Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban

Tárgy: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 30.11.13 16:20

Lauren & Skoli

Néha bevonzom magamhoz az ilyeneket, mint ezt a halál esetet is, pedig direkt kerülöm a feltűnést, de mindig megtalál. Kezdek paranoiás lenni, de ahelyett, hogy ilyen hülyeségekkel van tele a fejem, inkább Laurenre figyelek. Érdekes, amit mond és igazából én sem érzem, hogy bármi rosszat tettem volna eddig. Örülök, hogy így vélekedik rólam és egy mosolyt is küldök felé.
- Nem is fogok! Rendes srác vagyok! – Bizonygatom, bár fogalmam sincs, hogy miért, hiszen láthatja. Viszont tetszik a stílusa, de nagyon rég udvarolgattam már. Mindenki úgy ismert eddig, hogy kőszívű, bunkó srác vagyok, amit általában kifele mutatok, de mikor egy csinos nő kerül a közelembe, akkor eléggé megváltozok. Azért ügyelek arra, hogy mit és hogyan mondok, mikor meghallom, hogy kinevet. Sóhajtok egyet és megforgatom a szemeimet.
- Nem… Én… Ahj… Tudtam, hogy kinevetsz! – Elhúzom a számat, majd egy kis gondolkozás után összerakom magamban a mondatot és újra kezdem. Nem tudom, hogy mennyire fogja érteni az összefüggést, de megpróbálom úgy mondani, hogy érthető legyen.
- Nekem csak tetszel, de nem akarok hülyeséget csinálni vagy mondani, amitől azt mondod, hogy hanyagoljuk egymást. – Zavaromban másfelé nézek, igaz, hogy a napszemüveg gátolja, hogy közvetlen a szemeimbe nézzen, de azért nem akarom, hogy bármit is le tudjon rólam olvasni. Azzal túlságosan is támadhatóvá válnék. Inkább elmondom, hogy merre felé lakok, és a kérdésére csak bólintok. Ilyenkor örülök, hogy közel lakok, mert már az ujjaimat sem érzem. Mikor elsétálunk a lépcsőházig, akkor előre engedem és egészen a harmadikig lépcsőzünk fel. A megjegyzésre csak mosolygok, azért ennyi lépcsőzés után nem fáradhat el. Vagy mégis?

Mikor felérünk az emeletre, kinyitom az ajtóm és beengedem. Becsukom, nekem már nem kell lámpa, hiszen a szemeim miatt amúgy sem szoktam használni, de most amikor eszembe jut fel is kapcsolom. A nappaliban és a szobámban is le van húzva a redőny, hogy semmilyen fény ne tudjon beszűrődni. Azért itthon szeretek napszemüveg nélkül lenni. A lakásomra értendő megjegyzésnél nem tudom eldönteni, hogy ez bók volt vagy nem.
- Én csak aludni járok haza, azért nincs szükségem sok mindenre. De azért annyira nem üres. – Vallom be, mert nálam ez a lakás valóban csak arra szolgál, hogy aludjak. Meg, hogyha egyedül érzem magam, akkor bekapcsoljam a pornót, de azzal biztos, hogy nem lennék nála előrébb. Jobb is, ha nem tudja.
- Ha ezt tudom, hogy nem félsz az idegenektől, akkor előbb is felhívlak! – Ajkam szegletében egy apró mosoly bujkál. Tényleg megtettem volna előbb, hogyha tudom mennyire bátor. Azért ez miatt igazán értékelem, mert nem sokan tették volna ezt meg. A köszönetére csak bólintok egyet, ha már felhívtam és én mondtam, hogy van whisky, akkor ez a legkevesebb.
- Aludhatsz itt is! Majd alszok a kanapén. – Ajánlom ezt fel, ha már itt van, akkor bátorkodok ezt is felajánlani. Baj nem lehet belőle, maximum nemet mond, aztán pár pohár után lelép. Nekem viszont teljesen mindegy. Én azért a mosást beraktam, és csak ez után ültem oda mellé a kanapéhoz.
- Ennek örülök! Akkor megnyugodtál? – Biccentem kicsit félre a fejemet, majd belekortyolok a whiskybe. Igaz, hogy ezt az italt csak akkor iszom, amikor itt vannak a „beosztottjaim”, hogy lássák nem kicsinyeskedek, de most jó hasznomra vált.
- Nincs. Nem igazán vagyok ilyen beállítottságú. Persze azt nem mondom, hogy nem csodálom meg, ha egy olyat látok, de én semmiképp se varratnék fel magamra semmit! Miért, neked vannak? – Válaszolok a kérdésére, majd töltök whiskyt mindkettőnknek, ha elfogyott. Én szeretem úgy, hogyha még van az alján egy kevés, hogy arra rátöltsem. De ezt is csak úgy tudom, ha kicsit közelebb hajolok hozzá, hiszen Lauren mellett van az üveg, így át kell nyúljak rajta. De utána már a helyemen is vagyok.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 30.11.13 17:33

Fel nem tudom fogni, hogy miért van zavarban, hiszen egyáltalán nem tűnik olyan pasinak, akinek alig szokott köze lenni a nőkhöz. Ha így néz ki, akkor bizonyára egy normális egojának is kell lennie és szerintem van is, éppen ezért is nevetek fel ezen az egészen. A szájhúzást látva viszont csak jókedvűen kuncogok tovább.
- Jaj, most ne csinálj úgy, mintha ez bűn lenne. Szerintem te nem vagy egy félénk srác. – jegyzem is meg, de ez után ő azért tovább folytatja, elmondva azt, hogy mitől is tart és nem kicsit lepődöm meg hirtelen. Öhm, hát ilyen nyíltan nem gondoltam volna, hogy kimondja, hogy tetszem neki, így egy kicsit el is pirulok, de ezt talán a szemüvegének hála nem veszi észre, én legalábbis remélem, hogy nem fogja.
- Akkor csak add magad, aztán ennyi. Én is ennyiből ráparázhatnék, hogy vajon mit gondolhatsz rólam. – ismerem is be, mert hát tényleg nem tudom, hogy miként vélekedik. De azért még mindig fura, hogy így elmondta, hogy tetszem neki, nem tudok mit kezdeni a szituációval, nagyon nem. Nem szoktam ilyen normális pasikkal találkozni, általában a legtöbb rögtön rám veti magát és kész, de… Mark nagyon más, mint a többiek. Talán ezért is tartok most szívesen vele, egészen a lakására, amely láttán majd biztosan le tudom vonni a következő következtetéseket is, hogy vajon milyen ember. Tisztaság és rend lesz-e vagy piszok és ápolatlanság… sok mindent megmond egy hely. Néhány sarok és már meg is érkezünk Mark otthonába, így jöhetnek a lépcsők, majd sétálok be nemsokára az előszobába, hála annak, hogy előre enged. Ahogy illik, én is leveszem a felesleges cuccokat, majd jutok be ez után a nappaliba is, amelyről már hallatszik is megállapításom.
- Ne vedd rossz néven, nálam van túl sok cucc. – jegyzem meg mosolyogva, majd ez után kérdezek rá arra, ami foglalkoztat. – És miért csak aludni jársz haza? Minden nap elvagy? – kérdezek rá kíváncsian, mert ez azért kissé meglepő. Akkor ezek szerint ha valamikor beszélni szeretnék vele, jobb, hogyha nem ide jövök, bár tény, hogy egyszerűbb, ha megvan a száma és úgy beszélünk meg valamit. Már megint hova gondolok? Az se biztos, hogy máskor is látni akar… Egyelőre még maradjunk a mostnál, azt kell kiélvezni. Helyet is foglalok a kényelmes kanapén, majd jegyzem is meg a kedves gesztust, mivel tényleg nem hittem volna, hogy csak úgy felhív majd ide, de tényleg jól esik.
- Tényleg? Hát látod, nem vagyon én félős. – vigyorodom is el és végül jöhetnek a whiskyk is. Ritkán iszok töményet, általában a sörnél maradok, de most nem árt, ha kívételt teszek, főleg azok után, amiken átmentünk ma.
- Hogy mi? Itt aludni? Öhm… hát őszintén szólva ez eszembe se jutott eddig, hiszen nem ismerlek. – egyelőre egy határozott nem lenne erre a válaszom, hiszen nem lakom olyan messze, miért maradnék itt? De… hát ki tudja, hogy mit hoz még az este, meg hogy mennyi whisky csúszik le a torkunkon. Nem hiszem, hogy ezért megbántódna, én csak őszinte vagyok. Még néhány korty, majd apró bólogatások következnek.
- Jaja, most már meg. Azért jó, hogy arra jártál és nem egyedül voltam. Tényleg, te mit kerestél a sikátorban? – jut is eszembe a kérdés. Ő már ezt feltette nekem, talán most már én is feltehetem ő neki. De akad ám más is, amire szeretnék választ kapni, így jövök elő a tetoválásokkal, amelyből sajnos neki nincs. Hát… nem egyezhetünk mindenben.
- Igen, nekem akad néhány. Tudod, én ezzel foglalkozom. – bukik ki belőlem és bár lehet, hogy nem érdekli, én azért mégis csak elmondom neki. Lehúzom az italomat, és hogyha már látom, hogy tölteni szeretne, akkor hátrébb is dőlök, hogy elérje az üveget és töltsön nekem is. Én is felhúzom kissé lábaimat, majd jobban Mark felé fordulok és ha megkapom az italt, akkor kezembe véve tovább iszogatok, vele együtt.
- És mondd csak, egy ilyen helyes srác, mint te, hogy-hogy csak így, egyedül él itt? Nincs barátnőd? - lehet, hogy nem kéne erre rákérdeznem, de… mégis nagyon foglalkoztat a dolog. Ha van valakije, akkor mindenképpen vissza fogom fogni magam, bár eddig se tettem semmit, de akkor ez után se fogok. Vagy kéne? Vagy nem is tudom. Áh, inkább egyelőre maradok a whisky-nél, amely meglepő ütemben fogy, nem szoktam én így inni. De hát a rövid az sokszor gonosz egy ital, nem érzem meg rögtön a hatását, csak kis idővel később vagy ha felkelek.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 30.11.13 18:06

Lauren & Skoli

Nem esik jól, hogy kinevet. Pedig bármennyire is hihetetlen, én ilyen vagyok, az más kérdés, hogy mást néznek ki belőlem. Igen, bunkó, tapló vagyok, de csak akkor ha valaki elrontja a munkát. Ami az én esetemben, nagyon is fontos, hogy mindenki pontosan teljesítse a ráeső feladatot. Nem akarok elcsúszni egy-egy béna alak miatt, ezért olyankor tartom magam. Nagyon régen nem volt magánéletem, ami azzal egyenlő, hogy barátnőm is rég volt és már elszoktam attól, hogy ebben az esetben, hogyan is kéne viselkedni.
- Nem vagyok, csak én kicsit másképp működök, mint a legtöbb férfi. Annyira nem tudok laza lenni egy csinos nő társaságában, mint a többiek. Ez egy defekt nálam. Azért sem szoktam csajozni, valahogy mindig elrontom, mert rosszat mondok, amit máshogy értelmeznek és még sorolhatnám. – Rántom meg a vállaimat, ahogy ezt elmondom. Valóban így érzem, nem hajtok rá mindenkire, aki könnyen szétteszi a lábát. Szex is rég volt az életemben, mert nálam az orális kielégítés nem egyenlő vele, de lehet, csak az én felfogásomban nem ugyanaz. Még magamat is meglepem azzal, hogy mennyire beavatom őt az én kitalált, idilli életembe, csak győzzem ezeket megjegyezni.
- Érdekel, hogy mit gondolok rólad? Miért? – Mosolyogva pillantok rá, bár napestig tudnám sorolni a jó és a rossz oldalát, amit megismertem ezalatt az 1 óra alatt. De azt hiszem, ez az én titkom marad, ennyire nem teszem neki könnyebbé az életet. Örülök neki, hogy hamarosan már a meleg lakásomban vagyunk, ahol egy kicsit fel tudok melegedni.

Azt észrevettem, hogy túl sokat kérdez, talán azért, mert keveset árulok el magamról, de jobb biztosra menni. Mivel erre a kérdésre könnyen tudok válaszolni, így nem is kell gondolkoznom rajta.
- Legtöbbször dolgozok, és az egész napos. De van, amikor itthon vagyok, ez általában hétvége, de az is kiszámíthatatlan. Attól függ, hogy hétköznap mindent el tudok-e intézni. – Ez lényegében igaz is, csak nem függ össze a rakodó munkás kitalált munkámmal, de neki ezt nem kell tudnia. Egy-egy napom nagyon is sűrű tud lenni, főleg, ha ügyeket kell intéznem. A prostik pedig éjszakánként dolgoznak leginkább, így velük is kell foglalkoznom, meghallgatni a bajukat, az pedig nem mindig fér bele a sűrű hétköznapjaimba. De ha már ennyire elkalandoztam, akkor vissza is jövök a jelenbe, és bólintok egyet Laurennek.
- Szeretem az ilyen csajokat, mint te. – Mosolygok, bár lehet, hogy ez hagy némi megmagyarázni valót, de majd úgyis rákérdez, ha érdekli. Épp ezért bátorkodom felajánlani a szobámat, de egyből feltartom mindkét kezem védekezés céljából.
- Ha nem szeretnél nem muszáj, csak felajánlottam. Elvégre jobb kialudni magad, mint részegen csámborogni az éjszaka közepén. És belülről bezárhatod az ajtót, ha az biztonságérzetet ad. De mint mondtam, ha nem szeretnél, nem kell. – Valóban így gondolom, mivel én is iszok, ezért kocsival nem tudom elvinni, a busz éjszakánként pedig még ritkábban járnak, a taxik pedig ott húznak le, ahol tudnak, pláne ha részeg az ember. Én egy köztes megoldást ajánlottam, de nem muszáj vele élnie. Még azt is elárulom, hogy be tudja zárni, ha nem bízik bennem. Amikor a sikátorról kérdez, hogy mit kerestem ott, kikerekednek a szemeim, és ilyenkor áldom az eget, hogy napszemüveg van rajtam és ezt nem látja. Azért kell egy pár másodperc, míg kitalálok valami elfogadható magyarázatot, de aztán neki kezdek.
- Hát… Ez kicsit gáz… Pénzre volt szükségem, és kölcsön kértem az egyik haveromtól. Csak nem szeretem ezt a nyílt utcán, mert itt elég sokan ismernek. – Elhúzom a számat és el is fordítom a fejemet, mintha nagyon szégyenkeznék az miatt, hogy megszorultam. Legszívesebben felállnék és megköszönném az életnek, hogy ennyire megtanított a színészkedésre és átvenném a nem létező Golden Globe díjat. A tetoválásról elmondom a véleményem, bár nem tudom, hogy miért izgatja ez ennyire, de aztán megtudom. Szóval ez a szakmája, akkor mindjárt nyugodtabb vagyok, hogy nem rendőr.
- Tényleg? Hát az király. És megmutatsz egyet? – Kortyolok egyet a whiskymből és tényleg érdekel, hogy milyen tetoválás van rajta. Persze nyilván nem ő varrta fel magának, bár ki tudja. Mielőtt válaszolna a whiskys üveg után nyúlok, majd töltök mindkettőnknek. A kérdése meglep, így magabiztosan el is mosolyodom.
- Nincs. Nem szoktam csajozni, mert nem megy. És elég sokat dolgozok, nem nagyon tudnék rá időt szakítani és ezt a legtöbb nő nem tolerálja. – Lehet, hogy hihetetlen dolgot mondok, de valóban nem szoktam csajozni és időm se nagyon akad erre. Bár azért azt megjegyeztem, hogy helyesnek tart, így nagyjából tudom, hogy hányadán állunk.
- Gondolom, ha így rákérdeztél, akkor neked sincs senkid. Miért? – Kíváncsi vagyok, így továbbra kortyolgatva a whiskyt és persze mindig töltve rá, egyre bátrabb leszek.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 30.11.13 18:36

Nem értem a zavartságát, tényleg nem, mivel egy tök normális külsejű srácról van szó és amióta beszélgetünk, nekem egyre szimpatikusabb. Nem is tudom, régen találkoztam ilyen emberrel és szeretném, hogyha még egy ideig élvezhetném a társaságát. Nem tudom, hogy mit fog hozni a jövő, de éppen ezért is kell a mának élni.
- Furcsa, hogy ilyen negatív vagy magaddal szemben. De ha ez vígasztal, én se vagyok túl nyerő a férfiak számára, bár fene tudja, hogy miért. – én jó embernek tartom magam és kedvesnek is, aztán most mégis ezt érzékelem, hogy egyszerűen nem érdeklek senkit vagy csak rövidke kalandokra. Talán baj az, hogy 24 évesen szeretnék legalább egy picit is boldog lenni? Nem azt várom, hogy rögtön vegyen el a következő pasim, de legalább néhány hetet vagy hónapot kibírhatna valaki mellettem… és még csoda, hogy mindig sír a szám Michael-nek. Kár, hogy nincs még egy olyan férfi, mint a bátyám.
- Öhm, hát csak úgy, ez ilyen emberi tulajdonság tudod, hogy érdekel, hogy mit gondol a másik. De te még nem ismersz, szóval még nem kell véleményt mondanod, főleg nem 1 óra után. – viszonzom mosolyát, miközben azért tovább sétálok mellette és nemsokára már az otthonos, bár számomra mégis kissé üres lakásban találjuk magunkat, ahol folytatjuk a beszélgetésünket, most már nyugodtabb környezetben és még whiskyt is kapok. Hát tényleg rendesen el vagyok kényeztetve.
- Én is elég sokat dolgozom, de szabadidőmben szeretek a barátaimmal lenni. Reméljük, hogy bővül a baráti listám egy fővel. – enyhe célzás arra, hogy néha szívesen összefutnék ám Mark-al is. Szerintem érteni fogja a célzást, ha pedig nem, akkor azt direkt csinálja. Persze nem akarok én ráakaszkodni, de… most olyan jól elvagyunk, miért ne lehetnénk el máskor is?
- Az ilyen csajokat, mint én? Mégis milyen csajnak vagyok akkor most bekategorizálva? Remélem semmi rossznak. – vigyorodom is el kissé és tényleg őszintén kíváncsi vagyok arra, hogy mit is fog mondani. Mit bír bennem? Ahj, fogalmam sincs. Viszont ez az itt alvásos dolog kissé meglepő most a számomra, nem is nagyon tudom hirtelen hova tenni és ezt képtelen vagyok letagadni is előtte.
- Öhm, hát figyelj, majd még meglátjuk, jó? Egyelőre nem ígérnék semmit. – bár az tény, hogy ittasan azért veszélyes lehet odakint. Általában mondjuk én akkor taxival járok vagy egy ismerős hazavisz és eddig igaz még nem volt bajom, de ez a mai nap eddig nem volt túl szerencsés, lehet, hogy jobb lenne most már behúzni a féket és nyugton maradni. Bezárni mondjuk nem zárnám be az ajtót, mi bajom lenne, ha Mark benyitna? Semmi… Viszont az érdekelne még, hogy mit is keresett a sikátorban, de amikor meghallom a szavait és látom, hogy mennyire szégyelli magát, csak kezem egy pillanatra az övére csúsztatom.
- Hé, ez nem gáz, nem kell ám szégyenkezned. Én sajnálom, hogy ilyesmit kérdeztem, nem volt szép. – sütöm le kissé szemeimet, majd ez után húzom el kezem és inkább iszom ismét egyet. Lehet, hogy tényleg lassítanom kellene, de most jól esik, és a társaság is, talán ezért jár ennyit a szám és hozom szóba a tetoválásokat is.
- Öhm, hát persze. Van egy nonfi a vállamon és egy a bokámon, a hátamon pedig egy angyalszárny. Jó nagy, szóval a hátsómat is kissé érinti. – mesélem is el ragyogó szemekkel a tetkóimat, majd egy kis gondolkodás után folytatom. – Szóval melyik nonfi érdekel? – annyira azért nem szeretnék nekivetkőzni, hogy a hátamat mutogassam, hiszen ahhoz felül meztelennek kéne lennem nagyjából, tehát azt szerintem nem fogom most megmutatni, de hát ki tudja, én is tudok néha fura lenni és belemenni mindenféle marhaságba. Na de jöhet az újabb kör, tőlem pedig az újabb kérdés, ami most már a csajokkal kapcsolatos. Fura, hogy nincs kapcsolata, nem is kicsit az nekem.
- Hát igen, az úgy necces. Én se bírnám, ha sose érne rám a pasim. – ismerem be és talán nem ilyen válaszra várt, de én őszinte ember vagyok és hát tényleg ez a helyzet. Ahogy viszont rám térünk, úgy pillantok rá zavartan és tűröm fülem mögé barna tincseimet.
- Nincs. És hogy-hogy miért? Hát mert nem alakul úgy, hogy legyen, ez ilyen egyszerű. – húzom inkább le az italt, mert ez most számomra kezd kellemetlenné válni. Érzem, ahogy az alkohol lassan végigmarja a gyomrom, majd ez után dőlök hátra és csúsztatom le az asztalra a poharat.
- Asszem kicsit gyorsan iszunk, de a fenébe is, nagyon jó ez az ital. – vigyorgok is rá vidáman és talán most már kezd hatni az ital. Rápillantok a kezében lévő pohárra, majd ez után a whiskys üveg után nyúlok, majd már töltök is Marknak, ez után pedig pofátlan módon kiszolgálom magam. Az üveg visszakerül az asztalra, én pedig magamhoz veszem az italom és ismét koccintok a férfival.
- A találkozásra! – hát erre már érdemes inni. Végülis, nem semmi, hogy pont mi futottunk össze a sikátorban, mákom van, nem is kicsi.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 30.11.13 20:42

Lauren & Skoli

Én csak őszintén elmondom, hogy miért nem volt kapcsolatom, azon kívül, hogy elég kétes hírű vagyok és az alvilág köreiben fordulok meg leginkább. Legalább most találtam egy sorstársat, ahogy hallom, de szerintem a legtöbb férfi egy idióta, hogy Laurent még nem szedték fel. Bár így legalább megmarad nekem, hogy boldogítsam a személyemmel. Megrázom a fejemet, és egy apró mosoly is kiül az arcomra.
- Nem igazán vigasztal. De nem értem, hogy miért, pedig csinos vagy. – Bókolok újra, kezdem egyre jobban élvezni és nem is értem, hogy miért nem tettem eddig. Lehet, hogy akkor lett volna barátnőm, bár nem tudom, hogy a kettős életet meddig tudtam volna tartani. Ha jobban belegondolok, nekem nagyon is tetszik ez a magányos farkas életmód. Nem kell senkivel se elszámolnom, oda és akkor megyek, amikor akarok, arany élet.
- Rendben. Akkor majd szólj, hogy mikor szeretnél véleményt! – Vigyorgok, mert szívesen mondok véleményt, de előtte akkor biztos, hogy leszögezném, hogy nem lehet megsértődni azon, amit mondok. Szeretem, ha a partnerem tisztán lát, főleg ha az én véleményemet kéri, akkor szerintem nincs is joga megsértődni a hallottakon. Gondoltam, hogy érdekelni fogja, hogy milyennek gondolom mégis csak. Ezzel legalábbis egy kicsit besorolom, ami egy fajta vélemény a részemről.
- Laza és úgy veszem észre, hogy benne vagy spontán dolgokba, amit én szeretek. – Elvégre az is spontán dolog volt, hogy most itt iszogatunk nálam. Viszont arra, hogy itt alszik-e vagy sem, arra csak bólintok. Nem erőszakoskodok, felőlem elmehet, ha ezt szeretné, semmi sem kötelező. De ahogy mondta, majd meglátjuk, én nem sértődök meg akkor sem, ha elmegy.

Elég kellemetlen sztorit találok ki, de nem baj, minél cikibb annál hihetőbb. Mégse mondhattam azt, hogy drogot adtam el. Ahogy a keze az én kezemhez ér, odapillantok. Jól esik, ahogy hozzámér, a másik kezemből lerakva a poharat, megfogom a kezét. Jó puha, vagy csak én érzem így a whisky miatt. Hüvelykujjammal végig simítok a kézfején, ha még nem húzta el.
- Akkor ezt felejtsük is el! – Pillantok fel a szemeibe és elengedem a kezét, mikor visszahúzza. Hogy ezen túl legyek, a tetoválás remek tématerelés. Rá is kérdezek és mikor az angyalszárnyról lesz szó, hogy az mekkora elmosolyodok. Nem gondolok rosszra, de nem lenne ellenemre, ha azt megmutatná. Lehet, hogy akkor nem csak whiskyznénk utána.
- Mindegyiket megmutathatod! – Végül ezt a választ adom, aztán hogy melyiket mutatja meg végül az már rajta áll. Engem mindegyik érdekel, még az angyalszárny is. Végül csak kilyukadunk a párkapcsolatoknál. Gondoltam, hogy nagyon sok nőt ez zavarja, de azért a sosem az túlzás.
- Azért ráérnék, csak nem úgy mint a legtöbb párnál. Nem mindennap, hanem úgy hetente vagy kéthetente kétszer. De persze esténként együtt alvás meg ilyenek. Nagyon sokan ezt nem szeretik. – Rántom meg a vállaimat, nem tudom, hogy Lauren erről hogyan vélekedik, talán ez még belefér, csak azoknál nem akiknél próbálkoztam. Ahogy visszakérdezek, látom rajta, hogy zavarban van, tipikus, hogy a füle mögé tűri a haját.
- És szeretnél? Milyen pasit képzelnél el magad mellé? – Érdeklődök tovább, persze gondolom, hogy nem azt fogja mondani, hogy olyat, mint én vagyok, de azért nagyjából szeretném tudni. Elvégre kötetlenül beszélgetünk, miért ne térhetnénk ki erre.
- Minőségi! – Mosolyodok el, mert ez valóban minőségi, lehet, hogy azért fogja magát gyorsan kiütni. Tartom a poharamat, hogy töltsön, bár az enyém még nagyjából „tele” van. Összekoccintom a poharunkat.
- A találkozásra! – Ismétlem meg, majd lehúzom az italt. Elég sok volt így egyszerre, de nem panaszkodok. Kezd melegem lenni, így le is veszem a pulcsimat, és ahogy húzom felfelé úgy jön a pólóm is, így egy kicsit kilátszik a hasam. Amint levettem visszahúzom a pólómat és megigazítom magamon.
- Jöhet még egy kör? – Kérdezem meg és ha igen, akkor töltök neki, megint úgy közel hajolva, át rajta, ahogy az előbb, mert csak így érem el az üveget. Töltök mindkettőnknek, majd kortyolgatva a fejemet hátra döntöm a kanapén, így elfeküdve félig rajta. Fejem a karfán van, egyik kezem a hasamon, a másikban pedig a pohár. Kifújom a levegőt, rég ittam ennyit és ilyen gyorsan, azért kezd megártani.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 30.11.13 21:17

Kettőnk közül nem csak ő nem érti, hogy miért nincs pasim. Hihetetlen ez az egész, de hát így jártam. Majd bizonyára lesz ez még így se, de ettől függetlenül vágyaim még nekem is vannak, talán éppen ezért se vagyok most oly visszafogott, mint szoktam lenni. Nem érdekelnek mindig a következmények, néha nekem is szabad egy kicsikét tombolni.
- Biztosan valami átokkal sújtottak. – viccelem el a dolgot, mert hát jobbat vagy okosabbat nem tudok erre mondani. Mondja meg ő, biztosan van bennem valami hiba, aztán ezért. Az viszont, hogy mit gondol rólam, tényleg érdekelne, de nem most, még nem ismer, még csak 1 órája mászkálunk együtt, megadnám ennek az idejét.
- Oké. – mosolyodom is el, bár azért az picit bánt, hogy semmit se reagált arra a barátos megjegyzésre. Lehet, hogy nem szeretne máskor összefutni velem, elég vagyok most, aztán ennyi. Hát jó, végülis, akkor csak érezzük jól magunkat, ennyi az egész, nincs értelme semmit se mellre szívni.
- A spontán dolgok a legjobbak, szóval ez jó észrevétel. Én nem is tudnék megélni nélküle, mert mindig valami közbejön és ha nem vagyok rugalmas, szétesik az életem. – na de nincs ilyen gond, mert mindig tudom, hogy mikor hol kell lennem, tehát tényleg ugrok, ha valakinek kellek. Múltkor Jen-nél is ott tudtam tölteni az éjszakát, amikor szüksége volt rám, tehát megszoktam már és bírom az életemet. Nem cserélném le semmi pénzért se. Az ital viszont lassan fogyogat, mi pedig az itt alvást is megemlítjük. Még nem tudom, hogy miként alakul majd a dolog, de majd kiderül biztosan, ha oda jutunk, de egyelőre maradjunk a beszélgetésnél. Amikor viszont szóba jön a kellemetlen téma, kezem ösztönösen kerül Mark kezére, próbálva megnyugtatni őt, de amikor megfogja az enyémet és megsimogat, csak szolidan mosolyodom el, úgy pillantva fel arcára. Ahj, az a fránya szemüveg még mindig zavar, de hát nincs mit tenni. Aprót bólintok, majd jöhet az újabb kérdés, miközben a whisky egy újabb körhöz ér. Tehát a tetoválások kerülnek előtérbe, így mesélem el eléggé nyíltan azt, hogy mik is vannak rám felvarrva. Lehet, hogy ő nincs oda ezekért a mintákért, de nekem ez az életem.
- Okés. – persze sejtem, hogy a szárnyaim is érdekelnék, de nem fogom ám még azt megmutatni neki. Inkább előbb bal lábamat emelem fel, hogy felhúzzam nadrágom szélét, így a bokámnál láthat egy nem túl nagy, de mégis szép tetoválást. Olyan, mintha mindig lenne rajtam ott egy ékszer. Ez után pedig kibújok pulóveremből is, így egy fekete színű, ujjatlan póló marad rajtam, V kivágással és még hátam is kilátszik, tehát ahogy előre hajolok, láthatja a szárnyak egy kis részét is. Ez most nem direkt van, az öltözéssel jár. A pulóvert ledobom magam mellé, megigazítom a felsőmet, majd ez után kissé összekócolódott tincseimet, majd megfordulok és jobb kezem mutatom, ahol láthatja is a felkaromon lévő szintén nem túl nagy tetoválást.
- Ezek voltak az elsők, ez után jöttek a szárnyak és majd meglátjuk, hogy mi lesz a következő. – mesélem is neki, miközben még egy kicsit ráigazítok a hajamra. Áh, túl sok van, ez mindig bajom marad. Viszont vissza már nem öltözöm, mivel a whisky-nek hála kellően felmelegedtem már. Inkább rátérek egy kicsit magánabb jellegű témára, ami a párokat illeti, így hallgatom, hogy miért is nincs senkije, de amit mond, az végülis érthető.
- Hát végülis ha sok a munkád, meg lehet érteni. – én nem tudom, hogy miként viselném, régen volt már hosszú távú kapcsolatom, a rövideknél meg ez majdnem mindegy. De nem is akarom magamat beleképzelni ebbe a helyzetbe, tök hülyeség volna, inkább egy újabb kör mellett döntök, miközben a pasi ideálomról kéne mesélnem.
- Hű, hát ez remek kérdés. Nem is tudom… szeretem a rosszfiúkat, akik tudják, hogy mit akarnak, határozottak és akár lehetnek egy picit agresszívak is, illetve tudják, hogy mit akarnak a jövőben. A jófiúk sajnos néha unalmasok. – viszont csak most esik le, hogy mit mondtam és hogy ezzel talán megbánthatom Mark-ot. – Mármint nem úgy értem, csak… néha kell az izgalom, én pedig ezt várom egy kapcsolattól, hogy ne lapos legyen, hanem mindig égjen benne a tűz. Külsőre fogjon meg az illető és ne csaljon meg vagy verjen át és ne is hazudjon nekem. Szóval… ilyen normális elvárások, asszem. –na jó, nem teljesen, főleg nem az eleje, hogy lehet agresszív is. Úr Isten, miért mondtam én most ilyet el neki? Na nem pofonokra vágyom, szóval nem kell ezt félreérteni, egyszerűen a szexben jobb, ha a férfi az férfi, nem pedig egy lusta disznó.
- Na de hagyjuk is, tök mindegy. Inkább igyunk! – legyintek is az első mondatnál, majd ez után már töltök is, jöhet a kocc, majd a poharak ki is ürülnek. Uhh, tényleg érzem, hogy ez most kezd ütni, így amikor a férfi is vetkőzni kezd, ösztönösen nézek rá pocakjára, majd ez után kissé vágyakozón testére.
- Még egy? Huhh, hát nem tudom. A végén tényleg itt ragadok estére. – nevetem el magam, de aztán végül jelzem kezemmel, hogy jól van, intsen csak. Végülis most még ihatunk, talán nem lesz ebből gond. Ismét kezembe veszem a poharat és ahogy Mark eldől, úgy kezdem el őt kissé fixírozni.
~ Ne nézz már így rá, szedd össze magad! ~ - próbálok gondolkodni, de olyan nehéz. Inkább iszom még egy kortyot, majd ez után a poharat az asztalra teszem és lassan felkelek.
- Kicsit megmosom az arcom. – talán sikerült máris becsiccsentenem? Ahj, a fenében… Hirtelen kelek fel, hogy na, én majd elmegyek a mosdóba – csak megtalálom -, de ahogy teszek pár lépést, rögtön vissza is zuttyanok, méghozzá pont a férfi ölébe, így kissé zavartan pislogok rá.
- Upsz, bocsi. Eskü, hogy nem volt szándékos, de kissé kavarog minden. – vigyorodom is el jókedvűen, de nem próbálok még meg felkelni, magam sem tudom, hogy miért. Pedig azt kéne tennem, elrugaszkodni és menni, de… talán egy nagyon picit ücsöröghetek még itt, végülis, nincs ebben semmi, ugye?

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 30.11.13 21:52

Lauren & Skoli

Elnevetem magam, mert én az átokban nem hiszek, így ez nekem nagyon is lehetetlennek hangzik. Csak nevetek, de ahogy elnézem Lauren mosolyát, ő sem gondolta ezt komolyan. Vicces egy nő, és végre kezdem látni, hogy feloldódik. Talán csak a kezdeti ismeretlen szabott akadályt, hogy ilyen legyen. Szívesen mondanék én már most véleményt róla, de ha ennyire időt akar nekem még hagyni, akkor benne vagyok. Kis fáziskéséssel, de eszembe jut, hogy nem válaszoltam neki a barátos kérdésre. (User hibája, összefolytak a betűk.)
- Én nagyon örülnék, hogyha barátok lennénk. Bocsi, csak néha kihagy az agyam. – Szabadkozok, hogy véletlen volt, hogy nem válaszoltam, pedig akartam. Nem jut el néha az agyamtól a számig a megfelelő mondat. Viszont a következő lételeme, ami a spontán jött dolgokról szól, az tetszik. Én is pont így vélekedek erről.
- Nekem is ez a véleményem. Persze van egy megszokott dolog, de utána bármi jöhet. Nem gondoltam volna, hogy majd összefutunk és feljössz, de nem bánom. – Mosolygok, mert élvezem a társaságát és azt is, hogy itt van velem. A kezét külön megfogom és simogatva azt kezdem nézni. Meg se fordul a fejemben, hogy ezt esetleg nem kéne, de amíg nem húzza el a kezét, én úgy vagyok vele, hogy tetszik neki. Épp ezért nem nézek a szemeibe, de ez sem egy hosszú pillanat. Már is elengedem, amint elhúzza és rátérünk a tetoválásokra. Örülök, hogy megmutatja, így talán a szárnyakat is láthatom. A lábát felrakva, kíváncsian fürkészem, majd meg is fogom, és mutatóujjamat végig húzom rajta.
- Fájt? – Pillantok fel egy pillanatra rá, majd vissza a tetoválásra. Ezután már jön is a vetkőzés és akaratlanul is a dekoltázsára esik a tekintetem. De most a tetoválás „fontosabb”, így azt vizslatom. Ugyanúgy végig húzom rajta az ujjam, mint a bokáján. Még meg is nyomkodom, mert nekem annyira hihetetlennek tűnik, hogy ott van a bőrbe ívódva. Azért az angyalszárnyak egy részét is látom, és már reménykedek benne, hogy az egészét megpillanthatom, de helyette az alkarján lévőt nézem meg.
- Tetszik, jól néznek ki. – Mielőtt jobban elbambulnék, mondok is róla véleményt. Tényleg tetszenek és jól néznek ki. A terveit hallva azért gyanúsan pillantok rá.
- De ugye nem tetőtől-talpig leszel tele tetoválással? – Kérdezek rá, bár nem tudom, hogy ezzel mennyire bántom meg őt. Én azért nem bírnám elviselni, ha a barátnőm tele lenne tetoválva, még egy-kettő elmegy, de az egész test… Irtóznék tőle.

A munkámra már nem mondok semmit, csak bólintok. Elég sok van, főleg ha ide-oda kell rohangálni a drog szállítótól. A futároknak is én osztom ki, így van elég dolgom, naphosszát vezetek, és örülök, ha van 5 perc kávészünetem, mikor a futárok helyett jönnek a prostik. Hallgatom, hogy mit mond, de nem nagyon értem. Összevonom a szemöldökömet, mikor a jófiús részt javítja.
- Ezt miért mondod? Én nem vagyok jófiú! Velem kaland az élet! – Jelentem ki magabiztosan, hiszen ki mondhatná el azt, hogy a zsaruk elől kell menekülni és bujkálni. Közben ide-oda kell furikázni, hogy meglegyen a napi betevő. Elég éles helyzetek szoktak lenni, mikor egy-egy járőr felismer az utcán és le kell ráznom. De persze ezt nem mondom ki ilyen nyíltan, mit gondolna rólam. Talán ha sokat ivott, akkor viccelődés szintjén elárulok neki ezt-azt. Ahogy mondja, hagyom is, és inkább iszok vele. Ezután pedig neki állok vetkőzni, mert melegem van, az alkohol viszont kezd hatni, így hátra is dőlök a kanapén.
- Engem nem zavarsz! – Mondom csukott szemmel, de túlságosan is forog a szoba így. Néha azért kinyitom, de jobb, hogyha csukva van, akkor egy kicsit talán felszívódik. Lehet, hogy kellett volna valami rágcsát is hozni. Leteszem a földre a poharam és bólogatok neki, hogy csak nyugodtan érezze otthon magát. Eszembe se jut, hogy megmondjam merre találja a fürdőt, hiszen kicsi a lakás, csak meglesz. De már épp kezdenék egy kicsit jobban lenni, már a forgást illetően, akkor esik rám, pont a gyengébbik részemre, így feljajdulok.
- Aucs, rossz helyre estél. De… Valamivel ki kell engesztelned! – Kellemetlen, de azzal, hogy nem száll le rólam, el is feledteti ezt velem. Egyik kezem az ölébe helyezem, hogy ott pihentessem. Kíváncsi vagyok arra, hogy mit talál ki a kiengesztelésre.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 30.11.13 22:30

Az átkos dolgot én is csak poénnak szántam, nem kell komolyan venni, így amikor Mark elneveti magát, én is halkan felkuncogok. Legalább veszi a viccet és igen, én is kezdek határozottan feloldódni. Nem olyan egyszerű ez, de alakul, egész szépen.
- Én is, majd meglátjuk, hogy teszünk-e érte. – mert hát az nem egy találkozás alatt alakul ki, hanem többszöri szükséges, és bizalom is, na meg őszinteség. Én viszont reménykedem a legjobbakban. Most is jól alakultak a dolgok, hogy itt kötöttünk ki és még fiatal az este, még nem tudni, hogy mi lesz. De elterveztem, hogy nem fogok mindig visszavonulót fújni, tehát most is merek majd inni és végülis, mi van akkor, ha itt alszom? Senki se róhat meg érte, csak élvezni kell az életet, ez a férfi pedig nagyon is jó fej, egyre inkább szimpatikus.
- Jók az ilyen véletlenek szerintem is. – bólintok rá kedvesen, és ez után történik az aprócska, kedves érintés is. Még szép, hogy jól esik, nem kapok túl sűrűn ilyesmit egy férfitól, tehát most kihasználom az alkalmat. Na de az italozgatást se szabad ám abbahagyni, tehát jókedvűen folytatjuk az estét, a whiskys üveg fogy, a tetoválások pedig elő is kerülnek, bár arra nem számítottam, hogy meg is leszek tapogatva majd. Semmit se érezhet egyébként, csak a puha, meleg bőrömet.
- Hogy fájt-e? A hátamnál egy kicsi, a többit élveztem. – vigyorodom is el, mert ez így most lehet, hogy hülyén hangzik, de tényleg ez az igazság. A felkaromnál lévő tetkót is megmutatom neki, fel se figyelve arra, hogy esetleg meg leszek nézve, majd mesélgetni is kezdek jövőbeli terveimről. Akarok még tetkót, ez tuti.
- Dehogy, nem terveztem. – nevetem is el magam, majd ez után hajolok kissé közelebb a férfihez. – Miért, csak nem zavarna? – vonogatom meg szemöldökömet is játékosan és egyre inkább látszik, hogy kezdek oldódni, hat az alkohol. Nem lesz itt gond, tényleg remekül érzem magam. Viszont mivel kíváncsi arra, hogy milyen pasik jönnek be nekem, így hosszan mesélni is kezdek róla, így árulva el mindent, legalábbis azt, ami most hirtelen eszembe jut, de a jófiúnál szabadkozni kezdek.
- Nem vagy jófiú? Eddig nem ez jött le. De ez nem gáz, én örülök, hogy ilyen normális vagy. – ismerem is be, majd ez után már egyre intenzívebben fogyaszjuk az alkoholt, és egyre jobban kezdem én is megérezni, ahogy talán Mark is. Nem is tűnik fel, hogy lehunyja szemeit, inkább csak lassan felkelek, hogy megkeressem a fürdőt, de a helyett, hogy oda jutnék, a férfira pottyanok, és hát ezek szerint nem vagyok ám jó helyen ott, ahol vagyok. Csak lassan fordítom felé fejem, majd pirulok is el jól láthatóan.
- Ne haragudj, nem akartam, hogy fájjon. – ismerem is be, majd szépen le is csusszanok róla, vissza a puha kanapéra.
- Kiengesztelni? Mivel? Mit szeretnél? – én sose voltam egy kezdeményező típus, tehát ennek a játéknak max az lesz a vége, hogy megyek aludni ez az este után. Nem fogok rámászni, sose tennék ilyet – asszem -, tehát csak mosolyogva dőlök el én is a kanapé másik vége felé.
- Jól megcsináltuk magunknak. Kidőltünk és szerintem még a szobádig se tudok elmászni, hogy eldőljek az ágyadon. Amúgy puha? – fene tudja, hogy honnan jönnek most ezek a hülye kérdések, hogy puha-e az ágya. Már miért ne lenne az? Meg mit érdekel az engem? Pffúúú, nem biztos, hogy jó ötlet volt ez az egész.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 01.12.13 8:13

Lauren & Skoli

Nevetségesnek tartom ezt az átkos dolgot, épp ezért nevetek. Nem is tudok erre mit mondani, annyira nem hiszek benne. Véleményem van erről a dologról, de azt most nem kezdem el ecsetelni. A baráti dologra, kicsit későn kapcsolok, de azért elmondom, hogy mit szeretnék. Egy mosollyal felelek rá, én azon leszek, hogy működjön, a többi nem rajtam múlik. Ahogy a spontán dolgok is szóba jönnek, csak bólogatok. Szeretem, ha nem a megfelelő ütemben történnek néha a dolgok, mert annyira unalmas tud lenni, ha monotonszerű az egész nap. A tetoválásokat is megnézem, bár legnagyobb bánatomra az angyalszárnynak csak a töredékét látom. Azért megtapintom őket, mert eddig olyan nővel nem találkoztam, akin van. Ha férfit tapogattam volna így, akkor még félreértik. Fura, hogy hiába nyomkodom még mindig ott marad a helyén.
- Élvezted? – Hitetlenkedek, én nem biztos, hogy élveznék egy ilyet, bár ki tudja, mindenesetre nem szeretném kipróbálni. Tovább beszélgetve a tetoválásokról, szóba kerül, hogy akar még többet. Nincs vele semmi bajom, amíg nem esik vele túlzásba, bár nem vagyok én senkije, még csak a baráti köréhez sem tartozok, így nem is tehetnék semmit se. Ahogy közelebb hajol, állom a tekintetét és nem is húzódok hátrébb.
- Egy kicsit. Nem túl szép látvány csajban sem, hogy agyon van tetoválva. Láttam rengeteg ilyen nőt a tv-ben. Kifejezetten rondák voltak. – Mondom el a véleményemet, bár ez csak az én meglátásom. Azért szerintem ezen nem fogunk összeveszni, hiszen ő kérdezte, én csak válaszoltam.

Kicsit sértő rám nézve, hogy elkönyvelt jófiúnak. Ha ezt előbb tudom, akkor nem hazudozok össze-vissza ilyen marhaságokat. Bár akkor sem mondtam volna el neki a teljes igazat sok tényező miatt sem.
- Pedig nem vagyok az! Bár ha nőkkel beszélgetek, akkor nem vagyok erőszakos típus. De ha ezt szeretnéd, rajtam ne múljon. – Kortyolok bele az italomba, majd eldőlök. Nagyon is kezdem érezni a hatását, és talán így hamarabb megtudhatja, hogy mennyire is vagyok rosszfiú. Már csak azt érzem, hogy rám esik, egy elég kényes helyre, de elfeledteti mindezt velem, hogy itt van az ölemben. A kezemet is az ölébe raknám, de hamarabb csúszik le rólam, amit egy kicsit sajnálok. Felülök, de nem gyorsan, már kitapasztaltam, hogy ilyenkor nem szabad a hirtelen mozdulat. Közelebb mászok hozzá és közel is hajolok. Bár a napszemüvegtől nem látja, de mélyen a szemeibe nézek.
- Nekem lenne ötletem, de lehet, hogy a kezdeti barátságunknak nem tenne jót! – Suttogok, miért beszélnék hangosan, mikor pár centire vagyok tőle. Még nem csinálok semmit, döntő lesz a válasza, hogy kezdeményezek-e, vagy sem. Nézem, ahogy eldől és ha már itt vagyok, akkor egyik kezemmel az egyik oldalán, a másikkal pedig a másik oldalán támaszkodok meg, így emelkedve felül rajta.
- Aludhatsz rajtam is! De nem tudom. Nekem kényelmes, hogy kinek mennyire puha azt saját maga tudja eldönteni. – Azért most el kellett gondolkoznom, hogy mennyire puha is az ágyam és azt kell, hogy mondjam, fogalmam sincs. Nem lenne ellenemre, ha itt bújnánk egymáshoz, de mint mondtam nem rajtam múlik minden.
- Eddig bírtad az italt? – Nézek végig rajta, nagyon kidőlt, bár én sem vagyok teljesen józan, de talán még bírnám. Ilyenkor amúgy is nagyobb lesz a szám, így nem bírom ki, hogy ne szóljak be neki.
- Van azt hiszem borom, ha puhány vagy az erőshöz! – Cukkolom, mert ezt is ki kell próbálni, hogy mennyire van ebben otthon. Én szeretem az efféle kapcsolatot is, hogyha nem csak a szokásos témákkal foglalkozunk, hanem kicsit cukkoljuk egymást.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 01.12.13 11:40

Azért valahol reméltem, hogy Mark is szereti a tetoválásokat, de ezek szerint eléggé különbözőek vagyunk. Számomra a tetkók a minden, mivel imádom a munkámat és nagyon örülök neki, hogy rajtam is díszeleg három gyönyörűség, amik még nem az utolsóak. És hát igen, élveztem, vannak ilyen perverzióim, de azért ezt nem adom ám mindenki tudtára.
- Igen. Hát tudod, ennek is megvan a maga gyönyörűsége. – mesélek is neki, majd ez után mondom el jövőbeli terveimet. Túlzásba tényleg nem szándékozom esni, bár a véleményem nem egyezik egy picikét se a férfiéval.
- Szerinted. Én szerintem viszont nagyon is szép. Tudod, ez lehet amolyan tetkós ártalom is, szóval számomra ők nem rondák, de ezek szerint hozzád nem olyan nő való. – mosolyodom el kedvesen és persze nem veszem magamra a szavait. Rajtam nincsen most még túl sok tetoválás és mindenkinek meg lehet a saját véleménye, ez miatt kár lenne vitáznunk egymással, főleg, hogyha már eddig ilyen remekül elbeszélgettünk. Ezen a témán túllépve hozom szóba azt, hogy én milyen pasikat is kedvelek úgy igazán, hogy milyenre vágynék. Meglep, hogy Mark-ot ennyire érdekli, de én szívesen mesélek, végülis nem titok. Na meg azért, mert most ezt mondom, nincs rá semmi garancia se, hogy ilyen lesz majd az én jövendőbelim, már ha egyáltalán lesz olyan.
- Ennyire akarsz nekem kedvezni? Ari vagy. – vigyorodom el jókedvűen, majd jöhet még néhány korty. Ahogy viszont egyre több és több csúszik le torkomon, úgy döntök inkább a mosdó mellett. Talán némi víz segíthetne, de… az a gond, hogy odáig eljutni se valami egyszerű, ezért is pottyanok bele a férfi ölébe. Nem esik jól neki, ezt rögtön látom ám rajta, pedig nem akartam én rosszat, de hát jelen pillanatban nehezen irányítom a mozgásomat. Lassan dőlök el én is az ágyon, így kissé meglep, amikor Mark fölém kerekedik és oly közel kerül hozzám. Ajkamba harapok, miközben szemüvegét fixírozom, majd ez után ölelem át kezeimmel derekát.
- Vagy inkább túl jót tenne… - nem kéne ilyesmiket mondanom, de mégse akarom most, hogy eltávolodjon és szépen kidőljünk aludni, azért még nem akarom, hogy véget érjen ez az este, ki tudja, hogy mikor lesz részem ismét ilyesmiben.
- Hogy rajtad? Az szerintem nem lenne túl kényelmes. Jobb, ha az ágynál maradunk. – vigyorgok is tovább most már egyre lazábban, miközben nem nagyon áll szándékomban túlságosan távol engedni magamtól ezt a férfit. De a kis beszólásra azért morcosan válaszolok, de ez is csak játék, ezt láthatja rajtam, az ajkam szélén megbújó mosolyból.
- Dehogy, csak élvezem a helyzetet. – öltöm ki felé vigyorogva a nyelvem és fene gondolta, hogy tudok én ilyen gyerekes is lenni. Viszont én puhány? Na még mit nem… Finoman el is tolom magamtól a másikat, ha hagyja, tehát hogy fel tudjak ülni, majd tekintetemmel már a whisky-met is keresem.
- Bírom én! Soha se voltam puhány, na mindjárt meglátod. – hol az a fránya pohár? Áh, meg is van. Gyorsan érte is nyúlok az asztal széléhez, majd már magamhoz is veszem. Huhh… rákészülök azért pár mély levegővétellel és csak ez után húzom le annak maradékát. Elhúzom számat és kissé meg is remegek az erős alkoholtól, majd dőlök hátra ismét a kanapén.
- Na látod, nem voltam puhány! – húzom is ki magam kissé büszkén, így fel se tűnik, hogy ennek hála melleim még jobban láthatóvá válnak. Kezeim viszont automatikusan kezdik el cirógatni a másik oldalát, már ha még a közelemben van Mark.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 01.12.13 15:33

Lauren & Skoli

Elég sokat beszélgetünk a tetoválásról, nincs ellenemre, de nem nagyon tudom a jó oldalát is nézni, mert nekem más a véleményem róluk. Azért meglep, hogy ő még élvezte is, nem lehet egy kellemes érzés, hiszen ahogy tapogattam a bőrbe van beleívódva és már ez számomra lehetetlenné teszi, hogy csináltassak. És akkor még ott van az, hogy a tetoválás alapján könnyedén beazonosítanak, hogyha betörök valahova és a biztonsági kamera még fel is veszi.
Nem egyezhet mindenben a véleményünk és azért egy kicsit elgondolkodtat az, amit mond. Tényleg nem látott még annyira agyon tetovált nőt, akinek még a szemgolyója is tetoválva volt? Inkább nem mondok semmit, elvégre beszélgetünk, nem akarok vitatkozni, mert úgysem tudnánk egymást meggyőzni a másik igazáról.
- Ha nincs rajta egy kis szabadterület se, mert annyira tele van tetoválva, olyan nem. De egy pár ízléses darab miatt nem rúgom ki az ágyamból, hogyha jó nő az illető! – Azért van valamivel kompenzálni a tetoválást. De az is csak a szolidabb verzió, azt tényleg nem bírnám, ha az orra is tetováltatva lenne. Azért nekem is van egy határom, amit nem lehet átlépni, de emberek vagyunk és így vagyunk felépítve.
- Dehogy! Csak mondtam, hogy nehogy ártatlan jófiúnak könyvelj el! – Mert az nem lenne jó. Az én szakmámban elég sokan tisztelnek és felnéznek rám. Vannak a gyengék, akik viszont félnek tőlem, de mindez az én titkom marad, nem akarok egyhamar a sittre kerülni. Azt beszélik ott nincs húsleves és fájdalmas a szex.

Bátrabb vagyok a pia miatt, így felé emelkedek, mikor eldől. Állom a tekintetét, bár így is lenézek, mikor megérzem a derekam körül ölelő karjait. Önelégült mosollyal az arcomon tekintek újra a szemeibe, főleg arra, amit mond. Lehet, hogy igaza van.
- Barátság extrákkal? Nem is rossz! – Jelentem ki, majd közelebb hajolok hozzá és amikor már azt hiszi, hogy csókot adok neki, fejemet a nyakához irányítom. Elkezdem puszilgatni a nyakát, épphogy hozzáérve a bőréhez. Mikor kiélvezem, hogy kellően feltüzelem, akkor nézek újból a szemeibe és adom meg a lehetőséget, hogy rajtam aludjon.
- Amíg nem próbálod, ne mondj véleményt! – Mondom magabiztosan, bár az tény, hogyha teljes testével rajtam aludna, az egyikünknek sem lesz kényelmes, de el tudnám azt képzelni, hogy félig rajtam, hozzám bújva aludna. Provokálom tovább és mikor kinyújtja a nyelvét, meglepődök. Nem hittem volna, hogy bárki is kinyújtja rám a nyelvét. Óvódás korom óta nem történt ilyen, lehet, hogy most lelki törést fog okozni ezzel. Viszont örülök, hogy élvezi a helyzetet, így még egy kicsit el is helyezkedek, hogy kényelmesebb legyen, majd cukkolni kezdem. Felülök a sarkaimra, amíg bizonyítani akar. Ahogy lehúzza, azért az arcom kicsit aggódóba vált át.
- Azért, ha nem esik jól, ne idd meg! Nem kell, hogy a wc-n több időt tölts, mint velem! – Nem leszek féltékeny egy wc-re, de azért nem úgy tervezem az éjszakát, hogy egész nap ott alszik, én meg egyedül. Ha hátradőlt, akkor befekszem mellé, amennyire csak tudok. Bár tény, hogy ezt a kanapét, nem erre tervezték.
- Nem, de van energiád, hogy a szobába bevánszorogjunk? – Teszem fel a kérdésemet, gondolom, akkor együtt alszunk vagy valami mást csinálunk. Amíg várom a válaszát, addig élvezem az oldalam simogatását. Ha eldöntötte, akkor kifelé menet azért leoltom mindenhol a lámpát, mert nem kell, hogy feleslegesen égjen. Ha nem muszáj, akkor nem fizetek pluszba. A szobában pedig nem kapcsolok villanyt, mert felesleges. Viszont ha bejön, akkor magunk után becsukva az ajtót, elkapom a derekát és megcsókolom vadul és szenvedélyesen. Kezeimmel pedig közelebb húzom magamhoz.
Ha nem jön be, mert maradna a kanapén, akkor csak mellette feküdve nézem addig, amíg rá nem szánom magam, hogy kezdeményezzek.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 02.12.13 22:55

Elég sok mindenről szó van közöttünk a mai nap, de egyre inkább ellazulok és egyre jobban élvezem Mark társaságát. Az ital fogyogat, én pedig szinte biztosra veszem most már, hogy itt fogom tölteni az éjszakát. Nem hiszem, hogy megbánnám, csak egyszerűen élvezni akarom a pillanatot, így nem is tolom el a másikat, amikor fölém kerekedik, inkább kezeimmel ölelem őt át és jegyzem is meg, hogy nem fog ez ártani ennek a barátságnak. Persze még nem vagyunk barátok, csak egyszerű ismerősök, így pedig végképp nem lehet okunk panaszra, hogyha esetleg egy kicsikét közelebb kerülünk egymáshoz.
- Szerintem se. Jó a közeledben lenni. – rég voltam már férfival, nagyon is rég. Szeretném ismét érezni, hogy kellek valakinek, hogy akar valaki, így csak állom a másik tekintetét, és szívem is egyre hevesebben kezd el dobogni, amikor közeledni kezd hozzám, de ajkam helyett a nyakamat találja meg. Nem bánom, egy másodpercre sem, csak elfordítom fejet, így adva engedélyt a további ténykedésnek, miközben kezem felsiklik a hátán, majd hajába túrok és halkan fel is sóhajtok a puszijainak köszönhetően. Amikor viszont eltávolodik, csak elmosolyodva fordulok vissza a másik irányába.
- Olyan kár, hogy nem látom a szemed. – ismerem be egyetlen, de annál hatalmasabb bánatomat. A férfin való alvás viszont kényelmetlenül hangzik, mivel én jelen pillanatban ezeket a szavakat szó szerint értelmezem, de hamar kiderül ám, hogy valószínűleg nem úgy kéne.
- Kipróbálhatjuk. – adom is be a derekam elég hamar, majd nemsokára már kissé eltolom magamtól a férfit a cukkolását követően és húzom le a poharamban maradt whiskyt. Nem hiszem, hogy ez még kellett volna, de most már lecsúszott, engem pedig a hideg is kiráz ez után, még sincs még hányingerem, ez a mák.
- Nem áll szándékomban. Szóval… szerintem már ennyi volt az ital, ha nem bánod. – pislogok rá édesen, majd hagyom is, hogy lassan mellém feküdjön. A kérdés hallatán viszont aprót bólintok, igen, az ott tényleg kényelmesebb lesz, tehát lassan kelek fel, hogy be tudjunk menni a hálóba is.
- Lehet, hogy nem lesz olyan sima az út, sikerült becsiccsentenem. – oké, talán tényleg túl sokat ittam, így csak vigyorogva próbálom meg kikerülni az asztalt, majd ha ez megvan, akkor a falnak támaszkodva haladok tovább a hálószoba felé. A lámpák lassan kapcsolódnak le mögöttem, így szokja szemem is lassan a sötétet, már amennyit felfogok ebből az egészből. Végül megérkezünk a hálóba, az ajtó kinyílik, én pedig az ajtó csukódása után kisebb meglepettséggel fogadom az édes csókot. Ahogy elkapja derekam, kezeim automatikusan ölelik át a férfit, majd ajkam bebocsátást is enged Mark nyelvének. Ennyi ital után nem egyszerű ám tartani az iramot, de igyekszem nem csalódást okozni, tehát hosszan viszonzom az édes csókot, miközben teljes testemmel a másikhoz bújok. Amikor viszont kis időre elválnak ajkaink, csak lassan, halkan szólalok meg, próbálva még menteni a menthetőt.
- Mark én… én egyébként nem vagyok ám… szóval ilyen könnyűvérű. Nem akarom, hogy félreismerj és ezt hidd rólam. – nézek fel lassan a szemeibe, kissé bűnbánóan is, mivel szégyellem cseppet magam, hogy ilyen könnyen engedek, de mégis, képtelen vagyok most nemet mondani neki. Vele akarok lenni, annyira szeretnék.
- De nagyon kívánlak. – harapok ajkamba szégyenlősen, ami egy 24 éves nőhöz lehet, hogy nem illik, de sokat ittam és most ilyen kis cuki vagyok. Ha engedi, akkor viszont most én kezdeményezem a csókot, miközben hátam lassan az ajtónak dől, így húzom magamhoz a másikat és kezem nemsokára a derekára is talál, majd ez után jöhet a felső alá való bekéredzkedés, hogy puha ujjaim most már a póló alá kerülve simogathassák tovább izmos hátát.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 03.12.13 7:49

Lauren & Skoli

Ha már így megbeszéltük ezt a barátság extrákkal dolgot, elmosolyodok. Főleg a kijelentésére. Nem bánom, hogy ő is benne van ebben. Rég voltam úgy együtt nővel és most ez perceken belül nem így lesz. Legalábbis, ahogy elnézem Laurent, nagyon is akarja, hogy együtt legyünk. Nincs ellenemre, talán nekem is jót fog tenni.
- Ezt jó hallani! Pedig még nem is ismersz. – Vigyorgok, mert tényleg úgy mondja, mintha ezer éve ismernénk egymást. A végén nem csak barátság extrákkal lesz, hanem már a szeretőm is. Hogy húzzam az idegeit, közelebb hajolok hozzá, de a nyakát célzom meg. Puszilgatni kezdem és amint könnyebb hozzáférésem lesz, finoman meg is harapom, csak a vágyak felkorbácsolása miatt. Az óhaját hallom, bár nem szeretem ezt a fajta kijelentéseket, most mégsem szólok semmit. Feltolom a fejemre a napszemüvegemet, de mivel a villany ég, elég erős a szememnek, így nem csak hunyorítok, de másodperceken belül el is kezdek könnyezni és vörösek lesznek a szemeim. Próbálom addig nyitva tartani, ameddig bírom, ha már ezt kérte, de aztán nem bírva, fejemet mellé a kanapéba temetem. Rettentően fáj a szemem, így erőteljesen is csukva tartom. Kell egy kevés idő, míg megnyugszik a szemem, de így hogy a kanapéba temettem az arcom, hogy sötétben legyen a szemem – ha csak nem könyörült meg rajtam időközben és nem húzta vissza a szemüveget a szememre -, megnyugszik, de addig így beszélek hozzá.
- Majd meglátod, hogy csalódni fogsz! – Vigyorgok a kanapéba, de hallhatja a hangomon, hogy viccelek. Bár szerintem akkor is kényelmes lesz neki, senki se panaszkodott még, nem mintha olyan sok nővel aludtam volna így együtt.

Rossz nézni, ahogy az italt megissza, már én leszek tőle rosszul, de látom, ő sem akar többet inni. Most az egyszer örülök ennek a döntésnek, elvégre nem leitatni akartam, csak ha már erőset kívánt, akkor megkínáltam.
- Dehogyis! Legalább azt az időt, amit a wc-n töltötted volna, most rám fordíthatod. – Legalábbis ezt szeretném, így ha nincs ellenére, akkor a szemüveg visszakerül a szememre, és odébb mászok, hogy felbírjon állni. Elsőnek megvárom, hogy merre felé dülöngél és meg kell állapítanom, valóban több benne az alkohol, mint kéne.
- Még jó, hogy kicsi a lakás! – Nevetem el magam, most mihez kezdene, ha nagy lenne, akkor még reggelre se érne be a hálószobámba. Felállok én is, majd odamegyek hozzá, megfogom a kezét, közben leoltom a villanyt és segítek neki bemenni a szobába. Ott viszont elkapom a derekát és magamhoz húzva, pofátlanul megcsókolom. Ahogy érzékelem, nem ellenzi, így tovább folytatom, addig, amíg el nem válnak az ajkaink. Azóta, hogy éreztem az egész testével hozzám bújt és beletúrt a hajamba, az egyik kezem a fenekén pihen, így kifejezve, hogy mennyire tetszik ez a helyzet.
- Aludhatunk is! De nem ítéllek el se azért, mert most lefekszel velem, se azért, ha nem. – Az első szavaimat komolyan mondom, de nem bírom ki, persze, hogy kicsit nehezebb lenne most ebben az állapotban aludnom, de ha ezt akarja, akkor nem fogom megerőszakolni. Nekem sem esne jól. Viszont amit utána mondok, azt valóban komolyan gondolom. Bárhogy is alakul ez az este, nem ítélem el. Egy puszit nyomok az arcára és, muszáj valamit még tisztáznom.
- Engem vagy a szexet? – Nézek bele a szemeibe, már amennyire tudok ebben a sötétben és a napszemüveg társaságában. Nem ellenkezek, hagyom, hogy megcsókoljon, csak viszonozom és ha már az ajtónak dől, akkor neki tudom préselni. Végig simítok az oldalán, hagyva magam, hogy a pólóm alá nyúljon. Én nem vagyok ennyire lassú, fogom és lehúzom róla a felsőt, ha egy kicsit segít azzal, hogy felemeli a karjait, akkor a ruhadarab már a földön hever. Kicsit elhúzom az ajtótól, de csak annyira, hogy megfogva a derekát, arra ösztönözzem, hogy ugorjon fel rám. Ha ezt megteszi, akkor így nyomom az ajtóhoz a hátát, csók közben.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 03.12.13 12:33

Szerintem kettőnk közül nem csak én vagyok az, aki vágyik a másikra, ez tisztán érezhető Mark-on is, én csak sodródom az árral. Nem kezdeményezek semmit magamtól még egyelőre, tehát mindent a férfira bízok és akkor se fogok negatívan állni utólag se ehhez az estéhez, ha csak néhány kör whisky után nyugovóra térünk. De szerintem ez nem így fog alakulni, és nemsokára ezt a nyakamra kapott csókok is biztosítják, amelyeket követően testem is megremeg, főleg a kis harapástól, mely nem kicsit izgató ám a számomra. Ettől függetlenül kissé zavar az a bizonyos szemüveg, nem szeretném mindig csak azt nézni a másik arcán, így amikor azt a kedvemért feltolja, csak elmosolyodva simítok végig a helyes arcon, de nem túl sok időre, hála annak, hogy látom, milyen nehezen is viseli el a fényt.
- Húzzuk vissza, nem akarom, hogy rossz legyen neked. – hamar megkönyörülök rajta, szóval vissza is csúsztatom a szemüvegét a helyére és inkább megvárom azt, amíg sötétben leszünk. Akkor bizonyára ő is le fogja venni azt a szeméről. Nem irigylem, hogy mindig abban kell lennie, de hát mindenkinek vannak problémái. A közös alvásba is végül beleegyezem és én is csak vigyorogva csóválom meg a fejem a csalódás hallatán. Sejtem ám, hogy nem fogok. Viszont ha cukkolnak, akkor én már csak azért is be szoktam bizonyítani, hogy milyen kis kemény csajszi vagyok, ezért is kapom fel az italomat és húzom is le azt teljes egészében. Nem esik jól, de megtettem, tehát nem érhet szó már ez miatt.
- Csak azért ittam meg, mert piszkáltál. – jegyzem is meg édesen, majd ez után döntünk úgy közösen, hogy bemegyünk a hálószobába. Fel is kelek lassan, majd cseppet dülöngélve indulok meg az említett szoba felé. Kissé szégyellem magam, hogy nem tudom jobban összeszedni magam, de hát most mit csináljak? Régen ittam már ennyit és most hirtelen ütött meg, itt pedig jó meleg is van. Mindenesetre amíg Mark nem szól le érte, addig nincs igazán nagy baj. Mivel a férfi még segít is, így teljes biztonságban jutok el a szobáig, majd odabent már érezhetem is a kedves törődést, ahogy ajkammal ismerkedik ajka, sőt, kezeink is lassan felfedezőtúrára indulnak a másik testén, én pedig egy picit se akarok most már távol lenni tőle, de mégis, szeretném, ha valamit tudna… ha tudná, hogy nem vagyok mindig ennyire könnyű eset.
- Aludni? Most képtelen lennék rá, képtelen vagyok ellenállni neked. – ismerem is be, majd ez után jön még egy kérdés, amely kissé rosszul érint, így húzom hátra fejem tőle és keresem is tekintetét, mivel sejtem, hogy szemeimet figyelheti.
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Ha csak szexelni akarnék, bármikor megtehetném. – oké, ez most kissé bántó volt. Nem vágom, hogy gondolhatja, hiszen az előbb is mondtam, hogy őt kívánom. Nem vagyok én azért egy csúnya nő, bármikor találnék olyan férfit, aki eljátszadozna velem, szóval nem erre megy ki a játék és ezt hamarosan meg is fogja tudni. Egy kissé bátortalan puszival kezdem ajkánál, majd ez után simítok végig most már fedetlen hátán, egyelőre még csak a felső alatt. Mark-nak viszont talán lassú ez a játék, így érzem meg nemsokára, ahogy elkezdi felfelé húzni felsőmet és nemsokára már kezeim is automatikusan emelkednek fel, így a csinos blúz a földre kerül, hófehér, csipkés melltartóm pedig láthatóvá válik a másik számára. Cseppet még szédülgök, de ettől függetlenül próbálok észnél maradni, így amikor megemel, rögtön át is ölelem testét lábaimmal, így odalent is egymásnak nyomódhatunk, ajkam pedig finoman meg is harapja Mark ajkát.
- Ideje neked is vetkőzni. – mosolygok bele a csókba, majd ez után ha engedi, akkor most én kapom le ő róla a pólót, kezeimmel végig is simítva idő közben derekán, majd lassan eltávolodok ajkától, hogy nyakát vehessem célba, ez után pedig lassan vállait, na meg felső testét is, már amennyire elérem ebben a pózban. Szeretem, hogyha kölcsönös a szexualítás, így hát tenni szeretnék róla, hogy Mark ne csak egy nőnek tartson a sok közül, akivel lefeküdt, hanem igenis emlékezzen majd rám a jövőben is. Végülis, ha jól alakul az este, talán megismételhetjük majd… egyedülállóak vagyunk, szóval miért ne?

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 04.12.13 7:57

Lauren & Skoli

Vágyok rá, pont ezért izgatom fel egy kicsit a nyakára adott puszikkal és a harapással. Igazából, szeretem ezt csinálni, amikor annyira beindul egy nő, hogy nem bír leállni. És pontosan ezt fogom vele is tenni, hogy minél jobban akarjon. Nem tudom miért teszem, de engedek a kérésének és feltolom a napszemüveget a fejemre. Mivel ég a lámpa, így egy cseppet sem tesz jót a szememnek. Kifejezetten fáj is, de szerencsémre, ez nem tart sokáig. Bár ezek nálam évekig szoktak tartani. Nem szeretem, hogyha nincs rajtam, mert kegyetlen egy szemfájás, de ezt olyan nem értheti, akinek nincs ilyen baja.
- Aggódsz? – Cukkolom tovább ezzel, már a sikátorban is felhoztam ezt neki. Persze tudom, hogyha egy nő aggódik, akkor az azért van, mert valami hátsószándéka van, de Laurennél ezt nem érzem. Lehet, hogy túl sokszor voltam olyan helyzetben, mikor kihasználtak és nem azt nézték, hogy nekem mi a jó. Szokatlan ez számomra és a helyzetet sem tudom kezelni. A mosolyát szeretem, így mikor a csalódás is felüti a fejét a témánkban, örömmel nézem az arcát. Ha már belejöttem a piszkálásba, akkor az ital mennyiségre is teszek egy megjegyzést, mire Lauren lehúzza a whiskyt. Látom az arcán, hogy nem esett jól neki, de többet úgysem adnék neki. A végén meg lennék vádolva, hogy leitattam.
- Akkor másban is foglak piszkálni! – Öltöm ki a nyelvemet, mert ha ennyire benne van a bizonyítási vágy, akkor bármit el tudok nála érni. Viszont, ha már itt tartunk, akkor jobbnak látom, ha a szobában vagyunk. Épp ezért kérdezek rá a dologra, és amint elindul segítek neki. Ha ketten dülöngélünk az italtól, akkor kiteszünk egy egyenest, így talán gyorsabban is jutunk be a szobába.

Bent a szobában, viszont nem bírom ki, hogy ne kezdeményezzek, így ha meg is leszek ostorozva, akkor is megcsókolom. Mindeközben kezem kezdi megismerni Lauren testét, ahogy érzem, az övéi pedig az enyém. Egyáltalán nem bánom, csak még adom is alá a lovat. Egészen addig, amíg el nem távolodik tőlem, hogy kifejtse ő nem ilyen könnyűvérű. Nekem pedig teljesen mindegy, hogy egy-két csók után alszunk, vagy tovább megyünk. Ahogy hallom, elértem a célomat, így mindennél jobban kíván, amit akartam. Önelégülten mosolygok is, bár szerintem ebben a sötétben ezt nem láthatja rajtam, bár ki tudja. Nem válaszolok rá, de azért nekem is kell még egy valamit tudnom, amivel látszólag megbántom Laurent.
- Elég sokan kihasználtak már! Csak tudni szerettem volna! – Magyarázom meg, és remélem abban egyetértünk, hogy a kihasználás nem szép dolog. Az apró puszit viszonozom, de én nem állok meg ennyivel. Egyből le is szedem a felsőjét, azt hittem, hogy egymásnak esünk, de helyette érzéki szexnek nézhetünk elébe, amit megint csak nem bánok. Ajkammal megint a nyakát veszem célba, miközben arra késztetem, hogy ugorjon fel rám. És amint ezt meg is teszi nekem, az ajtóhoz nyomom, így térnék vissza a nyakához, de helyette, csak felemelem a kezeimet, amint lehúzza rólam a pólót. A napszemüvegemet megigazítom, valahogy ez már hozzám nőtt, le sem esik, hogy le kéne venni, de most ez nem számít. Hagyom, hogy kényeztessen, szívem kezd egyre gyorsabban kalapálni. Kezem felcsúszik a melléhez, ha már ő puszilgat és jelenleg nem tudok mást tenni, így masszírozni kezdem. Érezni akarom már, de a játszadozást ezért nem hagyom abba.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 07.12.13 14:46

Nem szeretnék Mark-nak kellemetlenséget okozni, így amikor látom, hogy mennyire nem bírja néhány másodperc után már a szemüveg nélküliséget, megkegyelmezve neki húzom azt vissza a fejére. Tényleg nem akarom ezzel elrontani az estét, de ahogy hallom a cukkolást, tudom, hogy nincs semmi gond se.
- Egy icipicit. – ismerem is be édesen, majd kis idővel később lehúzom a whiskyt és ez után már irány is a szoba. Felesleges több időt itt eltölteni, amikor odabent jobban is érezhetjük majd egymás társaságát.
- Csak nyugodtan, kíváncsi vagyok, hogy miben piszkálnál. – vigyorgok is rá és nagy nehezen azért csak bejutunk idő közben a hálóba, ahol viszont egy szenvedélyes csók fogad. Huhh, hát nem gondoltam erre így hirtelen, de igyekszem rendbe szedni magamat és viszonozni úgy ezt a gesztust, ahogy kaptam, tehát hosszan csókolom meg én is Markot, majd nemsokára már testével is ismerkedni kezdek. Ekkor jön a hangulatrombolás, amikor rákérdez arra, hogy mit is kívánok. Tényleg ennyire félreismert?
- Kihasználtak? Ezt most úgy mondod, mintha egy férfi nem örülne bármikor a szexnek. Hogy lehetett akkor Téged kihasználni? – oké, ezt most tényleg nem értem, így azért szeretnék erre még választ kapni, ha lehet. Azért egy kisebb puszit kap még tőlem, de azért ilyen kis visszafogott most ez, mert még mindig picit érzem azt, hogy fura volt ez az előbbi. Mindenesetre agyam hamar kikapcsol, hála az italnak és a kényeztetéseknek is, így szabadulunk meg mindketten a felsőinktől, én pedig amikor már a falnál vagyok, lábaim pedig a férfit ölelik át, csókolgatni is kezdem testét, néha meg is harapva érzékien a nyakát vagy éppen a vállát, majd nemsokára visszatérek puha ajkához is.
- Nincs útban az a melltartó? – kérdezek rá halkan suttogva bele a fülébe ezeket a szavakat. – Csak mert nekem nagyon. – ahogy a nadrágja is, így bár lábaim rajta vannak, azért hozzáférek még övéhez, amit el is kezdek kilazítani. Nem megy könnyen, túl sok volt a pia, de talán érzékeli a célzást a másik, hogy most már én is haladnék. Oké, ennyit a lassú érzékiségről, én most akarom, hogy a magáévá tegyen.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 07.12.13 22:41

Lauren & Skoli

Leveszem a napszemüvegemet, de nem bírja a szemem, főleg, hogy fel van kapcsolva a villany. Rendkívül rosszul viselem a fényt és ezt láthatja is. Szerencsémre nem kell sokat sötétség nélkül lennem, visszakapom a szemüvegemet, de még így is fáj a szemem. Önelégülten mosolygok, ahogy meghallom, hogy egy picit azért mégis csak félt. Nem tudom mi, de valami vonzz ebben a lányban.
- Hmm… Akkor még van esélyem! – Szeretem piszkálni, mert látom, hogy veszi a lapot és nem sértődik meg. Agyilag fáradt vagyok és ezen nem változtatott az alkohol. Most már nehezebben megy a piszkálás, és csak mosolygok a mondataira. Majd fogom is, ha magas labdát ad, de ezt nem árulom el neki. Sokkal jobban szeretnék most a szobában lenni, így segítek is neki, hogy bejussunk. Ott pedig már kezdődik az egymás kényeztetése. Nem hittem volna, hogy ennyire meglepődik azon, hogy kihasználtak.
- Ez hosszú és bonyolult történet. Nem húznám vele az időt! És nem ismerjük egymást még annyira, hogy ilyen részletekbe beavassalak! – Mondom neki, minden bántás nélkül, röviden meg se tudnám úgy fogalmazni, hogy értse. Ráadásul én már most máshol lennék, leginkább az ágyamban vele, amint összeforr a testünk. De be kell érnem a lassúsággal, így próbálom én is visszafogni a vágyaimat, hogy ne tépjem le róla a ruhát.

+18

Hagyom, hogy puszilgasson, jól eső sóhajok hagyják el az ajkaimat, főleg, mikor finoman belém harap. Kezd ez az egész izgatóvá válni, így nem kell sok, hogy érezze is az eredményét annak, amit most csinál. Mivel meg vagyok most lőve, ezért a mellét kezdem el masszírozni. Amit a fülembe súg, arra mosolygok.
- Rontsam el a játékot? Hol marad az izgalom? – Suttogom én is a fülébe, és tisztában vagyok vele, hogy már nem bír várni. Ennyire már kiismertem a nőket. Végig simítok a karján ujjaimmal, épphogy hozzáérve a bőréhez, hogy libabőrös legyen. Amikor a vállához érek, lehúzom a melltartó pántját és oda adok egy puszit, de nem megyek tovább, hanem lenézek a nadrágomra, mikor ott próbálkozik.
- Mi van nem megy? – Piszkálom, ha már úgyis azt kérte, de azért mosolygok. Biztos nagy rutinja van, így hamar ki tudja csatolni az övemet, ha nem, akkor tévedtem. Viszont, amíg az övemmel van elfoglalva, addig visszatérek ajkammal a vállához, de azt hiszem, hogy már én sem akarok várni ezzel. Elindulok vele az ágyig, ahol hanyatt döntöm, befeküdve a lábai közé, ha engedi, közben pedig a melltartót is levarázsolom róla, így már a felsőteste fedetlen előttem. Ajkaihoz térek vissza, miközben vadul csókolom, mellét markolászom, ágyékomat pedig hozzányomom. Kezd kínosan szorítóvá válni odalent a helyzet. Ajkammal elindulok lefelé, ahol a mellét is „kezelésbe” veszem. Szívogatni, nyalogatni kezdem, miközben egyik kezemmel a nadrágjától próbálom megszabadítani. Majd megyek még lejjebb és a köldökénél is elidőzök egy keveset, amíg a nadrággombot is kigombolom. Eltávolodva tőle, a nadrágszélébe kapaszkodok, ösztönözve arra, hogy emelje meg a csípőjét, hogy le tudjam róla húzni. Ha ezzel meg vagyok – remélhetőleg a bugyival együtt, sikerült lehúznom -, akkor folytatom a puszikat a köldökétől egészen le. Ott kényeztetem a nyelvemmel, ahol a legjobban izgatható egy nő. Hol játszok a nyelvemmel vele, hol csak puszit adok, de abban biztos vagyok, hogy élvezi. Nem először csinálok ilyet, tudom, hogy kell, így kevés az esélye, hogy elrontsam.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 07.12.13 23:56

Lehet, hogy csak a pia beszél belőlem, lehet, hogy nem, de kezdem megkedvelni ezt a pasit, pedig még alig ismerem. Mondjuk fogalmam sincs róla, hogy esetleg hazudna nekem, de amit mutat eddig felém, az szimpatikus, ezért se szeretném, hogyha rossz lenne neki. Tehát a szemüveg hamar visszakerül a helyére és amikor meghallom, hogy ezek szerint még van neki esélye, csak halkan felkuncogok, miközben arcát fürkészem.
- Persze, hogy van. – szerintem mondjuk ez eddig is egyértelmű volt, már csak abból is látszik, hogy milyen közel kerültünk egymáshoz, de sejtem ám, hogy lesz ez még közelebbi kapcsolat is, mivel már most alig bírok ellenállni neki. Fene érti, hogy miért vonz ennyire, nem szoktam én ilyen lenni, de hát… ezek szerint akadnak még számomra is meglepetések saját magammal kapcsolatban. Az viszont nagyon is érdekelne, hogy vajon miként is használták ki őt, mivel nem nagyon tudom ezt még elképzelni, de érezhetően olyan pontra tapintok, ahol még nem kéne járnom, még túl korai, így végül biccentek is neki, próbálva felfogni szavait, bár a sok pia miatt kissé nehezebben megy.
- Akkor majd talán a jövőben. – mást nem is mondok, inkább továbblépek ezen az egészen, és simán sikerül is a szobába érve, ahol hamar olvadunk össze, hála Mark édes csókjának.

+18

Nem bírok a véremmel, képtelen vagyok várni, ezért is szabadítom meg felsőjétől, miután ő is megteszi ezt velem, majd ajkaim máris betámadják izmos testét. Jól esik érinteni, csókolni őt, de a harapások is hasonlóan kellemesek ám, és remélem, hogy el is érem majd velük a kellő hatást. Viszont ez a melltartó egyre inkább zavar, hála annak, hogy melleimet érinti erős kezével, így meg is teszem az aprócska utalást, amelyre nemhogy rögtön levetkőztetne, inkább tovább játszadozik velem.
- Már ígyis elég sok izgalom ért… De ha várni akarsz. – harapom meg finoman most fülét is, miközben azért érzem ám, hogy lassan csak odatalál a melltartók pántjához és ahogy azt várja, bizony finoman meg is rázkódik testem érintésétől. Halkan felsóhajtok, ahogy megkapom a puszit, és közben kezeimmel már az övével is bajlódok, próbálva azt szétszedni, de ebben a pózban nem a legkönnyebb ám.
- Hé, ne szóljál be, mert megharaplak. – vigyorodom el jókedvűen és azért csak sikerül ám kicsatolnom, de nagyjából pont akkorra enged az öv, amikor ő is megunja az ácsorgást, így a gombok és a cipzár egyelőre maradnak, én viszont eldőlök az ágyon és nemsokára már felül teljesen meztelenül maradok. Fel se tudok eszmélni, máris érik testemet a csodálatos csókok, egyre inkább érzékeny helyeken, így karmolom meg finoman hátát és vállait, miközben halkan szuszogni kezdek alatta.
- Látom valaki nagyon türelmetlen. – mosolyodom is el, amikor már érzem, hogy a nadrágomat is le szeretné szedni rólam. Nem ellenkezem, megemelem formás hátsómat, de amikor a bugyi is lekerül, ösztönösen pirulok el cseppet, amit ebben a sötétben nem láthat. Tényleg szeretne már a lényegre térni. Én viszont hátra is dőlök és ha már van ilyen kedves és kényeztet, akkor ki is élvezem, olykor hajába túrva. Testem is időnként megremeg, amikor nagyon finoman játszadozik nyelvével, de aztán egy idő után azért megelégelem.
- Mit szólnál a kölcsönösséghez? – nem szeretek csak én élvezkedni, szívesen viszonoznám is neki ezt a „szívességet”, így ha Mark eltávolodik picit tőlem, akkor azért kibújok még a zoknijaimból, majd ez után vetkőztetem le őt is teljesen. Egy pillanatra még végigsimítok férfiasságán, majd ez után fekszem fel teljesen az ágyra, és remélhetőleg az előbb vette a lapot, hogy mit kértem tőle, így ha fölém mászik, akkor egy édes franciázás is kezdetét veheti. Kezeimmel idő közben fenekét is megmarkolom, majd amikor úgy érzem, hogy kicsi pihenőre van szükségem és némi levegőre, akkor finoman tolom el magamtól néhány másodpercre. Imádom az előjátékot, tehát én nem fogom leüldözni egy ideig, de ettől függetlenül szeretnék tovább is lépni, tehát csak remélni merem, hogy azért nem olyan kiéhezett még Mark, hogy csak az orális játszadozástól elmenjen, ahogy én is igyekszem ám visszafogni magam, bár néha nehéz, de ki fogom bírni.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 09.12.13 18:17

Lauren & Skoli

+18

Örülök neki, hogy megbeszéltük azt, hogy van esélyem, de én csak viccnek szántam. De nem is baj, hogy ez kiderült, így csak egy mosollyal jutalmazom. Nincs mit mondanom erre, a sors úgy is tudja, hogy lesz-e közös jövőnk vagy nem. Bár amilyen zűrös az életem, nem hiszem, hogy belefér egy hosszan tartó kapcsolat. Veszélybe meg nem akarok senkit se sodorni. A gondolataim teljesen máshol járnak, mikor a kihasználásról van szó. Nem akarok erről beszélni és ezt talán érzi is a hangomban, azért hanyagolja a témát, amiért hálás vagyok. Ha már bejutottunk a szobába, akkor kipróbálom, hogy mennyire van esélyem. Nem, nem használom ki a helyzetet, mert a viszonzás helyett, pofon is vághatott volna. Felkapom, hogy az ölemben legyen és így nyomom neki az ajtónak. Szeretem ezt a pózt, izgató a számomra. De ha már játszunk egymással, akkor mindent megteszek, hogy továbbra is fenn álljon ez. Hallom, hogy már mennyire akarja, hogy megtegyem vele, de nem rontom el a pillanatot.
- Türelmetlen vagy! – Csak ennyit súgok vissza neki. Sóhajtok egyet, ahogy beleharap a fülembe, így megkönyörülve rajta, végig simítok a karján, egészen a pántjáig, ahol lehúzva puszikat adok a vállára. Egészen addig, amíg meg nem érzem, hogy a nadrágommal szórakozik. Nem bírom ki, hogy ne szóljak be neki.
- Nem nézel ki harapós fajtának! De ha megmered tenni, kikötözlek az ágyhoz! – Válaszom komoly, bár ebben a vággyal felfűtött helyzetben elég nehéz komolynak lennem. Éppen ezért nem várok sokáig, helyette az ágyhoz viszem, hogy ott folytassuk egymás kényeztetését. Így legalább mindketten hozzáférünk a másik testéhez kényelmesen.

Nem is húzom az időt, kezelésbe veszem ajkaimmal a testét, megállok a mellénél is, amit szívogatni és nyalogatni kezdek. A kemény mellbimbóját érezve egyre jobban vadulok be. Imádom a női mellet, de van amit még jobban és megyek is lejjebb, hogy elérjem a kedvenc helyem. A köldökénél addig állok meg, amíg a nadrágját ki nem sikerül bontanom. Egészen mostanáig élvezem, ahogy a hátamba és a vállaimba karmol. Feltüzel ezekkel az érintésekkel, így le is húzom róla a nadrágot és a bugyit is. Sikerül mindkettőt egyszerre, így csak az ágy mellé ejtem őket. Nincs most szüksége rá.
- Mintha te nem lennél az! – Emelem fel a fejemet, hogy lássa az arcomon az önelégült vigyort. Bár most kételkedek benne, hogy bármit is lát ebben a sötétben, de a hangomon úgyis hallható, hogy milyen arcmimikám van. Ajkammal visszatérek a legérzékenyebb helyre, és nyelvemmel kényeztetni kezdem. Amikor a hajamba túr, akkor egyre gyorsabban ténykedek a nyelvemmel, ezzel is mutatva, hogy szeretem ezt. A kérdésére abba hagyom a kényeztetést és ránézek.
- Jól hangzik! – Csak ennyit nyögök ki, majd felállok, hogy le tudja rólam venni az alsó részt. Nekem sincs már rájuk szükségem, így mikor elhelyezkedik az ágyon, fölé emelkedek, ahogy szeretné. Imádom, mikor egy nő ezt csinálja velem. Néha elég nehéz megállnom, hogy ne élvezzek el, főleg mikor a fenekembe markol. Jól csinálja, az nem kérdéses, hogy nem én vagyok az első srác az életében. Csak egy kis ideig bírom, de úgy gondolom, hogy már mindketten eléggé felizgultunk a másikra, hogy tovább lépjünk. Lemászok róla és a lábai közé helyezkedek, belé hatolva, persze, hogyha hagyja. Lassan mozgatni kezdem a csípőmet, hogy tovább élvezzük egymás testét. Ajkammal közben csókot lehelek az ajkaira, majd a nyakát veszem célba. Egyik kezemmel viszont a melléhez találok vissza, amit masszírozni kezdek. Ahogy érzem, hogy egyre jobban közeledek a csúcshoz, úgy kezdem kicsit gyorsabbra venni a tempót.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 11.12.13 23:03

+18

A szobába érve a hangulatok felkorbácsolódnak, már nem fogjuk vissza magunkat és hála Mark kezdeményezésének, én is beleadok mindent ebbe az estébe. Bár az ital némileg lassít, de egyben el is lazít, lazábbá, bevállalósabbá tesz. Ha nem ittam volna ennyit, akkor lehet, hogy csak néhány csók és leállok, de most… még én kérem meg arra, hogy vegye már le rólam azt a fránya, jelen pillanatban tök felesleges melltartót. Érzem ám, hogy ő nem kapkod sehová se, de én mégis türelmetlen vagyok, képtelen vagyok tovább türtőztetni magam és ezt édes harapásaimból is érezheti ám.
- Az ám. Vigyázz, mert fel foglak falni. – mivel már egy ideje nem szexeltem, egyértelmű, hogy ki vagyok éhezve, most pedig itt a nagy lehetőség. Remélhetőleg egy csodás éjszakában lesz részünk és mind a ketten meg leszünk elégedve a másikkal. Az öv viszont útban van, ahogy az a fránya nadrág is, amivel el is kezdek bíbelődni, de ez a beszólogatás, hát tényleg megharapom.
- Kikötöznél? Valóban? Még soha se próbáltam… - talán kiérzi a hangomból a vágyat, hogy azért nem lenne ám feltétlenül ellenemre a dolog, sőt. Meg is harapom jelzésképpen kissé izmos vállát, bár ettől függetlenül nem hiszem, hogy valóban kikötözne. Nem tűnik ilyen pasinak, de hát sose lehet tudni. Ha észnél lennék, akkor én se mennék ám bele ebbe az első együttlétnél, mivel az ilyesmihez bizalom is szükséges, de… most más a helyzet, mint tudjuk. Az ágyra kerülésem után Mark hamar foszt meg ruházatomtól, én pedig át is élhetem a gyönyöröket, ahogy ajkával és kezével cirógat, csókolgat. Nem is maradok csendben, utat engedek édes sóhajaimnak, és amikor már úgy érzem, hogy én is tovább lépnék, felajánlom a kölcsönösséget is. Nem mintha így nem lenne jó, de nah, neki se árt még jobban bemelegednie, érezni akarom férfiasságát, látni méreteit, mindent tudni akarok a testéről.
- Jó is lesz. – erősítem meg szavakban azt, ami nemsokára megtörténik, tehát levetkőztetem, majd ez után fekszem el a kényelmes ágyon, várva meg, amíg fölém kerekedik, hogy ez után a kölcsönös játék is megkezdődjön ebben a közkedvelt, 69-es pózban. Egyre többször remegek meg, miközben nyelvem édes játékot játszadozik kemény péniszével, és bizony én is érzem, hogy közeleg a vég. Talán pont jókor is mászik le rólam, így kissé szuszogva mászom feljebb az ágyon, mivel egy kicsit azért arrébb mocorogtam az előbbi előjátéknak köszönhetően, majd lábaimat szétnyitom, hogy nyugodtan közéjük férhessen és amikor ez megtörténik, már rá is kulcsolódom és ez után történik meg a behatolás is. Kissé fel is nyögök, miközben szemeim is lehunyom egy pillanatra, majd segítve a mozgáson testem azonos ritmust kezd el felvenni Mark-éval.
- Nem gondoltam volna még a sikátorban, hogy ide jutunk. – lehelem puha ajkai elé, amikor éppen csókot kapok tőle, de én se állok ám meg, miközben engem kényeztet, tovább mozgok vele együtt és kezeim is testét cirógatják. De még mielőtt esetleg elmenne, hirtelen karolom át úgy, hogy fordíthassak egyet magunkon, így Mark kerül alulra, én pedig felülre, tehát el is kezdem meglovagolni a férfit, csodás csípőmozgásokkal, így pedig láthatja maga előtt ringó melleimet. Hosszú, barna tincseim most arca köré omlanak, mint valami puha, kellemes illatú fátyol, ajkam pedig ajkát keresi időnként. Eleinte lassú, kellemes a mozgásom, de aztán egyre gyorsabb, erőszakosabb lesz, sőt, még két kezét is lefogom egy kis időre, amikor nagyon belelendülök, így szegezve az ágyhoz a másikat.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 14.12.13 19:49

Lauren & Skoli

+18

Érzem, hogy türelmetlen, én is az vagyok, de az sokkal jobban felizgat, ha húzhatom az időt, hogy minél jobban kívánjon. Ahogy hallom kezdem elérni a kívánt hatást, hiszen már ott tartunk, hogy felfalna, amit nem is bánnék. De nem hagyom meg ezt az örömet, hogy tudja, kezd nyerni. Inkább tovább piszkálom a harapások ellenére, hiszen ő akarta, hogy kötözködjek.
- Nem félek tőled! Úgyis csak a szád nagy! – Magabiztos vagyok és hiába harapdál, akkor sem félek tőle. Feltolom a napszemüvegemet a szememre, mert lejjebb csúszott. Azt hiszem, most elememben vagyok a piszkálódást illetően. Csak vigyorgok, ahogy az övemmel szórakozik, mint aki még életében nem volt együtt sráccal. Nem is bírom kihagyni, így ismét kötözködés hagyja el az ajkaimat. Azzal, hogy a vállamba harap, csak jobban az ajtóhoz préselem, mert már érezni akarom, ahogy a melegségében elmerülök.
- Akkor itt az ideje, hogy ezen is túl ess! – Mosolygok, bár nem hiszem, hogy most odakötözném az ágyhoz, mert nincs nálam semmi olyan, amivel ezt megtehetném, mert nem készültem erre. De ezt figyelmen kívül hagyva, el is viszem az ágyig, ahol végre már nyelvemmel is kényeztethetem, így egy lépést tettünk a szex felé. Élvezem, ahogy nedvesedik, nyelvemet szinte égeti az, hogy ennyire forró. Sóhajai, zene fülemnek, így tudom, hogy nagyon is jól esik neki az, amit csinálok vele. Egészen addig csinálom, amíg fel nem vet egy sokkal jobb ötletet.

Hagyom, hogy elhelyezkedjen, majd fölé magasodva, ott folytatom a kényeztetését, ahol abbahagytam. Férfiasságom kezd lüktetni a vágytól. Éppen ezért, hogy még idő előtt elmenjek, leszállok róla és a lábai közé helyezkedve – kicsit megkönnyíti, hogy szétteszi -, kicsit meglepődök, amint egyből lábai a derekam köré fonódik, de nem bánom, így belé hatolok. El is kezdek mozogni benne, eleinte csak lassabb, érzékibb tempót diktálva. Később még jöhet a vad, de most ehhez van kedvem és érzem, hogy Lauren nem siettet.
- Én sem, de minden találkozásnak kellemes a vége! – Suttogom a szavakat, alig jönnek ki belőlem, én általában a szex közben nem beszélgetek, mert nem tudok rá koncentrálni. Ezért ajkaimat rátapasztom az övéire, hogy ne szólaljon meg még egyszer, csak élvezzük egymás testét. Ajkaimat jól eső sóhajok, majd nyögések hagyják el. Jól eső érzés vonul végig a gerincem vonalán, minden egyes lökésnél és már érzem, hogy hamarosan a csúcsra jutok, de mielőtt ezt megtehetném, arra eszmélek fel, hogy már alul vagyok. Egy mosolyt erőltetek az arcomra, napszemüvegemet pedig visszatolom a szememre. Nem tudom, hogy miért nem veszem le, talán csak automatikusak ezek a mozdulatok. Hagyom, hogy ő diktálja az ütemet, de azért kezeim a derekára tévednek. Oldalán végig szántok ujjaimmal, a melleihez érve, amikor masszírozni kezdek. Imádom a női mellet, de arra is figyelek, hogy vele együtt próbáljak mozogni. Nem bánom, hogy csókot lop tőle, bár néha a nyögésemet is belém folytja, így érdekes hangok jöhetnek ki belőlem. Ahogy egyre gyorsabb és erőszakosabb lesz, úgy érzem a csúcs közeledtét. Épp nyúlnék hozzá, mikor lefog, így csak hagyom magam, hogy sodródjak az árral. Nekem viszont ezek a mozdulatok elegendőek ahhoz, hogy el is jussak a mennyországba. Hátam megfeszül, és mintha megkönnyebbülnék. Remélem, hogy ő is hasonlóan jut el oda, ahol én vagyok, így megtörlöm kézfejemmel, izzadság gyöngyökkel teli homlokomat. Egészen melegem lett, ahhoz képest, hogy nemrég meg akartam fagyni. A kielégülés miatt nem is tudok szóhoz jutni, így próbálom a légzésemet és a szívverésemet kicsit lenyugtatni.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 20.12.13 23:49

+18

Nem is szeretném, ha félne, de azért azt jó lenne, ha tudná, hogy nem fogom ám vissza magam, tehát kissé erősebben, de még mindig nem nyomot hagyóan, nem fájón harapom meg kissé erős vállait, csak hogy érezze, azért teljesen nem hülyéskedtem, tényleg felfalom, ha nem tesz a magáévá ma este, méghozzá minél hamarabb. A kötözéses játszadozás viszont cseppet új lenne a számomra, mégse hiszem, hogy Mark most ezt tenné velem, hiába nagy a szája.
- Hiszem, ha látom. – jegyzem meg játékosan. Mondjuk, simán lehet, hogy Mark kemény az ágyban, de az eddigiek alapján teljesen átlagos fickónak látom, nem érzem úgy, hogy bármi extrát is tenne azokkal a nőkkel, akiket lefektet. Aztán max ha tévedek, akkor meglepődöm, jelen pillanatban nem érzem úgy, hogy bármi vesztenivalóm lenne, mindenhogyan kívánom a másikat, ahogy érezhetően ő is engem. Az ágyra kerülök és egy kis nyelvjátékkal indít a másik, ahogy azt nemsokára én is hasonlóan viszonzom, miután fölém mászik. De képtelenek vagyunk túl sokáig csak az orális játszadozásnak élni, többet akarunk, egymást akarjuk. A helyzet változik, a férfi már lábaim elé is kerül, amelyek automatikusan nyílnak szét, engedve oda a másikat, hogy elmerülhessen bennem. Összezárom őt lábaimmal, kezeimmel átölelem erős nyakát, majd apró csókokat lehelek hol ajkára, hol teste különböző részeire, de amikor úgy érzem, hogy már nincs sok hátra, változtatok a pózon, hogy ő kerüljön alulra. Szeretem, amikor egy férfi birtokol engem és nem fordítva, de olykor… olykor bizony rám tör a változás, ezért is fogom le őt vékony kezeimmel. Ha akarna, minden bizonnyal könnyedén ki tudna szabadulni, hiszen lényegesen gyengébb vagyok nála, de talán nem akar, elég csak ránézni, hallani a hangját. Nagyjából egyszerre jutunk el a csúcsra, így nyögök fel hangosan, amikor testem megrázkódik és még néhány aprócska mozgás, majd testem elernyed, én pedig lemászok a másik mellé. Nem bújok most hozzá, hiszen nem a párom, nem tudom, hogy miként fogadná ezt az egészet, de azért vállára egy puszit lehelek.
- Ez jó volt. – szólalok meg néhány perc múlva és hogyha úgy látom, hogy nem zavarná, akkor lassan odabújok hozzá, élvezve Mark közelségét és még egy csókot lopok tőle. Kikészültem, az ital, a szex, egyszerűen túl sok inger ért, így fejem mellkasára hajtom és nemsokára el is nyom az álom.
Nem tudom, hogy meddig alszom, fogalmam sincs, de másnap az biztos, hogy nem fogok túl sokáig itt maradni. Tehát a felkelést követően bizonyára hamar fel fogok öltözni és távozni a férfi otthonából, de azért a telefonszámcserét nem felejtem el. Szimpatikus volt nekem, remélem, hogy még láthatom majd valamikor, így meg kell ennek adni az esélyt, és belül csak remélni merem, hogy neki se csak egy éjszaka voltam.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban 22.12.13 7:51

Lauren & Skoli

Csak jobban odapasszírozom az ajtónak, mikor megharapja a vállam. Szóval nincs ellenére a dolog, bár ezt most nem tudom teljesíteni, hiszen nincs itthon semmi, amivel ezt meg tudnám oldani. És azzal, hogy provokál, csak jobban tudomásomra adja, hogy ezt akarja.
- Majd legközelebb! De akkor véresre fogod dörzsölni a csuklóidat, ha tovább provokálsz! – Figyelmeztetem, mielőtt még azt hiszi, hogy majd beújítok egy szex bilincset. Ezekre sosem költök, így beérheti azzal, amit majd az egyik rendőrtől ellopok. Az pedig kifejezetten, nem erre használatos. De a gondolataim már nem ezen járnak, hiszen eljutunk az ágyig, ahol kölcsönösen kényeztetjük egymást. Sokáig nem játszadozok vele, mert érzem, hogy hamarosan eljutok a csúcsig, így lemászok róla. Ugyanis még szeretném érezni, de most máshogy. Ahogy szétnyílnak a lábai, úgy mászok közéjük és hatolok belé, amikor engedi. Csak egy pillanatig tart a meglepődöttségem, ami a derekamra font lábait illeti. Egészen addig mozgatom a csípőmet, amíg nem változtat a helyzeten. Bár eddig is élveztem, ahogy puszikat hint a testem különböző pontjaira, de hagyom, hogy ő is érvényesüljön, így könnyedén át tud fordítani. Élvezem, ahogy rajtam mozog, kezeim végig is járják a testét, hol a derekára tévedve, hol a melleire. Elég jól csinálja a dolgát, ahogy birtokba vette a testemet, így hagyom, hogy eljussak a csúcsra, viszonylag hamar. Testem megrázkódik, majd hagyom, hogy lemásszon rólam. Igaz, még el tudtam volna képzelni, hogy egy kicsit rajtam marad, de nem erőszakoskodok, csak továbbra is abban a mámorban érzem magam, amit a kielégülés okozott számomra. A vállamra kapott puszira, oldalra fordítom a fejemet és egy apró mosolyt engedek meg magamnak.
- Akkor lesz folytatása. – Nyögöm ki magamból, majd kicsit mozgolódva, kihúzom magam alól a takarót és ha ő is segít, akkor hamar mindketten a takaró alatt leszünk. Fura érzésem támad, mikor hozzám bújik, még egyszer sem bújt hozzám senki, hiszen kurvákkal feküdtem le, ők pedig az aktus után mindig magamra hagytak. De ami azt illeti nagyon is jól esik.

Kicsit mocorgok, csak, hogy elvegyem a karomat, amivel át tudom ölelni, hogy még közelebb tudjon hozzám bújni. A napszemüveg is csak most kerül le rólam, a szemeim pedig ösztönösen csukódnak le. A csókot későn érzékelem, így a viszonozásra az elmarad. De nem azért, mert nem akartam, így ezután felé fordítva a fejemet, egy puszit nyomok a homlokára, majd nagyot sóhajtva, elalszok.
Reggel mindig hamarabb ébredek fel, mint általában az emberek. Így még Lauren alszik, mikor kinyitom a szemem és a napszemüveg felkerül a szemeimre. Olyan aranyosan alszik, így még egy kicsit figyelem őt, mert eddig ilyenre se volt alkalmam. Ha nem lenne ennyire veszélyes az életem, biztos, hogy nem engedném el addig, amíg össze nem jövünk. De nem kísérletezgetek, jobb lesz nekünk csak a barátság, némi szex-el fűszerezve, vagy még annyi se. Mikor felkel és elkéri még a telefonszámomat, kicsit meglepődök. Oké, hogy megbeszéltük a barátság dolgot, de kezdek bizonytalan lenni. Mindenesetre megadom neki a számom, aztán majd alakul a továbbiakban. Amint elkészült és indulásra kész, kiengedem, hogy menjen, én pedig csinálom a dolgaimat.

Tárgy: Re: Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban

» Bár
» Oliver G. Dean
» Dean S. Kizzy
» Dean & Kiki - Hm... elrabolva
» Emily & Dean - veszekedés folytatása vagy békülés?

Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban

Lauren & Dean - esti iszogatás a nappaliban

Similar topics

Similar topics