welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Today at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Timur Theodor Volkov
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Link & Jenna - Együtt... tanulás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Link & Jenna - Együtt... tanulás 14.12.13 20:39

Nem vagyok ám olyan, hogy csak úgy elfelejtsek egy ígéretet, meg hát amúgy is nehéz lenne egy ilyen kis cuki srácot elfelejteni, mint ez a Link. Elég erősen különbözik azoktól a pasiktól, akikkel eddig dolgom volt és pont ez az, ami tetszik benne, és ezért is érdekel. Kíváncsi vagyok rá, hogy hogyan sikerült a legutóbbi kis ebédünk után kezelnie az otthoni helyzet. Nem akartam telefonban megkérdezni, akkor csak egyeztettem vele, hogy mikor menjek át megnézni a gekkóit, meg miegymás, de attól még nagyon is érdekel, hogy mit szóltak a kereszt szülei. Egyrészt, ha jól sejtem akkor elég sok nem fogadott hívása lehetett, mert csak úgy eltűnt és nem ment azonnal haza a netkávézó után, meg csak úgy felhívta őket, hogy egy nővel ebédel, ami ha jól sejtem nem valami gyakori. Vagyis rosszul fogalmaztam, biztosra tudom, hogy ez nem valami gyakori. Mindenesetre nem kellett sokat várnia, hogy megcsörrenjen a telefonja, miután számot cseréltünk. Pár nap múlva már hívtam is, amikor már tisztában voltam vele, hogy mikor van a következő teljes napom, amikor ráérek, hogy átmenjek. Igazán tuti lenne, ha mondjuk a felnőtteket lekoptatná, de majd kiderül, hogy mennyire bátor, hogy esetleg ilyesmit megtegyen. Egyelőre nem filózok feleslegesen ezen, majd kiderül, meg én nem is vagyok vészesen szégyenlős, hogy zavarjon, hogy ott vannak, esetleg majd őket én... de az már más kérdés.
Szóval sikerült még egy ilyen makett cuccot is beszereznem. Nem volt nagy kunszt, amikor megjelentem a játékboltban és elmondtam az eladó srácnak, hogy mit is akarok olyan készségesen segített, hogy csak. Elmutogatott mindent, és totál padlót fogott, amikor elmondtam, hogy nekem kell és nem mondjuk valami kiskölyöknek viszem ajándékba. Jó mondjuk valami kezdő készletet szeretem magamnak, ami annyit tesz, hogy tényleg állat, nem bonyolult és én sast szerettem volna, de mint kiderült, annál a vékony lábak macerássá teszik a dolgokat, szóval maradt egy állati cuki gepárd. Ez is jó nekem, vagyis Linknek, mert úgyis ismerem magamat, hogy inkább majd drukkolni fogok és segíteni, amikor egyáltalán eljutunk addig, hogy összerakjuk, mint hogy én magam csináljam. De mégis csak úgy fair, ha valamivel állítok be, ha már ezt beszéltük meg. Szóval a vállamon a szokásos válltáska, a kezemben pedig a szatyor a makettel, meg egy két literes kóla, mert hogy mégis csak illik vinni valamit, ha vendégségbe mész, vagy mi a szösz. A boltban gondolkoztam vagy tíz percig, hogy kóla legyen, vagy esetleg sör, de lehet hogy utóbbival lazán kivágtak volna, arról nem is beszélve, hogy hivatalosan nem is vehetek alkoholt, bár azért tudok én olyan mosolyt villantani, amivel rá tudom beszélni az eladót arra, hogy kiszolgáljon. A ruhám most azért egy fokkal ütősebb, a sima farmer maradt, meg a kényelmes edzőcipő is, és egyelőre felülről nem látszik a bélelt farmer kabát és a vékony pulcsi alatt, hogy egy rendesebben dekoltált ujjatlan narancssárga felsőt sikerült előkotorni a szekrényemből. Majd meglátjuk, hogy a kis cukikám mennyire tud majd így koncentrálni, de végülis eldöntheti, hogy ki kezdi a másik tanítását és mivel.
Ahogy elérem a célt, lekászálódva a buszról, végigszambázva a házak között, kiszúrva végre a házszámot, amit megkaptam jöhet hamarosan már a kopogtatás. Egy egész hangyányit izgulok, bár inkább csak azért, mert egyrészt még sosem voltam e téren tanár, másrészt nem tudom, hogy majd a nevelőszülők hogy fognak viszonyulni hozzám, bár persze szívesen eltűnök Link szobájában és akkor ezzel nem is lesz gond. Majd meglátjuk, nem kell előre parázni, lehet hogy tényleg nem is lesznek itthon.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 14.12.13 21:15

______________________________________________________________
Az a nap! Még ma is álmodok a mosdóban történtekről. Ilyenkor rendszerint olyan érdekes reggeleim vannak, hogy minimum fél óra, mire kikászálódok az ágyból. Továbbra is azt gondolom, hogy megérte az az... ebéd. Totálisan megérte akkor is, ha Maryt már a sírógörcs kerülgette, mikor meglátott az utca végében és még Robert arcán is láttam az aggódást. Bár az ő szája mosolyra húzódott, amikor látta, hogy milyen elégedett vigyor csücsül az arcomon. Ő értette nagy vonalakban, hogy mi történt. Maryt viszont ez nem érdekelte. Szinte azonnal kézen fogott és úgy vezetett be a házban. Próbáltam én eltűnni a szobámban, de végül oda jutottunk, hogy még a pólóm is levetette velem, hogy megnézze, milyen sérülést sikerült összeszednem. Persze az egyetlen igazi baleset a kávé volt. Ott rohangált előttem, amíg valami hideg kötést nem tett a kezemre és ágyba nem parancsolt. Még meg is fogadtam volna, ha nem lett volna dolgom a fürdőszobában előtte. A vacsora kimaradt. Büntetés, amiért ennyire megijesztettem.
Azóta, minden álló nap ott van a kezem mellett a telefonom. Várom azt a bizonyos hívást. Mikor végre befut, szinte azonnal fel is kapom és már most nagy mosoly ül az arcomon. Életemben először csavarom fel a hangerőt a hifimen, amikor vége a beszélgetésnek. Egy perc múlva fel is hangzik a kopogás az ajtómon és Mary utasít, hogy halkítsak rajta. Soha nem értettem, miért van ellenükre, ha Sex Pistols szól az átlagosnál hangosabb hangerővel nálam. De lehalkítom és inkább leülök a kis székemre a gekkóim elé és elmesélem, hogy ki is jön látogatóba holnap.
Szinte alig alszok egész éjszaka. Olyan odafigyeléssel számolom a másodperceket, mint ahogy soha egészen hajnalig, amikor is elnyom a fáradtság. Valamikor tíz előtt ébredek és szinte kiugrok az ágyból. Zuhany, fogmosás és mivel kedd van, epres cornflakes reggeli. Mary csak gyanakodva figyel egész végig. Még nem említettem neki, hogy vendégem lesz. Az utolsó pillanatig szeretném húzni az időt. Már felhangzik a kopogás. Az ajtó felé kapom a tekintetem és már megyek is kinyitni. Mary lassú léptekkel követ, mintha már ennyitől veszélyben lehetnék. A kilincsre teszem a kezem, de elbizonytalanodok. Nagyon gyorsan, de csendesen elhadarom, hogy egy ismerős látogat meg, makettet fogunk építeni, megnézi a gekkóimat. Úgyhogy a szobámban leszünk. Bólint, de csak a konyháig megy. Tudom, hogy onnan hallgatózik, de ez már elég ahhoz, hogy még utoljára végignézzek magamon - Pókemberes rövid ujjú póló, ami sajnos nem takarja a karomon lévő kék foltot, meg egy melegítő. De legalább a hajam kifogástalan és Robert "nőfogónak" nevezett kölnije van rajtam.
Most már kinyithatom az ajtót.
- Szia - kerül fel egy bárgyú, gyerekes mosoly az arcomra. Még most sem vagyok benne biztos, hogy mi is van kettőnk között. Két szívdobbanási idő, amíg állok ott mozdulatlanul, majd félrelépek az ajtóból. Ez a jó választás. Nagyon szeretném megcsókolni, de a tudat, hogy Mary a konyhából hallgatózik és valószínűleg leskelődik, jobb ezt későbbre halasztani. Fogalmam sincs, hogy a nőket veszélyesnek tartja-e.
- Gyere csak be és... - kezdek bele, de elakadok. Mit is csinál egy jó házigazda? Nem szoktak hozzám vendégek jönni, így fogalmam sincs, hogy kell őket üdvözölni vagy milyen kérdéseket kell feltenni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 14.12.13 23:05

Na igen, sejtettem, hogy nem fogja egy könnyen elfelejteni, és abban is biztos vagyok, hogy meg fogom majd kérdezni tőle, hogy mit is mondott itthon. Én se nagyon felejtettem el, bár azért nem olyan szinten maradt meg valószínűleg, mint neki, mármint nem bukkan elő álmaimban, vagy minden percben, vagy ilyesmi. Azért ennél egyszerűbben jutottam túl a dolgon, ami neki nehezebb lehet. Azt azért nem gondoltam, hogy ennyire várta a hívásomat, mármint... na jó, azért sejthettem valamelyest. Viszont azért nekem is kellett pár nap, meg hát a szabadnapok sem jönnek olyan nagyon gyakran, mint ahogy azt az ember várná, vagy szeretné. A címet egyébként egészen könnyen megtalálom, csak azon izgulok egy kicsit, hogy mennyire fogadnak majd jól a nevelő szülők, vagy kereszt szülők, vagy hogy nevezzem őket. Hát majd kiderül, nem vagyok túl szégyenlős, és hátha nem lesz valami kényelmetlen szitu, ahol ki kell dumálnom magam, vagy jó pofizni kell, hogy ne legyenek rám morcosak. Mit tudom én, valahogy majd lesz. Szóval elérem a célt, kopogtatok és várok, aztán jöhet is a kellemes mosoly, amikor nyílik végre az ajtó. Ahogy belépek azonnal a kezébe nyomom a szatyrot és annak ellenére, hogy ellép végül előlem egy puszit adok az arcára. Nem akarom kényelmetlen helyzetbe hozni, a fene tudja, hogy hogy mennek itt a dolgok.
- Szia, izgulsz? - mosolyodom el, mert egy kicsit azért az látom ám, hogy feszeng, bár nem tudom, hogy mi oka van rá, vagyis... körbepillantok, hogy kiszúrok-e valakit, de ha mondjuk másik szobában van, akkor úgyse látnék meg senkit sem. Azért nem is viszem túlzásba és nem csókolom meg, végülis arra még ráérünk majd a szobájában is. Nem vagyok annyira kiéhezve, bár ő lehet. A befejezetlen mondatra megint csak elmosolyodom. Értem ám én a lényeget.
- Szóval hoztam inni, meg vettem egy makettet, és mondjuk... lesegítheted a kabátomat, vagy mutasd meg hova kell tenni. Levegyem a cipőt? - próbálok segíteni, mert egyértelműen sejtelme sincs, hogy mit kéne tennie. Le tudom tenni a kabátomat ám, de attól még segíthet. Alatta még ott van a pulcsi, ami nem olyan mélyen kivágott, szóval ha tényleg leskelődik valaki, akkor nem fog nagyon csúnyán nézni, mert túlzásba vittem. Majd akkor veszem csak le a kettes számú védelmi vonalat, amikor már nyugiban ketten leszünk. Egyelőre persze várok a válaszra, és azt teszem, amit mondd. Gondolom kéne pohár is, azért mondtam, hogy hoztam inni, no meg én nem ismerem a járást, szóval...
- Van itthon más is? Bemenjek valahova köszönni valakinek? Mert tudod azért csak úgy illik. És merre van a szobád? - teszek fel pár újabb kérdést, csak azért, hogy tényleg próbáljak segíteni neki egy kicsit. A járást neki kell megmutatni, és az ő döntése, hogy mutatkozzam-e be, vagy inkább nem szeretné és menjünk egyből külön. Még azzal is igazán igyekszem, hogy nem mondjak olyat, ami esetleg zavarba ejthet bárkit, aki hallgat. Azt nehezen tudom elképzelni, hogy mit tudom én, elküldte egy moziba a nevelő szüleit, csak azért, mert tudta, hogy jövök, szóval elég nagy az esély rá, hogy itt vannak, vagy esetleg dolgoznak, és nyugi lesz? Oh, na az lenne a legjobb!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 15.12.13 14:48

______________________________________________________________
Alig aludtam egész éjszaka, mégis fogadni mernék, hogy az nem látszik rajtam. Túl izgatott vagyok és majdnem úgy vártam ezt a mai napot, mint gyerekként a karácsonyt. Igaz, akkoriban a karácsony egy kisebb turnét jelentett és feldíszített bárokban éjszakázást. De szerettem, és imádtam azt az időszakot. Most viszont nincs semmilyen ünnep, mégis tudom, hogy különleges ez a nap. Jenna eljön hozzám és... csak annyi dolgom van, hogy Maryvel közöljem. Nem mintha rá tudnám szánni magam. Akkor fogok bele csak valami magyarázatba, amikor már felhangzik a kopogás. Gyorsan elhadarom a lényeget, mire elindul a konyha felé. Tudom, hogy figyel, de ennek ellenére most már muszáj ajtót nyitnom. Persze egy utolsó ruhaellenőrzés belefér előtte. Utána pedig már ott van egy nagy mosoly az arcomon. Szeretném megcsókolni, ahogy a filmekben is üdvözlik egymást a... mik is vagyunk most mi? Mindegy. Úgysem lehet. Az túl sok kérdés szülne és akkor már biztos, hogy Mary nem maradna a konyhában. Fogadok, hogy átlát a falon!
- Nem - hazudok egyből, de szinte azonnal rájövök, hogy még mindig nem megy ez nekem, gyorsan javítok.
- Nem túlzottan - húzom mosolyra a szám, de nagyon úgy tűnik, hogy hiába mondok igazat, attól még nem fog magától jönni a megoldás, hogy most mi is a következő lépés. Ha eddig akár tippem is volt rá, a puszival valahogy kiveri a fejemből és csak azt tudom, hogy a kezembe nyomott szatyrot szorongassam. Most kivételesen nem azért üresedik ki a fejem, mert olyan hatással van rám - na persze ez is részben közrejátszik -, sokkal inkább azért, mert tudom, hogy Mary ezt is kilesi valahogy.
- Oh, igen - teszem le azonnal a szatyrot a földre és próbálok igazi úriember neki, ahogy lesegítem a kabátot és fel is teszem a fogasra, majd azzal a mozdulattal alig észrevehetően beleszagolok az anyagba. Lehet, hogy furcsának tűnik, de muszáj volt. Ezután persze veszek is elő egy puha és meleg papucsot, hogy arra cserélhesse az utcai cipőt.
Közben párszor a konyha felé nézek, de nem látom Maryt. Bár ő dolgozna és Robert lenne itthon. Ő biztos, hogy nem tartaná veszélyesnek, ha vendéget fogadok. Ha egy nő van nálam... Mary viszont nem tudom, hogy vélekedik erről. Talán jobb csak elvonulni a szobába és kulcsra zárni az ajtót.
- Van, de... nem kell. Csak menjünk fel az emeletre - intek a lépcsők felé, de persze, hogy nem érünk el addig és elénk toppan Mary. Mosoly ül az arcán és pont úgy viselkedik, ahogy egy jó szülő tenni, én mégis nagyon menni szeretnék. Nem akarom megvárni, amíg végigméri Jennát vagy bármi megjegyzést tesz. De ilyesmi ne történik, csak a szabad kezembe nyom két papírpoharat és el is tűnik minden szó nélkül.
- Menjünk - ismétlem meg és próbálok nem tudomást venni arról, hogy csak azért tudhatja, hogy pohárra is szükségünk volt, mert minden szót hallott. A két pohár a szatyorban végzi, én pedig megragadom Jenna kezét, hogy magam után húzzam. Így legalább biztos, hogy minden gond nélkül elérjük a szobámat. Amint csukódik mögöttünk az ajtó, már nyugodtabb vagyok. Elengedem a kezét és leteszem a szatyrot az asztalomra, ahol már áll egy félkész makett.
Nem túl nagy a szoba, de az ágyamnak, asztalnak és a teljes falat elfoglaló polcos szekrénynek, amin könyvek és makettok veszik körül a gekkóimat, bőven elég. Az egyetlen hiba a "tökéletes" képben, hogy Mary időközben felhozta a frissen mosott alsóimat és csak otthagyta az ágyon. Azonnal besöpröm őket a fiókba.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 15.12.13 15:52

Valahogy sejtem, hogy nagyon izgul és hogy nagyon várta már, hogy mikor jövök, de egyáltalán nem gond ez, sőt ki ne örülne neki, ha ilyen lelkesedéssel van valaki felé. Csak az a kérdés, hogy ez meddig tart részéről, vagy részemről, vagy úgy általában. Nem vagyok én rossz kislány nem akarom megbántani, meg semmi, általában nem nagyon gondolkodom előre, most sem azon jár az eszem, hogy mit hoz a jövő, mi lesz két hét, vagy két hónap múlva, egyszerűen csak sodródom az árral és élvezem a jelenlegi helyzetet úgy, ahogy van. Azért persze simán rá is kérdezek, hogy izgul-e és a rávágott nemet nem is hiszem el nagyon. Hát hogy is tenném, hiszen túl átlátszó.
- Így már egy fokkal hihetőbb, de csak egy fokkal. - mosolyodom el, és simán nyomok egy puszit legalább az arcára. Lehet, hogy pont azért izgul, mert van valaki, aki figyel és nem tudja még, hogy mi lesz a reakció arra, hogy itt vagyok. Ha kapásból kapna egy csókot a szájára, akkor lehet hogy kellemetlenné válna a helyzet. Tudok én addig bármi, amíg el nem érjük a szobája biztos védelmét. Átadom neki a szatyrot és megpróbálok segíteni, hogy mit tegyen, mert látom, hogy sejtelme sincs. Végülis részben azért is jöttem, hogy tanítsak neki ezt-azt igaz? Akkor hát simán okíthatom arra is, hogyan kell kezelni egy vendéget, mint hogy pl. segítse le a kabátomat. Csak egy apró mosollyal konstatálom a szagolgatást. Nem különösebben zavar, és pillanatok múlva kis is bújok a cipőmből, hogy felvegyem szépen a papucsot, amit előszed nekem. Azért kíváncsi vagyok, hogy van-e itthon valaki, akinek illene beköszönni, de elég gyorsan terel, szóval... nekem mindegy. Én hallgatok rá.
- Rendben van, akkor menjünk fel. - bólintok egy aprót, de azért egy cseppet meglepődöm, amikor szinte kivágódik elénk a nő, aki a keresztanyja lehet, ha minden igaz? Oké, azért egy picit tényleg lefagyok, mert elég hirtelen történik a dolog és nem nagyon számítottam ám rá. Még arról is lemaradok, hogy köszönni tudjak, vagy valami, szóval csak egy mosoly marad, amikor a két pohár Link kezébe kerül, én pedig csak nézek a gyorsan el is tűnő nő után. Mázli, hogy pulcsi van rajtam, a fene se tudja, hogy mennyire értékelné, ha több látszana belőlem, mint most. Még így is kitűnik a mellkasomon néhány tetoválás, de viszonylag kevés ahhoz képes, mint amennyi igazából van. Link keze az, ami újra magamhoz térít és végül egy gyors bólintással indulok meg utána. Csak akkor szólalok meg újra, amikor már becsukódott mögöttünk az ajtó.
- Hát ez... fura volt lent. - bököm ki aztán. Kétféle szülőtípust ismerek, vannak olyanok, mint régen néhány barátomé, akik állati kedvesek voltak és dumálgattak velem, meg minden, meg persze olyanok, mint az én szüleim, akik nem mutattak semmi hajlandóságot arra, hogy normálisan viselkedjenek a barátaimmal. Csak távolságot tartottak és lehetőleg azt se engedték, hogy betegye hozzánk bárki a lábát. Azt hiszem Link meglepődne, ha tudná milyen szüleim vannak, mert hát én állatira elütök a családomtól.
- Láttam ám már... mindenféle ruhákat. Van egy bátyám. - mosolyodom el, amikor látom milyen gyorsan pakolja el az alsóit. Nem tartom én ezt cikinek egyáltalán, és egy kicsivel több infot is megtudhatott rólam, mert lássuk be hogy eddig olyan sokat még nem is beszélgettünk. Egyelőre szépen lehuppanok az ágyára, és most már leveszem a pulcsimat, amit lent nem akartam. Egy narancs színű elég jól kivágott ujjatlan top van alatta. Kíváncsian szemlélem a reakcióját, aztán kicsit körbe is pillantok, hogy felmérjem a terepet. Ha jól sejtem akkor az én kezemben lesz ma az irányítás, szóval nem nagyon érdemes várni, hogy ő mondja hogy mit csináljunk.
- Szóval... megmutatod a gekkóidat, vagy makettet építünk, vagy... mutassam meg, hogy táncolok, vagy... nem is tudom, mivel szeretnél kezdeni? Egy csók sincs ellenemre. - nevetem el magam a végén, ahogy felsorolom a lehetséges opciókat. Nem mondom, hogy minden vágyam az, hogy a makettel indítsunk, de persze ha azt szeretné, akkor nem fogok ellenkezni. Ő dönt, ez a fő.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 15.12.13 19:23

______________________________________________________________
Próbálok nem túl feltűnően idegeskedni. Azt hiszem, már nem a közelsége az, ami miatt feszengek, sokkal inkább a tudat zavar, hogy Mary ott van a konyhában és ha nem is les ki minden másodpercben, attól még hallgatózik. Emiatt vagyok kissé feszült, amit persze kapásból le akarok tagadni, végül javítok az egyértelmű válaszolom. Lehet, hogy még ez sem igazán hihető, de legalább nem egyértelmű hazugság. Az viszont teljesen biztos, hogy szeretnék vele minél hamarabb bent lenni a szobámban. Ott legalább egy zár választana el Marytől. Nem tudom, hogy az ő szótárában mennyire lehet veszélyes egy nő, de nem is akarok rájönni. Már majdnem a lépcsőnél vagyunk, amikor Mary elénk toppan. Egyetlen szót sem szól, csak két papírpoharat nyom a kezembe én pedig beleteszem őket a szatyorba és kézen fogom Jennát. Csak egyszer érjünk fel!
A szobámban annyira megkönnyebbülök, hogy még az ajtóm is elfelejtem bezárni. Helyette elengedem az eddig szorongatott kezet, és leteszem a szatyrot.
- Ne is törődj vele. Ide már nem fog bejönni. Vagy legalábbis nem valószínű, hogy csak úgy...  - mondom, miközben végigmérem a szobám. Megakad a tekintetem az ágyamon lévő kisebb kupac alsón. Amilyen gyorsan csak tudom, bedobálom őket a fiókomba. Nem azért teszem, hogy szégyellem vagy valami, hanem azért, mert azt szerettem volna, ha minden tökéletes. Nem hiába van rajtam a különleges alkalmakra tartogatott Pókemberes póló és nem hiába kértem kölcsön Robert kölnijét.
- Akkor is jó helyen lesz a fiókban - bólintok aprót, miután saját magammal megvitattam a dolgot. Még egyszer körbenézek, de más hibát nem látok. Se egy üres üdítős doboz, se egy csokipapír nincs sehol. Halványan elmosolyodok, majd amikor ránézek és meglátom, hogy vetkőzni kezd, egy pillanatra elfelejtek levegőt venni - majd felvillan a fejemben a gondolat, hogy nem zártam be az ajtót. Úgy, hogy nem veszem le róla a tekintetem hátrálni kezdek és pótolom az elmaradást.
Ezután viszont eszemben sincs leplezni a tekintetem. Eléggé értésemre adta, hogy nem szégyellős és egyáltalán nem bánja, ha megbámulom.  Azért egy kis idő után mégis elveszem onnan a tekintetem és a szemeit keresem. Az kérdéses, hogy meddig tart majd az elhatározás és nem kalandozik-e el a tekintetem, de próbálkozok.
- Igen, a gekkóim... Jorg és Ollie... - motyogom, miközben ő még beszél, mintha most találnám ki a neveket, majd valahogy már nem tűnik olyan fontosnak, hogy őket megismerje, amikor befejezi a felsorolást, amiből választhatok.
- Komolyan választható lehetőség az, hogy táncolj nekem? - kérdezek vissza kissé hitetlenkedve és gyanakodva, mintha bármi esély lenne arra, hogy csak szórakozik velem és mindjárt felhangzik a nevetés, majd eltűnik.
Végül mégsem emellett döntök. Akkor sem, ha mindennél csábítóbb és izgatóbb a gondolat. Inkább csak odalépek hozzá és... na jó, mivel is kellene kezdeni a csókot, ha nem engedélykéréssel? Most bénázok csak igazán, amikor odahajolok hozzá, hogy megkapjam azt a csókot, amit már az ajtóban is szerettem volna, ha nem éreztem volna a falon keresztül is a hátamban Mary tekintetét.
Most viszont amellett, hogy próbálok nem bénázni, és főleg nem bocsánatot kérni miatta, azon vagyok, hogy ne melegedjünk bele túlzottan. Nem mintha ellenemre lenne, csak jó lenne elkerülni a... baleseteket. Így amíg még észnél vagyok, elhúzódok tőle és újra kiül egy kisfiús mosoly az arcomra. Ekkor már ott ülök mellette az ágyon. Vajon mikor ültem le és főleg... mikor csúszott a kezem a combjára?!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 15.12.13 21:03

Azt tényleg nehéz elhinni, hogy kicsit sem izgul, bár azért az pozitívum, ha nem azért, mert jöttem, hanem azért, mert valaki más is van itthon. Habár ezt én nem tudhatom, de még simán megkérdezhetem tőle igaz? Csak nem most azonnal, hanem majd fent a szobájában. Amúgy is úgy tűnt legutóbbi is, hogy jó vagyok kérdésekből, ő meg lelkesen válaszol, főleg ha olyan a téma, ami határozottan tetszik is neki, mint a gekkói, vagy a makettek. De ezen kívül még akár más is lehet, ami megragadja annyira a fantáziáját, hogy ne kelljen kihúzni belőle a választ. Mindenesetre olyan gyorsan érünk fel, hogy ihaj! Nem is számítottam rá komolyan, hogy nem kell senkinek sem bemutatkozni, meg semmi, csak szinte felcincál a szobájába a kezemnél fogva és még csak beleszólásom se nagyon van. Na nem mintha akartam volna bármit is mondani.
- Jól van, szóval ez a te kis biztos menedéked? - mosolyodom el arra, hogy ide aztán nem jöhet be senki, aki még a házban lakik. Mondjuk én azért tényleg beköszöntem volna, de azt is megértem, ha ő nem akart feltétlenül magyarázkodni, hogy ki vagyok, mi vagyok. A mondhatni minimális kupi se zavar, nálam ennél sokkal nagyobb rendetlenség is van időnként és sosem szoktam patyolatra sikálni a szobámat, ha valaki jön hozzám. Azért persze igazán rendes tőle, hogy ad a külsőségekre.
- Amúgy igazán jó az illatod. Na és mit szóltak legutóbb miután hazaértél? Már komolyan megesz a kíváncsiság! - tényleg ezen agyaltam pár napig, hogy vajon mit szólhattak a külsejéhez, meg úgy általában, hogy nem ment haza azonnal, ahogy gondolom az elvárt lett volna, bár ha nem akarja bőven kifejteni nem fogom direkt faggatni, de azért mégis csak rákérdezek. Ismerhet már ez idő alatt is annyira, hogy nem nagyon tartom magamban, amit gondolok, vagy amit tudni akarok. Komolyan nehezen fogok vissza egy kuncogást, amikor bezárja az ajtót, mert leveszem a pulcsimat. De végül sikerül és csak egy mosollyal követem a mozdulatot, és kissé még ki is húzom magam, amikor megnéz magának. Ez engem nem zavar, végülis az ember azért teszi ki a kirakatba, amije van, hogy meg lehessen csodálni. Én pedig még pluszban rendesen ki is vagyok dekorálva, szóval cseppet sem jelent gondot, hogy legelteti rajtam a szemét egy kicsit. Én pedig gondolkodás nélkül sorolom fel neki, hogy miket csinálhatnánk, amiben olyan lehetőség is akad, amitől tuti, hogy rendesen beindulna. Az arcomon huncut mosoly játszik, amikor visszakérdez, és csak egy aprót rántok a vállamon.
- Persze, hogy választható lehetőség, hiszen arról volt szó legutóbb, hogy megmutathatom nem? No meg én már láttam belőled ezt-azt... de te még nem. - siklik a tekintetem automatikusan a nadrágjára, de azt hiszem e nélkül is mindketten pontosan tudjuk, hogy miről beszélek. Persze nem erőszak ám a dolog, tőlem aztán a makettekkel is indíthatunk, de azt igazán zokon veszem hamarosan, ha még egy csókot sem kapok. Oké, megértem, hogy lent nem azzal üdvözölt, mert minden bizonnyal az a nő hallgatózott a szomszéd szobából, bár nem hiszem, hogy ha így vagyunk külön akkor ne gondolna minden félékre, de ez már mindegy. A lényeg, hogy igenis igényelem azt, ami lent elmaradt. Azért már fejlődik, hogy nem kér engedélyt, bár előre megadtam neki, ezek után végképp furán jött volna ki.
Komolyan megfordul a fejemben, hogy szinte csak egy szájra puszi lesz ebből, hiszen lehajolva azért annyira nem lehet elnyújtani semmit, mert a végén még kitörik a háta meg a nyaka a fura helyzettől, de hamar arra eszmélek, hogy már mellettem ül és hogy még a keze is a combomon pihen.
- Határozottan fejlődő képes vagy Link. - harapom be kicsit a számat, mert azért azt kell mondanom, hogy ügyesen csinálja annak ellenére, hogy kezdő. Mi lesz belőle, ha már profi lesz. A tánc lehetőségét nem ajánlom fel újra, innentől már tényleg rajta múlik, hogy mit szeretne, inkább csak kicsit hátra dőlök az ágyon felkönyökölve és úgy pillantgatok újfent körbe.
- Iszunk? Kólát hoztam, remélem nem gond. Nem tudtam, hogy mennyire vágnának ki a nevelő szüleid, ha valami alkohollal állítok be, bár nem nézte át senki sem a szatyrot, de... no így talán biztosabb. - újabb mosoly jelenik meg az arcomon, de végülis ő a házigazda. Én maximum irányítom egy kicsit, hogy mit csináljon, merre haladjon tovább, meg ilyesmi, mint hogy most jó lenne mondjuk inni valamit, mielőtt kiszáradunk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 16.12.13 13:22

______________________________________________________________
Sokkal rosszabbul is alakulhatott volna a helyzet, de szerencsére pár percet töltöttünk lent azt is nagyrészt miattam, mert azt sem tudtam, mi a szokás ilyenkor. De most már fent vagyunk a szobámban és annak ellenére, hogy egyelőre nem zártam kulcsra az ajtót, máris fellélegezhetek.
- Valami olyasmi. Bár néha azért bejönnek, de... - vállat vonok, hogy nem számít. Nem szoktam vendégeket hozni, főleg nem a szobámba, de nagyon remélem, hogy azért most nem nyit be Mary még azért sem, hogy akár sütit hozzon vagy akármi. Csak kerülje el az emeletet és akkor minden jó lesz. Legalábbis azt hiszem. Nem mintha túl sokat agyalnék ezen. Szinte állandó jelleggel mosolygok és csak akkor vált valami szégyellőssé, amikor megjegyzi az illatomat. Azt hiszem, ezt meg kellett volna köszönnöm és nem elkapni a tekintetem, de most már mindegy. Inkább megpróbálok válaszolni a kérdésére.
- Hát, inkább a kezemmel voltak elfoglalva - fogalmazom meg a lehető legtömörebben. Akkor, nem tűnt zavarba ejtőnek, most viszont, hogy újra erről beszélünk, kicsit kellemetlenül érzem magam. Akkor is, ha teljesen normális volt, ami történt. Vagy valami olyasmi. Újra átgondolva viszont azt sem tudom, hogyan voltam képes mosolyogva kilépni a mosdóból olyan nadrágban.
Végül is hamar eszembe jut az ok. Pont azért, amiért most kulcsra zárom az ajtót csak azért, mert úgy dönt, meleg van a szobámban és vetkőzni kezd. Egy pillanatra elfelejtek levegőt venni, mert azt hiszem, nem áll meg ennyinél, de végül csak a pulóver kerül le róla. Szerencsére. Vagy épp szerencsétlenségemre. Nem vagyok benne biztos, hogy tudnék mit kezdeni hirtelen vele, ha tényleg mindent ledobott volna, de... nem lenne ellenemre. Ezt az is mutatja, hogy egy pillanatra gyorsabb tempóra kapcsol a szívem, és még az is eszembe jut, hogy ráfordítsam a kulcsot a zárra. De azon kívül, hogy leplezetlenül bámulom, amit látni enged, egész jól leplezek minden mást.
- Ez igaz - bólintok aprót, majd mielőtt átgondolnám, ki is bököm a következő kérdésem. - Olyan tánc, ami a sztriptízbárban is kellett? - mondom ki a szavakat és már a lehetőségre is felcsillannak a szemeim. Mégis végül úgy döntök, hogy egyelőre beérem a csókkal. Valahogy, az biztonságosabbnak tűnik. Akkor is, ha a másik lehetőség most már ott fog mocorogni az agyam legszélén.
A csók alatt szinte végig csukva a szemem és magam előtt látom, ahogy táncol. Csak nekem. Ezért is lehet az, hogy olyan ösztönösen csúsztatom végig a kezem a combján, mintha nem ez lenne az első ilyen alkalom. Ennyit arról, hogy nem élem bele magam túlzottan a helyzetbe. Mégis, bármennyire élveztem és próbáltam nem bénázni, szinte azonnal elkapom a kezem, amikor megszólal és inkább a saját ölembe rejtem. Persze azért utána fordulok, amikor félig lefekszik az ágyamra és nyelek egyet. Bőven eleget látok ahhoz, hogy el tudjam képzelni, mi van a ruha alatt. Vajon hol van még tetoválása?
- Inni? Ha szeretnél, akkor persze - rántanak vissza a szavai a valóságba és már állok is fel az ágyról annak ellenére, hogy el tudtam volna még gyönyörködni benne. Lehajolok a szatyorhoz és kiveszem belőle az üveget, majd a két poharat és a makettemet óvatosan félretolva már csavarom is le a kupakot. Talán még hozzá kellene tenni az eddigiekhez, hogy ha valami alkoholt hoz, abból csak ő ivott volna, mert nem igazán szeretem. Vagy legalábbis gyerekként nem ízlett, amikor én csak azért is beleittam apa italába.
- Addig, ha szeretnéd, nézd meg a fiúkat. Ki is veheted, nem hiszem, hogy harapni fognak. Reggel marakodtak, úgyhogy most nyugodtak - magyarázom, miközben ügyelek arra, hogy a kóla biztosan a pohárba menjen, ne mellé az asztalra.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 16.12.13 15:46

Szó se róla végigrongyoltunk az előtéren, mint annak a rendje, amihez én nem ragaszkodtam volna, de hát így is jó. Nem lett volna gond megismerni a nevelő szüleit, de ha egyszer úgy sietett, hogy ha akarom se tudom visszatartani, akkor végülis így csak jobb. Miatta jöttem, tehát cseppet sem zavar, hogy gyorsan csukódik mögöttünk az ajtó, én pedig helyet is foglalhatok az ágyán. Igyekszem én nem kiborítani, vagy zavarba hozni, de azért most se megy ez teljesen tökéletesen, főleg amikor megemlítem az illatát, no meg még a közös kis ebédünk következményeire is rákérdezek. Képtelen vagyok visszafogni a mosolyomat, komolyan cuki, ahogy zavartan egy pár szóval zárja le az egészet. A fene tudja én nem gondolom, hogy ez olyan ciki helyzet lett volna, bár persze ez pasinak más, meg ha nem nagyon kérdezgették, hogy mi a kis foltocska oka, akkor neki is könnyebb lehetett.
Az viszont tuti, hogy bentre már nem kell a pulcsi, lent is csak azért tartottam magamon, hogy ne legyen valami gond abból, hogy nem vagyok egy visszafogott lány első ránézésre. Másodikra sem, de az már más tészta. Kicsit sem gond, hogy jól megnéz magának, sőt ha nem attól tartanék, hogy megint valami apró kis baleset történik, akkor simán folytatnám is a vetkőzést, de nem akarom máris megbonyolítani a délutánt, ráérünk arra még.
- Szóval mostmár nincs menekvés, bár nem tudom, hogy ez rád, vagy rám értendő. - vigyorodom el, amikor elfordítja a kulcsot a zárban. Ki nem vette, szóval nem olyan ez, mint amikor a baltás gyilkos rejti el előled a kulcsot, mert ártatlanul felmentél a lakására, vagy ilyesmi. És persze, hogy csak húzom az agyát, mint ahogy azzal is, hogy felhozom, mit is csinálhatnánk, bár igazából bármelyik opciót komolyan gondolom.
- Naná, hogy olyan tánc. - bólintok most egészen komolyan, de persze nem tart ez se sokáig, mert végre megkapom azt a várt csókot tőle. Nagyon is ideje volt már, hiszen lent még nem kerülhetett rá sor, de most már igenis kiköveteltem volna magamnak, akkor is, ha nem teszi meg fogjuk rá, hogy magától, hiszen most is én vetettem fel. Határozottan jól eső érzés, ahogy a combomra kerül a keze, egészen ügyes, ha hagyja, hogy az ösztönei vezéreljék, mert ha jól sejtem, akkor ez valahogy így van most, azért kerül mellém ülő helyzetben. Aztán csak picit megrázom a fejem, amikor elveszi a kezét, mert sikerül nagyjából magához térnie. Pár pillanatig csak nézem, aztán úgy döntök, hogy nem teszem szóvá, hogy ne jöjjön zavarba. Tőlem aztán akárhova teheti a kezét az a nagy helyzet. Inkább csak lazán hátra könyökölök és onnan jegyzem meg, hogy igazán ihatnánk már egy kicsit és ez mégis csak az ő dolga, ha egyszer ő van itthon nem igaz?
- Nem szaladnak el? - bukik ki belőlem a talán buta kérdés. A fene se tudja, hogy a gekkók mennyire gyorsak, vagy lassúak, meg egyáltalán mennyire van magasan az a polc? Mert hát őszintén szólva én nem vagyok egy égimeszelő, hál az apámnak, és hát anyu sem az a kosárlabdázó alkat. De maximum nyújtózkodom, bár csak nem tesz senki magasra egy olyan terráriumot, amiben időnként etetésre szoruló állatok vannak, habár az is számít, hogy kinek mi a magas. No mindegy, a lényeg, hogy végülis amíg önt, addig én vállalkozom erre a bátor lépésre, és az ágyra pakolom le a kis dögöket minden cuccukkal együtt. Tényleg megpróbálok benyúlni, de már az első mozdulatukra vissza is rántom a kezem.
- Szerintem... fene tudja, én képzelem, hogy méregetnek? Nem hiszem, hogy be kéne nyúlnom oda. - rázom meg végül a fejem. Arról volt szó, hogy ezek az állatok okosak, az is lehet, hogy simán levágják a helyzetet, aztán féltékenyek, hogy a gazdájuk velem foglalkozik és nem velük, vagy tudom is én. Amúgy sem akarok harapdálást, nekem az azért igenis fáj, és nem csak a vérem csordul ki, vagy ilyesmi. Inkább tartom a távolságot, az a biztos. - És mióta vannak meg neked? - kérdés, mert kérdezni szeretek és egyszerűbb, mint megfogni a kis gyíkokat, vagyis inkább biztonságosabb.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 16.12.13 17:48

______________________________________________________________
Fogalmam sincs, hogy reagáltam volna aznap, amikor az egész mosdós rész után hazaértem és Mary nem lett volna annyira elfoglalva a kezemmel. Ha mást is észrevesz... De kimentettem magam. Robert szerintem tudhatta, hogy mi történt, mert végig ott ül a mosoly a szája szélén. Talán ő is segített, hogy át tudjak öltözni minél hamarabb. Ezt viszont eszemben sincs most részletezni. Akkor annyira a történtek hatása alatt voltam, hogy nem zavart és egyáltalán nem tűnt cikinek. Most viszont, felidézve a részleteket... Tény jobb nem belemenni a részletekbe. Így legalább csak elkapom róla a tekintetem beszéd közben és mondjuk nem vörösödik a fejem. Akkor persze már esélytelen, hogy más irányba nézzek, amikor vetkőzni kezd. Kivételesen nem is akarok máshova nézni. Úgy vonzza a tekintetem, mint a mágnes. Először azt hiszem, hogy nem áll le a pulóvernél, de egyelőre úgy néz ki, hogy mégis. Azért biztos, ami biztos ez eszembe juttatja, hogy nem árt bezárni az ajtómat. Ha Mary rájön, ezért még kapni fogok. Nem szereti a zárt ajtókat a házában. De most valahogy nem tud érdekelni. Kell és kész.
- Nem akarok menekülni és remélem, hogy te sem. Annyira... kezdő nem lehetek - beszélek azért kissé bizonytalanul. Sajnos olyan felépítésű az agyam, hogy már ettől az egy mondattól a legrosszabb lehetőséget is felvázolja. Persze miért ne a legjobbal vegyítve?! A legvége egy; elküld a jó fenébe és azt mondja, nem tanít semmire, majd itt hagy, teljes harci díszben. Erre még gondolni is rossz. Arról viszont igazán szívesen fantáziálok, hogy pontosan milyen táncra gondol. Igaz, egyszerűbb lenne megkérni, hogy akkor mutassa. Hamar megkapnám a választ, de én már attól is a fellegemben járok, hogy megcsókolhatom. A kezem persze ösztönből simul a combjára, mégis amikor megszűnik a csók, a varázs is elillan és inkább elvezem onnan. Jobb az, ha az ölemben van. Lehet, hogy nem tette volna szóvá és egyáltalán nem zavarja, de jobb nem kockáztatni. Talán máskor majd... később...
Inni. Ezzel a szóval térít vissza a valóságba egy perc múlva, miután annyira elkalandozok, miután hátradőlt. Valahogy nekem eszembe sem jutottak most ilyen alap dolgok, mint az ivás. Az sokkal jobban érdekelt, hogy hol lehetnek még tetoválásai azokon kívül, amiket így is tökéletesen jól látom. El tudom képzelni, mégis jó lenne majd őket látni. Egyszer. Ma. Minél hamarabb! Most mégis a szatyorhoz lépek, hogy magamhoz vegyem az üveget és a poharakat és öntök mind a kettőnknek, miközben beszélek.
- Nem szoktak ők menekülni! - mondom és majdnem elnevetem magam. Nem tudom igazából mi olyan vicces ezen, de tény, hogy jól szórakozok. Én vagyok az, aki hajlamos menekülni, nem az én bátor, harcias gekkóim.
- Ott vannak a második polcon, a terepszínű tank mellett - magyarázom, majd mielőtt elfelejteném, hozzáteszem a valószínűleg egyik legfontosabb infót.
- És vigyázz a mellettük lévő kis kék dobozzal. Ott van a mai és holnap kajájuk. Pár élő tücsök és bogár - jegyzem meg mosolyogva, miközben hátrafordulok, hogy lássam, biztos, nem löki le a dobozt. Nem hiszem, hogy túlzottan oda lenne értük, úgyhogy tényleg jobb vigyázni. Ahogy nekem is jobb lett volna vigyázni a kólával és inkább arra figyelni, hogy ne próbáljak többet önteni a pohárba, mint amennyi belefér. Így viszont egy része az asztalon végzi én pedig egy ügyelten, de alig látható mozdulattal letörlöm a pólóm aljával. Szegény Peter Parker.
Nem törődök túl sokat a kis bakival. Inkább kézbe fogom a két poharat - vajon minek öntöttem magamnak, amikor nem is vagyok szomjas? - és odaviszem az ágyhoz, hogy odaadjam Jennának.
- Méregetnek? Nem, dehogy. Csak kíváncsiak. Nem sok ember látnak rajtam kívül - mondom és anélkül, hogy beleinnék a kólámba, már rakom is le a kis éjjeliszekrényre és benyúlok, hogy kivegyem a fiúkat.
- Ő itt Jorg. Látod, a sérülést a szeménél? Ő pedig Ollie. Köszönjetek fiúk - szólok rájuk mosolyogva, majd leteszem őket az ágyra bebizonyítva, hogy nem iszkolnak el és nem is méregetnek ők senkit. Főleg nem gonosz szemmel. Egy pillanat múlva már ott térdelek az ágy mellett a földön egy vonalba a fiúkkal és Jorg fejét simogatom. Ollie inkább kíváncsi a vendégemre, mint rám. Legalábbis nagyon Jenna felé néz.
- Majdnem két éve. Kerek egy hét múlva lesz annyi. Még épphogy kikeltek a tojásból, mikor megvettem őket. Akkor még a mintázatuk sem alakult ki és mind a ketten elfértek a tenyeremben. Most meg... - mosolyogva megrázom a fejem, ahogy végigsimítok újra Jorg fején.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 16.12.13 19:31

Pedig én szeretem feszegetni a határokat és azért is kérdezek rá olyasmire, ami nem biztos, hogy könnyű téma neki. De egész jól bírja és még csak el sem pirul. Megtanulja idővel kezelni ezeket. Végülis ha azt nézzük, akkor most is tanítgatom, vagy tágítom a határait, vagy valami hasonló. Azért is jöttem most a pulcsi alatt ilyen kihívó felsőben, mert hát egyébként is jobb, ha idővel amikor eljut oda, hogy még a felső se lesz rajtam, akkor nem hoz össze még egy olyan kis balesetet. Meg kell tanulnia idővel hogyan gyakoroljon önuralmat. Arra is rákérdezek mostmár csak azért is, hogy bezárja az ajtót kulcsra. Nem hiszem pedig, hogy attól kell félni, hogy elmenekülne, ahhoz azért nagyon sokat mutat a tekintete, hogy is fogalmazzak, mintha azért mégis csak mondhatni éhséget látnék benne.
- Attól azért ne félj, az az én kudarcom lenne, hogy annyira nem vagyok jó tanár, de csak nem. Meg tudod... megy ez neked, ez már eddig is látszik. Önbizalom Link! - mosolyodom el biztatóan. Amúgy sem vagyok az a típus, aki csak úgy meghátrál, ha már egyszer elhatároztam magam, akkor megtanítok majd neki ezt-azt, meg amúgy is egészen belejött a dolgokba. A csók is remekül megy már neki és az, hogy a keze automatikusan a combokra csúszott mutatja, hogy nem lesz itt gond. Csak el kell engednie magát és nem direkt koncentrálnia arra, hogy mit tesz. Igazából ez ennyire egyszerű, hallgatni kell az ösztönökre és kész. Szerintem menni fog neki, de addig is amíg erőt gyűjt jöhet egy kis innivaló, mert már egy ideje leléptem otthonról, szóval jól fog jönni valami kis folyadék a torkomban. Megvárom hát, amíg tölt, jót mosolyogva rajta, ahogy figyel és megnéz magának. Kicsit direkt lejjebb csúszok, hogy a felsőm feljebb csússzon és a hasamból is napvilágra kerüljön egy nagyobb felület, aztán csak akkor ülök fel és igazítom meg a ruhámat, amikor a gekkókat emlegeti. Végülis megnézhetem őket, bár azért a fene tudja, hogy nem lesznek-e galádak. A bogarak említésekor kb. azonnal visszarántom a kezem a terráriumtól.
- Fúúúj! És azokat minden nap be kell adnod nekik? - szökik fel kicsit a szemöldököm. Oké, nincs bajom a gyíkokkal, de az hogy abban a dobozban bogarak vannak nagyon nem tölt el jó érzéssel. Olyan óvatosan veszem le a gekkókat, hogy csak na, hogy még véletlenül se érjek hozzá ahhoz a veszélyes dobozhoz. Szerintem ha le találnám verni, akkor minimum sikítva ugranék vissza az ágyra és tuti, hogy nem lehetne onnan leimádkozni, amíg nem kerül vissza minden oda, ahogy való. Arra ezért nem is figyelek, hogy kicsit kiönti a kólát, most sokkal jobban figyelek, hogy ne legyen semmi gond. Végül lekerül a terrárium az ágyra, én pedig szépen megállok mellette. Komolyan méregetnek!
- Szóval nem hozol fel ide gyakran lányokat, és akkor most totál féltékenyek mi?- mosolyodom el végül, aztán követem a példát és szépen letérdelek az ágy mellé, hogy onnan figyeljem a híres kis gekkókat, hiszen jó sokat hallottam már róluk, pedig még alig ismerem Linket.
- Nagyon oda vagy értük. - mosolyodom el újra, ahogy figyelem a történéseket, és hogy milyen gyengéden simogatja a kis gyík fejét. Ha csak fele ennyire lenne nyílt az emberekkel, akkor sokkal könnyebb élete lenne, legalábbis szerintem. Bizonytalanul nyúlok előre, hogy az engem annyira figyelő apróság hátán végigsimítsak picit. Azért nem viszem ám túlzásba, mert tényleg nem akarok egy kósza harapást véletlenül sem.
- Komolyan féltékeny leszek, hogy ilyen gyengéd vagy velük. - nevetem el aztán magam egy kicsit, de azért még egy kérdés igazán belefér, hogy mióta vannak meg neki a kis állatkák. Az látszik, hogy barátok helyett is vannak neki, vagy legalábbis ez eléggé esélyes, ahogy beszélget velük meg minden, nagyon erre utal. Csak hümmögve bólogatok aztán csak oldalra hajolok és adok egy puszit az arcára, vagy a szájára, ha épp felém fordul közben. Bármelyik jó. Komolyan tisztára aranyos, ahogy oda van a gyíkjaiért. Oké, nem tökéletes háziállatok, mármint egész más, mint egy kutya, de attól még egész aranyosak.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 16.12.13 20:36

______________________________________________________________
Meg sem fordul a fejemben, hogy azért zárjam be az ajtót, hogy mind a ketten itt maradjunk. Inkább Maryt akarom kint tudni, de ezt most nem fogom hangosan kimondani. Sokkal jobban leköti a figyelmem, hogy lekerült tőle a pulóver. Egy perccel később már egész könnyen beszélek, de hozzá kellett szokni a látványhoz és valamennyire már most lehűteni a testem.
- Neked is megy. Mármint ez a tanár szerep. Volt már pár magántanárom, de te náluk sokkal jobb vagy! - jelentem ki a helyzet ellenére egész határozottan. Jobban belegondolva elég necces, hogy pár szemüveges, középkorú magántanárral hasonlítom össze, de remélem tudja ő, hogy nem bántásból mondom. Egyszerűen így jött ki. Ő úgy tökéletes, ahogy van és nem kell megerőltetnie magát ahhoz, hogy éjszakákon át emlékezzek arra, mit tanít. Már fényes nappal, ébren is álmodok róla és a szavairól, tetteiről, azt hiszem, ez már garantálja, hogy jó tanár. Bár, hogy én lehetek ilyen szerencsés diák? Erre nem tudok rájönni.
Persze nem is most, csók közben járna ezen az eszem. Helyette próbálom nem teljesen elveszíteni a fejem. Nagyjából sikerül is. Azért a kezem a combjára csúszik, de amint kicsit tisztul a kép, már elveszem onnan és még az ágyról is felállok, hogy önthessek kólát. Ha inni szeretne, akkor én már adom is. Legalábbis elég egyszerűnek tűnik a feladat ahhoz, hogy pillanatok múlva már a kezébe tudjam nyomni a poharat. Mint kiderül, azért nem megy ez olyan könnyen. Főleg azért, mert nem bírom megállni, hogy közbe ne pillantsak hátra. Így utólag belátom, hogy talán kellett volna. Nehéz lenne nem észrevenni az újabb kivillanó csupasz felületet. Nagyot sóhajtok, mintha nem lenne elég kérnem, hogy még többet mutasson és elfordítom a fejem. Fogalmam sincs, miért fogom még mindig vissza magam és nem kérem meg, hogy táncoljon, vetkőzzön...
Belátom, hogyha nem terelem el a figyelmem, hamar csúf vége lesz itt a történéseknek. Így felhozom, hogy amíg kiöntöm a kólát - félig az asztalra, bár ez nem volt tervbe véve -, addig nézze meg a gekkóimat. Az utolsó pillanatban még az élő tücskökre és bogarakra is figyelmeztetem.
- Nem fúj. Tudod, hogy mennyire imádják? - fordítom újra felé a fejem, tekintve, hogy már nem fenyeget veszély.
- Minden nap? Nem. Annyira nem kényeztetem el őket. Csak pár hetente kapnak tücsköt. Persze kisebb bogarakat lehet, de a tücsök a legfőbb jutalom. Tudod, amolyan, hétvégente és ünnepnapokon - magyarázom mosolyogva, mintha teljesen egyértelmű lenne és az alapműveltséghez tartozna ez az ismeret. Hamarosan viszont már ott a kóla a kezében, az enyém az éjjeliszekrényen pihen és bemutatom a fiúkat. Biztos vagyok benne, hogy nem méregetik őt és nem is akarják megharapni. Tényleg kiverekedték magukat ma reggel, így teljesen nyugodtak. Le is teszem őket az ágyra, hiszen úgyis nyugton maradnak. Jorg fejét simogatom, mikor már a földön térdelek, Ollie pedig az új ismerőst figyeli.
- Dehogy... mármint nem féltékenyek, csak... egy kicsit lehet, hogy azok. De így is elég sokat foglalkozok velük - jutok végül a mondat végére, bár hogy mennyire kapkodok és nehezen fejezem ki magam, az most még engem is meglep. A gekkóimról vagy szó, miért is lettem idegesebb? Nem tudom. Nem tudok rájönni, de nem is ragadok le ennél. Általában pedig ezt teszem. Ha valamit nem tudok, addig nem hagy nyugodni, amíg meg nem találom a választ, de most emlékeztetem magam, hogy milyen jó minden, amikor nem idegeskedek és szinte azonnal sikerül újra felengedni.
- Nagyon. Tényleg ők a mindenem - mosolyodok el, ahogy engedem, hogy Jorg is felfedezőútra induljon az ágyamon. Nem mintha messzire jutna. Megáll a testvére mellett és onnan néz körül, majd jön is vissza, mintha hiányolná az érintésem. Mindig is ő volt a nyugtalanabb. Míg Ollie megmarad egy helyben, addig ő folyton mászkál. Újra simogatni kezdem és figyelem azt az okos, elégedett tekintetet egészen addig, amíg Jenna nem nyúl Ollie felé. Nem hiszem, hogy bármi baj lenne, de azért figyelek. Azon kívül, hogy kicsit mozgatja a fejét és nézi, hogy ki is akar hozzáérni, semmi nem történik.
- Kedvel - mosolyodok el és nagyon kicsin múlik, hogy nem teszem hozzá "én is". De szerencsére visszafogom magam és tovább magyarázok a fiúkról. Talán percekig is képes lennék beszélni, ha nem használná ki a pillanatnyi szünetet és nem szólalna meg.
- Féltékeny? Miért lennél...? - kezdek bele, miközben érdeklődve fordulok felé, így sikerül a számra adnia azt a puszit. Nem mondom egy kicsit meglep vele és visszaránt a lehetőségek világába. Kérhetem a táncot. Még mindig kérhetem. A szívem is azt a ritmust dobolja, hogy mondjam már ki, és én majdnem meg is teszem.
- Hozzak egy tücsköt, szeretnéd megetetni őket? - teszek fel végül egy egészen más kérdést. Fogalmam sincs, hova tűnt a kezdetleges bátorságom, de most nyoma sincs bennem az biztos. Mégsem mozdulok. Bármilyen lelkesen tettem fel a kérdést, mégsem állok talpra, hogy biztosítsam komolyan fogok hozni egy tücsköt, amit odaadhat nekik, hogy levadásszák a vacsorát.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 17.12.13 9:54

Egy cseppet sem zavar a bezárt ajtó, nem gondolom, hogy egy hamar távozni akarnék, meg hát nem nyelte le a kulcsot sem, szóval... A tanáros szövegen is jól szórakozom, és még ki is húzom magam kicsit, mintha csak tényleg büszke lennék rá, hogy így gondolja, hogy jobb vagyok, mint az eddigi magántanárai.
- Azért remélem egyikük se olyasmit tanított neked, mint amit én akarok. - nevetem el aztán magam, mert hát azt tényleg erősen kétlem, hogy bárki is lett volna már nála tanár, vagy bárki más, aki úgy viselkedett volna, mint én. Ezt azért minden pillantása és egy-egy zavart tekintete is könnyedén elárulja. Ettől még persze nem hiszem, hogy én olyan jó tanár lennék, hiszen igazából megy neki sok minden magától is, egyszerűen csak ösztönből, csak eléggé el kell engednie magát ahhoz, hogy hagyja, hogy a gondolatok helyett egyszerűen csak a tettek irányítsák. Ennyire egyszerű, erre kell csak ráéreznie és akkor majd egyre fesztelenebb tud lenni akkor is, ha olyasmi csúszik ki a számon, amitől normál esetben zavarban lenne. Ezt mutatja a csók is, ami már egész jól megy neki, főleg amikor még a keze is a combomra csúszik.
Egyelőre viszont csak megvárom, amíg tölt nekem inni, addig a gekkókkal foglalkozom, na persze csak óvatosan, miután kiderül, hogy az egyik dobozban még bogarak is vannak. Na azokhoz aztán semmi kedvem, nagyon nem szeretnék velük testközelből találkozni. Akkor lehet, hogy gondot jelentene a zárt ajtó, vagy maradna a sikítva ágyra menekülés, vagy asztalra, vagy a fene tudja. Azt se nagyon veszem észre, hogy kiönti a kólát, hiszen arra figyelek, hogy levegyem a terráriumot.
- Attól hogy ők imádják, én még rühellem a bogarakat. - húzom el kicsit a számat. Na ezért se tartanék gyíkokat, amúgy se nekem való, de hogy nem etetném őket semmi olyannal, aminek ízelt lábai vannak, az tuti biztos. Kényszerítéssel se lehetne rávenni.
- Értem én, akkor most inkább csináljunk úgy, mint ha az a doboz nem is lenne. - pillantok még fel egyszer a polcra, aztán inkább a kólámból kortyolok és szépen követve a példát letérdelek az ágy mellé, hogy onnan figyeljük meg a gekkókat, akik az ágyon kommandóznak. Végülis nem is olyan gyorsak, pedig a gyíkok, akiket a parkban látni elég szépen el tudnak sprintelni, ha veszélyt éreznek. Minden bizonnyal ez a kis páros biztonságban érzi magát, még annak ellenére, hogy én ismeretlen vagyok számukra. Egyelőre azért még várok és nem nyúlok feléjük. Végülis tuti, hogy nekik is kell egy kis idő, amíg mondjuk megbarátkoznak velem, vagy valami és nem akarok ujjharapással indítani, azt nagyon nem értékelném.
- Szóval mégis csak féltékenyek, mondtam én! - mosolyodom el, bár nem gondoltam ám komolyan. Végülis ezek csak... gyíkok, maximum ezt nem mondom ki hangosan, mert a végén még megbántanám vele. Nem nézek ki olyan sokat ilyen állatokból, mások, mint mondjuk egy kutya, vagy macska, legalábbis nekem mindenképpen és nehezen lehetne bemagyarázni mást. Viszont attól még tiszteletben tartom azt is, hogy ő szereti a kis állatkákat. Főleg azok után, amit még hozzá is tesz, hogy ők a mindenei. Jó, egy picit ezt azért túlzásnak is érezhetném, mert hát... nem a legjobb dolog, ha valakinek állatok töltik ki az életét, és nincs benne semmi más. Vagy ez csak nekem furcsa, aki mindig is nagyon társasági ember voltam? Lehet, hogy ő meg az én gondolkodásomat nem értené meg, szóval azt hiszem ezt nem is nagyon lenne értelme kivesézni. Ezért maradok inkább csendben és figyelem, amit csinál, majd végül én is rászánom magam, hogy Ollie felé nyúljak. Persze csak óvatosan és csak egyszer simítok végig a hátán.
- Vagy csak fáradt, hogy megharapjon. - mosolyodom el, de azért nem kockáztatok tovább, így a biztos. Akárhogy is, de nehéz elképzelnem, hogy egy gekkó kedvelni tud, egyáltalán felfogja, hogy ő egy gekkó én meg nem az vagyok? Túlbonyolítom? Lehetséges. Mégis kicsúszik a számon egy ártatlan kis mondat, amitől végre nem jön zavarba.
- Hát bárki az lenne, ha látná, hogy milyen finoman simogatod őket. - aztán előre is hajolok, hogy egy röpke kis puszit adjak a szájára, annak ellenére, hogy előtte még az arcára indult, csak közben épp felém fordult. No ez azért egy kicsit sem zavar. A következő kérdés viszont egy leheletnyit meglep. Na jó, nem kicsit, konkrétan majdnem eltátom a számat, és értetlenül pislogok mellé. Hát nem hallotta az előbb, hogy mennyire nem bírom a bogarakat?
- Komolyan azt hiszed, hogy rá tudnál venni, hogy megfogjak egy tücsköt? - megrázom a fejem és sóhajtok egy aprót. Oké, cukik a gekkói, de na, hogyan lehetne még jobban célozni neki arra, hogy én valami egészen másban lennék benne szívesen? És most nem a makettépítésre gondolok. Pár pillanatig csak figyelem, aztán végül hátraereszkedem a sarkaimra és egy pillanat alatt veszem le a felsőmet egyetlen szó nélkül, hogy csak egy fekete kissé csipkézett melltartó maradjon rajtam. Egyszerűen csak leteszem magam mellé a földre, aztán visszakönyökölök az ágyra, és tovább figyelem a kis gyíkokat, mintha semmi se történt volna.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 17.12.13 17:58

______________________________________________________________
Könnyedén kijelenthetjük, hogy közel sem tanított nekem még egy magántanár sem hasonlót, mint amit ő fog. Vagy már elkezdte. Mindegy. Ahhoz kétség sem fér, hogy ő a legjobb tanárom, pedig az évek alatt volt pár. De azért, amikor megszólal, hogy biztosra menjünk, mosolyogva megrázom a fejem. Jobb tisztázni, hogy senki nem tanított még... az életre. Mert ez már annak számít, nem? Vagy valami olyasmi. Csak tudnám, miért jár azon az eszem, hogy hivatalosan milyen tanár és milyen tantárgy lenne ez?! Egyszerűbb foglalkozni az csókkal, majd később a kólával és a gekkóimmal. Velük kapcsolatban azért nem hiszem, hogy van olyan kérdés, amit ne tudnék megválaszolni. Bár úgy tűnik, kérdés nélkül is túl sokat beszélek róluk. Jobb lett volna, ha nem árulom el, hogy a kis kék dobozban tücskök és bogarak vannak? Talán igen. Legalábbis nagyon úgy tűnik a szavaiból. Majdnem bocsánatot kérek, amiért elárultam, de végül csak hallgatok és magamban igyekszem feljegyezni, hogy ne említsem többet a kis dobozt.
- Ha féltékenyek, az sem baj. Én vagyok a főnök és én most veled foglalkozok inkább - jelentem ki egész határozottan, de ettől függetlenül egy pillanatra sem veszem el a kezem Jorg fejéről. Közben persze szinte végig oldalra magyarázok Jennénak és még a tekintetem is van, hogy rá szegeződik. Akkor pedig különösen figyelek, amikor összeszedi a bátorságot és ő is megkockáztat egy simogatást. Nagyon reméltem, hogy Ollie nem idegeskedik és nem kap felé. Szerencsém van. Nem történik semmi különös.
- Nem, biztos vagyok benne, hogy kedvel. Úgy néz rád - állapítom meg és meg mernék rá esküdni, hogy tényleg kedvelik a gekkóim. Nem mintha ez olyan fontos kérdés lenne, én mégis elég sokáig ragadok le itt. Egészen addig, amíg meg nem kapom azt a puszit. Innentől már valahogy nem érdekel, hogy ki féltékeny kire. A kezem már úgysem simogatja Jorg fejét. Sokkal inkább rá szegeződik a tekintetem és akkora baromság csúszik ki a számon, hogy még én sem hiszem el, hogy kimondtam.
- Nem kézzel. Csipesszel, de... nem, nem hiszem. Mármint, nem kérnélek ilyenre. Semmi okom rá. Amúgy is jobb, ha nem kapnak most, mert akkor nyugtalanul alszanak majd és... - oké, bevallom ezt így elég szépen elrontottam. Észben kellett volna tartanom azt, hogy nem akart a bogarakról beszélni. De annyira hülye vagyok, hogy kiment a fejemből. Most pedig még a bocsánatkérésig sem jutok el, mert tesz róla, hogy még lélegezni is elfelejtsek, nemhogy azt, hogy kell értelmes mondatot összeállítani. Nagyot nyelek és most már tényleg feszengek. Még képes pont úgy ott térdelni mellettem, mintha ebben nem lenne semmi... különös? Hogy csak úgy levette a felsőjét? Mert az én testem ezt nagyon nem így gondolja.
- Gondolom, nem a fűtés miatt vetkőztél neki, hanem mert... - kezdek bele, de kimondani nem tudom a befejezést. Azért kezdett el vetkőzni, mert annyira belemerültem a gekkó témába, hogy semmit nem vettem észre abból, amit mondott. Amit igazán mondott. A sorok között és társaik. Most viszont elég egyértelművé tenni. A kezem morzsolgatom, és csak pár kósza pillantást vetek rá.
- Gyertek fiúk, ennyi volt a műsor - fogom meg mind a két gekkót és pillanatok alatt teszem vissza őket a helyükre terráriummal együtt. Aztán pedig ott állok a polc előtt, elég egyértelmű bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy most tényleg értem, mi jár a fejében.
- Ha most én leülök az ágyra és megkérlek, akkor táncolsz? - szedem össze a rejtett zugokból is a bátorságom. Fogalmam sincs, ezután mi jön, tekintve, hogy ez csak felvetés, de hirtelen ötlet volt és talán szerencsém lesz. Már amennyiben szerencsésnek mondható, hogy miközben őt nézem majd, az ágyon szenvedek a kínzó vágytól. Mert elég egyértelműen ez lesz a vége.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 18.12.13 12:35

Én pedig tényleg igyekszem jó tanár lenni, első lépésben meg akarom szabadítani az időnként felbukkanó zavarától, meg az izgulástól. Mit számít, ha az ember elkövet egy-egy hibát, ha kiönti a kólát vagy bármi? Vagy csak én vagyok úgy vele, hogy ezek elhanyagolható dolgok? Megtörténik időnként és kész, azért nem lehet ám belehalni, meg semmi, főleg mert sok esetben az ember olyan helyen kerül ciki helyzetbe, ahol még csak nem is látja olyan, akivel valaha találkozna újra, és akkor meg minek aggódni rajta. Bár szó se róla én mindig is inkább feltűnő voltam, mint aki megpróbálna beilleszkedni és elvegyünk, ezért is nem illek a családomba, ahol azért mégis csak az az elvárás, hogy olyan kis hangya legyél, aki teszi a dolgát és egyforma minden más hangyával. Nem szeretek olyan lenni, mint mások, én... én szeretek lenni. Egyedi és megismételhetetlen. Azért élvezem ám a helyzetet és még a gekkókra is igyekszem figyelni, bár a bogarak annyira nem érdekelnek és nem is akarok velük foglalkozni, főleg nem megnézni őket, vagy akár hozzájuk érni.
- Na ez határozottan jól hangzik! Velük úgyis sokat lehetsz, én meg nem lakom itt egy akv... terráriumban. - javítom ki magam. Fejlődő képes vagyok, a végén még megtanulok egy s mást így hozzáértetlenként is. És azt pedig tényleg el is várom, hogy ha itt vagyok vele, akkor velem foglalkozzon és ne csak a gekkóival, mert akármennyire cukik... komolyan jobban kényezteti őket, mint ha jól sejtem bárkit az életben. Ha csak fele olyan nyílt lenne az emberekkel, mint amilyen ezekkel a kis gyíkokkal, akkor semmi gondja se lenne a világgal. Azért én is igyekszem nyitni a kis állatkák felé, első körben csak egy óvatos simogatással. Tőlem már ez is nagy dolog. A következő szavaira csak elmosolyodom, és újra az előzőleg megsimizett kis dögre pillantok.
- És te is kedvelsz? - döntöm oldalra kicsit a fejem. Azt hiszem ez nem kérdés, de attól még jó dolog hallani. Persze hozzátehetném fejben, hogy talán bárkit kedvelne, aki úgy viselkedik vele, mint én, de mivel arról volt szó, hogy én egyedi vagyok és megismételhetetlen, ezért ez nem is számít igazán. A következő kérdés viszont tényleg ledöbbent kissé. Hogy én etessem meg a gekkóit? Arra nagyjából semmi esély sincs, még csak csipesszel sem vagyok hajlandó bogarakat megfogni, főleg ha még élnek is, mert ha elejtem és elmászik és... brrr... komolyan kiráz a hideg is egy pillanatra.
- Figyelj, semmi gond nincs oké? - mosolyodom el aztán és megrázom kicsit a fejem, egyrészt hogy ezt a bogár dolgot is kitöröljem onnan, másrészt pedig hogy lássa, tényleg nem olyan vészes, hogy ilyesmi csúszott ki a száján. Nem kell mindenre azonnal ideges magyarázkodással reagálni. Előfordul, hogy az ember kimond valamit, amit nem akar annyira, és egyáltalán nincs gond, ha hibázik, majd kijavítja és kész. Ezért is kapom le egy mozdulattal a felsőmet, hogy hagyja abba, hogy ne mentegetőzzön, hogy fogja fel, hogy engem nem zavar, ha butaságot mondd, sőt egészen kis cuki, ahogy próbálja kimagyarázni magát. Inkább figyeljen rám és ne az idegeskedésre.
- Hanem mert jobban szeretem, ha rám figyelnek, akármilyen okos tekintetű gekkókkal is vagyok egy szobában. - mosolyodom el mostmár rá pillantva, és látom ám, hogy megint mennyire sikerült zavarba hozni, hogy tördeli a kezét, és hogy küzd, hogy ne bámuljon. Mintha az egy kicsit is zavarna. Megvárom, amíg elpakolja a kis állatkákat, addig én is felállok és lehuppanok szépen az ágy szélére, figyelve minden mozdulatát, aztán a tekintetem egy széles mosollyal siklik kicsivel lejjebb, mert tényleg egyértelműen látszik rajta, hogy kezdi már felfogni, hogy nem csak a gekkói miatt jöttem. A kérdésre viszont már határozottan szélesebben mosolyodom el.
- Persze, ha teszel be nekem valamilyen jó kis zenét, ami alkalmas lehet. Bármi jó, amit szeretsz, nem túl lassú és nem is túl gyors. - állok fel most már, és meg is várom, amíg így tesz. Valami csak van a gépén, vagy akár valahol, ami alkalmas lehet, és azért úgy nekem is sokkal könnyebb a mozgás. Zene nélkül... az nem valami jó emlékeket idézne fel bennem annál a szemét dokinál, ahova a zsaruk küldtek. Mindenesetre megvárom, amíg meg lesz a zene, és amíg leül az ágyra, és először közelebb lépkedek hozzá, hogy egy újabb apró kis csókot leheljek az ajkaira, majd a körmöm végével simítok finoman végig az arcélén és távolodom el a szoba közepére, hogy aztán finom ringó mozdulatokkal kezdjem el a neki szóló táncot. Sokáig nem fogom húzni, már csak azért sem, mert így sincs rajtam túl sok minden, ami levehető. A tekintetemet végig rajta tartom, csak amikor időnként hátat fordítok neki egy-egy behajolás végett, akkor szakadok el tőle. Lassan lekerül rólam a nadrág, hogy a fekete fehérnemű alsó részét is megcsodálhassa, majd egy széket kipécézve magamnak szabadulok meg a zoknitól, bedobva egy-egy kellemes lábemelést. Mindig is hajlékony voltam és a tánc erre csak még jobban rásegített. Háttal állok neki, amikor végül a melltartó is lekerül rólam és lágy ívben hullik le a földre, én pedig szépen átfogom a melleimet, hogy amikor visszafordulok még mindig ne adjam meg neki a kegyelemdöfést.
- Tetszenek a... tetoválásaim? - harapom be kissé az alsó ajkamat, ahogy elindulok felé, hogy végül egyszerűen csak két oldalt mellé térdelve az ölébe üljek. Ha jól sejtem eddigre már elég szépen érezni lehet, hogy be van indulva, én ennek ellenére még mindig takarom a melleimet. Csak akkor csúszik le a kezem, amikor egy újabb csókra hajolok közelebb.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 18.12.13 18:31

______________________________________________________________
Mondták már páran, hogy valami nincs rendben a fejemben. Nem egyszer kaptam meg, de annyira azért még én sem lehetek hülye, hogyha egy ilyen alkalom adódik, mint a mostani, akkor a gekkóimnak szentelem minden figyelmem.
- Igen, terráriumban. Mármint nem laksz terráriumban - mosolygok, de már majdhogynem nevetésnek mondható ez részemről, olyan széles az a mosoly. Nem tudom, hogy maga a gondolat tetszik jobban, amit eszembe juttat, hogy akár itt is lakhatna nálam, vagy a tény, hogy kijavította saját magát, ezek szerint nem csak úgy tett, mintha figyelne rám. A lényeg, hogy egy pillanatra elfelejtem, hogy feszengenem "kellene" mellette, és csak mosolygok. Úgy nézem végig, ahogy összeszedi a bátorságát és végigsimít Ollien. Tudtam én, hogy nem lesz semmi baj, de attól még nem ártott követni a tekintetemmel a mozdulatot.
- Én... - kezdek bele, de elakadok egy pillanatra. Nem nagy idő, de arra elég, hogy nagy levegőt vegyek és egyszerre, szünetetek nélkül mondjam ki, amit gondolok.
- Igen. Kedvellek. Nagyon is - vallom be teljesen komoly arccal, a szemeibe nézve. Persze, amint kimondom az utolsó szót, már elkapom a tekintetem, de az apró, csóknak is beillő puszi közben már újra őt nézem. Kicsit zavarba jövök, ezért is kezdek össze-vissza beszélni és hozom fel akaratlanul is a bogarakat. Nagyon, de nagyon nem volt jó ötlet. Hamar rájövök persze és próbálok magyarázkodni. Még a végére sem érek, amikor elfogy a levegőm... vagy a szavak... vagy nem tudom. Ő pedig azonnal megragadja a lehetőséget, hogy közbevágjon.
- Oké - bólintok és összeszorítom a szám, hogy ne nyögjem ki, még ezek után azt is, hogy "bocsánat". Egy perc múlva viszont már az ok sem rémlik, amiért bocsánatot akartam kérni. De ki róhatná ezt fel nekem? Ő nekiáll vetkőzni, én pedig elfelejtek levegőt venni. A testem, tudja, hogy kell egy ilyen látványra reagálni, de az agyam nem. Ezért is idő, amíg rájövök, hogy igen, szabad ránéznem, majd utána megállapítom, hogy ideje pihenni tenni a gekkókat. Pillanatok alatt visszakerülnek a helyükre én pedig ott állok a polc előtt, vágytól csillogó tekintettel, amikor is végre kinyögöm, hogy most kérem azt a táncot. Egyetlen szó nélkül bekapcsolom a hifin az első zenét, amire illik a leírás és feljebb tekerem a hangerőt. Így sem túl hangos, de azért hallani. Nem lesz rossz, ha később elnyomja a hangokat.
Elég erre a lehetőségre gondolnom, máris úgy érzem, felrobban a testem. Sokkal erőteljesebb a lüktetés, mint aznap volt a mosdóban. Nem gondoltam, hogy ez egyáltalán lehetséges. Próbálok felkészülni arra, amit látni fogok. Végül is, nem tűnik lehetetlen feladatnak. Elég sokat fantáziáltam róla, a testéről, hogy ne érjen meglepetésként, ha a mostaninál is többet látok majd belőle. De erre nem lehetett felkészülni. Annyira... annyira... gyönyörű és izgató! Pedig még csak alig ért véget a csók és kezdett mozogni. Legszívesebben könyörgésbe fognék, hogy mégiscsak hagyja abba, mert nem fogom kibírni, de a szavak cserben hagytak. Némán ülök az ágyam végében és teljes erőmmel próbálok megakadályozni egy újabb balesetet. Nem sokat segít, hogy képtelen vagyok róla levenni a tekintetem és kapkodva jutok csak levegőhöz. Mintha már most a kezeim alatt érezném azt a puha bőrt!
És lekerül a melltartó.
Nem látok mindent, de el tudom képzelni.
A vér pedig olyan hangosan dobol a fülemben, hogy a zenét sem hallom, ami a végéhez közelít. Amikor odalép hozzám, a szavakat csak a szájáról olvasom le. Nem hallom. Mintha megsüketültem volna. Csak a ritmikus dobolás van és a feszítő érzés odalenn. Úgy szorítom ökölbe a kezem, amikor az ölembe ül, mintha valami fontosan védenék ezzel. Pedig inkább kapnom kellene az alkalmon és megérintenem. De nem... nem teszem.
- Nem csak a tetoválásaid tetszenek - suttogom egész rekedt hangon, talán alig érthetően és próbálok teljesen mozdulatlan maradni. Nem merek hozzáérni. Továbbra sem merek, de talán nem is olyan nagy baj. Muszáj megtanulnom, hogy fogjam vissza a saját testem, az pedig nem sokat segítene, hogyha most érezném a bőrét az ujjaim alatt.
A csók viszont megtöri a jeget. Kiszabadítom az öklöm a szorításból és lassan, nagyon óvatosan húzom végig a kezem az oldalán, majd fel, a gerince mentén. Annyira puha és azon kapom magam, hogy szeretném csókolni. Nem csak azokat az édes ajkakat. A csupasz bőrét... mindent... mindenhol. De meglépni nem merem. Már így is alig jut elég levegő a tüdőmbe. Mintha az egész testem remegne az visszafojtott vágytól.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 18.12.13 21:35

Azért látszik, hogy tényleg figyelek, tudom, hogy a gekkói terráriumban laknak, nem pedig akváriumban, szóval határozottan büszke vagyok magamra, és remélem, hogy ő is értékeli, hogy figyelek rá.
- Még jó, abba nem férnék be, és nem is viselem túl jól, ha bezárnak, a bogarakat meg végképp nem szeretem. - nevetem el magam, látva hogy sikerült egy egész széles mosolyt kicsikarni belőle is. Nem is tudom, hogy nevetett-e már azóta, hogy ismerem, de nem vennék rá mérget, hogy igazán sikerült ilyesmit kicsikarni belőle, de még erre is sor kerülhet, ha elég kitartó vagyok és persze nem csak valami zavart nevetgélés lesz belőle. Az pedig határozottan jól esik, hogy figyeli, amikor Ollie-hoz nyúlok, mert ha jól sejtem akármennyire is kedvelnek a gekkói, csak fél tőle, hogy esetleg meg leszek harapva, de egyelőre úgy fest, hogy ilyesmire nem kerül sor, aminek határozottan örülök. Azért nem esek ám túlzásba és időben visszahúzom a kezem, mert úgy a tuti, ha az ember óvatos olyan állatokkal, akik vért is tudnak fakasztani az ujjából, mert hát Link azt mesélte, hogy ő ugyan nem érzi a fájdalmat, de vérzett már az ujja, amikor megharapták.
- Én is kedvellek Link, már ha ez még esetleg nem volt teljesen egyértelmű. - ezt a kis csókkal is bizonyítom, mivel azért csak visszanéz rám a kezdeti kis zavara után. Igazából még ez is cuki és imádni való rajta, és egyáltalán nem zavar, én meg bátran kimondom, hogy kedvelem, nekem aztán az ilyesmi soha sem jelentett gondot, de azt hiszem ezzel ő már jó ideje tisztában van. Akkor meg főleg megerősítem benne, amikor lekerül a felsőm csak úgy random gondolkodás nélkül, mert igenis azt akarom, hogy rám figyeljen, ha én vagyok itt, nem pedig másra, a gekkókra, akikkel amúgy is sokat van, no meg őszintén szólva azért mégis csak azért vagyok itt, hogy tanítsak neki egy s mást. Jól szórakozom rajta határozottan, hogy pár pillanatig még levegőt is alig vesz, mi lesz vele, ha teszem azt több is lekerül rólam? Szerintem ki fog készülni szegénykém. Megvárom, amíg a gekkók visszakerülnek szépen a polcra és csak akkor állok fel a földről, amikor már mindez kész, és én látom nagyon jól, hogy ő is... kész van. A tánc pedig naná, hogy mehet, én ajánlottam fel, és még meg is lepett, hogy nem mondta, hogy azonnal kéri, hanem inkább gyíkokat néztünk helyette.
Megvárom, amíg zene is lesz, majd el is kezdem szépen a táncot. Megy, ez soha sem volt nekem nehéz, amúgy is szeretek mozogni, és a tetejében így még élvezem is. A sztriptízbárt utáltam, azért az nem volt jó dolog, csak muszáj, mert sokkal jobban kerestem, mint bármelyik melóval, de attól még a franc sincs oda érte, hogy vadidegen pasasok próbálják taperolni, amikor elvileg nem is lehetne. Az viszont kicsit sem zavarna, ha ő érne hozzám és nem sokára már az ágyon térdelek a lába mellett két oldalt és szépen le is ereszkedem, amikor már csak a bugyi van rajtam. Azért érzem rendesen, hogy kíván, bár arról még sejtelmem sincs, hogy mit fog tudni kezdeni a helyzettel, ezt az is jól mutatja, hogy még csak hozzám sem ér, amikor elé kerülök, pedig most aztán lenne lehetősége bármire, mivel a kezem is lekerül végül a melleim elől.
- Azért rosszul ne legyél nekem. - suttogom még szinte az ajkaiba, mielőtt megcsókolom. Látom ám, hogy mennyire ökölbe szorulnak a kezei és az arcra is leheletnyivel pirosabb, minden bizonnyal nem azért, mert kevés a levegő a szobában. Nem akarom, hogy baja legyen, nem tudom, hogy meddig mehetek el, de csak szólna, ha már tényleg nem bírná igaz? És én még egyelőre nem akarok megállni. Őszintén szólva, ha nem emelné fel végre a kezét, akkor én tenném meg helyette, és vezetném, ha ez egyelőre még önként nem megy neki. Csók közben próbálom visszafogni a nevetést, de nehezen megy. Na nem azért, mert ügyetlen, csak hát csikis az oldalam és olyan óvatosan ér hozzám, hogy szerintem attól bárki kidőlne és fetrengve vonaglana az ágyon kínjában.
- Ne... csikizz... - suttogom aztán, amikor egy pillanatra elszakadok az ajkairól, majd most már a nyelvemet is bevetem. Arról volt szó, hogy tanulunk, akkor hát lépjünk szépen egyre feljebb. De erre csak pár pillanatot adok, majd elszakadok tőle, hogy kicsit hátrébb húzódjak, hogy most már igenis megnézhessen magának úgy rendesen mindenestül, legalábbis ami a felsőtestet jelenti. És ha még mindig nem hajlandó arra, hogy ő vegye a kezébe a dolgokat, mondhatni szó szerint, akkor én teszem meg helyette, egyszerűen csak újra előre hajolok a füléhez, és azt harapdálom végig, apró csókokkal meghintve, miközben az egyik kezét szépen a mellemre csúsztatom. Nem megyek ennél tovább egyelőre, nem tudom, hogy mi a jó megoldás, hogy gyorsítsak, kezdjek el finoman mozogni az ölében, vagy távolítsam el végre róla is a ruha legalább egy részét, vagy jobb, ha szépen lépésekben haladunk?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 19.12.13 15:50

______________________________________________________________
Rosszabb pillanataimban meg voltam arról győződve, hogy bármit is magyarázok neki, csak illendőségből úgy tesz, mintha figyelne. Pedig nem. Figyel. Tényleg figyel rám és ezt be is bizonyítja, amikor saját magát javítja ki. Olyan széles mosoly jelenik meg az arcomon, hogy már lehetetlen még jobban kifejezni, mennyire jól érzem magam vele. Komolyan elképzeltem, hogy hogyan lehetne őt terráriumban tartani.
- Nem foglak terráriumba zárni. A te helyed az ágy... a szobámban van most - válik újra a mosolyom, visszafogott, kisfiússá, de hiába javítottam ki magam majdnem időben, a kép azért megjelenik a fejemben. Egy halk sóhajjal üldözöm el, mielőtt bármi baj lenne belőle és túlzottan elkalandoznék. Jobb a gekkóimra figyelni meg arra a kísérletre, amit tesz, hogy megsimogassa Olliet. Majdnem biztos voltam végig benne, hogy nem lesz semmi baj, de azért jó figyelni. Ekkor még én is leállok Jorg kényeztetésével. Pedig akár órákon át tudok velük törődni. Imádom őket. Ez pont olyan egyértelmű, ahogy válaszolok a feltett kérdésre. Őt is kedvelem. Tényleg kedvelem. Szívesen kérdeznék vissza, hogy ő mit gondol... érez... de ahhoz nincs bátorságom. Végül, mintha a fejemben olvasna, válaszolok a ki nem mondott kérdésemre.
- Szóval kedvelsz... - ismétlem szinte suttogva és olyan különös érzés kezd bennem formálódni ennek hallatán, ami eddig teljesen ismeretlen volt. Most viszont nem foglalkozok vele. Majd később. Lesz rá időm mondjuk este átgondolni és mérlegelni.
Most? Azt hiszem egyre nagyobb iramban válnak köddé a fejemben a gondolatok. Már akkor nehezen megy a beszéd, amikor leveszi a felsőjét, hogy biztosan rá figyeljek. Mégis valahogy kinyögöm, hogy szeretném látni azt a táncot. Persze megszenvedek a szavakkal és nagy szükségem van a tartalék bátorságomra, de még nehezebben menne, ha magamban kellene tartani. És még csak ezután jön a java! A szemem nem bírom róla levenni, miközben táncol. Nekem. Csak nekem táncol. A nagy tudásom és a nagyon sok tapasztalatom miatt viszont annál többet nem tudok tenni, minthogy bámulom és veszettül vágyok rá. Arra, hogy a kezem alatt érezzem a bőrét. Lépni mégsem merek. Akkor sem, amikor már ott térdel mellettem, majd ül az ölemben. Mintha nem is lennének a tetoválásai. Annál sokkal többet, sokkal érdekesebbet látok és...
Szeretném biztosítani róla, hogy nem leszek rosszul. Nagyon is jól érzem magam! Még ha az ökölbe szorult kezem nem is ezt jelzi. Persze a csók után már irányít annyira az ösztönöm, hogy még ha óvatosan is, de hozzá merjek érni. Ha nem dobolna olyan hangosan a vér a fülemben, már észrevenném, hogy valami nincs rendben. De így csak késve jut el a tudatomig. Azonnal megáll a mozdulat és csak nézek rá azon aggódva, hogy mit csináltam rosszul.
- Csikizni? - kérdezek vissza, majd rájövök, hogy értette. Ezúttal már mosolyra húzódik a szám és próbálom nem elkövetni újra ezt a hibát. Valamivel határozottabban, de ugyan úgy gyengéden fejezi be a kezem az utat. Próbálom egész végig tartani ezt a gyengédséget és módszert, de akaratlanul is megáll újra a kezem, amikor édesebbé válik a csók, miután bevetette a nyelvét is. Nem akarom túlzottan elveszíteni a fejem. Tudom, hogy vissza kell fognom magam, ha nem akarok semmilyen újabb balesetet, de ez elég nagy kihívásnak tűnik.
A mellkasom veszett tempóban emelkedik és süllyed. Valahogy nem bánom a kis pluszt, amit a pihenő által kapok. Eleinte még próbálok a szemeibe nézni, de hamar feladom. Egy halk "hú" csúszik ki a számon, most, hogy szinte teljesen meztelenül csodálhatom meg. Nem mondom, hogy nem láttam még meztelen nőt, csak... Na jó, gondolom az újság és a virtuális nő nem számít.
Talán most már összeszedném magam és nem csak az oldalán és a hátán simítanék végig, de nem árt a biztatás és az, hogy vezeti a kezem. Gyengéd akarok lenni, de elragad a hév. Bár így legalább biztos, hogy nem csikizem még véletlen sem. Sehol. Maximum a hirtelen, tüdőmből kiszakadó levegő teszi ezt a nyakánál, amikor megérzem az apró harapást a fülemnél. Fogadok, hogy ez még jobb lenne, ha egy kicsit fájdalmas is lenne. De így is alig bírok magamnak. Úgy mocorgok ülve alatta, mintha rugó állt volna a hátsómba. Az igazság persze az, hogy próbálom elérni, ne érezzem annyira a közelségét a nadrágomnál, mert... mert...
- Jenna - nyögöm ki a nevét alig érthetően. Meg kell állítanom. Vagy azt kérni, hogy gyorsítson és ugorjunk át pár leckét? Mégis hamar felhagyok a beszéddel. Ami nem megy, azt nem kell erőltetni, igaz? Jobban teszem, ha ahelyett, hogy szavakra pazarolom az amúgy is kevés oxigént, amihez jutok, én is teszek valamit érte. Kezdetnek a kezem hagyja ott a mellét. Már nem járnak rajta az ujjaim. Nem simogatom. Lefelé indul és keresi annak a csöpp ruhadarabnak a szélét.
- Ne kínozz... kérlek... - mondom, de inkább valamiféle morgásnak hangozhat. Talán érti, talán nem. Az viszont biztos, hogy ha így folytatja, nem biztos, hogy bírom türtőztetni magam, amíg a végére érünk.
Ekkor megtalálja a kezem az apró anyag szélét.
Nem biztos, törölve. Végem van.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 19.12.13 18:16

Mindig is elég nyitott és érdeklődő voltam ahhoz, hogy ne csak úgy tegyek, mintha figyelnék valamire, hanem tényleg igyekezzek megjegyezni a dolgokat. A maketteket is tudom ám, azt is, hogy 11 van neki, vagy 12, vagy egyet letagadott, vagy valahogy így volt, de kb. akkor is rémlik, szóval tényleg figyeltem. Sőt azt hiszem nekem sokkal könnyebben megy, hogy megjegyezzem a szavait, mint neki az enyémeket, hiszen az én figyelmemet azért nem vonja el ilyen szinten semmi, mint ahogy én teszem az övével. Nem is haragszom rá, ha egy-egy elejtett megjegyzésemet rég elfelejtette, és ha teszem azt rákérdeznék, hogy emlékszik-e van-e testvérem, akkor fogalma sem lenne róla. Majd valamikor, amikor már jobban tud figyelni és én sem vonom el galád módon a gondolatait, akkor beszélgetünk ilyesmiről is. A kis költői elszólásra nem tudok nem elvigyorodni.
- Megfelel nekem az ágyad is, nem kell kijavítani magad. - na jó, azért nem nevetek fel, a végén még meg találna sértődni, vagy legalábbis rosszul érezné magát. Így is látom, hogy megint visszafogottá válik a mosolya, jobb tudni, hogy hol vannak a határok nála. Ezért is próbálok meg a gekkóira is figyelmet fordítani, megsimogatni Olliet, meg hát amennyire azért bírom még azt is megjegyezni mikor esznek tücsköt, bár az tuti, hogy én nem nyúlnék bogarakhoz csipesszel sem, csak hogy gekkót etessek. Ezért is terelek végül, egy csókkal, majd a pólóm levételével. Igenis figyeljen rám szépen, most már azért elvárom. Az viszont eddig is talán egyértelmű lehetett, hogy kedvelem, de azért ki is mondom. Normál esetben egy átlag ember véleménye szerint egy olyan lány, mint én... egy olyan sráccal, mint ő... hát szó se róla eléggé mások vagyunk, de ez engem nem érdekel, pont azért mert kedvelem, még a kis esetlengése ellenére is, vagyis pont a miatt. Cuki és ez nekem tetszik. Egyáltalán nem jártam jól eddig még a nagymenő pasasokkal, szóval igenis jobban járok olyan valakivel, aki egyszerűen csak kedves. Bár persze fene tudja, lehet hogy bárkit kedvelne, aki úgy viselkedik vele, mint én, nem biztos hogy ez nekem szól, csak megint túlságosan nyomulok. De nem érdekel, akkor is örülök, hogy kéri végül a táncot, és hogy a gyíkok is elpakolásra kerülnek. Bevetek mindent, amit "tanultam", és azért most sokkal könnyebb is ez, mint vadidegen nyálcsorgató fickók előtt mozogni. Ezt most kivételesen még élvezem is, ez a lények, e miatt kerülök hamarosan már az ölébe, és ülök szépen szemből le, két oldalt a combja mellett térdelve. Azért azt is érzem, hogy mennyire meg van feszülve, amikor megcsókolom, pedig el kéne lazulnia. Kell egy kis idő, mire végre eljutunk oda, hogy megemelje a kezét, és hozzám érjen. Határozottan jól esik, hogy olyan óvatos, mintha csak attól félne, hogy nem is tudom... összetör. Mit mondhatnék rá mást, mint hogy rendkívül édes? Csak a derekamnál túl gyengéd, mert hát azért ez már csikizésnek is beillik, ha nem is szándékos.
- Tudod a derekam érzékeny, meg még... pár helyen. - majd kitapasztalja, végülis ez erről szól nem igaz? Hogyan csiszolódunk össze az elején. Én se tudom még meddig mehetek el, ami nem sok neki és ő is megtapasztalhatja majd, hogy én mit szeretek. Ettől még minden egyes érintése bizsergetően kellemes. Ezért is váltok kicsit és hívom most már a nyelvét is harcra az enyémmel. Határozottan ügyes, mi lesz itt, ha tényleg belejön? Aztán végül csak hátrébb húzódóm, épp csak annyira, hogy rendesen láthasson, hiszen eddig erre még nem volt lehetősége. A "hú" hallatán kicsit oldalra döntött fejjel mosolyogva húzom ki magam. Azt hiszem ez bőven elég dicséret. Biztosan látott már meztelen nőket újságban, vagy a neten, vagy mit tudom én, de azért minden más élőben, ezzel én is tisztában vagyok.
Azért segítek neki egy kicsit, vezetem a kezét, hogy ha magától esetleg nem merné a mellemre csúsztatni az ujjait. Simán el tudom képzelni ezt róla, ezért úgy a biztos, ha bátorítom. Halkan felsóhajtok, amikor az eddigi gyengédséget is elhagyja legalább egy kicsit, én pedig a fülével játszadozom, amire már érzem, hogy mocorogni kezd alattam. Azért az ösztön mégis csak ösztön, tudja ő hogy mit akar, csak még nagyon nehezen adja a tudtomra, vagy legalábbis nem nagyon meri.
- Link...? Csak kérned kell... bármit. - suttogom lassan és egészen halkan a fülébe, amikor érzem, hogy a keze lefelé vándorol. Még mindig olyan kis bizonytalanul akad meg a bugyimnál. Érzem, ahogy megfeszül a teste és minden bizonnyal egy halk nyögés is jelezi, hogy újra sikerült kárt tenni a nadrágjában. Nincs ezzel gond, a legutóbbi után én nem is vártam, hogy hosszú ideig bírja, de végülis akkor is így edzhetjük egy kicsit, és nem félek én attól, hogy nem tudom újra feltüzelni.
- Nem kínozlak, csak... tanulunk. - hajolok újra előre, mintha mi se történt volna, hogy megint megízleljem az ajkait. Semmi kedvem felállni az öléből, hogy levegyem a bugyimat, ezért az egyszerűbb megoldást választom, és megint vezetem a kezét először csak lejjebb, majd miután félrehúztam a vékony kis fekete anyagot egy sóhaj kíséretében magamba.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 19.12.13 20:46

______________________________________________________________
Megfelel neki az ágyam. Az a hely, ahova tartozik. Abban a pillanatban is elég izgató volt a gondolat, amikor csak megfordult a fejemben, de most, hogy ezt fogadta el és nem a javított mondatom... nem mondom, hogy hallgatok saját magamra és visszafogom a fantáziám. Erre csak rátesz egy lapáttal a későbbiekre a vetkőzése és a tánc, amit csak én kapok. Már akkor is feszengtem, amikor még a legelején a pulóver került le róla, de most meg pláne! Minden porcikám érezni akarja azt a puha, tetovált bőrt, mégsem merek mozdulni, amikor már ott ül az ölemben az ágyon. A csók persze valamivel később segít kicsit feloldódni, de még így is olyan óvatosan érek hozzá, mintha képes lennék összetörni. Vagy inkább egy durvább mozdulat és eltűnik, mint egy gyönyörű, izgató látomás. De ez a látomás inkább mosolyog, megjegyzi, hogy ne csikizzem, majd beveti a nyelvét a vadabb csókba. Ha akarnék akkor sem tudnék válaszolni a szavaira. Még pár helyen. Még. Pár. Helyen. Nem kell túl sokat agyalnom rajta, máris van tippem, hogy milyen terület lehet az, ha nem említette részletesen. Nem mintha arra lenne szükség, hogy még jobban feltüzelje a testem. Így is úgy érzem, élve égek el pillanatokon belül.
Azt hittem, hogy ez a csúcspont, de nem. Kiderül, hogy nem. A szavai a fülem mellett... a kezem a mellén... majd az oldalánál le, egészen a vékony anyag széléig... Bármit kérhetek. Keresem a szavakat, de mintha csak értelem nélkül keringenének a betűk a fejemben. Semmi esély arra, hogy bármit is összeálljon. Főleg akkor, amikor rájövök, hogy nem tudom tovább visszafogni a testem. Megint nem sikerült. Szinte azonnal elfog a bűntudat, ahogy kitisztul egy pillanatra a fejem. Ha lenne elég időm vagy lélekjelenlétem, biztos, hogy eltolnám magamtól és az egésznek véget vetnék most. Végül csak egyetlen szót nyögök ki.
- Bocsánat - suttogom rekedt hangon és próbálom elnyomni azt az érzést, ami a kudarccal jár. Nekem ez egyértelműen kudarc volt. Akkor is, ha sokáig nem tudom magam hibáztatni. Képtelen vagyok ellenállni - talán annyira nem is akarok -, és csókolom, mindent beleadva, amíg el nem kezdi vezetni a kezem. Készségesen veszem a leckét, amit ad. Elég a bevezetőt megtartania, ezután már feltalálom magam. Én kapok az ajkai után és ösztönből mozgatom az ujjaimat. Próbálok valami állandó ritmust tartani, és nagyon remélem, hogy jól csinálom. Mégis túl hamar abbahagyom. Elhúzom a kezem és csillogó szemekkel nézek rá.
- Jól csináltam? - kérdezem egészen elnyújtva a szavakat, majd fogalmam sincs, honnan... talán egy újabb ösztön lép életbe, talán egy régebben látott jelent játszik közre, de lassan a számhoz emelem a kezem, ami eddig el volt foglalva és gondolkodás nélkül ízlelem meg.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 20.12.13 9:53

Nehéz megtalálnom, hogy hol van az a határ, ami még nem sok neki, amit még bír, mert tényleg nem akarom ám, hogy a végén még kiakadjon, vagy rosszul legyen, vagy jó ég tudja. Új neki a helyzet, és arról volt szó, hogy jó tanár leszek, a jó tanár pedig fokozatosan adja le az anyagot és nem azonnal a legdurvább részekkel kezd. Én is ezért próbálok inkább az elején csak célozgatni, csak incselkedve jelezni, hogy mi jár a fejemben és csak lassan jutni el addig, hogy már lekerül rólam a felső, vagy hogy elkezdem a neki szóló táncot, amikor végre megkér rá. Bár a fene tudja, lehet hogy a végén én magam ajánlottam volna fel újra, ha nem szedi össze a bátorságát. Viszont sikerül és én nem sokára már az ölében ülök vele szemben, és próbálom a hátlásait, no meg az ijedségét legyőzni azzal, hogy egyre hevesebben csókolom. Úgy fest, hogy még megy is, mert lassan a görcs is kiáll a kezéből és hozzám mer érni, ami határozottan jó érzés, még akkor is, ha néhol csiklandozásnak érzem azt a rendkívül finom érintést. Pedig nem áll szándékomban eltűnni, és összetörni sem. Inkább segítek neki tovább, engedem, hogy rendesen megnézzem magának, aztán csak vezetem tovább a kezét, a mellemre, majd már ő az, aki lejjebb halad. De nem éri el a célt, azt hiszem részben a szavaim, részben a tetteim miatt, hiszen én már a fülénél járok, azzal játszom, ő pedig megakad a vékonyka csipke szélénél, aztán megint megtörténik a kis baleset, ami engem igazából cseppet sem zavar. Nem vártam el tőle, hogy ha egyszer így viselkedem vele, akkor sokáig bírja, hiszen legutóbb sem tartott kis túl hosszan, ami érthető, ha egyszer még új neki az egész helyzet. Most sem tenném egy pillanatra sem szóvá, ha ő nem kérne bocsánatot. Csak elmosolyodom és megfogom a fejét két oldalt egy pillanatra, hogy magamhoz húzzam és egy rövidke csókot adjak az ajkaira.
- Ne butáskodj, nincs semmi baj, belejössz majd. - bátorító mosoly játszik az arcomon, igazán nem akarom, hogy rosszul érezze magát e miatt, ezért is hajolok újra előre és csókolom meg hosszabban, majd kezdem el tovább vezetni a kezét lefelé a kezét egyenesen a legérzékenyebb pontomra, ami szintén csikis lenne, ha túlságosan finoman érintene meg, de azt most nem hagyom neki. Úgy látszik, hogy hamar feltalálja magát, úgyhogy hagyom, hogy tegye, amit jól esik, csak egy-egy halk nyögésem jelzi, hogy nagyon is jól csinálja, miközben én továbbra is nehezen szakadok el az ajkaitól, csak akkor teszem, mikor újra a fülénél, majd a nyakánál kalandozom, de most ez jóval nehezebb, hiszen határozottan lefoglalja a figyelmemet az, amit csinál, még ha nem is tart túl sokáig. Egy kicsit talán csalódott is vagyok, amikor végül kihúzza az ujjait, és most nekem is kell pár pillanat, amíg válaszhoz jutok.
- Több, mint jól. - mosolyodom el végül, és csak akkor lepődöm meg még inkább, amikor a kezét a szájához emeli. Komolyan kissé el is kerekedik a szemem, és csendben figyelem a jelenetet. - Több van benned, mint azt bárki gondolná... - mondok végül egészen halkan, aztán erőt veszek magamon, hogy megmoccanjak. Lehuppanok mellé, és egy pillanat alatt tüntetem el magamról az utolsó ruhadarabot is, hogy aztán hátradőljek a párnájára és egy kicsit megnoszogassam a lábammal.
- Le a ruhát Peter Parker. - széles mosollyal ösztökélem, no meg azzal, hogy egy kicsit felkönyökölve teszem szét a lábaimat, tökéletes belátást biztosítva neki, hiszen ő épp a lábaimnál ül az ágyon. Sőt még azt is leszűrheti, hogy bár nem vagyok annyira otthon a képregények világában, viszont attól még van minimális ismeretem, hogy ki kicsoda, főleg a filmek miatt. Viszont most már tényleg azt várom, hogy lekerüljenek róla a felesleges ruhadarabok és eljuthatunk egészen gyorsan a... vizsgakérdésekig.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 20.12.13 17:30

______________________________________________________________
Szerettem volna jól teljesíteni és végre kibírni, de minden hiába. A testem nem akar rám hallgatni és az egészet egy hatalmas kudarcnak élem meg. Bármennyire is tetszett ez a tanulás nekem, úgy érzem, hogy megbuktam. Szeretném az egészet abbahagyni és elfelejteni, arra mégsem vagyok képes, hogy eltoljam magamtól. Egy bocsánatkérést viszont minden gond nélkül ki tudok mondani. Nem úgy tűnik, mint aki haragszik, de ez rajtam nem segít túlzottan. Ő tud hazudni, könnyedén megjátszhatja, hogy ennyitől még nem dől össze a világ. Próbálom bebizonyítani, hogy nekem van igazam. Elbuktam. De hiába keresem a tekintetében a hazugság legapróbb jelét, semmi hasonlót nem látok bennük. Komolyan beszélne? Tényleg úgy gondolja, hogy ez rendben van és... majd belejövök? Ezek szerint lesz még következő és azutáni alkalom. Nem mondom, annak ellenére, hogy be akartam fejezni ezt az egészet, halványan elmosolyodok a nagy felfedezésem után. Talán mégsem olyan nagy világrengető katasztrófa, hogy a testem nem hallgatott rám. Akkor meg már egészen biztos vagyok ebben, amikor újra megcsókol és vezetni kezdi a kezem. Eleinte engedem, hogy arra vigye, amerre csak akarja, később viszont átveszem az irányítást. Az egész csak úgy jön. A lassú mozdulatok, majd az a ritmus, amire rátalálok. Nem hittem volna, hogy ennyivel ilyen hangokat lehet belőle kicsikarni, de elég nagy büszkeséggel tölt el. Hát még akkor, ha jobban tudnék figyelni és nem az járna a fejemben, hogy mit is csinálok pontosan. De így is tökéletes. Minden csak... tökéletes.
Mégis egy kis idő múlva elhúzom a kezem és bizonytalanul kérdezem meg, hogy jól csináltam-e mindent. Valamivel szélesebb mosoly ül ki az arcomra, amikor meghallom a válaszát, majd teljesen ösztönből vezérelve emelem a számhoz a kezem, ami az előbb még őt kényeztette. Nagyon úgy tűnik, hogy jó lépés volt, bármi is adta az ötletet. Az egész még jobban meghozza az önbizalmam és ha nem lépne a következő leckére, biztos vagyok benne, hogy fájdalmasan nagy mosoly ülne ki az arcomra. De így csak az ölemben köt ki a kezem, amíg rezzenéstelenül figyelem azt az egyszerű mozdulatot. Még pislogni sem merek, nehogy elszalasszak egy pillanatot a jelenetből. Nagyot nyelek, ahogy végigfekszik az ágyamon. Fogadni merek, hogy erre örökre emlékezni fogok! Egy ilyen nő az én ágyamban, teljesen meztelenül, szétnyitott lábakkal...!
- Peter Parker. Te tudod az igazi nevemet - húzom mosolyra a szám, mert bármilyen csodálatos és képtelen a helyzet, ez még így is megüti a fülem és persze, hogy egyből én érzem magam a pólómon pózoló Pókembernek. Talán ez adja meg azt a leheletnyi löketet, amitől talpra ugrok és lekapom a felsőm. Aztán belassulok. Nem igazán domborodnak rajtam izmok. A karomon is csak a lila folt látszik, Billynek köszönhetően. Kissé feszengve dörzsölöm meg a karom, hátha eltűnik a folt vagy hirtelen pár izom jelenik meg rajtam, de semmi. Ekkor felnézek és persze, hogy a leglényegesebb részen akad meg a tekintetem, ami most nem éppen az a két szép szeme. Ha eddig bármi kétség is férhetett ahhoz, hogy nem állok készen a folytatásra a kis baleset után, most már az is elvész. Ügyetlenül keresem a gombot a nadrágomon, aztán rájövök, hogy melegítő van rajtam, ezen pedig nem igazán találni ilyesmit. Egyetlen mozdulattal tolom le, majd jöhet a zokni. Fél lábon ugrálok előtte, egész kis műsort adva elő az ügyetlenségemmel a főszerepben. Sikeresen verem be a könyököm a falba, egy hangos koppanás kíséretében. Meg sem érzem. Ha éreznék fájdalmat, akkor sem törődnék most vele. Végül ott állok előtte egy szál alsóban és... nos, azt is le kellene vennem vagy...? Teljesen tanácstalan vagyok, ezért rá emelem a pillantásom. Most tényleg rá.
Csak azt tudom, hogy a kis műsorom után most újra a közelében szeretnék lenni. Vele. Az ágyamban.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 20.12.13 19:31

Szerintem senkinek se mehet minden elsőre, és ez a lányoknál még nehezebb, szóval ő még előnyben van. Nincs esély rá, hogy egyáltalán nem sikerül neki, vagy hogy... fájni fog, azért így szerintem mindenképpen könnyebb. Az pedig hogy egy kicsit még mindig gyors... már a legutóbbi alkalomhoz képest határozottan jól bírta, pedig szó se róla elég rendesen "kínoztam". Persze nem direkt, de csak nem vághattunk egyből a közepébe, az nekem se jó, no meg neki se árt egy kis felvezetés, mert a végén még pánikba esik nekem. Inkább haladunk szépen lassan fokozatosan. És hát tényleg nem is haragszom rá, egy kicsit sem, igyekszem ezt a tekintetemmel is jelezni felé, remélem, hogy azért elhiszi. Végre csak elmosolyodik szerencsére, aminek tényleg örülök, akkor nem gondolja talán, hogy hazudok. Lesz még következő alkalom, amikor javíthat, amikor gyakorolhat, én legalábbis szeretném. Annyira nem lehet ügyetlen, ezt már eddig is bizonyította, hogy ne akarnám, meg hát nem is minden a szex-ről szól, bár persze az is fontos, de e mellett iszonyú cuki és kedves, ami szintén nem elhanyagolható tény. No meg nagyon ügyesen vezetik az ösztönei, már remekül csókol, pedig még csak tanuló fázisban van és az is tény, hogy az ujjai nagyon jól mozog miután megmutattam neki, hogy hol is kell engem kényeztetni, vagy inkább úgy mondanám, hogy ez kicsit még jobban feltüzelni. Ezért is hallatok halk nyögéseket, mert nagyon is tetszik, amit csinál és ezt szóban is megerősítem neki, amikor rákérdez. Az pedig, hogy le is nyalja a kezét... őszintén szólva több, mint izgató. Tényleg rejt magában ez a fiú titkokat, pedig milyen kis félősnek tűnik általában. A fene se nézne ki belőle ilyesmit. Nem is tudom visszafogni a mosolyomat, és hogy meg ne jegyezzem ezt neki, de már nem akarom tovább húzni az időt és jöhetne a tényleges folytatás. Érzem már, hogy feszíteni kezd a vágy, szeretném érezni őt úgy istenigazából. Ezért mászok le róla, és kerül le rólam az utolsó ruhadarab is, hogy végigheverve az ágyán várjam meg, hogy ő is levetkőzik.
- Hát persze, hogy tudom, gyere szépen Pókember... hálózz be. - harapom be kicsit az alsó ajkamat, miközben ő végre tényleg nekiáll ledobálni a cuccait, bár azért láthatóan kissé belassul közben, de csak egy rövid időre. Lehet azért ösztönözni azzal, hogy nincs rajtam semmi és már nagyon is várom, hogy végre ő is az ágyba kerüljön. Azt viszont nem tudom megállni, hogy ne kuncogjak fel, amikor ugrálva küzdi le magáról a zoknit.
- A vetkőzés első szabálya, hogy sose fél lábon állva vedd le a zoknid. - de ezt egyáltalán nem bántásból mondom és szerintem a mosolyomból is láthatja. Mégis megáll és látom, hogy dörzsöli azt a kék foltot. Újabb elbizonytalanodási fázis. Tény, hogy nem az a kigyúrt izmos alkat, de... ez engem egy kicsit se zavar igazából. Nem minden a külső. Ha a külsejét nézném, akkor eleve nem lennék itt, mármint... egyáltalán nem ronda, sőt kifejezetten helyes, amikor még mosolyogni is mer, de nem az a szokványos általánosan jó pasinak sorolt valaki, de hát attól még én ugyanúgy elhívtam ebédelni és ugyanúgy kellemes élményekben részesítettem a férfi mosdóban. Felállok végül és egy szemvillanás alatt előtte termek. Ha kell, akkor az utolsó mozdulatokban segítek neki. Tartom a tekintetét, amíg hozzá lépdelek, aztán egy gyors mozdulattal húzom le az alsóját a bokájáig. Innentől már rajta a sor, hogy kilépjen belőle.
- Hogy is volt? - gondolkodom el egy pillanatra, aztán közelebb hajolok a füléhez, és egy gyors puszi után suttogok egészen közel hajolva. Itt már persze meztelenül simulunk egymáshoz. Még jobban feltüzel vele, ahogy érzem, hogy a csípőmnek feszül a merevedése. - Mindent bele... tigrisem. - aztán szépen megfogom a kezét, hogy az ágyhoz húzzam magammal. Dönthet, hogy milyen módon szeretné a dolgot megejteni, de ha tétovázik, akkor gond nélkül döntöm én le őt, és mászik fölé, hogy aztán egy elhaló nyögés kíséretében helyezkedjek el rajta.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 20.12.13 20:21

______________________________________________________________
Elég kérnie és már állok is fel az ágyról, hogy levetkőzzek. Hogy is mondhatnék nemet, amikor teljesen meztelenül fekszik az ágyamon és úgy szól hozzám?! Sehogy! Kapkodva kezdek el vetkőzni, de a végére már egészen elbizonytalanodok. Az a kis bénázás-show semmi ahhoz képest, amilyen furcsán érzem magam, amikor ott állok előtte egy szál alsóban. Nem tudom, miért tétovázok. Talán, mert most látom csak a lehetőséget, hogy mégis meggondolja magát. De nagyon úgy tűnik, hogy nem teszi. Az előbbi nevetése sem arra szolgált és az sem, hogy felém lép, nem ezt bizonyítja. Mivel én nem tettem meg és vettem le az alsót, ő megteszi helyettem. Beszél, de én csak alig hallom. Azzal vagyok elfoglalva, hogy a kezem ösztönből simul a derekára. Nem simítok végig sehol, csak úgy állok, érezve minden porcikáját. Hamar a kezébe kerül az enyém és mire az agyam kiküldené a parancsot, hogy most mi is következik, már ledönt az ágyra. Háton fekve nézek fel rá, hevesen emelkedő mellkassal, égő testtel. Őt akarom. Most már egyértelműen tudom és azt is, hogy nem fog eltűnni. Kihasználnám az utolsó pillanatot, de megint elkések. Ő az, aki hamarabb cselekszik és esélyem sincs megállítani. A levegő bennakad egy pillanatra a tüdőmbe és ezzel együtt egyetlen hangot sem adok ki. Folyamatosan a szemeibe nézek és már most a takarómat markolom két kézzel magam mellett. Most az egyszer hallgat rám a testem. Amit én húzni akarok, akkor az úgy is lesz.
- Vá... várj - nyögöm ki ezt az egy szót. Ha már ezelőtt nem sikerült megállítani, majd most megteszem. Többre egyelőre nem vagyok képes szavak terén. Pedig lenne ott még folytatás, de annyira nem vagyok észnél. Azt viszont még így is tudom, hogy ennek nem így kellene lennie. Nem neki...
Nem mozdulok. Egészen addig, amíg biztosan ura nem leszek a saját testemnek. Utána viszont közel sem olyan gyengéden és félve simítok végig az oldalán, mint eddig. A csípőjénél megáll a kezem, majd vigyázva, hogy semmi se változzon, megpróbálok vele együtt megfordulni. Nekem kell irányítani és az ő hátának kell az ágyat érintenie. Idő, amíg összehozom, nagy ügyeskedések közben, de mikor megvan, elégedetten mosolygok le rá, majd egy csókra vetemedek. Nem csak az ajkait ízlelem, de végre lejjebb is haladok, pont olyan útvonalon indulva el, amelyet ő járt be nálam. Mennék én tovább is, le a melleire, ha nem érezném állandóan a szorítás, ami csak még fokozza a lüktetést az egész testemben.
Felhagyok a csókokkal. Kénytelen vagyok. És lassan, óvatosan mozogni kezdek. Bármilyen nehéz is, közben végig igyekszek rá figyelni. Végül is, én most csak diák vagyok és ő a tanár. Muszáj azt néznem, hogy mi az, amit jól csinálok és mi az, amit nem. Nem akarom megvárni a legvégén az értékelést. Muszáj. Most. Is. Figyelnem.
A baj, hogy a saját nyögéseim visszhangoznak a fejemben, és kiverik ezt a muszájt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás 21.12.13 15:58

Azért ki ne szeretné, ha ilyen könnyedén teljesítik minden kérését és kívánságát. Ő pedig azonnal pattan fel, ahogy megkérem, hogy szabaduljon meg végre a ruháitól. Elmosolyodom és csak kedvtelve figyelem, ahogy lekerül róla minden felesleg, bár a végére láthatóan belassul és egy kicsit küzd a zoknival. Nem zavar, kifejezetten cuki, ahogy így ügyetlenkedik, és egyáltalán nem szánom bántónak a leheletnyi kis kuncogást. Amikor viszont újra elbizonytalanodik kénytelen vagyok fel tápászkodni, hogy én segítsek befejezni a műveletet. Látom mennyire le van fagyva, és nem nagyon tudja, hogy mit is tegyen, vagy legalábbis nehezen talál magára, ezért csak egy pillanatra simulok hozzá egy aprócska csók erejéig, és utána fogom meg a kezét, hogy az ágy felé húzzam. Nekem aztán nem gond, ha én vagyok az irányító fél, ezért is döntöm le, és mászok rá szépen. Gyakorlott mozdulattal helyezkedem el. Egy kicsit sem nehéz megoldanom, hiszen olyan mereven áll, mint a cövek, és tökéletesen passzol is hozzám. Előre hajolok, de még az ajkai előtt állok meg, amikor megszólal, még épp az előtt, hogy elkezdenék mozogni. Így egy pillanatra megteszem, amit kér, megállok, és nem moccanok.
- Mit szeretnél? - azért egy röpke csók még belefér, de aztán már sejtem, hogy mit akar. Addig is várok, hiszen azt kérte, bár nagyon nem egyszerű, hiszen nagyon is kívánom, már nagyon is szeretném érezni rendesen, és elérni vele együtt a csúcsot. Remélem, hogy bírni fogja, hogy be tud várni majd, de nem leszek csalódott akkor sem, ha nem így történik. Majd... gyakorlunk, vagy segít más módon, hogy én is igazán kiélvezzem ezt a kis röpke délutánt. Sikerül átfordítania, amit egy széles mosollyal konstatálok.
- Hát akkor... te irányítasz, azt teszel velem, amit akarsz. - suttogom egész halkan, és már épp belemerülnék a csókba, amikor ő lejjebb halad, de most túl messze nem juthat, hiszen egyébként is magasabb nálam, ahhoz nagyon jól kéne hajlania a hátának, ha közben nem akar elválni tőlem odalent. Nem megy hát tovább, hanem végre mozogni kezd. Halk sóhajokkal igyekszem a tudtára adni, hogy jól kezd bele a dologba, a kezem pedig közben lassan simít végig a hátán fel és le újra és újra, majd időnként a hajába túrva húzom a fejét magamhoz, hogy közben szenvedélyes csókkal jutalmazzam. Csak akkor szólalok meg, amikor levegőhöz jutok kicsit.
- Tudod... bármennyire is nem hiszik a pasik, de sok lány szereti, ha keményen megdöngetik... Ne fogd vissza magad! - nem az a fő, hogy annyira durva legyen valaki, hogy az már fáj, hanem úgy egészséges szinten heves. Azért mégis csak az az igazi és tudom, hogy ő egy visszafogott srác, de akkor is úgy tudom igazán élvezni, ha nem csak óvatosan mozog, hanem egy-egy keményebb lökéssel is rásegít a dologra időnként. A lábaim közben a derekára fonódnak, és akárhogy is de próbálok figyelni, hogy ne legyek túl hangos. Mégis csak itthon van az a nő, a nevelő anyja, bár ez elég nehéz. Sosem voltam csendes szex közben, de most mégis igyekszem a nyögéseket nem túlzásba vinni, de hogy a végén mi lesz, hogy nem lesz-e túl hangos majd az utolsó elhajló sikoly? Majd maximum arra fogjuk, hogy... túl jól sikerült a makett és ez csak örömujjongás volt... hihető?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Link & Jenna - Együtt... tanulás

Vissza az elejére Go down

Link & Jenna - Együtt... tanulás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» Csapat/Játékos/Mesélő Kereső
» (Unazaki) Saya
» -= Visszatérőknek! =-
» Nozara Shiba
» Kiképzőterepek

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Blake családi ház-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához