig, amikor a nevemet hallom, egy elég ideges kiabálás formájában. Sóhajtok egyet és elhúzom a számat. Még egy gyors csókot lehelek a pincérfiú szájára, aztán csak intek az ágy felé.
- Sietek vissza, becs' szó! - kicsit megigazítom a ruhám, de az sem érdekel nagyon, ha látja rajtam, hogy nem vagyok tökéletes állapotban. A hajam is zilált, sminkem kissé elkenődött, de maximum majd arra fogom, hogy aludtam, vagy ilyesmi. Lehet, hogy nem is hallotta, hogy nem egyedül jöttem, vagy azt se hallotta, hogy bejöttünk, csak pont most lépett le a nője és... hát mit tudom én, hogy mi a francot akar. Nagy levegőt veszek mielőtt lenyomom a kilincset, hogy benézzek hozzá. Láthatóan nincs túlöltözve, gondolom a lényeg már meg volt, vagy egy része.
- Mi van? - bököm ki és lazán az ajtófélfának támaszkodom, de nem megyek beljebb. Mondjuk ez a kis stabilitás azért sem árt, mert kissé be vagyok csípve, ami a hangomból is hallatszana, ha túl sokat beszélnék, de két szó még talán nem árul el mindent. Viszont a támaszték kell, hogy kicsit se inogjak meg. Állok még a lábamon, nem erről van szó, de hosszan egy helyben az nem menne, mint ahogy jó eséllyel azon a bizonyos fehér vonalon se tudnék most végigsétálni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 03.10.13 13:35

Fogalmam sincs mik ezek a hisztirohamok, amiket a nők produkálnak. Először Josiera jött rá az öt perc a kocsiban - amit még mindig nem értek teljesen, hogy mi baja volt -, most meg Wendy. A cseszett ajtó csukódott csak! Még időt sem hagyott arra, hogy akár egy szót is szóljak. Nem mintha érne annyit egy újabb menet, hogy én magyarázkodni kezdjek neki. De akkor is! Az esélyt még megadhatta volna. Bár most már mindegy. Beérem azzal, amit eddig kaptam és a mai második szál cigivel. Na meg azzal, hogy Josie nevét kiabálom. Először fogalmam sincs, mit akarok tőle. Leszidni és kiabálni vele? Megbosszulni, amiért elrontotta az estém? Folytatni a hülye vitánkat? Úgy vagyok vele, hogy majd alakul, amint megjelenik. Csakhogy, amikor meglátom az ajtóban már egyik sem tűnik logikusnak. Úgyhogy felteszem a legelső kérdést, ami eszembe jut.
- Hogy sikerült kijutni? - keresem a tekintetét és nem vagyok benne teljesen biztos, mégis mintha nem lenne teljesen tiszta a tudata.
Nem hiszem, hogy a tabletta miatt van, de nem is olyan tompa, mint máskor. Megtippelem, hogy ital van a dologban, az pedig nem bűn. végül is én szintén leöntöttem ma pár sört. Úgyhogy erre nem teszek megjegyzést. Azt viszont már nem bírom magamban tartani, ami már az előbb is kicsúszott a számon.
- Mi van veletek nőkkel, hm? Miért jó nektek az, hogy bevágjátok a sértett arcot és elvonultok? Ettől mi lesz jobb? - sorolom a kérdéseket és most kivételesen tényleg választ várok tőle minderre.
Nem vagyok ideges, nem követelem a válaszokat, de érdekelnek. Soha nem fogom megérteni a gondolkodásmódjukat, de ez még nem jelenti azt, hogy nem fog jót tenni, ha megpróbálok még jobban beléjük látni.
- Kit szedtél fel? Legalább valaki olyat, aki nincs teljesen beállva? - teszem fel a következő kérdést, amikor meghallom, hogy a fickónak - legalábbis gondolom, hogy az -, sikerült valamit levernie a szomszéd szobában.
Nem mondom, hogy vékonyak a falak, de nem is hangszigetelt egyik sem. Pedig most belegondolva, lehet, hogy nem ártana.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 03.10.13 13:59

Annyira nagyon semmi kedvem menni, amikor szól, de kénytelen vagyok, mivel ő lakik itt, és ha nem teszem, akkor úgyis bejön és nem fog békén hagyni. Nincs más választás, mint hogy bármennyire is nehezemre esik, de a szobában hagyom a pasit, és egy nagy levegővétel után benézek Danny-hez, megállva az ajtóban, várva, hogy vajon mi a fenét akar. Ő már szórakozott ma igaz? Akkor engem miért kell feltartani? Mert hát elég egyértelmű, a takaró alatt kétlem, hogy túl sok minden lenne rajta, és cigi lóg ki a szájából. Az előbb ajtócsukódás minden bizonnyal a nője volt. Erre a gondolatra megint csak elhúzom a szám, aztán gyorsan el is hessegetem. Nem akarok sokat beszélni, mert akkor egyértelműen érzékelni fogja, hogy becsíptem, de mégsem hagy békén, és valószínűleg ha szimplán faképnél hagynám, akkor még ki is akadna.
- Leszóltam a portára, hogy elhagytam a kulcsomat a szobában, úgyhogy a takarítónő odaadta a sajátját. - magyarázom el egy laza vállrántás kíséretében, bár utólag jövök rá, hogy talán jobb lett volna ezt így nem a tudtára adni, mert ha máskor ilyesmi történik még végén képes lesz rá és direkt leadja a drótot lent, hogy ne segítsenek. A rohadt életbe! Nem baj, akkor majd kitalálok valami mást. A következő kérdésére viszont értetlenkedve nézek csak rá.
- Most azt várod, hogy segítsek neked, hogy könnyebben felszedd a következő csajt, vagy hogy ne hagyjon faképnél, ha nem tetszik neki valami? - ráncolom a homlokom. Tényleg nem értem, hogy miért tesz fel ilyen kérdés és miért tőlem várja rá a választ. Aztán végül sóhajtok egyet, mert látom a szemében, hogy nem fogja ennyivel beérni. - Ha valaki bunkó és nem képes felfogni, hogy vannak olyanok, akiknek fura módon, de vannak érzéseik, akkor ez a jutalma. - ez nem egy hiszti, és ezt nem érti. Hogy is érthetné, hiszen nem tudja milyen megbántva lenni igaz? Vagy legalábbis kizárta ezt magából. Ez ő baja, de így ez soha nem is fogja megérteni, vagy felfogni, én pedig nem fogok neki itt magyarázkodni. Ha csak az indulat és a düh van benne, mint érzés, és azon kívül semmi más, akkor ne várja, hogy megérthet olyat, akiben kismillió dolog kavarog és néha még saját magát sem érti. Mi nők néha még azt se tudjuk pontosan, hogy mit akarunk, de attól még azt akarjuk, hogy megkapjuk. Faramuci helyzet, de ez van. Automatikusan felszisszenek és behúzom a nyakam, amikor a szobámban csörren velem. Pedig kértem, hogy maradjon nyugton.
- Egy kedves pincér fiút. Képzeld el egyáltalán nincs beállva, csak dumáltunk, ittunk egy kicsit és felhívtam ide. - váltok az előbbi megdöbbent arcról megint a morcosra. Rohadtul nincs joga hozzá, hogy számon kérjen! És egyébként is Mark tényleg rendes pasinak tűnik, van állása, és még csak nem is ő mondta, hogy jöjjünk fel, nem itatott le, vagy legalábbis nem durván... - Szóval értékelném, ha nem tartanál fel feleslegesen. - vetem még oda neki. És hogy nem hangszigeteltek a falak. Ez őt se érdekelte, amikor felhozta azt a nőt, pedig azt hihette, hogy ott vagyok a vendégszobában. Hát akkor engem is hidegen fog hagyni!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 03.10.13 14:31

Bármit is akartam tőle kérdezni, egyértelmű, hogy végül teljesen másról faggatom. Először is érdekel, hogy hogyan jutott ki innen. Tudtommal nincs sehol a lakásban pótkulcs és azt is kétlem, hogy olyan könnyedén meg lehetne piszkálni a zárat. Mint kiderül ennél egyszerűbb megoldást választott. Olyat, ami bármilyen kézenfekvő is, nem jutott eszembe.
- Okos - jegyzem meg és akaratom ellenére is egy pillanat erejéig elismerő mosoly jelenik meg az arcomon.
De ezután már marad a komoly tekintet és mosolynak nyoma sincs. Bármilyen furcsán is hangzik, meg vagyok sértve. Nem kaptam meg, amit akartam, vagyis nem annyit és piszkosul nehezen viselem az ilyesmit. A cigi persze segít. Könnyedén arra irányítom a figyelmem és nyomok el minden mást, de a sértettség attól még ott lappang legbelül.
- Választ várok, nem újabb kérdéseket - felelem egész egyszerűen és továbbra is őt figyelem.
Mikor megkapom a választ csak a homlokom ráncolom. Nem lettem sokkal okosabb. Bár ez megmagyarázza, hogy ő miért viselkedett úgy, ahogy. Biztos mondtam valami olyat bent, ami nem tetszett neki, de most? Wendy esetében? Mindegy is. Megrázom végül a fejem és ejtem a témát. Kezdem belátni, hogy bármennyire igyekszek, attól még nem leszek okosabb ilyen téren. El kell fogadnom, hogy vannak hisztis napjaik és olyankor jobb más társaságát keresni.
Ha már társaságnál tartunk, a csörömpölés után egyértelművé válik, hogy nem csak nekem lett volna ma estére egy jó köröm. Nem zavartatva rákérdezek, hogy ki is van itt pontosan. Nem várok neveket meg ilyesmi, de azért jó tudni. Bár fogalmam sincs, mitől jobb az nekem, ha tudom.
- Nincsenek kedves fiúk - jegyzem meg, amolyan oktató jelleggel, majd megrázom a fejem és lejjebb csúszok az ágyon, majd bekapcsolom a tv-t.
- Hoznál nekem egy hideg sört a hűtőből, mielőtt visszaindulsz a szépfiúdhoz? - kérdezem még mielőtt hátat fordíthatna.
Végül is, arról volt szó, hogy cserébe, amiért itt lakik, személyes futárom lesz. Gondolom ez most nem igazán jut eszébe, de nekem igen és jót tenne egy sokadik üveg sör.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 03.10.13 14:52

Lehet, hogy most elégedettnek kéne lennem magammal, hogy látom az arckifejezését, úgy fest, mintha elismerné, hogy ügyes voltam, de ez egyáltalán nem merül fel bennem. Még mindig haragszom, és ezt nem tudom csak úgy lezárni magamban, még így sem, hogy eleget ittam. Egyébként sem értem, miért most kell faggatnia, a végén csak elveszi a kedvem mindentől, ami rám várna ma. Ez megint egy szemét húzás és az se lepne meg, ha direkt csinálja. Főleg, hogy olyasmit kérdez, amire amúgy se lehet értelmesen válaszolni, vagyis lehetne, de kétlem, hogy ő ezt képes lenne felfogni ilyen mentalitással. Ő tuti nem szokott durcás lenni, maximum dühös, amit lezár magában annyival, hogy kitombolja a mérgét és kész. Én viszont nem ilyen vagyok, bár kétlem, hogy értékelné, ha nekiestem volna a kocsiba, hogy ordítsak vele, vagy valami egyéb.
- Úgyis képtelen lennél felfogni bármit, ami az érzésekkel kapcsolatos, ha egyszer te képtelen vagy rá! - vágom még a fejéhez, és már nagyon szeretnék lelépni, csak az állít meg, amikor meghallom az egyértelmű hangot a szoba irányából. Pedig tényleg kértem a pasit, hogy maradjon nyugton, mégsem volt rá képes. A válaszára csak összehúzott szemmel nézek rá.
- De képzeld vannak... mint a bátyád nem? Vagy ő nem létezik, csak kitaláltad? - persze rombolja csak le a maradék jókedvemet is. Pedig mondtam neki, hogy nekem kell valami életcél, és csak az lehet, ha igenis tudok hinni abban, hogy majd egyszer normális életem lesz, normális pasival, munkával, vagy valamivel. És erre persze megint kioktat, hogy normális pasi nincs is. Már épp szó nélkül be akarnám vágni mögötte az ajtót, amikor lejjebb csúszik és bekapcsolja a tv-t, de helyette jön a kérdése. Ez már sok, egyszerűen sok a mai viselkedéséből. Arról volt szó, igen, hogy a személyes futára leszek, de nem este, amikor más dolgom lenne, amitől már így is jócskán elvette a kedvem. Szaporábban veszem a levegőt, ami nagyon is mutatja, hogy kezd felmenni bennem a pumpa, majd végül elnyomom és megeresztek egy bájos mosolyt.
- Igenis uram, azonnal! - nem tudom, hogy érzi-e a levegőben a közelgő veszélyt, vagy ennyire még nem ismer, de ez az a pont, amikor jobban tenné, ha inkább visszavonná a kérését. De kétlem, hogy megteszi. Eltűnök tehát az ajtóból és pár pillanat múlva már egy nyitott üveg sörrel térek vissza. Jó hideg a hűtőből, ahogy kérte. Mint mindig most sem gondolom át igazán, amit teszek, egyszerűen csak lendületből elhajítom az üveget, hogy a feje felett csattanjon a falon.
- Cseszd meg a rohadt sörödet! - aztán bevágom az ajtót. Nem hiszem, hogy azonnal utánam fog rohanni, főleg hogy most áztattam el az ágyát, és hogy nem igazán van rajta ruha a takaró alatt. Úgyhogy fél pillanat múlva már füstölögve érek vissza a vendégszobába. Oké... minden létező ihletem elszállt, ki vagyok borulva és konkrétan vibrál körülöttem a levegő. Mark... a kedves pasi pedig természetesen gyorsan veszi a lapot, és a helyett, hogy egy kicsit is segítene csak valamiféle bocsánatkérést makog el párszor, aztán szedi a cuccát és lelép. Nekem pedig nem marad más, csak, hogy zokogva ölelgessem a párnámat. Annyira... annyira elegem van mindenből!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 03.10.13 18:06

Tényleg nincs kedvem veszekedni. Nem azért hívtam ide, mert folytatni akartam a vitát, amit jó pár órával ezelőtt elkezdünk. Igaz, megfordult a fejemben, de végül nem tettem meg. Nem álltal le vele kiabálni, de még csak meg sem emeltem a hangom. Ő viszont csak mondja és olyan szavakat vág a fejemhez, amit képtelen vagyok figyelmen kívül hagyni.
- Persze. Képtelen vagyok felfogni ilyesmit. Ahogy arra is képtelen vagyok, hogy felkeljek hozzád és magamhoz húzzalak, amikor úgy ráz a sírás, hogy alig kapsz levegőt. Tényleg nem megy nekem az ilyesmi, igaz? - mondom teljesen nyugodtan, miközben a hangom még csak nem is közelít a kiabáláshoz.
Nem várom el, hogy válaszoljon. Nem akarom, hogy helyeseljen. Csak annyit, hogy majd később elgondolkozzon és beismerje, amit már ezelőtt megtett, miszerint nem vagyok olyan szörnyeteg. Gondolom ez most eszébe sem jut. De nem érdekel. A következő szavai viszont már annál inkább megragadják a figyelmem.
- A bátyámat inkább hagyd ki ebből! - beszélek, még mindig nem kiabálva, de azért hallani a hangomból, hogy most jött el az az idő, hogy befogja és csendben maradjon úgy igazán.
Lehet, hogy szemét vagyok főleg most, de a fenébe is, vele kezdődött ma az egész! Ő kezdett bele a kocsiban ülve, miközben én próbáltam teljesen normálisan viselkedni vele. Talán már akkor rá kellett volna kérdeznem, hogy pontosan mi is a baja. Talán akkor elkerültük volna ezt az egészet. De most már késő én pedig tovább fokozom a már így is igazán szuper hangulatot azzal, hogy megkérem, hozzon egy hideg sört. Hallom a hangján, hogy veszettül felhúzta magát, de nem vagyok hajlandó foglalkozni vele. Akkor viszont már igen, amikor az üveg szétcsattan a fejem feletti falon.
- Mi a...? - kezdek bele, de inkább csendben maradok és behúzom a nyakam, amíg az utolsó szilánk le nem esik és mindent beborít a sör.
- Remek. Igazán remek - nézek körül az ágyamon, majd még látom Josie hátát, ahogy eltűnik a fordulóban.
Nem kiabálok és nem is megyek utána. Azzal sem törődök, hogy a "kedves fiú" sietve vágja be maga mögött a bejárati ajtót. Morgolódok és megpróbálok úgy kiszállni az ágyból, hogy ne vágjam meg magam egy szilánkkal sem. Sikerül. Sikerül úgy kimászni, hogy ne érjek egy szilánkhoz sem. Az egész takarót lerántom a földre, majd addig dobálom az ágyról a rétegeket, amíg nem marad más csak egy vékony lepedő meg egy kispárna. Fergeteges estém lesz! Magamra húzom a lepedőt, kikapcsolom a tv-t és próbálok lenyugodni annyira, ami elég az alváshoz.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 04.10.13 9:56

Ha nem akart volna vitázni, vagy kioktatni, vagy csak szimplán számon kérni, akkor nem is hívott volna ide nem? Akkor hagyta volna, hogy már rég azzal a pasassal múlassam az időmet, de ennek ellenére mégis itt állok az ajtóban és a nagy nehezen pozitívra változtatott hangulatomat újra szépen kezdi lerombolni. Mégha nem is ez volt a célja, de akkor is nagyon jó irányban halad. Kezdek kellemesen ideges lenni a hülye kérdések és a reményromboló szavak hallatán. Aztán köpni-nyelni alig tudok, amikor megszólal. Most erre mit vár, mit mondjak? Hogy olyan baromi rendes volt, ezért csak még jobban fájt, amit utána csinált mindenki más előtt és amikor újra láttam, hogy milyen is ő azzal a maszkkal együtt? Hogy félek, hogy megkedvelem, aztán ő is ugyanúgy csak eldob, mint ahogy mások könnyen megtették?
- Vannak jó pillanataid... - bököm ki aztán már egész halkan, de nem mondok mást. Szeretnék már lelépni innen, hagyni ezt az egészet a fenébe, megpróbálni kitörölni a beszélgetést és egyszerűen csak jól érezni magam kicsit, minden mást kikapcsolva a fejemben. Aztán még a maradék reményeimet is igyekszik porba tiporni, amikor kijelenti, hogy nincsenek rendes pasik. Mégis miért várja el, hogy bármibe is kapaszkodni tudjak, ha ilyeneket mondd? Nekem egyszerűen szükségem van rá, hogy elhiggyem lehet jövőm, normális életem. Felhozom a bátyját, mert ő mondta, hogy ő igenis rendes pasi. Csak elhúzom a szám, amikor visszaszól, majd még hogy tetézze is a dolgokat megkér, hogy hozzak neki egy hideg sör. Az ágyát ne vessem be, és paskoljam meg a párnát, hogy kényelmesebben terpeszkedhessen? Finoman szólva is látszik rajtam, hogy eléggé kezd elborulni az agyam, de végül elmegyek neki az üvegért, ami aztán pár pillanat múlva már a feje felett csattan a falon. Aztán csak belevágom magam mögött az ajtót és szépen visszahúzok a vendégszobába... találó a név, végülis csak egy ideiglenes vendég vagyok itt. Nem is érdekel, hogy mit kezd a helyzettel, csak idegesen, kiborulva vetem le magam az ágyra. Persze a rendes pasi gyorsan szedi a sátorfáját valamiféle elnézést kérést makogva... miért nem lep meg? Nem marad más, mint megint én egyedül. Hát már soha az életben nem sikerülhet semmi normálisan? Sírva alszom el végül ölelgetve a párnát. Csak hát hála a veszekedésnek és az idegességemnek sikerült eléggé józanná válnom ahhoz, hogy az álmaim is újra kínozni kezdjenek. Pár óra telik csak el nyugodtan és lassan már világosodik, hiszen eleve hajnalban jöttem csak fel, amikor elkezdenek a rémes képek befurakodni a fejembe. Hangos sikítással ébredek fel és kell pár pillanat, hogy a térdemet átölelve alábbhagyjon a remegés, ami a testemet rázza, és a könnyeim is lassan elapadjanak. Nem tudom, hogy meghallotta-e, vagy túl mélyen alszik, de végül úgy döntök, hogy kikecmergek az ágyból és Danny szobája felé veszem az irányt. Bizonytalanul állok meg az ajtóban, a félhomályban próbálom leszűrni, hogy alszik-e, vagy ébren van, de végül nem kérek külön engedélyt, csak közelebb lépdelek és leülök az ágy szélére. Megvárom, amíg felkel és felnéz.
- Sajnálom, tényleg... csak... - elharapom a mondatot. Nem tudom, hogy van-e értelme magyarázkodni, hogy megértené-e, vagy csak jobban kiakadna attól, amit mondani akarok. Lehet, hogy eleve elküld a fenébe már akkor, amikor leülök az ágy szélére. De pocsékul érzem magam, és az egyszerűen nem megy, hogy majd elmúlik. Sosem voltam képes a vitákon egyszerűen csak túllépni, muszáj lezárni, vagy megbeszélni valahogy.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 04.10.13 12:37

Kis sikernek tudhatom be, hogy nem vág vissza, hanem inkább elismeri, vannak jó pillanataim. Nem rossz eredmény, hogy ezt kimondja azok után, hogy előtte mik hagyták el a száját. Majd talán valamelyik nap megemlítem neki, hogy másokkal is így kellene beszélnie, mint velem. Mindenkivel, aki nem hagyja békén. De most biztos, hogy nem osztom ezt meg vele. Főleg azért, mert minden próbálkozásom ellenére egyre jobban felidegesít. Nem kiabálok még mindig, de már közel sem vagyok olyan nyugodt, mint eddig voltam. Az pedig végképp kiveri a biztosítékot, amikor a sört a fejem feletti falon landol és ott törik darabokra. Nem sok híja, hogy felkelek és visszarángatom, de ő gyorsabb és eltűnik a szemem elő. Úgyhogy pár cifra káromkodás, majd mindent ledobok a földre, amin szilánk van, vagy csak egyszerűen eláztatta a sör. Már az sem tud érdekelni, hogy még egy ajtó csapódik, ahogy a pasi elég sietősen elviharzik. Miért is érdekelne? Bármennyire is élvezhetném a helyzetet, most sem érzem elégedettnek magam. Nem segít a tudat, hogy elrontottam az ő estéjét is, amiért egész nap vitázott velem és Wendyt is elüldözte. Nem mintha tudatosan csinálta volna, de hol érdekelnek engem ilyen részletek? Magamra húzom a vékony lepedőt és bosszúsan, de próbálok elaludni. Nem mondhatnám, hogy percek múlva már elnyom az álom. Talán jó egy óra is eltelik, mire sikerül valami alvásfélét produkálni. Nem mintha sokáig nyugtom lenne. Nem alszok olyan mélyen, hogy ne halljam a sikítást a másik szobából. Mégsem reagálok. A szemem marad csukva. Akkor is úgy teszek, mintha aludnék, amikor meghallom a lépteket, majd érzem, hogy leül az ágy szélére.
- Vigyázz a szilánkokkal - motyogom mégis, mert nem vagyok benne biztos, hogy nincs az ágy mindkét oldalán belőle.
Ezzel a pár szóval pedig búcsút mondhatok annak az álcának, hogy alszok. Mégsem nyitom ki a szemem még egy teljes percig. Mikor végül ránézek, akkor sem szólalok meg újra. Hagyom, hogy ő beszéljen. Aztán félbehagyja a mondatot én pedig felülök. Egy szót sem mondok, csak várakozóan nézek rá. Végül felhagyok ezzel a taktikával.
- Álmodtál, igaz? - kérdezem egész csendesen.
A hangomban nyoma sincs annak az idegességnek, ami szinte a nap folyamán állandóan ott volt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 04.10.13 13:08

Nem is tudom, talán tényleg lehetnék másokkal szemben is határozottabb. Néha megy is, még Jasnak is visszaszóltam már párszor. Egyetlen ember van csak, akinek képtelen lennék, akinek már csak az emlékképétől is kiráz a hideg, és ha élőben is meglátom képtelen vagyok uralkodni a rám törő pánikon. Valahogy úgy érzem soha sem leszek képes ezt legyőzni, vele szembeszállni, az egyszerűen lehetetlennek tűnik. És még a mai estém is végképp el van cseszve... annyira felhúz az újabb és újabb szavakkal, a szemét mondatokkal és a kötekedő kérdésekkel, hogy a végén már nem tudok uralkodni magamon. A sörösüveg egyszerűen csak csattan a falon, én pedig visszatérek a szobámba, ahol szépen álomba sírom magam. Aztán persze nincs más hátra, mint hogy minden még rosszabb legyen, amikor befurakszanak az agyamba a rémes képek, én pedig újra sikítva ébredek fel a rémálomból. Minden alkalommal úgy érzem, hogy soha sem lesz már ennek vége, hogy soha nem lesz jobb, soha nem lesz végre egy kis nyugalmam. Vajon valaha képes leszek átaludni egy éjszakát? Talán, ha nem eleve zaklatottan alszom el, vagy... nem is tudom. Adok magamnak pár percet, hogy megnyugodjak, hogy a testemet elhagyja a remegés, és a könnyek is elapadjanak, de utána mégis kikászálódom az ágyból, és Danny szobája felé indulok. Úgy tűnik, mintha aludna, legalábbis nem nagyon moccan meg, én pedig ügyesen lavírozok az üvegszilánkok között. Aztán mégis megszólal.
- Tudom, kikerültem őket. - mondom halkan, aztán bele is kezdek. Tényleg sajnálom az egészet, de egyszerűen nehéz ez. Még olyan nagyon labilis minden, és tudom én, hogy neki könnyű az, hogy kizár minden érzést, de bennem viszont olyan sok kavarog és tombol, hogy néha képtelen vagyok feldolgozni. Túl sok ez egyetlen embernek, egyszerűen túl sok! Mégsem tudom kimondani, amit akarok, még nem. Valahogy nem megy, annyira nehéz. Aztán végül felül és akármennyire is szeretnék odabújni hozzá végül nem teszem meg.
- Igen, de... ez most nem számít. - motyogom megrázva a fejem. Tényleg nem fontos, nem ezért jöttem át hozzá. Nem az álom miatt. Egész más az ok, csak nem könnyű kimondani. Egy pillanatra nézek csak rá, aztán inkább a padlót fixírozom tovább.
- Én csak... csak félek, hogy túlságosan megkedvelem azt, aki néha vagy, és ezért iszonyú rossz volt látni, hogy mennyire arrogáns és bántó tudsz lenni kint mindenki más előtt és... - nagyot nyelek, de remélem tudja, hogy most nem kéne félbeszakítania, mert akkor nem tudom végigmondani. -... azt hiszem az lenne a legjobb, ha elmennék. Nem akarok... tényleg nem, de te is megmondtad, hogy megbeszéltük. Ez csak ideiglenes, de én nem bírok elviselni még egy csalódást. Nem éri meg azért kigyógyulnom ezekből a szerekből, hogy aztán kitedd a szűröm. - legördül az első könnycsepp, de gyorsan letörlöm és nem hagyok utat többnek. Lehet, hogy hülyeség, amit csinálok, vagy amit mondok, de nem maradt senkim, és ezt szó szerint kell érteni. Nem bírnám elviselni azt, hogy elveszítsek még valakit, vagy megbántson még valaki, akit megkedvelek. Ő úgy döntött, hogy nem akar érezni olyasmit, ami fájhat, én viszont erre képtelen vagyok, nekem minden túlságosan fáj, és ezt nem akarom újra átélni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 04.10.13 15:02

Annyira szeretnék aludni. Magam mögött hagyni ezt a napok, a nőket mindent. Reménykedek benne, hogy majd holnap jobb lesz. Már azon vagyok, hogyha nem sikerült perceken belül elaludni, fogom magam és benézek a kaszinóba. Végül is ott van élet és biztos könnyen találnék valami, ami elvonja a figyelmem. De erre nem kerül sor. Elnyom az álom és egészen addig nyugodtan alszok, amíg fel nem ver a szomszéd szobából a sikítás. Nagy levegőt veszek, de nem nyitom ki a szemem. A figyelmeztetés, miszerint vigyázzon a szilánkokra, az is akaratom ellenére csúszik ki a számon. Végül is, mégsem lenne jó, ha hajnalban azzal kellene tölteni az időt, hogy bekötöttük a lábát.
Kikerülte őket. Az jó. Aprót bólintok, de az sem lepne meg, hogyha nem látná a mozdulatot. Hiába ül itt mellettem az ágyon, csak végső esetben nyitom ki a szemem és nézek rá. Már nincs értelme tettetni, hogy alszok. Végül beszélni kezd. A szavait egy teljes bocsánatkérésnek veszem és részemről le van zárva a téma. Kész vagyok arra, hogy magamhoz húzzam és rá is terítsek a vékony lepedőből, de ez nem történik meg. Hiába ülök vele szemben és nyitom szóra a szám, ő az, aki folytatja. Nem számít, hogy megint álmodott? Nem igazán értem, hogy akkor miért jött át hozzám. Ha nem számít az álom, ha már nem sír, akkor mi szüksége van rám és arra, hogy elnzézem neki az egész napot? Nem értem. Tényleg nem. De aztán magyarázni kezd. Nem tudom, mi döbbent meg jobban a mondandójában, bár ha muszáj lenne döntenem, akkor azt mondanám, hogy az a rész, amikor azt mondja, talán túlságosan megkedvel. Engem nem szoktak csak úgy megkedvelni. Legalábbis nem hagyom. Már most szeretnék közbeszólni és megszakítani az egész mondandóját, mégsem teszem, csak nézek rá. Végül arra a részre válaszolok, amire biztos hangon tudok felelni.
- Igen, azt mondtam, hogyha jobban leszel, mehetsz innen - értek vele egyet, majd egy pillanatra elhallgatok, de a levegőben ott van a kimondatlan "de".
Mégis idő kell, amíg folytatni tudom. Próbálom úgy megfogalmazni, hogy ne hazudjak neki, mégis érződjön, hogy hogyan is gondolom én ezt az egészet. Bár tudnám, hogy magyarázhatnám el neki.
- De azt egy szóval sem mondtam, hogy utána nem látjuk többé egymást. Csak kell neked is egy saját élet és nekem is folytatni kell, amit felépítettem. Attól még itt leszek ha valamelyik éjszaka megijednél a vihartól, ami kint tombol - mosolyodok el, a saját gyenge próbálkozásomra, amivel próbálom oldani a hangulatot - csak nem itt fogsz lakni.
Nézek rá kérdő tekintettel. A mondandómhoz nem tettem hozzá, hogy érti-e. Csak remélhetem, hogy sikerül elmagyaráznom neki, hogy én pontosan mire is gondoltam azzal, amikor pár napja azt mondtam neki, hogy segítek, de aztán mehet.
- Olyan leszel azután, mintha lenne egy húgom is a bátyám mellett - festek egy újabb mosolyt az arcomra, ahogy végül is leegyszerűsítem az előbbi hosszú magyarázatom.
Fogalmam sincs, pontosan mire értette, hogy esetleg túlságosan megkedvelhet, de remélem, hogy nem szerelem szintjén gondolkodik. Nem hiszem, hogy képes lennék rá úgy nézni többé, mint ahogy az első találkozásunkkor. Nem lenne szerencsés, ha ilyesmibe bonyolódnánk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 04.10.13 15:47

Milyen jó is lenne egyszerűen csak kialudni magam és lezárni a tegnapot! De sajnos a dolgok soha nem mennek úgy egyszerűen, ahogy szeretnénk. A rémálom ébreszt fel hajnalban és tudom, hogy nem fogok tudni csak úgy visszaaludni utána, főleg az éjszaka történtek után. Azt hiszem jobb lenne, ha igenis megbeszélnénk, vagy legalábbis valamit kezdenénk a helyzettel. Úgyhogy végül halk léptekkel veszem az irányt Danny szobája felé, és persze figyelek az üvegre is. Annyira már felébredtem, hogy emlékezzek rá, mit sikerült csinálnom órákkal ezelőtt a sörösüveggel. Azért értékelem, hogy figyelmeztet, hogy ne lépjek bele semmibe. Leülök az ágy szélére és beszélni kezdek. Megpróbálom megmagyarázni neki valahogy azt, hogy miért is voltam olyan, amilyen. Hogy legalább nagyjából megértse az okokat. Szerencsére végül nem szakít félbe, és hát nem a legjobb az első mondata, ami elhangzik. Csak sóhajtok egyet és már majdnem bennem van a mozdulat, hogy felállok és kimegyek, de mintha lenne még a mondat végén egy kis levegő vétel, egy cseppnyi szünet, hogy talán folytatni fogja.
- Értem, persze. - nyögöm kicsit tompán. Persze világos, hogy felépítsem a saját életemet. De végülis akkor annak ő nem lesz a része igaz? Csak néha időnként, ha épp ideje van rá. És hogy fogok felépíteni egy saját életet? Sejtelmem sincs róla, hiszen még a sulit se fejeztem be. Üldöz egy szörnyeteg, aki elől nem tudom, hogy hogyan lehetne elbújni, és közben össze-vissza vagyok szabdalva. Hogyan építhetnék fel ebből egy életet, vagy egyáltalán hogyan találhatnék bárkit, aki megért, mellettem lesz... akinek képes leszek mindazt elmondani, ami történt velem.
- Mintha lenne egy húgod... - ismétlem el a szavait. Mit mondhatnék erre? Nem tudok semmit sem, túlságosan szorongatja a torkomat az a fránya gombóc és utálom, hogy folyton mindent sírással vezetek le. Nem akarok sírni, inkább csak feljebb mászom az ágyon és befészkelem magam a lepedő alá, majd ha ő is elfekszik, akkor szépen hozzábújok és kész. És hogy pontosan mit is értek az alatt, hogy túlságosan megkedvelném? Hát ezért nem is akartam ezt nyíltabban kimondani. Én az a típus vagyok, aki nagyon könnyen megszereti azt, aki rendes vele, és őszintén szólva fogalmam sincs, hogyan tudnék normális életet élni csak úgy, akkor se ha tiszta leszek. Minden olyan nagyon zavaros és megoldhatatlannak tűnik. El sem tudom képzelni, hogy ebből az egészből van kiút, és csak akkor pár percre tudom ezt kiverni a fejemből, ha beszélgetünk, vagy ha megnevettet. Nem hiába szokták mondani, hosszú távon férfi és nő között nem létezik a barátság, valaki idővel úgyis többet akar.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 04.10.13 16:10

Először tényleg azt hiszem, hogy az álmai miatt jelenik meg a szobámban az ágyam szélén, de hamar kiderül, hogy nem. Pedig az a pár szó, amivel indított nekem bőven elég ahhoz, hogy elfelejtsek mindent, ami ma történt és magamhoz húzzam. De nagyon úgy tűnik, hogy nem ezért jött. Hallgatom a szavait és próbálok nem pánikolni, amikor az érzelmekhez érünk. Még ha nyíltan nem is mond semmit és nem magyaráz túl részletesen, meglep a szavakkal. Ez az a rész, ahol egy-egy állandó nőt ki szoktam dobni a fenébe. Akkor is ha hisztizik és felveri a fél környéket. Az ajtó csukva marad előttük. De most nem teszek semmit. Próbálom figyelmen kívül hagyni ezt az apró részletet és arra reagálok csak, ami könnyen megy. Elmagyarázom neki, hogy nem úgy értettem, hogy ha jobban lesz, meg sem ismerem majd az utcán, ha szembejön. A csendben mégis el kell gondolkoznom rajta, hogy tényleg megértette-e, amit mondtam. Nem úgy tűnik a hangjából ítélve, hogy akkor most minden rendben van és megnyugodott.
Majdnem megkérdezem tőle, hogy mi baja van azzal a gondolattal, hogy a védelmező bátyja legyek, de végül nem teszem meg. Talán mégsem akarom tudni a választ, mert az csak még tovább fokozná az késztetést, hogy itt és most fejezzek be mindent vele. A segítésget, a mosolyokat. Mindent szüntessek meg, amíg nem lesz túl kockáztatos. De a csendet nem töröm meg, csak pár pillanat gondolkodás után lefekszek mellé és hagyom, hogy hozzám bújjon. A karom már megszokásból öleli át.
- Holnap este a kaszinóban leszek - jelentem ki majdnem suttogva.
Nincs értelme hangosan beszélnem. Hiszen itt fekszik közvetlenül mellettem. Most örülök csak igazán, hogy legalább egy bokszert magamra kaptam valamikor félálomban. Ha nem tettem volna, most lennék kénytelen kimászni az ágyból.
- Hívd fel újra azt a fiút, aki ma itt volt. Nem akarom, hogy egyedül legyél - fejezem be végül a gondolatot, miközben végig rajta tartom a szemem. - Ha tényleg olyan kedves... - fekve vonok vállat.
Több biztatást most nem várhat tőle. Túlzottan lefoglalja a gondolataimat ez a "túlságosan kedvelni" szöveg. Nem tudom kiverni a fejemből, hiába akarom. Nem akarok kapcsolatot. Nem akarok magam mellett hosszútávon senkit. Nem és nem.
- Rám nem éri meg várni - motyogom szinte érthetetlenül, amikor végül elfogadom a tényt, hogy azokat a bizonyos szavakat máshogy nem lehet érteni, csak így.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 04.10.13 17:45

Persze részben az álom is közre játszik talán, hiszen nem tudnék egyedül visszaaludni, de tisztázni is szeretném az egészet, mert nem jó, ha csak szőnyeg alá söpörjük és úgy teszünk, mintha mi sem történt volna. Megpróbálom neki elmagyarázni, hogy mit is akarok, hogy mi a bajom pontosan, miért akadtam úgy ki tegnap, de nem hiszem, hogy igazán érti, vagy talán igen, de nem akarja úgy érteni, ahogy én mondom. Nem baj, nagyjából erre számítottam. Eléggé érezhetően kimért a válaszom, de nem tehetek róla, nem tudok igazán jó képet vágni ehhez, mert lehet hogy ez így neki elég, de az én helyzetem egész más, mint az övé és én is egész más vagyok. Így aztán inkább csak bebújok a lepedő alá, és ha ő is, akkor hozzá bújok. Nem is akarok erre több szót fecsérelni, mi értelme lenne? A következő szavai határozottan meglepnek, de ezek is mutatják, hogy mennyire nem érti az egészet. Ez ennél sokkal-sokkal bonyolultabb.
- Az a kedves fiú azonnal lelépett, amikor ki voltam akadva... szinte menekült. Szerinted mit csinálna, ha sikítva ébrednék fel az éjszaka közepén? Vagy ha meglátná, hogy nézek ki? Azért ittam tegnap annyit, mert akkor legalább nem vagyok igazán tudatában mindennek. Vagy nyissak neki azzal, hogy elmesélem, hogy megölték a családomat, és üldöz valami vadállat...? - megrázom a fejem. Ezt ő se gondolhatja igazán komolyan. Fogalmam sincs, hogy ezt hogyan gondolja, hogy lehetne kivitelezni, megoldani, vagy bármi. Én magam se tudom, hogy lehetne rendes kapcsolatom bárkivel is, ha egyszer az életem egy baromi nagy káosz.
- De attól még nyugodtan menj a kaszinóba, majd nézek tv-t.- rántom meg a vállam így fekvő helyzetben. Végülis mindegy, minden mindegy. Aztán alig hallom meg a következő szavakat, mert szinte csak suttogja. Nem nézek fel rá, ugyanúgy a vállánál marad a fejem és kész. Tudom, hogy gondolja ezt, és mostmár az is biztos, hogy érti, amit mondtam, mégha eddig próbált is úgy tenni, mintha nem így lenne.
- Mert örök életedben így akarsz élni... egyedül? - mondom szintén szinte alig hallható suttogással, de ez inkább csak valamiféle költői kérdés, nem vagyok benne biztos, hogy választ várok rá. Csak halkan sóhajtok egyet, és újra csendesen megszólalok. - Túl bonyolult az életem, és félek, hogy ezt senki se fogadná el. Még az se volt rá képes, akiről azt hittem, hogy szeret. - teszem aztán hozzá még. Ott volt Scott, aki szeretett, és mégis ellökött magától, amikor annyi rossz történt velem. Valami ismeretlen, hogy tudná ezt jól kezelni? Nincs normális életem, és nincs arra erőm, hogy hosszan ismerkedjek valakivel, hogy aztán, amikor a lényeghez eljutunk egyszerűen csak lelépjen, mert sok neki mindaz, ami velem kapcsolatos.
- Úgy kéne élnem, mint neked? Akkor nem érne fájdalom? - nem tudom, hogy menne-e. Kizárni mindent és mindenkit az életemből. De ezzel őt is ki kellene zárnom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 04.10.13 18:55

Itt lenne az idő, hogy én is kinyögjek valami bocsánatkérésfélét? Vagy legalább egy sajnálomot? Nem tudom. Ilyesmit én nem szoktam csinálni. Pedig eléggé úgy tűnik, hogy nem jönne rosszul ha kimondanám, főleg akkor,  amikor is úgy tűnik, hogy a pasija miattam lépett le, hiszen én idegesített fel Josiet. Mégis szótlan maradok. A fenébe is, csak hülyét csinálnék magamból, ha megszólalnék és ilyesmit próbálnék a tudtára hozni. Jobb, ha elfelejtjük és kész. Majd kárpótolom máshogy. Fuvarral meg reggelikkel.
- Nem tudom, mit csinálna, de te sem tudhatod - nézek csak úgy magam elé a semmibe, majd valamivel később folytatom. - De sokat nem veszíthetsz. Nem kell neki elárulni mindent, de ne is rejtegesd. Úgy értem... csak vágj bele és kockáztass - beszélek és mondanom sem kell, ilyesmit az én számból nem sűrűn hallani.
Még nekem is furcsa, ha belegondolok, hogy én mondtam mindezt. Kockáztasson? Pont én javasolom ezt neki? Én, aki mindenkit elüldöz, aki akár egy kis érzelmet is mutat. Végül jobbnak látom, ha hozzáteszek még pár dolgot.
- Vagy csináld, amit jónak látsz - mondom inkább és talán most először én sem tudom, hogy mit kellene tennie.
Ha jobban belegondolok, attól, hogy én nem kockáztatok, neki még kellene. Hiszen nem akar olyan lenni, mint én. Akkor viszont nem azt kell tennie, amit nekem. Áh, majd ő eldönti, hogy mi lesz.
- Mindenképp be kell mennem holnap. Csak jó lenne tudni, hogy addig megleszel - vallom be és még most sem vagyok benne biztos, hogy azt az utolsó mondatot muszáj volt hozzátenni.
De ugye most már késő ezen rágódni. Kimondtam én kész. Tényleg szeretném biztonságban tudni annak ellenére, hogy elpazarolt egy üveg sört. Furcsa, de ez bánt csak igazán a mai nap folyamán történtek közül. A sör. De sebaj. Ezzel viszont be kellene fejeznem és magamban gyászolnom az elveszett üveg sört, aztán pedig kihasználni a maradék pár órát reggelig. De nem. Én szóra nyitom a szám és elsuttogok egy rövid mondatot. Jó tanácsnak szánom. Azt hiszem. Mégis kissé megfeszül a testem mellette, amíg arra várok, hogy megtudjam, értette-e egyáltalán, amit mondtam. Valahogy nem bánnám, ha nem, hiszen ha jól sejtem ha hallotta, nem fogja szó nélkül hagyni. A válaszára, pontosabban a kérdésre, amit ezzel kapcsolatban feltesz, nagyot nyelek. Fogadok, hogy ő is hallja a beálló csendben. Az ő szájából az egész drámaibbnak hangzik, mint ahogy én gondolok a jövőre. Már amikor gondolok rá. Nem tudom, mit akarok, de az biztos, hogy egyelőre maradok a bevált módszeremnél.
- Hidd el, próbáltam mással együtt lenni és szeretni. Kockáztattam. Nem jött be - zárom le ennyivel és egyelőre nem is várjon tőlem részleteket.
Elég, ha annyit tud, hogy mellettem nem lehet megmaradni. Akkor sem, ha Winterrel nem csak én vagyok az ok, amiért vége lett és ott bántjuk a másikat, ahol tudjuk.
- Túl bonyolult... vagy már csak te bonyolítod túl? - kérdezek vissza már nem fogva suttogásra.
Ha róla van szó, akkor tudok egész magabiztos lenni. Ha rólam, akkor igyekszek csak a lényegre szorítkozni és minél hamarabb ejteni a témát. Mindig.
- Azt mondtad, nem akarsz olyan lenni, mint én. Akkor pedig azt tedd, amit én soha nem lennék képes fordított esetben. Hívd fel holnap azt a fiút és érezd magad jól vele - térek vissza majdhogynem az eredeti témához.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 04.10.13 19:52

Nem hiszem, hogy Mark miatta lépett volna le, bármikor máskor is lehetek ideges nem? Az már önmagában is sokat jelent, ha ilyen könnyedén elmenekült. Nem hiszem, hogy így lenne értelme felhívni, vagy bármit is megpróbálni vele, akkor is ha egész jól elbeszélgettünk. De ő a vidám és gondtalan Josie-val beszélgetett el, nem pedig velem, akinek annyi gond nyomja a vállát, hogy az néha már elviselhetetlenné válik. Ezért is tűnik ez az ötlet olyan irreálisnak, hogy mégis hívjam fel. Meglepetten pillantok rá, amikor kiejti a száján a kockáztass szócskát.
- Félek... félek kockáztatni. - mondom halkan. Tényleg így van, rettegek attól, hogy rosszul sül el bármi is, és erre túl nagy az esély. Meg egyébként is, mi van, ha megkedvelem, aztán pedig Tim beleszól a dolgokba? Vagy egyszerűen csak nem tudja feldolgozni azokat a dolgokat, amik velem vannak? Mert oké, hogy ne mondjak el mindent, de ezt nehéz csak kis adagokban tálalni. Aztán persze kijavítja magát, hogy tegyem, amit jónak látok. Persze, így könnyebb.
- Jól van... megpróbálom, talán. - adom be végül a derekam. Igaza lehet, kár lenne várni ugye? Mert ő úgysem akar változtatni, és maximum újra pofára esek és kész. Majd meglátjuk, hogy meddig tudok még felállni az újabb pofonokból. Mindenesetre azt hiszem tényleg megpróbálom majd, nem akarok egyedül lenni, maximum megint pár koktéllal nyitok és akkor úgy egyszerűen könnyebb lesz. Végülis az alkohol nem olyan nagy bűn, mint a drog igaz? Valami pedig kell, hogy egy kicsit oldódjak és jobban el tudjam viselni a dolgokat. Aztán elhangzik a szájából az a halk mondat, amit tényleg nem tudok figyelmen kívül hagyni, és a válasza... határozottan meglep.
- Szóval egyszer nem sikerült és akkor már soha nem is sikerülhet, de én kockáztassak? Ez így elég hülyén hangzik... - húzom el a szám. Megértem, hogy pocsék dolog, ha valaki átverte a palánkon, de lényegében nekem is ugyanezt javasolja most, és akkor én vajon miért merjem csak úgy bevállalni? Persze úgysem fog erre értelmes választ adni tudom jól. Így a következő kérdés sem lep meg már igazán.
- Én bonyolítom túl? Ezt te sem gondolhatod komolyan. Tudsz szinte mindent, és mégis ezt kérdezed? - tényleg nem vágom. Tisztában van vele, hogy mik történtek velem, és azért a legtöbben szerintem olyan lányt keresnek, aki körül nincs ennyi kavarás. Körülöttem pedig finoman szólva is állati sok van. Kezdjük csak önmagában azzal a ténnyel, hogy egy olyan pasinál lakom, aki jó eséllyel az itt dolgozók ismeretei szerint is nagy nőfaló, és akkor az összes többi, ennél sokkal durvábbról már nem is beszéltem. Az utolsó mondatára már csak sóhajtok egyet.
- Jó, ha ennyire ezt akarod, felhívom. - egyezem bele végül, bár továbbra sem fűzök ehhez az egészhez túl sok reményt. Egyébként is vér ciki az, hogy én keressem meg őt, amikor lényegében ő volt bunkó azzal, hogy lelépett. Így aztán végképp csak lovat adok alá, hogy nekem mennyire szükségem van valakire. Egyszerűen nem hiszem, hogy ebből bármi jó kisülhet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 04.10.13 20:41

Csak össze-vissza beszélek. Semmi összefüggés, semmi logika nincs a mondataim között. Azt mondom ki, ami csak eszembe jut. Fél kockáztatni. Pont, mint én. Talán egy szomorú mosoly jelenik meg az arcomon, de remélhetőleg ő nem veszi észre. Ezek után mégis szinte rákényszerítem, hogy beszéljen a fiúval és találkozzon vele. Hogy miért csinálom? Nem tudom. Nem tudom, mit miért csinálok. Azzal viszont tisztában vagyok, hogy magamról nem akarok többet beszélni, mint amennyit muszáj. Már az is nagy hibának számított, hogy azt az egy mondatot suttogva kimondtam. Hát még az, hogy válaszoltam a felmerülő kérdésre.
- Igen, te kockáztass. Neked kell valaki, aki melletted van. Nekem nem. Te akarsz érezni, szeretni. Én nem. Muszáj kockáztatnod, ha mindezt akarod - magyarázom, de valahogy üresen csengenek a szavaim.
Ezért is nem mondok többet. Tényleg baromság, hogy én javasolok neki ilyesmit, de mi mást tehetnék? Maradjak csendben és egy szót se szóljak? Bár ezt a lehetőséget választanám és nem hordanék még nagyobb hülyeségeket össze, mint eddig is tettem!
- Jó, tudom. Igazad van - ismerem el szinte azonnal, amint visszakérdez.
Nem benne van a hiba. Nem ő bonyolítja túl. Az egész helyzete úgy elcseszett, ahogy van. Ezek után már csak egy mondatot mondok neki, majd végleg elhallgatok. Jobb így. Már az sem számít, hogy felhozza a fiút végül vagy sem. Ezentúl nem fogom erőltetni. Marad egyedül, amíg én a kaszinóban vagyok, jön velem vagy mással tölti az időt, nem fogok beleszólni. Úgyhogy itt az ideje, hogy aludjunk. Szép elképzelés. Még addig sem jutok el, hogy lecsukjam a szemem. Csak nézek magam elé, vagy épp rá, de nem alszok. Van még pár óra reggelik, amit igazán érdekes lesz így eltölteni. Aztán, hogy holnap mi lesz? Már végképp nem tudom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 04.10.13 21:10

Még mindig nem vagyok biztos abban, hogy az a jó döntés, ha itt maradok. Akkor sem, ha találkozom azzal a sráccal, sőt még akkor sem, ha esetleg megkedvelem, vagy bármi értelmes lesz. Valahogy furcsa, de Danny talán pont azért, mert ennyire kifacsarodott, mégis csak tud rendes lenni, és ez igenis szerethető benne. Ez az értelmes oldala, ami időnként felszínre tör, aztán jó mélyen elnyomja újra. A válasza persze jogos, én mondtam, hogy kell nekem valaki, ő pedig azt, hogy neki ilyesmire nincs szüksége. Csak egy újabb sóhaj csúszik ki a számon, az elmúlt rövid idő alatt már nem is tudom hányadik. Ezt így annyira pocsék hallani és olyan nagyon szomorú.
- Persze, neked nem kell senki, aki... - összeszorítom a szám és végül nem fejezem be a mondatot. Nem hiszem el, hogy tényleg így gondolja. Mármint a logika persze ezt mondatja vele, egyszerűbb, ha nem fáj, ha nem hagyatkozik senkire, ha nem enged magához senkit sem. Csak akárhogy is nézzük ez így olyan nagy rémesen üres élet, hogy nem is tudom, hogyan lehet egyáltalán elviselni. És mégis mit csinál majd tíz, vagy húsz év múlva? Hatvan évesen már elég ciki nőket felszedni bárokban. Azt viszont tényleg csak cáfolni tudom, hogy én bonyolítanám túl a dolgokat. Egyáltalán nem erről van szó, az életem iszonyatosan káoszos, ez egyszerűen tény. Ebbe belevonni bármilyen normális embert szinte tökéletesen képtelenségnek tűnik. Végül csak beismeri, hogy igazam van. Általában az ember jól érzi magát ilyen esetben, de engem csak abban erősít meg, hogy az életem egy nagy sz*r. Aztán marad a csend, ami ránk száll, de túl sok minden kavarog a fejemben, hogy aludni tudjak. Annak ellenére is, hogy pár óra adódott előzőleg is, azóta pedig itt beszélgetünk. Pedig szükségem lenne alvásra, mert hosszú lesz a holnap is napi is, és ahhoz hogy a szervezetem bírja a megpróbáltatásokat, erőt kell adnom neki hozzá. Végül csak lecsukódik a szemem, a zavaros gondolatok ellenére is győz a fáradtság. Újra csak annak az egyszerű ténynek köszönhetem ezt, hogy az ütemes szívdobogás eljut a fülemig. Ez valahogy mindig eléggé lenyugtat ahhoz, hogy akkor is elálmosodjam, ha előtte rémálmom volt. Azt hiszem talán azért is van, mert annyira keveset voltam életemben egyedül. Persze nem lógtunk folyton egymáson Giselle-el, de elég sokat. Annak ellenére is közös szobánk volt, hogy ha feltétlenül szerettük volna, akkor lehetett volna külön is. A házban volt elég hely erre a célra, de valahogy sosem volt rá igényünk. Sokkal megnyugtatóbb volt minden éjszaka hallani a jól megszokott szuszogást neki és nekem is.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 05.10.13 13:05

Teljesen máshogy hangzik az ő szájából a tény, hogy egyedül akarok lenni és senkit nem akarok magam mellé. Ennek ellenére továbbra is csak ezt a jól begyakorolt mondatot ismételgetem. Nem fogok változtatni, mert így jó. Nem azért, mert bebeszélem magamnak. Éveken át elégedett volna az életemmel így és ez most is így van - annak ellenére, hogy egy pillanatra néha elbizonytalanítanak a szavai.
- Nem, nekem nem kell senki - mondom határozottan és eszemben sincs rákérdezni, hogy mi lett volna a mondat befejezése.
Elég egyértelmű, hogy szeretném ejteni a témát és inkább rá figyelni, az ő dolgaira. Nem viselem túl jól, ha hosszútávon rólam van szó. Nekem minden úgy jó, ahogy van, nincs mit és nincs miért változtatni. Vajon eljutunk valamikor arra a pontra, hogy egy szó sem fog rólam esni, mert elfogadja, hogy így akarom és kész?
Végül is a mostani megoldás sem olyan rossz. Mind a ketten hallgatunk. Részemről nem sok esélyt látok arra, hogy visszaaludjak. Őt viszont szerencsére elnyomja az álom. Egy ideig nézem, ahogy nyugodtan veszi a levegőt és azon jár az eszem, hogy vajon meg tudnám-e szeretni? Vajon képes lennék kockáztatni azért, mert jobban érezze magát? Aztán befurakodik a fejembe a gondolat, hogy már ilyesmiről fantáziálni is baromság. Hatalmas baromság. Nem fogok változtatni senki kedvéért. Sem most, sem máskor. És hogy ebben biztos legyek, amint igazán világosodni kezd kint, ki is mászok az ágyból. Nem tervezem megvárni, amíg felébred. Egyszerűen itt hagyok neki egy szemet a tablettából és mehetek a dolgomra, nem igaz? Nincs szüksége most már felügyeletre. Végül a zuhany és az öltözködés után megtorpanok az ajtóban és onnan nézek vissza rá. Miért nem bírom rászánni magam, hogy csak így, szó nélkül eltűnjek és csak este jöjjek? Végül úgy döntök, megvárom a reggelit ezzel együtt azt is, hogy ő felébredjen.
Megvárom. Kint a konyhában, egy reggeli üveg sör kíséretében. Szükségem van rá. Mióta tegnap megemlítette ezt az egész megkedvelés dolgot, máson sem jár az eszem. Nem akarom. Nem akarok kockáztatni. Ha nagyon nem fogok bírni magammal, kénytelen leszek minél hamarabb másik helyet keresni neki, ami kicsit messzebb van, mint a vendégszoba.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 05.10.13 13:40

Nem megyek bele jobban a dologba, azért is harapom el a mondatot, mert nem akarok vitát belőle, vagy még kényelmetlenebb helyzetet neki. Inkább elhallgatok és már nem mondok semmit a szavaira. Nem kell neki senki... ha nem kéne neki senki, akkor nem bújna ágyba vadidegen nőkkel újra és újra, legalábbis én így gondolom. Akármennyire is sok gondolat kavarog a fejemben, mégis lassan lecsukódom a szemem. Kimerültem azt hiszem, túl hosszú volt a nap és a szervezetemben dolgozik a szerek utáni vágy, az enyhe depresszió, így aztán végül csak elalszom. Hamarosan már arrébb fészkelem magam és a saját oldalamon szuszogok. Szerencsére a második álom időszak elkerül, és csak akkor nyitom ki egész résnyire a szemem, amikor meghallom, hogy a fürdőszobában csobog a víz. Már egészen világos van odakint. De végül nem moccanok meg, nem kelek fel és amikor nyílik az ajtó újra lecsukom a szemem. Valahogy sejtem, hogy egyszerűen csak el akar menni dolgozni és kész, a tegnapiak után így neki egyszerűbb. Akkor megadom neki a lehetőséget, és úgy teszek, mint aki alszik, hogy nyugodtan elmehessen. Mégsem hallom, hogy kattanna a zár, csukódna az ajtó, ami meglep. Végül a léptei, ha nagyjából jól sejtem a konyha felé halnak el, majd a hűtő nyitódása és csukódása végképp erre vezet rá. Nem ment el mégsem? Miért? Talán... talán meggondolta magát, és csak közölni akarja, hogy menjek el, vagy hagyjam békén a hülyeségeimmel? Összeszorítom a szám, aztán végül csak megmoccanok és felülök, majd kimászva a takaró alól indulok el utána, miután magamhoz vettem a tablettát. Bizonytalanul állok meg az ajtóban, egyszerűen csak az ajtófélfának dőlve.
- Nem mentél el... - igen, ez egy tény, vajon mi értelme volt ezt közölni. Talán ott lappang benne a kérdés is, a miért, csak épp nem merem így nyíltan feltenni. Nem, a tegnapi után nem merem. Végül bekapom a bogyót, és a csapnál engedek magamnak egy kis vizet, hogy könnyebb legyen lenyelni. Nem sok mindenre jó ez az izé, igazából csak arra, hogy ne jöjjenek elő erősebben az elvonási tünetek, de lelkileg nem segít. A drognak az is a lényege, hogy kitisztítsa a fejed, mint az alkohol nagyobb mennyiségben. Elfeledteti a gondokat, jó kedved lesz tőle. Ettől viszont ilyen téren semmi sem változik, csak marad a pocsék hangulat. Bizonytalanul pillantok rá, miután megfordulva a pultnak dőltem.
- Nem muszáj megvárnod velem a reggelit, tényleg nem. Ha menni szeretnél nyugodtan, nem baj. - teszem még hozzá lassan. Nem akarom, hogy azért maradjon itt, mert pocsék a kedvem, azzal csak azt erősítené meg bennem, hogy rendes. Képtelen vagyok rá, hogy ne kedveljem, ha egyszer rendes, pedig én próbálom, tényleg próbálom. Tegnap igazán nagyon utálni akartam, amikor szemét volt, annyira akartam!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night 05.10.13 15:09

Egész csendesen sikerül mindent elintézni és indulásra készen állok az ajtóban. De nem megyek sehova. Nem bírom rászánni magam. Pedig jobb lenne, ha nem lennék itthon. Biztos, könnyebben tudnék gondolkozni az irodámban. Mégis maradok és a konyhában kötök ki egy sörrel a kezemben. Pont úgy, ahogy cigiből, ebből is egyre több és több fogy. Foglalkozhatnék ezzel, ha nem kötné le állandó jelleggel más a gondolataimat. Úgy tűnik, hogy most már napokig nem szabadulok majd ettől az egész elhangzott beszélgetéstől, de aztán a léptek mégis visszahúznak a valóságba. Felé kapom a pillantásom, de nem szólok. Arra meg pláne nem felelek, amikor levonja a nagy következtetést, miszerint nem mentem el.
- Hol marad a jó reggelt? - kérdezek vissza mosolyogva és azért sem foglalkozok azzal az apró mondattal.
Így, hogy itt van, már összeszedem magam és próbálok pont úgy viselkedni, ahogy más reggeleken. De úgy tűnik, ő mégsem hagyja ennyiben. Azt viszont értékelem, hogy nem teszi fel a nagy kérdést; miért? Arra még magam sem tudom a választ.
- Nem sürgős mennem. Majd délután valamikor benézek - mondom kissé lassan beszélve, miközben helyette az üvegen lévő papírt vizsgálom.
Régen mindig lekapartam róla. Mostanra sikerül levetkőzni ezt a szokást. Szerencsére. Most mégis nagy a kísértés, hogy azzal vonjam el a figyelmem. De visszafogom magam és inkább felemelem a fejem.
- Te nem kérsz egy üveggel? Esetleg cigit? - intek a pulton heverő egyelőre bontatlan dobozra. - Soha nem kérdeztem... - tudatosul bennem.
Mindig én ittam vagy vettem magamhoz egy szálat. Mindig kéznél volt valamelyik ha kellett, de tőle soha nem kérdeztem meg, hogy szeretne-e egyet. Hát most pótolom, miközben fürkésző tekintettel nézek rá. Fogalmam sincs, mit próbálok megállapítani, egyszerűen csak nem bírom és talán nem is akarom levenni róla a szemem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Josie ♣ Danny - Long day, longer night

Vissza az elejére Go down

Josie ♣ Danny - Long day, longer night

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» [Speciális játékos küldetés] Five Night at Fred's
» REIGN FRPG
» Lány + Fiú + Sivatag = ???
» Reflections - night club [21+]
» Whispers of the Night

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Danny luxus lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához