welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 10.11.13 19:49

Nem hittem volna, hogy lesz olyan alkalom, amikor megadom magam, de most megtörtént. Örültem, hogy elszabadultam a temetőből és annak az állatnak az ökle is elkerül ezentúl. Legalábbis nagyon remélem. Nem állok bosszút. Ezúttal nem. Úgy tűnik, változtam annyit, hogy tudjam, mikor kell leállni. Így is az egész estét és éjszakát azzal töltöttem, hogy a közeli bárban egy adag jeget nyomtam az arcomhoz, miközben addig öntöttem magamba a piát, amíg csak már kellemetlen bizsergéssé nem vált a fájdalom. Már hajnalodott, amikor hazatántorogtam. Ha nem segít lent a portás, akkor valószínűleg valahol a hallban alszok el az egyik kanapén. De ő a segítségemre sietett és miután felkísért én úgy löktem el a közelemből, mintha ő látta volna el a bajom. Nem viselem túl jól a fájdalmat, ez tény. Soha nem is tűrtem el könnyedén, egyetlen jajszó nélkül. Most viszont, amíg az ital dolgozik bennem, nincs nagy baj. Ingerült vagyok, de mikor nem? Pár percre szükségem van, amíg beletalálok a kulcslyukba, majd még vagy tízre, amíg újabb és újabb kulccsal próbálkozok. Mégsem vágok túl nagy zajt, amikor bejutok. Csendben csukom be magam mögött az ajtót és körülnézek. Nem látok senkit. Szerencsére azt a bolhás dögöt sem. Most biztos, hogy a szemközti falnak repülne, ha a közelembe jönne. De egyedül vagyok. Persze nem mernék rá megesküdni, de egyelőre beérem a majdnem biztossal. A kulcscsomót ledobom a kanapéra, majd a szobám felé veszem az irányt. Minél hamarabb bent akarok lenni. Mivel kint már világosodik, ha túl sokáig maradok, még a nappal is képes lennék leállni vitázni.
Amint magamra csukom - és zárom - a szobám ajtaját, már dőlök is le az ágyra. Halkan morgok az orrom alatt, ahogy az alkohol ködén át  is végigcikázik az egész testemben a fájdalom. Nem kell nekem ahhoz tükör, hogy rájöjjek, pocsékul festek. Nem hiszem, hogy bordám tört volna el, de ha így lenne, se nagyon érdekelne most. Az ital elég arra, hogy az ilyen gyanúkat elaltassa bennem. Az ingem a saját véremtől foltos, de arra sem veszem a fáradtságot, hogy ledobjam magamról. Mindennél jobban úgyis az zavar, hogy a fél szemem fel van dagadva és kavarog a gyomrom. Utóbbi valószínűleg elsősorban a kapott ütések miatt és csak másodsorban a piálás miatt, amit ma leöntöttem a torkomon.
Mégis valami idióta oknál fogva azt hiszem, hogyha még többet iszok, talán még az ilyen apróságok sem fognak zavarni. Úgyhogy csukott szemmel, vakon kezdek el tapogatózni a polcon, reménykedve, hogy az ujjaim majd egy hideg üveg sört markolnak. Italt nem találok, de sikerül mindent levernem az éjjeliszekrényről. Törik a pohár, az óra és még a telefonom is a földön landol. Na erre már hangosan káromkodom el magam. Hiába vagyok elég durván részeg, minden szót érhetően ejtek ki és szidom azt a nem létező istenséget ott fenn.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 10.11.13 20:26

Nem mentem el sehova este, egyszerűen csak sokáig olvastam és tanultam és kész, ami elég rendesen kimerített ahhoz, hogy olyan mélyen sikerüljön elaludnom, hogy még a szokásos rémálom után is viszonylag könnyen aludjak vissza. Na, de ne rohanjunk így előre. Danny nem jött este. Persze nekem aztán nincs jogom bármiben is számon kérni egy pillanatra sem, nem tartozik nekem magyarázattal, bár azért igazán megereszthetett volna legalább egy telefont, vagy mit tudom én, de persze ilyesmi véletlenül se történt meg. Így hát maradt az, hogy igyekeztem úgy venni, minden bizonnyal egyszerűen csak máshol alszik, mondjuk Winternél, vagy sokáig van az irodában és egyszerűen elfelejtett szólni róla. Mit tudom én, egyszerűbb ebben a hitben ringatni magam, minthogy azon aggódjak, hogy mi történt vajon vele. Aztán már inkább lefoglaltam magam az olvasással, meg a tanulással és persze a Gary-vel való telefon és sms váltásokkal, hogy tényleg kizárjam a fejemből a rossz gondolatokat.
Viszonylag későn jutottam el tehát az alvásig, úgyhogy hajnal tájt olyan mélyen sikerül aludni, hogy lehet hogy még arra sem ébredek fel, ha konkrétan nagyobb a zaj, de mivel erről szó sincs, csak a halk motoszkálás szűrődhet ki kintről, így aztán simán alszom tovább. Sőt még Trixi is egészen nyugiban van, bár ő igazából mindig figyel, de talán engem nem akar felébreszteni, és érzi az szagokból, hogy nem valami vadidegen érkezett meg. Arra viszont már feleszmélek, amikor erőteljes csörgéssel egy pohár landol a földön valahol pár fallal arrébb és erre már a kutyám is elkezd mocorogni az ágyon, így hát nem meglepő, hogy megpróbálom feltornászni magam. Elnyomok egy ásítást és persze erőteljesen dörgölöm a szemem, mert talán ha öt-hat órát aludtam és azért az nem mondható kifejezetten soknak. Nem tudom, hogy mi van kint, de csak nem betörő, akkor Trixi azért remélhetőleg ugatott volna, vagy valami. Nagy nyújtózkodás, majd végül kibújok a takaró alól is és igyekszem belőni a hang irányát. A további motoszkálásokból egyértelműnek tűnik, hogy Danny szobájából jön, tehát hazaért. Hány óra lehet? Oké, mostmár tuti, hogy nem mászok vissza még ezt is megnézni. Automatikusan nyomom le a kilincset... zárva. Nem is rémlik, hogy ilyesmi valaha történt-e egyáltalán, amióta itt vagyok. Meglepetten kerekedik el a szemem és hát marad a kopogás.
- Danny? Danny! - először csak óvatosabban kérdezek, aztán persze már határozottabban szólok be. Nem tudom, hogy miért zárta be az ajtót, de ez egyáltalán nem jelent semmit jót. Az épp ugatni akaró Trixit gyorsan intem csendre, most ez nem hiszem, hogy jó lenne. A tetejében még fázom is kicsit, most másztam elő a takaró alól, konkrétan mezítláb, egy szál ujjatlan toppban és egy rövid sortban ácsorgok a folyosón. Oké, felvehettem volna egy mamuszt, de még fel se ébredtem rendesen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 10.11.13 20:59

Összevertek és részeg vagyok. Eszembe sem jut, hogy holnap milyen pokoli napom lesz. Mindenem fájni fog, és még ráadásnak olyan másnapos is leszek, hogy legszívesebben majd a fejem verném a falba. De most még szó sincs ilyesmiről. Persze újra és újra áttöri az alkohol ködét a fájdalom és ekkor rájövök, hogy nem ittam eleget. Lehet egyáltalán elég részeg valaha is az ember? Annyi biztos, hogy én eddig még soha nem értem el azt a szintet. Most viszont, kinyúlva az ágyon, valami csodában reménykedek, miszerint találok egy üveg sört az éjjeliszekrényen. Persze, hogy nincs ekkora mázlim! Sorban ütöm le az ott lévő dolgokat, de nem foglalkozok vele. Amíg teljesen nem válik üresség a felület, folytatom a kutatást. Végül kénytelen vagyok elfogadni, hogy bármennyire is szeretném, nem jelenik itt meg egy adag sör. Pedig milyen jó lenne! Csak szólnék valami cselédnek, aki bemasírozna ide és...! Erről eszembe jut Josie. Őt megkérhetném, de hamar elvetem az ötletet. Azért zártam be az ajtót, hogy még véletlen se nyisson be és ne lásson összevert arccal meg véres ruhában. Úgyhogy inkább addig káromkodok, amíg a dühöm el nem száll. Na jó, még utána is morgok magamban, de ekkor már oldalra fordulok és félig elnyomja a párna.
Aztán hallom a könnyed lépteket. Egyértelmű, hogy az illető megáll az ajtóm előtt. Persze nekem eszemben sincs vele foglalkozni. Elhatározom, hogy még csak válaszolni sem válaszolok, bármit is mond, vagy kérdez. Becsukom a szemem és próbálom kizárni a hangját. Aggódik? Vagy éppen teljesen hidegen hagyja? Mit érdekel engem? Úgysem tudom megállapítani ilyen állapotban.
- Alszok! - kiabálok ki, majd még egyszer elismétlem, hogy biztos lehessek abban, nem akad össze a nyelvem és érthető ez az egyetlen szó.
- Ne nyaggass már! Most nem vagyok vevő a sok hülyeségre... szépségem - teszem még hozzá, szintén nem épp kedves hangnemben, majd teljesen váratlan módon felnevetek.
Kénytelen vagyok megdicsérni magam, amiért bezártam az ajtót. Mintha az agyam egy része előre tudta volna, hogy mindez meg fog történni. Annyira persze nem voltam észnél, hogy magamhoz vegyem a pótkulcsot, ami ott lóg a bejárati ajtó mellett. Mind a két szobához tartozik egy ilyen, de fene sem tart ilyesmit észben. Remélhetőleg Josienak sem jut eszébe és nem próbálkozik azzal, hogy feltörje a zárat. Nem akarom megkockáztatni, hogy elboruljon az agyam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 10.11.13 21:20

Egyre inkább nem tetszik, hogy a tetejében még nagyon lassan is reagál. Egyszerűen... nem tudom, hogy mi a fene van és ez finoman szólva is aggódásra késztet. Azt hiszem teljesen érthető a dolog, hiszen még tényleg nem fordult elő, hogy bezárta az ajtót csak úgy. Nem emlékszem ilyesmire, és egy kicsit talán meg is ijeszt ez a tény. Nem tudom, hogy mi van vele és az, hogy lassan válaszol végképp nem sokat segít. Érzem, hogy Trixi is feszült mellettem, ami nem meglepő, hiszen simán átragad rá az én aggodalmam. Csoda, hogy még mindig bírja ugatás nélkül és csak egész halkan nyüsszög időnként. Azért egészen jól sikerült megnevelnem, magamhoz képest. Nem reméltem, hogy sikerülni fog, főleg az első napok után, amikor egyszerűen totálisan kicsit sem hallgatott rám. De talán a kitartás, meg hogy neki is szüksége volt valakire, csak-csak egymásra hangolt minket. Ezért sikerült még arra is megtanítani, hogy ne másszon rá Danny-re, ne menjen be a szobájába, és általában tényleg békén is hagyja.
Végül csak meghallom a hangját és határozottan nem tudom, hogy most ez egyáltalán jót jelent-e, hiszen nem túl meggyőző az egész. Az első szó még kissé akadozik is és nem vagyok benne teljesen biztos, hogy amit mondd az az e, amit hallok. Oké, másodszorra már meg van, viszont egyértelmű, hogy nem alszik... hát hogy a fenébe aludna, ha egyszer megszólal? Elhúzom a számat, amikor a második mondat is elhangzik. Lehet, hogy jobb lenne, ha tényleg faképnél hagynám, de egyszerűen képtelen vagyok rá. Nem megy, nem tudok csak úgy hátat fordítani az ajtónak és elmenni innen, hiszen... valami baj van, biztos vagyok benne. A hangja nagyon is furcsa, talán ivott? Még sosem láttam igazán részegnek, úgyhogy ezt nehéz pontosan megállapítani, csak az a felharsanó nevetés, ami még inkább erre enged következtetni.
- Nem nyaggatlak, de... - oké, baromira zavaró egy ajtóval beszélgetni, vagy egyáltalán vitát kezdeményezni vele és ez határozottan nem tetszik nekem. Még alig ébredtem fel, úgyhogy határozottan lassan sikerül kapcsolni és csak lassan kezd el derengeni, hogy beszélt róla még régebben, van valami másik kulcs is. De hol... hol is van elpakolva?
- Nyisd ki az ajtót légyszíves, ne viselkedj úgy, mint egy nagy gyerek! - próbálok hatni rá valamivel határozottabban, de közben azon jár az agyam, hogy vajon hol a fenében lehet az a kulcs. Fel kéne ébredni és jó lenne hozzá legalább megmosni az arcom, de most nem fogok e miatt visszamenni a szobámba, és aztán újra próbálkozni. Annál azért sokkal jobban aggódom, hogy mi a fene van. És meg van! Emlékszem már, ott van az ajtó mellett felakasztva, mint ahogy az én szobám kulcsa is. Olyan esetre, ha valami baj lenne és ez most oda sorolható igaz? Gyorsan fordulok és sietek el a kulcsért, aztán pár pillanat múlva már kattan is a zár, én pedig egészen óvatosan nyitok be. Nem akarom, hogy nagyon kiakadjon, tény és való, hogy tartok egy kicsit a haragjától, hiszen okkal zárta be az ajtót, de akkor sem futamodom most meg. Azért annyira nem vagyok bátor, hogy beljebb is menjek, csak megállok az ajtóban és onnan próbálom felmérni a helyzetet. Ha nem ül fel, akkor úgy istenigazából elsőre nem is látom, milyen rossz állapotban van, de az átható alkohol szag már egyértelművé teszi a helyzetet.
- Danny... mi történt? - biztos, hogy történt valami, csak úgy magától nem lenne ilyen állapotban, az nem létezik, hiszen mostanában azért egészen értelmes az élete nem?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 11.11.13 14:32

Most van az, hogy képes lennék csak úgy bezárkózni és eltűnni pár napra. Nem akarok senkivel sem találkozni, vagy beszélni. Amilyen nagyon mehetnékem volt, amíg a gipsz a lábamon pihent, most annyira szeretnék csak itt lenni. Egyedül. És ez itt a kulcsszó. Nem akarom, hogy bárki, akárki így lásson. Azt hiszem, pár napra még Wintert is levakarom magamról - nem mintha az utóbbi napokban túl sok időnk lett volna egymásra. A keményebb dió majd Josie lesz. Őt sem akarom látni. Tudom, hogy mi lenne az első reakciója. Elképedne, kérdezgetné, hogy mi történt, aztán ápolni akarna. Én ebből nem kérek. Elegem volt a kiszolgáltatott helyzetből jó időre - mondjuk úgy örökre.
Különös, hogy mindezt így részegen is képes vagyok végiggondolni. Tényleg nagyon úgy tűnik, hogy nem ittam eleget. De az ajtóm már zárva van és eszemben sincs felkelni az ágyból és kisétálni sörért. Pedig talán valami ütősebbet is magamhoz vehetnék a vitrinből, de... nem. Még azért sem éri meg innen felkelni és kockáztatni, hogy Josieval találkozzak. Miután utolsó kétségbeesésemben végigtapogatom az éjjeliszekrényem és szerencsésen leverek mindent, már csak káromkodva fekszek az ágyamon. Végül oldalra fordulok és próbálok valami alvásfélét produkálni. Nem megy. Cseszd meg Josie! - szidom magamban, de végül csak egyetlen szót mormolok. Remélem, hogy megérti. Egyértelmű, hogy nem alszok igazán, de azon vagyok. Ez pont olyan kifogás volt részemről, mint amikor a hülye filmekben azt mondja a lakó, hogy "nincs itthon senki". Nem csoda, hogy sem ott, sem a valóságban nem jön be a hasonló kifogás. Úgyhogy újabb perc hezitálás után már ingerültebben szólok ki. Nem bánnám, ha megértené és elhúzna, de persze, hogy eszében sincs. Tényleg muszáj neki ilyen rohadt makacsnak lenni?
- Nincs de, én vagyok a főnök - vágom rá kissé megkésve, továbbra is elég dühösen, de most biztos, hogy cseppnyi bűntudatom sem lenne, ha megbántanám.
Nem tudom, hogy ezzel ő tisztában van-e, de ha tovább csesztet, akkor biztos, hogy megismeri ezt az oldalamat is. Vagy talán jobb, ha úgy mondom, hogy emlékezni fog rá, milyen is voltam vele az elején.
- Ha ehhez van kedvem... akkor ezt teszem - morgolódok és elég valószínű, hogy csak akkor érti a szavaimat, ha nagyon figyel.
Van egy perc, amíg azt hiszem, hogy feladja és elsétál. Hiszen hallom a lépteit! Most az sem érdekel, hogy egy gyerekhez hasonlított. Máskor ezt kikértem volna magamnak és elérem nála, hogy vonja vissza, de most nem érdekel. Úgyhogy újra átfordulok a hátamra, majd újra az oldalamra. Egyszer a mellkasom fáj, a gyomrom, utána pedig az arcom, ahogy a párnához ér. Sehogy nem érzem magam jól, mégis végül az ajtónak háttal fekszek és csukom be a szemem.
Aztán hallom a kulcsot a zárban. Hát ez remek! Igazán remek!
- Mit nem értettél abból, hogy ne b*sztass állandóan? - mordulok fel ahelyett, hogy válaszolnék a kérdésére.
Remélem, hogy legalább összerezzen a szavaimra vagy ilyesmi. Csak annyit szeretnél nála elérni, hogy ne legyen itt, ne lásson és még csak véletlen se vegye elő az aggódó arcát.
- Csak szórakoztam és... részegen nem szeretem, ha csesztetnek - magyarázom kissé lejjebb véve a hangerőt, miközben a szemközti falat és a szobámban lógó sötétítőt bámulom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 11.11.13 15:02

Nem vagyok hülye, tudom, hogy nem kéne erősködnöm, hogy jobb lenne, ha egyszer azt kéri, akkor szépen lelépnem, és hagynom hogy... nem is tudom, hogy mit csinál egyáltalán. De képtelen vagyok rá, egyszerűen nem megy, mert a lelke mélyén tudom, hogy mindenkinek szüksége van valakire, még neki is, és ha most én vagyok itt, akkor nem fogok engedni neki és nem megyek el, amíg be nem enged, vagy amíg be nem jutok valahogy. Azt hiszem ezzel ő is tisztában van, csak talán nem akarja elfogadni, vagy azt reméli, hogy úgysem jutok be. Azért mégis megpróbálok szép szóval hatni rá... valahogy meggyőzni, hogy nyissa ki az ajtót, hogy mégis csak engedjen be, mert ha tényleg nincs semmi baj, akkor nem fogok aggódni és békén hagyom. De persze tuti, hogy pont azért nem enged be, mert baj van, és e miatt végképp nem tágítok. Soha nem zárta még magára az ajtót, talán érthető, ha ez finoman szólva is megijeszt.
Akármennyire is próbálom győzködni nem megy, pedig még gyerekesnek is nevezem, ami tuti, hogy normális állapotban elborítaná az agyát, de most csak szimplán ingerültnek tűnik a hangja, de semmi több. Nem csattan az ajtón semmi törékeny, és még csak hangos kiabálás sem következik be.
- Én meg azt teszem, amihez nekem van kedvem, Trixit kizárhatod a szobádból, de engem nem! - mondom továbbra is csak az ajtónak és nem érzem olyan határozottnak a hangomat, mint amilyennek lennie kéne, de azért igyekszem. Végül csak beugrik, hogy hol van az a fránya kulcs és be is jutok. Halkan kattan a zár, de első körben ennél tovább nem megyek, csak az ajtóban állok meg, és hát persze hogy aggodalom csücsül az arcomon. Még úgy is, hogy nem látom mi történt vele, mert fekszik, a tetejében háttal nekem, úgy pedig igazán nehéz bármit is leszűrni az állapotáról. Annyi tuti, hogy az alkohol szaga elég rendesen átjárja a szobát, tehát sokat ivott. Miért? Persze, hogy automatikusan összerezzenek, amilyen erősen felcsattan. Nem vagyok hülye tudtam, hogy nem fog repesni, hogy bejutottam, de akkor is megtettem.
- Én nem... nem akarlak piszkálni, csak segíteni. - mintha abból bármikor is kért volna. Bizonytalanul indulok meg végül felé óvatos léptekkel, mintha félnék tőle, hogy meghallja a lépteim zaját és akkor tuti, hogy még jobban kiakad. Bár akkor is ki fog, ha bekerülök a látóterébe, úgyhogy végülis mindegy igaz?
- De miért vagy részeg? Csak úgy az ember nem szokott... - rendben kicsit elakad a szavam, amikor meglátom, hogy milyen állapotban fekszik az ágyán. Pár centire állok meg az ágya szélétől és konkrétan fogalmam sincs, hogy mit mondjak, tegyek, vagy bármi. Csak nézem, még csak nem is aggódva első körben, hanem döbbenten. Nem csak részeg, a ruhája véres, az arca pedig... egyértelmű, hogy nagyon ellátta valaki, vagy valakik a baját. De előtte ivott, vagy utána?
- Hadd segítsek! - kérés, könyörgés, persze mostmár aggodalommal teli. Nem merem újra megkérdezni, hogy mi történt, félő, hogy már ezzel is túllőttem a célon. Végüls bizonytalanul, de közelebb lépek, bár kétlem, hogy csak úgy annyiban hagyja, hogy egyáltalán idáig elmerészkedtem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 11.11.13 15:41

Egy szavamat sem gondolom át azok közül, amiket hozzá intézek. Csak úgy jönnek a számra én pedig kimondom őket. Talán ha megpróbálnék jobban visszavágni, még eredménye is lenne, de így nem sok. Úgyhogy a következő mondatom átgondolt fél perc eredménye.
- Ha akarlak, a lakásból is kizárhatlak - beszélek, de most már tényleg csak magamnak.
Eddig nem éreztem, hogy fáradok, de túl sok agymunkát igényel, hogy visszavágjak neki és rávegyem, húzzon a fenébe. Bár idővel kénytelen vagyok belátni, hogy sokra nem megyek az elmorgott szavaimmal. Ha kiabálnék, akkor sem lenne sok hatása. Mégis van egy pillanat, amíg elégedetten mosolygok magam elé, mert azt hiszem feladta. Egy frászt! Túl makacs ő ahhoz, én pedig elég naiv így részegen, hogy elhiggyem, békén hagy. De aztán hallom, hogy matat a zárnál. Valamilyen szinten érdekel, hogy hogy a fenébe jutott be, de annyira nem, hogy megforduljak és megkérdezzem tőle. Nem akarok vele szóba állni. Kölyök módjára várom sértetten, hogy megunja a ácsorgást és mégis magamra hagyjon. De nem teszi. Valamit morgok a szavaira, amiben benne van az is, hogy mihez kezdjen a segítségével, de az egész inkább egy érthetetlen maszlag. Ennek ellenére próbálom neki beadni, hogy csak szórakozni voltam. Kiereszteni a gőzt. Nevezze, aminek csak akarja. De úgy látszik, neki eszében sincs ezt elfogadni vagy ilyesmi. Fájdalmas, lassú mosolyra húzódik a szám, majd pont úgy, ahogy a gyerekek, a fejemre húzom a takarót, hogy ne lásson. Végül kénytelen vagyok belátni, hogy ez a mozdulat még részegen is szánalmas.
- Azzal segítettél volna, ha... nem jössz be - mondom egy apró sóhaj kíséretében, mire úgy érzem, hogy azonnal megtalálja a visszautat a sok pia, amit ma leöntöttem.
De szerencsére nem így történik. Csak egy percig nagyokat nyelek és nem történik semmi.
- Miért nem fogod fel, hogy bármikor kitehetlek, ha felidegesítesz? - nézek fel rá és ülő helyzetbe tornázom magam.
Persze ez azzal jár, hogy felszisszenek, majd megtámasztom a hátam a falnál. Lazán, oldalra döntött fejjel nézek Josiera, majd felé nyújtom a kezem. Ha veszi a lapot és odaül mellém, akkor rendben van, ha nem, akkor odahúzom. Nekem mindegy. Most már inkább üljön itt mellettem, minthogy szorgoskodni kezdjen és próbáljon rendbe hozni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 11.11.13 16:10

Fene tudja, hogy most bármivel el tudná-e érni, hogy tényleg elmenjek az ajtó elől. Ahhoz valami nagyon durvát kellene mondania, de lehet hogy még akkor is képes lennék elnézni neki arra hivatkozva, hogy valami baj van. Lássuk be... egyszerű tény, hogy még a nővéremnek is képes lennék megbocsátani mindent, ha egyszer azt mondaná, hogy szeretné, ha vele lennék, ha megölelne, ha... bármilyen pozitív gesztust látnék tőle. Pedig azért ő elég durva dolgokat csinált, miatta haltak meg a szüleink és a húgom, és amilyen azóta volt velem, hogy ide kerültem... utálnom kéne, de mégsem megy annyira. Dannyt sem lennék képes igazán megutálni, ebben biztos vagyok, akkor sem, ha nagyon csúnya dolgokat vágna a fejemhez. Maximum nagyon kiakadnék rajta. Csak sóhajtok egyet a hallott szavakra, tudom hogy a lakásból is kizárhatna, minden joga meg van rá, de eddig nem tette meg, pedig már egy üveg sört is széttörtem a feje felett a falon.
Úgyhogy nem tántorít el semmivel, megkeresem a kulcsot, amikor végre eszembe jut, hogy hol is láttam és akármennyire is félek kicsit, mégis csak bemegyek és megállok az ajtóban. Bizonytalan vagyok, hát persze, és hirtelen szavakra össze is rezzenek. Tudom, hogy milyen, amikor nagyon ideges. Már nem látszik a keze nyoma a karomon, de napokig ott virított a harag eredménye, amit nekem sikerült kihoznom belőle. Vicces, hogy milyen gyorsan tudunk váltani, hiszen utána pár perccel már vacsit csináltam neki, aztán a tv zümmögésére aludtam el az ő ágyában hozzábújva. Hát ezért mondom, hogy nagyon nehezen tudna csak úgy végleg elüldözni magától. Nem tudok kizárni egy mosolyt, amikor a fejére húzza a takarót. Tényleg úgy viselkedik, mint egy rossz gyerek, kizár a szobájából és próbál eltűnni a takaró alatt, pedig eddig a legtöbb esetben én voltam a gyerekesebb kettőnk közül. Nem is nagyon értem, hogy mit morog, inkább egyszerűen megvárom, amíg hajlandó letenni erről a hülye viselkedésről és előbújni.
- Persze, jobb neked, ha egyedül szenvedsz... az senkinek sem jó. - tudom magamról, hiszen én is egyedül voltam sokáig, csak épp nem ittam annyira, inkább a drogokban kerestem a megoldást. De nekem meg volt rá az okom, az övét viszont nem tudom. Valami miatt leitta magát, és ilyen állapotba került, de nem merek újra rákérdezni, hogy miért. Félek, hogy kiakadna tőle. Aztán persze jön a fenyegetés. Nem lep meg vele.
- Tudom, hogy így van... bármikor azt mondhatod, hogy menjek el. Akkor mondd azt. - persze nem szeretnék, egyáltalán nem, de nem hiszem, hogy sokat azzal, hogy ilyeneket mondd, hiszen ez tény, tisztában vagyok vele. Nem véletlen, hogy még a gondolataimban sem tudom a lakását otthonnak nevezni, egyszerűen csak egy hely, ahol lakom és kész, egy szoba, amit megkaptam egy időre. Hiszen már közölte nem egyszer, hogy csak egy ideig lehetek itt. Persze ennek ellenére legutóbb arról volt szó, hogy nem ad át Gary-nek, mert hogy jól főzök... mindezt egy rántotta után. Azt sem vettem persze készpénznek. Egy pillanatig talán hezitálok, de aztán végülis csak leülök mellé. Képtelen vagyok levakarni az arcomról az aggodalmas tekintetet.
- Mégis... mi történt? - bukik ki belőlem újra a kérdés, hiszen akárhogy is, de mégis csak idegesít, hogy nem mondd nekem semmit. Szeretném rendbe tenni az arcát, vagy legalább hozni egy másik inget... vagy egy mentolos cukorkát, mert a lehelete... attól még én is simán berúghatok, ha erősebben rám lehel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 11.11.13 16:33

Ha józan lennék, biztos, hogy nem tennék ilyesmit. Nem zárnám be az ajtót, nem húznám a fejemre a takarót. Kétségbeesetten akarok menekülni előle és valljuk be, elég szánalmas, amit csinálok. De a fenébe is, ő hozza ki ezt belőlem! Nem kellett volna egy percig sem az ajtóm előtt szobroznia, nemhogy még bejönnie! Nem értem, hogy miért nem képes tenni arra, hogy mi van velem. Ha nem akarom látni, akkor ne lássam. Én hozom itt a szabályokat - legalábbis elméletben -, legalább próbálhatna rendesen viselkedni és eltűnni, amikor kell.
De nem, neki muszáj bejönni, itt állni és kérdezgetni. Én pedig kénytelen vagyok feladni a bujkálást. Amúgy is egyértelművé vált számomra, hogy már úgyis látott, akkor mi értelme tovább játszani? Úgyhogy amikor csak úgy hozza a helyzet, hallgatok. Nincs kedvem válaszolgatni neki. Persze azért kicsúszik még egy amolyan félig burkolt fenyegetés, de látszik rajta, hogy nem leptem meg.
- Menj el - ismétlem a szavait, ennek ellenére egy perccel később már felé nyújtom a kezem.
Ezt nem szabadott volna. Ha tényleg meg akarnék tőle szabadulni, akkor most nem mozdulnék, nem lenne ott a kezem, mintha el akarnám érni. Sokkal inkább újra, erőteljesebben, durvábban meg kellett volna ismételnem az előbbit és kész. De nem tettem, ő pedig kis idő múlva már mellettem is van.
- Röviden, a nővéred sikerült kifognia egy hősszerelmes típust - foglalom össze a lényeget.
Az meg sem fordul a fejemben, hogy hazudjak neki, vagy húzzam az időt. Ahhoz nincs elég lélekjelenlétem. Máshogy viszont van. Kis mocorgás után gombolni kezdem az ingem. Jó, bevallom, kissé nehezen megy, de na. Trükkös tud lenni a rohadt gomb.
- Mi lenne, ha kimosnád ezt nekem? Szerettem... és nem akarom eldobni - ügyködök még mindig az ingemmel és a fene egye meg, nem végleg kifog rajtam az utolsó gomb?
- Utána pedig... utána... - hm csak tudnám, mit akartam utána.
A semmibe meredve próbálok rájönni, ami egy pillanattal ezelőtt olyan rohadt egyértelműnek tűnt! A tarkómat dörzsölöm és ekkor veszem észre, hogy az is fáj, amikor végigszántok rajta az ujjaimmal.
- Igen. Utána pedig megcsókolhatnál - döntöm oldalra újra a fejem és teljes természetességgel ejtem ki a szavakat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 11.11.13 17:42

E téren soha se voltam egy szófogadó típus, valahogy nem tud visszariasztani, ha valaki akkor gonoszkodik velem, amikor tudom, hogy talán nem is gondolja teljesen komolyan, vagy legalábbis én ezt ügyesen bebeszélem magamnak. Néha még azt is képes vagyok elképzelni, hogy Jas igazából csak azért olyan undok velem, mert rosszul érzi magát a miatt, ami történt, és nem tudja ezt máshogy kezelni. Amúgy miért akart volna megvédeni, miért ment neki Danny-nak? Annak is volt valami oka igaz? És nem hiszem, hogy bárkiért megtette volna, hiszen akkor Vegas férfiállományának nagy részét bátran helyben hagyhatná, ő viszont azért ilyesmit nem tett. Szóval most sem tágítok, igenis bejutok, megszerzem a kulcsot és bár az ajtóban elbizonytalanodom, de nem fogok kimenni. A fenyegetése se hat meg, nem érdekel egyszerűen, mert amúgy is elfogadtam a tényt, hogy bármikor azt mondhatja, hogy elég volt, hogy már zavarom, hogy nem bírja Trixit, hogy mostmár jobban vagyok és nem kell itt lennem. Nem gondolom, hogy ez változott volna a miatt, hogy próbálok időnként főzni neki valami finomat. Ha azt mondja majd egyszer, hogy menjek el... hát így lesz, majd kitalálok rá valami megoldást. Persze pocsékul fogom érezni magam, de ha tényleg úgy érzem, hogy komolyan ezt akarja, akkor nem fogok ellenkezni... azt hiszem.
Azért egy pillanatra meglepődöm, amikor tényleg ki is mondja, és talán picit meg is dermedek, de mégis állva maradok az ágya mellett, és nem moccanok meg. Várom, hogy visszakozzon, hogy azt mondja nem gondolta komolyan, és bár ez nem történik meg, de végül a kezét nyújtja, én pedig úgy ülök gyorsan le mellé, mint egy kutya, aki rosszat csinált, és miután leszidták csak arra várt, hogy végre újra megkapja a neki járó buksi simit. Óvatosan újra megkérdezem, hogy mi is történt, hátha nem küldd el e miatt melegebb éghajlatra.
- Én mondtam neked, hogy hagyd ezt az egészet... - sóhajtok egy hatalmasat. Lényegében miattam van ez az egész, a nővérem miattam van börtönben, Danny-t miattam verték el, és persze, hogy pocsékul érzem e miatt magam. Nem direkt van, nem akartam, hogy ez legyen, hogy egymásnak essenek. Ha én nem vagyok, akkor soha nem is ismerték volna egymást. Kicsit meglepődöm, amikor gombolni kezdi az ingét, és bár nem megy neki túl könnyen, de nem nyúlok oda segíteni, mert a végén még kiakadna rajta, hogy megy neki egyedül is.
- Mintha annyira értenék a folteltávolításhoz, és ezen... hát... megpróbálhatom beáztatni, vagy nem is tudom, hátha úgy jobban kijön majd később. - nem értek ehhez, igazán nem, nagyjából az a szintem, hogy bepakolok a mosógépbe, de hogy a vért és a fene tudja miket hogyan lehet kiszedni egy ingből, arról nincs sok infom. Látom, ahogy küzd az utolsó gombbal, én pedig ugyanannyira küzdök az ellen, hogy ne nyúljak oda segíteni neki. Viszont enyhén meglepődöm a következő nehezen befejezett mondaton.
- Hogy... hogy mi? - egyszerűen csak nincs magánál, lehet hogy azt sem tudja, hogy ki vagyok? Bár igazán nehéz lenne engem Winternek néznie, mert hát elég rendesen különbözünk egymástól külsőre. Nem is nagyon tudom hirtelen, hogy mit tegyek, így inkább csak gyorsan segítek kigombolni az utolsó gombot és megpróbálom kihámozni az ingéből.
- Mindjárt visszajövök. - igyekszem tartani tőle egy viszonylagos távolságot, és amikor meg van az ing gyorsan adok egy puszit az arcára. Csak oda, afféle gyógypuszi, meg lehet hogy amúgy is erre gondolt, hogy kér egy puszit, csak mivel részeg, kicsit keveri a szavakat. Ennyi... csak egyszerűen ennyi a magyarázat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 11.11.13 18:34

Gondolkodás nélkül vágom rá, hogy menjen el, amikor így kívánja a helyzet. Aztán persze a következő percben már felé nyújtom a kezem és azt akarom, hogy a közelemben legyen. Ő nem tudhatja, de mindig ezt csinálom. Hogyha arra kérnek "csak mondjam", én megteszem. Szemrebbenés nélkül ismétlem el a szavakat attól függetlenül, hogy akár csak egy kicsit is komolyan gondolom vagy sem. Hogy most mi a helyzet? Nos, fogalmam sincs. Addig még tudtam, hogy mit akarok, amíg ő kint ácsorgott a kulcsra zárt ajtó másik oldalán. Azt akartam, hogy hagyjon békén. Mikor bejött a szobába, el akartam bújni a szeme elől. Most fogalmam sincs. Ahogy látom őt is elég jól sikerül meglepni a szavaimmal, amikor elküldöm, hogy menjen innen, de egy szóval sem tiltakozik, amikor mégis felé nyújtom a kezem. Ott ül mellettem az ágyon én pedig azon kapom magam, hogy fáradt vagyok a hazudozáshoz és könnyedén bevallom neki, mi történt.
- Én pedig azt, hogy... tűnj a szobám elől. Nem tudom feltűnt-e... de nem hallgatunk egymásra - magyarázom mindent tudóan, teljes magabiztossággal annak ellenére, hogy egy egy szónál néha megakard a nyelvem.
Nem az én hibám például, hogy az "egymásra" egy nehéz szónak tűnik. De kimondom és végül totál elégedetten nézek rá, mintha nem is arról beszéltünk volna fél perccel ezelőtt, hogy félholtra vertek. A következő pillanatban pedig egyetlen szó vagy magyarázat nélkül gombolni kezdem az ingem. A nyakkendőm valahol elhagyhattam, mert nincs rajtam, de azért úgysem voltam annyira oda. Az ingem viszont imádom. Úgyhogy jó lenne, ha ki tudná szedni nekem belőle a vért meg a koszt az én szépségem.
- Meg tudod te csinálni - motyogom az orrom alatt, miközben már azon kapom magam, hogy a nyelvem is kint van kicsit a számból, ahogy a gombokkal ügyeskedek.
Arra sem igazán figyelek, hogy pontosan mit akarok neki mondani. Belekezdek valamibe, aztán félbehagyom, mert mire a lényeghez érnék, elfelejtem. Persze aztán beugrik és gondolkodás nélkül mondom ki, hogy igazán megcsókolhatna.
- Hé, én is meg tudom csinálni! - morgolódok, de ennek ellenére hagyom, hogy ő küzdjön meg az utolsó gombbal - furcsa, pillanatok alatt lezajlik a harc - és már veszi is le rólam az inget.
Csak amikor lekerül, akkor veszem észre, hogy a karomon is van egy szép volt, amit talán csak beütöttem. Nem rémlik, hogy a szuper-fickó oda is ütött volna. Nagyobb rá az esély, hogy az én vertem be valahova. De mindegy is.
- Siess vissza, szépségem! - kiabálok még utána. - Mielőtt újra bezárom az ajtót.
Oké, kissé össze-vissza beszélek, de nem számít. Tekintve, hogy amúgy sem a beszéd a lényeg, ugyanis egy perc sem kell, de már tántorgok is utána. Kissé amolyan faltól-falig megyek, de azért viszonylag haladok is. Csak akkor torpanok meg, amikor megszalad a talaj és valaminek nekimegyek. Nem lökök le semmit, de ha épp úgy sikerül ütközni, akkor egy pillanatra a fájdalomtól elfelejtek levegőt venni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 11.11.13 18:59

Fogalmam sincs, hogy amikor majd tényleg el akar küldeni, amikor majd tényleg mennem kell, akkor képes leszek-e rá, bár jó eséllyel nem lesz beleszólásom. Tuti, hogy nehéz lesz, minél tovább vagyok itt, annál nehezebb. De majd valahogy... valahogy túlélem, remélem. Végülis ilyen az élet igaz, idővel úgyis minden összeomlik, csak remélhetem, hogy az adott jó helyzet minél tovább tart majd. Viszont most még sem kell igazán elmennem, mert engedi, hogy maradjak, sőt még meg is kér hogy leüljek mellé. A maga módján persze, csak a kezét nyújtva, én pedig meg is teszem, hogy végül óvatosan rákérdezzek, hogy mi is történt. Talán meglep, hogy nem akad ki rajta, csak szimplán gond nélkül válaszol, de azért határozottan örülök neki. Annak kevésbé, hogy ebbe az egészbe belekeveredett, hogy bajt csinált magának. Nem szabadott volna tovább folytatnia ezt az egészet. Önkéntelenül is elmosolyodom a kissé akadozó szavak hallatán.
- Rendben... ez jogos, csak te rosszabbul jársz, ami nem hallgatsz rám. - érzem én, hogy elég nehezen jönnek a szavak a nyelvére, van amivel határozottan sokat küzd, de azért csak sikerül mindent kimondania. Amit mondd pedig tényleg jogos és logikus annak ellenére is, hogy mennyit ivott. Nem igazán hallgat rám, én pedig szinté nem rá, bár ha olyat mondd, amiben igaza van, akkor simán, de jelenleg abban semmi ráció nem volt szerintem, hogy ne akarja bejutni ide, amikor eleve ilyen állapotban van. Az ingből a kosz és a vér eltávolítása már nehezebbnek tűnik, nem vagyok én túlságosan hozzáértő, de majd megpróbálok valamit kezdeni vele. Ha más nem, hát beáztatom, vagy mit tudom én, aztán meg elviszem tisztítóba. Végülis ott az a dolguk, hogy még a lehetetlent is megoldják, akkor pedig minden bizonnyal ki tudják szedni ezeket a csúnya foltokat.
- Vagy ha más nem tudom, hova kell elvinni, ahol tényleg meg tudják csinálni. - jelenik meg egy apró mosoly az arcomon. Feltalálom magam, ha arról van szó, ha más nem hát akkor így. A következő szavai viszont nagyon meglepnek és nem is tudom, hogy mit is kezdjek az egésszel. Inkább úgy vagyok vele, hogy minden bizonnyal egyszerűen csak félrebeszél, meg hát amúgy is részeg, tehát van ebben bőven ráció. Azért az utolsó gombban segítek neki, mert nem igazán boldogul a bonyolult feladattal, aztán le is fejtem róla az inget. Hát szó se róla, tényleg elég szerencsétlenül járt ruhadarabról van szó. Még egy gyors puszit is adok az arcára, szigorúan valami olyan helyre, ahol nincs rajta seb, vagy sérülés, aztán már állok is fel.
- Sietek... nem akarod te igazán bezárni. - de ezt a végét már inkább csak magamnak mondom egész halkan, nem hiszem, hogy eljut hozzá. Mondjuk a kulcsot nem vittem magammal, ennyi eszem lehetett volna, de eszembe sem jutott, hogy visszazárná az ajtót. Gyorsan végzek a beáztatással a fürdőszobában és mire visszajövök már valahol a szobája kijárata és a folyosó környékén... tántorog. Komolyan kész csoda, hogy nem ment neki semminek, ami törékeny és ártalmas lehet rá. Nem lenne szuper, ha teszem azt belemenne a tükörbe, vagy a vitrinbe, vagy mit tudom én.
- Danny... miért nem maradtál az ágyban? - ha eddig nem siettem volna eléggé, akkor mostmár tényleg gyorsítok a lépteimen, hogy elkapjam mielőbb tényleg elzúg a földre. Megpróbálok valamelyest a dereka körül fogást találni, és hátha lesz annyi esze még ilyen állapotban is, hogy rám támaszkodjon. Nem mondom, hogy könnyű ezt megoldani, lévén nem vagyok valami magas és erős, de jó lenne visszajuttatni őt az ágyába.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 11.11.13 19:34

Nem hiszem, hogy akár egy szavaim is újdonság számára. Egyszer sem hallgattam még rá és azért ő sem igazán fogadja most már meg a tanácsaimat. Az elején még kénytelen volt. Akkor annyira kétségbe volt esve, hogy szerintem az útszéli koldus - nem mintha erre lenne ilyen -, tanácsát is képes lett volna megfogadni, hogyha egy kis esély is van arra, hogy attól jobban lesz. De most már? Nem hallgatunk a másikra és fene se tudja, de most úgy gondolom, hogy ez így van rendjén.
- Rosszabbul... na persze... - beszélek, de inkább nevezhető ez csak morgásnak.
Nem azért nyitom szóra a szám, mert nem lenne igaza vagy ilyesmi. Egyszerűen csak még részegen is ragaszkodok ahhoz, hogy enyém legyen az utolsó szó és kész. Utána persze, amint ezt letudtuk, hirtelen ötlettől vezérelve, vetkőzni kezdek. Egyesével birkózok meg a gombokkal - vagy legalábbis erősen próbálkozok. Jó lenne, ha az én szépségem meg tudná menteni. Sőt, azt hiszem, elvárom tőle, hogy megmentse az egyik kedvenc ingem! Lehet, hogy ez nem tűnt fel neki, de mivel nekem sem, hogy igazán hogy válaszol... A lényeg, hogy látom rajta, mindent megtesz, hogy helyrehozza az inget és nekem most ez elég. Észre sem veszem, hogy halványan én is elmosolyodok az ő arcát látva.
Aztán persze már folytatom is a gombokkal vívott harcot, amiben végül besegít. Azonnal felháborodok, hogy meg tudom egyedül is csinálni, de ennek ellenére engedek neki. Ő viszont nem igazán felelt arra, amikor csókot kértem tőle. Hmm. A puszi viszont elég biztatás számomra, így miután kisiet a szobából az ingemmel együtt, kis hezitálás után már ki is kászálódok az ágyból. Tántorogva, de haladok előre. Az ajtóban megállok egy pillanatra és megtámaszkodok, hogy újult erővel folytathassam a nagy utat.
- Mert így akartam és makacs vagyok? - felelek kérdéssel a kérdésre, amit annyira imádok csinálni.
Félig ennek köszönhetően, félig az érintésének, vigyorra húzódik a szám. Valamilyen különös módon most nem érzek fájdalmat és ez jó. Talán ő jobb, mint az ital. Amint tudatosul bennem ez a felismerés, már csúszik is a kezem végig a testén. Kicsit ügyetlenül és inkább néz ki céltalan kapaszkodópont keresésnek, mint simogatásnak, de na. Bármilyen szégyenletes is bevallnia, nem könnyű ez most nekem.
- Tudod, hogy... emlékszel... - kezdek valami hablatyolásba, majd addig lépkedek előre, amíg őt falhoz nem szorítom.
Ő simán betudhatja annak, hogy mozog a lábam alatt a padló és nem akarok elesni vele együtt. Talán ebben még van valamennyi igazság. De amint a falnál koppan a háta, fél kezemmel a feje mellett támaszkodok, a másikkal pedig kisimítok egy tincset az arcából. Szigorúan ügyelve arra, hogy azért érintsem az arcát, majdnem az ajkai és a nyakát. Közben pedig úgy mosolygok, mint egy elégedett kisgyerek.
Ha jobban belegondolok, részegen pont olyan vagyok, szinte minden tekintetben, mint egy gyerek. Utálom ezt az énemet!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 11.11.13 20:12

Azért én emlékszem rá, amikor egyszer azt mondta, hogy időnként megpróbálhatok neki tanácsot adni... maximum nem fogadja meg, de néha azért csak lehet próbálkozni nem? Mondjuk tuti, hogy nem ilyen részeg állapotban, most tényleg nem igazán van rá esély, hogy hallgasson rám, pedig neki lett volna jobb, mert akkor most nem lenne rajta ennyi sérülés és ki tudja, hogy ezek mennyire fájnak, no meg mennyire fognak majd holnap. De az is igaz, hogy én is erősebb lettem, ami a véleményemet illeti, már nem hallgatok rá mindenben, mint ahogy a nővéremnek is ellen tudok mondani gond nélkül, maximum persze utólag bánom meg, mert hát ő az erősebb és ez tény.
- Csak rád kell nézni. - akkor sem tágítok, bár ezt már csak halkan mondom, mert nem tudom hogy mikor pattan el nála a cérna és lesz esetleg mérges, ha mondjuk túl sokáig feszítem a húrt, és nem hagyom rá a dolgokat. Főleg, hogy most ennyire részeg... őszintén szólva még soha nem láttam ilyennek, és nem nagyon tudom, hogy mire kell számítani, vagy hogyan kéne kezelnem a helyzetet. Ezért inkább segítek neki kibújni az ingből és megígérem azt is, hogy valahogy megoldom ezt a folt kérdést, mégha nem is biztos, hogy én, hanem majd egy hozzáértő szakember, vagy üzlet, vagy mifene. A csókra persze, hogy nem reagálok, nem is tudom, hogy mit mondhatnék rá, inkább úgy teszek, mint aki nem is hallotta, vagy legalábbis nem nagyon értette az egészet. Így egyszerűbb, sokkal. Gyorsan elsuhanok hát a fürdőszoba irányába, hogy legalább az ing rendben legyen, de nem maradok sokáig, nehogy addig is valami butaságot csináljon, ami persze meg is történik, amikor megpróbál kibotorkálni. Nem értem, hogy miért kell ezt... amikor eleve alig áll a lábán és folyamatosan kapaszkodnia kell valamiben. Visszatérve a folyosón sikerül elérnem, ahol persze hogy megemlítem neki az ágyat.
- Igen... valami ilyesmi. - rázom meg a fejem egy sóhajjal. Megpróbálok segíteni neki, hogy visszajusson. Nem vagyok valami erőember, úgyhogy remélem, hogy segít és nem fog teljesen rám nehezedni, mert akkor úgy csuklom össze, mint a bicska, ebben biztos vagyok. Nem valami egyszerű ez most, mert még így is tántorog, de reményeim szerint próbál fogást keresni. Önkéntelenül elmosolyodom, amikkor ide-oda cikázik a keze, csoda, hogy nem nevetem el magam, mert hát az a helyzet, hogy konkrétan csikiz ezzel.
- Nem tudom... mire emlékszem? - nem igazán értem, amit mondd, de szörnyű módon még így ebben az állapotban is jóval erősebb nálam és már csak azt érzem, ahogy a hátam a fallal találkozik. Megpróbálom megtámasztani legalább a mellkasát, hogy ne essen rám, mert akkor tuti, hogy a földre zúgunk mind a ketten, mert nem fogom tudni megtartani a teljes súlyát. Azon viszont újfent határozottan meglepődöm, amikor megtámaszkodik a fejem mellett és kisimít egy tincset az arcomból. Pár pillanatig csak elkerekedett szemekkel nézek az ő szemeibe és iszonyatosan nehezen szakadok el tőle. A szívverésem duplájára gyorsul, de aztán mégis csak ráveszem magam, hogy a kezeimet a mellkasára tegyem, és finoman megpróbáljam eltolni.
- Danny, vissza kell menned az ágyba, nagyon nem vagy jól. Lehet, hogy rád férne egy fürdés, de egy kiadós alvás biztosan. - próbálkozom, bár nem vagyok túl határozott, hiszen mégis csak itt tornyosul felettem és az a helyzet, hogy fogalmam sincs mennyire lennék képes visszafogni őt, vagy magamat, ha nem elég neki egy ártatlan simítás az arcomon.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 11.11.13 20:35

Bármennyire is szeretem, ha enyém az utolsó szó, végül mégis feladom és nem szállok vele vitába. Talán igaza volt, de mit számít ez most? Bevallani úgysem fogom soha, úgyhogy teljesen mindegy. Az viszont már sokkal inkább érdekel, hogy mi lesz az ingemmel. Valószínűleg egy szóra sem fogok emlékezni ebből holnap, de az biztos, hogy most, ebben a percben elvárom tőle, hogy ő ezt megoldja nekem. Holnap már fel akarom venni, ha megyek... Ja, nem megyek holnap sehova. Egy hétig ki sem mozdulok, amíg nem rendeződik az ábrázatom. Ezt egy kisebb fájdalom juttatja eszembe. Utána már inkább csak hagyom, hogy kigombolja az utolsó gombot és levegye rólam az inget. Nagyon remélem, hogy tényleg siet, ahogy megígérte. Nem mintha képes lennék ezt az ágyban fekve megvárni! Nem ám! Én nem vagyok olyan. Kisebb nagyobb nehézségek árán feltápászkodok és próbálom egyik lábam a másik elé tenni. Mondjuk úgy, hogy elég nagy sikernek számít, hogy egyszer sem fejelem le a földet. Nem lenne valami szerencsés, ha megtörténne. Bár valószínűleg az arcomnak már úgyis mindegy. Egy sérüléssel több vagy kevesebb, már nem számít. Az egész miatt majd ráérek holnap aggódni, amikor majd másnaposan a tükörbe nézek és azt fontolgatom, hogy vajon minden el fog-e tűnni nyom nélkül.
De egyelőre a legfontosabb, hogy kijussak a szobámból és megtaláljam Josiet. Azt hiszem ő talál meg inkább engem, de ez részletkérdés. Ahogy az is, hogy milyen okból másztam ki az ágyból. Nem mindegy az neki? Talpon vagyok és kész, mert így akartam az már nem érdekel, hogy ehhez ő jó képet vág-e vagy sem.
Máskor nem engedném, de most egyetlen szó nélkül tűröm, hogy megpróbáljon támogatni. Vicces látványt nyújthatunk éppenséggel, de engem az foglal le, hogy végigcsúsztassam a kezem a testén. Kapaszkodót keresek. Na persze. Aztán már csak annyi hiányzik, hogy bizonytalan léptekkel ugye, de előrebotorkáljak, amíg a háta nem ütközik a falnak. Itt legalább én is könnyebben meg tudok támaszkodni, de még így sem tudok egy értelmes mondatot kinyögni.
- Nem tudom - vallom be, amikor visszakérdez és ez az igazság.
Fogalmam sincs, mit akartam ebből az egészből kihozni. Talán azt az esetet szerettem volna felemlegetni, amikor megemlítette, hogy meg tudna szeretni. Amikor többet akart tőlem. Hát én most akarom azt a többet. Lehet, hogy csak ma estére és lehet, hogy csak azért, mert jobban elfelejtetni velem a fájdalmamat, mint az ital.... a lényeg, hogy akarom. És ha én akarok valakit, azt meg is kapom.
- Ágy vagy kanapé? - kérdezem egész érthetően, miközben csak arra a pillanatra kapom el róla a tekintetem, amíg megbizonyosodok arról, hogy a tenyere a csupasz mellkasomon van.
Utána már újra a szemeit vizsgálom és sokat sejtetően, csábítóan mosolygok. Az eszembe sem jut, hogy eléggé össze vagyok ahhoz verve, hogy ne legyen az a csábító mosoly annyira csábító. Láthatóan viszont rá hat, ez pedig nekem elég. Kár, hogy csak az egyik kezem vethetem be, mert a másikkal támaszkodnom kell, különben nem maradok talpon.
- Nagyon is jól vagyok - jelentem ki, kissé megkésve, ahogy lenézek rá és most nem éppen a szemeit keresem.
A kezem pedig magától indul útnak. Pont onnan kezdem, ahol abbahagytam. A nyakától. Lassú, simítás, végig a mellei között de a hasánál megállok és beharapom a szám szélét. Érzem a saját vérem ízét, ami így a számba kerül, de nem foglalkozok vele. Azzal annál inkább, hogy kimondhatatlanul szexi ebben a kis... akármiben, ami rajta van. Nem jut eszembe a neve, de nem is ez a fő. Úgysem szeretném sokáig rajta tudni.
- Szóval, amit bent mondtam... kellesz nekem - suttogom már szinte az ajkaiba beszélve.
Vagy eltol, vagy megcsókol, de az biztos, hogy véglegesen csak egy bizonyos választ vagyok hajlandó elfogadni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 11.11.13 21:00

Legalább ilyenkor enged nekem és nem ellenkezik a végtelenségig. Mondjuk úgy, hogy már ez is nagy előrelépés a részéről, bár esélyesnek találom, hogy most csak azért történik meg, mert nincs elég jól ahhoz, hogy sokáig vitázzon. Kétlem, hogy valaha is nyíltan beismerné, hogy esetleg igazam van, hogy véletlenül, amit mondtam az úgy van és tényleg jogos. Nem baj, nekem most annyi is elég, hogy csendben marad és engedi, hogy segítsek a gombnál kisebb-nagyobb morgásokkal megtűzdelve persze. Aztán gyorsan el is libbenek, mert kezd talán picit zavaróvá is válni az, amit mondd nekem a csókról. Inkább művelek valamit az ingével, legalábbis futólag, mert mindenképpen mielőbb vissza akarok menni hozzá, legalább rendbe tenni az arcát, vagy mit tudom én. Nincs jó állapotban és szeretném, ha nem lenne még nagyobb baja.
De persze, hogy nem képes egy helyben megmaradni és megpróbál utánam jönni, pedig szerettem volna, ha marad ott, ahol van. Naná, hogy nem hallgat rám és nem úgy fest, mint aki azonnal megfordul, hogy visszamenjen, inkább megpróbálok én segíteni neki, hogy megtegye végre. Nem igazán bírnám el, ha összecsuklana, ezért még jó pontnak is könyvelem el, hogy végülis megpróbál kapaszkodót keresni rajtam, bár néhol kissé csiklandoz az érintése, már csak azért is, mert nem vagyok kifejezetten túlöltözve ugye. Csak akkor lepődöm meg, amikor a nagy kínlódás közepette végül a hátam a fallal találkozik. Nem is tudom, hogy ez hogyan jött össze, de mégis ott vagyok, ő pedig egészen közel hozzám és totálisan nem értem, hogy mit próbál mondani. A kérdése viszont már teljesen világos és a mozdulatai is sokat sejtetnek. Nagyot nyelek, és próbálom egyszerűen csak eltolni magamtól. Lehetnék határozottabb, tisztában vagyok vele, muszáj lenne erősebben nyomnom, talán jelen helyzetben még el is tudnám lökni, ha tényleg akarnám... tényleg akarom?
- Egyik... egyik sem, neked az ágyban kellene aludnod. - bököm ki aztán nagy nehezen. Biztos, hogy nem akarom, hogy egy kanapén... az már megtörtént egyszer és nagyon nem lett jó vége. De jelen esetben ágyba sem akarok kerülni vele, vagy legalábbis nem szabadna, és ezzel tisztában vagyok, mégsem próbálok meg kibújni a karja alatt, hogy eltávolodjak tőle. Istenem, miért nem megy? Pedig muszáj, nem szabad ezt az egészet... egyszerűen nem szabad.
- Dehogy is... nem vagy jól. - erősködöm tovább. Egy pillanatra lehunyom a szemem, amikor a keze lefelé indul el, egy kissé meg is remegek. Az eszem tudja, nagyon jól tudja, hogy most kellene elhúznom innen, vissza a szobámba, magamra csukni az ajtót, hogy nem szabadott volna bemennem hozzá, de mégis képtelen vagyok rá, hogy megmoccanjak. Csak hagyom, hogy csinálja, a szívem már majd ki ugrik a helyéről, csak úgy figyelem az arcát, ami most nem rám néz, sokkal inkább engem vizslat. Egy kicsit talán most először vagyok zavarban, mert nem vagyok túlöltözve. Talán ha valami pizsi lenne rajtam, vagy... vagy ilyesmi, de sajnos nem az van.
- Dehogy kellek... - nyögöm még az utolsó két szót, de mégsem megy más, amikor ilyen közel hajol hozzám, szinte már érintem az ajkait, és végül oda is tapadok. Csak lassan és óvatosan, mint aki csak tapogatózik, aki csak kóstolni és utána az a terve, hogy fel is áll az asztaltól és nem eszik többet a kedvenc tortájából, mert tudja, hogy nem lenne jó vége. Aztán, ha csak nem gyorsabb nálam, aminek most kicsi az esélye kicsusszanok a karja alatt és mellette állok meg. Egészen kipirult az arcom, a mellkasom, és szinte zihálok már csak ennyitől is, no meg, hogy próbálok másra koncentrálni... bármire.
- Feküdj le... kérlek szépen Danny... feküdj le aludni. - nem akarom itt hagyni, tényleg nem, mert azt nem szeretném, hogy valami baja legyen, de... de ezt nem szabad. Egyszerűen csak részeg, és nem rendesen funkcionál az agya.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 11.11.13 21:29

Fene se gondolta volna, hogy a pia ellenére is működnek egyes ösztöneim. Példának okáért arra is hamar rájövök, hogy most ő kell nekem, hogy jobban érezzem magam. Mélyen legbelül még azt is tudom, hogy nem kell nagyon kitennem magamért, hogy megkapjam. Hiszen odavan értem! Vagy legalábbis így volt én pedig elég optimista tudok lenni, hogy továbbra sem változott a helyzet. Nem is én lennék, ha nem mennék utána és nem használnám ki a lehetőséget, amikor próbál segíteni, hogy visszajussak a szobámba. Nekem viszont már ennyire nem sürgős a dolog. Nekem megfelel a kanapé is. Persze csak és kizárólag az ő társaságában. Látom a pillantását, amikor rájön, hogy hogy is értem én a szavaimat. Mosolygok. Rendületlenül mosolygok.
- Egy szót sem ejtettem alvásról - mondom lassan és ennek köszönhetően egyszer sem akadok meg a mondatban, de még a nyelvem sem gubancolódik össze.
Megy ez a beszéd dolog nekem még mosolyogva is. Akkor már annyira nem, amikor elbizonytalanít a szavaival. Kissé bonyolultnak tűnik nekem ez a mondat így elsőre. De hamar feladom és inkább meg sem próbálom megérteni. Helyette cselekszek. Ahhoz sokkal jobban értek.
Teljesen biztos vagyok abban, hogy jól vagyok. Jól érzem magam és mióta a sokadig italt ledöntöttem, nem volt ennyire éber, mint most. Nem hiába használom ki az alkalmat, amikor nem menekül és nem lök el magától. Ennyi nekem bőven elég biztatás - józanul sem szoktam többet várni -, és már szalad is végig a kezem rajta. A hasánál persze megállok. Nem sietek sehova. Most nem. Első alkalommal, akkor este, amikor találkoztunk, rohantam. Csak meg akartam kapni és eldobni, mint egy használt játékot. De most... most annyiban más a helyzet, hogy sehova nem sietek. Ráérősen hajolok közel hozzá, mégis hagyom, hogy ő tüntesse le azt a kis távolságot. Utána persze elégedetten veszem át az irányítást, de még ekkor sem siettetem. Sőt, belemosolygok az apró, félénk csókba.
De mint minden jó, ez sem tart túl sokáig. Pedig már kezdtem beleélni magam! Az istenit te lány! Már nincs is ott előttem, én pont úgy bámulom a helyet, ahol állt, mint eddig. Végül lassan, a karom felett oldalra nézek rá. Elégedetten állapítom meg, hogy láthatóan nem éppen unottan áll ott.
- Hmm - mondok csak ennyit, már ha ez beszédnek minősül.
Akár ez számára úgy is tűnhet, hogy megfontolom a javaslatát - mert ez nekem szigorúan csak egy javaslat -, miszerint feküdjek le és aludjak.
- Ki miatt is aggódsz? - lépek egyet felé, a kezem végig a falnál, hogy tartam az irányt.
De mikor előtte állok, nem támadom le újra. Nem. Eszemben sincs ennyire nyomulni nála. Úgyis megkapom és felesleges sok energiát fektetni a dologba.
- Jó éjt, szépségem! - mondom még mielőtt elindulnék a szobám felé.
Lehet, hogy csak számomra, de valahogy sokkal, de sokkal másképp hangzott most a becézés, mint eddig bármikor. Magamban mosolygok, amikor hátat fordítok neki és teszem egyik lábam a másik után. Egész jól haladok. Még a küszöböt is átlépem, de az ágy előtt felbukok valamiben, ami útban van. Hangos nyüszítés részemről pedig káromkodás. Tényleg bent volt a rohadt dög a szobámban és kicseszett velem? Úgy morgok rá vissza, amikor ő kiiszkol innen, mintha valami falkavezérnek képzelném magam. Én pedig ott maradok a földön, az ágyam mellett ülve. Ennyi fájdalom, már meg sem kottyan nekem a mai után. A következő pillanatban már kifelé bámulok a szobámból, miközben a tekintetem Josie után kutat.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 11.11.13 22:01

Azt hiszem ilyen állapotban pont hogy főként csak az ösztönök működnek és a józan gondolkodás szorul háttérbe. Nem tudom, hogy mennyire vagyok oda érte, vagy nem akarom tudni. Nekem ott van most Gary, és ő szeret és nem azért van velem, mert részegen kell neki valaki, aki legyőzi a pocsék állapotát. Ezt kell magamban ismételgetni, hogy ne érezzek mást, csak aggodalmat és, hogy tényleg csak segíteni akarjak neki egy kicsit. Valami módon minden mást muszáj kizárni a fejemből... muszáj! Pedig mostmár egyértelmű, hogy mit akar, a szavai teljesen nyilvánvalóak, de én tuti, hogy nem akarok vele kanapéra menni. Eszem ágában sincs, arra egyszer már sor került és nagyon nem lett jó vége.
- Igen... tudom. - elhúzom a számat, mert tökéletesen értem, hogy miről beszél, csak épp próbálok úgy tenni, mintha nem így lenne, mintha azzal, hogy másról beszélek tényleg semmissé tehetném az igazságot. Nem igazán megy, főleg ahogy nézem a rendíthetetlen mosolyt az arcán. Nagyon elemében van és persze rendkívül magabiztos is. Megpróbálok ellenállni, tényleg nagyon igyekszem, de eléggé nehéz, ahogy néz rám és ahol a keze simogat. Nem tehetek róla, de egyszerűen beleremegek, pedig rosszul kéne lennem a leheletétől, vagy az arca, ahogy kinéz, de mégsem számít, mégis gondolkodás nélkül hajolok végül előrrébb és csókolom meg. Csak lassan és óvatosan, bár ő persze átveszi az irányítást és kicsit változtat az ütemen. Legalább nem követelőző most, nem nagyon, ez is valami. Lassan sikerül csak magamhoz térni, és egyszerűen kibújok a karja alól. Nem szabad ezt tovább, tényleg nem lehet! Igyekszem a fejembe erőltetni Gary arcát. Nem tehetem ezt vele, nem szabad. Danny mondhatni mentsége, hogy ivott, de én nem, nem vagyok részeg, nekem muszáj értelmesen gondolkodnom. Próbálom összekapni magam, de ebben nem sokat segít, ahogy néz, és ez a kis hmm... mintha elégedett lenne, nem vagyok benne biztos, hogy tényleg megfontolja a kérésemet, hogy aludjon inkább.
- Miattad... mert... mert ez nem tesz neked jót, hogy mászkálsz. - bököm ki, bár egyre kevésbé érzem a határozottságot a hangomban. Azt hiszem meglep, amikor végülis megfordul és megpróbál visszabotorkálni, de ezzel együtt hatalmas kő esik le a szívemről. Egy pillanatra még hagyom magamnak, hogy a hátát nézzem, ami már-már tökéletesnek mondható az apróbb zúzódásoktól eltekintve, aztán csak kellő távolságot tartva megyek utána, csak hogy lássam, hogy tényleg lefekszik aludni. Aztán jön a nyüszítés, majd az esés, amit csak ledermedve nézek végig. Trixi azonnal el is tűnik a szobám irányába, én pedig gyorsítok a lépteimen, hogy mielőbb odabent legyek. Addigra már az ágy mellett ül a földön. Újra csak aggodalom költözik az arcomra.
- Jajj Danny... - halk sóhaj, majd újra megpróbálom felsegíteni, felhúzni, vagy tudom is én, egyáltalán az ágyra juttatni. Le kéne kezelni a sebeit is, de egyelőre birkózzunk meg egy problémával. Nem úgy fest, mint aki fel akar állni, jól ül ott, én pedig nem fogom tudni megmozdítani, ha nem segít benne. Persze nem a legjobb ötlet lehajolnom csak így előtt, miközben próbálok a karja alá nyúlni, hiszen még csak melltartó sincs rajtam, a felsőm pedig csak egy egyszerű topp, így pedig olyan szépen behajolok neki, mint annak a rendje. Ez most eszembe sem jut, tényleg csak segíteni próbálok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 12.11.13 14:16

Teljesen elégedett vagyok magammal és valamilyen szinten vele is. Utóbbi nem csak azért, mert veszett izgatóan néz ki ebben a kis semmiben, ami rajta van, hanem azért is, mert attól, hogy még nem vág jó képet, beismeri, hogy érti, mit szeretnék. Ez nekem pedig elég, hogy teljesen élvezni tudjam a helyzetet. Az már csak a ráadás, hogy hiába fogom vissza magam, ő megteszi azt az apró lépést és megcsókol. Nem sokáig hagyom persze irányítani, de attól még közel sem vagyok olyan durva vagy követelőző, mint szoktam. Úgy tűnik, hogy a kedvességemnek az az ára, hogy képes észbe kapni és elmenekülni tőlem. Oké, ez fájt. Nem úgy, mint a sérüléseim, de fájt. Elhatározom, hogy nem küzdök tovább érte. Nem mintha nem tartana ki a magabiztosságom. Talán jobb megfogalmazás, hogy taktikát változtatok. Úgyis utánam jön. Mindig utánam jönnek.
- Felesleges aggódnod. Tudok magamra vigyázni - beszélek, szép lassan ejtve ki a szavakat, amik így kimondva kissé nevetségesen hangzanak, tekintve, hogy most is hogy nézek ki.
De ennyi baj legyen. Ezen majd holnap, józanul aggódok. Most fontosabb az, hogy megjátsszam a jófiút és elbotorkáljak a szobámba. Talán tényleg rám fér egy kis alvás. Talán mellém fekszik. Talán majd ébredés után az enyém lesz. Egész szépen elábrándozok magamban, amikor is nem figyelek eléggé a lábam elé. Nem estem volna hasra csak úgy, de mivel sikerült belebotlanom a bolhazsákba, így a földön kötök ki. Nem tudom, hogy az dühít jobban, mert elestem, vagy maga a tény, hogy a dög bent volt a szobámban. De nincs sok időm magamban forrongni, hiszem megjelenik Josie és olyan édesen, aggódva néz rám, hogy kis híján elmosolyodok. Utána pedig? Azt a látványt inkább nem fogalmazom meg, sokkal inkább élvezem, ahogy a tekintetem leplezetlenül rajta legeltetem. Ő valószínűleg túlzottan el van azzal foglalva, hogy felállítson innen, de...
Végül megesik rajta a - sokak szerint - nem létező szívem és félig az ő segítségével, félig magamtól, feltámaszkodok. Ott állok egy pillanatig fölé tornyosulva, majd mintha csak elveszítettem volna az egyensúlyom, végigdöntöm őt az ágyon. A lába még éri a földet, de fekszik az ágyamon én pedig ráhajolok.
- Említettem, igaz, hogy megkapom, amit vagy akit akarok? - teszem fel azt a kérdést, amit valószínűleg a mélyre temetett józan részem diktál.
Nem mondom, hogy pont olyan hűvös fejjel gondolkozok, de nem is számít. Talán ezért van az, hogy gyengéd és türelmes tudok vele lenni. Mosolyogni... és igen, csókolni, amint lehetőségem nyílik rá, megakadályozva ezzel, hogy válaszoljon.
- Ígérem... gyengéd... leszek - mondom egyesével a szavakat és ha most nem vág kupán és akadályoz meg, ezután már nem lesz rá lehetősége.
Ha engem nekem, rájön majd, hogy nem csak durva tudok lenni. Képes vagyok másokkal is törődni, még ha nem is hosszútávon. De egy este igazán... nem nagy ár. Kedves leszek vele és figyelni fogok rá. Ha hagyja. A holnap az már más kérdés.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 12.11.13 14:41

Hát persze, hogy értem, hogy mit akar, csak épp a józan eszem lázad az ellen, amit mondd. Talán pár hete még sokkal kevésbé lett volna így, de mostmár egész más a helyzet, mostmár van valakim, akinek fontos vagyok és akit nem akarok bántani. Egy csók... egy csók talán még belefér, mert képtelen vagyok ellenállni neki, egyszerűen nem megy, de még ez is csak egy óvatos és bizonytalan apróság, semmi több. Én pedig mihelyst vége igyekszem meglógni előle. Vannak helyzetek, amikor határozottan jól jön, hogy nem vagyok valami magas, gyorsan és ügyesen lehet kisiklani egy pasi karja alatt, főleg ha az illető még részeg is, így aztán végképp nincs a helyzet magaslatán. Rá ez pedig most határozottan igaz, így aztán már meg is szöktem és ő úgy fest, hogy hallgat rám és a szobája felé indul. Oh, hál' istennek! Nem akarok semmiféle butaságot sem csinálni, tényleg nem. Csak megvárom, amíg lefekszik és aztán én is megyek a saját szobámba. Kinyitom majd az ablakot és kiszellőztetem a fejem, hogy a heves szívverés lassan képes legyen alábbhagyni. De nem ilyen egyszerű ez.
- Persze, azt látom... - jegyzem még meg egy sóhajjal, de ezt már csak a távolodó hátának mondom, és csak egész halkan. Tud ő vigyázni magára, de azért mégis csak elég szépen helyben hagyták, szóval azért ez teljesen nem mondható igaznak. Reménykedem, hogy elér az ágyig, de még véletlenül sem ez történik, hallom a nyüszítést és Trixi már rohan is ki a szobájából, no meg a robaj. Áteshetett rajta. Gyorsan indulok hát utána, hogy megnézem nincs-e nagyobb baj. Csak nem verte be a fejét, vagy mit tudom én... remélem, hogy jól van. Aggodalmas tekintettel sóhajtok, amikor meglátom a földön ülve az ágy mellett. Megpróbálom felhúzni, nem is törődve vele, hogy ezzel olyan szuperül behajolok neki, mint annak a rendje. Ez most nem érdekel, csak szeretném végre ágyban tudni, vagy rendbe tenni az arcát, vagy valami Egyedül persze nem egyszerű felhúznom, ahhoz kéne egy kis plusz erő, ami nekem nem igazán van egyébként sem. Szerencsére végül csak segít, így sikerül álló helyzetbe tornázni őt közös erővel. Oké, lehet, hogy megint nem volt a legjobb ötlet bejönni ide, mert a következő pillanatban már arra eszmélek, hogy az ágyán fekszem, ő pedig felettem van, és már a lábam éri a talajt, ez most nem sokat számít. A szívem, ami még így se nyugodott le most újra magasabb fokozatra vált. Nem is tudok mit mondani a kérdésére, vagy ez talán inkább kijelentésnek is simán elmegy. Mit mondhatnék rá? Csak nézem őt nagy szemekkel és tudom, hogy ki kéne csúsznom alóla, de mégse megy. Amikor pedig megcsókol még annyira sem. Nem kellene, tudom, hogy nem kellene, de mégis mintha csak magától működnének az ajkaim viszonozom.
- Nem szabad... Danny... kérlek. - elhaló suttogás csak ez, nem megy erőteljesebben. Határozottnak kellene lennem, de képtelen vagyok rá. És a szavaimnak is teljesen ellent mond az, ahogy a kezem szinte már önálló életre kel, és végigsiklik a hátán. Csak óvatosan, hiszen láttam az előbb, hogy van bőven sérülés és zúzódás ott is, majd végül vékony ujjaim a hajába túrnak. Nem tudom, hogy milyen ő, ha gyengéd, hiszen egy alkalommal volt köztünk bármi is, akkor pedig cseppet sem volt az, durva volt és egyáltalán nem figyelt rám, még abban sem vagyok biztos, hogy akkor a nevemet tudta-e. Halkan sóhajtok fel, és akármennyire is mást súg az eszem mégsem tolom el magamtól, mégsem próbálok meg újra meglógni, pedig kellene... eszembe kell jutnia, hogy ezt nem szabad, hogy ott van Gary, Winter és... de mégis annyira jól esik.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 12.11.13 15:15

Nem voltam benne biztos, hogy ilyen kitartó leszek. Hiszen valamilyen szinten tényleg hívogató volt az ágy, de azután, hogy a földön kötök ki és Josie annyira, de annyira édesen próbálkozik, hogy összeszedjen onnan... Nos, kénytelen vagyok beismerni, de nagyon is akarom őt. Nem úgy, mint eddig bármikor. Nem azért akarom, mert szükségem van rá, hanem csak akarom, mert veszett szexi és kész. Ma este, természetesen.
Úgyhogy összekapom magam, félig az ő segítségével, de talpra állok, csak azért, hogy aztán együtt köthessünk ki az ágyon. Persze arra vigyázok, hogy ne én rántsam őt magamra - hiszen akkor hol irányíthatnék én igazán? -, és arra is, hogy ne feküdjek rá teljes súlyommal. Ott mosolygok felette és teljesen elégedett arcot vágva konstatálom, hogy ennyi volt a játszma. Az enyém. Utána már nem igazán tervezem, hogy szavakra pocsékolom a drága időt. Mégis, amikor csókra vetemedek, a kis szünetekben megígérem neki, hogy ezúttal gyengéd leszek. Tényleg úgy érzem, hogy képes vagyok rá. Hiszen nem vagyok én akkora állat, mint józanul. Csakis azért vagyok olyan, mert azt szoktam meg és ráadásul hozzátartozik az álcámhoz.
- Mire kérsz? - kérdezek vissza, miközben azon igyekszek, hogy tartam magam és tényleg ne essek rá.
Persze emellett még jut arra is erőm, hogy az ajkairól a nyakára vándoroljak az apró csókokkal. Hogy tényleg választ várok-e arra, hogy mire kér? Hm, talán. Igazából nem tudom eldönteni, hogy akkor most akar-e vagy sem. Mond, amit mondd, de a keze már a hátamon jár és az ujjai a hajamba siklanak. Nos, nekem ennyi bőven elég ahhoz, hogy eldöntsem, az összes, most fel nem tett kérdésre, "igen" választ kaptam.
Úgyhogy az ajkaira tapadva próbálom feljebb tornászni magunkat. Csak akkor szakadok el tőle, amikor megszabadítom a felsőjétől. Nem mintha túl sokat takart volna, de most tényleg szeretném levetkőztetni, nem csak úgy vele lenni, hogy lehúzom az alsót róla, kigombolom a nadrágom és kész. Ennél most több kell. Lassan, ráérősen teszek mindent, miközben minden egyes felszabadult porcikáját csókolom. A baj, ott kezdődik, amikor egyre sürgetőbb a vágy és mivel nem szoktam ahhoz hozzá, hogy vissza kell fognom magam... Ettől függetlenül próbálkozok. Tényleg próbálkozok!
- Ne engedd, hogy... siessek... - kérem, miközben már a feje mellett markolom a lepedőt, miközben próbálom hűteni magam.
A fejem viszont egyre józanabbnak tűnik. Ami azzal jár, hogy kezdem érezni a testemen lévő zúzódásokat. Főleg az arcom lüktet piszkosul a szívverésem ritmusára. De sebaj. Megkeresem azokat a tekinteteket és már csókolom is, hogy elmúljon a fájdalmam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 12.11.13 15:48

Képtelen lennék egyszerűen csak ott hagyni, mint ahogy az ajtó elől sem tágítottam, amikor azt kérte, pedig utólag visszagondolva talán azt kellett volna tennem. Mégis képtelen voltam rá, egyszerűen aggódtam érte, és nem lettem volna képes csak úgy magára hagyni, amikor tudom, hogy baj van, mert baj volt, hiszen magára csukta az ajtót. Abba bele sem gondoltam akkor sem és most sem, amikor igyekszem őt felszedni a földről, hogy nem vagyok túlöltözve. Máskor is volt már erre példa és nem kaptam tőle olyan tekintetet, ami miatt aggódnom kellett volna. Most viszont egészen más a helyzet, minden bizonnyal azért, mert részeg.
Hamarosan már az ágyon fekszem, hát ugye, hogy nem kellett volna annyira akaratoskodnom, hogy bejöjjek? Mégse tudtam megállni és most itt a baj,mert közben képtelen vagyok neki ellenállni. Tudom, hogy kellene, de a szavai, a csókja, minden egyes mozdulat, egyszerűen kikészít. A szívem majd kiugrik a helyéből és annak ellenére, hogy még csak a csókot sem szabadna megtennem, már az előzőt se szabadott volna, mégis csak önálló életre kelve a kezem csúszik fel finoman a hátán, majd túr a hajába. Miért nem tudok józanul gondolkodni, miért nem megy? Mégis megpróbálom még utolsó erőmmel megkérni, hogy hagyja abba, bár képtelen vagyok ezt szó szerint kimondani. Egyszerűen nem megy.
- Hogy... hogy hagyd... abba... - az utolsó szó viszont már így is egy elhaló nyögésbe torkollik, amikor lejjebb vándorolnak a csókjai a nyakamra. Akármennyire is mást mond a szám, a testem nem azt jelzi neki, amit kellene. Meg kéne állnom, el kéne tolnom magamtól, ki kéne bújnom alóla, de képtelen vagyok rá. Csak tovább dolgozik a kezem a hajában, ahogy ő újra megtalálja az ajkaimat, és akármit is mondtam előzőleg már lassan én sem hiszem el saját magamnak, hogy tényleg azt akarom, hogy abbahagyja. Még az ellen sem teszek semmit, hogy feljebb jutunk az ágyon, majd végül a felsőm is lekerül rólam. Már jó ideje nem szégyenlem magam előtte, egyetlen heget, vagy vágást sem, pedig így még inkább látszik, hogy még a hasamon is van néhány, a hátamról már nem is beszélve, de az most alattam van, így nem látszik. Újabb sóhajok hagyják el az ajkaimat, hogy vándorol a testemen. Hát szó se róla ez most egészen más, mint az előző azon a kanapén, az irodában, ahol még arra se pazarolt időt, hogy bármi mástól megszabadítson, mint az egyetlen akadályozó tényezőtől a bugyimtól. Mondjuk most eleve sokkal könnyebb dolga van, mint akkor, hiszen egyébként sincs túl sok ruha rajtam, bár e téren ő sem panaszkodhat, az ingétől már megszabadult, vagyis én szabadítottam meg.
- Hát... hát ne siess... - mégis hogyan kéne visszafognom, amikor nekem sem egyszerű ezt megtenni? Legszívesebben lerángatnám róla a nadrágot már most, igen, azt hiszem tényleg azt szeretném a legjobban. A józan eszem már valahol rég elveszett útközben, az hogy ezt nem szabadna már sehol sincs, már csak ő lebeg a szemem előtt, semmi más, ezért nem is jogos az, amit az előbb mondtam, mert ennek ellenére a kezem már lejjebb matat, és épp a nadrágját igyekszik kigombolni. Még hogy ne siessen. Értem én, hogy most nem akar... talán hogy lássam, hogy ilyen is tud lenni, de hogy lehet ezt megoldani?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 12.11.13 16:10

Hagyjam abba. Hát persze, hogy azt fogom tenni! Csak még nem most. Egy kicsit még játszadozunk egymással. Vagyis egyelőre főleg én vele, de majd beszáll ő is idővel. Hiszen tudom, hogy akarja. Idő, amíg kikapcsolja az agyát. De szerencsére ez hamar bekövetkezik. Egy perc múlva már érzem a kezét a hátamon kalandozni. Nos, akkor húzzunk bele. Addig ügyeskedek, amíg feljebb nem jutunk az ágyon. Így azért már sokkal kényelmesebb. Persze továbbra is bizonytalanul tartom magam, de hamar tisztul a fejem egy keveset és utána már minden könnyebb. Ilyen téren legalábbis. Most már csak azzal kell megbirkóznom, hogy ne türelmetlenkedjek. Pedig mennyire szeretnék! Még felöltözve fekszik előttem, de gondolatban én már a harmadik verziót próbálgatom magamban, ahogy az enyém lehet. A valóságban viszont tényleg igyekszek lassan haladni és gyengéden érni hozzá. Nem olyan könnyű ez, mint eddig hittem, mégis próbálkozok.
Amikor viszont nekem köszönhetően lekerül róla az a vékony réteg felső ruha, már nem igazán bírok magammal. Ha bárki kérdezi, tagadom, de valami birtokló morgás tör fel a torkom mélyéről. Ilyen sem sűrűn történik. Nem szoktam annyi időt hagyni, hogy beleéljem magam. Apró csókokkal hintem be az egész testét és próbálom arra rávenni, hogy állítson le, ha sietnék. Nem tudom, ezt pontosan hogy gondoltam. Nem hiszem, hogy meghallanám a szép szót, vagy ha mégis, akkor megfogadnám.
Eleinte kerülöm a testén a hegeket, de aztán finoman cirógatom azokat is. Amikor viszont a nadrágomnál kezd matatni, egy apró harapást kap válaszul. Veheti biztatásnak, de figyelmeztetésnek is, hogy nem fogom sokáig visszafogni magam, ha ő is besegít. Nem mintha amúgy bánnám. Hadd csinálja csak, én addig elfoglalom magam a melleivel és a nyakával.
Egyre jobban élvezem a dolgot és egyre távolabbinak tűnik a fájdalom, ami a sérülések miatt ott lüktet a testemben. A másik viszont... a kínzó fájdalommal már más a helyzet. Az egyre elviselhetetlenebb és nem segít a tudat, hogy ő is a legjobb helyen matat. Végül elpattan bennem valami. Nem váltok durvábbra, de attól függetlenül, ha még nem oldotta meg a nadrágom baját, akkor besegít neki, majd egy pillanatra ledermedek. Oké, egy "kissé" kanos vagyok, úgyhogy meg kell állnom. Utána viszont egyetlen mozdulattal rántom le róla az apró alsót és egy csók kíséretében veszem birtokba.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 12.11.13 16:35

Talán amikor kimondom még valahol mélyen komolyan is gondolom, de nagyjából eddig tart a dolog, aztán már magamnak sem hiszem el, amit mondok, hogy hagyja abba. Talán ha megtenné még vissza is húznám... félek tőle, hogy képes lennék rá, és nem engedném meg, hogy leálljon, hiába próbálom erre kérni. De már késő, mintha már belezuhantam volna a verembe és nem lehetne onnan kijutni csak akkor, ha már megtettem azt, amire vágyom... ez pedig jelen esetben ő. Félek tőle, hogy utána pocsékul fogom érezni magam, de mégis minden rossz gondolat most pillanatok alatt eltűnik a fejemből és nem marad semmi más, csak a vágy és a csók, és a kezeim lassú simogatása a hátán és a hajában. Jó ég, hogy veszítheti el az ember ennyire a fejét? Nem tudom, hogy mégis hogyan képes rá, hogy ilyesmit műveljen velem... vagy bárkivel. Milyen jó lenne pedig megcáfolni, hogy nem tud levenni a lábamról, hogy nem kap meg mindet és mindenkit, amit és akit akar, de nem megy.
Hamar lekerül rólam a felső, ami eddig se takart túl sokat. Furcsán kéne éreznem magam, hiszen eddig még nem került rá sor, hogy így látott soha... annak ellenére, hogy már itt lakom egy ideje, és annak ellenére, hogy voltunk már együtt. Még nem látott ruha nélkül egyszer sem, de mégsem érzem feszélyezve magam, egyszerűen csak elveszek a helyzetben, a csókjaiban. A kérése már-már érthetetlen, hogy ne engedjem, hogy siessen. Én magam is sietni akarok, én magam sem akarom, hogy túl sokáig húzzuk, mert elmondhatatlanul vágyom rá, hogy kérhetném hát arra, hogy lassítson? Azért megpróbálom elrebegni, amit mondott, bár nem túl meggyőzőek a szavaim, hiszen a kezem hamarosan már az övét igyekszik kioldani, hogy lekerüljön róla a nadrág. Túl sok rajta a ruha annak ellenére is, hogy az ing már régóta a fürdőszobában van. Egészen beleremegek, amikor a csókjai járnak be és végül még a hegeimhez is hozzáér. Érzékenyebbek, mint a normális bőrfelület, ez mindig is így volt, mióta "megkaptam" őket, de általában a legtöbben elkerülik őket, kivéve persze Gary-t... egy pillanatra villan csak be előttem az arca, aztán amikor lekerül rólam az alsó is, máris újra törlődik a rendszer, főleg, amikor megérzem, hogy milyen állapotban van, mikor sikerül a cipzárt is lehúznom, és a kezem már szinte érinti a lényeget. Finoman szólva is be van indulva, így aztán hamar letornássza magáról a nadrágot, és már teljesen meztelenül feszülünk egymásnak. Csak egy halk nyögés hagyja el az ajkaimat, amikor egy csók kíséretében vesz birtokba. Nem mondom, hogy nem vágytam erre már nem egyszer azóta, hogy itt vagyok nála, de most a legrosszabb az időzítés, most nem szabadna, és én mégsem tudok ellenállni, vagy rendesen gondolkodni. Egyszerűen csak a csípőjére kulcsolom a lábaimat és olyan közel húzom magamhoz, amennyire csak lehet. Egyre mohóbban csókolom, a szívem pedig már ki akar ugrani a helyből. Semmiféle értelmes gondolat nem maradt már a fejemben, csak az eszelős vágy.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer... 12.11.13 17:16

Tényleg nem szeretném elsietni. Most az egyszer nem. Ha jobban belegondolok, abban sem vagyok biztos, hogy most képes lennék olyan durva lenni vele, mint akkor. De végül is, mindegy. Most meg főleg. Igyekszem visszafogni magam és a sürgető vágyat a testemben és ez eléggé lefoglal. Persze van egy-egy pillanat, amikor engedek és annak ellenére, hogy pont olyan gyengéd vagyok vele, mint amikor figyelek, nem vagyok észnél. Ilyen az a pillanat is, amikor pár perc - vagy másodperc? - kerülgetés után először érek hozzá az egyik heghez és adok rá egy apró csókot. Eszembe sem jut, hogy talán úgy kellene tennem, mintha ott sem lennének. Persze így sem sokat időzök ott. Egyre kevesebb idő az, amit "józan gondolkozással" töltök, az viszont nő, amikor csak az ösztöneim vezérelnek. Amikor pedig megérzem, ahogy a kezével a nadrágomnál ügyködik... na az az utolsó pillanat, amikor még észnél vagyok. Ezután már minden csak ösztön és azt teszem, amit a testem akar. Akar? Egy frászt! Szó szerint követel! Én pedig megadom neki.
Az egész valamiféle fájdalommal vegyül részemről. Élvezem, veszettül élvezem, ahogy kis idő múlva együtt mozog a testünk, mégsem tudom tökéletesen figyelmen kívül hagyni, hogy néha végigcikázik a fájdalom bennem a sérüléseknek hála. A különbség, hogy nem érdekel. Furcsa elegy ez, mégis el tudnám viselni. Újra... és újra... és újra. De most, ebben a pillanatban nem kalandoznak el a gondolataim. Most csak ő van, a kezem bejárja a testét és csókolom, ameddig csak bírom szusszal.
Az pedig, hogy nem sietek, már sehol sincs. Egyre veszettem tempót diktálok, de durva nem vagyok. Pont úgy figyelem az ő teste rezdüléseit, ahogy a sajátomat. Lassítok, amikor úgy érzem, hogy már nem bírom tovább és bevárom. Kivételesen, talán most először teszek ilyet, de bevárom őt is. Mert így akarom. Utána pedig, nos, még tovább csókolom. Nem olyan hévvel, sokkal inkább úgy, mintha most ismerkednék a helyzettel. Ami végül is igaz. Ilyenkor általában már ott sem vagyok, de most maradok és tényleg megadom neki ezt a kedveskedő csókot. Majd rámosolygok.
- Köszönöm - ejtem ki tisztán ezt az egyetlen szót.
Nem emlékszek az utolsó alkalomra, amikor ezt kimondtam. Ez is azt bizonyítja, hogy veszett régen volt. De most úgy éreztem, itt az ideje felidézni a szó jelentését. Addig is elhessegetem, a csókolózásban felszakadt szám fémes ízét. Ilyen apróságokkal én most nem fogok törődni. Elégedetten fekszek le mellette és próbálom eldönteni, hogy mit kellene és mit akarok most. Magamhoz húzni? Újra megcsókolni és folytatást követelni? Feláll mellőle és elszívni egy cigit? Általában az utóbbit teszem, de most egyelőre nem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer...

Vissza az elejére Go down

Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» You can stay alive FRPG

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Danny luxus lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához