welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Beauty and the Beast - Freya & Marcus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
34



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 16.05.14 18:46











Freya & Marcus


 - Ha már nem foglak megölelni gondoltam ennyire azért megerőltetem magam, hogy legalább egyszer hallhasd, hogy így szólítalak, mivel remélhetőleg, ha minden igaz többet nem fogod. - Szeretném komolyan venni a szavait. Sőt, most először bízom is benne nagyon, hogy így lesz. Tényleg azt gondolom, hogy mindenkinek csakis jobb lenne, ha lennénk annyira rajta, hogy egyesítsük a két családot. Nincsen erre semmi szükség, ahogy egymásra sincs, eddig sem volt.
- Ezt valahogy nem akarom tudni, legalábbis nem hiszem, hogy velem kellene megosztanod, hogy téged mi tenne boldoggá. - Ez valahogy már nem férne bele a kapcsolatunkba, ahhoz túlságosan személyes. Ennyi mindent pedig nem szeretnék tudni róla, kicsit sok lenne a felesleges információ.
- Lássuk csak... Igen Freya. Az életem kevésbé volt elcseszett nélkületek. - A családjával viszont túltesz egy valóságos katasztrófán is. Egyáltalán nem kellett volna, hogy valaha is találkozzunk, tudomást sem kellett volna szereznünk egymásról. Én a temetés óta erősen próbálok nem tudomást venni róluk, de Freyának hála nem egészen úgy megy, mint elterveztem.
- Valóban nem. Joseph halála sem volt hozzá elegendő. Magad is megtapasztalhattad, hogy előbb fojtottam a mérhetetlen bánatomat egy üveg whiskybe, mint könnyekbe. - Mert abból egy csöppet sem láthatott tőlem. A mértéktelen bánatom sem volt olyan mértéktelen, épp csak a drámaibb hatásra hajtottam.
- Te viszont annál is inkább. De lenne egy kérdés, ami nagyon is foglalkoztat... Mond, miért akartad annyira, dobtál le magadról mindent, mikor egy érett paradicsom sem lett volna vörösebb nálad? - Valahogy nem tudom elképzelni, hogy ennyire nagy hatással lettek volna rá a rajzaim. Számomra ennek így semmi értelme sincs. Fülig elvörösödött már mikor még ruhában volt.
- Ne aggódj. Ki fogom bírni. - Van, amit nem kell kimondani és van, amit jobb nem kimondani. A miénk most egyértelműen az utóbbi eset.
- Ennek semmi köze hozzád vagy ahhoz, hogy épp téged ábrázol... - Na jó, most egy egészen hangyányit füllentettem, de sosem fog rájönni, vagyis legfeljebb is csak sejtheti, de igazolást sosem fognak tőlem kapni a sejtelmei ezzel a rajzzal kapcsolatban. A lényeg, hogy megtartom, mert túlságosan jó lett ahhoz, hogy kiadjam a kezeim közül.
- Hogyne, de a résnyire hagyott nyitott ajtós jelenetet hagyjuk ki, ha megkérhetlek. - Állam egy lépéssel odébb. Gondolom nem kell már megmutatnom, hogy merre találja a fürdőt, hiszen már bebizonyította, hogy elég jól feltalálja magát. Csak húzzuk ki valahogy reggelig, viseljük el egymást, álljuk meg, hogy nem esünk egymásnak a végletekig pattanó idegszálakkal. Továbbra is azt gondolom, hogy amíg aludt semmi bajom sem volt a jelenlétével. Szóval, csak zuhanyozzon le, vegye fel a cuki pizsijét és akár még egy jó éjt puszit is kaphat...







Made by Mira  ˆ@ Specto.  2012.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 20.05.14 13:05



Marcus & Freya



Azt kell, hogy mondjam ez egy kiváló indok volt. Legalább még utoljára halljam tőle, hogy így hív, habár szerintem még mindig nem képes elfogadni a tény, hogy van egy unokahúga. Vajon tényleg most találkozunk egymással utoljára? Ha kisétálok az ajtaján, akkor örökre elválnak útjaink?  
- El is csodálkoztam volna, ha érdekelne az téged, hogy engem mi tenne boldoggá. Mert ha egy egészen kicsit is mutatnál bármilyen érdeklődést akkor kiderülne rólad, hogy nem is vagy olyan önző. - Eddigi ismeretségünk alatt pedig sikerült neki újra és újra bebizonyítani, hogy milyen önző, hogy egyetlen egy dolog érdekli, az pedig saját maga.
- Hidd el nekem, nem szerettem volna bele csöppenni az életedbe, de mégis így alakult. Ezért engem hibáztatsz, de nem én voltam az, aki mozgatta a szálakat... - Én csak egy marionett báb voltam, akit nagyapám, Marcus apja kedve szerint mozgatott. Kettős életet élt az öreg, de olyan profi volt, hogy senki nem is sejtette.
- Mások sírással gyászolnak, te pedig whisky ivással, azt kell, hogy mondjam a te módszered sokkal jobb. - Mert a sírásnak nincs túl sok értelme, de az ivásnak... Legalább jobb kedved lesz a piától és amíg iszol addig el is felejted, hogy miért is akarod a bánatod alkoholba fojtani.
- Hirtelen jött ötlet volt. - Mondtam vállat vonogatva. - Már régóta szerettem volna magamról egy ilyen művészi rajzot és végre meg találtam a megfelelő művészt is hozzá. - Megtetszettek a rajza, ennél több nem is kellett nekem.
- Ami pedig a pirulásomat illeti... - Felsóhajtottam. - Szégyenlős vagyok, vannak gátlásaim, de nem hagyom, hogy ez bármiben is meggátoljon. - Nagyon, de nagyon feszélyezve éreztem magam előtte meztelenül. Azt mégsem vallhattam be neki, hogy azért pirultam el előtte ennyire, mert ő volt az első férfi, aki meztelenül látott.
- Oh, hát persze, hogy semmi köze hozzám. - Sejtelmesen rá mosolyogtam. Ennek aztán pedig tényleg hozzám van köze. Az a rajz engem ábrázol, ezért ha akarja, ha nem akármikor is rá néz, mindig én fogok róla az eszébe jutni.
- Résnyire nyitott ajtó? Ugyan Marcus! - Nem terveztem efféle jelenetet, még akkor sem, ha megmagyarázhatatlan az, hogy ennyire vonzódok hozzá. Valami végett nagyon is vonzz, ez pedig megrémiszt. El is indultam, hogy táskámat megragadva már csukjam is be magam után a fürdő ajtaját, amíg Marcus meg nem gondolja magát. Úgy tíz percig tusolhattam, nem akartam vissza élni a vendégszeretetével. Mivel nem hoztam magammal pizsit, ezért egy bugyit és egy pólót vettem magamra.
- Szóval kapok egy italt? Egy kis whisky és garantáltan szép álmaim lesznek. - Vajon sejti már, hogy azt tervezem, hogy birtokba vegyem a hálószobáját? Van egy olyan sejtésem arról, hogy nem fog repesni az örömtől.          




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
34



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 20.05.14 14:07











Freya & Marcus


 - Még a feltételezés is sértő. Ki ne mond többször, még a végén valaki meghallja. - De mindketten tudjuk, hogy nincs így. Annak ellenére, hogy kiderült mégis csak van egy bátyám nagyon is önző egy dög vagyok. De ez a tény sem izgat túlságosan, akkor az unokahúgommal miért is törődnék? Nem engem kellene beavatnia abba mi tenné boldoggá, sokkal inkább keríteni valami szerencsétlen oktondi félkegyelmű idiótát, aki valóra váltja az álmait és lehozza neki a csillagokat.
- Te akaszkodtál a nyakamba. Te akartál minden áron részese lenni az életemnek. Milyen érzés ráeszmélni, hogy hiba volt? - Kétségkívül hiba volt. Én pedig még mindenek előtt figyelmeztettem, hogy ne csinálja ezt. De túl makacs volt ahhoz, hogy rám hallgasson, mégis nagy kudarc lett belőle. Ez tagadhatatlan.
- Így már legalább világos... De nem lapozhatnánk? - Felkeltettem az érdeklődését. Ez elfogadható... De ugorjunk át néhány fejezetet. Térjünk át inkább ahhoz a részhez, amikor ráébred, hogy nem kellett volna és megtépázott önbecsléssel feladja. Már megismert, szerintem többet is megtudott rólam, mint amennyire kíváncsi volt, bizonyára csalódott... Én kevésbé, de ez már mellékes. Szóval fogadjuk el, hogy ami nem megy, azt nem kell erőltetni.
- Az apád féltestvérét? - El kell ismernie, hogy ez azért durva és mindegy milyen szemszögből nézzük, akkor sem normális, hogy a bátyám lánya anyaszült meztelenre vetkőzött előttem, mert azt szerette volna, hogy megörökítsem.
- Ezek szerint viszont büszkeséged nincs. Ez nagy gond... - Ebből is tisztán látszik, hogy nekünk semmi közünk sincs egymáshoz igazából. Hacsak egy egészen aprócska lenne bizonyára sokkal kedvezőbben alakultak volna a dolgaink. Így viszont mindketten csalódtunk valamiben. De majd csak túlteszem magam rajta, hogy az újdonsült családom pontosan olyan, mint amilyennek az első pillanattól kezdve gondoltam. Bár, akkor ráfoghatjuk, hogy valamivel jobban érdekelt ez a nő.
- Nem miattad tartom meg, még ha fáj is ezt elfogadnod. Te csak egy eszköz voltál, amivel dolgoztam. Ennyi... - Csúnya dolog a remény. Ezért kell még időben végezni vele, még mielőtt képes lenne ábrándokat kelteni bennünk. Minimális jelentősége van annak, hogy éppen Freya szerepel ezen a rajzon. Nem nosztalgiaként csináltam, sokkal inkább unaloműzésként, miután olyan bravúrosan keresztülhúzta a számításaimat, ami a éjszakámat illeti. Nem volt szép tőle.
- Tiéd az egész üveg... - Vontam meg a vállam. Ami engem illet nem szándékozom többet inni, ahogy elszórakoztatni sem hajnalig.
- Szexi piszi. - Jegyeztem meg miközben hátat fordítottam neki, hogy meginduljak fel az emeltre, a hálószobámba. - Jó éjt.







Made by Mira  ˆ@ Specto.  2012.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 21.05.14 4:30



Marcus & Freya



Milyen érzés? Nem is tudom. Azt gondolná az ember, hogy ilyenkor érezne némi csalódottságot, vagy szomorúságot, de jelen pillanatban semmit sem érzek. Nem voltak vele kapcsolatban elvárásaim, ezért nem is tudtam benne akkorát csalódni, hogy fájni tudjon.
- Tudhatnád, hogy szeretek hibázni. - Mondtam vállat vonva. - Eleinte úgy gondoltam, hogy hiba lenne csak úgy hagyni, hogy kisétálj az életemből, de mára már az is kiderült, hogy az még nagyobb hiba volt, hogy nem hagytalak csak úgy elmenni. - Ha hibás lennék, akkor az a legnagyobb bűnöm, hogy kíváncsi voltam rá, ha már eddig nélkülöznöm kellett az életemből.
- Lapozzunk. - Ezt már így is túlságosan túlbeszéltük.
- Ne tegyél már úgy, mintha érdekelne Edward. - Mert eddig valahogy nem is akart tudomást venni róla, most meg hirtelen ezzel hozakodik elő? - Megtörtént. Levetkőztem, te pedig lerajzoltál. Na és most nem lapozhatnánk? - Ha művészi célból kell vetkőzni, akkor semmi ellenvetésem sincsen. Amúgy is szerintem akkor sikerült lerajzolnia, mikor a legjobb formámban voltam. Majd pár év múlva mosolyogva gyönyörködhetek a rajzában.
- Szerinted nincs büszkeségem? Ezt mégis miből gondolod? - Mert nekem nagyon is van büszkeségem, de képes vagyok olykor - olykor félretenni. Nem járhatok, kelhetek mindig gőgösen felemelt fejjel.
- Egy eszköz voltam a kezedben? Ez túl csúnyán hangzik. Más művész az mondaná rám, hogy a múzsája voltam, nem egy eszköz. - Nem akarok csak egy eszköz lenni, én az unokahúga vagyok ha el akarja fogadni, ha nem.
- Milyen nagylelkű vagy. - Sétáltam oda az üveghez, majd töltöttem egy pohárkával magamnak. Vajon az eddig csak puszta véletlen, hogy akárhányszor találkoztam vele mindig whiskyt ivott, vagy úgy érezte innia kell, hogy el tudjon viselni?
- Oh, köszi. - Fogalmam sincs mi ebben a szexi, egy bugyiban és egy pólóban semmi sem szexi, maximum az, hogy lábaim takarás nélkül vannak. Szó szerint elképedve néztem végig, ahogy jó éjszakát kíván és elindul a háló felé. Hagytam menni, ráérősen addig megittam a whiskyt, de szerintem még öt perc sem telhetett el, hogy utána mentem.
- Ugye nem gondoltad azt, hogy majd a szófán fogok aludni, mikor ilyen hatalmas ágyad van? - Mielőtt még bármit is szólhatott volna lefeküdtem az ágyba mellé. Legalább még két - három ember is elférne közöttünk az ágyban. Bebújtam a takaró alá is, közben pedig nagyon reménykedtem, hogy Marcus nem meztelenül szokott aludni, mert az iszonyúan kínos lenne most számomra.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
34



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 21.05.14 9:37











Freya & Marcus


 - Nem gondolod, hogy a nagy kudarcok után ideje lenne valamit jól csinálnod? - Meglepne, ha kiderülne, hogy bármiben is hasonlítunk. Mivel ugyancsak hajlamos vagyok hibákat hibákra halmozni, csakhogy sokkal jobban élvezem. Azt viszont egyáltalán nem tudom élvezni, hogy rám akaszkodott. De már nem töprengem azon hogyan is lehetne tőle megszabadulni. Inkább adok neki lehetőséget arra, hogy önmaga lássa be idővel, ha nincs a közelemben.
- Úgy tűnt? - Mert egyáltalán nem érdekel, de valamiért azt gondolta, hogy ha megemlítem annak mégis csak lenne valami súlya, hiszen mégis csak az édesapja... Én sem vagyok tévedhetetlen.
- Kínos? Levetkőztél a nagybátyád előtt... De persze, lapozzunk. - Talán tényleg nem kellene ebbe még jobban belefeledkeznünk. Még a végén azon kapom magam, hogy megint csak nincs rajta egyetlen ruhadarab sem.
- Mert ha lenne, akkor el is hinném, hogy hasonlítunk valamiben. De mivel nincs, mindez alaptalan feltevés. Szerencsére... A vérvonal is sok, ami megegyezik bennünk. - Talán megint csak túlzom, de nagyon is komolyan gondolom. A vérünkön kívül nincs semmi, amiben egyek volnánk.
- Mert megihlettél? Azt gondolod, hogy egy művésznek minden nő a múzsája lesz, akit lerajzol? Komolyan? Könyörgöm, egy üveg piával a kezemben firkálgattam valamit legmélyebb unalmamban, mivel sikeresen taccsra vágtad az estémet. Ne legyél már nevetséges. - Nem kifejezetten ezek voltak a ma esti terveim. De mondjuk, hogy nem volt más választásom. Mégis mihez kezdtem volna vele? Csak egy őrült képes szunyókálni egy idegen verandáján.
- Ki ne mond még egyszer. - Még a végén hinni kezdek benne, egy hónap múlva pedig alapítani fogok egy szeretetszolgálatot. Így is kezdek már rosszul lenni. Még sosem akartam ennyire, hogy reggel legyen. Na jó, talán mégis, de attól még szeretném, ha mi hamarabb búcsút vennénk könnyekkel vagy anélkül.
- Ott volna kanapé is. De most már mindegy, csak aludj. Addig is csendben leszel. - Reményeim szerint. Tényleg túl szép volt, hogy igaz legyen. Még vele is kell aludnom. Már az is meglepő, hogy feltalálta magát és betakargatnom legalább nem kellett. Nekem viszont tényleg nagyon elegem van ebből a mai napból, vagyis merem remélni, hogy ezek után nem támad kedve beszélgetni még egy kicsit.







Made by Mira  ˆ@ Specto.  2012.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 21.05.14 16:31



Marcus & Freya



Nem értem mire szeretne célozni. Ez már nem is lep meg, mert elég sokszor nem tudom megérteni. Sajnos nem sikerült annyira megismernem, hogy tudjam mire szeretne ezzel célozni, pedig eddig nagyon is próbálkoztam, de szépen elbuktam. Egy élet nem lenne elég ahhoz, hogy kiismerjem.
- Mégis miféle jót kellene csinálnom? - Szerintem a "jó" kifejezést is máshogy értelmezzük. Kudarcot vallottam, ezért csak úgy megtépázott önbecsüléssel ki kellene sétálnom az életéből beérve azzal, hogy megpróbáltam és nem jött össze? De, akár maradhatok is továbbra az élete része és ismét megpróbálnám, de most minden erőmet bevetve. Megtehetném, tovább "zaklathatnám" de tudni kell időben feladni.
- Ha nem érdekelne, akkor miért hoztad volna fel? - Eddig nem beszélt magáról úgy, mintha tényleg lenne közöttünk bármilyen rokoni szál is, egészen eddig. Ha akarjuk, ha nem némi vérrokonság mégis van közöttünk. Ez ellen egyikünk sem tehet semmit sem.
- Miért kell ebből ekkora ügyet csinálni? Levetkőztem előtted, na és? Gondolom nem én voltam az első és nem is én leszek az utolsó nő, akit meztelenül láttál. - Megtettem és megtenném még egyszer, mert tényleg nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel. Tényleg ki sem néztem volna belőle, hogy ennyire profin lefog majd rajzolni.
- Addig örülj míg nem hasonlítunk mindenben egymásra. Sőt, külsőre nagyon nem hasonlítunk, példának okáért, neked kék szemed van, nekem zöld. Senki sem mondaná meg, hogy bármi közünk van egymáshoz. - Árgus szemekkel figyeltem, mert most az lenne a normális reakció részéről, hogy felpattanva örömtáncot jár. Áh, semmi tánc? Majd biztos akkor lejt egyet mikor már leléptem innen.
- Muszáj mindig ennyire ünneprontónak lenned? - Csak részegen lefirkantott mert annyira unatkozott amíg aludtam, ugye? Azért nem kellene mindig elrontania a kedvemet, mert egy egészen kicsit kezdtem különlegesnek érezni attól, hogy a rajzomat meg szeretné tartani.
- Neked is jó éjt drága nagybácsim. - Különös volt vele egy ágyban lenni, ezért hátat is fordítottam neki, hogy megpróbáljam elterelni arról a gondolataimat, hogy ki is fekszik mellettem. Még sosem feküdtem egy ágyban egy olyan férfival, akit férfiként kívántam is volna. Mocskos gondolatok tömkelege zúdult elmémre, arról, hogy mit is művelhetnénk együtt az ágyban. Nagyon, de nagyon nehezen tudtam elaludni, hiszen gondolataim össze - vissza cikáztak, aztán mégis sikerült valamennyit aludnom.

~ Másnap reggel ~



Szép lassan ébredezni kezdtem. Még csukott szemmel nyújtózkodni akartam, de ahogy kezemet megmozdítottam úgy észre vettem, hogy nem a lepedő az, ami tenyerem alatt van, hanem valami egészen más. Félve nyitottam ki szempáromat és ekkor bekövetkezett a BUMM! A rémisztő felismerés, hogy Marcus mellkasát fogdosom, hogy fene se tudja mióta de úgy fekszem, hogy ölelem. Az pedig csak a hab volt a tortán, hogy Marcus már ébren volt és engem nézett. Ijedtemben felsikítottam, majd egy pillanat alatt ültem fel az ágyon.
- Hű, hát ez kínos. - Temettem tenyerembe arcomat. Fogalmam sincs, hogy lehetséges-e a fejem búbjától egészen a lábujjaimig elpirulni, de jelen pillanatban úgy éreztem, hogy az egész testem elpirult.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
34



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 24.05.14 18:49











Freya & Marcus


 - Nyilvánvalóan nem volt okos döntés a részedről, hogy ennyire ragaszkodj ahhoz, hogy része legyek az életednek. Letudod vonni a következtetést? - Ezek után a jó döntés az lenne, ha végre végleg felhagyna a gyerekes képzelgéseivel, hogy mi lehetünk még egy család. A feltételezés is sértő. Nem gondolja, hogy ha egy szemernyit is kíváncsi lettem volna, ha megakartam volna ismerni a sosem volt családomat megtettem volna bizonyos lépéseket? De még csak a szikráját sem mutattam annak, hogy lennének ilyen szándékaim. Valamit rosszul csináltam volna, hogy ennyire félreértette?
- Naiv módon abban reménykedtem nagyobb hatással lesz rád, mint rám. - Talán jobb is, hogy sosem találkoztunk. Sosem hiányzott egy nagy okos nagy testvér. De legalább Edward képes volt elfogadni, hogy köszönöm, de nem kérek a nagy testvéri szeretetből. Ami pedig a família női tagjait illeti még kefélni is büntetés lenne őket.
- A húsz éves unokahúgomat nem kellett volna meztelenül látnom, vagy úgy gondoltad, ha már csecsemőként nem volt lehetőségem dajkálni, pelust cserélni vagy fürdetni most még bepótoljuk, amit lehet? - Nem. Be kell ismernem ez még viccnek is rossz volt. De tény, hogy már túl vagyunk rajta, hogy többet nem fog megtörténni, mert holnap reggel nem csak az ajtón fog kisétálni, hanem az életemből is. Ez pedig így van rendjén. Mindannyian éljük tovább a minden napjainkat, mint eddig.
- Az sem hiányzik, hogy másképp kössenek minket egymáshoz. Az már egyenesen undorító lenne. - Semmi sem kizárt. Az utóbbi időben eléggé sokat voltunk együtt. Többet is, mint szeretem volna vele lenni. Miből gondoltam, hogy megúszhatom mindössze azzal az egy alkalommal, hogy tiszteletemet tettem a szertartáson, ami tényleg halálosan és pokolian unalmas volt. Úgy tűnik ebben a családban senki sem tudja értékelni az iróniát.
- Őszinte voltam. - Vontam meg a vállam. Én is kérdezhetném ugyanezt, de kielégítő választ hasonlóképp nem kapnék. Szerintem neki fogalma sincs róla, hogy miért is akar ennyire kötődni hozzám. Egyszerűen csak nem képes leszakadni rólam, mint aki erőnek erejével akarja, hogy nekünk valami közünk legyen egymáshoz.
Rendkívül megindító pillanat volt hajnalban arra figyelmesnek lenni, hogy az unokahúgom indokolatlanul bújuk hozzám, nekem viszont már nincs hová húzódnom. Nem volt mit tenni... Óvatosan átöleltem és furcsa módon onnantól kezdve nyugton maradt és aludt tovább.
Előbb felébredtem, de túl lusta voltam még megmozdulni is, nem mintha bírtam volna tőle. De nem akartam felébreszteni. Amíg alszik, legalább nem fecseg. Amire kinyitottam szempárom azaz volt, hogy simogatni kezdte a mellkasomat. Nagyon is meglepetten néztem, hogy most mégis mit csinál... Nem elég, hogy ölelgetett, de most már még a mellkasomat is simogatja?
- Jó reggelt álmoska. - Igen, valami ilyesmire számítottam. Csak arra nem, hogy a nevetéstől rázkódva leesem az ágyról. De most valahogy ez a tény sem zavart különösebben, így sem tudtam abbahagyni a nevetést.







Made by Mira  ˆ@ Specto.  2012.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 26.05.14 1:28



Marcus & Freya



Tényleg ennyire ostobának néz, hogy még egy következtetést sem tudok levonni? Meglepő lehet, de van eszem, ezért nagyon is tudom, hogy mire szeretne rávezetni. Viszont az egy dolog, hogy tudom mit kellene tenni, az pedig egy egészen másik dolog, hogy túl makacs vagyok hozzá. Valójában fel sem kellett volna sosem keresnem, csak hagynom, hogy olyan hirtelen tűnjön el az életemből, amilyen hirtelen bele csöppent. Itt követtem el az első hibát, túl kíváncsi voltam rá, meg szerettem volna ismerni. Aztán szépen lassan rájöttem, hogy őt nem lehet megismerni, mert senkit sem képes olyan közel engedni magához, hogy bárkinek is fogalma legyen arról, hogy milyen is ő valójában.
- Hogyne. A te nézőpontodból kiindulva nekem sosem kellet volna eljönnöm hozzád. - Tömören így hangozna a levont következtetésem. Hosszan pedig: Marcus, te egy olyan önző dög vagy, hogy meg sem próbálod értékelni, hogy van valaki, aki megpróbál feléd közeledni. Mindenkit ellöksz magadtól, ahogy velem is ezt szeretnéd tenni, csak túl kemény dió voltam ahhoz, hogy olyan tempóban távozzak az életedből, mint szeretted volna.
- Ez a naivság családi vonás. - Szúrtam oda ezt az egy nagyon is sokat mondó mondatomat. Na persze én is eléggé naiv voltam, mert hinni akartam abban, hogy Marcus legalább egy kis érdeklődést mutat felém, vagy éppen családom felé.
- Miért csinálsz ebből akkora ügyet? - Látott meztelenül, na és? Gondolom nem én voltam az első nő az életében, akit ruha nélkül látott. Kettőnk közül nekem kellene ebből hatalmas ügyet csinálni, de nem teszem, mert akkor talán megsejtené, hogy rajta kívül még egyetlen egy férfi sem látott meztelenül.
- Még csak az hiányozna! - Ezen el is nevettem magam, én még bele sem gondoltam abba, hogy bárki is azt feltételezné rólunk, hogy van valami közöttünk.
- Mennyi év is van közöttünk? Tíz? Bocs, de túl öreg lennél hozzám és a tény, hogy úgymond a bácsikám vagy elég indok ahhoz, hogy ne akarjak tőled semmit sem. - Ezt próbálom magammal is elhitetni, hogy túl öreg hozzám és azért valamennyi rokoni szál van kettőnk között, ezért durva lenne, ha férfiként tekintenék rá, nagyon nem akarok úgy tekinteni rá, de mégis egy erős, határozott férfiről van szó, akire képtelen vagyok másként nézni.
Először a rémülettől döbbentem le. Mégis hogy lehetséges ez?! Úgy aludtam el, hogy neki háttal voltam erre arra kell felkelnem, hogy ölelgetem, sőt még tenyerem alatt mellkasát is érezhettem. Na ebből már sehogy sem tudom kibeszélni magam, még ha tényleg nem szánt szándékkal bújtam hozzá az éjjel. Egyszerűen csak megtörtént. Mikor tudatosult bennem, hogy mit tettem az ijedségtől felsikítottam, amit Marcus annyira viccesnek talált, hogy úgy nevetett rajtam, hogy még az ágyról is sikerült leesnie. Na mondhatom szép!
- Ez egyáltalán nem vicces. - Duzzogva mondtam, ahogy kikeltem az ágyból, hogy kezemet felé nyújtva segítsem fel a padlóról.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
34



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 26.05.14 14:07











Freya & Marcus


- Kiváló következtetés. De akkor minek köszönhetően jöttél el mégis? Ennyire jól csak nem sikerülhetett a tíz perces alkohol befolyásos csevejünk? - Ha jól emlékszem, akkor sem nekem köszönhető volt az a bizonyos kezdeményező lépés egymás iránt. Sőt, azóta sem tettem volna meg. De túl szép is lett volna, ha annyival sikerül lezárnunk mindent, ami egymáshoz köt minket egymással. Beláthatnák végre, hogy mi sosem leszünk egy család. Ők sosem voltak a családom. Most pedig már nincs szüksége se egy nagy testvérre, se egy idegesítő unokahúgra, senkire közülük.
- Visszaszívhatom még? - Miből gondolom, hogy nem? Attól tartok, hogy ehhez már túl késő. Nem tudom miért nem akarok tudomást venni róla, hogy igen is van amiben hasonlítunk. Egyszerűen csak nem érdekel. De azt mégis el kell fogadnom, hogy a dacolás ellenére vannak közös vonásaink. De ahhoz sosincs késő, hogy letagadjuk.
- Talán mert ez nem egy normális, sem pedig szokványos közös program unokahúg és nagybácsi között? - Elsősorban nem azon okból, mert igen csekély arra a lehetőség, hogy a legtöbb nagybácsi műészlélek legyen, hanem mert a legtöbb unokahúg nem úgy képzeli el az együtt töltött időt a bácsikájával, hogy anyaszült meztelenre vetkőzik előtte, hogy lerajzolja.
- Pontosan... Taknyos vagy hozzám. - Ezt sem szépítettem túlságosan. De nincs is neki jelentősége, amíg addig is tudtam tárgyilagos maradni, amikor egyetlen ruhadarab nélkül feküdt a nappaliban.
- Na, azt hiszem ezzel túlestünk az ölelkezős részen is. mert nehogy azt gondold, hogy csak azért mert aludtál megfogjuk ismételni. - Eltekintve attól, hogy már fáj, ahogy nevetem még mindig nem sikerült abbahagynom.
- Egyébként van arra valami magyarázatod, bármi mentséged, hogy miért akartál mindenáron hozzám bújni? Mert nekem ami azt illeti van... Egészen az ágy széléig kényszerítettél. Onnan pedig nem tudtam már hová húzódni előled. - De ha ennyi szerencsétlenség nem lenne elég így kora reggel... Bár felé nyújtottam egyik kezem, hogy felsegítsen, de ahelyett, hogy sikerült volna felállnom csak őt is visszahúztam magammal. Ha már nekem nem jött össze, hogy felkeljek a földről, legalább így nem kell úgy felnéznem rá. Így viszont nem tudok nem a szemébe nézni.







Made by Mira  ˆ@ Specto.  2012.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 28.05.14 19:47



Marcus & Freya



Most mondjam azt, hogy igazából nincs is semmi most a tarsolyomban, amivel ki tudnám menteni magamat? Hogy miért jöttem el? Mert kíváncsi voltam rá, de mint kiderült ez a kíváncsiság csak egyirányú.  
- Nem azt mondom, hogy nem tudtam volna meglenni nélküled, de érdekeltél. Mert ha Joseph nem titkolózott volna, akkor már húsz éve lehetnénk egymás életének a részei. - Úgy érzem elvesztegettünk az életünkből húsz évet, mármint ami az ismeretségünket illeti. Azokat az éveket már nem kapjuk vissza... Ha már az eleje óta ismertük volna egymás nagyon is máshogy alakulhatott volna a kapcsolatunk. Talán nem utálna ennyire.
- Nem! - Vannak olyan dolgok, amiket nem lehet visszavonni, mint ahogyan ezt is. Végül is megértem, hogy miért szeretné visszaszívni. Marcus még hallani sem akar arról, hogy bármiben is hasonlítana rám, vagy akár a családomra.
- Ugyan kérlek! Te mondtad azt, hogy nem akarsz a nagybácsim lenni, most meg ezzel jössz? - Tegye túl magát rajta, gondolom kettőnk közül azért mégis nekem volt nehezebb, mármint ami a meztelenséget illeti, de Marcus sokkal nagyobb ügyet csinál ebből, mint amekkora valójában. Pucér voltam előtte, lerajzolt, de ennyi. Ezen kívül nem történt semmi.
- Oh, pedig azt hittem, hogy te olyan pasas vagy, aki fiatalabb nőkre vágyik. - Csöppet gúnyosan jegyeztem meg. Konkrétan nem magamra céloztam, de nagyon is zavart az a jelző, amit rám használt.
- Megismételni?! Bőven elég volt ez is. - Hogyan fogom ebből kimagyarázni magam? Legszívesebben magamra húznám a takarót és abban reménykednék, hogy sikerül valahogy a saját szobámba el teleportálnom, mert ez a helyzet nagyon is kínos számomra. Esküszöm nem így akartam!
- Azt hiszed direkt ölelgettelek álmomban? Aludtam, ezért meg sem tudom magyarázni, hogy ez hogyan történhetett. - Ugye nem nézi ki belőlem azt, hogy direkt jöttem el hozzá és addig szövögettem a szálaimat, míg alkalmam nem nyílt arra, hogy végre megölelgessem? Azért ennyire rafinált nem vagyok, s nem is vágyok ennyire az ölelésére. Kezemet felé nyújtottam, hogy legalább a történtek után felsegítsem, de volt olyan kedves, hogy lerántott magához.
- Mikor már azt hittem nem lehet kínosabb... - Ennyire közel még nem voltunk egymáshoz, - talán csak a temetőben mikor a slusszkulcsért harcoltunk - próbáltam nem elpirulni még ennél jobban is, s leplezni zavaromat. Mert azért melleim csak mellkasához préselődtem, ahogy magára rántott. Arcunk pár centire volt egymástól, Marcus tekintete pedig nem volt túl bizalomgerjesztő, ezért feltápászkodtam róla.  




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
34



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 29.05.14 0:25











Freya & Marcus


- Ha Joseph nem titkolózott volna... Azt hiszed korábban, ha évekkel előbb ismerjük meg egymást, akkor jobban kedveltelek volna? - Nem valószínű, hogy akár egy fokkal jobb viszonyban lennénk most. Valamilyen szinten hibáztatom, mégis csak a bátyás lánya. Őt pedig még tőle is jobban rühellem. Szóval, mégis csak lenne remény valahol jó mélyre elásva? A legjobban mégis csak Josephet kellene gyűlölnöm, de az már egyikünkön sem segítene. Attól mégis kinek lenne jobb? Még hányszor hány üveg whiskyt kellene elpusztítanom a sírköve mellett, hogy jobb legyen? - Miből gondoltam? - Nem gondoltam komolyan a kérdést, ahogy a korábbit sem, de azért szép lett volna.
- Ha megengedsz egy tiszteletteljes megjegyzést... Még mindig itt vagy. - Ez mit jelent? Ez azt jelenti, hogy nem hagytam, hogy odakint éjszakázzon, hogy a karjaimban hoztam be, ami már eléggé annak a közelében jár, hogy néhány másodpercig törődtem valakivel, vele.
- Meglehet. De neked egy figyelmes pasasra lenne szükséged, nem olyanra aki előbb leszaggatja rólad a bugyid és csak azután kérdezi meg, hogy akarsz-e szeretkezni. - Talán kisivel nagyibb általánosságban kellett volna fogalmaznom, nem pedig Freya bugyijával célozgatnom. Na de gondolom ezt sem tudom már visszaszívni. A lényeg pedig nem az lenne, hogy Freya túl jó lenne hozzám, sokkal inkább az, hogy nem vagyok figyelmes.
- Akkor másképp közelítem meg a dolgot... Furcsaságnak tartom, hogy miután hozzám bújtál nyugton maradtál, aludtál. Előtte pedig mint aki nagyon nem találja a helyét, folyton jöttél arrébb és arrébb. Egyáltalán nem akartam semmire sem célozni. - Pusztán arra, hogy az őrületbe kergetett a folyamatosan mozgolódásával, forgolódásával, ha még tíz percig folytatja tovább komolyabban is elkezdtem volna fontolgatni, hogy megkötözöm, a pince még mindig szabad volt.
Volt egy kósza pillanat, amikor különös késztetést éreztem arra, hogy csak megcsókoljam minden előzmény nélkül, de mindkettőnk legnagyobb örömére elszállt, amint észhez kaptunk, jobban mondva csak egyikünk.
- Ezután megengedem, hogy csinálj kettőnknek egy kávét. De utána következik a könnyes búcsú. - Nagy nehezen feltápászkodtam, mivel számomra nincsen reggel kávé nélkül, így Freyát is a konyha felé irányítottam. Ekkor tűnt fel, hogy a mobilon a pulton eléggé kitartóan rezonál.
- A bátyám az... - Vettem fel a mobilom a pultról, amit felemeltem és a kijelzőt felé fordítottam. Micsoda meglepetés. Mi lesz ebből? Családi nagy tanácskozás? Végül azért nagy boldogan fogadtam a hívást.
- Nem mondod. Tudod az éjjel nekem is feltűnt, hogy biztosan nem odahaza szunyókál, mivel a verandámon dőlt ki hosszas várakozás után, így arra kényszerítve, hogy megengedjem, hogy nálam tölthesse az éjszakát. De nem tartom fogva... A legnagyobb örömmel fogom kitessékelni a fenekét az ajtómon kívülre. Még valami Edward. Az apánkra való tekintettel Te legalább legalább lehetnél jó apa a lányodnak, mert lásuk be, ha hozzám menekült, akkor valamit tényleg nagyon szarul csinálsz. - Nem túl udvariasan zártam le a beszélgetést, de reggel van. Ilyenkor még nyűgös vagyok.







Made by Mira  ˆ@ Specto.  2012.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 30.05.14 8:26



Marcus & Freya



Talán megint csak naiv vagyok, hogy azt merem felételezni, hogy ha a dolgok máshogy alakultak volna, akkor jobban kedvelne, hogy nem bánna velem ilyen ellenségesen, hogy nem csak úgy vélekedne rólam, mint egy betolakodóra az életébe.  
- Most már nem tudhatjuk meg, hogy mi lett volna, ha... - Ha mondjuk Joseph színt vallott volna még évekkel ezelőtt és minden kiderül volna... Akkor sem hiszem, hogy lett volna egy hatalmas család egyesítő buli.
Kérdésére mindössze egy váll rándítással feleltem. Ezt már nem vonhatja vissza, akarva, akaratlanul is van pár közös vonásunk.
- Jó hírem van, reggelig itt is fogok lenni. - Most már túl késő lenne elmennem. Majd csak kibírunk egyetlen egy éjszakát egymás társaságában úgy, hogy reggelre mindketten élve maradjunk.
Azért kikerekedett szemekkel hallgattam, ahogy hirtelen a beszélgetésünk közben felmerül a szeretkezés is. Azért nem gondoltam volna, hogy valaha is sikerül nekünk idáig fajulnunk.
- A kis monológodból is csak az derül ki számomra, hogy nagyon is törődsz velem, ha már meg szeretnél óvni magadtól. - Azért ez a bugyi letépős dolog nagyon is izgatóan hangzott, főleg úgy, hogy nagyon is várok már arra, hogy belépjem egy olyan férfi az életemben, aki megteszi. Körbe is nevetne ha megtudná rólam azt az aprócska kis dolgot, hogy még mindig szűz vagyok.
- Talán azért voltam olyan nyugtalan mert nem a saját ágyamban aludtam, erre még nem is gondoltál? - Nem kell a kelleténél is többet bele látni a dolgok mögé. Arról pedig végképp nem tehetek, hogy sikerült valahogy alvás közben addig, addig forgolódnom, míg végül hozzá bújtam.
Magára rántott, nagyon is közel voltam hozzá, ekkor éreztem azt a bizonyos "hűha pillanatot" talán csak beképzelem magamnak, de ez a pillanat olyan hátborzongató volt... Vagyis mintha másként nézett volna rám, ezért ijedségből gyorsan fel is tápászkodtam róla.
- Milyen figyelmes és kedves vagy, hogy megengeded én készítsem el a kávét. - Esetleg ne szólítsam gazdámnak? Chh... Férfiak. Meg is lepett volna ha csinált volna nekem egy kávét. Meglepetten pislogtam rá, mikor közölte, hogy apám az, aki hívja.
- Hogy jutott eszébe pont téged felhívni? Talán azért mert miattad vitatkoztam össze a szüleimmel? - Mert az otthoni vita közben Marcus párjára álltam, aztán csak mérgemben leléptem otthonról. Na, de nagyon is rám férne az a kávé, ezért feltettem a vizet forrni, majd addig nyitogattam a szekrényeket, míg rábukkantam két bögrére.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
34



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 30.05.14 19:29











Freya & Marcus


- Engem veled ellentétben nem érdekel mi lett volna ha... - Nem akarom tudni, nem mintha lenne ennek bármi értelme is. Nyilvánvalóan nincs. Talán nem voltam mindig ilyen, de z lett belőlem, visszaút pedig nincs. De minek is? Én nem akarok megváltozni, de még kevésbé fogom megengedni, hogy megváltoztassanak.
- Na tessék... Egyszer próbáltam meg valami kedveset mondani, akkor sem tudod megragadni a mondanivalóm lényegét. Akkor minek erőlködjek, ha csak azt hallod meg, amire hajlandó vagy? - Mindössze annyit szerettem volna a tudtára adni, hogy végül is nem hagytam odakint, engedem, hogy nálam töltse az éjszakát, ergo kibaszottul jólelkű voltam ma este.
- Ez egyre rosszabb lesz. Talán inkább reggelig már nem kellene egyáltalán beszélgetnünk, de hogy értsd is egyszerűen csak nincs szükségem senkire. - Ez ma csöppet sem megy neki. Folyton félreértelmezni a mondanivalóm valódi lényegét, vagy épp csak kiforgatja a szavaimat, de ha mégsem ez történne, akkor egész egyszerűen csak sokkal többet lát a dolgok mögé, mint szokás szerint. Még csak az hiányozna, hogy meggondolja magát a reggeli búcsúnkat illetően, pedig nagyon is rá vagyok már készülve.
- Ahhoz képest még velem sem aludtál sosem, mégis megnyugodtál. Amíg fel nem ébredtél arra, hogy már taperolsz is. - Nagyon remélem, hogy ez volt az első és egyben az utolsó alkalom is, hogy vele, hogy együtt kényszerültünk tölteni az éjszakát. Nem volt olyan rettenetes, mint gondoltam. Lehetett volna rosszabb is, de azt mégis jó lenne tudni ki bújt hozzám? Az unokahúgom vagy egy nő?
- Eddig még semmi haszna sem volt a látogatásaidnak. Egy reggeli kávé elkészítésébe csaknem halsz bele. - Ennyi nekem is kijár azért, hogy miatta lemondtam a múlt esti programomat, hogy vele maradjak. Megtehettem volna, hogy betuszkolom egy taxiba, megadom a lakcímet, fizetek és mosom kezeimet.
- Nem kellett volna... Ők is csak egy nagy csalódástól szeretnének megóvni. Úgy tűnik már ők is látják az egyértelműt, még csak Te vagy mindig a tagadó fázisban. - Egy pillanatra nagyon is meglepett voltam, az arcomról pedig leginkább a "Mi a fasz?" önirányú kérdés volt leolvasható. De hamar összeállt a kép, ahogy folytatta.
- Nagyon remélem, hogy a reggeli kávé az utolsó napirendi pont a búcsú előtt. - Nagyon nem hiányzik, hogy még Edward is beállítson, mert hiányolja a kislányát, akinek még otthon van a helye. Na nem! Azt az apai szentbeszédet nem tudnám végighallgatni. Bár elgondolkodtató kire csapnám rá előbb az ajtót.







Made by Mira  ˆ@ Specto.  2012.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 06.06.14 2:40



Marcus & Freya



Újra és újra ugyan azokat a köröket fussuk. Marcus nem érti, hogy miért nem hagyom végre békén, én pedig túl makacs vagyok ahhoz, hogy csak úgy kilépjek az életéből. Nem hiszem, hogy mindezek után ugyan olyan fog lenni az életem, még ha Marcus még mellékszereplőként sem fog feltűnni a színen.
- Igazad van, gyakran azt hallom meg, amit hallani szeretnék, gyanítom, hogy ez is egy közös tulajdonságunk. - Vagyis Marcus inkább meg sem szeretné hallgatni a mondanivalómat. Nem is olyan különbözően a Redfordok és a Bosworthok.
- Miért vagy ilyen elutasító? Remélhetőleg reggelig valahogy kibírod velem az éjszakát. - Bizakodók, leginkább abban szeretnék hinni, hogy nem egy sorozatgyilkos ágyába fekszem és reggelre nem tűnnek el a szerveim, vagy nem fojt meg a párnával.
- Ne csináljunk ebből ekkora ügyet. - Megtörtént, "taperoltam" de ha annyira zavarta volna a dolog, akkor szerintem felkeltett volna. Ez a mai reggel biztosan be fog kerülni életem legkínosabb esetei közé. Sőt, eddig ez birtokolja az első helyet! Először tapizom,-   mentségemre legyen, hogy csak azért bújtam hozzá mert aludtam – másodszor pedig még közelebb sikerült kerülnöm hozzá. Zavarba ejtően közel, mielőtt még kínosabb lett volna gyorsan feltápászkodtam. Mintha olyasmit mondott volna, hogy egyáltalán nem tekint rám nőként, mert még csak gyerek vagyok a szemében, blablabla, de mégis egy pillanatig úgy éreztem, hogy nagyon is olyan szemekkel nézett rám, ahogy egy férfi szokott egy nőre, mikor… Biztos csak beképzeltem.
- Csak egy kávé... Tényleg nem halok bele, de a szomorú búcsúzás talán már ki fog rajtam fogni. Egyre közelebb az a pillanat, amire annyira vársz már. - Meg fog könnyebbülni attól, hogy kilépek az ajtón? Valószínűleg igen.
- Egyedül csak én látom tisztán a dolgokat mindannyitok közül. - Se a családom, sem pedig Marcus nem hiszi el magáról, hogy valójában jó ember lenne. Én hiszek abban, hogy Marcus jó ember a maga módján, nem olyan, olyan rossz, ahogy szeretné mindenkivel elhitetni. Csak én látom benne a jót is?
- Azért miután megittam a kávét azt még megengeded, hogy felöltözzek, vagy csak úgy, ahogy vagyok kilöksz az ajtón? - Indultam meg kezemben a bögrékkel, majd a neki szánt bögrét felé nyújtottam.
- Remélem iható, már csak azért is, hogy ne úgy emlékezz rám, mint az unokahúgod, aki még egy rendes kávét sem tud neked készíteni. - Mintha csak otthon lennék, letettem hátsómat a kanapéra, míg arra vártam, hogy a kávé iható hőmérsékletű legyen.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
34



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 12.06.14 14:45











Freya & Marcus


- Miért akarod mindenáron, hogy legyenek közös tulajdonságaink? Ezeket is csak Te erőlteted. - Önmaga elől ferdíti el a valódi tényeket. Bennünk nincs és nem is fog lenni semmi közös, leszámítva némi vért, de azt még valahogy kiheverem és eltudom viselni. Viszont nem akarom, hogy bármiben is hasonlítsunk, azt pedig végképp, hogy valami példakép vagy mi legyek a szemében, hogy rám akarjon hasonlítani abban a tévhitben, hogy akkor közelebb engedem egy kicsivel magamhoz.
- Nem vagyok elutasító. Te vagy túl ragaszkodó. - Én sosem voltam vele szemben elutasító. nem lehettem, mivel sosem mutattam iránta érdeklődést. A temetésen is Ő volt az, aki kereste a társaságomat, pedig láthatta, hogy már akkor se repestem a boldogságtól az újdonsült rokonaim körében. De neki ezt bővebben ki is fejtettem, ha jól emlékszem. Sőt, ha jól emlékszem róla is véleményt kellett volna alkotnom, de akkor még nem voltam biztos benne, hogy mit is kellene gondolnom róla, de azóta Ő is megvan.
- Próbálj erős maradni. - Nem fogom megkönnyezni a szomorúnak egyáltalán nem mondható búcsúnkat. Még csak az hiányozna, hogy az unokahúgom elérzékenyüljön. Azt hiszem a könnyek már nem férnének bele még a nem szokványos kapcsolatunkba sem.
- Nem, nem. Tévedés. Rajtad kívül mindenki tisztán és világosan látja a dolgokat, el is tudják fogadni. Egyedül neked megy ilyen kín keservesen, csak a kétségbeeséstől erőlteted ennyire ezt a dolgot. - Bevallom mindig is utáltam a pszichológiát, főként ha valaki rajtam akarta alkalmazni, meg úgy egyébként is. De attól még így van... Senki sem akar közel lenni, közel kerülni hozzám, egyedül őt nem bírom levakarni.
- Én úgy gondoltam, hogy most azonnal doblak ki egy "nyugodtan tartsd meg a bögrét" címszóval. - A mai reggelen először ezen még én is elnevettem magam. Miért? Mert ha felbosszantana mindketten tudjuk, hogy megtenném. Dobtam már ki a hálószobámból, a nappaliból...
- Máris meglehetne az okom, hogy büszke legyek rád. Még csak nem is gondoltál arra, hogy beleköpj? Vagy inkább csalódottnak kellene lennem emiatt? - A legtöbb nő azért fontolóra vette volna, miután kétszer is kidobtam őket, mint valami szemetet. De Freya láthatóan ebben is valami egészen mást lát, mivel csöppet sem tűnik sértettnek, ahogy nem is rágódik a múlt sérelmein.







Made by Mira  ˆ@ Specto.  2012.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 16.06.14 5:37



Marcus & Freya




- Nem akarom mindenáron, de azért ha akarod, ha nem attól még vannak közös tulajdonságaink. - Talán az nem vigasztalná ha azt mondanám, hogy biztosan a szomszédjával is van legalább egy közös tulajdonsága. De nekünk több is van, nézzük csak... Akaratosság, makacsság, önzőség, kritikus, ítélkező, manipuláló, türelmetlen, intellektuálisan arrogáns, és még sorolhatnám a hasonlóságokat.
- Mindez csak nézőpont kérdése. - Marcus rossz oldalról közeli meg a dolgokat legalábbis szerintem, de fordított esetben biztosan ugyan ezt gondolja rólam. - Talán velem van a baj, de egyáltalán nem tudom bánni, hogy megismerhettelek. - Nem várom el tőle, hogy csillogó szemekkel nézzem rám, mert annyira meghatódott volna ettől. Őszintén már nem várok el tőle semmit, na meg meg is ígértem neki, hogy békén fogom hagyni. Hiányozni fog.
- Ne aggódj, nem fogok könnyes búcsút venni tőled, de gondolom te sem tőlem. Belőled még azt is kinézném, hogy örömödben pezsgőt bontva ünnepelsz. - Vagy inkább pár pohárka whiskyvel tenné, mindegy is ezt már nem fogom megtudni, hiszen nem leszek itt akkor már.
- Micsoda meglepő fordulat. - Felsóhajtottam. - Meg is lepődtem volna, ha ebben egyet értenénk. Eddig sem értettünk egyet szinte soha.- Akkor is úgy hiszem, hogy nekem van igazam mondjon bárki bármit, ahogy Marcus is azt gondolja neki lenne igaza. Oh, ez a makacsság nagyon is családi vonás, hiszen Joseph is iszonyúan makacs volt és ahogy öregedett egyre makacsabb lett.
- Tudom, hogy képes lennél rá, de azért most mégsem fogod megtenni. - Ebben azért nem vagyok annyira biztos, de tekintve, hogy azt mondtam neki, hogy reggel távozok és mindjárt itt az idő, legalább képes még pár percig elviselni.
- Mégis mit értem volna el azzal, hogy bele köpök a kávédba? - Olcsó trükk lett volna így bosszút állnom rajta. - Lenne okom haragudni rád, de mivel most találkozunk utoljára ezért minden eddigit tetted, szavad megbocsájtom. - Magyaráztam miközben a táskámba matattam keresve, hogy mit is vehetnék fel.
- Nem voltál rám kíváncsi, de engem ez mégsem tudott érdekelni, ezért valamilyen szintem meg is érdemeltem azt, ahogy bántál velem. - Hátat fordítva osztottam meg vele elméletemet miközben átcseréltem felsőmet.
- Te is tudod, hogy igazam van, ebben egyet értünk? -Gyömöszöltem be a táskámba a levetett pólót, majd bele bújtam farmerembe.

ruha




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
34



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 17.06.14 16:05











Freya & Marcus


- Én mindössze szeretnék róluk nem tudomást venni. Ez pedig nagyon is lehetséges fog lenni onnantól, hogy Te hagyni fogod. - Márpedig attól fogva, hogy kisétál az ajtómon nem akar majd többé az életem része lenni. Ebben maradtunk. Úgy is mondhatjuk, hogy ez volt a feltétele annak, hogy nálam tölthette a múlt éjszakát. Mondhatjuk, hogy részemről ez volt a búcsúajándék, ugyanis megtehettem volna, hogy hívok egy taxit, valahogy betuszkolom a hátsó ülésre, megadom a címet a sofőrnek, a többit pedig oldja majd meg Edward. Az már nem az én problémám...
- Ennek igazán örülök. Máris gazdagabb lett az életem. - De azért valahogy csak letudok mondni róla. Boldogan fogom vállalni ezt az áldozatot az lelki békémért, mert az unokahúgom finoman fogalmazva is kikészít. Én pedig, ha erre vágynék valószínűleg lett volna akivel megküzdhetett volna az ágyam bal oldaláért.
- Még a kávémat sem ittam meg... De a nap további részében lehetséges, hogy felbontok egy palackkal. - Előfordult már, hogy pár kisebb buli után, ha másnap nem néztél a nappaliban magad elé, hogy hová lépsz az eléggé fájdalmas élmény volt. Viszont ma kétlem, hogy pezsgőt fogok bontani. Van egy olyan érzésem, hogy fogjuk még egymást látni. Mindez túl szép, hogy igaz is legyen.
- Számítottál valami ilyesmire? - Ennyire butácska csak nem lehet. Még csak nem is szőke. Neki ennél okosabbnak kellene, hogy legyen. De hát mégis mire számítottam? Mégis csak Edward lánya. De még mindig jobb, hogy nem az enyém.
- Ne kísérts. - Tudtom szerint még mindig megtehetem. De nem... Nem leszek ennyire szívtelen. Viszont nem szép dolog ezzel visszaélni. Különben is nem tessékeltem még ki elégszer? Talán túl sokszor csináltam és már szinte élvezi, ha kidobom?
- Némi önelégültséget, büszkeséget? - Igaz. Én sem köpnék senki kávéjába. Ez amolyan női praktika. Én valami jobbat találnék ki, amire biztosan emlékezne mindenki egy jó ideig.
- Ó nem kell... Azért még ne temess el. - Rendezvényszervező szeretne lenni, vagy mi? Most vagyunk túl egy temetésen. Az is körülbelül annyira hiányzott, mint egy foghúzás. Körülbelül úgy is éreztem magam, mikor megpillantottam a végösszeget, amit ki kell fizetnünk közösen.
- Észrevettem. Olyan izgatott, lelkes és buzgó voltál, mint egy kiscserkész. - Egyáltalán nem lepne meg, ha kiderülne róla, hogy kis korában tényleg benne volt a kiscserkészek egyesületében. De ezt mégis honnan tudnám róla?
- Miben kellene egyet értenem veled? Lassan nem tudlak követni... - ennek így tényleg nincs sok értelme, már ha jól értelmeztem a szavait, mi szerint megérdemelte, ahogy bántam vele. Én ezt nem állítom. Én egész egyszerűen ilyen vagyok, mindenkivel.







Made by Mira  ˆ@ Specto.  2012.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 19.06.14 5:38



Marcus & Freya



Nem csak a kettőnk között lévő hasonlóságokról nem szeretne tudomást venni, hanem a létezésemről is.
- Nyugi tényleg hagyni fogom, nem szegem meg az ígértemet. - Hacsak Marcus nem szeretné, hogy megszegjem. Most még annyira lehetetlennek érzem azt, hogy egy szép napon önszántából elhívna magához, mert esetleg hiányolná az együtt eltöltött vidám pillanatainkat. Megmagyarázhatatlan ezt magam is jól tudom, de valahogy mindezek ellenére is majdnem mindig jól tudtam magam érezni a társaságában. Talán az ragadott meg benne ennyire, hogy Marcus nem olyan, mint a többiek.
- Tudod most azt kellett volna mondanod, hogy te is örülsz... Kegyes hazugság lenne. - Francokat, dehogy örül nekem, inkább annak örülne, ha végre sikerülne megszabadulnia tőlem. Van egy olyan sanda gyanúm, hogy már csak percek kérdése és kisétálok az ajtaján.
- Általában az emberek nem a búcsúzásnak szoktak ennyire örülni. - Most komolyan? Legalább azt várja meg, hogy messzebb legyek a háztól, mert nem akarom hallani, ahogy a pezsgősüveg durran. Azt hiszem ha haza érek majd keresek valami töményet mert számítok egy fárasztó fejmosástól drága apámtól. Biztosan nem örül annak, hogy itt éjszakáztam.
- Nem lennék ettől büszke magamra. - Nem is fogom megveregetni saját vállamat, hogy milyen ügyes kislány voltam, hogy bele köptem a kávéjába.
- Erre bárki képes lenne... De lenne bármi értelme? Egy kis nyállal nem tudnék neked ártani, ha pedig ártani akarnák neked akkor bizony megtalálnám a módját. - Egyáltalán nem fenyegető szándékkal mondtam, csak megosztottam vele is a véleményemet.
- Abban, hogy valamilyen szinten megérdemeltem azt, hogy ilyen bunkón viselkedtél velem. Hallgatnom kellett volna a szép szóra, de úgy tűnik, hogy van bennem egy enyhe mazochista hajlam. - Csak verbálisan, mert azt bizony nem tudnám élvezni ha megütne.
- Egy egészen kicsit sem fogok hiányozni? - Kérdeztem miután bele kortyoltam a kávéba. Nem fogom három óra hosszáig iszogatni, de azért azt sem várhatja el tőlem, hogy egy húzással megigyam a bögre teljes tartalmát.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
215
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
34



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 26.06.14 16:37











Freya & Marcus


- Tudod most épp azt nem kellene elmondanom, hogy fél pillanatig lehetséges, hogy örültem neki, amíg ki nem nyitottad a szádat. - Mert onnantól kezdve még rövidebb idő alatt foszlott szerte a varázs. Eleinte úgy fogalmam sincs mi, de valami tetszett benne, érdekelt, talán izgatott is egy egészen kicsikét, de elmúlt. Nem azért, mert kiderült róla, hogy az a nő az unokahúgom lenne, hanem mert tényleg elkezdett fecsegni csupa olyan dologról, amire nem voltam kíváncsi. Az egyetlen jó pontja az a whisky volt.
- De a legtöbb embernek, nekik nem is vagy az unokahúguk. Őket nem zaklatod, csak engem. Szóval, baromira örülni fogok, ha végre egyszer felhagysz ezzel a gyerekes hozzáállással. - Pezsgőzni mondjuk nem fogok, mert annyi okom azért nincs az ünneplésre, különben is még mindig itt van, mintha szánt szándékkal szeretné hátráltatni a nagy búcsú pillanatát. Mi fog még eszébe jutni? Reggelizzünk is meg, a reggelit pedig együtt készítsük el, mert úgy mégis csak családiasabb? Mit szeretne? Csináljak neki gofrit is? Komolyan mondom, hogy még el sem ment... Én pedig nem tudom felfogni, hogy tényleg hiányozni fogok neki.
- Ugyan, egy kicsit sem? - Két ujjammal mutattam, hogy mennyire kicsit kellene csak, hogy ez elégedettebbé tegye, de ha nem, hát nem. Ebben az esetben nekem pedig nyugodtabbnak kellene, hogy legyek, mivel egyre kevesebb van azokból a bizonyos közös tulajdonságokból, amelyek ellne ugye semmit sem tehetek állítása szerint. Na jó, a szó szó szoros értelmében még senki kávéjába sem köptem bele, épp csak, alig csorgattam bele a nyálam. - Nem is lennék túlzottan vevő a dologban. - Valahogy nem vagyok érdekelt a nyálában.
- Még így sem foglak megölelni. - Nem. Az kitárt. Bármivel is próbálkozik, akkor sem fogok ölelgetni. Számomra bőven elég volt az, amit az éjszaka folyamán leművelt. Akkor bőven volt lehetősége hozzám bújni, mivel nem keltettem fel, hogy mégis mi a francot csinál, ha szabad érdeklődnöm.
- Freya, ha elmentél majd megmondom, jó? Majd üzenek Edwardtól... De ha mégsem fogok, akkor tudod a választ. - Na azt elfelejtheti. De komolyan, honnan a fenéből tudjam, hogy fog-e hiányozni, amikor még egy percet sem tölthettem el nélküle. Igen... Máris rettenetesen szenvedek. A bejárati ajtó küszöbét kaparom, hogy mégis hogy lehettem akkora barom, hogy hagytam elmenni.







Made by Mira  ˆ@ Specto.  2012.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
181
Join date :
2013. Aug. 23.
Age :
25
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus 30.06.14 7:42



Marcus & Freya



Kedvelem. Fene sem tudja, hogy miért, mégis valamivel megragadott. Marcus nem olyan, mint a többi ember, ez tette számomra ennyire különlegessé, talán még mindig ezért vagyok itt, vagy azért mert sajnálom, hogy ennyi év után derült ki az, hogy nekem bizony van egy bácsikám, ha elfogadja ezt a tényt, ha nem.
- Köszi, egy újabb Marcus féle megnyilvánulásnak lehettem a fültanúja. - Azt meg már mondani sem kell, hogy miért csak addig tudott örülni még csendben tudtam maradni. Azt hiszem kezdem szép lassan kiismerni, de legnagyobb sajnálatomra sosem fogom igazán azt mondani, hogy ismerhettem, mert ha már ennyire nem kér belőlem, akkor nem fogok a nyakán lógni, hogy okot adnak neki arra, hogy sértegessen.
- Hű, ez érdekes! Ezek szerint úgy érzed, hogy zaklatlak. - Nem is tudom most miről beszél, na jó azért van benne némi igazság, talán nem kellett csak úgy betörnöm hozzá és ennyire erőszakosnak, akaratosnak lennem. Máskor nem szoktam ilyen lenni, de máshogy nem tudtam meggyőzőbb lenni vele szemben.
- Kicsit sem. - Ez annyira abszurd és gyerekes húzás lenne részemről. Ha nagyon büszke szeretnék lenni magamra akkor azt máshogy érném el, nem pedig úgy, hogy beleköpök a kávéjába és mosolyogva végig nézem, ahogy megissza.
- Naiv is lennék ha azt gondolnám kapnék tőled egy búcsú ölelést, nem tűnsz annak a fajtának, aki ilyenféle módon ki tudná mutatni az érzelmeit, sőt ha neked lennének is érzelmeid, akkor sem így mutatnád ki. - Nem akartam átcsapni agytúrkászba, de azért nekem is meg van a róla alkotott képen. Marcus szeret erősnek látszani és szerintem úgy érzi, hogy megingatná ezt az erős férfi látszatát, ha olykor - olykor néha megengedné magának, hogy érzelmeket mutasson ki, hogy egyáltalán mások is megtudják róla, hogy valójában neki is van szíve és valahol pont ő is olyan érző lélek, mint mások.
- Nem fogsz üzenni, mert nem fogok hiányozni. - Fájó a felismerés, de azt hiszem most jött el az a bizonyos idő. Letettem az asztalra a bögrét, vállamra akasztottam táskámat, majd elé álltam.
- Nem kell kikísérned, tudom merre kell menni. -  Ez lenne az a búcsú pillanat? Most megölelném, de nagyon kínos lenne, ha nem viszonozná, ezért ezzel nem is próbálkozok.
- Azért örülök, hogy megismertelek. - Nem várom el, hogy Marcus is ezt mondja, hiszen tisztában vagyok azzal, hogy mennyire szeretne már megszabadulni tőlem, mégis bátran adtam arcára egy apró puszit mielőtt kiléptem volna az ajtón.




Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Beauty and the Beast - Freya & Marcus

Vissza az elejére Go down

Beauty and the Beast - Freya & Marcus

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Similar topics

-
» The beauty and the beast - Schneizel & Malachy
» Beast Boy
» she beast Ꮚ

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Lakónegyed :: Marcus Finn Redford lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához