welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Lara Dawson
14.09.17 3:34
Gimnázium
Saige Hannigan
30.08.17 22:56
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (648)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (449)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Timur Theodor Volkov
 
Lara Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Sziamiaú... Cassandra & Desmond

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 17.01.14 12:58

Hogy az a... A rohadt életbe. Cassandra megfog ölni. A vádpontok, amiért szorulni fogok... Az első, hogy elkéstem és nem tíz perce kellene már otthon lennem, hanem órák óta. A második, hogy részeg vagyok, méghozzá nem kicsit, amit ha nem a vörös szemeimből fog látni, akkor abból fogja észrevenni, hogy durván árad belőlem a töménytelen alkoholszag, neki pedig már nem is kellene innia, ha beszeretne rúgni, elég lesz csak a közelemben tartózkodnia. A hatás garantálva. Öt perceb belül már szédülni fog tőlem. A harmadik,ami talán a legfontosabb, hogy ittasan ültem volán mögé, hogy mindvégig tisztában voltam a lehetséges körülményekkel, mégis úgy döntöttem, hogy márpedig haza fogok vezetni. Az én kicsi menyasszonyom ennek következtében pedig nagyon ki fog akadni. Szerintem már ezekben a percekben is dühöng, őrjöng. Nincs olyan szerencsém, hogy lenyugodjon mire hazaérek. Ellenkezőleg, akkor lesz csak elemében, mert az úgy szintén lehetetlen és elképzelhetetlen, hogy elaludjon nélkülem, ha nem vagyok mellette. Bár azon sem csodálkoznék ha ezek után ma éjszaka inkább a hálószobán kívül szeretne látni és a kanapén vagy az egyik vendégszobában fogok eldőlni. Fogalmam hány tucatnyi nem fogadott hívás és üzenet lehet már a telefonom, de az a legszebb az egészben, hogy lövésem sincs hol lehet, de most inkább vezetés közben nem kezdeném el keresni. Már az is teljesítmény, hogy még látom az utat és odatudok figyelni. Azért a felhajtóra már nem sikerült olyan szögegyenesen felállni, a kiszállásról meg talán inkább ne is beszéljünk, ahogy arról sem hogyan támolyogtam el a bejárati ajtóig.
- Cassandra... Édes kicsi menyasszonyom... megjöttem! - Meglepő módon azért még nem okoz különösebb gondot megállnom a saját lábaimon és valahogy eltámolyogtam a nappaliig, de ott már inkább megtámasztottam az ajtófélfát biztos ami biztos alapon, különösen mert ha most felképel, akkor kell némi plusz stabilitás, hogy állni tudjam, amit megérdemlek. Amiért az utóbbi legalább két órában nem vettem fel a telefont és egyetlen üzenetére sem válaszoltam. Biztosan aggódott és még aludni sem tudott miattam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 18.01.14 11:19

Most is a lehető legrosszabbra tudok gondolni. Hogy mi zajlik a fejemben ilyenkor, mikor már a tízedik híváson is túl vagyok sikertelenül? Elmondhatatlanul aggódok miatta. Nem ért haza időben, de még életjelet sem adott magáról. Én pedig minden porcikámmal megfeszülve ülök a telefon mellett hívásra várva, abban reménykedve, hogy jelentkezik és nem a kórházból hívnak, hogy balesetet szenvedett, vagy még rosszabb helyről, mondjuk a hullaházból, hogy azonosítanom kellene a holttestét. Az pedig már biztos, hogy ha épségben ér haza teszek arról, hogy nagyon megbánja, hogy arra sem méltatott, hogy haza telefonáljon, hogy ne aggódjak miatta. Iszonyúan rossz ez a tudatlanság. Végső elkeseredésemben már a cicát vettem kezemben, akivel fel-le mászkáltam a nappaliban, miközben simogatni kezdtem. Annyira ideges voltam, hogy észre sem vettem, hogy mennyire szorongattam a macskát, csak akkor mikor kényesen felnyávogott, jelezve hogy neki ez már nem tetszik. Már ekkor sírás közeli állapotban voltam, remegő kezekkel azért sikerült írnom neki még egy üzenetet, hát ha legalább kapok felőle bármi életjelet, de ebben hiába is reménykedtem. Hiába hívogattam az irodában, ott sem vette fel a telefont, ezek szerint már nincsen bent, de akkor mégis hol a fenében lehet? Dühös vagyok, legszívesebben saját kezemmel fojtanám meg, hogy ezt teszi velem, de ehhez mégis csak túlságosan szeretem, hiszen ezért aggódok ennyire. Mikor végre valahára hallottam a bejárati ajtót nyitódni és Desmond hangját, akkor elmondhatatlan nyugodtságot éreztem, mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről. Cicával a kezemben sétáltam elé, szótlanul végig néztem rajta, látszólag épségben volt, leszámítva azt, hogy ránézésre is feltűnően részeg.
- Bűzlesz. – Rémes ez a töménytelen alkohol szag, ami belőle árad.
- Majd ha kijózanodtál, akkor beszélhetünk. – Most nem lenne értelme a fejmosásnak, annak sem, ha dühömben felképelném, pedig megérdemelné. Szerintem számára is egyértelművé vált, hogy ma ne is próbálkozzon nálam, hiszen a rendes pizsamám van rajtam és inkább a cicával éjszakáznék ma, mint egy ilyen részeg disznóval.
- Mégis merre jártál, miért nem hívtál? Megcsaltál?! – Mégis ilyenkor mire gondolhatnék? Ivott, talán ilyenkor a hűsége is meginghatott, főleg ha volt a közelében egy lotyó. Nézzünk szembe a tényekkel, Desmond mindig is a nők kedvence volt, ez attól sem változott, hogy eljegyzett. Még mindig odáig vannak érte a nők és ez ellen semmit sem tehetek.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 18.01.14 20:07

- Tudom. Ne haragudj. De megtudom magyarázni, azt hiszem... - Még így sem állok valami stabilan, hogy az ajtófélfát támasztom és kötve hiszem, hogy most érdekelné a magyarázkodásom, hogy egyáltalán ma még kíváncsi lesz rám. Ha nem aggódott volna annyira, akkor már régen a fejemhez vágta volna, hogy látni sem akar egy ideig, de persze ezt még megteheti és érthető is lenne. Tényleg elő kellett volna kaparnom a telefonom legalább egy rövid üzenet erejéig, hogy jól vagyok, de még most sincs róla fogalmam hol lehet, majd reggel megkerítem több tucatnyi nem fogadott hívással és olvasatlan üzenetekkel, feltéve ha megélem és reggelt és nem akar majd megölni álmomban, amiért ennek az egésznek kitettem. Esküszöm, nem erre voltam felkészülve a mai este folyamán.
- Csak kérlek ne képelj fel. - Ez most kissé szánalmasan hangzott, de az a legkevésbé sem jönne jól. Holtbiztos, hogy abban a pillanatban - feltéve, hogy nem sajnálna, márpedig miért is tenné a történtek után - mondaná fel a szolgálatot az egyensúlyérzékem, de legalább tudom, hogy nem rá esnék, hanem nagy valószínűséggel az ajtófélfa adná a másik löketet.
- Oh igen. Mindvégig csak erre vágytam. Olyan feneke volt a nőnek, hogy még napokig csak arra fogok tudni emlékezni, ha már a nevére nem vagyok képes, mert épp másra figyeltem oda. - Ezt most talán nem kellett volna, de mégis hogy juthatott ilyesmi az eszébe? Érthető, hogy ilyenkor első körben csakis a legrosszabbakra gondolunk, de akkor is... Én sosem csaltam meg, még csak meg sem fordult a fejemben egyszer sem, erre tessék az első adandó alkalommal a fejemhez vágja, hogy biztosan ez történt.
- Én csak téged szeretlek! Nekem csak te vagy... Meg a macska. - Láthatja a jegygyűrű is az ujjamon van, bár az még nem bizonyít semmit. De most erőt vettem magamon, hogy közelebb sétáljak hozzá, tőlem nagyon is meglepő módon vettem ki a kezéből a macskát és fogtam magamhoz az egyik oldalamon, a másikon pedig a menyasszonyomat karoltam át. De hogy biztosak legyünk abban, hogy matt részeg vagyok egy hatalmas puszit nyomtam a macskára majd Cassandrara.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 19.01.14 7:27

Ha ölni tudnék a tekintetemmel, akkor szinte teljesen biztos, hogy már nem élne. Ezt akkor szerettem volna megbeszélni vele, mikor már józan, de ha meg szeretné magyarázni, akkor csak, tessék, úgyis majd kifúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy hol lehetett és persze az is nagyon érdekel, hogy azt az átkozott telefont miért nem tudta felvenni.
- Hallgatlak! Magyarázd csak meg szépen, hogy mivel érdemeltem ki azt, hogy úgy döntesz, részegen jössz haza. Nem gondoltad, hogy legalább annyival tartozol nekem, hogy legalább felhívsz, hogy ne aggódjam halálra magam? – Felelőtlen viselkedés volt részéről ez, amit ma tett. Nem csak, hogy nem adott magáról életjelet, de még szépen le is itta magát és úgy ült a volán mögé. Tényleg ilyenkor nem gondol rá? Mégis csak jobban tudom szeretni élve, mint holtan, ha ittas vezetés közben lesodródna az útról és a balesetben életét vesztené.
- Ugyan édesem, nem foglak felképelni, annál sokkal rosszabbat fogok tenni. Hidd el még a végén azt fogod kívánni bárcsak felképeltelek volna. – Az felképelés csak addig fáj, ameddig elcsattan a pofon, én pedig sokkal fájdalmasabban fogok bosszút állni rajta, hogy legközelebb meggondolja, mikor tesz ki engem ennek az egésznek újból.
- Ugye ez nem volt komoly? – Könnyes szempárral, elcsukló hanggal kérdeztem vissza. Bele is betegednék, ha tényleg megcsalna, lelkileg teljesen összetörnék, és már sosem lennék ugyan azaz ember.
- Nehéz úgy haragudni rád, ha ilyeneket mondasz. – Most dühösnek kellene lennem rá, de hogy is lehetnék, mikor azt mondja, hogy szeret? Már biztos, hogy ennél részegebb nem igen lehetne, hatalmas szemekkel figyeltem, ahogy elvette tőlem a cicát. Ezután pedig nevetésbe törtem ki, mikor Berlioz kapott egy puszit, ezt követően az én arcomon is csattant egy. Részegen már nem is annyira macska ellenes, ezt pedig jó tudni. Szerintem majd másnap reggel nagyon élvezni fogom a szembesítést, mert erről neki is tudnia kell, és fog is. Sőt, talán ki is fogom használni a mostani helyzetet.
- Na gyere szépen, jobb lesz, ha kipihened magad. – Próbáltam elirányítani a hálószoba felé, mert egy józanító alvás igazán ráférne. Főleg azért is, mert holnapra tartogatok számára egy kis meglepetést, de annak garantáltan nem fog örülni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 16.02.14 21:39

- Nagyon sajnálom. De nekem ehhez most nincs kedvem. Félő, hogy valami olyasmit mondanék, amit holnap megbánok és nekem reggel az is elég lesz, amit tőled fogok kapni. - Mert ugye nem ennyi volt, ezt mindketten tudjuk. Én pedig már alig várom az ébresztő utánpótlást, amikor majd szétfog esni a fejem. Talán nincs is magyarázatom, mármint arra nincs, hogy miért nem hívtam fel, mert egy az egyben ki volt kapcsolva a telefonom, méghozzá mindkettő. Nem okozhatott neki sem túl nagy fejfájást kitalálni vajon ki kapcsolhatta ki. Soha nem szoktam lemerülni.
Én ilyen vagyok. Nem várhatja el tőlem, hogy mindenben megváltozzam. Ő is ugyanúgy ragaszkodsz bizonyos dolgokhoz a múltjából, aminek kapcsán veszekedés nélkül naná, hogy nem tudunk közös hangot találni. Aminek következtében megint csak külön választunk. Én az üveget, Cassandra pedig inkább koplal és hozzám sem szól.

- Mondtad volna ki inkább egyenesen, amit gondolsz. Mert attól a szemeidben még ott van... - Részegen ültem volán mögé és vezettem. Ez teljes mértékben az én felelősségem. Mégis úgy nézett rám, mintha azt kívánta volna, hogy akkor legalább ért volna valami baj... Nincs ezzel semmi probléma, bátorsága mégsem volt kimondani. Inkább a tekintetével gyűlöl. Rendben van. Így is csinálhatjuk. Most úgyis szükségem lesz némi nyugalomra, amit erősen kétlek, hogy megfogom kapni tőle. De az óhaján még könnyen segíthetek úgy, hogy visszaülök a kocsiba. Így is ott kellett hagynom őket, mert csak ahhoz van késő, hogy hazaértem.
- Én meg azt nem hiszem el, hogy komolyan vetted egy pillanatig is, hogy esetleg megcsalhattalak, csak azért, mert részeg vagyok. - Ezt meglehet nem ártana még egyszer átgondolni a boldogító igen előtt. Mert eddig abban a tudatban voltam, hogy megbízik bennem, feltétlenül. Tévedtem volna?
- Azt hiszem reggelre szükségem lesz valami jó erős fejfájás csillapítóra. Olyanra, ami egy bikát is leterítene... - Nem volt épp sima utunk a hálószobáig. Én próbáltam őt követni, csakhogy amerre dőltem arra húztam őt is magammal. De ha ez még mind nem volna elég kezdek eléggé homályosan látni vagyis most már nem is erőltetem a tisztán látást. Az bőven elég volt vezetés közben. Cassandraba kapaszkodva, mármint azért próbáltam nem nagyon ránehezedni, mert akkor kötve hiszem, hogy elbírna, ami tökéletesen bebizonyosodott a hálóban, amikor is majdnem ráestem. De szerencsére már közel volt az ágy, így ahogy voltam rádőltem és mindhárman vízszintes helyzetbe kerültünk. Ezt onnan tudom, mert a macska kényesen benyávogott, szóval valószínűleg neki sem tetszett...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 17.02.14 7:46

Biztosra veheti, hogy reggel nem fogja megúszni a dolgot, de akkor most ennyiben hagynom az egészet. Nagyon nincs kedvem vele veszekedni, de azért még szép, hogy haragszom rá. Nem volt szép tőle, hogy még ide sem volt képes telefonálni, hiszen annyira aggódtam érte. Ez pedig teljesen normális, mert azokért, akiket szeretünk, azokért aggódni szokás. Még soha senkit sem féltettem még ennyire, hiszen még soha senki sem volt ilyen fontos az életemben. Desmond már az életem része, ezért már képtelen lennék nélküle élni, bele is roppannék, hogy történne vele valami.
- Mindkettőnk számára jobb, ha nem mondom ki, hogy mit gondolok. - Iszonyat önzőnek tartom, hogy képes volt erre. Arra nem is gondolt, hogy bármi baja eshetett volna, hogy részegen ült be az autóba és még ráadásul úgy is vezetett hazáig? Akkor fele annyira sem lennék rá ennyire mérges, ha taxit hívott volna és azzal jön haza, vagy egyszerűen csak felhívhatott volna, hogy hozzam haza.
- Mégis mit vártál volna? Olyan komolyan mondtad! Meg hát ki ne akarna téged? - Tudom miféle nőcsábász múltja van. De bízom abban, hogy tényleg szeret annyira, hogy ne legyen képes megcsalni. Elvégre már mindkettőnknek lett volna lehetőségünk a félrelépésre, de én nem tudnám megtenni. Desmondot pedig annyi csinos nő veszi körül, akik az én helyemre pályáznak.
- Édesem erről majd én gondoskodok. - Még szép, hogy reggel kap tőlem fejfájás csillapítót, de olyan orvosságot nem tudok neki adni, amivel megóvhatja magát attól, amit majd tőlem fog kapni. Nagyon azon voltam a hálószobába tartva, hogy támogatni tudjam, habár nem volt egyenes utunk odáig. De legalább már itt van velem és tudom, hogy semmi baja, leszámítva a holnapi macskajajt. Nekem pedig most nem kell több annál, hogy tudom, hogy jól van.
- Berlioznak ez nem tetszett. - Akaratlanul is elnevettem magam, ahogy az ágyra dőltünk. Gyorsan magunkra rántottam a takarót, csak nem bírtam ki, hogy ne bújjak oda hozzá, akármennyire is haragszom rá.
- Milyen aranyosak vagytok együtt. Oh, és mennyire bánni fogod ezt holnap reggel. - Adtam arcára egy jó éjt puszit, habár talán én hamarabb kiütöm magam attól az alkohol szagtól, ami belőle árad. De ez Berliozt egyáltalán nem zavarja, hiszen dorombolva bújt oda hozzá. Most tényleg két cica veszi körül, de gondolom nem miattam fog másnap reggel meglepődni, hogy mellette fekszem, hanem a macsek lesz, ami kicsapja nála a biztosítékot.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 03.03.14 20:09

- Az is bőven elég, ha komolyan gondoltam. - Arra viszont már nem szerettem volna komolyabban kitérni, hogy így van-e. Először is, mert ez nem a legmegfelelőbb pillanat rá. Másodszor, mert egyikünk sincs abban az állapotban. Én cefetül részeg vagyok, Cassandra pedig egyszerűen csak fortyog magában a dühtől, ami teljesen érthető. Igazat adok neki abban, hogy most mindkettőnknek úgy lsz a legjobb, ha egyelőre hallgatunk és nem mondjuk ki azokat a dolgokat, amelyeket legbelül gondolunk és amik talán egyáltalán nem komolyan. Elsősorban mert nem akarok veszekedni, ahogy megbánni sem semmit, ami most kicsúszna a számon az indulattól. Mert lássuk abban nagyon jók vagyunk, hogy elhamarkodottan vágjunk egymás fejéhez dolgokat és még abban a pillanatban meg is bánjuk, csakhogy az esetek többségében akkor már túl késő.
- Azt hittem tudod, hogy ha hazudnék is neked, azt nem most kezdeném el. De tudod mit? Nekem nincs most kedvem erről beszélgetni veled... - Aláírom, hogy részeg vagyok és lehetségesnek tartom, hogy esetleg félreértettem dolgokat, de azt nem érthettem félre, hogy a menyasszonyom bizalma meginog irántam, amint lecsúszik egy-két pohárral. Én abban a hitben voltam, hogy mi ezen a korszakon már túl vagyunk. Vagyok, aki vagyok. Nem állíthatom, hogy teljes mértékben megváltoztam, de az életem, az életünk így is száznyolcvan fokos fordulatot vett és amikor először értem ha későn és részegen egyből azzal áll elém, hogy biztosan megcsaltam.
- Berlioz, maradj nyugton és legyél már csendben. Ne dorombolj már a fülembe. - Bár számomra így sem lesz lehetetlenség elaludni. Számomra most egy égszakadás, földindulás sem jelentene akadályt.
- A cica egész éjjel így fog dorombolni, igaz? - Kérdeztem nyűgösen már-már nyafogva és legszívesebben a fejemet is a párnába fúrtam volna, csakhogy ne halljam már. Ez nem lehet igaz. Nincs ezen a macskán valahol egy kikapcsoló vagy lenémító gomb? Legalább amíg elalszom tekintettel lehetne rám és igazán abbahagyhatná vagy tarthatna egy kis szünetet. Az egyetlen szerencséje a kis szőrgombócnak, hogy bár rettenetesen idegesít most valahogy igen csak nehezemre esne még megmozdulni is. De valamiből még így sem engedtem... Félálomban húztam Cassyt közelebb magamhoz és öleltem át, már ahogy sikerült, de a lényeg, hogy érezzen itt van mellettem. Van amit az alkohol sem képes elnyomni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 05.03.14 17:50

Szeretnék ordítani, üvölteni vele, hogy máskor ne csinálja ezt velem. Soha életemben nem aggódtam még ennyire senkiért, pusztán azért mert jócskán késett és nekem fogalmam sem volt arról, hogy merre lehet, vagy, hogy egyáltalán jól van-e. Fontos nekem, fontosabb, mint eddig bárki volt, ezért is borultam ki ennyire már csak attól is, hogy megkésve ért haza. Nem érdekel, hogy részeg, egyáltalán nem, nekem csak az a fontos, hogy egyben, épségben hazaért. Majd reggel fogok neki kiselőadást tartani arról, hogy mennyire felelőtlenség részegen volán mögé ülni.
- Nem is kell most erről beszélgetnünk, sőt jobb is lesz, ha inkább akkor vitatjuk meg mindezt, ha már kijózanodtál. Mert jócskán van mit mondanom neked, de felesleges lenne most belekezdenem, azt akarom, hogy józan legyél, hogy megérts azt, amit mondani fogok. - Különben is nekem is le kell nyugodnom, habár hatalmas kő esett le a szívemről mikor haza tért. Ezt velem nem játszhassa el. Nem tilthatom meg neki azt, hogy ne igyon, viszont azt talán megmondhatom neki, hogy ha iszik akkor nem vezethet, mert így vagy úgy elveszít. Ha kell még meg is zsarolom, természetesen az ő érdekében. Nem akarok hívást kapni a hullaházból, hogy azonosítanom kell a testét, mert részegen balesetet szenvedett,
- Nem, valamikor a cica is aludni fog. - Csak abban nem vagyok biztos, hogy ki fog előbb elaludni, Desmond, vagy a cica. Habár Berlioz ettől az alkohol szagtól szerintem előbb elkábul. Esküszöm szerettem volna rá haragudni, de képtelen voltam. Még ebben az állapotban is magához ölel, éreztetve velem, hogy szeret. Hamar elaludt mellettem, de valahogy nekem jóval utána sikerült álomra szenderülnöm, viszont hamarabb is sikerült felkelnem. Még mindig olyan édesen feküdtek egymás mellett, biztos voltam benne, hogy ez egy ritka pillanat, ezért is csináltam erről pár képet, addig még az én drága vőlegényem a cicával szundikált. Gyorsan rendbe szedtem magam, majd egy bögre frissen készült, forró kávé és fej fájáscsillapító várta az éjjelin.
- Jó reggelt kicsim. Hogyan érzed magad? - Megpróbálkoztam a lehetetlennel, valójában nem tudom, hogy sikerül-e felkeltenem, de azért próbálkozok. Eléggé kétlem, hogy most képes lenne felkelni, gondolom szétesik a feje most, ezért is csináltam neki kávét és tettem neki gyógyszert az éjjelire.
- Berlioz túlságosan hozzá fog ahhoz szokni, hogy melletted alszik. - Szerintem fogalma sincs arról, hogy valójában két cica között töltötte az éjszakát, ezért még idejében értesítettem. Berlioz is lassan kinyitotta a szemeit, majd újra rákezdett a dorombolásra.  
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 05.03.14 19:37

- Nem lehetne, hogy csak egy nagyon kicsi whiskyt öntsünk a cica tejecskéjébe, hogy előbb elaludjon? Sokkal jobban szeretem, amikor ezt te csinálod, mint a macska. - Esküszöm álmomban is ezt a dorombolást fogom hallgatni, már ha sikerül egyáltalán elaludnod, bár most biztosan. De akkor is rettentően idegesítő. Az egyetlen szerencséje annyi, hogy most túlságosan a nehezemre esik minden egyes mozdulat. Így gondolom az elméletemet is elvethetem a cicával meg a whiskyivel kapcsolatosan, még akkor is ha biztosra veszem, hogy beválna.
- kizárt dolog, amíg nem találok rajta egy kikapcsoló gombot. - Na tessék, dorombolásra aludtam el meg arra is kell kelnem. Tisztában vagyok vele, hogy a mai napomnak már meszeltek, mert jócskán elaludtam, így nem is kapkodom magam, sőt fel sem kelek az ágyból. Mára legalábbis valami ilyesmit terveznék, ha a kicsi menyasszonyomnak nem lesz ellenvetése. Fogalmam sincs egy tízes skálán most mennyire lehet dühös rám, de úgy a tizenötöt megsaccolnám. Mégis mikor közelebb sétált az ágyhoz majd letette a kávét az éjjelire megfogtam a kezét majd a meglepetés erejével visszaélve ragadtam meg erősebben majd húztam az ágyra szépen mellém.
- A kis tündér, csinált nekem kávét, pedig meg sem érdemlem. - Őszintén magam is azt hittem, hogy vacakabbul fogok lenni. talán az is fog lenni, de még nem érzem, ezt pedig kiszeretném használni. Odahúztam magamhoz nagyjából abba a helyzetbe, ahogy aludni szoktunk, hogy a fejét nyugodtan a vállamra dönthesse, én pedig finoman végigsimítottam az arcán.
- Csupán csak leteszteltem, hogy jól választottam-e meg a cicámat az ágyamba... - Ezért ma kettővel is volt szerencsém éjszakázni. Nos, megtapasztalhattam, hogy Berlioz túlságosan hangos és képtelenség tőle aludni. A másik cica nem dorombol szüntelenül éjjelente is, csak ha azt akarom és bár a hatalmas hálószobaágy helyett többnyire engem használ kispárnának is és hozzám bújik eszembe sem jutna lecserélni!
- Berlioz azt hiszem nincs megelégedve a múlt éjszakával. - Jegyeztem meg, amikor a cica leugrott az ágyról majd megindult a nappali felé. Talán tévedtem és mégis csak jóban leszünk. Szó sincs itt semmiféle megszokásról. Épp csak tegnap kissé felöntöttem a garatra azaz túlságosan részeg voltam a józan gondolkodáshoz és kissé felelőtlen is voltam. De azért lássuk be olyan gyakran azért nem fordul elő, hogy Berlioz is hozzászokhasson bármihez is. Neki a nappaliban van a helye.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 05.03.14 21:56

Meglepetten pislogtam rá. Remélem csak azért jutott ilyesmi az egészbe, mert az ő ereiben már túl sok whisky csörgedezik.
- Nem! Édesem nincsen arra esélyt, hogy a cicát így altassuk el. - Nem fogom leitatni a macskát csak azért, mert szerinte zavaró a dorombolásra. Különben is úgy hiszem, hogy Desmond így is úgyis elfog aludni, ennyi alkohollal a szervezetében nagyon hamar eljön érte az álommanó. Nem is tévedtem sokat, viszonylag hamar sikerült elaludnia, ezek szerint még sem volt számára annyira zavaró Berlioz dorombolása.
- Csak azért dorombol, mert szeret téged. - Ezért igazán nem lehet hibáztatni a cicát, mert dorombol neki. Ez is tényleg csak azt jelzi, hogy nagyon szereti Desmondot, még akkor is ha ez a szeretet viszont nem kölcsönös, de ezen még változtathatunk.
- Ebben teljesen igazad van, ezt nem érdemelnéd meg, de mégis szeretlek és ezért csináltam neked kávét. Az éjjelin találsz gyógyszert is, ha a fejed szét szeretne esni. - Meglepődtem azon, hogy oda húzott magához, viszont mégsem ellenkezdtem. Nem tudok neki ellenállni, még akkor sem ha nagyon szeretnék rá ebben a pillanatban is haragudni.
- Most pontosan melyik cicára gondolsz? - Mert ha engem tesztelt volna így, akkor szerintem elbuktam ezen a bizonyos teszten. Bizalmatlan voltam, de csak azért mert annyira aggódtam érte és ideges is voltam, amiért nem tudtam róla semmit.
- Ami azt illeti én sem vagyok megelégedve vele. - Végre kettesben maradtunk, azt hiszem itt van annak is az ideje, hogy megbeszéljük a történteket. Ezért is helyezem magam ülő helyzetbe, majd veszek egy mély levegőt mielőtt belekezdenék.
- Tudod én sajnálom... Én csak aggódtam érted. Nem is az zavar, hogy ittál, hanem, hogy nem szóltál arról, hogy később jössz haza, mert így nem tudtam rólad semmit. Az pedig végképp kiverte nálam a biztosítékot, hogy részegen ültél volán mögé. Össze törnék, ha bármi bajod esne. - Végig rá nézve könnybe lábadt szemekkel beszéltem hozzá. Nem akarok vele veszekedni, csak emlékeztetni arra, hogy mennyire fontos számomra. Ezért tudatom vele, hogy mennyire nem tetszett az, ami tegnap történt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 07.03.14 19:55

- Azt hiszem még a fejfájásom sem ébredt fel. Én pedig szeretném az egész napot így tölteni az ágyban veled, bár tartok tőle, hogy ez nem lehetséges. - Pillanatnyilag még tényleg semmit sem érzek, de elég valószínű, hogy amint megpróbálok felkelni és eljutni a fürdőig - mert iszonyúan szeretnék lezuhanyozni, most képes volnék berúgni attól az alkoholtól, ami belőlem árad - egyből rám fog törni a szédülés, amit egy iszonyat erős fejfájás fog követni és a többi. De ha ez még mind nem volna elég jól tudom, hogy vár még rám egy alapos fejmosás, amit az éjjel sikeresen megúsztam köszönhetően annak, hogy gondolom képtelen is lett volna józan maradni a közelemben, de most nem fogom.
- Nos, a múlt éjjel még elviseltem a dorombolást, hogy nem hagyott aludni, de ma éjszaka már nem szeretném. - Reményeim szerint most már egyértelmű, hogy mindvégig Berliozra gondoltam. Józan állapotomba egész biztosan nem mentem volna bele, hogy együtt aludhasson velünk, szóval ezt foghatjuk az alkoholra. Ma reggelre pedig attól tartok már túlságosan is kijózanodtam. Ahhoz legalábbis eléggé, hogy mérlegelni tudjam mindazt, ami késő este elhangzott közöttünk. Neki az nem tetszett, hogy nem hívtam fel és ittasan ültem volán mögé. Nekem pedig az nem tetszett, ami elsőként megfordult a fejében. Még mindig nem akarom elhinni, de azt sem, hogy csak az indulat mondatta vele.
- Bocsánatkéréssel tartozom... A bocsánatodat kérem, de csakis kizárólag egy dolog miatt, az pedig a felelőtlenségem. A többiért nem. - Ez most nem az a pillanat, amikor meghatnának a könnybe lábadt szemei. Szeretem mindennél jobban, de bevallom eléggé mélyen érintett a pillanatnyi bizalmatlansága és számomra ez a helyzet túl komoly ahhoz, hogy ennyivel letudjuk.
- Fájt, hogy az volt az első kérdésed megcsaltalak-e. Üvöltöttél volna inkább. Szóval, ezentúl ha inni fogok most már mindig az fog lenni az első gondolatod, hogy biztosan megfoglak csalni, mert túl gyenge vagyok ahhoz, hogy ellen álljak egy feszes fenéknek, mert férfi vagyok, mert nem szeretlek eléggé? Én megváltoztam érted, feladtam volna bármit azért, mert szeretlek. De amikor tőled kértem ennek csak egy töredékét napokig hozzám sem szóltál. Én sem ezt érdemeltem volna tőled. - Ha tovább folytatom az valahogy így hangzott volna: Ha nem bízol bennem, akkor talán jobb lenne átgondolni ezt a házasságot. De ezt már nem bírtam kimondani. Fel is keltem inkább, kapásból bevettem két fejfájás-csillapítót és a kávémat is egyből lehúztam rutinosan, akár csak tegnap este.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 08.03.14 17:12

Nem sokára Desmond feje fog fájni, de azt hiszem az enyém is fog majd, mert feltehetőleg nem minden úgy fog zajlani, mintha semmi sem történt volna előző este.
- Addig örülj még nem fáj. Előzd meg a fájdalmat... - Mutattam az éjjelin lévő fejfájás csillapítóra. Gondoltam mikor felkel, akkor jól fog neki jönni, ahogyan a kávé is. Nem is tudom, talán kissé bűntudatom van azért, mert bizalmatlan voltam vele szemben, ezért is próbálok neki ezzel kedveskedni. Szeretném azt hinni, hogy annyira részeg volt, hogy már nem is emlékszik rá, de most nekem sem lehet ekkora szerencsém.
- Akkor gondolom ebből nem fogunk rendszert csinálni. - Szeretném remélni, hogy tényleg nem lesz ebből rendszer, mármint abból, hogy részegen jön haza és megengedni, hogy a cica a hálószobai ágyunkban aludjon. Jobban szeretném józanul magam mellett tudni.
- Megbocsájtok. - Vettem egy mély levegőt, próbáltam elállítani a belőlem feltörő könnyeket. Nem azért kezdtem el pityeregni, mert ezzel bármiféle hátsószándékom lett volna, vagy esetleg így szerettem volna rá hatni. Csak még mindig azon jár az eszem, hogy most mi lenne velem, ha nem tért volna haza az este, mert egy baleset... Nem! Inkább nem is gondolok semmi ilyesmire!
- Szóval ezzel arra szerettél volna célozni, hogy te túl jó vagy hozzám és meg sem érdemellek? - Nem hinném, hogy kiforgattam volna szavait, mindössze leszűrtem belőle a lényeget. Elég volt mindössze egyetlen rosszul sikerült feltételezésem ahhoz, hogy idáig eljussunk. Nem akartam, hogy ez legyen... Én tényleg nem akartam mindezt, de mégis úgy érzem, hogy egy hatalmas szikla peremén táncolunk. Elég mindössze egy apró lökés és mindketten a szakadékban végezzük.
- Nézd, én igazán sajnálom, hogy egy pillanatra is ezt feltételeztem rólad. Tudom erre aztán tényleg nincsen mentségem. Bíznom kellene benned. Eddig sem csaltál meg, ezért okom sem lett volna ezt feltételeznem rólad, mégis ez volt az első gondolatom, miután nem jöttél haza időben. - Nem fogom és nem is tudnám letagadni, hogy tegnap erre is gondoltam. Úgy érzem kapcsolatunk ismét egy újabb hullámvölgybe tévedt, de eddig már ennél sokkal nagyobb gondolat is átvészeltünk már együtt. Hinnem kell abban, hogy megbocsájt nekem, hogy elfelejti a pillanatnyi bizalmatlanságomat és minden vissza tér a normális kerékvágásba. Azt pedig már végképp nem tudom, mi lenne velem, ha nem lenne képes nekem megbocsájtani és egy efféle kis félre értés végett bontanánk fel a jegyességünket.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 08.03.14 18:25

- Remélem a bizalmatlanságodból sem. - Sajnálom, de ezt igen csak a nehezemre esne lenyelni, ahogy megfeledkezni róla is az volt, még a bennem lévő alkoholmennyiség ellenére is tisztán emlékszem minden egyes szavára, amivel most sikerült nálam kicsapnia a biztosítékot. Nem túl gyakran, de azért előfordul, hogy tud olyasmivel szolgálni a számomra, amin nem tudom olyan könnyedén túl tenni magam. Nekünk mindig is nehéz volt együtt lennünk, de most megtehetnénk, hogy könnyítünk az életünkön, lazítunk egy kicsit és csak élvezzük, hogy minden baljós előérzet ellenére sikerült elérnünk azt az egyetlen dolgot, amit igazán akartunk, ami nekem fontosabb volt mindennél. Mindezek után nem tőle vártam volna a bizalmatlanságot és a kételyeket. Soha egyetlen egyszer sem csaltam meg. Sőt, talán túlzásnak hangzik, de más nőre sem néztem, mióta Cassandra van nekem, legalábbis úgy nem.
- Nem, dehogyis. Biztosan már megint rosszul fogalmaztam. Bizonyára megérdemlem, hogy az egyetlen nő, akit képes vagyok szeretni képtelen megbízni bennem. Bárkit megkaphattam volna, bárkitől megkaphattam volna a feltétlen bizalmat és rajongást, de téged akartalak. Majd csak elviselem valahogy a döntésemmel járó következményeket. - Őszintén a nehezemre esik és magam sem gondoltam volna, hogy valaha is így fogok beszélni és viselkedni vele, ilyen hidegen. De persze ez is csak úgy megy, hogy közben nem nézek a könnybe lábadt szemeibe, csak egyszer-egyszer pillantok fel rájuk egy-egy pillant erejéig. Bár azt hiszem enélkül is elég nyilvánvaló, hogy komolyan gondolok minden egyes szót.
- Most először haragszom rád Cassandra. Csalódtam... Nem vártam volna tőled. - Tőle aztán végképp nem. Ő tudhatja talán a legjobban, hogy egész életet is feladtam volna érte és részben meg is tettem, mikor odaálltam az apám elé és szinte megzsaroltam a saját véremet, azért hogy én boldog lehessek és nem érdekelt, hogy ezért mi mindent kell lerombolnom vagy tönkretennem. Én folyton csak bizonyítani akartam, minden egyes nap levenni a lábáról, de ebből most lett elég.
- Lezuhanyzom és bemegyek dolgozni. - Szükségem van valamire, ami most lehűti a forró fejemet, viszont nem tartalmaz alkoholt. Arról nem is beszélve, hogy az ingemből is whisky szag árad, sikerült rendesen beszívnia, mondjuk tettem is róla, hogy érezni lehessen. De most előbb a nyakkendőmtől szabadultam meg, amiről azt hittem végül már kitépem a nyakamból, majd az ingemtől is majd megindultam a fürdő irányába. Nem túlságosan vonz a hideg zuhany gondolata, szóval azt hiszem előtte még belenyomom a fejes a mosdóba a hideg víz alá. Talán valamelyest sikerült lenyugodnom is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 09.03.14 14:55

Desmond nem vette fel a telefont, egyetlen egy életjelet sem adott magáról, azt sem mondta meg, hogy hol volt, csak annyit tudok, hogy valahol szépen berúgott, majd részegen vezetett haza és még ezek után is sikerül engem beállítani hibásnak, mert volt egy gyenge pillanatom, amikor olyan feltételeztem róla, amit nem lett volna szabad. Most pedig kettőnk közül nekem kell ezt jóvá tennem. Én tényleg nem akartam meggyanúsítani, de annyira kétségbe voltam esve, hogy már nem tudtam másra gondolni. Ilyet sosem csinált még, ha később is jött haza mert még az irodában kellett maradnia arról mindig szólt, most pedig hagyta, hogy végig aggódjam érte az estét, és olyan dolgok forduljanak meg a fejemben, amiknek nem kellene.
- Nem szeretnék ebből sem rendszert csinálni. - Mondtam bűnbánóan, azt hiszem most olyan megbocsájthatatlan bűnt követtem el, amiért nagyon sokáig vezekelhetek, hogy elnyerjem a bocsánatát. Tényleg szeretném azt hinni, hogy mindazok után, amin eddig keresztül mentünk megváltozott, olyan értelemben, hogy más nőt már nem szeretne, csak is kizárólag engem. Nagyon erősen próbálom ezt elhinni, még akkor is, hogy tisztában vagyok a múltjával. Ezzel együtt fogadtam el, tudtam róla mindent és mégis belé szerettem. Miatta jöttem rá, hogy az érzelmeimnek még én sem tudok parancsolni.
- Nem, te nem ezt érdemelnéd. Talán rosszul döntöttél... - Alig tudtam ezt kimondani, de most tényleg úgy gondolom, hogy meg sem érdemelném, sőt Desmond tőlem sokkal jobbat érdemelne. Senki sem tudná annyira szeretni, mint én, de talán valaki más sokkal jobban meg tudna benne bízni és nem okozna neki annyi fájdalmat, csalódást, mint én.
- Sajnálom. - Könnyeimmel küszködtem. Úgy érzem, hogy az a bizonyos szakadék már nagyon közel van, de minden erőmmel kapaszkodnom kell. Nem hagyhatom, hogy mindent elveszítsünk, amit eddig elértünk csak ezért. Már megszólalni sem tudtam csak végig néztem, hogy bemegy a fürdőbe. Ekkor már nem tudtam könnyeimen uralkodni, zokogtam kétségbeesésemben. Pár perc önsajnálat után erőt vettem magamon, nem hagyhatom, hogy elmenjen mielőtt nem beszéltük meg a dolgokat. Mihamarabb cselekednem kellett. Hallottam, ahogy megengedte a zuhanyt, úgy gondoltam most vagy soha. Mintha az életem múlott volna rajta úgy kezdtem ledobálni magamról mindent, ezután meztelenül léptem be hozzá a fürdőbe. Oda álltam mellé, teljesen kirázott a hideg, ez a víz jéghideg, remélem nem bánja, de megengedtem a meleg vizet is, hogy legalább langyos legyen.
- Én tényleg úgy sajnálom... Mindennél jobban szeretlek, elvette az eszemet a szerelem. Mindig attól félek, hogy elveszítelek, mert nem vagyok elég jó hozzád, hogy tőlem sokkal jobbat érdemelsz, ezért is vagyok ennyire féltékeny, mert te vagy a legfontosabb az életemben és nem bírnám ki, ha bármi történne veled, vagy elveszítenélek. -  Egyre közelebb és közelebb léptem hozzá, kezeimet felvezettem vállára, így néztem egyenesen bele szemébe.
- Meg tudsz nekem bocsájtani? - Kétségbeesetten néztem rá, lélegzet vissza fojtva várva válaszát. Teljesen össze törnék, ha nemleges választ kapnék.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 11.04.14 20:48

- Én nem hiszem, hogy a jelenlegi is azon helyzetek közé tartozna, amit a szexel megtudnánk oldani. - Így hiába is szabadult meg minden ruhadarabjától, hogy csatlakozzon hozzám nem fog működni. Legalábbis nekem ez most egyszerűen nem megy. Nem arról van szó, hogy már nem találom kívánatosnak, csak most egészen más gondolatok kavarognak a fejemben, amelyeket sürgősen a megfelelő helyükre szeretnék illeszteni, mielőtt még nagyobb, még több port felkavarnának a kapcsolatunkban. Kimondtam, bár a legkevésbé sem gondoltam komolyan, hogy valóban rosszul döntöttem volna, amikor arra az elhatározásra jutottam, hogy ha valakivel, akkor vele szeretném összekötni az életemet, ugyanis számomra a holnap mit sem jelent nélküle.
- Bizonyára megtudok majd bocsájtani, mert szeretlek, ezen pedig semmi sem változtathat. Mert mindketten csináltunk ostobaságokat, követtünk el nagy hibákat... Nem kellene úgy tennünk, mintha ez nem lenne fontos, nem gondolod? Én néhány boldog perccel jóvá tudom tenni a tegnap estét, a bizalmatlanságod szertefoszlik talán? - Fogalmam sincs mi ütött belém, belénk. Mindent megtennék, hogy visszacsináljam, hogy helyrehozzam. De nem hívtam fel, későn jöttem haza plusz még részegen is vezettem... Ezen dolgok egyikét sem tudom meg nem történté tenni, hogy felhívjam, hogy ne aggódjon miattam, késni fogok. Bárhogyan is szeretném nem megy. Ő sem képes semmissé tenni a gondolatot, hogy talán megcsaltam, pedig alig néhány hete, hogy megkértem a kezét, hogy képes lettem volna mindent feladni érte, mindennek és mindenkinek hátat fordítani, aki nem képes örülni a boldogságunknak.
- Én... Talán mégsem tudok megváltozni. - Talán mindez, amiben élünk csak egy gondosan felépített szép álom, amiből lassan, de biztosan felfogunk ébredni és rádöbbenünk, hogy nem működünk. Én sosem leszek jó fiú. Cassandra pedig mindig jobbat fog érdemelni nálam, még akkor is ha nekem mondott igent. Egyik napról a másikra próbáltam meg száznyolcvan fokos fordulatot tenni... Úgy tűnik most jön még csak a neheze. A valódi nagy betűs élet, vele. A házas élet. Igazán sosem tudtam magam elképzelni férj szerepben. Sőt, a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar megfogok nősülni, méghozzá őszinte szerelemből.
- Talán nem is érdemlem meg, hogy megbízz bennem, hiszen évekig az egyik nő követte a másikat az ágyamban. Lehetőségem sem volt megcsalni őket, mert egyik kis kalandom se tartott ki addig. Téged pedig csak bántalak. - Pedig esküszöm a világon mindennél többet jelent nekem, hogy képes engem szeretni. Sosem fogok kiérdemelni annyi könnyet, mint amennyit a kisírt szemeiben látok. Ujjaimmal finoman simítottam végig arcán... Én aki mindig a kezében tartotta a dolgok irányítását még sosem éreztem magam ilyen elveszettnek egy nő miatt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 12.04.14 18:24

Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy ez nem egy olyan kis apró vita volt, amit egy békítő szex meg tudna oldani, de mégis úgy éreztem, hogy utána kell mennem, hogy vele kell lennem. Egyetlen egy másodpercet sem akarok elvesztegetni, mert attól félek, hogy minden egyes másodperccel távolabb fogunk kerülni egymástól ezek után. Nem hagyhatom, hogy a pillanatnyi bizalmatlanságom romba döntsön mindent, amit eddig közösen felépítettünk.
- Nem is efféle szándék végett jöttem utánad... Én csak úgy éreztem, hogy ha most nem jövök utánad, akkor mindent veszni hagyok. - Nevetséges ugye? Csurom vizesen, meztelenül állok előtte, kisírt szemekkel szavak nélkül is a bocsánatáért esedezve. Már nem tudnám elképzelni nélküle az életemet, nélküle már nem is akarom elképzelni a jövőmet. Úgy érzem mi összetartozunk, még akkor is ha egyikünk sem tökéletes, de most mégis úgy érzem, hogy a hiba bennem van. Bíznom kellene benne és bízni is szoktam benne, de tegnap este nagyon is kétségbe voltam esve, ezért persze, hogy a lehető legrosszabbat feltételeztem róla. Hatalmas hiba volt.
- Eddig mindig megbíztam benned, de tegnap... Túl kétségbeesett voltam, sőt túl féltékeny. Sajnálom, mert nem ezt érdemelnéd meg tőlem mindazok után, hogy eddig hűséges voltál hozzám. - Elhiszem neki, hogy mióta kimondta nekem azt a bizonyos Sz betűs szót, hogy más nőre nem is vágyott. Mégis bűnösnek érzem magam már csak azért is, mert megvádoltam olyan dologgal, amit el sem követett. Úgy érzem ezt valahogy jóvá kell tennem, ha egyáltalán az effélét jóvá lehet.
- Sosem kértem tőled, hogy miattam változz meg. Pontosan tudtam, hogy ki vagy, hogy milyen ember vagy, már akkor mikor beléd szerettem. - Úgy fogadtam el, ahogy volt, nem akarok belőle más embert faragni. Persze miattam abba kellett hagynia a nőfaló életmódját, de azt hittem, hogy neki ez nem akkora áldozat, hiszen szeret és mindig azt hangoztatta, hogy képtelen beérni velem, mert belőlem sosem eléggé elég. Tévedett volna?
- Dehogy! Nem véletlenül mondtam neked igent, mikor megkérted a kezemet. Desmond, hidd el nekem, hogy szeretlek, szeretnék a feleséged lenni, persze ha még te is ezt szeretnéd. - Nagyon közel álltam ahhoz, hogy ismét elsírjam magam, mert attól félek, hogy a bizalmatlanságom végett búcsút inthetek az esküsünknek. Szeretnék hozzá menni, de most nem ez a legfontosabb, hanem az, hogy minél előbb helyre hozzuk kettőnk között a dolgokat, mert én nem akarok magamnak egy olyan jövőt, ahol már nem mellette ébredhetek fel minden reggelen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 15.04.14 16:17

- Féltékeny, de kire Cassandra? Rajtad kívül rám sem néztem másik nőre hónapok óta... - Megérteném a kételyeit, ha lenne olyan nő, aki az utóbbi időben megkörnyékezett volna eltekintve attól, hogy már jegyben járok valakivel. Mindebben semmi meglepő sem lenne. De hacsak nem jogi dolgokból kifolyólag, esetleg mert egy nő mellettem foglalt helyet a tárgyalóban vagy egy értekezleten nem igazán volt közöm másik nőhöz az utóbbi időszakban. Szóval, még csak a tekintetemmel sem vetkőztettem senkit sem rajta kívül, nemhogy szó szerint. Az pedig, ha kiderülne, hogy az alkohol miatt vannak aggodalmai, hogy egy bizonytalan mennyiség után elveszítem a fejem egy formás fenék láttán... Nos, az tudna fájni.
- De megéri folyton amiatt veszekedni, akik vagyunk és amit akarunk? - Mindketten csak annyit tudunk, hogy őrülten szeretjük a másikat, hogy csakis egymást akarjuk. De ezen kívül nagyon is különböző természettel rendelkezünk. Én szeretek irányítani, amiben elismerem olykor hajlamos vagyok túlzásokba esni. Ilyenkor úgy érzem bántom őt, pedig Cassandra jelenti nekem a világot. Ő olyan dolgokat szeretne elfogadtatni velem, amit nagy valószínűséggel sosem fogok tolerálni. Tegnap esze épp csak késtem néhány órát... Mi lesz ha váratlanul egy konferenciára kell elutaznom? Ez így nem megy. El kell döntenünk, hogy vagy megbízunk egymásban feltételek nélkül vagy nem. Sajnos, csak ez a két véglet van.
- Én csak most egy kicsit szeretnék egyedül lenni. Erre van szükségem. Később megbeszéljük. - Tudom most úgy tűnhet menekülök a problémáink elől, de ez nm így van. Ezt is megfogjuk oldani együtt, csak nekem ilyenkor muszáj egy kicsit egyedül lennem, hogy józanul átgondolhassam a dolgokat és rendet tegyek az életemben, amiben Cassandra áll az első helyen. Ezen már semmi és senki sem változtathat. Elfogadom, hogy egy pérkapcsolatban, egy házasságban mindig is voltak, vannak és lesznek gondok, így minden bizonnyal nekünk is, de mindez még mindkettőnk számára egy új helyzet, amit meg kell tanulnunk kezelni. De ha most vele maradok, akkor a kísérletünk csupán egy heves, indulatos, szenvedélyes együttlétbe fog torkollani és semmit sem fogunk megbeszélni, mert levegőhöz is alig fogunk jutni. Mi sem csábítana most ennél jobban, de ezt egyszerűen nem engedhetem meg. Tudnunk kell, hogy másképp is képesek vagyunk megoldani a köztünk lévő súrlódásokat.
- Megígérem sietni fogok. - Még lágyan hosszasan megcsókoltam a homlokán, utána pedig indultam öltözni. Azt hiszem a fejemből is kezd kiállni a hasogató fájdalom, így a vezetés miatt sem kell aggódnia, sőt még képes leszek figyelni is arra, amit csinálok. Bár a mai napról minden fontos megbeszélést későbbi időpontra helyeztem papírmunka mindig van.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 17.04.14 12:06

Nem hinném, hogy féltékenységem beteges lenne, de az már az, ahogyan kötődöm hozzá. Nekem Desmond jelenti a mindent, szó szerint. Nélküle már nem akarom elképzelni a hátralevő életemet.
- Még a kilincsre is féltékeny vagyok, ha megfogod. - Egy kicsit most túloztam, de azt hiszem ez kell ahhoz, hogy megértsen. Bárkire, bármire féltékeny tudok lenni, de ez is csak azt jelenti, hogy ennyire szeretem. Ha nem szeretném, akkor biztosan nem is lennék féltékeny, sőt az sem érdekelne, hogy más nőket tenne boldoggá. Most mégis minden nőt képes lennék megtépni, aki a közelébe merne férkőzni.
- Akkor megéri, ha veszekedés után ki is békülünk egymással. - Most is szeretnék vele kibékülni, mert egyszerűen a tudat is felemészt, hogy most nem vagyunk egymás mellett felhőtlenül boldogok. Minél előbb szeretném elűzni a felettünk gyülekező viharfelhőket. Desmond is jól tudja, hogy mennyire félek a vihartól, de a kettőnk között lévőtől még annál is jobban.
- Megértem. - Mégis mi mást mondhattam volna? Jól tudom, hogy ilyenkor mindig egyedül szeret lenni, már ezt többször is megtapasztalhattam. Ezért azt is jól tudom, hogy ez számunkra semmi jót sem jelent. Ez jelenti nálunk azt a bizonyos vihar előtti csendet. Szó nélkül hagytam, hogy kisétáljon az ajtón, tudtam, hogy ha utána megyek, akkor nem engedném el és talán még jobban magamra haragítanám, ezért addig a zuhany alatt maradtam míg biztosan el nem ment. Hosszú percek teltek el, hogy csak álltam ott teljesen megsemmisülve, könnyeimet hullajtva a tusolóban. Mind hiába, ezzel nem érek el semmit sem. Erőt véve magamon elzártam a csapot, magam köré tekertem egy törölközőt, majd megindultam a szekrény felé, hogy felvegyek valamit. Miután megtörölköztem az első kezem ügyébe tévedt ruhát felvettem, most még a divat és a szekrényemben lévő számtalan ruha sem tudott jobb kedvre deríteni. Most mégis mitévő tudnék lenni? Úgy érzem ehhez már kevés vagyok, nem tehetek semmit sem azon kívül, hogy az ágy szélére ülve várom, hogy visszatérjen hozzám, ha egyáltalán még vissza szeretne térni. Abba pedig inkább bele sem merek gondolni, hogy akkor mi lesz velem, ha úgy döntene, hogy neki elege van ebből, hogy könnyebb volt nélkülem az élte és szeretné vissza kapni azt az életét, amit én "elvettem" tőle.

ruha
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 13.05.14 18:20

- Cassandra édesem... Te vagy a mindenem. Szó szerint a mindenem. Nekem semmi sem fontosabb nálad, érted? Teljesen mindegy milyenek a körülmények, akkor is szeretlek. Nem tudom elégszer elmondani, nem lehetséges, de így van. - Vele egyszerűen semmi sem elég, sem az együtt töltött idő, se amennyiszer elmondhatom neki, hogy mennyire szeretem.
- Tartok attól az időszaktól, amikor a kedvenc virágod vagy épp a cicaszemed nem lesz elég ahhoz, hogy kibéküljünk. - Mert az azt fogja jelenteni, hogy nagy a baj. Minden kapcsolatban várható és szinte elkerülhetetlen, én mégis szeretném még egy ideig hátráltatni ezt az egészet. Miért? Mert megérdemeljük. Mert annyira utáltam már, hogy meg kellett várnunk, amíg mindenki elalszik és csak azután bújhatott hozzám, ölelhettem át, hajnalban pedig még mielőtt bárki felébredt volna, mielőtt Cassy is felébredt volna  fel kellett kelnem mellőle...
- Cassandra, ne felejts el enni valamit napközben. - Nagyon jól tudom, hogy ilyenkor hajlamos megfeledkezni mindenről és mindenkiről. Nem akarom, hogy emiatt egész nap pattanásig feszüljenek az idegszálai, mert nem egészen úgy váltunk el, ahogyan szoktunk. Engem is bánt... Arról nem is beszélve mennyire a nehezemre esik most bemenni dolgozni, de úgy érzem kell, szükségünk egy kis időre, amit mindketten egyedül töltünk.
Most haragszom rá. De még ezt sem könnyű... A közelében pedig még annál is nehezebb. Csalódtam. Az én hibám, ami történt. De vajon az is az számlámra írható, hogy Cassandra egyből azt feltételezte rólam, hogy megcsaltam, csak mert látványosan berúgtam? Én nem így gondolom. Nekem a szó szó szoros értelmében Cassandra az életem. Nélküle a holnapomat sem tudnám elképzelni, de ha már szóba került az ajtókilincs, akkor hozzámérten túloznék egy kicsit... A következő percet sem tudom elképzelni Cassandra nélkül. Nincs mellettem, de tudom, hogy minden egyes nap várni fog rám, aggódni fog, amíg haza nem megyek hozzá, mert levegőhöz is alig hagy jutni, amikor hazaérek, mert reggelente alig akar elengedni...
Nem akartam tovább ezen gondolkodni, de ugyanakkor másra sem voltam képes. Beültem a kocsiba, begyújtottam a motort és csak elindultam... Néhány perc múlva arra lettem figyelmes, hogy jóval a megengedett sebességhatár felett vagyok, mégsem akarok lassítani. Ellenkezőleg, tovább emeltem. A kereszteződéshez érve nem törődve a piros jelzőlápával rántottam oldalra a kormányt, de nem abba az irányba, amelyik az ordába vezet, hanem visszafordultam. A francba, ez így rohadtul nincsen jól. Nekem nem magányra, nekem csak rá van szükségem. Útközben mivel valami édesre vágyom és tudom, hogy ennek Cassandra sem tud ellenállni megálltam egy cukrászda előtt és találomra kértem több fajta édességből, amelyeket elcsomagoltattam és mivel nem akartam várakozni szép borravalót hagytam a kis hölgynél. Onnantól pedig már meg sem álltam hazáig. A kerekek fülsértő csikorgásából eléggé jól lehetett hallani, már amikor befordultam az előkertbe...
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 14.05.14 8:21

Az már teljesen biztos, hogy nem vagyok normális. Mégis, hogyan mertem megkérdőjelezni a hozzám való hűségét? Hiszen már annyiszor bebizonyította, tettekkel és szavakkal, hogy mennyire szeret. Tegnap este nagyon is meg voltam zavarodva az aggodalom és a félelem egyvelegétől. Nem hibáztathatom Desmondot azért, amit mondtam neki, de azért már igen, amiért nem szólt nekem arról, hogy később jön haza és milyen állapotban. Lényegében pedig minden ez miatt van, ha szólt volna, akkor nem kételkedtem volna hűségében, akkor egy pillanatra sem hittem volna azt, hogy megcsalt. Egy röpke pillanatnyi kételkedés ehhez vezetett. Én tényleg nem akartam, hogy ez legyen a vége, de bármire, bárkire féltékeny vagyok. Erről szól a szerelem, nem? Szeretünk valakit, ezért féltékenyek vagyunk már akkor is ha mással látjuk. Persze ez a szerelem árnyoldala, de nem élhetünk mindig a rózsaszín ködben, néha a fekete ködfátyol is leereszkedik.
- Értem és el is hiszem neked. Nem is tudom, hogy tegnap mi ütött belém... - Hiába is magyarázkodnék, ezen a helyzeten már sehogy sem tudok szépíteni. Magatehetetlen vagyok, már csak abban bízhatok, hogy idővel képes lesz nekem megbocsájtani és a dolgok közöttünk újra helyre jönnek. Most még azt is megérteném, ha ez miatt inkább úgy döntene, hogy az esküvőnket elnapolja, ha már hiányzik a kapcsolatunkból a bizalom. Általában bízok benne, csak tegnap kételkedtem egy egészen kicsikét. Most már tudom, hogy nem kellett volna.
- Pedig lesznek olyan időszakaink is. Akármennyire szeressük is egymást azért a veszekedni is fogunk, tekintve, hogy mindketten milyen makacsak tudunk lenni. - Eddig is voltak kisebb, nagyobb vitáink, de mindig kibékülünk és bízok abban, hogy ezek után is mindig ki fogunk békülni egymással, hogy félre tudjuk tenni büszkeségünket egymásért.
- Nem fogok... - Azt nem mondtam, hogy meg is ígérem. Most is úgy törődik velem, pedig el sem tudom képzelni, hogy mennyire haragudhat rám. Ezek után pedig pláne nincs semmi étvágyam. Azt hiszem Desmond is jól tudja, hogy ilyenkor mennyire képes vagyok magamba zuhanni és úgymond elhagyni magam. Szemtanúja is volt annak, hogy milyen ramaty állapotban voltam annál a bizonyos hatalmas veszekedésünknél. Akkor sikerült megszabadulnom jó pár kilótól, most viszony remélem még azelőtt kibékülünk egymással mielőtt az éhhalál elragadna tőle. Most is elment, mikor nagyon haragszik rám mindig ezt teszi. Én pedig ilyenkor csak sírok megállás nélkül, ahogy most is teszem, nem mintha ettől jobb lenne, de annyira elkeseredve érzem magam. Hirtelen kocsikerék csikorgásra lettem figyelmes, az ágyról felkelve egyből az ablakhoz rohantam, alig akartam elhinni, hogy tényleg vissza jött hozzám. Szó szerint kirohantam a hálószobából végig futva a folyosón egészen ki az udvarra, hogy karjai közé vessem magam.
- Ugye nem haragszol már rám? - Félve kérdeztem suttogva, ahogy szorosan öleltem. Nem akartam sírni, de mégis előtörtek könnyeim, talán a megkönnyebbüléstől, hogy még nincs minden veszve, hogy még mindig velem akarja leélni a hátralevő életét.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 31.05.14 0:13

- Cssshhh. - Éppen azt kitudta várni, hogy kiszálljak a kocsiból, mivel abban a pillanatban ölelő karjaimba vetette magát. Én pedig szorosan átölelve finoman simogatni kezdtem, hogy megnyugodjon. Visszajöttem... Mindketten hibáztunk valamiben. Nekem fel kellett volna hívnom, hogy ne aggódjon. Neki pedig nem kellett volna egyből azzal indítania, hogy biztosan egy másik nő van a dologban és azért nem siettem haza hozzá, mert sikeresen elcsábított. Hmmm... Van amihez nincs elegendő alkohol mennyiség. nincs az a mennyiség, amitől megfeledkeznék arról mennyire szeretem, hogy egy másik nővel bújjak ágyba. Az az időszak elmúlt. Én pedig mélyen elzártam magamban. Cassandra az egyetlen nő az életemben, akit szerelemmel, szenvedéllyel szeretek. ezen nincs semmi, ami változtatni tudna.
- Figyelj, nincs semmi, ami elfeledtetné velem, hogy mennyire szeretlek. Semmi és senki. - Vannak pillanatok, amikor nagyon is dühös akarok lenni rá, különösen mikor a múltunkat hánytorgatjuk fel. De annyira elkeseredett volt, hogy csupán kétségbeesésében mindent a fejemhez vágott. Erről maximálisan én tehetek. Egy kicsit tényleg haragszom rá, mert így azt az érzést keltette, hogy nem bízik meg bennem. erre még egy bizonytalan ideig emlékezni fogok, ahogy beszélni is fogunk még róla. De most csak szorosan ölelni szeretném...
- Mi lenne, ha összebújnánk ezzel a sok édességgel a nappaliban? - Engedtem el, de csak az egyik kezemmel, hogy kivegyem a kocsiból a becsomagolt sütiket, amik csakis ránk várnak. Ma szeretnék mindenről megfeledkezni. Egész nap a barátnőmmel lenni, valami édessel összebújni... És mivel, ha jól emlékszem eddig valahogy a mozi is kimaradt a kapcsolatunkból, szóval akár még egy film is beleférne az egész napos semmittevésünkbe. Bár egy romantikus maszlagon jó eséllyel elfogok aludni annyira elfogok érzékenyülni, hogy leghamarabb Cassy könyökére fogok felébredni az oldalamban, miközben arra kér, hogy halkabban is horkolhatnék. De az is megtörténhet, hogy a meghatódottságtól Cassandra keblein fogok pihenni. Én azt hiszem máris elcsábultam.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 31.05.14 6:59

Nem akarom eljátszani a dráma királynőt, ahogyan azt sem szeretném, hogy csak azért jöjjön vissza hozzám, mert pontosan tisztában van azzal, hogy egy ilyen veszekedés után mennyire magam alá zuhanok. Mondhatni ilyenkor "elhagyom magam" ami annyiban nyilvánul meg, hogy egész nap zombi módban működök, alig eszek és jóformán a huszonnégy órából húszat végig alszok, amíg a maradék négyet sírással töltöm. Egyszerűen nem érzem úgy, hogy nélküle lenne már értelme az életemnek, de nem akarom ezzel sakkban tartani és megakadályozni, hogy elhagyjon... Most csak elment, de mikor fog vissza jönni hozzám? Ezek után is lehet még mindig ugyan olyan közöttünk, mint eddig volt? Nagyon szeretném ezt hinni.
- Úgy féltem attól, hogy csalódtál bennem és már nem fogsz soha vissza jönni hozzám. - Még mindig könnyesek szemeim, de ezek már nem a kétségbeesés könnyei, hanem a megkönnyebbülésé. Vissza jött hozzám, szeret engem! Már más nem számít. Most az sem érdekel, hogy mi volt, már csak az számít, hogy életem szerelme ölelő karjai között lehetek. Hibáztam, de szeretem, annyira, hogy már képtelen lennék elengedni. Nem túlzás már most azt állítanom, hogy vele szeretném leélni az életemet.
- Annyira csábítóan hangzik, hogy nem is tudnék erre nemet mondani. - Megvártam míg kivette a kocsiból a sütiket, majd össze kulcsoltam ujjaimat ujjaival, hogy kéz a kézben induljunk vissza a házba. Eddig azt hittem nem is vagyok éhes, de az édességnek nem tudnék most ellen állni, főleg úgy, hogy Desmond addig úgy sem fog nyugodni, míg meg nem eszek a szeme láttára pár sütit. Néha túlzás, hogy mennyire képes félteni, de nagyon is aranyos, hogy ennyire törődik velem, ez is csak azt mutatja, hogy tényleg Desmond életem szerelme, hogy olyan férfi, akire mindig is vágytam.
- Ez azt jelenti, hogy ma nem mész be dolgozni, mert egész nap velem akarsz lenni? - Meg sem érdemelném a tegnapi után, hogy ma ilyen bánásmódot kapjak tőle. Ebből is látszik, hogy Desmond mennyire szeret engem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 31.05.14 10:49

- De visszajöttem. Tudod, hogy sosem hagynálak el. - Vesztünk össze komolyabban, nem is egyszer, de mindig rá kellett jönnünk arra, hogy egymás nélkül nem megy. Én utálok vele veszekedni, főleg mert nagyon nehezen tudok rá haragudni, de ha sikerül ezt elérnie, akkor egy ne haragudj, nem úgy gondoltam bocsánatkérés békítőszex kíséretében már nem elég. A bizalom kérdésből pedig nagyon is sok gondunk fog lenni, ha valóban annyira komoly a helyzet, hogy úgy gondolta képes lennék őt megcsalni adott körülmények között. Miért is ne lennék rá képes? Nők tucatjait fektettem le. Úgy válogathattam, mint egy kis király a személyre szabott háremében akihez épp volt kedvem. Sosem kellett szembenéznem a visszautasítással. De Cassandrával nem volt ilyen könnyű... Meglehet, hogy eleinte csak egy kihívás volt, de azt hittem mindkettőnk számára világos, hogy előtte egyetlen nőért sem tepertem ennyire. Megakartam kapni és ha tényleg egy tiltott gyümölcs volt a számomra, akkor legalább tudjuk mivel magyarázni, hogy miért ennyire édes. Akartam, hát megkaptam... csak ezután voltam kénytelen beismerni, hogy még többet akarok belőle, hogy egyszerűen nem elég. Csak magamnak akartam...
- Nem is fogadnék el semmiféle ellenállást. - A mai nap csakis a kettőnké. Ezt ki kell használnunk, mivel az utóbbi időben és a közeljövőben nem fogunk belőle rendszert csinálni. De most konkrétan nem akarok gondolkodni, de még kevésbé azon, hogy dolgoznom kellene.  Kocsiba ültem, mert dühös voltam, de kétlem, hogy az irodában arra tudtam volna figyelni, amire kellene. Valószínűleg akkor is fogtam volna magam, hogy hazasiessek hozzá, mert így sokkal nyugodtabb vagyok.
- De hogy ne csak téged kóstolgassalak mindig hoztam valami édeset is. - Igen. Ma egész nap édességgel fogok a nyomában járni. Ez úttal nincs menekvés. Nem érdekelnek a kifogások, hogy ennyi édes egész biztosan megfog látszani rajta. Én akkor is szeretni fogom. Sőt, csak még több szeretni való lesz rajta. De ha mégis sikerülne és felszökne egy kis felesleg, akkor elárulom neki mi is a legjobb fogyókúra, ami nem túl megerőltető és egyben boldoggá is tesz, ami alaposan megizzaszt, száz százalékban kimerít, mégsem tudod abbahagyni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
599
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 31.05.14 13:24

Visszajött. Még a tegnap történtek ellenére is képes volt visszajönni hozzám. Hibáztunk. Én ott követtem el hibát, hogy bizalmatlan voltam hozzá és feltételezni mertem, hogy esetleg valaki mással töltötte az éjszakát, Desmond pedig ott hibázott, hogy hagyott kételyek között tengődni, mert még arra sem volt képes, hogy felhívjon ne aggódjak miatta, mert jól van csak késni fog. Nem arról van szó, hogy ha késik egyetlen egy percet is itthonról le kell nálam jelentkeznie, hogy mikor és hol mit csinál, hanem én tényleg féltem, mikor nem a szokott időben jön haza és nem tudom, hogy miért. Féltettem és aggódtam érte, elvégre nagyon is szeretem, ez normális dolog ilyenkor.
- Nagyon haragszol rám? - Mert attól, hogy visszajött még benne lehet a tegnapi végett a szálka. Valahogy be kell neki bizonyítanom, hogy nagyon is megbízom benne, csak tegnap túlreagáltam a dolgokat és olyat mondtam, amit soha nem is kellett volna. Már nagyon bánom.
- Azt meghiszem. Belőled még azt is kinézem, hogy addig kergetnél a házban kezedben egy sütivel még meg nem kóstolnám. - Viccelődve mondtam, habár tényleg kinézem belőle, hogy addig futna utánam míg el nem kapna, hogy belém tömje a kezében lévő süteményt. Mert vele nem lehet ellenkezni, de ha mégis megpróbálnám akkor biztosan én lennék az a fél, aki porul jár. Túl makacs és amit a fejébe vesz azt véghez is szokta vinni.
- Ugye hoztál olyan csokis csodát is, ami belülről tiszta csoki, míg kívülről ropogós csokimáz borítja? - Az a kedvenc sütim és szerintem Desmond van annyira figyelmes, hogy ezt észben tudja tartani, ha már olyan könnyen azt is meg tudta jegyezni, hogy mi a kedvenc virág fajtám.
- Mondtam ma már, hogy mennyire szeretlek? - Foglaltam helyet török ülésben a kanapén, miközben nagy bambi szemekkel néztem fel rá. Majd különös zajra lettem figyelmes, tekintetemet a zaj forrása felé tereltem, ekkor láttam meg, hogy Berlioz a kis drága próbálná élezni karjait a méregdrága dohányzó asztal lábán.
- Úgy látszik társaságot kaptunk. - De most nem fogom a cicát ölbe venni, most csak is Desmondra fogok figyelni, hiszen a történtek után meg sem érdemlem, hogy most is itt legyen velem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
648
Join date :
2012. Jul. 06.
Age :
28



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond 02.07.14 18:51

- Komolyan gondoltad? Tudnom kell... Nem érdekel most semmi más. csak az, hogy abban a pillanatban komolyan gondoltad, hogy megcsalnálak? Valóban megtenném ezt veled? - Erre az egyetlen kérdésre akarok tőle egy őszinte választ hallani, miközben a szemebe néz, méghozzá most. Ezen nincs mit gondolkodni. Nagyon egyszerű. Letudható egy igennel vagy egy nemmel. Tudnia kell mi mindent érzett... Tudom, hogy nagyon sok minden keresztülfutott a gondolatain, de engem most csak ez az egy momentum érdekel, amit megakarok tudni. Számomra ez nagyon is fontos.
- De ha elkaplak, márpedig mindketten tudjuk, hogy így lesz, akkor számodra nincs menekvés. - Megtenném-e? Miért is ne? Körbe-körbe az asztal körül, amíg megelégelném, hogy a macska-egér játékot, az asztal egy pillanat alatt borítanám fel, őt pedig a pillanat töredéke alatt kapnám el, még mielőtt észbe kapna neki vége lenne. De mégis hogy jutott ez most az eszébe. Igaz, sosem csináltunk ilyesmit, de ha szeretné nagyon szívesen levadászom. Úgy fogom foglyul ejteni, hogy közben sikítva menekül és könyörög, hogy ne tegyem.. Megvannak a módszereim...  
- Hmm... Nem emlékszem ilyesmire. De tudod mit? Adok neked rá egy röpke percet, hogy korrigáld ezt a kis hibádat és akkor megbocsájtok. - De ettől még nincs arra semmi biztosíték, hogy nem kell felhúznia nyúlcipőt... Végül is elég nagy a ház. Elszórakoznánk egy jó ideig, de végül úgyis az enyém lenne. Nem csak menthetetlenül szerelmes, de menthetetlenül édesszájú is lettem Cassandra mellett. Még soha életemben nem ízleltem semmit, ami ennyire édes lenne.
- Berlioz cica, örülnék, ha valahol máshol éleznéd a cica körmeidet. - Kivételesen nagyon is kedvesen szóltam a cicához, hogy a közeljövőben nem szándékozok másik dohányzóasztalt venni, így örülnék neki, ha ezt figyelembe venné, más különben egy hamar nem lesz neki oka arra, hogy doromboljon nekem.
- Neked cica, eléggé élesek? - Azt már Cassandra is tudja, hogy ha Desmond Drescher elmosolyodik, az csakis valami mocskosat takarhat, de ugyanakkor azt is tudhatja, hogy ami Desmond Dreschernek jó, az Cassandrának is, méghozzá nagyon jó. De ne feledkezzünk meg az édességről, ami csak ránk vár. Találomra ki is vettem egy csokis sütit, az olvadó csokoládébevonatból pedig a mutató ujjam is csokis lett egy kicsit.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Sziamiaú... Cassandra & Desmond

Vissza az elejére Go down

Sziamiaú... Cassandra & Desmond

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2  Next

Similar topics

-
» [Miniboss] Cassandra

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Lakónegyed :: Drescher villa-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához