welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Happy birthday
Michael Quenell
03.03.18 11:44
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (781)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 

Share| .

Temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 21.08.13 20:59

Hogy mi hozott a temetőbe, azt magam sem tudom. Talán az izgalom keresése, hiszen azért a gyilkosságok valahogy mindig a temetőhöz végeznek. Majd talán itt fog feltűnni valami extrém gyanus alak, akit majd követhetek. Talán nem illik temetőhöz kiöltözni, de én mégis órákig ülök a tükör előtt, megfelelő hosszúságúra spirálozom a szempillámat, jó sötét, majdnem gótikus szemfesték, és szolid szájfény. Megetetem még a kutyát, hiszen ha emberrablás áldozat lennék, azért tele legyen a hasa. Nem kell rögtön a legrosszabbra rákészülni, de fogalmam sincsen, hogy mi fog történni. Nemrég költöztem Las Vegasba, eddig L.A.-ben éltem, de mivel onnan jó messzire elküldtek - miután apámék, és a bátyáim kimentettek egy meglehetősen felbőszült bandától - ide gondoltam érdemesnek költözni, hiszen itt azért mindig történik valami. A hajamat feltűzöm egy csattal, a ruházatom pedig visszafogott, mégis divatos. Nem gyászolok senkit, mégis van benne fekete szinezet, amit fehérrel tompítok. Mintha egy fekete-fehér filmből léptem volna ki, csak a szőke hajam üt el. Gondolkoztam rajta, hogy mitől is válhatnék oknyomozó riporterré, talán ha vinnék egy fényképezőgépet? Áh, felesleges, legroszabb esetben a telefonommal is megtehetem ugyanezt, hiszen az még hangot is tud rögzíteni. Behúzom magam mögött az ajtót, rákulcsolom, aztán irány a busz. Menetközben berakom a fülhallgatót, és zenét hallgatok, bele sem gondolva, hogy butaság, hiszen akkor tuti nem tudok a külső dolgokra figyelni. Felszállok a buszra, és pár megálló múlva már le is szállok a helyszínen. Így külsőre nem is tűnik annyira baljóslatúnak, mint amit mögé képzeltem. A fejemen egy szép kalap, a szoknyám pedig térd alá ér, felül pedig testhezálló blúz. Kiegészítőként napszemüveget, fülbevalót viselek. A fránya szél pedig belekap a ruhámba, és egész egyszerűen lekapja a fejemről. A kalap száll, száll, én pedig rohanok utána. Nekicsapódik egy fának, és pont a leereszkedő koporsóra esik, amely már méterekkel a föld alatt van. Lélezgetvisszafojtva torpanok meg, nem merek közelebb menni, csak beállok a sorba, és azon tűnődöm, hogyan is szerezhetném vissza. Az egyik leányzó, aki hasonló korú mint én, eléggé pityereg. Ösztönösen segíteni akarok, zsebkendőt adok át neki, és odarebegem.
- Részvétem. Rokon?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 21.08.13 21:34

Azt hiszem ez a napi el fog múlni és jön majd a következő és egyszer majd rendeződik minden, igaz? Talán az, hogy megismertem Catet valami jót szül és Will is segít, ha nem unja meg, hogy folyton bajba kerülök. Egyszerűen jobban kell figyelnem, és elkerülni minden veszélyes helyzetet, akkor nem lesz semmi baj. Bár... ez akár hogy is nézzük Las Vegasban akkor működik, ha lehetőség szerint nem nagyon lépsz ki az utcára, vagy csak igen ritkásan, és azt se tudom kivitelezni. Jajj nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás, tényleg nem! Egyelőre a mostra kell koncentrálni, és most egy temetésen vagyok, Crissy temetésén, ami azért nem valami vidám dolog. Nem tudom visszafojtani a vége felé feltörő könnycseppeket, bár szerencsére már nem olyan erőteljesen tömegével jönnek, mint pár nappal ezelőtt.
Aztán a merengésből az zökkent ki, amikor meglátom, hogy konkrétan egy kalap száll be a sírba. A koporsót már lehajtották és eresztik le épp, és ez a kalap... jesszus! Az egyik lány nem messze még fel is sikkant. Azért ez elég erősen a szertartás megzavarásának minősül. Körbepillantok, hogy honnan jöhetett és elég esélyes, hogy azé a lányé, aki épp mellém sorol be.
-Az... az a tiéd? - egészen kitágul a szemem, mert ennyire azért csak figyelhetett volna. Most hogy fogják onnan kiszedni? Ahhoz ki kéne húzni megint az egészet és az annyira furcsa nem? A kérdése csak pár pillanat múlva jut el a tudatomig és csak megrázom a fejem.
-Nem rokon, egy barát, vagy munkatárs, ilyesmi, de a kezeim között halt meg. - a végét már egész halkan teszem hozzá, hiszen azért hiába az eltelt három nap, attól még ugyanúgy megráz az eset és nem tudom könnyen kezelni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 24.08.13 16:45

Az idő egészen kezd lehülni, pedig olyan szép nyári délután volt. Teljesen változékony, csoda, hogy ha nem lehet értelmesen felöltözni? Ha Miamiban laknék, ott egy lenge kis szoknya, meg egy blúz bőven elég lenne. Túl sokakat még nem ismerek a városban, de talán nem árt elkezdeni az ismerkedést, mert jó támaszkodni valakire, főleg egy ilyen veszélyes szakmában, mint amit én is űzök. Ezt úgy mondom, mintha öreg róka lennék a szakmában, pedig még zöldfülú vagyok, és csak most kezdem. A temetési tömeghez nem is nagyon akarnék csatlakozni, annyira nem vagyok kotnyeles, egy gyilkoság inkább lázba hoz, de hát a kalapom beleszáll a sírba, így ösztönösen lépek utána, viszont tiszteletlenség lenne a hangomat is felemelni érte. Így csak tördelem az ujjamat, és azon szomorkodom, hogy milyen szép volt, kár elveszíteni. Azért annyira nem sikkantok fel, mint a másik leányzó képzeli, bár ilyenkor egy pisszenés is zavargálásnak minősül. Így beharapm az ajkaimat és csak a tiszteletteljes érdeklődést címzem neki, amire választ is kapok. Felsóhajtok annak hallatán, és hatalmas karikafülijeimmel kezdek játszani.
- Nos.. igen, az enyém, de most már mindegy, nem fogok bemászni érte, gondolhatod. - mosolyodom el idétlen, zavart homlokráncolással, és még utoljára odapillantok, ahogyan elkezdik a sírásók ráhantolni a földet a koporsóra. Utolsó pillantást vetek a szeretett kalapra, és nem is törődöm vele többé. A táskámat pattintom ki, és egy díszes zsebkendőt nyújtok át a hölgynek. Látszik belőle, hogy kőgazdag lehetek.
- Csak hogy legyen még nálad, ha a papír kifogy. - Megtorpanok a mozdulat közben, amikor tudomásomra jut, hogy az illető hirtelen húnyt el. Ez már engem is érintő téma, de igyekszem nem mohó fejet vágni, az kegyeletsértés lenne.
- Nagyon sajnálom... mi történt, ha megkérdezhetem? - szeretek trécselni, tehát nem kell nagyon meglepett ábrázatot vágnom. Végülis azért akarok nyomozni, hogy segíthessek másokon. Akkor pedig nem kell önzőnek éreznem magamat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 24.08.13 17:16

Természetesen nem ő sikkant fel, hanem a gyászolók közül az egyik lány, amikor látja, hogy beszáll a kalap. Meg tudom érteni, főleg ha közelebbről ismerte Crissy-t mint én. Biztosan megrázó lehet, hogy valakinek meg pont oda esik be a kalapja.
-Akkor megnyugodtam. - biccentek egyet, mert az tényleg durva lenne, ha bemászna érte. Tuti, hogy kellemetlen, hogy kezdik rálapátolni a földet, de az még kellemetlenebb lenne, ha ki kéne húzni a koporsót miatta. Amikor odaadja a zsebkendőt kicsit el is kerekedik a szemem. Igen, el tudom dönteni, ha valaki elég gazdag, és nagyon is süt róla, hogy neki a pénzzel nincs gondja. Hihetetlen, hogy mostanában csak ilyen emberekkel találkozom. Csak én vagyok csóró ebben a nyomorult városban? Ott van Will a bárjával, meg a házával, aztán szerintem Marco se szűkölködik, ha egyszer modell, Cat pedig tuti, hogy jól keres, hiszen eleve már neve van a szakmában. Jó persze a kollégáim, akik hasonló szinten állnak, mint én, nem olyan hűde pénzesek, de valahogy tényleg ilyen emberekkel hozott mostanában össze a sors.
-Kösz, de azt hiszem a legdurvább részén már nagyjából túl vagyok. - igen, azt hiszem a könnyeim már megfogyatkoztak, szóval már nincs olyan gondom, hogy kitörne rajtam a zokogás. Az a helyzet, hogy ez valami módon fokozatosan csökkent. Első nap még nagyon ki voltam borulva, aztán másnap már valamivel jobb volt és így sorban. Most pedig miután 4-5 nap lement már elviselhetőbb. De azért persze most sem könnyű, hiszen a kezeim között halt meg és persze bármilyen önző dolog is, ott van bennem az is, hogy én is lehetnék most abban a koporsóban.
-Leszúrta egy fickó a bárban. - mondom csendesen, hiszen ez most valahogy nem az a hely, ami erre igazán alkalmas. Megölték és azt sem tudom, hogy a fickót elkapták-e. Mindenki annyira lefagyott, nála pedig kés volt és szerintem Tony sem mert igazán rámenni, ha egyszer veszélyes. A hírekben nem láttam a nevét, vagy hogy elkapták volna és valahogy nem hiszem, hogy a rendőrség legfőbb dolgának tartaná, hogy egy sztriptíztáncosnő halálával kapcsolatban megszakadjon a nyomozásban.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 24.08.13 20:47

Talán félreértettem a megütközését, de úgy tűnik egy másik leányzó sikkantott fel. Kicsit hátralépek, és intek a sírásoknak, hogy nyugodtan tegyék a dolgukat, nem fogok reklamálni. Bólintanak, és a koporsót lassan elkezdi ellepni a föld, a gyászoló tömeg pedig lassan elindul hazafelé, vagy talán a halotti torra, ha lesz ilyen. Látom, hogy átveszi ugyan a zsepkendőmet, de már nincsen rá szüksége, csak szorongatja. Megindulok vele csak úgy az egyik ösvényen, de nem kell a kijárat felé, csak úgy a belső parcellák között.
- Tartsd meg nyugodtan, nekem van elég. - Hagyom rá, és nem tudom eldönteni, hogy tényleg csak munkatárs, barát volt a halott, vagy valamilyen másféle viszony is összefűzte őket. Inkább próbálok megértő fejet vágni, de nehezen megy, hiszen alig pár hónappal ezelőtt még a divat és a csillagás érdekelt csak. Ha úgy vesszük, most is a saját boldogulásomat nézem, hogy hírnevet akarok az ilyesmivel szerezni. Nem tehetek róla, egyszerűen ilyen vagyok, de ha szükséges, akkor közben megpróbálhatok segíteni annak, aki rászorul. Lerí rólam, hogy nem vagyok túl empatikus, de a halál mégiscsak más dolog. Nekem még nem volt közeli haláleset a családomban, és neki is munkatársa, vagy barátja volt, nem rokona, mégis megrázta a dolog. Érdekes! Amikor kiderül, hogy gyilkosság történt, automatikusan nyúlok a kis jegyzetfüzetem után, ám megreked a mozdulat, ennek itt most nincsen helye. Hogyan is kéne felajánlanom a szolgálataimat, anélkül, hogy tolakodónak tűnnék? Forgatom a szememet gondolkozás gyanánt, remélem, nem veszi úgy, mintha untatna engem.
- Figyelj csak... Teljesen véletlenül arra adtam a fejemet, hogy az ilyen dolgoknak utánajárjak. Ha megiszol velem egy kávét... és vagy most olyan állapotban, hogy beszélj róla. - Némulok el, és a reakcióját figyelem. A telefonom szerencsére le van némítva, pedig tudom, hogy apám és a fiúk mindig tudni akarják, hogy hol vagyok. Nem érdeel, ez itt másik város, most már a magam ura vagyok. Még ha apu hitelkártyáit is használom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 24.08.13 21:11

Azért arra jó az a zsebkendő, hogy ha mégis szükség lenne rá, legalább kéznél van, és persze gyűrögetés céljából sem utolsó. Aztán lassan a többség távozik, én pedig úgy döntök, hogy végülis mehetünk még néhány sort ezzel a leányzóval, ha már így mellém csapódott. Egyébként sem jön rosszul egy kis levezető séta így az egész után. És hogy miért érint ilyen érzékenyen? Hát mert láttam, ahogy meghalt, ott volt a kezeim között, éreztem, ahogy elszáll belőle az élet, láttam, ahogy folyik az a sok vér. És nem tehettem semmit. És nem mellesleg akár én is lehettem volna az, akit az a fickó leszúrt csak mert nem engedett neki több, mint amit akart. Azt hiszem nem csoda, ha ez elég erősen megrázott. Aztán a felvetésére kicsit bizonytalanul fordulok felé. Nem néz ki rendőrnek, és eléggé fiatal is, akkor vajon mire gondol?
-Hát végülis, de nem fogsz bajba kerülni? Én örülnék, ha valaki elkapná azt a szemetet, nagyon örülnék. - végül bólintok egyet és kifelé indulok vele a temetőből. Minden bizonnyal megkeressük a legközelebbi kávézót, bár nem vagyok szomjas és költeni sem akarok maximum, ha meghív egy ásványvízre, vagy ilyesmi. Csak akkor szólalok meg, amikor már tuti, hogy nem sündörög körülöttünk senki sem, se pincér, se más vendég.
-Hát tudod minden elég gyorsan történt. Én egy sztriptízbárban dolgozom időnként, heti 1-2 alkalommal és Crissy-t a másik fakkban szúrta le az a pasi. Csak azért, mert az a szabály, hogy mindent a szemben, semmit a kéznek és ezt nem fogadta el. Aztán fenyegetőzött, így az őr nem mert mit tenni, szóval elmenekült. Crissy pedig ott halt meg a kezeim között. - a végén kicsit megremeg a szám széle, de csak megszorítom a zsebkendőt és végül visszatartom a sírást, nem engedem újra felszínre törni. Elmondtam, gyorsan, egy szuszra, és többször már tuti hogy nem akarom. A zsaruknak is elmondtam és nem tettem semmit.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 25.08.13 12:51

Igen, azt én is észreveszem, hogy Jenna nagyon maga alatt van, a halott kitett képét tekintve bárkivel megeshetett volna. Butácska vagyok, de ebbe még én is belegondolok. Talán nem is a kötődés mélysége rázta meg ennyire, hanem a halál közvetlen látványa. Azt mindenesetre sikerként fogom fel, hogy máris beleegyezik, hogy sétáljunk egyet, és még meg is nyílik a kérdéseim nyomán. Akkor talán mégsem volt eltévelyedett gondolat a részemről, hogy erre a pályára adjam a fejemet? Úgy tűnik, született tehetség vagyok. Ha nem is egy Sherlock Holmes, de majd mások összerakják számomra a kirakós darabjait, nekem csak le kell aratnom a babért. Menni fog!
- Nekem ugyan nincsen bilincsem, vagy pisztolyom, inkább csak szaglászom, de ha megvan a bizonyíték, biztosak lehetünk benne, hogy a rendőrséget bevonva le tudjuk csukatni a gyilkost. – Vonom meg a vállamat bizonygatva amire gondolok. – Bajba kerülni? – Boldog ajakmozgatással kezdek bele a vigyorba. – Ne viccelj, én élvezem a veszélyt, felpörget, és azt hiszem ez ezzel jár. Van apámnak egy sofőrje, eléggé ki van gyúrva, ő kísért el a városba.
Végül kiérünk a temetőből, és találunk is a közben egy bisztrót, ahol le tudunk ülni a kirakat melleti asztalhoz, hogy időnként nézelődjünk is. Rendelek egy süteményt, és egy habos kávét, és kérdőn nézek rá, hogy ő mit kér, miközben tovább hallgatom, próbálva leszűrni belőle a tanulságot.
- Ahha. Akkor vajon az az őr miért is van ott? Elvileg az a munkája, hogy megvédjen... titeket. Hacsak nem volt eleve kitervelve a dolog, amibe bele lett avatva. – Talán kicsit túlzok, hogy már az első ügyem mögé gyilkosságot, és nem felindultságot látok, de ki tudja.
- Te esetleg láttad az illetőt a késsel? – Veszem elő a rózsaszín noteszemet. Felütöm az első oldalt, és már könyökölök is az asztalra.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 25.08.13 13:10

Nem is tudom, az olyan önzőn hangzana, ha azt mondanám, hogy azért viselt meg ennyire, mert túl közelről láttam és mert én is lehettem volna az, akit kinyírnak, ezért valahogy ezt így még nem mertem nyíltan kimondani még magamnak sem. Valahogy nem tehetek róla, de nem győznek meg a szavai annyira. Végülis egy szőke csini kiscsajról van szó, akihez ez a kemény vagyok duma nem igazán illik. Hát nem is tudom...
-A rendőrséget bevonva? Nekik aztán teljesen mindegy az egész hidd el nekem. Nem jutottak semmire napok alatt, szerintem az egész üggyel nem is foglalkoznak, hiszen csak egy ócska rúdtáncos csaj halt meg, kit érdekel? - mondom keserűen. Az a baj, hogy ez így is van. Ha valami gazdag cicababát tettek volna el láb alól, mondjuk akár ezt a csajt, akkor már az őrs nagy része azon dolgozna, hogy mielőbb felkoncolják a pasit. De így? Rohadtul nem érdekel senkit. Aztán csak picit felszökik a szemöldököm. Élvezi a veszélyt... és felpörgeti? Vagy nagy a szája, vagy nem százas, de komolyan.
-Láttál egyáltalán már hullát? Vagy kerültél veszélybe? - ráncolom kicsit a homlokom. Nem akarok én kioktató lenni, főleg mert alig vagyok húsz éves, nem csinálhatok úgy, mintha én lennék a valaki, de mégis ez olyan furán hangzik, főleg ha még nem is került igazán bajba. Akkor nem is tudja, hogy miről beszél. Lehet, hogy sikítva menekülne, ha meglátna egy veszélyes alakot. Mindenesetre inkább csendben maradok, amíg elérjük a célt. Egy sima ásványvizet kérek, nem kell most más, és nem is ismerem őt annyira, hogy lejmoljak tőle, bár azt hiszem az infokért cserébe, akár egy egész csokitortát is elém tetetne, ha arról lenne szó.
-Ő sem lehet ott minden külön fakkban, és azon a környéken... ha mindenkit megmotoznának, akkor alig lenne vendég és csődbe menne az egész kóceráj. De hogy érted, hogy ki volt tervelve? Szerinted direkt meg akarták ölni őt? - egészen elkerekedik a szemem. Miről beszél? Miért akarták volna megölni Crissy-t, vagy bárki mást? Nem értem! A kérdésére lehunyom a szemem egy pillanatra. Persze, hogy láttam, bármikor feltudnám idézni az arcát. Aztán csak lassan bólintok.
-Igen. De a zsarukat ez sem érdekelte, pedig adtam személyleírást, és más nem látta, mert mire Tony odaért, már a fejére húzta a kapucnit. - ez a legrosszabb az egészben. Csak én láttam, és mi van, ha ezzel tisztában van, és ha nem igazán értékeli ezt a szemtanú dolgot?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 25.08.13 14:04

Akkor sem tartanám önzőségnek, ha nyíltan kimondaná. Illetve mivel én is az vagyok, fel sem tűnne, ha más is az, hiszen valahogy az a természetes, hogy mindenki magára próbál figyelni elsősorban. Látom rajta, hogy nagyon hihetlenül fogadja a szavaimat, de ezen nem akadok fel, úgy vélem, hogy pont a cuki külsőm fog majd mindenhova bejuttatni, és kihúzni másokból az igazságot.
- Nem, ezt így nem lehet elfogadni. A rendőrség feladata, hogy minden gyilkosságot kivizsgáljon. Ha szükséges, akkor én magam megyek be, és kérem a bűnújrafelvételt. Vagy hogy hívják, na...  –Nevetem el magam, ezzel pedig nem szándékozom megbántani, csak még a szakszavakkal sem vagyok tisztában. Látom a leányzón, hogy nem csak a gyász miatt, de mégis nagyon keserű, és annak ellenére, hogy eljött velem, mégsem hisz bennem.
- Oké, látom nagyon nem vagyunk egy hullámhosszon, inkább elmondom hogy mi a helyzet. - Belekortyolok a kávémba, és sajnálkozva biccentek, hogy ő csak egy ásványvizet kért, - Los Angelesből jöttem, ott divatmarketinges újságíró voltam, és az itteni lapnál is az vagyok. Sajnos. De egyenlőre. Érdekel a divat, meg jó dolog márkás dolgokban vírítani, de engem lány lévén az üzlet közelébe sem engednek, pedig azért én is örököltem a Murphy féle elhivatottságból. Többet akarok, a rejtélyek például nagyon is érdekelnek. Már túl késő egy rendőriskolának, meg kedvem sem lenne az iskolapadba visszaülni, de sokan újságíróként teszik ezt. Amúgy is el kellett jönnöm Kaliforniából, mert volt némi zűr, de ha már itt vagyok... szerencsét próbálok. Talán nem úgy nézek ki, mint egy nyomozó, de van pénzem, szeretek beszélgetni, és végső soron itt van Jonathan is, hogy megvédjen. - Most elhallgatok, hogy legyen bőven ideje mindezt megemészteni. Még az is elképzelhető, hogy ezen a ponton felpattan, és faképnél hagy. Végülis nem hazudtam, az elejétől kezdve segíteni akarok neki. Ha mégis marad, akkor hálás borjúszemmel pillantok rá, és folytatom.
- Habár terepen még igen keveset voltam, de rengeteg krimit néztem, olvastam. Most, ahogyan ezt leírod, már egyre egyértelműbb, hogy valami leszámolásról lehet szó. Nézzük a tényeket. Nyámnyila biztonsági őr, felelőtlen rendőrök, titokzatos szurkáló. Szerintem a barátnőd látott valamit, és elhallhgattatták. Sajnálom, hogy ilyen nyersen hangzik, dez mégiscsak Las Vegas, nem? Itt bármi megtörténhet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 25.08.13 14:20

Én azért önzőségnek tartanám, ha így rendesen belegondolnék, de szerencsére ez nem történik meg egyelőre. Az sajnos tény, hogy nem igazán győz meg, szerintem ez érhető, nem úgy néz ki, mint aki mondjuk bármitől is meg tudna védeni, vagy hathatós segítséget nyújthatna bármiben.
-És mégis én vajon mit tehetnék? Elhiheted, hogy kivertem a balhét, hogy kiborultam, még könyörögtem is, hogy tegyenek már valamit, de az egészre tojnak nagy ívben. - magyarázom neki. Nem hiszem, hogy tehet valamit ez ügyben, valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy szőke kis csaj elegendő lehet ehhez. Egyszerűen esélytelennek látom. Aztán mesélni kezd magáról, meg a dolgairól. Hát igen, nem győzött meg és azt hiszem ezzel aztán végképp nem. Lényegében csak egy divat újságírócska, aki most valami többet akar, de még soha nem csinált ilyesmit. Szerintem még fegyvere sincs, hogy megvédje magát, csak egy testőr, aki vagy bejön, vagy nem. Elhúzom a kis történet végén a szám.
-Azt hiszem, mégis jól jönne egy szelet csokitorta. - igen ez a reakcióm az egészre. Nem pattanok fel, pedig talán az lenne a logikus, de az a baj, hogy ezen a lányon kívül totál senki sincs, aki foglalkozna az egész helyzettel. Ha jó nincs, jó a szamár is? Vagy valahogy így, bár ez jelen esetben még egy göthös vén szamárnak is alig felel meg.
-És a testőröd engem is meg fog vajon védeni, vagy ha elhullok, akkor maximum plusz egy kiscsaj, akit elő lehet halászni az árokból? - vágok finoman szólva is fancsali képet. Aztán tovább beszél a közben meghozott csokitorta evése közben konkrétan megáll a számban a villa. Ha épp lett volna falat a torkomon, akkor simán félre is nyelnék, így csak befagyok a mozdulatban.
-Ha ezzel akarsz megnyugtatni, akkor annyit megsúghatok, hogy nem jársz jó úton... Elég gáz ez az egész, még jobban be akarsz paráztatni?
De most komolyan, már így is eléggé kész vagyok, most meg még összeesküvés elméleteket is gyárt mellé, és azok alapján, amiket mondd, hót ziher, hogy engem is el akarnak majd kapni, vagy már most is? Ijedten pillantok körbe. Talán azt nem tudják, hogy ki vagyok, de vissza kell majd mennem dolgozni!
-Nem maradhatnánk annál a verziónál, hogy szimplán csak hirtelen felindulásból megölte az a pasi? És akkor csak azért kel rettegnek, mert láttam az arcát. Így már lassan ott tartunk, hogy a fél maffia a nyomomban lehet. Nem túlzol kicsit? - kérlek mondd, hogy igen! Nem akarok végképp pánikba esni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 25.08.13 14:46

- Nem feltétlenül kéne csak neked tenned, én is itt vagyok, az már valami, ha azt látják, hogy többeket érdekel az ügy. – Vonom meg a vállamat, a gyakorlati dolgokat még magamban sem rendeztem el, hogy pontosan mi is a menete egy ilyen nyomozásnak. Majd kialakul menet közben, remélem. Látom, hogy az őszinteségi rohamommal még inkább kétségbe taszítottam, tehát ez sem volt jó megoldás. De akkor mit kellett volna tennem? Azért, meg csinos és fiatal vagyok, akkor csak a divatmagazínokkal foglalkozzak? Vagy legyek én is táncosnő? Na ne...
- Talán az lenne a legjobb, ha elbújnál, amíg körbeszaglászom, de igen, ha megkérem, akkor téged is megvéd, végülis én fizetem. – Húzom el a számat. Azt hiszem egy kicsit több hálára számítottam, de hát minden kezdet nehéz. Vagy nem is kéne erőltetnem a dolgot? Talán az egész szakma nem nekem való. Nem, ne gondolkozzunk végletekben. Nincsen benne gyakorlatom, hogy bárkit is lenyugtassak, ez mentségemre szolgál. Eltolom magamtól a tortát, és karbafonom a kezemet.
- Oké, nem csináltam még ilyet, de mindenkinek van egy első ügye, nem? Senki sem úgy születik, hogy már minden a kisujjában van. Értem én, hogy nem akarsz kockáztatni miattam, úgyhogy... vedd úgy, hogy a saját szakállamra kezdek bele. Elmondod, hogy mit láttál, és majd jelentkezem. Ha pedig nem, akkor legyen az én bajom, hogy mi történt velem. – Az utolsó mondatára azért megenyhülten biccentek, de a karbafont kézből nem engedek.
- Csak túloztam, tényleg. Nyilván valami kanos kisgyerek szurkálta meg a lányt, pont ezért nem foglalkoznak a dologgal. De a kedvedért a végére járok. Jut eszembe, azért nem vagyok teljesen elveszett. Habár még nem ismerem a fickót, de az egyik itteni neves újságíró bedobott a postaládámba egy névjegykártyát. Látni akar. Ez azért már valami, nem?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 25.08.13 17:14

-Hát ha te mondod... - nem tudom, hogy egy csini szőke mennyivel érne többet, mint mondjuk én. Jó, ha több pénze van és valami befolyásos apja, akkor lehet hogy így van, fogalmam sincs. Meg lehet próbálni talán, és lehet hogy elérünk vele valamit, de nem igazán látok rá sok esélyt. Fogalmam sincs, hogy mi lenne a jó, talán a "nem lesz semmi baj" jellegű megoldás nekem jobbat tesz. Nem vagyok elég stabil lelki állapotban, hogy megbirkózzam a ténnyel, hogy lehet hogy engem is ki akar nyírni valaki, mert valami nagyobb bajba keveredtem, mint amire eddig gondoltam.
-Elbújni... talán az jó ötlet lehet, csak tudod az a gond, hogy muszáj melóznom, egy hét még maximum, amíg elnéznek nekem, de többet nem hiszem. - magyarázom a helyzetet. Nekem nincs gazdag apucim, aki megoldja helyettem az anyagiakat. Will talán igen, egy ideig, de nem lakhatom ott nála teljesen ingyen, hogy még mindent ő is költsön rám, az nagyon nem fair. És egyébként nem akarok olyan életet, hogy ha valami kell, akkor pénzt kell rá kunyerálnom. Ez elég volt otthon.
-Oké, de mi van, ha aztán hallom a hírekben, hogy téged is eltettek láb alól? Azt azért nem értékelném... De jól van. A pasas magas volt, barna rövid haj, olyan kidobófiú jellegű izmos. És azt hiszem volt a nyakánál egy tetoválás, valami sas. - igen ezeket mindig könnyen kiszúrom, hiszen tetkók terén nagyon otthon vagyok, mindenkin észreveszem, akkor is ha a legfurább helyen viseli. Kivéve persze, ha a ruha alatt.
-Egy neves újságíró? Ő lehet, hogy segít? - jó, ez nem valami nagy bizalmat mutat a részemről, de nem tehetek róla, nem fűzök sok remény Elise-hez így elsőre, hiszen nem sok tippje van, hogy hol keresse a pasit, vagy hogy ne keveredjen ő is bajba. Nem egy tapasztalt oknyomozó. Az ilyen szakmában korán halnak az emberek és ha valaki olyan próbálkozik az üggyel, aki már egy ideje ebben él, akkor az tényleg tud vigyázni magára.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 25.08.13 21:50

- Vagy elbújsz, vagy eleve megyünk ketten. Én ugyan nem ismertem a lányt, de mégis kockáztatok azzal, hogy segítek. – Húzom ki magamat büszkén, aztán lehet, hogy simán el fogok futni a veszély elől. Nem, egy Murphy nem ilyen, majd apu úgyis váltságdíjat fizet. Remélhetőleg. És hogy szegény Jennánal mi lesz... nos ennyire még ne szaladjunk előre, akár sikerrel is járhatunk.
- Hát azért csak nem... – Húzom el a számat. Ennyire még nem kéne temetnie. Végül úgy tűnik, valamilyen szinten mégis benne van. Kinyitom a füzetkémet, és már körmölök is. A pincérnő sandán mered ránk, amikor odalépve megkérdezi, hogy hozhat e még valamit. A számláért küldöm, és bízom benne, hogy nem hallott semmi olyan, ami hátrányunkra válhat.
Végül elsiet, én pedig a jegyzeteimbe meredek. A külső elég szokványos, de talán a tetoválás alapján el lehet indulni, az eléggé megkülönböztető jel.
- Hogy mit? Hogyan? – Kérdezek vissza, mert kissé elvesztettem a fonalat. Aztán beugrik. – Ja hogy ő? Igazából tényleg nem beszéltünk, mert nem volt még merszem felhívnom, de tudod mit...? – Előkapom a névjegykártyát, és tárcsázok. Aztán kinyomom, miután végighallgattam a szöveget. – Hangposta. Elég ripacs hangja van. Mindegy, attól még nagy koponya lehet, ha már rovatvezető, vagy mi... – Elteszem a telót, és fizetek. Kár, hogy Jenna most csak ásványvizezett, de megértem, ha bizalmatlan. Kivonulunk a bisztróból, és átadom a névjegykártyámat, amely persze rózsaszín, mi más. A nevem áll rajta, és hogy oknyomozó riporter. Röhejesnek tűnhet, de nem érdekel, rá se rántok.
- Elmegyek abba a szerkesztőségbe. Csörgess meg, mondjuk délután, addigra talán már lesznek híreim. Na szia! – Fordulok sarkon, és fogok egy taxit. A belváros felé hajtok, kiváncsi vagyok Mr. Gain ábrázatára. Ha csak fele olyan jó, mint hiszem, akkor már nyert ügyünk van.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető 26.08.13 8:26

-Dehogy megyek! Eszem ágában sincs direkt bajt keresni, főleg, ha veszélyes emberekről van szó. Csak hagyjanak békén! - ellenkezem elég hevesen. Dehogy is vagyok annyira zakkant, hogy direkt menjek a baj elé. Itt élek már két éve, és elég sok hírt olvastam, vagy láttam, hogy én ne akarjak ezekbe belekerülni. No meg nekem nincs apám, aki nagy pénzeket fizetne értem és testőröm se, aki ha választania kell, akkor tuti a szöszit védené és engem hagyna ott. Amúgy se ismerem ezt a lányt, lehet hogy sikítva menekülne az első veszélyes helyzet láttán. Dehogy akarok nyomozgatni vele! Inkább csak felvázolom neki, amit tudok, amire emlékszem és ennyi is bőven elég. Ezt a zsaruknak is elmondtam első felindulásomban, amikor még azt hittem, hogy tesznek is majd valamit, de többet ziher, hogy nem csinálok. Szépen meghúzom magam, aztán valahogy folytatom az életemet. Már így is elég gáz, hogy elültette bennem a paranoia apró kis csíráját. Figyelem, ahogy telefonál, de végül nem sikeres a hívás, aztán átveszem a névjegykártyát. Jesszus, még jó, hogy nem illatos papírra nyomtatták, mint Dr. Szöszi cuccait. Nem teszem szóvá a dolgot, de az tuti, hogy amíg nincs mellette egy tapasztaltabb valaki, addig őszintén szóval nem tudok mit kezdeni az egész helyzettel és bízni sem igazán benne.
-Jól van, csak ne ölesd meg magad ideje korán lehetőleg. - csóválom a fejem egy sóhajjal. Csörgessem meg. Majd Willtől telefonálok, mert addig még nem jutottam el, hogy vegyek egy új telót, főleg miután kihagytam a melóból is napokat és még fogok, mert egyelőre nincs merszem visszamenni.
-Szia! - intek aztán utána, ahogy beszáll a kocsiba. Igen, vannak emberek, akiknek könnyű az élete. Röhej, hogy ennek ellenére mégis keresi a veszélyt... Nézem még pár pillanatig a távolodó taxit, ami végül elveszik a többi kocsi között, aztán megszorítom a táskám pántját és sarkon fordulok, hogy haza sétáljak. Rám fér egy kis pihenés. Túl vagyok a temetésen, és már nap múlva mennem kellene dolgozni, ha képes leszek rávenni magam. De most még ma van. Összedobok mondjuk egy rántottát, meg valami zacskós kínai levest Willnek, vagy valami ilyesmi, hogy ne mindig csak a hülyeségeimmel várjam. Aztán majd úgyis elmesélem neki ezt az egész kis sztorit.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Temető 26.08.13 9:36

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
35



TémanyitásTárgy: Re: Temető 20.10.13 14:10





Freya & Marcus


Nincs abban semmi különös ha egy üveg kiváló évjáratú whiskyvel vánszorgok keresztül a temetőn némi szánalommal kísérőnek előttem és a hátam mögött. De még így is hamarjában megtaláltam, amit kerestem. Előfordulhat, hogy nem gondolkodtam előre, mert az még igen csak kérdéses, hogy hazafelé ki fogja hajtani az autót. Én egész biztosan nem. De kit érdekel? Hiszen annyi időnk van még. Amúgy is szükségem van még az engedélyemre, ahogy az elevenségemre is. Az hogy most itt vagyok még egyáltalán nem jelenti, hogy akár már éjszakára szeretnék is itt maradni, hogy az apámmal lehessek, mert harminc év nem bizonyult elegendőnek. Nem terveztem, hogy majd zokogva fogyok lerogyni a sírja előtte, hogy micsoda egy gerinctelen féreg, amiért egyedül hagyott ebben a nagy világban. Világ életében nem tett semmi jót soha. Most pedig szépen lassan minden a nyakamba szaka. Tehát nincs mit megköszönni. Nem kértem, hogy legyen egy újdonsült bátyám, akire soha a büdös életben nem fogok felnézni, mert egy nulla a családjából ítélve pedig nem túl nagy farokkal. De talán sajnálatra méltó, amiért még a saját lánya sem képes felnézni rá, tisztelni őt... De ugyanakkor meg tudom érteni. Látszatra nagyon is büszke embernek tűnik, de legbelül túlságosan gyenge ahhoz, hogy mindezt elérje. Freya pedig csak... Szeretne ennél több lenni. Csak többet szeretne elérni. Ennyi lenne a nagy hibája. Csupán tapasztalatlan... De mégis kitől tanulta volna meg hogyan kell egy nőnek akarni valamit, hogy mások ne csak egy darab húst lássanak benne a csini kis szoknyája alatt. Említésre méltó ahogyan próbálkozik, méghozzá erősen és kitartóan, de mégsem eléggé. De neki nem mellettem van a helye. Neki van családja. Nekem viszont egyre kevésbé és egyre kevésbé érzem, hogy bárkire is szükségem lenne. Egyedül csak magamra számíthatok. Mindent tönkretettél...
- Szia apa... Remélem nem tartod túl nagyképűségnek, hogy egy üveg whiskyvel állok elég, de tudod még annyit sem jelentesz, hogy érezzem meg kellene látogatnom. Sajnálatos módon csak egy poharat hoztam... De tudod az önzőségre kiválóan megtanítottál. Így kénytelen leszel engem nézni és hallgatni. - Kényelmesen letelepedtem a fűbe majd már bontottam is fel az üveget. Töltöttem is magamnak az üveget félretettem a poharat pedig  nagyra becsült, sokra tartott édesapa felé fordítottam majd megemeltem.
- Hát akkor egészségünkre. Tudod... emlékszel, nem? Ilyenkor szoktuk megbeszélni a problémáinkat. És pontosan ilyenkor kellett volna elmondanod, hogy félrekúrtál éveken keresztül, hogy senkit csináltál a családodból egy másikért. - Tehát jobb is hogy már odalentről nézhet fel rám, más különben puszta kézzel fojtottam volna meg és saját kezűleg ástam volna el egy istenverte szemetes zsákban. Többet egyébként sem érdemelt volna.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Temető 21.10.13 20:29


Marcus & Freya


Néha még mindig úgy érzem, hogy nagyapa közöttünk van, valamiért olyan hihetetlen, hogy meghalt, de az még annál is inkább, hogy halála után elindított egy lavinát, ami ráncreakcióként szép lassan zúdult ránk. Attól a naptól kezdve minden a feje tetejére állt a családomban. Habár eddig mindig az unalomtól szenvedtem és azt hittem, hogy most jönnek csak az igazi izgalmak, de őszintén nincs nagy változás, leszámítva azt, hogy mindenki érhetetlenül áll a dolgok elé. Nem is értem miért nem képesek bele törődni egyszerűen, hogy Joseph nagykanállal akarta habzsolni az életet és sikerült is neki, arra persze nem számított, hogy a nagy finálékor minden kifog derülni. Egyrészt csodálom, hogy ennyi évig gondtalanul megtudott azzal a feladattal birkózni, hogy mindkét helyen eljátssza a gondos családapa szerepét, másrészt pedig ez az egész annyira abszurd. Még mindig az visszhangzik a fejemben, amit Marcus mondott. Ő vesztett ezzel, én pedig szerinte nyertem, de a főnyeremény mégsem az enyém lett. Ugyan úgy elveszítettem Josephet és ismertem meg Marcust, ő pedig engem. Kvittek lennénk, nem? Talán majdnem. Azért mégis csak nem én vagyok az, akit kettőnk közül jobban megviseltek az események. Elhiszem, hogy nem erre számított, magában akkor is hatalmas sokk lenne az egész, ha még nagyapa élne, de így meg kell birkóznia a gyásszal is és azzal is, hogy van egy féltestvére, akiről hosszú-hosszú évekig nem tudott és persze egy unokahúga, aki nagyon elszánt abban, hogy közelebb férkőzzön hozzá. Innentől kezdve ezzel kell élnie, majd megszokja. Én pedig még mindig nem tudtam azt megszokni, hogy kimegyek a temetőbe és a sírt figyelem, ahol nagyapa van pár méterrel a felszín felett. Azért mégis csak beugrottam a virágárushoz út közben vettem egy csokor fehér rózsát. Tudtommal szerette a rózsát, főleg a fehéret, de már ha róla van szó nem tudom, hogy mi lehetett hazugság. De már úgysem tud reklamálni, ha nem nyerné el a tetszését. Egyre közelebb érve a sírhoz egy ismerős alak körvonala rajzolódott ki előttem. Eleinte nem akartam elhinni, hogy tényleg Marcus lenne. Halkan a háta mögé osontam, pár lépéssel a háta mögött maradva dőltem neki egy sírkőnek és hallgattam, amit magyarázott. Szegénynek nem lehet könnyű, próbál erősnek látszani, de azért mégis nagy hatással voltak rá az elmúlt események. Stílusos whiskyt hozni egy temetőbe, ez tetszik. Viszont kivárom a végét már ennek, kíváncsi vagyok, hogy még mit mondana.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
35



TémanyitásTárgy: Re: Temető 23.10.13 19:05





Freya & Marcus


Túlzás lenne azt állítom, hogy haragszom. Nem, nem haragszom. Még csak az apám megvetésére sem vagyok képes, amiért képes volt ezt tenni velem, hogy évekig a képembe hazudott. Tudnom kellett volna. Látnom. Észrevennem valamit valahogyan, hogy megváltozott, hogy furcsa lett, különös szokásai lettek, hogy bizonyos dolgok tekintetében megváltozott. Egész eddigi életem során most először tudtam ekkorát csalódni és meg kell hogy mondjam nem vagyok megbékülve az érzéssel. De mégis mit kellett volna tennem mikor hosszabb ideig távol volt? Mániákusan, megszállottan követni? Pofon egyszerű volt a képlet. Nem szólunk bele egymás magánéletébe. Semmit sem bonyolítunk túl. Ennyi... Meg is tartottuk a szavunkat azt egész kis apróságot leszámítva, hogy nekem nincs több tucat gyerekem, feleségem és családom elszórva az államban, hogy már végül naptárt kelljen vezetnem róluk, hogy kinél mikor kell megjelennem, bekeretezve a legfontosabb események nevekkel felcímkézve. Mert őszintén nem lepne meg ha kiderülne, hogy maradtak még elvarratlan szálai, amelyek majd egy napon váratlanul bekopogtatnak az ajtónkon és benyújtják a számlát. Esetleg még néhány csemete vagy több gyerekes családanya. Szánalmas, hogy mennyire nem volt képes uralkodni magán. Az viszont elismerésre ,méltó, hogy mindvégig úgy hitte, hogy ura a helyzetének. Macerás lehetett elrendezni a végrendeletet...
Szóval van egy bátyám. Valakinek a kis öccse lettem. Micsoda csalódás... Mindeddig abban a hitben voltam, hogy egyedül vagyok. De nem panaszkodom, mert nagyon pazarul mentek a dolgaim...
- Egészen addig még úgy nem döntöttél, hogy lelépsz mi meg basszuk meg, amit összehoztál! - Szólaltam meg fennhangon és dühösen. Hát ez nevetséges. Egy sírkővel üvöltözök. elképzelése sincs arról, hogy mennyire szeretném még egyszer utoljára megragadni a két kezemmel, hogy magam fojthassam meg, hogy utána büszkén sétálhassak be az őrsre feladni magam. Büszkén, mert megszabadítottam a világot egy féregtől, aki nem mellékesen engem is nemzett, akit nem mellékesen letagadnék ha módomban állna. Most már a hírem megelőz és nem tetszik. Nem tetszik, hogy most már sorba kell állnom, ha a családról van szó.
Fel nem foghatom hogyan lehetünk testvérek. Még csak nem is hasonlítunk. A bátyám olyan erkölcsös, tiszta jó szívű... Hogy mikor megismertem menten hülyére kellett innom magam, hogy ne forduljon fel a gyomrom tőle.
- Összegezve a történteket az eseményekkel... Itt hagytál engem erkölcsös Edwarddal, ostoba Sueval, lotyó Brianaval és naiv Freyaval... Köszönöm apa. Igazán hálás vagyok neked, hogy gondoskodtál róla, hogy ne unatkozzak... Ezt sosem fogom elfelejteni. - Már nem is vergődtem a pohárral, inkább egyből az üveget emeltem a számhoz, amit ha most nem sajnálnék rá tiszta erőből a sírkőnek vágnék, de előbb inkább megiszom és csak majd utána.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Temető 24.10.13 3:34


Marcus & Freya


Senki sem azért téved be a temetőbe, hogy kellemes meglepetésben legyen része. Most viszont engem mégis meglepett egy kicsit, hogy Marcusra bukkantam Joseph sírjánál. Egyrészt mert elég sűrűn ki szoktam hozzá járni és még sosem találkoztam itt vele, másrészt pedig azt hittem nem is szokott kilátogatni hozzá, hiszen a történtek után nem lenne meglepő, hogy még erre sem venné a fáradságot. Eleinte nem akartam megzavarni, ezért álltam pár lépéssel meg a háta mögött, hangtalanul. Csak hallgattam amiket mondott, habár nehezen bírtak megállni, hogy ne szóljak valamit arra, mikor engem is felhozott, de azért mégis csak sikerült valahogy. Azért most tudatosult bennem, hogy a kemény külső mögött mégis csak rejlik benne érzelem. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire fáj neki az ami történt. Mármint annyira erősnek látszik és szavaiból ítélve most inkább csak mérges, és csalódott mert nem hitte volna, hogy azaz ember, aki az apja volt ilyen dolgokat rejteget előle. Átverte, ahogy mindenki mást is, de hát Joseph már csak ilyen és most már nem fog vissza jönni a túlvilágról, hogy értesítsen minket arról, hogy kettős életet élt, mert ez a halálával nyilvánvalóvá vált számunkra. Ez ellen már nem tudunk semmit sem tenni, mindössze annyi amennyit még tehetünk, hogy elfogadjuk a történteket.
- Naiv lennék azért mert abban reménykedek, hogy egy napon talán nem csak úgy tekintesz majd rám, mint egy kártevőre? - Elhiszem, hogy nem ezt akarta, én sem rajongtam azért mert kiderült, hogy van egy nagybácsikám, aki magasról tesz rám. Pedig én tényleg nem akarok sokat. Mivel felfedtem magam ezért már nem fogok az eddig helyemen maradni, oda sétáltam mellé, letettem a sírra a csokrot, majd leültem mellé törökülésben.
- Ha már pont összefutottunk akkor segítek neked. - Nem kérdeztem meg, mindössze elvettem tőle a whiskys üveget és alaposan meghúztam. Ha már sikerült találkoznunk akkor előbb iszok pár korty töményet, mielőtt újra végig kell hallgatnom, hogy mennyire nem akarja, hogy az élete része legyek és sértegetni kezdene.
- Azért tudod van más tulajdonságom is a naivságomon kívül, de valahogy eddig csak ezt voltál képes észre venni. - Azért ez már egy kicsit tényleg sértő, hogy ellátogat az apjához, aki nekem a nagyapám vagyis csak volt és ilyen dolgokat mond el neki. Joseph legalább ismert engem, Marcus pedig még arra sem hajlandó, hogy egy szobában legyen velem huzamosabb ideig.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
35



TémanyitásTárgy: Re: Temető 26.10.13 19:10





Freya & Marcus


- Naiv lennék azért, mert abban mertem reménykedni, hogy egy temetőben nyugtom lehet mindentől és mindenkitől? - Nos, tévedtem. Az pedig hogy ez milyen kétségtelen pontosan ebben a pillanatban igazolódott be. Meglepetten, de inkább hitetlenkedve fordultam felé. Tényleg nem akartam elhinni, hogy még itt is, ahová a legkevésbé sem azért jöttem, hogy majd vele összefuthassak akarva akaratlanul is. Azért vagyok itt, mert mérhetetlenül tele van a tököm már ezzel az egésszel és továbbra úgy tartom, hogy a legkevésbé rá lenne most szükségem. Miért nem lehetsz felfogni, hogy egyszerűen semmire és senkire sem vagyok kíváncsi? De még kevésbé az unokahúgom megindító, bölcs és szívet melengető szavaira és tanácsira, hogy miként kellene feldolgoznom a történteket. Őszintén szólva pedig teszek rá, hogy szerinte mi volna a helyes, hogy mit gondol erről és hogy egyáltalán mit akar. Hidegen hagy. És ha mostanára még mindig nem sikerült ezt megértenie, akkor ostobább mint hittem.
- Hm, kártevőre... Egyre jobb vagy ebben. - A legutóbb ha jól emlékszem a parazita kifejezéssel jellemezte önmagát. Meg kell mondjam, hogy egyre találóbb hasonlatokkal áll elém. Egyre jobb ebben. Mert belátó unokahúgként nem vállt be. Viszont az ég világon semmit sem köszönhetek neki némi kellemetlenségen és bonyodalmon kívül. Semmi jót sem tett velem. Ellenkezőleg, mindent tönkretett körülöttem. Tehát semmivel sem tartozom az irányába, de legkevésbé kedves szavakkal. De végül mégsem dobtam ki a minap vagyis ez már tekinthető kedves gesztusnak a részemről, csupán csak próbálkoztam majd felhagytam vele.
- Nem rémlik, hogy kértem volna a segítségedből. - Sőt mi több, úgy általánosságban belőle sem kértem, mégis itt van. Tekinthető ez véletlennek? De erről inkább már nem kérném ki a véleményét, mert több mint valószínű, hogy úgyis csak többet látna a kérdésem mögé, mint amire valójában kíváncsi lettem volna.
- Tévedsz. Ezen felül még hihetetlenül idegesítő vagy. - Nem tudom, hogy ez hogyan lehetséges, de már csak a puszta jelenléte is felbosszant. Megszólalnia pedig már nem is kell, mert az csak a hab a tortán. Én pedig azért nem vagyok annyira édesszájú. Eleget láttam már ahhoz, hogy ennél többet már ne is akarjak megtudni. Nem tehetek róla, ha egyszer nem tud érdekelni. Sem mint nő, sem mint az unokahúgom. Mert ha legalább az egyik meglenne ezek közül azt észre vette volna. Nekem is feltűnt volna, hogy furcsa módon érdekel, még ha csak a mellmérete is, de tekintettel arra, hogy már volt szerencsém hozzá... Ez sem hoz igazán lázba.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Temető 27.10.13 21:12


Marcus & Freya


Tényleg csak a véletlennek köszönhető, hogy ez a mai találkozónk összejött. Nem vagyok mániákus és nem követem mindenhová, sőt még távcsövet sem szereztem be, hogy minden egyes lépését jól láthassam, mindössze most így jött ki a lépés, hogy mindketten ugyan azon a helyen jelentünk meg. Erről pedig nem én tehetek, szóval még ha akarna sem tudna ezért hibáztatni. Azért mégis valamennyire megindító volt hallani Marcust, mert amiket mondott azok nem csak szavak voltak, sok minden rejtőzik mögötte, fájdalom, szenvedés, csalódottság és még sok ilyen hasonló cukiság, amitől ilyen mogorva fráterré válhat egy ilyen sármos férfi.
- Oh, de még mennyire, hogy naiv vagy! Tudod mit? Legközelebb egyeztethetnénk, mondjuk felhívhatnál, hogy mikor jössz ki ide, hogy elkerüljük a jövőbeli véletlen találkozókat. - Természetesen minden egyes szavam csak úgy csöpögött a gúnytól. Ez egy temető, ezért az jön be aki csak akar, elvégre nyilvános helyről van szó és nem állnak biztonsági őrök a bejáratnál, akik csak VIP belépővel engednek be. Arról pedig tényleg nem én tehetek, hogy pont ugyan akkor akartunk ugyan azon a helyen lenni.
- Elképzelésed sincs arról, hogy a kártevők mekkora károkat tudnak okozni. - Tudom ez egészen úgy hangzott, mint egy fenyegetés, de ez most csak egy felhívás volt részemről, hogy aztán mondani tudhassam, hogy én aztán tényleg szóltam előre.
- Uh, hát akkor le is állok. - Elvégre nem azért jöttem el ide, hogy megigyam a whiskyét. Oda is tettem mellé vissza az üveget, remélem élvezni fogja az egyedüli iszogatást. Apropó az a hír járja, hogy csak az alkoholisták isznak egyedül, a kétségbeesettekkel kézen fogva és ne is feledkezzünk meg azokról sem, akik csalódásukban menekülnek az alkohol mámoros világába.
- Nem tartom magam finnyásnak, de azért legközelebb szólj rám, hogy ne igyak utánad az üvegből. - Mindössze arra szerettem volna célozni, hogy ez már majdnem olyan, mintha smárolnánk, jó tudom hogy nem ugyan olyan, de azért mégis csak érintette az üveget a szánk ugyan ott, uh. Azt hiszem elképzelni sem tudom milyen érzés lehetne megcsókolni, talán ezért vágyakozom ennyire utána? Ez több, mint rémes.
- Én is szívesen elmondanám, hogy téged minek tartalak, de azt hiszem ránk zárnák a temető kaput olyan sokáig tartana a felsorolásom. - Nem szép jelzőkkel tudnám illetni, de roppant őszinte lennék vele szemben. Eleinte még nagyon rajta voltam ezen a "barátkozzunk össze a nagybácsimmal" projektemen, de mára már ezt sokkal lazábbra veszem. Nekem sem sikerülhet minden egyszerre, néha kis lépésekkel kell haladnunk a célunk felé.
- Tartasz attól ugye, hogy olyan leszel, mint Joseph volt? Mert szerintem sokkal rosszabb fogsz még tőle is lenni. - Nem érzem magam jobban, hogy ezt mondtam neki, de annyi csúnya dolog után néha nekem is vissza kell vágnom, habár annyira érzéketlennek mutassa magát, hogy azt hiszem szavaim nem igazán érdeklik. Már miért is érdekelné bármi is Marcus? Főleg azt hagyja hidegen, ami az én számból hangzik el.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
35



TémanyitásTárgy: Re: Temető 28.10.13 12:20





Freya & Marcus


- Talán inkább ne részletezzük, hogy mikor hívnálak fel téged... - Szívesen egyértelműen semmikor sem. Nekünk nyilvánvalóan nincs miről beszélnünk. Ami nem megy, azt pedig nem kell erőltetni. Nálam viszont fellépett az akarat súlyos hiánya. Épp ezért csak az idejét fecsérli ezzel az ismerjük meg egymást projekttel. Én egyszerűen nem vagyok érdekelt a dologban. Ő viszont ezt egyszerűen nem képes felfogni. Tehát még annyi mondanivalóm sincs a számára mint egyébként lehetne. Tehát elég valószínű, hogy nem az unokahúgomat fogom felkeresni, amikor is egy értelmes személlyel szeretnék eszmecserét futtatni és neki foglalkoztat a legkevésbé a véleménye. Az pedig hogy mindketten itt vagyok ráfoghatjuk, betudható a csúfos véletlen művének, ami többé nem fog előfordulni, erre akár mérget is vehet. Mert elképzeléseim szerint ez volt az első és egyben az utolsó alkalom is.
- Akkor minden bizonnyal ideje volna fertőtlenítenem a környezetemet is. - Ha nem felejtem el majd beszerzek valamiféle a vegyszert, amivel orvosolható ez az aprócska kis probléma. Még majd a végén észre sem veszem és a fejem fölé nő. Azt pedig nem engedhetem meg. De jobban belegondolva ez egy egészen kicsit úgy hangzott mintha figyelmeztetni szeretett volna valamire. Mégis mire? Tartanom kellene tőle? Mert ha igen, akkor most legszívesebben ráborulnék erre a sírkőre itt előttem úgy fogna el a nevetés. Hát ez aranyos kis gondolat volt meg kell mondanom.
- Senki sem kért meg rá. Én pedig a legkevésbé, hogy legyél a segítségemre az elfogyasztásban. De még csak arra sem kértelek, hogy maradj itt velem. Ellenkezőleg. Jobban tudnék örülni annak ha letudnád a dolgodat, amiért itt vagy és már itt sem lennél... - Mindössze talán öt percet sem töltöttünk együtt nekem máris elegem van belőle. Ez azért már jelent valamit, nem? Mégpedig, hogy egyedül nekem van igazam, miszerint ez a valami, kapocs nem volt működni kettőnk között. Meglehet, hogy a tudtom nélkül jött lére, de milyen szerencse, hogy csírájában szeretem elfojtani a problémákat. Számomra az unokahúgom sem jelent többet, mint egy gondot, amit mihamarabb meg kell oldani.
- Engem viszont csöppet sem érdekel a véleményed. Mond téged ennyire sem tanítottak meg a tiszteletre? Ha nem tűnt volna fel épp az apám sírja előtt vagyok és próbálom kifejezni neki, hogy mennyire gyűlölöm azért, amiért a nyakamba akasztott téged. Mert rajtad kívül mindenki képes volt felfogni, hogy nem kérek belőlük. - De persze nincsen ebbe semmi meglepő. Azon felül pedig próbálom minél rövidebb idő alatt minél jobban leinni magam, hogy idő előtt még ne tudjam kidobni a taccsot, mert egész egyszerűen felfordul a gyomrom ha csak rá gondolok.
- Na idefigyelj... Azok után, hogy külön erőfeszítésembe kerül téged elviselni... Semmi közöd hozzá, hogy mennyi nőt húzok meg vagy épp csinálok fel, ha úgy tartja kedvem. Ahogy ahhoz sincs semmi közöd, hogy mennyi porontyot szórok szét a városban. De egy biztos, előbb szúrnám tököm magam minthogy te legyél az egyikük. - Eddig bírtam ki ,hogy ne emeljen fel a hangon vele szemben, csakhogy most már egyenesen dühös vagyok és csak szeretnék tőle megszabadulni. Aminek meg is fogom találni  módját, most már nem érdekel milyen áron.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Temető 31.10.13 18:21


Marcus & Freya


Na szép! Kezdetét vette a második felvonás! Még mindig alig akarom elhinni, hogy ennyire nem tudjuk egymást megérteni és minden adandó alkalmat kihasználunk arra, hogy bele marjunk egymásba. Ez már abszurd. Persze értem én, hogy a körülmények nem nekünk kedveznek, de azért mégis csak túlzás, amit Marcus leművel. Néha úgy érzem, hogy mindenért engem akarna okolni, mert engem állít be bűnbaknak, mintha én bármiről is tehetnék. Talán nem akarja elhinni, de majdnem egy csónakban evezünk. Mindketten elveszítettünk valakit, és engem is letaglózott az, ami utólagosan kiderült a szeretett nagyapámról. Fene sem gondolta volna, hogy van neki még egy családja.
- Nem kell részletezni, mert tudom hogy szerinted erre sosem fog példa lenni. Ilyen téren kiszámítható vagy. - Nem is várom el tőle, hogy felhívjon és részletesen beszámoljon a napjáról, sőt nem hiszem hogy én lennék az egyetlen személy a világon akit szívesen felhívna. Vannak dolgok amikben nem vagyok naiv, és ez pont bele esik abba a kategóriába.
- Addig tedd meg, ameddig megteheted. - Nem fogok továbbra is ragaszkodni ennyire hozzá, hiába is terveztem azt, hogy talán a történtek ellenére azért mégis csak jó viszonyban lehetnénk. Ha nem kíváncsi rám akkor engem nem fog érdekelni. Csak taszítson el magától, mondjon le mindennek ha neki ez jól esik, de már ezt sem tudom zokon venni, kezdem megszokni és lassan bele is törődök. Ennyire egyszerű az egész.
- Már ne is haragudj, de ugyan olyan jogom van itt lenni, mint neked. - Joseph a nagyapám volt és rengetek időt töltöttünk együtt, de sosem avatott be a titkaiba, viszont ahogy egyre idősebb lettem úgy osztott meg velem pár "rossz" dolgot. Szerintem vele szívtam el az első cigimet, szintén az első pohár whiskym társaságában. Nagyon szabad szellemű volt és mindent megengedett, semmiben sem látta a rosszat, csak a szórakozást. Vajon Marcus is ilyennek ismerhette meg, vagy neki már teljesen másik arcát mutatta be?
- Téged kellene, hogy tiszteljelek? Ugyan már, ez még viccnek is rossz. - Ha talán nem bánna úgy velem, mint egy utolsó cafkával, akkor talán még szorulna is belém felé némi tisztelet, de így esélytelen a dolog. Mert ez két irányú, mint mindig.
- Tudod mit? Örülök, hogy semmi közöm ehhez, ahogy innentől semmi közöm sem lesz hozzád sem! - Mégis kinek képzeli magát? Rám ne emelje fel a hangját. Nekem pedig nem kell eltűrnöm ezt a bánásmódot, ezért fel is keltem mellőle, szánalmas ahogyan viselkedik.
- További jó önsajnálatot. - Már nem bírtam mellette maradni, mert előbb vagy utóbb meg ütöttem volna, ha tovább kezdete volna folytatni a szapulásomat. Szerencsére nagyapa megtanított arra is, hogy hogyan kell megvédenem magam, ezért nem vagyok egy magatehetetlen nő. Inkább hátat fordítottam neki és elindultam, jobb lesz ha később visszajövök mikor már Marcus abba hagyja ezt a nevetséges önsajnálatot.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
35



TémanyitásTárgy: Re: Temető 01.11.13 10:43





Freya & Marcus


- Te pedig kezdesz végre felhagyni az értelmetlen és gyerekes ragaszkodásoddal. - Brávó. Ehhez csak gratulálni tudok és igaz, hogy jobb későn mint soha. Csak azt tudnám, hogy akkor ez most nekem valami nagyon jót jelent vagy annál is rosszabbat. Mert számmora eddig az egyedüli célom az volt vele kapcsolatosan, hogy jobb belátásra bírjam, miszerint neki egyáltalán nincsen rám szüksége, hiszen eddig sem volt. Nos, úgy tűnik hogy ez sikerült. Látszólag már nem ragaszkodik annyira, ahhoz az elméletéhez, hogy nekünk igenis kötelességünk ápolni a sajnálatos módon kialakult rokoni szálainkat, amiről szeretnék még csak tudomást sem venni, amit a drága unokahúgom mindeddig nem hagyott. Most viszont talán lesz rá lehetőségem, hogy mindent a régi kerékvágásban folytassak egyedül.
- Minek köszönhető ez a száznyolcvan fokos változás? - Nem mintha érdekelne, csak feltűnt. Nem mintha a nyafogós változata jobban a kedvemre való lett volna. De ha már így alakult, hogy mindezeket nekem kell elviselnem, akkor egy egészen kicsit érdekelne, hogy erről vajon ki tehet, mert szeretném neki majd megköszönni alkalomadtán. Erős túlzás, hogy valóban érdekelne, de láthatóan őt ez nem foglalkoztatja, ahogy eddig sem tette. Tehát azért van ami nem változott.
- Nem haragszom. Sőt, akkor volnék csak igazán hálás ha végre fognád magad és mentesítenéd ezt a helyzet a jelenlétedtől csak egy minimális időre. - Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy idővel még meg is köszönném, hogy most magamra hagyott. Mert akármilyen meglepő pontosan azért vagyok most itt, hogy egyedül lehessek. Abban a hitben jöttem, hogy itt aztán senki sem fog zavarni. Tudhattam volna, hogy valaki majd erre is találni fog megoldást. Miért is gondoltam volna másra... De most tényleg nem alkalmas az időpont. Nem mintha az eddigiek során bármikor is képes lett volna ezt megérteni.
- De már ne is haragudj nekem viszont az apám volt. Szóval, még ha felém képtelen is vagy tiszteletet tanúsítani. Tedd meg a nagyapa felé... - Nem hiszem e, hogy már megint ez megy. Azt hittem, hogy ezt mi már egyszer eljátszottuk, aminek a végén mindketten megkaptuk, amit akartuk. Most is csak ennyit szeretnék, nem többet. Hogy menjen el végre és hagyjon fel mindenféle próbálkozással, ami arra szolgálna, hogy a közelemben lehessen.
- Nagyszerű. Eggyel több ok, amiért az üveg aljára nézhetek, hogy végre megszabadulok tőled. Tudod őszintén nem gondoltam volna, hogy a mai nap folyamán még lesz bármi okom az ünneplésre is. - Bár egy köszönöm-öt már a nehezemre esett volna kinyögni és tartok tőle, hogy az már csak olaj lett volna a tűzre.
- Legyen szép napod! - Gúnyos mosollyal emeltem meg az üveget felé. Most hatalmasat téved, ha azt hiszi, hogy majd vissza fogom tartani, mi több kérlelni fogom, hogy maradjon itt velem, mi több bocsánatot fogok kérni a korábbi viselkedésemért. Óriási tévedés, amit perceken belül maga is befog látni, mikor kellő távolságra kerül tőlem. Ez most könnyebben ment, mint gondoltam. A legutóbb sokkal nehezebb volt jobb belátásra bírnom.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Temető 04.11.13 10:50


Marcus & Freya


Mégis hogyan tudnám jobb belátásra bírni? Adjak neki még egy üveg whiskyt és táncolva vetkőzzek előtte, hogy legalább egy kicsit legyen képes rám figyelni? Ugyan már! Eddig nem hittem abban, hogy ami nem megy azt bizony nem kell erőltetni, eddig túl makacs voltam és azt hittem, hogy én képes leszek mindenre, amit csak a fejembe veszek. Csak azzal nem számoltam, hogy egy másik hozzám hasonló makacs személlyel fogok össze futni, mert ebben is hasonlítunk egymásra, mondhatni talán családi vonás, vagy éppenséggel ezt örököltük mindketten Josephtől. Ej, hogy az öreg még a sírból is mennyire jól szórakozhat rajtunk, hát az már biztos, hogy nagyapa mindig is értett ehhez.
- Tudod egyedül csak az volt értelmetlen, hogy azt hittem ragaszkodok hozzád csak mert kiderült pár apróság és lettek közös pontok az életünkben. De te egy önimádó állat vagy, melletted senki sem képes megmaradni, azon sem csodálkoznék, ha még saját magadat is megvetnéd. - Ami a szívemen az a számon, én biztosan nem fogok titkokat vinni a síromba, főleg hogy kiderült még a halál után is kiderülhetnek a hátra hagyott elvarratlanan szálak. Én tényleg nem akartam így beszélni vele, de ha már Marcus sem válogassa meg a szavait, akkor én miért is tenném meg?
- Közel sem vagy annyira érdekes, mint gondoltalak. Ezért sem éri meg részemről a sok fáradozás. - Marcus önközpontú számára rajta kívül senki más sem létezik, eddig ezt szűrtem le az idő alatt míg kettesben voltunk. Azt hittem sok bennünk a közös és megértsük majd egymást, de attól még, hogy pár dologban hasonlítunk egymásra még semmit sem jelent.
- Oh, talán zavar, hogy most nem tehetsz ki az ajtón? - Bár amilyen állat azt is kinézném belőle, hogy felkapna és egészen a temető kapuig elcipelne. Belőle akármit kinézek és ahogyan a whiskys üveg tartalma fogy egyre valószínűbbnek látom még a legőrültebb dolgokat is.
- Ez több, mint nevetséges, ez az ostoba játék, hogy kinek van több joga is bármihez, mintha ebből bárki is nyertesen kijöhetne. - Hiába vagyunk temetőben mégis kitört belőlem a nevetés, mert most kapcsoltam csak, hogy mi itt vesztesek vagyunk, mert mi isszuk meg mindennek a következményeit, ameddig nagyapának nem kellett semmiféle felelősséggel szembenéznie.
Inkább már nem is szóltam semmit, nem azért mert nem tudtam volna, hanem azért mert magamat ismerve még jobban neki estem volna és talán nem csak szavakkal, ezért inkább beültem egy közeli kávézóba, elég sokáig ott időzhettem, meg is ittam vagy két-három kávét mire vissza néztem a temetőbe. Azt gondoltam, hogy Marcus addigra már régen lelépett, de még mindig itt rontotta a levegőt és látszólag sikerült ténylegesen az üveg aljára néznie. Szó szerint teljesen részeg.
- Gratulálok! - Jött is a gúnyos taps is a gratulációm után. Nem hiszem el, hogy képes volt a temetőben berúgni, de mégsem hagyhatom csak ilyen részegen magára, kibaszott lelkiismeretem!
- Autóval jöttél? - Mert ha igen akkor első dolgom lesz elkobozni tőle a slusszkulcsot, ha kell akkor erőszakkal is, mert nem fogom hagyni, hogy ilyen állapotban beüljön a volán mögé.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Temető

Vissza az elejére Go down

Temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
3 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

-
» Honebochi – Csont temető
» Falu temetője
» A falu temetője
» Város temetőjétől és a rét közti dombos rész
» Angyal Temető (Brooklyn)

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-