welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Danny & Josie - A little happiness

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness 28.10.13 18:24

Sokkal kellemesem a másikkal viccelődni. Furcsa, hogy szinte azonnal képesek vagyunk váltani és a veszekedésünknek semmilyen utólagos hatása nincs. Vagyis, van. Ott van a karján az ujjaim nyoma, de mivel ő nem akad fenn ezen és nem haragszik miatta, hamar letudjuk és elfelejtjük. A poénkodás közben már nekem sem jut eszembe a dolog. Mintha az előbbi beszélgetés meg sem történt volna.
- Persze. Törpe és gyenge. Megjegyeztem - bólogatok, miközben igyekszek sértett arcot vágni.
Tudom én jól, hogy mire megy ki az egész és eredetileg hogy értette, de sokkal könnyebb viccet csinálni belőle. A célját mindenképp elérte. Nem csak sörrel zárom az estét, hanem lesz ott vacsora is. Akkor meg miért ne lehetne poénkodni?
- Én pedig igyekszem szépen nézni, amíg csinálod, hátha az segít - húzódik nagy mosolyra a szám.
Be kell vallanom, hogyha nem lenne eltörve a lábam, valószínűleg akkor is csak ennyivel segíteném. Nem tudom magam elképzelni a pult mellett, ahogy fene se tudja, mit csinálok, hogy gyorsabban kész legyen a vacsora. Az valahogy nem én lennék. Még szerencse, hogy a törésnek köszönhetően véletlen sem vár el tőlem ilyesmit. Amint ezt tisztáztam magamban, már indulnunk is a konyhába. Én ott bicegek mögött a mankóval. Nem jegyzem meg, hogy kihúzza a széket, de a lábam jól lesz úgy a földön, nincs szükség semmire, amire feltehetem. Így sem, úgy sem túl kényelmes. De most nem morgolódok ezen. Inkább rá figyelek. Először arra, ahogy pakolászik, majd a szavaira.
- Remélem nem csak miatta vagy ilyen magabiztos és ha nem lenne, akkor is letennéd azt az érettségit - mondom egész komolyan, miközben a tekintetem szinte az övébe ég.
Nem akarom én elszomorítani vagy eszébe juttatni, hogy ez a Gary lehet, hogy csak jön és megy. Egyszerűen csak biztos akarok lenni abban, hogy maga miatt is megcsinálná, pont olyan lelkesedéssel, mint ahogy most beszél a tanulásról.
- Biztos vagyok benne, hogy vállalja - beszélek magabiztosan és át sem kell gondolnom ahhoz, hogy tudjam, teszek róla, hogy vállalja.
- Ha őt akarod tanárnak, akkor nem lesz gond - teszem még hozzá és próbálok ügyelni a hangomra, hogy ne jelezze, kész vagyok bármit megtenni, hogy az vállalja a tanítást, akit Josie akar.
- Hagyma - adom meg a válasz, miközben a kis szekrény felé intek a sarokba.
Fogalmam sincs, hogy még jó-e, amit ott találni, de remélem aki teletömte a hűtőm, erről is gondoskodott.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness 28.10.13 20:58

Végülis ez mindkét irányba működik, hiszen a kezdeti jó kedvem is szinte pillanatok alatt párolgott el, amikor sikeresen felhúzott ezzel az egész Jas üggyel, viszont most megint el tudom egyszerűen csak felejteni, mert elnézést kért... a maga módján és ez bőven elég. A karom megszorítása már nem is érdekel, Gary előtt pedig majd valahogy kimagyarázom a dolgot, menni fog... remélem. Már csak egy mosollyal rázom meg a fejem a törpe dologra, főleg hogy ha feláll, bőven látszik, hogy melyikünk az, aki nem hajaz egy égi meszelőre. Soha sem voltam magam és szerintem ez már nem is fog megváltozni, lévén a nővérem sem egy kétajtós szekrény... úgy fest, ez már csak ilyen családi vonás.
- Az mindenképpen sokat segít, meg drukkolhatsz is. Végülis a te konyhád épségéről van szó. - nevetem el magam mostmár. Nem vagyok túl profi a konyhában, nem volt rá szükségem soha, hogy főzzek, vagy ilyen módon ellássam magam és amióta egyedül vagyok nem is igényeltem normális kaját. Ez van, ha drogozol, a szervezeted simán kizár minden mást, mint pl. az éhség, elhanyagolható tényezővé válik a kínzó függőség mellett. Megerőltetem azért magam és csak Trixit hessegetem arrébb, de nem segítek Danny-nek kijutni a konyhába. Tudom én, hogy mennyire szeret önálló lenni, és ha a szék sem kell a lába alá, hát nem fogom erőltetni. Inkább foglalkozom a kajával, megkeresem a hozzávalókat, a serpenyőt és még a gáz begyújtása is sikerül. Nem olyan vészes azért ez, maximum kérdés, hogy kér-e bele még valamit, de mielőtt ezt felmérném a sulira terelődik a szó. Nem akarom, hogy úgy érezze az, amit ő segített nekem nem ért semmit, mert nagyon sokat számított, de... az az igazság, hogy Gary állati nagy szerepet játszik abban, hogy az utóbbi napokban jó a kedvem, magabiztosabb vagyok, nyitottabban öltözöm és még hosszan sorolhatnám.
- Ugye nincs értelme hazudnom? Nekem ez kell tudod? Akkor tudok erős lenni, ha valakinek elég fontos vagyok és neki az vagyok. Hiába nézel így... nem fog lelépni. - biztosan csengenek a szavaim, legalábbis nagyon igyekszem így tenni. Az az igazság, hogy persze tényleg félek, hogy nem tart majd ez örökké, és akkor tuti biztos, hogy baromira összeomlanék és eszem ágában sem lenne azon gondolkodni, hogy folytassam a sulit. Baromira nem érdekelne onnantól, ez egyszerűen tény, kár lenne azt várnia tőlem, hogy ennek az ellenkezőjét mondjam, ha az nem igaz. De érzem, tényleg érzem, hogy mi ez köztünk, hogy... különleges.
- De, ha nem vállalja, akkor sincs semmi, maximum keresek mást. Ne aggódj, meg tudom oldani. - tudom, hogy szívesen segít, mégis szeretném valahogy én megoldani ezt, ha van rá mód és most hogy valamivel erősebbnek érzem magam, még tényleg úgy is gondolom, hogy menni fog. Maximum az állhat az utamba, hogy túl jól érzem magam és nagyon nehéz lenne a gondolataimat jelenleg tanulással lekötni.
- Tényleg... akkor ez most nem egy randi kaja. - széles mosoly, viccelek csak persze. Amúgy meg ez tök hülyeség, mert ha mindkét fél eszik hagymát, akkor szinte nem is érezhető, csak tényleg az a lényeg, hogy mindkét fél egyen. Elő is pakolom a következő hozzávalót és szépen a már felvert tojáshoz, a felvágott sonkához vágom, apró darabokban és mehet is a serpenyőbe. A kellemes illat pillanatok alatt belepi a konyhát. Az a jó rántottában, hogy baromi hamar kész van és tálalható.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness 28.10.13 22:29

Mosolygás és figyelő pillantásokon kívül nem sok dolgot ajánlok - ajánlhatok - fel neki segítség gyanánt, de úgy tűnik, nem is vár többet. Tökéletes.
- Az nem lenne hátrány, ha nem égetnéd el az egészet - vigyorgok és azon igyekszek, hogy még véletlen se képzeljem el a lángoló konyhám.
Na nem azért, mert túl sokba kerülne rendbe hozni. Még csak nem is a kárba vesző sör miatt. Inkább azért, mert kellemetlen lenne egy félig leégett lakásban eltölteni akár egy napot is. Szeretem a rendet magam körül és ez minden lenne, csak nem rend.
Szerencsére hamar beigazolódik, hogy nem kell attól tartani, hogy bekövetkezik a katasztrófa. Ahhoz képes, hogy milyen képet engedett sejtetni, közel sem olyan rossz a konyhában. Nem ejt le egy tojást sem, nem szenved perceket a gáz begyújtásával. Megkockáztatom, hogy jobban csinálja, mintha én próbálkoznék ugyanezzel. De persze azért ezt nem mondom ki hangosan. Inkább figyelem a szavait. Szeretnék meggyőződni arról, hogy nem a pasija miatt van az egész magabiztosság. Oké, részben lehet miatta, de nagyon nem örülnék neki, ha esetleg elhagyná a fickó ő pedig kapásból feladná az érettségi tervét.
- Jó, nem fog lelépni - ismétlem a szavait, közel sem olyan magabiztosan, de nem is állítom, hogy már holnap eltűnhet az életéből.
- Nem én leszek az, aki szerelmi téren tanácsod ad neked. Csak nem akarom, hogy mindent hozzá köss. Ne miatta fogj bele a tanulásba és ne miatta határozd el magad - beszélek és igyekszem elérni, hogy közben csak az enyém legyen a figyelme.
Nem fogok éhen halni és szerintem ő sem, hogyha pár perccel később lesz kész az a vacsora. De aztán persze ő félig mégis az ételkészítésre figyel és csak a maradék figyelmét kapom én. Talán kicsit rosszul viselném más helyzetben, hogy nem csak én vagyok, de most nem.
- Ezt úgy értsem, hogy meg szeretnéd egyedül oldani, én ne szóljak bele és még csak véletlen se intézkedjek? - kérdezek rá nyíltan, mindenféle kertelés nélkül.
Megvan rá az esély, hogyha azt kéri, ebbe nem avatkozok bele. Hagyom, hogy ő intézze. Legalábbis most úgy gondolom, hogy képes vagyok teljesen kimaradni belőle. Végül is, amúgy is meglesz a magam dolga. Lehet, hogy időm sem lesz azzal foglalkozni, hogy megbeszélte-e a tanárral a dolgokat vagy sem.
- Amúgy az lett volna? Romantikus, gyertyafényes vacsora? Abban profi vagyok! - csúszik ki a számon pont azzal a csábító mosollyal, amit a nőknek úgy nagy átlagban szoktam villantani.
Tudom, hogy amúgy sem lett volna szó semmiféle randiról kettőnk között, de kapok az alkalmon, hogy kicsit játszadozzunk. Csak akkor kell visszafognom majd magam, hogyha a színjáték kedvéért meg akarnám csókolni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness 29.10.13 11:45

Őszintén szólva csak nehezebb lenne összehoznom a kaját, ha még meg is próbálna segíteni. Így se vagyok ebben túl profi, és ha tudom, hogy ő sem, sokkal könnyebben megy és nem izgulok, amitől végképp csak nagyobb esély lenne rá, hogy felgyújtom az egész konyhát.
- Olyan biztató vagy, azt is mondhattad volna, hogy "Tudom, hogy menni fog!" - rázom meg a fejem, de ott bujkál a szám szegletében a mosoly, nem haragszom rá igazán e miatt. Tudom én, hogy nem a legfőbb erőssége, hogy önbizalmat csepegtessen másokba, nála már az is nagy szó, hogy most itt ül és jó a kedve az előbbi beszólásom után. Nem várok el túl sokat, nincs értelme. Inkább teszem a dolgom, darabolok, keverek-kavarok, szóval amit logikusan tenni kell. Azt hiszem egyszer csináltam már rántottát, még Giselle-el, amikor anyuék pár napra elutaztak, és viszonylag önfenntartóak voltunk, kivéve persze az ebédet a suliban, meg a pizzarendeléseket. Viszont úgy fest, hogy azt kénytelen vagyok elmagyarázni neki, hogy nálam a dolgok nem működnek önerőből, egymagamban életképtelen vagyok és nem azért, mert úgy nem tudok megtenni semmit, hanem mert akkor lelkileg összeroppanok. Ez van... ragaszkodó típus vagyok, szükségem van mindig valakire magam mellett.
- Nem miatta fogok bele, hiszen akkor mentem el a sulihoz, amikor még nem is ismertem, de sok erőt ad, hogy tényleg megpróbáljak komolyabban venni dolgokat, vagy hogy egyáltalán elhiggyem, hogy van... értelme. - nem is várom, hogy szerelmi téren tanácsot adjon nekem, mert nem hiszem, hogy ezt az egészet fel tudná fogni, vagy kicsit is átérezni. Nem is várom el tőle, de nem akarom, hogy letörje a kedvem, mert én még képes vagyok bízni valakiben. Az pedig, hogy nem fókuszálok folyamatosan rá... attól még figyelek, csak közben csinálom a kaját. Nem jelent gondot mindkettőt szemmel tartani. A kérdésére végül vonakodva, de bólintok. Persze, sokkal könnyebb lenne, ha hagynám, hogy tegyen helyettem dolgokat, de nem akarom, meg akarom próbálni egyedül.
- Azt hiszem valahogy úgy, igen. Ha nem megy, szólni fogok, becs' szó! - megeresztek egy óvatos mosolyt, miközben a rántotta folyosó alapját a forró serpenyőbe engedem. Tudom én, hogy mennyire szeret intézkedni és az élteti, ha minden rendesen megy előre, de ezt most akkor is én akarom megtenni, mégha nem is lesz majd annyira zökkenőmentes és lesznek benne apróbb hibák. Muszáj, hogy időnként egy-egy dolog sikerüljön, mint mondjuk most a vacsora.
- Hát persze, romantikus, gyertyafényes vacsora, pont így képzeltem el. - nevetem el magam, de egy pillanatra elmerülök abban a szép mosolyban. Nem csoda, hogy a legtöbb nő képtelen ellenállni neki, valahol azért érthető. Nagyon tudja a dolgát. Inkább visszakapom a tekintetemet a vacsira, ami se perc alatt készre sül, és már pakolhatom is ki elosztva a két tányérra, hogy aztán az övét elé csúsztassam. Jöhet még egy villa, meg kenyér.
- Kérsz még valamit az elmaradt gyertyán kívül? - apró mosoly, de egyelőre még nem ülök le, csak ha nincs egyéb igénye. Közben már az üveg sört is elé tettem, lassan már úgy funkcionálok, mint valami kis háziasszony. Azért őszintén szólva szerintem jó dolga van, nem hiszem, hogy élvezné, ha törött lábbal folyton egyedül kellene kínlódnia mindennel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness 29.10.13 17:33

Próbálom nem túl komolynak tekinteni a lehetőséget, miszerint leégetheti a konyhámat. Ennek ellenére, megjegyzem, hogy nem lenne túl szerencsés, ha ez megtörténne.
- Tudom, hogy menni fog - ismétlem pontosan a szavait egy nagy mosollyal.
Ez azért még megy. Tökéletesen el tudom ismételni, amit mondott. Ha neki ez kell, hogy a konyhám egyben maradjon és még vacsorát is kapjak, nehogy már ezen az egy mondaton múljon. A felesleges beszéd után viszont már irány a konyha. A szavaimhoz hűen meg sem próbálok neki besegíteni, csak megcélzom a kihúzott széket és nagyjából kényelmesen elhelyezkedek. Innentől már végig rajta tartom a szemem. Nem mintha meg akarnám jegyezni, amit csinál, hogy később én is képes legyek ezt megtenni. Nincs különösebb okom, amiért ennyire figyelem őt, egyszerűen csak nincs jobb dolgom. Hallgatom a szavait, de az igazi jelentésüket már meg sem próbálom érteni. A lényeg, ami engem érdekelt, miszerint ha máshogy alakult volna és nem találkozik a pasassal, akkor is csinálná. Ennyivel beérem. Aprót bólintok és biztos, ami biztos alapon nem fűzök hozzá semmit. Azt viszont már nem hagyom szó nélkül, amikor a tanárra terelődik a téma. Arra, hogy az illető elvállalja-e vagy sem.
- Rendben. Akkor nem szólok bele, amíg meg nem kérsz rá - bólintok aprót, miközben egy halvány mosoly csúszik fel az arcomra.
Remélem, hogy vissza tudom fogni magam és még titokban sem fogok intézkedni. Kicsi rá az esély, hogy az ő ügyein fog járni az eszem, hogyha újra talpra állok majd, de... ki tudja?
- Majd következőleg bepótoljuk és hagyma nélkül eszünk - mondom, miközben már felkerül az a bizonyos mosoly az arcomra, ami a "randikhoz" dukál.
Be kell vallanom, piszkosul élvezem ezt az egész randi-játékot. Mikor a tányér elém kerül, akkor is csak egy pillantást vetek az ételre. Ez is bőven elég ahhoz, hogy megállapíthassam, fenséges lesz. De előtte még ott egy kérdés a levegőben, amit muszáj megválaszolnom. Persze, hogy a játszadozást szövöm bele.
- Igen. Egy csókot és téged - mondom, miközben megragadom a karját - most gyengéden -, és magamhoz húzom.
Ekkor már a mosolyom kezd változni és sokkal valóságosabb, mint az előbbi. Nem olyan profin begyakorolt, inkább ösztön.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness 29.10.13 18:13

Azt hiszem azért annyira tényleg nem vagyok béna, hogy leégessem a konyháját, úgy igazából. Maximum a kaját égetném oda, de annyira tudok figyelni, hogy még az előtt leönteném egy pohár vízzel, vagy valami, hogy más is lángra kapna. De végül ez se történik meg és csak elmosolyodom fejcsóválva, amikor elismétli a szavaimat. Hát mondjuk, hogy ez is több, mint a semmi és túlságosan jó mostanában a kedvem ahhoz, hogy huzamosabb ideig le tudja törni, még az előbbi kis veszekedés sem képes rá. Azt már szinte el is felejtettem, hogy a karomon is kis nyomot hagyott, pedig látszik, hiszen nem a jól megszokott hosszú ujjú van rajtam. Megpróbálom neki elmagyarázni ezt a Gary dolgot, de nem várom, hogy igazán megértse. Ő más mint én, ő inkább kizár mindent és akkor erős, én viszont pont az ellentéte vagyok, és nem is tudnék megváltozni. A sulit viszont magam miatt próbáltam meg, ez egyszerűen tény.
- Köszönöm! Menni fog, hidd el. - magabiztos mosoly jelenik meg az arcomon. Tényleg úgy gondolom, hogy meg tudom ezt most oldani a magam erejéből. Ha pedig mégsem megy, még mindig van lehetőségem segítséget kérni és ez a kis háttértámogatás is eleget segít nekem, hogy bátrabb legyek. Egész jól szórakozom, mintha tényleg nem történt volna semmi sem pár perccel ezelőtt, mintha tényleg nem kaptunk volna össze kissé.
- Hagymával is jó lesz, és ha mindketten eszünk, akkor nem érezzük majd egymáson. - hamarosan már kész is van a rántotta, én pedig őszintén nehezen tudok mit reagálni a mosolyára. Kár lenne azt mondani, hogy nem lehengerlő, mert hát így van. Nem csoda, ha nehezen áll neki ellent bárki is. Egy pillanatra le is fagyok, de aztán inkább gyorsan a kajára koncentrálok, hogy kipakoljam a tányérokra. Így könnyebb, elvonni a figyelmem, hogy ne merüljek bele túlságosan is egy ilyen játékba. A kérdésemnél persze olyasmire gondolok, hogy só, vagy bors, vagy hasonló plusz ízesítés, de ő simán folytatja. Furán érzem magam, amikor finoman magához húz, a szívem dobogása felkúszik a torkomba, és igen... azt hiszem egy kicsit zavarban vagyok.
- Nem akarsz te túl sokat? - gyorsan előre hajolok és egy puszit adok az arcára, aztán már igyekszem is kiszökni a karjai közül, és helyet foglalni vele szemben az asztalnál, hogy együnk. Kényelmetlenül érzem magam? Talán egy egész kicsit. Nehéz ez a játék, hiszen... áh hagyjuk, semmi hiszen, csak játék, és most szépen eszünk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness 29.10.13 19:33

Tényleg komolyan megfordult a fejemben, hogy leég a fél konyha, de hamar beigazolódik, hogy nem fog ilyesmi történni. Nem rossz dolog. Talán itt lenne az ideje, hogy tényleg megdicsérjem, de végül ez későbbre marad. Főleg, mert felhozza ezt a tanulás témát. Szívesen segítenék neki. Tudja, hogy bárkiről is van szó, ilyen vagy olyan módon nagyon meggyőző tudok lenni. De nem kér a segítségemből és igen, ezt tényleg megpróbálom az eszembe vésni.
- Tudom, hogy menni fog és megoldod egyedül - jelenik meg egy félmosoly az arcomon.
Kivételesen tényleg úgy hiszem, hogy el tudja ezt egyedül intézni és nem csak azért mondom, mert ez illik ide. Nem mintha nem tudnék mindenképp hihetően beszélni. Azt hiszem, csak a tudat más, hogy tényleg úgy gondolom, ahogy mondom. Nem mintha sokáig járna ezen az agyam. Hamar elterelődnek a gondolataim a készülő vacsora felé. Hagymával, vagy anélkül, ez nekem már randi lesz. Úgyhogy csak egy széles mosolyra futja, amikor kijelenti, hogy ha mind a ketten eszünk, akkor nem lesz baj. Nekem tökéletesen megfelel ez a felállás is. Ahogy az is kapóra jön így a játékunk közepén, hogy megkérdezi, kérek-e még valamit. Azonnal válaszolok is és sorolom, hogy mit akarok, ahogy magamhoz húzom. Persze ez nekem csak játék. Fokozzuk, ha már olyan szépen belefogtunk. Mondanom sem kell, úgy vág vissza és kezeli, mint ahogy nem is vártam tőle. Mégis, amint megkapom a puszit ő pedig kiszabadul a karjaimból, csalódottan csóválom a fejem.
- Csak annyit akarok, amennyi jár - beszélek, miközben rákönyökölök az asztal szélére és a tekintetem az övébe fúrom, ha hagyja.
Azt már nem mondom ki, hogy mindig megkapom, amit akarok. Inkább csak egy perc csend után elnevetem magam.
- Fergeteges színész vagy! - ismerem el utána még mindig mosolyogva és veszem is a villát a kezemben, hogy hozzáfogjak a vacsorához.
Az első falatot kissé kétkedve veszem a számba, de utána növelek a sebességen és mindenféle neveltetést félredobva úgy eszek, mint aki hetek óta egy falathoz sem jutott.
- ... és nem utolsó kezdő szakács - teszem hozzá, mikor tartok egy percnyi szünetet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness 29.10.13 20:20

Azért tuti, hogy jólesne, ha tényleg megdicsérne, nem csak azért, mert én erőszakolom ki a drukkolást, hanem önszántából is megtenné. Szerintem mindenkinek fontos a megerősítés, nekem pedig jelen helyzetemben főként. Nem vagyok valami jártas a konyhában, és habár a rántotta nem nagy dolog, nekem még ez is kihívást jelent, hiszen minden összetevőre figyelni kell, mindent összevágni apróra stb. De egyelőre egész jól alakul még úgy is, hogy közben beszélgetünk, méghozzá komoly témáról, mint pl. a suli. Tényleg elhatároztam, hogy végigviszem ezt. Hogy utána mi lesz, azt még nem tudom, ennyire nem gondolkodom előre, valahogy nem is látom értelmét. Már megtanultam, hogy túl hamar vége lehet a dolgoknak, örülni kell annak, ami van.
- Köszi! - mosolyodom el. Örülök neki, hogy végül kimondja ezt, nagyon jól esik, mégha azért az ő szájából nem hangzik ez olyan őrülten igazinak, de remélem, hogy legalább egy kicsit tényleg komolyan gondolja. Szeretném, ha sikerélményem lehetne és ez menne egyedül. Nem bonyolult, csak egy telefon, egy kis egyeztetés, aztán már rajtam múlik, hogy mennyire sikerül rendesen belemerülnöm a tanulásba. A kaja közben már egész jól készül, viszont a kis színjáték azért nekem annyira nem egyszerű. Nem tehetek róla, egy kicsit zavarba jövök, pedig tudom, hogy ez csak játék, és igyekszem így lereagálni és nem mutatni, ami a fejembe próbál betolakodni. Talán jobb is ez most így, mert ha pár héttel ezelőtt játszunk ilyesmit, még talán komolyan is veszem, aztán csak nagyon csúnyán megszívtam volna. De most Gary tolakszik be a fejembe, és így már sokkal egyszerűbb egy gyors puszival megoldani ezt, majd kisiklani a kezei közül.
- Én főzök neked vacsorát, és még más is kapni akarsz? Nem fair! - mosolyodom el, miután már biztos távolságban visszaültem a helyemre, és nem igazán tudom elszakítani a tekintetemet sem az övétől. Kellemetlen, de nem vagyok benne biztos, hogy ha tényleg komolyan bepróbálkozna nálam, képes lennék nemet mondani... vagy elég erős és határozott lennék hozzá, hogy erősebb próbálkozás után is menjen. Szerencsére itt erről szó sincs, mert elneveti magát, amitől már az én zavarom is gyorsan oldódik.
- Jártam színjátszókörbe... még otthon. - mondom ki halkan, bár nem olyan sokat és nem is hiszem, hogy bármi köze van ehhez. Viszont őt nem dicsérem meg, az egyszerűen tény, hogy neki ez nagyon jól megy, hiszen elég sokat gyakorolja, már csak a kis álarcával is. Ezt pedig most eszem ágában sincs feszegetni. Az első falat a számba kerül és feszülten figyelem, ahogy ő is elkezd enni. Örülnék neki, ha tényleg ízlene neki, és úgy tűnik, hogy így van, mert finoman szólva is gyorsít a tempón.
- Akkor ezek szerint ízlik és még a konyhát sem égettem le... megy ez nekem. - mosolyodom el, és mostmár én is jóízűen eszegetek, bár azért nem olyan tempót diktálok, mint ő. Trixi pedig hát naná, hogy a lábam mellett kuncsorog, úgyhogy végül nem tudom megállni és egy keveset a sajátomból kotrok az ő táljába is.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness 29.10.13 21:07

Tényleg hiszek benne, hogy el tudja egyedül is intézni ezt az iskola dolgot. Ezért is mondom ki hangosan is valami ígéretfélét teszek arra, hogy innentől fogva, nem intézkedek ebben az ügyben a háta mögött. Ha minden igaz, be is tudom majd ezt tartani. Legalábbis nagyon igyekszem majd. Ahogy abba is mindent beleadok, hogy tökéletes legyen a színjáték a randinkkal kapcsolatban. Mondanom sem kell, veszettül élvezem a játékot ő pedig nagyon is profin hozza a szerepét. Ezért is van az, hogy nem szívesen engedem meg kisiklani a kezeim közül. De azért elengedem és hagyom, hogy leüljön a helyére. Próbálok továbbra is komoly maradni. Jöhetne a sok romantikus klisé, mint amikor megfogják a szerelmesek a másik kezét az asztalon keresztül. De a pillanat elmúlik, amikor elnevetem magam. El kell ismernem, hogy jól játszott és kész lennék bármikor megismételni.
- Nem fair? Ki mondta, hogy az leszek? - vigyorodok el, de aztán alig láthatóan megrázom a fejem és inkább a rántottára téved a tekintetem, de még nem eszek.
- A tehetséget nem lehet tanítani. Legalábbis ezt mondják - jegyzem meg teljesen mellékesen.
Ezután viszont már nem tudok tovább ellenállni a rántottának. Éhes vagyok és kíváncsi is, hogy milyen lett a nagy vacsora. Először óvatosan kóstolom meg az ételt, majd egyre sietősebben eszek. Csak valamiféle hümmögésre futja, amikor újra beszélni kezd. Igen, tényleg megy ez neki. Ha tudná, hogy ezentúl minden nap a magam módján könyörögni fogok neki, hogy csináljon valami finomat! De egyelőre ezt még nem mondom meg neki. Leköti a figyelmem, hogy rekordidő alatt egyem meg a tányéromon lévő rántottát. Még azért sem tartok szünetet, hogy megjegyezzem, pazarlás a dögnek adni a finom vacsorát. Nem mintha nálam igazán számítana, hogy valami pazarlás vagy sem. A lényeg, hogy most nem kötekedek. Inkább csak megszólalok, amikor már pár falat van csak hátra, aminek az ízét ki akarom élvezni.
- Veszek neked egy szakácskönyvet - mutatok felé a villámmal. - Nem adom át a főzési tehetséged annak a fickónak. Sőt, téged sem adlak neki, szépségem - beszélek, majd újabb falatot eszek, most már gondosan megrágva és figyelve az ízekre.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness 29.10.13 21:55

A suli menni fog, de ez a randi dolog már nehezebb. Ebben sokkal könnyebb elmerülni és ha nem lennék észnél még néhol megpróbálnám komolyan is venni. Tudom, hogy ez butaság, hogy nem szabad, és áldom az eget, hogy ilyet még régebben nem csináltunk, mert ettől is csak én sérülnék. Nem szabad őt e téren komolyan venni, ezzel tökéletesen tisztában vagyok. Már csak attól is zavarba jövök kicsit, ahogy magához húz és egyszerűen csak megpróbálom kivágni magam a gyors puszival és hogy kényelmesebb távolságban helyezkedem el a saját székemen. Így... sokkal jobb, mindenképpen. Túl könnyű lenne megadni magam annak a lehengerlő mosolynak.
- Igaz... nem ígértél ilyesmit, megszoktad, hogy mindent megkapsz, amit akar igaz? - mosolyodom el, de inkább már én is a vacsira figyelek. Kíváncsi vagyok, hogy mennyire lett sikeres ez a kis akció, de azt hiszem egy rántottát nem is nagyon lehet elrontani, maximum az ember kicsit elsózza, de ezen kívül azért szerintem esélytelen tönkretenni.
- Fene tudja, ha valaki megmondja pontosan miből mennyit, akkor szerintem bárki tud főzni, csak részletes leírás kell. - apró vállrántás. Ezzel persze nem magamat akarom lealacsonyítani, no meg nekem most nem volt semmiféle receptem, de attól még nem érzem olyan bonyolultnak ezt. Én is enni kezdek, és örülök neki, hogy ízlik a vacsi Danny-nek és persze a saját részemet Trixivel is megosztom. Végülis az én vacsim, nem is szólhatna bele, hogy kinek adok belőle. Mondjuk, hogy legalább vigyázok az alakomra, elég késő van ahhoz, hogy ilyenkor már ne egye magát degeszre az ember lánya, ha szeretne továbbra is kellően csini lenni.
- De azért bele ne fulladj, úgy eszel, mintha éheztettek volna már napok óta. - nevetem el magam, amikor már szinte a végén jár, én pedig még a felénél sem a sajátomnak. Nem mondom ki, de kb. úgy eszik most, mint Trixi. Tuti, hogy megsértődne, ha ez véletlenül is kicsúszna a számon. A következő szavakra elmosolyodom, és talán egy kicsit meg is lepődöm. Elég csak jól főznöm, hogy ne akarjon mielőbb kivágni a lakásából a kutyámmal együtt? A pasikhoz tényleg a hasukon keresztül vezet az út? Ennyire halálosan egyszerű lenne?
- Azért ebbe nekem is van beleszólásom, nem vagyok egy ide-oda passzolgatható tárgy és még zokon is vehetném, hogy csak azért nem adsz át könnyedén, mert ízlik a főztöm. - de mégis csak mosoly játszik az arcomon, nem haragszom rá kicsit sem. Azért jól esik, még ezzel a körítéssel is, bár tudom, hogy csak időleges a dolog, nehéz tőle komolyan venni bármi ilyen kijelentést. Sőt azt hiszem... ha valamin kicsit összevesznénk, tuti, hogy el is felejtené ezt és gyorsan váltana arra, hogy menjek csak, ha akarok, vagy ha nem, neki mindegy.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness 30.10.13 11:29

Fair vagy nem fair, de attól még igenig eljátszok a gondolattal, hogy tartozik nekem. Mindenért. Nem mintha lennék vele olyan kegyetlen, hogy mindent behajtsak, amit tettem érte. De a játék kedvéért most úgy teszek. Persze hamar vége szakad az egésznek, amikor azért valamivel komolyabb kérdést tesz fel. Még szép, hogy mindent megkapok, amit csak akarok. Elintéztem, hogy megkapjam.
- Pontosan. Mindig, mindent... és mindenkit megkapok, akit akarok - kezdem komolyan, de a végére már megint ott a nagy mosoly az arcomon.
Utána viszont már a vacsoráé a főszerep. Először óvatosan kóstolom meg, aztán mikor már megállapítottam, hogy nagyon is finom, gyorsítok a tempón. Közben csak amolyan hümmögésre futja válaszként. Végül persze lassítok, mivel eldöntöttem, hogy az utolsó pár falatot kiélvezem.
- Napok óta? Évek óta nem ettem semmiféle házikosztot csak azt, amit itt adnak - magyarázom és esküszöm, hogy egy grimasz is megjelenik az arcomon, amikor az itteni ételt említem.
Igazából egy rossz szavam sem lehetne, mert igen is bőséges adag és ízre sem förtelmes, de ha az ember évekig azon él egy idő után nagyon is elviselhetetlen tud lenni. Ez után inkább maradnék az ilyen vacsoráknál... és ebédeknél... reggeliknél. Ezért is jelentem ki, hogy nem megy ő innen sehova. Nem adom át annak a Gary fickónak. Marad nálam.
- Majd szépen megkérlek, hogy maradj és főzz nekem - döntöm kissé oldalra a fejem és újra felkerül az a bizonyos csábító mosoly, de csak egy pillanatra.
- Vagy fizethetek is neked, ha úgy jobb - vonok vállat és most már csak a szám szélén játszik egy apró mosoly.
Végül eltüntetem azt a két falatot, ami még ott volt előttem és eltolom magamtól a tányért. Nem túlzok, hogy azt mondom, hogy teljesen jóllaktam. Régen éreztem már ezt és ha belegondolok, hogy volt, mikor egy-egy szendviccsel vészeltem át a napokat...!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness 30.10.13 12:15

Az mondjuk tény, hogy igazság szerint sokkal tartozom neki. Ezt kár lenne tagadni, hiszen már rég kitehetett volna. Itt lakom nála ingyen és bérmentve, elég rendesen megnehezítettem már nem egy napját, vagy éjszakáját, finoman szólva is sikeresen felrúgtam a jól megszokott hétköznapjait és szinte kész csoda, hogy ezért még nem orrolt meg rám. Tényleg meglepő, főleg hogy előzőleg is megint kihúztam nála a gyufát, pedig állati hálásnak kéne lennem, hogy segít, és mégis sokszor nagy a szám. Egy kicsit azt hiszem rosszul is érzem most magam e miatt, akármennyire is hülyeség, hogy nekem van bűntudatom, hogy nem vagyok kedvesebb hozzá, ami persze hülyeség, hiszen én az vagyok, ő az, aki néha állati hülyén viselkedik.
- De komolyan? Soha senkibe nem törik bele a bicskád? Vagy csak mindig jól válogatsz? - érdeklődve könyökölök fel az asztalra, még a vacsiról is elfeledkezem pár pillanatra, mert hát tényleg érdekel a válasz. Azt azért nehéz elhinni, hogy tényleg mindig mindenkit megkap, akit csak akar. Azért ez... olyan hihetetlen még akkor is, ha tény és való, hogy egy-egy mosolya bárkinek megremegtetheti a lábát. De tuti van olyan, aki ellen tud állni, nem létezik, hogy nincs! Megpróbálok a vacsira figyelni, de mégis ott motoszkál ez az egész a fejemben, az viszont jól esik, hogy úgy fal, mint aki már lassan az éhenhalás küszöbére jutott.
- De hát itt is finom a kaja... bár gondolom egyhangú lehet, és nincs benne a szakács szíve-lelke. - mosolyodom el kicsit. Igaza van, kár lenne tagadni, én is mindig sokkal jobb kedvvel ettem a hétvégi ebédeket, amiket anyu főzött, mint a sulis kosztot, vagy akár csak egy éttermi kaját. Azért az mégis más, ha olyasmit tesznek eléd, aminek már jó ideje érzed az illatát a levegőben, vagy akár láttad is a készülés folyamatát, amíg közben anyukáddal beszélgettél a konyhában. Gyorsan igyekszem elhessegetni ezt a gondolatot, mert csak az következne utána, hogy ilyesmire már soha többé nincs lehetőségem, és abból nem jönnék ki jól.
- Szóval ha másért nem is, hát a főzés miatt örülnél, ha maradnék? Megleptél. És vajon ő ezt mennyire értékelné? - nem tudom, hogy pontosan mi is van közöttük Winterrel. Az egész nekem érthetetlen azt hiszem, nem is akarok igazán belefolyni, de nehezen tudom elképzelni, hogy ő örül annak, hogy itt vagyok, vagy a tervnek, hogy maradjak még. Én legalábbis tuti, hogy ki lennék bukva, ha Gary valami csajjal élne együtt. Halálosan féltékeny lennék, ez ezer százalék, bár persze nem mindenki olyan, mint én. Attól még igenis számolok az eshetőséggel, hogy idővel majd azért kell mennem, mert az új nője fogja ezt kiharcolni tőle.
- Nem... az fel sem merülhet. - rázom meg a fejem. Nem akarom, hogy fizessen nekem, mintha csak egy szakács lennék, aki főz neki, vagy legalábbis próbálkozik. Az már tényleg olyan lenne, mintha nem is lenne semmi közünk egymáshoz, csak olyan lennék, mint egy bejárónő. Még ennek a felmerülése is sértő.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness 30.10.13 14:52

Tényleg mindent és mindenkit megkapok, ha igazán akarom. Mégis, ahogy kétkedve visszakérdez elgondolkozok, hogy buktam-e már úgy igazán nagyot? Volt-e olyan, hogy veszettül küzdöttem valakiért, és mégsem lett az enyém akkor estére?
- Volt talán vagy kétszer... - mondom elgondolkozva még mindig, de tényleg nem sokszor fordult elő, hogy nem lett az enyém amit, akit akartam.
Nem mintha igazán számon tartanám az ilyen alkalmakat. Annyi mindent érek el a saját apró céljaim közül, hogy egy-két ilyen bukás már tényleg nem számít. Már amikor történtek sem bánkódtam miattuk egy percnél tovább. Nem csoda, hogy úgy kell törni a fejem, hogy akár  egyet is felidézzek közülük.
- Finom. Persze. De évek után már nem érezni az ízét. Főleg, ha sietve eszel csak belőle - magyarázom, majd elmosolyodok, amikor az ő utolsó mondata is eljut a tudatomig.
Nem vagyok benne biztos, hogy ez a rántotta ezért lett finom, de ha szépen akarunk fogalmazni, akkor lehet benne valami. Én csak szimplán azért ettem ilyen jóízűen, mert végre kicsit más volt, mint amit itt lehet kérni. Nem lenne rossz rendszeresen az ő főztjét enni. Ezért is mondanom, hogy maradjon és főzzön nekem. Meg tudnám szokni, hogy ő az, aki itt forgolódik a konyhában és valami ehetőt varázsol elém.
- Ő? Winter? - kérdezek vissza és inkább nem válaszolok a mondatai másik részére.
Amúgy sem hiszem, hogy létezik jó válasz. Ha azt mondom, hogy igen, örülnék ha maradna a főzés miatt, akkor az azt jelentené, hogy másképp kidobnám. Viszont hazudni sem akarok neki, hogy mindenképp jó, hogy itt van. Jobb a hallgatás ezen a téren.
- A saját lakásom és azt fogadok be, akit akarok - mondom, szándékosan kicsit szépítve azon, ami eredetileg megfogalmazódott volna a fejemben.
jobb, hogy ezt mondtam ahelyett, hogy Winternek igazán nincs semmi joga beleszólni, hogy ki lakik itt velem. Amíg őt csókolom és nem a lakótársam vagy valami bárban felszedett nőt, addig elégedett lehet és kész.
- Pedig képes lettem volna szép pénzetek perkálni neked. De akkor ingyen mesterszakácsom van. Nem is rossz - mosolyodok el miközben próbálok nem tudomást venni arról, hogy az a dög az én lábamnál járkál.
Bármilyen nagy is a késztetés, nem rúgok egyet, hanem inkább úgy teszek, mint akit nem idegesít a dolog. Nem mintha sokáig bírnám. Percek telnek el, és én már legszívesebben újra a meccs előtt ülnék. Úgyhogy fel is kelek, valami kösz félét morgok a vacsora miatt, majd mielőtt a szoba felé venném az irányt, még visszanézek.
- Ha gondolod, gyere majd te is - mondom egy mosoly kíséretében, mielőtt a sörrel a zsebemben kibotorkálnék a konyhából.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness 30.10.13 16:15

Azért mégis csak érdekel ez, mert nem létezik, hogy mindig sikerül neki, mindig minden bejön és soha sem bukik. Az egyszerűen totál lehetetlennek tűnik, és igazam is lesz. Azért csak volt már kivétel, és ez határozottan megnyugtat. Ez azt jelenti, hogy igenis ellen lehet neki állni.
- No lám... - mosolyodom el, de nem akarom túlzásba vinni, a végén még megsértődik rajta, hogy most ezt is megtudtam. Inkább csak elraktározom magamban az infot és kész, ez is elég lesz. Legalább tudok róla. Az étkező kajája persze megértem, hogy egy idő után uncsi, azért mégsem olyan változatos, meg hát nem is mindig minden teljesen friss, sok mindent előre elkészítenek egy nagy konyhán, vagy legalábbis elősütik. Úgyhogy megértem, ha vágyik kicsit a változatosságra. Én meg végülis jelenleg ráérek, még nem is lenne rossz, ha ilyesmivel foglalnám le magam. Viszont az mégis felmerül bennem, hogy esetleg lenne, akinek ez nem tetszene. A visszakérdezésre csak bólintok egy aprót.
- Gondolom egy kicsit az is zavarja, hogy itt vagyok. - bököm ki aztán egész halkan. Nem, arról volt szó, hogy ebbe nem szólok bele, tehát ehhez fogom tartani magam. Befogom a pici számat, és csak teszem a dolgom, ez az ő kapcsolatuk. Az hogy én tuti ki ennék, ha bárki lakna Gary-nél az én bajom.
- Értem én, akkor jól van. - elnézést kérő mosolyt eresztek meg, hogy ezzel is mutassam, nem akarok én ebbe beleszólni, semmi közöm hozzá. Azért mégis csak érzem a szőkeség tekintetéből, hogy nem tetszik neki, ha itt vagyok, mégha amikor ő jön igyekszem is eltűnni, meg hát szerencsére mostanság sok időt töltök Gary-vel.
- Mesterszakács? Kissé túlzol nem gondolod? - nevetem el magam, de a pénzre már nem reagálok. Nem akarnám, hogy fizessen nekem e miatt, hiszen mégis csak ingyen lakom itt, és nagyon sokat segített már nekem. Nincs szükség ilyesmire még véletlenül sem. Hamarosan én is kész vagyok a kajával, és határozottan örülök neki, hogy nem rúgja fel Trixit, amíg nem figyelek rá, mert épp az evéssel foglalkozom. Aztán ő feláll, én pedig még picit maradok. Még egy jó éjt se, meg semmi... de aztán csak visszafordul.
- Jól van, átöltözöm, aztán benézek, maximum alszom a meccsen. - nem nagyon érdekelnek a focizó pasik, soha sem kötött le az ilyesmi, főleg nem a tv-ben. Élőben más, ahol lehet kiabálni, meg izgalmak vannak, de csak úgy tv-ben. Esélytelen. A mosogatóra pillantok, de azt egyelőre hagyom, csak szépen bedobom a tányérokat, és kész. Aztán irány a szobám, hogy átöltözzem gyorsan, és pár perc múlva már vackolom is be magam Danny mellé. Oké, ez is egy olyan dolog, amiről nem mesélek igazán Gary-nek, azt hiszem, ha tudná, akkor már nem itt laknék, pedig nem jelent semmit... már azt hiszem tényleg nem jelent semmit.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Danny & Josie - A little happiness

Vissza az elejére Go down

Danny & Josie - A little happiness

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Danny luxus lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához