welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
EOF - Empire of Fantasy
Vendég
09.12.17 8:27
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (780)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Benjamin Tate Hunter
 
Ifj. Jack Daniels
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Utcák / Sikátorok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Utcák / Sikátorok 14.03.12 7:20

***
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 20.05.12 11:40

Zephyr Leclair

Kialvatlanságban szenvedve, karikás szemekkel és összekócolódott frizurával baktattam végig a rendőrőrs folyosóin és szállítottam a papírokat, hol az egyik, hol a másik munkatársamnak. Már jó rég óta gondolkoztam azon, miért nem kapok fizetésemelést, de rájöttem, hogy mennél jobban várok rá, annál inkább halasztgatni fogják a dolgot, sőt talán meg sem kapom majd. Pedig az egyik legjobb vagyok véleményem szerint a csapatban. Sosem felejtem otthon a fegyveremet, mint Craig, kulturáltan viselkedek az értekezleteken Joshsal ellentétben és eddig még egyszer sem sikkasztottam, nem úgy mint Troy. Voltak bonyolult és igazán megalázó dolgok a munkahelyemen, de ettől függetlenül szerettem. Három estéje volt már, hogy az éjszakáimat ébren töltöttem vagy a Macskarisztokratákat, vagy a Teletabikat bámulva a tv-ben. Tudom beteges, sőt már eszement lélekvilágra vall, hogy valaki huszonévesen még meséket bámul, de az általában megnyugtat.
Adam volt az utolsó, aki megkapta a bűntényről szóló hatalmas stóc papírt, amit egy széles mosollyal köszönt meg. Hát, nincs mit, Adam. Sietősen vettem az irányt autóm felé, hogy végre elszabadulhassak, mert bármennyire imádtam dolgozni és bármennyire szerettem a munkámat, azért fáradtan nem egy leányálom a szürke folyosókon szlalomozni. Zsebemből előrántottam a kulcscsomómat, viszont ahogy keresgéltem rajta a kocsiét, nem találtam.
- A francba... A jó büdös francba!
Mérgelődtem, de meglátván főnökömet kint kávézni, azonnal abbahagytam és vidámságot erőltetve arcomra intettem neki. Ő csak biccentett, szokásához híven mogorva arckifejezéssel.
Gyalog indultam meg az utcán, annak reményében, hogy nem fogok elaludni közben, mert biztos voltam benne, hogy még állva is képes lennék rá. Nem volt hideg úgy délután három körül, ezért örültem, hogy nem vettem fel kabátot sötétzöld pólómra. A pisztolyom a tokban nyugodott és egyáltalán nem tartottam attól, hogy az emberek szétröppennek körülem, ha meglátják. Kétlem, hogy félnének egy rendőrtől, bár ki tudja.
Megpillantottam egy hot-dog árust, ekkor aztán nagyot kordult a gyomrom. Odaléptem a bódéhoz és a bajuszos alakra felnézve kértem egyet.
- Köszönöm.
Vetettem oda, miután átnyújtotta nekem és én is kifizettem az érte járó pénzösszeget.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 31.05.12 21:30

LUCAS MITCHELL



Mivel tudja egy nő legjobban elütni a szabadidejét egy ilyen szép délutánon? Naná, hogy vásárlással! De lássuk be, ez Las Vegasba nem olyan egyszerű, hiszen minden belvárosi butikban sokan vannak éjjel-nappal. Hiszen az ide látogatók akarnak egy darabot a városból, és a hölgyek persze, hogy a ruhákban lelik meg ezt. Néha nyűg ez a rengeteg turista, sokkal rosszabb, mint otthon volt. Nembaj, úgy érzem vigaszt lelek ebben a felsőben néhány pillanaton belül. Vagy inkább ez a cipő és az a harisnya? Nos igen, az élet nagy problémái...

Végül egy kis mérlegelés után a harisnya és a felső lett a győztes, Szóval már kicsit vidámabban lépdeltem az utcán, fülemben a fülhallgatóval.
Sokszor belegondoltam abba, hogy mi lenne, ha apámtól kérnék néhány ruhát, ahogyan régen is. Biztosan nem halna bele, de az is meglehet, hogy hallani sem akar rólam.
Áhh, hiányoznak az egyedi tervezésű göncök, és kiegészítők. Szégyen, hogy néhány ruha miatt nyivákolok éppen, de ez egy francia divattervező anyától és divatcég vezető apától annyira nem is szörnyű, jól mondom? Na ugye.
Eléggé eltűntem számukra, ők sem keresnek és én sem őket. Tudom, hogy már tudják. Mármint azt, hogy nem szándékozok hazamenni. NA meg azt is, hogy mivel keresem a kenyérre valót. Nem úgy neveltek, hogy egy bárban riszáljam magam, és nekem sem ez volt az életcélom. De árulja már el valaki, hogy kinek alakult egyáltalán úgy az egész élete, ahogyan azt ő megálmodta? Szerintem az elmúlt 3 évezredben senkinek. Ha meg mégis, akkor... akkor...fizetek neki egy fagyit.

A nagy elmélkedésben újra rámtört az elkeseredettség és a mogorvaság, így hirtelen fenomenális ötletem támadt. Egy kissé elhagyatottabb utca közepén jött rám a tekerhetnék. És én persze nem az a típus vagyok, aki a pillanatnyi vágyainak gátat szab, ha azt még élvezheti is. Így történt, hogy pillanatok alatt tekertem magamnak egy enyhén turbózott cigit. Hogy miért lapult fű a táskámban? Pont az ilyenek miatt. Szóval rá is gyújtottam, és egyből vidámabb lett a közérzetem.
A szatyraimat boldogan lóbálva nevettem majdnem minden szembejövő arcába, hirtelen úgy éreztem, hogy enyém a világ. Sőt! Itt vagyok Las Vegasba! Ha nem is az egész világot, legalább a közepét birtokba vettem. Legalábbis nekem mindenképp a közepe.
Már nem is volt olyan fontos a vásárlás, csak a séta, meg a nézelődés. Az eltorzult falak, megnyúlt oszlopok, és furcsa arcot vágó emberek. A nagy bámészkodásba nem is vettem észre, hogy valakivel épp frontálisan készülök ütközni. Na jó, nem frontálisan, hiszen ő oldalt állt, de én ettől függetlenül neki mentem. Enyhe meglepődöttséggel az arcomon nyújtottam ki magam mellé a cigit szorongató kezem, és bocsánatkérés helyett végignéztem a fickón. Hasonló tekintet, mint nekem, hotdog a kézben, pisztoly az oldalán. Ácsi! Pisztoooly?! Eltátott szájjal léptem egyet hátra és dugtam gyorsan a kezeimet a hátam mögé. Jézus, ha ez egy pszichopata, itt helyben le is puffant...
- Be..Bio.. - közbeiktattam egy nagy nyelét, hogy megtaláljam a keresett szót - Bocsánat!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 20.07.12 14:57

Játék fagyasztva. Szabad játéktér.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 20.07.12 16:26

Dakota & Gabriel
& Nevil


(Előzmény: Magán játékok; Gabriel Sadik & Nevil Turner Denverben )

Hosszú volt az út. Nem tudom mennyi ideje tartottunk már a cél felé, de nem figyeltem végig Nevil-t a hátam mögött. Az eredeti terv szerint ő átellenes irányba indult volna, de aztán arra jutottunk, semmi jele, hogy bárki is követne. Talán téha túlzásba is visszük az elővigyázatosságot, de láttam én már egyet s mást az életben, sőt! Csináltam is egyet s mást, és ismertem olyan embereket, hogy jól tudjam a dolgok hogyan működnek. Elég egy kis hiba. Egyetlen apró hiba és már borul a kártyavár, csúszik az életed, és pillanatokon belül jobb esetben a sitten találod magad, rosszabban a föld alatt. Bár... nem merném lefogadni így előre, hogy mindkét esetben nem ugyanaz lenne e a végkifejlet. Most mégis valahogy biztonságban éreztem magam. Talán a tervezett cél miatt, hisz az a város egy bűnbarlang! Egy felleg ahol mi csak apró porszemek leszünk a hatalmas mederben. Hát úgy legyen! - sóhajtottam valahogy gondolatban miközben elértük a városhatárt jelző táblát. Oké, akkor most nem ártana első körben valami szállást találni. Az a legfontosabb. Lepukkant, kültéri motel, nyugodt, csendes... Épp a magamfajtáknak való. Nem túl nagy a nyüzsgés, nincsenek kíváncsi tekintettek, mindenki csak a maga dolgára megy, leszarja kik élnek körülötte. Igen, épp valami ilyesmire volt szükségem. És hogy is találhatnék rá a legjobban, mint hogy egy helyit kérdezzek meg. Ne legyen túl rendezett, ne legyen túl öreg. Fiatal se, mert itt egyből szemet szúrna, ha egy lestrapált motoros egy kislányt fűzöget éppen. Nem kell a felhajtás. Legyen különleges, megkapó, és süssön róla a jellem. Az biztos, hogy tudja mit-merre kell keresnem. És lám! Mintha csak az ég vezérelte volna elém - még jó, hogy nem hiszek Istenben - ott is állt egy nem kicsit kirívó lány a zebránál a járdaszélen. Láttam én hogy nagyon viszket a tenyere, már menne... a régi motoros már felismeri a lázadót, mégsem lépett le az úttestre. Ez az én szerencsém! Egyből megkörnyékeztem.

- Helló! - torpantam meg előtte a motorral, a zebra közepén, épp a lábai előtt. - Tudnál segíteni nekem? - néztem kedves mosollyal a szemeibe. Régi, begyakorlott mozdulat. Ha valami kell... tűnj kedvesnek!

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 30.08.12 23:53

Játék fagyasztva. Szabad játéktér.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 31.08.12 0:22

Na, hát vajon Kinek is írok? Kivel a legjobb dolog együtt járőrőzni? Na kivel? Razz Rolling Eyes


-Igen, csak két expresszo kávé lesz, így harmadjára is… - Sóhajtom szemet forgatva. Én megértem, hogy reggel van, korán, tényleg nagyon empatikus és emberséges tudok lenni -ha nagyon muszáj-, de azért annyira még ennek a szerencsétlen pasasnak se lehet korán, hogy harmadszori kérésre se fogja fel, hogy mit is akarok venni.
-Parancsoljon! Két cukor hozzá, és itt a visszajáró is… - Lajhár tempóban csúsztatja elém a visszajáró aprót, és remegő kézzel teszi le a pultra a kis papír tálcát, amibe a két műanyag kávés pohár is bele van illesztve. Lassú mozgását, és hozzá társuló beszédét hallva szinte azonnal levágom, hogy mindennek mi is az oka. A vörös szem pedig már csak a plusz ráadás.
-Maradt egy kis kokó az orra alatt. – Vetem oda neki, megvakargatva az orrom alját, hogy nagyjából eltalálja, hogy hol is kell magát törölgetnie, aztán csak „magamhoz ölelem” a tálcát, arcomon egy amolyan „megvagy te szemét” fél vigyorral. El se tudja képzelni az ember, hogy milyen sikerélménye van egy rendőrnek akkor, ha lebuktathat egy drogost. Szavaim hallatára látszólag azonnal felélénkül, és már buzgón kezdi is törölgetni az orra alját, ami nem lesz elég a nyomok eltüntetésére, hiszen egy toxikológia vizsgálatból attól még ugyanúgy mindent ki lehet mutatni. Az ajtóban még megállok mielőtt kilépnék rajta, és rafkósan –hogy ő is biztosan hallja-, beleszólok az adóvevőmbe, egyenesen az őrsre, hogy jöjjön egy szolgálati kocsi a Kilencedik és Tízedik sugárút sarkánál lévő kávézóba, és kutassák át a pultost. Amikor lábbal –mert megtehetem-, kilököm magam előtt az ajtót, még hallom, amint a pacák szánalmas idióta módjára könyörögni kezd, hogy ezt nem tehetem vele, és a többi süket duma, amit ilyenkor mondani szoktak azok, akik lebuktak. Nos, ilyen ez a drog ipar. Minden apró kis részletre oda kell figyelniük, ha nem akarnak minél hamarabb a sitten kikötni. A járőr kocsinkhoz érve felteszem, a kocsi tetejére a kávékat ameddig kinyitom az ajtót. Amint ezzel végzek, „visszaszerzem” a kincset érő folyadékokat, és a műszerfalra téve őket, becsukom az ajtót.
-Bocs, hogy eddig tartott. A tulajdonos egy cseppnyit le van amortizálva, és lassabb a felfogása, mint a kilencven éves szomszédoménak… - Fordulok Ben felé, fejemet erőtlenül hátra döntve az ülésbe, hosszas percekig csak elmélyülten fürkészve az arcát. Többre úgy sincs erőm…
-Mit is csinálunk itt? – Szólalok meg végül újra fáradtan, megmasszírozva orrnyergemet, és elfojtva egy ásítást is. Hozzá kéne már kezdeni ahhoz a kávéhoz, de annyira nem akaródzik előre hajolni, és azt a borzasztóan bonyolult műveletet végrehajtani, hogy beletegyem a cukrot és megkavarjam, utána pedig megigyam. Legszívesebben itt és most elaludnék, de ameddig szolgálatban vagyok, esélyem sincs rá.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 31.08.12 1:08

Még szép, hogy velem! Very Happy


Szó szerint utálom, hogy ilyen kora reggeli órákban ezt kell tennem, mikor sokkal jobban maradtam volna Blair ölelő karjai között az ágyban! Túl fáradt vagyok ehhez egy ilyen mindent elsöprő éjszaka után, alig aludtam valamicskét, mert nem hagyott, de vissza gondolva egyáltalán nem is bánom, csak ne lennék ennyire fáradt, vagy ne kellene reggel dolgoznom. Gondolataimban elmerülve várom a kávét, amitől valamiféle csodát várok, de csak nem akar jönni. Többször is a kávézó felé tekingettem, hogy hol lehet már ez a nőszemély, de pár sétáló személyen kívül más nem pillantottam meg. Szinte már nevetséges, hogy mindenki ilyen rettegve néz felém, értem én, hogy egy rendőr autóban ülők, sőt rendőr egyenruhában, de azért még sem kellene csak így megbámulniuk az erre járóknak. Szempárjukban látom némi félelmet, a lebukástól való veszélyt... hiszen ez itt Vegas, nincs olyan ember, aki ne lenne bűnös valamiért! Ujjbegyeimmel türelmetlenül kezdek el dobálni a műszerfalon, miközben tekintetemmel Blair formás idomait kutatom, eddig nem túl nagy sikerrel. Már majdnem bele untam a várakozásba, megfordult a fejemben, hogy szemét mód itt hagyom, ha már képes így magamra hagyni, de végül megjelent, ezért maradtam.
- Gondolom megragadtad a lehetőséget és lecsaptál rá. - Rá akartam mosolyogni, de gyorsan kezemet számhoz kaptam, hogy elnyomjak egy ásítást. Felcsillanó szemekkel nézek a kávé felé. Az egyiket megragadom, majd bele kortyolok, amitől már is sokkal jobban érzem magam. Valahogy a koffein mindig képes felpörgetni, főleg most, hogy Blair ennyire kifárasztott.
- Bujkálunk, amúgy fogalmam sincs, csak egy nyugis helyre vágytam, mivel nem vagyok ma a toppon. - Önelégült mosolyommal fordulok felé, azt hiszem, hogy nagyon is érteni fogja a célzásomat. Csak abban reménykedek, hogy túl fáradt, hogy ezt most tettekkel is megtorolja.
- Baby, ha nagyon fáradt vagyok, fel tudom ajánlani a kocsi hátsó ülését. - Hiszen rajta is látszik, hogy nem aludta ki magát, én pedig kedvesen felajánlottam, hogy akár vonuljon hátra és akár felejtse el, hogy most dolgozunk. Tudom nem épp a legkényelmesebb, de mivel más nincs, ahol feküdni lehetne, ezért csak ezzel tudok szolgálni. Amúgy pedig nem hiszem, hogy Blair hátra vetné magát, ahhoz túl munkamániás, hogy akár egy percet is lazítson.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 31.08.12 1:39

És, a mással kéne? Razz


Hihetetlen, hogy az emberek képesek úgy bemenni reggel dolgozni, hogy az előző éjszaka teljesen taccsra vágták magukat és sz*t se tudnak magukról. Amint látom, ez a fószer sem igazán van képben. A visszajáróról pedig inkább nem is beszélnék, főleg hogy sokkal többet kaptam vissza, mint kellett volna, de hát nem érdekel túlzottan. Magára vessen! Az ajtóban azért még megtorpanok, hogy a fickó füle hallatára hívjak be az őrsről egy szolgálati kocsit hozzá.
A kocsiig hullaként csoszogok ki. Lépéseim ma koránt sem olyan magabiztosak és fegyelmet követelőek, mint amilyenek mindig is szoktak lenni, ha szolgálatban vagyok. Hosszú volt az éjszaka, és abban sem vagyok biztos, hogy sikerült három óránál többet aludnunk… Azt se tudom, hogy hogy kötöttem ki már megint Bennél. Ez már komolyan nem állapot! Beszerzek egy erényövet…
A kocsiba csak a második próbálkozásra sikerül beülnöm. Ez a rohadt egyenruha mindenben csak akadályoz, pedig könnyedén kéne mozognunk benne, ha esetleg vészhelyzet állna elő. Beülve az anyós ülésre, nem teszek mást, minthogy leteszem a kávénkat a műszerfalra, és sóhajtva hátra dőlök, egy jó darabig csak Ben arcát fürkészve. Akaratlanul is felidéződik bennem a múlt éjszaka, ami –még így hullafáradtan is-, egy perverz kis mosoly kezdeményt szül az arcomra, ám ezt is csak addig, ameddig mindezt el nem rontja egy elfojtott ásítás.
-Persze! A rohadék előtt jelentettem az őrsön. Had csinálja csak össze magát… - Vonok vállat, bár még ez is nehezemre esik, úgy érzem tőle, mintha mázsányi súly nyomná a vállamat.
Elégedett fél mosollyal –amiből a fáradtság miatt csak egy grimasz lett-, nézem, ahogy Ben magához veszi a kávéját és iszogatni kezdi. Ő legalább már megtette az első lépéseket a felélénkülés rögös útján.
-Hát én se. Úgy érzem magam, mint egy agyonrágott gumicsont apró maradványai, amit már háromszor megemésztettek… - Nem voltam valami diszkrét, de igazából ezennel nem is ez volt a célom. Csupán csak valami olyan dolgot kerestem, ami most tökéletesen leírja az állapotomat.
-Azt sem tudom, hogy hogy kötöttem ki már megint nálad. – Ásítok, és megdörgölöm mind a két tenyeremmel az arcomat, majd erőt véve magamon, lendületből előrébb hajolok, hogy beízesíthessem a kávémat, és én is elkezdhessem az elfogyasztását.
-Mmmm… hízelgő, de nem alhatok meló közben. – Mondok nemet, és hagyom, hogy lecsússzon végre az első korty.
-Szóval, visszatérve a tegnapira… csak azt ne mondd, hogy aljas mód letepertelek. – Fordítom felé a fejem, kifürkészhetetlen vigyoromból pedig egyértelműen láthatja, hogy nagyon is tisztában vagyok az igazsággal, azzal, hogy ezennel tényleg én voltam a hunyó, de nem tehetek róla… eszméletlen jó volt, megint…
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 31.08.12 2:53

Csak velem, csak most, csak itt! Very Happy

Túl rég óta ismerem Blairt, hogy tudjam, hogy nem ok nélkül várakoztat meg. Biztosan már megint valakit lefülelt és most nagyon örülhet neki. Még mindig meg tud lepni, hogy mennyire fel tudnak csillanni szempárjai, mikor egy-két bűnös lelket a rácsok mögé száműztet. Azt kell, hogy mondjam, hogy jól is végzi szakmáját, bár engem még is az jobban izgat, amit az ágyban művel velem. Annyi gyötrődés után végre beadta a derekát és eszem ágában sincs elengedni, csak még nem tudom kellőképpen kifejezni, hogy mennyire is szeretném, hogy mellettem legyen. Valójában azt sem tudom, hogy hányadán is állok vele, mert ami azt illeti, erről még egy árva szó sem esett, mindössze csak jól érezzük magunkat egymással, nem számolva a következményekkel, amik még súlyosabbak, így hogy szeretők és társak is vagyunk. Mellesleg tetszik ez a titkolózás, valahogy érdekesebbé teszi a mi kis erotikával fülledt kapcsolatunkat. Nem, mint ha enélkül nem lenne érdekes, de még is ez ad neki egy pluszt. Elnyomva egy ásítást tekintem oldalra, ahol Blair beszáll végre az autóba, egyből a kávé felé kapok, amibe bele is kortyolok. Hálás pillantásokat vetek felé, hogy tudassam vele, mennyire is életmentő volt ez most számomra.
- Elragadó látni, hogy nem csak csinos társam van, de még a korai órák ellenére ilyen éber. - Nem semmi, hogy már így a műszakunk elején már tönkre tette egy ember napját, de úgy kell neki, hiszen megérdemelte.
-Ilyen vonzó gumiabroncsot még nem is láttam. - Kacsintok rá egyet, hogy tudassam vele, hogy még ilyen fáradtan is mennyire vonzónak találom. Tőlem lehet kócos is, vagy akár fáradt, de akkor is vonzódni fogok hozzá, bár annak sokkal jobban örülnék, ha az én közreműködésemmel lenne ilyen meggyötört állapotban. De azt hiszem, hogy én sem panaszkodhatok, mivel nagyon is kivette az éjszaka alatt történt dolgok belőlem minden plusz energiámat.
- Azt hiszem én tudom, hogy hogyan volt már megint lehetséges. Annyira ellenállhatatlan vagyok, hogy nem tudsz nekem ellenállni. - Kaján mosoly jelenik meg arcberendezésemen, miközben tudatom vele a tényeket, elvégre nagyon is igazságot mondok. Mióta beadta a derekát nekem, azóta nem is tudna nekem nemet mondani, főleg hogy látom rajta, hogy mennyire élvezni azt, amit vele művelek.
- Ahogy gondolod, de aztán ne mond, hogy én csak kifárasztani tudlak. - Valahogy sejtettem, hogy vissza fogja utasítani ajánlatomat, pedig szemet hunytam volna a dolog felett és éberen figyeltem volna, ameddig Blair a hátsó ülésen elfekve lazított volna egy kicsit.
- Nem aljas módon, inkább hízelgő volt, de az már tény, hogy letepertél. - Tisztán emlékszek rá, hogy milyen hévvel esett nekem, de ez ellen egyáltalán nem ellenkeztem. Miért is tettem volna? Hiszen annyira élvezek minden egyes másodpercet, amit vele töltök.
- Esetleg ma is le fogsz teperni? - Mosolyogva érdeklődök, miközben a kávénak köszönhetően valamilyenféle módon vissza száll belém az életerőm, ennek örömére még egy kortyot iszok kávémból.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 31.08.12 10:16

Talán még jó is lehet! Very Happy



Úgy érzem, hogy ez a nap lesz a leglassabb, köszönhetően mindez a tegnap esténknek, amikor inkább voltunk elfoglalva egymás testének az újbóli felfedezgetésével, mint azzal, hogy mind a ketten, KÜLÖN EGYMÁSTÓL a saját lakásunkban kialudjuk magunkat, felkészülve a következő munkától fülledt napra. Utálom magam, mert tudom, hogy ha nem alszok eleget, nem tudok rendesen koncentrálni a munkámra és úgy egyáltalán semmire sem. Haza fele menet este biztos, hogy le fogok dőlni a motorról, ha addig nem iszok meg még legalább négy kávét. De talán még azok se segítenének túlzottan… A kocsiba ülve az első dolgom, hogy kényelmesen hátra dőljek az ülésben, így regenerálódva egy kicsit, ameddig még van rá lehetőségem.
-A csinos még rendben van, elismerem, de hogy éber? Nem túlzol ezzel egy egészen kicsikét? – Fordítom felé a fejem, továbbra is az ülésbe süppedve, megengedve magamnak egy fancsali mosolyt, ami lehetett volna bizalomgerjesztőbb is, de csak ennyire futotta. Érje be ennyivel, a tegnap este után meg aztán főleg!
-Ne bókolj, amikor ilyen pocsékul nézek ki… - Dünnyögöm álmos hangon, alig érthetően, miközben engedem, hogy a kocsiban terjengő kávé illat megtöltse az orrom. Már ennyitől is üdébbnek és frissebbnek érzem maga. Hát még, ha meg is innám mindet! Csak az a baj, hogy képtelen vagyok előre dőlni, hogy egy kicsit megerőltessem magam és hajlandó legyek meginni.
Hogy ébren tudjak maradni, faggatni kezdem Bent a tegnap estéről, hiszen annak ellenére, hogy nem voltam részeg, teljesen érthetetlen számomra, hogy már megint, hogy köthettem ki nála, ráadásul hétköznap, amikor meló is van és az a legfontosabb.
-Nem is tudom, hogy ki lökött bele a nagy hévbe véletlen majdnem az üvegasztalba… - Forgatom meg szemeimet a kocsi tetejének irányába, mintha csak gondolkodásra szorulnék a válasz érdekében, pedig nagyon is jól tudom. Behunyva a szemeimet, akaratlanul is felidézek bizonyos részleteket a tegnap estéből, aminek köszönhetően azonnal bizseregni kezd a testem. Nos, többek között ezért is döntök úgy, hogy ideje lenne felélénkíteni magam. Előre dőlve, elkezdem kavargatni az időközben megízesített kávémat, aztán már szürcsölöm is a forró nedűt, ami most jobban esik, mint bármi más.
-Kifárasztani? Hagyjuk már! Nem lehet, hogy inkább én fárasztottalak ki téged? – Sandítok rá oldalra kékjeimmel, gunyoros mosollyal arcomon. Tény, hogy én vagyok az, akinek a combjának izomláza van a sok… khm… lovaglástól, de hát, na…
-Legközelebb dorombolok is majd. – Fűzöm hozzá, amit egy újabb korty követ, aztán már csak egy kérdést hallok tova szállni a levegőben, mire követhetetlen sebességgel felé kapom a fejem, párszor, pofátlanul feltűnően végig járatva rajta a szemeimet.
-Felejts el mára, Corbet! – Vonom fel az egyik szemöldököm, szám szegletében egy aljas mosoly kezdeménnyel, aztán felsóhajtok, és bakancsos lábamat feldobom a műszerfalra, így szürcsölve tovább a kávém.
-Éhes vagyok. Nem akarunk szerezni valami ehetőt? – Pislogok rá, egyik kezemben a kávét tartva, másikkal pedig a combját simogatva, csakhogy érezze azért a törődést, és ne sértődjön meg, amiért reggel még morcosabb vagyok, mint általában lenni szoktam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 31.08.12 11:38

Talán? Rolling Eyes Ne idegesítsél. xD


Azt hiszem, hogy nem túlzok azzal, hogy most életképtelen vagyok, ennyire fáradt talán még soha az életben nem voltam, bár nem csoda, hiszen Blair leszívja minden energiámat. Csak remélem, hogy a korai órákban mindenki hasonlóan lusta állapotban van, mert ahhoz nagyon nem lenne kedvem, hogy kipattanjak az autóból és bárkit elkezdjek üldözni, valószínűleg be is aludnék futás közben. Nekem tökéletesen megteszi ebben a kis utcában is bujkálni, elvégre talán itt senki sem ront ránk. Még, hogy a rend éber őrei? Ezt nem mondható el rólunk jelen pillanatban.
- Tudhatnád, hogy szeretek túlozni, ha rólad van szó. - Még így fáradtan is annyira tüneményes, hogy nem bírom letörölni mosolyomat képemről, mikor megint csak rá téved tekintetem. Egyszerűen szeretem nézni, mert már a tudat is megnyugtat, hogy újra itt vagyok vele és a társa lehetek a balesetem után is.
- Különös, nekem még így is tetszel. - Halkan elnevetem magam, majd számhoz teszem kezemet, hogy álcázzam egy köhintéssel. Jól tudom, hogy mindkettőnket eléggé jól megviselt az este történt események sorozata, de azt nem veheti el tőlem, hogy kedvem szerint bókoljak neki. Főleg mivel úgy gondolom, hogy ilyenkor van a legjobban szüksége tőlem szép szavakra, mikor ennyire ramatyul érzi magát. Én csak jót akarok neki, talán majd idővel be fogja látni, hogy mennyire kedves vagyok hozzá, még ha olykor piszkálom is egy kicsit.
- Tudhattam volna, hogy az üvegasztal rossz helyen van. - Bocsánat kérő pillantásokkal nézek rá, mert tényleg nagy baj is lehetett volna, ha az asztalon kőt ki, mondjuk akkor most nem itt ülne velem, hanem a sebészeten lennénk, ahol feltehetőleg össze varrnák, ha bele esett volna az üvegasztalba. De ebbe még bele gondolni is rossz, hogy ezernyi szilánk fúródik ebbe a dögös testbe. Sokkal inkább gondolok arra, hogy ismét bele formán fogaimat hamvas bőrébe.
-Ahogy így mondod, talán tényleg te fárasztottál ki. De valahogy egy cseppet sem bánom. - Persze jobb lenne, ha nem ilyen korán reggel lenne, mert alig, hogy lehunytam szempáromat, már ébresztett is az ébresztő óra, amit legszívesebben abban a pillanatban, mikor megszólalt kidobtam volna az ablakon, hogy másnak csörögjön. Annyira jó lett volna csak még egy kicsit feküdni az ágyban, úgy hogy Blair a karjaim között olyan békésen alszik. Előfordult már, hogy csak azért maradtam fent tovább, mint ő, hogy alvás közben nézni tudjam. Olyankor tényleg úgy néz ki, mint egy angyal, viszont ez az érzetem csak addig tart, ameddig az igazak álmát alussza, mert ha felébred, ott elszabadul a pokol.
- Vigyázz, hogy mit ígérsz nekem, mert elvárom, hogy be is tartsd. - Azért kíváncsi lennék, hogy hogyan is dorombolna nekem. Meglepetten nézem, ahogy méreget kíváncsi lélektükreivel. Ez nekem túl gyanús, de hagyom, hogy legeltesse rajtam szemét, legalább már ennyi élvezete legyen ilyen korai órákban, ha máshogy nem is tud betelni velem.
- Csak mára? - Kíváncsi tekintetemmel sandítok felé. Persze most azt mondja, de ha elérünk oda, hogy este legyen, gátlástalanul le fog támadni, amit egyáltalán nem fogok bánni, sőt ellenkezni sem fogok.
- Pontosan mire is vágysz? Talán én is ki tudnám elégíteni étvágyadat. - Egy pillanatra ránézek combomra tévedt kezére, majd a kávét vissza teszem a műszerfalra. Pimasz mosolyommal nézek rá, ahogy kiengedem a kéziféket és hagyom, hogy pár másodpercig hátra felé kezdjünk el gurulni a kocsival, de gyorsan beindítom a motort, bekapcsolva a szirénát kezdek el hajtani, mint egy örült, hogy még véletlenül se haljon éhen szívem hölgye.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 31.08.12 13:33

Miért ne? Very Happy


Nem túlzok azzal, ha azt mondom, hogy még Újév napján sem szoktam ennyire ramatyul érezni magam, pedig akkor fáradtságomra rátesz mg egy lapáttal az előző éjszaka megivott pia mennyiség, és a hajnali ötig tartó buli is, amiben nincs megállás. Én legalábbis öt feles után már nem igen ismerem azt a szót, hogy gátlások és megállás, főleg, ha közben azt is tudom, hogy egy újabb év eljövetelét kell megünnepelnünk, és mivel általában a munkám nem engedi, hogy jól kirúgjak a hámból, hát megteszem ezt évvégén, Szilveszterkor egy egész évet bepótolva… De mivel most koránt sincs még szilveszter meg semmi hasonlók, fölösleges ezen kattognia az agyamnak. Ezzel csak azt a maradék energiámat is elveszem magamtól, ami még maradt, és amivel eljutottam a boltig, majd vissza a kocsiba.
-Próbálkozhatnál akkor valami sokkal önbizalom növelőbb dologgal is! – Vetem oda neki csak úgy. Hangomban és szavaimban sincs semmi rosszindulat. Csak is a fáradtság az, ami beszél belőlem, és még sértőbbé tesz, mint amilyen általában is lenni szoktam, de Ben már hozzászokott ahhoz, hogy egy rohadék vagyok.
-Csak azért bókolgatsz ilyen buzgón, hogy aztán ma este is nálad kössek ki? Ami nem mellesleg, hangsúlyozom, hogy NEM FOG megtörténni! – Emelem ki a megfelelő szavakat, hogy az ő tudatáig is eljusson végre, hogy többet hétköznap, amikor másnap meló van, nem csinálunk ekkora őrültséget! Én nem fogok még egyszer mosott sz*rhoz hasonlítható állapotban végig melózni egy napot. Kizárt!
-Eléggé rossz helyen volt. A lábam ujja meg is érezte! – Mondom sértetten, amint eszembe jut, hogy mennyire sikerült bele rúgnom, amikor már alig bírtunk magunkkal, és már csak pár lépés választott el minket a szobájától, ahova végül is nem értünk be, és a kanapét választottuk az ágya helyett, mivel az közelebb volt, és mire beléptünk a bejáratin, addigra már pár ruhadarabunk valahol kint hevert a folyosón szétszórva… Vicces volt.
-Biztos is, hogy kiheréltelek volna itt helyben, ha azt mondod, hogy bántad vagy nem volt jó. – Szólalok meg fenyegetően, ugyanilyen hangnemet is használva, szemeimben gyilkos szikrákkal, arcomon mégis ott ragyog az a szinte állandóan fellelhető fél mosoly, amit csak kevés ember láthatott eddig. Remélem, hogy érzi Ben, hogy vele, hogy kivételezek. Remélem, hogy meg is becsüli mindezt. A kávém lassú, nyugodt szürcsölgetése lassacskán újult erővel tölt fel. Szóval ilyen lehet a kocsiknak, ha teletankolják az üres tankjukat végre, vagy feltöltik a régen lemerült aksijukat…
-Lehet nem akarnád megtapasztalni… - Válaszolok, közben néha bele-belefújok a még mindig kellőképp meleg kávémba, hogy ihatóbb legyen.
-Még eldöntöm. Legyél jófiú és idővel minden elválik. – Kapom el pillantását, majd megvonogatom a szemöldököm, amit rögtön egy szemforgatás követ.
-Már éppen eleget… - Mondatom legnagyobb bánatomra viszont félbe szakad, amint egy rövid ideig tartó hátra felé történő gurulás után teljes gázra kapcsol, és bekapcsolva a szirénát, száguldani kezd, mintha autós üldözésen lennénk. Esküszöm, hogy még akkor sem iparkodik ennyire!
-Te hülye állat! – Csúszik ki a számon, ahogy a biztonsági öv visszaránt, és a maradék kávé rám, és a szolgálati kocsi kárpitjára ömlik. Ezt követőn benyomom azt a gombot, ami kikapcsolja a riasztót, és az orrom alatt káromkodom tovább, zsebkendőt keresve a kesztyűtartóban. Ha odaérünk, ahova eddig is hajtott majdnem 200-al, akkor nem teszek mást, minthogy kiszállok a kocsiból, és elkezdem törölgetni magamról és az egyenruhámról a kávét, ami már így is úgy is beleitta magát az anyagba.
-Jobb, ha minél hamarabb eltűnsz a szemeim elől, és bemész abba a nyomorék pékségbe venni valami kaját! – Bökök fejemmel az említett üzlet felé.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 31.08.12 16:07

Mert kihozod belőlem a végén az állatot. Razz


Gondolatban már párszor eljátszottam, hogy mi lenne akkor, ha kiderülne, hogy nem csak simpla társak vagyunk, hanem szeretők is eddig, az pedig még a jövő zenéje, hogy egy pár legyünk... semmit sem sietettek, elég ha a mis kis tempónkban haladunk. Bevallom azt sem tudom, hogy Blair hogyan gondol rám, egyszerű játékszerre, aki kedve szerint kielégíti, vagy már komolyabban. Már semmit sem tudok, csak abban vagyok biztos, hogy erre fény derülne a kollégák vállon veregetve gratulálnának nekem, ameddig Blair gyilkos pillantásokban részesülne a gyengébbik nem képviselőitől.
- Esetleg mond ki konkrétan, hogy mivel próbálkozzak és megteszem. - Nem vagyok gondolat olvasó és a női elmébe nem is igen szeretnék bele látni. Kissé még mindig ismeretlen számomra a női logika, hiába volt sok nővel dolgom már az elmúlt évek alatt, amennyi nő, annyiféle gondolkozás mód.
-Tudod sértő, hogy ezt hiszed róla, hogy csak ezért bókolok neked. Ma este különben sem érek rá. - Sértődötten szólalok meg. Igaz még nincs programom, de ha nagyon akarom, akkor öt perc alatt simán szervezek magamnak. Talán fel kellenem szednem egy olyan nőt, aki sokkal kétségesebb és minden szavamat lesi. Csak itt ott a bökkenő, hogy nekem már nem kell más, csak még magamnak is képtelen vagyok beismerni, túl nagy ahhoz a hiúságom.
- Legközelebb majd karjaimba kaplak, nehogy bántódás érjen még egyszer. - Ajánlok fel neki egy egészen tűrhető kompromisszumot. Ha nem azzal lettem volna elfoglalva, hogy minél hamarabb bújtassak ki ruhadarabjaiból, akkor karjaim között vittem volna be az ágyig, nem csak a kanapéig jutottunk volna el. Elvégre nekem annyira mindegy, hogy hol kap el minket a vágy, amúgy is fel szerettem volna avatni vele lakásom minden szobáját. Kettőt már ki is piálhatunk.
- Mondtam már, hogy milyen vágyfokozó vagy, mikor így fenyegetsz? - Jó hallani, hogy semmi sem változott meg azóta, hogy lefeküdtünk egymással, mert attól tartottam, hogy elmúlik kettőnk között ez a piszkálódós szikra és mi is olyan elcsépelt csöpögős párt fogunk alkotni, amitől még a hideg is kiráz, ha jobban bele gondolok. Szeretném megőrizni ugyan azt a társi viszonyunkat, miközben már egészen más helyszíneken is egymás mellett vagyunk.
-Ha rólad van szó mindent meg szeretnék tapasztalni. - Na jó talán ez egy elhamarkodott kijelentés volt, mert azt nem igen szeretném megtapasztalni, hogy akkor milyen házisárkánnyá váltózik, amikor meg van neki. Mert eddig is sokat szenvedtem azokon a napokon mellette, de most még annál is jobban fogok, hiszen megvonja tőlem azt az egy dolgot, amit csak tőle szeretnék kapni.
- Ezt még te sem kérheted komolyan, hogy jó kisfiú legyek. - Nevetem el magam ezen, ez annyira abszurd. Majd hirtelen abba hagyom a nevetést, mikor eszembe ötlik, hogy talán még is komolyan gondolta. Produkciómmal félbe szakítottam, de már nem bírtam magammal, éppen eleget viselkedtem jól, ahhoz, hogy most elszabaduljon belőlem játékos énem, na meg a sebességet is szeretem annyira, hogy megengedjem magamnak, hogy bekapcsolva a szirénát száguldozzak kedvem szerint.
-Úgy imádom, mikor bókolsz nekem. - Nevetem el magam, nevetésem egyre intenzivebb lesz, ahogy vezetés közben felé sandítok és látom, hogy mennyire béna volt, mivel a kávé alaposan ráömlött. De inkább nem teszem szóvá, félő, hogy még ezért így is kapni fogok, csak fuldoklok a nevetésemtől. Az autóból kiszállva tudtam csak abba hagyni, de még mindig megmosolyogtam, ahogy láttam Blair szapora kezeit, ahogy törli magáról a kávét.
- Igenis főnök. - Megkerülve az autót, csapok egyet fenekére, majd futni kezdek, egyrészt, hogy ne tudjon megcsapni ezért, másrészt pedig, hogy minél hamarabb kielégítsem étvágyát. Beéve a pékségbe, engedek annak a sztereotípiának, hogy a rendőrök fánknak tömik magukat, mivel veszek egy doboz fánkot, fizettem és már ki is sétáltam. Gyors voltam, ezt igazán értékelhetné. Beszállok a kocsiba kezemmel a fánkokkal, majd Blair felé fordulok, miközben még mindig nem tudom abba hagyni a mosolygást.
- Remélem ezzel ki tudom elégíteni az étvágyadat. - Kacsintok rá egyet, miközben a műszerfalra teszem a doboznyi fánkot. Megvárom ameddig ő vesz először, majd utána én is követem a példáját.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 31.08.12 22:01

Párszor már ezelőtt is sikerült Razz


Soron következő mondatának hála rögvest piszkos gondolatok hada kezd el keringeni a fejemben. Ahogy belegondolok abba, hogy mennyi mindent kérnék még tőle, vigyorogva összepréselem az ajkaimat, hogy még csak véletlenül se fussanak ki perverz mondatok a számon, mert tudom, hogy bármelyiket képes lenne megcsinálni velem, csakhogy teljesítse a kérésem.
-Inkább nem mondom, úgy se tudnád teljesíteni azt, amiket én akarok! – Vetem oda neki, továbbra sem fordítva fejem Ben felé. Szemeim mindvégig békésen csukva vannak, számat pedig egy gunyoros fél mosollyá formálom, ahogy elképzelem magam előtt, hogy erre az övön aluli, önbizalom romboló megszólalásomra most vajon milyen képet is vághat. Csak el akarom érni, hogy felébredjen benne a küzdőszellem, ami a mai reggelen még nem igazán mutatkozott részéről. Kezdek aggódni érte, talán csak nem beteg a Kicsike?
-Oh, valóban? Vagy csak NEKEM nem érsz rá? – Sandítok oldalra, fél szememet nyitva csak fel, azzal is Bent célozva meg, továbbra sem moccanva a felvett, kényelmes pozíciómból. Nem mondom, hogy nem kezdte el fúrni az oldalamat a kíváncsiság, hogy vajon milyen dolga is akadhatott ma estére, ami élvezetesebb és jobb, mint amt én is tudok neki nyújtani, de már csak azért sem fgom faggatni róla! Higgye csak azt, hogy teljesen hidegen hagy az, hogy mit kezd a életével. Idővel úgyis rá fog döbbenni, hogy zavarna, ha más nőcskékkel is enyelegne, főleg azok után, hogy még ő mondta az első alkalommal, hogy nem akar más nőkkel lefeküdni többet, csak is velem. Mondhatni, amolyan szexpartnerek lettünk, amitől tovább nem tudom, hogy merre is vezet az utunk.
-Az jó lenne, tudod, az úriemberek úgy szokták! – Nézek rá az időközben magamhoz vett kávémról felvont szemöldökökkel. Persze, az igazi dörgés koránt sem az, amit mondtam az imént. Nem várom el, hogy úgy cipeljen be a szobába, mint a királykisasszonyokat szokás. Egyrészt azért nem, mert van nekem is lábam, el tudok menni a szobáig, másrészt meg azért nem, mert valamiért… nem is tudom, sértené a büszkeségemet, amit nem is értek, hogy hogyan lehetséges, hiszen egyáltalán nem függ össze a kettő, de ki mondta azt, hogy könnyen megfejthető vagyok?
-Hát még az milyen vágyfokozó lenne számomra, ha meg is tenném! – Villannak fel sötéten, semmi jóról nem árulkodóan a szemeim. A soron következő kortynál viszont egy olyan komoly, elszántan hangzó mondatot hallok, ami megállásra késztet kávézásom közben. Rég hallottam már ilyet, vagy ehhez hasonlót egy férfitól. Kifejezetten jól esik, hogy ennyire igyekszik, és hogy még nem adta fel, annak ellenére, hogy bármikor megtehette volna, tekintettel arra, hogy milyen elviselhetetlen tudok lenni, leginkább akkor, amikor álmos vagyok.
-Idővel minden a tiéd lesz… - Mosolygok rá, ezennel teljesen máshogy ahogy mindig is tenni szoktam. Nagy szavak ezek még tőlem is, de szeretném, ha tudná, hogy érik már a gyümölcse a próbálkozásainak. Hogy az iménti hirtelen támadt, komoly hangulatot elűzhessem, újra pimasz fokozatba váltok.
-Akkor légy nagyfiú! – Kacsintok rá, és még mielőtt az utolsó kortyokat is eltűntethetném, már azon kapom magam, hogy az ülésbe süppedve ülök, kezemben az immáron már teljesen kiürült kávés pohárral, egyenruhámon a fekete folyadékkal. El is hagyja egy nem túl kedves jelző a számat, amit Benre aggatok, mire csak egyre hangosabban nevetni kezd, amit leginkább az összekent ingem és nadrágom kelt benne. Vele ellentétben én már koránt sem gondolom olyan viccesnek a helyzetet, mint ő. Ha nem lennék nyakig kávés, és ilyen nyűgös, akkor még élvezném is, hiszen imádom a gyorsaságot. Megérkezve és leparkolva a pékség parkolójában, első dolgom, hogy kiszállok a kocsiból, és elkezdem zsebkendőkkel dörzsölgetni magamról a kávét, ami persze nem jön ki. Idegességembe –mielőtt elküldeném melegebb éghajlatra-, inkább csak a boltba küldöm be, hogy hozzon valamit, ameddig én itt teljesen reménytelenül küzdök a foltok ellen. Éppen a jelvényemet törlöm, amikor egy hatalmas ütés éri a hátsómat. A csípős fájdalomra felszisszenek, és szidni kezdek magamban mindent és mindenkit, aki csak él és mozog. Az elhasznált zsebiket végül kidobom egy kukába, és kelletlenül beszállok Ben mellé, mikor ő is visszaér a fánkokkal.
-Hát még ezzel mennyire! – Szólalok meg, és megfogva az egyik ragadós, lekvárral töltött, cukormázas fánkot, egyenesen Ben képébe nyomom, bosszúból mindezt a kávé miatt. Amint meglátom, hogy hogy fest, én is jóízűen nevetni kezdek, ahogy ő is tette velem ma.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 01.09.12 11:25

Biztosan csak véletlen Very Happy


Csuklómon lévő karórámra pillantok, elhúzott szájjal nézem, hogy az idő csak nem akar haladni. Úgy látszik, hogy szembe kell néznem életem egyik leghosszabb műszakjával. Az már biztos, ha haza értek egy forró zuhany után esek be az ágyba, de azt még nem tudom, hogy egyedül, vagy akár csatlakozik-e Blair hozzám.
- Mi az, hogy nem tudnám?! - Szinte csattan ki belőlem kérdésem, Blair szavait hallva. Ez már majdnem fájt. Nem kellene ennyire alábecsülnie, mert még a végén kellemesen csalódna bennem. Nem is értem, hogy mit nem tudnék teljesíteni, hiszen az ágyban tökéletesen kielégítem, de mire vágyhat még? Utálom ezt a női logikát, amit még ha akarnék sem tudnék megérteni, számomra ez olyan bonyolult, mint egy öt évesnek elmagyarázni a Pitagorasz tételt.
- Hm, majd ezt a műszak végén elárulom. - Azért még sem mondhatnám neki, hogy rá mindig van időm és szívesen látom, az hozzánk képest túl nyálas lenne. Nem a romantikáról vagyunk híresek, sokkal inkább a szenvedélyes vágyainkról, amiket egymásból kihoznunk, ha alkalmunk van egy kicsit kettesben lenni. Szívesen látnám ma este nálam, úgy, hogy az ég világon semmi sem történne, megelégednék azzal is, hogy hozzám bújna, de ezzel csak még jobban bonyolítanánk a kettőnk kapcsolatát, amin már most nem tudok kiigazodni. Az ágyban olyan tüzes, most pedig olyan rideg.
- Ne várd el tőlem, hogy úriemberként viselkedjek. - Nem arról van szó, hogy nem tudnék úgy viselkedni, mindössze nem akarok. Majd akkor fogom bevinni a karjaim között a lakásba, ha eszünket vesztettük és összeházasodtunk, addig meg használja szépen azokat a formás lábait.
- Ne merészeld. Te sem gondolhattad ezt komolyan. - Szúrós tekintettel nézek Blairre. Neki is éppen annyira szüksége van arra a bizonyos testrészemre, mint nekem. Azt pedig már tényleg nem tudnám elképzelni róla, hogy komolyan gondolta, hiszen akkor megszűnne az egyik legnagyobb kielégítő forrása.
- Minden? - El sem hiszem, hogy ilyen szavakkal dobálózik, remélhetőleg komolyan is gondolta, mert tudhatná már rólam, hogy én mindent akarok és őt is meg akarom kapni, annyiszor amennyiszer csak lehetséges lenne.
- Eddig nem voltam nagyfiú? - Meglepetten kérdezek rá, mert ha valaki, akkor Blair tudhatná, hogy mennyire khm nagyfiú is tudok lenni. Nem tudom, hogy aztán mi ütött belém, mindössze vágytam egy kis száguldásra, aminek következtében a drágaságom tiszta kávé lett. Én pedig alig bírtam abba hagyni a nevetést, végre van valami, ami feldobja a kedvemet. Persze sajnálom, hogy miattam lett kávés, de ezt sosem vallanám be neki, sértené a férfiúi becsületemet. Még mielőtt bementem volna a pékségbe, szükségét érezzem, hogy feszes fenekére csapjak egyet, ezek után vettem meg csak a fánkokat. Beszálltam a kocsiba és felé nyújtottam, ha már kettőnk között ő az éhes. Szólni sem tudtam, hiszen olyan aljas módon támadott vissza. Már csak arra lettem figyelmes, hogy a képembe nyomja a fánkot, nálam itt szakadt el a cérna. Ha már fánkos lettem, akkor ezt ő sem fogja megúszni. Mivel még nem kötöttem be magam, ezért gondtalanul hirtelen felé hajolok, ajkaimmal ostromolni kezdtem Blair ajkait.
- Ízlik? - Pimasz mosollyal az arcomon kérdeztem rá, ahogy láttam, hogy ő is hasonlóképpen fánkos lett a csókomnak hála.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 01.09.12 13:21

De még mennyire, hogy nem! Razz


Legszívesebben hangos és gúnyos kacajba kezdenék, amint Ben –előre látott-, felháborodása bekövetkezik, és szinte kikéri magának az ellene emelt vádakat. Nem gondoltam egy pillanatra se komolyan az előbb mondottakat. Csupán csak kíváncsi voltam, hogy egy ilyen felszólalásra miként is fog reagálni. Jó néha egy kicsit lefaragni az ember egoizmusából, főleg ha az az ember olyan, mint Ben, és nagyon is tisztában van az adottságaival…
-Pont az! Jól értetted. – Ezennel már hajlandó vagyok kinyitni a szemeimet, és felé fordítva a fejem, sanda vigyorral fürkészni arcvonásainak hirtelen bekövetkezett változásait. Be kell, hogy valljam, még ilyen hitetlenkedő fejjel is annyira dögös, hogy legszívesebben már most –ha erőm is lenne rá-, bevágnám a hátsó ülésre, hogy csináljak vele egy kis ezt-azt.
Gunyoros, fölényeskedő mosolyom csak is akkor kezd el lassacskán lehervadni a képemről, amikor olyat mond, amiről inkább nem szerettem volna tudni. Nem tetszik egyáltalán, hogy mellettem másokra is van ideje. Elfog a hányinger, ha belegondolok, hogy más nők sokkal jobban ki tudják elégíteni, mint ahogy azt én is tenni szoktam vele. Nem vagyok féltékeny, nincs rá okom. Inkább csak bosszant a dolog, hogy más kancákkal is ugyanolyan jól szokta érezni magát, mint velem.
-Lehet, hogy akkor már nem is fog érdekelni. – Vonok vállat, elkapva róla a tekintetem, inkább belefeledkezve a kávémba, minthogy ezeket kelljen akárcsak egy percig is tovább vesézgetnünk.
-Ilyen komoly dolgot nem is várok el tőled, de jól esett volna, ha utána kicsit megmasszírozod a talpam. Már csak azért is, mert megérdemlem! – Vonok vállat, szemeimben némi vágyakozással, csillogással, ahogy újból oldalra fordítom a fejem, beharapott alsó ajakkal, félig felvont szemöldökkel mérve végig Bent, elég sokáig csinálva mindezt. Szinte felfalom a tekintetemmel, olyannyira, hogy ez már-már zavaró is lehet számára, de ez engem most úgy őszintén, hol érdekel?
-De, ha egyszer engem ez gerjeszt be? – Pislogok rá ártatlanul. Cöhh… jó vicc! Én meg az ártatlanság? Inkább vessenek máglyára! Szúrós, fenyegető pillantása egy újabb mosolyt csal az arcomra. Legszívesebben megpaskolgatnám azt a helyes pofiját, hogy ne vegyen már ennyire komolyan, de félő, hogy még azt is sértésnek fogná fel, így nem csinálok semmit, hanem inkább takarékra veszem magam, és beleiszom a kávémba, ami után nagyon is komolyan szólok hozzá, súlyos szavakkal, amiket jobb, ha ezek után nem akarok letagadni. Abból nagy bonyodalmak lennének.
-Minden. – Vágom rá magabiztosan, hosszas percekig csak biztatóan nézve a szemeibe, aztán mikor visszafordulok a kávémhoz, és újból megszólalnék, már azon kapom magam, hogy mindenem kávés lett a hirtelen sebességtől, amit a kocsira mér. Alig bírom felfogni, hogy képes volt ezt megcsinálni úgy, hogy mellette ülök egy teli kávés pohárral. A parkolóba érve kiszállok, és hangosan bevágom magam mögött az ajtót, reménytelenül törölve a ruhámat, ami után még egy hatalmas ütést is rámér a seggemre. Mire kijön, addigra már a kocsiban ülök és bosszút tervezek, amit be is váltok azzal, hogy egyenesen a képébe nyomom az egyik édes, ragadós fánkot, ami azonnal gúnyos nevetést eredményez részemről, amit kénytelen vagyok befejezni. Többek között azért, mert Ben egyszerűen belém fojtja a hirtelen kezdeményezett csókkal, amit ugyanolyan vadul és szenvedélyesen viszonzok, ahogy kaptam. A csók közben érezheti, amint mosolyra húzódik a szám, aztán már csattan is a következő fánk az arcán. Szájáról áttérek az arcára, hogy onnan is hozzájuthassak egy kis ráragadt cukormázhoz, majd eltávolodom tőle.
-Mmm… Jól is laktam! – Vonogatom meg az egyik szemöldököm, aztán egyik kezemet kinyújtom felé, és mutatóujjamat végig húzom álla vonalán, leszedve róla a cukormázat, amit aztán nyugodt szívvel lenyalogatok az ujjamról, mindvégig küzdve az előtörni kívánkozó nevetésemmel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 04.09.12 3:59

Csitulj szívem! Very Happy


Nagyon nem tetszik, hogy a reggeli órákban ennyire pimaszul viselkedik velem. Legszívesebben térdemre fektetném és alaposan elfenekelném ezért! Gondolom, ha ezt véghez is vinném menekülhetnék Blair haragja elől, mert azt sem tenném zsebre, amit akkor tőle kapnék.
- Most direkt provokálsz? - Összeráncolt homlokkal meredek rá, látszólag ezen sokkal jobban szórakozik, mint én. Nagyon is rosszul esik, hogy azt hiszi rólam, hogy nem tudnám teljesíteni azt, amit akar. Hiszen eddig nem is volt oka panaszra és ha rajtam múlik, akkor ezentúl sem fog lenni olyan, amiért bármikor is panaszkodni bírna. Ismerhetne már annyira, hogy tudja, hogy ezekkel a mondataival csak olajat önt a tűzre.
- Oh, valóban? - Ez már tényleg fájt! Tudom, hogy reggelente eléggé morcos szokott lenni, de azért még sem rajtam kellene élezgetni a nyelvét. Abban biztos vagyok, hogy ezt nem fogom csak úgy hagyni megtorlatlanul. Nem is olyan sokára eljön az édes bosszú ideje.
- Szóval már ott tartunk, hogy be akarod osztani, hogy mit érdemelsz meg? - Kérdőn nézek rá, amúgy pedig van benne némi igazság és talán meg is érdemelné, hogy olykor kényeztessem, de általában egy-egy együttlét után annyira kikészít fizikailag, hogy már megmozdulni sincs erőm.
- Nem azt akartad mondani, hogy én gerjesztelek be? - Érdeklődve próbálom fürkészni tekintetét, figyelve arca minden egyes rezdüléseire, mert ha hazudna is nekem, arca egyből elárulná az igazat. Tagadni bármit lehet, még a nyilvánvalót is, de azt már teljesen felesleges. Eddig is tagadásban éltünk, ameddig egymásé nem lettünk és szerintem így már mindkettőnknek jobb, hát átestünk azon, amin át kellett esünk. Ezt egyáltalán nem bánom, tekintve, hogy mennyire élvezem vele az együttléteket.
- Ugye ez most nem csak vicc volt? - Ledöbbenve nézek rá, túl komolyan mondta ahhoz, hogy ne vegyem komolyan! De inkább gyorsan előre nézek, hiszen ilyen gyorsaság mellett nem tanácsos túlzottan ha elbámészkodok, még a végén valami balesetünk lenne. Kissé sajnálom, hogy rá borult a kávé, de azért annyira még sem, hogy bocsánatot kérjek tőle. Inkább rávágok formás hátsójára, majd megveszek egy doboz fánkot, hogy ezzel ki tudjam engesztelni ezért a kis incidensért. Sietve megyek vissza hozzá a kocsiba, ahol aljas módon megtapasztalhattam, hogy milyen egy mérges nő bosszúja. Fánktól majzosan csapok le édes ajkaira, bár most tagadhatatlanul én vagyok kettőnk között az édesebb köszönve az arcomon lévő fánknak. Szótlanul nézem, ahogy csábítóan nyalogatni kezdi ujját, megragadok egy újabb fánkot, bele harapok egyet, hogy eltereljem a gyanút terveimről. De végül csak nem bírok magammal és viszonozom azt, amit velem tett. Mondhatni, hogy a saját módszerével csapok le arcára egy csokis fánkkal. Felnevetne nézem Blair csokis képét.
- Mint ha a szád szélén lenne valami. - Még mielőtt szóhoz tudott volna jutni ismét ajkai után kapok ajkaimmal, szenvedélyesen kezdem el csókolni csokis száját, kissé elhajolva tőle önelégülten mosolygok rá, ahogy megszólalok.
- Mondtam már, hogy mennyire imádom az édességét, ha rólad fogyaszthatom? - Pimasz mosolyommal nézek rá, kezemmel pedig combjára térek, amit gyengéden kezdek el cirógatni. Egyből kiment szememből az álmosság ilyen csókok után, inkább a hév kezd úrrá lenni rajtam, hogy ismét azt éljem át, amit a tegnapi este folyamán.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 04.09.12 18:15

Nem szeretnék Razz Rolling Eyes


Kérdésére –amire nyilván komoly és őszinte választ vár-, csak pimaszul elvigyorodom, továbbra is csukott szemekkel ülve, kényelmesen hátradőlve az ülésben. Lehet nem szeretné tudni a választ, mert csak még jobban kihoznám vele a sodrából, de nem tehetek róla. Egyszerűen annyira jó néha kicsit szemétkedni másokkal és kikezdeni az idegeiket, hogy az elmondhatatlan! Talán ezért is lettem rendőr…
-Csak azt ne mondd, hogy nem tetszik! – Fordítom felé a fejem ezennel már nyitott szemekkel, tőlem meg nem szokott ártatlan pillázgatással, mintha csak annyit mondtam volna, hogy tetszik az ingje.
Jó érzés őt bosszantani. Még amúgy se volt szerencsém soha ahhoz, hogy megtapasztaljam, hogy milyen, amikor igazán feldühítik, és tör-zúz. Biztos vagyok benne, hogy még úgy is tökéletes, szexi látványt nyújtana. Ki tudja? Talán attól csak még jobban tetszene. Mindig is gerjedtem a kicsit agresszívabb pasikra. Az olyan típusúakból valamiért sokkal több erőt nézek ki, és hát egy nőnek milyen férfira van szüksége maga mellé? Persze, hogy erősre, olyanra, aki mellett biztonságban érezheti magát, de persze nem veri nyakra-főre. Nem mondom, annak idején előfordult már, hogy kaptam Lucastól, de az csak is akkor volt, amikor már tényleg pattanásig feszült a húr mind a kettőnknél, és éppen valami idióta félreértésen vitatkoztunk. Mindegy is, azoknak az időknek már vége, nem mellesleg olyankor én is visszaütöttem, igen csak keményen, férfiasan, hogy ő se maradjon ki a buliból…
-Netalántán ellenvetésed támadt? – Húzom föl egyik ívelt szemöldökömet.
-Hagyjuk is Ben! Mind a ketten tudjuk, hogy minden jó kijár nekem! – Szürcsölök még egy kortyot lezárásul a kávémból, szemem sarkából mindvégig őt figyelve, egészen a következő kérdés feltételéig.
-Azt kellett volna? – Pimaszkodom megint egy kicsit, csakhogy lássam az arcán, ahogy az egoja hirtelen mérföldeket zuhanni kezd. Nem leszek én ám vele mindig ilyen, és azt kell, hogy mondjam, talán ez az első olyan alkalom, amikor minden miatt belekötök, de sajnálom, nem tudok mit tenni. Ez a büntetése azért, hogy nem tudtam miatta egész éjjel aludni, mert túlságosan is elfoglaltak voltunk…
Ezek után váltok komolyabb hangnemre, nagyon is komolyan gondolva azt, amit mondtam neki. Szolid mosolyt csal az arcomra az a hitetlenkedő arckifejezése.
-Annyira szívtelen még én se vagyok, hogy ilyenekkel vicceljek. – Ezzel tulajdonképpen biztosítom is arról, hogy szavaim komolyak voltak, és hogy igyekszem is majd őket betartani, még ha nehéz is lesz eleinte. Ez a hirtelen indulás és kávé nyakba borulás viszont újabb borús felhőket kezd el gyülekeztetni a fejem fölött, amik csak sűrűsödni kezdenek a fenekemet ért paskolás miatt. A kocsiba visszaülve, azonnal akcióba lendülök és belenyomom a képébe a fánkot. Cukormázas kinézete nevetésre késztet, és a hosszadalmasra elnyújtott, vágykeltő csók után már csak annyit teszek, hogy arcélén végig húzom mutatóujjam, és elkezdem róla leeszegetni a ráragadt cukormázat, mikor is… az én képembe is landol egy. Ügyes húzás! Megnyalva a szám szélét, hamar rájövök, hogy nem más, mint csoki, ráadásul pont abból a fajtából, amit ehetetlen mű vacaknak tartok.
-Legalább valami más ízesítésű lett volna! – Morgom az orrom alatt, és vadul viszonzom az újabb csókot, amit kezdeményez. Testem megremeg, és kellemes borzongás fut végig a gerincem vonalán, ahogy combomat érinti. Ha nem lenne itt közöttünk a kézifék és a váltó, már egész biztos, hogy az ölében lennék. De így nem tehetek mást annak érdekében, hogy közelebb kerüljek hozzá, minthogy megfogom ingjének nyakát és közelebb rántom magamhoz, mindeközben már valahol a nyakán járva ajkaimmal, harapdálva, puszilgatva és szívogatva a bőrt. Talán egy kicsit durvább vagyok, mint kellene, de mellettem kénytelen lesz megedződni. Nyakán húzva végig felfelé a számat, újra az ajkaira tapadok, miközben már buzgón húzom is ki az ingjét a nadrágjából, hogy levehessem róla –túl türelmetlen vagyok most ahhoz, hogy egyenként minden gombot kigomboljak-, amikor recsegni kezd az adóvevő, aztán megszólal benne valamelyik munkatársunk hangja is. Nehéz ezek után elszakadni tőle, így pár percre biztos, hogy megvárakoztathattuk Joe-t. Elválva végül Bentől, szusszanok egyet, hátra dőlve az ülésembe, aztán miután légzésem is normalizálódott, kezembe veszem az adóvevőt és benyomom rajta a gombot, hogy beszélni tudjak.
-Mondd, Joe! Itt Corbet és Withlock.
-Kezdjetek el nézelődni gyalog ott, ahol éppen most vagytok. Sehol nincs az utcákon rendőr, ba*átok meg! A többiek is mindjárt megkapják, csak várják ki… - Ezzel elhalkul minden és a recsegés is abba marad. Sóhajtva pillantok a nagy csendben Benre. Szemeimből kiolvashatja, hogy ezt itt és most aligha fogjuk tudni folytatni, szóval jobb lesz betartani Joe utasításait. De ilyen összekávézott cuccban és csokis képpel azért még se szállhatok ki. Fogok egy zsebkendőt és a maradék csokit letörlöm a képemről, majd nem szívesen, de kiszállok a kocsiból, megpróbálva nem törődni a barna folttal az ingemen.
-Zárd a kocsit és nézzünk körül… - Intek Bennek az egyik irányba, amikor már kint állok, és felveszem a napszemüvegem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 07.09.12 12:10

Asszony, viselkedjél! Razz


Nem hiszem el, hogy a tegnapi tökéletes este után képes így bánni velem. Nem szándékozom kimutatni, de igen is sérti ezzel a férfiúi becsületemet, de mivel róla van szó, már hozzá szokhattam az együtt töltött idő alatt, de azt hittem, hogy ezek után megváltozik valamilyen szinten a kapcsolatunk, de úgy látszik, nagyot tévedtem.
- Valójában sokkal jobban tetszene, ha máshogy provokálnál. - Neki támasztva az ülés fejtámlájának fejemet nézek felé egy sunyi mosollyal a képemen, amiből nagyon is leveheti, hogy jelenleg milyen kósza gondolatok cikázhatnak elmémben. Valójában azt hiszem, hogy nem vagyok egy bonyolult ember, főleg Blair számára már nem. Ennyi idő után biztos vagyok benne, hogy képes a fejembe látni.
- Nem, egyáltalán nem. - Legyintek egyet kezemmel, szeretném ezt a témát minél előbb lezárni, mielőtt még nem jövök ki a sodromból. Mert Blair érdekében is az lenne a legjobb. Ne akarja, hogy előjöjjön belőlem az állat, ha nem éppen a hálószobám ágyában vagyunk. Mert ott biztosan nem fogom magam vissza, de most talán illene.
- Minden jó, bele értve engem is? - Pimasz mosolyommal nézek rá, várva a válaszát. De már azon sem lepődnék meg túlságosan, ha inkább kitérne a válaszadás alól. Ami pedig azt illeti, azt hiszem, hogy eddig nincs oka panaszra, mert igyekeztem eddig jól bánni vele.
- Szerinted nem? - Kezdem magam úgy érezni, mint ha egy hatalmi játékba csöppentem volna bele. Csak ott az a kis bökkenő, hogy mindketten nagyon is szeretünk irányítani, arról pedig ne is beszéljünk, hogy mennyire élvezzük, ha ilyen módon szúrhatunk bele a másikba. Tulajdonképpen a mi kis kapcsolatunk ezen alapszik. De talán tanácsos lenne más alapokra támasztani, mert így nem áll kellőképp stabil lábakon.
- Nagyon is remélem. - Válaszolok egy halk sóhaj kíséretében.Azt hiszem, hogy azzal el is ásná magát nálam, ha ilyenekkel viccelne, mert nagyon is komolyan vettem hozzám irányuló szavait. Remélem nem csak dobálózik vele, mert ezeknek a szavaknak bizony nagy súlyuk van. Kissé kezdem magam úgy érezni, mint egy öt éves gyerek, már csak azért is, mert bele megyek a "fánk háborúba". Nem akarom, hogy Blair kimaradjon a jóból, ezért galád mód viszonozom a fánk arcba nyomós akciót. Egyre jobban kezdem úgy érezni, hogy már nem vagyok fáradt, miután ajkait kezdem ostromolni. Megújult erővel csókolom, nem véve figyelemben, hogy éppen szolgálat teljesítés közben vagyunk. Most annyira nem tud érdekelni más, Blair ajkain kívül.
- Nem is tudtam, hogy ennyire válogatós vagy. - Szívem szerint felnevettem volna, de inkább nevetés helyett valami egészen másra, élvezetesebbre használom számat, amit talán ő is sokkal jobban értékel. Kezem akaratlanul is combjára téved, amit először óvatosan kezdek simogatni, majd bele markolok, mikor közelebb ránt magához. Mindkettőnket elkapott a hév, de ez ellen nem szándékozok semmit sem tenni, mivel nagyon is élvezem, ahogy ajkaival végig szánt nyakamon. Legszívesebben most azonnal megfognám és betenném a hátsó ülésre, hogy kapjon az estéből egy kis repetát, de a szórakozásunk gyorsan el lett rontva. Kedvem lenne most azonnal felmondani, hogy tovább folytassam, azt, amit abba hagytam, de úgy látszik várnom kell rá a nap végéig. Ahogy légzésem lecsillapult, úgy próbálom magamat is lenyugtatni, mert most eléggé dühös vagyok. Türelmesen figyelem, ahogy Blair elcseveg valamelyik munkatársunkkal, aki arra kér minket, hogy nézzünk körül. Mondanom sem kell, hogy mennyi kedvem van most ahhoz, de kiszállok az autóból, bezárom és Blair mellé lépek, miközben ingemet vissza gyűröm nadrágomba.
- Mi lenne, ha hagynánk a melót és körül néznénk, hogy milyen hotelok vannak a környéken? - Persze tudom, hogy Blair mennyire tisztességesen végzi a munkáját és abban majdnem biztos vagyok, hogy nem fog bele menni ebbe, de azért egy próbát még is csak megért.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 08.09.12 18:11

Megjegyzése hallatán nem bírom tovább takargatni félmosolyomat, ami akaratlanul is kiül szám szélére. Jó hallani, hogy kezdi bosszantani, ahogy minden egyes mondatomba beleépítek egy olyan szót vagy éppen megjegyzést, ami sértően hat férfiú büszkeségére.
-Igen? Na, és mondd csak, hogy szeretnéd?! – Az eddigi aprócska félmosoly most gunyoros vigyorrá alakul, ahogy felé fordítom a fejem, két kezemben mindvégig a még tele lévő poharamat szorongatva. Nincs hideg, de azért jó érzéssel tölt el, ahogy a pohár hője átjárja a bőrömet és normál hőmérsékletűre melegíti fel a tenyereimet, mert tény, ami tény, az átlagosnál valamelyik testrészem mindig hidegebb szokott lenni. Lehet, hogy rossz a vérkeringésem.
Arra, hogy talán egy kicsit elvetettem a sulykot, csakis akkor jövök rá, amikor egy rövid, de mindent egybefoglaló mondattal és legyintéssel lezárja az iménti témánkat. Minderre nem teszek mást, csak zavaromban megköszörülöm a torkom, elfordítom a fejem a szélvédő irányába, és lábaimat továbbra is a műszerfalon tartva, lejjebb csúszok az ülésben, a kávém fújásával foglalva el magam, hogy legalább addig is egy dologra koncentráljak. Mindez a kisebb feszültség csak addig tart, ameddig újra egy könnyedebb csevejbe nem kezdünk, amikor is már kiegyenesedve ülök az ülésben, lábaimat is lent, a megfelelő helyen tartva.
-Erre neked kell rájönnöd. – Csillannak fel kíváncsian, kihívóan a szemeim, beharapott alsó ajakkal mérve végig rajta a tekintetemet. Szerintem ennyi segítség neki pont elég arra, hogy könnyen rájöjjön a válaszokra, bár szerény véleményem szerint, nagyon is tisztában van az adottságaival, így az egoja biztos, hogy nem fogja neki hagyni, hogy akárcsak egy pillanatra is leminősítse magát, és megkérdőjelezze azt, hogy ő az én életemben a jó dolgok közé tartozik-e, avagy sem.
-De, talán. – Vonok vállat. Ezzel talán újra elbizonytalaníthatom, de még mindig nem aggódom érte. Okos fiú ő, nagyon jól tudja, hogy mi az, ami még a poén, komolytalan kategóriába tartozik bele nálam, és mi az, ami nem. A komolyabb hangvételű mondatra azonban már én is elkomorodom, és teljes komolysággal biztosítom róla, hogy bízhat bennem, és hogy az előbb megígérttel tényleg nem hazudtam neki. Azt viszont már nem tűröm, hogy ennyire kicsesszen velem. Nem elég, hogy miatta lettem nyakig kávés, de még a fenekemre is rácsapott, és a tetejében most még arra is veszi a bátorságot, hogy összecsokizzon a fánkkal, csak hogy visszaadja azt, amit tőlem kapott, és ami jogosan kijárt neki. Egyetlen dolog van, amiért hajlandó vagyok ezt a bűnét megbocsájtani neki. Ez a dolog pedig nem más, mint szenvedélyes csókja, ami egyre vadabbá, akaratosabbá válik. Rögvest felborítja a hormonháztartásomat, minek következtében számmal lejjebb vándorolok a nyakára, ott kezdve el élvezettel szívogatni és puszilgatni a puha, illatos bőrt. Egy kéjes nyögés is elhagyja olykor-olykor a számat, ahogy birtoklóan belemarkol a combomba. Ekkor döntök úgy, hogy itt nincs mese, ezt nem hagyhatjuk csak úgy abba, és már éppen hámoznám le róla az inget, amikor Joe –elég idegesen-, beszélni kezd az adóvevőbe, amire kénytelen vagyok válaszolni. Ha nem tenném, azzal csak még feljebb menne a vérnyomása, és félő lenne, hogy miattunk kapna agyvérzést. Egy-két szóban beszélve le is rendezem az ügyet, és csalódottan –hogy abba kellett hagynunk-, közlöm Bennel, hogy itt az ideje annak, hogy végre valami olyat is csináljunk, aminek köze van a munkánkhoz. Egymás után szállunk ki a kocsiból, a fehér ingemen lévő barna paca viszont nagyon is aggaszt. Ha tehetném, most rögtön elmennék egy mosodába, és megvárnám ameddig a gép tisztára mossa.
-Hízelgő, de dolgoznunk kell! – Húzom lejjebb szememről a napszemüveget, így sandítva ki a lencse mögül rá, egyenesen a szemeibe. Nagy a kísértés nem mondom, és a szívem is még mindig ugyanolyan gyorsütemben ver, mint a kocsiban is, de gondolni kell a munkára is.
-A műszak végén lehet róla szó… - Suttogom, hogy lehetőleg kívülállók ne hallják meg, majd kezemet a fegyveremre téve –megszokásból-, lassan, sétáló tempóban elindulok, remélve, hogy Ben is mellettem van.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 16.09.12 15:52

Nagyon is értem, hogy mire megy ki Blair játéka. De azt már nem mondhatnám, hogy tetszésemre is lenne, szívesebben élvezném, ha játszana velem a hálószoba falain belül, mint hogy így bánjon el velem, mint ahogy most teszi. Túl fáradt vagyok még mindig, hogy frappánsan tudjak egy-egy csípős megjegyzésére vissza szólni, bár azért megpróbálkozok vele.
- Ez hadititok, szóval magadtól kell rájönnöd. - Nem féltem, okos lány, majd csak rá fog jönni magától, hogy hogyan is szeretném, ha provokálna, ami talán sokkal hatásosabb is lenne, mint a mostani módszere. Jelen pillanatban annyira feszültnek érzem magam, hogy elég egy rossz szó, hogy robbanjak, ezért is megpróbálom magamat vissza fogni, mert nem akarok bele keveredni egy veszekedésbe, mivel már nagyon is ismerem Blair vérmérsékletét és egyikünk sem úszná meg harci sérülések nélkül a vitát.
- Oh, azt hiszem, hogy nagyon is rájöttem. - Nem szerényen, de úgy hiszem, hogy Blair életében csak is jó "dolog" lehetek. Amúgy is szerintem semmi oka sincs a panaszkodásra, mivel ha nem egymás agyát húzzuk, akkor nagyon is a tenyeremen próbálom hordozni, már amennyire hiúsága engedni. Mert azzal tisztában vagyok, hogy Blair egy erős és határozott nő, akinek szüksége van arra, hogy néha átvegye az irányítást, és addig engedem is neki, ameddig még én is élvezem, hogy irányít. Inkább úgy teszek, mint ha a következő megszólalását nem is halottam volna, mindkettőnk számára így lesz a legjobb, mielőtt még olyat szólnék vissza, amit már akkor megbánnék, mikor még ki sem mondtam. Nem kicsit kezdünk úgy viselkedni mint a gyerekek, azzal, hogy egymás képébe nyomkodjuk a fánkokat. Ez mindkettőnk részéről, amolyan bosszú hadjárat volt, de most nagyon is édesre sikeredett a bosszú, hiszen újra megízlelhettem édes ajkait és most már a csokitól ragadó ajkaival is közelebbről megismerkedhettem. Már az sem érdekel, hogy éppen munkában vagyunk, elmémet szép lassan elborította a vágy, amit Blair korbácsol fel bennem. Esküszöm készen álltam már arra, hogy itt helyben a rendőr járgányban magamévá tegyem, de hirtelenjében gyorsan lelombozták a kedvemet, mikor megkaptuk az utasítás, hogy takarodjunk ki körül nézni. Mondanom sem kell, hogy mennyi kedvem volt, ahogy a kocsiból kiszálltam, legszívesebben felkaptam volna Blairt és az első hotelig vittem volna, miközben el nem szakadtam volna édes ajkaitól.
- Mondjuk fel most azonnal! - Felnevetek ahogy szavaimat felé intézem, azért kíváncsi leszek, hogy erre miféle módon fog reagálni. Jelenleg oly annyira nem tud érdekelni a munkám, mivel minden gondolatomban Blair jár na meg persze az, hogy ha lenne pár szabad percünk elzárva a külvilágtól mit is tennék vele.
- Várjunk csak, lehet róla szó? Nem rég még nagyon is ellenezted. - Biztosan emlékszek rá, hogy azt mondta, hogy nem fog munka időben velem lenni, mert nem hagyom aludni, meg kifárasztom meg hasonló dolgok, amik kifogásként szolgálnak neki, hogy ne keljen ismét velem töltenie az éjszakát. Már csak abban reménykedek, hogy nem bír ellent mondani a csábító testemnek és ismét magam mellett tudhatom az ágyamban. Na de vissza térve a munkára, oda állok Blair mellé, hogy mellette legyek, miközben fogalmam sincs, hogy mit is kellene figyelnünk.
- Amúgy drágám, most még is mit művelünk mi itt? - Fegyveremhez nyúlva érdeklődök, hiszen nem szeretem a váratlan meglepetéseket. Na persze azt sem szeretném, ha megint nekem kellene játszani a megmentő szerepét és ezért cserébe újból egy golyó lyukasztana ki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 16.09.12 20:01

Frappáns kis visszavágása hallatán összeráncolt szemöldökkel, szemeimben titokzatos, pajkos csillogással nézek a szemeibe. Szóval szeretne a sok sértegetés mellé végre valami olyat is hallani, amivel a kedvében járhatok? Nem is tudom, hogy megadjam-e neki ezt a luxust. Annyira élvezetes volt eddig a vérét szívni, de lássuk be, egyszer minden jónak vége szakad.
-Lehet, hogy azt a fajta provokálást én is jobban élvezném, de semmi erőm hozzá. – Sóhajtom gondterhelten, mintha legalábbis tényleg annyira kimerült lennék. Na, jó, igazából van benne valami, mivel tényleg fáradt vagyok –köszönhetően a tegnap esténknek-, de az is teljesen más. Abban viszont teljesen biztos lehet, hogy itt és most nem fogom kielégíteni a vágyait, még ha tótágast áll, akkor sem! Isten legyen a tanúm rá. Még soha nem fordult elő velem olyan, hogy visszautasítottam volna a szexet az adott partneremtől –kivéve ugyebár a piros betűs ünnepnapokat-, mióta azonban Bennel összejárunk, esküszöm, hogy úgy le tud fárasztani, hogy utána napokig nem is akarok még csak a szexre se gondolni. Ezt persze soha nem vallanám be neki. Sértené az önbizalmamat, neki pedig még egyet dobna az egoján, ami nem kéne. Ennél magasabbra már úgy sem törhet…
-Honnan tudod, ameddig rá nem kérdezel? Lehet, hogy mind a ketten teljesen másra gondolunk! – Sandítok rá sejtelmesen, aztán pillanatokon belül már csak azon kapom magam, hogy nyakig kávés vagyok, mellé pedig még cukormázas és csokis is, hála a képembe nyomott fánknak, aminek rettentően nem örülök. Én JOGOSAN vágtam vele vissza. Ha már mindenem elázott a kávétól, akkor ő se maradjon már tiszta, de úgy tűnik, hogy ő nem teljesen tartja ezt jogosnak.
Ebben a ragadós helyzetben az egyetlen jó dolog az, hogy újra érezhetem ajkait a számon, amik most még édesebbek a fánk miatt, mint amilyenek egyébként is lenni szoktak. Élvezettel térek át a nyakára is, hogy jobban lázba hozzam, és mikor már éppen szedném le róla az inget, recsegni kezd za adóvevőnk, aminek a másik végéből Joe hangja csendül fel. Persze, hogy ilyenkor van ránk a legnagyobb szükség! Ugyan, mégis mikor máskor? Bezzeg, amikor megesz odabent a papírok közt a penész, soha nincs semmi, vagy nem visznek magukkal ki a srácok… Na, de mivel Joe a főnökhelyettes jobban járunk, ha nem próbálunk meg vele újat húzni, így egy kevés szusszanás után mind a ketten kiszállunk az autóból, némileg rendbe rakott kinézettel. Mikor sikerül elfogadnom, hogy ilyen kávé foltos ingben kell járnom az utcákat, felteszem a napszemüvegem, és elindulok Ben oldalán egyenesen előre.
-Na persze! Hogy aztán annyi fizetésem se legyen, mint amennyit így is összegürizek magamnak, mi? – Kérdem a magam cinikus hangvételében, mondatom végeztével egy mélyet sóhajtva. Tény, ami tény, jelen pillanatban én is sokkal szívesebben választanám az egyszerűbb, „mondjunk fel!” megoldást, de másra is gondolnom kell.
-Most akarsz du*ni, vagy nem? – Kérdezem határozottan, fennhangon. Jó lenne, ha most döntene. Örüljön neki, hogy azóta megváltozott a véleményem!
Következő kérdése azért egy kicsit letaglóz, szó, ami szó.
-Amúgy édesem, járőrőzünk, mivel ez a dolgunk. Tudod, SZÁGULDUNK és védünk. – A „száguldunk” szót direkt kiemelve mondtam, hogy érezze, még mindig ideges vagyok, hogy magamra borult miatta a kávém. Ezután nem szólok többet, elmerülök a saját gondolataim óceánjába, egészen addig, ameddig fel nem tűnik az utca végén egy kétségbeesett nő, amint jajveszékelve kiáll az üzletének ajtajába.
-Kapásunk van kolléga! – Biccentek a nő felé, és futólépésben odasietek hozzá, remélve, hogy Ben is velem tart, igaz, nem tehet mást. Odaérve az öreghölgyhöz, alig tudja kinyögni, hogy mit is akar, de végül csak-csak megtudjuk, hogy ketten éppen most rabolták ki az üzletet. Még egy gyors személyleírást is kapunk róluk.
-Enyém a fekete! Gerjedek rájuk, a vörös lehet a tiéd. – Gonoszkodom egy kicsit, aztán a leggyorsabb tempómban futásnak eredek, útközben több embert is kikerülve, mire egy kereszteződésnél megpillantom a menekülő alakot, akinek a piros lámpa miatt esélye sincs a további futásra. Odaérve hozzá, a földre lököm –mivel háttal áll nekem-, majd a hátába térdelek, és hátra rántva a kezeit, megbilincselem. Az egész akció nagyjából 10 percig, ha tarthatott, mégis kifáradtam és kicsit mintha még émelyegnék is. Az adóvevőmbe szólva értesítem az őrsöt, közben szemeimmel Bent keresem, küzdve az émelységemmel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 17.09.12 0:52

Valahogy már nem élvezem annyira Blair cukkolását, mint akkor, mikor még nem volt az enyém. Mert azelőtt, hogy egymásé lettünk volna tudtam azzal hergelni, hogy miről is maradt le és hasonló dolgok, de most már csak azzal tudom, ami valóban megtörtént kettőnk között. Nem akarok túl romantikus lenni, de inkább vágynék vele egy harmonikus kapcsolatra, ahol mindketten boldoguk vagyunk, mint sem, hogy egymást piszkáljuk. Ha már a kapcsolatnál tartok, hát ez még számomra egy nagy kérdőjel, mert eddig csak annyi a biztos, hogy jól elszórakozunk egymással a takaró alatt, vagy éppen fölött, de még ezt a dolgot titokként kezeljük, mert még egyikünk sem vállalta fel nyíltan, hogy együtt lennénk, pedig én már annyira dicsekednék vele.
- Hát akkor szépségem gyorsan vedd elő a vésztartalékaidat. - Mint egy idióta úgy mosolygok rá, sőt még megengedem magamnak, hogy rákacsintsak egyet. Mindössze próbálom ösztönözni, hogy vissza nyerje az erejét és ne legyen ennyire, hogy is mondjam élőhalott. Bár tudom, hogy nekem ebben sok szerepem volt, hogy ennyire lestrapáltam, de azt gondoltam, hogy Blair edzettebb ennél, de tévedni is emberi dolog. Mert az én állóképességeimmel semmi gond sincs, mindössze annyi bajom van, hogy a hosszú éjszakák után nem sikerül annyira kipihennem magam, mint amennyire szeretném, de ezt bánom is meg nem is. Mert inkább alszok el fáradtan mellette, mint sem, hogy egyedül kelljen.
- Nem hiszem, úgy vélem, hogy már sikerült annyira rád hangolódnom, hogy ugyan arra gondoljunk. - Sejtelmesen rámosolygok, ahogy még mindig nem árulom el, hogy mire is jöttem rá, elvégre ennyi titkolózás még nekem is kijár. Nagyon is úgy fest, hogy elmarad a reggelink, - mert nem is tudom, hogy mi ütött belénk - de ahelyett, hogy a fánkot kóstolgatnánk, inkább egymásról kóstolgassuk, ami persze jobban tetszik, mint a fánk eredeti szerepe. Innentől teljesen elszabadulnak kettőnk között a kedélyek, komolyan mondom már most annyira kívánom, pedig alig volt pár órája hogy megkaphattam, de ismét érezni akarom azt, hogy meztelen testünk egymásnak feszül, na meg persze ne feledkezzünk meg Blair őrjítő nyögdécseléseiről sem. De minden jónak vége szakad egyszer, vagyis kaptunk egy feladatot, amit el kell végeznünk. Morcosan, de kiszállok az autóból, hogy az én édes kis asszonyom mellé szegődjek.
- Nyugi, ezzel az alakkal simán elmehetnél táncosnőnek és ettől többet is kaphatnál. - Ez is egy alternatíva bár, ahogy felhoztam ezt a témát, egyre jobban beindult tőle a fantáziám, mert ami azt illeti, szívesen megnézném, hogy hogyan tekeregne a rúd körül. Talán nem is lenne rossz ötlet egyet felállítani a hálószobámba, hogy este az első sorból csodálhassam az előadást. Akármennyire is a tetszésemre lenne a dolog, nem említem meg neki, mert biztosan nyakon is csapna ezért a remek ötletemért.
- Oh, de még mennyire, hogy igen! - Vágom rá határozottan, nem mondom nagyon is meglepett ezzel a kérdésével, de ennek ellenére is szívesen látnám a mai nap folyamán az ágyamban, meztelenül....áh nem szabad bele gondolnom, mert a végén még a nyálam is elkezdene csöpögni.
- Inkább a járőrözés helyett tovább száguldoznék. - Minden erőmmel azon vagyok, hogy vissza tartsam a nevetésemet, mivel Blair ezt sem értékelni túlzottan, de akkor is olyan vicces volt, hogy tiszta kávé lett, az pedig egy másik dolog, hogy egyáltalán nem volt szándékos, arról már nem tehetek, hogy ügyetlen.
- Remek, már alig vártam, hogy megtörjön ez a semmittevés. - Mikor a visító hangot meghallom, legszívesebben sarkon fordulnék és elindulnék a másik irányba, de követem az asszonyt egészen a bányáig. Unottan nézem, ahogy ledöbbenve makog, majd mikor végre valahára eljutottunk odáig, hogy valamit kezdjünk is az információkkal Blair olyat mond, hogy menten padlót fogok!
- Na erre még később vissza térünk. - Mondom, miközben futni kezdek vele együtt, valahogy már nem tud lázba hozni két kis pöc$, akik rablósdit játszanak. Utánuk eredve az emberek között szlalomozva meg is látom a vörös fazont, aki most nyerte el velem az e heti lottó főnyereményt, de gondolom ő már nem örül ennyire nekem. Bunkó mód elgáncsoltam, aztán pedig ki is nevettem, ahogy a földön azzal küszködött, hogy fel szeretne kelni, de gyorsabb voltam és egy szempillantás alatt csattant csuklóján a bilincs. Nem túl kíméletesen a bilincsnél fogva felhúztam a földről, hogy sétálni vigyem, nem nagyon akart jönni, amitől az első kutyámra emlékeztetett, ő is így vonyított, mikor sétálni vittem. Megpróbáltam nem figyelembe venni a szitokoldását, ahogy oda lépdeltem vele Blairhez.
- Szóval a feketék? - Csak nem bírtam ki és rákérdeztem, nem kicsit felháborodottan. Tudtommal nem vagyok fekete hajú, de azért még is csak begerjedt rám is. Egyre jobban irritál a kis "kutyuskám", mert bassza meg, mikor én beszélek neki psszt van, de egyre inkább jártassa a száját, amitől egyre jobban rám jön az idegesség.
- Befogod a pofádat, mikor én beszélek. - Legszívesebben most gyomorszájba térdelném, de túl sok a szemtanú és nem akarom, hogy rám sózzák, hogy rendőri túlkapás volt.
- Veled minden oké? - Nagyon is feltűnt, hogy egyik pillanatról a másikra fal fehérré sápadt, bár nem akarom kimutatni, túlságosan, de nagyon is aggaszt, hogy mi törhetett rá ilyen hirtelen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 17.09.12 20:31

-Honnan tudod, hogy számodra tartogatok? – Kérdezem rendkívül gonoszan, csakhogy letörölhessem azt az önelégült vigyort a képéről, bár Bennél nem lehet tudni, hogy mi az, amivel ténylegesen is el lehet venni a kedvét. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy néha tényleg jó egy kicsit szavakban alábecsülni a pasik képességeit, önmagukat, akkor is, ha ehhez hazudni kell. Az a lényeg, hogy minél nagyobbat csattanjon rajtuk az ostor. Ezt rengetegszer eljátszottuk annak idején már Lucassal is, és végül mindig egy kiadós kis szex lett a vége. Imádtam azt az időszakot.
-Szóval azt mered feltételezni, hogy egy rugóra jár az agyunk? – Kérdezem felvont szemöldökkel, bujdosó fél mosollyal szám szegletében, ahogy többször is végig futtatom tökéletes testén a szemeimet. Még így, az egyenruha ellenére is lenyűgözően kívánatos. Félő, hogy nem fogom vele sokáig tétlenül bírni egy kocsiban, de ha csak arra gondolok, hogy mennyire kifárasztottuk egymást az este, akkor máris könnyebb féken tartani vágyaimat.
-Tudod mit? Talán igazad lehet. – Vágok rá végezetül mindenre egy olyan választ, ami talán hízelgő lehet számára a sok vérszívás után, amit az eltelt pár óra alatt kapott tőlem. Mindezzel csak kedveskedni akarok neki egy kicsit, hogy ne essek át tényleg a ló túl oldalára, és hogy ne haragudhasson meg rám. Semmi kedvem egyedül végezni a piszkos munkát, mialatt ő kényelmesen terpeszkedve lazít a kocsiban, és várja, hogy visszajöjjek a járőrözésből. Az újdonsült helyszínre érve kezdetét veszi a „véres” harc kettőnk között a fánkokkal a kocsiban, ami hamarosan élvezetes percekbe torkollik. A kis szórakozásunkat azonban a lehető legjobbkor zavarja meg Joe, ami miatt nem kevés indulat lobban fel bennem, de részben igaza van. A munka, az munka, kötelességekkel és felelősséggel jár. Egy rossz építőelem és dől az egész ház… Nem akarok hibát véteni és visszaadni a nehezen megszerzett rendőrigazolványomat.
-A táncosnőknek csicska munkájuk van! Nem akarom, hogy megalázzanak. - Mondom egy vállrándítással egybe kötve, mintha már legalábbis lett volna alkalmam megtapasztalni, hogy milyen az, ha az ember ki van szolgáltatva és rúdtáncosként kell elkápráztatnia a férfiak sokaságát egy sztriptíz bárban, aztán pedig ki tudja, hogy mit kell még pluszban csinálnia egyes kiéhezett pasassal, annak érdekében, hogy legyen egy jó napja az éppen adott kannak.
-Miért éreztem, hogy erre hasonló választ fogok kapni? – Kérdezem vigyorogva, egyik kezemet –amelyik nem a fegyveremen van-, a zsebembe csúsztatva, miközben azért igyekszem rendesen szemügyre venni a napszemüveg sötét üvege mögül a környéket. Ha már szolgálatban vagyunk, tegyünk is úgy, mintha dolgoznánk is, és nem máshol járna már mind a kettőn fantáziája.
-Én nem, szóval visszafele menet meg ne forduljon a fejedben! – Torpanok meg egy pillanatra, és ha ő is megáll, akkor szembefordulva vele, kicsit lejjebb húzom a napszemüvegem az orromra, hogy a mögül nézhessek ki a szemeibe. Ha ez megtörténik, gondtalanul indulunk tovább, egészen addig, ameddig egy kétségbeesett női sikoly meg nem töri az utca csendjét. Sikításából ítélkezve valami baj lehet. Nem baj, úgyis már egy kis izgalomra vártam! Odaérve hozzá, gyorsan elhadarja, hogy mi is történt, mi pedig –jó rendőrökként-, már indulunk is a két csirkefogó után.
-Ne húzd fel magad, Szivi! – Hadarom még el Bennek, és a következő pillanatban már hűlthelyemet se lehet látni. Minden erőmmel azon vagyok, hogy a feketének a nyomába érjek, de mintha a lábaim már koránt sem bírnák annyira az iramot, mint egy hónapja, az utolsó ilyen üldözésnél. Szerencsére azonban az elfogás sikeres volt. Csak ez az émelygés ne gyötörne! Nagy akaraterő kell ahhoz, hogy ne hányjam telibe a pasast.
-Igen, de kizárólag csak kékszemekkel. – Teszem hozzá két szusszanás közt.
-Csak kicsit megszédültem. Nem bírom már annyira, mint régebben is. – Mondom, nyelve egy nagyot, aztán kissé imbolyogva, de felállok, magammal rángatva a bilincsnél fogva a pasast is, arra várva, hogy megérkezzen az idehívott járőr kocsi. Amint a srácok ideérnek, onnantól kezdve már az ő dolguk, hogy mit csinálnak velük.
-Van víz a kocsiban? – Pillantok Benre, megdörzsölve a hasam, várva arra, hogy visszainduljunk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok

Vissza az elejére Go down

Utcák / Sikátorok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Similar topics

-
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek
» Kumogakure Utcái

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához