welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Whataya want from me?
Eric Crawford
Yesterday at 18:51
Városháza
Grace Kendra Handrick
Yesterday at 12:11
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Jenna és Bruce - Jó étvágyat!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 02.11.13 21:53

Szóval a vacsi. Pár nap telt el azóta, hogy tök véletlenül összefutottam Bruce-szal a parkban. Még mindig kissé meg vagyok lepődve, és azért mélyen csak bennem van az a bizonyos kis félsz, hogy nem lesz-e ebből zűr. Idővel szólni fog apunak, és nagyon nem akarom, hogy fogjon és hazarángasson, de talán tényleg ki tud állni mellettem annyira, hogy ne engedje. Anyát jó lenne látni, talán... kicsit azért hiányzik. Jól van persze a bátyám is hiányzott, akármennyire is én vagyok az erős kislány, aki mindent bír és nagyon jól meg van egyedül család nélkül, néha nagyon jól jött volna valakinek a karjaiba rohanni és elsírni a bánatom, vagy csak békét és védelmet találni. Akárhogy is nézzük ez a város azért elég szépen magába tudja temetni az embert és még ha nagyon erős vagy is, elkél a segítség, amit én nem igazán kaptam meg már jó ideje. Persze az én hibám is, hiszen túl sok felületes kapcsolatot ápolok és nem igazán állapodom meg senki mellett sem hosszú távon. Megpróbálhatnék ezen változtatni, de egyelőre még nem nagyon sikerült, valahogy így kicsit egyszerűbb is. Majd meglátjuk, hogy ezzel, hogy Bruce itt van változik-e valami, vagy tényleg akarom-e hogy változzon. Azt nem fogom hagyni neki, hogy megváltoztasson, vagy hogy megpróbáljon keretek közé szorítani, nagyon remélem, hogy efféle terve nincsen.
Egy vacsi viszont tényleg belefér, főleg mert így megnézhetem ezt a puccos kis házat. Telefonon egyeztettünk szépen és az is világos már, hogy hol kell lekászálódnom a buszról, hogy onnan ne kelljen túl sokat gyalogolni. Nincs kocsim, vezetni sem tudok, taxira pedig nem szokásom költeni, és azt sem akartam volna, hogy ő küldjön értem valakit. Nem is tudom, az most nem kell, szeretném valamelyest megtartani továbbra is az önállóság érzetét. A szokásos laza öltözetben érem el a célt, ha kinti kapu is van, ahol csengetni kell, akkor azzal nyitok, ha el lehet jutni simán az ajtóig, akkor pedig úgy. Egy sima farmer van rajtam, kissé kopott, nem a legújabb darab, de nem igazán zavar. Egy rövid fekete topp, amiből jócskán kitűnik a hasam és ha lekerül rólam a kabát akkor egy jó megfigyelő a nem régen megesett vágás hegének végét is kiszúrhatja. Ujjatlan darab, de ez nem látszik most, mivel viszonylag már késő van, így egy vékonyabb farmerkabát azért elfért rajtam. A vállamon egyszerű kis táska úgy az alapholmiknak, mint telefon meg fontosabb iratok, persze hamisak, hiszen az új nevemre vannak kiállítva.
Szóval néhány apró kopogással, vagy csengetéssel jelzem, hogy itt vagyok és egész jól kiszámoltam a dolgot, mert csak kb. tíz percet késtem a megbeszélthez képest, ami az én szétszórtságommal határozottan nagy dolognak számít, szóval büszke vagyok magamra. Általában esetemben a negyed óra a minimum, vagy esetleg még ennél több, főleg ha olyan helyre megyek, ami nagyon nem érdekel. Azért itt most más a helyzet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 02.11.13 23:56

Lélekben jobban készültem a vacsorára, mint fizikailag. Nem vagyok egy főzőcskézős típus. Megrendeltem az ételt, amit kedvenc szakácsom örömmel készített el rendelésre. Elvégre mindig hozzá járok enni és mivel otthonra is készíttetek vele rendesen és megtudta, hogy rég látott húgomat várom vele, még inkább kitett magáért.
E mellett figyeltem arra is, hogy olyat is rendeljek, ami Rebeca korosztályának is megfelel. Alaposan kifaggattam az ízlésével kapcsolatban, de olyat is rendeltettem, amire emlékszem, hogy kedvelte. Alkoholt nem, mivel nincs még huszonegy és a szabály az szabály.
Nem üzleti vacsora, hanem baráti, így annak megfelelően egy vászonnadrág-ing kettős megfelelt. Fehér nadrág, kék ing, tökéletes párosítás.
Nem tudom, hogyan fog alakulni a vacsora és tudom, hogy nem is veszekedni jöttünk össze. Azt nem akarom.
A kaputól egy kacskaringós lépcső vezet fel a házhoz, ami egy kisebb dombon áll, de kintről sem látni be. Fák és furfangos falak állják útját a kíváncsiskodóknak. Hagyományos keleti típusú ház, modern ízléssel, hogy ha partit rendezek, ne feszengjenek az európaiak, de hazámbéliek sem. És természetesen, rend és tisztaság mindenütt.
Sejtettem, hogy nem lesz pontos. Csésze teát kortyolok inkább, azzal is lefoglalom magam. Ahogy meghallom a csöngőt, máris megnyomom a kapunyitót, ami halkan berregve jelzi, hogy bejöhet. A teraszon várom be.
Végignézek gyorsan rajta. Slampos, meg kell hagyjam, de sokkal jobban kitett magáért, mint ahogy a parkban kinéztem belőle. Most azonban nem érdekel. Mosolyra szalad a szám, a húgom van itt. Eljött.
-Szia! – adok két puszit, nem többet. Egy kicsit a feszességből is adok le.
-Örülök, hogy eljöttél, gyere be. Vagy előbb a kertben nézel körbe?
Nem hinném, hogy kíváncsi rá. Sznob rongyrázás a köbön, ha az ő szemszögéből nézem, számomra meg a szükséges magamutogatás. Egy kalyibában nem lehet partit rendezni, vagy megbeszélést, nívós ügyfelekkel.
Csak mi vagyunk ketten, senki más. Szabadon beszélgethetünk, önmagunk lehetünk. Én is adok le a tartásból, elvégre a húgom érkezett hozzám.
-Készítek teát. – nem az én reszortom, női dolog, de egyedül élek. Nem rángathatok mindig ide valakit, hogy az asztalomra kerüljön bármi is. A víz forrt, leöntöm az adagot és kitöltöm Rebecának.
-Előre jelzem, hogy nem kötelező megenni, ha nem ízlik, vagy tele vagy. – otthon nem lehetett válogatni. Valahol megértettem a szüleim, elvégre anya otthon robotolt és hálátlan dolog lenne az ételben turkálni, mert éppen nem azt akarok aznap enni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 03.11.13 13:27

Nem is gondoltam volna, hogy Bruce főzne, valahogy nem illik hozzá az, hogy a konyhában pepecseljen, és hát nem hiszem, hogy egyáltalán ideje lenne ilyesmire. Arról már nem is beszélve, hogy azért minden bizonnyal vett át bőven apám hagyománytiszteletéből, miszerint a nők dolga a főzés, meg társai. Mondjuk e téren velem elég szépen befürödne bárki, hiszen nem igazán vagyok otthon a konyhában, maximum egy rántotta megy, amit nem égetnék oda, bár ez se biztos, mert a figyelmetlenségem határtalan és képes lennék elmenni mással foglalkozni, amikor a serpenyőre kéne figyelnem.
Szóval kis késéssel, de eljutok oda, hogy megérkezzem. Tudnám a buszra is fogni, de nem nyitok azzal, hogy mentegetőzzem, amikor elérem őt a teraszon. Ismer annyira, hogy erre ne legyen szükség és hát amúgy sem azért vagyok itt, hogy leszúrjon, mert késtem. A két puszit viszonozom, viszont aztán meg is ölelem. Sokkal nyitottabb vagyok, mint ő, ez mindig is így volt és mostanra csak még jobban felerősödött e téren a köztünk lévő különbség, ha jól sejtem.
- Szia! Hát elég puccos, szó se róla! - vigyorodom el, amíg körbepillantok, de aztán csak megrázom a fejem. Szép lehet a kertje, de igazából csak egy kert. Engem jobban érdekel a ház, meg igazából ő maga, nem a külsőségek miatt jöttem ide, igaz?
- Menjünk inkább be, de nagyon szép a kerted. Te is beleszóltál, vagy megcsinálta neked más? - mindig kíváncsi vagyok az ilyen előkelő házaknál, hogy vajon a tulajnak volt-e egyáltalán beleszólása, tükrözi-e az igazi ízlését, vagy azért olyan, mert megkért valakit, aki sok pénzért mindent megcsinált helyette. Nem tudom, őszintén szólva én inkább laknék kisebb helyen, amit én rendeztem be saját magamnak és ami engem tükröz, még akkor is, ha mások furcsállnák az ízlésemet, mint hogy másra hagyjam az efféle munkát. A lakásom mégis csak tükrözzön engem, bár ezt azt hiszem esetemben nem meglepő, szeretek kitűnni.
- Tök rég ittam már teát... - de nincs ellenemre, végülis miért ne? Nem is tudom, hogy mi miatt maradt el ez így az életemből, talán ezzel is dacolni akartam az ellen, aki vagyok, ahonnan származom. Azt várnák el tőlem, hogy teát igyak lehetőleg rizzsel és evőpálcikával egyek mindent... de én már csak azért sem művelek ilyesmit.
- Hát mégis hogy lennék tele Bruce? Vacsizni jöttem, direkt koplaltam egész nap. - nevetem el magam. Látom, hogy igyekszik, nem akar rám erőltetni semmit, de nem vagyok én annyira válogatós, hogy kipiszkáljak mindent a tányéromról, maximum néhány dolgot, ami elsőre nem tetszik. De mindent meg fogok kóstolni, az már tuti. Belépve ledobom a kabátomat az első szembe jövő fogasra, így már lehet hogy észreveszi az oldalamon virító heg végét, ami éppen hogy kilót a top alól, de nem zavartatom magam e miatt egyelőre, igazából eszembe sem jutott, hogy el kellene takarni.
- És komolyan nem szoktál ide nőket felhozni? Tutira bárki fél perc alatt ledobná a ruháját, ha megtennéd. - vigyorodom el. Sejtem ám, hogy ő ennél jóval visszafogottabb, de jó ég pasiból van, és fel nem foghatom, hogy bírja, hogy csak a munkára, meg a kötelességre koncentrál. Ez apánál sem értettem soha, még azt is nehéz elképzelnem, hogy minket hogy hoztak össze anyával, hiszen soha sem láttam, hogy kicsit is elengedte volna magát.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 04.11.13 15:55

Az ölelés ismételten jól esik. És mivel se szülő, sem más nem látja, én is átölelem és hajára is puszit nyomok.
-Kell a rongyrázáshoz. Egy kis szobával is beérném.  – aminek azonban a legjobbnak kell lennie. A fejrázást érti és nem is erőlteti. A kert neki is csak a kiülős pihenést és a kerti partit jelenti. Végül szavakban is megkapom.
-Megadtam, mit szeretnék látni és leellenőriztem, amikor elkészült.  – azt már nem teszem hozzá, hogy kétszer építtettem át, mert a tervező cseppet sem értette, hogy mit értek a kert fogalom alatt.
-Teázóba sem szoktál menni a barátnőiddel?  – csak finom érdeklődés, nem több. Hagyományos, esti, könnyű tea.
Elmosolyodok. Lezser, mint mindig. Észreveszem a sebet, tudok is róla, hogyne tudnék. Ám nem fogom szóvá tenni, most biztosan nem. -Sokan teszik és még többen nem, tény.  – a sok sznob hiéna még a zsebébe is dugna a finom falatokból és mint a sáskahad lepi el mindig az asztalokat. Borzalom. Semmi fegyelem nincs bennük. Kapnak eleget, senki sem fog éhen maradni.
Egész nap? Így még kevesebb fér a pocakodba, mert összement. – a lezserség nálam is megvan, de ez a maximum.
-Az iroda csábítóbb.  – tovább mosolygok. Vannak futó kapcsolataim, érdekkapcsolataim, nem vagyok szentéletű. De erről nem kell mindenkinek tudnia.
A házat később is körbe tudom mutatni, előbb az étel, hiszen Rebeca talán tényleg nem evett. És talán nem csak ma. Nagyot sóhajtok magamban. Bízok valahol benne, hiszen elég sokáig kibírta egyedül. De most már itt vagyok én.
-Gyere.  – mutatom előre az utat. Tágas folyosó, elhúzható falakkal, igazi, hagyományos japán ház, mégis az itteni éghajlathoz és nyugati igényekhez is alkalmazkodik részben. Éppen azért ilyen nagy, mert két kultúrának kell benne harmonikusan egyben lenni. Abba az étkező részbe megyünk, ami a hagyományos keleti normákkal rendelkezik.
Az asztalon gazdagon rakott étellel itallal. Sült steaktől kezdve a sushiig minden van.
-Nem én főztem, ne engem dicsérj. – hagyom, hogy a megfelelő helyet válassza ki magának, ahol kényelmes, majd magam is leülök a láb nélküli, támlás székhez. Eszem ágában sem volt a lábakkal rendelkező asztalt és székeket berakatni.
-Szolgáld ki magad, válassz, ami jól esik.  – természetesen azért segítek szervírozni.
Magamnak a szokásos rizs, zöldség, hús kombót válogatom össze.
Villa, kanál, evőpálcika mind van. A szokásos nyitás után folytatom csak a beszélgetést.
-Arra számítottam, hogy barátot is hozol.  – tény, hogy nem mondtam, de számomra alap, hogy ha valakinek párja van, az is eljön.
-Régóta vagy itt Vegasban? – valahol el kell kezdeni a közeledést, ismerkedést. Ezt választottam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 04.11.13 21:59

Azért jól esik ám, hogy velem kötetlenebb tud lenni, mert biztos vagyok abban, hogy másokkal nagyon is komoly és nem engedi el magát sosem. De legalább most egy kicsit a maga módján, ez is valami.
- Egy kis szobával? Azt nehéz lenne elképzelni egy ekkora ház után. - legyek őszinte? Szívesen laknék egy ilyen helyen, kár lenne azt mondani, hogy nem így van, bár persze az ezzel járó kötelezettségeket nem viselném el, szóval mondjuk úgy, hogy elég ha egyszerűen csak időnként benézek hozzá és kész. Az persze eszembe sem jut egyelőre, hogy az lenne a célja, hogy idővel ide költözzek, és mondjuk úgy magához tudjon láncolni.
- Áh, akkor legalább neked is volt beleszólásod, ez jó. Nem szeretem amikor a gazdagoknak más csinálja meg az egész életét, ők meg csak nézik.- nem akarok általánosítani és nem is akarom, hogy úgy érezze, hogy őt is valami sznob kategóriába sorolom, bár ha jól sejtem azért nagyjából ilyennek mutatja magát, de ebbe már végképp nincs beleszólásom.
- Barátnőimmel? - majdnem elnevetem magam. Valahogy az a nagy helyzet, hogy nem építettem ki itt nagy baráti kört, Vegas valahogy nem az a hely, vagy csak nekem nem sikerült elérni? - Nem... azokból hiány van. - egyébként is mindig jobban megértettem magam a pasikkal, nem tudom, valahogy így alakult, talán mert amúgy is elég nagyszájú vagyok, no meg rájuk sokkal könnyebb hatni, ha éppen azt akarok. A nők sok esetben inkább vetélytársak, főleg ha valami jó pasi is feltűnik a színen. Jó nekem is, nem vágyom annyira barátnős dumcsikért.
- Na jó, azért reggeliztem nagyjából. - teszem még hozzá egy mosollyal. Mondjuk a pocakom, ahogy ő mondta amúgy se túl nagy, mert nem vagyok az a debella alkat, sőt kifejezetten göthösnek mondhatnám magam. Tény és való, hogy azért volt időszak, amikor nem vittem túlzásba a nagy zabálásokat, de legalább vigyázom az alakomra.
- Tehát inkább az irodában szoktad megdönteni a csajokat? - nevetem el magam. Fene tudja, hogy ezt most direkt kétértelműnek szánta, vagy csak annak sikerült. Én annak értettem, mert épp ahhoz van kedvem, mert nehezen tudom elképzelni, hogy tényleg nem nagyon csajozik, mégis csak egy fiatal pasi és én aztán tudom, hogy a fiatal pasiknak vannak bizonyos szükségleteik. Mindenesetre szépen elindulok utána, útközben kicsit körbepillantva. Kíváncsi vagyok, hogy vannak-e mondjuk családi képek a falakon, vagy ilyesmit itt nem tart, ahol más is látja. Mondjuk van-e rólam? Vagy a vadóc húgát nem mutogatja csak úgy a nagyon komoly üzletfeleinek? Inkább a másodikra tippelnék, lehet hogy még azt se mondta soha senkinek, hogy egyáltalán van testvére. Az se lepne meg, ha apám már rég kitagadott volna és úgy venné, hogy nem is létezem.
- Ezt sejtem, nem hittem, hogy egész délután a konyhában sürögtél-forogtál virágos kötényben. - széles vigyor jelenik meg az arcomon már csak az ötlet hatására is, hiszen tényleg elég képtelennek tűnik az ötlet. Ha jól sejtem rendelte, mindenesetre elég jól néz ki a felhozatal. Le is huppanok, bár megmondom őszintén tisztára fura már ez nekem, szóval nem a kötelező módszert választom, nem a sarkamra ülök. Tuti, hogy fél perc múlva már zsibbadna a lábam, úgyhogy marad a törökülés. Evőpálcikával nem bajlódom, az már nem is biztos, hogy menne nekem. Szedek egy kis húst, meg persze rizs, köretet, olyan hagyományosabb módon, esetleg még egy kis sushii belefér desszertnek, vagy desszert előtt, mert hát csak lesz valami süti is, az édesség kötelező!
- Mondtam butus, hogy nincs pasim. Olyan okos vagy, ezt elfelejtetted? - persze hogy mosoly játszik az arcomon és csak ugratom, de attól még tény, hogy nincs senkim, akit elhozhattam volna. És egyébként sem biztos, hogy jó lett volna egy kínos vacsi, ahol valami vadóc srácot próbál kifaggatni arról, hogy mennyire komolyak a szándékai. - Amúgy is, te se hoztál barátnőt. - teszem azért hozzá, aztán kicsit ráncolom a homlokom, mintha próbálnék fejben számolni, hogy mióta vagyok itt.
- Két éve, vagy három? A fene se emlékszik már dátumra pontosan, annyi minden történt. - rántom meg a vállam kicsit, miközben az első falatok a számba kerülnek. Félig teli szájjal, mindenféle kötelező etikettet félretéve szólalok meg újra. - Isteni, add át a szakácsnak az elismerésem. - azért nem köpködök, vagy ilyesmi, annál kulturáltabb vagyok, de nem is figyelek minden apróságra, és ha most jutott eszembe valami, akkor nem várok fél percig, amíg teljesen megrágom a húst.
- És te végülis meddig maradsz? - hiszen az volt, hogy most valami időlegesen van itt, munka ügyben igaz? Viszont közben meg örült, hogy lát és mást is pedzegetett, szóval most őszintén nem nagyon értem, hogy hogy is van ez.

// 100. hsz ^^/


A hozzászólást Jenna Webster összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 05.11.13 15:38-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 05.11.13 10:35

Felnevetek, egyszerűen mindig igaza Rebecának velem kapcsolatban. Még most is. Pedig egy kis kuckó sokkal meghittebb. Ez itt csak külsőség.
-Mmmm megtisztelő, hogy gazdagnak tartasz. Inkább rabszolgának érzem magam, akit elkapott… - hunyorogva tekintek rá. – gépszalag? Gépszíj? – legyintek. – A nyugatiak nem értik a keleti kertrendezést. Kénytelen voltam meghívni Sato bácsit.
Az életemet én magam irányítom, még ha nem is úgy tűnik néha. Ha kell, szende szüzet is játszok az ügy érdekében. Vagyis… inkább Suzanne-t kérem meg erre. Nagyszerű csapattárs.
-Gondolhattam volna. – biccentem kicsit félre a fejem. – A barátaidat meg egy teaház nem túlzottan fogja meg.
Valahol szerencsénk van, hogy itt másként dívik a karcsúság. Reika a héten hívott fel, hogy lánya megint kórházban van, mert annyira fogyókúrázik. Ilyen a zenei szakma ott, de számomra szánalmasan vékonyan néznek ki.
-Akkor jó.
Félrefordított fejjel, játékosan összeszűkített szemekkel tekintek rá.
-Nem, megdönteni a bíróságon szoktam, főleg érveket. - majd elmosolyodok. Egy kis tréfa mindenkinek jár, bár az én fanyar humoromtól inkább életkedv megy el.
A ház családügyileg csupasz, mivel nem a saját házam, ezért nem is célom úgy berendezkedni, hogy otthonos legyen. A magánéletemet nem akarom kiteregetni partik idején képekkel a családról. Az magánszféra.
A szavakra beugrik pár manga kocka, amiket tanulmányoztam, közöttük volt bizony köténykés férfi kép is. Rásandítok, hogy ezt vajon direkt mondta így, de nem hinném, így nem hozom fel.
-Azt sem tudom, mi mire való. – a konyha nekem valóban csak dísz, hiába teljesen felszerelt és a legmodernebb kütyük vannak benne.
Látom a szenvedését, ahogy leül, de nem tágítok. Éppen ezért alakítottam így a helységet, nem szeretném, ha Rebeca elfelejtené a saját kultúráját.
Evőpálcikát markolok fel, és azzal szedegetek. Egyenes hát, törökülés, ahogy szokás egy ilyen támlás széken.
-Próbálkozom. Mármint a nem elfelejtéssel. Hanem, hogy hátha bevallod, van valakid. De nem faggatózom. – legyezek a kezemmel. Nem akarok erőszakos lenni. De bátyként úgy vélem, a húgomnak kell férfi, akire támaszkodhat. No, persze, olyan, aki megfelel a mi családi elvárásainknak is. Így valahol most könnyebb is, hiszen ki tudja, ha éppen olyan férfi mellett horgonyzott le, aki nem megfelelő, azzal komoly gondban lennék.
-Négy. – ujjaimmal is mutatom.
Én bizony számon tartom, mert mindig precíz vagyok. A kíméletlenségben is. Báránybőrbe bújtatva. Még jutottam el életem azon szakaszába, ahol elgondolkodok azon, mennyire is jó ez így nekem.
-Átadom. – már én is eszek és egyetértek. Még a rizs is isteni, márpedig azt is el lehet rontani.
Eszek még egy keveset, mielőtt válaszolnék.
-Februárig maradok. – ha megvan a szerződés. Nincs nálam esély a kudarcra, nem engedhetem meg magamnak. Így februárig mindenképpen maradok.
Egy ideig még eszegetek, ám végül mégis megszólalok.
-Na jó, nem köntörfalazok, a húgom vagy, nem a kollegám, ügyfelem. – leteszem az evőpálcikát és megtörlöm a szám a kendőben. Hatásvadászat? Igen. Előre megkomponált mű, amiben most az egyszer és kivételesen, a testvéri énem is benne van. Ettől még nem lesz könnyebb az elkövetkezendő pár hónap, sőt, nehezebb.
-Nem vágyom vitára. Nem fogok erőszakoskodni. Csak szeretnék minél több időt tölteni veled, újból megismerni, mint testvér. Áll az alku? – egy másodpercig meredek rá, aztán leesik az utolsó mondat, vagyis kérdés, amit feltettem. – Nem úgy értettem a kérdést.
Nem akarom elveszíteni a húgom, vagy hogy megutáljon.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 05.11.13 16:02

A következő szavak hallatán kissé értetlenkedve nézek rá. Gazdagnak tartom, hiszen igenis eléggé puccos környéken van háza és elég felvágós ez az egész, gondolom mutogatja vele, hogy mennyire ász. Nekem nem gond, de akkor miért mond ilyesmit?
- Gépszíj, de tudod ugye, hogy nem kötelező azt csinálni, amit mások elvárnak? - fürkészem az arcát kicsit, hátha le tudok onnan szűrni valamit. Elkapta a gépszíj, akkor meg miért csinálja, ha egyszer rabszolgának érzi magát? Én nem véletlenül nem akartam ezt, hogy a szüleim rám erőltessenek valamit ami egyáltalán nem illik hozzá és amit nem szeretek csinálni. Ha neki is esetleg más vágyai vannak titkon, akkor miért csinálja ezt? Mert kell?
- Hát nem kimondottan, egy teaház nem túl bulis hely, kissé unalmas. - ha már szórakozni akarok, akkor tényleg nem ilyen helyre megyek, ahol se táncolni nem lehet és még hangosan se beszélj, mert esetleg valakit zavar. Nem mondom, hogy mindig muszáj pörögni, de igenis nehezen ülök meg egy helyben a hátsómon és az ismerőseim is így vannak ezzel, bár nem biztos, hogy barátnak nevezhetném őket. Egyébként azért nem vagyok túlságosan vékony, csak ami épp megteszi. Nem akarok átmenni olyan lányba sem, akinek kilátszanak a bordái, mert az már igenis csúnya. Csak tartom a versenysúlyom, vagy hogy fogalmazzak.
- Érveket? Bátyus... - nevetem el magam. Hát persze, hogy így válaszol, meg is lepett volna, ha nekiállna nekem elmesélni, hogy milyen volt a legutóbbi fogása, kit sikerült ágyba csábítania. Egyáltalán azt is nehéz elképzelnem róla, hogy ez menne neki, ha nincs rá nagyon oka. Fura, hogy mennyire ellentétesek vagyunk testvérekként. Ő szabályhű, én szabályszegő. Ő nyugodt és visszafogott, én pedig vagy és kicsapongó. Őt nehéz rávenni, hogy kimutassa az érzelmeit, engem pedig csak azok vezérelnek. Talán mindketten tudunk egy keveset csiszolni a másikon. - Pedig egy kedves nő lehet, hogy puhítana valamennyit azon a kemény fejeden. - teszem még hozzá mostmár mosollyá szelídítve a nevetést.
- A legrosszabb az, hogy én sem. - vigyorodom el, mintha csak cinkostárs lennék, még le is halkítom kicsit a hangom. Tény és való, én sem mozgok túl otthonosan a konyhában, nem szoktam főzni, maximum igazán ritkán a rántotta szintet tudom hozni. Azt hiszem ez is valamilyen szinten direkt lázadás. Persze talán képes lennék egyszer megtanulni főzni, ha lenne ki miatt, de nincs, akkor meg minek? Mindenesetre lehuppanunk és én egyből terelem ezt a pasi témát, mert hát tényleg nincs senkim.
- Pedig tényleg nincs becs' szó. Tudod a pasik... nem valami kedvesek, ez egyszerűen tény. - rántom meg a vállam, mintha nem is lenne ez olyan nagy dolog. Azért lássuk be ez itt Vegas, itt nem olyan emberek vannak, akik egy életre keresnek párt, én pedig hajlamos vagyok könnyen belehabarodni bárkibe, aki egy kicsit is kedves, aztán jön a csalódás. Szerencsére mostanában ilyesmiben nem volt részem... mármint kedvességben. Hát persze, hogy kijavít, amikor arról van szó, hogy mióta vagyok itt.
- Igen... tényleg már négy éve. Nagyon számon tartod. - picit felszökik a szemöldököm, de nem veszem nagyon magamra. Minden bizonnyal csak hiányoztam neki és ennyi, azért külön naptárat csak nem vezetett, hogy a tékozló húga mikor lépett le. A február hallatán azért egy picit elhúzom a szám. Az elég hamar van, de tudom én, hogy a munkája máshová köti és én nem tarthatom itt. Amúgy is megvoltam én eddig is egyedül nem, akkor meg?
- Az elég hamar lesz. - bököm ki aztán, és csak csendben folytatom a vacsit. Amikor viszont mégis megáll és megszólal szinte megáll a kezemben a villa. Nagyon komolynak tűnik, amit mondani akar és megmondom őszintén, hogy egy kicsit tartok is a szavaitól. A végén mégis elmosolyodom, bár kissé feszülten várom, hogy mit is szeretne mondani.
- Én is minél több időt szeretnék veled tölteni, ez egyértelmű, hiszen már rég nem láttuk egymást. Miért vezeted ezt fel ilyen bonyolultan? Vagy... - oldalra döntöm picit a fejem, és a villámmal mutatok rá kicsit szúrós szemmel, de a szám szegletében játékos mosoly játszik. - Vagy azt szeretnéd, hogy ebben a baromi nagy hodályban lakjam veled, mert unatkozol, csak nem mondod ki nyíltan? - elviccelem, hát persze, hogy elviccelem az egészet. Nem érzem a hangjában a komolyabb élt, hogy inkább talán szemmel akar tartani, nem pedig feltétlenül a velem töltött időre van szüksége. Vagy elérni, hogy ne akarjam hogy elmenjen, vagy netán vele is menjek a végén? Erre semmi esély sincs!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 06.11.13 14:15

Bólintok egyet.
-Aaa…. gépszíj. – olyan tekintettel nézek rá, mint akit forró olajjal öntöttek le. – Én választottam az ügyvédi pályát. És ha érvényesülni akarok, akkor meg kell felelni dolgoknak. Például papírmunkázni. – na, azt utálom. Fölös nyűg. De mivel éppen a szavakon lovaglás az ügyvédek erőssége, így muszáj mindent lejegyezni.
-Sejtettem, hogy ezt fogod válaszolni. – először sóhajtok, majd végül felnevetek halkan.
Már akkor sem bírt megmaradni egy helyben, amikor otthon volt. Nem is baj, most tegye, ezzel ismeri meg a világot és az embereket.
-Remélem, a feleségem az is lesz. – bár a szüleim fogják kiválasztani a leendőbelit, azért arra is figyelnek, hogy némi összhang azért legyen közöttünk. Különben tényleg a poklok házassága lesz. Egyelőre a munkám még mindig fontosabb, de a nyomás egyre nagyobb rajtam. Rebeca nem tudja, de jövő februárig tart az az ultimátum is, hogy ki legyen választva a feleségem és meglegyen az eljegyzés, hogy májusban megtarthassuk az esküvőt.
-Pedig abban reménykedtem, hogy megmentesz. – nem, mintha meg is akarnék tanulni kotyvasztani. Se időm, se kedvem, se türelmem nincs hozzá.
A pasitémára megáll az evőeszköz a kezemben, szinte vad oroszlánként tekintek a húgomra. Kibújik belőlem a védelmező báty.
-És kik voltak azok a balfékek? – vonom össze a szemöldököm. – Ha bántottak, nem fogják megúszni.
Vissza kellett volna fognom magam, de nem tudom. A húgom mindig is kényes pont volt az életemben. Védeni akarom, még a szüleimmel is képes voltam miatta szembe szállni. Ha tudná, mennyi nyomot sepregettem el a szüleink elől.
-Még szép. – nem hánytorgatom fel. Nem volt túl jó időszak, sok időbe tellett, mire lenyugodtak a kedélyek.
-Legalább a karácsonyt együtt tölthetjük. Ha van kedved, persze. Nem erőltetem.
Nagyon szeretném. Karácsonyra nem tudok a szüleinkhez hazautazni, de ők nem is tartják meg. Nekem a munkám miatt muszáj megtartani a nyugatiak ünnepeit, szokásait, számukra ez természetes.
Figyelem a kifakadását a mondanivalómra, holott éppen befejeztem, amit mindenképpen el akartam mondani. Tehát gondolt rám, ránk és …
Megtörlöm a szám szélét, a kendőt az asztalra teszem, hátradőlök egyenes háttal és karba fonom a kezem. Elmosolyodok.
-Hát ez szép. Kibököm, hogy mi nyomja a bögyömet és máris parázol. Azt tudod ugye, hogy akár erővel is hazavihetlek még? Bármikor megtehettem volna, ahogy találkoztunk. – hagyok egy kis időt neki. – De nem tettem. – Nem tettem meg. Az erőszaknak semmi eredménye nincs.
-A házam nyitva áll mindig előtted. – előrehajolok és a zsebemből kiveszek két kulcsot és egy összehajtott papírt.
A kulcsok és a zárkódok. Akkor jössz és mész, amikor akarsz. Ha akarsz, ide költözöl, ha nem akarsz, akkor nem költözöl ide. Szeretnék veled többször találkozni, de a te életed, éled, ahogy akarod. Én viszont nem szeretnélek kizárni az életemből, a húgom vagy.
Nem viccelek. Komolyan mondom. Lerohanásnak tűnik, de éppen ne a húgom előtt lenne nyitva a házam?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 06.11.13 16:08

Nem akarok én beleszólni az életébe, jogom sincs hozzá, de tényleg úgy hangzott, mintha azért nem olyan nagy élvezettel csinálná ezt az egészet, de hát ő tudja. Engem nem tudna rávenni senki, hogy egy irodában üljek naphosszat. Tuti, hogy belezakkannék.
- Jól van persze, értem én. De szoktál azért mellette mást is csinálni? Valami olyat, amit nagyon szeretsz... hobbi? - nem is emlékszem már, hogy régen mi volt az, amit igazán szeretett, de érdekelne, hogy most van-e ilyen. Csak leköti magát valamivel, amikor nem dolgozik. Az tényleg szomorú lenne, ha csak a munka lenne neki és egyébként meg maximum aludni járna haza. A végén még kénytelen leszek én elvinni valahová, hogy egy kicsit kimozduljon és igenis szórakozzon. Úgy viselkedik, mintha már most kiöregedett volna mindenből, miközben még igenis fiatal. Azért annak határozottan örülök, hogy legalább kicsit felnevet, meg hát azért velem igenis sokkal kötetlenebb tud lenni és ez nagyon jó dolog, még ennyi év kihagyás után is.
- Hát rajtad múlik, olyat válassz, aki kedves és esetleg még főzni is tud, hogy ne árválkodjon annyit a konyhád. - mosolyodom el. Persze nem tudok erről a kis határidőről, és tuti, hogy én egy ilyennek nem örülnék. E téren mázli, hogy nem nekem kell tovább vinni a család hírnevét, meg hasonló marhaságok, és ezért nem akarnak mindenáron hozzáadni valakihez... vagyis tuti, hogy akartak volna, de miután leléptem otthonról, erre már nincs lehetőség. Meg egyébként is maximum akkor mondanám ki egy vadidegennek az igent, ha közben kést szorítana valaki a torkomhoz... vagy még akkor sem, már csak dacból sem. Látom, hogy a pasikat érintő kommentem hallatán szó szerint megáll a kezében az evőeszköz.
- Bruce... nem fogok neked neveket sorolni, hogy ellásd a bajukat. A pasik nagy részének csak az számít, de néha ezt ki is lehet használni... ennyi. - rántom meg a vállam, miközben egy pillanatra bevillan az a doki, a pszichológus, ahova a zsaruk küldtek el. Igen, talán van olyan, akinek a bátyám keresztbe tehetne, és talán még örülnék is neki, de akkor sem kell. Megoldom én nagyjából a dolgaimat... legalábbis a magam módján igyekszem. Valahogy talán el is fogadtam, hogy nem kell nekem komoly kapcsolat, mintha csak nem is lenne esélyem rá, hogy valami normális pasiba botoljak. Talán így is van, hiszen az életvitelem nem olyan, amibe belefér egy rendes fickó.
- Persze, hogy van kedvem veled karácsonyozni, de aztán jó ajándékot kérek! - újra megjelenik a széles mosoly az arcomon, a kellemetlen témának pedig búcsút is intek, mint ahogy a kellemetlen emlékeket is általában könnyen félre tudom tenni. Egy kicsit talán meglep, hogy ünnepli a karácsonyt, de annyit kilogikázok, hogy a meló miatt lehet, mégis csak kénytelen valamelyest alkalmazkodni ehhez a világhoz, mégha ezekkel a székekkel, meg társaival őrzi is a hagyományainkat. Legalább valaki, ha már én nem igaz?
- Nem parázom, és nem vihetnél haza, ha én nem akarnám... - vetem fel egy pillanatra az állam. Azt nem tehetné meg, mert úgyis megszöknék megint és tudom, hogy nem is tenne ilyet. Legalábbis remélem, hiszen... csak akkor tarthatnának otthon, ha bezárnának egy szobába és eldobnám a kulcsot. Nem leszek szófogadó jókislány és csak azt érné el vele, hogy benne sem bíznék és úgy eltűnnék megint évekre, hogy ihaj. Meglepetten veszem át a kulcsot, no meg a papírt tőle.
- Oh... köszi, csak aztán ne hogy rosszkor toppanjak be, ha már megtaláltad azt a kedves nőt. Esetleg beszéljünk meg egy egységes jelet, mondjuk kiteszel egy nyakkendőt az ajtóra? - széles vigyor. Igen, folyton ezen a témán lovagolok, mert nehéz megértenem, hogy ő nem vágyik valakire, aki vele van, aki ápolgatja a lelkét, vagy egy nehéz nap után teát készít neki és egyszerűen csak kedves vele.
- De szívesen jövök, és töltök veled időt, amikor ráérsz és nem köt le nagyon a munka. Végülis talán... - rántom meg picit a vállam. - Egy ekkora házban nem lehet rossz lakni. - apró kis mosoly jelenik meg az arcomon. Nem mondom, hogy ide költözöm, de az sincs kizárva. Végülis az albérletemet bármikor elpasszolhatom, aztán majd keresek másikat, ha Bruce elmegy. Addig nem lenne rossz egy ekkora házban tölteni az időt, maximum egy kicsit attól tartok, hogy nem nézné jó szemmel az életvitelemet, és nem tudom mennyire fogadná jól, ha teszem azt felhoznék valami pasit.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 08.11.13 14:27

A kérdésre a szokásos, zárkózott mosollyal válaszolok. Eszem ágában sincs elárulni, hogy rendszeresen rajzolok mangát. Mivel ez nem a hivatásom, csak hobbi, ezért ebben nyomás sincs rajtam, hogy szűk határidőben rajzoljak. Igazi lázadás a javából, azonban mivel nem teregetem ki, álnéven jelentetem meg, ezért nem tud róla igazából senki.
-Szeretek túrázni. Azt hiszem. – tekintek rá. Ez igaz is, kell a pihenés és a mangarajzoláshoz környezetismeret. – És neked van hobbid? – töröm a fejem, hogy mivel szeretett még foglalkozni hugi, de magamból kiindulva sejtem, hogy most már teljesen mással foglalkoznak.
-Túl vagyunk már pár jelöltön. – kuncogok egy rövidet, mert felbukkan előttem pár jelölt. A külső is fontos, sok partit szervezek. De nem szeretem a butuska nőket, még akkor is, ha tudom, hogy főként itthon lesz majd. A megfelelő mennyiségű okosság lehetőséget ad majd neki, hogy ne rám akaszkodjon, mint egy pincsikutya, hanem kicsit a saját életét is élhesse. Maradi vagyok, de nem annyira, hogy azt erőszakoljam rá, feladjon mindent, csak mert a feleségem.
A válaszra megreccsen a kezemben az evőpálcika. Hirtelen szalad fel a pumpa bennem. Leteszem a pálcikát, látszódik egy vékony sáv, ahol megtört, de nem tört ketté. Másikat veszek elő.
-De utána ne gyere hozzám sírva. Mert akkor nem állok jót magamért. – igaz így sem, mert akkor ezek szerint jók a megérzéseim. Még sem minden rózsás. Fel is fogom keresni megint a magánnyomozót és leülök vele elbeszélgetni, hogy ne csak megfigyelés és kis utánajárás legyen. Bár még így is eléggé megőszítem, mert a kis információ is elég részletes nálam.
De azután váltok is, nem kívánok első alkalommal balhét kirobbantani. Ami azt illeti, második alkalommal sem.
-Hmm.. majd még kigondolom, mit érdemelsz. Még a végén virgácsot fogsz kapni, semmi mást. – előredőlök egy kicsit, mosolyogva.
A hazamenetelre csak mosolygok. Tudom, ha akarnám, akár jogilag is megtehetném, nem tart semeddig sem elintézni. Azonban Rebeca a húgom. És szeretném, ha boldog is lenne és a szüleim is. Ez így nem lenne jó megoldás.
-Tudod, hogy sokszor megvédtelek. Vagyis nem tennék ilyet. – inkább úgy csavarom a szálakat, hogy önszántából és jó érzéssel akarjon a családhoz visszatérni. Sok terv van a fejemben.
-Téged csak ez éltet. – csóválom a fejem. – Ha meglesz az ara, hivatalosan be lesz jelentve. – számomra olyan, hogy házasság előtti viháncolás létezik, de az nem „otthon”. És ritkán. Kevés időm van magánéletre.
Felderül az arcom, amikor végül is nem mond nemet. Igent sem mondott, de nem zárkózott el attól, hogy akár huzamosabb ideig itt legyen. Nem a számító fivér örül bennem, hanem az a báty, aki már régen látta húgát.
-Ennek örülök. – mosolyodok el.
Befejezem a tálat, majd a konyhába megyek, pontosabban a kamrába. Szobahőmérsékletűnél hidegebbnek kell lenni pár desszertnek, ezért a kamrába tettem be.
-Mindjárt jövök, hozom a desszertet és az innivalókat is.
Nagy tálcával jövök be, rajta vegyesen finomság. Majd fordulok még egyet és hozom az innivalókat is. Tea, kóla, dobozos üdítők, mindkét kultúrából ugyanúgy, mint édességből.
Ismét helyet foglalok, előtte mindent odarakok Rebeca elé, hogy tudjon választani.
-És mi jóval foglalkozol? – nem véletlen kérdezem így. Sejtem, hogy nem egyszerű az élete, a rosszra nem akarok rákérdezni. Tulajdonképpen tudom, hogy nem minden kerek az életében.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 08.11.13 19:03

Pedig tuti biztos, hogy meglepődnék, ha kiderülne, hogy mangát rajzol, de esélyes, hogy egyben tudni is szeretném, hogy vajon milyet és nem szállnék le róla, amíg meg nem mutatja nekem. Így viszont egyelőre sajnos ez nem jut el hozzám, mint információ.
- Azt hiszed? Nem vagy benne biztos, hogy szeretsz túrázni? - mosolyogva rázom meg a fejem. Hát tényleg csak a meló tartja életben? Ez már-már szomorú, de ha neki így jó, akkor eszem ágában sincs beleszólni, én sem venném jó néven, ha fordítva megtenné. A visszakérdezés azért egy kicsit megakaszt.
- Tudod, hogy énekelni szeretek, bárhol, bármikor, bármit. Ezen kívül nem is tudom... nem nagyon van más, valahogy nem is fér bele az időmbe. - abból a korból már kinőttem, hogy mit tudom én, bélyeget gyűjtsek, szóval nem nagyon van más elfoglaltságom, meg hát a meló, a bulik azért lekötnek eléggé ahhoz, hogy másra már ne nagyon maradjon idő. A következő válasz és persze a kuncogás viszont széles vigyort csal az arcomra.
- Pár jelölt? Mintha valami versenyeztetés menne. Na és mik a fontos elvárások? A külső, vagy a tudás, vagy az a legfontosabb, hogy apának is megfeleljen és illjen a családba? Egyáltalán európai nő is szóba jöhet? - zúdítom rá a hirtelen eszembe jutó kérdésáradatot. Azért mégis csak a bátyám és szeretném, ha boldog lenne, nem pedig csak ráerőltetnének valami nőt, aki egyáltalán nem is illik hozzá és csak úgy lesznek egymás mellett. Bár fene tudja, hiszen meglepő, de apa nem japán nőt vett el, szóval... talán a bátyámat sem kötelezik erre, bár a fene tudja. Már-már elnézést kérően pillantok rá, amikor hallom, ahogy megreccsen a kezében az evőpálcika.
- Rendben, ha baj van, majd kisírom magam egyedül... eddig is ment. - oké, ezért ezt egy kicsit zokon veszem. Nem lehet mindig tökéletes az ember élete és igenis van olyan, hogy valami rendkívül rosszul sül el, de attól, hogy valaki kiborít még nem kell azonnal betörni az orrát bosszúból. Attól függetlenül viszont még jól esne egy ölelés, vagy egy-két kedves szó ilyen esetben, de ha így áll hozzá, akkor inkább nem mondok semmit és szépen megoldom egy magam. Azt persze nem tudom, hogy ez már eleve esélytelen, hiszen sokkal többet tud róla, mint amit én hiszek. A karácsony említése azért sokkal jobbat tesz a kedvemnek, még ha nem is azonnal, de visszatér egy halvány mosoly az arcomra.
- Virgácsot? Héj, a rég nem látott húgodnak csak virgáccsal szolgálsz? Ez nem szép! - lebiggyed a szám. Egészen ügyesen tudom játszani a sértett kislányt, de persze a szám szélében hamarosan már ott bujkál a kezdődő mosoly is. Nem tudok annyira haragudni rá, igazából még az előbbi kis kiakadása miatt sem. Mégis csak a bátyám és hiányzott és valahol kedves tőle, hogy aggódik értem.
- Tudom, hogy nem tennél olyasmit, amitől boldogtalan lennék egy életre. - jegyzem meg egészen komolyan, azt hiszem részben célzás is ez, hogy tényleg ne forduljon meg a fejében ilyesmi. Nem hiszem hogy bármi módon rá tudna venni, hogy önként menjek haza, és hagyjak itt mindent, adjam fel csak úgy. Nem látok erre semmi esélyt.
- Nem ez éltet, de nehéz elképzelni, hogy csak úgy létezel felnőtt pasiként és nincsenek kapcsolataid, semmifélék. - rántom meg a vállam. Nem érdekel engem a szexuális élete, nincs közöm hozzá, de az egyszerűen tény, hogy azért a pasiknak nagyon is szüksége van arra, hogy meglegyen az időnként adag... különben összeomlik a rendszer, vagy túl idegesek lesznek stb. Nekem már az is fura, hogy így beszél az egész házasságdologról. És hol van a szerelem... meg a romantika?
- Kétlem, hogy bárki visszautasítana egy ilyen házat. - mosolyodom el, hiszen így van, miért ne lenne az ember szívesen itt. Csak persze nehezebb, ha mondjuk ezzel együtt bizonyos szabályokat is be kell tartanom, hiszen neki jó eséllyel eléggé szabályozott az élete, az enyém viszont egy kicsit sem. Befejezem a vacsit, amíg ellép a többiért. Én azért valamivel lassabban eszem, az az igazság, bármennyire is igyekszem haladni. Nagy levegő, majd kifúj, amikor a tálca az asztalra kerül.
- Fel akarsz hizlalni, hogy ne tudjak elmenni igaz? - azért persze nem veszem le a szemem az édességekről, finoman szólva is baromi nagy a választék és végül veszek is magamnak egy elég jól kinéző csokis, mogyorós szeletet. Elég durván fest, nem tudom, hogy utána bármi más lemegy-e még a torkomon.
- Most épp egy kaszinóban dolgozom. Eddig egész jól bírom, a kollégák rendesek és... egész jó hely. Osztó vagyok, meg ami épp kell, tudod folyton forgásban vagyunk, hogy ki mit csinál. A többit nem hiszem, hogy tényleg tudni akarod. - apró vállrántás, őszintén szólva nem is mesélnék róla szívesen. Mondjuk jelenleg nem melózom a sztiptízbárban. Egyszerű az oka, nem bírtam idegileg azután, hogy Crissy-t megölték. Egyszerűen nem ment.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 10.11.13 19:52

-Biztos vagyok abban, hogy nem vagyok biztos, hogy szeretek túrázni. Ahol voltam eddig, azokat kedveltem.
Kikapcsolta a környék és a látvány, legalábbis egy ideig nem a munka volt a fejében.
-Igen. – tekintek rá. Emlékszem, hogy milyen hangja van, volt, amikor nekifogott mindig énekelni. – És még te mondod nekem, hogy kapcsoljak ki? – csóválom a fejem mosollyal. Tipikus bagoly mondja verébnek. De azért annak örülök, hogy ha nincs ideje annyira szórakozni, akkor biztos dolgozik, elfoglalja magát. Vagyis, tudom, hogy dolgozik-e vagy sem.
Tartózkodó mosollyal hallgatom végig a menyasszony mizériát.
-Nem kell japánnak lennie. – csak ennyit válaszolok. Azt nem teszem hozzá, hogy elsősorban apámnak kell, hogy megfeleljen. Azonban mindig találtam okot arra, hogy nemet mondjak. Mindig megtaláltam a kiskaput. Egyedül a februári határidőre nem találtam kibúvót. De akkor sem akarom elkapkodni.
Hunyorítok egyet, majd lenyugszik az a villanás is az arcomon, ami a dühömnek tudható be.
-Tudod, hogy nem tennék olyat, ami neked rosszul esne. Inkább ráülök a kezemre, csak a vállamon sírd ki magad. – az él eltűnik a hangomból is, már ha volt. Nem vitatkozni ültünk össze. Majd kicsinálom másként az ipsét és ártatlan képet vágok hozzá. Sokféleképpen lehet bosszút állni. Stílszerűen a saját pályámon fogom megszorongatni a tökeit, ha megérdemli.
-Miért mentél el? Az… legalább négy csomag virgács. – mosolygok rá.
Valóban tennék olyat, amivel megbántanám. Kényes egyensúly, amihez elég csak egy keveset kibillenni és borul minden. Komoly játszmák sorozata van előttem. És erről csak én tudok.
Sejtelmesen és sokatmondóan pillantok Rebecára.
-Mindenkinek más jelenti az élvezetet. – például egy szál cigi. Az kéne. Hülye és ócska hasonlat. De a lényege ugyanaz.
-Most megsértődhetnék, hogy nem miattam akarsz itt lenni. – felnevetek, látszódik rajtam, hogy csak viccelek és jólesik, hogy az első, igazán komolynak mondható lépésen túl vagyunk.
-Vigyázok a vonalaidra. Annyit eszel és veszel, amennyi jól esik. – hagyományos édességek felé nyúlok. A nyugati édességekből a cukrászdák süteményeiért és csokijaiért vagyok nagyon oda. De most nem kívánom.
A kaszinón alapban nem lepődnék meg. De tudom, hol dolgozik és hol dolgozott. Tudok az esetről is. Nagyon szeretnék rátérni erre, de nem akarok.  
-Nem lep meg, elég sok van belőlük a városban. És mennyire élvezed? Valóban? – dőlök kissé hátra, majd vissza. – Mit is nem szeretnék tudni? – gyorsan felemelem a kezem. – Nem, ezt nem kérdeztem.
Nem sok édességet vettem, már a teámat veszem magam elé. A kávéra most nem vágyom, cigizni pedig nem cigizek a házban.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 11.11.13 12:50

Elnevetem magam a válasz hallatán. Biztos benne, hogy nem biztos a túrázás iránti szeretetében. Nem lep meg, hogy ilyesmit mondd, ha jól sejtem ügyvédként is nagyon jól forgatja a szavakat. Itt kellene talán felmerülnie benne, hogy lehet, hogy velem is ugyanúgy tud játszani, de eléggé bízom benne ahhoz, hogy ne gondoljak arra, hogy velem is ilyesmit művelne. Naiv vagyok? Talán igen, talán ha kicsit gyanakvóbb lennék, akkor nem kerültem volna már nagy bajba nem egyszer, de az akkor... nem én lennék.
- Értem én, de majd elviszlek én valahova, kipróbálni ezt azt, aztán meglátod, hogy van-e más is, amit talán szerethetsz. - miért is ne? Nehéz elképzelnem, hogy olyan sok mindent kipróbált már eddigi élete során, főleg ha olyan sokat tanult, meg annyi időt tölt a munkával. De én igazán mutathatok neki dolgokat, hiszen az én életem sokkal inkább szól a szórakozásról, mint a kötöttségekről.
- De nekem az éneklés szórakozás is egyben, azt hiszem nem tudod elhitetni velem, hogy az ügyvédkedés is az. - rántom meg picit a vállam. Az annyira komoly dolog, hogy nem hiszem, hogy bárki is szórakozásnak tudja venni, így aztán nem is hinném el, ha ezt mondaná. Meg azért szoktam én szórakozni, talán csak az utóbbi időben csaptak össze a fejem felett azok a bizonyos hullámok.
- Hát ezt jó bőven kifejtetted bátyus... - húzom el kicsit a szám, aztán csak sóhajtok egyet és inkább eszegetek tovább. Oké, vágom én, hogy mi az a téma, amit nem kell feszegetni annyira, de mégis csak örülnék neki, ha nem úgy venne el valakit, hogy kell, mert kinézték neki, mert passzol az elvárásokhoz. - Voltál már egyáltalán szerelmes? - lehet, hogy erre sem kapok rendes választ, bőven meg van az esély rá, vagy talán nem is akar az lenni, mert így egyszerűbb az élete. Bőven benne van a pakliban, hogy én gondolok erről túl sokat, én hajszolom túlságosan a szerelmet, de hát... mégis csak fontos nem? Aztán persze felkapja a vizet kissé, nem lep meg, de attól még ugyanúgy rosszul esik.
- Bruce... tudom, hogy szeretnéd, ha miden tökéletes lenne az életemben, de én azt nem akarom. Időnként becsúsznak... hibák. És én nem akarok úgy hozzámenni valakihez, hogy kiválasztják előre, akkor inkább essek sokszor pofára, de a végén találjak valakit, aki tényleg szeret és én is őt. - magyarázom neki kicsit hosszabban. Tudom én, hogy szeretne megvédeni, régen is így volt, ezért is tűntem el az életéből, mert neki akartam jót. Viszont akkor sem bírnám ki, ha mindent mindig átgondolnék, mert akkor a rossz dolgok kizárásával a jóra való esélyt is kiiktatnám az életemből.
- De most itt vagyok, szóval a négy csomag virgács mellé kérek valami szépet is. - nagy ártatlan szemekkel pislogok rá. Tudom, hogy úgyis hatni lehet rá, ha nagyon akarom. Sokkal jobban szeretem a bátyámat, mint a szüleimet valaha is, tőle sokkal inkább érzem, hogy szeret és fontos vagyok neki, mint tőlük, főleg apától.
- Mindenkinek más... na persze! - nem tudom elképzelni, hogy mivel tud helyettesíteni egy hús vér nőt, de hát az ő dolga. Nincs beleszólásom igaz? Ha neki más tölti ki az életét, akkor ezt kell elfogadnom, maximum időnként kicsit piszkálhatom érte, ez már-már húgi kötelességem.
- Lebuktam, csak a házad érdekel, ha előbb tudom, hogy ilyen gazdag vagy, akkor gondolkodás nélkül hazamegyek. - nevetem el magam újra. Egyértelmű, hogy nem így van, hiszen akkor már rég megtehettem volna, hiszen a szüleim mellett baromi jó kis életem lehetett volna, de nekem az olyan formában nem kellett. Akkor már inkább élek máról holnapra. A munkám már egy nehezebb pont, de azért mégis csak mesélek róla kicsit az édesség eszegetése közben. Persze van, amiről nem, nem kell tudnia mindenről... nem tudhatom, hogy már tud.
- Végülis elmegy, a kollégák rendesek, de hát nem az az álmaim nevotábbja, hogy gazdagoknak osztom a kártyát, hogy elverjék a pénzüket és elverjék az álmaikra félretett pénzt... - rántom meg kicsit a vállam. Nem vagyok oda eleve a kaszinók világáért, de ez a meló még mindig jobb, mint mondjuk egy hotelben takarítani igaz? És sokkal jobb, mint a sztriptízbár, annál minden jobb! Csak hát akárhogy is nézzük, az fizet a legjobban.
- Nem akarsz mindent tudni rólam Bruce, hidd el, meg hát úgyis csak kiakadnál bizonyos dolgok miatt. Mégis csak a bátyám vagy, szóval megértem, de már... felnőttem valamelyest. - mondhatnám meg van a saját életem, mégha nem is valami túlzottan tökéletes, és még éppen hogy felnőttnek is alig vagyok mondható, sőt hivatalosan még alkoholt sem ihatok. Na ez sem zavar igazán soha.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 12.11.13 20:07

-Már előre kíváncsi vagyok, miket akarsz nekem mutatni. Énekelni nem tudok, ezt előre mondom. – vigyorgok, de már előre is kíváncsi vagyok, mi az, amit nekem akar mutatni. Ez is sokat megmutat abból, hogy ki is lett Rebeca.
-Attól, hogy nem hiszed, én még élvezem. – veszek egy újabb falatot a számba. Nem mindig a szórakozás kapcsolja ki az embert. Szeretek a szavakon lovagolni és megtalálni a rendszerben a legkisebb hibákat, hogy azon tovább segíthessek. A rendszert szeretem.
-Te sem mondod el, mit várnál el jövendőbelidtől. – mosolygok rá, s eszek tovább. – Remélem majd az leszek a feleségembe. – hiszek a szerelem első látásra, azonban hiszek abban is, hogy lehet dolgozni a szerelmen. – És te? Voltál már szerelmes? - ha kérdeztem már, akkor is megkérdezem még egyszer. Ez a téma nagyon érdekel.
Az okfejtése jogos. A hirtelen felindulást, mintha szél sodort volna el, már nincs is.
-Minden perc tökéletes a maga nemében. Megértelek. De van egy szint, amikor a kontrolt elveszítheted. Csak szeretném, ha tudnád, hogy akkor ott vagyok én, hogy megvédjelek.
Láttam az aktáit. És nem akarok többet ilyet látni. Megértem, hogy élni akarja az életét, kellenek a rossz dolgok megtapasztalása is, de fogalma sincs, hogy mennyire aggódunk érte és milyen rossz volt a fotókat látni. Mondhatnám, hogy magának kereste a bajt, de ez nem igaz. Erről a családom is tehet. Ha rendesebbek vagyunk, akkor nem történt volna meg mindez.
-Mmm… még gondolkodom. A jók kapnak ajándékot. Rendesen viselkedtél, akkor kapsz, nem csak virgácsot. – de azért látszódik az arcomon, hogy valóban örülök, hogy eljött most ide.
Jól sejtem ám, hogy ez a cukkolás a lepedőakrobatikával nem fog most lezárulni. Fel kell készülnöm, ez egy nagyon gyenge pont az életemben. Mások szerint. Én elvagyok, mint a befőtt.
-Legközelebb csak fotót küldök utánad. – felnevetek, mert értem én a célzást, és Rebeca humorát nagyon szeretem.
Eltöprengek az osztó munkán.
-Sok emberrel találkozol, némelyik még vissza is térő, sőt. Akár össze is barátkozhattok. De azt hiszem, az tiltott. – viszont nagyon sok mindent megtud, amit nem kéne. Vegas nem a rózsaszín fellegek világa egy olyannak, mint Rebeca.
-Nem, valóban nem akarok. – teszem le a bögrét. – A te életed, úgy alakítod, ahogy neked jól esik. És nagyon jól bírod a gyűrődést, meg kell, mondjam. – ezt elismeréssel mondom. Egy kamasznak a felnőttek világa a lázadás, ha otthon van. Ha viszont kilép a nagybetűsbe, elég hamar pofára esik. Meg kell tanulnia evickélni a hullámok között, különben lesüllyed.
-Azt hiszem, a kerti nyugágyra vágyom, meg a cigimre. A társaságodban. Jössz? Van kedved?
Ha jön velem, akkor felmarkolok kint egy hamutálat és a zsebemből előhalászom a cigimet és a tűzgyújtót.
-Cigizel? Mondd, hogy nem. – de ha igent mond, akkor elé tartom a cigarettatárcát, kinyitva, hogy kivegyen belőle egy szál cigit, majd meggyújtom neki.
Csak ezután gyújtok rá a sajátomra, már vártam a slukkot.
A kert a teraszról is belátható, egy része fokozatosan bontakozik ki, ahogy halad benne az illető. Tervezési remekmű.
-Nem reméltem, hogy egyszer majd összefutunk. Bár, talán most ez az első hosszabb utam. – fújom ki a füstöt. Ha nem cigizik Rebeca, akkor úgy ülök és fújom, hogy hozzá semmi esetre se jusson el.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 13.11.13 9:54

- Sok minden van ám a városban, amire egy magadfajta üzletember nem is gondolna. Elmehetünk bowlingozni, vagy akár a csúszdaparkba is, ha nem félsz, hogy valaki felismer és rontja a hírnevedet. - vigyorodom el. Hát ki tudja, hogy mi az, ami neki belefér. Én aztán szívesen elrángatnám bárhova, hiszen ami szórakozás abból már elég sok mindent kipróbáltam és nagyon remélem, hogy neki is lesz kedve egy kicsit kimozdulni és nem fogja majd csak azért vissza magát, mert fél, hogy valaki meglátja. Meg végülis a kollégái, üzletfelei olyan helyekre csak nem járnak.
- Hát jó, legyen igazad. - rántom meg végül egy mosollyal a vállam. Még akár arra is képes lennék, hogy előre nyúljak és összekócoljam a haját, de addig nem megyek végül el, most legalábbis. Ha úgy gondolja, hogy az ügyvédkedés is kikapcsolja, hát legyen így, bár attól még nem kötelező ezt el is hinnem.
- Dehogy is nem! Én azt várnám el, hogy szeressen és rendes legyen, és persze azért egyben elég vad is ahhoz, hogy ne unatkozzam mellette. - széles mosollyal fejtem ki a véleményemet e téren. Simán beszélek mindenről, kétlem, hogy lenne olyan téma, amitől zavarba jönnék, maximum őt féltem e téren és azért van, amiről visszafogottabban diskurálok csak vele. - Én? Én mindig szerelmes vagyok abba, akivel vagyok, bár... olyan még nem volt, mint Dick. - elhúzom kicsit a szám, hiszen így van. Azért az első nagy gyerekszerelmet nem lehet csak úgy elfelejteni és mindig is mély nyomként marad meg bennem, hogy egyszerűen csak lelépett, mert apa lefizette, vagy ráijesztette, vagy tudom is én.
- Jól van, világos, de attól még nem leszel itt mindig, hazamész majd. - teszem még hozzá, hiszen így van nem? Ő nem itt él, én viszont igen és eszem ágában sincs elmenni Vegasból. Tehát nem fog tudni engem minden körülmények között megvédeni és ez tény, legalábbis amennyire én tudom, azaz pont hogy nem tudom a dolgok hátterét, hogy mennyi mindent tud rólam. Az ajándék témára már csak gyerekesen nyelvet öltök rá. Igenis tudom, hogy kapni fogok valamit, mert amíg itt lesz majd tényleg igyekszem a magam módján jól viselkedni. Arról már nem én tehetek, ha a baj néha magától is megtalál igaz? Végülis sok minden, ami történt velem nem is az én hibám igazából, csak a körülmények miatt volt, rosszkor voltam... rossz helyen.
- Oh, hát fotót bárki küldhet bármiről, az nem elég, kell nekem, hogy lássam, mekkora házban élsz... és akkor milyen lehet a sajátod? - mintha még el is töprengenék, de sejtem, hogy amit tényleg otthonnak nevez és nem itt van, az is hasonló lehet stílusban mint ez, de talán valamivel otthonosabb? Bár persze ez a szó is mindenkinek mást jelent. Inkább kicsit a munkámról mesélek, amiért persze nem vagyok annyira oda, de ha egyszer ez van, még mindig jobb, mint a sztiptízbár... annál minden jobb.
- Azt inkább csak a munkatársakkal, vendégekkel nem szabad, ahogy mondod. - persze egy-egy kedves mosoly az más, de nem lehetsz igazán jóban valakivel privátban, vagy akkor onnantól nem ülhet le a te asztalodhoz, mert az még csalásra adna okot, én pedig nem akarom e miatt kirúgatni magam. Meg lesz az másért, pl. hogy késem, viszonylag gyakran. Azért az jól esik, amit mondd és érzem is a hangjából, hogy teljesen komoly, hogy elismeri, hogy jól bírtam eddig egyedül is. Akármennyire is tuti, hogy leírtak már a szüleim, hogy nem vagyok alkalmas az életre... arra nem, amit ők akartak ráerőltetni, de el tudom látni magam.
- Köszönöm. Tudod, hogy nem vagyok az a típus, aki csak úgy feladja... valamit mégis csak örököltem... apától. - erőtlen mosoly jelenik meg az arcomon. Nem tudok magamból kiirtani mindent, ami a múltammal kapcsolatos, ha más nem, hát ez tényleg megmarad, és bírom a strapát és nem hagyom, hogy lenyomjanak, még akkor sem, ha már nagyon erősen zilálódik össze minden. Kiborulok néha persze, de akkor is felkelek újra és újra.
- Persze, egy kis levegő jót tesz mindig, a parkban is imádok lenni, eljöhetnél velem valamikor piknikezni, szigorúan nem öltönyben. - elég sokat vagyok kint, mindig élvezem a jó időt, a napsütést, ezét is nehéz egy olyan meló, mint a kaszinó, ahol be vagyok zárva a négy fal közé. Feltápászkodom hát, de a cigire megrázom a fejem. Furcsa, de annak ellenére, hogy milyen életet élek nincsenek efféle káros szenvedélyeim. Persze nem azt mondom, hogy nem iszom alkoholt, vagy nem kerül a számba időnként egy-egy füves cigi, de nem szoktam rá semmire. Mondtam már, hogy erős kislány vagyok ugye?
- Neked sem kéne ilyesmivel mérgezni magad, én élek vad életet, és mégis te dohányzol... hát mik nem vannak! - tényleg meglep egy kicsit, bár minden bizonnyal a sok teher és kötelesség miatt van rá szüksége. E téren végülis érthető, de ez újfent csak azt bizonyítja, hogy igenis nem jó ez az élet, amit él. Lehuppanok mellé, de egyáltalán nem zavar a füst, persze azért kedves, hogy figyel, hogy ne rám fújja. Gondolkodás nélkül fészkelem be magát mellém, és teszem a fejem a vállára, úgy figyelek lefelé a kertre.
- Én se gondoltam volna, főleg nem azt, hogy pont ide keveredsz el. De azért... tényleg örülök neki. - nem biztos, hogy látja most a mosolyom, de attól még ott játszik az arcomon. Tényleg jó, hogy megtalált... vagy megtaláltuk egymást... vagy a véletlen úgy döntött, hogy összefussunk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 15.11.13 13:40

-A csúszdaparkot inkább kihagynám kipróbálásra. – most már kuncogok. Azért elképzeltem, hogyan néznék ki, ahogy éppen gyermeki sikkantgatással csúszok lefelé. Elég renoméromboló. A másik kérdés pedig az, hogy mennyire lesz erre időm. Az úgy nagyon rossz, ha ki van centizve az időm. Megbántani sem akarom hugit.
-Dick? – kérdezek vissza. Nem rémlik, hogy most Dick nevű lenne az életében, aztán leesik. – Jaa, az a Dick. – megdörzsölöm az állam. Nem mondok inkább semmit.
-Ha hazamegyek, valóban nem. – túl jó a logikai érzéke, sosem vitattam. Kár, hogy nem talált „rendes” munkát. Bár tény, hogy abba elég hamar belekockulna és a végén még az emeltről dobná ki az asztalt.
Az ajándékra csak egy képet vágok, amiben az, hogy kedvelem és a virgács csak ugratás volt, egyértelmű. A virgács mellé más is jár.
-Majd küldöm mércével. Csak hogy lásd. – biccentem oldalra a fejem.
-Anyától meg a humorodat. – kell a humor, hogy ki lehessen bírni. Néha nekem is felbukkan anya hangja a fejemben, amikor egy komoly és nagyon felelősségteljes tárgyalás közben vagyok, ahogy éppen elmondja, hogy Jimmy mindig olyan, mint egy sült malac, dupla adag citrommal és hasonlók. Furcsa páros a szüleink. Anya is komoly, apa mellett nagyon is, de azért ha nem volt ott, a humora megcsillant. Én jóval kevesebbet örököltem ebből, átadtam ezt huginak.
-A város parkjába? Itt tisztább a levegő. – elvégre úri negyed, környék, itt a legjobb a levegő. – Piknikezni én se öltönyben megyek. Most sem abban vagyok. – mosolygok és rázom a fejem.
-Nem szoktam sokkal, köszönöm, hogy aggódsz. – jól esik aggodalma és furcsa, hogy mondja, elvégre a renitenskedő éppen Rebeca. Két szál cigi egy nap maximum, de van, hogy egy hétig se gyújtok rá. Most kívántam meg csak. A mostani rendelkezések nagyon korlátozóak és még csak az kéne, hogy áthágjam ezeket. Még ha csak kicsi is a vétség.
Amikor mellém vackolja magát, úgy ülök, hogy ne érje a cigifüst. De mikor a vállamra hajtja a fejét, meglepődök és egyben az összes báty szeretet előtör bennem. Eloltom a cigit. Átölelem, hogy kényelmesebb legyen neki és nekem meg, hogy közelebb lehessen hozzám. Mint régen, amikor kicsik voltunk. Ha valaki látna most az irodából, mentőt hívna, hogy biztos megkattantam.
-Aminek meg kell történnie, előbb-utóbb megtörténik. – hümmentek egyetértően.
-És merre voltál eddig? – felemelem a másik kezem. – Nem ellenőrzés. Csak gondolom máshol is voltál. Ott milyen élményeid voltak? Volt értelme eljönnöd? Bár akkor visszajöttél volna. Szóval? Élmények? Amit nem akarsz, nem mondasz el, tudod.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 15.11.13 15:25

- Jajj már, bár nem mondom, hogy megleptél ezzel a válasszal. Pedig megnéztelek volna egy durvább csúszdán. - nevetem el magam, amikor egyből ellenkezik erre a lehetőségre. Nem is gondoltam komolyan, hogy bevállalna ilyesmit, de attól még fel lehet vetni nem igaz? Egy próbát mindenképpen megért, mondjuk amúgy is majd jóval melegebben érdemes elmenni oda, maximum elrángatok magammal valami más ismerőst. A szerelemmel kapcsolatos kérdésére már kicsit lefagy az arcomról az eddigi mosoly, azért ez kényes téma és először nem is érti a választ. Azt hiszem jobb is, ha nem megyünk ebbe jobban vele. Az első szerelem azért mégis csak mély nyomot hagy az emberben és ezzel én is így vagyok.
- Na ugye, nem vigyázhatsz rám mindig. - mosolyodom el. Kár lenne mostantól elengednem magam, hogy ő majd segít, hiszen nem lesz mindig itt, sőt csak pár hónap és utána haza megy, én pedig nem akarok vele tartani, az olyan lenne, mintha feladnám. Én viszont nem szoktam csak úgy feladni semmit.
- Hát, ha jól viselkedsz esetleg majd meglátogatlak otthon valamikor. - teszem aztán hozzá óvatosan, csak hogy ne vegye ám egyből készpénznek, mert ez még egyáltalán nem tuti. Akkor sokkal nehezebb lenne visszajönni, na meg egy városban a szüleimmel.. ha még egyáltalán ott lakik. Nem biztos, hogy elég bátor vagyok, hogy ezt vállaljam, még úgy sem, hogy megemlítem, hogy mit örököltem apától. Nem vagyok oda ezért, de attól még tény.
- Igen, anyától meg a humoromat, de azért abból egy kevés neked is jutott, csak te jobban hasonlítasz apára. - nem feltétlenül rossz értelemben mondom ezt, de attól még így van. Sokkal több van benne apa határozottságából is szigorúságából, mint bennem. Nem tudom, hogy anya milyen lehetett fiatalon, talán hasonlított rám, csak aztán megkomolyodott, mikor apa mellé került és szülő lett. Vajon egyszer én is megkomolyodom majd? Nehéz elképzelni.
- Jó, de mégse piknikezhetünk a kertedben, az olyan snassz! A pikniknek az a lényege, hogy vannak mások is a közelben, hogy részben emberek között is vagy, és nagy a tér. - tőlem akár máshova is mehetünk, bár hirtelen nincs ötletem, de azért egy kertben piknikezni tényleg nem az igazi. Végülis most is nem sokára oda jutunk ki, majdnem ugyanaz. Azért kár tagadni kicsit meglep, hogy dohányzik, nehéz kinézni belőle, hogy efféle rossz szokása van, azt hiszem belőlem meg azt, hogy nekem nincs ,de valahogy ettől sikerült távol tartani magam. Még csak nem is kávézom túl gyakran, csak időnként, nem szoktam rá ilyesmire. Inkább csak befészkelem magam mellé és a vállára hajtom a fejem, amikor leülünk. Határozottan jól esik, hogy át is öleli a vállam.
- És kerestél engem Bruce? - bukik ki belőlem végül a kérdés, picit fel is pillantva rám, mintha a szeméből akarnám az őszinte választ kiolvasni, hátha magától nem mondana igazat. Tényleg kíváncsi vagyok, hogy próbálkozott, ahogy gondolom, vagy annyiban hagyta? Nehéz elhinni a második opciót. A következő kérdésre hümmögök kicsit, hiszen azért ezt nem egyszerű megválaszolni így hirtelen. Négy év hosszú idő.
- Igazából nem volt ám olyan sok minden, kicsit utazgattam, de nem sokat, hiszen énekelni akartam és úgy gondoltam itt majd hátha lehet. Voltak kemény időszakok... nem mondom, hogy nem fordult meg a fejemben egyszer-kétszer, hogy hazamenjek, de... nem akartam. Túl sok jó élmény nincs, a rosszakat pedig nem akarod tudni. - mosolyodom el a végén. Tényleg nem hiszem, hogy mindről tudni akar, én pedig nem is szeretnék hosszan mesélni nehéz időkről, amikor melót kerestem, vagy próbáltam ellátni magam... mostmár egész jól mennek a dolgok a tőlem független időnkénti nagy balhékat leszámítva.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 17.11.13 22:34

A vigyázással nagyon érzékeny pontomat tudja érinteni Rebeca. A szokásos faarccal reagálok erre, ami mögött nem lehet ismerni, mit is érzek akkor éppen pontosan. Fájó pont a mai napig a gyávaságom, amit annak tartok, mert nem mentem utána. Sokszor szálltam szembe apámmal, védve Rebecát. De, amilyen akkor volt, nem tudtam semmit sem tenni. Ma már tudom, hogy lett volna megoldás. Meg akarom védeni. Egy bátynak ez a dolga. És én akarom megtenni, nem pedig apám kényszerít rá.
-Mmm…. jöhetsz. Bármikor szívesen látlak. És apáékkal sem találkozol. Már külön lakom.
Tudom, hogy nem fog jönni, ha nem szervezkedek addig, hogy jöjjön. De ez nem most lesz. Előbb nekünk kell ismét összehangolódni, hogy megnyerjem a bizalmát. És az sem kérdés, hogy jól fogok viselkedni.
-Érdekes is lenne, végig lazát… nyomni egy egyeztető tárgyalás alatt.
Apa szigorúsága néha nagyon erős, és csak anya jelleme tudta lecsiszolni a kemény és éles élt. De anya nagyon szereti és nem akarja elhagyni. Erősebb, mint apa. Csak becsülni tudom.
-Akkor… menjünk a hegyekbe. Mégis csak jobb, mint a szmogos park. Még hogy itt snassz. – ha tudná, mennyibe kerül a bérleti díja. Tény, hogy nem én fizetem, és még így is olcsóbb, mint a szállodai „luxus”.
Nem húzódik el tőlem, amikor átölelem. Régi idők buknak fel emlékeimben.
-Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem. – nem mondok többet. Értek a szép szavakhoz, a csűréshez, csavaráshoz, de neki nem szeretnék ilyet bemutatni. Annyira.
- És te? Gondoltál arra, hogy hazalátogatsz? Nagyon hiányoztál. Aggódtunk érted.
Csendben és némileg magamban morogva hallgatom szavait.
-Haragszom rád. Tudtad a telefonszámom. Még ha csak fel is hívsz és elmondod, mi van… - simítom meg karját, de sokkal inkább a megrendültségemet akarom takarni. – Előbb-utóbb meglesz, amit szeretnél. Apából még is van belőled. A kitartás.
A rosszakról pedig tudok. Elég sokat. Jó tudni, hogy itt van a karjaimban. És hogy tulajdonképpen nincs baja. Láttam azt a sebet, de nem akarok most róla beszélni. Még az is jó, ha csak itt ülünk, csendben.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 18.11.13 11:25

Tényleg úgy gondolom, hogy örökké nem tud rám vigyázni és ezt nem is várom el. Önálló lettem azóta, hogy eljöttem és habár nem megy minden mindig zökkenőmentesen, de azt hiszem nem akarok rá túl sok mindenben hagyatkozni. Könnyű lenne kérni tőle dolgokat, vagy hagyni, hogy elkezdjen segíteni az életemből valami normálisabbat felépíteni, hiszen gazdag és jó eséllyel egyre befolyásosabb, de semminek érezném magam, ha más érné el helyettem, amit én akarok. Akármennyire is bántja, hiszen látom, hogy az arca szinte rezzenéstelen, nem vonom vissza, nem lehet mindig mellettem, akkor sem, ha a bátyám.
- Akkor úgy még könnyebb, bár anya néha... ő azért hiányzik. - teszem hozzá, de csak egy egész aprót rezzen a szám széle. Nem fogok elérzékenyülni, hiszen azért anya is bűnös ebben az egészben, mert nem emelte fel apa ellen a szavát, hagyta, hogy játssza a szigorút, a börtönőrt felettem. Nem tudom ezt csak úgy semmisnek venni.
- De miért? Csak nem minden ügyvéd egyforma, és egyébként is azért remélem, hogy akad legalább pár ember, akivel kötetlenebb vagy, barátok, vagy valami. - nehezen nézem ki belőle, hogy eljár sörözni, de ki tudja, valami kikapcsolódás neki is kellene. Olyan nagyon az élet két véglete vagyunk, én eszméletlenül komolytalan, ő pedig baromira komoly. Egy kicsit legalább néha javítunk a másikon.
- Jó, az még mindig jobb, és tudod, hogy szép kerted van, de a piknik lényege az, hogy kimozdulsz, el attól, amit megszoktál. - sose volt gondom a parkkal sem, attól hogy a városban van, de ha nagyon máshova akar menni, nekem úgy is jó, csak ne itt a kertben pakoljunk ki, mert az akkor is snassz, még ha állati drága is ez a hely. A válaszára elmosolyodom és csak még közelebb húzódom hozzá, ha ez egyáltalán lehetséges. Még ha nem is akarom, hogy folyton védjen, attól még most jól esik.
- Sejtettem. - na igen, ezért változtattam meg a nevem, mert nem akartam, hogy túl könnyen rám találjon, és elég jól sikerült, hiszen négy év kellett hozzá és amennyire én tudom, most is csak a véletlen hozott össze minket.
- Kétlem, hogy apa aggódott, inkább mérges lehetett, dühös és forrongott, hogy megaláztam mások előtt... - húzom el a számat. Ő, aki mindig olyan nagy valaki, a lánya csak úgy elszökött, tuti, hogy rendesen ki volt akadva és a saját kudarcának élte meg. És ez teljesen jogos. - De azért néha gondoltam rá, te nagyon hiányoztál és azért időnként anya is. - persze, hogy megfordult a fejemben, hogy hazamenjek. De mindig elhessegettem ezt a lehetőséget, mert csak az lett volna a vége, hogy aztán nem engednek el megint. Nem akartam ezt megkockáztatni.
- Nem fogok magyarázkodni, volt, hogy hívni akartalak, de az is olyan rosszul jön ki, hogy csak azért keresed a bátyádat, mert bajban vagy és nem azért, mert hiányzik, pedig az is meg volt. - az utolsó szavakra csak elmosolyodom. Nem tagadhatom azért örököltem apától ezt-azt, azért is bírom jól és nem vagyok egy hisztis liba. Van büszkeség bennem rendesen és kitartás is egy nagy adag, ezért is nem adtam fel, és menekültem haza, mint egy riadt gyerek, annak ellenére, hogy sokszor voltam az. De most kicsit csendben maradok, csak visszabújok hozzá szépen és kész, egy kicsit most jó így, pihenve, nyugalomban. Az biztos, hogy itt és most nem eshet bajom és egy kis menedék mindenkinek kell időnként. Percek telnek el mire végül megtöröm a csendet, elhúzódva és rendesen ülő helyzetbe tornászva magam.
- Lassan lehet, hogy... ideje lenne mennem. Nagyon finom volt a vacsi és élveztem az estét is, megismételhetnénk sokszor, amíg itt vagy. - fel is állok szépen és csak akkor ölelem meg, amikor ő is így tesz. Minden benne van ebben az egyetlen mozdulatban, hogy mennyire hiányzott, hogy sajnálom, hogy aggódnia kellett miattam, hogy hálás vagyok, hogy itt van és nem haragszik azért annyira, tényleg minden.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 19.11.13 0:21

-Elhiszem. – miért ne hinném? Anya sokat tépelődött, szépen gyűltek is az ősz hajszálak fején.- Ha jössz és szeretnél anyával találkozni, szólj. – mindent csak lassanként adagolva. A bajt apa jelenti. Ő nem annyira hideg fejjel megfontolt, mint én, aki lépésenként halad mindig. Kicsit előre, minden egyes alkalommal.
-Sokat melózunk, nagy a hajtás. – vonom meg a vállam és zárom a kérdést.
Nagyot sóhajtok a pikniknél.
A közelebb húzódására még jobban hozzá húzódóm én is. Pedig már egy milliméter sincs közöttünk. Ha ki akarok mozdulni, akkor vezetni szoktam. Akkor csak száguldozok a gondolataimmal és a sebességgel.
-Ezért változtattad meg a neved. Várható volt. Nem vagy elveszett. – mosolygok.
-Azért apa aggódott is. Hiába úgy tűnt, nem. Az egoja azért sértve volt, rendesen. – valahol megérdemli. Ma már más világ van, és én is ragaszkodom a hagyományokhoz, de nem mindenáron.
-Nem kell magyarázkodnod. Nekem végképp nem. – felelem halkan. Nem a múltra akarok már koncentrálni, hanem a jövőre és a jelenre. Tény, hogy ennek érdekében a múltra is rá kell majd tévedni. Nem örülök neki, de egyszer túl vannak rajta.
Szomorúan veszem észre, hogy a vacsorának vége is. És ezzel együtt hugi látogatása is.
-Örülök, hogy jól érezted magad. Gyere máskor is. És ez nem udvariaskodás. Gyere. Jó látni téged, veled lenni.
Felállok, ekkor ér az ölelés. Visszaölelem. A húgom.
-Elengedlek. De csak egy feltétellel. A szobádat te rendezd majd be. Az emeleten a második ajtó balra.
Jelentőségteljesen tekintek rá.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 19.11.13 9:56

Hát persze, azért anya hiányzott, de attól még igenis zokon vettem, hogy nem állt ki mellettem apa ellenében, mert igenis megtehette volna. Nem kell mindig szófogadó feleségnek lenni, akkor meg főleg nem, ha a férjed épp véresre súrolja a lányos friss tetoválását... nem tudom ezt csak úgy egyszerűen elfelejteni.
- Jól van... majd meglátom. - rántom meg végül a vállam. Addig még kitalálom, hogy legyen, mert attól tartok, hogy ha anya tudná, hogy a városban vagyok, akkor nem lenne elég ereje, hogy ezt apa elől is eltitkolja. Vele viszont nem akarok találkozni, és végképp nem kell a fejmosás tőle, vagy az, hogy megpróbáljon hazarángatni. Úgyse hagynám, és remélhetőleg ebben Bruce is mellettem lenne, most legalábbis úgy fest, hogy nagyon is. De hogy nyíltan szembeszállna-e apával... azt nem tudom. Bár, ha fontos vagyok neki... és ahogy most magához húz az azt mutatja, akkor megtenné. El tudok tűnni megint, ha akarok, mások városban, új névvel, mindent előröl kezdve. Képes vagyok rá és szerintem ezzel mind tisztában vannak. Mondhatni olyan vagyok, mint egy igazi vadló, nem lehet betörni, és ha bezárnak, akkor biztos, hogy addig rúgom az ajtót, míg el nem törik a lábam, de nem fogok beletörődni abba, hogy más mondja meg, hogy mit tegyek.
- Nehéz elhinni, hogy az aggodalmát ne nyomta volna el a mérge. - eszméletlenül utálom őt, nem tudom, hogy valaha képes lennék-e megbocsátani, főleg mert nem úgy ismerem az apámat, mint aki elnézést kérne és elismerné, hogy azok a dolgok, amiket tett, amiket rám akart erőltetni, nagy hibák voltak. Erre semmi esélyt sem látok. Viszont az idő egészen elment, nekem pedig lassan indulnom kell. Holnap gondolom dolgozik és korán kel, nem akarom feltartani.
- Jól van, szívesen jövök és el ne feledd azt a pikniket! - még játékosan meg is fenyegetem, de aztán jön is az ölelés, miután mindketten felálltunk. Pár pillanattal tovább is húzom, mint kéne, de azért mégis csak négy év telt el azóta, hogy eljöttem otthonról.
- Hé, nem mondtam, hogy ide is költözöm azonnal! - nevetem el magam, bár persze nem is feltétlenül így értette a dolgot. De jól esik azért, kedves gesztus, és jó tudni, hogy van egy hely, ami egy ideig afféle kis menedék lehet, amíg haza nem megy persze. - Rendben van, én rendezem be, de remélem nem leszel mérges, ha elüt a ház többi részétől. - mondjuk érdekes lesz, hogy ha netán itt töltök egy-egy délutánt, vagy akár éjszakát, hogy fogja viselni, hiszen azért lássuk be eléggé más az életstílusunk. Viszont tényleg ideje indulni, úgyhogy befelé veszem az irányt, a kabátom és a cuccaim összeszedése céljából.
- Szia Bruce, majd hívlak, becs'szó! - azért még két puszi simán belefér, aztán irány szépen a buszmegálló, majd haza. Nem kell nekem taxi, vagy efféle, egy kis séta soha sem árt, akkor se, ha már késő van.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat! 20.11.13 18:02

Amikor megtudtam, mit tett akkor hugival, oltári balhét csaptam, arra nagyon jól emlékszem. Apa megérdemelte. Nehéz időszak volt mindannyiunknak. Ma már tudom, hogy a mai eszemmel simán megütném apát és pszichiáterhez küldtem volna.
Nem erőltetem a válaszát, mindezt rá bízom. Így a helyes. Úgy akarom a család részévé tenni, hogy nem fogja észrevenni. Manipulatív vagyok. És önző. Akarom, hogy velem legyen, hogy tudjak róla. De nem akarom elvenni a függetlenségét. Teljesen. Én is független vagyok, még ha úgy is tűnik, hogy nem.
-Nem feszegetem a témát. – sóhajtok egyet. Látom és hallom rajta, hogy teljesen ki van akadva rá. Én is. Csak én számító vagyok és most már én vezetem az orránál fogva apámat. Nem tud róla.
-Emlékeztess rá. – vonom fel egy pillanatra a szemöldököm.
-Nem is azt mondtam. – nevetek fel, majd műkomolysággal felelek. – Éppen ezért nem rendeztem be a szobádat. A felét úgyis kihajítanád.
Na és persze bölcsen hangszigeteléssel láttam el. El tudom képzelni, milyen rekord hangerővel hallgat zenét. A kert elég nagy, hogy a szomszédok ne hallják, de engem zavarna. Arról nem is beszélve, hogy külön gardrób és fürdőszoba jár hozzá.
A kapuig kísérem ki, ott még kap egy búcsúpuszit. Eszem ágában sincs hazáig vinni. Egyrészt nem akarom látni, hol lakik, még ha tudom is, másrészt had tegyen, amit akar.
-Rendben! Szia!
Visszatérve a házba azért elpakolok. Előtte leülök és akkor jut eszembe, hogy nem pakoltam be neki ételt. Bár lehet, hogy azon is megsértődne.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Jó étvágyat!

Vissza az elejére Go down

Jenna és Bruce - Jó étvágyat!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Dr. Bruce Banner
» Jenna Collins
» Jenna Dewan-Tatum

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Bruce Kohei Ariva háza-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához