welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Yesterday at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Lyna Frei
 
Zachary M. Boild
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Jenna és Bruce - Kettesben

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Jenna és Bruce - Kettesben 06.01.14 22:57

Sosem karácsonyoztam igazából. Otthon nem ünnepeltük, legfeljebb a kollegáknak vettem valamit. Most azonban első karácsony, igazi és Rebecával. Hirtelen és nagy változás. De akarom. Megszenvedtem a karácsonyfával, a díszekkel. Annyira, hogy végül inkább Rebecát kértem meg, hogy segítsen beszerezni. A fenyőnél ragaszkodtam a koreai fenyőhöz. Jellegzetes illata van, sokkal inkább a tobozait szeretem. És hiába ragaszkodtam, mert olyan nem volt, így maradt a közönséges erdei fenyő. Egészen addig fanyalogtam, míg közelebb nem értem hozzá. Nem biztos, hogy fogok ragaszkodni a koreai fenyőhöz jövőre is, ha lesz fa.
A díszekkel sokkal nagyon bajban voltam. Azt nem akartam, hogy mindent Rebecára hárítsak, pedig év végi hajtás az van, rendesen. Akkor is megoldottam. Nem szerettem volna, ha Rebeca nyűgnek érezné mindezt.
Utólag bevallottam magamnak, hogy az ilyen vásárlások mégis csak jók. Legfeljebb nem a fő roham idején jövünk legközelebb. A karácsonyi hangulat ugyan nem ragadt rám, de egyfajta ünnepi, igen. Mint otthon, az újévi ünnepek előtt, meg tavasszal, amikor az utcán vonultunk és mennyei édességeket és sült húst ettünk a bódékban.
Aztán jött a vacsora gond. Azt inkább rábíztam a kedvenc szakácsomra, a főzési tudományom és időm egyenlő a nullával. Rebecával is muszáj volt megbeszélnem, mit enne szívesen, és a sejtésem az volt, hogy nem otthoni ételt akar majd enni.
Nagyon jó motort sikerült beszereznem, a garázsba úgy csentem be, és letakartam egyből, hogy még csak ne is lássa. Fel sem lehet hajtani, mert összekötöttem alul. Az utolsó napon hoztam el.
Fáradtan ülök a konyhapultnál, könyökölök. Kivételesen egy pulóver és egy lazább szövetnadrág van rajtam, az öltöny a gardróbban várakozik.
- Minden karácsony ilyen fárasztó? Akkor miért szeretik az emberek? – egy pohár vörös van előttem, muszáj voltam felnyitni. Töltök Rebecának is, de csak ha kér. Még nem ihatna, de nem most fogok ezen vitatkozni. Itthon van. Ez a szó most jó érzéssel tölt el. Anyáék nem jönnek. Nehéz volt kidumálni, de végül mégsem mentem haza és ők sem jönnek. Egy rokonunk amúgy is meghívta őket újévig.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben 07.01.14 19:24

Az utóbbi években én azért időnként belekóstoltam a karácsonyba. Bár azért nem úgy, ahogy kellett volna, nem olyan meghitten, vagy ilyesmi, ahogy minden bizonnyal más családok tették, de... így se volt rossz. Egy-egy karácsonyi parti, meg persze Lauval valami kis összeröffenés, találkozás utólag, amikor ő már lezavarta a családot, meg mindent, ami kötelező. Nekem mindenesetre így is jobb volt, mint régen, hiszen a szüleink nem ünnepelték. Nem volt soha valami kellemes, hogy a suliban mások arról beszéltek mi volt náluk karácsonykor, milyen volta fa, milyen ajándékokat kaptak, milyen volt az ünnepi vacsi... én meg csak hallgattam csendben és semmilyen sztorit nem tehettem hozzá, hiszen nálunk ez nem divat. Egyszerűen apa soha sem fogta fel, hogy ő talán nem itt született, ő talán még más időkben volt gyerek, de én igen! Én szeretek itt élni, engem nem érdekel annyira Japán, és igenis elfogadhatta volna, de neki esze ágában sem volt soha. Most viszont más a helyzet, itt a bátyám és ő nem olyan, mint apa. Oké, vannak benne hasonló vonások, de ő legalább igyekszem a kedvemben járni. Fát is vett, meg minden, ami nagyon kedves tőle, én pedig igazából szívesen díszítem a fát, nem zavar, ha ez rám marad. Amúgy is ő rendeli meg a kaját, ami nekem tökéletes, bármit választ. Én még mindig nem vagyok profi szakács, sőt a rántottánál több nem is menne, és még azt is lehet, hogy elégetném, szóval jobb az, ha egy szakács adja nekünk az ennivalót. Úgy mindenki jobban jár.
Már csak az okozott nagy kihívást, hogy mit adjak a bátyámnak ajándékba. Az a baj, hogy... neki annyi mindene meg van, szóval ez baromi nehéz, főleg mert én tudom, hogy mit kapok, és azt nem hiszem, hogy überelni lehet. Azért persze próbálkoztam, és ahogy ismerem úgyis tetszeni fog neki. Még akkor is örülne, ha elé állnék egy masnival a nyakamon, hogy én vagyok mostanra az ajándéka, hogy megígérem, nem tűnök el többé. Mindenesetre persze azért kicsíptem magam, még ha túl gyakran nem is veszek fel szoknyát, de most kerestem a kevés között egy térdig érő vörös darabot, egész kellemes lágy esésűt, egy fekete vékony harisnyával. Cipő itthonra nem kell, max. egy cuki nyuszis mamusz, ami nem megy a ruhámhoz, de az miért érdekelne? Felülre egy sötét rózsaszín blúzt vettem, ha nem egy olyan uncsi hagyományos fajtát, hanem egy kissé fodrosabb, lágy esésű darabot, és azért szabadon hagyva felül pár gombot, mert a nyakig begombolt verzió nem az én stílusom.
- Mert jó! Van karácsonyfa, és bár meg kell dolgozni érte, de jó kiélvezni. És ilyenkor minden olyan szép, fényes, és díszes és figyelemfelkeltő. Ne mondd, hogy nem szép! - szerintem a fánk is szuper lett, meg ilyenkor jó sétálni este is a városban, mert minden szépen fel van turbózva, én legalábbis nagyon szeretem. A meglepetésről nem is beszélve, meg a békés együttlét. Két éve volt, hogy pont akadt pasim karácsonykor és az határozottan kellemes volt. Bár persze szenteste a családjával volt, de aztán másnap egy forrócsokival az ágyban romantikus karácsonyi filmeket nézni... imádtam! Ezért is örülök nagyon, hogy a bátyám itt van és nem ment haza anyuékhoz. Azért azon jót mosolygok, hogy kivételesen még bort is tölt nekem. Ennyitől amúgy se lesz semmi bajom, de nem vázolom fel neki, hogy miket ittam már és mennyit, jobb, ha ezt nem tudja.
- De azért túlélted a nagy felhajtást ugye? És finom lesz a vacsi? És... és hol van az ajándékom? - vigyorodom el a végén. Határozottan jó a kedvem, és nem tudom visszafogni, hogy igenis fontos az a járgány. Mi van, ha megváltozott a véleménye és rájön, hogy túl veszélyes ez nekem?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben 12.01.14 15:27

Megkönnyebbülök, amikor Rebeca átveszi a fa díszítését. Azt sem tudom, hogy mit hogyan kell feltenni, milyen sorrendben. Erre utólag jövök rá, amikor látom Rebecát díszíteni. Meg is vakarom csendben a tarkóm és elraktározom az új ismeretet.
Az öltözete elég szolídra sikerült, csodálkozom is Rebecán. Nekem így nagyon tetszik, jobban, mint amiből kilóg mindene. Egyedül a mamuszon akad meg a szemem, inkább a színén és a formáján. Itthon az otthoni megszokáshoz tartom magam papucs ügyben.
- Szép. – de akkor is nagyon fáradt vagyok a plusz rohangálásokért és munkáért. Nem fogom megszokni. Rebecának a jókedvét azonban nem akarom letörni.
- Ha nem lettél volna, biztosan nem. – tartom a poharat fel. – Kellemes ünnepeket. – koccintok vele, majd iszok egy kortyot.
- Hogy finom lesz-e, nem tudom, megkóstolod és eldöntöd. Mindjárt itt lesz. Az ajándékosztás nem reggel van? Vagy este, vacsora után? – ezt komolyan kérdezem, mert ennek bizony nem néztem utána. A céges bulikon szerintem másként működik, ezért arra nem alapozok.
Csöngetnek, így felpattanok és átveszem a rengeteg sokfélét. A konyhába viszem.
- Remélem, tényleg ízleni fognak.
Hagyományos amerikai karácsonyi ételek, köretek és sütemények, valamint japán ünnepnek megfelelőeket kértem. Tányérokra, tálakra pakolom, ez megy, ha már főzni-sütni nem tudok és nem is nagyon van rá időm.
- Segítesz kivinni? – most kivételesen nem a földön fogunk ücsörögni, hanem a nappaliban felállított karácsonyfánál. Ha már karácsonyt ünnepelünk. Töltök ismét mindkettőnknek, ha már bepakoltunk és leültünk.
- Tetszik a karácsonyfa feldíszítése. Így szokták? – emlékszem Georgra, aki folyton panaszkodott azon, hogy ha Ázsiába megy, még nyáron is képesek karácsonyi dalt berakni egyes helyeken, mert hogy a nyugatiak ezt szeretik. Igaza van. Obon táncot én sem járok a Cseresznyevirág ünnepén.
- Holnap mész valahová? Vagy hívtál meg valakit? – nem tudom kérdeztem-e és ha igen, hányszor. Azt tudom, hogy megnéztem, a karácsony estéjét mindenki a családjával tölti, ezért nem is számítok arra, hogy bárki jön. De a holnapi nap más. – Akkor úgy rendelek. – az étterem ilyenkor is nyitva, mert számukra ez nem ünnep.
Nekikezdek a falatozásnak, hagyom, hogy hugi annyit és azt vegyen, ami neki jól esik. Nem vagyok oda a nyugati ételekért, így marad az „otthoni” étel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben 13.01.14 18:20

Mindig is szerettem a szép dolgokat, így nem is volt kérdés, hogy lelkesen díszítem majd a fát, amúgy se nagyon volt igazi sajátom még... soha. Otthon nem ünnepeltük, egyedül meg nem volt értelme. Azt hiszem tavaly volt egy kis fám, olyan asztali, talán harminc centi volt az egész, és igazából még hangulatot se nagyon adott, csak, hogy azért mégis legyen valami, ami világít meg minden. Majd az lesz a kihívás, ha ezt le kell szedni, mert olyan jó lenne minél tovább megtartani, csak hát idővel ledobálja majd a tűleveleit és akkor úgyis muszáj lesz a kukába vándorolni.
- Túl lelkes vagy Bruce! - vigyorodom el, de nem tudja most letörni a jó kedvem. Van saját fánk és egyébként is karácsony van, szóval lehet, hogy fáradt, kicsit én is az vagyok, de attól még pörgök, mint mindig, pedig még nem is ittam egy kortyot sem a borból, amivel hamarosan koccintunk.
- Neked is, és hidd el, tényleg kellemes lesz. - mosolyodom el, miközben a poharam ütközik az övével. Persze óvatosan, mert eléggé fel vagyok pörögve, és ha túlzásba esem még sikerül kilötyögtetni, bár annyira azért nem töltött sokat. Nem baj, már az is meglepett, hogy egyáltalán kaptam, nagyon is!
- Biztos finom lesz. És ez attól függ, hogy hol milyen szokást alakítanak ki. De mi alakíthatunk ki saját szokásokat is, és talán a vacsi végéig kibírom. - de komolyan így van, mindenhol máshogy van, és szerintem ez a jó, uncsi lenne, ha szabályokat hoznának rá, és ha ahhoz nem tartod magad, akkor már nem is csinálod jól. Pedig az ünnep lényege nem az, hogy jól csináld, hanem az, hogy élvezd igaz? És már csöngetnek is, én pedig lelkesen várom a kaját, amit a bátyám hoz be. Nem akarok odacsörtetni segíteni, mert a végén még azért borulna az egész, mert bele akarok kontárkodni. A kipakolásban persze segítek. Egy kicsit meglep, hogy most rendesen eszünk, de örülök neki, én annyira nem vagyok rákattanva a japán hagyományokra.
- Persze! Add, amit hozzak és igyekszem nem elzúgni valahol félúton. - újabb vigyor, de tényleg figyelni fogok, csak hát na... kár lenne tagadni, hogy jó a kedvem. Örülök neki, hogy ünnepelünk, pedig féltem, hogy esetleg nem akar majd, de hál' istennek erről szó sincs.
- Szerintem szép és tudod nem az számít, ki hogy szokta, hanem hogy mi élvezzük. - magyarázom, miközben lepakolom a tálat és hamarosan le is ülök szépen az asztalhoz. A kérdésére viszont egy fél pillanatra mégis csak kellemetlen ködfelhő suhan át az arcomon. Ez azért nehéz kérdés, mármint nem az, hogy megyek-e valahová, de... bonyolult, és nem tudom, hogy tud-e rá bármi hasznosat mondani.
- Lauren, a barátnőm, hozzá tuti, hogy elmegyek egyik nap, ajándékozni, meg azt mondta tanít pár fogást főzni, meg ilyesmi. De amúgy itthon leszek. - a másik pedig, Linkkel azért még nem vagyok olyan viszonyban, meg hát az a helyzet, hogy szerintem a kereszt szülei tuti, hogy kivágnának, ha beállítanék, hogy én akkor most ott leszek karácsonykor. Nem engednék és ez valahol érthető, ha megszoktak egy rendszert, én meg ebbe annyira belerondítottam. Én is enni kezdek, és közben pillantok fel végül kissé bizonytalanul. Az a baj, hogy érzelmi témában pont ő... nem hiszem, hogy tudna segíteni.
- Te Bruce... szerinted lehet olyan, hogy két embert is ugyanúgy... eléggé kedvelsz? - én most így érzem, nem nagyon tudok különbséget tenni a két srác között, pedig igazán próbálok, majd hátha idővel sikerül?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben 21.01.14 23:26

Észbe kapok, amikor helyreutasít kedvesen hugi. Nem akartam én elrontani az ünneplést. Próbálom nem megérteni az ünnepet, azt úgysem tudnám. Inkább csak úgy… élvezni talán. Anya szeretett ünnepelni, apa meg csak konvencionálisan betartotta és ennyi. Anya izgulása az ajándékozáskor megmaradt bennem. Talán ezt szeretném újra átélni.
-Ne haragudj, nem akartam elvenni a kedvet és a hangulatot. – majd félig elmosolyodom. – Egy kis segítség rámfér ebben, azt hiszem.
Ám aztán megnyugszom. Nem kell annyira tartanom, hogy elvettem a kedvét, láthatóan teljesen fel van pörögve.
-Rajta vagyok, rajta vagyok. – ha látnának most a munkahelyemről. Még a nagy bulikon is csak ülök és somolygok. Most valóban lazának érzem magam.
-Nincs erre… szokás? – vonom fel a szemöldököm kérdőn. – Mármint láttam filmet, ahol reggel adták át az ajándékokat. – Rendben, de ne fulladj meg a vacsitól. – nyomok egy puszit a hajára.
Műviesen megáll a kezem félúton a tállal, majd elmosolyodok és átadom neki a tálat.
-Nem mondom, hogy elkaplak.
Éhes vagyok. Méretes adagot pakolok a tányérra. Nem követem azt a nézetet, hogy mindig éhesnek kell lenni. Akkor én biztosan nem tudok koncentrálni.
-Van még mit tanulnom. – sóhajtok, miközben a fát nézem. – De egy biztos. Lesz ezentúl minden karácsonykor karácsonyfa.
-Nem ellenőrizni akarlak. – felelem gyorsan. Érzem, hogy ellenőrzésnek veszi. Pedig valahol az. – Ha meghívtál valakit, nem szeretném piros pöttyös alsóban, álmos fejjel fogadni és üres hűtővel. Csak ennyi. – a végén már majdnem nevetek. – Oda mész, ahova jólesik.
Sosem fogok betelni a finom ételekkel. De majdnem megfulladok a kérdéstől, gyorsan iszok rá, aztán elgondolkodom.
-Ebben talán éppen nem én vagyok a legjobb tanácsadó… köszönöm a bizalmat. – muszáj elmondanom ezt.
-Nem vagyok abban biztos, hogy mennyire igaz, de … ugyanazokat az érzéseket két ember iránt nem igazán lehet érezni. Mást kedvelsz benne, más az, ami megfog, amiért szereted, kedveled. Csak nem …? – állok meg a falatozásban és a válaszban is.
-Nem kérdeztem semmit… - elgondolkodva eszek még pár falatot. – Van egy bölcs tanács, hogy hallgass a szívedre. Ahogy én is szoktam hallgatni a megérzéseimre. A nélkül nincs nyerés.
Zavartan abbahagyom. Talán nem ezt kellett volna mondanom és nem így.
-Nem vagyok túl jó ilyenekben. Sajnálom. Akárhogy is döntesz… - veszek egy nagy levegőt. Nagyon nehéz kimondani. De meg kell mondanom. – a te döntésed.
Persze, egyből feléled a bátyj őr szerepe. Gyorsan lenyomom magamban, némileg gyatra sikerrel.
-Mi az, amiért hezitálsz közöttük? Szerinted mi lenne a helyes? – akár a várás is az lehet, de nem kottyintom ki. Ha az a megoldás, akkor magától úgyis rájön. Nem ismerem a két személyt, és ez most világosodik ki bennem. Nem is tudom, kikkel barátkozik….
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben 23.01.14 13:25

Nem hiszem, hogy el tudná rontani az ünneplést, erre kb. semmi esély sincs, ahhoz nagyon csúnya dolgot kéne tennie, vagy mondania, hogy elvegye a kedvem. Így csak újra elmosolyodom, vagyis... szerintem el se tűnt a mosolyt az arcomról azóta, hogy először felvarázsoltam rá, kb. mikor elkezdtem díszíteni a fát.
- Nem fogod és majd én feldoblak téged is, ne aggódj. Állítólag a jó kedv is tud ugyanúgy ragályos lenni, mint a rossz. - biztosan menni fog neki, hogy egy kicsit oldódjon. Velem amúgy is kötetlenebb szokott lenni, mint másokkal, szóval szerintem most se lesz nagy gond, én legalábbis nem tartok tőle. Egy dologgal tudná csak letörni a lelkesedésemet, ha a szüleinket emlegetné, e nem hiszem, hogy ilyesmire vetemedne.
- Van, de más meg este szokta, meg tudod kinek mi, és én... túlságosan kíváncsi vagyok. Nem kínozhatsz reggelig, vagy akkor majd hajnalban keltelek és rángatlak ki az ágyból, mint egy öt éves. - nevetem el magam, ami egy szolid mosollyá szelídül, amikor puszit nyom a hajamra. Igaza van Launak, jó hogy itt van a bátyám, nagyon is örülök neki, felesleges azon aggódnom, hogy mi lesz, amikor majd elmegy, akkor is biztosan tartani fogjuk majd a kapcsolatot igaz? Amikor megáll a levegőben a tálcával a keze játékosan morcosságot mímelek és egyszerűen csak kiöltöm rá a nyelvem, aztán persze már csak azért is átveszem a tálcát és eljutok az asztalig. Mégis csak dolgoztam már pincérként is, rém ciki lenne elesni.
- Na látod, tetszik és ez így is van jól, majd jövőre is állítunk, vagyis... ha úgy jön ki a lépés. Ki tudja mikor találod meg a nagy Őt. - javítom ki magam egy jóval visszafogottabb mosollyal. Mégis csak a bátyám, lesz majd saját családja és igazán nem furakodhatok be szenteste csak úgy, csak maximum, ha meghív.
- Nem vettem annak, csak megbeszéljük ki mikor lesz itthon. - most még ezt sem tudom negatívan értékelni, nem veszem számonkérésnek, hogy érdekli hol töltöm az ünnepeket, kicsit sem. - És neked? Lesz valami irodai cécó, vagy... bármi? - ha már ő is kérdez, akkor nekem is lehet, bár nehéz lenne elképzelnem, hogy elmenne valahova. Viszont a kérdésem mégis előbukkan, mert hát... hátha tud rá valami okosat mondani. Eszegetek tovább és csak egy elnézést kérő homlokráncolást kap arra, hogy majdnem meg is fullad.
- Na... még csak nem is valami intim kérdést tettem fel, és már ettől is ki vagy. - mosolyodom el aztán, de végül csendben maradok. Érdekel, hogy mit mondd, nagyon is. Azért ő mégis csak idősebb és a bátyám, hátha van valami jó tippje.
- Tudod eléggé mások, vagyis homlokegyenest különböznek. Van az egyik srác, aki félénk és tudod olyan tipikus kedves pasi és... nem nagyon volt még senkije. De pont ezért bírom, más, mint azok akikkel eddig kezdtem és a maga módján pont az esetlenségével olyan kis édes. - akaratlanul is elmosolyodom, de azt hiszem mélyebb részletekbe nem fogom beavatni a bátyámat, akkor nem csak egy pillanatra nyelne félre, hanem a végén még újra kéne élesztenem. Kétlem, hogy van halvány sejtése is arról, hogy a kishúga nem annyira jó kislány, mint kéne. - A másik pedig... őt ismered, Dave, aki itt volt egyik este, aki segített. Ő meg olyan vadóc és állati helyes és vonzó, és igazából még nem is volt szinte semmi sem köztünk, csak... - nem tudom megmagyarázni. Pont ezért más a kettő, Link valahogy lelkileg vonz, Dave viszont... uh, hát nagyon is testileg.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben 01.02.14 10:53

Jókedvem van, azzal gondom nincs. De még a munkatársaim is megjegyezték, hogy nem tudom elengedni magam. Pedig tényleg jól éreztem magam az összbulikon és az összejöveteleken. Tény, hogy karaoke-zni sem járok, hogy oldjam a feszültséget.
-Bízom benned. – mosolygok továbbra is.
Valahol sejtettem, hogy ezt fogom válasznak kapni az ajándékkal kapcsolatban. Vele nevetek.
-Megadom magam. Megvacsizunk, és ha rendesen megeszel mindent, akkor ajándékosztás. – tudom, hogy akkor is lesz ajándékosztás, ha nem evett meg mindent, nem kisgyerek már, de azért cukkolni kedvesen én is tudok. Furcsa, hogy mindezt csak Rebecával tudom megtenni. Másoknak furcsa. Nekem nem igazán. Szeretem és életem egy fő része, szereplője, ő.
A nyelvnyújtásra csak felrántom az egyik szemöldököm cinkosan. Szavak nélkül is megértjük egymást és ezt nagyon szeretem kettőnk kapcsolatában.
-Miért? A nagy Ő, te és én nem többes szám? Még szép, hogy állítunk. – nyomom meg a tunk részét a szónak. Különben sem reménykedem, hogy meglesz a nagy ő. Szüleim választotta nagy ő, azt meg nem akarom. Nem véletlen, hogy nem vagyok velük most sem. Kapásból tíz arajelölt tolongana a partin, ha nem több. És nem én hívtam meg őket. Nagyon is élvezem Rebecával a karácsonyozást. Meghitt és otthonos.
-Akkor jó. – megnyugszom. Nincs pöttyös alsógatyám, de az teljesen mellékes. Alsónadrágban idegenek előtt épérzésű ember nem rohangál. Még otthon sem.
-Holnap nem megyek be, de két ünnep között is leszek bent. Van tennivaló az újonnan érvénybe lépő szabályok miatt. – jó részét átnéztem már, már csak értelmezni kell, hogy átadhassam a változásokat azoknak, akik ügyintézői minősítésben dolgoznak.
A fuldoklásra tett megjegyzésre csak egy képet vágok, jelezve, hogy megköszöntem a figyelmességét, majd elgondolkodom.
Figyelmesen hallgatom, már csak azért is, mert ebből sok mindent meg tudok húgomból. Dave nevére bólintok. Nem mondanám, hogy szimpatikus volt első látásra, ám a húgommal rendes volt. És ahogy láttam, a jég hátán is megélne. ~A másikkal volt?!~ inkább nem mondom ki. Örülök, hogy Rebeca elmondja. Ha most nekirohannék ezzel, legközelebb semmit nem mond el.
-Melyikkel tudod elképzelni az életed hosszú távon? Gondolj bele abban, hogy ki az, akivel reggel ébredni szeretnél akár húsz év múlva is. De… igazából az a lényeg, hogy kivel osztanád meg az életed azon részét, amit mással nem. És itt nem csak a jó dolgokra gondolok. Ki tudsz elképzelni és elfogadni legjobban a támaszodnak és te kinek tudnál segíteni, támasza lenni? – nem tudom, csak látom, hogy a fiatalok – bár én is az vagyok – úgy váltogatják a kapcsolatot, mint más a gatyát. Kapcsolatban válogatnak, nem előtte. És ez nem tetszik. De erről nem mondok semmit.
A desszertből nem eszek sokat, kávéra vágyom.
-A vacsorát köszönöm. – jelzem, hogy ezzel az ajándékosztás kerül az előtérbe.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben 02.02.14 18:57

Nekem most így se úgyse lehetne letörni a lelkesedésemet, és biztos vagyok benne, hogy rá is át fogom tudni ragasztani ezt gond nélkül. Azt viszont akkor is szeretném, hogy most legyen ajándékozás hamarosan, mert túlságosan kíváncsi vagyok és úgyse tudok majd reggelig várni. Az kizárt! És ő sem hiszem, hogy tényleg szeretné, ha hajnalban kelteném úgy, mint egy gyerek, hogy beugrom mellé az ágyba és a fejébe nyomom a párnát, hogy keljen már fel. A válaszára újra felnevetek.
- Mindent megeszek becs' szó! - amúgy se vagyok túl válogatós és már elég idős vagyok ahhoz, hogy ne kelljen a zöldséget se lenyomni a torkomon. Végülis tudom, hogy egészséges, és azon kívül nem is hizlal, tehát mindenképpen hasznos az.
- Jól van, csak tudod... akár még az is lehet, hogy egyszer te is annyira szerelmes leszel, hogy nem akarod majd hogy ott rontsam a levegőt szenteste. - mosolyodom el, már csak azért is, hogy tudja, hogy ha véletlenül is bekövetkezik ilyesmi, akkor sem fogok megsértődni. Meg hát ki tudja milyen lesz az a nő, lehet hogy majd ő nem akarja, hogy ott legyek, vagy ki tudja. Nem lehet azért ezt így előre tudni.
- Ezt értem, de nem lesz valami buli, vagy nem is tudom. Folyton csak dolgozol. - megrázom a fejem. Hát ezért nem feküdne nekem egy ilyen munka, mert az, hogy állandóan dolgozni kelljen, ünnepek között is, meg éjszakázni, meg néha hétvégén... az nekem nem férne bele. Tuti, hogy nem viselném el, ha állandóan egy irodában kéne ülnöm. A kaszinóban legalább van esemény, folyton új arcok, vannak akik nyernek, és akkor boldog arcokat lehet látni. Szóval valahogy esemény dúsabb az egész.
Aztán akármennyire is nem voltam benne biztos, hogy ez jó ötlet, végül akkor is felvetem, amit akartam. Hátha tud adni valami tanácsot, vagy egyszerűen csak már az is valami, ha elmondhatom neki és ettől talán egy kicsit könnyebb lesz a lelkemnek. A kérdése teljesen logikus, de igazából fogalmam sincs, és hát még elég fiatal vagyok, hogy ne gondolkozzam feltétlenül úgy, hogy mi lesz húsz év múlva.
- Bruce... így még bonyolultabb. Igazából fogalmam sincs, hogy mi lesz húsz év múlva, és nem tudom. Azt hiszem Link... ő kedvesebb, és nem bántana meg, ha rajta múlik. - igen, mindenképpen ő az, aki esélyesebb, csak közben meg Dave annyira vonzó. Hiába tudom, hogy nem csak ez számít, akkor is... Áh, nagyon bonyolult az egész! - Majd valahogy lesz, még talán adok időt nekik... magamnak, csak közben meg furán érzem magam. - húzom el a számat, aztán megrázom a fejem és inkább figyelek arra, amit mond. Gyorsan az utolsó falatokat is belapátolom, aztán egészen gyorsan pattanok fel, még a székemet is majdnem felborítom.
- Ajándék? - vigyorodom el, és már indulok is meg a fa irányába, hiszen én oda tettem le azt, amit neki vettem. Habár nem olyan nagy dolog, meg azt se tudtam, hogy mire van szüksége, de... hátha tetszeni fog neki. De persze egyelőre még nem adom oda, csak a hátam mögé rejtem szépen, és pislogok nagyokat. Annyira kíváncsi vagyok, hogy mit kapok, még ha tudok is kismotorról, de vajon milyen a színe, a formája, a... minden!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben 08.02.14 15:50

-Nem muszáj. – de végül is, rábízom. Tényleg bátyós-hugis párbeszéd volt, vagyis… sokkal inkább apa-lánya. És nem ilyen kapcsolatot akarok hugival.
Majdnem félrenyelek, mert végre megértem. A jelenlegi helyzetben nem szeretném azt bemondani, hogy úgyis annyira csodabogarak vagyunk, mi ketten, hogy egészen biztos vagyok benne, nem feltétlenül lesz családunk. Akarok-e családot? Igen. De a húgomat sem akarom elveszíteni.
-Te sosem fogod rontani. – hiszem ezt, mert tudom, hogy nem rossz akaratú. Egyszerűen csak a pillanatnak él. Szemben velem, aki szinte mindent megtervezek, centiről-centire.
-Volt buli. Tizenhetedikén. – a legviccesebb az benne, hogy akkor értem haza a legkorábban. Igaz, hogy kicsit görbe volt az egyenes, de az ágyig eljutottam. Főleg, hogy nem akartam elmenni, de elvittek, mese nem volt.
Mi a baj azzal, hogy szeretek dolgozni? – majd legyintek. egyértelműen költői kérdésnek szántam.
-Ez is csak azt jelenti, hogy nagyon jó lelkű vagy. Mások… gond nélkül tartanának több vasat is a tűzbe. Aztán meg sírnak, ha megégetik a kezüket. – rántom meg a vállam.
De te nem vagy ilyen és ha ezt a két emberke nem fogja megérteni, akkor nem is érdemelnek meg. Legyen bárhogy is, támogatni foglak. Elvégre ez a bátyj dolga, nemde? – mosolygok. Nem szeretném, ha nem mondana minderről többet. Tudni szeretném, hogy van, mint él, mert többé nem akarok bizonytalanságban lenni vele illetően.
-Igen, ajándék. – alig bírom ki, hogy fel ne nevessek, egy halk kuncogásig vissza tudom fogni. Felállok, hogy a garázs felé induljak, de Rebeca a másik irányba megy. Visszafordulok, értetlenül.
-Az ajándékod lent van, a garázsban. - elhallgatok. – A motort fel nem hozom, inkább gyere le te.
~Ő is vett ajándékot… nekem…~ mosoly jelenik meg arcomon, megértem az ácsorgást.
-Nem kellett volna. Nekem már az is nagy ajándék, hogy együtt tölthetjük a karácsonyt és itt vagy velem.
De az arcomon és a tekintetemen látszódik az öröm.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben 09.02.14 9:21

- Dehogy nem! Finomak és direkt igyekeztem koplalni, hogy férjen belém a karácsonyi menüből. - persze viccelek, ez a mosolyomból is nagyon jól látszik, de hát ez az este most a szórakozásról szól, tehát nem kell visszafognom magam. Bár persze mikor szoktam én visszafogni magam? Na ugye, hogy erre nem nagyon van példa. Az viszont tényleg biztos, hogy nem akarok belerondítani a karácsony estélyébe, ha már családja lesz. Sose lehet tudni, mit hoz a jövő, és én nem fogom elvárni tőle, hogy összevesszen a feleségével miattam.
- Jól van, akkor majd gond nélkül beroppanok hozzád szenteste. - nevetek fel egy picit, de tényleg nem gondolom komolyan. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a sors. Az pedig, hogy volt buli, hát nekem nem tűnt fel, nem jött haza annyival később, sőt sokkal tovább bent szokott maradni akkor, amikor valami fontos ügyön dolgoznak. A kérdésére csak megrántom a vállam, de amikor legyint végül nem fejtem ki a véleményemet. Azt hiszem nem kell most az, hogy erre tényleg válaszoljak.
- Köszönöm Bruce, csak tudod mégis csak rosszul érzem magam, de most még annyira nem tudok dönteni. - halk sóhaj, aztán csak megrázom a fejem. Majd lesz valahogy, mert valahogy mindig szokott lenni, ez nem kérdés. Már csak az a kérdés, hogy hogyan lesz. Most itt vagyunk és engem az ajándék érdekel, meg persze az is, hogy ő mit fog szólni majd az enyémhez.
- Tudom, de előbb én! - igenis kiállok e mellett, akármennyire is látni akarom már a vadi új járgányomat. Attól még adni is szeretek és szeretném látni, hogy mit szól hozzá, mert hát őszintén szólva nem egyforma az ízlésünk és azt hiszem számíthat rá, hogy nem valami jól megszokott hagyományos ajándékkal készültem neki. Nem szeretem az uncsi dolgokat, mint a nyakkendő, meg a mandzsetta tű, meg az effélék. Az nem valami izgalmas, és meg tudja venni magának is, ha szüksége van rá.
- Persze, tudom, de ez akkor is a tiéd. - lépdelek oda és adom át most már a csomagot. Abban, amikor adsz valamit az a jó, ahogy láthatod, hogy a másik mennyire örül neki, vagy lepődik meg. Persze várok, amíg kibontja, az egyik, ami a szép karácsonyi csomagolásban rejtőzik az egy bögre, amin egy szexi néni feszít fekete fehérneműben, és hő hatására, azaz ha teát iszik pl, akkor még a maradék ruci is eltűnik róla. A másik pedig, na azt amikor kibontja, akkor már kommentálok, mivel két jegy van benne, még hozzá cirkuszba szól.
- Azt szeretném, ha... elhívnál rá valakit. Valami nőt, kollégát, vagy akár csak valakit, aki nőnemű. Jóóó? - egyszerűen csak szerintem úgy nem lehet ismerkedni, ha csak az irodában ül és nem is hiszem, hogy a száraz kollégái alkalmasak lennének bármilyen párkapcsolatra, vagy legalábbis ez a munkahelyen nem fog kiderülni, de egy cirkusz... ott mindenki egy kicsit feloldódik igaz?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben 16.02.14 14:33

-Gyere. – mosolyodok el félig, mégis, teljes örömmel. Ha megtiltanám, akkor is eljönne. Mert szükségünk van egymásra. Nagyon rossz volt nélküle, de azt nem szeretném megint végignézni, ahogy apa éppen nevelni akarja. Az én házamban meg azt teszek, ami nekem megfelelő. Az apai tisztelet fontos és elsődleges. De attól még kirakom a szűrét, ha nem megfelelően viselkedik. Nehéz lesz.
-Biztosan lesz valahogy. – teszem a kézfejére a kezem. Ritka dolgok egyike, Rebeca a legnagyobb kivétel. – És tudod, hogy hozzám jöhetsz. – inkább, mint máshoz. Még csak az kéne. Így legalább tudni fogom, hogy mi nyomja a bögyét.
-Igenis. – állok meg és fordulok vissza, teljes mosollyal. – Köszönöm. – átveszem az ajándékot. Illik kibontani, azt hiszem. Ami. Nálam művészet. Egy papírt sem szeretek eltépni, egy ragasztószalagot sem elvágni. Kényelmes nyugalommal hámozom ki a csomagolásból az ajándékot.
A bögrére felnevetek. Tipikusan az a nevetés, amikor egy japán nagyon zavarban van és ezért egy „jókedélyű, vidám” nevetéssel reagál. Nem tartozom azok közé, akik a feszültséget és a problémás nemi életüket másképp vezetik le. Nem tudok mit kezdeni a pohárral, de el sem dughatom. Ugyankkor, nagyon is értem én a célzást, ezért felé fordítom és felemelem.
-Nahát. Ez telitalálat. – majd megnézem a jegyet. – Cirkusz? – meglepődve tekintek rá ismét.
Hmm… rendben. Akkor te jössz. – majd felemelem a jegyet. – Te mondtad, hogy valakit, aki nőnemű. És én téged választalak. Nincs ellenkezés. – tudom, hogy miként válaszol hugi, ezért sem engedem, hogy ellenkezzen.
-Köszönöm. Az ajándékod nagyon tetszik. – átölelés és puszi. Csak neki. Az ajándéka arra utalt egyértelműen, hogy személyes és csak nekem szól. A figyelmesség tetőfoka, amivel mindig le lehet venni a lábamról.
Nem szerettem sosem, ha valaki mandzsetta gombtól kezdve a nyakkendőig ajándékot ad nekem. Ne mondja meg senki, mit vegyek fel.
Még ölelem egy kis ideig, aztán megfogom a kezét.
De most te jössz.
Elindulunk a garázs felé. A letakart ponyvából csak következtetni lehet a méretére a járműnek. Semmi másra.
-A kicsomagolása rád vár. – nyújtok át egy lakatot. Nem azért zártam le ennyire, hogy ne kukkanthasson alá hugi. Nem szerettem volna, ha éppen most találják be a garázst és lovasítják meg a kétkerekűt. A Honda Chopperem mellett és a Tomahawk mellett bőven elfér. A Chopper az enyém csak, a másik a kollégámé, aki éppen átépíti a garázst.
Azt hiszem, izgatottabb vagyok, mint Rebeca. Nem tudom, mit fog szólni hozzá. Ha kibontotta az ajándékot, akkor a zsebemből előhúzok egy kisebb ajándékot. Még ez is hozzájár.
Ha kibontja, akkor az indítókulcs mellett szervízkártya és tankolókártya is van.
-A tankolással nem kell törődnöd, azt mindig feltöltöm neked.
Szeretném, ha elfogadná.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben 21.02.14 10:07

Menni fogok hozzá ez nem kérdés, és biztos vagyok benne egyre inkább, hogy nem adna apa kezére. Jó lehet, hogy ez nem a legjobb megfogalmazás, de akkor is úgy gondolom, hogy kiállna mellettem. Régen is megtette, csak épp nem volt neki sem annyi beleszólása fiatalon, hogy erélyesebb lehessen, főleg, amikor nem volt otthon. De most már más a helyzet, önálló és felnőtt és segítene nekem, ha arra lenne szükség.
- Az biztos, valahogy mindig lesz. - mosolyodom el. Tudom én, hogy így van és határozottan jól esik, hogy ki tudtam neki önteni a lelkem és nem is akadt ki rajta, pedig akár erre is meg lett volna az esély, de egész jól kezelte ezt az egész pasi ügyet. Azért az még mindig biztos, hogy mindenféle részletbe nem fogom beavatni, mert tuti, hogy falra mászna tőle, de ennyi is elég nekem. Inkább jöhet a vidám rész, az ajándékozás. Először persze én akarom, ha már itt vagyunk és az én ajándékom neki a fa alatt pihen. Őszintén szólva egy idő után már legszívesebben én venném ki a kezéből a csomagot, hogy szétkapjam, mert annyira lassan csinálja, de végül mégis ki tudom várni. Angyali türelem kellett hozzá, de komolyan!
- Sejtettem, ismerem már a stílusod. - nevetem el magam. Tudom én, hogy nem ez a bögre lesz a szíve csücske, de viccnek bőven jó. És nem is várom el, hogy használja, mert hát bőven van itthon sok minden, amiből ihat és ami alkalmas erre a célra. Aztán persze adom a kommentet a jegyekhez is, de azonnal elhúzom a számat, amikor meghallom a választ. Nem jól vezettem ezt fel, sajnos én nem vagyok ügyvéd és nem jövök rá egyből, hogy mi lehet a kiskapu. Nem csoda, ha neki egyből beugrik hogyan oldja meg úgy, hogy én jöjjek ki belőle rosszul.
- Héééj! Te is tudod, hogy nem erre gondoltam. Olyan vagy... - megrázom a fejem, de a szám sarkában mosoly játszik. Na nem baj, majd készülök a következő alkalomra és akkor majd tökéletesen fogom megfogalmazni, amit akarok és nem lesz rá lehetősége, hogy máshogy értelmezze direkt. Amúgy is szeretem a cirkuszt, de fel nem adom a tervemet. Igenis akármennyire magának való a bátyám kelleni fog neki valaki, mert... mert csak, mindenkinek kell valaki.
- Azért örülök, hogy tetszik, sokat gondolkodtam ám rajta. - és tényleg, vagy legalábbis a jegyeken, mert a bögre az könnyen beugrott. Az ölelés és a puszi alap, és persze én már kellően izgatott vagyok a saját ajándékomat illetően. Nagyon szeretném már látni, mert hát azt tudom, hogy mit kapok. De persze hiába tudtam, attól még igenis jön a nagy sikítás, amikor végre leszedem a ponyvát. Imádom a pirosat, akkor is, ha ez csak egy kisebb motor, nem olyan tuti, mint ami Launak van, de akkor is imádom. Persze, hogy az első a nyakba vetődés és csak utána jöhet az, hogy megnézzem a még hozzá járó egyebeket.
- Csodás, fantasztikus, oda vagyok érte! - hadarom és még az is nehezemre esik, hogy elengedjem a bátyám nyakát, de végül csak sikerül. - Elfogadom, mert nem vagy éppenséggel gazdag, de amikor majd híres énekes leszek, akkor visszaadom, vagy... onnantól már én fizetem. Bár akkor már tuti, hogy valami menő járgányom lesz, meg sofőröm, meg... - oké csend Jenna! Tudom, hogy néha kicsit elkap a hév és sokat beszélek, de ha egyszer oda vagyok meg vissza, akkor ez nem meglepő igaz?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben 24.02.14 19:34

Alig bírom visszafojtani a kuncogást, ahogy toporog mellettem, miközben az ajándékot bontom. Tudtam, hogy türelmetlen, mindig is a gyorsaság híve volt hugi. Én meg az ellentét. A csomagolópapír szép, kár érte. Rebeca mégis kivárja, annak ellenére, hogy látom, tűkön ül.
A bögrét bölcsen nem a munkahelyre fogom bevinni. De itthon azért fogok. Nem csak a húgomért. Az ötlet tetszik. Az iskolában tollban volt ilyen némelyik osztálytársamnál, ezt ötletesebbnek tartom. Nem is úgy fogom meg, mint egy nem akarom ajándékot. A húgom ajándéka, nekem.
Somolygok, ahogy rájön, mit is válaszoltam a jegyre.
-Milyen? – finoman megvonom a vállam. – Éltem a lehetőséggel. És egy kis szórakozás neked sem árt. – igazából… talán még sosem voltunk együtt szórakozni. Itt az ideje. Sok mindent be kéne pótolnunk, de tudom, hogy valamit már nem lehet.
Az, hogy tetszik, őszinte válasz tőlem. Gondolt rám, utánajárt ezeknek. A figyelem tetőfoka a részemről. Ezt mindig is tudtam értékelni, és főként azoktól, akiket szeretek és közel állnak hozzám.
A sikításra nem számítottam. Azt bizony elfelejtettem, hogy ez ilyennel is járhat. Először összehúzom a szemöldököm, de a szám sarka már mosolyban, majd az utóbbi teljesre vált. Persze, tudta, hogy motor lesz, de nem fogok egy ócskaságot adni neki. A biztonságra és a dögös kinézetre gondoltam, amikor ez mellett döntöttem. Nagyon aggódtam, bevallom, hogy nem fog neki tetszeni.
Felkapom és megforgatom, most már vele nevetek. Olyan jó érzés! Kicsit szorítok az ölelésen, majd leteszem. De még nem engedem el. Ahogy a nyakamban csüng, felér minden köszönettel.
Mosollyal hallgatom végig.
-Örülök, hogy tetszik. És kipróbálni ki fogja? – és sejtelmes mosollyal máris nyúlok az egyik szekrény felé. Egy bukósisak és egy motoros kesztyű, bőrkabáttal. Nem tudtam otthagyni. Térd és könyökvédő is van, de nem most fogok erőszakosodni, hogy vegye fel.
Az alapjáratot én állítottam még be egy haverral, mert számolok azzal, hogy kapásból lefullad az első indításoknál.
Ha egyedül akar nyeregbe pattanni, akkor a sajátom nyergébe ülök, miközben a garázsajtót és a kaput nyitó gombot megnyomom.
-Egy kör? A kerületben?
Előhalászom a másik szekrényből a saját bukósisakom is, a kabáttal együtt. A garázs némileg fűtött, így nem hűl át semmi.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben 02.03.14 15:19

Hát persze, hogy tűkön ülök, érdekel, hogy mit fog szólni, mégis csak sokat agyaltam, hogy mit adhatnék én a bátyámnak, akinek igazából szinte mindene meg van. Azért ez határozottan nehéz menet volt, de úgy gondolom, hogy végül jót sikerült kitalálnom, még ha persze a végén a jegyekkel át is ejt egy kicsit. Én nem úgy gondoltam, ahogy ő kitalálta, hogy majd én megyek el vele. Tudom már, hogy egy másik alkalommal ezt máshogyan kell tálalnom. Ki kell kötni, hogy a nő, akivel elmegy nem lehetek én, vagy a házvezetőnője, vagy anya, vagy... szóval valami tényleg nő, akit elhív normálisan. Mégis csak a bátyám, ha ő nem foglalkozik a saját szerelmi életével, hát én majd megteszem helyette.
- De én akkor se így gondoltam. Látszik, hogy ügyvéd vagy, jobban kell figyelnem, mit hogyan fogalmazok meg. - persze a végén már mosoly van az arcomon. Nem veszem annyira vészesen zokon, hogy ez lett ennek az egésznek a vége. Végül is nem lesz rossz a cirkusz ketten és amúgy se voltunk még együtt sehol. És lesz még időm arra, hogy valahogy összehozzak neki valami nőt. Kár, hogy nem ismerek komolyabbakat, aki illhet hozzá, azok, akik pedig az én baráti körömben vannak... hát azt hiszem nem igazán jönnének be neki. Más az, hogy velem ilyen jól el van, de egy idegennel tuti, hogy feszélyezve érezné magát.
A motor viszont... hiába tudtam, hogy ezt fogom kapni, de így is totál oda vagyok. Nem is gondolnám, hogy nem számított arra, hogy mennyire örülni fogok. Nálam az ilyen reakció egyáltalán nem meglepő, bár tény hogy régen sokkal jobban visszafogtam magam, mert hogy apa szerint nem illő így viselkedni. A sikítás és a kitörő öröm nem illik magunkfajtákhoz. Jah... hozzá nem illik, de hozzám nagyon is! Arra pedig már nem is tudom, mit mondhatnék, hogy ő is nevet és még kapok egy kártyát is, hogy ne legyen gond a tankolásra, sőt még mindenféle kiegészítők is vannak.
- Hát én, most és azonnal és... ez annyira fantasztikus! Nekem van a legjobb bátyám a világon! - nem érdekel, ha ez túlzásnak tűnik, de most úgy érzem, hogy ezzel mindent eltörölt. Azt hogy akkor nem volt otthon, hogy nem tudott vigyázni rám. De nem is védhetett volna mindig, neki is van saját élete. Egy pillanat múlva már rajtam a kabát, még körbe is forgok, amikor a kesztyű is felkerül. - Jól áll igaz? - a széles vigyorommal együtt szerintem tényleg remek összhatást nyújtok. A bukósisak is a fejemre kerül és már pattanok is fel. Lau már volt, hogy engedte, hogy vezessem azt a nagy motort, szóval ezzel se lesz gond szerintem. Csak ki kell ismerni és bele kell jönni. Az pedig még jobb, hogy ő is jön velem.
- Hát naná! De gondolom ne száguldozzak. - vigyorodom el és már mehetünk is. Nem fulladok le, dehogy is! Igaz, hogy túl vagyok pörögve, de ennyire még tudok figyelni. Régóta ez a legjobb karácsonyom, egyszerűen úgy tökéletes ahogy van!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben 16.03.14 16:06

Kérdőn vonom fel a szemöldököm.
-Hol van itt ügyvéd? Én csak téged látlak és magamat? - a mosoly kölcsönös. Huginak is jár egy kis szórakozás. És egy kis idő velem.
Némi szomorúság vegyül belém magamban válaszul. Klassz bátyj. Ha tudná, hogy minden előre megtervezett a részemről, még akkor is, ha az érzelmeimet is beleteszem, mint testvér? Nem akarom elengedni, soha többé, nem fogom hagyni, hogy kikerüljön az életemből és ezért, ha már nyíltan nem foghatom vissza, megteszem fondorlattal. Valóban így lenne? Nem tudom. De a lelkiismeret megszólal bennem, és a szeretet is egyszerre.
-Bizony, hogy jól áll. Én választottam. – somolygok ismét.
A kabáttal csaltam egy kicsit. Lenyúltam két kabátját, amikor elindultam megvenni a motort. Ezer szerencsém, hogy az egyik eladó egy éppen olyan lány volt, mint Rebeca. Amikor leírtam neki, hogyan néz ki, hogyan viselkedik, csak meresztette rám a szemeit. Látszott rajta, hogy nem hiszi el, hogy a húgom. Nem érdekelt.
-Hát ne. Egy éjszaka karácsonykor a rendőrőrsön nincs az ajándéklistámon. – humorom van. Fanyar.
Megvárom, míg elindul a hugi a mocival, közben megnyomom a garázst és a kaput kinyitó gombot. Egész végig hol mögötte, hol mellette vagyok, néha felcsapom a sisak ellenzőjét, hogy rámosolyogjak és egyben tisztábban is lássam, hogy minden rendben van-e.
Nem egy, hanem több kört is teszünk, hagyom, hogy kiélvezze és egyben magam is megbizonyosodok arról, hogy minden rendben van.
A házba visszatérve hüvelykujját feltartva mutatom Rebecának, hogy minden rendben van és hogy nagyon jól csinálja.
-Nagyon jól megy. Mióta motorozol?
Mindent visszapakolok. Lassan ideje lenne pihenni is, de még előbb elpakolok a konyhában és az étkezőben is. Mindenem a rend és a tisztaság, nélküle tiszta idegbeteg tudok lenni. Ezt apámnak köszönhetem, aki mindent az élére állíttatott velem és minden este kötelező volt kisuvickolni a cipőmet. Valahol irigylem azokat, akiket nem zavar egy kis kosz vagy egy kis rendetlenség.
-Ha gond lenne a motorral, szólj nekem. Ha van kedved bütykölni, megtehetjük együtt. – ezt én mondom? Én mondom. Kevés időm van, sokat túlórázok, de az utóbbi időben mégis igyekszem haza, és nem nagyon szeretek bevállalni túl sok plusz dolgokat.
A konyhába pakolva a használt evőeszközöket, elkezdem bepakolni a mosogatógépbe.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Jenna és Bruce - Kettesben

Vissza az elejére Go down

Jenna és Bruce - Kettesben

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Dr. Bruce Banner
» Jenna Collins
» Jenna Dewan-Tatum

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Bruce Kohei Ariva háza-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához