welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Winnie ♠ Danny - My Personal Painkiller

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Winnie ♠ Danny - My Personal Painkiller 29.10.13 20:09

Az egész cseszett világ a feje tetejére állt a balesetem óta. Persze tudom én, hogy ez nem teljesen így van. Nem hullanak békák az égből, de még pókok sem. Minden teljesen normális, csak én érzem úgy, hogy semmi nincs a helyén. Azzal senkit nem lepek meg, ha azt mondom, hogy már egy hét után alig bírtam megmaradni nyugton. Hát még most, több, mint két hét elteltével! Állandóan mennék valahova, csakhogy ez nem lehetséges. Örülök, ha a lakásban való mászkálás után nem fáradok el. Nem mintha sok értelme lenne egyik szobából a másikba bicegni azokkal a rohadt mankókkal, de jobb, mint a semmi. Este viszont állandó jelleggel az ágyat nyomom. Eleinte ez is nagyon ellenemre volt, hiszen tudtam, hogy a kaszinómban most van csak igazán élet. Sőt, még az utcákon is. Hiányzott a pörgés, a szórakozás. Az, hogy elfoglaljam magam. Az ágyban fekve viszont mindig túl sok időm volt gondolkodni. Rászoktam arra, hogy a tv-t kapcsolgatom egész este és próbálok belemerülni valami idióta műsorba vagy éppen meccsbe.
Kivéve az olyan estéknek, mint amilyen a mostani. Amikor tudom, hogy Winter perceken belül beállíthat és megmentheti az estém, már meg sem próbálok a képernyőre összpontosítani. Percenként az ajtóra pillantok és fülelek. A teljes csendet hallom csak. Főleg akkor, amikor Josie leviszi sétálni magával azt a bolhás dögöt.
Soha nem gondoltam volna, hogy szinte még a lélegzetem is vissza fogom tartani egy-egy hallgatózás alkalmával, amikor rá várok! Akkor sem vártam ennyire, amikor először próbálkoztunk. Hogy most miben más a helyzet? Talán abban, hogy szükségem van rá. Nem igazán azért, mert beleszerettem volna - még mindig tartom magam ahhoz, hogy képtelen vagyok szeretni, mert olyan jól kizártam minden hibalehetőséget. Inkább az lehet az ok, hogy csak azzal, hogy itt fekszik mellettem, kevésbé érzem úgy magam, mint akinek széthullott az élete egy rohadt törés miatt.
Megvan rá az esély, hogy még pár perc egyedül és olyan mélyre süllyedek a kusza gondolatok tengerében, hogy onnan senki nem rángat ki. De szerencsére nyílni hallom az ajtót és bármennyire is fáradtnak éreztem magam eddig, minden fájdalom és miegymás ellenére megpróbálok talpra állni.  A küszöbnél tovább nem jutok el a mankókkal, de onnan is látom az ismerős arcot és úgy mosolygok, mint a kisgyerek, aki most nyitja ki a karácsonyi ajándékát.
- Szia, Édes - szólok meg végül és továbbra is mindent elnyom az öröm, amit miatta érzek. - El nem tudod képzelni, mennyire hiányoztál! - beszélek egészen lelkesen annak ellenére, hogy az újabb megerőltetés miatt tompán érzem az egész testemben a fájdalmat.
Tényleg nagyon örülök neki, hogy itt van. Miatt elviselhetően az éjszakáim. Eleinte, még egy-két szem gyógyszer is kellett, hogy nyugodtak legyen az éjszakáim, de mostanra már elég a közelsége és pár együtt töltött óra.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winnie ♠ Danny - My Personal Painkiller 29.10.13 21:59

Azt hiszem, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül kijelentsem: Az egész napom egy valóságos káosz volt!
Ma volt az első állásinterjúm mióta kiléptem a hírektől, és bátran állíthatom, hogy jobban izgultam, mint azelőtt, hogy elhagytam volna a szülői házat, hogy szerencsét próbáljak itt Vegasban.
Azóta gyomorgörcs kínzott, hogy megkaptam a válasz e-mailt. Tudtam, hogy felkeltettem a cég érdeklődését, mégse akartam elbízni magam. Az soha nem vezet semmi jóhoz, nekem pedig kimondhatatlanul szükségem van valami jól fizető munkára. Valami olyanra, aminek abszolút semmi köze nincs a médiához, és ami képes annyira elterelni a figyelmemet, hogy ne rágódjak éjt-nappallá téve azon, hogy vajon Dannynek sikerülni fog-e betartani a nekem tett ígéretét, miszerint most nem lesznek félrelépések, éjszakai kimaradások... Én tényleg hinni akarok neki, minden erőmmel azon vagyok, hogy valahogy elűzzem a bennem felhalmozódott kételyeket, de mindez iszonyúan nehéz, ha egy olyan emberben igyekszel megbízni, aki már egyszer eljátszotta a bizalmadat, és akivel már van egy közös múltatok, amiben több a rossz, fájdalmas emlék, mint az olyanok, amikre az ember szívesen emlékszik vissza.
Az állásinterjú végül hamarabb lecsengett, mint ahogy azt gondoltam. Azt is mondhatnánk, hogy egész jól sikerült -már ha az ösztöneim nem csalnak-, de tartom magam ahhoz, miszerint nem akarok előre inni a medve bőrére. Egy szó, mint száz, inkább remélem a lehető legrosszabbakat, hogy aztán kellemes meglepetésben lehessen részem.
Az állásinterjú után az első utam rögtön haza vezetett. A híradózás miatt már egészen megszoktam a kényelmetlen, de annál is elegánsabb öltözetet, valahogy mégsem fűlt a fogam ahhoz, hogy a nap hátra lévő részét továbbra is abban a vékonyított, harang alakú, fekete vászonszoknyában, és fehér blúzban töltsem. A gyors átvedlést követően a pakolás volt a soron. Mióta újra nekivágtunk ennek az egésznek, ez lesz az első olyan esténk, amit együtt tölthetünk. Ha az emlékezetem nem csal, az a Josie nevű kis csaj volt olyan kedves, és hajlandó volt erre az egy estére kimászni Danny formás, feszes seggéből, így az éjszaka csak a miénk. Nem pakoltam be túl sok mindent. Éppen csak annyit, amennyi két napra bőven elegendő. Arra a közös megállapodásra jutottunk, hogy ezennel semmit nem fogunk siettetni, nem fogunk már pár nap után összecuccolni, és nem fogjuk rövid pórázon fogni a másikat. Bízom benne, hogy ezzel is segíthetjük az újrakezdést, bár még így is akadnak kételyeim, de mindez kit érdekel akkor, amikor már az ajtó előtt toporgok a vállamon a táskámmal, kezemben egy szatyorral, amiben van egy kis kínai, és már alig várom, hogy végre újra láthassam, és a saját szemeimmel is megbizonyosodhassak arról, hogy tényleg csak miénk a lakás.
A szívverésem csak akkor gyorsul fel igazán, amikor már az ajtó másik oldalán állok, és kis híján elhasalok nagy sietségemben, ahogy teli kezekkel felé tartok. Csak a mankók látványa az, ami megállít abban, hogy ne taroljam le azonnal.

-Hello, Szivi! Nem? Akkor mondd el, vagy inkább mutasd meg! - Beszélek a szemeibe a tőlem jól megszokott pajkossággal, miközben leengedem a kezemben tartott összes terhet, és mutatóujjammal a mellkasára bökök, számmal pedig a lehető leglágyabban, legfelcsigázóbban érintem az övéit. Egész nap ki voltam már szomjazva erre!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winnie ♠ Danny - My Personal Painkiller 31.10.13 19:44

Annyira kényelmetlenül érzem magam ebben a melegítő, póló összeállításban. Hiába telt egy két hét, nem tudtam megszokni. Hiányzik az élére vasalt ingem, a nyakkendőm. Minden, ami egy kicsit is én voltam. Nem mintha bármelyik elegáns ruhára szükség lenne ahhoz, hogy ágyban feküdjek. Az első napokban még próbálkoztam, de azóta inkább csak morgolódok és kerülöm a tükröket. Ma este mégis a szokásosnál jobban zavar a saját öltözékem. Tudom, hogy Winter átjön és remélhetőleg fergeteges esténk lesz. Nem mintha szükség lenne arra, hogy az öltözködésemmel nyűgözzem le. Azon mi már túl vagyunk. Odáig van értem. Úgyhogy megpróbálom kiűzni a kellemetlen gondolatokat a fejemből, amíg várok az ajtó nyíló hangjára. Mintha egy örökkévalóság telne el a teljes csendben, mire megérkezik, akit úgy vártam. Kisebb nehézségek árán kibotladozok elé. Ekkor már nagy mosoly játszik az arcomon. Hiányzott. Tényleg hiányzott. Soha nem volt bajom azzal, hogyha egyedül kellett lennem, de mostanság kész kínszenvedés, amikor senki nincs a lakásban rajtam kívül.
De most szerencsére ő is itt van és közölhetem vele, hogy mennyire örülök neki. Ez még mindig jobb, mintha azt vágnám a fejéhez, hogy hét perccel később jött, mint ígérte. Igen, túl sok a szabadidőm, így ezt is megfigyeltem. Ma estére viszont végeztem az ilyen szánalmas tevékenységekkel. Itt van ő és minden figyelmem az övé. Főleg akkor, amikor odalép hozzám és megkapom a nekem járó édes csókot.
- Megmutatnám én... - kezdek bele, majd elhallgatok és inkább még egy ráadás csókot lopok tőle.
Jobb nem részletezni, hogy legszívesebben már most a falnak nyomnám, hogyha tehetném. Rohadt baleset! Rohadt lábtörés! Rohadt mankó!
- Mit hoztál nekem? - bökök fejemmel a szatyrok felé, majd gyorsan meggondolom magam. - Nem számít. Beérem veled - mosolyodok el és legszívesebben már húznám magam után az ágyba... még ha most csak tv-t néznénk és összebújnánk, akkor is.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winnie ♠ Danny - My Personal Painkiller 10.11.13 19:25

A mai napig nem tudom, hogy mi változott bennem, és hogy a rengeteg sértése után mi az, ami még mindig hozzáláncol, és nem enged. Csak azt az egyet tudom -és ebben teljesen biztos vagyok-, hogy azok közül a pasik közül, akikkel eddig dolgom volt, Danny az, aki a legnagyobb és legmélyebb nyomot hagyta bennem, és akit egész biztos, hogy piszkosul nehéz lesz elfelejtenem.
De mindezt félre téve -hiszen még csak most kezdtük újra, nem akarok máris azon görcsölni, hogy mi lesz HA... -,elérkezett végre a nap leginkább várt része. Az este, amikor végre kipihenhetem az egész napos állásinterjút, és -ami a legfontosabb-, hogy itt lehetek vele végre kettesben úgy, ahogy régen is mindig tettük együtt egy hosszú és kimerítő nap után.
Kifejezetten örülök, hogy a csinos, élősködő kis lakótársa erre az egy estére meg tudta oldani, hogy még csak véletlenül se kelljen itthon vesztegelnie. Szeretném kihasználni a közös óráinknak minden egyes percét, mindezt úgy, hogy tudom, senki más nincs rajtunk kívül a lakásban.
Van egy olyan érzésem, hogy ha nekem is összejön az az új, áhított meló, és Dannyről is lekerül a gipsz, nem lesz alkalmunk túl sűrűn találkozni, ami talán még a kapcsolatunk előnyére is válhat majd. Az okosak azt mondják, hogy sokkal nagyobb a viszontlátás öröme, ha nem lógtok a pároddal lépten-nyomon egymás nyakában. Nos, eddig mi ezt a megoldást soha nem vettük igénybe. Majd kiderül, hogy mennyire fog beválni...
Arcomról még akkor is süt az őszinte meglepettség, amikor tétovázás nélkül odahajolok hozzá, hogy egy üdvözlő csókban részesíthessem. Azelőtt, amikor először próbálkoztunk, nem emlékszem, hogy bármikor is ilyesfajta fogadtatásban lett volna részem.
Soha nem állt az ajtóban arra várva, hogy mikor lépem át a küszöböt, és soha nem mondta, hogy hiányoztam neki. De mindez még régen volt. Akkor inkább voltunk szeretők, akik csak a szexet és a sebezhető célpontot keresték egymásban, mint a lelki társat, ahogy azt normális emberek is szokták...

-Hmm... ma nagyon elemedben vagy! - Jegyzem meg egy elégedett dorombolással meghintve mindezt, és továbbra sem vagyok hajlandó eltávolodni tőle. Ugyanúgy karolom a nyakát, és ugyanúgy vágyom a közelségét, ahogy eddig is. Az illata pedig... az valami elképesztő! Ráadásul még ebben a tréning ruhában is kifogástalanul dögös!
-Csak egy kis kínai. Idefele jövet eszembe jutottál. Gondoltam megvacsorázhatnánk együtt. - Pillázok fel a szemeibe ártatlan, reménykedő kifejezéssel, amikor elkezd a szoba felé húzni. Alig van időm arra, hogy a ledobott szatyrot felkapjam, így magunkkal hozva a kaját is.
-Mit szólnál hozzá, ha bizniszelnénk egy kicsit? - Ülök le az ágy végébe, hogy megszabadíthassam lábaimat az igen csak kényelmetlen, és zavaró magassarkúktól. Elégedetten felnyögök az érzésre, hogy a a lábujjaim már egyáltalán nem akarnak összepréselődni.
-Szóóval... te megmasszírozod a nyakamat és a vállamat, én pedig utána cserébe bármilyen kívánságodat teljesítem... - Sandítok rá hátra egy igen csak ígéretes félmosollyal, szemeimben megannyi titokzatos fénnyel, és már iszkolok is feljebb az ágyon, hogy odaférkőzhessek hozzá, így várva a hőn áhított masszázsomra.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winnie ♠ Danny - My Personal Painkiller 10.11.13 20:41

Piszkosul vártam, hogy este legyen és Winter végre megjelenjen. Abba inkább nem gondolok bele, hogy tényleg rá vártam-e ennyire vagy csak valakire, aki feldobja az estémet. Sanszos, hogy inkább utóbbi, de mit számít ez? Most Winter van itt, én pedig úgy örülök neki, mint egy kisgyerek karácsony reggelén. Csak amíg az a kölyök kapásból letépi a csomagolást az ajándékáról, én egyelőre még egyben hagynám az én hercegnőm ruháit. Egyelőre - ezen a szón van a lényeg. Olyasmi meg sem fordul a fejemben, hogy a mai este során ilyesmire nem kerül sor. De addig is beérem a lopott csókokkal és azzal, hogy rajtam csimpaszkodik. Még jó, hogy ebben a pár hétben sikerült annyira megedződnöm, hogy könnyedén megállok így is féllábon.
- Neked köszönhetően... - suttogom az ajkaiba, miközben egy lassú mosoly kúszik fel az arcomra.
A kezeim ekkor már javában a derekán pihennek. Ha a fal a hátam mögött lenne, kevésbé fárasztó lenne itt állni, de most valahogy ez sem érdekel.
- Vacsora? Azt hittem, ennél mocskosabb fantáziád van és valami érdekesebbek készültél - húzódik sejtelmes mosolyra a szám, majd szinte azonnal apró csókkal engesztelem ki.
- Mellesleg éhen halok - teszem még hozzá, hogy mentsem a menthetőt.
Ezután persze már nem árt hátrálni a szobám felé. Nem mondhatnánk, hogy profi módon lépkedek hátrafelé, de azért megoldom. Az ágyhoz érve kapásból kényelmesen helyezkedek el. Hátam az ágytámlának döntve és miközben Winter a cipővel bajlódik, én eljátszadozok a hajával. Jó, talán még a nyakát és az arcát is sikerült "puszta véletlenségből" megcirógatni. A meccs még mindig lenémítva megy a tv-ben, de hol érdekel ez már engem?
- Biznisz? - kérdezem vissza félig inkább morgolódva, de egy percre sem veszem el a kezem, amíg ő nem mozdul és fordul felém.
Egy pillanatig sem volt kétségem afelől, hogy én ebből az üzletből jól fogok kijönni. Látom a tekintetét és tudom, hogy így vagy úgy de nekem csak jó lehet.
- Hmm... - felelek először ennyit és úgy teszek, mint aki elég keményen vívódik magában.
- Bármit? Bármit kérhetek cserébe? - kérdezek vissza, mintha a válasza döntené el, hogy hajlandó vagyok-e masszírozásba fogni.
Utána persze már bólintok is és úgy helyezkedek, hogy háttal nekem, de azért az ölembe üljön. Jó, talán nem olyan kényelmes neki, a gipsz is valószínűleg nyomja de bízok abban, hogy ez nem fogja zavarni.
- Nem is tudom, hogy fogjak bele... nem értek én ehhez... - motyogok apró kifogásokat, de attól a kezem a vállára csúszik, majd a nyakára.
Tényleg elég ügyetlenül csinálom, de annál gyengédebben és izgatóbban. Ha látná, hogy milyen elégedett arcot vágok itt magamban! Nem igazán érdekel ebben a helyzetben már a vacsora.
- Szóval, kemény napod volt? - kérdezem a füle mellett suttogva és a helyzet ellenére, most először a tv képernyőjére téved a tekintetem.
Kérdezem a napjáról, mert így illik, de abban már nem vagyok biztos, hogyha órákon át tartó beszámolóba kezd, minden szavára figyelni akarok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winnie ♠ Danny - My Personal Painkiller 12.11.13 20:33

-Reméltem is, hogy ezt fogod mondani! - Csipkelődöm egy kicsit, és még némi fenyegetőző élt is belecsempészek hangomba, ahogy újra megízlelem az ajkait.
Soha nem vallanám be -ahhoz túl büszke vagyok-, de betegesen félek attól, hogy Danny egyszer megszegi az újrakezdésünkkor kötött megállapodásunkat, és hogy egyszer arra toppanok be a szobájába, hogy éppen együtt gyűri a lepedőt azzal a kis csitrivel, akivel egyébként abszolút nem lenne semmi bajom, ha nem töltené a nap huszonnégy óráját Dannyvel, nem itt élne, nem ismerném, és... egyáltalán nem is létezne.
Hihetetlen, hogy milyen átkozottul mocskos gondolatok tud előcsalni az emberből a féltékenység, de ez van akkor, ha tényleg kötődsz valaki olyanhoz, akiről tudod, hogy nem szokása ellentmondani a női nem csábításának. Na, de mielőtt még annyira belemerülnék az egyenlőre alaptalan vádaskodásomba, hogy netalántán az arcomra is kiülne, hogy valami nem kóser, és hogy nem komálom, hogy a másik nem egyik példányával él együtt, jobb ha takarékra teszem az agyam, és már csakis a közös esténknek szentelem minden figyelmem. A jelenlegi állás szerint csak totózhatunk, hogy mikor lesz újabb alkalmunk arra, hogy kettesben legyünk. Nem akarom elszúrni a kínálkozó lehetőséget...

-Vacsora, és Én? - Sandítok fel rá ellentmondást nem tűrő tekintettel, ajkaim pajkos, mindenre kész szélében ezzel ellentétben mégis ott játszik egy hamiskás kis mosolykezdemény, ami hamar elárul.
-Akkor még szerencse, hogy előre gondolkoztam! - Nagyjából ezek az utolsó szavaim mielőtt kéz a kézben átléphetnénk a szoba küszöbjét, és bekerülhetnénk az ágyába. Már egészen elfelejtettem, hogy mennyire rohadtul kényelmes! Az enyémhez képest egy valóságos luxus az, ami itt van!
Egy perc se kell, máris a lényegre térek, és bőszen alkudozni kezdek vele.

-Hé, nem ér ennyit hezitálni! - Nevetek fel egészen harsányan, és nem bírom ki, hogy ne kapjak egyik kezemmel az arca után, hogy öt ujjammal közre fogva azt, egy heves csókot lopjak tőle, ami úgy tűnik, hogy előrébb segített őt a döntéshozásban, hiszen pillanatok múlva már magamon érzem azokat az isteni, dolgos kezeket. Egyszerűen képtelen vagyok visszatartani azt a halk nyögést, amit kezei váltanak ki belőlem.
-Inkább fárasztó. Már egészen elfelejtettem, hogy mennyi stresszel jár együtt egy állásinterjú... - Sóhajtom, majd behunyt szemekkel hátradőlök, hogy fejemet a vállának tudjam támasztani.
-De még így sem vagyok teljesen biztos magamban. Nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni, ha nem kapom meg azt a melót. - Biggyesztem félre a számat kissé aggodalmasan, és közben kezemet begipszelt lábára csúsztatom, hogy cirógatni tudjam a combját.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Winnie ♠ Danny - My Personal Painkiller 13.11.13 14:26

Szinte azonnal nagy vigyorra húzódik a szám. Nem csak azért, mert látom, hanem azért is, mert most, kivételesen nem ott bántjuk egymást, ahol tudjuk. Ő is és én is azon vagyunk, most most másképp legyen. De az nem jelenti azt, hogy egy bizonyos korláton belül nem vághatok neki vissza, nem igaz? Ezért is mondom ki a következő szavakat is.
- Nem merek én veled ellenkezni. A végén még megvonod tőlem a szexi tested - vigyorgok még szélesebben és úgy vagyok vele, hogy ez a megjegyzés akkor is megérte, hogyha azonnal kapok tőle a fejemre.
Úgysem ütne túl erősen, ráadásul utána már nyafoghatok is, hogy kérek kárpótlást, mert nem illik egy sérültet bántani. Ha jobban belegondolok, legalább ennyi előnye van annak, hogy törött lábban vagyok bebörtönözve a saját lakásomban. Van időm gondolkodni és megtalálni az ilyen apróságokat. Ha nem segíteni akarnak az embernek és azt éreztetni vele, hogy képtelen megcsinálni egyedül, akkor nem olyan rossz dolog az, ha gondoskodnak róla.
- A kettő együtt már tökéletesen hangzik. De akár fel is cserélhetjük a sorrendet - jegyzem meg, miközben vágyakozóan nézek rá, mire tiltakozásul felmordul a gyomrom is.
Nos, lehet, hogy mégis inkább azzal a vacsorával kellene kezdeni. Vagy nem. Nem tudom eldönteni. Nem hiába, a férfi lét két legalapvetőbb szükséglete között szinte lehetetlen fontossági sorrendet felállítani. Végül úgy döntök, hogy inkább rábízom a döntést. Ahogy alakul.
Az ágyban már más téma köti le a figyelmem. Nem mintha olyan sokat kellene gondolkoznom azon, hogy képes vagyok-e neki megtenni egy apró szívességet, ha cserébe bármit kérhetek. De azért megjátszom magam és úgy teszek, mint aki élete egyik nagy döntése előtt áll.
- Nem ér bevetni a titkos fegyvert és befolyásolni - jegyzem meg sértett hangon.
Kár, hogy a szám szélén ott bujkál a mosoly és elrontja az alakításom. Nem számít. Végül így is, úgy is megtettem volna, amire kér. Elég meggyőzőnek hangzik az a "bármi". Nem mintha nagyon értenék ahhoz, hogy hogyan kell valakit masszírozni. Ennek ellenére próbálkozok, sőt, még kérdezgetem is. Majdnem elhagyja a szám egy nagy sóhaj, amikor belekezd, de nem tart kiselőadást és nem fog irdatlan panaszáradatba. Ezért figyelek rá. Sőt, annyira figyelek, hogy apró csókokkal lepem meg és fokozom a masszírozást.
- Szeretnéd... - egy csók - hogy esetleg - még egy csók - segítsek? Bármit el tudok intézni - fejezem be végül és a soron következő csók már az ajkaira megy.
Nem hiszem, hogy zavarja, amikor hátradőlök, őt is magammal húzom és úgy fordítom a fejét, hogy félig kicsavarodva, de csak megízlelhessem az ajkait.
- Szóval, hol van az a vacsora? - váltok hirtelen és még a csókokkal is felhagyok. - Vagy hozzuk előre azt a "bármit"? - mosolygok csillogó tekintettel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Winnie ♠ Danny - My Personal Painkiller

Vissza az elejére Go down

Winnie ♠ Danny - My Personal Painkiller

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Danny luxus lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához