welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Happy birthday
Michael Quenell
03.03.18 11:44
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (781)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 

Share| .

Utcák / Sikátorok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 11.11.12 21:30

Reggel öt volt mikor Derek felhívott, hogy valami fickó mozgolódott a táborhelyünk körül. Megkért, hogy menjek ki a fiúkkal levadászni valamikor az este környékén.
Úgy lett volna, hogy legalább hatan megyünk, de csak hárman mertek eljönni. Joseph "Maradék" Grass, Dunken "Varjú" Thomas és Leonard Ashord. Leon kívül mindenki új volt.
Joseph mexikói maffia tag volt amíg egy sikeretlen akció miatt ki nem nyiffant a főfejes. Szedte a lábát és jött. A "maradék" név abból adódott, hogy mindig azokat ölte meg akik látták a gyilkosságot. 3 hete érkezett.
Dunken Angliából jött mikor valami nagy fejest kellett megölnie. Akcióját egy varjú cseszte el. Azóta hordja magán ezt a nevet. 1 hete jött. Nem igazán bízok benne.
Leo már régi tag, idősebb is nálam, mégis beleegyezett, hogy én legyek az egyik vezető Derek és Kevin mellett.
Szóval 5 óra körül, mikor már javában sötétedett a fiúkat felküldtem az épületek tetejére ahol remélhetőleg megállt a kiszemelt személy. Én egy sikátorban vártam. Az egyik kuka mögött ültem, egy Beretta 92-el. Míg a távolsági fegyvert a bal kezemben tartottam, addig a jobban egy vastag pengéjű kést. Hirtelen az övemre tűzött adóvevő megszólalt.
- Látom a fickót. Erre jön. Lőjek?
- Nem. Várd meg amíg idejön.- válaszoltam.
Hirtelen egy másik, vélhetően Dunken szól be.
- Követi valaki!
A francba! Beleköptek a levesembe! Szitkozódva ütöttem bele a falba. Hirtelen lövés dördült. A fickót láttam amint kiterül és üvölt.
Valaki tompa hangon rászólt. Idegességemben feldöntöttem a kukát. Mikor az ismeretlen alak idekapta a fejét, pisztolyomat előre tartva mentem előre.
- Elcseszted a munkám, ember!- mordultam az idegenre.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 12.11.12 15:55

Már-már azt hittem, hogy soha nem fogok rábukkanni ennek a félszeg idiótának a nyomára, de végül csak meglett, ráadásul egyes egyedül, R és K segítsége nélkül, akiknek nem mellesleg segíteniük kellett volna legalább annyiban, hogy a személyazonosságát kiderítsék. Mi jobb dolguk van azon kívül, hogy unalmukban verik a néger pö*üket? Nagyon remélem, hogy ezek után Tim levonja a fizetésüket és az enyémhez írja mind a kettejükét... Rejtőzködő üzemmódba kapcsolva, pár méterrel lemaradva, osonok a faszi felé, aki hamarosan már halott lesz és mindezek mellé még csóró is, bár akkor az már szerintem aligha fog számítani neki bármit is.
A sikátor -mint soron következő helyszín-, a lehető legtökéletesebbnek bizonyul. Pont jó az álcázáshoz, innen pedig már aligha hiszem, hogy bárki is megfogja hallani, ahogy visít, mint egy kislány, amikor majd akcióba lendülök.
Megállva pár méterrel hátrébb mögötte, előlépek az egyik konténer együttes takarásából, arcomra húzom az álarcomat -fő a biztonság-, és kabátom rejtekéből mind a kettő Glockot előveszem. Most semmi extrához nincs kedvem. Csak gyorsan lyukasra lövöm, elveszem az iratait, a táskáját, esetleg még a kalapját is -egész szép kis darab-, és már megyek is a dolgomra, jelentést tenni édes kis maffiánknál... Fegyverek kibiztosítva, kétségbeesett, halálra vált ordítás pipa, és már éppen húznám meg a ravaszt, mikor baljóslatú zörgésekre leszek figyelmes. Hát, ez aligha volt benne a pontos tervekbe! Hogy ne menekülhessen, belelövök a térdébe, mire az előzőnél is hangosabban felordít, én pedig megpördülök a sarkamon, és rövid terepszemle után máris szembe találom magam egy fickóval. Magas, edzett testalkat, és ha jól látom, ráadásul még néger is. Ne hittem volna, hogy társaságom fog akadni mára.
-Tévedés! MOST fogom elcseszni a munkád! - Vigyorodom el az álarc mögött, és felsőtestemmel a földön vergődő pasas felé fordulok -egyik fegyveremet rá irányítva, míg másikat továbbra is a "díszvendégen" tartom-, és egy jól célzott lövéssel a fejébe röpítek egy golyót, majd a mellkasába is egyet, hogy biztosra mehessek.
-Üdv a klubban! - Hagyom, hogy lecsússzon az álarcom, ami mögül máris előbukkan az arcom, és a rajta érlelgetett gyilkos, roppantul idegesítő kis félmosolyom, immáron már újra a pasasra szegezve mind a két fegyveremet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 13.11.12 8:52

Nem hiszem el!
Idejövök három emberrel, hogy megöljek egy számomra ismeretlen fickót és valaki más öli meg!
Az isten verje meg!
Mikor a fickónak az agya nagy része a betonra fröccsen, csalódottan mordulok fel.
De várjunk egy pillanatot!
Miért kesergek? Az volt a feladatom, hogy megöljem az embert, de ha úgy lett volna Dunken vagy Leo megöli. És most tessék, helyettem más elvégezte a munkát.
Megtörlöm kezem, megszokásomhoz híven majd pisztolyomat továbbra is az idegenre tartva, félrebillentem a fejem.
- Na szép! Elvégezte helyettem más a munkát.
Aztán késemet eltéve az adóvevőhöz nyúlok és beleszólok.
- Oké srácok, kinyiffant a tag!
- Te ölted meg?- kérdezi Leo.
- Nem egy....
Ekkor az idegen lerántotta az álarcát, én pedig döbbenten néztem.
- .... csaj?
Hirtelen kinyomtam az adóvevőt és pisztolyomat le nem véve az előttem álló nőről végigmértem.
Csinos, nagyon csinos lány, bár fiatal. Alig húsz-huszonkét éves.
- Ejnye kislány, még lábon lövöd magad azzal a csúzlival.- vigyorodtam el.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 13.11.12 17:13

Már 18 éves korom óta, mióta csak szerves tagja vagyok ennek a fajta "iparnak", szeretem egyedül elvégezni a melót, mindenféle segítség nélkül. Ebből következik az is, hogy nincs túlságosan ínyemre, ha valaki a váratlan megjelenésével beleköp a levesembe, és le akarja vadászni előlem az újdonsült becserkészett prédámat. A néger csókának már csak a puszta megjelenése is nagy port kavart. Látszik rajta, hogy mindenre képes lenne, csakhogy ő adhassa meg a végső lövést ennek a földön jajgató idiótának. A lehetőséget azonban meg nem adva neki, már röpítem is bele az első golyót a fasziba. A 40-es golyója végig cikázik a pasas szövetein és agysejtjein is, hogy aztán megakadhasson valahol a koponya hátulsó részében. Kimúlt, mint egy kutya, de azért egy utolsó golyó -csak úgy búcsúajándékként-, még jár neki. Könnyű meló volt. Az eddigi egyik legkönnyebb. Ééés most már teljes erőbedobással koncentrálhatok a váratlan jövevényre.
-Így legalább nem kellett bepiszkolnod a kezeidet... - Villannak meg zöld árnyalatú íriszeim kijelentésemet követően. Pisztolyaimat erősebben kezdem el markolni, ahogy annyi idő után először megmozdul, megkönnyebbülésemre azonban csak a kést teszi el, ami még előnyt is jelenthet a számomra. Előkerül az adóvevő, aminek a másik végéről szintén egy férfi hang szólal fel. Szóval csapatostul jött? Ironikus, hogy egy ilyen nyeszlett kisegérre ketten jöttek, én meg egyedül elintéztem egy pillanat alatt a magam kis 60 kilójával... Mivel már nem látom értelmét annak, hogy tovább takargassam az arcomat, hagyom, hogy a maszkom lecsússzon és felfedje arcomat. Rögtön feltűnik a megilletődöttség a néger arcán és hangjában is egyaránt, mire csak felvonom az egyik szemöldökömet.
Csak nem másra számított?
-Elég hím sovinisztának tűnsz... - Teszek megjegyzést, aztán óvatosan a helyére csúsztatom az egyik fegyveremet, hogy aztán két kézzel foghassam tovább az elől hagyottat, továbbra is a pasasra szegezve.
-Remélem, hogy a kis csapatod nélkül is eltudjuk ezt intézni. - Villannak szemeim, ezennel nem azzal a megjátszott negédes hangon beszélve, hanem sokkal inkább nyers fenyegetőzéssel.
-Ne sértegess, kérlek! - Húzódik sok jót nem sejtető félmosolyba szám, és a következő percekben már dördül is a pisztolyom, egyenesen az idegen lábai elé lőve vele, puszta fenyegetésből.
-Versenyt fogunk futni a pasas cuccaiért? - Kérdezem cinikusan, és már hátrálok is a hulla felé.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 13.11.12 18:10

Ha belegondolok, sokkal jobb volt, hogy nem én öltem meg. Ha rendőrségi ügy lenne belőle, csupán azt tudnák rám bizonyítani, hogy ott voltam. Ha megnézik a töltényt és esetleg azt, hogy milyen szögből lőtték le, nem hiszem, hogy lecsuknának.
De kezd érdekes lenni ez, hallgassuk csak meg, hogy mi következik!
Mikor kimondja első szavait elmosolyodok.
- Igazad van. Nem rossz gondolat.
Következő mondatára tovább húzódik a mosolyom. Hím soviniszta? Én?! Védekezőileg felnevettem.
- Bocsesz, csak hát...most legyünk őszinték ritka fegyveres nő. Talán embervadász vagy? Bérgyilkos? Vagy csak simán bosszút állsz?
Na, jó ebből a fasziből ki nem tudnám nézni, hogy bármi rosszat csinál ám lehet, hogy az eszével gonoszkodik nem pedig a fizikai megjelenésével. Ki tudja lehet, hogy ő lenne a második Al Capone?
Meghallva újabb szavait komoly arccal bólintok.
- Persze, nem gond.
Azzal az adóvevőhöz nyúlva visszavonulásra késztetem a többieket.
A pisztolyt továbbra sem engedem el a kezemből, csupán nem tartom már olyan görcsösen, lazán lógatva inkább.
- Okés, visszafogom magam.- vigyorodok el.
Bár váratlanul él a lövés, csupán a szemöldököm vonom fel fenyegetőleg.
- Szerintem tartogasd a töltényt. Lehet, hogy még szükséged lesz rán- jegyzem meg.
Ránézek a hullára majd megrázom a fejem.
- Felőlem a vagyona a tied lehet. Nekem elég legfeljebb az egyik szeme vagy ujja.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 15.11.12 18:56

Győzelemérzet kezd el úrrá lenni rajtam a gondolatra, hogy a mind a kettőnk által becserkészett prédát végül nekem sikerült "elejtenem". Nem volt nehéz dolgom, de azért gondolatban vállon veregetem magam, hogy nem hagytam, hogy az ellenség gyorsabb legyen. Igaz, ha az észrevételeim nem csalnak, nem hatotta meg túlságon is a néger pasast a tény, hogy nem ő volt az, aki megadta a fickónak a kegyelem döfést. Kár, pedig egy pillanatra a halálos lövések közben bevillant elém egy kép, amint az ismeretlen pasas a szobájába zárkózva ül, és vagdossa az ereit, amiért neki nem sikerülhetett az, ami nekem igen. Nos, de akkor oszlassuk is el ezeket a képzelgéseket...
-Furcsa, hogy így találgatsz, Azt hittem, hogy elég egyértelmű volt, hogy mi vagyok, mikor kinyírtam előbb a tagot. - Biccentem oldalra a fejem felvont szemöldökökkel, így vizslatva szüntelenül továbbra is a férfi arcát és sötét íriszeit is egyaránt. Kleopátra stílusba formált, fekete színű, kék és lila csíkokkal telefestett parókám néhány tincse ezáltal bal vállamra omlik.
-Remek, tudtam én, hogy eltudjuk ezt négyszemközt is intézni. - Mondom elégedetten, rendkívül nyájas csengésű hangon, ahogy újra egyenes szögbe kerül a fejem, és farkasszemet nézek a fickóval, szemeimben vad csillogással, képemen letörölhetetlen negédes vigyorral, fegyveremet továbbra sem engedve le magam mellé. Nem bízom benne, úgy meg főleg nem, hogy tudom, valahol a közelben itt van az erősítése is.
-Tudod, ha ezt a "csúzlit" egy kicsit is feljebb irányítottam volna, már a töködet fogva, és sikítva, mint egy kislány, fetrengenél. - Azért jó, ha tudja, hogy erre is képes lennék, legyen szó bárkiről!
-Mit csinálsz vele? Hazaviszed trófeának? - Kérdezem felvont szemöldökökkel, undorral az arcomon mérve végig . Nem hittem volna, hogy ilyen undorító módszerekkel dolgozik. Persze, én se vagyok semmi, ha munka közben elkap az ihlet, de... de valljuk be, ennyire bizarr azért még én sem szoktam lenni. Értelmetlen számomra, hogy nincs szüksége a vagyonára, itt van valami. Lehet, hogy csapda?
Teszem fel kérdéseimet magamba, ahogy hátrálni kezdek a hulla felé, nem fordítva hátat a férfinak, mindvégig rajta tartva a szemeimet
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 16.11.12 14:03

Tetszik a lány pimaszsága és dominanciája. Kevés ilyen nő van aki félelem nélkül válaszol miközben egy pisztolyt szegeznek rá.
Persze ez rám is vonatkozik, hisz a fegyvercsöve a mellkasomra irányul. Amilyen benga állat vagyok persze nehéz lenne eltéveszteni a lövést.
De hát istenem, már hányszor lőttek rám! Lehet, hogy meghalnék, de lehet, hogy csak egy újabb heggel bővülne a szer tárom.
Megvakarom az állam majd bólintok.
- Tehát bérgyilkos. Nem rossz munka, nem rossz. Jó a fizu, na meg a fegyverek utáni élvezet. Hamar élvezni kezdi az ember az öldöklést.- mondom majd elvigyorodok.- Én már csak tudom.
Mivel elkezdett zsibbadni a kezem és már untam, hogy anélkül tartanám a pisztolyomat, hogy ne sütném el, elraktam az övembe. Attól függetlenül a kezem továbbra is markolaton marad biztos, ami biztos módon.
- Azért néha, hidd el ha szükség helyzetében vannak a fiúk. Sosem járom egyedül az utcákat, ha gyilkosságról vagy a meló másik részéről van szó.- mondom széles vigyorral a képemen.
Mikor a tökeimre tesz megjegyzést jó ízűen (vagy gúnyosan?), de felnevetek.
- Hidd el mindketten szarul járnánk el...öö...a neved sem tudom ezért egyenlőre csak kislánynak hívlak.- mondtam vállam megvonva.
Aztán előkapom a késem és leguggolok a fickó mellé és átvizslatom. A kabát zsebéből előhúzok egy bőrből készült, fekete pénztárcát. Kinyitom és átnézem. Két száz dolcsis, Washington méltóságos képével nézek farkasszemet. Néhány bankkártya. Hmm... érdekes személyi. Valami hülye neve van, kibetűzni sem érdemes.
Mikor a csaj megemlíti, hogy trófeának tartom meg-e, megrázom a fejem.
- Munka része.
Tovább kutatom. A kabát belső zsebében valami hegyes dolog van. Felkuncogok.
- Hát ez se volt ártatlan.
Apró bicska, nem több. Bal csuklón arany Rolex. Pénztárcát arrébb hajítom bele egy tócsába. A Rolex jobban tetszik, de végül azt is arrébb dobom. Ha a csaj nem veszi fel akkor majd megtartom, ha meg felveszi akkor váljon egészségére. Jobb gyűrűsujján, kopott házassági gyűrű. Tudom nem vagyok ártatlan azonban az ilyenektől mindig megsajnálom az áldozataim. A gyűrűt is elhajítom.
- Remélem elvált.- morgom az orrom alatt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 27.12.12 4:41

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 06.01.13 22:55

Owen Emmett Stanford

Annyira utálok késő este ezen a környéken járni, de hát ez a legközelebbi út és utálnék ki térőt tenni az ostoba kétségeim miatt. Nem is értem miért nem tudtam hívni egy átkozott taxit? Na de most már mindegy, még csak néhány röpke perc választ el az otthonomtól. Nem mondom, hogy félek csupán csak annyi mindent hallani és ilyenkor akaratlanul is felmerülnek benned kérdések és túlságosan is sok marad megválaszolatlanul, ami mondjuk talán jobb is. A fülesem is otthon maradt így maradnak a gondolataim és a város zaja, ami soha sem áll le egyetlen percre se, soha nem pihen meg. Állandó körforgásban van, aminek én most kiváltképp örülök. Nem tudtam nem figyelembe az ocsmány bóknak szánt gusztustalanságokat amik a hátam mögül jöttek miután feltűnésmentesen próbáltam kikerülni egy enyhén illuminált állapotban lévő társaságot. Na jó, bűzlöttek az alkoholtól mind egy szálig. De én csak tűrtem és próbáltam tovább haladni, de legbelül éreztem, hogy ez még nem egy lefutott kör. Az egyik utána nyúlt és elkapta a karomat és hirtelen arra eszméltem, hogy körbe vettem és se előre se hátra, egy helyben toporogtam és a szívem már a torkomban dobogott. Most mi a fenéhez fogok kezdeni? Sikítani nincs értelme. Ki a fenének fog ez feltűnni? Errefelé mindenki nagy vonalban tesz az ilyesmire és hacsak lehet kimarad belőle. Kétségbeesetten nézek körül, hogy mitévő legyek és igyekszem nem meg hallani szavaikat, de lássuk be ez szinte reménytelen és egyre jobban érzem magam körül szorulni azt a bizonyos hurkot.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 08.01.13 11:54

Végre vége ennek a bohóckodásnak, de sajnos holnap kezdhetem előröl az egész marhaságot. Legszívesebben megmondanám a főnöknek, hogy én ezt nem csinálom tovább és találjon egy olyan embert aki el tudja viselni ezeket a borzalmakat. De van egy valami ami miatt nem teszem meg ezt, és ami miatt holnap is el fogok jönni: Honey.... Nem tudom, hogy miért de felkeltette a csaj a kíváncsiságom. Bírom a temperamentumosságát és az, hogy nem adja egy könnyen magát. Már csak reménykedni tudok abban, hogy szóba áll velem azok után amit ma műveltem. Bár lássuk be erre igen kevés esélyem van, de sosem szoktam feledni és ez most is így lesz. Már csak én a kollégák és két itt dolgozó ember lézeng a teremben. Honey már valószínű otthon van és azon bosszankodik micsoda pofátlan emberek vannak a világon.
Miután mindent leellenőriztünk, mi is szedjük a cuccunkat, mert ideje haza menni és jól kialudni magunkat. a többiek beszálltak a járőr kocsiba és vissza mentek a kapitányságra a saját cuccaikért. Mivel nekem nem volt semmi halaszthatatlan dolgom, sem ott felejtett cuccom a kapitányságon és ráadásul egy köpésre, na jó két köpésre lakom innen úgy voltam vele, hogy inkább gyalog megyek haza. Az összes felszerelést cipelhetem magamon, nem elég, hogy fáradt vagyok még ez az egyenruha is idegesít. Ahogy elindultam rögtön érezni kezdtem, hogy hűvös van, még jó, hogy nálam van az egyenruha kabátja, mert szerintem megfagynék hazáig. A sötét utcákon haladva azért nyitva tartom a szemem, mert ezek a helyek a legalkalmasabbak arra, hogy kiraboljonak valakit. na nem mintha félnék, de azért egy tíz- tizenöt fős csapattal nem biztos, hogy elbírnék.
Ahogy beértem egy sötétebb utcába észrevettem, hogy a másik oldalon egy csapat férfi körbe áll valakit, vagy valamit és hangosan nevetgélnek. Már most gyanús ez a helyzet, és ahogy közelebb érek és hallom, hogy miket mondanak már nem kétséges, hogy mit művelnek a rohadékok. Átrohantam az úton és akkor már biztos voltam benne, hogy egy nőt molesztálnak. Közelebb értem és kiengedtem a hangom:
- Mit műveltek? Azonnal engedjétek el. - kiabáltam hangosan a fickókra. Erre hátrafordult két férfi valószínűleg az egyik a "vezér", ketten lefogták a nőt a többi meg engem bámult. A férfi hencegő pofával rám kérdezet, hogy ki vagyok, és megfenyegetett ha nem tűnök el innen egy percen belül, akkor akár egy jó kis verést is összeszedhetek. Úgy néz ki, hogy nem vette észre az egyenruhát, de talán jobb is így. Ahogy átnéztem a férfi vállán, láttam, hogy a nő igen csak ismerős.

- Honey... Jól vagy? - kérdeztem. Láttam a kétségbeesést az arcán.
A férfi mivel látta, hogy nem fogok eleget tenni a kérésének, ezért kést vett elő a zsebéből és egyenesen a torkomnak ment. Még mielőtt bármit is tehetett volna elkaptam a kezét és leosztottam neki egy kellemes balegyenest. Persze padlót fogott a férfi.

- Na most én mondok valamit. - mondtam és elővettem a szolgálati fegyvert. - Kaptok egy percet, hogy eltűnjetek innen, mert különben szitává lyuggatom a csinos kis bőrötöket. Remélem elég világos voltam. - A két férfi azonnal elengedte Honeyt, a földön fekvő feltápászkodott, hátat fotdíttotak, majd futva távoztak, én pedig odaléptem Honey-hoz és átöleltem a vállát.
- Jól vagy? Nem esett bajod? - kérdeztem, de láttam rajta, hogy még mindig nagyon fél.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 10.01.13 23:47

Alapjáratom semmi bajom sincs az efféle rendezvényekkel, sőt szívesen be is segítek ha felkérnek rá örömmel teszem meg minden, de hosszú napom volt már délelőtt úgy éreztem, hogy hosszú ez a nap. Korán keltem vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy alig aludtam. Szépen összejött minden, de próbálom a gondjaimat nem kivetíteni másokra, bár néha akaratlanul is undok tudok lenni. De azért többnyire próbáltam ma egész nap mindvégig mosolyogni és bájologni, ami nem kicsit fárasztó és laposan le is húzott, de azért csak elmúlt. Másra sem vágyom csak egy kiadós jó meleg zuhanyara és hogy végre ágynak zuhanhassak és ha valaki felmer kelteni vagy merészel megzavarni amíg én édes álmaimat élem hát az a kínok kínját fogja átélni kezeskedem róla!
Annyira ostoba és naiv voltam. Kellemesebb és gyorsabb megoldás is lett volna taxit hívni vagy bebájolognom magam valaki kocsijába és akkor már otthon lehetnék ez helyett nem... én járhatom a sötét utcákat.. tök egyedül. Imádom. Komolyan mondom penge elme vagyok! Már meg van miért is nem mentem inkább a jogra... Az most mellékes, hogy történetesen az apám miatt, mert már a nyakamat rágta vele és már csak azért sem plusz meg mert nem érdekelt.
Egy sötét utcába érve szaporábbra vettem lépjeimet. Nagyon tudom már ezt a környéket. Legalább is eddig semmi jót sem hallottam róla én pedig nagyon nem akarom kisérteni a sorsot, de az utolért... Gyorsan körém gyűltek én pedig tehetetlenül álltam egy amolyan kisebb kör közepén és lövésem sem volt, hogy merre is nézzek mikor mindenütt ugyan az fogadott. Éreztem, hogy semmit sem tehetek kár volna a gőzért csak is a rövidebbet húzhatom így. Fogalmam se volt, hogy inkább összehúzzam magam vagy kihúzzam, de nem igen volt mit mondanom. Nekik annál is inkább. Én pedig csak hallgattam és jó nagyokat nyeltem amikor is egy roppant ismerős hang ütötte meg a fülemet. Persze nem vágtam volna rá egyből, hogy ki és nem is tartottam lényegesnek.
- Voltam már jobban is... - Jegyeztem meg halkan, valahogy nem volt kedvem hangolni. Kezdtem egyre rosszabbul érezni magam. Felszökött a vérnyomásom és forgott velem minden... Szédültem... Hirtelen nem tudtam eldönteni, hogy mitől is tartok jobban mondhatni még el sem fogtam teljesen, hogy mi történik körülöttem,
- Jól leszek csak ne engedj el, rendben? - Dőltem neki. Már sokkal jobban éreztem magam, talán már túl nyugodt is voltam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 10.02.13 20:44

- Nem engedlek el, ne aggódj! - válaszoltam majd erősebben magamhoz szorítottam. Éreztem ahogy egész testében remeg. Tudtam hogy még mindig a történtek hatása alatt van és ezen nem is csodálkozom, hisz nem lehet könnyű ilyen törékeny nő ként elfogadni azt a tényt, hogy egy perccel ez előtt majdnem megerőszakolták vagy tudom is én milyen szörnyűséget akartak vele tenni még. Minden erejével szorított mintha csak az élete függött volna tőle. Fura dolog volt, hogy egy órája még a pokolra kívánt most meg úgy szorít mint ha rég nem látott barátok lennénk. Óvatosan eltoltam magamtól, hogy lássam az arcát. Ahogy ránéztem láttam, ahogy könnyek csordulnak ki a szeméből.
- Ne sírj, semmi baj. - Próbáltam megnyugtatni. Az arcát törölte és tudtam ezzel próbálja álcázni, hogy mennyire meg van ijedve. Semmit sem utálok jobban mint ha egy nő sír. Lehet, hogy ez most furcsán hangzott tőlem, de az arrogáns modor mellett egy kis emberi érzés is szorult belém. Még mindig szorított és éreztem, hogy nem akar egyhamar elengedni. Az idő egyre hidegebbre váltott és tudtam, hogy nem maradhatunk itt sokáig mert hamarosan beáll nálunk a fagyhalál. Mondjuk melegedési módszereket is tudok, de szerintem ez most a legkevésbé lenne aktuális. És nem is akarok ennyire szemétnek tűnni.
- Honey... mennünk kell, mert itt fagyunk meg. - javasoltam. Éreztem ahogy lassan enged a szorítása. Amikor teljesen elengedett levetettem a kabátot és a hátára terítettem. Csípte a hideg a kezem de tudtam, hogy a jó cél érdekében fagyok halálra.
- Hazakísérlek! Rendben? - nem is inkább javaslat hanem kijelentés volt. Nem engedhetem, hogy ezek után egyedül mászkáljon.
Átkaroltam a vállát és elindultunk. Még mindig éreztem, ahogy reszket de már kezdet megnyugodni. Az utcán haladva nyitva tartottam a szemem mert sosem tudni,mikor térnek vissza ezek a rohadékok egy nagyobb csapattal és azoktól már nem biztos, hogy meg tudnám védeni őt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 15.02.13 21:48

Olyan különös érzés volt a ma történtek után hozzá bújni, éppen hozzá. De pillanatnyilag szerettem volna mindent elfelejteni ami ma történt, de leginkább ami az elmúlt néhány percben történhetett volna... Nem voltam ura magamnak. Nem akartam, hogy ez legyen és nem akartam ezt tenni, de én egyszerűen képtelen voltam el engedni vagy akár eltávolodni tőle csak még inkább szorítottam magamhoz amennyire ez lehetséges volt és próbáltam nem arra gondolni, hogy ez a helyzet akár milyen kínos is lehetne és néhány órával ez előtt az is lett volna.
- Már hogy ne lenne... - Néztem rá értetlenkedve miközben a könnyeimet próbáltam visszatartani és törölgetni és elhitetni magammal, hogy márpedig én nem fogok itt és most előtte sírva fakadni. Már ez is több volt a kelleténél!
Beláttam, hogy igaza van és el engedtem majd el húzódtam tőle. Nem tagadom, hogy zavarban voltam, de nem volt mit tenni... ami megtörtént az megtörtént és egyikünk sem tehet ellene semmit, ahogy változtatni sem tudunk a múlton...
Nem az bánt ahogy korábban bántam vele, mert az is én voltam, hanem hogy egyáltalán sor került erre az egész helyzetre... Annyira utálok mások segítségére szorulni és ha jót akar és még látjuk egymást ő se említse fel túl sokszor... Gerinctelenség is lenne a részéről!
- Rendben. - Feleletem halkan majd engedelmesen belebújtam a felsőjébe, bár igazán nem kellett volna, de most értelmetlennek látom erről vitát nyitni. Azt hagyjuk meg egy újabb napra...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 17.02.13 21:35

Egész testében remegett akár egy nyárfalevél. Persze teljesen érthető is volt a történtek után. Mondjuk ha a helyében lettem volna, biztos én is remegtem volna, ha rám támad egy rakás ittas szerencsétlen. Biztos vagyok benne, hogy belegondolt abba, hogy mi is történhetett volna, ha nem érek ide időben. Különös dühöt érzek azok a mocskok iránt. Magam is meglepődök ezen, hisz megérteném a dühöt, ha valamelyik szerettemről volna szó, de Honey csak egy idegen, akit pár órája ismerek. Megfordult a fejemben, már az is, hogy utánuk megyek és lepuffantom őket mint a kutyákat, de Honey szorítása nem tette ezt lehetővé.
- Nyugalom. - fogtam meg a vállát. - Ne aggódj nem engedem, hogy bajod essen. - na ez most mi volt Owen? Nem ez nem te vagy. Mi a fene történik velem? Ez csak egy lány... Annyi meg annyi ügyet megoldok nap mint nap, ennél még sokkal szörnyűbbeket is, és ez mégis jobban felkavar, mint az összes többi együtt. A francba is nem szabad elgyengülnöm.
- Jól van. Messze laksz? - tettem fel a kérdést, mert ha igennel válaszol, akkor egyszerűbb texit hívni, mint hazáig kajtatni. még mindig remegett, de azért már valamennyivel kevésbé mint az előtt. Ahhoz képest, hogy a galériában még megpróbált megölni a tekintetével, most pedig itt sétálunk együtt mint egy szerelmespár. Na jó ez túl nyálas volt... Tudtam, hogy biztonságban érzi magát velem, és most sz egyszer az életemben, nem állt szándékomban visszaélni ezzel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 18.02.13 20:57

- Merő nyugalom vagyok, netalán nem látszik? - Hirtelen düh támadt rám és rá förmedtem, amit persze később már kicsit meg is bántam szinte amint kimondtam, de akkor már nem volt mit tenni. Azt viszont nem tagadhatom, hogy mennyire nincs az ínyemre, hogy más valakinek a segítségére kell, hogy szoruljak. Ilyenkor az jut eszembe, hogy talán mégis csak az apámnak volt igaza és gyűlölöm ezt a gondolatot felhánytorgatni.
- Sajnálom, nem úgy gondoltam. Erről már igazán nem te tehetsz. - Böktem ki végül, bár gőzöm sincs, hogy mennyire sikeredett satnyára, de azért én ezt is megpróbáltam.
Eddig is tökéletesen boldogultam egyedül is szinte mindenben, kellett ez most, nagyon kellett. Jól tudtam, hogy ma fel sem kellett volna kelni. Természetesen nem fogok összeomlani meg semmi ilyesmi, de azért esett némi csorba az önbizalmamban és ezt csak igen nehezen tudom elviselni és elfogadni... még annyira sem.
- Nem, mindössze tizenöt percnyire, azt hiszem. - Komolyan mondom én már semmiben sem vagyok biztos és ez iszonyú egy érzés. Annyira szeretnék most is távolságtartó lenni, de ez az egész helyzet olyan abszurd. Úgy sétálunk egymás mellett mint két régi jó barát hol ott erről szó sincs én pedig különben sem szeretném összekeverni a szezont a fazonnal. Azt hiszem az lesz a legjobb mindkettőnknek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 12.03.13 14:20

- Jól van nem kell mindjárt leharapni a fejem... - emeltem fel én is kissé a hangom, persze ez nem volt a legjobb ötlet, de már késő megbánni... Nem hogy örülne és hálás lenne, hogy nem hagytam, hogy azok a szemetek azt tegyenek vele amit csak akarnak. Talán lehetne, egy kicsit hálásabb is, de ha nem hát nem... Nem fogok neki könyörögni.
- Semmi baj. - válszoltam. Ez most nagyon meglepett. Nem számítottam rá, hogy bocsánatot fog kérni azért amit az előtt művelt. De azért nem tagadom jól esett.
Megértem, hogy nem könnyű neki ez a helyzet, hisz nem olyan régen még kétségbe volt esve, hogy mi lesz vele? Mondjuk ha a helyében lennék én is be lennék parázva biztos.
Még mindig remegett egy kicsit, de már múlóban volt a dolog. Csak remélni merem, hogy nem kap idegösszeomlást meg egyéb agybajokat. De szerintem majd az idő teszi a dolgát és kiheveri a dolgot. Hisz szerintem, a lényeg az, hogy nem esett semmi baja. Mondjuk nem is ajánlottam volna azoknak a mocskoknak, hogy egy ujjal is hozzáérjenek... Furcsa, hogy menyire zavar maga a gondolat is, hogy mi lett volna vele, ha nem érek ide időben... Nem értem, hogy miért van ez, hisz ő csak egy idegen, és nem látom, hogy mi okom lenne arra, hogy ennyire védelmezem. De most a legkevésbé foglalkoztat ez....

- Rendben, akkor elkísérlek. - ajánlottam fel. Nem engedhetem, hogy egyedül menjen haza, azok után ami történt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 14.03.13 12:40

- Nem is menne egy könnyen. - Ahhoz túlságosan kemény. A szennyest viszont biztosra veheti, hogy nem itt fogom kiteregetni. Történt, ami történt, de elmúlt. Hálám nem fogja a sírig üldözni. Majd megköszönöm szépen és ennyi. Ezzel útjaink el is válnak. Csak utol ne érjen a hála, mert abban sem vagyok valami jó. Azaz nem mindig azt adom amit mások kapni szeretnének. Az most a legkisebb problémám, hogy kiakadt. Én is, nem nagy ügy.
- Tudod egy szolgálati fegyverrel a kezemben lehet én is könnyebben beszélnék és hajtogatnám, hogy nincsen semmi baj. - Azt hiszem ez megint csak túl kedvesre sikeredett. Belém annyi kedvesség szorult mint belé együttérzés, amire nem mellékesen nem tudom ,hogy eddig feltűnt-e, de nem tartok igényt. Utálok mások segítségére szorulni, hogy miért? Mert semmi sincs ingyen. Ő is megfog találni ha majd akar valamit vagy ha majd eszébe jut ez a mai nap.
- Csak tessék, akkor menjünk. - Most valahogy különösképp örülök annak, hogy a közelben lakom. Mindig is tudtam, hogy valami nem stimmel ezzel a környékkel, hát most már mindent értek. elindultunk és mondhatom egyikünk sem volt túl bőbeszédű. Az az igazság, hogy nekem nincs mit mondanom és azt gondolom, hogy jobb is ha most inkább befogom a számat. A lakáshoz érve megálltam és szembefordultam vele. Ez valahogy a galériában sokkal könnyebben ment.
- Oké, nem vagyok jó az ilyesmiben. Csak szeretném megköszönni amit tettél és azt is hogy elviseltél és hát szóval jövök neked eggyel. Nem fogom elfelejteni. - Áh, nem is volt ez olyan nehéz. Mindenesetre kimondani azt biztosan nem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 16.03.13 17:11

- Az biztos... - válaszoltam kicsit hangullattomat vesztve. Tudtam, hogy nem a konkrét tényre gondol, hogy képtelenség egy ember fejét leharapni, ha csak nem vagy egy vérszomjas oroszlán. Tulajdonképen arra gondol, hogy keményfejű vagyok, és ebben teljesen igaza van. Hogy honnan tudom? Rengeteg emberrel találkoztam már, és volt időm kiismerni az ilyen és hasonló megnyilvánulásokat. Nem akarom, hogy leborulnia és úgy hálálkodnia, egy sima köszönöm is megteszi...
- Mi van? Most azt hiszed, hogy ha nem lett volna nálam ez a sz*r, akkor itt hagytalak volna, hogy tegyenek veled azt amit csak akarnak? - lázadtam fel egy pillanatra, de hamar csillapodott a dühöm, mert rájöttem, hogy itt ő a sértett és nem pedig én. Valaki mondja meg, hogy a francba működnek ezek a nők? Sosem jó semmi nekik, amit csinálsz... Ezeknek használati utasítással kellene születniük, akkor talán megértenénk, hogy mi a franc játszódik le bennünk, mikor így viselkednek.
- Ne haragudj..., csak nem vagyok egy könnyű esett. - kértem gyorsan bocsánatott, még mielőtt kitörik belőle, egy újabb hisztiroham.
-Rendben. - válaszoltam. Hálátlan kis perszóna. Még neki áll feljebb... Nem tudom, hogy meddig viselem még el ezt a sznob viselkedését. nem vagyok egy türelmes típus, de most az összes erőmmel azon vagyok, hogy ne sértsem meg, mert így is nagy megrázkódtattás érte, nem hiányzik, hogy én is rátörjek...
Csendesen ballagtunk az utcán. Mindketten hallgatunk... Én azért, mert ha megszólaltam volna, akkor biztos megsértem valamivel... ő meg csak szimplán duzzog valamiért...

- Figyelj hadjuk a rizsát. Csak tettem, ami a dolgom... Hisz tudod... Szolgálunk és védünk. - böktem ki. - Légy jó kislány. -javasoltam, majd sarkon fordultam és otthagytam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 18.03.13 17:43

- Nem tudom, hogy mi lett volna akkor ha nem lett volna nálad ez a szar és azt hiszem, hogy már nem is fogjuk megtudni és ami engem illett nem is érdekelne túlságosan. - Elhiheti, hogy nem szeretném már megtudni, hogy mi történt volna akkor ha nem jelenik meg a semmiből, ami fogalmam sincs, hogy hogy történt. Azt sem tartom már kizártnak, hogy követett, de hát ha ennyire szeretett volna hazakísérni, akár egész egyszerűen fel is ajánlhatta volna és nem kellett volna ennek az egész ügynek ekkora feneket keríteni.
- Valami újat mondj kérlek... - Erre már magamtól is rájöttem és nem is volt túl nehéz dolgom vele. Elsőre egy öntelt, beképzelt egyenruhás nagyképű... hagy ne részletezzem tovább... Nos, ez másodjára sem változott sokat.
Nem volt már neki semmi mondanivalóm ezért csak csendben jártam a maga útját mellette. Na jó, mondanom kellett volna valamit csak még kerestem rá a megfelelő szavakat... ami nem túl nyers, de nem is túl csöpögős és a gyomrom sem fordul fel tőle.
- Ennyi? - Elképedve néztem utána. Ezért jártattam én a számat és akartam tényleg megköszönni még viszonylag kedves is voltam, legalább is próbáltam. Én tényleg akartam, csak nem mindig úgy alakulnak a dolgok ahogy azt én szeretném, mint most sem. De ha ő ennyivel tényleg beérte és hátat fordított? Az nekem csak jó. Leszámítva, hogy most már tudja, hogy hol lakom... egy járőr kocsit sem akarok látni a környéken, mert elé állok és biztosra veheti, hogy ki szedem a volán mögül.
Még, hogy szolgálunk és védünk? Ennél jobbat nem tudott! De a legyek jó kislány az valóban az volt, jobb. Nehezebbet már nem is kérhetett volna. Hát akkor viszlát. Azzal lassan besétáltam a lakásba és ez úttal gondosan be is zártam mindent. Mára elég volt a meglepetésekből.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 18.03.13 21:01

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 20.03.13 18:13




Hörögve, egy adag vért köpve a földre, vigyorogva húzódok hátra a két balf*sztól, kik az állukat és bizonyos tagjaikat dörgölve támolyognak előttem. Nem vagyok oda a gondolatért, hogy megint bajba kevertem magam, akkorába, hogy talán nem is jutok innen élve, vagy minimum teljes egészében haza, de sz*rok rá, és ha már itt vagyok, nyakig benne a cuccban, akkor ütök!
Mondjuk ez soha nem esett nehezemre, képes voltam még a nálam jóval kisebb, gyámoltalanabb embereket is nyakon csapkodni. Az a legfurcsább az egészben, hogy minden bizonnyal a természetembe beletartozik, mivel az iskolában is, ilyen voltam. Képes voltam nekimenni az embereknek már csak akkor is, mikor csúnyán néztek rám, vagy nem tetszett a fizimiskájuk. Aztán a gimnázium vége felé lehiggadtam, megembereltem magam, és teljes nyugalomban, emberi lénnyel kezdtem neki az egyetemnek, hol nem engedhettem meg magamnak a verekedést vagy a fegyelmezetlenséget. Az orvosin megparancsolták a tökéletes magatartást, a büszke megjelenést, elvégre ki akarna alkalmazni egy olyan orvost, aki nem bír a túltengő tesztoszteronjaival? Szerintem senki. És azzal, hogy Rafael meghalt, levedlettem azt a nyugalmat, amit rám akasztott, és megint előbújt belőlem az agresszív, banda vezére egyéniség. Most nem is tudom, hogy melyik az álarc.
- Szűnjetek már meg szerencsétlenek! - törlöm bele a számat a kézfejembe, ahogy egyik lábamról a másikra nehezedve figyelem a két srácot, kik közül az egyik megállás nélkül morog az orra alatt, ahogy előre dőlve megtámaszkodik a térdein, és valamijéből dől a vér. Valószínűleg eltörtem szerencsétlen karvaly orrát, de ez engem aligha érdekel. Kellett nekik belém kötni... barmok.
Kettős látással küzdve indulok meg a még egyenesen álló, de hevesen lihegő felé, s meglendítve a kezemet, húzok be neki egy jókorát, amibe nem csak az állkapcsa, de az ujjam is beleroppan. Sőt! Hirtelen azt se tudom, hova kapjak, a fejem vagy a kezem után. Komolyan le fogom magam amortizálni. Nem elég, hogy múltkor a csuklóm megrepedt, de most még eltöröm az ujjamat is?
A másik két sráccal szinkronban morogva jajongunk, és egy utolsó rohamot kicsikarva az egyikből, az vad bika módján megindul felém, és felken a legközelebbi falra.
- Ez nagyon rossz ötlet volt - morgom, miközben próbálom megmozdítani az ujjaimat, amik... amik hevesen ellenkeznek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 21.03.13 20:54



Száguldás, porshe.... ööhm nem, ez most audi, na de lényegtelen. A fontos az, hogy megint hasíthatom az utat. Oké, saját kocsival még jobb lenne, de na... nem panaszkodhatok így se. Lazán áthajtok a piroson, mert én azt rózsaszínnek látom, és megyek a fejem után, azaz.... az út után. Mikor elérem a helyet, ahová igyekeztem, leparkolok, és ott hagyom a járművet, majd futni kezdek, hisz ez a parkour lényege, márpedig, már-már sportszerűen űzöm azt. Szeretem, hogy futás közben olyan érzésem van, mintha semmi és senki nem állhat az utamba. Most mégis meg kell állnom, mivel balhé hangjai szűrődnek ki az egyik sikátorból, én meg az ilyesmit sose bírom kihagyni. Persze feltett szándékom csupán végignézni, így ügyelek arra, hogy ne bukjak le a jelenlétemmel. Aztán valamiért mégis ökölbe szorítom a kezem.
Csak akkor lépek elő, mikor már a delikvensek elmentek Lucas közeléből.
- Oké, mindenféle hátsó szándék as provokatív megnyilvánulás nélkül, felteszek egy kérdést. Normális vagy?- a hangom pár oktávval feljebb kúszik, mivel eléggé... nem elég jó szó ide, szóval maradjunk annyiban, hogy cseppet sem közömbös nekem a srác, így érthető, ha aggódok.
- Mutasd- hajolok közelebb hozzá, hogy szemügyre vegyem az arcát, mert az valamiért jobban lefoglal, mint a keze.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 21.03.13 21:15


Mély sóhaj tör fel belőlem, ahogy a két srác nem akarja feladni. Ezerrel kapálóznak és ütlegelnek, mikor sikeresen a falhoz szorítanak. Az ujjaimat kímélve inkább nem ütök újra, helyette csak komoly tekintettel, már-már fenyegetően figyelem őket egészen addig, míg el nem húzódnak tőlem. Mi van, azt hiszik, képes lennék megölni őket? Mert miért ne? Megtenném én simán, de mivel jelenleg nem vagyok teljesen az elememben, inkább nem is próbálkozok azzal, hogy mikor már elhúzódtak, újra magamra haragítsam őket. Megtartom magamnak azt az előnyt és megtiszteltetést, hogy bef*stak tőlem, és inkább menekülőre fogták. Legszívesebben elnevetném magam, de mikor mosolyra húzom a szám, megvonaglik az arcom. Képzelem milyen mesésen nézhet ki a képem. Már így érzem, hogy az alsó ajkam felrepedt, és nagy valószínűséggel a szemöldököm is, tekintettel a szemem mellett lecsurgó vércsíkra. Ettől eltekintve, és attól, hogy az ujjaim sajognak, megmozdítani is alig tudom őket, remekül vagyok. És biztos vagyok benne, hogy ők jobban megsínylették ezt, mint én. Mondjuk, ők kezdték, magukra vessenek.
Mikor meghallok egy roppant ismerős hangot, behúzott nyakkal fordulok az irányába, ezzel teljesen megfeledkezve az eliszkoló srácokról.
- Emm... igen. Ők kezdték - mutatok abba az irányba, ahol a két félnótás az előbb menekült. Cseppet gyerekes megnyilvánulás volt ez az előbbi, de téve rá, inkább csak összevonom a szemöldökömet, mikor Daph megáll velem szemben.
- Csak pár horzsolás - megmakacsolva magam, húzódok el tőle annyira, hogy a hátam beleütközik a téglafalba. Mintha attól félnék, hogyha hozzám ér, megéget. Pedig még csak nem is boszorka!
- Mit keresel te itt? Ilyenkor? - nézek körül, hogy tudjam, honnan és mivel érkezhetett, hogy miért van itt egyáltalán. Soha nem fogom tudni felfogni, hogy egyes nőnemű egyedeknek, miért kell mindig a bajt keresni azzal, hogy a legeldugottabb, legveszélyesebb környékre merészkednek?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 23.03.13 21:58



- Elvették a nyalókád, és nem adták vissza? Mert ez az a szint- fonom össze a karom a mellkasom előtt. Oké, tény, hogy nem így kéne reagálnom, de nem egy verekedést néztem végig premier plánból, és nem röhögve. Alapból utálom azokat, akik az erejüket fitogtatják, ahelyett, hogy beülnének egy suli padba, és nem, cseppet sem vigasztal, hogy Lucas csak védte magát. Bár... legalább nem ő kezdte az egészet.
- Komolyan, muszáj gyerekesen viselkedned? Nem fogok bemosni én is egyet, pedig legalább a szimmetria meglenne, és megérdemelnéd- teszem hozzá, de kicsit aggódva pillantok rá, mikor a falnak nyomja a vállát. Mindent lehet rólam mondani, komolyan, csak azt nem, hogy ijesztő vagyok, ha az lennék, sokkal könnyebb dolgom lenne az életben, így nem értem a reakcióját.
- Nem mellesleg, vagy hagyod, hogy én kezeljelek le, vagy kórház. Választhatsz- villantok egy angyali mosolyt, amiből leszűrheti, hogy nem viccelek, és harmadik lehetőség sincs.
- Levegőzök, és azért itt főként, mert én megtehetem- vigyorgok rá önelégülten, hisz egy ilyen helyen már-már otthonosan mozgok, ellentétben vele, ahogy azt a mellékelt ábra is mutatja.
- És mert én megtanultam, nem kötünk bele a nálunk erősebbekbe. Tudsz róla, hogy az egyiknél ez volt?- dobom oda neki a fegyvert, amit pasas zsebéből szedtem ki. Nem kell ezen meglepődni, profi mód űzöm a zsebtolvajlást, már tizennégy éves korom óta.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok 24.03.13 12:38


Nagyot fújtatva hallgatom végig a lány mondandóit, melyek még csak véletlenül se segítenek a helyzetemen. Istenemre mondom, hogy nem akartam én nekiesni annak a két kölyöknek. De mit tudnék tenni, ha egyszer eszement kretén módjára kezdtek el veszekedni? Én pedig.... szimplán nem tűröm el, hogy azok, akikhez nekem rohadtul semmi közöm, nem is találkoztam még velük életemben, lekezeljenek. Biztos vagyok benne, hogy háromszor annyit éltem már meg az életemben, mint ők.
- Daph, ezek csak egy elkényeztetett, nagyszájú kölykök, akik azt se tudják, hogy használják jól az öklüket, de azért nekiállnak bunyózni. Az ilyeneket nem árt jól szájba csapni csak, hogy tudják, mi a dörgés. És nem fogok bocsánatot kérni tőlük, mert nincs miért. Csak védtem a büszkeségemet, és ha ehhez az kell, hogy üssek, hát Istenemre mondom, hogy megteszem - hangom határozottan cseng, de van benne egy kis keserű elfojtás is, ami leginkább a sajgó állkapcsomnak, homlokomnak és számnak tudható be. Annak ellenére, hogy ketten voltak velem szemben, egész jól megúsztam. Lehetett volna drámaibb kimenetelő is. Ha elszámítom magam, és két valódi Jedi vagy Taekwondo mester lett volna, akkor tényleg nem állnék most itt, fülemet farkamat behúzva Daphne dorgálása miatt, hanem vízszintben jajgatnék és hörögnék egy orrtörés, gerinctörés, fejfájás és foghullás miatt.
- Ki tudja, mire vagy képes, ha épp dorgálsz valakit. Anyuci - vigyorodok el, de meg is vonaglik az arcom, kezem pedig akaratlanul elindul a felszakadt szemöldököm felé.
- Muszáj választani? - húzom el a szám, de ahogy elnézem, kénytelen leszek - nem megyek kórházba, amíg minimum ki nem kell szedni a vakbelemet.
- Levegőzöl... azt nem parkban szokás? Nem tudom egy sikátor nem a legjobb helyszínválasztás egy "esti levegőzéshez"
- törlöm meg kézfejemmel a számat, majd lepillantva kacsómra, elégedetlenül állapítom meg, hogy még mindig véres.
- Erősebbekbe? Nem tudom, de ahogy elnéztem, úgy menekültek, mintha hatéves kisgyerekek lennének, akik megláttak két vörösen izzó szemet a sötét sarokban - mikor viszont előhúzza a fegyvert, elkerekednek a szemeim.
- Ahha... szóval ezért volt olyan nagy a szájuk? - bámulok a használati tárgyat, ami normális esetben nem lehetett volna náluk.
- Fúú, nem tudják kivel kezdtek ki - s egyik pillanatról kezd el megint forrni a vérem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Utcák / Sikátorok

Vissza az elejére Go down

Utcák / Sikátorok

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 6 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6  Next

Similar topics

-
» Utcák / Sikátorok
» Utcák és terek
» Bronx utcái
» Sunagakure utcái
» Utcák és terek

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-