welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 
Jennifer Ariadne Lively
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Jen és Lauren - Jöhet a buli?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 25.11.13 23:20

Ez a mai nap isteni lesz, ebben száz százalékig biztos vagyok, ugyanis pár napja már letisztáztuk Jen-el, hogy ma tartunk egy igazi, lányos bulit, amelyben bár jelenleg csak ketten veszünk részt, ez mégis tökéletes lesz. Akadnak dolgok, amelyeket el szeretne mondani nekem, így nincs helye ott másoknak, ugyanis a bizalom fontos dolog és nehezen kapható a mai romlott világban. A megbeszélésnek megfelelően tehát ma korábban hagytam ott a szalont, ugyanis a tetováláson kívül számomra a barátaim is ugyanúgy fontosak és miután otthon lefürödtem és átöltöztem, irány a bolt. Nem fogok üres kézzel menni, az hogy nézne már ki?
Tehát egyértelmű, hogy a motorom első útja a közeli éjjel-nappaliba vezet, ahol kis időre hagyom magára ezt a fekete gyönyörűséget, majd betérve az üzletbe már rendelek is.
- Szia Joe. Egy hatos világos sört kérek és ezeket a chipseket. – választok is ki három különféle chipset, amelyeket most lazán a pultra dobok. Az egyik sajtos, a másik paprikás, a harmadik pedig sima sós. Nem mintha annyira számítana, vagyok olyan kis mohó – és talán Jen is -, hogy mindenféle chips-et imádok, mintha ezeket a finomságokat csak az én kedvemért hozták volna létre. Ahogy tehát a férfi előveszi a söröket, én már fizetek is, majd egy zacskóba pakolok mindent, alulra a nehéz üvegeket, felülre pedig mehetnek a rágcskák.
- Kössz. Kitartást a műszak végéig! – köszönök is el tőle, mire ő is minden jót kíván nekem, én pedig már vissza is érek a motoromhoz, ahol elteszem a vásárolt cuccokat, majd fejemre kerül a bukósisak és már itt sem vagyok. Addig meg sem állok, amíg egészen Bruce házához nem érek. Beletelik azért némi időbe az út, de szerencsére a forgalom most nekem kedvez, így nagyjából este 7 felé már meg is hallhatja odabent barátném a csengőt, engem pedig az ajtajuk előtt talál meg. Fekete bőrszerkót viselek, lábaimon hosszú szárú csizmával, hajam kibontva, kezeimben pedig a cuccaim, tehát egyikben a zacskó, a másikban pedig a sisak, amelyet azért nem hagyok itt kint éjszakára.
- Halihó Jen, én vagyok az. Nem akarok ám egész este idekint ácsorogni. – szólok is be neki jókedvűen, miközben ajkamon is kedves mosoly fut végig, ahogy lábammal kissé türelmetlenül kezdek el dobolni a talajon. Remélem, hogy a bátyja se lesz itthon, tényleg szeretnék most csak vele beszélgetni, amúgy is, fura vagy sem, de Bruce-t még nem ismerem igazán, időt kéne szánni annak a kapcsolatnak is a kiépítésére, de majd talán idővel, ha ő is így szeretné. Végülis, a férfiaknak kellene először lépniük, nem?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 26.11.13 9:23

Mostanában annyira nem volt időm senkire és semmire, pedig már igazán jó lenne kidumálni magamból minden szarságot. Az pedig mostanában nem kevés volt. Örülök neki, hogy Lau végre el tud kicsit szabadulni a melóból és ráér, hogy velem trécseljen. Nem volt nagy gond leegyeztetni a dolgokat, bár persze a címet fel kellett vázolnom, mert hát itt még sosem járt. Nem csoda, még nekem is tök új a hely, és persze Bruce örült, hogy ide költözök, de azért én egy egész kicsit féltem a szabadságomat. Megszoktam már a saját kis lakást, ahol nem kell figyelnem senki másra, azt tehetek és akkor, amikor akarok. Így azért egészen más a helyzet, de majd ezt is megszokom valahogy, legalábbis nagyon erősen remélem. Ha más nem, hát addig, amíg a bátyám itt lakik, mert amint elköltözik új lakhely után kell néznem. A régibe nem megyek vissza a legutóbbi kis incidens után, ebben tuti biztos vagyok.
A részleteket már leegyeztettük telefonon, és azt is tudom, hogy a bátyám ma viszonylag sokáig dolgozik. Valami fontos ügy... na nem mintha nem lenne neki mindegyik fontos. Tuti, hogy tényleg el fogom rángatni piknikezni, vagy valahova, mert azóta hogy itt lakom,csak még jobban látszik mennyire nagyon a munkának él. Ez azért nem oké, mégis csak ideje lenne, hogy találjon magának valami nőt, akivel ellehet, aki egy kicsit oldaná, mert hát ez a folyamatos merev tartás, ami van neki... Tudom én, hogy ezt örökölte apától, meg így lesz olyan nagyon hivatalos és néznek fel rá az emberek, de akkor is... időnként egy kicsit jobban felengedhetne, mert a végén még tényleg tök egyedül marad. Bár apa is talált magának feleséget, szóval ki tudja.
Nagyon nem készültem a mai napra, inkább azzal igyekeztem haladni, hogy a szobámat berendezzem nagyjából véglegesre. Persze még sehol sem vagyok, hiszen pár nap alatt nem lesz kész az ember, de már ez is valami. Kitettem pár posztert, meg képeket, és a lila fal is az én ötletem volt természetesen. Az ágy itt sokkal frankóbb, mint ami a lakásomon volt. Nagy és, állati kényelmes, de hát Bruce-nak e téren nem nagy gondot okoz a pénz. Na persze nem akarok ám túl sok mindenben rá támaszkodni, mert annak nem lenne jó vége, megszoknám, hogy egyszerűbb lett minden. Azért üdítőt szereztem be, no meg egy-két kisebb apróság is van pl. a hűtőben. Elleszünk, egy kis esti barátnős trécseléssel. Szeretem az ilyet, kár, hogy nem lehet gyakrabban. Csak hát ő is melózik, én is, nem egyszerű. Amikor meghallom a csengőt azonnal pattanok is fel, és mint a villám cikázok le a lépcsőn az ajtó felé. Nincs rajtam papucs, csak így mezítláb. Elég meleg van bent, nem kell túlöltözni. Egy szimpla póló van rajtam, testhez álló, persze, hogy lila. Alul meg egy térdig érő kényelmes farmer. Afféle itthoni cucc, bár simán kimehetek így az utcára is, bár nem ebben az időjárásban.
- Sziaaa! - nyitom ám azonnal az ajtót, és nem maradhat el a tőlem jól megszokott nyakba ugrás. Lehet, hogy kicsit mindig túlzásba esem, de aki ismer már megszokta, hogy az az ölelgetős fajta vagyok. Persze a két puszi se maradhat el, és már beljebb is tessékelem. Az egész ház olyan letisztult, nagyon komoly, ami hozzám cseppet sem illik. Minden rendben van, ötvözve a nyugati és a keleti stílust. A nappali normális kanapéval meg minden, de azért persze a kelet stílusjegyek, színek megtalálhatók. Sok a vörösé a sárga teszem azt. De én most nem akarom az egész házat körbemutatni, maximum még a konyhát, aztán irány fel az emeletre. Persze beleshet egy-egy szobába, sok helyen elhúzhatós papírszerű ajtók vannak, és pl. az ebédlőnél a földön van lent a kis asztal, szigorúan rendes székek nélkül.
- Jó, hogy itt vagy! Rendeljünk pizzát, vagy... na mit hoztál? - széles mosolyra húzódik a szám, ahogy a szatyorba pillantgatok. A sör az nehéz kérdés lesz, már csak azért is, mert én még nem vagyok nagykorú és a bátyám az ilyesmihez eléggé ragaszkodik. Én persze nem, szóval majd... titokban kortyolgatunk fent nálam. Mindenesetre, ha nincs kérdés, akkor tuti, hogy húzom magammal fel az emeletre. Elég nagy a szobám, majdnem akkora, mint az egész lakásom volt eddig. Bazi nagy ágy, nagy szekrények, a nagy részét nem is tudtam megtölteni természetesen, nincs ennyi cuccom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 26.11.13 11:18

Na igen, még csak most járok itt először, de mivel egész életemben Vegasban éltem, így azért elég jól kiismerem magam a városban, a címnek pedig előre utána néztem. Jó persze, a tömegközlekedéshez nem értek, de amíg az én drágám velem van – természetesen a motoromra gondolok itt -, addig baj nem lehet. Legutóbb, amikor ő nélküle mentem el a külvárosba, egy hullába botlottam, szóval most még csak véletlenül se kockáztatnám meg a dolgot, bár tény, hogy így a sörözés után cseppet nehézkes lenne a hazajutás, de majd Jen-nél magyarázkodom, egyelőre még oda kell érni. Ahogy ez megtörténik, magára is hagyom a motoromat, hogy végre az ajtóhoz mehessek és idő közben fel is mérhessem magamnak ezt a hatalmas és kívülről eléggé szép házat. Jó, hát nekem csak egy lakásom van, ami bár teljesen az én ízlésemnek megfelelően néz ki, ettől függetlenül azért mindenki álmában szerepel egy saját ház is. Hát… nekem szerintem sose lesz ilyesmi, mert a családomtól nincs kedvem ehhez kölcsönt kérni, férj pedig nem vár rám sehol se, ahhoz előbb be kéne pasiznom. Nehéz az élet.
A csengő megszólal, én pedig meg se bírnám állni, hogy ne szólaljak meg már előre, jelezve odabent fekete hajú barátnémnek, hogy megérkeztem ám hozzá, ideje hát fogadnia. Amíg viszont ideér, addig csak lehúzom a kabátom cipzárját, hiszen ez a hideg miatt szükséges, és nagyjából a művelet végén már meg is történik a becsapódás. Azért igyekszem nem leejteni a kezeimben lévő dolgokat és úgy átölelni a vékony leányzót. Soha se zavart ez a fajta köszöntés, én is ilyen vagyok, tehát a puszik is viszonzásra lelnek, én pedig már be is leszek hívva a lakásba.
- Hű, kíváncsi vagyok, hogy milyen a bátyád háza. Valahogy nem tudtam a telefonon át elképzelni. – ismerem be, miközben belépkedek és gyorsan ki is bújok a csizmáimból, majd ha van valamiféle asztal vagy szekrény vagy akármi a cuccoknak, akkor oda leteszem a motoros sisakomat is, amely addig ott marad, amíg el nem megyek innen. Bizonyára senki se fogja piszkálni, na meg… harapok is érte. Befelé menet természetesen nézelődöm és kissé el is kerekednek olykor a szemeim.
- Uhh, hát engem tökre zavarnának ezek az eltolható ajtók. Gondolom nem lehet bezárni őket, meg azért valamilyen szinten átlátszanak. – na nem akarok ám kötekedni, soha se voltam olyan, mint akik csak a rosszat látják a dolgokban. Őszintén szólva örülök neki, hogy Jen Bruce-al él, legalább most boldog lehet és kicsit jobb lehet az élete, ígyis elég sok szaron ment már át, és egy testvér sok mindenben segíthet, ahogy nekem is Michael. Nem is tudom, hogy mi lenne velem nélküle.
- Hmm, a pizza nem rossz ötlet. Nálam csak chipsek és sörök vannak, szóval… jöhet a rendelés, aztán utána majd megesszük a rágcsákat is, már ha belénk fér minden. – ez tényleg nem egy hülye ötlet. Azért a konyhánál megállok és szépen kipakolom az asztalra mindazt, amit hoztam, mivel a söröket nem ártana behűteni is. És ahj, most jut csak eszembe. Régen elég sokat éjszakáztam Jen-nél, így nem volt baj az éjszakai alkoholfogyasztás, de most mégse csak nála vagyok. Óvatosan ajkamba harapok, lepillantok a söröcskékre, majd a lány szemeibe.
- Öhm figyelj… Ittasan mégse vezethetek, szóval akkor hogy legyen ez? Nem tudom, hogy Bruce mit szólna, ha itt ragadnék éjszakára, szóval akkor hanyagoljam a piát és maradjak az üdítőnél vagy elférek valahol. Ez most tök kellemetlen, megszoktam már, hogy hozzád jövök. – túrok bele dús tincseimbe, majd miközben talán Jen pakol, esetleg telefont keres elő a pizzához és lapot, hogy miről rendeljünk, addig én kibújok kabátomból, így most már egy rövid ujjú, hófehér póló marad rajtam, na meg a bőrnacim. Nem járok ám mindig ilyen durva cuccokban, de a motorozásnak szeretem megadni a módját. Az emelet tehát talán még egy kicsit várat magára, amíg ezeket az aprócska dolgokat megbeszéljük, mert azért tényleg szeretnék biztosra menni.
- Meg az is tök gáz, hogy még sose találkoztam a bátyáddal, fogalmam sincs, hogy mit szólna hozzám. Még az is lehet, hogy rám nézne, és rögtön kitessékelne, az pedig rém ciki lenne. – nem is értem, hogy mit kezdek el hirtelen ezen az egészen aggodalmaskodni, de tényleg furcsa még nekem ez a helyzet. Mindent meg kell szokni persze egyszer és én se kerülhetem el – na nem is akarom -, azt, hogy találkozzam majd egyszer a híres nagytesóval, de mégse pont így gondoltam ezt a bemutatkozást, hogy esetleg reggel megjelenek én is a konyhában, ő pedig majd pislog nagyokat, hogy ki a fene vagyok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 26.11.13 18:21

Nem is tudom, valahogy soha sem vágytam nagy házra, bár persze lehet, hogy idővel az ember, ahogy felnő más vágyakat helyez előtérbe, mint régen. Végülis húsz vagyok, elég fiatal még ahhoz, hogy ne olyasmi járjon a fejemben, mint saját ház, vagy kocsi, vagy férj... gyerek. Jó ég, szerintem rémes szülő lennék, hiszen eleve nincs előttem normális szülői példa, szóval kétlem, hogy így én magam bármi értelmeset elő tudnék villantani a saját gyerekemnek. Mázli, hogy még véletlenül sem történt e téren semmi baki, és nem csúszott be valami gyerek. Azt hiszem akkor még talán a bátyám is kiakadt volna a nagy találkozáskor, akármennyire is igyekszik mindig a higgadt arcát mutatni.
De itt van már Lau, akit naná, hogy nagyon vártam. Végülis annyi mindent kéne mesélnem neki, hogy ihaj. Eleve alig mondtam bármit a bátyámról, aki még csak nem rég került elő. Persze egyből bemotoszkál a fejembe az a kis gondolta, hogy mi lenne, ha összeboronálnám őket... de aztán gyorsan el is pakolom egy időre, hiszen akárhogy is nézem baromi ellentétes jellemek, bár nem tudom, hogy Bruce egy olyan nő mellett, mint ő maga is, nem zakkanna-e meg, vagy unná halálra magát. Azt ajtót persze szélesre tárom, amikor hallom a csengőt és hamarosan jöhet a nagy ölelés és a két puszi is. Jó dolog, hogy hasonlóak vagyunk és nincs ebből semmiféle kényelmetlenség.
- Nagy és puccos, ez a két jó szó rá. - vigyorodom el, mert hát már első alkalommal is így vélekedtem erről a helyről, még akkor is, ha csak bérelve van, hiszen nem marad ő itt örökre, vagy legalábbis ugye jelenleg ez a helyzet. Sajnálni fogom, amikor elmegy, de ha felkészülök rá, hogy ez be fog következni, akkor azért sokkal könnyebb napirendre térni majd felette, amikor eljön az ideje. Lau a ruháit le tudja pakolni, felakasztani meg minden annak rendje és módja szerint.
- Ne aggódj a hálóknál nem ilyen van, de amúgy szerintem is tiszta gáz, de mit tehetek, ha egyszer Brucenak annyira fontosak a hagyományaink. Az ebédlőben még szék sincs! - hát igen, ezt már-már felháborodott hangon mondom, de aztán a végén el is nevetem kicsit magam. Nem volt azért vészes úgy sem a vacsi, meg hát egy egész kicsit azért kivehetem a részem ebből a japánmizériából, ha már félig én is az vagyok. Csak kibírom valahogy. A konyhába navigálom el szépen Laut, és figyelem, ahogy kipakol. Hát a sör az tényleg érdekes ötlet, tekintve, hogy a bátyám elég erősen maradi e téren, én meg ugye még nem vagyok nagykorú.
- Oké, az úgy szerintem tök jó, előbb a rendes kaja, aztán a rágcsa. - hát erre a rendes kajára tuti, hogy lenne pár kommentje annak, aki szerint a pizza nem épp sorolható ide, de én aztán nem vagyok válogatós. Nem zavar a gyors kaja, szerencsére amúgy sem vagyok az a hízós fajta. Mindenesetre szépen elő is halászok egy papírt, amin a pizzázó száma, meg persze a választék található meg.
- Fusd át, és hát... simán aludhatsz itt, szerintem nem lesz gond, de a sört azt... hát lehet, hogy jobb ha megpróbáljuk becsempészni, mert hát az a nagy helyzet, hogy elvileg én még nem ihatnék. - na igen, és valamennyire muszáj figyelnem az itteni rendre, ha már itt lakhatok. De tuti, hogy találhatunk egy szobát neki, ahol aludhat, ha itt ragad éjszakára. Nem jelent gondot, ha más nem, hát alszik nálam, aztán kész. Akkora az ágyam, hogy ihaj. A bátyám pedig majd szépen elfogadja a dolgot, nem fog belőle nagy gondot csinálni. Egy zakkant csajjal több vagy kevesebb olyan mindegy, no meg elég sok itt a hely és ő amúgy is viszonylag sokat melózik. Legalább nem feleslegesen áll üresen a ház igaz? Csak jót teszünk vele, ha itt vagyunk!
- Hát ha azt nézzük, hogy négy évig én se találkoztam vele... akkor ez nem olyan durva. - rántom meg a vállam egy mosollyal. - De nem fog kitenni, hidd el!- Davet se dobta ki legutóbb, pedig elég csúnyán nézett rá az elején, főleg mert ő még pasi is volt és hát jött ez a bátyós féltés izé, ami persze tök hülyeség. Mindenesetre tárcsázom a pizzériát, addig remélhetőleg ő is választ magának egyet, ami tetszik, én pedig már mondom is be a szokásos számát annak, amit más kiválasztottam magamnak. Aztán csak Laura pillantok, hogy neki meg van-e már az, ami tökéletes lesz, mert akkor azt is bediktálhatom.
- Aztán felmegyünk dumcsizni? - mármint a pizzarendelés után persze, mert azért kell egy idő, mire megérkezik, addig meg ne ácsorogjunk itt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 26.11.13 19:31

Jó ismét látni Jent, mert bár időnként összefutunk, sajnos nem olyan sűrűn, mint szeretném. Neki is van saját élete, meg nekem is, tehát kell másokra is időt szánnunk, na meg valamiből pénzt is kell szerezni, de a lényeg az, hogy azért mindig megtaláljuk a módját annak, hogy ütközzünk, mint ahogy most is. Már előre szóltam a szalonba, hogy holnap max valamikor kora délután megyek be néhány órára és mivel mindenkinek tökéletesen megfelelt, probléma se lesz belőle. Az ajtó nyílik, Jen ugrik, én pedig már rá is térek erre a gyönyörű házra, ahol szerintem így kívülről nézve bárki szívesen lakna.
- Az azért nem baj szerintem. – vigyorodom el én magam is és már nem is ácsorgunk tovább kint, hanem betérünk a tágas előtérbe, ahol én le is teszem a sisakomat, a csizmáimat, na meg a kabátomat is akkor már. Más felesleges cucc asszem nincs nálam, tehát már haladhatunk is beljebb, én pedig nem hagyom ki az alkalmat a nézelődésre.
- Ha a hálóknál nem ilyen van és a fürdőnél se, akkor az már jó. És persze, megértem, ha neki így tetszik, hát ilyennek kell lennie. – bólogatok is rá, de ahogy kiderül az is, hogy a konyhában nincsen szék, szépen elkerekednek a szemeim, majd én magam is nevetésben török ki. Ez most komoly? Nem mintha nagyon értenék a japán hagyományokhoz, de ez… ez akkor is fura.
- Hát én nem biztos, hogy meg tudnám ezt szokni, de te azért más vagy. Gondolom kiskorodban is hasonló volt a helyzet. – mivel félig japán, ezért szerintem neki nincs ennyi gondja a dolgokkal és még az is simán lehet, hogy nekem se lenne, ha kipróbálnám néhányszor így az étkezést. Mondjuk bizonyára akadnak párnák az asztalok mellett, tehát talán valahogy kényelmes is lenne az a dolog, de ettől függetlenül most nem fogok kisgyereket játszani és kipróbálni addig, amíg Bruce nincs itt. A söröket idő közben kipakolom a chips-ekkel együtt és hát csak most jövök rá, hogy ez így lehet, hogy kissé bajos lesz, de előbb még a rendelés, aztán utána a sör téma.
- Akkor muta azt a cetlit. – veszem is el a lánytól, majd szépen végig is nézem a választékot, de persze azért valamilyen szinten gyorsan, hogy ne menjen el negyed óra azzal, hogy én itt válogatok. Így amikor megvan a választott pizza, már mondom is a számát Jen-nek, aki bizonyára intézni fogja a megrendelést.
- Elvileg nem ihatnál, de ittál már velem, ezért bátorkodtam hozni. Tudod, nem hittem volna, hogy a bátyád ilyesmibe is beleszól, de akkor jobb a békesség. Tedd be a hűtőbe, aztán ha esetleg hazatalál, akkor majd ihat ő belőle, gondolom néha azért szokott sörözni. – vonom fel kissé szemöldökömet is, mert azért jó lenne tudni, hogy akkor most ez teljesen felesleges kör volt tőlem vagy sem. Jó, azért egy sört még kivadászok magamnak, amit azért én elfogyasztok majd a pizza mellé, Jen pedig iszik, ha akar, tényleg ő dönti el, hogy mit akar, én próbálom nem nagyon befolyásolni ebben a tettében.
- És kössz, hogy maradhatok, legalább így tényleg lesz időnk mindent átdumálni. – kacsintok rá játékosan és őszintén örülök annak, hogy ez nem probléma. Bár belül kicsit tartok az esetleges bátyussal való negatív első találkozástól, de remélem, hogy ezek csak az én rémálmaimban ilyenek és egyébként jól ki fogunk majd jönni. Nekem ez fontos, már csak Jen miatt is.
- Jó igaz, ha azt nézzük, akkor nem, de azért én kíváncsi vagyok rá. Nem nagyon tudom elképzelni, hogy milyen lehet. Bár mondtad, hogy komor, de mégis, én belőled indulok ki, tehát csak van egy laza énje. – simán tévedhetek, de mégis próbálok pozitívan állni hozzá, mert ha rögtön bekategorizálom teljesen, akkor már alapba nem fog jól alakulni az a bizonyos első találkozás. A pizza megrendelésre kerül, én pedig már fel is kapom a chipseket, na meg a sörömet, hogy akkor felmenjünk a szobába, és majd ha csöngetnek, hogy itt a kaja, akkor lejövünk gondolom újból.
- Hát nem is csak azért jöttem, hogy csak a konyháig jussak. Na ná, hogy felmegyünk, csak rád várok csajszi. – vigyorodom is el és hogyha már Jen is úgy érzi, hogy mindent elintézett idelent, akkor nincs más hátra, mint előre, tehát fel a lány szobájába.
- A telefonban elég izgatottnak tűntél, kíváncsi vagyok, hogy mi minden történt veled manapság. – utána nekem is lesz mit mesélnem, mert mindenképpen el akarom mondani neki azt, ami a Mark-al való találkozáskor történt. Az a hulla… nem hagy nyugodni és olykor rosszabb álmaimban látni vélem annak a nőnek a szétroncsolódott testét is. Nem kellemes, egy picit se, de mégis meg kell osztanom valakivel az emléket.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 26.11.13 21:24

Na igen mindkettőnknek meg van a saját élete és az nem pontosan ugyanúgy működik. Ő pl. inkább nappal dolgozik, én pedig gyakran éjszakázom, hiszen a kaszinó éppenséggel nem 8-tól 4-ig van nyitva, mint az egyszerűbb üzletek. Itt éjjel is megy a biznisz, hajnalban is, persze ablakok nélkül, így néha még én se tudom, hogy mennyi idő telt el. Mázli, hogy legalább az öltözőkben, meg persze a személyzeti helyiségekben van óra, mert amúgy az ember totál el lenne veszve egy idő után, és simán bent maradnék tovább melózni, ami azért nem lenne frankó. Tőlem már az is nagy dolog, hogy nem kések el minden nap, sőt egész jól sikerül mostanában tartani a kötelező beérési időt. Ez részben azt hiszem a bátyámnak is köszönhető, hiszen azért ő elég rendesen komolyan veszi az életet, mellette egy kicsit nekem is muszáj.
- Nem, ott azért normális, azért van a két kultúra ötvözve. Hidd el, én se bírnám a papír ajtókat, és azt hiszem Bruce se, ha nekiállok zenét hallgatni. - vigyorodom el. Állítólag még hangszigetelt is a szobám valamilyen szinten, bár ezt eddig még nem teszteltem. Ez azért jó, mert hát tényleg szeretek hangosan zenét hallgatni és ha netán arra kerülne sor, hogy pasit hozok fel... azért azt erősen kétlem, hogy a bátyám szívesen hallgatná végig, ahogy valaki a hugicáját döngeti.
- Igen, nekem ez megszokottabb, bár eléggé elszoktam tőle az utóbbi négy éveben. - na igen, apa is ragaszkodott a hagyományokhoz, de attól még nekem mindenképpen új ez a mostani felállás, hiszen egészen jól elfogadtam, hogy máshogyan élek, sőt direkt tettem így, mert tényleg el akartam szakadni mindentől, ami a rosszra emlékeztet. A söröket szépen elpakolom azért a hűtőbe, ha a bátyám jól viselkedik még kaphat is egyet, majd azt mondom, hogy én nem ittam. Eszek rá rágót... vagy ilyesmi. És amúgy sem tervezem, hogy túlzásba viszem, hogy meglátszódjon rajtam. Tudom, hogy ezt nem venné túl jó néven. A pizza rendelést gyorsan átpörgetjük és letudjuk szépen. Jól is fog esni, nem is tudom, hogy sikerült-e ma normálisan ebédelnem, nem vagyok benne biztos.
- Nem ismered Bruce-t, ő... sokban hasonlít apánkra, nagyon komolyan vesz mindent. Ügyvéd! - ezt az utolsó szót még meg is nyomom, ez a "Mostmár érted?!" hangsúly, amit hozzáteszek, hogy e miatt ilyen. Persze azért nem vágna ki, ha meginnék egy üveg sört, de azért elég komolyan veszi az ilyesmit. - De tudod nem hallgatok rá mindenben, majd szépen felcsempészek legalább egy üveggel. - nem hiszem, hogy ránk fog nyitni csak úgy, és ha benéz kopogás után, akkor addig simán elrejthetem a dobozt. Ennyire egyszerű. Most pedig még nincs is itthon a bátyám, szóval simán magamhoz veszek én is egy dobozt.
- Ez alap, máskor is aludtál már nálam, úgyhogy egyáltalán nem gond. Brucetól meg ne félj, meg lehet puhítani, csak nehéz. - mosolyodom el, mert annyira már ismerem, hogy lássam az arcán, hogy kissé tart ettől az egésztől. Nem esz ám embert az én drága testvérem, egyszerűen csak mindentől félt, és ezért nehezen viseli el az olyan barátokat, akik nem illenek bele az értékrendjébe. De akkor igazából csak komoly emberekkel barátkozhatnék, ami pedig elviselhetetlenül unalmas lenne.
- Igazából totál ellentétesek vagyunk. Velem valamivel lazább, de azért még akkor is nehezen enged fel, de másokkal... - elhúzom kicsit a szám, mert hát szó se róla egyáltalán nem vagyunk hasonlóak. Jin és Jang, az érme két oldala és még hozhatnék fel hasonló kis szösszeneteket. Eléggé erősen eltérünk, de ezért is egészítjük ki jól egymást. Én néha kicsit fel tudom őt oldani, ő viszont kicsit visszahúz a valóságba. Aztán persze irány felfelé. Egyrészt rendesen le is tudunk ülni, másrészt jól fog jönni egy kicsit kidumálni magamból mindent, hiszen mostanában annyi minden történt, hogy az valami őrület. Felmegyünk tehát, mutatom persze az utat, és miután magamhoz ragadtam az egyik zacskó csipszet, és kinyitottam a sört, szépen le is huppanok az ágyamra. Csak úgy kényelmesen.
- Emlékszel ugye, hogy meséltem, amikor... amikor megölték Crissy-t? - a sztriptízbárban a kolléganőm. Leszúrták és csak én láttam a fickót, aztán meg a zsaruk nem hittek nekem és nem voltak hajlandóak komolyan venni az ügyet. Azóta már egész jól túltettem magam rajta, de persze, hogy ez nem maradhatott ennyiben. - A zsaruk nem hittek nekem és ezek után most pár napja... egy pasi elrabolt. Bevágott a csomagtartóba és kész. Nagyon durva volt! - oké, ez így elsőre elég ijesztően hangzik, meg hogy akkor miért vagyok mégis itt, de mondjuk úgy, hogy kell egy kis feszültségokozás, nem mondhatok el mindent elsőre, igaz? Meg azért annyira nem is könnyű erről beszélni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 27.11.13 22:46

Furcsa még számomra ez a ház, de mégis, valahol nagyon is otthonosnak tartom. Mégis csak emlékezteti ez a hely Jen-t is a családjára, mely bár nem volt a legtökéletesebb, de mint láthatjuk, Bruce azért itt van neki. Jó lehet vele élni, én is el bírnám viselni, hogyha Michaellel laknék, de ettől függetlenül nem szeretnék rátelepedni, tehát megelégszem azzal, amit kapok, hogy azért amikor időnk van, találkozunk. Csak aprókat bólogatok a lány szavaira, amelyek még az ajtóra vonatkoznak, majd ez után térünk rá a konyhai berendezésre is, tehát a szék nélküliségre. Ismét egy meglepő dolog, amihez én nem tudnék egyszerűen hozzászokni, de nem is nekem kell, ez nem az én házam és bár reményeim szerint sokat leszek majd itt, ahogy Jen is nálam, ettől függetlenül nem biztos, hogy valaha is fogok annál az asztalnál étkezni.
A sörök is előkerülnek a szatyorból, ahogy a chipsek is, és csak most esik le az, hogy talán nem tettem túl jól, hogy alkoholt hoztam. Mi már nem egyszer iszogattunk együtt Jennával, és fejenként három sör egyáltalán nem árt, de megértem persze, hogy a bátyjának meg szeretne felelni, ezért se erőltetek semmit. Egyet azért magamhoz veszek, amit majd megiszogatok az este folyamán, de akkor talán elég lesz ennyi. Ideje viszont pizzát is rendelni, így gyors válogatás következik, majd rendelés.
- De majd megismerem, aztán lecsekkolom személyesen. Talán… talán nem lesz olyan más, mint mi. – igen, ebben reménykedem. De ahogy meghallom, hogy ügyvéd, úgy nevetem el magam, főleg ezen a hangsúlyon, amivel most Jen beszél róla. Ez tényleg vicces most így.
- Hé, csak azért, mert ügyvéd, még nem jelenti ám azt, hogy teljesen magának való. Csak meg kell találni a módját, hogy valahogy lazítson. – gondolom én, de hát aztán sose lehet tudni. Lehet, hogy tényleg az a magának való ügyvéd figura, akivel még egy jót dumálni se lehet, bár… akkor Jen nem szeretné őt ennyire, szóval azért ezt se hiszem. Ha az én barátnőm bátyja, akkor jó fejnek kell lennie, ez ennyi.
- És oké, akkor iszunk 1-1 sört és akkor abból biztosan nem csinál ügyet. A pizza és a chipsek úgyis elvonják ám a hatásukat, bár ennyi sörnek szerintem nincs hatása. – vigyorodom is el jókedvűen és azért örülök, hogy nem kell egyedül innom. Tényleg nem szoktam magamban, nem azért hoztam. Na jó, nagyon ritkán előfordul, hogy csak úgy nyitok otthon egy sört, miközben nézem a TV-t, de ez tényleg a ritka napok egyike, amikor nagyon elfáradok és kivagyok. És mivel a sörök üvegesek, ezért Jenna max egy üveget tud megfogni, dobozt nehezen, de ez már csak részletkérdés.
- Amúgy nem félek ám a bátyádtól, tényleg nem. Nem tudom, hogy miért vagyok amúgy ilyen, hogy meg akarjak felelni mindenkinek. – vonogatom meg vállaimat is kissé, mert érzem ám magamban, hogy ez se túl jó hozzáállás. Még ahhoz is optimistán állok, akihez nem kéne. Bár eddig még nem igazán volt ebből gondom, ettől függetlenül talán tényleg változtatnom kéne, mert az élet se ilyen jó, mint amilyennek én elképzelem. És még csak burokban sem élek… Na de Bruce-ról most talán elég ennyi, ideje felmennünk a szobába, tehát a sörök és a chipsek jönnek és talán nemsokára a pizza is, mert én nagyon ajánlom nekik, hogy ne várassanak meg minket egy órán át, akkor aztán úszik a borravaló.
- Hűha, nem rossz a szobád. Tetszik. – szólalok meg, amikor felérünk az emeleti szobába, majd én is ledobom magam nemsokára a lány mellé. A chipseket középre dobom, majd a söröm kibontom és végül koccintok is Jen-el. Nem kéne kiöntetni az alkoholt, akkor biztosan csúnyán nézne rám itt mindenki, tehát gyorsan iszok két nagy kortyot, majd az éjjeliszekrényre helyezem, ott van a legnagyobb biztonságban. A chips-et amúgy nem bontom meg, előbb a pizza részemről. Viszont a történetmesélés elkezdődik, így egy párnát nyomok a fejem alá, majd már kíváncsian fordulok a csajszi felé, hogy hallgathassam azt, amit átélt. Ahogy viszont pont Crissy-t említi, nyelek egy aprót, de aztán bólintásom jelzi, hogy igen, emlékszem.
- Nem nagyon tudnám elfelejteni… - jegyzem meg kissé halkabban, de ez után mást nem mondok, hagyom, hogy Jen tovább meséljen. Kissé le is fagyok a szavaira, úgy kerekednek el gyönyörű szemeim, és nem kicsit hitetlenkedve méregetem a másikat, majd jöhetnek ám a kérdéseim, nem is kevés, de talán ez most nem meglepő.
- Hogy mivan? Hogy történt és mit csinált veled? És hogy-hogy itt vagy? Ugye nem esett bajod? – oké, picit ki vagyok akadva. Ez most így teljesen komoly? És én eddig ezt miért nem tudtam? Azt nehezen viselném el, hogyha elveszíteném őt, tehát nagyon jól tenné, ha vigyázna magára… és… és akkor van ám még egy kérdésem.
- Bruce tudja? – lehet, hogy ezt nem kéne most felhoznom, de mégse tudom megállni. Ha a bátyja tudja, akkor bizonyára nem véletlenül félti ennyire a kedves hugát, ahogy én se, mert most nehéz lenyugodnom, ez kissé sápadttá vált arcomon is tisztán látszik.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 28.11.13 20:18

Még azért nekem is szokatlan a hely, meg hát nem is maradok itt a végtelenségig, hiszen Bruce majd haza megy, ez most csak egy meló, ami miatt itt van Vegasban. Nem is akarok azért teljesen berendezkedni és megszokni itt mindent, mert akkor tuti, hogy sokkal nehezebb lesz majd elszakadni, mert hát az nem esélyes, vagy legalábbis nem tudom, hogy a bátyám csak úgy megtartja ezt a házat, azért hogy időnként elugorjon legalább meglátogatni, vagy valami. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a jövő. Most arra koncentrálok, ami van, hogy előpakoljunk mindent, meg persze a söröket a hűtőbe. A pizzát is gyorsan megrendeljük, hogy aztán mielőbb ehessünk. Most jövök csak rá, hogy amúgy éhes is vagyok, csak valahogy erre eddig nem is gondoltam.
- Hát akkor csalódni fogsz, ő nagyon más, mint mi. - mosolyodom el. Nincs ezzel baj, nem lehet mindenki egyforma, csak ha Lau ebben reménykedik, akkor tényleg rá kell majd jönnie, hogy nem ezzel találja majd szembe magát. És persze nem is csak azért, mert ügyvéd, inkább fordított az egyenlet, inkább azért ügyvéd, mert olyan, amilyen. Mindig is jóval komolyabb volt, mint én, ez egyszerűen tény.
- Velem tud, valamennyire, de másokkal még annyira sem, de igazán jó lenne, ha egyszer valaki megpuhítaná, valaki elcsavarhatná a fejét, azért igazán ideje lenne. - vigyorodom el. Akárhogy is, de a bátyám már eléggé benne van a korban, bár persze manapság sokan facérok ilyen időseb is, de na... tuti biztos vagyok benne, hogy a szüleim elvárják tőle, hogy lassan legyen mellette valaki, bár attól félek, hogy elég nagyok az elvárások és pont olyat aki egy kicsit lazítana a jellemén, nem igazán támogatnának.
- Nem is a hatás, csak ha megérzi, de azt meg el lehet nyomni egy rágóval. - rántom meg a vállam. Nem fogom hagyni amúgy sem a bátyámnak, hogy betörjön, erre semmi esély sincs, szóval szépen megiszom azt az egy sört, ha törik, ha szakad. Azt hiszem Bruce is tisztában van azzal, hogy nem lenne hasznos korlátozni engem, mert hát megléptem én már otthonról egyszer pont e miatt, bár akkor persze a drasztikusság volt a legnagyobb gond, ami remélhetőleg most azért nem játszana be. Szóval akkor magamhoz veszek egy üveget, és nem sokára már mehetünk is felfelé.
- Félned nem is kell tőle, maximum megfelelni nehéz neki, azt még én sem akarok, neked sem kell. - mosolyodom el és még kicsit oldalba is bököm, miközben lépdelünk felfelé a lépcsőn. Tényleg nem hiszem, hogy erre szükség van, az se biztos, hogy találkozunk vele ma, ha előbb kidőlünk, mint ahogy megjön, akkor lehet, hogy csak reggel. Vagy este futólag és ha reggel sokáig alszunk, akkor addigra meg ő már elmegy melózni. Szóval kétlem, hogy olyan nagy mennyiségű beszélgetés lenne ebből, vagy olyan helyzet amiben meg kéne felelnie.
- Köszi, pedig ez még nem a végleges, majd egyre jobb lesz. Bár a franc se tudja mennyire érdemes berendezni, ha egyszer a bátyám amúgy is csak bérli, amíg a városban van. - apró vállrántás. Azért nem szeretek ám annyira költözködni és most itt lakom, de aztán majd nem ez lesz megint, és folyton ide-oda hurcolni a cuccaimat azért rémesen fárasztó tud lenni. Jó lenne valahol hosszabb időre is letáborozni. De most inkább mesélek, meg persze kortyolgatok a sörből. Nem valami kellemes az emlék, de már nem vagyok annyira ki tőle, amúgy is általában egészen könnyen túlteszem magam mindenen, főleg ha aztán értelmes helyre kerülök megint, mint ugye most. Akaratlanul is elmosolyodom a nagy elkerekedett szemeken. Hát igen, folyton sikerül bajba keverednem, mintha csak direkt üldözne a balszerencse.
- Melóba menet elkapott egy pasas és betuszkolt a csomagtartóba. És persze konkrétan senkit sem érdekelt az utcán... remek volt. Egy srác viszont kiszabadított, én meg tökön rúgtam a nagydarab pasit... és jött az autósüldözés, meg Dave belehajtott a folyóba, hogy lerázzuk. És tiszta víz lettem! A lábamat meg megvágtam a csomagtartóban, de aztán elkötöttünk egy kocsit és eljöttünk ide. Betörtük az ablakot, mert nem voltak meg a kulcsaim, aztán vettünk fel száraz ruhát és Dave összevarrta a lábam, csak úgy... minden extra nélkül. Tisztára, mint a filmeken! - darálom le egészen gyorsan, mintha csak valami izgalmas filmet mesélnék és nem is velem történt volna az egész. Persze, hogy lehet elsőre sok, vagy zavaros, de hát máshogy nem nagyon tudom előadni. A lábamat azért nem mutatom meg, még mindig benne vannak a varratok a combomban, szóval szó se róla, durva egy este volt. A kérdésre csak bólogatok egy sort.
- Persze. Ide jöttünk utána, mert haza nem mertem menni, és hát kicsit morcos volt az ablak miatt, de azért nem volt gáz. Meg persze aggódott, de... sikerült lenyugtatni. - legalábbis én ezt hiszem. Nem akartunk zsarukhoz menni, meg ilyesmi, és a bátyám végül nem is erősködött. Azt már nem tudhatom, hogy persze utána intézkedett. Naiv vagyok, hogy azt hittem, hogy csak úgy annyiban hagyta?
- Naaa, de nyugi, itt vagyok, és semmi bajom. - mosolyodom el végül, látva a sápadt arcot. Kicsit előre is hajolok egy gyors ölelésre. Oké, azért akkor eléggé ki voltam én is, meg paráztam rendesen, de... már túl vagyok ám rajta.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 29.11.13 21:53

Egyre jobban érzem azt, hogy meg szeretném ismerni Bruce-t, mert nehéz most egyelőre elképzelnem mindazt, amit mesél róla Jenna. Na nem kell félreérteni, természetesen hiszek neki, biztos, hogy jól ismeri a bátyját, de akkor is… tényleg ennyire más lenne? Csalódni fogok? Azért azt csak nem… hiszen nem is ismerem, és nem akarok én tőle semmit, csak megismerni, hogy tudjam, hogy milyen is a barátnőm egyetlen olyan rokona, akire támaszkodhat és igazán szerethet.
- Azt hittem, hogy már van barátnője. De igazad lehet, talán az változtatna rajta. – vigyorodom is el és őszintén szólva eszembe se jut, hogy esetleg majd én rányomulhatnék. Áh, én nem szoktam csak így kezdeményezni a pasiknál, nagyon ritka az ilyen, és az is csak akkor fordul elő, hogyha érzem a kölcsönösséget a dolgokban. De mivel Bruce-ról egyelőre még csak néhány jellemvonást ismerek, így eszem ágában sincs bővebben belegondolni mindebbe bármit is.
- Oké. Majd természetesen viselkedem, ha egyáltalán összefutunk. Semmi se biztos. – vonom meg végül a vállaimat, de aztán már hanyagolom is kis időre a témát, mivel nem róla szeretnék ám egész este beszélgetni, hanem Jen dolgairól, mivel biztosan nem véletlenül hívott ide. Megindulunk tehát a sörökkel és a chipsekkel együtt az emeletre, majd nemsokára már a lány szobájában kötünk ki. Barátságos, szerintem itt hosszú távon is jól tudná érezni magát.
- Rajtad is múlik ám Jen, hogy meddig marad itt. – pillantok a másik felé egy kedves mosollyal, majd kezem egy pillanatra a vállára kerül. – Szerintem rendezkedj be csak nyugodtan és ha látja, hogy milyen jól érzed itt magad és mennyire örülsz annak, hogy veled van, talán marad. – persze tudom én is, hogy ez mégse szólhatna örökké, hiszen mindkettőjük előtt még áll egy család. Na nem mintha ez mostanság olyan egyszerű lenne, én is 24 éves vagyok és még egy rohadt pasim sincsen. Gáz vagyok, de nem tudok ezzel mit kezdeni. Ideje viszont rátérni a komolyabb dolgokra, így dobjuk el magunkat az ágyon, majd néhány korty ital után jöhet a mesélés. Nem akarok hinni a fülemnek, amikor az apró informorzsák eljutnak hozzám, így rögtön be is támadom szegény csajt a kérdéseimmel. Akad bőven, de ez asszem most várható volt.
- Öhm… várj-várj-várj kicsit! – állítom is meg fejet rázva, mivel akadnak ám itt bőven olyan részek, amelyeket nem értem. Elrabolta őt egy pasi és berakta a csomagtartóba, ahol megsérült, ez világos, na meg hogy valaki megmentette, de… - Miféle kövér pasast rúgtál te meg és ki mentett ki és hogyan? – kezdek bele, de akad ám más is. Dave… - És ki a fene az a Dave? – hűha, nekem ez most rettenetesen sok információ volt egyszerre, szóval szeretnék helyére tenni mindent, és ha már itt tartunk, akkor az elrablóval kapcsolatban is van mit kérdeznem.
- És aki elrabolt, az nem fog ismét megkeresni? Feljelentést kell tenned! – hajolok is előre hirtelen, mert nem hagyhatja ennyiben a dolgokat. Én még vagyok olyan naív, hogy hiszek a rendőrségben, de aztán lehet, hogy szart se csinálnának, de mégis, egy esélyt talán megadhatna nekik.
- Hát elhiszem, hogy aggódott. – durcizok én is, mert azért mi az már, hogy én eddig ezt nem hallottam? Azért az ölelést valahogy viszonzom és próbálok magamhoz térni kábulatomból, de erre kell egy kis sör, így miután el leszek engedve, ismét iszom egy kicsit.
- Nem mondom, te neked aztán durva az életed. És még én hittem azt, hogy az a halott nő a sikátorban durva… - fel se tűnik egyébként, hogy mit kotyogok ki hirtelen. Nem is találom nagyon a szavakat, így egyszerűen ennyivel jellemzem a hullát: „durva”. Nem tudom a mai napig elfelejteni, rémálmok gyötörnek és Mark is még mindig a fejemben jár. Ki lehet ez a férfi? És vajon látni fogom még valaha? Áh… azok a kék szemek, kár volt megmutatnia őket.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 30.11.13 22:32

Pedig elhiheti nekem hogy Bruce nagyon is kemény pasi, és egyáltalán nem olyan, mint én, főleg nem idegenekkel. Szóval, ha megpróbál vele viccelődni, amikor összefutnak, akkor csalódni fog. Persze nem harapja majd le a buksiját, vagy ilyesmi, de attól még igenis nem fog úgy viselkedni, mint ahogy mondjuk én szoktam egy új ismeretséggel. Persze nekem ebből általában gondom is adódik, hogy túl nyílt vagyok, de... na azt hiszem ez már nem fog megváltozni.
- Én úgy tudom, hogy nincs és a fene tudja. Attól félek, hogy apu úgyis valami karót nyelt nőt fogadna csak el a családba, aki neki is megfelel. - húzom el picit a számat. Pedig hát jó lenne, ha valami nagyszájú csaj táborozna le mellette, aki egy kicsit időnként helyretenné, hogy ne csak mindig nekem jusson ez a megtisztelő feladat. Igenis kell valaki mellé, aki lazít azon a fene nagy komoly mivoltán. Remélem, hogy majd idővel tényleg jön egy ilyen nő, és a bátyám eléggé megszereti ahhoz, hogy ha kell, akkor a kötelező elvárásokkal is szembe menjen érte. Túl nagyot álmodom? És hát persze, az se biztos, hogy egyáltalán összefutnak most, mert Bruce eléggé sokat melózik, de majd kiderül. Szépen felmegyünk inkább dumcsizni az emeletre. Nem azért vagyunk itt amúgy sem, hogy a bátyámat beszéljük ki a háta mögött, hanem hogy elmeséljek neki ezt azt, mert hát bőven van ám mit, amitől sejtem, hogy első körben majd rendesen padlót fog.
- Igazad lehet, talán maradna, de nem is tudom. Már megszoktam, hogy mindent egyedül kell megoldanom, és mi van, ha elkényelmesedem... vagy ilyesmi? - na igen, az a baj, hogy a bátyám hajlamos megoldani dolgokat helyettem és én azt nem szeretném. Az lenne az igazi, hogy megtalálnánk valami arany középutat, ha van erre bármennyi esély is. Majd meglátjuk, én azért reménykedem benne, bár még az se biztos, hogy egyáltalán itt marad. Inkább mesélem neki a sztorit, amin persze hogy eléggé kiakad így első körben. Teljesen megértem. Aztán szépen le is darálom neki az infokat úgy sorban hirtelen, ami nem csoda, hogy elsőre kissé ködös neki és nem is érti pontosan, hogy mi a francról beszélek.
- Nem volt kövér, hanem olyan nagy magas és izmos típus. Ő rabolt el, és amikor Dave kiszabadított, kinyitotta a csomagtartót, akkor a pasi meglátott és leszereltem. Mi meg megléptünk a kocsijával. - magyarázom tovább, mintha ez tök normális dolog lenne és igazán nem is kéne fennakadni rajta senkinek. Végülis elraboltak csak, nem nagy cucc ugye? Oké... tudom, hogy az, de pár nap elteltével nekem már csak egy kalandos emlék, amiből megint nem azt szűrtem le, hogy legyek óvatosabb, vagy kevésbé feltűnő. Hát pech.
- Dave egy srác, ő csak arra járt és segített, aztán összevarrta a lábam, mert hogy ért hozzá, mert állítólag zűrös a múltja, bár amúgy tök rendes volt. - erre mondaná egy átlag ember, hogy nekem mindenki rendes, aki egy kicsit is értelmesen viselkedik velem. Még egy veszélyes vadállatot is simán annak mondanék, ha velem egy kicsit is kedves. Tudom, hülye felfogásom van és már eleve távol kéne tartanom magam mindenféle zűrös alakoktól, de csak nem zárkózhatom be a szobámba ugye? Ez mégis csak Vegas, itt minden utcasarkon valami veszély vár.
- Nem tudom, de azért nem mentem vissza a lakásomra, és hát... a zsaruk nem tesznek semmit. Tuti, hogy nem hisznek nekem. A legutóbbiak után is elküldtek dilidokihoz, hogy tuti kamuzok, meg ilyenek... francnak se kell ez. - rántom meg kicsit a vállam. De komolyan, nem akarom az egész ezzel járó tortúrát. Arról persze nem tudok, hogy a bátyám úgyis intézkedni fog valamit, ha akarom, ha nem, bár valószínűleg az én leírásom nélkül nehéz lenne bármit tenni, de ahogy ismerem azt is simán kidumálná belőlem, ha akarja.
- Miféle hulla? - igen, a többi az simán elmegy a fülem mellett. Lehet, hogy tényleg veszélyes az életem, de ez van, ha eléggé feltűnő vagy és nem tűnsz el mások szeme elől, mert mondjuk akkor kevésbé kerülnél bajba. De az most jobban érdekel, amit mondd, mert hát nagyon új nekem az egész, még sose beszélt semmiféle hulláról.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 02.12.13 22:07

Ahogy telik az idő, egyre több információt tudok meg Jen bátyjáról, akit bár még nem láttam, mégis, nagyon is szimpatikusnak tartok, legyen bármilyen is a jelleme. Ha így szereti a húgát, ahogy engem is Michael, akkor csakis jó ember lehet, legyen akármilyen komor és olykor negatívnak tűnő. Mint hallom, még barátnője sincs, de ami késik, az ugyebár nem múlik.
- Azért szerintem Bruce-nak is lesz ebbe beleszólása és ki tudja, hogy mit hoz még a számára a jövő. – az is lehet, hogy egy hozzánk hasonló, jókedvű csajszit fog majd ki maga mellé. Na de ehhez nekem nincs közöm és nem is szeretnék most feltétlenül erről társalogni a továbbiakban, inkább barátnőmre terelném a témát, tehát nemsokára megindulunk az emelet felé, majd az ágyon helyet foglalva folytatjuk tovább a diskurálást. Azért a komolyabb témák előtt, még szóba hozom, hogyha szerintem itt berendezkedne, akkor esetleg Bruce is vele maradna. Kíváncsi vagyok, hogy erről mit gondol Jenna.
- Ha elkényelmesedsz? – kérdezek vissza meglepetten és kissé még fel is nevetek ennek hallatán. – Ugyan már, a tesók arra valók, hogy segítsenek nekünk és velünk legyenek. Én is mindig számíthatok Michael-ra. – mosolyodom is el lassan, hogy tudja, hogy szerintem ez nem kényelmesség kérdése. De majd úgyis Jen fog dönteni, én csak azt szeretném, hogyha boldognak láthatnám, minél többször az életben. A komolyabb téma viszont most már lassan előtérbe kerül, én pedig… hát huh, próbálom feldolgozni a hallott információkat, de egy picit se mondható könnyűnek ez a helyzet. Akad bőven kérdésem, tehát ideje fel is tennem őket, így szépen sorjában rákérdezek azokra a dolgokra, amelyek homályosak voltak. Az elején csak bólogatok a magyarázatra, mert így már értem, összeállt a kép, majd ez után jön Dave is, akiről viszont eddig még nem hallottam, de talán itt az ideje, hogy megtudjam, ki is ő… Na szép, ezek szerint csak most ismerte meg, és még össze is varrta a lábát?
- Aha, szóval csak úgy arra járt, majd ez után még segített is neked. Nekem ez az egész így eléggé furcsa. – és hogy rendes is volt? Hát még szép, hogy annak tartja azt, aki segít neki, de tényleg, ki lehet ez a férfi és vajon normális emberről van szó? Kissé el is hallgatok, miközben ezen agyalok és csak kis idővel később pillantok oldalra, a lány felé.
- Azért csak légy óvatos vele. Tudod, nem bízhatsz meg rögtön bárkiben. – figyelmeztetem, aztán nem tudom, hogy ennek mennyi értelme lesz, mert Jen szeret a saját feje után menni, de hát valamit szeretnék én is tenni érte. A feljelentést is szóba hozom, de ez a magyarázkodás… fejemet rázva intek nemet erre az egészre, majd emelem feljebb a kezemet is, amelyikben a sör pihen.
- Ez azért nem így működik. Ott volt Dave is, tanúskodhat melletted, elmondhatja, hogy mi történt, és így nyomozhatnának az a pasi után. Na meg, gondolom láttad az arcát. Ne hagyd ezt ennyiben! – nem szeretném, hogyha esetleg megpróbálna neki ismét ártani az a férfi, tehát jobb lenne előre utána járni a dolgoknak és szólni a rendőrségnek. Nekem nincs bajom a zsarukkal, sőt, akad olyan is, akit a barátomnak tarthatok, tehát úgy érzem, bízhatna bennük. A hullás dolog viszont csak úgy jön, egyszerűen előtör belőlem és csak akkor pislogok meglepetten, amikor meghallom a kérdést.
- Hát… - tarkóvakarás, majd végül egy visszafogottabb mosoly. – A múltkor, amikor szervízben volt a motorom, elmentem a külvárosba, a nagyszüleim temetőjébe, és amikor hazafelé tartottam, akkor az egyik sikátornál egy nő lezuhant nem túl messze tőlem. Én… én úgy gondolom, hogy nem öngyilkosság volt, de hát nem tudhatom. Mindenesetre eléggé megrázott, de legalább Mark segített utána. – vissza is gondolok arra a kellemes estére, amit azzal a férfival tölthettem. Nem ismerem még igazán, de… nem bántam meg azt, ami volt.
- Mark-al is ott találkoztam és elég jól kijöttünk. Jó fej srác, azt hiszem, hogy máris kedvelem. – oké, most én is ugyanazt csinálom, amit Jen Dave-el, máris rendesnek tartom, holott nem is ismerem, de én is ilyen kis naív vagyok néha. Jól esett, hogy olyan volt velem, amilyen és belül remélem, hogy meg fog még ismétlődni az az éjszaka.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 04.12.13 11:15

- Nem ismered apánkat, bár addig jó neked. - eresztek meg egy halvány mosolyt, hiszen azért ez nagyban befolyásolja, hogy Bruce kit választ. Tisztában vagyok vele, hogy ő sokkal inkább alkalmazkodik a kötelezőekhez és meg akad felelni a szüleinknek, tehát esélyes, hogy nem választana olyan valakit, aki nem felel meg nekik. Bár persze lehet kivétel, megszerethet olyan valakit is, aki miatt harcolna, ahogy értem is megtette már a maga módján néhányszor, de nehéz lenne elképzelnem, hogy nyíltan szembeszállna apánkkal. Persze az tuti, hogy állati büszke lennék rá, ha mégis bekövetkezne ilyesmi, és én tuti, hogy minden erőmmel támogatnám, mert nagyon is ráférne egy kicsit több lazaság és valahogy úgy gondolom, hogy a boldogság mégis csak valami oldottabb hangulatot hozhatna az életébe. Azt viszont nem tudom, hogy jó lenne-e nekem, ha itt maradna. Nem szoknék-e bele túl könnyen az egyszerűbb életbe és a végén nem akarnék-e... hazamenni. Azért én mégis csak húsz vagyok, még csak nem is nagykorú hivatalosan, mint Lau.
- Tudom, de én eddig egyedül boldogultam, már négy éve és... nem akarom, hogy a végén rávilágítson arra, hogy így könnyebb és rávegyen, hogy hazamenjek. - húzom el a számat is kissé. Tudom, hogy ő elég jól forgatja a szavakat, ügyvéd, de előtte is ment neki, és a végén még tényleg rosszul jönnék ki ebből, no meg ha mégis elmegy, akkor nehezebb lenne egyedül megint. Egyébként sem fordulhatok hozzá minden bajommal, annak se lenne az ég világon semmi értelme. Nagy kislány vagyok, megtudok már oldani sok mindent és szeretném, ha ez az önállóság nagy részt meg is maradna. Bár persze, ha azt nézzük, hogy megint milyen sztorival állok elő... akkor lehet hogy még jogos is, hogy az önállóság nem nekem való, mert folyton bajba kerülök ennek hála. Igyekszem azért elmagyarázni neki mindent, amibe belekérdez, tényleg úgy, mintha nem is velem történt volna, csak egy izgalmas filmet mesélnék lelkesen.
- De hát miért furcsa, hogy segített? Csak cigit akart venni és meghallotta, hogy dörömbölök. - pillantok rá kissé értetlenül. Nem értem, hogy mit tart ezen furcsának. Naiv lennék, mint már olyan sokszor? Erre elég nagy esély van, hajlamos vagyok hamar megbízni másokban és pont ezért estem már olyan sokszor pofára az életben. Ennek ellenére mégis képtelen vagyok változtatni magamon, a stílusomon, a nyíltságomon, pedig tényleg jó lenne legalább egy kicsit átvenni a bátyám zárkózottságából.
- Tudom, hogy igazad van és ha ettől megnyugszol, akkor óvatos leszek vele, becs' szó! - mosolyodom el végül, bár azt hiszem ennyivel nem fogom tudni megnyugtatni, legalábbis nem teljesen. De akárhogy is nézzük Vegasban élünk és ez a város nem pont arról híres, hogy itt minden békés és nyugodt lenne. Nagyon könnyű bajba kerülni és nagyon nehéz olyan valakit találni, aki egyébként rendes az emberrel és nincs hátsószándéka. De mégse lehet mindig gyanakodni, bár persze egy kicsit lehetne többet, tudom én.
- Crissy gyilkosának is láttam az arcát és az se érdekelt senkit. - rántom meg kicsit a vállamat. Nem tehetek róla, nem bízom a zsarukban azok után, amik történtek, valahogy nem megy, akármennyire is próbálom erőltetni a dolgot. - Ő se nagyon bírja a rendőröket, nem hiszem, hogy akarna tanúskodni. - jó oké, ezzel megint nem azt sikerült megerősítenem, hogy Dave rendes srác, mert hát akinek gondja van a hatóságokkal. De lehet erre épkézláb magyarázat is... persze ha nem nézzük, hogy milyen könnyen törte fel azt a kocsit is, amikor meg kellet lépnünk, de ez az apróság hátha nem esik le Launak is. Viszont akármennyire is úgy fest, hogy most én kapom a fejmosást, mégis csak van itt valami olyan is, amiről nem tudok. Ejnye!
- Jó ég! És ezt miért nem mesélted? Szerinte megölték? - indokolatlanul halkítom le kicsit a hangom, mintha bárki is hallhatná, hogy miről beszélünk, pedig erre semmi esély sincsen. Viszont az ismeretlen pasi név említésére máris megjelenik egy röpke mosoly az arcomon. Gyorsan tudok ám én váltani, és akárhogy is nézzük azért ez a Mark is nagyon hasonlóan lett említve, mint ahogy én beszéltem Dave-ről.
- Szóval legyek óvatos egy rendes pasival, akit még alig ismerek és zűrös körülmények között találkoztam vele... ezt akkor magadnak is mondtad otthon a tükör előtt? - szökik fel kicsit a szemöldököm, az arcomon pedig természetesen széles mosoly játszik most is. - Na, de mesélj, milyen ez a Mark? Ott, volt segített és kedveled... vannak szaftos részletek? Vagy lesznek? Tudod a számát? - fura vagyok ugye? Gyorsan tovább lendülök mindenféle gondon és bajon, meg hullákon, akiket kivágtak az ablakon, amikor valami pasi kerül szóba. Mintha csak elfelejtették volna bekötni nálam azt a bizonyos óvatosság vészjelzőt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 08.12.13 0:24

Én örülnék, hogyha Bruce itt maradna még egy darabig – mondjuk legalább néhány évig -, és segítene Jen-nek, talán még jó hatással is lennének egymásra és drága barátnőm se lenne többé egyedül. Persze egy normális pasit is kifoghatna már, aki ugyanígy gondoskodik róla és segíti, de a testvérség azért mégis csak más. Én is jobban bízom Michael-ben, mint bárki másban és ez bizonyára Jennánál is így van, Bruce iránt.
- Elhiszem, hogy van benned félelem is ez az egész iránt, de ha Bruce tudja, hogy miért jöttél el otthonról és megért Téged, akkor talán nem fog visszarángatni. – oké, ez így tényleg bonyolult, főleg azért, mert nem ismerem a bátyját, így pedig nehéz ilyesmiket mondanom. Tehát tovább nem is próbálkozom, inkább hanyagolom egyelőre a témát és teret engedek a lány meséjének. Viszont ez, amit most hallok… hát huh… nem számítottam rá, így ezernyi kérdés fogalmazódik meg bennem, melyeket szépen lassan el is kezdek feltenni és hát ez a Dave… na ná, hogy gyanús, féltem ám Jen-t.
- Öhm, nem tudtam, hogy miként talált rád, azért volt furcsa, de így… szóval akkor nem szóltam. – pislogok is felé bocsánatkérően. Tényleg aggódom miatta, ezért most már mindent nem normálisnak kezdek el titulálni, de ha folyamatosan történik vele valami, akkor talán nem is csoda.
- Oké, de akkor tényleg legyen azért óvatos, tudod… nem szeretném, ha bajod esne. – sok barátom van, ez igaz, de nekem Jen nagyon is fontos és őszintén nem tudnám elképzelni, hogy mi lenne velem akkor, ha elveszíteném vagy ha komoly baja esne. Szerintem ezt ő is tudja, talán ezért se szúr le a túlzott aggodalomért. Még a rendőrséget is felhozom, hogy talán az segítene, hiszen én bízom bennük, már csak Aaron miatt is, de érzem ám, hogy ez veszett ügy lesz, így sóhajtok fel halkan.
- Max majd szóba hozom Aaronnál, hogy mi történt, hátha tud segíteni. – ajánlom fel, mert tényleg okosabbat nem tudok. Hű, lesz mit mesélnem neki, csak legyen jobban és kerülhessen már haza. Aggódom azért a férfiért is, ő se túl szerencsés mostanság.
- És Dave-nek mi baja a zsarukkal? – azt értem, hogy Jen-nek mi, de annak a másik pasinak? Na, kezd egyre gyanúsabb lenni… rosszabb vagyok, mint egy komor anyuka, már fejbe is csapom magam gondolatban, hogy le kéne állnom ezzel, de hát mit csináljak? Ahj, nem könnyű ez. Valahogy viszont csak kikotyogom azt is, amit én láttam és hát igen, még én se meséltem el ezt a történetet, így hát ideje most szóba hoznom a dolgokat, és a másik szavaira csak kissé elpirulva vonom meg vállaimat.
- Hát izé… szóval nem akartam, hogy aggódj, ígyis van elég bajod és tudod… nem ellenem követtek el valamit, ellentétben veled. – világítok is rá erre a fontos momentumra, majd végül aprót biccentek. – Igen, szerintem meg, de hát nem tudom. Tettünk egy névtelen bejelentést és nem vártuk meg a zsarukat, szóval fogalmam sincs, hogy bővebben mi volt, majd ezt is Aaron-tól szeretném kideríteni, ha már visszamehet dolgozni. – még ugye kórházban van és utána is néhány hétig biztosan lábadozni fog, tehát egy ideig várnom kell, de mindenképpen pontot teszek majd az ügy végére. Kár, hogy nincs túl sok zsaru barátom. Mark-ot se tudja viszont Jenna figyelmen kívül hagyni, azonnal kap is az alkalmon, hogy szóba hozza nekem és már jön is tőlem a zavart tarkóvakarás.
- Hát öhm… izé. Az úgy volt… - harapok ajkamba egy pillanatra, de szerencsére hamar megkönyörül rajtam és inkább mesét vár. Meglepően hamar tovább lép a halotton, e helyett inkább ez a férfi érdekelné. De hát ő már csak ilyen, nem kéne ennek meglepnie.
- Egy sikátorban futottam össze vele, amikor a buszmegállóba akartam menni, és ott kezdtünk el beszélgetni, amikor megszólított. Eleinte gyanús volt, de aztán végülis tök jól alakult minden, a hullát kivéve. Úgy volt, hogy mivel elment a buszom, beülünk valahova egy forró csokira, de ez az eset után inkább töményebbre vágytam, tehát felmentünk hozzá. – eddig egészen szépen darálom a dolgokat, de itt már azért szélesebbé válik ám az arcomon lévő mosoly. – Jó, hát sokat ittunk és lefeküdtem vele, de nagyon jó volt. Egy ideje már nem voltam férfival, valahogy mindig elkerülnek és most felemelő érzés volt. – ragyognak fel szemeim, mivel tényleg tetszik az a pasi, bár kissé furcsálok azért így utólag néhány dolgot. Vajon őszinte volt velem? Nem, ezt most nem hozom szóba Jen-nek, végülis tényleg lehet, hogy csak pénzt kért kölcsön és egy sima rakodómunkás.
- És igen, tudom a számát, szóval… azért remélem, hogy látom még, nem pedig csak egy éjszaka volt. Bár ő nem olyan tipikus pasi, az se zavarta volna, ha csak alszunk és nem történik semmit, olyan hihetetlen mindez. – igen, túl tökéletes volt ez így, biztosan van valami gikszer vele, mert hát mint tudjuk, tényleg ez a város nem a normális emberekről híres.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 08.12.13 15:02

Igazából az a legnagyobb baj, hogy magam sem tudom, mit akarok. Néha azt, hogy én legyek egyedül és önállóan, hogy ne szólhasson bele senki az életembe, néha viszont persze én is vágyom rá, hogy legyen valaki, aki mellettem van és aki mellett lehetek én is gyenge és esendő. De amíg ezt magamban nem tisztázom le, addig felesleges az egészen agyalni, majd a sors egyszerűen csak adja magát és kész. A pasikkal amúgy sincs szerencsém, szóval e téren a bátyám biztosan jobb támasz lehet, mint bárki más, csak hát ha nem marad, akkor... kár beleélnem magam ilyesmibe nem?
- Igen, én is ebben reménykedem, csak tudod... azért ő mégis csak ragaszkodik a szüleinkhez is, és azért is jöttem el szó nélkül... azért változtattam meg a nevem, hogy ő se találjon meg, hogy ne kerüljön miattam két tűz közé. - ezt most sem akarom. Nem lenne jó, ha neki is rossz lenne, vagy akár összevesznek a szüleinkkel miattam. Én már döntöttem, én az önállóságot választottam, de ő máshogy van ezzel, én pedig nem akarom, hogy ne tudjon dönteni, vagy hogy kétségek gyötörjék, hogy jó helyre állt-e. Az ilyesmi végül úgyis felemészti a kapcsolatokat és nem lenne értelme. Inkább a kis sztorimat magyarázom el, az könnyedebb téma... ha-ha, ezen megint azt hiszem sokan kiakadnának. Nekem könnyedebb téma, hogy elrabolnak, mint a szüleim? Furcsa vagyok tudom.
- Tudom, de tőle tényleg nem kell tartanod, Dave rendes srác. Lehet, hogy nem tökéletes, de hát senki sem az ugye? Én bízom benne, ennyi elég. - na jó, ez nem igaz, mert ha ennyi elég lenne, akkor nem keverednék folyton bajba, akkor tökéletesen nyugis életem lenne. Pont az a baj, hogy túl könnyen és túl hamar megbízom emberekben, és nem számolok a következményekkel, csak a végén jön a hatalmas csalódás, meg a nagy pofára esés, ami azért persze nem valami kellemes dolog. Lehetnék egy kicsit óvatosabb és körültekintőbb, tisztában vagyok vele, de mégsem megy.
- Nem hiszem, hogy szükséges Lau, elmúlt. - naiv vagyok igaz? Nem biztos, hogy minden ilyen egyszerűen megy, hogy az az illető innentől már soha nem is tart rám igényt. Lehetnék egy kicsit okosabb is, de akkor az már nem én lennék. Túl könnyen túllépek a gondokon.
- Nem tudom pontosan, csak azt mondta, hogy nincs túl jóban velük, de hát én sem, szóval attól még nem rossz ember. - ne ismételjem el, hogy naiv vagyok igaz? Azért egy zavart tarkóvakarás belefér és nem említem meg, hogy ugye úgy keveredtünk el eddig, hogy ellopott egy kocsit és hogy a csomagtartó kulcsát is simán kicsente a pasi zsebéből... ezek olyan lényegtelen apróságok, legalábbis számomra annak tűnnek. Az már sokkal jobban érdekel, hogy vele mi történt, főleg mert nem hallottam ám erről a hulla dologról még semmit.
- De attól, hogy van bajom, igenis tessék nekem elmesélni, hogy veled mi történik, mert morcos leszek! - húzom ki magam egész komolyan, de aztán persze, hogy elmosolyodom. Nem gondolom ám olyan komolyan. Az viszont nem tehetek róla, de sokkal jobban érdekel, amit a pasiról mondd. Gáz, hogy jobban leköt egy ismeretlen fickó, aki megtetszett neki, mint egy hulla? Na ezért nem lennék én jó szülő, nem igazán sikerült reálisan felfognom a fontossági sorrendeket. Van egy egyéni kis látásmódom a világban és ez általában a legtöbbek számára tuti, hogy furcsa lehet, maximum Lau már megszokta tőlem. Szóval izgatottan hallgatok. Konkrétan összecsapom a tenyerem és lelkesen sikkantok fel, amikor a lényeghez érünk.
- Szóval lefeküdtél vele? Rossz kislány! - nevetem el magam. Annak ellenére, hogy kettőnk közül ő az idősebb valahogy mindig is én éltem hogy is fogalmazzak, kicsapongóbb életet és azért ez nagyon is meglepő, hogy csak úgy az első alkalommal lefekszik egy ismeretlen pasival. És még engem piszkálgat Dave miatt, akivel aztán köztünk nem is volt az ég világon semmi. - Szóval Dave így... meg Dave úgy, de te ágyba bújsz egy sikátorban megismert pasassal. Ejnye! - nem tudom takargatni a jókedvemet, és hogy mennyire izgatott lettem a témától. Csak úgy csüngök a szavain, mintha valami igazi kis szappanoperába csöppentem volna, vagy szerelmi drámába, vagy valami hasonlóba.
- Oh, de édes! Az sem lett volna baj neki, ha csak alszotok? És mit csinál ez az álompasi? Remélem még e mellett pénzes is, mert akkor kifogtad az aranyhalat! - jól van, lassan le kell ütni, hogy ne zsongjak be még jobban. Látszik rajtam, hogy mindent tudni akarok, maximum a piszkos részletekbe nem megyek bele és nem fogok rákérdezni mondjuk a... méreteire. Bár azt hiszem ettől sem én jönnék zavarba, hanem esetleg Lau. Hát a fene se nézi ki belőle na, hogy ilyen kis vad természettel is meg tudja szórni a sors. Lassan már elbújhatok mögötte, hiszen nekem az utóbbi időben pasi fronton egészen kis nyugis az életem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 11.12.13 22:33

Persze, tudom, hogy mi mindent élt át Jenna és hogy miért is van most itt, viszont ez az egész Bruce körül… ki kell még forrnia, hogy eldőljön, mi lesz végül. Azért remélem, hogy minden jól fog alakulni a leányzó számára, de most már nem reagálok szavaira semmi mást, csak egy aprót bólintok, jelezve felé, hogy értem ám szavait. Ez végülis családi ügy, én nem tudok már több tanácsot adni, talán nem is kell. A téma tovább terelődik, így jön egy számomra sokkal keményebb téma, amelynek hála megtudom azt, hogy mi minden is történt mostanság Jen-el. Kemény, nem is nagyon tudom hirtelen hova tenni, hogy miért is kerül ő mindig bajba.
- Jó-jó, ha szerinted rendes, akkor biztos az, csak nem akarom, hogy csalódj, ennyi az egész. – pislogok is rá ártatlan szemekkel, mert én tényleg nem akarom megmondani neki, hogy mit tegyen és hogy kivel hogy viselkedjen, bár tény, hogy nehéz visszafognom a bennem lévő szavakat, hogy miért is bízik máris benne. Persze, megmentette az életét, de azért ez még akár meg is lehetett rendezve. És igen, már megint kezdek túlkombinálni mindent. Azért Aaront még szóba hozom, hogy valamit próbáljak segíteni, hátha tudok, de mivel érzékelem, hogy Jen mennyire nem szeretné, hogyha én is beleártanám magam, így csak egy lemondó sóhajra futja.
- Jól van, akkor ahogy akarod. Majd megoldod vagy megoldjátok. – jó, picit azért bánt, hogy most hirtelen Dave-re jobban számít, mint én rám, akit már oly régóta ismer. Lehet, hogy én nem vagyok egy zűrös alkat, de mostanában kezd megváltozni az életem. Fene érti, hogy mi történik körülöttem, de… mintha én is változnék. Lehet, hogy a jókislány kezd háttérbe kerülni, már nem akarok mindig jó lenni.
- Persze, attól még nem rossz, csak azt hittem, hogy elmesélte. Tudod, kíváncsiság. – én aztán nem kicsit vagyok kíváncsi szerzet, szeretek mindig, mindent tudni, de úgy néz ki, hogy most nem fogok többet, talán majd idővel. Az is lehet, hogy egyszer én is meg fogom majd ismerni azt a bizonyos Dave-et. Én is kikotyogok azért idő közben néhány információt arról, ami velem történt nem is olyan régen és hirtelen azon kapom magam, hogy már én rólam van szó, nem pedig ő róla. Nem volt végülis olyan nagy dolog, nem nekem ártottak… egyelőre.
- Elmeséltem én most, csak eddig… valahogy nem volt rá alkalom. De nem szokásom titkolózni, tudhatnád. – ez tényleg így van, csak… hát most jobban érdekelt az ő dolga, mint az én ügyem, főleg, hogy Mark-al már sikerült túl tennem magam ezen az egészen, sokkal jobban vagyok mostanra. Apropó, Mark… Hát Jen se kevésbé kíváncsi, mint amilyen én vagyok, így muszáj mesélnem róla és kissé még el is pirulok, amikor kibököm, hogy egy éjszakát az ágyában töltöttem.
- Igen, le. – bólintok rá, majd vigyorodom el kissé és húzok egy nagyot a sörömből. – Talán túl jókislány voltam eddig, ideje változni, nem? – csak kibököm, ami azért belül foglalkoztat. Szeretnék már én is némi kalandot, kissé keményebben élni, és… hát igen, néha próbálkozom direkt olyan helyekre menni, de ezt azért még nem mesélem el Jennának, egyelőre. Mindent idejében.
- Nem történt más, csak lefeküdtem vele, ez még nem bűn, elég idős vagyok ám hozzá. – azért nem vagyok én szűzies se és volt már jó pár kapcsolatom, egyszerűen nem maradtak meg, mert mindegyikben csalódnom kellett. A pasik közül sokan szemetek, akik pedig igazán tetszenének… nos, velük megmaradt a barátság vagy éppen a testvérség, amit mélyen rejtek magamban. Soha, senki se jöhet rá arra, hogy mit érzek belül Michael iránt.
- Igazából azt mondta, hogy rakodómunkás, de… nem is tudom, én valahogy nem tudom ezt elhinni. Túl szép lenne, ha csak egy tök átlagos pasi lenne, ahhoz túl jól néz ki és túlságosan is rejtélyesnek tűnik a számomra. – ismerem is be halkan, mert tényleg félek attól, hogy ismét rossz felé keveredtem. – Ja és nem álompasi. Azért, mert egyszer szexeltünk, nem jelent semmit. Az se biztos, hogy meg fog ismétlődni. – jegyzem is meg, mert azért tényleg nem akartam én még hozzámenni, se semmi.
- Alapba is, ő azt mondta, hogy nincs ideje egy nőre, csak egy-két hetente tudná látni, szóval én ilyenbe nem mennék bele. – nekem az kevés. Ha szeretek valakit, ha együtt vagyok valakivel, akkor minél több időt szeretnék vele tölteni. Viszont ezen gondolataimat megzavarja a lentről érkező csengetés, így hirtelen pattanok fel az ágyról.
- Majd átveszem én. – úgyis én szeretnék most fizetni, tehát már le is sietek a lépcsőkön, és mivel gondolom a konyhában fogunk kajálni, ezért talán Jen is leér addigra, mire én fizetek és a két dobozzal a kezemben csukom be az ajtót. Kapott a férfi borravalót is, szóval örülhet.
- Hű, megéheztem! – vigyorodom is el, majd szépen lepakolok az asztalra, ez után pedig mint aki otthon van, a hűtőhöz lépek és kinyitva azt kezdek el kutakodni benne.
- Mondd, hogy van nálatok ketchup. – pislogok reménykedve a csajszi felé, majd nézek vissza ez után a hűtőbe, ahol tovább kutakodok, még nem adva fel a reményt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 13.12.13 12:26

Abban én is biztos vagyok, hogy idő kell hozzá, hogy a dolgok valahogy alakuljanak, ezért nem is akarok reménykedni, vagy bármire építeni feleslegesen, mert hát majd kiderül, hogy mit hoz a holnap, vagy a két hét múlva, netán mi lesz majd nyárig. Jobb is, ha nem agyal ilyesmin az ember, mert pont akkor lehet nagyot csalódni, én pedig már megtanultam, hogy az a biztos, ha hagyod, hogy a dolgok történjenek körülötted inkább csak és kész.
- Tudom Lau, értem folyton mindenki aggódik, pedig erős kislány vagyok ám. - mosolyodom el. Nem baj, hogy így van ezzel, hogy félt, sőt jól is esik. Kezet rázhatnak Bruce-szal, hiszen ő is így van ezzel, pedig elég ideje bírom már a strapát. Persze lehet, hogy mindenkinél van egy bizonyos határ, amíg kitart, aztán vége is lesz és összeomlik, de én úgy gondolom, hogy nálam az a határ még nagyon messze van, de persze majd meglátjuk. Most legalábbis úgy érzem, hogy ez a kis elrablós história se volt olyan nagy dolog, és hogy Dave igenis rendes és sokkal jobban felkelti az érdeklődésem kedvenc barátnősné sztorija, mint az ami velem történt. Ezért van, hogy, amikor a pasi téma felmerül én már veszettül figyelek és minden mást egy pillanat alatt ki tudok törölni a buksimból. A zsaru téma sem tud igazán kizökkenteni, főleg mert nem bírom őket. Attól, hogy neki van rendőr ismerőse, az én véleményem még nem változik, mert akikkel eddig összehozott a rossz sors kicsit sem voltak rendesen. Olyan nagy skatulyáznak, hogy ihaj és akkor én miért is ne tegyek így?
- Majd rákérdezek, de nem feszegettem. Velem rendes volt, amitől persze még nem jó, ha mellékállásban baltás gyilkos, de nem nézem ki belőle. - az viszont tényleg sokkal jobban érdekel, hogy vele mi történt, hogy ki ez a pasi, meg milyen hulláról van szó, meg hogy milyen rossz kislány volt. És még engem félt, amikor én még csak nem is csináltam semmit Dave-vel, ő pedig bemászott egy pasas ágyába, akiről alig tud valamit. Azért persze a vigyor az arcomról nem letörölhető egyelőre, mert nem ilyennek ismertem meg Laut, de nagyon is tetszik ez a vagány kis változás. Nem csak én leszek a továbbiakban a rossz kislány?
- Naná hogy! Azért fiatal az ember, hogy szórakozzon. Azt se értem, hogy bírtad eddig ezt a nyugis életet. - nevetem el magam, ahogy látom a vigyorát, meg hallom a szavait. Szerintem ez határozottan pozitív változás, bár ha ugyanezt elmondaná a bátyámnak, nem értene egyet. Na ezért mondom, hogy tűz és víz vagyunk mi ketten. Mindenesetre az tuti, hogy drukkolok neki a változáshoz és ha tudnám, hogy még ütősebb helyekre is eljár e miatt, akkor mutathatnék neki pár igazán jó helyet.
- Előttem nem kell mentegetőznöd Lau, nekem aztán nem gond, hogy volt egy remek éjszakád. Remélem, hogy elég jól teljesített a pasas. - vigyorodom el újra, vagyis inkább marad az arcomon továbbra is, mert az utóbbi percekben egy pillanatra se komolyodtam el. Nem várom, hogy meséljen el minden apró részletet, de attól még érdekel, hogy ki ez a fickó és mennyire vette le a lábáról a barátnőmet. Tudom ám, hogy már elég sokat csalódott, mint ahogy én is, de ha eleve nem fűz nagy reményeket valakihez, akkor ugye ez nem fordulhat elő. Kell időnként egy-egy kósza éjszaka, amikor az ember csak egyszerűen jól érzi magát és kész.
- Hm... szóval gyanús? És még engem óvsz Dave-től, ejnye! - rázom meg a fejem, most már egy enyhébb mosollyal. Hát azért érdemes óvatosnak is lenni, tudom én is, mert ez Vegas, itt azért sok érdekes alak van, és nem lehet mindent elhinni első szóra, de persze ha nem fűz az egészhez komoly reményeket, akkor tényleg nem lehet nagyobb baj sem. Én pedig úgyis mellette leszek, ha bármi véletlenül is nem úgy sül el, ahogy kellene, bár minden erőmmel drukkolok, hogy ilyesmire ne kerüljön sor.
- Oh, értem már, akkor megmarad a fickó egy kósza estének, meg egy szép emléknek, az is jó tud lenni. - nálam is volt már ilyen és nem bántam meg egyszer sem. Inkább ez csak akkor fordul elő, ha az ember építeni kezd valamire, vagy reménykedni, vagy azt hiszi, hogy passzolnak és akkor bámm, rájössz, hogy csak te gondolod és jön a nagy pofára esés. Az utóbbi időben azért is próbálok - bár nem nagyon megy - nem ráakaszkodni senki sem, akkor nem kell csalódni igaz? Amikor csengetnek Lau fel is pattan, én pedig csak mosolyogva indulok szépen utána. Azt hiszem jelenleg kettőnk közül ő keres jobban, ez soha sem volt igazából kérdés, bár most van egy pénzes bátyám, de őt sem akarom ám kiszipolyozni. Hamar le is érek, amikor már az ajtót is csukódik érkezem a konyhába, és huppanok le szépen a dobozokat figyelve. Vágni kéne, de annyira lusta vagyok néha, ha elképesztő.
- Naná, modernizálom a lakást. Van valami speciális öntet is, bár az nekem már túlzás, és a bátyám késsel-villával eszi a pizzát! - mondom túljátszott elképedéssel és enyhe felháborodással a hangomban, mintha ez minimum valami istenkáromlás lenne. Én egyszerűen csak kézzel rákapok, aztán mehet, még ketchupot se szoktam rá tenni, de a sült krumplihoz kell, szóval azért van itthon. Végül csak eltápászkodom,hogy elővegyek két tányért, na meg vágjak pár szeletet és lehessen eszegetni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 13.12.13 20:19

Durva, hogy mi minden történt Jennával mostanság, és az is, hogy én eddig mindezekről nem tudtam. Na de eljött ennek is az ideje is, tehát most szépen bele is ártom magam minden apró információra, talán ezért is érdeklődöm oly nagyon az a bizonyos Dave felől is. Fogalmam sincs, hogy ki lehet ő, de talán majd idővel megtudom, sose lehet tudni, hogy mit hoz a jövő. Mégis, most már csak biccentek arra, amit mond a lány, és ez után veszem át én a mesélés fonalát, mivel velem is történtek ám mostanság dolgok, bőven van mit mondanom neki. Nem szégyellem azt, amit tettem, hogy lefeküdtem Mark-al, mivel nagyon is jó érzés volt és úgy érzem, hogy kellett már ez nekem, de tudom, hogy Jen-t bizonyára meglepi majd ez a hír, ez lerí az arcáról, ahogy az izgatottság is a szaftos sztorikat illetően.
- Azért nem volt mindig tökéletese nyugis, de tényleg úgy érzem, hogy ideje egy picikét változtatni a dolgokon. – persze ez nem megy egyik napról a másikra, de talán majd Jennával is el tudunk mászkálni bizonyos extrémebb helyekre, ahol együtt szórakozhatunk majd egy hatalmasat. Szoktunk persze együtt bulizni, de eddig mindig visszafogtam magam, talán a jövőben ez nem lesz folyamatosan így. A lehetőség adott, remélem, hogy élni is fogunk vele. Mark-ról is mesélek azért néhány dolgot és ismét csak biccentek egy titokzatos mosoly mellett arra, hogy nem kicsit teljesített ám jól az ágyban.
- Nem biztos ám, hogy gyanús, csak nah, túl szép lenne így, érted. Meg akkor miért ne érne rá a párjára, ha csak normális munkás? Szóval nem tudom… de majd kiderül, már ha látom még valaha. – szeretném, nem is kicsit, de ez nem csak rajtam áll. Viszont nem ringatom magam álmokba, nem hiszem azt, hogy ő lesz majd a tökéletes pasi, csak azért, mert lefeküdtem vele, még nem történt semmi. Mostanság elég sokan csak úgy szexelnek azzal, akivel akarnak és ennyi, utána többé sose látják egymást. Ettől függetlenül ismerem magam és tudom, hogy lehet, hogy olykor meg fogok fordulni abban a bizonyos sikátorban.
- Lehet. Hagyjuk is, fogalmam sincs, hogy mi lesz még vele. Ennyi történt, nem több, szóval tényleg nem tudom. – jaj, kezdek egyre tanácstalanabb lenni. Jó is, hogy megszólal a csengő és végre átléphetünk a Mark témán, nem nagyon tudnék már mit mondani vele kapcsolatban. Szépen fel is pattanok, majd már lent is vagyok, hogy átvegyem a pizzát, tehát fizessek és kissé otthon érezve magam kezdek el kutakodni a hűtőben is. Remélem, hogy nem tűnök ez miatt pofátlannak, de nem kifosztani akarom őket, csak egyszerűen ketchup kell.
- Speciális öntet? – fogalmam sincs, hogy az milyen lehet, így amikor rálelek a piros színű tubusra, már ki is kapom. – Asszem maradok ennél, ez tökéletes lesz. – emelem is fel kezemben, majd hűtőajtó becsuk, én pedig ez után már le is dobom magam, a dobozom kinyitom és ha megkapoma kést én is, felvágom magamnak a pizzát.
- Michael-nél is előfordult már néha, hogy késsel-villával ette a pizzát. Lehet, hogy ez amolyan pasis dolog. – vigyorodom el, és kissé el is gondolkodom azon, hogy milyen durva, hogy Jen még nem ismeri a testvéremet. Talán majd ez változni fog, fene tudja… de mondjuk ő is komolyabb, mint amilyen én vagyok.
- Jó étvágyat! – pillantok azért rá némi késéssel, tehát pár falat után. A ketchup pedig természetesen már a pizzán van, amit most el is kezdek magamba tömni.
- Áh, isteni jó ez a kaja. Rég ettem ilyesmit. – általában magamra főzök, nem sűrűn rendelek, de kellenek az ilyen esték is. Egy kis ideig azért elcsendesedem, miközben a vacsorámat fogyasztom és csak ez után szólalok meg.
- Na és a karácsonyt hogy tervezitek? – kérdezek rá kíváncsian, hiszen a nyakunkon van az ünnep. Bizonyára ketten lesznek, de hát sose lehet tudni, én pedig továbbra is érdeklődő vagyok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 16.12.13 15:28

Oh hát naná, hogy meglep ez a kis változás. Azért eddig tényleg határozottan ha nem is túl nyugisnak, de hogy is fogalmazzak talán válogatósabbnak éreztem ám őt, vagy csak nem engedte el olyan könnyen a gyeplőt, mint én. Ez azért igenis jelentős váltás, mégha nem is feltétlenül homlokegyenest történt, hanem csak rálépett egy kis útra, ami az átalakulás felé viszi. A lényeg, hogy persze, hogy érdekel, hogy mi volt vele, meg ezzel a Markkal. Az egész határozottan izgi és ha nem gondolnám, hogy esetleg zavarba jöhet ettől, akkor minden szaftos részlet érdekelne, de így marad az, hogy elmondd, amennyit gondol, a többit pedig... hozzáképzelem.
- Akkor ezek után el kell majd jönnöd velem egy-egy ütősebb buliba és akkor már nincs ám ez a visszafogottság mizéria oké? - vigyorodom el. Igen, tényleg úgy teszek, mintha a nem rég felmerült témák a hulláról, meg az elrablásomról totálisan semmiségek lennének, míg ez a Mark ügy nagyon is izgalmas. És ezek szerint még jól is teljesített ez a nem álom pasi, csak ahhoz közelítő, ami azért szintén nem utolsó szempont.
- Na igen, és még engem féltettél Dave-től... miközben te hemperegtél valami vadidegen pasassal, azért igazán szörnyű tudsz lenni! - nevetem el magam. - De a fejleményekről beszámolni, azonnal! - teszem még hozzá, mert hát most már baromira kíváncsi vagyok, hogy ki ez a fickó, és nagyon csúnya dolog lenne, ha nem hívna fel azonnal, mihelyst valami többet tud róla, legyen az negatív, vagy pozitív, vagy bármi egyéb. Lehet, hogy kiderül, hogy az ipse valami durva üzletember, csak azt kamuzza a csajoknak, hogy nem, nehogy a pénzéért szeressenek bele, vagy tegyenek úgy... netán túl sok filmet láttam lehetetlen történetekkel. De olyan jó lenne egy ilyet élőben is megtapasztalni!
- Jól van, jól van, nem viszem túlzásba... nagyon. - szelídül a nevetésem végül csak egy széles mosollyá, és végül a pizza is megjön, úgyhogy komótosan indulok meg Lau után, aki a pizzáért indul a bejárathoz. Igazából már baromira éhes voltam, szóval ez szinte életmentőnek bizonyulhat. Az kicsit sem zavar, hogy feltúrja a hűtőt, képletesen mondva persze, és még a speckó öntetet is megemlítem, bár még csak azt se tudom, milyen az íze, csak azzal vagyok tisztában, hogy Burce azzal ette legutóbb a pizzáját.
- Lehet! Pedig állítólag a nők ügyelnek jobban a rendre, meg a tisztaságra, de ezeket a sztereotípiákat szerintem mi a bátyámmal kapásból felrúgjuk. - bólogat. Lehet, hogy tényleg valami pasi dolog, vagy csak a komolyabb emberekre jellemző ez a késsel-villával dolog, vagy akik ráérnek. Én kiakadnék a végére, ha úgy kéne csiszatolnom a pizzát, inkább eszem kézzel ügyesen, az sokkal egyszerűbb.
- Jó étvágyat! - mosolyodom el, miközben már sikerült a pizzám felét elpusztítani, de mivel már ő is eszik nem érzem, hogy én lennék véletlenül is a bunkó, vagy valami. Kifejezetten finom a kaja, bár ezt már legutóbb is tapasztaltam, amikor Dave itt volt és rendeltünk. Jó a tészta, elegendő a feltét, szóval szerintem rá fogok szokni erre a pizzériára.
- Én gyors kaján élek már mióta, de ez a megszokottnál is finomabb, vagy csak már állati éhes voltam. - sose tudtam főzni, és nem vett rá senki, hogy megtanuljam, még úgy sem, hogy egyedül laktam eddig. Valahogy a fene tudja, nem akartam kockáztatni. Egyszerűbb volt a zacskós leves, meg társai, nem volt indokom, hogy ezzel bajlódjak. Lehet, hogy ha az embernek van valakije, aki miatt érdemes megtanulni főzni, akkor más a helyzet, de én magam miatt nem szórakoztam ilyesmivel, valahogy mindig időpocsékolásnak éreztem.
- Hát a fene tudja, nem beszéltük még meg. Az tuti, hogy a szüleimet továbbra sem akarom látni, szóval... tippem sincs. Lehet, hogy Bruce náluk tölti a szent estét, sejtelmem sincs. Neked hogy lesz? Majd szánsz rám is időt? - ha egyedül leszek karácsonykor azért az nem lesz frankó, jó lenne átruccanni Lauhoz, vagy fordítva. Netán... ha Bruce elutazik, akkor lehetne rendezni valami kis házibulit itt nála, már ha belemegy, nem akarom ám nagyon kihúzni nála a gyufát. Bátor kislány vagyok és bevállalós, de csak most ismerkedem újra a bátyámmal, nem kéne túlzásba esni a kiborítása terén.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 21.12.13 0:09

Valahogy én is kezdem elfelejteni azt, amiért eredetileg ide jöttem, tehát Jenna elrablását és az a hulla sincs már a szemeim előtt, hanem csakis Mark, illetve a lány kíváncsisága. Jó dolog kikapcsolni, ilyen egy igazi barát, aki mellett elfelejthetjük az élet problémáit, lenyugodhatunk, kikapcsolhatunk. Szóval jót mosolygok a dolgokon és amikor hallom, hogy szinte a másik a gondolataimban jár, csak bólintok egy nagyot.
- Benne vagyok, csak nem lesz gond. Szóval… majd szólj, ha mehetünk. – kacsintok rá jókedvűen és tényleg igyekezni fogok majd, hogy ellazuljak rendesen, de ne essek át a ló túloldalára. Azért akadnak határok, tényleg még nem vagyok másabb, mint amilyen eddig voltam, a változás nem egyik napról a másikra történik, idő kell neki, nekem pedig szerencsére azért az van. És hát igen… egész jól haladok.
- Hát igen, tudom én, hogy borzasztó tudok lenni, ha aggódom. De akkor lehet, hogy te is adhatnál esélyt ennek a Dave-nek. Tényleg, bejön egyáltalán? – vonogatom fel párszor szemöldököm, melyből kiolvashatja a kíváncsiságom következő nyomait. Ez után kerül szívemre a kezem.
- Becs szó, hogy tájékoztatva leszel. – ígérem is meg neki, majd nemsokára sikerül tovább lépnünk ezen a témán. A pizza megjön, tehát irány le, majd némi kutakodás a hűtőben, ez után pedig jöhet végre az étkezés is, miközben a bátyáink is szóba kerülnek.
- Azért szerintem nincs köze a rendetlenséghez annak, hogy valaki késsel-villával eszi a pizzát. – jegyzem is meg, majd ez után halk hümmögés hallatszik. – Valamikor majd meg kell ismerned Michaelt, kíváncsi vagyok, hogy mi lesz róla a véleményed. – eddig még nem alakult így, de… a jövőben miért ne lehetne? Szerintem biztosan jól kijönnének, én szeretném, hogyha ez a két, számomra fontos ember nem utálná egymást. Nem kell persze ennek pár napon belül megtörténnie, de azért jó lenne, ha nem évek múlva akadnának össze. Max majd teszek én róla, hogy ez kedvezően alakuljon, némi véletlennel…
- Én még mindig szeretek főzni és mivel hetente többször is átmegyek Michael-hez, ezért neki is szoktam. Mindig örül neki, amikor meglepem valami finomsággal. – csillannak fel szép szemeim. Számomra nagyon fontos, hogy megfeleljek a bátyámnak, így szeretek mindig a kedvében járni. Furcsa lehet ez az egész, túlontúl ragaszkodó, de nem érzem úgy, hogy valami ne lenne rendben velem ez miatt.
- Talán ideje neked is rászoknod. Bruce biztosan oda lenne meg vissza. – enyhe célzás. Ismerem a férfiakat és a bátyokat is, biztos vagyok benne, hogy az ő testvére se utasítana el néhány finom fogást a húgától. Viszont ha már Bruce kerül ismét szóba, eszembe jutnak az ünnepek is, amit vacsi közben természetesen fel is vetek a lánynak.
- Szenteste biztosan a szüleinknél fogunk vacsorázni, ahogy szinte minden évben és a karácsony valamelyik napján Michaellel is szeretnék lenni, tudod hogy van ez. De ha gondolod, átjöhetsz a másik nap, majd sütünk együtt valami finomat. – oh igen, ismét egy kis utalgatás arra, hogy szívesen megtanítom ám a lányt sütni-főzni, ha szeretné. Nem hiszem, hogy ez gáz lenne barátok között, sőt, még tök jól el is szórakoznánk.
- Vagy van más ötleted? – nem tudom, hogy mit szeretne karácsonykor csinálni, de sok mindenre vevő vagyok, tehát kíváncsian hallgatom, hogyha mást szeretne.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 22.12.13 14:04

Igen ezért is szeretek vele lenni akár privátban, akár amíg elkészíti az új kedvenc tetkómat, mert egyszerűen csak elfelejthetek minden gondot, a félresikerült kapcsolataimat, a balhékat és nagyjából tényleg minden problémát. Ez ebben a legjobb és én határozottan élvezem is. Most is gyorsan elterelődik a téma a rémisztőbb részekről és hamarosan már a pasikról beszélünk, no meg hogy eljön majd velem bulizni, amit most már tuti, hogy be fogok hajtani rajta, ehhez egy cseppnyi kétség sem fér.
- Akármikor! Vagyis... jó a melóhoz igazítani kell, de majd egyeztetünk. - főleg hogy nekem is most nagyobb a hajtás. Ha jól sejtem az ünnepek alatt is rendesen sokat kell majd bent lenni, hiszen a magányos emberek ilyenkor még jobban szórják a pénzt a kaszinókban, nem mintha attól bármi is jobb lenne, sőt még rosszabb lesz. Soha sem tudtam megérteni ezt a fajta felfogást, vagy én vagyok a fura, mert nem vonzz az eszetlen játék?
- Davenek? Hú, hát nem tudom, alig tudok róla valamit, az is lehet, hogy van valakije, nem tértünk ki ilyesmire. Nem is evett a pizzából, miután a bátyám hazaért, mert elrohant egy hívás miatt, szóval... de attól még helyes és cuki is, csak nem lenne értelme bármibe beleélnem magam tudod. - rántom meg picit a vállam. Hát igen, nem sok mindent tudok róla, és azért akárhogy is nézzük eddigi próbálkozásaim során a helyek, cuki és kissé talán veszélyes pasikkal sohasem jártam igazán jól. Szóval lehet, hogy meg kell próbálnom váltani valami más taktikára, barátkozni, vagy más típusú pasikkal kezdeni. A jó ég tudja! Az viszont tényleg jó, hogy megjön a pizza, mert már határozottan megéheztem a sok izgalmas témában és azért a chips nem mondható igazi étvágycsökkentőnek, maximum időlegesen
- Fene tudja, csak aki késsel-villával eszik az szerintem pedáns is egyben azért valamennyire. Azt nehezen képzelném el, hogy mondjuk valaki, aki káoszban él, nem figyel magára a pizzát ilyen körültekintően fogyasztaná. - bár persze mindig vannak kivételek, ezt nem vitatom egy pillanatig sem, de a kivétel csak erősíti a szabályt nem? - Persze, szívesen megismerem a bátyádat, biztosan őt is hamar megkedvelem, hiszen veled is ment. - na persze itt is benne van a pakliban, hogy nem olyan egyformák, mint ahogy Bruce és én is nagyon különbözünk, de végülis két embernek, akik testvérek az alapja mégis ugyanaz, ami a neveltetésből fakad.
- Fene tudja, valahogy antitalentumnak érzem magam, ami a konyhát illeti, de lehet, hogy ezt is meg lehet tanulni idővel. Még azt se tudom, hogy Bruce mit szeret igazán, na majd kifaggatom. - mosolyodom el a végére. Ez nem fog elbizonytalanítani és csak nem gyújtom magamra a konyhát egy ügyetlen kísérlet eredményeként, legalábbis nagyon remélem. A karácsony viszont még tényleg nem tudom, hogyan is lesz majd. Ezt még meg kell beszélni a bátyámmal, hogy haza megy, vagy sem.
- Nem, ez jól hangzik, taníthatsz nekem egy-két trükköt, legalább nem gyújtom fel Bruce házát mire megjön, mert készíteni akartam neki valamit. És majd... szilveszterkor elmegyünk valami vad bulira! - naná, azt nem hagyhatjuk ki, vagy legalábbis remélem, hogy nem minden áron akarja majd azt az estét a bátyjával tölteni, bár addig még sok idő van, de... hát a jó ég tudja, egyedül is elszórakozom én, arra esély sincs, hogy a bátyámat elrángassam valahova, de ha Lau hozná a testvérét, az nekem nem gond, csak az a lényeg, hogy ne kelljen otthon ülnöm, miközben éjfél előtt vissza számolok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 22.12.13 17:28

Kicsit félek azért ettől a bizonyos bulitól, mert ismerem Jennát, biztos vagyok benne, hogy kőkemény változás lesz ez az eddigiekhez képest, amit gondosan elő fog készíteni a számomra, nekem pedig helyt kell állnom benne. Egyáltalán nem érzem a korkülönbséget amúgy kettőnk között, teljesen egyenrangúnak kezelem, mivel vannak dolgok, amelyekben ő a tapasztaltabb, de akadnak olyanok is, amikben én, tehát teljesen jó ez így.
- Hát… kíváncsian várom csajszi. – kacsintok rá jókedvűen és valamiért akár most rögtön felpattannék és megindulnék az éjszakába, de tudom, hogy nem így van ez. Szóval csak jót mosolygok, miközben tovább beszélgetünk az úgynevezett erősebbik nemről, így pedig végül rájövök arra is, hogy talán Dave tényleg normális fickó, lehet, hogy Jen is adhatna neki némi esélyt, már ha szeretne persze. Ez nem az én dolgom.
- Csak nem megijedt a bátyádról? – vigyorodom el most már, mert ez így kissé vicces a számomra, de a további szavaknak hála a vigyor eltűnik csinos pofimról. – Persze, nem is szeretném, ha beleélnéd magad, aztán koppannál. De tudod te, hogy miként kell bánni a férfiakkal. – ezt mindenféle negatív él nélkül mondom neki. Néha én nekem is jobban oda kellene figyelnem a dolgaimra, de mostanában azért alakulgatnak a dolgaim, bár ez a normális kapcsolat dolog még mindig nem akar összejönni. Szinte már kezd megrögzötté válni a számomra az, hogy találjak valakit, aki csak engem akar, velem akar lenni, és ez miatt egyre távolabb is kerül ez az egész. Na de a pizza ideér, tehát irány az átvevés, majd a konyha és amikor a ketchup is megvan már, ismét szóba jöhetnek drága testvéreink, na meg a késsel-villával evés is. Én is ettem már úgy egyébként párszor, de ezt most nem kotyognám ki még csak véletlenül sem.
- Hmm, hát lehet, hogy van igazság a szavaidban, fene tudja. Mindegy is. – legyintek, mert tényleg ezen nem óhajtok most fennakadni. És ha már testvérek, akkor Michaelt se hagyhatjuk ki, akit Jenna még sajnos nem ismer, pedig örülnék, hogyha találkoznának. Vajon ő is úgy oda lenne a bátyámért, mint ahogy én vagyok? Nem, erről még sajnos vele se beszélhetek, Jen elítélne miatta, félek, hogy elveszíteném. Ezzel még várnom kell… ki tudja, hogy meddig.
- Ő se teljesen olyan, mint én, határozottabb, jobban tudja, hogy mit akar az életével és nagyon jó úton is halad. De jó fej nagyon. – Michaelnek is rengeteg barátja van és bár a baráti körünk nem azonos, azért el szoktunk járni egymás társaságával is ide-oda, ha úgy van időnk. Azt nem mesélem el ismét, hogy orvos, ezt a másik már úgyis tudja, de azért ez nem olyan durva, mint az ügyvéd, azt hiszem, főleg, hogy az elmeséltek alapján Bruce sokkal megközelíthetetlenebb ember, mint az én testvérem. Ha már tesók és pizza, akkor az ételek, a főzés is szóba jön, én pedig még mindig szeretném, ha megtanulna ez a tetovált lány is a konyhában ügyeskedni. Előnyére válna, ebben biztos vagyok.
- Mondjuk ha a japán kajákat szereti, akkor ott kudarcot vallanék, azokhoz nem értek. – sóhajtok is fel, mert szívesen segítenék Jennának, de bármiben nem tudok. Az ünnepek is a nyakunkon vannak, nekem pedig rengeteg tervem van ezekkel kapcsolatban, de basszus, vásárolni is kéne.
- Banyek, még nem vettem senkinek semmi ajándékot. El fogok késni vele! – akadok is meg ezen hirtelen. Annyi felé kell meglepetéseket vennem, hogy hirtelen azt se tudom, hogy mikor fogok sort keríteni minderre. Lehet, hogy még Jen lesz elrángatva? Végülis, egy egész napos vásárlás amúgy is női dolog, de ettől függetlenül nem akarok mindig őt zargatni, szóval még meglátjuk. És oh hát igen, a karácsony és a szilveszter, rá is akarok időt szakítani, és szerintem sikerülni is fog.
- Na, akkor majd csinálunk valami finomat és megleped vele a testvéredet. – ezt azt hiszem, hogy meg is beszéljük és akkor most már csak a szilveszteri buli jöhet. Ha Jen-el leszek, akkor az kőkemény lesz, erre fel kell készülnöm, de szeretem a kihívásokat és nem hiszem, hogy Michael akkor velem akarna lenni, ha pedig mégis, akkor majd max áttervezzük a dolgokat.
- Lehet róla szó, de azért még ne vedd ezer százalékra. Addig még sok idő van vissza. – nem akarom megígérni, hogy véletlen is csalódást okozzak, tehát inkább egy 70%-ra állok úgy, hogy Jennával leszek azon az estén, de a maradék 30% a változtatásoknak fenn van tartva. Ezt viszont csak magamban számolgatom, mert még a végén hülyének nézne a másik ezekért a tervezgetésekért. A pizza viszont idő közben elfogy, legalábbis a fele, nekem pedig ennyi most pont elég.
- Uhh, tele vagyok. – dőlök is el kissé, majd iszok ez után egy pohár hideg vizet. Ételekhez szeretem ezt a semleges ízt, nem feltétlen jó a kóla vagy az alkohol, az túlságosan megváltoztat sok mindent az ételben, vagyis utána.
- Na, hogyan tovább? Van még valami, amit el akarsz mesélni vagy nézzünk egy filmet? – szívesen hallgatom ám, ha esetleg még nem mesélt el mindent, de nekem egyelőre ennyi az, amiről tudok neki regélni. A filmezés meg mindig jó és bár tele vagyok, a chips azért nem lesz akadály a számomra a mozizás közben.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 22.12.13 21:04

Azért nem szoktam én sem olyan vészesen vadulni, bár tény, hogy minden bizonnyal magasabb szinten űzöm a bulizást, mint ő, bár a fene tudja. Inkább csak szabad szellem vagyok és nem nagyon számolok következményekkel, vagy aggódok azon, hogy esetleg más mit gondol rólam. Sosem érdekelt az ilyesmi, az se hatott meg, hogy az apám mit akart, pedig ő aztán nagyon határozottan az ember tudtára tudja adni a véleményét. A fene tudja, lehet hogy pont azért lettem ennyire lázadó, mert ellene kezdtem és a végén már az egész világ ellen sikerült. Az viszont tuti, hogy el fogom vinni magammal ezek után, kérdés sem fér hozzá, és már visszakozni sem lenne esélye, nem is hagynám neki.
- Nem, dehogy! Tényleg telefonált neki valaki és azért kellett mennie, nem ijedt meg a bátyámtól... remélem. - húzom el aztán a számat. Nem értékelem, hogy most meg elülteti a fülemben a bogarat, hogy tényleg attól tartsak, hogy Bruce üldözte el. De hát nem volt vele egy kicsit se bunkó. Hozta a formáját oké, de még cigizni is kihívta a teraszra, meg minden, szóval nem, tényleg nem hiszem, hogy e miatt lett volna, csak dolga volt és kész. De majd még úgyis kiderül, hogy mennyit számít ez az egész, amúgy is elmegyek majd arra a varratszedésre, ha már megbeszéltük és ha még kíváncsi rám egyáltalán, aztán majd meglátjuk, hogy az egésznek van-e értelme. A pizza viszont megjön és a kés-villa témát is hamar letudjuk, nem is kell ebbe jobban belemenni, meg hát amíg valaki nem szól rám, hogyan eszem, addig én se méltatom, hogy más ezt miként teszi, ez nem is igazán fair.
- Akkor ez már csak ilyen a bátyáink komolyabbak és határozottabbak nálunk, ez már nem kérdés. - mosolyodom el, mert hát úgy fest, hogy ez így alakult, de nem véletlenül az ő testvére orvos, az enyém meg ügyvéd, azért ez elég sokat jelent. Nem túl gyakori, hogy ilyen szakában olyan valaki helyezkedik el, aki nem elég komoly, hogy jól is csinálja, amit csinál. No meg végülis az úgy az igazi, ha a testvéreink egy kicsit tudnak minket igazgatni és terelgetni. De majd idővel úgyis megismerem ezt a Michaelt ebben tuti, hogy vagyok, ha nem is azonnal, de el jön majd annak is az ideje.
- Áh, megeszik ő mást is szerintem, és van annyira jól nevelt, hogy még akkor is úgy csinálna, mintha ízlene neki, ha rommá égetem az egészet. - mosolyodom el határozottan jó érzéssel az arcomon, hiszen akárhogy is, de... ismerem már ennyire Brucet, hogy tényleg megenné a szenes rántottát is, ha én csinálom neki, csak azért, mert dolgoztam vele. Mindenesetre tuti, hogy jó lesz majd együtt sütni-főzni ebben biztos vagyok.
- Én sem, de nem is szoktam annyira rohanni, no meg igazából most nincs is nagy tömeg. Egy-két barát, meg persze te, meg a bátyám és itt nagyjából ki is merült a lista. - hát igen, más rokon nincs, a szüleimnek nem kell venni semmit, szóval e téren én könnyű helyzetben vagyok, de attól még szívesen elmegyek vele vásárolgatni, az tuti, hogy jó móka lenne, meg amúgy is imádok vásárolni, csak ritkán szoktam pénz szűkében, főleg mert hajlamos vagyok magamnak is venni ezt-azt, amikor pont hogy másra kéne költenem, aztán a végén sikerül a keretből is rendesen kicsúszni. A boltok rám határozottan rossz hatással vannak. Aprót bólintok még a főzés témára, mindenképpen jó lesz ez, én örülni fogok neki, és legalább nem kell egyedül sem lennem annyit az ünnepek alatt. Már csak majd egyeztetni kell, mert nem tudom, hogy Bruce mikor megy a szüleinkhez, meg Lau mikor ér rá, de erre még igazán ráérünk.
- Persze, tudom, majd kiderül, vagy elrángatod a bátyádat is esetleg, és akkor megismerem. - teszem hozzá még a szilveszter témához, de aztán már lapozhatunk. Én is tele vagyok, szóval jó lenne egy kicsit elnyúlni és csak nézni a plafont, most nem hiszen, hogy jót tenne nekem, ha meg kéne mozdulnom. Azért az még belefér, hogy a tányérom a csapban végezze, aztán fel is tápászkodom, és a kérdésére elgondolkodom picit. Ez egy remek kérdés igazából.
- Szerintem nézhetünk filmet, keressünk valamit neten? - nem nagyon rendelkezem durva dvd állománnyal, szóval szerintem jobb, ha keresünk valamit mondjuk gépen, és akkor sokkal egyszerűbb lesz.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 22.12.13 21:19

Most, hogy ezt a bulis dolgot megbeszéltük, ismét rátérhetünk a másik nemre, így pedig Dave-re. Örülök igazából, hogy most már Mark nem téma, mert nem nagyon tudom, hogy vele mihez fogok még kezdeni. Talán nem is érdeklem és fel se fog hívni… vagy azt várja, hogy én kezdeményezzek? Áh… férfiból van, tudhatná, hogy neki kell, ha akar tőlem bármit is, bár amikor azt mondta nekem aznap este, hogy lesz folytatása a dolognak, elbizonytalanított. Na jó, nem kéne rajta rágódnom, így inkább próbálok Jen-re figyelni ismét, és végül kissé el is mosolyodom ezen.
- Nem akartalak összezavarni. – pillantok felé bocsánatkérően, mert tényleg érzem rajta a zavart, hogy most el van bizonytalanodva és ez nem feltétlen jó dolog. Tényleg bizonyára csak az a telefonhívás tehetett arról, hogy lelépett a pasas, nem pedig félelemből. Ideje rátérni a pizzára, tehát helyet is módosítunk, majd eszegetés közben már Michael is szóba kerül. Szeretném, ha ők ketten összeismerkednének, mert bár Jenna is kicsit bohókás ember, szerintem a testvérem nem vetné meg, hiszen számomra fontos és Michael soha se bántana meg engem, úgy hiszem.
- Én nem bánom. Jó, hogy lehet rá támaszkodni és mindig ott van, ha kell. – és szerintem ezzel Jen is most már így van, most, hogy Bruce-al együtt élhet. Tényleg jó dolog lehet, bár biztosan néha egymás agyára is mennek, ezt lehetetlenség elkerülni, kivéve akkor, hogyha ritkán találkoznak, mert mindketten elfoglaltak.
- Oh, akkor ő tényleg kedves. Michael simán megmondaná, hogy nem jó, de persze csak kedvesen. – vigyorodom is el, majd ez után esik le, hogy basszus, mindjárt itt vannak az ünnepek és én még tényleg nem vettem senkinek semmit. Jó, pár csoki már be van raktárazva és néhány finom, különleges bor is, de semmi extra… ahj, bajban vagyok.
- Akkor eljöhetnél velem a napokban. Ugye-ugye, eljössz? Utálok egyedül vásárolgatni. – húzom el kissé a számat és ha beleegyezik, akkor ez le is lesz fixálva. Viszont mivel a mocimnak hála nem tudnék ajándékokat is pakolni rá, bizonyára tömegközlekedéssel megyünk, aztán elmulatjuk az egész napot, talán még egy kis mozizást is beiktatunk idő közben. Fene tudja, de akkor tuti, hogy nem engedem Jennát hamar vissza Bruce-hoz, jó vele lógni. Az ünnepeket is még kitárgyaljuk azért és amikor a szilveszter kerül szóba és az, hogy hozhatnám Michaelt is, kissé elgondolkodom a dolgon. Persze, remek lenne vele bulizni, de belül rossz lenne azt nézni, ahogy valami más nővel flörtölget. Nem, ezt nem mondhatom el Jen-nek, így csak egy visszafogott mosollyal biccentek.
- Majd megkérdezem. – tényleg így fogok tenni? Fogalmam sincs, de gyorsan tovább is söpröm a témát, felhozva az este folytatására egy filmet, amit megnézhetnénk most együtt. A mosogatóba én is bepakolok, majd a maradék kaják és a ketchup bekerül a hűtőbe, ez után pedig irány vissza a szobába.
- Persze, jó ötlet. De valami vígjátékot nézzünk. Mondjuk „Amíg a Jackpot el nem választ”? – igazán ebbe a városba illő film és én imádom. Hatalmas, szóval talán a másik is benne lesz. Így ha a gépet belövi, akkor már neki is állok a film kutatásának, remélhetőleg nem gáz, hogy átveszem az irányítást.
- Amúgy hozol néhány tálat a chipseknek? Ha zacsiból eszünk, nem halljuk majd jól a filmet. – engem legalábbis ez mindig zavar. Tehát szép nézés a lány felé és már idő közben el is kezd lefelé jönni a film.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli? 23.12.13 20:20

Hát sikerül sikerült elbizonytalanítania Dave-vel kapcsolatban, tényleg fogalmam sincs, hogy nem azért ment-e el, mert a bátyám elijesztette. Mi van, ha csaj azt mondta, hogy nem így van, de igazából... jó nem kéne ilyesmin agyalnom igaz? Nem sok értelme van azt hiszem.
- Mindegy, igazad van, ez bennem fel se merült. - biggyesztem le kicsit a számat. Túl gyakran vagyok naiv, vagy túl pozitív, aztán a végén meg pont e miatt esem könnyen pofára. Egy kicsit gondolkodhatnék jobban és akkor már minden egyből egyszerűbb lenne, de... a fene tudja, hogy képes lennék-e ilyesmire, akkor se ha nagyon erőltetném magamat. Ahhoz gyökeresen kéne megváltoznom. Aprót bólintok még a testvér témára, igen nekem is jó, hogy itt van a bátyám, csak hát azért esetemben ez nehezebb, hiszen a szüleimmel én nem tartom a kapcsolatot, ő viszont igen, és e mellett azért nagyon mások is vagyunk, négy évig vele se beszéltem egyáltalán. Szóval zavaros az egész ügy, akárhogy is nézem és nem merem nagyon elbízni magam, az azért veszélyes is lehet.
- Azt hiszem azért is van ez, mert talán túlságosan is fél, hogy megint elveszít. - rántom meg picit a vállam. Valahogy tényleg úgy érzem, hogy Bruce azért sok mindenben visszafogja magát és nem mondja ki az igazi véleményét, mert akkor esetleg megint elkerülnénk egymás mellől, esetleg megint lelépnék. Nem akarok, főleg mert mégis csak megszoktam már Vegast, de attól még ha muszáj lenne, akkor jó eséllyel megtenném és új helyet keresnék magamnak, még akkor is, ha ezzel mindent el kéne dobnom, amit már sikerült felépíteni.
- Naná! Ez szerintem nem is igazi kérdés, én se szeretek egyedül mászkálni, és... egyszer adhatnál nekem pár peckét motorozásból is, ha nem is most. - vigyorodom el. Az az igazság, hogy imádom azt a gépet, és végülis... elleshetek egy-két fogást. Az lehet, hogy jól is jönne, hiszen a bátyám felajánlotta, hogy szerez nekem egy robogót, vagy ilyesmi és ki lenne a legjobb tanár, hogy okítson kicsit, mint az én Lau barátnőm, aki nagyon profin üli meg a saját gépét. Bár azt hiszem abba Bruce nem menne bele, hogy nekem is egy hasonló járgányom lenne, attól tartok, hogy túlságosan veszélyesnek tartaná, főleg az én hozzáállásommal. Kitárgyaljuk közben a szilvesztert is, majd még kiderül, hogy lesz az egész, jön-e a bátyja, vagy még sem, vagy egyáltalán együtt leszünk-e. Azt hiszem elleszek mindenképpen, de azért jobb lenne vele bulizni ebben biztos vagyok. A kaja is kész közben, úgyhogy szépen elpakolunk és jöhet valami film, bár én még nem tudom, hogy mit nézzünk, de neki máris van ötlete, úgyhogy erre lelkesen bólogatok.
- Jóó, azt bírom nagyon, az a pasi állati édes! - célzok itt a főszereplőre, Asthonra, mert hát ő aztán az a kaliber, aki ha szembe jönne az utcán, akkor tuti biztos, hogy nem fognám vissza magam, és... jó, pont ezen kéne változtatni, mert az a gond, hogy sose fogom vissza magam, ha valaki bejön, vagy megtetszik, aztán meg mindig megszívom. Egy kicsit gondolkodni is kéne néha, de az annyira nehéz és macerás! Átadom neki a terepet odafent, keresse csak meg bátran a filmet, én pedig addig szépen még leszaladok tálakért és akkor tényleg nem kell zörögni.
- Sárga, vagy piros, te választasz. - pakolom le közben a két műanyag tálat az ágyra, aztán le is huppanok, amíg ő a gépemmel foglalatoskodik. Jó eséllyel innentől már elleszünk egy kis kellemes filmnézéssel, aztán majd jöhet az alvás, mert hát azért hosszú nap volt a mai is és mostanában elég sok minden történt, ami rendesen kifárasztott.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Jen és Lauren - Jöhet a buli?

Vissza az elejére Go down

Jen és Lauren - Jöhet a buli?

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Happy Halloween [Event]
» Azok a zűrös 20-as évek...
» Michael és Lauren - Feltörő emlékek

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Bruce Kohei Ariva háza-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához