welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Scales and Arpeggios...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 03.07.14 9:20

Nászút, ami mindenki számára egyet jelent az, élvezetes nappalokkal és hosszú szenvedélyes éjszakákkal. Szerencsére én ezt eddig, nászút nélkül is ezt érezhettem, de abban is biztos vagyok, hogy Desmond tenni fog arról, hogy nagyon emlékezetesek legyenek a mézesheteink. Szeretném, hogy meglepetés legyen az, hogy az esküvő után hová utazunk, ezért ezt a döntést rá hagyom, mert számomra lényegtelen, hogy hová megyünk, bárhol lehetünk csak együtt legyünk, csak ennyi számít, semmi más.
- A lehető legszexibb darabokat fogom a bőröndbe csomagolni a kedvedért, habár szerintem az időnk többségét meztelenül fogjuk eltölteni, legalábbis nagyon ebben reménykedem. - Arra számítok, hogy az első pár napot az ágyban töltjük egymás karjai között, kiélvezve hogy végre csak mi ketten vagyunk, na meg persze mást is élveznénk közben. Egyre inkább türelemtelenebb leszek, ahogy közeleg az a bizonyos nagy nap. Már nagyon szeretném, hogy a családnevem hivatalosan is Hemingway helyett Drescher legyen, de nem az ezzel járó "előnyök" végett, hanem engem a feleség pozíció sokkal jobban izgat. Eddig rengeteg nőcskéje volt, de egyiknek sem kérte meg a kezét, ez pedig büszkeséggel tölt el, hogy annyi nő után mégis úgy döntött, hogy én vagyok az a személy, aki mellett lenni szeretne, akit a feleségének, majd a születendő gyermekei anyjának akar tudni.
- Szerencséd van, előttünk az egész élet, hogy szerethess, én pedig ezt viszonozni tudjam. - Mintha mindig is együtt lettünk volna, de valójában rá kell ébrednünk arra, hogy a hivatalos közös jövőnk még csak ezután veszi kezdetét.
Nem akartam könnyen adni magam, most nem másztam az ölébe, sokkal inkább arra vágytam, hogy Desmond legyen az, aki kiköveteli magának, ami őt illeti. Nem is csalódtam benne, mintha pontosan tudta volna azt, hogy mit is akartam ezzel elérni. Már tudja, mire van szükségem, hogy mikor mire vágyok, ahogy azt is, hogy leginkább csak is rá van szükségem arra, hogy szeressen és, hogy éreztesse is velem. Egy öleléssel, egy puszival, vagy akár egy együtt töltött szenvedélyes éjszakával. Testünk egy ritmusra jár, sőt meg merném kockáztatni, hogy még a szívünk is ugyan akkor dobban mikor együtt vagyunk. Lábaimat dereka köré fontam, karjaimmal a lehető legközelebb húztam magamhoz, hogy hosszan ölelni tudjam. Aztán álla alá nyúltam, hogy mindvégig a szemembe tudjon nézni, hogy lássa mennyire boldoggá tesz, egészen addig míg úgy fel nem sikítottam az átélt gyönyörtől, hogy kész csoda, hogy az ablak nem repedt meg a magas hangoktól.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 15.07.14 19:08

Talán egy-két órája, hogy képesek voltunk olyan módon elszakadni egymástól, hogy az alvás mellett döntöttünk, mivel valamikor azt is kell, más különben egész álló nap használhatatlan leszek, amikor pedig hazaérek az irodából kimerülten ásnék ágynak... Szóval, annyira tudtunk elszakadni egymástól, hogy Cassandra szokásához hozzám bújt, amennyire csak tudta a mellkasomba fúrta magát, de legalább Ő most is édesen alszik. Nálam viszont egyre inkább kezd szakadni az a bizonyos cérna. Sőt, szerintem berlioz rövid perceken belül kifogja vívni magának a haragomat, de akkor ma éjszaka még repülni is tudni fog a cica, mert megfogom tanítani. Berlioznak a nappaliban van a helye, de akkor mégis mi a francért hisztizik a hálószobánk előtt?
- Cassandra, Cassandra... Fogalmam sincs mi baja a kis átoknak, de  még öt percig folytatja ezt és az udvaron fog éjszakázni. - Most nagyon mérges vagyok a kis dögre, hogy az éjszaka kellős közepén műveli ezt velünk. Gondolom a cica nem tuja, hogy nekem egy-két óra múlva így is úgy is kelnem kellene, de attól még neki beváltom az ígéretemet, amit a repülési órákkal kapcsolatban tettem, csakhogy neki pillanatok alatt is menni fog, ha rásegítek.
- Hajnali kettő van... Ezt nem hiszem el. - Rövidebben mindjárt öt, de még alig aludtam vagyis aludtunk. De ez a dög egész nap aludhat, egy macskának mi dolga lenne. miért pont hajnali kettőkor nem tud? De ha a nagyon közeli jövőben, az elkövetkező tíz percben sem fog összejönni, akkor nagyon nem leszünk jóban a következő napokban sem. Végső esetben pedig kerítek egy kandúrt, utána pedig ások, de addig össze lesznek zárva, amíg az egyik macska bírja szusszal. De ha ez sem jön be, akkor nekem kell kezelésbe vennem a kisasszonyt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 17.07.14 19:47

Nem is olyan régen még csak egy vágyálom volt minden, ami mostanra már a színtiszta valóság. Viszont még mindig emlékszem mennyire nehezemre esett elaludni úgy éjszakánként, hogy nem volt mellettem, arról nem is beszélve mennyire rosszul indult a nap, hogy nem Desmond volt az első, akit felkeléskor megpillantattam. Akkor még csak egymás titkai voltunk, most pedig már a házasságunkra készülünk, most már nincsenek titkaink, csak mi vagyunk egymásnak. Elmondhatatlan érzés hozzá bújni egy átszerelmeskedett éjszaka után, érezni az illatát, hallgatni a szívverését, egészen addig míg álmomba nem szenderülök. Esküszöm az ilyen pillanatokért érdemes élni. Ha tehetném kisajátítanám magamnak, hogy a nap huszonnégy órájában, abban az ezernégyszáznegyven percben csak is velem legyen. Tudom már megint túl önző vagyok, de belőle sosem elég, nem tudnánk annyi időt együtt tölteni, ami után képes lennék rá unni. Rá sosem.
- Most miért kellett felkelteni? - Álmosan mindig hisztis vagyok ezt már megtapasztalhatta a saját bőrén, de ennek ellenére mégis úgy döntött, hogy ha már Berlioz nem hagyja aludni, akkor majd engem nem fog hagyni.
- A macskák nyávogni szoktak, Berlioz pedig macska, és ááh... - Egyre hangosabban nyávog, ezért még ha akarnék sem tudnék vissza aludni, de azt sem szeretném megvárni, hogy Desmond páros lábbal rúgja ki az én kis cicámat az udvarra, csak mert egy kicsikét rosszul viselkedik. Akármennyire is nehezemre esett, de felkeltem az ágyról, hogy elinduljak az ajtó felé, persze előtte gyorsan magamra kaptam a köntösömet.
- Biztos csak magányos. - Ahogy résznyire nyitottam az ajtót a cica máris befutott a hálószobába, de gyorsan megfogtam hogy karjaimba vegyem.
- Már nem is nyávog, de van egy olyan gyanúm, hogy ha kiviszem a nappaliba újra elkezdi, szóval mi legyen? - Aludhatna a cica akár az én térfelemen az ágyban, hiszen java részt mindig Desmond felén kötök ki valami megmagyarázhatatlan oknál fogva, de félő, hogy ez a verzió nem tetszene az én drága vőlegényemnek.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 18.07.14 17:35

- Remek... Ennek örömére a első dolgom lesz ivartalaníttatni. Aztán pedig annyi döggel hentereghet, amennyivel csak akar, de odakint. - De ha nem hallgat el, akkor is előbb megfog történni, mert kifogom venni Cassandra kezéből és könyörtelen módon kifogom tenni az udvarra és később sem fogok kimenni érte, sőt Cassandrának sem fogom megengedni, hogy reggelig, legalábbis amíg fel nem kelek behozza az udvarról. Az a probléma, hogy túlságosan elvan kényeztetve ez a macska. Talán ha nem ugrana aggódva egyből minden kis hisztérikus nyávogásra most nem a hálószobánk előtt hisztizne, hanem megtanulta volna, hogy neki a földszinten van a helye, a nappaliban pedig a kosara, amit Cassandra alaposan teletömött neki párnákkal, kész csoda, hogy maga a macska még belefér. Ezek után mégis mi a franc kell neki hajnalok hajnalán?
- Cassandra, a legkevésbé érdekel a macska. Hajnali ötkor keltem. Megint mindjárt hajnali öt. aludnom is kellene valamit, nem gondolod? Fáradt vagyok és kurvára idegesít, hogy nem tudok aludni tőle, de leginkább az, hogy még a hisztériájára is kellett felébrednem. - Dühös vagyok a cicára, méghozzá nagyon. Ha eddig valahogy rátudtam volna venni magam, hogy felkeljek már régen az udvaron nyávoghatna Cujonak. Ő is biztos nagyon élvezné. Én is, ha reggelre mindössze csak szőrcsomók maradnának belőle. Megbeszéltük, hogy nem lesz gond vele azon túl, hogy allergiás vagyok rá, mégis kapott tőlem egy macskát. De az én türelmem is véges a kis döggel.
- Döntsd el, hogy a macskával maradsz vagy velem alszol, de ha macska szőrös leszel, akkor úgy nem bújhatsz hozzám. - Haragszom a kis dögre. Sőt, szerintem Cassandrával sem csókkal fogunk reggel elválni egymástól, ha inkább a nappaliban alszik a macskával. Az egy bizonyos határon túl menne, amiben nem egyeztünk meg, abban viszont igen, hogy a cica hol nem lehet a házban. Nem hiszem, hogy túlságosan öröme lenne abban is, ha holnap vagy minden nap át kellene mosnia mindent a macska miatt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 19.07.14 21:17

Ha egy egészen kicsit is bele képzelné magát a cica helyzetébe akkor nem akarhatja ezt komolyan. Vagy netalán emlékeztetnem kellene arra, hogy hibába fog Berlioz akkor érzéstelenítőt kapni, később is lesznek még a műtét után fájdalmai. Komolyan azt szeretné, hogy a cica szenvedjen?
- Azt akarod, hogy Berlioz ivartalanítva legyen? Tudod az mivel jár? Először is a hasáról leborotválják a szőrt, aztán pedig felvágják majd miután elvégezték amit el kellett szépen össze varrják. Az a heg örökké ott fog maradni. - Miért érzem úgy, hogy ha Berlioz okoz még számunkra néhány álmatlan éjszakát akkor bizony még a könyörgő tekintetem sem fogja Desmondot meggyőzni? Meg szerintem Berlioz az ivartalanítás után is pontosan ugyan így nyávogna, ha nem jobban.
- Úgy viselkedsz, mintha az én hibám lenne, hogy nyávog. Tisztában vagyok vele, hogy korán kell kelned, de szerinted mégis mit tegyek? - Érzem. Közeleg a hatalmas viharfelhő, de nagyon bízok benne, hogy gyorsan el fog vonulni. Nem akarok vele össze veszni, főleg nem hajnalok hajnalán, pláne nem Berlioz miatt, de ha a cicáról van szó, akkor szinte sosem egyezett még a véleményünk.
- Leviszem a cicát a nappaliba, adok neki egy kis tejecskét, hát ha csak éhes. - Nagyon reménykedek abban, hogy csak arról van szó, hogy mohó mód egyszerre befalta a vacsiját, most pedig egy kis szundi után arra eszmélt, hogy üres a tálkája. Tisztában vagyok azzal, hogy elkényeztetem, de egy ilyen aranyos szőrgombócot csak szeretni lehet.
- Egyébként pedig Berlioz nagyon is szeret téged, ezért lehetnél vele egy kicsit kedvesebb is. Talán pont azért nyávogott az ajtónk előtt, mert téged hiányolt. - Látszólag Desmondnak nagyon nem hiányzott a cica, ezért is indultam meg vele, mert ami azt illeti még én is álmos vagyok és szeretnék vissza bújni az én drága vőlegényem mellé, persze ha a cica hagyni fogja.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 21.07.14 14:39

- Meg dagadtabb lesz. Na és? Így sem lehet eldönteni, hogy kövér vagy simán csak felcsinálta valamelyik kandúr. De tudod mit? Ha olykor netalán meglehetne büntetni ezt a kis dögöt, akkor aludni is tudnánk tőle. - Elegem van belőle. Ha napközben hisztizne, nem érdekel a legkevésbé sem. De nem... Ő Berlioz. Neki persze, hogy akkor kell hisztériáznia, amikor épp aludni szeretnék. Komolyan, nem hiszem el, hogy hajnalok hajnalán művel is ezt velünk, vagyis velem, mert Cassandrát láthatóan nem az zavarja, amit a macska művel, hanem hogy felébresztettem. Talán tényleg csak ki kellett volna dobnom, reggeli pedig meglepetten nagyokat pislogni, hogy nekem aztán lövésem sincs hogy került ki az udvarra a cica, biztosan kiszökött. Tudtam, hogy még megfogom bánni, hogy megvettem. Sőt, azt is, hogy nagyon hamar.
- Én tudom mit kellene tenni vele. Azt, amit a tíz éves koromban csináltam, mikor megtudtam, hogy egy bundás dög miatt vagyok beteg. Tudtam, hogy egyszer még megfogom bánni, hogy megengedtem. Sőt, még is vettem neked. Én marha... - Nagyon mérges vagyok a kis dögre. Szóval, azt hiszem jobban teszi ha az elkövetkező napokban, vagy inkább hetekben távol tartja tőlem, vagy megérteti valahogy a macskával, hogy ha engem meglát, akkor az azt jelenti, hogy neki a ház túlsó végében van a helye, más különben tényleg kifogom lakoltatni. Nem esik nehezemre teletömni magam minden szarral, hogy macska lehessen a házban, de nem ebben egyeztünk meg.
- Biztosan... Hajnali háromkor. Tényleg... Én is majd éhen veszem. Az egyetlen baja, hogy elkényeztetted. - Ha most szemmel ölni tudnék ez a macska már percekkel ez előtt szörnyet halt volna.
- Na nekem ebből elegem van. Nem fekszem vissza. - Inkább felkeltem, gyorsan lezuhanyoztam, felöltöztem és úgy döntöttem, hogy hajnalok hajnalán másra sem vágyom csakhogy papírmunkát végezhessek. Meg is indultam le a földszintre a dolgozó szobába.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 21.07.14 22:48

Úgy érzem, hogy engem hibáztat. Én lennék tényleg a hibás azért mert a cica hajnalok hajnalán elkezdett nyávogni? Először is igen abban hibás lennék, hogy mindig is akartam egy cicát, de már majdnem bele törődtem abba, hogy nem kaphatok, másodszor pedig Desmond lepett meg vele, úgy hogy nem is vártam volna el tőle. Berlioz ajándék volt, pontosabban Desmond ajándéka nekem. Akkor most lényegében magát is hibáztatja azért mert szeret engem és boldoggá akart tenni azzal, hogy Berliozzal meglepett?
- Meg akarod büntetni? Na és mégis hogyan? - Szerintem Berlioz még túl kicsi cica, ezért csak mindez a játék része. Nincs kizárva, hogy csak azért nyávog mert unatkozik, vagy mert egy kis szeretetre vágyik, de akár még az is lehet, hogy éhes a kis drágám.
- Mégis mit akarsz tenni? Berlioz már a családunk részévé vált, ugye nem akarsz ezek után csak úgy megszabadulni tőle? Nem veheted el tőlem miután már megszerettem. - Ugye nem tenné meg ezt velem? Én eddig azt hittem, hogy kezdenek kijönni egymással, mikor Berlioz jól viselkedik, akkor szerintem Desmond is kedveli. Mert láttam már hihetetlenül aranyosan viselkedni, meglepően jól bánt akkor a cicával.
- Elkényeztettem? Szerintem te is el lettél kényeztetve. - Naiv voltam mikor azt gondoltam, hogy a közelgő viharfelhők gyorsan elvonulnak a fejünk felett, de nem. Még csak most jönnek az igazi csúnya viharfelhők.
Levittem a cicát a nappaliba, adtam neki tejecskét. Evett egy keveset, majd dorombolt nekem miután megsimogattam mikor már befeküdt a kis kosárkájába. Nem tudok haragudni a cicára, még ha egy kicsit össze is ugrasztott minket, biztosan nem szándékosan tette, csak úgy megtörtént, mint megannyi dolog, váratlanul.
- Miért érzem úgy, hogy rám haragszol? - Léptem be hozzá a dolgozó szobába. Ezt lehetőleg most meg szeretném beszélni vele. Nem akarom, hogy ez a vita jobban elfajuljon kettőnk között. Sosem szerettem vele veszekedni, mert akkor mindig annyira magam alatt vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 23.07.14 16:13

- Azt neked kellene tudni... Cujo melyik éjjel vert fel minket édes álmainkból a vonyításával hajnali kettőkor? - Nem tenné... Eddig sem és azután sem fogja. Mert megtalálnám rá a módszert, hogy alaposan megbüntessem, ha rosszul viselkedik, mivel kutyához mérten nagyon is intelligens, így úgy is viszonyulok hozzá és szabad időmben foglalkozom vele kölyökkutya kora óta szinte minden nap. Nem csak simogatom, meg hatszor adok neki enni naponta, meg a karjaimban altatom el, miközben énekelek neki... Az eszem megáll. Ez a macska nemhogy neveletlen és elkényeztetett, még buta is. Egy buta állatnál pedig nincs rosszabb házi kedvenc, főként, ha még allergiásak is vagyunk rá. Figyelmes akartam lenni, Casandrának örömet okozni a cicával, de valahogy ez is fordítva sült el.
- Nem fogunk messzire menni, csak a hátsókertbe egy ásóval. - Félő, hogy agyonütni nem tudnám, mert az nincs a cicának, de elásni még igen. Kis srác koromtól fogva rühellem őket. Erre vettem egyet. Visszaszívom... Én voltam a idióta. Már tökéletesen jól megvolt cica nélkül is. Kezdett lemondani róla. Nekem pedig kezdett bűntudatom lenni miatta. Úgy gondoltam, hogy ha már a táncból semmiképp sem fogok engedni, legalább cicája lehessen néhány apró kompromisszum keretein belül.
- Hát még nincs késő megbánni a döntésedet... Még mindig visszamehetsz Davidhez. Alig lehet szerencsétlenebb, miután alaposan leütötted, mert rád mászott. Én pedig kimentettelek a rémálmodból, hogy valaki olyasvalakihez adjon hozzá a lotyó anyád, akitől undorodsz. Gratulálok Cassandra. Kezdesz rá hasonlítani. Ő is megfogott néhány faszt a saját érdekében. Te sosem érdekelted. főleg miután rádöbbent, hogy nem képes irányítani. - Feltudnék robbanni, pedig le kellene higgadnunk, mert ha tovább folytatjuk annak még nagyon csúnya vége is lehet.
- Fáradt vagyok. Kimerült... Én dolgozom, amíg neked az ég világon semmit sem kell csinálnod. Bejárónőnk lesz... Egy hétköznapi nő A te helyedben elsírná magát örömében, hogy tényleg csak egy nyamvadt inget kell néha kivasalnia, esetleg főznie egy kávét és lógatnia a lábát, amíg megjövök. Te mit csinálsz? Hisztizel , hogy miért éppen neked kell megcsinálod. Azért mert téged kértelek feleségül... Én sose nem a gazdag libát kértem, aki a mikrót is kínjába tanulta meg használni, mert nem volt épp egy szobalány se a közelben, hanem a nőt akartam. Részemről elmondtam, amit akartam. - Hajtottam fejem a tenyerembe. tényleg nincs semmi kedvem veszekedni, se beszélgetni, Berliozról meg pláne nem. Nem is véletlenül emiatt haragszom, nem is a cicára. Egyszerűen csak szükségem lenne néha egy kis nyugalomra, nyugodt pihenésre, akár Cassandrával, amikor tényleg az ég világon semmi sem zavar minket. Ez is egy ilyen, ehhez hasonló este lett volna, csakhogy nagy vonalakban semmit sem aludta, bő két óra múlva pedig dolgoznom kell, megint.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 23.07.14 17:20

Elképesztő, hogy képes ebből ekkora ügyet csinálni. Nem az én hibám, hogy a cica nyávogni kezdett, de mégis úgy érzem, hogy engem hibáztat ezért. Tehetek én erről? Ha valakit hibáztatni akar akkor csak tessék, de akkor saját magát, mert nem én kértem arra, hogy lepjem meg Berliozzal. Sőt, már bele is nyugodtan abba, hogy nem lehet cicám, mivel allergiás rá, de Desmond döntése volt, hogy még ennek ellenére is lehet egy házi kedvencem, de gondolom a vele járó következményekre már egyáltalán nem gondolt, de én sem hittem volna, hogy a cica úgy dönt, hogy nem fog minket aludni hagyni.
- Mintha ez is az én hibám lenne, hogy a kutyát meg lehet nevelni, viszont a cica öntörvényű. – Berliozt nem lehet megtanítani különféle trükkökre, vagy arra, hogy este maradjon nyugton ameddig alszunk. Ebből a szempontból nézve a kutyák sokkal intelligensebbek a macskáknál. De fogadni mernék, hogy ha Cujo végig nyüszítené az éjszakát azért én lennék a hibás, mivel én vettem Desmondnak.
- Ezt ugye nem gondolhattad komolyan? -  Elhiszem, hogy fáradt és még aludni szeretett volna, de akkor sem kellene így beszélnie velem. Egyáltalán hogy feltétezheti azt rólam, hogy vissza akarok menni Davidhoz? Hozzá anyám akart adni, de én Desmond felesége akarok lenni, mert szeretem. Sőt, most is szeretem hiába viselkedik így velem. Ezen is túl leszünk, mint eddig bármelyik hullámvölgyön.  Talán holnapra már el is felejtsük ezt az egészet.
- Szerinted tényleg kezed rá hasonlítani? Nem érdekből mondtam neked igent! – Nem bírtam már tovább, nem akartam, de mégis könnyek szöktek szemeimbe, ahogy ezeket a rágalmakat hallgatom attól az embertől, akit a világon mindennél jobban szeretek. Képes egyáltalán felfogni, hogy ezekkel a szavakkal mekkora fájdalmat tud nekem okozni? Utálom mikor ilyen dühösen meggondolatlanul vág mindent hozzám.
- Nem csinálok semmit sem? Tanulok, miközben az esküvőnket szervezem.  Nekem nem a hitelkártyádra van szükségem, hanem rád. – Mert mióta elkezdtem az esküvőnket szervezni azóta semmiben sem segített, csak annyit volt képes csinálni, hogy elém tolta a hitelkártyáját, amivel fedezte az eddig kiadásokat. Persze tisztában vagyok azzal, hogy sokat dolgozik, hogy olyan életet biztosítson nekem, amihez hozzá vagyok szokva, de úgy érzem, hogy azt hiszi neki csak annyi a dolga, hogy fizessen, majd megjelenjen az esküvőn. Kezdem azt hinni, hogy nem is érdekli ez az egész, akkor meg mégis minek kérte meg a kezemet, sőt miért akarja azt, hogy ilyen hamar a felesége legyek?
- Ha majd lehiggadtál és végre képes leszel velem normálisan kommunikálni, akkor keress meg. – Nem akartam tovább hallgatni, mert csak egyre dühösebb lettem rá, hogy most mindent felhánytorgatott. Olyan dolgokat is, amiket nem kellett volna, ezért inkább fogtam magam és kisétáltam a teraszra, legalább lenyugszom a hideg hajnali levegőn.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 23.07.14 21:05

- Komolyan szeretnéd, hogy erre válaszoljak? - Ez úttal jobb lenne mindkettőnknek, ha most nemleges választ adna. Szerintem már így is sikerült kellőképpen összevesznünk, nem kellene még jobban. Azt sem akarom, hogy valami nagy butaság legyen ennek a vége, mert attól függetlenül, hogy most dühös vagyok mindennél jobban szeretem. Nem viselném el, ha elveszíteném, még akkor sem, ha tudom, hogy nem érdemlem meg, hogy valaki így szeressen. Én mindig is pofátlanul önző egy disznó voltam. Azt hiszem ez már mindig így fog maradni, csakhogy most már neki is része van az önzőségemben, mert annyira ragaszkodom hozzá. Talán pontosan emiatt tudom őt megbántani annyira, amennyire nem ezt érdemelné tőlem.
- Ezt meg, hogy érted? Ne várd tőlem, hogy szalvétákat nézegessek veled... Nincs még ehhez is türelmem. - De még ha tudomása lenne arról, hogy az ügyeim egy része nem teljes mértékben törvényes, esetleg attól is ideges lehetek egy egészen kicsikét. Fogalmazzunk úgy, hogy ezekben a körökben nem mindig megengedett a visszautasítás, ahogy a kudarc sem. Mondjuk, hogy ez a korai örökségem egy része, amitől aligha fogok megszabadulni, mert ezek az emberek javarészt az apámmal állnak kapcsolatban. Ha tudná, hogy a nyaralásunk is egy borítékban érkezett... Előfordul, hogy meg kell kerülnöm bizonyos előírásokat, lefedne ezt-azt, ahol kell.
Egyetlen szó nélkül hagytam, hogy kisétáljon. nem állítottam meg az ajtóban, nem menten azonnal utána, ahogy kellett volna. Időközben pedig valahogy kihajnalodott, nekem pedig indulnom kellene... De ha elmegyek, akkor tudom, hogy bánni fogom, hogy másra sem fogok tudni gondolni, csakhogy mekkora egy tahó voltam vele, de még inkább azt, hogy nem kértem bocsánatot. Később pedig talán hozzám sem fog szólni és megint magába zárkózik és nem eszik és senkivel sem beszél. Miután mindent összepakoltam és indulásra készen álltam... Már megbántam, hogy úgy viselkedtem, pedig a legkevésbé sem tehet róla. Dühös vagyok, de leginkább magamra. Halkan sétáltam fel a lépcsőn be a hálószobánkba. Meglepő volt azt látni, hogy ágyuknak azon a részén fekszik, ahol eddig soha, egyszer sem. Miért érzem azt, hogy nem alszik, csak nem akar látni? Csöndben leültem az ágy szélére, lassan odahajoltam hozzá és adtam egy puszit a homlokára, majd finoman cirógatva végig is húztam ujjaim az arcán.
- Sajnálom... - Azzal fel is álltam, hogy magára hagyjam. Tudom, hogy nem alszik. Ennél nekem egyértelműbb jel nem is kell, hogy egyedül szeretne lenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 24.07.14 20:05

Akkor mi lesz ha Berlioz holnap, sőt holnap után is nyávogni fog hajnalok hajnalán? Mert ha egyszer megtette akkor fenn áll annak a lehetősége is, hogy többször is megteszi. Nem akarom a cica miatt folyton vitázni vele, viszont már megszerettem a kis szőrgombócot. Azt hiszem ezen ráérek akkor is gondolkozni ha a cica továbbra is álmatlan éjszakákat okoz nekünk. Egy alkalmat, a mai tán csak kibírjuk valahogy, már annyi mindenen keresztül mentünk együtt, ennél nagyobb viták után is sikerült kibékülnünk, ezért abban bízok, hogy nem is olyan sokára minden vissza fog térni a régi kerékvágásba.
- Nem! Jobb lesz ha most nem mondasz semmit sem, mert a düh beszél belőled. Nem akarom, hogy még ennél is jobban megbánd a későbbiekben, hogy most hogy beszéltél velem. - Mert ezek nem azok a szerelmes szavak, amiket suttogni szokott a fülembe egy átszerelmeskedett éjszaka után, sőt ezek a szavak pont azok, amiket sosem szerettem volna Desmond szájából hallani.
- Nem azokon az átkozott szalvétákon van a lényeg, hanem azon, hogy érdekelhetne jobban az esküvőd. Lefogadom az esküvővel kapcsolatban semmit sem tudsz, csak a dátumot. - Nem azt várom el tőle, hogy töltsön velem hosszú órákat miközben kiválasszuk a megívókat, vagy eldöntsük, hogy milyen színű virágot akarok a fogadáson, mindössze arra lenne szükségem, hogy érezzem, hogy ez nem csak engem érdekel. Elhiszem, hogy Desmond nem szereti ezeket a csajos dolgokat, de azért legalább megkérdezhetné, hogy milyen szín fog dominálni a nagy napunkon.
Nem szerettem volna, hogy közöttünk a dolgok elmérgesedjenek ezért is mentem ki a teraszra a hideg, friss levegőre, hogy valamennyire le tudjak nyugodni. Mégis legszívesebben elmondtam volna neki az őszinte véleményemet, hogy mit gondolok arról mikor így viselkedik velem, hogy mennyire nem szép tőle, hogy ilyenkor bármivel képes előhozakodni, olyan dolgokkal is, amikről én végképp nem tehetek, vagy esetleg olyan dolgokkal amik számomra fájdalmas emlékek. Engem már nem érdekel az, hogy mi volt, hogy anyám szerint nekem kihez kellene hozzá mennem, én Desmondot választottam azért mert szeretem. Hiába annyira makacs és akaratos és hiába vág hozzám veszekedéskor efféle dolgokat, még ennek ellenére is szeretem.
- Ezt vehetem bocsánat kérésnek amiért olyan csúnyán viselkedtél velem? - Először nem akartam, hogy tudja, hogy nem alszok, de aztán miután kaptam tőle egy homlok puszit rádöbbentem, hogy valójában én nem is haragszok rá, ezért nem akarom, hogy abban a tudatban sétáljon ki a szobából, hogy úgy hiszi nem is akarom látni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 30.07.14 20:20

- Cassandra fáradt vagyok, kimerült és a faszom ki van mindennel. Nézd el nekem, hogy hajnali háromkor nem Berlioz hisztérikus nyávogására lenne szükségem. Valahogy nem ez minden vágyam. A szabadságom fogalma pedig ki fog merülni a nászutunk alkalmával. De ha még ki is veszek egy napot vagy kettőt, akkor is ezeregy dolgunk lenne. Például, hogy szalvétákat nézegessek veled vagy betűtípusokat a megívóhoz. - Nem azt mondom, hogy édes mindegy, hogy az irodában vagy vele és az esküvőszervezésben akadok ki és lesz elegem, mert természetes, hogy sokkal szívesebben lennék vele többet... Egyszerűen csak ma éjjel szakadt el az a bizonyos film. Én pedig nem bírtam tovább cérnával. Én megértem, hogy neki sem könnyű egyedül, csakhogy őt kicsikét másképp sürgetik a határidők. De az semmin sem fog múlni, ha egy héttel korábbra vagy későbbre toljuk ki az esküvőnket, akkor is ugyanúgy szeretni fogjuk egymást, ha holnap mondjuk ki a boldogító igent, akkor is egy hét múlva, akkor is ha egy hónap múlva. Semmi sem fog változni. Akkor is őt szeretem a legjobban. Ő a legfontosabb nekem ebben az életben. Néha mégis azt érzem, hogy mindez nem elég. És fogalmam sincs mi lenne az a több. Ha rákérdezne erre valószínűleg azt válaszolnám, hogy nem fontos és hallgatnék, mert magam sem tudom, hogy mit kellene csinálnom.
- Én csak nem akartam úgy elmenni, hogy nem mondom el, hogy nem rád haragszom. - Amióta megkértem a kezét és igent mondott nekem csak ez számít, mindkettőnknek. Ha nekem csak Ő lenne és plusz tíz dolcsi a zsebemben, az sem számítana, akkor ha tudom, hogy mindig mellettem lesz. Nagyon szeretném azt hinni, hogy ez csak egy kis pánik az esküvő előtt, amiben nem fogom meggondolni magam. Nem azért akarom mihamarabb elvenni, hogy ezt ne tehessem meg, hanem mert azt gondolom, hogy nincs mire várnunk. Járhatunk öt évig is jegyben, de lehetünk éve házasok is. Egyiknek sincs akadálya. Nekem csak annyi kell biztosítéknak, hogy tudjam Cassandra tényleg az én feleségem akar lenni. Lassan visszamentem hozzá, de egyelőre állva maradtam, egy kósza hajtincsével kezdtem játszadozni.
- Biztos vagy a döntésedben, hogy máris feleség akarsz lenni? Tényleg az én feleségem? - Végül mégis kikívánkozott belőlem a kérdés, de szinte alig hallhatóan ejtettem ki a szavaimat, mintha csak tényleg aludna ész szinte csak magamnak tettem volna fel a kérdést. Nem akarom azt gondolni, hogy mégis csak elsiettük a dolgot, mert képesek vagyunk összeveszni minden apró kis ostobaságon, mint a cica.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 01.08.14 9:22

Viharfelhők mindenhol, én pedig iszonyatosan rettegek a villámoktól, pedig nagyon is úgy néz ki, hogy hatalmas mennydörgéssel készül az egyik gonosz villám közénk becsapódni, de vajon Desmond akkor is itt lesz még mikor megtörténik, hogy szerető karjai közé szorítva azt suttogja majd, hogy minden rendben lesz? Most ennél jobban semmi másra sem vágynék.
-  Nem a szalvétákon vagy a meghívó betűtípusán van a lényeg! – Ingerülten felsóhajtottam, mert ami azt illeti én is eléggé fáradt vagyok még, sőt ehhez a beszélgetéshez is annak érzem magam, mert ez sehogy se fog jól végződni, ha mindketten ennyire ingerültek vagyunk. Esetleg jobb lenne ezt máskor megbeszélni egymással, mondjuk akkor, ha már képesek leszünk elvonatkoztatni az iménti kis incidenstől. Sose szerettem vele vitatkozni, de amit leginkább nem bírok azaz, hogy összeveszünk és addig romokban áll a kis világom, míg ki nem békülünk egymással. Desmond már a világom részévé vált, sőt a főszerepet kapta benne, nélküle már nem is tudom elképzelni, hogy mit tartogat számomra a jövő. Ha a jövőmre gondolok, akkor mindig az lebeg a szemem előtt, hogy sok- sok év múlva is együtt leszünk, öregen és ráncosan, de boldogok leszünk, mert még annyi év házasság után is pont úgy tudjuk szeretni egymást, mint a legelején, ha nem még jobban is.
-  Oh, igen! Ez határozottan egy bocsánatkérés volt, amolyan Desmond módra. – Büszke, talán még sosem hallottam még soha semmiért sem konkrétan bocsánatot kérni, ahogyan most sem mondta ki, de azért eléggé célzott rá, hogy rá tudjak jönni valójában mit is szeretne velem közölni. Mégis biztos vagyok abban, hogy tényleg nem haragszik rám, hiszem neki. Bízok benne.
Kibújtam a takaró alól, hogy feltérdeljek az ágyra, majd kezemmel finoman végig simítottam férfias arccsontján, közben mindvégig a szemébe néztem.
-  Ha nem szeretnélek ennyire, akkor most simogatás helyett pofont kaptál volna, már csak azért is, mert képes vagy ilyet kérdezni tőlem. – De már a következő pillanatban felálltam pont vele szemben, hogy megfogjam mindkét kezét, de továbbra is tartottam vele a szemkontaktust.
-  Még soha semmiben sem voltam ennyire biztos. Előfordulhat, hogy nem mindig kezelem jól a váratlan helyzeteket, de mégis mit vártál tőlem? Tény, hogy fiatal vagyok még és, hogy még soha senkivel sem éltem együtt, úgy mint veled, ezért menet közben kell szembesülnöm bizonyos dolgokkal, de hinni akarok abban, hogy idővel fel tudok nőni ehhez is. Ez számomra egy egészen új szerep, még soha sem voltam menyasszony, eddig csak egy lány voltam, aki helyett mindent megcsináltak, de még el kell fogadnom azt is, hogy innentől kezdve minden más fog lenni, ahogy azt is, hogy ha azt szeretnéd, hogy vasaljam ki az ingedet, akkor azt meg kell tennem, habár még fogalmam sincs arról, hogy hogyan működik a vasaló. – Halkan felnevettem, mert eddig tényleg soha életemben nem vasaltam, mindig be volt készítve a frissen mosott, vasalt ruha a szekrényembe, sosem törődtem azzal, hogy ki csinálja meg helyettem.
-  Van okom aggodalomra? Azért kérdezted meg ezt, mert te már nem vagy annyira biztos a döntésedben? Mert ha már nem akarsz elvenni, akkor most szólj, ne az oltár előtt kelljen szembesülnöm a több száz fős vendégsereg szeme előtt azzal, hogy a vőlegényem meggondolta magát. – Hatalmas botrány lenne belőle. Ha faképnél hagyna az oltár előtt úgy össze törné a szívemet, mint még eddig senki sem. Iszonyatosan fájna, úgy a padlóra küldene, hogy onnan már sosem tudnék felállni, csak ezt ne tegye meg velem. Bármit elviselnék, még azt is, hogy szakít velem az esküvő előtt, de ne az oltárnál kelljen szembesülnöm azzal, hogy vége.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 07.08.14 21:00

- Nézd, nekem fogalmam sincs hogyan kellene ezt jól csinálnunk. De azt igen, hogy anélkül, hogy ne követnénk el hibákat, ez képtelenség. Én még sosem gondoltam arra, hogy megakarok nősülni. Egyszer sem... Mindig azt gondoltam, hogy elvárásból fogom megkérni egy gazdag lotyó kezét, csakhogy végre nyugton hagyjanak. Erre azon kapom magam, hogy őrülten szerelmes lettem, beleszerettem egy lányba az első perctől fogva, de egyetlen percre sem mondtam le arról, hogy egy napon az enyém legyen. Ez a nap pedig most van... Téged akarlak és veled akarom leélni az egész életemet, csak veled, mert mással már el sem tudnám képzelni. - Azt hiszem ennél őszintébben nem tudnám kifejezni, amit szeretnék. De azt szeretném, ha tudná, hogy minden egyes nap ugyanígy gondolom. Most pedig, akár egy szerelmes vallomásban mindezt elmondtam neki mindvégig komolyan a szemébe nézve, hogy érezze ezen már többé soha semmi és senki sem tud változtatni, mert őrülten és végzetesen a rabja lettem a szívének és nem akarok tőle elszakadni. Azt akarom, hogy soha se engedjen el, még akkor sem, ha egy emeletes ökörként viselkedek, mint ma... Mert azt nem tudom megígérni, hogy többé nem fog előfordulni, hogy akaratom ellenére megbántom. A bocsánatkéréssel pedig eléggé hadilábon állok, ahogy mindig is, de már fejlődök. Előbb-utóbb a "bocsánatot kérek" is menni fog, hiszen érte bármit megtennék. Az a legkevesebb, hogy a bocsánatát kérem. De azt nem tudnám elviselni, ha egyszer azt mondaná, hogy ez már nem elég, hogy nem tud nekem megbocsájtani.
- Sosem fogom meggondolni magam. Biztosan tudom, hogy a legjobb, ami életem során csak történhet velem, az Te vagy. Többre pedig nem vágyom. csak... Egy emeletes ökörként viselkedtem, most pedig azt szeretném kérni tőled, hogy ne haragudj rám, mert azt nem viselem valami jól. De ha Te tudod hogyan engesztelhetnélek, akkor akármit kérhetsz tőlem, csak azt ne, hogy ma ne menjek dolgozni, mert azt most kell. De attól még este meglephetem valamivel a menyasszonyomat. - Most nem pusztán egy csokor orchideára gondoltam, mert ahhoz nekem nem kell egyáltalán semmilyen ok sem, hogy meglepjen a kedvencével. Egyszerűen csak szeretem. Ennyi lenne a nagy ok. De esetleg elmehetnénk valahová. Ha bele gondolok még sosem volt alkalmam elhívni egy igazi randira... Vagy egyszerűen szigorúan véve ki kellene jelölnünk egy napot, amikor semmit sem csinálunk és sehová sem megyünk, amikor egyedül kettesben lehetünk... Az legelső dolgom lenne össze-vissza csókolni reggel, na meg persze azt sem hagynám ki, hogy belepottyantsam a medencébe, amikor a legkevésbé számítana rá, hogy készülök valamire ellene. akármit megadnék azért a hisztiért. Igazából annyira régen hallottam már hisztizni, ami azt jelenti, hogy az utóbbi időben még arra sem volt időm, hogy cukkoljam, pedig azt nagyon imádom. Azt a sértett, dúrcica tekintetet, amikor eldönti, hogy hozzám sem fog szólni vagy ellenkezőleg jól lehord, hogy ezt azonnal fejezzem be. Annyira imádom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 09.08.14 20:37

Hogyan is tudnék haragudni rá, ha ilyen szép vallomásokkal teljesen meglágyítja a szívemet? Jól tudom, hogy ez az őszinteségi roham azért tört rá, mert tényleg szeret és nem akar úgy elmenni dolgozni, hogy haragban váljunk el egymástól. Eddig is vesztünk már össze, ezután is össze fogunk veszni, ez így teljesen normális egy párkapcsolatban, vagy házasságban, de egészen addig nem fogok aggódni, míg képesek leszünk egymással kibékülni. Ameddig szeretjük egymást, addig valamelyikünk képes lesz sutba vágni azt a fene nagy büszkeségét, hogy bocsánatot kérjen a másiktól. Mindketten büszkék vagyunk ez az egyik legnagyobb hibánk, de szerencsére képesek vagyunk belátni, ha tévedtünk, vagy hibáztunk, ezért arra is képesek vagyunk, hogy bocsánatot kérjünk egymástól.
- Őrülten szerelmes lettél belém az első pillanattól fogva? Ez nem ér! Ha ilyeneket mondasz nekem, akkor nem tudok rád mérges lenni. – Ránk nagyon is érvényes volt az a bizonyos mondás, hogy meglátni és megszeretni. Az első találkozásunk alkalmával csak ültünk egymással szemben és néztük egymást, zavarban is voltam a kíváncsi pillantásaitól amikkel méregetett.
- Nem haragszok rád. Érthető, hogy miért voltál mérges. Először én nem hagytalak aludni, aztán pedig Berlioz keltett fel. Fáradt voltál és ingerült. – Azért mégis az nagyon is a tetszésére volt, hogy nem akartam aludni hagyni. Mondjuk ha képesek lennénk egy egészen kicsit uralkodni magunkon és persze arra is, hogy ne napi szinten essünk egymásnak alvás előtt, akkor sokkal többet tudna pihenni. Mégis ez nagyon is lehetetlen küldetésnek tűnik, hacsak… De nem! Nem akarok olyan nő lenni, aki valami mondva csinált közhelyes indokkal utasítaná vissza a közeledését, - még ha Desmond érdekében is tenném – egyébként is túl jól ismer már, ezért nem is dőlne be.
- Nem kell semmivel sem kárpótolnod, vagy meglepni. Én csak azt akarom, hogy időben gyere haza, hogy minél többet tudjunk egymással lenni. – Nekem tényleg csak erre van szükségem, csak rá. Habár jobban örülnék annak, ha nem kellene bemenni dolgozni, de sajnos nem maradhat mindig itthon velem. Úgy bújtam oda hozzá, mintha sosem akarnám elengedni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 10.08.14 20:50

- Akkor duguljak el, hogy haragudni tudj rám? - Nem tagadom, hogy sokszor megérdemelném, hogy az ágyunk túlsó végébe húzódjon, de lássuk be, hogy Cassandra se tudná megállni, hogy az éjszaka leple alatt ne bújna vissza hozzám és abban a pillanatban el is felejtené, hogy éppen haragudnia kellene rám. Sokszor megesik, hogy minden jobb lenne, ha hallgatnék, különösen, amikor dühös vagyok,, meggondolatlan, dühömben pedig kimondok olyan dolgokat is, amiket egyáltalán nem gondolok komolyan, a fejéhez vágok olyan dolgokat, amiket sosem mondanék ki, amikkel megbántom, megsértem. Szóval, ha addig dühös voltam, akkor utána magamra még dühösebb lehetek, mert szeretem, mégis bántom, pedig legszívesebben csak megölelném egyetlen szó nélkül, mert bármit is mondanék azzal sosem fogom tudni kellőképpen kifejezni, hogy mennyire fontos.
- Nem, nem, nem. Azt akarom, hogy Te ma sem hagyj aludni. De a cicára e már nem vonatkozik. Ha tovább folytatja az éjszakai áriáit, akkor az előszobában fog aludni. - Erre kell valami megoldást találni. Az udvarra nem tehetjük ki, mert az kész katasztrófa lenne és Cassandra sem viselné valami jól, nekem pedig egy hisztis cica bőven elég.
- Tudod azt akarom, hogy Te mindig dorombolj nekem. Berlioz fújhat rám. Ő nem alszik velünk. Nem búik hozzám. - Azt hiszem egyedül már nem is tudnék aludni, sőt úgy sem, hogy nem bújik szorosan hozzám. Én nem simogathatom, nem csókolhatom meg...
- Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek? - Öleltem magamhoz szorosan, miközben fejemet a nyakába fúrtam és belecsókoltam finom, illatos puha bőrébe. Még hosszú percekig képes lennél így maradni, így ölelni, de akkor elfogok késni, így csak pár másodpercig tehettem.
- Finom az illatod... - Suttogtam, miközben egy újabb és egy újabb csókot leheltem bőrébe. Így még nehezebb volt elengedni. Na ezért nagyon utálom a reggeleket, mert olyan édes, csábító és az esetek többségében csak egy köntös van rajta, hogy szinte már fizikai fájdalmat okoz elszakadnom tőle és dolgozni menni.
- Miért vagy ilyen édes és szexi? Azért, hogy minden percben csakis rád gondoljak? - Mégis ki tudna így tiszta fejjel dolgozni menni? Én, mert nekem kell, de néha iszonyú nehéz ellenállni a csábításnak. De most muszáj volt. Így még egy utolsó búcsúcsókot követően elindultam, még mielőtt meggondolnám magam...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios... 10.08.14 21:29

Szerintem pontosan tudja, hogy mit is kell mondania, hogy hogyan tud megbékíteni, persze nem azt mondom, hogy csak azért mondja ezt, hogy ne haragudjak rá, mert nem csak azért teszi, Desmond ezt komolyan is gondolja.
- Nem, egyáltalán nem ezt mondtam, de úgy nehéz rád haragudni, ha ilyen szépeket mondasz. - Legalább olyan nehéz haragudni rá, mint Berliozra ha cukin dorombolva hozzám bújik, na jó azért Desmondra mégis csak nehezebb haragudni.
- Szinte sejtettem, hogy ezt fogod mondani. - Próbáltam nem túl huncutul mosolyogni, habár már most is vannak arról elképzeléseim, hogy ma este pontosan mit is fogok vele művelni, amiért nem bír majd aludni. Viszont a cicával tényleg kell kezdenünk valamit, mert ha továbbra is hisztizni fog hajnalok hajnalán azt én sem fogok sokáig elviselni.
- Tudod lehet, hogy ez az egész az én hibám, túlságosan elkényeztettem. - Ez talán egy intő jel is lehetne számomra, hiszen annak sem lesz jó vége ha a gyereknevelést is hasonlóan csinálnám, de akkor még ennél is rosszabb fogok lenni, hiszen mindent meg szeretnék majd adni a születendő gyermekeinknek. Ha rajtam fog múlni, akkor bizony el lesznek kényeztetve.
- Persze, hogy tudom. - Simítottam végig hátán, miközben fejemet vállára döntöttem. - Én is szeretlek. - Suttogtam. Most az sem bánnám ha megszűnne létezni a világ és örökké így maradnánk, egymás ölelő karjai között.
- Még szép, hogy finom az illatom, hiszen ezt a parfümöt te választottad nekem. - Nagyon is jó ízléssel rendelkezik, de leginkább ezt onnan lehet tudni, hogy én vagyok a menyasszonya.
- Igen Desmond, pontosan ezért. - Vissza csókoltam, de egészen a bejárati ajtóig kikísértem. Magamra erőltettem némi mosolyt, ahogy az autóba beszállva rám pillantott, majd búcsúzásként integettem neki, miközben beindította az autó motorját, s elindult.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Scales and Arpeggios...

Vissza az elejére Go down

Scales and Arpeggios...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Lakónegyed :: Drescher villa-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához