welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
Temető - Page 4 Vote_lcapTemető - Page 4 Voting_barTemető - Page 4 Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
Temető - Page 4 Vote_lcapTemető - Page 4 Voting_barTemető - Page 4 Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
Temető - Page 4 Vote_lcapTemető - Page 4 Voting_barTemető - Page 4 Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
Temető - Page 4 Vote_lcapTemető - Page 4 Voting_barTemető - Page 4 Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
Temető - Page 4 Vote_lcapTemető - Page 4 Voting_barTemető - Page 4 Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
Temető - Page 4 Vote_lcapTemető - Page 4 Voting_barTemető - Page 4 Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
Temető - Page 4 Vote_lcapTemető - Page 4 Voting_barTemető - Page 4 Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
Temető - Page 4 Vote_lcapTemető - Page 4 Voting_barTemető - Page 4 Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
Temető - Page 4 Vote_lcapTemető - Page 4 Voting_barTemető - Page 4 Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
Temető - Page 4 Vote_lcapTemető - Page 4 Voting_barTemető - Page 4 Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

Temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next



do you know who i am?
Marcus Finn Redford
Marcus Finn Redford



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime04.11.13 16:18





Freya & Marcus


- Igazán kimerítő elemzés volt. Nagy kár, hogy senki sem kért belőle, ahogy rád sem kíváncsi senki sem. Vedd már észre magad... Soká tartott rájönnöd. - Azt pedig különös szerencsétlenségnek tartom, hogy éppen engem tudott megtalálni és kiszemelni áldozatul a feltűnési viszketegsége kinyilatkoztatásához. Meglehet, hogy sosem akart a dolgok középpontjában állni, arról viszont nem tehetek, hogy egyszerűen nem tudja hogyan kellene hozzám viszonyulnia, egy dologban egészen biztos vagyok, hogy nem így. Mindaddig nem fogom komolyan venni, amíg ilyen gyerekesen viselkedik.Erre nem vagyok képes felfigyelni, legalábbis úgy nem, ahogyan szeretné. Azt szeretné, hogy jelentsen, hogy számítson valamit? Szeretne egy kicsit is fontos lenni? Semmi mást nem kell tennie, csak hagyjon fel ezzel az ostoba ragaszkodásával. A többiről pedig majd gondoskodom, ha akarom,hogy legyen egymáshoz bármi közünk is. Viszont akármennyire is akarja, bárhogyan is próbálkozik nem fogja rám erőltetni magát. Az nem fog menni. Meg kell hagyni nem semmi, mindaz amit művelt ennek érdekében, hogy olyan kitartó volt, makacs és persze rendkívül bosszantó... Nem tudom értékelni. Nemhogy sokra, de annál kevesebbre sem. Nálam nem így működnek a dolgok, hanem valahogy egészen másképp. Számmora nem attól válik fontossá valaki, hogy le sem tudom magamról vakarni. Nem tartom kizártnak, hogy a legutóbbi alkalommal feszítővassal sem tudtam volna elválasztani magamtól.
- Akkor akár már foghatnád is magad... Mert mindez engem a legkevésbé sem érdekel. - Szóval csak az idejét vesztegeti velem, már megint. Ehelyett inkább tehetne egy szívességet. Gondoltam nem kell külön lerajzolnom azt is ,hogy mit szeretnék most mit tegyen, nem úgy mint a legutóbbi szerencsétlen alkalommal, amikor is eleget tettem a kérésének természetesen csak annak érdekében, hogy mi előbb megszabadulhassak tőle, ami sikerült is. Azt sem hiszem, hogy ezek után a bátyámhoz rohanna panaszkodni, hogy milyen rosszul bánok vele annak ellenére, hogy a drága kicsi újdonsült unokahúgomról lenne szó. Megható... De most már valaki másra is kihatással lehetne...
- Fel nem foghatom hogyan lehetünk mi rokonok. Még csak nem is hasonlítasz rám, ahogy a bátyámra sem. Egész biztosan Edward szerzeménye vagy? Nem véletlenül a postásnak köszönhető, hogy egy szerencsétlen fordulat révén a köreinkbe pottyantál? - Egyszerűen nem fér a fejemben hogyan lehet nekünk egymáshoz bármi közünk is, mikor szerintem az idő múlásával egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy mennyi mindenben különbözünk. Egyikünkre sem hasonlít igazán. Hozzám viszonyítva túl jó. A bátyámhoz pedig túl rossz. Akkor hogy is van ez? Kire ütött vissza ez a lány?
- Nem hiszem el, hogy már megint visszajöttél. - Pedig nagyon úgy fest, hacsak nem hallucináció az egész. Viszont mostanra a vendégpoharam már valahol a sírkő közelében a földön található meg apró szilánkokban, amit egy feszültebb pillanatomban a kőtáblához csaptam, ami után kénytelen voltam az üvegből inni, de már annak a tartalma is fogytán van.
- Nem mintha bármi közöd lenne hozzá drágaságos egyetlen unokahúgocskám, de igen. Viszont bármi is jár a fejedben előre kijelenteném, hogy előbb hajtanék padlógázon egy betonfalnak, minthogy a segítségedet kérjem. Egyébként sincs rá szükségem. Boldogulok... Szóval ha csak ezért jöttél vissza, akár el is mehetsz. - Nos, az hogy valójában mennyire is boldogulok egyedül az akkor fog kiderülni, amikor sikeresen felkelek a fűből, amennyiben összetudom majd hozni ezt a folyamatot.



Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Freya N. Bosworth
Freya N. Bosworth



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime06.11.13 12:29


Marcus & Freya


Őszintén meg is lepne, ha egy egészen kicsit képes lenne emberszámba venni. Nem ártottam neki, nem tettem semmit sem ellene, mégis úgy érzem, hogy engem is hibásnak tart a történtek végett. Nem akarom elhinni, hogy nem direkt csinálja ezt velem. Én sem tudtam semmiről, engem is váratlanul értek a fejlemények, de ezen is túl kell lépnünk valahogy, ettől még az élet nem áll meg, ugyan úgy megy tovább, még akkor is ha ezen a kelleténél többet rágódik. Ha pedig attól jobban érzi magát, hogy sérteget és semmibe vesz, akkor csak gratulálni tudok hozzá. Nem fogok olyan emberrel törődni, aki nem kér belőlem.
- Na és te mikor fogod észre venni magad? - Mert eddig úgy érzem nagyon úgy lettem beállítva, mintha én lennék minden rossz forrása. Ez pedig zavar, de nem kellene ezzel foglalkoznom, de mégsem bírom szemet hunyni a dolgok felett. Különben is azért van a szám, hogy szóvá tegyek bizonyos dolgokat. Ami pedig a szívemen az a számon és meg is kapja a véleményemet, még akkor is ha egyáltalán nem kíváncsi rá.
- Ugye téged semmi és senki sem érdekel? Tipikusan önközpontú vagy. - Az sem érdekel, ha megkapom tőle azt, hogy ebből az elemzésemből sem kért, mert nekem ez a véleményem és kész. Nem fogom magamban tartani. Nem így terveztem a vele való viszonyomat, de sajnos a dolgok egészen máshogy alakultak, mint szerettem volna. Jó viszony is alakulhatott volna közöttünk, de Marcus nem volt rá vevő, ezért maradt az egymás közötti harc.
- Szerencsésnek érzem magam, hogy nem hasonlítok rád. - Még csak az kellene, hogy én is ennyire magamnak való, beképzelt, önimádó legyek. Én egyedi vagyok, hozzám senkit sem lehet hasonlítani.
- Sajnos Edward lánya vagyok, pedig most tudnék annak örülni, ha nem így lenne, de pechemre ezen nem tudok változtatni. De nyugi Marcus bácsi, az unokahúgod nem kér belőled. - Tényleg rajta voltam az ügyön, hogy ha már a sors úgy hozta, hogy kaptam a semmiből egy nagybácsit valahogy megpróbáljak vele közös nevezőre vergődni, de ha rajta múlik ez az egyenlet sosem fog megoldódni közöttünk.
- Akkor már ketten vagyunk, mert én is alig hiszem el, hogy itt vagyok, azt pedig főleg hogy még te sem mentél el. - Azt hittem ennyi idő bőven elég fog neki lenni arra, hogy "tiszteletét" tegye az apja sírjánál, de minden jel szerint a whiskys üveggel többet foglalkozott. Legszívesebben itt hagynám, de amilyen állapotban van, most igazán ráfér némi felügyelet.
- Jesszusom! Ne drámázz már ennyit! - Azért ha úgy nézzük mégis csak rokon és a lelkiismeretem sem hagyná, hogy faképnél hagyjam, még akkor sem, ha ez lenne Marcus mostani kívánsága.
- Nem kell a segítségemet kérned, szerencséd van segítek magamtól is rajtad, mert minden jel szerint rád is fér. - Ha pedig nem akarja, hogy haza fuvarozzam, akkor legalább elveszem tőle az autója slusszkulcsát.
- Később is ráérsz majd hálálkodni, mondjuk akkor mikor már kijózanodtál. - Mivel még mindig a földön ült ezért mellé térdeltem, valahogy csak el kell tőle vennem a kulcsot.
- Ha nem adod ide önszántadból, akkor erőszakkal is elveszem. - Hozzám közelebb lévő nadrágzsebére siklik a kezem, de ott kulcs nem lappangott benne, sebaj még van pár választási lehetőségem és pont ráérek.


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Marcus Finn Redford
Marcus Finn Redford



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime06.11.13 14:33





Freya & Marcus


- Mégis mit kellene észrevennem? - Őt? Mert az már megtörtént újfent neki köszönhetően. Könnyen meglehet, hogy ha akkor képe lett volna a fenekén maradni csendben, akkor minden másképp sokkal jobban alakult volna, sokkal kedvezőbben ami engem illet. De persze minden lében kanál kisasszony ezt sem tudta megtenni, mintha olyan sokat kértem volna ezzel. Én nem akartam velük semmilyen kapcsolatot sem fenn tartani, legalábbis többet attól, mint amennyi feltétlenül szükséges. Csak ennyit kellett volna megértenie és elfogadnia, de láthatóan ez sem megy. Akkor viszont elképzelésem sincs hogyan működhetne. De egy biztos, hogy most már egyedül folytatom tovább. Aki számított... Ő már nincs. Nekem viszont senki sem számít eléggé ahhoz, hogy maradjak. Mi soha sem voltunk egy család és nem is leszünk. Ennyi lenne a lényeg!
- Bámulatos rátapintottál a lényegre kis hercegnőm. De sajnálattal kell közölnöm, hogy ebbe a bizonyos semmi és senki kategóriába éppúgy beletartozol. - Mint akármi, akárki más. Nem hiszem el, hogy eddig tartott felfognia, hogy mennyire nem érdekel mindaz, amit elszeretne érni, amihez olyannyira ragaszkodott, hogy már szinte nevetséges volt. Végül mégis nyertem. Én megmondtam, hogy ez fog történni. Mondjuk megpróbálhatott volna hinni nekem. Kis naiv.
- Ebben egyetértünk, mert abban az esetben kötelességemnek érezném, hogy törődjek veled. - Előfordulhat, de még csak az hiányozna. Most mélységesen csalódott lehet az egész életében. A családjáról nem is beszélve, ami szépen lassan, de széthullik körülötte. Ő pedig egyszerűen semmit sem tehet, hogy ezt megakadályozza. Ha viszont mindez, amit előrejósoltam megtörténtté válik, na akkor majd beszélhetünk, mert lesz miről. Kvittek leszünk.
- De ugye sajnálkozni azért még ráérek emiatt? - Ugyanis most semmi kedvem sincs hozzá. Kimondottan az unokahúgomhoz sem, ahogy eddig sem volt, nemhogy ahhoz, hogy a hiánya miatt legyen bánatos. Mindvégig ezt akartam, de meg kell mondjam sokáig tartott. Elismerésem, tényleg nagyon kitartó volt, mégsem bizonyult elégnek. Ezzel pedig megtudtam, amit akartam.
- Menj el innen, nagyon kérlek. - Annyira szépen kértem meg rá, hogy ennél többre már sajnos tőlem sem futja. Egyáltalán nem voltam gúnyos, sem lealacsonyító.
- Nem. Megmondtam már, hogy nem. Viszont az imént megkértelek valamire. Mi lenne ha abban segítenél? - Azt is legalább annyira tudnám értékelni. Utólag talán még meg is köszönném, bár kétlem, hogy kizárólag emiatt felkeresném, de nem tudhatom mindig előre, hogy mit, mikor és miért teszek.
- Rendkívül hálás vagyok, tényleg. Nem maradhatnánk ennyiben? - Ez viszont már csak úgy csöpögött a gúnytól. Ezt nem hiszem el,hogy minden kezdődik elölről. Mikor fogjuk ezt végre már végleg befejezni? Amikor nincs több folytatás, nem lesz többszöri újrajátszás, mert már nagyon unom.
- Te most viccelsz? Nem...! Hazahajtok. - egyedül is menni fog. Azt hiszem. De nélküle egész biztosan. Az első lépés a célom felé az lenne, hogy feltudjak állni, majd pedig meg is tudjak állni a lábamon többé-kevésbé egyenesen. De ahhoz egy kicsivel több helyre lenne szükségem.



Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Freya N. Bosworth
Freya N. Bosworth



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime12.11.13 3:57


Marcus & Freya


Ez aztán nem nagyon tudott meglepni. Gondoltam, hogy Marcus nem tudja észre venni magát, hát persze hogy nem képes rá, hiszen annyira önközpontú, hogy minden csak is kizárólag körülötte foroghat. Nem is tudom, hogy miért is vagyok még mindig itt vele, mikor már veszett ügynek könyveltem el magamban. Esküszöm eleinte nagyon is próbálkoztam, talán túl erősen is, ezért tarthatunk most itt, mert nem akartam hagyni, hogy a dolgok maguktól alakuljanak közöttünk. Ezzel a ragaszkodásommal pedig sikerült megrémítenem, neki meg tökéletesen a tudtomra adnia, hogy nem szeretné sosem azt, hogy használjam rá a nagybácsi jelzőt. Sőt, tudni sem szeretne a létezésemről, nos talán a nagybácsis dolog még kivitelezhető is lenne.
- Ez annyira jellemző! Majd idővel úgyis rájössz. - Nem is hinném, hogy lenne annak bármi értelme, hogy most tényleg válaszoljak a kérdésére, hiszen eddig is annyira hidegen hagyta az, amit mondtam neki, vagy éppen az mikor a kis véleményemet tettem szóvá. Ha pedig a véleményünk nem egyezik akkor ugye akár be is foghatom a számat, mert akkor is neki van igaza szerinte.
- Oh, tudom. Sőt, meg is merem kockáztatni, hogy még az első helyen is állok. - Gondolom az első helyen állhatok a kis tiltó listáján, ahol a nevem alá van húzva vastag piros vonallal és oda is van írva, hogy sosem fogom érdekelni. Persze ez annyira abszurd, nem hinném hogy lenne valójában ilyen listája, de azért biztosan a fejében van egy rangsor és jelenleg az első helyet tudhatom a magaménak. Mert ugye én lennék az akaratos és egyben naiv unokahúga, akit ilyen kusza körülmények között ismerhetett meg.
- Ez még viccnek is rossz volt. Még, hogy te képes lennél bárkivel is törődni, na meg főleg velem? - Nem úgy ismertem meg, hogy kezét, lábát lépes lenne azért törni, hogy segítő jobbot nyújtson a bajban. Inkább úgy, hogy szánt szándékkal lökne be a baj kellős közepébe, hogy hátra dőlve kiélvezve nézné végig, ahogyan megpróbálnék kimászni a csávából.
- Oh, hát persze! De azért kár a gőzért, nem kell megjátszanod azt, hogy mennyire sajnálod. - Mert tudom, hogy nem sajnálja, sőt most inkább örömtáncot is járna, hogy végül egészen úgy alakultak a dolgok, mint ahogyan szerette volna. Ettől függetlenül nem érzem magam vesztesnek, inkább csak úgy fogalmaznék, hogy bele fáradtam már abba, hogy meggyőzzem Marcust.
- Hidd el szívesen elmennék, de mégsem teszem meg. - Hogy aztán őrületbe kerítsen a bűntudat ha történik vele valami, pedig én meggátolhattam volna a bajt? Ne ebből nem kérek. Tudom, most és mindenkor én vagyok az egyetlen személy, akit látni szeretne vagy a segítségét kérné, de azért mégsem tudom csak itt hagyni. Francba!
- Majd mikor haza viszlek, na akkor ígérem, hogy magadra hagylak majd. - Első lépés lenne elvenni tőle az autója kulcsait, második pedig hazafurikázni, a harmadik pedig, hogy biztonságban elérjük a lakását, ahol már nagy baj úgysem érhetné. Ennyire egyszerű a képlet, már csak valahogy el kellene tőle tulajdonítanom a kulcsot, ami nem tűnik túl könnyű feladatnak.
- Nem! - Egyszerűen válaszolok neki, nem ragozva túl a dolgokat, különben is most elsődleges célom, megkeresni a kulcsot, mivel az első zsebében nem találtam rá, ezért folytatom a kulcs utáni hajszát.
- De imádom a részeg, makacs férfiakat! - Gondolom kivehető volt a hangomban, hogy mennyire gondoltam ezt valójában komolyan. Aztán pedig eléggé zavarba ejtően félig meddig át hajolva rajta kerestem a túlsó zsebében a kulcsot, szerintem rá is bukkantam, még csak valahogy ki kellene onnan szednem.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Marcus Finn Redford
Marcus Finn Redford



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime12.11.13 23:34





Freya & Marcus


- Ebben az esetben meg kell kérjelek arra, hogy próbálj engem nem szórakoztatni talányokkal, mert nem sikerülhet. - Annyira jellemző. Ebben egyet érthetünk. Nem fog felhagyni ezzel, ahogy addig felnőni sem. Láthatóan képtelen is lenne felnőtt érett nő módjára viselkedni és gondolkodni. Talán túl sokat is képzeltem róla, mikor abban mertem reménykedni, hogy idővel, még pedig rövid időn belül ésszerűen átfogja gondolni a történteket majd szépen belátja, hogy mennyire nincsen értelme annak, amit művel. észrevennem, akkor megtörtént, bár kétlem, hogy csak erről lett volna szó. Most biztosan úgy érzi, hogy semmit sem tettem meg érte, mert nem tartom kötelességemnek, ez így is van. De attól még neki is megvolt a lehetősége. Az elsőt még nem kell külön kérni. Mondhatni egészen jól indult a mi kis ismeretségünk, akár azt állíthatnám, hogy kicsit bánom, hogy ilyen nagyon elszúrta, na de ekkorát ferdíteni a tényeken.
- Valóban. Minden és mindenki előtt állsz. Érezd magad megtisztelve. - Sosem vágytam egy hisztis, önfejű, naiv és megkockáztatom hogy butácska unokahúgra, akivel láthatóan csak a gond van. Milyen kár, hogy ezt az illetékes személy már nem hallhatja. A bátyámhoz pedig mégsem állíthatok be azzal, hogy miért nem tudott parancsolnia férfiasságának. Hogy is tehetném? Bár így jobban belegondolva miért is ne tehetném meg? Mert kissé gerinctelenség lenne a részemről? Meglehet, de ez sosem zavart különösebben. De elég lenne csak említést tenni az almafáról és a róla származó almáról.
- Örülök, hogy nem kell. - Még mielőtt félreértésekbe bonyolódnánk. Így is nehéz a felfogása, nem még ha magyarázkodnom kellene bármivel is kapcsolatosan. Így is az idegeimre megy már. csak örülni tudok annak, hogy nem kell plusz időt rááldoznom. egyébként is ha eddig nem sikerült megnevelnem, akkor nekem mégis hogy sikerülhetne megváltoztatnom és száznyolcvan fokot fordítanom rajta? Megmondom. Sehogy. ezt a beképzelt kis fruskát pedig semmilyen körülmények között sem vagyok hajlandó elfogadni...
- Miért nem? Annyira egyszerű. - Olyan könnyedén is mehetne. Miért kell ennyire megnehezíteni ezt a helyzetet? Miért nem lehet elfogadni, hogy ami nem, azt nem kell erőltetni? Én azért hajlamos vagyok rá, de neki egyáltalán nem kell, hogy rám hasonlítson bármiben is. Ellenkezőleg. Nagyon nem szeretném, hogy ez történjen.
- Nem kell a segítséged sem most, sem máskor! - Mikor fogja már fel végre? Csak fel kellene adni. Ennyi az egész. Azt hiszi, hogy már ismer, pedig láthatóan semmit sem tud rólam. Más különben már tényleg nem volna itt. Lehet, hogy most szánalomra méltóan viselkedem. Ő viszont mindig.
Ebből azt hiszem most lett elegem, ahogy belőle is most lett elég. Megragadtam mindkét karjánál fogva majd erővel keresztül húztam magamon egész testét, ami nem volt egyszerű, szóval előfordulhat, hogy kissé fájdalmas is volt az eseménysorozat, ha ellenkezett, de az önérzetét még mindig jobban sértette mint őt magát.
- Tudod eddig egészen türelmesen tűrtelek meg magam mellett, de láthatóan képtelen vagy meghúzni egy bizonyos határt. Így meg kell kérjelek arra kis hercegnőm, hogy fejezd be sürgősen, inkább most azonnal a jótékonykodást vagy keress rá valaki alkalmasabbat. Most pedig tudod a dolgod, ugye? Gyere szépen vissza holnap, akkor már biztosan nem fogsz itt találni. - Továbbra is szorosan tartottam mindkét karjánál fogva egészen közel hozzám, de szinte már a földön fekve. Szóval most elmondhatjuk magunkról, hogy közeli viszonyba kerültünk egymással.



Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Freya N. Bosworth
Freya N. Bosworth



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime15.11.13 2:45


Marcus & Freya


Ezt nevezem! Azért el kell ismernem, hogy Marcus arcán a bőr azért túl vastag a nagy átlaghoz képest! Nekem már ezek után a pofám is leszakad volna a helyéről. Nem fogom magam attól rosszabbul érezni, mert szerettem volna vele törődni, miután kiderült nagyapa kis titka, vagyis jobban mondva az a kis titok nem is olyan kicsi, hiszen már harminc éves és rettentően pofátlan. Esküszöm néha úgy bemosnék neki, nagy szerencséje, hogy tudom magam türtőztetni.
- Ha szórakoztatni szerettelek volna azt egészen máshogy csinálnám. - De erről szó sincs! Nem fogom elszórakoztatni, hiszen már magában az a helyzet túl mókás is. Komolyan mondom, ha valaki megírná a kis történetünket biztosan siker könyv lenne belőle, vinnék mint a cukrot, mert nem mindennapi esetről van szó, ahogyan a főszereplők sem átlagosak. Csak a vége lenne szomorú, mert az olvasok azt várnák, hogy egymásra találjunk, helyette pedig szétszedjük egymást, míg a végül egyikünk az őrültek házában nem végzi a másik pedig a föld alatt. Itt nem lenne happy and.
- Köszönöm Marcus, ez igazán kedves tőled! - Természetesen a szokásos gúnyos hangszínnel és mosollyal szólaltam meg. Kiismertem már annyira, hogy ez nyilvánvaló legyen számomra. Az első helyen állok nála azon személyek közül akiket soha többé nem szeretne látni. Pech, hogy ez sosem lesz számára kivitelezhető. Magamat ismerve, hiába akarnék is lemondani róla, úgysem fog hagyni a tudat és nagyon hamar vissza zökkenek a régi kerékvágásba, hogy minden kezdetét vegye elölről.
- Akárhogy is nézzük a bácsikám vagy, ilyenkor pedig a rokonok kisegítik egymást. Látszólag szükséged van a segítségemre, még akkor is ha te nem hiszel nekem. - Lassan meg is kaphatnám a Teréz anya kitüntetést ennyi jótett után, na jó életemben sok rosszat is elkövettem már, sőt túlnyomó részt csak rosszat, ezért hogy most ne legyen bűntudatom, miért ne segítsek neki? Természetesen nem tetszik neki, de ezen már meg sem tudok lepődni.
- Részeg vagy, ezért elnézem neked, hogy nem tudod miről beszélsz. - Nem hiszem, hogy haza tudna jutni egyedül egy karcolás nélkül, főleg vezetve. Már az csoda számba lenne elkönyvelve, ha egyáltalán megtalálná hol parkol a kocsija és be tudná indítani. Attól még, hogy makacs az életével nem kellene játszania, máskor is meghalhat.
- Jól jegyezd meg nem vagyok a kis hercegnőd! - Ha a tekintetemmel ölni tudnék, akkor már Marcus csatlakozott volna az apjához. Mondanom sem kell mennyire nem tetszik, hogy erőhöz folyamodott és letepert a temető kellős közepén. Ezzel akarja bizonyítani, hogy mennyire ura a helyzetnek?
- Gondolom nem fogunk egész nap ebben a pózban maradni. Csak, hogy tudd amint elengedsz elveszem tőled a slussz kulcsot, ha tetszik ha nem. - Nem próbáltam kiszabadulni, felesleges erőpocsékolás is lenne, Marcus jóval erősebb nálam és esélyem sincs kiszabadítani magamat. De egyszer úgyis el kell engednie, nekem csak ki kell várnom azt a pillanatot.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Marcus Finn Redford
Marcus Finn Redford



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime15.11.13 18:27





Freya & Marcus


- Na, ez már egészen nőiesen hangzott. Fejlődnél húgi? De még mindig nem az igazi, így viszont csak ismételni tudom magam és megkérni téged arra, hogy kímélj meg tőle vagyis inkább magadtól. - Mert mindazon túl, hogy nem érdekel gyerekesnek, kicsinyesnek, nevetségesnek és értelmetlennek tartom. Csalódottságra nincsen oka, hiszen már mindennek az elején tájékoztattam arról, hogy a próbálkozásai gyérek és eredménytelenek és azok is fognak maradni. Én igazán nem akartam olyan nagyon lelombozni, letörni és elkeseríteni, de nem hagyott más választást. Mondhatni sarokba szorított volna, ha nem felejti el elzárni a még meglévő, megmaradt és járható utakat. Butaság volt beláthatná végre és tényleg szórakoztathatna már valaki mást is, úgy ahogy csak akarja. Megjátszott nőiességgel vagy sem, naivitással vagy sem... Nem érdekel! Valahogy nem tudja megmozgatni a fantáziámat és mást sem!
- Akkor valami biztosan nem csináltam eléggé jól... - Mert még mindig itt van. Így szemmel láthatóan elszúrtam valamit. Nem mintha egyébként az önzetlenségem vezérelne. De talán a kedvesség áll tőlem a legtávolabb ismeretségben és gyakorlati elsajátítottságban. Ez a gúnyos arckifejezés viszont nagyon megy neki. Lassan már le sem tudja vetni.
- Akkor minden jel szerint probléma van a látásoddal. Fordulj szakemberhez. - Méghozzá sürgősen. Addig is legalább engem békén hagyhatna. Azt nem igazán tudom letagadni, hogy a nagybátyja vagyok, pedig megtenném. ez egy percig sem volt kérdéses. Egyszerűen csak nem érzem, hogy hiányzott volna az életemből. Csak úgy hiányzik most is mint egy teher a vállamra vagy a hátamra.
- Talán ideje lenne elbeszélgetnem a bátyámmal... - Talán az a valamikor éppen ma lesz. Valakire csak hallgatnia kell, ha már rám képtelen. Én viszont nem vagyok már hajlandó továbbra is elviselni. Nem kötelességem. Nem tukmálhatja csak úgy rám magát és törhet be a házamba mint egy kis tolvaj, amikor csak kedve tartja. Tényleg minden alkalommal el kell játszanunk ezt? Na és mi lenne, ha nem lenne több?
- Rajta leszek az ügyön dúrcicus. - Akárcsak most a jelenlegin. De addig eszem ágában sincs, amíg meg nem egyezünk valamiben, amit neki eddig elfelejtettem megemlíteni, de majd ráfog jönni.
- Jó tudni... Ebben az esetben egészen a kocsidig foglak hurcolni, beültetlek, sőt még integetni is fogok. Mit szólsz hozzá? - Lefogadom, hogy nem igazán lenne a tetszésére, de az élet már csak ilyen igazságtalan. Egyszer fenn, egyszer lenn. Ő viszont most alul maradt nekem úgy tűnik. Más körülmények között talán jobban a tetszésemre lenne a kialakult helyzet, most viszont csak dühít. Talán nem kellene megvárnia még ennél is dühösebb leszek.



Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Freya N. Bosworth
Freya N. Bosworth



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime16.11.13 23:36


Marcus & Freya


Más, teljesen más körülmények között oda lennék egy ilyen hapsiért, mint Marcus... Jó, beismerem eleinte oda voltam érte, tetszett az, hogy ilyen a személyisége és annyira különcnek találtam, már majdnem elhitettem magammal, hogy jól ki tudnánk jönni egymással. De aztán rá kellett jönnöm, hogy nincsenek rózsaszín repülő pónik és a sárkány végül felfalja a királylányt, ahogyan Marcus is tette velem. Tragikus véget ért a mi mesénk, ami egyáltalán nem nevezhető tündérmesének, inkább rémálomnak. De ahogy kivirrad minden rémálomnak vége szakad, de már ez sem vigasztal.
- Talán nem bírnál el velem, azért kérlelsz ennyire arra, hogy maradjak minél távolabb tőled, vagy talán tartasz attól, hogy meg tudnál kedvelni is és akkor oda lenne az a mogorva hozzáállásod, amit felém mutatsz? - Mert ha legalább törte volna magát annyira, amennyire én tettem, akkor már régen megkedvelt volna, ahelyett hogy még mindig minden erejével ahhoz ragaszkodjon, hogy még véletlenül se legyek szerves része az életének. Milyen pech, nem tudhatja mit is hagy kárba veszni.
- Sok mindent nem csináltál eléggé jól, de azért még helyre tudnád hozni a dolgokat, persze nem is akarod. - Mondjuk először is csiszolhatna egy kicsit a vendégszeretetén és a hozzáállásán. Jó, tudom már megint sokat kérnék tőle. Én lehetek a világ legrosszabb unokahúga, hogy ilyenek megfordulnak abban az elvetemült fejemben.
- Kedves, hogy így aggódsz értem, de a látásommal semmi baj sincsen. - Mert látszólag kettőnk közül nem én vagyok az a személy, akinek szüksége fog lenni egy fuvarra ahhoz, hogy haza tudjon jutni. Nem tehetek erről, titkon nagyon is humánus típus vagyok és nem venném a szívemre, ha azért esne bármi baja, mert hagytam nyerni ebben a gyerekes vitánkban. Haza viszem épségben és innentől kezdve vita lezárva, de miért érzem úgy, hogy csak még most kezdődik?
- Csak nyugodtan, biztosan örülni is fog neked. - Ezt természetesen nem mondtam komolyan, sőt elképzelésem sincs arról, hogy apu hogyan reagálna arra, ha Marcus váratlanul, bejelentés nélkül csak úgy betoppanna. Sok mindent lehetségesnek találok, de az örömkönnyek valahogy elmaradnak véleményem szerint, ahogy a nagy össze borulós jelenet is.
- Ennél közönségesebb jelzőt nem tudtál volna rám aggatni? Vigyázz, nehogy a végén még doromboljak is. - Ezen már felnevettem. Ez az egész kialakult helyzet annyira siralmas, hogy már nevetséges. A temetőben leteper, hogy észhez térítsem, mikor nem is tudom ki a józanabbik fél kettőnk közül, ja hogy én lennék az? Még szép! Idővel majd észhez térítem.
- Szép kis tervet szőttel ki ellenem, már csak arra lennék kíváncsi, hogy a saját lábadon egyedül képes vagy-e megállni? - Habár a kezeimet még mindig lefogja, de a lábaimat nem, ezért dereka körül körbe fontam, egy kis nehezítés sosem árt. Különben is a nők ilyenkor nagyon makacsak, ha nem adnak nekik igazat, most meg is tapasztalhassa.
- Tíz percet sem kellene velem töltened, ha hagynád magad, ide adnád a kulcsot és épségben haza vinnélek. - Még mindig a szemébe néztem, ahogyan vázoltam neki az ajánlatomat, ami bizonyára nem fogja elnyerni a tetszését.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Marcus Finn Redford
Marcus Finn Redford



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime22.11.13 21:50





Freya & Marcus


- Tájékoztatásképp ez a mogorva hozzáállásom akkor is megmaradna, csak neked már kevésbé tűnne fel. Nem volna akkora jelentősége. Természetesebb lenne, mert hozzászoknál, hogy mindig olyan vagyok. De erre igazán nincs semmi szükség.Neked semmit sem kell tenned azért, hogy jobb viszonyt ápoljunk. Egyébként is már alapjaiban elszúrtad nagylány. - Ez nem egy vonásom, amit könnyedén letudnék vetni magamról, akár egy ruhadarabot vagy letudnék tenni mint egy whiskys üveget vagy amiről le tudnék mondani mint például a szexről, mert akkor most elárulom, hogy egyiket sem tudom megtenni. Nem megy. De még ha nagyon rendes nagybácsi akarok lenni, akkor is azt mondanám, hogy hiba volt betörnie a lakásomba. Merész húzás volt tőle megzsarolnia, de második alkalommal még egy kicsit korainak tartottam a durvulást. Gondoltam idővel majd megedzem a kisasszonyt magamhoz, hogy megtanulja hogyan kell hozzám viszonyulnia ha jót akar. Nos, ez láthatón nem sikerült. Jóformán időt sem adott rá nekem arra, hogy megpróbáljak foglalkozni vele, mint az unokahúgommal, mert előfordulhat, hogy előbb-utóbb rávettem volna magam, de most már egyre kevésbé tartom valószínűnek. Azt hiszem még idő előtt kimutatta nálam a foga fehérjét, nekem pedig ez nem tetszik. Továbbra sem tetszik. Ő maga pedig már egyre kevésbé érdekel. Túlságosan hamar túlságosan sokat elárult magából, ami nem egy nyerő taktika. Így viszont, hogy ostoba módon azt hiszi már mindent tud, nekem már nincs mit megtanítanom vele. Így nincs is miért folyton a nyakamon lógnia.
- Egy kicsit sem tartod hibásnak magad ebben a dologban? - Mondhatni ajtóstól rontott bele az életem kellős közepébe persze hívatlanul. Én még legalább... Nagyon hosszú időre betudtam volna osztani a találkozásunkat a temetésről. Lényegében megtudtam, amit akartam. Ő viszont annál kétségtelenül többet szeretett volna kapni belőlem. Szomorú. De semmilyen köteléket sem akarok kialakítani kettőnk között, amennyire ez rajtam múlik nem is fogom megengedni, hogy bármi is kialakuljon eltekintve a gyűlölettől. Inkább utáljon, minthogy erőnek erejével tapadjon rám és ragaszkodjon hozzám. Gusztustalan.
- De igen van. Túlértékelsz bizonyos dolgokat. Édesem, nem feltétlenül kell ennyire erőltetned valamit ahhoz, hogy sikert érhess el vele. - Mert ennek így nincsen semmi értelme. Legalábbis engem csak dühíteni tud ezzel. Gondolom nem ez volna az elsődleges célja. Őszintén elképzelésem sincs arról, hogy szeretne végül majd célba érni, de sok sikert kívánok hozzá.
- Ne aggódj nem felejtem majd el közölni vele, hogy mi hamarabb kössön rád egy pórázt, még hozzá jó rövidet, amivel távol tudna tartani tőlem. Gondolom a bátyám sokkal segítőkészebb lesz majd abban, mert hamar befogja látni, hogy nem lennék jó hatással az egy szem kislányára. - Mert neki hiába is magyaráztam, hogy maradjon tőlem minél távolabb, úgy lesz a legjobb mindkettőnknek, semmit sem ért.
- Azt is elmondom neki, hogy a legközelebbi alkalommal igyekszem majd nem elfelejteni bekapcsolni a riasztót és ha még egyszer bemersz törni hozzám feljelentelek. - Már bánom, hogy eleinte elfelejtettem lefektetni vele bizonyos szabályokat és határokat, hogy miért? Mert az utóbbi időben az összeset átlépte. Minden létező dolgot megtett, amivel engem fel lehet bosszantani. Nem olyan meglepő, ha mostanra már beelégeltem belőle.
- Oh, hát miért nem ezzel kezdted? Dorombolni szeretnél nekem? Miért nem szóltál előbb? A legutóbbi alkalommal megoldhattuk volna ezt a kis apróságot. - Innen nézve sokkal könnyebb és egyszerűbb lenne a helyzetünk, ha csak tényleg ennyiről lenne szó. Semmit sem kellene túlbonyolítanunk.
- Én nem vagyok az apád. Én képes vagyok irányítani. Sok mindent megtudok tenni, amit Edward nem. Ezt jó lenne ha nem felejtenéd el. - Csakis neki lenne jó, neki akarok jót. Miért nem lehet ezt megérteni?
- Tudod nekem egy kezem is elég ahhoz, hogy mindkét karod lefogjam. Miből gondolod, hogy eltudod venni a kulcsaimat? - Még szép, hogy nem engedek. Már csak annyi lenne a dolgom, hogy valahogy az elméletet belefektessem a gyakorlatba.
- Ami pedig a másik dolog nálam ezt a mozdulatsort a nők egészen más okból szokták csinálni. Olyan okból, amit neked nem szabad akarnod... - Sem itt, sem máshol. Sem most, sem máskor. De azért a hatás kedvéért egyik kezemmel átfogtam mindkét karját, amíg a másikkal finoman végigsimítottam egyik combján, de ha ez még mind nem bizonyulna elégnek folytatása következik.



Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Freya N. Bosworth
Freya N. Bosworth



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime27.11.13 9:02


Marcus & Freya


Mégis mi a fészkes fene van velünk? Joseph nagyon szépen összekuszálta a dolgokat, még a sírból is tud velünk ilyen nevetséges játszmát űzni. Jól tudom, hogy erről csak is kizárólag ő tehet, de arról pedig már mi, hogy ebből az egészből mit is hozunk ki és eddig nagyon úgy haladunk, hogy sehogy. Kész, kudarcra vagyunk ítélve egymás mellett, ezen nincs mit szépíteni.
- Tessék? Hogy én szúrtam volna el? Mindent rám akarsz fogni, mert ugye ehhez nem két ember kellett? - Nem érzem úgy, hogy erről az egészről csak én tehetnék, Marcus ugyan annyira hibás ebben. Állhatott volna jobban is a dolgokhoz, de helyette sehogy sem állt hozzá, sőt inkább mindent a szőnyeg alá szeretett volna söpörni, mintha meg sem történt volna a nagy leleplezés. Természetesen így minden könnyebb lenne, de hát az élet nem ennyire egyszerű.
- Annyit elismerek, hogy hiba volt annyira rámenősnek lennem, de hát én már csak ilyen vagyok. - Szerintem logikusan cselekedtem, na jó meg egy kicsit kíváncsian is. De hát ki nem szeretné jobban megismerni azt az ismeretlen férfit, aki bele csöppen az életébe azzal a jelzővel ellátva, hogy a nagybácsija? Marcus pedig ki szeretett volna zárni az életéből szó szerint, én pedig ezt nem akartam hagyni. Elismerem, hogy akaratos voltam és a dolgok pontosan fordítva sültek el, mint szerettem volna, de talán még nem késő ezt a kis csorbát kiküszöbölni.
- Talán tényleg egy egészen kicsikét erőltettem a dolgokat, de nem hagytál más választást. - Ha nem lennék ennyire akaratos, akkor már régen semmiféle kapcsolat sem lenne közöttünk, én pedig nem akarok úgy elválni tőle, hogy nem ismerhettem meg. Őszintén nem tudom, hogy miért foglalkoztat ennyire ez a téma, de tény és való, hogy szeretném megismerni még a körülmények ellenére is. Vagyis a mi helyzetünkben olyanok a körülmények, hogy Marcus egyáltalán nem akar megismerni, ami szomorú tény és nem hagyhatom, hogy így legyen.
- Ez már majdnem úgy hangzik, mintha törődnél velem, ne félj nem vagy rossz hatással rám. - Nem tartom valószínűnek, hogy betoppan hozzánk és elcseverészik apámmal, sőt kizártnak tartom, hogy megtenné, de ugye sosem lehet tudni. Habár szüleim szemében nagyon is jó kislánynak számítok, mert az ég világon semmit sem tudnak rólam, csak annyit amennyit én magamról tudatni szeretnék velük, az pedig túl kevés információ és persze a rossz dolgokat rólam még csak nem is sejtik.
- Ezek szerint legközelebb kénytelen leszek használni a csengőt, habár nem látok túl valószínűleg, hogy be is engednél. - Bánatos, hatalmas szemekkel nézek rá, már csak a hatás kedvéért is, nem mintha eddig annyira nagy hatással tudtam volna rá lenni, de próbálkozni azért mindig lehet. Azt pedig simán kinézem belőle, hogy ha legközelebb hívatlanul engedem be magam hozzá, hogy egyből a rendőrséget tárcsázná.
- Oh, persze minden vágyam, hogy neked doromboljak. - Olyan gúnnyal közöltem vele, amiből rájöhet, hogy a hozzá címzett szavaim egyáltalán nem voltak komolyak. Még a feltételezése is elképesztő, hogy ilyet gondoljon rólam, az pedig túl ironikus lenne, ha pont egy ilyen férfinak adnám oda az ártatlanságomat.
- Meglehet, hogy képes vagyok irányítani, csak engem nem tudsz. - Mindketten túl makacsok vagyunk és szeretjük, ha kezünkben van az irányítás. Talán ezért is vagyok arra képtelenek, hogy közös nevezőre vergődjünk.
- Inkább az a kérdés, hogy mikor is sikerül elvennem tőled a kulcsot? - Habár most nagyon utálom, hogy pillanatnyilag előnyösebb helyzetben van, de akkor sem fogom feladni, sőt valahogy csak el tudom majd venni tőle azt az átkozott slussz kulcsot.
- Valóban? Én figyelemelterelésnek szántam és be is vált félig meddig, mert már csak egy kézzel fogsz le, mert a másik kezed azzal van elfoglalva, hogy tapizzon. - Nagyon is zavarban érzem magam ettől a közelségétől, de most nem mutatom ki, próbálok magabiztosnak látszani, mintha a helyzet magaslatán lennék és tudnám mit művelek, miközben nyilvánvaló, hogy most kettőnk közül nem én irányítok.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Marcus Finn Redford
Marcus Finn Redford



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime27.11.13 20:41





Freya & Marcus


- Túlságosan tapadtál ragaszkodva valami gyerekes eszméhez. Most is azt teszed. Arra még nem gondoltál, hogy alapjaiban rosszul próbáltál meg közelíteni? - Nem volt valami felnőttes, inkább hasonlított gyerekes nevetséges rajongáshoz. Én pedig nem tagadom alig vártam, hogy megszabaduljak tőle. Mindeddig abban a hitben voltam, hogy ez sikerült is. Nos tévedtem. Kissé fájt is, amikor mindezt megpróbálta ellenem fordítani, de jobb hogy előbb megtette mint utóbb. Így legalább már most tudom mindazt, amit érdemes róla tudnom. Még jól jöhet a soron következő merényleténél ellenem, amit fogalmam sincs minek az érdekében fog majd bevetni, mert minden amit tesz értelmetlen. Jól látható jelei vannak a hozzá nem értésének, amivel persze magában nincs is semmi baj, csak ne engem szemelt volna ki kísérleti alanyának. Eleve rossz ötlet volt. Megmondtam már,hogy nem oktatok. Sajnos nincs még azon a szinten, hogy kivívta volna magának a figyelmemet, hogy foglalkozzak vele, hogy komolyan vegyem. Még kevés...
- Ez már nem az én problémám. - Én ezen ha akarnék se tudnék változtatni, de így hogy nem is érdekel, Így eléggé nehezen is volna megvalósítható. Neki a bátyámtól kellene tanulnia, nem pedig tőlem. Nem utánam kellene koslatnia. Akkor most akaratom ellenére is megtestesítettem z újdonság varázsát? Mikor fog ez elmúlni? Mert igazán ráunhatna már. Ahelyett hogy itt velem fölöslegesen strapálja magát, engem pedig fáraszt kereshetne magának valamilyen más módot a szórakozáshoz. Annyiféleképpen megteheti.
- Te talán nekem igen? - Nem mintha ez számítana. Ha megteszem, akkor mostanra már teljesen rám telepedett volna. Én pedig túl szórakozott lennék már azt hiszem. Harminc pernél tovább nem bírom elviselni, arról nem is beszélve, hogy neki három perc is bőven elég ahhoz, hogy kikészítsen, hogy máris elegem legyen belőle, hát még ha huzamosabb ideig kellene ezt csinálnunk. Piszkosul szerencsésnek éreztem akkor magam, mikor nem kértek meg külön arra, hogy töltsek velük néhány napot.
- Ne legyél nevetséges. - Egyáltalán nem akarok törődni vele. szeretnék már végre megszabadulni a terhétől. Ez a nő esküszöm a poklokon is túltesz. Elképzelésem sincs mi olyan rosszat követhettem el, hogy így büntetnek érte, de bármi is legyen az életem végégi bánni fogom csak szabadítsanak már meg ettől.
- Akkor nagyon jól látod a helyzetet. Simán csak ne kerítsünk sort egy legközelebbre. Ennyire egyszerű a képlet. - Talán néhány hónap elteltével ha ismét találkoznánk sokkal szimpatikusabbnak találnám, mint most. Persze csak ha akkor is megtudná állni, hogy ne rontson rám, mert azt nem szeretem. De erre már magától is igazán rájöhetett volna, hogy ennek a lánynak tényleg mindent le kell rajzolnom? Ha így haladunk képes lesz még a hobbimat is megutáltatni velem.
- Elég pocsékul megy. Nem volt még aki megtanított volna rá hogyan kell? - Hát egy biztos, hogy nem így. Ez csak csöpögött a gúnytól, csak azt tudnám, hogy minek tesz még mindig erőfeszítéseket. Mégis miféle hatást szeretne kiváltani belőlem? Könnyebb lenne ha tudnám. Akkor annyi mindentől megkímélhetnénk magunkat, de leginkább az időpocsékolástól.
- Talán mert nem is érdemes. Talán mert túl kevés vagy ahhoz... - Túl kevés ahhoz, hogy bárkinek is szándékai legyenek vele kapcsolatosan. Még annyira sem tartom mint nőt, hogy egyszer gerincre vágjam. Valahogy nem érzem rajta, hogy már kész nő lenne. Inkább mint aki fél úton akadályba ütközött ezért viselkedik olyan gyakran gyerekesen.
- Amikor leszek olyan bolond, hogy megbízzak egy nőben. - Elhiheti nekem, hogy az nem a közeljövőben fog bekövetkezni. Rá még csak a slussz kulcsom sem bíznám...
- Ne most akard megjátszani előttem a gátlásosat. Legutóbb egyetlen szó nélkül dobtál le magadról minden göncöt. - Tehát ha annyira zavarná, feszélyezve érezné magát a közelségemtől, az érintésemtől, akkor kapálózna, ficánkolna, tenne valamit azért, más nem sikítana, hogy ne érjek hozzá.



Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Freya N. Bosworth
Freya N. Bosworth



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime04.12.13 23:02


Marcus & Freya


Valójában ha úgy nézzük ez mindkettőnk hibája, mert nem fogom egyedül elvinni a balhét, kizárt, hogy engedem neki, hogy rám kenje az egészet. Mint szinte mindenhez, ehhez is két ember kellett. Szóval ezt nem egyedül csesztem el, ezért ne engem okoljon mindenért. Főleg azért ne, ahogyan megismertük egymást, na arról én végképp nem tehetek! Mégis úgy érzem, hogy ezért is engem hibáztat, holott én sem tudtam semmit erről az egészről, a dolgok ugyan úgy megleptek, pont mint Marcust. Váratlan volt és túl hirtelen.
- Gondoltam rá, csak hát tudod szerintem senki sem tudja, hogy ilyen esetben mi a teendő, mert ez nem szokványos és nem is normális, hogy nekünk így kellett megismernünk egymást és te sem éppen azon voltál, hogy megkönnyebbítsd a helyzetünket, sőt... - Már rögtön az elejétől fogva mondhatni ellenséges volt velem és távolságtartó a megnyilvánulása. Én pedig esküdöm semmi rosszat sem szerettem volna tőle csak éppen jobban megismerni azt az embert aki már betöltötte a harmincadik életévét és semmit sem tudtam róla eddig, sőt még a létezéséről sem volt tudomásom, pedig akárhogy is nézzük mégis a bácsikám.
- Viszont én a te problémád lennék ugye? Mondjuk ettől a kis problémától szeretnél mihamarabb megszabadulni, ha jól sejtem. - Nem kellene úgy kezelnie, mintha csak egy teher lennék az életében, amit le kellene dobnia minél hamarabb a fedélzetről, hogy a léghajója feljebb tudjon ereszkedni. Bevallom kissé így érzem magam mellette és nem tudom meddig fogom bírni ezt a folyamatos megaláztatást, mert ez egyáltalán nem tetszik, mégsem vagyok arra képes, hogy még most lemondjak róla, még akkor sem ha hihetetlenül taplóan tud viselkedni velem.
- Ha hagytam volna neked választási lehetőséget, akkor már régen nem lennél az életem része. - Most pedig még az, ki tudja meddig még... ideig, óráig, de akkor sem hagyott csak úgy faképnél eddig, azért mert én nem hagytam.
- Mindig van legközelebb. - Nem akarok sablonos lenni, vagy éppen közhelyes, de hiszek abban, hogy nem ez lesz az utolsó találkozásunk. Ha kell jó kislány módjára oda fogok állni az ajtaja elé és használom azt az átkozott csengőt, h már az a funkciója, hogy bejelentse az éppen aktuális vendéget, habár élvezetesebb egy árva szó nélkül besurranni hozzá.
- Meglehet, hogy azért megy pocsékul, mert nem adok bele mindent, hoppá. - Mert ezt is csak egy játékként fogom fel és a győztesé lesznek végül az autó kulcsai, de egyelőre még csak a dereka köré fonott lábaimmal próbálom elvonni a figyelmét, habár tényleg nem adok bele mindent az ügy érdekébe, még.
- Mondtam már, hogy mennyire izgató, mikor úgy sértegetsz, hogy ilyen iszonyatosan közel vagy hozzám? - Ha más szándékaim lennének vele akkor semeddig sem tartana megcsókolnom, de mivel nem terveztem vele a mai nap folyamán semmilyen nyálcserét, ezért inkább ezt kihagynám.
- Inkább részegen vezetnél, mint hogy nekem engedd, hogy? Ez most mennyire komoly? - Nem tudom, hogy sikerült-e eljutnia az alkoholtól mámoros agyáig az infóm, ami arról szólt, hogy hazaviszem és mikor végre biztonságban tudom eltűnnék onnan. Én most csak ennyire vágyom, semmi másra sem.
- Azok után, hogy mindent láttál belőlem nem tud zavarni, hogy hozzám érsz. - Fenéket nem! Iszonyúan feszélyezve érzem magam, mint egy szűz lány... ez most nagyon is találó, hiszen még nagyon is annak számítok. De amit nem tudunk, az ugye nem fájhat.
- Szerintem előzzük meg, hogy a kis felfedező utad következtében végül a kezed a bugyimba tévedjen. Nyugodtan elengedhetsz. - Természetesen ha el is engedne akkor sem állnék le azzal, hogy megkaparintsam tőle a kulcsot.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Marcus Finn Redford
Marcus Finn Redford



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime07.12.13 14:36





Freya & Marcus


- Még szerencse, hogy nem ugrottál a nyakamba örömödben, hogy megismerhettél végre. Mert ennél csak az lehetett volna rosszabb. - Azt hiszem úgy még hamarabb távoztam volna. Valahogy bennem nincs meg az a hajlam, hogy hitelesen beletudjam élni magam az efféle megindító pillanatokba. Nekem valahogy simán csak gyomorforgató és visszataszító. Tényleg jobb lett volna meg sem jelennem. Bőven elég lett volna az is, ha csak a temetésen veszek részt tiszteletből, mert nekünk egyébként semmi közünk egymáshoz, legalábbis én továbbra is ezt a nézetet tartom. Sosem volt része az életemnek és amennyiben ez rajtam múlik soha nem is lesz. Amint láthatja én sem szakadok meg azért, hogy törődhessek vele... Konkrétan egyáltalán nem érdekel. Számmora eddig sem létezett, ami pedig nincs és soha nem is volt, az hogy a pokolba is tudna hiányozni? Ez egy rendkívül jó kérdés, amit ezúttal elszalasztok feltenni, pedig erre egyértelműen tőle kellene választ kapnom. De talán mégsem akarom annyira tudni. Mert ahhoz képest, hogy húsz évig abban a tudatban élt, hogy nincs nagybátyja most mégsem tud meglenni nélkülem. Azt hiszem ezt a beteges ragaszkodást már kezeltetni kéne, még mielőtt ennél is súlyosabb méreteket öltene. Láthatóan már most sem tudja mikor kell abbahagyni és attól tartok, hogy ez az idő múlásával csak rosszabb lesz. Komolyan nagyon aggódom.
- Pontosan. Nem tudod véletlenül, hogy ezt miképpen tudnám kivitelezni minél rövidebb idő leforgása alatt? - Na, ezért az információért már hálás tudnék lenni. Nem is sejti, hogy mennyire. A legtöbb nő már régen meghátrált volna valami buta kis ürüggyel, amit elhitethet magával. Ő miért nem ezt teszi? Csak nem azt akarja mondani, hogy neki ennyire fontos, hogy ápolja a rokoni kapcsolatait? Mert akkor hogy lehet az, hogy egész idő alatt egyetlen könnycseppet sem ejtett a temetésen, sem pedig utána? Nem elég, hogy butácska, még próbál képmutató is lenni. Mondhatom briliáns párosítás.
- Óriási tévedés. Most sem vagyok az életed része. Te hiszed csak az ellenkezőjét egyes egyedül. - Még mindig nem tudom, hogy mi ennek az oka, hiszen semmiféle jelét sem adtam annak, hogy efféle szándékaim lennének a távoli jövőben újra kialakítani a megtépázott rokoni szálakat. Sőt, szeretném őket végleg eltépni végérvényesen. Semmit sem akarok helyrehozni. Nem is kell. Eddig is pazarul ment minden a maga útján. Nem hiányzott semmi és senki sem az életemből, amit nem győzök elégszer kihangsúlyozni, de egyesek még így sem képesek felfogni.
- Na és hogy képzelted? - Mert bevallom nekem elképzelésem sincs róla, talán jobb is így. ami engem illet annyira nem is szeretném megtudni, de még kevésbé a tanúja lenni annak a bizonyos legközelebbinek alkalomnak, amivel kapcsolatosan minden létező energiámmal azon leszek, hogy elkerüljem. Csak idő kérdése, hogy ismét kitaláljak valamit, ami persze attól is nagyban függ, hogy addig mennyiszer, milyen időközönként és milyen intenzitással próbál meg kihozni a sodromból.
- Kellene, hogy érdekeljen? - Nem adott volna bele mindent? Ugyan, szerintem azt sem tudja mi az a minden, mert még egyáltalán semmit sem adott bele, egyszerűen csak próbálgatja hogyan kellene. Viszont ez még nagyon kevés ahhoz is, hogy a legapróbb hatást is kiváltsa belőlem. Mert ettől a gyerekes valamitől előbb jön rám a nevetőgörcs, mint egy másik.
- Mondtam már mennyire vágyromból mikor egy nő nem tudja hogyan kell izgatónak lenni? Te határozottan nem vagy az. - Felidegesíteni valamint felizgatni valakit egyáltalán nem ugyanaz, ahogy a módszere sem. Állt már előttem anyaszült meztelenül is, mégsem láttam az egész helyzetben semmi vágykeltőt, hogy esetleg benyújtsam nála a számlát.
- Halálosan... - Kissé talán ízléstelen ezt épp egy temetőben kijelenteni ilyen határozottan, de az egész szituáció már magában morbid, amit művelünk...
- A kellemetlensége az egésznek csak annyi kislány, hogy semmiféle késztetést sem érzek arra, hogy megakarjalak érinteni. - Simán csak jól szórakozom. Hiába pörgetem le magamban újra az eseménysorozatot, ahol kapta magáról a gönceit semmi szexiset sem látok benne. Olyan semmilyen volt, hogy attól a műsortól előbb lankad le egy férfi, minthogy lázban égjen.
- Miért tennénk? Csak megmutatom, hogy a nőket mi tudja igazán izgatni, hogy egy nő minek következtében tud igazán dorombolni... Nem akarod tudni legközelebb hogyan kellene csinálnod, hogy a kellő hatást is elérd? - Pedig én nagyon szívesen megmutatnám. Oly annyira, hogy szabad kezem más siklott is feljebb a combján... De most kivételesen én sem fogok leállni. Kezemet lassan, finoman vezettem be egyelőre csak a nadrágjába...



Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Freya N. Bosworth
Freya N. Bosworth



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime09.12.13 8:45


Marcus & Freya


Szerintem pedig ennél már nem igen lehetne rosszabb a helyzet, viszont nevetségesebb még annál inkább. Kész kabaré ez a huzavona, amit egymással művelünk. Mindketten harcolunk a saját igazunkért, csak az a legnagyobb bökkenő az egészbe, hogy egyikünk sem képes végig hallgatni a másikat, mert annyira ragaszkodunk a saját igazunkhoz. Eleinte tényleg nagyon erősen próbáltam ragaszkodni ahhoz a kis illúziómhoz, hogy innentől kezdve minden más, jobb lesz mert kaptam hirtelen a semmiből egy nagybácsit, de semmivel sem lett jobb, sőt talán még rosszabb is lett.
- Eléggé különös lett volna, ha a gyászoló rokonok között örömömben a nyakadba vetem magam. Nem akartam feltűnést kelteni, csak azért úsztad meg. - Amúgy sem vagyok olyan, aki bárki nyakába szokott vetődni. Meg hát ha nem is látszott rajtam, de akkor eléggé magam alatt voltam, hiszen mégis csak a nagyapám temetésén vettünk részt. Mondjuk úgy, hogy nehezemre megy kimutatni az érzelmeimet mások előtt, sőt a sírással is így vagyok. Nem hiszem, hogy annak fáj a legjobban nagyapa elveszítése, aki a legjobban sírt a temetésen.
- Sajnos fogalmam sincs rólad, de megnyugtatlak, ha tudnám akkor sem mondanám el. - Tőlem nem lehet megszabadulni, csak akkor mikor én ráunok és felhagyok ezzel az egésszel. Őszintén nem tudom, hogy meddig tudok még abban reménykedni, hogy csak azért viselkedik így velem, mert még nem tudta feldolgozni a dolgokat, mert minden olyan hirtelenjében zúdult rá.
- Legalább én szeretném ezt hinni. De annyira rossz lenne ha mégis az lennél? - Úgy érzem, hogy még egy másodpercnyi időt sem szánt arra, hogy megfontolja mégis mi lehetne, ha nem ragaszkodna annyira a saját véleményéhez, miszerint neki biztosan jobb lenne nélkülem. Tényleg nem tudom megérteni, hogy miért nem adott nekem legalább egyetlen egy lehetőséget sem.
- Sokkal jobbnak, mint az első látogatásomat. Mondjuk most nem akarnál kidobni, és talán megkockáztatnám, hogy normálisan kulturált emberek módjára képesek lennénk elbeszélgetni egymással, vagy túl sokat akarok? - A fene egye meg! Valamiért még mindig kíváncsi vagyok rá, ami nem is csoda, hiszen alapból keveset tudok róla, mert eddig nem túl sok mindent osztott meg velem. Sőt, jóval kevesebbet, mint az elvárható lenne. Nem azt kértem, hogy lelkizzünk egymással, csak egy kicsivel engedjen közelebb magához, mert szeretném ha tényleg a nagybácsim az életem részese legyen.
- Mindegy is, hogy mit mondok, mert téged csak saját magad érdekel. - Erre már a legelején sikerült rájönnöm. Annyira énközpontú, mohó, na meg önző, hogy nehezére is esne észre venni másokat.
- Marcus, akárhogy is nézzük mégis csak a bácsikám vagy, ezért nem érzek rá egyáltalán késztetést, hogy izgatnom kellene téged. - Első sorban a bácsikám, másodban pedig iszonyúan jóképű! Igaz kellene még csiszolni a modorán, de valamiért még ez a viselkedése is csak még vonzóbbá teszi számomra. Valami biztosan nincsen rendben velem, ha már elkezdtem utána sóvárogni.
- Csak azért mondod ezt, hogy neked legyen igazad ugye? - Nem akar nekem hinni, pedig én csak jót akarok neki. Sokat ivott, ahhoz túl sokat hogy ilyen állapotban engedjen a volán mögé beülni.
- Mégis egyfolytában megérintesz. - Mióta lefogott, azóta csak játszadozik velem, én pedig még így sem tudok kiszabadulni, pedig nagyon próbálkozok, de egy idő után belefáradtam, ezért csak jó kislány módjára abba hagytam a mocorgást, hát ha így előbb szabadulok.
- Nem! Marcus, nem akarok neked dorombolni! - Szavaim süket fülekre találtak, mert keze besiklott nadrágomba. Egyszerre volt zavarba keltő, de rettenetesen izgató ez a kiszolgáltatott helyzet, amibe kerültem. Azt akartam, hogy hagyja abba, de arra még jobban vágytam, hogy tovább folytassa.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Marcus Finn Redford
Marcus Finn Redford



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime10.12.13 0:30





Freya & Marcus


- Tény, hogy elég botrányos lett volna... Te egyébként sem tudsz szemből támadni, csak hátulról. Az előbbihez mindenek előtt az kellene, hogy a szemebe nézz mielőtt lénél, de abban az esetben túlságosan hamar is lebuknál. - Ezt mégsem engedheti meg magának érthető módon. Nem tagadom,hogy okozott már számomra kellemetlen meglepetéseket, de egyik támadási kísérlete sem kimondottan szemből jött, amit pedig még érdemes megemlíteni, hogy nevetségesebbnél nevetségesebb próbálkozásai voltak eddig. Olyan akadályokkal, amelyeket minden gond nélkül vettem majd túlléptem rajtuk legnagyobb sajnálatára. Kissé azért fájó volt eleinte, hogy ennyire alábecsül, hogy azt gondolja ennyivel megfog törni, de most már mindent értek és nem is várnék mást tőle minthogy hibákat hibákra halmozzon. Így legalább van ami néha napján elszórakoztasson. Meguntam már okítani, hiszen semmire sem jutottam vele. Nem az a típus, aki bárkire is hallgatna. Ebben talán túlságosan is hasonlítunk.
- Áh, sejtettem. - Így nekem sem marad más választásom, mint magamnak kell rájönnöm, hogy mivel is tudnék a legrövidebb úton a leghatásosabb módszerrel megszabadulni tőle. Ami azt illeti kezdek már egy kissé neheztelni rá, amiért még csak levakarni sem tudnám magamról, ha a szó szó szoros értelmében vennénk a dolgokat, abban az esetben is megállná a helyét az állításom.
- Maradjunk annyiban, hogy ezt már nem fogjuk megtudni. - Mindkettőnknek sőt, mindenkinek úgy lesz  legjobb ha ezt mi már nem fogjuk kideríteni. engem mert nem érdekel, részéről pedig mert teljesen felesleges erőfeszítés. Ő is beláthatná végre ezt... ennél világosabban és érthetőbben sajnos már nem tudok fogalmazni, ha akarnék sem tudnék. Csakhogy nem rágtam még a szájába a szavaimat, hogy fogja már fel végre. Ennél többet már igazán nem tudnék tenni. A nehéz felfogásával már neki egyedül kell megküzdenie.
- Nagylány, mihez kezdjünk a tévképzeteiddel? Kezdenek már ijesztően furcsa méreteket ölteni. Egyébként meg, hogy hozzátegyem nem akartalak volna kidobni, ha nem az engedélyem nélkül jutottál volna be a házamba és magadtól mentél volna... - Hamar rájöttem, hogy ez még kín keserves nehézségek útján sem fog sikerülnie, épp ezért kénytelen voltam a saját kezembe venni a dolgokat, őt is. De még egy ilyen esetet már nem lennék hajlandó tolerálni következmények nélkül. Ő is tudja, hogy az semmi sem volt tőlem, hogy néhányszor kitettem az ajtón. Sokkal rosszabb is lehetett volna. Rosszabb mindig lehet.
- Páratlan... - Azt is mondhatnám, hogy okos, de azért annyira mégsem- Előttem már első körben levizsgázott és gondolom mondanom sem kell, hogy milyen csúfosan elbukott már az alapoknál.
- Akkor nem úgy tűntél, mint akit ez csöppet is érdekelne, mikor ledobáltad magadról a ruháidat az utolsó darabig. - Fogalmam sincs mégis mit láthatott a rajzaimban, ami erre a húzásra késztette, de csakis valami abnormális dologra tudok gondolni.De mégis elégedettebb lennék magammal, ha ezt a kérdést megválaszolná nekem helyettem, mert baromira tudni szeretném. amúgy meg... Nem volt meg mind, csak jó része.
- Nem, azért mert tudom, hogy amint leszállok rólad tovább fogsz akadékoskodni és még ki kell találnom, hogy mihez is kezdjek veled. - A legőszintébb kezdek kifogyni a lehetőségeimből, legalábbis a sportszerűekből. Ugyanakkor kezd már nagyon elegem is lenni belőle. Ez sem egy utolsó szempont.
- Ugyan már, most miért vagy ilyen elutasító? - Fúrtam tekintetem az övébe, miközben kezemmel tovább haladtam végigsimítva a combján majd finoman bele is martam. Csak akkor álltam meg, amikor már a cuki kis bugyiját tapintottam meg... Csipkés.



Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Freya N. Bosworth
Freya N. Bosworth



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime14.12.13 0:31


Marcus & Freya


Tegyük fel, hogy nem is olyan rossz a helyzetünk, vagyis akárhogy is nézve ettől rosszabb is lehetne, habár így sem rózsás a mi kis viszonyunk, ha szabad így fogalmaznom. Szeretnék már előre haladni, de úgy érzem, hogy vele csak egy helyben toporzékolok, mondhatom mennyire nem tetszik az, hogy akármerre haladnék mindig az ellenállásába ütközök. Olyan akár egy kőkemény betonfal, amit sehogy sem tudok lerombolni. Ez pech.
- Van valami abban, amit mondasz, de sajnos sosem szerettem túl hamar lebukni. - Azt egy kicsit erősnek éreztem, hogy azt állítja, hogy mindig hátulról támadok, habár nem kell egyet értenie a módszereimmel és szerintem soha nem is fog, ennyire egyszerű az egész. Valójában már kezdem elveszteni a reményt, mert kezdem belátni, hogy ez semmi jóra sem vezet, csak egymás idejét pocsékoljuk, de erről sem én tehetek, ha kicsit jobban nyitna felém, akkor nem kellene efféle módszerekhez folyamodnom.
- Csak azért, mert te nem szeretnéd megtudni? - Mégis mitől tarthat? Talán attól, hogy esetleg még jól is tudná érezni magát a társaságomban, ezért bánik ennyire elutasítóan velem? Nem, azért ilyen velem, mert most dühös mindenkire, csak mert végre az igazság kiderült és neki ez nem nyerte el a tetszését, de hát az életben nem mindig alakulhat az elképzeléseink szerint és szerintem Marcus fejében meg sem fordult soha, hogy efféle helyzetbe keveredhet, mondjuk ezzel már ketten vagyunk. Én sem számítottam efféle családi titkok kiderülésére.
- Oh, nekem nincsenek tévképzeteim. - Ezen el is nevettem magam, nevezze annak aminek csak akarja, de szerintem ez csak reménykedés a részemről. Mert még mindig ragaszkodok abba az utolsó kis szalmaszálba, jobb lenne végleg elengedni, ugye?
- Ugyan már! Akkora ügyet csinálsz ebből, mintha tényleg akkora bűnt követtem volna el, mindössze csak meglepni akartalak, szerintem sikerült. - Azért előfordulhat, hogy egy egészen kicsit túlléptem egy határt, de olyan könnyű volt bejutni a lakásába. Arról pedig nem tehetek, hogy mindig minden helyzetben feltalálom magam és egy zárt ajtó nem jelent akadályt. Nagyon is cuki volt ameddig aludt, legalább olyankor nem tud sértegetni és a gyilkos tekintetével sújtani.
- Csak a művészet érdekében vetkőztem le. Miután megláttam milyen tehetséges vagy, szinte már késztetést éreztem arra, hogy megörökíts az utókornak. - Most vagyok életem legjobb formájában és aki ilyen gyönyörű, mint én annak már kötelessége megtenni ezeket a lépéseket. Gondolom majd idősebb koromban elégedetten tekintek vissza az alkotására.
- Ez azt jelenti, hogy addig rajtam fogsz lenni, ameddig ki nem találsz ellenem valamit? Egyáltalán nem zavar, hogy közterületen vagyunk és akárki megláthat minket ebben a félreérthető helyzetben? - Nem lenne szabad elfelejtenie, hogy még mindig a temetőben vagyunk az apja, nekem pedig a nagyapám sírja előtt és eléggé azt kell, hogy mondjam, hogy rám van mászva. Kissé morbid.
- Talán azért mert a bácsikám vagy, rémlik? - Felszisszentem, ahogyan megéreztem, hogy combomba mar. Nem volt kellemes, de az már annál inkább, hogy keze még mindig haladt tovább, felfedezve testemet ruhám alatt.
- Ezzel mégis mit akarsz elérni, azt hiszed megijedek tőled? - Most annyira tudom utálni, egyik kezével képes volt lefogni, ezért magatehetetlen állapotba kerültem, miközben másik kezével igazán jól elszórakozik rajtam.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Marcus Finn Redford
Marcus Finn Redford



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime19.12.13 19:40





Freya & Marcus


- Ezek szerint marad minden a régiben? Időről időre megpróbálsz hátba döfni majd várod, hogy ezek után még meg is tapsoljalak, hogy milyen ügyes voltál? - Gratulálok hozzá, de nem melengetek kígyót a keblemen. Különben sem szeretem a kúszó állatokat. Sőt, egyáltalán nem vagyok állatbarát. Így nem is várhatja el tőlem, hogy kedves legyek vele, mert nem tudok. A természetemből fakadóan ilyen vagyok és nem szándékozom megváltozni, leginkább talán mert nem is akarok. De láthatóan őt még ez sem tudja távol tartani tőlem, szóval valamit biztosan nem csinálok eléggé jól. Őszintén szólva vannak azok a helyetek, amikor már így is rosszul vagyok magamtól. Vele szemben még mindig nem vagyok önmagam és nem is akarhatja, hogy az legyek. Meglehet, hogy egyszer már finoman megpróbáltam kidobni, de az semmi sem volt ahhoz képest, ami még megtudtam volna tenni. Sajnos belém nem szorult annyi érzés, mint másokba. Vannak dolgok, amit mások visszataszítónak, undorítónak titulálnak. Én simán csak szórakoztatónak. A titok annyi az egészben, hogy nem kell mindent túl komolyan venni. Amint láthatja nem törtem össze a gyászban és a családi kötelékek sem érdekelnek túlságosan. Máris mennyi gondtól és problémától megkíméltem magam, csak tőle nem tudom. Számtalanszor feltettem már a kérdést hogy lehetne tőle megszabadulni, de még továbbra is keresem rá a választ. Talán csak nem a megfelelő személyhez fordultam... Meglehet. De mindez már így is túl családias nekem.
- Az igazság az, hogy kezdesz untatni. - Nagyon hamar sikerült elérnie ezt a szintet sőt, meg is képes tartani. Eleinte talán megkockáztatom, hogy szórakoztatott, de most már simán csak bosszant. Ehhez pedig már koránt sem tudok olyan jó képet vágni. Nem tehetek róla, hogy valaki nem képes tanulni a hibáiból. Ez lenne az első lecke ahhoz, hogy érdemesnek találjam arra, hogy foglalkozzak vele. Ő viszont csak hibát hibára halmoz. Pusztán akaratossággal nem lehet érdeklődést fenn tartani, csak még előbb el lehet veszíteni. Nem szeretem mikor valaki többet akar nálam, ha helyettem szeretné diktálni a tempót. Ez így nem fog működni.
- Megint tévedsz... Tudod, az első lépés a helyes irány felé a beismerés. - Akkor mégis minek nevezzük beteges önfejűségének tárgyát? Ha legalább sikerülne megértenem, hogy miért ragaszkodik hozzám ennyire, ami számmora még mindig homályos. Csak neki akarok jót azzal, hogy távol tartom magamtól. Tőlem semmi jót sem kaphat legfeljebb némi hátsószándékot, de az nélkülem is megvan benne. Én nem tudok törődni senkivel sem. A legkomolyabban még egy kis állatot sem bíznék magamra. Napi rendszerességgel három alkalomból négyszer felejteném el megetetni. Sőt, egy szobanövényhez sem lennék elég jó. Nem, hogy azt elvállaljam, hogy valakinek a nagybácsija legyek. Esküszöm ez a legrosszabb dolog, ami csak történhetett velem. De legalább mondjuk lenne még pelenkás, egy öt éves kislány, akinek még könnyen és egyszerűen befoghatom a száját egy nyalókával.
- Nos, ebben az esetben nyilvánvalóan nem megy neked ez a kellemesen meglepetést okozni dolog... Ne felejtsd el, hogy ami nem megy, azt nem is kell erőltetni. - Igen, ezzel most csöppet sem burkoltan arra kívántam célozni, hogy nagy örömmel venném, ha nem kísérelné meg újból. Óriási élmény volt, csakhogy nem pozitív értelemben, így viszont semmi okom sincs arra, hogy továbbra is toleráljam. Csak szerettem volna ha nem rám hárul az a feladat, hogy a helyére tegyem...
- Látod? Ezzel is csak engem igazolsz. Nem kellett volna megtalálnod és látnod a rajzaimat. - Akkor nem is érzett volna késztetést arra, hogy levetkőzzön nekem, ami újfent nagy hiba volt. De olyan tempóban dobálta le magáról a ruháit - hogy az már nekem is túl gyors volt férfi szemmel -, hogy ha akartam volna se tudtam volna megakadályozni a szándékában.
- Előfordulhat. Netalán sietsz valahová? - Egyáltalán vissza sem kellett volna jönnie, miután lement innen. Gondolom akkor csak nem olyan sietős és akkor még eltud velem tölteni itt egy kis időt ebben a családiasan meghitt és békés környezetben a nagyapával, amíg kitalálom hogy ne legyen továbbra is a terhemre.
- Azért mert valaki ragaszkodik hozzá, hogy az legyek. - Ez vajon rémlik? Másképp is alakulhatott volna. De most már nem fogok leállni. Máris felszisszent pedig még csak a combjánál járok és nem is olyan hideg a kezem. Ellenkezőleg most kezdek csak belemelegedni. Ki tudja? A végére talán már élvezni is fogjuk a helyzetet? Tegyünk egy próbát? Miért is ne? Én éppen ráérek. Kivételesen majd erőt veszek magamon, hogy higgadtan és türelmesen eljátszadozzam vele gondosan ügyelve a részletekre.
- Dehogyis, csak megkeresem a tűt a bugyidban, ami nem hagy nyugton. Te viszont ficánkolj csak. Úgy csak még izgalmasabb lesz majd meglátod... Szeretnéd megtudni, hogy milyen könnyedén téphető szét a csipke? - Közben nem zavartatva magam haladtam egyre csak feljebb amíg választóvonalhoz nem értem. Innen kétfelé vezet az út... Vagy abba hagyom és kimászom a nadrágjából és kis híján már a bugyijából is vagy tanulmányozni kezdem, hogy milyen finoman simul a csipke a testéhez.



Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Freya N. Bosworth
Freya N. Bosworth



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime23.12.13 1:50


Marcus & Freya


Miért nem vagyok meglepve? Már lassan a cinizmus a védjegyévé válhatna, még szerencse, hogy bírom a strapát és nem hátrálok meg még ezek után sem. Mert gondolom arra számított, hogy majd megriadok, sajnos nem abból az ijedős fajtából származok. Vajon ezt a túlzott bátorságot kitől is örökölhettem? Talán felbukkan még egy eltitkolt rokon, és kiderül hogy bizony tőle jött ez a vakmerőség. Milyen ironikus is lenne, ha ezek után még valaki felbukkanna, azzal hogy családtag, grr, még belegondolni is rossz. Elég nekem Marcus is, talán még sok is. Egyszerre túl nagy falat is lenne, ezért rágom szépen apránként meg.
- Nem, azt hiszem tapsot már nem várék el tőled. Ami pedig a hátba támadásos részt illeti nem mindig direkt csinálom. - Ezzel nem megnyugtató szerettem volna, valójában mindegy is, hogy mit beszélek, hiszen talán több alkohol csordogál az ereiben, mint vér és kétlem, hogy bármire is emlékezne ebből holnap, szóval már megint feleslegesen tépem a számat.
- Miért, szerinted én élvezem, hogy ezt teszem vele? - Szabad ember lehetne, ha azt az átkozott kocsi kulcsot a kezembe nyomná, szépen haza fuvaroznám és már magára is hagynám. Részeg és én törődni szeretnék vele, mármint nem venném a szívemre, ha bármi baja is esne, csak azért mert túl makacs volt és nem engedte, hogy segítsek neki. Ez már majdnem nevetséges, csak az időt húzza, mert úgyis meg fogom szerezni a kulcsot.
- Szóval az első lépés a helyes irány felé a beismerés? Ezt talán egy anonim alkoholista gyűlésen mondták neked? - Kérdeztem rá egy kicsit túlzott cinizmussal a hangomban. Mert ez nagyon úgy hangzott a szájából, mint egy betanult szöveg, amiket az efféle gyűléseken szuggerálnak be az alkoholisták elméjébe. Oh, félreértés ne essék, nem tapasztalatból tudom mindezt, mindössze jól informált vagyok.
- Egyáltalán nem érzem, úgy hogy erőltetném. Ha egy kicsikét nyitottabb lennél felém, akkor talán te is másként gondolnád. - Na jó, addig tényleg nem fogok lenyugodni, ameddig el nem érem azt, amit szeretném, az sem számít, hogy céljaim elérésében meddig kell elmennem, végül úgyis az lesz, amit akarok. Mindig az van, amit akarok, most miért lenne másképp? Igaz, Marcus eddig kemény diónak bizonyult, de majd egy kalapács segítségével megtöröm.
- Akármilyen magadnak való is vagy, attól még jól rajzolsz. Ugyan már egy kis szívességet tettem nekem az ingen sztriptízzel, te pedig cserébe lerajzoltál, akár így is fel lehetne fogni az egészet. - Nem szoktam csak így ledobálni magamról a ruháimat, de egyszerűen elbűvöltek azok a rajzok, szinte már késztetést éreztem arra, hogy az egyik ilyen remekművön engem is megörökítsen.
- Oh igen, tudod éppen hozzád sietek, csak előbb add ide a kocsi kulcsot és te is előbb szabadulsz tőlem. - De ezek szerint Marcus jobban szereti a mocskos kis játékait, mert most nagyon is kétségbeejtő amit velem művel. El kell ismernem, sokkal erősebb nálam, ezért sehogy sem tudok kiszabadulni szorítása alól. Kényelmetlen a helyzetem, de mégis van valami izgató ebben a kiszolgáltatott állapotban.
- Marcus, ha akarod ha nem, akkor is a bácsikám vagy, törődj bele. - Igaz apámnak a féltestvére, de akárhogy is nézzük, még akkor is a bácsikámnak számít. Van némi rokoni szál közöttünk, ami látszólag most ebben a helyzetben teljesen hidegen hagyja. Arra számítottam, hogy észhez tér és leveszi a kezét rólam, de ehelyett egyre jobban halad végig rajtam, szép lassan felfedezve testemet. Mindenre számítottam, csak erre nem.
- Tudod mit? Csináld csak! - Rezzenéstelen arccal néztem bele abba a gonoszságot sugárzó szempárjába. Ez nem parancs volt, csupán csak blöff. Eddig mindig az ellenkezőjét tette, amit mondtam neki és talán csak rám akarja hozni a frászt és leáll amikor engedélyt is adok neki. Valójában tényleg arra számítok, hogy ez miatt visszavonulót fúj és nem halad tovább, mert nem így képzeltem el az első közeli élményemet egy férfival.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Marcus Finn Redford
Marcus Finn Redford



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime26.12.13 22:26





Freya & Marcus


- Akkor mi lenne ha egyáltalán nem csinálnád? Nem olyan nehéz... Egyszerűen csak fejezd be! - A legkomolyabban a legboldogabb férfivá tenne ezen döntésével, amit akármilyen szépen vagy nem szépen is kérnék tőle, akkor sem tenné meg nekem, szóval kénytelen leszek egy másik megoldást találni egy járhatóbb úton, mert mi ketten soha sem fogunk egy véleményen lenni, különösen ebben a nagybácsi és unokahúg témában nem, amiről ha egy mód van rá hallani nem akarok többet. Ha rajtam áll vagy bukik ez a család projekt, akkor elfog bukni, mert nem szándékozom ténylegesen az élete részévé válni. Már így is túl sokat enged meg magának és túl sokat van a közelemben, én pedig valahogy nem kedvelem a kezelhetetlen kölyköket. Tőlem amúgy sem tanulhatna semmi jót, azt meg nem viselném el, ha miattam válna belőle egy romlott nő személy.
- Ha igen, akkor már így is eléggé beteg az elméd ahhoz, hogy határozottan ellenezzen, hogy még több időt tölts velem. - Mert innen a legtöbb esetben csakis egyfelé vezet az út, méghozzá lefelé. Engem nem érdekel, hogy merre kíván haladni a lejtőn, de egyedül tegye meg. Én nem fogok sem vele tartani, sem pedig visszahúzni, hogy erőnek erejével felfelé tartson. Egyszerűen csak nem akarok ennek a történetnek semmilyen módon sem a megformálója lenni.
- Nem... Tudod azért iszom folyton, amikor a közelemben vagy, mert téged józan fejjel nem lehet elviselni. Szóval, ha tényleg csak annyit szeretnél, hogy jól legyen, hogy megnyugodjon a lelked, akkor csak maradj távol tőlem és biztosíthatlak róla, hogy úgy minden a legnagyobb rendben fog lenni. Nélküled... - Mert ehhez csak az unokahúgom nem hiányzik, ami azt illeti ehhez a megnevezéshez nem szándékozom hozzászokni, tehát rövidesen találnom kell valami sokkalta megfelelőbb kifejezést rá. Anonim alkoholisták? Ez már majdnem fájt, de majd csak túlteszem magam rajta valahogy mondjuk egy újabb üveg társaságában, segítségével, mert még egy pohár italhoz is szívesebben fordulnék, mint hozzá. Az legalább csöndben tud maradni másokkal ellentétben, akik képtelen befogni végre a lepcses kis szájukat, még ha látják is, hogy végső ideje volna.
- Nyitottabb? Nem tudom, fogalmam, elképzelésem sincs hogyan lehetnék már ennél nyitottabb! - Tört ki belőlem egy kisebb horderejű dühkitörés, ami az idő múlásával egyre csak erősödni fog, ahogy dühít, bosszant és az idegeimmel játszadozik, mintha szánt szándékkal szeretné eltépni azt a bizonyos cérnát, amit talán nem kellene, de mikor is hallgatott rám? Megvan... Soha!
- Te izgatónak találtad, amit csináltál? Mert ezzel a gondolattal sajnos egyedül maradtál. Most mondanám, hogy hosszú percekig ki sem tudtam mozdulni a fürdőben oly annyira a kezemben kellett tartanom az irányítást, de nem túlságosan indított meg a műsorod, főként abban az értelemben ne, hogy csábítónak találjam. Az az igazság, hogy nem a töménytelen mennyiségű piától kell hánynom, hanem tőled és a nevetségesen szánalmas próbálkozásaidtól. - Azt hiszem kezdem kissé elveszíteni a fejem, de kit érdekel? Hát nem pontosan ezt akarta? Rosszul vagyok, ha erre kell gondolnom. Ennyire pedig nem veheti komolyan, hogy valaha akár egy percig is megkívántam volna.
- Akkor ne siess annyira... Tudod, éppen nagyon elvagyok foglalva. - És ezentúl most már mindig el leszek, ha róla lesz szó. Ha kell inkább itt fogom megvárni, amíg kijózanodom, minthogy erre a kis csitrire bármit is rábízzak.
- Igazad van. Ez ellen sajnos nem tudok mit tenni, de veled egyáltalán nem kell törődnöm. - Ezt az egy dolgot nyugodt szívvel és lelkiismerettel megtehetem és meg is fogom tenni. Elvégre sehol sincs előírva, hogy mint idézőjeles családtaggal kötelességem törődni, mert nem az. A létezéséről sem vagyok köteles tudomást venni. Ha úgy tetszik bármikor eltűnhetek olyan hirtelen, ahogy megjelentem. Ő is igazán beletörődhetne már végre, hogy ebbe akkor sem lehet beleszólása, hiába ragaszkodik az buta elméleteihez foggal, körömmel.
- Ugyan kedvesem, ne játszd az áldozatot. Nem áll jól... Te komolyan vetted, komolyan azt hitted, hogy...? Könyörgöm, csak szórakoztam. - El is nevettem magam, ahogy láttam rajta, hogy tényleg komolyan gondolta. Fel nem fogom hogy volt képes ezt elhinni nekem. Nos, bevallom jól szórakoztam, de elrontotta... Na nem baj, már amúgy is kezdtem ráunni erre a játékomra is.
- Azt hiszem most megyek inkább és hívok egy taxit. A kocsimért pedig majd elküldetek. Belőled viszont a továbbiakban elég volt. Most már beláthatod, hogy nincs rád szükségem. - Ezúton köszöntem meg felemelő társaságát. A kezét persze továbbra sem engedtem el, egyik sem miközben próbáltam feltápászkodni a földről, ami egyedül egyértelműen könnyebb lett volna, de azért így is összehoztam valahogy. Ő pedig vagy engedte magát, hogy szép lassan felhúzzam vagy tovább akadékoskodott, mindegy.



Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Freya N. Bosworth
Freya N. Bosworth



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime30.12.13 9:33


Marcus & Freya


Befejezni lenne a legkönnyebb, de mindig is szerettem véghez vinni a terveimet és idő előtt nem szokásom félbe hagyni a dolgokat. Ez ennyire egyszerű, túl makacs vagyok vagyok még ehhez is.
Valamiért még mindig él bennem a remény kicsinyke kis szikrája, ami azt sugallja, hogy ne adjam fel, nem annyira reménytelen eset, mint aminek tűnik. Őrültség lenne részemről? Meglehet.
- Úgy nézek ki, mint aki be szeretné fejezni? - Tettem fel költői kérdésemet, amit még megválaszolnia sem kell, hiszen annyira nyilvánvaló a választ. Na meg mégis miért fejezzem be csak úgy? Egyébként is csak most kezdtem bele. Talán csak nem akarom elfogadni a valóságot, hogy nagyon nem kíváncsi rám, ez is közbe játszhat abba, hogy ennyire képes voltam megmakacsolni magam.
- Hm, ha jól emlékszem eddig is ellenezted, de mégsem értél el vele semmit sem. - Csak egy kis emlékeztető gyanánt közöltem vele. Hiába próbál erőnek erejével eltaszítani magától, ez rám valahogy fordítva hat. Szinte biztosra veszem, hogy ha kedvesebb, közvetlenebb lenne velem akkor unalmasnak találnám és én lennék az a fél, aki minél távolabb szeretné tudni magától.
- Tudod az első lépések között van a beismerés, nem kellene rám fogni az egészet és hibáztatni ezért. - Ha már az imént az anonim alkoholistákról volt szó megragadom ezt a csodás pillanatot és újból mondok valami frappánsat. Azért túlzás ezt is rám kennie, ahogy azt mondani hogy engem józan fejjel képtelenség elviselni. Annyira rossz csak nem lehetek.
- Ha gondolod tudnék segíteni ebben. - Annyira merev, ráférne egy kis lazulás, ahol nyitottabb tudna lenni velem. Áh, hogy is képzeltem, gondolom most fogja előszedni újra azt a szövegét, hogy én már eleget segítettem neki és mennyivel jobb lenne az élete, ha meg sem ismert volna. De egyetlen egyszer sem törte magát azon, hogy megismerjen, persze eltaszítani sokkal könnyebb.
- Dühöngj csak, ha attól jobban érzed magad. - Mint mindig úgy most is bunkón viselkedik, sértőn beszél velem és ez tényleg lerombolná az önbizalmamat, de nem veszem fel amit mond, elkönyvelem egy részeg kirohanásnak amit most szinte a fejemhez vágott. Nem tudom, hogy Marcus hogyan gondolt arra a kis szívességre, amit kértem tőle és aminek következtében lekerült rólam minden, de cseppet sem volt a csábítása a szándékaim között. Erősen próbálnék úgy tekinteni rá, mint a nagybácsimra, semmi több, hiába jó pasi.
- Ezt úgy mondtad, mintha bármikor képes lettél volna törődni bárkivel is magadon kívül. - Ezen muszáj volt nevetnem. Annyira magának való, szemétláda, de mégsem vagyok képes csak így lemondani róla. Ez fog a vesztem lenni.
- Téged sokkal könnyebb kiismerni, mint valaha is gondoltam volna. Addig egészen jól szórakoztál ameddig ellenkezni próbáltam, de amint bele mentem volna a játékba, akkor már rögtön visszavonulót fújtál. Tudod pontosan erre számítottam. - Csak abban nem voltam biztos, hogy beválik-e a tervem, de ezek szerint nagyon is hatásos voltam.
- Egy élmény volt a mai találkozásunk is. - Engedtem, hogy felhúzzon. Végre már a saját lábaimon állhatok és szabad lehetek, hiszen már a kezeimet is elengedte. Végül is pont ezt akartam, hogy haza érjen valahogy, de ne úgy hogy vezessen, ilyen állapotban túl veszélyes lenne.
- Biztosra veszem, hogy még látjuk egymást. - Elégedett mosoly húzódik végig ajkaimon, ahogyan finoman megveregettem a vállát miközben elindultam. Éppen itt az ideje, hogy egy kicsikét külön legyünk egymástól, még a végén összeszoknánk.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Admin
Admin

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime30.12.13 10:24

Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down
https://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime19.01.14 19:47

Robert és April


Végre egy olyan nap, amire azt mondom, hogy boldog vagyok. És az igazság az, hogy fogalmam sincs, hogy minek örülök ennyire, de fantasztikus egy érzés. És ezt már csak egy kis anyaggal lehetne fokozni. Csak azt nem itt. Ugyanis a testvérkémnek fantasztikus orra van, és megérzi. Mint nem olyan rég. És kezdem azt hinni, hogy kurvára gyanakszik. Igaz, hogy a múltkor sikerült valahogyan kimagyaráznom, de nem kéne még nagyobb szagot fogjon.  Biztosra veszem, hogy nem örülne neki. Éppen ezért határoztam úgy, hogy kimegyek a temetőbe. Sok mindenki szerint elég hátborzongató egy hely, de imádok oda járni. És nem csak akkor, amikor szívni akarok, hanem néha csak úgy sétálni is. Olyan békés, és nyugodt. Meg amúgy is: az élőtől kell félni és nem a holtaktól. Szóval úgy vélem, hogy nincs mitől félnem. Sőt, még csak le se bukhatok, mert ilyenkor még a kutya se jár oda. Ugyanis elég későre jár már. Még szerencse, hogy az én szeretett bátyuskám éppen dolgozni van, különben itthon kéne üljek. Gyűlöli, ha este nem vagyok otthon. És, hogy őszinte legyek, én sem szívesen járkálok sötétbe, -sőt nappal sem, ha nem muszáj -, de a temető az számomra egy különleges hely. Ott minden problémámat elfelejtem és úgy érzem, hogy nincs semmire dolgom. Mindent és mindenkit kizárok az agyamból, teljesen másra összpontosítok. És élvezem. Nagyon is.
A lehető legkényelmesebb ruhámba öltöztem, elvettem egy doboz extazit, aztán fejemre húztam a kapucnimat és elindultam. Elég messze van a temető, de ezúttal nem bánom. Jó idő van, és szükségem van már erre. Korábban, ha rám jött a dili, a pincébe kellett mennem, hogy a bátyám ne érezze meg, de most szükségem van a levegőre.
Az úton végi néztem az embereken. Mindenki olyan boldognak tűnik. Bár nyilván, nem mentek át olyasmin, amin én. Ezzel most nem arra akarok kilyukadni, hogy bárkinek is azt kívánnám, csak úgy azért mégis. Rossz, hogy ők boldogok tudnak lenni, nekem meg csak a magány maradt. Miért? Mert egyszerűen félek a férfiak társaságától. Nem tehetek róla. Számtalanszor próbáltam legyőzni ezt, amióta Las Vegasba jöttünk, de nem megy. Amint hozzámér egy is, újra és újra felidéződik bennem a múlt. Rettegek, hogy meg fog ismétlődni.
A temetőhöz érve, vettem egy mély levegőt, majd beléptem a kapun, ami szerencsémre nyitva van. Semmi mást nem hallani, csak a madarak csiripelését, és a szellő fújását. Imádom ezt a hangot. Simán eltudnék lakni egy ilyen helyen. Mármint, nem a temetőben, csak valami ilyen kis, békés helyen. Ahova a kutya se jár ebben az órában. Kivéve az ilyen magamfajták, akik szeretnek egymagunkban, rejtelmes helyeken járkálni. Remélem, hogy ilyen több nincs itt Vegasban, vagy ha van is, akkor éppen ma nem ide jön, hanem más helyet keres. Mert, mint ahogy azt korábban is említettem már, egyedül akarok lenni. Most, és mindig! Csak a bátyám és én! Ez így szép és jó!
Végig haladok a sírok mellett, egészen addig, amíg nem akadok egy jó kis helyre. Egy fa, két sír között. Hmm... már csak pár perc, és valóban minden gondom megszűnik. Csak érezhessem a számban a bigyóimat.
Leülök a fa tövébe, kezembe veszem a kis dobozkámat és csak bámulom. Aztán egyet kiveszek és befalom. Lenyelem és várom a hatását. Szépen, lassan nekidőlök a fának, és behunyom a szemem. Ezt élvezni fogom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
Admin
Admin

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime27.03.14 21:15

Szabad játéktér!
Vissza az elejére Go down
https://prison.serbianforum.info



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime27.03.14 21:36


Link&Cam

A temető nem éppen az a tipikus hely, ahová egy fiatal esténként sűrűn megfordulna. Főleg, ha helyette akár a barátaival is elmehet valahová kikapcsolódni. Már abból is látszik, hogy én nagyon nem vagyok átlagos leányzó, hogy a temető kapuját bámulva támaszkodom a kocsimnak. Jobban mondva az egyik kocsinak. Azt biztosra vettem, hogy előbb-utóbb valaki utánam fog jönni, követve a járgányba szerelt GPS jelzését. Nem nagyon örültem neki, de amíg észreveszik, hogy eltűntem otthonról, addig lehet pár nyugodt percem. Pontosan, amire vágytam.
Végül rányomtam a riasztót a kocsira, a kulcsokat pedig beleejtettem a táskámba. Nem volt olyan hűvös, ennek ellenére valahogy mégis kirázott a hideg ettől a helytől. Nem mindig volt így, de ma valami mintha lett volna a levegőben, ami minden porcikámat arra késztette, hogy távozzon. Én azonban mit sem törődve ezzel, már csak dacból is folytattam az utamat, egészen a kapuig. Máskor is jöttem már ide ilyen későn, úgyhogy biztosra vettem, hogy nyitva fogom találni. Ha nem, hát az sem baj, legalább kocsikáztam egyet.
Összehúztam magamon a kabátot fázósan, majd fél kezemet kinyújtva, meglöktem a kaput. Épphogy megnyikordult, de máris engedett. Mivel ezúttal otthon hagytam a magas sarkú cipőmet, ezért a lépteim nesztelenek maradtak, miközben megindultam az úton, egyenesen a sírok felé. Minden évben kijöttem ugyanezen a napon, úgyhogy nem a szokásos látogatásomat töltöttem itt. Ma volt tíz éve annak, hogy anya meghalt, valószínűleg ez lehetett az oka annak is, hogy ma annyira szétszórt voltam. Egyszerűen nem tudtam koncentrálni hosszútávon semmire, pedig lett volna dolgom, ami elintézésre várt. Talán majd holnap…
Gondolataim csak úgy kavarogtam a fejemben, miközben automatikusan kerülgettem a sírokat, miután letértem a kövezett útról. Szerintem becsukott szemmel is képes lettem volna eltalálni a megfelelő helyig, mivel olyan sokszor fordultam már meg itt. Régebben, ahányszor tanácstalan voltam, vagy valami lányos bajom akadt, mindig kijöttem ide és megkérdeztem anyámat, hogy ő mit gondol erről. Nem mintha ténylegesen választ vártam volna egy sírkőtől, mégis valahogy megnyugtatott a tudat, hogy olyan, mintha tényleg beszélhetnék hozzá. Csak éppen a válasz maradt el rendszerint, amire annyira nagyon vágytam. Sőt, még az sem kellett volna, beértem volna egy öleléssel is. Nos, ebben ugyebár már sohasem lehet részem újra.
Gondterhelt, kissé lemondó sóhaj szökött ki az ajkaimon, amint lábaim önkéntelenül is megálljt parancsoltak. Impozáns emléket sikerült állíttatnunk itt a temetőben. Gyönyörű, fehér márványból faragták ki, mert egyrészt apám szeretett nagyzolni, másrészt ez annyira illett az eltemetett szerettünk személyiségéhez, hogy nem is volt kérdéses.
- Szia Anya! – suttogtam egészen halkan, miközben lehajoltam, és letettem az egyetlen szál fehér rózsát. – Még mindig hiányzol… - miközben beszéltem, leszedegettem néhány elhullajtott levelet, és oldalra dobáltam, hogy ne csúfítsa el a sírt. Két karomat magam köré fontam, vállaim kicsit meggörnyedtek, de nem sírtam. Már túl sok könnyet ejtettem ezen a helyen ahhoz, hogy most is így tegyek, így csak bámultam az írást és a megfakult képet mellette. – Olyan jó lenne, ha itt lennél most. Tanácstalan vagyok… - sóhajtottam lemondóan. – Megint… - kínomban felnevettem, de valódi öröm nem csendült ki a hangomból. Észre sem vettem, hogy esetleg mozgás lehet körülöttem, olyannyira arra fókuszáltam, ami előttem volt.



506 szó ezt hallgatom Remélem megteszi : ) ©
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime27.03.14 22:19

______________________________________________________________
Egészen kezdek belejönni. Igaz, még most is alig láthatóan remegek, amikor odajönnek Billyék, de jól tartom magam. Megy ez nekem. Valamilyen szinten talán még élvezem is. Végre valami olyat teszek, ami számít. Aminek nyoma marad. Ráadásul rajtam az még mindig újnak számító bőrkabát és a kezemen ott virít egy szintén bőr karkötő - csak semmi szuperhős jelzés rajta! -, amit a rablás utáni pénzből vettem. Most éppen azt piszkálom, mintha sehogy nem állna úgy, ahogy én szeretném. Aztán Billy hátba vereget és beszélni kezd. Elmondja, hogy mennyire sajnálja a több évnyi szekálást és azt, hogy többször úgy vitt végig az utcába, mint valami cirkuszi látványosságot. Elhiszem neki? Maradjunk annyiban, hogy el akarom. Hiszen mosolyog. Amúgy is, mi oka lenne hazudni?
Percek múlva már én is mosolygok. Akkor pedig még szélesebben, amikor az utca végén lévő kocsmába sétálunk és meghívnak egy sörre. Még mindig utálom az ízét, de nem számít. Ez felnőttes. Úgyhogy megiszom, miközben ők pocsék vicceket mesélnek. Majd lassan rátérnek a tervükre. Segítsek nekik. Életemben nem kért tőlem még segítséget. Nem értem, miért van pont rám szükségük. Meg sem akarom hallgatni. Nem akarok belemenni, bármiről is van szó. De aztán emlékeztetem magam az ígéretemre.
Változás.
Nagyot nyelek és apró bólintások kíséretében hallgatom végig. Nem sokat értek belőle. Valami Billy húgával meg a fickóval, aki kihasználja. Azt hiszem a lényeg az, hogy a pasast akarják megleckéztetni. De én még mindig nem értem, miért kellek én ehhez. - Nem tudok verekedni. Még soha nem ütöttem meg senkit! - magyarázom szinte azonnal, egész végig az asztallapot bámulva. Már látom, hogy őrültség volt velük beszélni. Egy pillanat múlva mégis felkapom a fejem. Csak legyek ott? Oké. Végül is, az menni fog.
Hamar belátom, hogy tévedtem. Nem hittem, hogy el lehet rontani azt, hogy ott állok és nézem, ahogy már a földön rugdossák a srácot. Kiabálnak. Nevetnek. Én pedig legszívesebben elrohannék. De Billy rám emeli a tekintetét. Kezdem azt hinni, hogy az egész csak átverés és most én jövök. De nem. Mosolyra húzódik a szája, majd egyetlen mozdulattal mindenki eltávolodik a mozdulatlanul fekvő sráctól. Mondd valamit, de én a fülemben doboló vértől alig fogom fel.
- Vigyem? Hova... vigyem? Hogy...? Billy... - egyre kétségbeesett a hangom. Nem értem, mi ez az egész és a mosolya megijeszt. Ennyire akkor sem csillogott a szeme, amikor rajtam tesztelte, tényleg nem érzek-e fájdalmat. De most nem akar megütni. Csak odalép hozzám és szép lassan elmagyarázza, hogy az ott, egy hulla.
Összeszorítom a szemem. Nem akarom látni. Nem akarok ebben részt venni! De már késő. Odatolnak a fickóhoz én pedig kiadom magamból azt az egyetlen sört az ebédemmel együtt. Újra nevetnek és végül segítenek elráncigálni a testet a temetőig. Ott viszont én vagyok az, akinek a kezébe nyomják az ásót és odaállítanak a bokor mellé. Félig már ki van ásva a sír helye, de a másik fele rám vár. Mellettem a letakart hulla. Ásni kezdek, miközben hallom, hogy Billy valamelyik haverja egy zombifilm sztoriját kezdi mesélni.
Próbálok nem odafigyelni a szavaira. Enélkül is összerezzenek minden hangosabb szóra. Arra sem vagyok képes, hogy körülnézzek. Csak fogom azt az ásót és próbálom minél hamarabb befejezni az ásást. Csak ne csúszna az ásó nyele a kezemben. Csak ne látnám a vékony vércsíkot és ne lépne mellém Billy, hogy odanyomjon egy rongyot. Ne vérezzek össze semmit. Könnyű azt mondani.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Temető Temető - Page 4 I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

Temető

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
4 / 5 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5  Next

Similar topics

-
» Gé & Payton - Egy temető éjszakáján

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Külváros :: Vegas rosszabbik környéke-