welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Yesterday at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Lyna Frei
 
Zachary M. Boild
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever 27.01.14 19:26

Nem szoktam számolni a napokat, de most mégis megteszem. Állok a naptár előtt és újra, ma már vagy ötödjére leellenőrzöm, milyen nap van ma és mikor beszélgettünk egy jót utoljára Jennával. Szükségem lenne rá, mert minden piszkálódásunk ellenére, egyáltalán nem untam rá, ahogy ő sem rám. Az első pár nap még rendben volt nélküle. Kimagyaráztam magamnak. Elfelejtette, hogy megbeszéltünk egy találkozót. Elfoglalt. Vagy csak egyszerűen nem hallotta, hogy csörög a telefonja. Így, két hét és egy nap után viszont már kezd gyanús lenni a dolog. A falon lógó naptáron próbálom kivenni a napokat, hogy még egyszer megbizonyosodjak róla, jól számolok. Lehet, hogy kicsit nehéz a tollal rajzolt, gyerekes firka alatt kihámozni a napokat, de nem tévedhetek maximum egy nap. Az úgy akkor is két hét. Ha nem látnám, akkor is érezném, hogy túl sok idő telt már el, mióta nem keresett, nem jelentkezett és nem tudom elérni.
Elhúzom a szám, ahogy ellépek a naptártól és újra tárcsázok. Automatikus üzenetrögzítő? Ez új. Eddig csak vég nélkül csörgött, amíg szét nem kapcsolt a telefont, mondván "Hülye vagy, hiába vársz még egy órát, senki nem veszi fel". Nem tetszik nekem ez a rögzítő. Az viszont biztos, hogy nem fogok egy géppel beszélgetni és annak elmondani, amit szeretnék. Inkább leteszem, a telefont pedig nem éppen óvatosan végigcsúsztatom az asztalon.
Egyre nagyobb sebességgel kattog az agyam. Még ha el is szoktam tőle és kissé megkésve, de felismerem én, ha valaki nem akar velem beszélni. Ez viszont még nem azt jelenti, hogy feladom. Túl sok jóval jár a mi kis szerződésünk, amiből nem léphet ki csak úgy! Na jó, be kell látnom, igenis megteheti. De azért szólhatna nekem, nem? Legalább pár szó, egy sms, egy francos levél, kőtábla, tudom is én. De semmi jel. Lépésről lépésre átgondolom, mi minden történt, amikor utoljára itt volt, de semmi különös nem tűnt fel akkor a viselkedésében. Pont úgy mosolygott és pont olyan hangokat csikartam ki belőle, mint legelőször. Végül pont olyna édes csókkal váltunk el egymástól.
Jó egy órát vesztegelek a konyhában a fal mellett állva, mire elvetem a lehetőséget, miszerint én rontottam el valamit. Ennyire balf*sz nem lehetek, hogy eltolok valamit és még észre sem veszem. Az nem én lennék. Kénytelen vagyok előszedni a másik lehetőséget, miszerint valami baj történt. Ezúttal pedig nem voltam ott, hogy kihúzzam a csomagtartóból. Kicsit merész gondolat, de nagyon is valóságosnak tűnik. Úgyhogy magamra rántok egy farmert, fogom a kabátom és ráveszem az itt-ott szakad pólómra. Mit szám most pár kisebb lyuk? Évekig megvoltam ilyen cuccokban, nem fogok most megtanulni varrni! Bőrt varrok, az rendben van, de textilt? Blah. Irány a már megismert lakás. Tény, hogy a csomagtartós eset óta nem voltam ott, de még jól tudom, hol van. Már ha tényleg odaköltözött. Ha nem... akkor legalább a bátyját csak elérem így este nyolc után és ő megmondja, hogy mi a helyzet.
Zárom magam mögött az ajtót és szétnézek az utcában. Könnyű lenne elkötni egy kocsit, most mégsem teszem meg. Figyelmeztetem magam, hogy ezzel is le kell álljak, úgyhogy hagyom a könnyű megoldást. Helyette beletúrok a zsebembe, majd gyaloglás helyett buszra szállok. Ilyet sem sűrűn csinálok, de mégis csak gyorsabb ez, mint a séta. Bármennyire is szedném a lábaimat, a busz gyorsabban halad. Felszállok és jó negyedóra múlva már ott is állok az utcában. Egy pillanatig hezitálok. Nem vagyok biztos a házban. De aztán felismerem az ablakot, amin sikerült betörni az üveget. Nem vacakolva a kapunál csengővel, csak lenyomom a kilincset és a bejárati ajtóig megyek. Majd hangos kopogás, ami már szinte dörömböléssel ér fel. Nem tehetek róla, várakozás közben egyik lábamról a másikra állok. Nemcsak a piszok hideg, de a felkúszó idegesség miatt is. Mégis csak egy rendes lányról van szó, aki - nem - mellesleg veszett jó szerető. Nem akarom, hogy baja legyen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever 27.01.14 21:01

Agyaltam én pár napig, hogy mi legyen, de tényleg. Aztán addig agyaltam, hogy végül semmi se lett. Nem tudom, hogy mit csináljak, és az a baj, hogy tisztában vagyok a ténnyel, ha mondjuk odamennék Dave elé szemtől szembe, hogy azt mondjam, hogy ennyi volt, köszi, élveztem, akkor nem biztos, hogy csak úgy ez mennem, mert bírom, mert eszméletlenül jó az ágyban és helyes és olyan igazi vad pasi... jó ég! Az pedig hogy csak úgy sms-ben koptassam le valahogy nem illik hozzám. Írtam volna levelet? Nem is tudom, de mit írjak bele? Elég lenne neki az, hogy egyszerűen csak ennyi volt és kész? Fogalmam sincs, de többet nem tudtam volna mondani úgysem. Ezért volt könnyebb egyszerűen csak hagyni az egészet és nem mondani inkább egy árva szót sem. Inkább így, mint fájdalmasabban nem? Akkor majd idővel szépen talál valaki mást. Nem vagyok én olyan hű de különleges, van még egy csomó jó csaj a városban, akiket időnként meg lehet dönteni, ő pedig kétlem, hogy ha nagyon akar, akkor ne találna valakit. Jó volt, szép volt, veszettül élveztem minden vele töltött percet, de én nem vagyok olyan lány, aki simán megbánt valakit, vagy... megcsal? Ha egyszer úgy érzem magam, hogy megcsalom Linket, már régen rossz, pedig még nem is tisztáztam magamban, hogy mi is van közöttünk igazából. De amíg ez nincs tisztázva addig sem fair, amit eddig csináltam. Ha van két pasi, akkor dönteni kell, mert hiába, hogy Dave-nek nem gond, ha van nekem más is, de nekem ez így nem fekszik.
Most pedig egyszerűen csak nézem a plafont és persze, hogy időnként eszembe jut, amikor már annyiszor keresett, hogy ihaj. Kénytelen voltam kikapcsolni a telefont, egyszerűbb, így legalább nem kell hallgatnom a csörgést és nem kell rosszul éreznem magam miatta, hogy nem veszem fel az istennek se. Szóval a plafon... igazán érdekel, főleg ha közben elég hangosan szól a zene is, hogy mindent próbáljon kitörölni a fejemből, ami most zavarónak minősül. Majd jobb lesz ez, hiába hiányzik olyan nagyon az a tempó, amit diktálni tud. Nem olyan, mint Link, nem figyel annyira, de nem is kell, pont ezzel pezsdíti fel a vérem, de nem elég ez. Nem akarok csak... szexet. Abban már volt részem, és nem azt mondom, hogy egyből az kell, hogy valaki vegyen el feleségül, de talán jót tenne egy komoly kapcsolat. Dick óta igazából nem volt senki sem, egyáltalán senki, akivel hosszabb ideig együtt lettem volna. Általában engem dobtak ki, de az is előfordult, hogy én hátráltam ki és szinte dobattam ki magam az állandó nyomulással.
Alig hallom meg, amikor kopogtatnak, végül már szinte valaki veri az ajtót. Nehezen kászálódok ki az ágyból, de végül csak meg teszem, mert magától nem fog kinyílni az ajtó. Ki se nézek a kukucskálón, csak kitárom az ajtót, és nagyjából ezzel a lendülettel csukom is vissza, amikor meglátom az ismerős arcot. Tudom, hogy ez most részemről nagyon gyerekes viselkedés, és hogy ha ő nem támasztja meg az ajtót, akkor én úgyis megállítom félúton a mozdulatot.
- Szia! - őszintén szólva nem is tudom, hogy milyen arckifejezést vágok. Valamiféle szájhúzás, egy fájdalmas mosollyal kombinálva, kissé ráncolva a homlokomat. Szóval... nem tudom, hogy mit reagáljak és azt végképp nem, hogy mit mondjak. Kétlem, hogy az sokat segít a helyzeten, hogy kintről kellemetlenül baromi hideg árad be, rajtam meg egy vékony ujjatlan testhez álló póló van, és egy rövidnadrág. Ne kéne engednem igaz? Vagy mondani valami... használhatót.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever 27.01.14 21:51

Nem tudom még most sem eldönteni, hogy jó ötlet volt-e idejönni. Talán hagynom kellene az egészet. Végül is, lehetne a hallgatás egyértelmű jel arra, hogy hagyjam békén. De honnan tudhatnám biztosan? Elég sok bajba képes belekeveredni. Vagy az találja meg őt, én pedig tényleg nem mentettem meg mostanság senkitől és semmitől. Mi van, ha valami baj történt? Muszáj utánajárnom és itt toporogni a bátyja háza előtt. Először csak halkan kopogok, majd szinte már dörömbölök az ajtón. Fogalmam sincs, mi lesz a következő lépés, ha senki nem nyit ajtót. Egyre idegesebb vagyok, ahol telnek a másodpercek. Aztán meghallom a könnyű és halk lépteket. Megrándul a szám és valami furcsa mosolyt produkál. Ez csak nem a bátyja lépteinek a hangja! Ahhoz túl... könnyed.
Amikor nyílik az ajtó, elég egy tizedmásodperc ahhoz, hogy felismerjem őt. Szinte azonnal nagy mosoly jelenik meg az arcomon. Végre nyugodt lehetek afelől, hogy él és rendben van. Ekkor még nem jut eszembe, hogy akkor mégiscsak a másik lehetőség marad, miszerint eszében sem volt velem beszélni ezentúl. Akkor viszont már gyanakszok, amikor a képembe akarja vágni az ajtót. Reflexből mozdul a lábam és nyomom oda a réshez. Nem mondom, hogy nem jelenik meg az arcomon, egy fájdalmas fintor. Elég nagy erővel vágja hozzá, de még mindig jobb, mintha a kezem tettem volna oda.
- Hé, mi ez az egész? - kérdezem ahelyett, hogy én is köszönéssel indítanék. A lábam viszont eszemben sincs elhúzni addig, amíg meg nem bizonyosodok arról, hogy nem fordul meg még egyszer az előbbi a fejében. Amikor végül el is húzom onnan, a kezem cseréli fel a helyét. Na nem lépek be egyetlen szó és hívás nélkül, de azért jobban kitárom az ajtót.
- Ezek szerint jól vagy, csak velem nem akartál beszélni - mondom, de van egy kis kérdő hangsúly a mondat végén. Közben persze végigmérem, de semmi feltűnő sérülést nem látok rajta. Ettől függetlenül nem néz ki jobban, mint amikor a csomagtartóból szedtem ki. Elég szépen fejezem ki magam, ha azt mondom, hogy a veszett szexi, szinte semmi ruha ellenére is nyúzottan fest.
- Esetleg... bemehetek, vagy húzza a fenébe? - kérdezek rá végül nyíltan. Én még könnyedén elácsorgok itt, de szerintem neki nem sokáig lesz melege.
Az a lehetőség pedig, hogy most lelépek nem jelenti azt, hogy nem keresem többet. Túl jól működik közöttünk a testi rész és az egész kémia izé ahhoz, hogy egyetlen szó és magyarázat nélkül veszni hagyjam. De egyelőre miért is foglalkozok ezzel? Még nem mondott semmit. Az, hogy rám akarta vágni az ajtót, még nem elég meggyőző ok az én kemény fejemnek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever 28.01.14 11:44

Túl sok ez nekem. Nem hiába mondják azt, hogy két ember egy pár, három viszont már tömeg... vagy hogy is van. Hiába csípem mindkettejüket, mégis úgy érzem, hogy Dave az, akinek nem olyan nagy gond, ha eltűnök az életéből. Azt pedig nem tudom, hogy meg tudnám-e oldani, hogy csak barátok legyünk. Mármint most is csak azok vagyunk, de közben meg ugye ott van az a másik, ami olyan nagyon jól működik közöttünk és én túlságosan vonzódom hozzá. Nem tudok tenni ellene, ezért igenis az a legjobb, ha nem találkozunk, hanem szépen hagyjuk egymás köreit és mindenki járja a maga útját. Majd talál magának valaki mást, akivel jót... beszélgethet időnként. És akármennyire is nem szép dolog, de nem megy nekem más, mint hogy egyszerűen ne hívjam és ne érhessen el sem. Ne lennék képes megbeszélni vele, személyesen biztosan, sms-ben, vagy telefonon pedig csak úgy... fura.
Persze azzal se tudok hirtelen mit kezdeni, hogy megjelenik itt. Hogy hallom a kopogást és olyan valaki áll az ajtó előtt, akire állatira nem számítok. Jó persze... meg volt az esély rá, hogy nem hagyja csak úgy annyiban, vagy netán aggódik, de egyszerűen ezzel inkább nem számoltam, valahogy úgy volt könnyebb kezelni a helyzetet. Nem tehetek róla, akármennyire is hülyén viselkedem, de azonnal rá akarom csapni az ajtót. Pedig nem megoldás, nem fog ettől elmenni, ha már ide jött tudom én, de... most kissé azt hiszem híján vagyok a logikus gondolkodásnak. Végül persze nem sikerül a terv, mert a lába akadályt képez. Nem lehet kellemes neki most, ez tuti, nekem is baromira fájna az a kis találkozás a fával. A kérdésére csak megrántom a vállam. Hát most mit mondjak, főleg ha úgy tűnik, hogy világos neki a dolog. Jól vagyok, csak vele nem akartam beszélni.
- Jól látod, csak... nem tudtam hogyan közöljem és... így volt egyszerűbb. - húzom el a számat. Tudom, hogy nem jó megoldás, és hogy határozottan szemét húzás, ha csak úgy eltűnsz valakinek az életéből, főleg hogy aztán simán összefuthatunk bármikor, bárhol és akkor ugyanúgy ott van az a rémesen kínos helyet, amikor nem tudsz mit kezdeni az egésszel. Én is így vagyok most vele, nem tudom, hogy mit mondjak még mindig, vagy hogyan fogalmazzam meg az okokat, pedig úgy érzem, ha már eddig eljött, akkor nem fog valami értelmes magyarázat nélkül elmenni, nekem meg kissé hideg van így az ajtóban. Bólintok végül és félreállok.
- Jól van, gyere. - nem azt mondom, hogy repesek a boldogságtól, de csak túlélem ezt is valahogy igaz? Az a legrosszabb, hogy még így kissé morcosan és értetlen tekintettel is iszonyatosan helyes. Gondolatban megrázom a fejemet, hogy lehetőség szerint mindent kiürítsek, aminek most nem lenne ott helye. Besétálok, hagyom, hogy ő csukja be az ajtót, és a nappali felé veszem az irányt. Nem hiszem, hogy meg kéne kínálnom valamivel, vagy ilyesmi. A kabátját leteheti bárhova, én pedig szépen lehuppanok az egyik fotelbe. Direkt nem a kanapéra, mert akkor mellém ülne és... szóval az nem lenne jó. Szépen magam alá húzom a lábaimat és látszik, hogy nem könnyen kezdek bele bármibe is.
- Én igazán sajnálom, hogy csak így, de tudod... nem akarom tovább csinálni ezt az egész csak szex és semmi dolgot. Jó volt és élveztem, de... ennyi. - nem tudom, hogy bővebb magyarázatot vár-e, de kétlem, hogy ez így egyszerűen elég lesz, mert nincs benne semmi indoklás, semmi magyarázat, és eddig nekem sem volt ellenemre ez a dolog, de... már tudom, hogy nem jó így, hogy nem szabad.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever 28.01.14 14:12

Nem volt más választásom, mint ide jönni. Ha tudnám, hol lakik hivatalosan biztos, hogy ott kerestem volna, de csak az a beszélgetés maradt meg a fejemben, hogy talán a bátyjához költözik. Úgyhogy ide vezet az utam. Annak biztos, hogy nem örülnék, ha az derülne ki, hogy valami baj történt és azért nem tudom elérni. De akkor sem fogok repesni az örömtől, ha kiderül, hogy szándékosan kerül. Csak egy percet ha állok az ajtó előtt, amikor is meghallom a lépteket. Egy pillanatra megkönnyebbülök, ahogy tudatosul bennem, hogy ez csak ő lehet. Az tény, hogy nem vagyunk barát és barátnő, de attól még aggódtam érte. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy teljesen felesleges volt. Azok után, hogy nyitja az ajtót és kis híján az arcomba is csapja, már értem, hogy mi a helyzet. Mégsem fogom magam és tűnök el egyetlen szó nélkül. Lehet, hogy nem tartok igényt semmiféle lelkizős, meg beszéljük meg mi volt a baj szövegre. De attól egy magyarázat még jól jönne. Úgyhogy reflexből mozdítom a lábam és teszem az ajtó útjába. Megérzem elég szépen, hogy nekivágódik a fa, de még csak fel sem szisszenek. Ez semmiség. A lényeg, hogy elértem, kijjebb nyissa az ajtót és ne próbálja újra az arcomba vágni.
- Neked egyszerűbb. Nekem viszont okoztál pár álmatlan éjszakát - mondom teljesen nyugodt és átlagos hangon. Egyelőre még nem igazán hiszem, hogy idegeskednem kellene vagy kiabálni. Mi értelme lenne? Tény, hogy hamar elveszítem a fejem, de ott még biztosan nem tartunk. De legalább újabb dolgot érek el, amikor nem küld el a fenébe, hanem csak behív. Nem valami nagy mosollyal, de nem is várom el.
- Felőlem aztán állhatunk itt is, ha nem akarod, hogy bemenjek. De egyetlen szó nélkül nem fogom eltűnni - mondom és ezzel még egy utolsó lehetőséget adok neki és csak ezután lépek be a házba. A kabáton csak lehúzom a cipzárt, de nem veszem le. Ha jól sejtem, úgysem maradok túl sokáig. Nincs értelme nekivetkőzni. Azért a cipő marad az ajtó mellett, de ennyi.
Megyek utána a nappaliig és csak akkor torpanok meg, amikor ő a fotelt választja. Oké, értem én, hogy mire megy ki a dolog. Eddig is értettem, hogy lehetőleg eltűnne a szemem elől, vagy engem tüntetne el. Egy a lényeg, nem akar a közelemben lenni. Vettem. De attól még úgy gondolom egy magyarázatot megérdemlek, nem? Úgyhogy leülök a kanapéra és egész kényelmesen elhelyezkedek.
- Aha. Ez úgy leesett a nagy mosolyodból meg minden - bólintok aprót, de a tekintetem nem veszem le róla. - De komolyan azt hitted, hogy ez a legjobb megoldás? Hogy nem jössz, nem veszed fel a telefont...? Nem hiszem, hogy... A fenébe is, legalább megmondod, hogy miért? - egész normális hangon kezdem az egészet, de a végére akaratlanul is megemel a hangom. Talán eddig nem is igazán értettem, mi minden változik meg újra, hogyha ő nem lesz. Elég kényelmes volt a mi kis megállapodásunk és most kezdhetek mindent elölről, ha jót akarok magamnak.
Most viszont már nem tűnik olyan kényelmesnek a kanapé. Jó lenne inkább felállni innen és járkálni kicsit, de csak ülve maradok és nézek rá.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever 28.01.14 15:29

Másodszorra már amúgy sem hiszem, hogy megint rá akarnám vágni az ajtót, ez inkább csak az első eléggé gyerekes próbálkozás volt. És még én szóltam le Linket, aki a párna alá bújt reggel, pedig most legszívesebben én is megtenném. Nem akartam ezt a beszélgetést megejteni és végképp nem a szemébe mondani, hogy nem akarom ezt tovább, vagy hogy egyáltalán miért. Még most sem vagyok benne biztos, hogy tényleg el fogom mondani az igazi okokat. Lehet, hogy valami más egyszerűbb megoldás is van. Egyelőre még nem tudom, de még van pár percem kitalálni. Majd ha bejött, mert kétlem, hogy csak úgy elmenne, ha már eddig jött.
- Tudom és ezt a részét sajnálom, csak... nem volt más ötletem. - rántom meg kicsit a vállam, bár tudom, hogy ez annál sokkal fontosabb. Mégis csak aggódott értem, és ezt értékelnem kéne, de nem tudom. Biztos akárki másért is ugyanúgy aggódna, akit más kihúzott a szarból párszor, meg akivel jól meg van az ágyban, szóval ebben nincs semmi különleges. Egyszerűbb lenne, ha magától menne el csak és kész elfogadva, hogy nekem ennyi volt, de persze én se tenném fordított esetben a helyében.
- Itt kissé hideg van nekem. - jegyzem még meg a szavaira, majd tényleg befelé indulok, jelezve, hogy ő is jöhet utánam, de azt már rábízom, hogy becsukja az ajtót, levegye a cipőt, vagy a kabátot. Utóbbit nem teszi meg. Jó így, legalább nem fog ez az egész sokáig tartani, én is ebben reménykedem.
Direkt a fotelbe ülök le, amikor elérjük a célt. Nem akarom, hogy a kanapén mellém üljön, az úgy túlságosan... A fene essen belé, hogy ennyire jó volt vele. Már most is zavar az a tény, hogy itt van, mert nem tudom csak úgy kiverni a fejemből, hogy milyen kellemes együttléteket tudunk a hátunk mögött. Egyszerűen csodás vele a szex és ezt nem tagadhatom, de nem lehet e miatt mást bántani, és tudom, hogy Linket viszont biztosan bántanám, ha fojtatnánk ezt, arról már nem is beszélve, hogy mi van, ha megkedvelem, mert jó vele beszélgetni, nevetni és... túlságosan egy hullámhosszon tudunk lenni. Ebből egyszerűen semmi jó nem sülhet ki. Olyan jó lenne, ha beérné annyival, hogy ennyi, ha nem kéne magyaráznom. Most vázoljam fel neki az egészet, az igazat? De azt bonyolult és talán nem is értené. De, ha...
- Én nem tudtam máshogy, ha írok egy sms-t az olyan személytelen. Személyesen pedig... - lecsukom a szemem egy pillanatra, aztán csak megrázom a fejem, és egy kissé még össze is rezzenek, amikor megemeli a hangját. Az ránt vissza és tudom, hogy válaszolnom kell és már tudom is, hogy mit. Mi az, amivel a pasikat könnyen le lehet szerelni? Hát persze, hogy azzal, ha azt mondod, hogy kezded megkedvelni és nem elég már neked az, ami van. Akkor szépen rájön magától is, hogy gyorsan ki kell hátrálnia és le van a gond. Ennyi.
- Egyszerűen csak az nem működik, hogy barátok vagyunk és csak szexelünk. A végén úgyis több lesz... és általában az én részemről van több, és nem akarok megint sérülni. Jobb ez így, még időben befejezni. - elég határozottan beszélek, hogy tényleg hihető legyen, sőt igazából van is benne ráció, még ha ezt így nem is gondoltam át eddig. Igenis van rá esély, hogy túlságosan megkedvelem, de hát a bátyám is megmondta, nem szerethetsz egyszerre két embert ugyanúgy, tehát jobb, még az elején az egészet leállítani és dönteni még az előtt, hogy bárkinek baja lenne.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever 28.01.14 16:20

Nem volt más ötlete? Most komolyan, ettől miért érzem úgy, hogy még nekem kell magyarázkodnom neki és bocsánatot kérni, amiért így alakult? Áh, nem vagyok észnél. Alig láthatóan megrázom a fejem és most már újra magabiztosan állok a ajtóban. Azok után, hogy az arcomba akarta vágni, egész hamar elérem, hogy mégis beengedjen. Csukom is magam mögött az ajtót. Mennyivel jobb ez így, mint amikor rám akarta vágni. Végül cipő hanyagul le, a kabátot viszont magamon hagyom. Nem tervezem sokáig maradni. Már azzal is beérem, ha mondjuk öt percet beszél, amíg elmagyarázza, hogy mi a fene siklott félre. Aztán itt sem vagyok. Veszett jó volt ez az egész. Kényelmes és mind a ketten jól éreztük magunkat. Ettől függetlenül, nem hiszem, hogy le fogok állni balhézni, hogy azért sem lehet vége. De azért egy magyarázatot szeretnék hallani tőle. Úgyhogy leülök vele szemben a kanapéra és csendben várok. Nem bánnám, ha ő szólalna meg először. Nem hiszem, hogy kérdeznem kell ahhoz, hogy tudja, mit kellene mondania.
- Máskor vegyél erőt magadon. Az sms még mindig jobb, mint a nagy semmi - mondom, de semmi szemrehányás vagy bántás nincs a hangomban. Szerintem más is így állna a helyzethez, nem csak én. Ha valakiről semmi hír, az soha nem jelent jót. Akkor már inkább egy rövid sms. Bármilyen személytelen is az.
Ez az egész viszont még mindig csak töltelékszöveg. Az igazi okot akarom tudni. Azt, hogy mi a fene történt, amiért meggondolta magát. Nem hiszem, hogy hibáztam volna, vagy bármi. Nem unhatott rám. Bár lehet, hogyha ez lenne a helyzet, azt is így közölné. Ha ez az ok, na azt nem biztos, hogy teljes nyugodtsággal fogadnám. Az azért már sértené az önbecsülésem. Annak ellenére, hogy eddig végül is semmi konkrét nem hangzott el, máris megemelem a hangom. Persze észnél vagyok és hamar lehalkítom újra. Főleg akkor, amikor meglátom, hogy összerezzen. Nem akarom én megijeszteni és főleg nem akarok, hogy megforduljon a fejében, félnie kell tőlem.
- Pedig nagyon úgy tűnt, hogy működik. Jó volt, nem? - beszélek figyelve arra, hogy véletlen se emeljem meg újra a hangom. A kezem ökölben, de ez nem olyan nagy dolog még. - Időben? Ezek szerint még nem bonyolítottad túl, igaz? - kérdezek rá nyíltan, mindenféle körítés vagy hezitálás nélkül. Nem mintha ha azt mondaná, hogy tévedek és máris érzéseket kevert bele, megrémülnék. Az viszont tény, hogy el akarnám kerülni az ilyesmit. Nem kell nekem komoly kapcsolat. Elegem volt a kötelességből, a szabályokból és abból, hogy kétszer át kell gondolnom, mit mondok. Az nekem nehéz. De akkor is...! Miért kell a színtiszta jónak véget vetni. Csak mert fél?
- Átgondoltad te ezt? Úgy értem, sutba vágod az egészet, mert... félsz, hogy mi lesz ha? - teszem fel a következő kérdésem, és félig akaratlanul, de előrehajolok, hogy közelebb kerüljek hozzá. Még így is bőven választ el minket tér, de attól még próbálkozok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever 28.01.14 20:48

Legszívesebben eltűnnék, de tényleg az lenne a legjobb. Felszívódni és kész, az megy nekem. Megtettem már, csak nem szeretném itt hagyni Vegast és tudom, hogy baromság lenne egy pasi miatt, csak nekem nem megy az az egész... izé. Nem is tudom, hogy mi ez, hiszen nem szakítás, mert nem vagyunk együtt. Akkor meg miért nem elég annyi, hogy kész? Jó szexet mástól is kaphat, és ennyi, nem tudom, hogy miért kell ezt ennyire kivesézni. De mégis látom, hogy nem fog csak úgy elmenni, így nincs más, mint az, hogy beengedjem és szépen a nappaliba menjek, ahol elfoglalom az egyik fotelt. Kellő távolság, ez most kelleni fog, különben nehéz... nehéz csak úgy meglenni vele egy légtérben.
- Nem hiszem, hogy lesz máskor. - bököm ki, arra amit mondd. Nem lesz máskor, hogy erőt vegyek magamon. Egyszerűen csak ezt most valahogy le kell tisztázni és, ha mondjuk fogom és elijesztem, az elég lesz. A legtöbb pasi gyorsan lelép, ha rájön, hogy a dologba érzelmek is keveredhetnek. Ez ennyire egyszerű. Nem kell túlmagyarázni, vagy túlbonyolítani nem igaz? Elég, ha csak elmagyarázom neki, hogy esély van rá, hogy én majd idővel többet érzek és akkor szépen veszi a cipőjét és magától megy el. Nem nekem kell megkérni, hogy menjen, mert azt így, hogy itt van és látom, nagyon nehéz.
- Jó volt igen, a rohadt életbe... túl jó volt! - összeszorítom a számat, mert most nekem sikerül kicsit megemelni a hangom. Felhúzom inkább a térdeimet magam elé és azokat ölelem át. Olyan nagyon csupasznak érzem magam, miután eleve nem vagyok túlöltözve és ez most zavar. Hülyeség, hiszen sokféle módon látott már ruha nélkül, kicsit sem kéne zavarban lennem, de most mégis valahogy így van. - Ha azt mondom, hogy igen, akkor úgy könnyebb neked? Kedvellek és ez nem jó. - ez van, tényleg barom, jó vele beszélgetni, viccelődni, olyan könnyen egymásra hangolódunk és az se véletlen, hogy valakivel ennyire jól tudsz működni minden téren. De én akkor sem akarok ebbe belemenni és tudom, hogy idővel úgyis az lenne a vége. Ismerem már magamat, túl jól ismerem, és már így is nagy hiba volt ez az egész, hiszen ott van Link, akit nem akarok bántani, nagyon nem!
- Nem azért, mert mi lesz ha. Én ismerem magam már elég jól és tudom, hogy mi lesz és... - elhallgatok. Az lenne talán a legegyszerűbb, ha elmondanám az egészet úgy, ahogy van nem? De nem akartam, nem akartam túlbonyolítani, miért nem elég neki egyszerűen csak ennyi? Tudom, hogy jó volt, túl jó is, és néha már úgy érzem magam, mintha elvonási tüneteim lennének, de ez olyan, mint bármi más, ha még itt is van a közelemben, úgy sokkal rosszabb.
- Van valaki más, egy srác, aki édes és... esetlen még, és szeret, én pedig nem akarom bántani veled. Neked pedig ez úgyis csak szex, arra meg találhatsz mást, ennyi. - rántom meg újra a vállam. Persze ez nem ilyen egyszerű, nem kezelem én ezt csak így könnyedén, de egyszerűbb azt hinni, hogy igen, hogy nem számít, hogy mit mondd, hogy nem számít, hogy mi lesz.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever 28.01.14 21:10

Tervezem, hogy nagyon hamar lelépek. Legalábbis ezzel a gondolattal megyek utána és eszemben sincs levenni a kabátot. Ugyan minek, ha pár percig maradok csak? Nem tudom, hogy tudna-e olyan választ adni, amit egyetlen bólintással elfogadnék és lelépnék. Azt hittem, hogy nem kell nekem különösebben magyarázkodnia, mégis azon kapom magam, hogy válaszokat várok.
- Velem lehet, de mással biztos - pontosítok egy kicsit, de még most sem mondom azt, hogy velem biztos nem. Most valahogy különösen nehéz elfogadni a gondolatot, hogy ez ennyi volt. Már kezdtem azt hinni, hogy lehet egy is mázlim és egy vagy talán két hónapig piszok jól érzem majd magam. Hiszen minden megvolt. Munka, tanulás, a fiam... és egy nő, akivel egy kis beszélgetés és megszűnik minden feszültség. De úgy tűnik, ennek most vége. Akkor sem fogadom még el.
- A túl jó, még nem jelent szerelmet sem semmi hasonlót - közlöm vele, bár ezt gondolom magától is tudja. A szavaim után a komoly téma helyett csak felkúszik az arcomra egy sokat sejtető félmosoly. Egy pillanat alatt fordul meg a fejemben az elképzelés, hogy ez volt az a bizonyos varázslatos mondat, ami után ő is elmosolyodik és minden rendben lesz.
De nem. Úgy tűnik, ez túl merész ábránd. Mert tovább magyaráz. Erre persze már én is elhallgatok egy röpke pillanatra. Fogalmam sincs, mennyire rémítene meg, ha azt mondaná, hogy már túlbonyolította érzelmekkel. De ilyenről láthatóan szó sincs.
- Most már úgysem hinném el, szóval nem - mondom egészen könnyedén, de nem le nem veszem róla a tekintetem. Lehet, hogy ezért gubózott fel annyira? Zavarta, hogy állandóan rajta tartom a szemem? Csak nem. Hamar meggyőzöm magam, és a következő percben már előrehajolok, hogy közelebb legyek hozzá. Még azért így is van távolság, de már sokkal elviselhetőbb.
- És nem éri meg a jó szex. Értem - dőlök hátra újra. A csalódottság akaratlanul is kiül az arcomra. Máskor lehet, hogy tovább harcolnék érte. Most viszont még a halk duruzsolást is elnyomom, ami kezd felerősödni a fejemben. Tudom, hogy a démonok szeretnék átvenni az irányítást. Elérni, hogy küzdjek és addig maradjak, kiabálja... bármi, amíg meg nem győzöm arról, hogy téved. De nem engedhetek nekik. Maradok hátradőlve, de ökölbe szorított kezekkel.
-  Áh. Ez már hihetőbben hangzik. De ha jól sejtem már így is bántottad. Ha nem is tud róla, hogy mit műveltünk a zuhany alatt - állok fel a kanapéról és lépek oda hozzá. Lehet, hogy szemét dolog, de részben győztek a démonok. Nem adhatom fel. Ez túl jó ahhoz, hogy kihátráljak és keressek mást.
- Az ágyban. Az asztalon. A konyhapulton - lépek minden egyes szónál közelebb tovább. - Csak még egyszer, aztán eltűnök. Már úgyis mindegy, nem? - állok meg előtte és nyújtom felé a kezem, hogy legalább a kanapéig eljussunk. Az még úgysem volt. Közben pedig az zakatol a fejemben, hogy milyen szerencsét flótás az, aki őt kifogta. Lehet, hogy érzelmekkel keverni, de attól még Jenna fergeteges partner!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever 28.01.14 22:12

Messze eljött, és bármennyire is könnyebb lenne, ha egyszerűen csak elmenne, valahogy a lelkem mélyén tudom, hogy erre nagyjából semmi esély sincs. Tudom, hogy szemét húzás volt, amit csináltam, hogy nem szóltam egy szót sem, csak eltűntem, tisztában vagyok vele, hogy nem kellett volna, és hogy mással sem kéne megtennem, de... akkor is túl gyáva voltam ahhoz, hogy közöljem vele és egyben túl gyenge is, mert igenis most is, hogy itt van, attól félek, hogy... Nem, nem ezen kell gondolkodni, itt van, aztán el fog menni és kész. Megérti, vagy elijesztem az érzelmekkel, amik minden pasit könnyedén elijesztenek és ennyi. Nem lesz itt gond, csak jól kell neki beadnom az infokat.
- Nem, de... valamit jelent. Túl jól, túl jól érzem magam veled és olyan könnyű és megszokott minden, mintha... nem is tudom. Én ismerem magam Dave és tudom, hogy ha hagyom, akkor beléd fogok szeretni. Ez tény és kész. - most még nem, tudom, már nem verhetem át, akkor sem ha próbálom. Már nem hinné el, de attól még így van, esély bőven van rá, sőt tudom, hogy simán belé tudnék zúgni, ha még egy ideig ezt folytatnánk. Így is túl sokat jár az eszem rajta, még ebben a két hétben is nem egyszer eszembe jutott, pedig pont azon voltam, hogy kitöröljem a gondolataim közül. De egyszerűen képtelen voltam rá, és most még nehezebb, hogy itt van, és próbál... meggyőzni? Az is zavar, hogy közelebb hajol, pedig én direkt ültem elég távol tőle ahhoz, hogy ne érjem el, hogy ne érjen el, hogy ne érezzem az illatát, és... Csak megrázom a fejem és felhúzom a lábaimat, hogy szinte már kapaszkodni tudjak és persze, hogy ne érezzem magam annyira csupasznak. Ha lenne a közelemben egy takaró, még azt is simán képes lennék magamra rángatni.
- Nem éri meg semmi, ha a végén úgyis rosszul érzem majd magam és kifacsartnak. - tudom, hogy milyen ez és ez látszik is az arcomon, amikor elhúzom a számat. Tisztában vagyok vele, hogy milyen pocsék érzés az, ha ejtenek, amikor megkedvelsz valakit, és én pont ezért nem akarom ezt enni mással, mert akkor ugyanolyan lennék, mint akiket utálni akartam, csak mert megbántottak. Végül mégis kénytelen vagyok elmondani neki az igazat, akkor is, ha nagyon nem akartam. De hátha ebből megérti és akkor tényleg elmegy és békén hagy, nem kínoz tovább. De nem, esze ágában sincs, sőt, amit mondd az csak még rosszabbá teszi az egészet. Igen, pont ez a baj, hogy már így is bántottam és nem akarom többet.
- Kérlek Dave... - szinte már könyörgő a hangom, amikor egyre közelebb lép és szépen sorban idézi fel azokat a helyszíneket, ahol olyan remekül éreztük magunkat. Baromira nem szép tőle, nagyon... nagyon csúnya húzás. Lecsukom a szemem és, amikor a kezét nyújtja csak megrázom a fejem, és nem akarok felállni. Tényleg nem. Aztán mégis megteszem, még egyszer...? Egészen gyorsan állok fel, de nem a kezét fogom meg, hanem szó nélkül tapadok az ajkaira. Túl közel van és engem túlságosan vonzz és képtelen vagyok logikusan gondolkodni a közelében. Heves ez a csók, olyan utolsó mindent beleadok típusú, amiből iszonyatosan nehéz kiszakadni, de azt nem hagyom, hogy utána a kanapé legyen a cél. Akármi is lesz, végül ellépek tőle és... automatikusan emelem a kezem, ami csattan az arcán. Nagyon nem szép tőle, hogy ilyet csinál... nagyon nem! A kezemet a szám elé kapom és hátrébb lépdelek, egészen addig, amíg a mögöttem lévő kanapé nem képez akadályt.
- Sajnálom... - csak annyi kell, hogy hagyjon békén, mert egyszerűen túl nehéz csak úgy ellenállni neki. Túlságosan csábító az a lehetőség, hogy még egyszer utoljára, de nincs értelme! Attól mi lesz jobb?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever 29.01.14 12:23

Meg kellene rémülnöm és kihátrálni az egészből. Felesleges érzelmeket keverni az egészbe. Miért lenne rá szükség? Így is piszok jól éreztük magunkat. Ezért is vagyok képtelen csak annyiban hagyni. Az a legkevesebb, hogy mennyi időt vesztegettem arra, hogy elérjem. Most az nem igazán érdekel. Az zavar, hogy nem bírom szó nélkül elfogadni a magyarázatot és bólintani, hogy megértettem. Ez nekem nem megy. Nem adhatom fel ilyen könnyen. Ez túl jó ahhoz, hogy csak ennyivel vége legyen.
- Akkor ne hagyd, hogy megtörténjen. Egyszerű, nem? - beszélek, de azért most már az én hangom is bizonytalanabb. Nem csak azért, mert tudom, hogy ez nagyon nem így működik. Volt benne részem és tudom, hogy nem lehet parancsszóra szeretni vagy nem szeretni. Pedig milyen egyszerű lenne, ha úgy működni az egész, mint egy kapcsoló. Van nulla és egy. Bekapcsolod, vagy ki. Érzel és nem érzem. De rohadtul nem így van. És ha már érzelmek, be kell vallanom, hogyha maga a szó nem is rémiszt meg túlzottan, az már azért nagyobb hatással van rám, amikor ki is mondja, hogy belém szerethet. Ez már azért tényleg nem tetszik. Nem akarok semmilyen bonyolult kapcsolatot. Nem akarok újra úgy élni, hogy minden szavam át kelljen gondolni. Csak a jó részét akarom.
De úgy tűnik, ezt nem kapom meg. Persze nem adom fel. Próbálom meggyőzni. Elhitetni vele, hogy téved. Ez csak szex. Veszett jó szex, amire mind a kettőnknek szüksége van. De úgy tűnik, ő ezt megkapja mástól. Neki nem éri meg. Jó. Legyen. Nem fogok itt ülni fél délután és megvárni, hogy mondjuk a bátyja beállítson és kitegyen innen. Ez viszont nem jelenti azt, hogy nem állok fel, megyek oda hozzá és nem csikarok ki belőle még egy utolsó alkalmat. Fogadok, hogy el tudom felejtetni vele a "édes pasit" és csak én leszek legalább pár fél óráig.
Hiába a könyörgése, én ugyanúgy megyek oda és folytatom a felsorolást. Tudom, hogy hatásos. Hogy ha tovább folytatom, még egyszer megkapom. Persze azzal tisztában vagyok, hogy milyen szemét dolog ez részemről, de... ez akkor is megéri. Piszok jó vele és szükségem van még egy alkalomra! Nagyon úgy tűnik, hogy meg is kapom. Annak ellenére, hogy nem fogja meg a kezem, amikor felé nyújtom. Magától áll fel és csókol meg. Nekem tökéletes így is. A kezem csúszik a derekára és így húzom közel magamhoz. Az első pár pillanatban talán még mosolygok is közben, majd szinte azonnal érezni kezdem, hogy száguldásba fog a vérem. Veszettül kívánom és csak még jobban fokozza a vágyat a hevessége. Az a kétségbeesett érzés, amit sugall.
De elhúzódik, én pedig kénytelen vagyok engedni. Nem tudom, hogy tényleg messzire engedném-e, hogyha nem csattanna a keze az arcomon. Még így is utánanyúlok, de aztán úgy szorul ökölbe a kezem, hogy az egész szinte kifehéredik és már attól az erőtől remeg, amivel szorítom. Az arcom égni kezd. Először csak pár pont, aztán az egész, ahol csak ért a tenyere. Nem mondom, van egy perc, amíg mozdulatlanul állok előtte és kezdem elveszíteni a józan eszem. A démonok ujjongnak. Erre vártak. Csak ennyi kellett nekik. Egy pillanatnyi gyengeség, amikor elengedem magam. Ez pedig most itt van. Lassan emelem fel a fejem, de a szám összeszorítom, hogy még véletlen se mondjak semmit. Csakhogy ez nem így működik. Nem tudok, csendben maradni.
- Legyen. Remélem majd a kis szerencsétlen kezdő is olyan hangokat tud kicsikarni belőled, mint én - mondom, de még most is szinte csak a fogaim között szűröm a szavakat. Aztán indulok is az ajtó felé. Most lett elegem. Most adtam fel. Nem éri meg. Láthatóan nem fogja meggondolni magát, én pedig nem fogom semmire kényszeríteni.
Még intek neki, mielőtt eltűnnék a szeme elől. Cipő fel, a bejárati ajtót pedig elég erősen csapom be ahhoz, hogy halljam, ahogy bent pár üvegpohár egymásnak koccan. Kell valami bunyót keresnem, mielőtt teljesen megzakkanok. Le fogok én nyugodni idővel. Csak kell valami vagy valaki, akin levezetem a feszültséget. Akkor majd eltűnik az egész csalódás dolog és ha következőleg találkozunk, már mosolyogni fogok rá.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever 29.01.14 14:06

Komolyan kissé megrökönyödve nézek rá, amikor elhangzik a kérdés. Ezt igazán nem gondolhatja így! Nem úgy mennek a dolgok, hogy csak nem akarod és akkor az is történik. Mintha bármi is irányítható lenne, amit az ember érez. A hangjából úgy sejtem, hogy ezzel ő is valahol tisztában van, mire kimondja a fene nagy butaságot. Én pedig csak rázom a fejem.
- Nem gondolod komolyan! Nem lehet... irányítani, hogy mit érezzek. - persze neki így lenne egyszerűbb. Neki így lenne jobb, neki... neki. Ez egyszerűen csak szín tiszta önzés. Nem az számít, hogy nekem hogy jó, hanem hogy ő élvezze gondok és problémák nélkül. Végülis érhető, és talán még nem is lenne ellenemre, ha nem lenne itt Link, bár jó eséllyel a végén akkor is sérülnék és én jönnék ki rosszul az egészből. Ez ebben a legrosszabb, hogy már annyiszor szívtam meg, hogy most is szinte biztos, hogy ez lenne a vége. Ismerem magamat annyira, hogy biztosan belé zúgnék egy idő után, hiszen ha valami túl jól alakul, végül valaki úgyis elszúrja és általában én szoktam az a valaki lenni.
Mégsem képes csak úgy befejezni és elmenni végre, helyette még tovább kínoz, közelebb jön és sorolja fel, hogy mi hol és... Miért kell ennyire szemétnek lennie? Tudom, hogy már így is hibáztam, hogy már így is bántottam Linket, de erre ő még rá is játszik, még fel is idézi bennem. Azt hiszi, hogy ettől jobb lesz? Ettől majd beindul a fantáziám és egyből lelkes leszek, miközben felemészt a lelkiismeret furdalás. Neki aztán nem számít, ha a végén én mégis összetörve érezném magam, mert volt egy jó estéje és kész, mehet a dolgára. Hogy lehet ennyire önző?! Szint már könyörgök neki, hogy hagyja abba, hogy ne csinálja, menjen el és ne kínozzon, de tudja, tudom, hogy tisztában van vele, hogy mennyire vonz, és eszméletlenül nehéz ellenállni. De akkor sem akarom! Nem szabad, és ki kell bírnom. Szinte már elfehérednek az ujjaim, ahogy a térdeimet szorítom magam elé felhúzva, de végül mégis hirtelen pattanok fel, hogy mohón faljam az ajkait még utoljára. Kell pár pillanat mire egyáltalán sikerül észhez térnem, mert tudom hogy muszáj felfognom mit csinálom már megint. A legnagyobb szemétnek érezném magam, ha ennek most engednék. Ezért lépek végül hátra és csattan a tenyerem az arcán. Az ő hibája, akkor is, ha én csókoltam meg, de ő nem hagyta annyiban. Nem volt rá képes, és igenis megérdemli! Persze ez a felindulás kb. fél pillanatig tart, aztán már elnézést kérek a szám elé kapott kézzel, ahogy látom, hogy mennyire ideges. Remeg a keze, egyértelműen remeg a keze. Nekem meg az egész testem az idegességtől. Nem tudok, nem is merek megszólalni, csak nézem és végül megszólal, persze, hogy még egy utolsót rúgva belém.
- Szemét vagy... és rettentően önző! - én viszont nem szűröm a szavakat, sokkal inkább kiáltok utána, amikor már a cipőjét veszi. Az ajtó pedig csapódik, majd ki szakad a helyéről, én pedig csak visszazuhanok szépen a fotelbe, ami amúgy is ott volt mögöttem. Pocsékul érzem magam, nem kellett volna ide jönnie, nagyon nem! Mindenem remeg, a testem a szám és persze aztán az a sírás is kikívánkozik végül.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever

Vissza az elejére Go down

Jenna & Dave - It was too good to be true... and lasts forever

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Dave & Jo - Száguldás
» Jenna Collins
» Algernon & Gwen – Good luck
» Jenna Dewan-Tatum
» True Blood - Inni és élni hagyni

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Bruce Kohei Ariva háza-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához