welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Today at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Timur Theodor Volkov
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

~ Gav & Ina ~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: ~ Gav & Ina ~ 21.01.14 16:59




- Nem áll szándékomban - vetek rá egy sunyi pillantást, és immáron igyekszek nem a nyomorommal, sokkal inkább a jelennel és Ingriddel foglalkozni. Lehet, hogy percekkel ezelőtt azt bizonygattam, hogy az embernek a jövőjével is foglalkoznia kell, azzal ami majd lesz, de a mi esetünkben mindig csak a jelenek vannak és lesznek, hisz ki tudja mit hoz a holnap. Minden nap úgy ébredek fel, úgy kelek ki az ágyból, hogy elveszíthetem Ingridet. Ha nem félnék ettől, akkor csak egy kapcsolat volna a sok közül, nem pedig egy életre szóló valami. Viszont, épp ezért tudom, hogy ha nem hagy magamra, akkor jól csináltam mindent.
Mémi kacérkodással veszek le két tányért amire hamar rá is kerül a vacsoránk.
- Rád bízom a választást - valójában több mint ezer DVD-m van, melyek közül ha százat láttam akkor sokat mondok. Mindig ugyanazokat választom ki, szóval nem is meglepő, ha a többiről azt se tudom, mi fán terem. Ezért is döntök úgy, hogy Ingridé legyen a választás joga, hátha talál valami jót amit még nem láttam.
Kérdése hallatán kis híján belefulladok a paradicsomszószba. Számat megtörölve egy szalvétába, elvigyorodok.
- Megoldom... vagy nem tudom. Remélem - halk horkanással jelzem, hogy ha nem fogom vissza magam, akkor előtör belőlem a röhögés. Már csak az, ahogy megnyomta az "állni" szót feltüzel. Ha jobban belegondolok, tényleg nem vagyok benne biztos, hogy képes leszek ma már bármilyen akcióra is. Gyanítom, hogy leheveredünk a kanapéra és már alszok is. No sebaj, a reggel még ott van. Meg a következő és az azutáni jó néhány nap.
- Meg én! De nézd el nekem, nem vagyok egy túl nagy bókolós fajta - vonok vállat. Tény és való, hogy nem sok nőt tudhattam még magam mellett úgy, mint most Ingridet. Mindig csak futó kapcsolataim voltak, hol az a kémia, az a szenvedély ami közöttünk van, soha nem volt meg. Mind emellett eddig egy nőmnek se engedtem, hogy sírni lásson. És ha kimutatod valakinek a gyengeséged, akkor az már többet jelent, igaz?
- Nem olyan vészes. Pár órán belül úgyse fogom érezni - nem is, hála a nyugtatónak, viszont az, hogy mi lesz a következő pár napon azt nem tudom. Nem fogom ilyen hősies kitartással viselni, az biztos.
- És te? Hogy vagy azután, hogy...- rándul kelletlen grimaszba az arcom ahogy eszembe jut milyen kiszolgáltatottan ült ott a széken.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: ~ Gav & Ina ~ 21.01.14 17:21

Miután közli, hogy akkor most én fogok filmet választani, már neki is látok agyalni, mégis mit nézhetnénk. Sok filmet láttam mondjuk, főleg, mikor egy-egy motelszobában döglöttem egyedül, mert épp két munka közt voltam. Jobb híján a késemmel játszadoztam, közben bámultam a tévét. Viszont, a címekben nem vagyok jó. A legtöbb filmről el tudom mondani, miről szól, mi van benne még talán azt is, kik a színészek de a címekkel bajban vagyok.
-Nem tudod, mire vállalkoztál.- húzom féloldalas mosolyra a számat, mert gyanítom, valami idióta filmet sikerül majd választanom. Mindenképp vígjátékot szeretnék, de akármelyik is jut eszembe, van benne szó katonaságról vagy, ha arról nem, akkor elválásról és most nem akarom, hogy bármi is eszembe juttassa majd mindezt.
-Semmi gond, akkor majd... elszórakoztatom magam.- közlöm teljesen közömbösen, mintha tényleg teljesen komolyan mondanám, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, milyen arcot vág majd erre. Hiszen egyébként nem mondhatnám, hogy el lennék hanyagolva és nem bírnám ki, ha ezt az estét nem huncutkodással töltenék. Persze, sose mondanék rá nemet, mert ahhoz túl jó vele, de nem is csinálnék abból problémát, ha néhány este tényleg csak összebújunk és alszunk. Neki se volt egyszerű ez a nap, úgyhogy nekem bőven elég ma az is, ha nyugodtan cirógathatom, amíg ő alszik, mert hogy én képtelen leszek rá hajnalig, az biztos. Túl sok minden jár a fejemben.
-Ismerlek már annyira, hogy tudjam, nem szeretsz ömlengeni. Igazából, nem is igényelném, mert a sok bók sem jó semmire. Édesebb, ha csak néha napján bedobsz egy ilyet. Nekem ez is sokat jelent, főleg tőled.- vigyorgok őszintén Gavinre, közben pár pillanatra a kajálást is abbahagyom a nagy gondolkozásban, mert most, hogy kimondtam rájöttem, hogy valójában ezt is nagyon szeretem benne. A sok bók olyan elcsépelt, tőle viszont nem hallom minden nap, hogy "gyönyörű vagy", "csodás vagy" és társai, viszont, ha valami hasonlót mond, akkor vigyorgok, mint a tejbe tök. Tudom, hogy tőle nagyon is sokat jelent még egy ilyen apróság is, hogy "megtartalak".
Egy mosollyal nyugtázom, hogy a sebe annyira nem vészes, mint ahogy kinéz. Bár nem is feltételeztem, hogy egy ilyen "apróságtól" ki lenne teljesen. A hegei alapján kapott ő már jóval többet is ennél, csak épp rossz látnom, hogy ez miattam van. Hónapokkal később a heg láttán majd elmondhatjuk, hogy "ezt akkor szereztem, amikor kihúztalak a szarból".
-Megkínoztak? Hidd el, nem viseltem olyan rosszul, mint gondolod. Nem élveztem, de lelkileg nem hatott meg. Igazából...- piszkálgatom azt a pár falat kaját, ami még a tányéromon van, majd fel lesek rá.
-Arra is fel voltam már teljesen készülve, hogy ott döglök meg. És ezt most nehogy szemrehányásnak vedd, amiért később jöttél, mint szerettél volna, mert szemen szúrom magam.- vigyorodok el, majd vállat vonok és bekapom az utolsó két falatot.
-Egyszerűen csak... tudtam már évek óta, hogy egyszer eljön ez a nap és sosem gondoltam volna, hogy megúszom.- sóhajtok egyet végül, majd a tányérral a kezemben feltápászkodok és el is mosom szépen, hogy ne maradjon meg reggelre.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: ~ Gav & Ina ~ 21.01.14 17:43



Nem tudom, hogy most mihez lenne kedvem. Annyi biztos, hogy a Gyűrűk után és a Star Warson kívül minden mást képes lennék megnézni. Ezek tényleg azok a filmek, amiket ha hetente nem is, de havonta szinte biztos, hogy egyszer megnézek, ha van rá időm. Most viszont nincs szükségem semmiféle háborúra, vagy ahhoz hasonlóra, ami megfordul már csak a film szövegkörnyezetében is.
- Nem is, de akkor se tudtam mire vállalkozok, mikor összeköltöztünk - vigyorgok rá pimasz képpel, hisz tényleg így volt. Lehet, hogy akkor már felületesen bár, de ismertem őt, de annyira mégse, hogy ne féljek attól, hogy esetleg hátba szúr az egyik éjjel. Lehet, hogy akkor már volt egy alkalom mikor megmentette az életemet, de tudom jól, hogy milyen kiborító személy vagyok...
- Elszó... mi? De... - motyogom, és akaratlanul is más jut eszembe. Elszórakoztatja "magát". Tisztán érzem, ahogy a nyugtató ellenére kezd el hevesebben verni a szívem, talán még a vérnyomásom is feljebb megy, ahogy megjelenik előttem az ábrándos kép, miszerint....
Torkomat köszörülve nyúlok az ásványvizes üvegért és két pohárért, hogy azokat kitéve magunk elé teletölthessem őket. Amint ezzel végzek, már kapom is fel az üvegpoharat, hogy nagyokat kortyolva a hűvös vízből kicsit lehűtsem magam, mielőtt még tényleg elborul az agyam.
Az édes szócska hallatán viszont szó szerint érzem, ahogy a fülem hegyéig vörösödik a nyakam.
- Nem tudom Ingrid, de... aligha lehet engem "édes" jelzővel illetni - vakarom meg zavartan a tarkómat. Nem sűrűn hallok ehhez hasonló dicsérő szavakat, szóval nem meglepő, ha kicsit zavarban érzem magam.
Miközben beszél, a kis maradékot figyelem én is a tányérján, amit elkezdett piszkálni, majd ahogy rám elemeli a tekintetét, én is hasonlóképpen teszek.
- Gondoltam rá - vigyorodok el, bár emiatt remélem nem köt ki a villa a szemüregében.
- Azért tényleg befenyítem magam, hogy mostantól kezdve kicsit legyen jobb a reakció időm. De ha ne adj Isten megint egy ilyen eset lépne fel, akkor inkább azt mond a személyzeti srácnak, hogy hívjon fel engem, mielőtt... nem, tudod mit? Ne mondj neki semmit az egy rohadt perverz aki rád van izgulva. Inkább nekem jelezz! - a saját hangomban érzem, ahogy felmegy bennem a pumpa. Nem egyszer hallottam már a gyereket Ingridről áradozni, de még egyszer se vettem a fáradtságot, hogy bemossak neki. De már nagyon rázza a pofonfát.
- De megúsztad és ez a lényeg - nyúlok át az asztal felett, hogy arcán végigsimítva egy mosolyt küldjek felé. Miután feláll és elmossa a tányérját, én is belapátolom a maradékot, majd követem őt. Vékony derekánál fogva pakolom arrébb törékeny testét, hogy a mosogatóhoz férjek. Ettől a kis erőkifejtéstől belenyilall a fene a vállamba, így felszisszenek, de mintha mi se történt volna, már nyúlok is habos szivacsért, hogy elmossam a fekete tálat.
- Akkor hajrá, keress valami nézhetőt - nyomom meg az utóbbi szót egy kaján vigyor társaságában, majd elővéve egy kisebb lábast, átkotrom abba a szószt, hogy a nagyot elmoshassam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: ~ Gav & Ina ~ 21.01.14 18:11

Tetszik, hogy ilyen önfeledten incselkedünk egymással. Mintha az ég világon semmi probléma nem lenne és őszintén szólva annak is örülnék, ha tudnánk így viselkedni az elkövetkezendő hetekben. Ráérünk utolsó nap pánikolni, bőgni és idehrohamot kapni. Most sokkal jobb, ha inkább megpróbáljuk minél szebben eltölteni a maradék időt. Nevetgélve, boldogan, önfeledten, hogy aztán legyen miért neki is küzdeni, hiszen, ha jó légkör várja haza és abban reménykedik, hogy utána mindez folytatódik, akkor talán eléggé lesz ösztönözve ahhoz, hogy a betonseggét biztonságban haza cipelje.
-Szerintem még most se tudod igazán.- vigyorgok huncut fénnyel a szememben és magamban jót szórakozok ezen a kijelentésen, dehát tény, ami tény, azért még van pár élethelyzet, amit még nem éltünk át. Megfázás, idegrohamos napok és társai. De mindezek ellenére pozitívan állok magunkhoz mert, ha ezeket a sokkal durvább helyzeteket jól kezeltük, akkor most már akár ufo-k is jöhetnek.
A huncut fény csak még élénkebben csillog a szememben, ahogy kinyögöm azt az "elszórakoztatom én magam" mondatot, mert látom rajta, hogy igen csak zavarba jön. Imádom, amikor ilyen. Ettől is még inkább érzem, hogy tudok rá hatni. De még mennyire.
-Dehogynem. Most is édes voltál, ahogy közöltem, hogy nélküled is el leszek éjjel.- duruzsolom vidoran, majd inkább én is iszok abból a vízből, hátha sikerül visszafognom magam és nem zavarba hozni öt percenként. Isten ments, hogy úgy maradjon, vörös fejjel. Bár meglehetősen édes... igenis édes.
-Remélem, nem lesz legközelebb de, ha mégis, akkor értesítelek majd. Csak nem akartam, hogy esetleg egy tárgyalás kellős közepén miattam idegrohamot kapj. Azt hittem, egyedül is el tudom intézni és visszaérek vígan, mire hazaérsz.- vonok vállat a végén, de azért hálásan rápislogok, ahogy megsimítja az arcom. El nem tudja képzelni, mi mindent jelent Ő nekem. Olyan, akár egy nyugodt kis sziget a zűrös nagyvilágban. Mellette kiengedhetem magamból az igazi, törékeny nőt is, aki annyira nem is határozott és nem is kemény, mint elsőre tűnik. Bár igazság szerint, félve teszem ezt, hiszen megmondta már korábban is, hogy a határozottságom tetszik neki bennem. Akkor mi lesz, ha rájön, hogy nem mindig vagyok én se az?
-A kis perverz miatt pedig ne aggódj. Elintézem én, ha kell, tudod jól. Eszemben sincs leállni vele még beszélgetni se, mert sokkal jobb pasit tudhatok a magaménak.- magyarázok, miután arrébb pakol -szó szerint pakol- a mosogatótól, aztán csak figyelem pár pillanatig, ahogy ügyköd az edényekkel, végül mögé sétálok, átölelem pár pillanat erejéig, adok pár apró puszit a hátára a gerince mentén, végül eleresztem.
-Igenis, uram.- indulok el vigyorogva, de búcsúzóul azért a fenekére csapok gyengéden és úgy sétálok el a temérdek dvd-hez, amik közül fogalmam sincs, mi "nézhető".
Hosszas latolgatás és keresgélés után végül az Oscar mellett döntök, amire talán még emlékszem is miről szól. Afféle maffia vígjáték formában. Az kell most nekünk, ha már kivégeztük azt a nyomorultat.
-Meg is van!- szólok Gavinnek, miközben berakom a lejátszóba a lemezt, végül a konyhába megyek, elő kapom a doboz fagyit a mélyhűtőből, amit még két nappal ezelőtt szereztem be, fogok két kanalat és kényelmesen elhelyezkedek a kanapén.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: ~ Gav & Ina ~ 28.01.14 21:43



- Ezzel mondasz valamit - bólogatok, elvégre tényleg nem tudom, hogy milyen lehet hosszú távon vele lenni. Lehet, hogy most egy-két hónapot lehúztunk egymás társaságában egy fedél alatt, és tudjuk, hogy jó értés egymás oldalán nyugovóra térni valamint ott ébredni. Vagy teszem azt, miután éjjel jól megdolgoztuk egymást, elmenni zuhanyozni egyet, inni, vagy enni mint "késői vacsora". Maga a paradicsom, viszont ha belegondolok abba, hogy sok ismerősöm mondta már el, hogy ők is úgy jártak, hogy az első egy-két, három hónap zseniális volt de utána jött az örökös hajtépést, mert rájöttek, hogy a másik koránt se olyan tökéletes, mint ahogy azt gondolták. Na persze nem azt mondom, hogy ezek után velünk is ez lesz. A mi esetünk teljesen más. Ők csak egyszerű üzletemberek kiknek mindig mindennel, még a tökéletessel is bajuk van. Nálunk kicsit azért másabb helyzet áll fenn. Meg kell küzdenünk egymásért, és nyilván úgy vagyunk vele mind a ketten, hogyha kiálljuk a kiírt próbákat, akkor semmi rossz nem dog történni, vagy ha igen akkor azt könnyen ki lehet köszörülni.
Kis híján kiesek a saját számon ahogy belegondolok abba, hogy hogy tudná elszórakoztatni magát az éjjel. Kellőképpen zavarba is hoz, amit megint csak "édes" jelzővel tud illetni.
- Hát, de... na... zsenialitásod, hogy indíts be egy férfi fantáziáját? - sasolok rá a pult túloldaláról, miközben ő a vizet kortyolgatja.
Kicsit kiborítónak érzem, hogy annak ellenére, hogy milyen a kiállásom, a temperamentumom és gyakorlatilag - a saját érzelmeim kivételével - szociopatának lehet nevezni, ő képes zavarba hozni olyan módon, hogy onnan ki nem vakarom magam egy ideig.
- Ha kell egy tárgyalást is otthagyok érted! - jelzem puszta szigorral és keménységgel a hangomban. Azért nem mindegy, hogy egy ember életéről, vagy egy kicseszett ház megépítésének hogyanjáról van-e szó!
- Néha nem megy minden olyan egyszerűen. Ezt már én is megértettem - utalok itt arra, hogy már volt alkalom arra, hogy ő is kirángatott a szarból, és nem engedett meghalni.
Hihetetlen érzés, hogy úgy érzem Ingrid mellett magam, mint aki ténylegesen visszakapta az életét. Mellette ember lehetek, nem csak egy gyilkos aki próbál... nem gyilkos lenni. A gond csak az, hogy épp miatta, vagy érte leszek az.
Akaratlanul is egy sunyi mosoly jelenik meg a szám szegletében, mikor szóba kerül a portás gyerek. Csak egyszer lássam meg, hogy legelteti Ingriden a szemét, Istenemre mondom, hogy kikanalazom a szemgolyóját. Jó tapasztalatom van már ebben.
Míg én elmosogatom a szennyes edényeket és elszenvedek itt pár percet magamban a gondolattal, hogy hamarosan ennek a családi idillnek annyi, addig Ingrid már össze is szed valami nézhetőt, mit hamar a tudtomra is ad.
- Megyek! - kapok észhez, hogy indulni kéne. Egy gyors kéztörlés után már csattogok is Ingrid után. Gyorsan behúzom a sötétítőket, mivel azok elmaradtak, és már ülök is le a kanapéra közel a lányhoz. Ezt mintha Dante úgy fogta volna fel, hogy na akkor a maradék hely az övé, már pattan is fel mellém és teljes hosszában elterül.
- Haver?! Erről nem volt szó - bököm meg az állatot, ki csak pimaszul könyörgő tekintettel néz fel rám. Ha belegondolok abba, hogy ezek a kutyák nélkülem lesznek hetekig, hónapokig, rögtön megszakad a szívem és egy nyilván az arcomra is kiül. Gyakorlatilag születésük óta velem vannak és olyan, mintha az apjuk lennék. Épp ezért inkább hagyom, had maradjon itt és pakolja busa fejét a combomra.
- Ha tényleg elaludnék csak köss a kutyák után, tegyél egy fél csirkét az ágyamba és meg is oldódik a probléma - pillantok Ingridre, kinek nyomok egy puszit a halántékára, majd felkapom az egyik kanalat, hogy annak tartalmát betermelhessem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: ~ Gav & Ina ~ 29.01.14 12:52

Nem is megyek inkább bele jobban a témába. Idővel úgyis kiderül, hogy viseljük el egymást a pocsékabb napokon de azt hiszem, ha így állunk majd a dolgokhoz, ahogy most is, nem lesz semmi baj. Az bizonyos, hogy engem nehéz annyira feldühíteni, hogy a búcsút találjam a legkézenfekvőbb döntésnek. A haragomat se könnyű kivívni. Ahhoz ritka nagy tetűnek kell lenni és nagyon durván keresztbe kell húzni a számatásaimat, amire épp Gavin nem lenne szerintem képes. Legalábbis, ha ennyire a magáénak akar tudni, hogy még az életét is képes volt kockáztatni értem, akkor kétlem, hogy bármi más módon ártani akarna. Belőle inkább azt nézem ki, hogy el fog kényeztetni, amivel persze semmi probléma. Rám fér már, hogy valaki törődjön velem és szeressen, és ez visszafelé is igaz. Én is megpróbálok csak jó dolgokat adni neki, ha már ennyi szarságot kellett átélnie. Talán, pont a pocsék sorsunk miatt leszünk tökéletes páros.
-Ami azt illeti, az egyik legveszélyesebb fegyverem, hogy beindítom a pasik fantáziáját. Nőként muszáj vagyok ezt is kihasználni, édesem.- sandítok rá vigyorogva és igen nagy elégedettséggel tölt el, hogy látom rajta, mennyire zavarba jött. Semmi más nem lehet ennél jobb visszaigazolás arról, hogy valamit jól csinálok.
-Megpróbálok mostantól nyugodtabb életvitelt folytatni. Talán, keresek normális munkát is a bérgyilkoskodás mellé. Lehetnék valami szexi, kosztümös asszisztens vagy ilyesmi.- ábrándozok vigyorogva és igen, direkt húzom megint az idegeit, mert képtelen vagyok megállni, hogy ne tegyem ezt. Imádok látni rajta minden reakciót, amit én váltok ki belőle. Féltékenység, szeretet, aggodalom, izgalom -minden értelemben-, szelídség és társai. Hiába ő is egy veszedelmes gyilkos, velem teljesen más ember és sokszor el is felejtem, hogy mi ketten mit is csinálunk valójában.
Szépen rendet rakunk magunk után a konyhában, amíg én keresek valami filmet. Mondjuk sokáig nem kotorászok a több száz film között, így aztán pár perccel később, már Gavint várom a kanapén ücsörögve, egy doboz fagyival a kezemben.
Vigyorogva lesem, ahogy a kutya ragaszkodón felmászik mellé és, mintha érezné, hogy a gazdival most nincs minden oké, fejét Gavin combjára pakolja. Édes kis dögök. Nem ártana velük tényleg megbarátkoznom.
Odacsúszok Gav mellé úgy, hogy a fagyi is elférjen, mi is és a kutya is, végül indítom a filmet. Nyakába csókolok, ahogy előadja a kis tervét arról, mit csináljak, ha elalszik, de én csak röhögök.
-Nem édesem. Ha elalszol, megerőszakollak, aztán pucéran kínos képeket készítek rólad és elküldöm az egyik újságnak.- na jó, ennek a megerőszakolós része is, csak azt szolgálja, hátha így hajlandó lesz ébren maradni, de azért azt remélem tudja, hogy mindezt csak viccnek szántam. Megérteném, ha elalszik.
-Inkább csak szólj, ha már nagyon álmosodsz és bemegyünk aludni, rendben?- mosolyodok el, majd nyakába csókolok és neki látok a filmnek, valamint a fagyinak.


- Vége -
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: ~ Gav & Ina ~

Vissza az elejére Go down

~ Gav & Ina ~

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 2 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Erskine rezidencia-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához