welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Whataya want from me?
Eric Crawford
Yesterday at 18:51
Városháza
Grace Kendra Handrick
Yesterday at 12:11
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

just a little problem - Abi & Colin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: just a little problem - Abi & Colin 12.12.13 22:08

Így szokott zajlani egy járőri nap. Mindig van valami váratlan esemény, ami vagy felborzolja a kedélyeket, vagy egyszerűen csak zajlik az élet. Még akadémista koromban voltam kint ilyen járőrözéseken, amik kezdetben haláli unalmasan teltek. Félig fekve, felpakolt lábakkal pöffeszkedtünk a kocsiban, sokszor azon gondolkoztam, hogy találjam fel magam. Számoljam az embereket, vagy épp azt nézzem kin milyen ruha van. És olyan rájöttem, úr isten normális vagyok? Ezt a nők szokták csinálni. Nézni kin mi van hogy leszólják vagy irigykedhessenek. Rájöttem azonban arra, hogy van valami érdekessége az egésznek. Ha unatkozik az ember, könnyebben feltűnik neki, hogy mennyire ugyanúgy telnek a napok. Az újságos percre pontosan érkezik vissza az ebédidőből, akad olyan vevője aki naponta ugyanakkor érkezik hozzá. Vagy hogy a szemközti kávézóban van aki minden nap ott indít. Furcsa kutyamániákus emberek akik csak azok találkoznak, hogy a kis ölebeik eltöltsenek valamennyi időt egymással a sétálóutca kellős közepén...
Na de hogy mit keresek én egy helyszíni terepszemlén? Megláttam egy volt kollégámat a kocsijában ücsörögve ahogy jöttem ki az épületből, és nem bírtam megállni, hogy ne menjek oda hozzá beszélgetni. Nagyban beszélgettünk arról, kinek hogy is megy a munka mostanság, hisz nem kicsit szembetűnő, hogy egyre több az eset. Egyre többször kell elkapni valakit és az áldozatok száma is megemelkedett. Én mondom kicsit nagyobb létszámmal kellene fellépni, legalább valamennyire beállna a fegyelem, ha mást nem a mindennapok terén. Pillanatok alatt változott meg a helyzet, ahogy egy fickó elhúzott mellettem, majdnem engem is felborítva. Persze azonnal magára vonva a figyelmünket. Táska volt nála, azzal rohant, mint egy őrült. Nem hittem el, már egy percet sem lehet nyugton maradni ezeknek az utcai zsebeseknek? Kollégámra pillantottam, aki még csak a sapkát húzta fel. Nem fogja ezzel a sebességgel felkapni. Bevágtam a cuccom a kocsiba és a tag után eredtem. Nem mondom, gyorsan rohan. Vagy csak én jöttem ki a lendületből? Kicsit elpunnyadtam a laborban, meg otthon is. De az nagyban segített, hogy míg ő lökdöste fel az embereket, addig én szabad utat kaptam. Végül láttam, hogy lefordul egy utcában. Ott nem fog egy épületbe sem bemenni, csaak éttermek bezárt hátsó ajtóját fogja találni. A párhuzamos utcába vágtam le az irányt, végül vele szemben torpantam meg. A kölyök rendesen meglepődött, fordult is volna meg. De annál gyorsabb voltam. Hiába azért némi rutinom van. A falhoz keltem ahogy sikerült megragadnom a vállát. Nem volt nehéz, hisz stabilitása sem volt. De nem adta fel. Eldobta a táskát és egyből kapcsolt. Arra én voltam kissé lassú, elvonta a figyelmem, hogy eldobja a táskát, elvesztve a szemkontaktust. Én voltam a hülye, éreztem hogy ez meg fog maradni. Az ő bütykei is roppantak, nem kicsit. De az újabb horgot már nem adtam meg neki előnynek, gyomorszájon pancsoltam. Begörnyedt, ahogy azt vártam, de arra nem számítottam, hogy majd a fejét fogja használni, ahogy nekem megy. Pillanatok alatt kipréselte a levegőt belőlem és épp csak lassan tudtam megfékezni. Lesz még ennek böjtje. Főleg hogy amíg levegő után kapkodtam fellépő légszomjam miatt, ő újabb bal horgot vitt be. Gyerünk Colin, szedd össze magad. Ez járt csak a fejemben. Nem vártam meg amíg megint lendül, a pisztolytartóm felé nyúltam és egyből rá szegeztem. Meglepetten lépett hátra kettőt, mire fel is emelte a kezeit. Kispajtás, vége a játéknak...
Fél órával később már a bejárati ajtón nyitok be, miután a két kutyát sikerült leszerelnem. Az előszobában elhelyezett tükör előtt torpanok csak meg, alaposan szemügyre véve a véraláfutást a szemem alatt és a felrepedt szemöldököm a másik oldalon. Egy mély sóhaj kíséretében lépek be a nappaliba, egyből felkapva a kis mászókából Connort. Már ahogy meglát sikongatva fogad, mikor pedig felveszem, elcsodálkozó tekintettel nyúl oda a szemöldökömhöz.
- Látod, apa hagyta magát... bibis lett. - magyarázok neki mosolyogva, amire csak előre hajol, hogy puszit adjon rá. Újabban ezt csinálja, ha valakinek valamije megsérül, akkor puszit ad rá.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 13.12.13 19:15

A mindennapi teendők egyre rutinosabban mennek. Van már egy megszokott "menetrendem", mit, hogyan, milyen sorrendben csináljak úgy, hogy én se szakadjak meg, de azért Connorra is legyen időm. Reggel, mielőtt Colin munkába megy, lecammogok a konyhába reggelit csinálni, kávét főzni. Rend szerint ilyenkor szokott felébredni Connor. Nem tudom, talán a kávé illata ébreszti fel, de mindig akkor hallom, hogy gügyörészik, mikor épp végzek.
Felcammogok érte, tisztába teszem, felöltöztetem, aztán mire lemegyek, már Colin is ébren van és neki lát a reggelinek, amit mindig meg is hálál pár szép szóval, avagy egy térdrogyasztó csókkal, egy édes pillantással... szóval, megtalálja a módját, közben Connor is apucival reggelizik.
Ahogy ő elmegy dolgozni, Connort lepakolom a nappaliba, hogy kicsit lefoglalja magát a játékaival és ez sikerülni is szokott. Ritka, hogy nem. Imádnivaló gyerek, okos és csendes. Nem is tudom, mi lenne velünk, ha egy visítozó ördögfióka lenne. Ez az idő pont elég nekem arra, hogy összepakoljak mindenhol, betegyem a gépbe a mosnivalót, elmosogassak és rendbe szedjem magam. Aztán jöhet a Connorral való foglalkozás. Ez már délután tájt van, és ilyenkor sikerül is lefárasztani annyira, hogy kidőljön egy jó két órára. Tehát, bőven van időm egy kettőtől négyig, avagy öt óráig, hogy elkészítsem a vacsit, mire Colin hazaér. Na most éppen itt járok, csak most Connor már ébren van és a tévének visítozik. Minden, számomra primitív és gagyi mesének úgy örül, mintha kész csoda lenne. Ezért olyan őrületesek a gyerekek. A felnőttek már annak se tudnak így örülni, aminek kellene.
Szóval, a vacsival lassan kész vagyok, mikor hallom, hogy nyílik a bejárati ajtó. Colin általában időben érkezik, kisebb csúszásokkal, de kinőttem már abból a korból, hogy ilyesmi miatt pattogjak. Tudom, hogy amint lehet jön haza, hiszen imádja Connort, hát még engem.
Neki látok tálalni, miközben hallgatom, mit egyezkedik az aprósággal, majd halkan odasétálok, megállok a nappali ajtajának dőlve és figyelem őket. Karjaimat összefonom mellkasom előtt, arcomra szelíd, szerelmes mosoly ül ki és elképzelni nem tudnám másképp az életem. Imádom Colin látványát is, ahogy a gyerekkel van. Eszméletlen fickó és ezen minden nap elmélázok.
-Apa milyen bibit szerzett már megint?- vágok közbe, miközben odasétálok Colinhoz és hátulról átölelem, hogy a nyakába csókoljak. Titkolni se tudnám, mennyire imádom. Aztán, ahogy odébb sétálok és alkalmam lesz szemből is meglesni, egy pillanatra elcsodálkozok, aztán homlokráncolva érintem meg óvatosan a szemöldöke környékét.
-Mi a fene történt veled édesem?- sóhajtok egyet, de nem korholóan, inkább aggódva. Eszemben sincs pattogni, hiszen tudom mi a munkája. Persze, nem örülök neki, ha így jön haza.
-Gyere, leápolom a szemöldököd.- simítom meg az arcát, majd átveszem tőle Connort és nyomok egy puszit a csöppség képére.
-Anya most megtörölgeti apu bibijét, rendben? Bekenem, hogy ne fájjon annyira, aztán jövünk szerelmem. Játszol addig?- magyarázok Connornak mosolyogva, mire rám pislog, aztán az apjára, végül bólint és két kezét összegyűrögetve, aggódva pislog Colinra. Eszem eldobom, mennyire édes.
Connort leteszem a játékai közé a mászókába, megcsókolgatom kicsit, majd apucit kézen fogom és a fürdő felé húzom. Ott aztán benedvesítek picit egy törölközőt, letörölgetem a sebét, kicsit lefertőtlenítem, majd teszek rá egy apró kis sebtapaszt, ami egyben össze is húzza a sebet. Eztán csókolom csak meg és bújok oda hozzá.
-Szóval? Hol szerezted?- dünnyögöm a mellkasába, miközben magamba szívom az illatát és teljesen megnyugodva ölelem magamhoz.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 13.12.13 21:46

Connor reakciója olykor annyira természetes, magától értetődő, és persze egyben aranyos is, hogy elgondolkozok azon, vajon tényleg érti-e mit mondok. Vagy csak azt látja, hogy valami nem okés és így próbál segíteni? Újabban egyre több mindent fedezünk fel vele, fekve kézből felnyomja magát, hasra fordul, kúszik és huzamosabb ideig már magától is ül. Lassan a babakocsit is állíthatjuk ülősre. És csak ámulunk, hogy milyen ütemben fejlődik.
- Ögögö... - mutat a szemöldökömre megint nagy komolyan, mint ha épp leszidni készülne. Elmosolyodok a gügyörészésére és adok egy puszit a homlokára. Imádom ezt a gyereket. És egyre jobban magamat látom benne. Már ha az nem lenne elég, hogy kiköpött olyan, mint jómagam, az arcvonásai nagyban engem idéznek.
- Neked is szia, hallgatózó. - nevetem el magam, ahogy meghallom Abi szavait. Nem marad időm megfordulni, mert mindjárt át is ölel hátulról és belecsókol a nyakamba. A reakcióm nem marad el, a helyén kellemes libabőr fut végig. Hiányzott már ez is nekem a napból, hogy vele, velük legyek. Esténként van mikor csak hosszan beszélgetünk, szeretgetjük egymást, aztán egyikünkbe belebújik a kisördög és lőttek a nyuginak.
Nem is akarom megvárni milyen képet fog vágni, mindjárt magyarázni kezdek. Tudom, kicsit borzalmasan fest főleg a véraláfutás a jobb szemem alatt, a bal szemöldököm csak a ráadás.
- Ugyan már, semmiség. - hanglejtésem hanyag és könnyed, pontosan tükrözi azt az állapotot, amennyire én komolyan is veszek egy sérülést. Semennyire. Nem törődök vele, mondván úgyis begyógyul magától, ha csak ütés nyoma az.
- De tényleg nem fáj... - kezdek szolidan tiltakozni is, ahogy rákontráz, hogy mindjárt leápol. Ugyan, erre semmi szükség. Igazán. De nincs más választásom. Connort átveszi tőlem, én meg mire odébb állnék, hogy levetkőzzek, már karon ragad és a fürdő felé húz. Nem kezdek el tiltakozni, nem lassítok, csak sétálok utána. Tudom, hogy ilyen esetekben nem lehet lebeszélni a szándékáról. Előre elvesztett csata ellene. Connor születése óta pláne úgy viselkedik, mint egy anyatigris. Nyugisan megállok a mosdókagyló előtt és hagyom, hogy letörölgesse a sebet, majd le is fertőtlenítse. Kicsit felszisszenek a csípő érzésre, össze is húzom hunyorogva a szemem.
- Egy zacskó jég akkor már jobban jönne. - legalábbis ami rosszabbul fest az a monoklim. Meglátnak így a munkahelyen, nem tudják majd hova tenni. Aztán elindul a pletyka hogy vajon randalírozni voltam-e. A csók jól esik viszont, kicsit el is húzom, és ahogy hozzám bújik, átölelem. Az állkapcsom jobban összepréselem. Picit még fáj annak a fejelésnek a helye. De nem vészes.
- Elkaptam egy táskatolvajt, ő pedig nem menekülni akart hanem szembeszállni. De mesélj, itthon miféle hadműveletet kellett végezni?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 14.12.13 17:58

Látom rajta, hogy legszívesebben ellenkezne, amiért le szeretném ápolni azt az igenis durva sebet, de nem teszi. Már megtanulta, hogy sokat nem ér azzal, ha ilyesmiben ellent mond. Ő persze lazán veszi a sérüléseket. Azzal sem foglalkozott, mikor egy boxmeccs után mindenfelé zúzódásai voltak. Akkor is én erőszakoskodtam és talán akkor jött rá, hogy inkább hagyja magát. Na meg, ne mondja nekem, hogy nem élvezi, ha pátyolgatom.
-Kapsz jeget is, aztán jegelheted magad, cica.- vigyorgok fel rá, de nem mozdulok el mellőle, csak a fejem emelem föl. Na jó, meg annyit megteszek, hogy lábujjhegyre magadosok picit és még egy puszit adok ajkaira.
-Lenyomott egy piti kis bűnöző?- pislogok rá elkerekedett szemekkel, de incselkedő hangon, viszont a csodálkozás teljesen valódi. Hiszen Colin azért elég jártas verekedésben, igaz, egy ideje nincs nagyon terepen.
-Lehet, hogy nem ártana nekünk a gyakorlás. Ha visszaállok én is szolgálatba, nem akarok így járni. Mi lenne, ha bejárnál a fiúkkal meló után edzeni? Tudod, ahol egymást gyepálják a zsaruk. Talán össze is haverkodnál azokkal, akikkel eddig nem sikerült.- ölelem tovább, de aztán, hogy nehogy azt higyje, nem figyelek rá eléggé és nem akarom vele megosztani, mi történt velünk itthon, el is mesélem gyorsan. Bár minden nap úgyis ugyanezt mesélem.
-Hát a szokásos. Takarítottam, játszottunk aztán főztem. Connor baba nagyon jó fiú, csak gyanús, hogy jön lassan a foga. Sokat nyáladzik.- húzom el féloldalasan a szám, hiszen erről a foggal kapcsolatos dologról hallottam már jó pár sztorit. Szegény gyerek végig ordítja az éjszakát, apu és anyu egymást szapulják és hasonlók, de csak remélni tudom, hogy velünk nem így lesz. Pedig fáradtan hajlamos vagyok Colinon levezetni a dühöm és még jó, hogy nem egy idegbajos ipse.
-Na gyere te kis monoklis. Vacsizzunk. Biztos éhes vagy már.- simítom meg az arcát nagy vigyorral az arcomon, majd elindulok a nappalin át a konyha felé. Connorért élből nem indulok, mert tudom jól, hogy most apucit akarja és ennek már hangot is ad, mert gügyögve az apjának mutogat. Mintha valamit meg akarna kapni, ujjait úgy hajtogatja a tenyerébe majd vissza. Ennivaló kis drágaság.
-Lassan féltékeny lehetek már, annyira imádjátok ti ketten egymást.- csóválom a fejem röhögve, ahogy megérkezek végül a konyhába és odapakolom a megterített asztalra a vacsit is.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 14.12.13 21:48

Az esti időszakból sokszor csak ezt várom, amikor mi ketten nyugisan kiélvezzük egymás társaságát. Olyannyira, hogy némi huncutság is előbújik belőlem. Ahogy hozzám bújik és átölelem, kis idő múlva akaratlanul is kezeim a fenekére csúsztatom és belemarkolok, miközben csibészesen az alsó ajkamba harapok. Ezt sosem tudom megállni. A kijelentésére arcomra kúszik egy mosoly, és ahogy közben lábujjhegyre is emelkedik, közelebb is húzom magamhoz, a fenekéről le nem véve a kezem. Úgy viszonzom a puszit is.
Csak aztán utána vágok egy kellemetlen grimaszt. Mi tagadás, elég gáz, hogy így hagytam magam. Ráadásul egy pitiáner kis bűnözőnek. Kicsit bele kellene megint jönnöm a gyakorlatba, nem vagyok eléggé résen. Tudom hol a hiba, én lettem lusta és elkényelmesedett.
- Le. - válaszolok végül lényegre térően. Tényleg nem vagyok valami büszke a mai teljesítményemre és ez az arcomra is kiül. De nem akarok ezzel foglalkozni, az délután történt. Most pedig lassan beesteledik, én pedig itthon vagyok. Viszont amit mond utána, valahogy tetszik. Igaza van abban, hogy rám férnek a gyakorlások. Meg abban is, hogy ez még akár arra is remek lehetőség lenne, hogy az új kollégákkal összeismerkedhessek. Amióta áthelyeztek, nincs valami széles ismertségi köröm. Azért is örültem meg annyira, amikor egy volt kollégát láttam meg az épület előtt.
- Mit szólnál, ha idehaza gyakorolnánk néha? - ha már ő is mondott egy ötletet, én sem akarok elmaradni mellette. Szerintem jól elszórakoznánk, és a nappali is elég tágas ahhoz, hogy kivitelezzünk néhány gyakorlatot. Legfeljebb Connor lelkes nézőközönség lesz.
- Mikor állnál vissza? - ez a tény eddig elkerülte a figyelmem, annyira belegondoltam már abba a birkózásra, hogy ezt is megemlítette. Csak épp azt nem mondta mikor szeretne.
Mosolyogva figyelem ahogy a napi teendőket kezdi mesélni. Akármennyire is szokásosnak tűnik, szerintem ezekre nem lehet csak úgy felkészülni. Bármikor bármi történhet. Connor pedig minden nap tud meglepetéseket okozni.
- Pityergett már eddig érte? - azt hiszem ez vízválasztó időszak lesz, amikor igazán megtudjuk milyen egy hisztis csemete élete. Mert abba nem volt nehéz belerázódni, hogy éjszaka felsírt mikor megéhezett. Na de jól lakott és egy kis büfiztetés után már aludt is mint a tej. Most viszont félő, hogy majd mászkálni is kell vele. De meg fogjuk oldani. Lassan elindulok utána, a kijelentésére elvigyorodok és kicsit vissza is húzom magamhoz egy csókra.
- Mi a vacsi cica? - kérdezem hamiskás mosollyal, ahogy pedig kiérünk a nappaliba, a mászókához sétálok. Connor egyértelműen engem kezd lesni, hogy mikor sajátíthat ki magának, amit nem is tagadok meg tőle. Ahogy látja hogy nyúlok felé, már széles vigyorral, csillogó szemekkel néz rám, az épp összenyálazott kezét pedig a képembe nyomja amint karba veszem. Már egész ügyesen tartja a fejét, hisz ülni is tud, de még azért előfordul, hogy vannak időnként bizonytalan mozdulatai. Szép lassan kinövi.
- Aljas rágalom, nem is vagyunk ennyire egymásra cuppanva. Igaz manó? - vigyorgok a gyerekre, majd egy puszit is adok az arcára.
- Anyád miket össze nem hord rólunk, hát nem? - még nem is érti miről hadoválok, de már röhög rajta. Mint ha csak minket felnőtteket röhögne szembe, neki mennyire jó dolga is van.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 14.12.13 22:54

A gyakorlásra elvigyorodok és még a konyhában is ezen mosolygok, miközben várom, hogy a két csibész is megérkezzen a konyhába. Igen. Egész jó lenne, tekintve, hogy jó ideje nem gyakoroltam. Ami pedig a tudást illeti, talán még mutathatnék is egyet s mást Colinnak, hogy ezzel is védjem, hiszen én azért jócskán továbbképeztem magam annál, mint amit a munkahelyen ránk aggatnak. Külön órák és egyebek, és azt mondom megérte, mert eddig még mindig hasznomra vált.
-A vacsora egy kis kínai, ami nem biztos, hogy olyan jó lett, mint gondoltam. Szóval, szecsuáni próbál lenni, de ne haragudj, ha nem olyan édesem.- pakolok a tányérjára majd a sajátomra is egy kis adagot, közben bocsánatkérően rápislogok. Először csinálok kínait, mert eddig mindig rendeltük. Most is az étteremből kértem tanácsot a kínai ipsétől, akit persze megnyugtattam afelől, hogy hiába árulja el, azért még fogunk tőlük rendelni, mert én biztos nem tudom olyan jól megcsinálni.
-Ti pedig...- mutogatok rájuk az éppen kezemben lévő villával- nagyon is egymásra vagytok cuppanva. Viszont, Connor legalább hasonlít is rád és nem olyan hisztis, mint én. Nem sírt még a foga miatt, nagyon jól bírja, bár biztos lesz, hogy már ő se fog tovább tűrni. Látszani még nem is látszik egy foga sem.- magyarázok tovább, mi is a helyzet, végül aztán lehuppanok és megvárom, amíg ők is csatlakoznak. Connor persze nem kínait kap, vagy legalábbis nem úgy, mint mi. De megoldottam, hogy ő is megkóstolhassa, úgyhogy a vacsiból egy adagot pépesítettem.
-Mikor szeretnél velem gyakorolni cica? Szívesen segítek és nekem se árt, mert igazából arra gondoltam, hogy minél előbb visszamegyek. Persze, nem akarom Connort idő előtt lerázni, eszemben sincs, de piszkosul hiányzik a meló és nem érzem otthon magam a konyhatündér-minta anya szerepben.- sóhajtok egyet a végén szomorkásan és eszemben sincs előadni, hogy nem vagyok elégedett, mert az vagyok, csak épp az izgalmakhoz szoktam és ahhoz, hogy rossz fiúkat üldözök. Itthon maximum, a porszívót vagy a kutyákat üldözhetem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 15.12.13 1:02

Connorral még kicsit elszórakozok, ahogy a konyhába átsétálok vele. Korábban volt már, hogy elkezdett pityeregni, ha vittük a konyhába, mert tudta hogy akkor be lesz ültetve az etetőszékbe. Különös mód mára egészen leszokott róla, többnyire tűri hogy ráadjuk az előkét és beleültessük a székébe. Persze csak ha le is foglalja magát valamivel. Most is előbb a kanalat adom a kezébe, aztán csatolom bele az etetőszékbe, úgy húzom elé az előlapot. Kicsit most már állítok a szék dőlésszögén is, hisz biztonságosabban tud majdnem rendesen ülni. Igaz még teljesen egyenesre nem merem állítani, nehogy megterhelje a hosszadalmas ülés a gerincét. De már jó látni mennyit fejlődött.
- Na mit kap a baba enni? - le is ülök én is a helyemre, miután adok egy puszit a pofijára. Ezzel nem tudok leállni, mostanság egyre többször jön a puszi. Meg egyre többször hozom szóba a kistesót, mondhatni eredménytelenül. Egyszerűen iszonyatosan élvezem ezeket az apai teendőket, imádok Connorral foglalkozni. Ha altatni kell, ha etetni, akármi.
- Az illatából ítélve finom lesz. -szippantok a gőzölgő ételbe ahogy fölé hajolok picit. De lássuk előbb a medvét, belekóstolok. Nem is rossz így elsőre, lassan kezdem ízlelgetni és a végére egészen finom is lesz, ahogy hozzászokok.
- Ez finom. Még van mit alakítani rajta, de finom. Segítsek kikísérletezni? - ha mi ketten össze szoktunk állni valami ételt megcsinálni, akkor abból többnyire remek szokott készülni. Én a husihoz értek jobban, ő meg a többihez. És pont így lesz finom.
- Nem is baj, hogy még nem látszik. Addig nem is fáj neki. De nyilván előbb vagy utóbb az ő türelme is elfogy. De megoldjuk. Eddig is sikerült mindent megoldanunk, ha kell váltok hozzá éjjel is. Aztán kis gavallér lesz a csipkés fogával... Ugye, manó? - vigyorgok rá Connorra, mire megáll az éppen folyamatban lévő cselekvésben. Eddig gondosan szopogatta le a kanálról az ételt, mindig kis adagokban. De ahogy rá vigyorgok, megdermed egy pillanatra és máris nem a kanálra figyel, hanem fülig érő vigyorral mered rám.
- Mikor mennél vissza? - pillantok végül Abi-re ahogy a munkáról kezd beszélni. Tudom, hogy hiányzik neki a pörgés, mostanra kicsit megunhatta azt, hogy jóformán semmire nincs sem ideje, sem energiája a napi teendőkön kívül. Persze időnként próbálok segíteni, vagy kibillenteni ebből, esetleg bevállalni a gyereket, menjen csak szórakozni. De érthető... Én is megbuggyannék itthon ennyi mindentől.
- Nekem bármikor jó, akár holnaptól is elkezdhetjük.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 15.12.13 1:26

Örülök, hogy végül azért sikerült egészen ehető kaját összehoznom. Oké, igaza van Colinnak, hogy nem árt még kicsit javítani a recepten, de egyébként egészen jó. Csak az ember nem mondaná meg róla, hogy szecsuáni csirke.
Ennek ellenére viszont a fiúk pakolják befelé. Vagyis, Connor nyammog, aztán ahogy én etetem vagy az apja, úgy eszeget szépen, de még ő se ellenkezik. Colin meg végképp nem. Nem is tudom mondjuk, tudnék-e olyan kaját az asztalra rakni, amit ne gyűrne le a torkán még akkor is, ha pocsék. Kétlem, hogy a képembe vágná, hogy nem hajlandó megenni, mert rossz.
-Connor baba is ezt eszi, igaz.- vigyorgok a csöppségre, majd Colinra lesek, ahogy felajánlja a segítségét. Még szép, hogy bólintok rá egyet vigyorogva. Már, csak azért is, mert piszok jól el szoktunk lenni kettesben a konyhában. Kicsit akkor együtt vagyunk, viccelődünk és kikapcsolódunk.
-A fogas időszaktól attól még félek. Remélem, nem leszünk mindketten idegroncsok.-sóhajtok egyet, de ahogy az apróságra lesek és meglátom a vigyori képét, nehezen tudom elképzelni, hogy bármi gondot okozhatna. Az nem lehet. Ez a kis tündéri csöpp emberke.
-Nem tudom még, hogy mikor lenne jó. Talán, ovi előtt lehet egy év bölcsöde is Connornak és akkor rövidebb műszakban kaphatnék kis irodai munkát vagy valamit, de kell valami, ami kirángat a háziasszonykodásból, mert lassan megzakkanok itt.- motyogok, miközben túrom ide-oda a tányéromon a falatokat, végül csak eszegetek tovább. Legutóbb megegyeztünk Colinnal, hogy megbeszélünk mindent. Hát tessék. Itt van ez a téma. A bezártság még akkor is, ha elmegyünk vásárolni Connorral.
-Akár már este is elkezdhetnénk, cica.- vonogatom a szemöldököm perverz vigyorral a képemen, aztán kuncogva pakolom be továbbra is a vacsit. Újabban van, hogy én kezdek kacérkodni Colinnal, annak ellenére, hogy eleinte be voltam tojva. Szóval, elég nagy változások mentek végbe.
-Várjunk csak. Milyen gyakorlásról is beszélünk?- pislogok rá ártatlan boci szemekkel, aztán Connornak adogatok pár falat kaját és letörölgetem picit az arcát. Igazi kismalac.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 15.12.13 12:38

Érthető a félelme, én is kartok egy kicsit tőle. De eddig mit nem tudtunk volna megoldani? Egy idő után el is szoktam viccelni a dolgot, úgy pedig még annál is könnyebb elütni a dolgot. Most sem lesz máshogy, majd mindent bevetünk az eredmény érdekében, hogy Connor tudjon aludni.
- Nem leszünk idegroncsok. Se te, se én. Tudom milyen ez az időszak, húgom egyszer megkért, hogy ugorjak be helyette. Remekül kijöttünk a leányzóval. - még mindig a húgomnak hívom, holott tudom, hogy vér szerint nem az. De nekem ők a családom, örülök is hogy végül is adoptáltak és nem jutottam ugyanolyan helyzetbe mint Ryan. Ha az öreg engem terrorizált volna, én gondolkozás nélkül lepuffantom, mert közveszélyes. De nem kell ilyenekre visszagondolnom abból, amiket mesélésből ismerek csak.
Kicsit közelebb húzom a székem, na meg a tányérom is Abi mellé, hogy adhassak egy csókot az ajkaira. Connor csak ilyenkor vigyorog igazán, amikor ezt látja. Tud az a kis hétszentség örülni annak, ha anya meg apa elvannak... De tetszik, hogy nem épp féltékenységi rohamot kap. Tudom, hogy a gyerekek szeretnek kisajátítóak is lenni.
- Szóval úgy gondolod, ahogy betölti az egyet, mehetne bölcsibe? - vonom fel kíváncsian a szemöldököm, közben tovább szurkálom fel a falatokat a villára, hogy azokat aztán bekapjam. Tényleg finom azért az itthoni kínai is. Persze látom rajta nap mint nap hogy néha mennyire megterhelő neki az itthon maradás és hogy néha szívesen cserélne mással. De azért annyira nem gondoltam súlyosnak, mint hogy most tűnik. Nem jó ez, nagyon nem jó. Ismerem magamat, tudom hogy nem jönnék haza váltani. Túlságosan ambíciózus vagyok. Mégis azért kellene valami megoldást találni a problémára.
- Kezdjük ma. - bólintok a kérdésére. Imádom amikor így hízeleg nekem, tetszik hogy sokszor már ő veszi kézbe az irányítást, én pedig az abszolút élvezője lettem. Csibészes mosoly kúszik az arcomra közben, ahogy tovább gyűjtögetek a tányéron, végül az utolsó falatot is bepakolom.
- Hmm... Én intenzív gyakorlásnak nevezném. - kezdem én is a kétértelmű szövegelést, ahogy arrébb tolom a tányért. Kezem a combjára csúsztatom és egy pillantást vetek a kistál felé, vajon Connor mennyire csókolta már be a pépet. Őt elég lesz egy fürdetéssel lefárasztani meg bealtatni a kiságyba.
- Hol tart a nagyfiú?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 15.12.13 13:14

Kicsit feszélyez Colin szavai ellenére is az elkövetkezendő x hét avagy hónap. Persze, biztos meg tudjuk majd oldani valahogy, de attól még, hogy esténként Colin itthon lesz, napközben az én dolgom lesz Connort nyugtatni, ami a teendőkkel együtt nem hiszem, hogy egyszerű lesz. Ennek ellenére most még nem feszülök ezen. Ráérek majd akkor aggódni és idegeskedni. Most még nyugi van és béke, ez a lényeg.
-Ez még a jövő titka, milyen is lesz. Lehet, hogy Connor nem fog hisztizni, csak nyöszörög majd. Fene tudja. Eddig se volt vele nagy gond soha. Pedig volt, hogy fájt a pocija vagy betegeskedett.- mosolygok Connorra, mintha épp ezzel próbálnám megfűzni, hogy majd legyen továbbra is ilyen jó gyerek, ő pedig, mintha értené, hogy épp őt fényezem, elvigyorodik és a kanállal az etetőt kezdi csapkodni. Ha nem tudnám, hogy ez szokásos, azt mondanám, dobos lesz a gyerekből.
-Valahogy úgy. Egy évesen mondjuk még talán nem, de másfél-kettő. Nem tudom Colin. Igazából azt se tudom, kibírom-e addig. Lassan megőrülök itt.- sóhajtok egyet, miközben egyik kezem az arcomra pakolom és az asztalra könyökölök. Elképzelésem sincs még az egészről, de azt tudom, hogy szeretem a munkámat. Nem véletlenül lettem az, ami és örülök, hogy nekem sikerült jól választani, nem úgy, mint sok más embernek, aki még 30 évesen se tudja, mit csinálna szívesen.
-Intenzív gyakorlás?- sandítok rá huncutul, tenyerem pedig kezére simítom, ami a combomon nyugszik. Meg van a maga hátránya annak, hogy gyerekünk van. Nem eshetünk egymásnak akármikor, akárhol. Pedig, ha most úgy lennénk, mint rég, biztos, hogy itt a helyszínen elkezdeném azt az intenzív gyakorlást. De még mennyire. Imádtam, amikor régebben előtört belőlünk a szenvedély és úgy estünk egymásnak, mint akik évek óta nem találkoztak.
-A nagyfiú? Lassan belapátolja az egészet, igaz édesem?- dőlök oda picit Connorhoz, hogy az utolsó falatokat is megetessem vele, majd vigyorogva ismét letörölgetem az arcát. Szívem szerint mondjuk úgy hagynám. Elképesztően édes, mikor a pici arcocskája tiszta maszat.
-Ízlett, szerelmem?- tápászkodok fel, majd kiveszem az ücsiből és sétálgatok vele picit. Úgy habzsol mindig, hogy a büfiztetést nem merném kihagyni. Szerintem több levegőt nyel, mint kaját.
-Nemsokára mehetünk pancsolni. Mit szólsz apróság?- lesek rá, de válaszul csak egy jó nagy büfi érkezik, én pedig elröhögöm magam. Talán vehetem igennek, hiszen mellé még vigyorog is.
-Felviszed levetkőztetni, amíg elpakolok?- pillantok Colinra, majd lehajolok hozzá egy csókra és átadom szépen Connort. A világért se hagynám így a konyhát. Sokkal jobb még ilyenkor rendbe tenni, mint reggel arra kelni, hogy kész káosz minden. Ráadásul, utána nyugodtabban heverészhetek már, ha tudom, hogy nincs dolgom és mindent megcsináltam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 17.12.13 20:30

A villát a már üres tányérra rakom, úgy kezdem figyelni kettejüket, ahogy egymással kommunikálnak. Mert ugyan Connor nem tud beszélni, de igen csak sok mindennel reagál arra, amit Abi mond neki. Mindjárt vigyorogni kezd, és a kis etetőelőkét kezdi el csapkodni a kanállal, amit az apró kezével felvesz a tányérból. Ezzel persze azt idézi elő, hogy a pép minden felé fröcskölni kezd, de ezen csak nevetni kezdek. Piszok kis gézengúz ez a gyerek, ha akar. De az biztos, hogy nyugodt baba, nem is hisztizik, még akkor sem ha igazán oka van rá.
- Mint ha csak azt mondaná, értem anya. - vigyorodok el arra a grimaszra, amit Connor vág. Mostanában egyre értelmesebben tud nézni, mint ha tényleg értené amit mondunk. Pedig ez pusztán csak annyi, hogy jobban próbál koncentrálni, amikor beszélünk hozzá. Próbálkozik utánozni minket mondjuk beszédhangokban, már vagy háromféle hangutánzó szót használ keverten. Egyfelől jó látni, hogy ők ketten napról napra új dolgokat fedeznek fel együtt, mert többnyire mire megjövök már csak csodálhatom, mit tanult a kislegény. De kicsit elszomorít a tudat, hogy Abi már inkább nyűgnek látja azt, hogy itthon maradjon, mint előnynek. Sürgősen ki kellene találni valami jó megoldást, amitől ő is kizökken ebből a kerékvágásból. Talán azt remélem egy kis gyakorlás meghozza a kedvét jobban, épp ezért is lenne olyan remek időzítés ez a mai nap.
- Bizony, mélyen ható intenzív gyakorlás. - most persze én kezdtem a flörtölést, de így a jó. Egyszer ő, egyszer én. És ez jelzi, hogy nem vagyunk még kicsit sem besavanyodva ebbe az állapotba. Elvégre rájöttünk már egy ideje egy nagyon fontos dologra, az hogy van egy gyerekünk, nem azt jelenti, hogy így vége is van az életnek. Ugyan már... Ez csak egy állapotváltozás, de mindent ugyanúgy ki lehet élvezni megfelelő szervezéssel. Mosolyogva figyelem ahogy Connort kiveszi az etetőszékből és sétálni kezd vele. Na igen, pusztán annyiban változott az életünk, hogy néhány új dolgot kellett beütemeznünk. Mint hogy miképp kell jól etetni, hogyan kell megoldani a közös pancsit... Connor élvezi ha valakivel együtt fürdik, olyankor kacagva csapkodja is a vizet, meg rugdalózik benne. Kész kis vízicsibe már most.
- Persze. - de már azért magam előtt addigra összepakoltam a tányérokat, annyival se legyen gondja neki. Viszonzom a csókot, kicsit tovább ott is fogom magamnál ahogy a karját megragadom, majd csak utána veszem át Connort.
- Na gyere manó, megyünk pancsolni egyet. - adok egy puszit immár a tiszta pofijára, felkelek a székről és felviszem a szobájába. Már egy ideje átköltözött a saját szobájába, annál jobb hogy korán megtanul egyedül aludni. Persze ha sírna úgyis átmenne hozzá valamelyikünk. Széles vigyorral hagyja, hogy leültessem a pelenkázóra és megszabadítsam a néhol már vacsifoltos ruhájától, illetve a pelenkától. Ahogy elfektetem, ő már ösztönösen fordul az oldalára, majd pillanatok alatt hasra át. Ezen a mutatványán mindig elnevetem magam.
- Jobb szemből a világ, igaz?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 18.12.13 20:39

Gondolatban már a gyakorlás környékén jár az eszem, de persze ez nem így megy. Még előtte neki látok mosogatni és rendbe tenni a konyhát, miközben a fiúk felvonulnak az emeletre, majd miután mindent rendbe tettem, a nappaliban összekapkodom Connor játékait, elteszem őket a nagy dobozkájába, amiben minden kacatját tartjuk, végül elindulok én is az emeletre.
Már a legfelső lépcsőfokon vigyorogni kezdek, ahogy hallom, hogy kommunikálnak egymással. Esküszöm, akárhányszor ilyen kedves és gyengéd Colin Connorral, jobban beindulok rá, mintha nekem duruzsolna. Ilyenkor rám tör az "elképesztően szeretem" érzés és újra meg újra leszögezem magamban, hogy életem legjobb döntése volt, hogy összejöttem vele Connor ellenére. Az már persze, csak hab volt a tortánt, hogy végtére is tényleg ő volt az apja. Imádom, amiért ennyire szereti azt a gyereket és imádom, amiért nem fél ezt kimutatni. Igazi büszke apuka én pedig a legbüszkébb vagyok az egész családban, mert két ilyen eszméletlen pasival élhetek. Bárkinek is kell hálásnak lennem, amiért így alakult az életem, hálás vagyok.
-Látom, már készenlétben van az uraság.- vigyorgok rájuk, ahogy én is besétálok hozzájuk, majd picit agyon puszilgatom mindkettőt. Nem bírok betelni velük és ezzel az összképpel.
-Engedek neki vizet.- pillantok Colinra végül vigyorogva és máris becélzom a fürdőszobát. Amíg a víz csordogál, leülök a kád szélére és bámulok magam elé. Fáradt vagyok ugyan, de most ez a bámulás inkább az elégedettség következménye. Semmi okom nem lehet panaszra igazából, csak ne akarnék ennyire pörögni a munkahelyemen, de majd leküzdöm ezt valahogy. Hiszen szeretek itthon lenni Connorral, csak... úgy érzem, nekem nem ez a fő feladatom, hogy a háziasszony legyek.
Amikor a víz szintje már elég, elzárom a csapot és megvárom, hogy megérkezzen a kis herceg és a drága apukája. Mosolyogva lesek rájuk és várom, hogy bemásszanak szépen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 19.12.13 23:22

Connor már nem cicózik azzal, hogy nem tud mit kezdeni magával, ha megunja a háton fekvést simán megfordul. Emlékszem pedig nem is olyan rég még ha megfordult, maga alá gyűrte a kezecskéit és elkezdett keservesen nyöszörögni, hogy szabadítsuk ki. Akkor még a fejét sem tartotta ennyire stabilan. Most meg fekve kinyomja magát majdnem egyenesen nézelődik. Akkor van igazán gond, ha már alkalmazza is az újabb remekét. Elkezd előre kúszni. Ami a pelenkázón nem olyan jó ötlet. Most is elindul előre, mire megfogom a lábait, felemelem picit és visszahúzom. Ezen nem is nehéz, lévén hogy elég csúszós ez az anyag alatta. Reakcióként hangosan felsikkant nevetve, majd oldalra dől és úgy les hátra nagy ügyeskedve. Még ez nem megy annyira neki.
- Maradsz a hasadon komám, nem ismerkedünk a padlóval most. - vigyorgok rá, mire megint előre fordul, mint ha elbújni akarna előlem. Abi ekkor ér be a szobába, amire rá pillantok.
- Az nem kifejezés, menekülne már a vízbe. - Elengedem Connor egyik lábát, ahogy Abi odasétál hozzánk, ugyanis a kezemet a derekára csúsztatom. Connor persze megint szökni próbál, ahogy egyikünk sem vele kezd foglalkozni. Csak éppen azzal nem számolt, hogy még mindig fogom.
- Rendben, mindjárt megyünk mi is. A fiatalúr úgysem bír a vérével. - mosolyodok el a kijelentésre, és mielőtt elereszteném az útjára, adok egy csókot is neki. Figyelem ahogy Abi kimegy a szobából, majd a hátára fordítom Connort, megfogom a kis kezeit és felhúzom ülő helyzetbe. Kicsit hagyom, had ügyeskedjen, hogy megtartja magát, majd a hóna alatt megfogva felkapom. Széles vigyorral felfelé kezd mutogatni, mint ha azt akarná dobjam fel. Mostanra már teljesen bátran ezt meg is teszem. Abi igaz néha ettől infarktust kap, ha nagyon belejövőnk a játékba. De hát... ha ő félti, nekem kell annak lennem, aki nem félti, nem igaz?
Az akaratának végül picit engedek is, feldobom kétszer, mire hangosan sikongatva, amennyire csak kifér a torkán, kacarászni kezd. Imádja, ha dobálom, eddig ennek szokott örülni a legjobban. Csak még egyelőre nem sűrűn teszem meg.
- Na jó, ideje pancsolni egyet. - Felkapom a törölközőt a pelenkázóról és viszem is át a fürdőbe. A víz már addigra elzárva, épp annyira kiengedve mint szokott lenni. Abi pedig mint ha valamin nagyon gondolkozna.
- Min töröd a fejed, cica? - kérdezem kíváncsian, kicsit hízelgő hangon. Bár sejtem mire gondolhat. A probléma még mindig fennáll. Bár azt igazából annyira nem tudom, hogy pontosan melyik részében látja a gondot, hogy nem csinál semmi mást azon kívül, hogy itthon van, vagy csak a kaland hiányzik neki, vagy... fogalmam sincs. Erről még olyan igazon nem is beszéltünk.
- Megfogod Connort amíg levetkőzök? - nyújtom felé a picúrt, aki a vizet kémlelve épp az öklét próbálja a szájába gyűrni. Ahogy felszabadul a kezem, már kapom is le magamról sorra a ruhákat. Újabban azért már eszembe jut a tartóba dobálni, bár ez még nem mindig lejátszott meccs. Lassan belelépek a kádba, amire Connor automatikusan nyújtogatni kezdi felém a kezeit, hogy vegyem át. Beleülök a vízbe, majd őt is belerakom. Az első reakció mindjárt egy jókora csapkodás, széles vigyorral megspékelve.
- Naa, azt nem szabad. - nevetve ugyan, de lefogom a kezeit. Erről le kellene szoktatni, különben mindig el lesz áztatva a fürdő. Bár az legyen a legnagyobb probléma.
- Te nem szállsz be? - nézek Abi-re, elvégre egy jókora sarokkádban vígan elférünk így is. Ez az előnye ennek a háznak, minden jóval tágasabb, mint a lakásban volt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 20.12.13 0:05

Hallgatom még egy ideig a bentről kiszűrődő kacagást és visítozást, közben pedig szelíd mosoly szökik az arcomra. Jót tesz Connornak, hogy Colin ilyenkor még mindig olyan, mint valami energiabomba. Hazaér a munkából és nem döglik le a tv elé, mint sok más pasas, hanem a fiával foglalkozik és ez mindennél többet ér. Azt hiszem, ez is közre játszik abban, hogy Connor olyan szépen fejlődik.
-Persze.- bólintok, miközben Connorért nyúlok, majd szerelmes mosollyal a képemen -legalábbis én így tudom elképzelni- pislogok Colinra. Már ebből is értheti, min jár épp az eszem de, ha ez nem lenne elég, még akkor közelebb lépek hozzá egy csók erejéig, ahogy lekapja a pólóját.
-Azon járt az eszem, hogy milyen mázlista vagyok, de ezen sűrűn gondolkozok. Sok nő irigyelne szerintem.- magyarázok, közben nem húzódok el tőle. Ugyanolyan közel vagyok hozzá, mint amikor megcsókoltam, szabad kezemmel pedig végig simítok arcán. Nem győzöm szeretgetni mindazért, amit értünk tesz és, hogy egyáltalán van nekem.
Végül aztán úgy határozok, hogy elég volt a csöpögésből és, azt hiszem, Connor is erre juthatott, mert tenyerét épp az arcomba nyomkodja. Talán enyhe utalás arra, hogy kussoljak.
-Jól van kis herceg, befogtam.- vigyorgok rá, miközben tenyerébe puszilgatok párszor, végül ahogy Colin beül a kádba, átadom neki Connort is én pedig leülök a kád szélére. Ez is amolyan családi program kezd lenni, de egyszerűen jó őket figyelni, amikor együtt vannak. Megnyugtató és boldog látvány.
-Most inkább nem. Csak szemlélek.- vigyorgok ezerrel, közben megsimizem Connor fejét. Ilyenkor engedi el magát igazán a kis lurkó, mikor a vízben pancsol és apuci erős karjai vigyáznak rá. Látszik, hogy Colin mellett úgy érzi, nem eshet baja és ebben én is biztos vagyok. Úgy vigyáz rá mindig, mint a szeme fényére.
Ahogy az említett apucira lesek, akaratlanul is elröhögöm magam az egyre liluló monokli láttán. Viccesen fest, meg kell hagyni.
-Holnap kisminkeljelek, mielőtt elmész? Így elég érdekesen nézel ki édesem.- magyarázok vigyorogva, de persze mindezt incselkedve és viccelődve mondom. Nekem még így is piszkosul szexi. Sőt. A monoklitól olyan rosszfiús lett, de azért nem szeretném, ha ez minden napos lenne.
-Kell az a birkózás.- szögezem le végül egy sóhajtás kíséretében.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 20.12.13 0:57

Connor tiltakozó mozdulataira csak azt tudom elképzelni, hogy piszok féltékeny ilyenkor. Már persze nem rá, vagy rám, hanem hogy nem ő van a középpontban. Újabban észrevettem, nagyon szereti ha mindketten őt szórakoztatjuk. De ez normális, még akkor is, ha ő tud olyat is, hogy csöndben elfoglalja magát jó kisfiú módjára. Olykor szokta is, vagy a kis kacsóját vizsgálja, vagy valamit tapogat, vagy épp anya haját húzgálja. Most éppen a tenyerelőd módszert választotta. Cseles az biztos. De persze, már akarna a vízbe is jutni.
Mindez meglátszik rajta, ahogy beleültetem, gondosan figyelve arra, hogy tudjon bennem kapaszkodni, ha megcsúszna. Még ezek az egyensúlyi próbálgatások nehezen mennek, pláne a csúszós kádban. Már előfordult, hogy hirtelen előre csusszant, elfeküdt a vízben és olyannyira megijedt, hogy éktelen sivítással kezdett el ordítani. Akkor nehezen tudtuk megnyugtatni, hosszú percekig próbáltuk csitítani. Olyan vörös lett az arca is, hogy a haja színe elhalványult amellett. Az lett a vége neki, hogy éktelen módon elkezdett hüppögni. De szerencsére nem ijedt meg annyira, hogy féljen egy újabb lubickolástól.
Most csak nekem támaszkodva élvezi a vizet. Használ a csillapításom, ugyanis az erős csapkodás helyett gondos odafigyeléssel kezd játszadozni, most már tényleg csak egy kis hab kellene neki és el is lenne varázsolva. Már így sem ránk figyel, mint ha itt sem lenne. De végül visszazökken a valóságba és előbb tenyerébe próbálja venni a vizet, csak az minduntalan kifolyik. Nagy koncentrálásában a nyelvét is kidugja.
- Hallod manó, anya nem hajlandó osztozkodni velünk, inkább mozizik. - pillantok én is le Connorra, ahogy Abi megsimítja a fejét. Akkorra pillant fel, és ismét markába véve próbálja Abi felé emelni a vizet. Elnevetem magam, két kezemet összefogva mutatom meg, hogyan is kell kiemelni. Connor azonnal utánozni kezd, ahogy néhányszor végigszemléli a mozdulatot. Csak a smink emlegetésére pillantok fel.
- Érdekesen? Mondd ki, randán mint egy sittes mi? - kezdek viccelődni nevetve, egy cseppet sem gondolom ezt komolyan, látom rajta, hogy valahol még ez a bevert képem is tetszik neki. De lehet jól jönne.
- De lehet nem ártana, majd reggel kiderül mennyire vészes. - addig meg fölösleges ezzel foglalkozni, fájni sem fáj, bár nem igazán tapogattam még meg. Azt nem merem azért.
- Az a birkózás? - húzom a szám kicsit perverz vigyorra, közben lepillantok Connorra is.
- Látod, anyád már nagyon nem bír magával, maga alá akar gyűrni. Majd mi szépen lebirkózzuk, mit szólsz? - megfogom a kis kezeit és picit felhúzom. Amit mostanában imád, az az amikor két lábra állítjuk és tartjuk picit. Persze tartása még nincs, most is végig nekem dől, ahogy egy kézzel átkarolom a derekát. Szabad kezemmel meg Abi felé mutogatok, amire ő is nyújtogatja a kezeit.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 09.01.14 17:17

Elvigyorodok, ahogy nézem őket. Annyira jól el tudnak lenni, hogy nem is csoda, ha csak azt élvezem már, ha figyelhetem őket. Remekül kijönnek egymással. Nem is tudom, melyikőjük rajong jobban a másikért.
-Tudod, mennyire imádom nézni, ahogy imádjátok egymást.- vigyorgok rájuk, miközben könyököm a térdemre pakolom és megtámasztom állam tenyeremben. Olykor fröcskölök egy kis vizet Connorra, amit széles vigyorral és némi csapkodással hálál meg, úgyhogy nem szenvedek vízben hiányt én sem.
-Egyáltalán nem vagy randa. Inkább rossz fiús.- duruzsolom, miközben szemöldököt vonogatok párszor, majd kaján vigyor kúszik arcomra. De még mennyire, hogy rossz fiús. Más kérdés, hogy ugyanakkor rossz is látnom a képét, mert ez bizony fájni fog egy ideig. Ha most még nem is érzi nagyon, éjszaka valószínűleg feltűnik majd neki.
-Az a baj, hogy ha ti ketten nekem estek, akkor később nem lesz itt birkózás édesem. Egyébként is olyan vagyok nap végére, mint egy kifacsart citrom.- vigyorodok el, közben megfogom Connor kezecskéjét és megpuszilgatom. Olyan édesen tud ilyenkor vigyorogni, hogy elolvadok.
-A másik fele meg, hogy nem éppen lovagias két pasinak elverni egy nőt. Miféle férfiak vagytok ti?- nézek rosszallóan mindkettőre, mire Connor lassan hátra sandít az apjára. Ajkai úgy állnak, mint épp "o" betűt képeznének, szóval olyan, mintha azt mondaná "Bakker apu. Erre nem is gondoltunk."
-De oké. Vállalom a kihívást. Úgyis elgyepálom mindkettőtöket.- vigyorgok rájuk, majd feltápászkodok, elő kapom Connor fürdetőjét és alaposan lefürdetem. Ilyenkor már tudja, hogy nem sok ideig fog már ázni a kádban, úgyhogy gyorsan neki is lát sikongatva csapkodni a vizet, hogy kiélvezze az utolsó pillanatokat.
Végül aztán, amint kiszórakozta magát, törölközőjét a kezeimben tartva benyúlok érte, így amikor kiveszem a kádból és magamhoz ölelem, egyben be is bugyolálom.
-Na gyerünk úrfi. Felvesszük a pizsit, rendben?- duruzsolok neki, közben orrommal megcirógatom arcocskáját és vigyorogva megpuszilgatom. Szereti, amikor így tutujgatom, mert azon nyomban vigyorogva arcomra pakolja kezecskéit és ő is cuppogtatni kezd, mintha meg akarna puszilni. Meg kell zabálni.
-Apuci meg majd jön, ugye?- pillantok le perverz vigyorral a képemen Colinra, majd kivonulok a fürdőből egyenest a pelenkázóhoz. Connort gondosan bepúderezem, pelust adok rá majd felöltöztetem, végül kezébe nyomom a kedvenc mackóját és azzal játszok vele.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 22.01.14 21:09

- Csak úgy mint ahogy én elnézegetem, ahogy te játszol vele. Vagy altatod épp. - mosolyodok el Abi megjegyzésére. Bár mostanában Connor már ragaszkodik sokszor ahhoz, hogy én altassam el. Igaz, ez többnyire akkor szokott előfordulni, amikor későn jövök haza, mondjuk a fürdetés kellős közepére. De néha olyan is kell, ezt nem tudjuk elkerülni. Különösen mostanában, ahogy egyre többet alapozok a továbblépésemért.
- Csak nem hiányoznak a rosszfiúk, édesem? - mindjárt partner vagyok az incselkedésben, komisz vigyor kúszik az arcomra amint válaszolok neki. Persze azt már most tudom, hogy ha innét kiszállok, akkor első dolgom lesz ezt megszemlélni a tükörben. Ismerem már magam annyira.
Persze, birkózni, hárman. Ha az lenne, Connor nem most aludna el. De ezt mindketten tudjuk nagyon jól. Elnevetem magam a hasonlaton, és egyből tiltakozásképpen meg is rázom a fejem.
- Maximum dögös kifacsart citrom. - smink, meg belőtt haj, meg szexi ruha ide vagy oda, én akkor is ugyanúgy be tudok indulni rá. A ruha mindegy, a smink meg minek, a haja pedig úgyis kócos lesz. Szerintem így, hogy nagyjából Connoron kívül az egész ház leköti az idejét, nagyon is rendben van, sőt vonzó nő.
- Ajaj... - pislogok le a gyerekre, ahogy észreveszem, hogy ő meg pont velem kommunikál. Nehezemre esik komisz meglepett képet vágnom, amikor legszívesebben elröhögném magam a picuri ábrázatán. Nagyon jól tud időzíteni néha.
- Más terv kell ide... Lebuktunk. - adok egy puszit is az apróság buksijára, mielőtt beütne a krach.
Connor kezd elemében lenni, főleg ahogy meglátja, hogy Abi a habfürdője után nyúl. Hehhe, ilyenkor egyszer le kellene fotózni, hogy mit művel a kis gazfickó. Minimum egy ruhacsere anyunak, és egy kis szenvedés Connorral amíg ki lesz véve. Bizony mocorog rendesen, hiába fogom én is meg, hogy könnyebbé tegyem a kis hadműveletet. A kis szöszi végül kikerül, én pedig kihasználva a szabaddá vált teret, elnyújtózok a vízben. Érzem a habfürdő kellemes baba illatát, mostanában mint ha picit keveredne is az enyémmel.
- Persze, nem tart sokáig. - integetek fel, ahogy meghallom a nekem címzett kérdést. Majd lassan aztán fürödni is kezdek. Ahogy azt már korábban sejtettem, amikor kiszállok, a tükörnél kicsit megnézem a monoklit. Arcomra szorítva mutatóujjam lejjebb húzom a bőrt, hogy kicsit feszesebben is megszemléljem. Majd óvatosan hozzáérek. Érzem, hogy kezd enyhén lüktetni, így nem is bántom inkább. A törölközőt a helyére aggatom, majd átsétálok a hálóba némi alsóért. Meg egy hosszú nadrágért. Aztán a gyerekszobába sétálok át, igaz már ahogy a folyosón meghallom mi zajlik, kiül egy vigyor a képemre.
- És ti miben mesterkedtek, amíg én nem vagyok itt? - intézem mindkettejükhöz a szavaimat, aztán ahogy odaérek hozzájuk, pontosabban Abi mögé, hozzá simulok és egy kézzel át is ölelem a derekát, miközben a nyakába puszilok. Connor pillanatok alatt fókuszál inkább ránk a maci helyett, miközben a lábát emelgeti a levegőbe, hogy aztán belecsimpaszkodhasson a talpába.
- Persze, aki hajlékony, annak jól megy a nagyzolás. - meg is csikizem a kis gazfickót, aki erre el is neveti magát.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 24.01.14 13:04

Oké. Valóban mindketten szeretjük nézni a másikat, ahogy elszórakozik Connorral. Rend szerint pedig, nem is zavarjuk meg olyankor a is idillt. Két emberre már Connor se tud úgy figyelni, épp ezért jobb, ha nem állok bele például olyankor a képbe, ha ő apucival van elfoglalva. Szereznem kell viszont egy fényképezőt, mert olyankor remek fotókat lehetne csinálni.
-De. Nagyon hiányoznak. Főleg az olyanok, akik szemtelenek.- kuncogok, közben egy pillantással adom a tudtára, hogy éppenséggel egy rossz fiúra gondolok csak, aki még a monoklijával is piszok jól fest. Tényleg olyan kis rossz külsőt ad neki, ami ellenkezik azzal, hogy milyen valójában.
-Dögös? Elég furcsa ízlésed van drágám, ha ez neked dögös. De talán a monoklid mellé elmegy ez is.- röhögök fel, ahogy még ebben a borzalmas állapotomban is kapok tőle egy bókot, majd egy kis harc árán kierőszakolom Connort a kádból és, mivel nem tudni ilyenkor, hogy kitör-e a harmadik világháború vagy sem, rögtön sutyorogni is kezdek neki, hogy lekössem a figyelmét.
Okos gyerek ő. Csak a nyűgösebb napjain veri ki a hisztit, ha kivesszük a kádból, amikor ő még nem akarna kijönni. Na az aztán tényleg veszélyes. Úgy visít, mint a mentők szirénája, vörösödik a feje és krokodil könnyeket potyogtat. Nehéz olyankor nem idegrohamot kapnom, de már megtanultam kezelni a dolgot, pedig egykor még azt hittem, hogy földhöz fogom vágni magam, ha a gyerekem hisztizik és én is neki látok.
Colint végül ott hagyjuk ázni még a kádban, de hallom ahogy válaszol, hogy hamarosan csatlakozik is hozzánk, így aztán felöltöztetem szépen Connort és játszok még vele egy picit. Majd, ha apuci is itt lesz, akkor szépen elaltatjuk. Addig viszont Connor se tűnik úgy, mintha álmos lenne, sőt. Nagyokat visít, ahogy a mackóval bohóckodok neki, én meg könnyesre röhögöm magam. Egykor még azt hittem borzalmas anya lennék, de mostanában valahogy úgy érzem, hogy Connor, ha tudna beszélni azt mondaná, hogy annyira azért nem vagyok pocsék. Azt hiszem...
-Ó, mi csak játszunk. Nem mesterkedünk semmiben. Az te vagy édes, aki mesterkedni szokott.- ecsetelem mosolyogva, közben kezem Colin kezére simítom és egész testemmel hozzásimulok. Imádom az ilyen megnyilvánulásait, csak sosem jókor talál meg velük. Most is érzem, hogy megborzongok a puszira és az érintésre, de ezzel még várni kell.
-Irigy vagy, mi apuci?- beszélek úgy, mintha Connor mondaná, közben megfogom két lábát és kicsit azzal is szórakozok vele. Mindez Colin csikizése után csak még jobban feldobja a gyereket, úgyhogy megint úgy visong, hogy belefájdul a fülem. Imádom nézni, mikor ilyen vigyori. Igazi, boldog kisgyereknek látszik.
-Hát fiúk. Lehet, hogy a birkózás holnapra marad. Szerintem én lefürdök és már végem is, így pedig nem lenne fair küzdelem.- nyomok is el egy ásítást és érzem, hogy pillanatok alatt rám tör az álmosság. Bár gyanítom, ehhez nagy segítséget nyújt a levendulás baba fürdető, aminek illatában úszkálnak most a fiúk. Nem is Connorra hat, hiszen elvileg ez segítene aludni a babáknak. Engem üt ki piszkosul, úgyhogy megfordulok végül, nyomok egy csókot Colin ajkaira, átsétálok a hálóingemért a szobába, majd be a fürdőbe, hogy zuhanyozzak.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 25.01.14 1:32

Kicsit ahogy ázok, azon kezdek el gondolkodni, hogy Abi miért is mondta azt, hogy furcsa ízlésem van. Oké, a nők már csak ilyenek, maguknak csak akkor tetszenek, ha minden rendben van. Na de... nekem akkor is tetszik amikor felébred, amikor nincs egy kiló smink rajta és nem feszít be elém miniben, vagy egy falat akármiben.
Viszont nem időzök el tényleg sokáig a kádban, gyorsan megfürdök és már megyek is be hozzájuk a szobába. A merengésnek nem most van itt az ideje, főleg amikor még a fürdőből is azt hallom, hogy Connor hogyan visong. Igazi kis energiabomba még mindig, nem hallani a hangján semmiféle fáradtságot. Mint ha kialudta volna magát már a nap folyamán. Hajaj, nehéz lesz ez az altatás.
De pillanatok alatt kimegy ez a fejemből, ahogy meglátom őket. Az a bolondozás a macival, csak mosolygásra késztet, és nem is tart sokáig, amíg odaérek. Tudom, piszkos befolyásoló vagyok, hogy csak úgy ingerlem picit Abit, érzem ahogy megborzong, és még hozzám is bújik. Lehet nem itt kellene ennyire lázba hoznom, de egyszerűen akkor is megkívántam, hogy így cselekedjek. De váljék mentségemre, egyből Connort kezdem szórakoztatni, ahogy megcsikizem.
- Mesterkedni? Én? - vágok olyan arcot, mint aki még életében nem is cselekedett volna semmi ilyesmit. Ugyan már, aljas rágalom. Persze tudom, hogy így van, az előbb is mesterkedtem.
- Apuci nem irigy, apuci szeret szórakoztatni. - válaszolok még kicsit eltorzított hangon is, miközben nehezen tudom megállni, hogy ne nevessek. A macit átveszem és azzal sarkallom további kacarászásra. Amióta rájött hogyan vigyorogjon és szórakozzon jókat, azóta állandóan hobbit csinál belőle. De nem baj, legyen csak vidám baba. Csak akkor hagyom abba a szórakoztatást, amikor Abi megszólal. Egy pillanatig nem tudom hova tenni, hogy elálmosodott. De viszonzom a csókot és haloványan elmosolyodok.
- Menj csak, én addig lefektetem Connort. - bólintok végül. Kis ideig még nézek Abi után, aztán a kis vigyorira sandítok.
- Na te kis gézengúz, itt az ideje, hogy elcsaljalak álomországba. - veszem is fel, miközben ő nagyban az öklét gyűri a szájába. Gyűrje csak, amíg még nincs foga. Bár ahogy átkarolja a nyakamat, a kiságyához megyek és kiveszem onnét a cumiját. A néhányból valamelyiket. Azt adom a szájába, miután kihúzom onnét a kezét. Adok egy puszit a buksijára és mászkálni kezdek vele. Ez a legjobb megoldás eddig vele kapcsolatban. Kicsit érzem, hogy feszít, próbál szabadulni, de viszonylag hamar elnyugszik, aztán utána már csak félálomban elernyedve, cumizgatva bóbiskol.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 25.01.14 1:59

Elképesztő nagy segítség nekem Colin. Kár volt az elején még azért aggódni, hogy nem tudnánk esetleg megoldani, hogy is bírjunk a gyerekkel. Oké, kellett az a múltkori vita és hiszti azért, hogy többet legyen velünk, de azóta mindent rendbe is hozott, amit értékelek benne. Nem azt mondom, hogy egy papucs, mert egyáltalán nem az, csak látni rajta és érzem, hogy mindig próbálja elérni, hogy a lehető legboldogabb legyek mellette. Ezért cserébe pedig én is próbálok mindent kihozni magamból, hogy tökéletes háziasszony, anyuka és élettárs vagy mi legyek. Persze, szeretnék visszamenni dolgozni is majd egyszer, de jó ideje a legfőbb célom az lett, hogy ezt a két pasit, akik a legfontosabbak számomra, boldoggá tegyem. Ha kell, kihajtom magam teljesen, ezért is van az, hogy sokszor már kora este álomkóros vagyok, de amíg ez megy így, addig folytatom.
Ahogy belépek a fürdőszobába, alaposan szemügyre veszem azt az agyongyötört némbert, aki visszapislog rám a tükörből. Nehéz elhinnem, hogy egy ilyen nőt Colin vonzónak tart, mert jelenleg elég gyűrött vagyok. Sokszor próbáltam már rájönni, hogy iktathatnék be napközben egy kellemes szunyókálást és nagyon ritkán sikerül is Connorral aludnom egyet, de nem mindig egyszerű megoldani. Viszont tény, hogy jobban bírnám az egészet és Colin is talán egy sokkal vonzóbb nőt láthatna este, ha hazaér.
Sóhajtva lépek be a kellemesen meleg víz alá, miután ledobálom magamról a ruhákat, majd pár pillanatig csak állok és élvezem, ahogy minden izmom ellazul. Erre már csak rásegít a tusfürdő is, amivel alaposan lemosom magam, végül pár perc ázás után elzárom a vizet és megtörölközök.
Magamra kapom a hálóingem, megfésülöm a hajam, végül felveszem a köntösömet is és úgy baktatok ki a fürdőből előbb a hálóba, hogy megágyazzak amíg Colin altatja a csöppséget, majd át hozzájuk. Bár ilyenkor mindig óvatosan lépek be, nehogy Connor felriadjon, amiért megjelenek, szóval csak megállok az ajtóban és onnan figyelem őket.
-Megkeresem neked azt a krémet, amit anyu adott. Hátha javít a képeden.- sutyorgom vigyorogva végül, majd átbaktatok a hálóba és neki állok előkotorni azt az aloe verás krémet, amit anya csak csodaszernek hív. De tényleg minden rendbe hoz pár alkalom alatt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 25.01.14 14:19

Connor szerencsére jó alvó. Nem csak hogy nem kell vele sokáig sétálni, de órákig is képes egy huzamban aludni. Mellette nyugodtan lehet tevékenykedni, nem kell attól tartani, hogy felébred. Vagy ha igen? Feltalálja magát. Nem kezd el egyből hisztizni, hogy egyedül van, volt már olyan, hogy akkor tűnt fel nekünk, bizony a kis gazfickó felébredt, amikor csak benéztünk rá, hogy még alszik-e.
Most sem kell sokáig altatni, talán öt perce, tíz perce sétálgathatok vele, már érzem, hogy nem szorítja már a nyakam. Kicsit jobban a vállamra fektetem, hogy kényelmesebben tarthassa a fejét, majd azon kezdek el gondolkozni, hogy még talán egy kör, vagy kettő. És betehetem a kiságyba.
Abi épp akkor toppan be az ajtóba, amikor fordulok meg. Felpillantok rá, haloványan el is mosolyodok. Aztán a kijelentésére csak bólintok. Vetek még egy pillantást Conorra, miután ő elmegy az ajtóból, és miután meggyőződök arról, hogy bizony már az igazak álmát alussza, berakom a kiságyba. Pár pillanatig még figyelem, meg betakarom, oda rakom mellé a maciját, újabban úgyis azzal játszik, ha felébred. Aztán szépen lassan átsétálok a szobánkba úgy, hogy kicsit résnyire hatom be magam után a gyerekszoba ajtaját. Ha esetleg sírna, könnyebben meghalljuk.
A hálóba beérve viszont nem tudom megállni, hogy amíg Abi a kenőcsöt keresgéli, én is oda állítok mellé, végig simítva a hátán. Nem tűnt már az előbb olyan nyúzottnak, mint ahogy elment zuhanyozni.
- Jól esett a zuhany? - kérdezem tőle kíváncsian. Adok neki aztán egy puszit is, végül leülök csak az ágyra. Felkapcsolom egyben az éjjeli lámpát is, úgyis csak akkor fogja bekenni a monoklit, ha jól látja azt. Nem fogom megúszni azt a lüktetést, amit a fürdőben is éreztem, ezt már most előre sejtem.
- Legutóbb is segített ez a kencefice, akkor két nap alatt lappadt le a duzzadás, aztán csak a lila csíkja maradt meg egy ideig a szemem alatt. - de tudja ezt, hisz látta. Jól le is tolt akkor azért a bunyóért.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 25.01.14 17:30

Az egyetlen dolog, amitől a frász tud kerülgetni, amikor valamit nem tudok, hogy hova tettem. Rend szerint előfordul velem, hogy nem találom meg a saját holmimat, így aztán most is át kell túrnom minden fiókot és szekrényt, ahova csak tehettem a kenőcsöt. Egyedül az biztos, hogy a hálóba van.
Mikor Colin besétál, már másodszorra túrom épp végig a szekrénysor zárható részét. Egyedül akkor állok le egy pillanatra, mikor végig simít a hátamon. Az összes apró szőrszál azonnal égnek áll rajtam, úgyhogy egyre biztosabb vagyok benne, hogy minél előbb meg kell találnom azt a krémet. Ha a monokliját kellene kenegetnem, nem járna most azon az eszem, amin.
-Jól. Kicsit lazítottam és talán magamhoz is tértem. Connor fürdetője engem kábít el, nem őt.- vigyorgok Colinra, majd hátra sandítok rá, ahogy leül az ágyra és tovább keresgélek. Mintha, csak Colin érkezését várta volna a kis tubus, azonnal előkerül, én pedig egy diadalittas vigyorral a képemen indulok el vele Colin felé.
-Ez a kis szemétláda. Másodszorra néztem át azt a szekrényt.- sóhajtok egyet vigyorogva, majd letérdelek Colin elé, hogy lehetőleg ne kelljen 30°-os szögben lehajolnom hozzá, ahogy az ágyon ücsörög, majd nyomok egy kis krémet a mutatóujjamra és óvatosan neki is látok lekezelni az arcát. Alaposan, de persze a lehető legóvatosabban masszírozom bőrébe a krémet, ami remélhetőleg reggelre már javít picit a helyzeten, vagy legalábbis nem hagyja elfajulni.
-Máskor lehetőleg ne csinálj ilyeneket, jó? Vagy szólnom kell anyának, hogy küldjön egy tucattal ebből a krémből.- ecsetelem vigyorogva, végül a kupakot rátekerem a tubusra és leteszem magam mellé az éjjeli szekrényre. Persze, nem fogom ott hagyni. Gyanítom, majd ismét sikerül eltennem egy olyan helyre, ahol aztán újra el fog tűnni, mint tű a szénakazalban. De sebaj. Ettől izgalmas a dolog.
-Te nem vagy fáradt édesem?- tápászkodok fel végül, hogy a combjára csüccsenve átkaroljam a nyakát és egy puszit nyomjak a halántékára, miközben tenyeremmel hátát simogatom. Szeretem olykor csak így szeretgetni, de főleg akkor jó ez, ha ilyen kis sérült, mint most. Oké, nem nagy sérülés egy monokli, de ilyenkor szeretem egyrészt szívni a vérét érte, másrészt pedig cirógatni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 26.01.14 1:44

- Hidd el, őt is elkábítja. Úgy elaludt, mint ha csak erre várt volna. Először nyűglődött, de aztán nem kellett sokáig várni, hogy lelöttyedjen a feje a vállamra. - figyelem, ahogy Abi még mindig a krémet keresi. Már már vicces, de állandóan ez a helyzet. Elkeveredik valahova, mint ha csak lába kélne, hogy aztán hosszasan keresgélhessük. Ha szükség van rá, akkor sosincs kéznél.
- Ha elöl hagyod is eltűnik? - kérdezem ötletelve, vagy legalábbis igyekszem. De engem mondjuk szórakoztat, hogy időnként azt a kis izét keresni kell. Ahogy Abi ide ér és letérdel velem szemben, a combomra támasztom a két alkaromat és úgy görnyedek kicsit előre, hogy ezzel is könnyítsem a helyzetet. Nyilván sokkal kézenfekvőbb, hogy nem kell magasra emelnie nagyon a kezét, és ügyeskedni, hogy finoman csinálja. Különben is óvatos. Amilyen kemény szorítása tud néha lenni, ami persze a munkával jól is jön, annyira gyengéd itthon. Én pedig imádom ezt. Igaz picit érzem, hogy lüktetni kezd a monoklim, ahogy hozzá ér, de nem is azzal foglalkozok. Nézem inkább őt, ahogyan koncentrál, hogy még véletlenül se ártson egy rosszabb húzással. Nehezemre esik megállni, hogy el ne mosolyogjam magam, márpedig ha nem tudom megállni, akkor bizony elmozdul a monokli is picit és akkor lehet fájna már ha megnyomja.
Amint aztán befejezi, hálásan elmosolyodok. Figyelem ahogy a kupakot visszatekeri a tubusra, és azt az éjjeliszekrényre teszi. Csak a megjegyzésén nevetem el magam.
- Anyád küld nekem vagy két tucattal is, ha szükséges. És nem számítottam rá, szóval ideje, hogy helyre pofozz. - kezdem incselkedve némileg, majd ahogy az ölembe ül, kezeimet a derekára simítom, majd ahogy összeérnek, összekulcsolom. Most jön az este kellemes, nyugis része, amikor csak bőven ráérünk egymással foglalkozni. A puszi motivál, olyannyira hogy egyből odahajolok hozzá egy csókra. egyik kezemet fel is szabadítom közben és a combjára simítom.
- Én? Cseppet sem. De rád rád férne valami... Feküdj hasra. - biccentek az ágy felé, majd játékosan kicsit meg is paskolom a combját.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 26.01.14 2:06

Vigyorogva hallgatom, hogy is sikerült Connort elaltani, miközben tovább túrom a szekrényt a kenőcsért. Szinte látom magam előtt, hogy Colin jó röhög rajtam, legalábbis ezt el tudom képzelni. Ismer. Tudja, hogy saját magamat szívatom meg, amikor valamit elrakok biztos helyre. Utána aztán senki nem találja meg, csak a következő században.
-Ha elöl hagyom, akkor meg azért tűnik el, mert ide-oda kallódik. De esküszöm, neki állok lassan leltárt vezetni. Mit hol tartok és mióta.- magyarázok mosolyogva, de végül mégis csak sikerül előkeríteni a krémet és leápolni Colin sebét, aki közben csendben figyel csupán. Nem sokon múlik, hogy elnevessem magam azon, ahogy mozdulatlanul ül gondosan ügyelve rá, hogy még csak meg se ránduljon az arca, végül ahogy elteszem a krémet és az ölébe ülök, kapok egy hálás mosolyt és egy csókot is a kezelésért.
-Ó, helyre pofozlak én pillanatok alatt. Már, ha igazi pofonról van szó.- vigyorgok rá incselkedve, közben fejem a vállára pakolom és csak ücsörgök egy picit a combján. Szeretek a közelében lenni. Megnyugtat és valahogy feltölt az, hogy ő reggeltől estig képes pörögni. Ilyenkor se fáradt, nem ásítozik. Olyan, mint aki most ébredt egy hosszú és kellemes alvásból.
-Valami?- kuncogok ahogy a combomra csap, majd feltápászkodok, leveszem magamról a köntöst és bemászok mellette az ágyba. Persze, útközben megejtek egy apró csókot és, csak azután fekszek hasra és helyezkedek el kényelmesen. Van tippem, mit akar most csinálni és az igazat megvallva eszemben sincs ellenkezni. Iszonyatosan jól esne most egy masszázs, mert érzem, hogy minden izmom agyonra meg van feszülve. Colin pedig remekül ért hozzá, hogy lazítson el.
Lehunyom szemeim, ahogy várom a fejleményeket, közben sóhajtok egy nagyot és érzem, hogy ha sokáig így maradok, képes leszek elaludni, mielőtt bármit is csinálhatna. Pedig esküszöm izgatottan várom, mire készül de úgy tűnik, attól még az ágy simán el tudna csábítani. De nem. Nem hagyom magam. Colinra fogok fókuszálni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin 26.01.14 2:29

- Attól sajnos nem leszek fekete öves karatemester. - válaszolok elvigyorodva a pofonos megjegyzésére. Tudom, hogy ok nélkül meg úgysem képelne fel. Bár még nem volt rá semmi oka, nem is akarok sem a közeljövőben, sem a távoliban adni rá. Jó a békesség, meg nyilván ha már ott tartanánk, akkor valamilyen szinten csalódna is, legyen az bármi. Ő pedig tényleg nem érdemelné meg azt semmiképp sem. Egy rossz szavam nem lehet itthon, támogat pont akkor, amikor a legjobban szükségem is van rá. Ezzel persze a saját egómat legyezgetem, hogy az előléptetésért hajtok. Idehaza pusztán csak annyi haszna lenne, hogy töb pénz jön a házhoz és előbb letudjuk a törlesztést. Probléma megoldva. Csak biztos vonzana magával egy halom másikat, mint mondjuk hogy megváltozik a munkaidőm, és kihez igazodnak, ha nem hozzám? Ez mind mind önző dolog. Pedig látom rajta, hogy szívesen cserélne néha velem, vagy csak tenné egyszerűbbé a napjait. Többnyire nyúzott, fáradt, amikor hazajövök és magára már alig marad idő. A kényeztetés rám marad, de szívesen teszem azt, mondhatni ezzel hálálom meg, hogy minden nap kitesz magáért.
Viszonzom a csókot, figyelem ahogy leveti a köntöst és elhasal. Én is odatérdepelek mellé, felhúzom a hálóingjét, de még kis ideig nem is csinálok semmit. A tenyeremre támaszkodva hajolok oda a füléhez, és az iménti kérdésére válaszolok.
- Mondjuk inkább úgy, neked valaki kellene. - jegyzem meg pimaszul, belecsókolok a nyakába, majd visszaegyenesedve először végigsimítok a hátán. Aztán még feljebb húzom a ruhát, ösztönözve ezzel őt, hogy vegye le. Nem kell az ide. Utána átemelem a lábam fölötte és kényelmesen leülök a combjára, de csak annyira hogy ne nyomjam nagyon. Úgyis előre dőlök, amivel a súlypontom is előre kerül. Finoman megpaskolom a fenekét, csak utána simítok végig mindkét tenyeremmel a hátán immár némileg nyomást is gyakorolva rá. Kicsit tényleg mint ha befeszült volna, de helyre hozom pillanatok alatt. Előbb a háta masszírozásával kezdem. Körkörösen az oldala felé kisimítva haladok felfelé a gerince vonalán, majd vissza. Nem leszek rest közben apró puszikat is adni rá időnként.
- Miért nem szóltál, hogy ennyire hanyagollak?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: just a little problem - Abi & Colin

Vissza az elejére Go down

just a little problem - Abi & Colin

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» just a little problem - Abi & Colin
» Colin Wright
» [küldetés] Íjász problem
» Kukucs! - Abi & Colin & Axel -

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Abi és Colin lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához