welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
Danny és Josie - This is the end... Vote_lcapDanny és Josie - This is the end... Voting_barDanny és Josie - This is the end... Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
Danny és Josie - This is the end... Vote_lcapDanny és Josie - This is the end... Voting_barDanny és Josie - This is the end... Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
Danny és Josie - This is the end... Vote_lcapDanny és Josie - This is the end... Voting_barDanny és Josie - This is the end... Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
Danny és Josie - This is the end... Vote_lcapDanny és Josie - This is the end... Voting_barDanny és Josie - This is the end... Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
Danny és Josie - This is the end... Vote_lcapDanny és Josie - This is the end... Voting_barDanny és Josie - This is the end... Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
Danny és Josie - This is the end... Vote_lcapDanny és Josie - This is the end... Voting_barDanny és Josie - This is the end... Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
Danny és Josie - This is the end... Vote_lcapDanny és Josie - This is the end... Voting_barDanny és Josie - This is the end... Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
Danny és Josie - This is the end... Vote_lcapDanny és Josie - This is the end... Voting_barDanny és Josie - This is the end... Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
Danny és Josie - This is the end... Vote_lcapDanny és Josie - This is the end... Voting_barDanny és Josie - This is the end... Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
Danny és Josie - This is the end... Vote_lcapDanny és Josie - This is the end... Voting_barDanny és Josie - This is the end... Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

Danny és Josie - This is the end...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Danny és Josie - This is the end... Danny és Josie - This is the end... I_icon_minitime12.12.13 15:29

//Aláfestésnek: https://www.youtube.com/watch?v=8p06zfzzJxg //

Már napok óta gondolkodom ezen, vagyis nem pontos a megfogalmazás. Biztos voltam benne, hogy nincs más mód, vagy megoldás. Az nem elég, hogy Gary-vel megszakítottam teljesen a kapcsolatot, az egyszerűen kevés, hiszen itt van Danny is, és nem akarom, hogy miattam baja legyen, de az sem menne, hogy visszamenjek a motelbe és ott folytassam tovább egyedül a saját magam leépítését úgy, mint ahogy régebben tettem. Mondjuk úgy, hogy a sors adott nekem még pár plusz hetet, hiszen már így is úgyis meg akartam ezt tenni. Nem tudom, hogy mi lesz Tixivel, őt sajnálom a legjobban, mert Danny nem fog majd vigyázni rá, és akkor visszakerül a menhelyre. De a végén neki is csak baja lenne, és akkor már jobb neki, ha majd talál másik gazdás. Kedves kutya, imádni való, biztosan rátalál majd a szerencse és talál magának olyat, aki jól bánik vele és legalább annyira szereti majd, mint én is. Tényleg nem látok más megoldást és úgy érzem most már elég erős vagyok ahhoz, hogy képes legyek megtenni. Mi értelme lenne tovább húzni azt, ami már úgyis széthullott teljesen? Úgysem léphetek meg előle soha, úgy sem hagy majd békén. Mi van, ha elkapja a nővéremet, ha megöli... azt a súlyt már nem bírnám elviselni és ez sem garancia arra, hogy engem viszont békén hagy, és nem jön többé utánam, nem akar majd mást, amit megtegyek neki, csak azért, mert sakkban tarthat. Semmiféle biztosíték nincs, hogy valaha is nyugtom lehet tőle, és nincs erőm már reménykedni. Nem érdemes felállni és újra folytatni, ha egyszer a vége úgyis mindig ugyanaz.
Félek, hát persze, már percek óta nézem magamat a tükörben, miután Trixit a helyére parancsoltam és a konyhából elhoztam azt a méretes kést. Próbálom én tartani magam, egyszerűen csak összeszorítani a számat és nem engedni, hogy a könnycseppek előbukkanjanak a szememből, de mégsem megy. Egy-egy időnként utat tör magának, én pedig próbálom ettől még az elhatározást megtartani. Lehet, hogy voltak régebben kósza próbálkozásaim arra, hogy végezzek magammal, de inkább csak hirtelen fellángolások voltak, most most ez más, már napok óta, talán két hete is ott van a fejemben a gondolat, ami lassan elhatározássá nőtte ki magát. Nem fogok csak úgy tágítani, hiszen semmi értelme sem lenne. Arról nem is beszélve, hogy számomra az az ünnepi forgás, ami közeledik nem fog túl sok boldogságot hozni. Gary már nincs, én küldtem el, Danny kétlem, hogy bármit is ünnepelne, nem az a típus, de ha mégis, akkor miért épp velem? Ott a testvére, vagy Winter igaz? Én csak... it lakom és főzök neki időnként, mert azt szerette volna. Viszont az első karácsonyom lenne a családom nélkül és azt nem tudom, hogyan lehetne átvészelni. Apa olyan jól megszokott zsörtölődése, anya ünnepi fogásai... imádtam vele lenni a konyhában, amíg sütött-főzött, és egyszerűen csak beszélgetni, meg elcsenni egy-egy frissen sült csokis kekszet. Giselle persze képes volt és még ünnepek alatt is mindig tanult, hiába rángattam el időnként, hogy legyen velünk. Scottal pedig remekül szórakoztunk a sulis karácsonyi bulikon és persze a szünetben sokszor voltunk korcsolyázni is. Mekkorákat estem az elején! De nem adta fel és végül sikerült megtanítania még a suli első évében, amikor még semmi sem volt köztünk, csak szimpla barátság. Túl sok boldog emlék köt ehhez az ünnephez, és túlságosan fájdalmas tudni, hogy ezek már nincsenek többé, soha nem is lehetnek, mert minden apró darabokra hullott körülöttem, és még csak beleszólásom sem volt.
Erőtlenül engedek a lábaimnak, és ülök le a fürdőszoba kövére törökülésben. Egyik kezemben a kés, és még most is bizonytalanul méregetem a csuklómat. Nem leszek annyira bátor, hogy képes legyek rá, hogy mindkét karomon megcsináljam, de az is elég, ha csak az egyik van meg igaz? Úgy is el lehet vérezni simán, maximum egy kicsit tovább tart. De akkor sem menne duplán, mert tuti, hogy nagyon fog fájni. Összeszorítom a fogaimat és nagy levegőt veszek, amikor a hideg penge először a bőrömhöz ér. Lehet, hogy jobb, ha nem nézem, ha csak megteszem ezt az egyetlen mozdulatot és kész. Elfordítom hát a fejem, és csak egy éles vágás, amit érzek, mikor lenyomom a kést és végighúzom a csuklómon. Felszisszenek, a kés a padlóra esik, én pedig egyszerűen csak ott hagyom a karomat a lábamra fektetve, és szinte már megigézve nézem, ahogy a sűrű vörös vér folyni kezd. Milyen gyorsan távozik, és milyen hamar érzem, ahogy kezd minden ködösebb lenni. Nem is olyan durva, csak az az egyetlen kis vágásnyi fájdalom volt, most ez olyan, mintha az erőm fogyna, ahogy lassan az ájulás közelít...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny és Josie - This is the end... Danny és Josie - This is the end... I_icon_minitime12.12.13 16:16

Azt hittem, mindent megkapok, amit csak akarok. Éveken át mindent megszereztem. Mindent! Ami csak megfordult a fejemben, az enyém lett. De most nem. Most először nem kaptam meg amit, pontosabban akit akartam. A visszautasítás. Az, hogy csak úgy otthagyott Jussy, eléggé sértette a becsületem. Kerek egy hét telt el, de akkor sem tudtam túltenni magam rajta. Állandóan az eszemben van. Azon agyalok, hogy talán nem kellett volna hagynom, hogy eltűnjön csak úgy. De erőszakkal ott tartani...
Újra és újra ez fordul meg a fejemben. Hogy mit csinálhattam volna másképp. Most is ezen gondolkozok, ahogy még utoljára ránézek a falamon lógó festményre. Mintha ez lenne a bizonyítéka a bukásomnak. Inkább fogom magam, a kulcsom az asztalról és egyetlen szó nélkül indulok meg a parkoló felé. Hiába dübög a motor, ahogy elfordítom a kulcsom, nem érzem magam sokkal jobban. Mégis padlógázzal hajtok haza. Nem kell tíz perc ahhoz, hogy otthon legyek. A tervem, hogy magamhoz veszek egy sört, bekapcsolom a meccset és úgy, ahogy vagyok ledobom magam az ágyra. Már képes vagyok mosolyogni, amikor várom, hogy a lift felérjen a legfelső szintre. Mindent pont úgy csinálok, ahogy máskor.
Kulcs, ajtó. Konyha, hűtő. Már nyúlok a sörért, de kicsivel arrébb lévő üveget fogom meg. Vörösbor. Miért is ne? Leveszek egy poharat, majd öntök is. A baj akkor történik meg, amikor meghallom annak a rohadt dögnek az ugatását, a kezem pedig megremeg. A bor a hófehér ingemre kerül, én pedig hangosan káromkodom el magam.
- Kussolj már te bolhazsák, vagy esküszöm kiváglak az ablakon! - ordítom a szoba felé.
Nem tudom, hol van Josie, de mivel nem szoktunk egymással egyeztetni, hogy ki hova megy, így természetes. A dög viszont itthon van és már az idegeimre megy. Gondolkodás nélkül kapom le az ingem és jobb ötlet híján a fürdőszoba felé veszem az irányt. Majd ott a csap alá dugom és remélhetőleg onnantól kezdve megmenthető.
Csakhogy az ajtóig jutok, ott megtorpanok. Megrázom a fejem. Egyszer. Kétszer. Pislogok. Az egész testem kiveri a hideg veríték és a szívem úgy ver, mintha a maratont futottam volna le. Az egésznek, amit látok, csak egy csalóka látomásnak szabadna lennie, de úgy tűnik, valóság. Újra megtörténik. Mással, máskor de újra látnom kell. Képtelen vagyok mozdulni. A lábam alig tart meg, ahogy végigfut a tekintetem a vércsíkokon, a késen, majd Josie arcán és karján. Lépnem kellene ahhoz, hogy megmentsem, de az ösztöneim azt súgják, hogy újra az ágy alatti rést válasszam - igaz, már el sem férnék ott.
Egy szót sem szólok, úgy lépek beljebb. A harmadik lépés után már elérem az első, vékony vércsíkot. Belelépek, majd a lábam feladja. Ott esek térdre mellette, egy kisebb vértócsa közepébe. Már most közelebb jutottam hozzá, mint hittem volna, hogy képes vagyok. Mit kellene tennem? Most... valamit...
- Josie - nyögöm ki a nevét, mire a fülemben doboló vér hangján áttör a dög ugatása.
Nem tudom, hogy került ide, de érzékelem, hogy bent van ő is. A karomba harap. Az éles kis fogai a bőrömbe vájnak. Tőlem védi? Meg akarja védeni a gazdáját... tőlem?
- Takarodj innen - szólok rá, de a hangom erőtlen, a harapás fájdalma viszont elég ahhoz, hogy legalább részben magamhoz térjek.
Az ingem Josie karja köré tekerem és próbálom... nem is tudom, mit próbálok. Mentőt kellene hívni, ha képes lennék mozdulni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny és Josie - This is the end... Danny és Josie - This is the end... I_icon_minitime12.12.13 18:32

Abból már semmi sem jut el hozzám, amikor nyílik az ajtó. A jótékony sötétség elég gyorsan elér és a külvilág már nem jelent számomra semmit. Egyszerűen csak leszáll az a kellemes köd. Nem gondoltam volna, hogy ez ilyen egyszerű. Végülis csak egyetlen vágás volt, egy apró fájdalom, ami aztán már csak mint valami bizsergés maradt meg és a gyengülésnek hála már azt se nagyon éreztem igazán. Végül egyszerűen csak eldőlök, és a hideg fürdőszoba padló se nagyon változtat az helyzeten. Ájultan fekszem, és már azt sem érzem, ahogy a vér lassan csordogál kifelé a csuklómból. Szokták mondani, hogy amikor közel a vég, akkor lepereg előtted az életed. Nem is tudom, valahogy semmi ilyesmi nem történik, vagy az akkor van, ha hirtelen halsz meg és még mielőtt vége lenne, de még ébren vagy? A fene se tudja, nem próbáltam ki a másik verziót végül, a tetőről leugrást, most pedig ilyesmi nincs. Inkább csal néhány kép villan be, mintha csak álmodnék, de azok se szépek. Pedig ilyenkor az lenne a fair, ha nem a rémálmok környékeznének meg, hanem valami kellemes lenne az utolsó, amit az ember lát. Nekem mégis az villan a szemem elé, ahogy a húgomnak átvágják a torkát, majd Tim arca, aztán ahogy az ágyon feküdtem lekötözve már itt Vegasban, majd a fickó szétloccsanó feje az utcán. Nem akarom ezeket többé látni, csak azt, hogy végre az egésznek vége legyen. Miért kínoz még most is ez az egész, amikor már vállaltam önként, hogy véget vetek mindennek?
A vér egészen szép iramban teríti be a fürdőszobát, és természetesen abból sem érzékelek semmit, amikor Dannyi megérkezik, amikor Trixi ugat. Pedig most az egyszer viselkedhetne jól, ha egy kicsit rendesebb lenne Danny-vel, akkor hátha lenne esély rá, hogy itt maradhat, de így egy cseppnyi sincs. Pedig én annyira örülnék, ha lenne valaki, ha más nem, akkor egy kutya, aki vele marad, mert hát fontos nekem, kedvelem és pont azért nem akarok itt maradni vele. Nem azért teszem, mert itt akarom hagyni, dehogy akarom, egyszerűen csak azt nem szeretném, hogy elvegyék tőlem úgy, mint azokat, akik fontosak voltak. Úgy érzem, hogy így van rá cseppnyi esély, hogy megvédjem, máshogy egyszerűen... nincs. Nem látok kutat, nincs jó tervem, amivel javítani lehetne a kilátásokon. Arról pedig még csak nem is tudok, hogy az, amit tettem mennyire zaklathatja fel, hiszen soha sem beszélt nekem az anyukájáról. Tudom, hogy voltak rémálmai, az altatók még az elején, és hogy olyan biztosra mondta, hogy idővel majd jobb lesz és elmúlnak a rémes éjszakai képek, de nem kérdeztem, hogy mi az, ami miatt ő nem tudott aludni. Igazából nem is mertem. Bár a fene tudja, hogy akkor más módot választottam volna, vagy hogy egyáltalán képes lettem volna másra.
Az biztos, hogy még most is mosolyognék, ha látnám, hogy mennyire civakodnak, és hogy rövid idő alatt is Trixi hogy megszeretett. Hiszen engem próbál védeni, azért harap, bár ki tudja, a kutyák nagyon okosak tudnak lenni. Lehet, hogy egyszerűen azért csinálja, hogy észhez térítse Dannyt, mert tudja, hogy ő tud segíteni. Nem hiába vannak olyan kutyák, akik beteg embereknek segítenek szinte mindenben. Tudják mit kell tenni, ha baj van, mikor kell átmenni a zebrán és mindent. Az én kutyám végülis egy igazi kis vadász, és biztos vagyok benne, hogy nagyon sokszor láttam már az értelmet a szemében. Simán lehet, hogy tényleg csak egyszerűen máshogy nem tud, hát így segít. Nem kiabálhat rá Danny-re és nem is pofozgathatja, hogy térjen észhez, csak a fogai vannak, meg a harapás, és persze az ugatás, de utóbbi nem hatott.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny és Josie - This is the end... Danny és Josie - This is the end... I_icon_minitime12.12.13 19:11

Nem mondhatom, hogy túl jó hetem volt. A jónak ígérkező évi bevétel még mindig ott van, mégsem érzem úgy, hogy túl sok örömöm lenne benne. Erre rátesz egy lapáttal, hogy szinte állandóan pocsékul érzem magam. Az a nő... Jussy... tényleg úgy érzem, hogy kudarcot vallottam, amiért nem szereztem meg. Alig bírok a festményre nézni azóta. Mégis elég sok időt töltök bent, csak azt a falat kerülöm.
De ugye azt mondják, hogy a baj csőstül jön. Miért is lenne a sornak ennyivel vége? Még egy pohár bort sem tudok meginni otthon, mert az a dög veszettül ugatni kezd, nekem pedig sikerül az ingemre öntenem az italt. Nem szeretném, ha már a kukában végezné a darab. Szeretem, kényelmes, így a fürdőszoba felé veszem az irányt. Egy pillanattal később már magasról teszek a kezemben lévő ingre. Ott állok a küszöbön és el sem hiszem, hogy amit látok az a valóság és tényleg megtörténik. Nem hittem volna, hogy érezhetem még valaha ilyen gyengének magam. Mégis... a lábam nem mozdul. Menekülni szeretnék. Bebújni az ágy alá és várni, hogy az egész rémálomnak vége legyen. De ez nem választható opció. Nagyon nem.
Valahogy, még magam sem tudom, hogy, ráveszem maga, hogy beljebb lépjek. A követ réseiben pont úgy vékony vércsík csordogál, mint akkor. Amikor térdre esek, egy pillanatig nem vagyok benne biztos, hogy ki is van előttem. Anya vagy Josie. Kaptam egy második lehetőséget? Most változtathatok? Talán. De ahhoz tennem kellene valamit, nem csak térdelni a kisebb tócsában és nézni a mozdulatlan testet. Még az sem igazán hat rám, amikor az a dög egyre élesebb hangon ugat. Tudom, hogy ott van mellettem, ezért megszokásból rászólok, de még csak nem is hasonlít a hangom a sajátomra. Erre a dög beleharap a karomra. Érzem az éles kis fogait és legszívesebben akkorát rúgnék bele, hogy a csempefalig repülne. De nem teszem. A harapása észhez térít. Segít felfogni a helyzetet és tudatosítani bennem, hogy ez most történik. Nem anyával. Josieval. Neki még van esélye, csak ahhoz...
Megpróbálom kizárni az egyre gyűlő vért és egyelőre jobb ötlet híján szorosan a karjára csavarom a borfoltos ingem. Úgy szorítom, mintha az én életem is ezen múlna, nem csak az övé.
- Ne csináld ezt velem... - suttogom alig hallgatóan és ezzel egyidőben minden vörössé válik körülöttem.
Ennyi vér nem lehet itt. Nem folyhat le a falról is... nem lehet... Remegő kézzel jutok el addig, hogy kiszedjem a telefonom a nadrágom zsebéből. Elsőre sikerül kiejteni a kezemből, így mikor a számokat akarom beütni, a vértől csúszik a készülék. Meg nem tudnám mondani, mik hagyják el a szám, de beszélek. Beszélek valakivel, aki talán segíthet.
Az egész, mióta bejöttem a lakásba, a fürdőszobába talán egy perc ha volt... vagy egy óra? Van egyáltalán még bármi esély arra, hogy túléli? Fogalmam sincs. Semmit nem tudok, csak azt, hogy a távolban hallom a mentők szirénáját és a dög továbbra is megállás nélkül ugat. Amikor abbahagyja és lehajtja a fejét a gazdája mellett a kőre, szinte hiányzik az az idegesítő hangja.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny és Josie - This is the end... Danny és Josie - This is the end... I_icon_minitime12.12.13 20:33

Én se mondhatom, hogy túl jó hetem van, vagy inkább jobban fogalmazok, ha azt mondom, hogy nem túl jó hónapok állnak mögöttem. Inkább csak néha volt egy-egy apróbb fellendülés, de akárhogy nézem még azt is képes voltam elszúrni, mint amikor engedtem a részeg Danny-nek, hogy megcsaljam Gary-t. Az már csak egyszerűsítette ezt az egészet, hogy még csak nem is kell beszélnem vele. Sokkal jobb neki úgy, ha nem tudja, hogy mi van. Egy ideig persze telefonált, meg sms-eket írt, de ennyi. Nem válaszoltam és azt nem tudja hol lakom, így hát nem jelenhetett meg itt, hogy megkérdezze, hogy egyáltalán mi van. Így gondoltam jónak, és így védhetem meg, ez ennyire egyszerű. Jó srác, és nem akarom, hogy baja essen, mint ahogy szerintem a maga módján Danny is rendes fickó, és azt sem akarom, hogy neki baja essen. Ezért is döntöttem úgy, hogy véget vetek ennek az egésznek. Ha én nem vagyok, akkor nem kerülnek bajba, akik nekem fontosak, hiszen akkor Tim nem tarthat sakkban semmivel sem. Nem hiszem, hogy van más megoldás, legalábbis nem tudom, hogy mi lehetne az. Persze minden bizonnyal csak túl kéne lépni ezen, mindenki ezt mondaná, hogy majd jobb lesz, hogy ne foglalkozzak vele, vagy menjek a rendőrségre. De hát pár napja járt itt egy zsaru, akinek kinyírták a családját, hogyan tudnának ők segíteni nekem, ha egyszer még saját magukon se tudnak segíteni?
Nem érzékelek semmit, azt sem, amikor a kezemre kerül az ing, hogy csökkenjen a vérzés. Már sikerült annyira messzire kerülnöm, hogy ezek nem érnek el hozzám. Jó eséllyel a pulzusom is elég gyenge lehet, de ezt persze nem tudhatom, nem fogom tudni megnézni, ha egyszer nem vagyok magamnál. Azért biztos, hogy tényleg tetszene, hogy Trixi milyen kitartó, hogy a maga módján igyekszik segíteni és lényegében megmenteni, hiszen sok minden múlik most rajta, hogy magához tudja téríteni Danny-t, aki így képes rá, hogy a telefonért nyúljon és tárcsázzon. Bár nem megy a dolog tökéletesen a sok vér miatt, de biztos, hogy büszke lennék rá, ha tudnám, hogy miféle démonokkal küzd meg miattam. Azt hiszem a telefonálás után már Trixi is tisztában van vele, hogy talán ennél többet nem lehet tenni értem, ezért nyugszik meg, és teszi le a fejét. Vagy egyszerűen csak feladta és ő már érzi, hogy közel a vég, mert azért annyira mégsem okos, mint gondolnám, hogy megértse azt, hogy jön a mentő?
Már csak az a nagy kérdés, hogy én mennyire leszek majd jól tudatában annak ténynek, hogy nem sikerült, amit akartam, hogy nem sikerült végezni magammal, amikor ezt láttam jó megoldásnak, hogy Danny nem engedte, immár másodszor. Bár ez most más, hiszen legutóbb nem akarta megtenni, most viszont én megtettem és nem értem rá, hogy ezt tegye.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Danny és Josie - This is the end... Danny és Josie - This is the end... I_icon_minitime12.12.13 20:59

Egy pillanatig se hittem, hogy képes leszek belépni így a fürdőszobába. Féltem megtenni az első lépést. Tényleg... féltem. De mégis tettem az egyik lábam a másik után, amíg térdre nem estem. Régen éreztem már ennyire gyereknek, ennyire tehetetlennek magam, mint most. Semmi nem jut eszembe. Még abban sem vagyok biztos egy ideig, hogy kit látok magam előtt. Az egyetlen, ami állandó a vér és a vörös szín. Na meg a félelmem. Magamnak sem vallottam be eddig, de nem csak a főzte miatt nem akartam soha elengedni. Megszoktam, hogy a közelemben van. Megszoktam, hogy mindentől, ami nekem csak apróság, ő a sértett gyereket játssza. Hogy magára csukja az ajtót, de aztán mégis nálam köt ki. Az éjszakákat, amiket az ágyamban töltött, míg én átöleltem.
De most nagy valószínűséggel, mindennek vége. Hacsak nem térek észhez és teszek valamit. De hogy mozdulhatnék?! Túl sok a vér és az ismerős érzés megbénít. Hogy gondolhatta, hogy ezt teszi? Hogy itt hagy csak úgy, ráadásul... Talán még ordítani is képes lennék vele, ha látnám, hogy kinyitja a szemét. De nem teszi meg. Az a dög viszont ott ugrándozik mellettem és két ugatás között a karomba harap, mire észhez térek. Bizonytalan mozdulatokkal a karjára kötöm az ingem és pár másodperccel később már remegő kézzel igyekszem telefonálni. Nem akar sikerülni. Egy vértócsában landol a készülék. Újra nekifutok, mígnem sikerül. Szinte le sem teszem - a nő végig szóval tart, bár fogalmam sincs, mit beszélek vele -, mikor már felhangzik a mentő szirénája.
Fokozatosan minden elcsendesedik. A bolhazsák abbahagyja az ugatást és csak lefekszik Josie mellé, fejét a vörös vérbe teszi. Végül a sziréna is abbamarad. Tudom, hogy ajtót kellene nyitnom, hiszen mindjárt itt lesznek. Pillanatok alatt felérnek...
- Vigyázz rá! Csak... vigyázz rá! - mondom a kutyának, mivel tényleg fel kell innen kelnem, hogy beengedjem a mentősöket.
Kibotorkálok a nappaliba majd a bejárathoz. Mire kitárom az ajtót, egy mentős már ott is áll, nyomában a másikkal
- Fürdőszoba... arra - mutatok a hátam mögé és elállok az útból, mielőtt félretolhatnának.
Hirtelen túl sok mindenki lesz a lakásban. Még egy mentős majd még valaki... vagy azt már csak képzelem? Elmosódnak a szemem előtt az alakok? Fogalmam sincs. Azt viszont tudom, hogy túl sokáig vannak bent. A dög... Trixi ugat. Most először szólítom a nevén és hangosan is kimondom, hogy magamhoz hívjam. Hallgat rám. Nem tudom, miért, de odajön, én pedig felveszem. A karomra nézek. A vörös alapszín mellett is tisztán ki lehet venni a fogai nyomát és a vért, ami fogalmam sincs, mikor került oda. A telefonom, az ingem bent maradt a kövön, de miért is mennék vissza érte? Csak tartom a karjaim között a kutyát, aki most nyugton marad és hangosan nyüszít.
- Mindjárt kihozzák. Beteszik a mentőbe. Elviszik a kórházba. Rendben lesz. Rendben leszünk - motyogom az orrom alatt, de hogy magamat vagy a kutyát biztatom?
Egyiknek sincs túl sok értelme.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Danny és Josie - This is the end... Danny és Josie - This is the end... I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

Danny és Josie - This is the end...

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Danny & Josie - Help me... please!
» Danny & Josie - Leave me alone
» Danny & Josie - A little happiness
» Josie ▲Danny - Once you care you're fucked!
» Josie ► Danny - Stay Away... Come Closer...

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Danny luxus lakása-