welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Dylan & Minea
Minea Jade Weiss
30.07.23 19:29
Two against the world - Chase & Josie
Chase Hammond
07.04.23 12:31
Ben & Minea - Comatose
Ben Sullivan
25.03.23 22:48
Silly Cat - Alex & Vaughn
Alex Moore
25.03.23 10:59
Night Club
Sonia Lipinska
15.03.23 21:28
Hello Stranger - Minea & Ben
Ben Sullivan
14.03.23 22:01
Chippendale Club
Minea Jade Weiss
08.02.23 10:49
When It's All Over - Chase & Josie
Josie Harmon
28.01.23 12:52
Monsters - Ben & Minea
Ben Sullivan
21.01.23 0:28
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2202)
Jenna • Link - Helloooo! Vote_lcapJenna • Link - Helloooo! Voting_barJenna • Link - Helloooo! Vote_rcap 
Lyna Hill (914)
Jenna • Link - Helloooo! Vote_lcapJenna • Link - Helloooo! Voting_barJenna • Link - Helloooo! Vote_rcap 
Desmond Drescher (694)
Jenna • Link - Helloooo! Vote_lcapJenna • Link - Helloooo! Voting_barJenna • Link - Helloooo! Vote_rcap 
Cassandra Drescher (640)
Jenna • Link - Helloooo! Vote_lcapJenna • Link - Helloooo! Voting_barJenna • Link - Helloooo! Vote_rcap 
Charlotte Collins (501)
Jenna • Link - Helloooo! Vote_lcapJenna • Link - Helloooo! Voting_barJenna • Link - Helloooo! Vote_rcap 
Jennifer Ariadne Lively (480)
Jenna • Link - Helloooo! Vote_lcapJenna • Link - Helloooo! Voting_barJenna • Link - Helloooo! Vote_rcap 
Veronica Chloe Foster (455)
Jenna • Link - Helloooo! Vote_lcapJenna • Link - Helloooo! Voting_barJenna • Link - Helloooo! Vote_rcap 
Aurora Rossum (430)
Jenna • Link - Helloooo! Vote_lcapJenna • Link - Helloooo! Voting_barJenna • Link - Helloooo! Vote_rcap 
Minea Jade Weiss (349)
Jenna • Link - Helloooo! Vote_lcapJenna • Link - Helloooo! Voting_barJenna • Link - Helloooo! Vote_rcap 
Dylan Hanning (330)
Jenna • Link - Helloooo! Vote_lcapJenna • Link - Helloooo! Voting_barJenna • Link - Helloooo! Vote_rcap 
Top posting users this month
No user

Megosztás

Jenna • Link - Helloooo!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime13.01.14 15:36

______________________________________________________________
Büszkén jelentem, sikerült életemben először berúgni. Persze nem ez volt a terv, amikor Darrel elhívott inni valamit. Eleinte még szentül megfogadtam magamban, hogy csak üdítőt fogok inni. Miért jönne egyáltalán szóba bármi más? Nincs annak semmi értelme. Még gyerekkoromból emlékszek, hogy a sör keserű és nagyon rossz íze van. Akkor minek próbálkozni vele? A baj ott kezdődött, amikor a telefonom már nyolcadik alkalommal csörrent meg a zsebemben két percen belül. Eleinte még félve nyomtam ki vagy hagytam figyelmen kívül és közben alig bírtam Darrelre figyelni. Tartottam a következményektől, de minél többször szólalt meg az a gyűlöletes készülék és jelezte ki Mary - néhol Robert - nevét, egyre inkább éreztem a dühöt, ami talán már évek óta gyűlt bennem, csak jól tudtam elnyomni és hazudni magamnak, miszerint teljesen rendben van, amit művelnek és bennem van a hiba. Most viszont képtelen voltam ezt a hazugságot elhitetni magammal. Amint kilencedjére is megszólalt a telefonom, már nem tudtam nem tudomást venni róla. Nem, még ekkor sem vettem fel. A pultos viszont volt olyan rendes, és látva az arcom elém tett valamit.
- Tapadós barátnő? Nincs semmi joguk számon kérni bennünket minden lépésünkről. Bármilyen jók is az ágyban... Nem szabad velük foglalkozni, egy idő után majd megunják - magyarázta, de én már alig figyeltem rá. A kis poharat néztem. Mintha víz lett volna, de elég kis adag ahhoz, hogy kevés legyen szomjoltáshoz. Ennek ellenére hirtelen ötlettől vezérelve öntöttem le a torkomon. Szinte azonnal fuldokolni kezdtem. Köhögtem egész végig, amíg úgy nem éreztem, hogy csillapodik az égető érzés, ami szinte szétmarta a nyelőcsövem.
Ezzel kezdődött az egész. Ezzel az egy kis adag égető vízzel, amit a pultos tolt elém puszta emberi együttérzésből. A másodikat már én rendeltem a tizenkettedik telefoncsörgésnél. Már ekkor sem voltam józan. A fejem a pulton támasztottam, miközben a szűkszavúságom ellenére szinten mindenhez volt hozzáfűznivalóm. Annyit beszéltem, mint talán máskor napok alatt sem. A szép pedig az egészben, hogy fogalmam sincs, mik hagyták el a számat. Az viszont biztos, hogy percek alatt voltam képes mosolygós, jókedvű fickóból, ideges emberré változni. Az egyik ilyen ideges pillanatomban vágtam falhoz a telefonomat ezzel lekaszálva a pultos mögül pár értékesnek tűnő üveget.
- Upsz - futotta csak ennyire, majd az eddig kedves és mosolygós pultos arcát látva inkább talpra kecmeregtem. Őszintén megvallva, fogalmam sincs már, hogy akkor Darrel velem volt vagy sem. Azt viszont tudom, hogy nem jutottam el haza. Még egy óra múlva sem, amikor már második alkalommal estem térdre valami furcsa járdarészlet miatt. A farmerom kiszakadt. Két, manapság menőnek mondható lyuk virít rajtuk és valamikor fehérnek volt mondható pólóm is inkább szürke a sok koszos házfaltól, aminek nekidőltem időközben. Sérülést nem látok magamon, de nem mernék rá megesküdni, hogy nincs rajtam pár folt, esetleg a térdeimet horzsolás.
Most pedig, több óra után, valamikor az éjszaka közepén... vagy még csak most sötétedett? Képtelen vagyok megállapítani. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy továbbra is az utcákat járom és próbálok tájékozódni. Olyan helyekre keveredek, ahol életemben nem jártam. Kerestem a címet, ami ott mocorog az agyam legmélyén és szinte minden szembejövőnél Jenna után érdeklődök. Páran megállnak, néznem rám, vagy épp csak szánakozóan rázzák a fejüket.
Nem kell nekem a segítségük! Anélkül is megtalálom! Persze, hogy megtalálom! Egy perc kell csak, hogy a kissé összemosódott betűkből kisilabizáljam az utca nevét. A házszámmal viszont nehezen boldogulok. Összezavar az elrendezés, de azt hiszem, megtalálom, amit keresek. Ott állok a kapu előtt és teljes tenyérrel támaszkodok a csengőn. Valaki csak kijön és ha más nem - kiabálva vagy kedvesen - megmondja, hogy éppen a szomszéd házban, vagy a szemközt lakót keresem. A lényeg, hogy nem adom fel. Nem hát! Most az egyszer nem! Túl fontos, amit mondani akarok!
Túl fontos... csak emlékeznék rá, mi is az pontosan...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime13.01.14 16:28

Olyan nagyon nem tudok aludni, hogy az valami őrület! Pedig kéne, mert 10-re melóba kell mennem és ahhoz fel kellene kelni időben, hiszen nem két perc, amíg elkészülök, aztán átjutok a városon a vadi új kismotorral. Imádom, egyszerűen imádom! Gyorsabb, mint a tömegközlekedés, de nem akadok el a dugóban, mint a kocsik, bár azt hiszem ha Bruce látná, hogyan közlekedek vele, kitérne a hitéből, de amíg nem látja... Amiről nem tudunk az nem fáj igaz? És egyébként pont ennek apropóján nem tudok aludni. Akárhogy is, de mégis csak lelkiismeret furdalásom van, vagy valami olyasmi, nem is értem. Bírom Dave-et, nagyon is, hiszen jó fej és vicces és ugyanolyan lazán kezeli a dolgokat, mint én, ezért is érzem olyan nagyon jól magam a közelében, de pont azért, mert olyan, mint én, nem hiszem, hogy igazán komolyan venne bármit. Biztos, hogy oka van annak, hogy nincs együtt a gyereke anyjával, és bár még sosem kérdeztem erről... Áh tudom, nem érdemes tippelgetni. És persze ott van Link, aki annyira édes és kedves és olyan lelkesen igyekszik mindent megtanulni. Nagyon kedvelem ez nem kérdés, de közben mégis félek az egésztől. Nem nagyon ismer másokat, a világot, nincs összehasonlítási alapja, és azért lássuk be tuti, hogy vannak nálam szebb lányok, meg kedvesebbek, meg mit tudom én. Csak ő nem ismeri őket, de ha ismerné, akkor rájönne, hogy nem én vagyok a világ közepe, ahogy talán egy kicsit most érzi. Aztán persze baromi nagy nehezítés, hogy nem önálló, miközben Dave teljesen az. El kell kérni a kereszt szüleitől, már ha elengedik, de szerintem a kereszt anyja ha tehetné, akkor eltiltaná tőlem egy életre, meg úgy általában attól is, hogy kitegye a lábát az utcára. Annyira bonyolult ez az egész! Már szinte megszoktam, hogy a legtöbb esetben pofára esem, hogy dobnak, és most ebben a helyzetben fogalmam sincs, mit kéne tennem. Talán csak el kéne felejteni azt az egy estét Dave-vel, hiszen azért jócskán ittam, az is közre játszott, és kész. Tovább lépni, úgy tenni, mintha mi se történt volna, Linkkel foglalkozni és Dave-t pedig barát zónába pakolni. Csak ne vonzódnék olyan rohadtul hozzá! Így azért nagyon nehéz.
Oldalra fordítom a fejem, mivel eddig aktívan a plafont bámulva próbáltam erőltetni magam, hogy elaludjak, ami igen nehéz, ha közben gondolatok kavarognak a odabent, és az órára pillantok. Fél tizenkettő, lassan éjfél és nekem legkésőbb fél 9-kor kell kelnem, hogy tényleg rendben beérjek. Bent még át is kell öltözni, szóval nem centizhetem ki teljesen. Muszáj lenne aludni. Egyszerűen próbálom kiüríteni a fejem és becsukni a szemeimet, hátha sikerül...

Veszett hangosan szólal meg a csengő, én pedig úgy ülök fel, mint akibe hirtelen belevezették a 220-at. Éjfél múlt, azt hiszem valamennyire sikerül elaludni, vagy más közel voltam hozzá. Kell pár pillanat, mire felfogom, hogy mi is a helyzet, hogy tényleg itt szól a csengő és valaki baromira rátenyerelt, mert csak nem hagyja abba. Bruce... alszik, vagy még dolgozik? Volt már rá példa, hogy az irodában maradt, mert annyira elhúzódott valami. Csak kikászálódom végül az ágyból, és még azzal sem szórakozom, hogy magamra kapjak valamit. Egy pántos testhez álló rózsaszín felső van rajtam, és egy kényelmes rövid nadrág. Nem sokat takarnak ezek így együtt, de az alváshoz pont tökéletes. Belebújok a nyuszis mamuszba, majd gyors léptekkel szaladok le a lépcsőn, aztán ki az ajtón, és végül kissé leblokkolva állok meg a kapu előtt. Még az se tudatosodik bennem, hogy ilyen szerelésben rohadtul hideg van az éjszaka közepén, hiszen Link az. Pocsékul fest és... olyan szinten árad belőle a pia szag, mintha minimum leöntötték volna egy hordó akármivel.
- Link... te meg mi a fenét keresel itt az éjszaka közepén? - fogalmam sincs, hogy tud-e most értelmesen válaszolni, de azt nem itt fogom megvárni. Basszus, rohadt hideg van! Gyorsan nyitom ki hát a kaput, hogy betessékeljem, és ha nem megy neki magától, akkor megfogom a kezét, vagy ha kell támogatom, bármi, csak minél előbb legyünk a házon belül, mielőtt kékre vált a szám. Majd akkor ráér elmagyarázni, hogy mi van, amikor már becsukódott mögöttünk az ajtó.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime13.01.14 18:03

______________________________________________________________
Megvan az utca! Megtaláltam a fejrázogatós emberek segítsége nélkül is! Megtaláltam! Már csak azzal kell megbirkózni, hogy a ház is meglegyek és akkor... bingo! Még fogalmam sincs, hogy fogom megtalálni, hiszen már az utcatábla betűi is összefolytak a szemem előtt, de megoldom. Ahogy eddig. Most először, minden segítség nélkül...! Kisebb ténfergés után végül azt hiszem, megtalálom azt a házat. Először csak felemelem a fejem és végignézek az épületen, de amikor érzem, hogy a fejem emelésével én is dőlni kezdek, inkább egyenesbe kapok magam. A nadrágomon már így is több lyuk van a kelleténél, nem kell rá még egy. Ez így menő. Ha még egy lenne rajta, az már inkább... izé lenne. Nem menő.
Végül mikor sikerül továbbra is talpon maradnom, lesz, ami lesz alapon teljes tenyérrel támaszkodok rá a csengőre a kapu mellett. Valamit hallok a szomszéd házból, mikor már vagy egy perce itt állok, de nem mernék még csak tippelni sem, hogy mi volt az. Annyi viszont biztos, hogy nagyon vicces, így hát elnevetem magam, majd elkomolyodok. Lehet, hogy mégsem volt olyan vicces és nem kellene idiótát csinálnom abból, hogy ezen nevetek, nem igaz? Még akkor is ezen jár az eszem, amikor nyílik az ajtó. Persze oda nem nézek. A cipő orrát bámulom és próbálom megállapítani, hogy ez a tudom is én milyen gyógycipő mennyire illik az én új, menő farmeromhoz. Nem túlzottan - állapítom meg végül, majd mintha nem számítottam volna arra, hogy bárki megszólalhat körülöttem, kissé ijedten kapom fel a fejem az ismerős hangra.
Most az a kérdés, hogy mit keresek itt? Vagy miért az éjszaka közepén? Próbálom én megállapítani és válaszolni, de igazából egyik kérdésre sem találom a szavakat. Úgyhogy pár másodperc szemöldökráncolás után bevágok egy idétlen vigyort, és reménykedek benne, hogy ezzel beéri. Persze amikor megragadja a kezem, lépkedek utána.
- Ne siss... siess! - kérem, de már a harmadik - vagy talán negyedik? - lépésnél sikerül majdnem elesni. Hogy a fenébe tudnak emberek menni az ilyen járdán? Nem értem én. Hülye kínai... japán... akármilyen szokások!
Amíg haladunk végig ezen a kacifántos úton van időm oldalra nézni. Egy pillanatig azt hiszem, figyel valaki. A szomszéd, egy kölyök az utcából. Billy! Biztosan ő az! Aztán leesik, hogy nem lehet ő. Ez nem az otthonom és nem Mary húz befelé kézen fogva. A felismerés után újabb vigyor ül ki az arcomra és jó eséllyel még akkor is ott van, amikor beérünk a házba, ahol azonnal a falnak dőlök. Így könnyebb talpon maradni.
- Megtaláltalak - mondom ki ezt az igen bonyolult szót, egyetlen levegővétellel, elégedetten vigyorogva. Aztán akaratlanul is suttogásra váltok. - Senki nem segített... de én megtaláltalak - motyogom, már kissé nehézkesen, de továbbra is vigyorogva. Persze az egy percig sem kérdéses, hogy a szemei helyett kicsit lejjebb siklik a tekintetem és mintha nem is neki szólnának a szavaim.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime13.01.14 20:53

Nem tudom eldönteni, hogy az a jobb, ha akkor ébresztenek fel, amikor már órák óta alszol, vagy az, ha akkor, amikor csak rövid ideje pilledtél el. Az tuti, hogy kell pár pillanat, mire sikerül nagyjából magamhoz térni, elég nehezen megy, de csak kikászálódom. Ahhoz viszont túl kómás vagyok még, hogy felvegyek mondjuk egy köntöst, vagy valamit és csak úgy finoman szólva is lenge öltözetben szaladok ki az ajtón, hogy megnézem ki a feje ragadt rá a csengőre. Igen, megint nem vagyok valami ésszerű, mert ha teszem azt olyan valaki van ott, aki... veszélyes, vagy a jó ég tudja, akkor nem a leghasznosabb, ha így megyek ki felmérni a terepet, de szerencsére ilyesmiről szó sincs. Messziről még nem ismerem meg, de amikor közelebb érek finoman lefagyok néhány szemvillanásnyi időre. Link... elég rendesen elázva. Ez azért határozottan meglep, és még tőlem féltik a kereszt szülei, miközben ezt nem is én csináltam vele. És a ruhája... jesszus, tuti, hogy nem egyszer esett el út közben. De ha megint rám verik a balhét... most tényleg semmi közöm hozzá. Azért persze határozottan aggódom, hogy így fest, no meg baromira fázom is, így gyorsan beengedem és sietős léptekkel húzom magam után, vagy támogatom ha kell, és úgy fest, hogy ez szükséges, mert így is majdnem elesik.
- Hideg van Link, te nem érzed, de attól még hideg van. - az ő orra is kissé piros, és nem csak az ital miatt, hanem meg eléggé hűvös van kint és a fene tudja, hogy mióta bóklászik vajon. Egyáltalán miért nem hazament ilyen állapotban? A részegek szokták tudni, hogy hol laknak, de ő valami miatt ide jött. Végre becsukom magunk mögött az ajtót, ő pedig a falnak dől. Nem lesz az úgy jó... inkább megfogom a kezét és kicsit beljebb húzom még, pár lépés még menni fog, legalább a Nappaliig, ahol van kanapé.
- Ülj le szépen, ha jól sejtem most eléggé forog a világ. - voltam én már rendesen kiütve, azt is sikerült már elérni, hogy másnap semmire se emlékezzek, és hogy rohadtul fájjon minden, ami csak fájhat. Csak akkor figyelek rá megint, amikor leülök szépen vele szemben a kanapéra. Oké, máskor nem zavar, ha nem fókuszál a szemeimre, de most szeretném látni, hogy egyáltalán mennyire van magánál és mennyire ködös a tekintete. Ezért megemelem kicsit a fejét az álla alá nyúlva. Hát... szó se róla elég rendesen. Nem tudom, hogy ezen most egy nagy alváson kívül segítene-e bármi. Persze drasztikusan ki lehetne józanítani, de nem hiszem, hogy van arra szükség. Maximum az lesz kellemetlen, ha nekem kell felhívni a kereszt szüleit, hogy hol van. Állatira aggódhatnak, és most az egyszer meg is értem.
- Megtaláltál igen, ügyes vagy, de... mit ittál össze és... tudod te mennyi az idő? És le kéne fürdened, meg kéne néznem hol sérültél meg. - sorolom, hogy is lenne a teendő. Azt látom, hogy kosz rendesen van rajta, és persze a nadrág is ki van szakadva, ki tudja, hogy alatt a térde hogy néz ki. Aztán persze egy jó kiadós alvás nagyon rá fog férni majd, és holnap baromi pocsékul fogja érezni magát, ez tuti. Persze az is ott motoszkál a fejemben, hogy egyáltalán miért van itt, de azt se tudom, hogy tudna-e most bármire normális választ adni. Ha jól sejtem most először ütötte így ki magát, hát nem vagyok büszke rá, hogy valahol talán ezt is nekem köszönheti.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime14.01.14 13:57

______________________________________________________________
Nem, nincs hideg. Fogadni mernék, hogy nincs. Mégis hallgatok rá és lépkedek utána. Legalábbis próbálok, de valahogy az egyik lábam a másik után túl nehéz feladatnak bizonyul. Majdnem sikerül újra térde esni. Meg nem tudnám mondani, végül hogy maradok mégis talpon. Az viszont biztos, hogy amint beérünk én kényelmesen nekidőlök a falnak. Elég menőnek érzem most magam. Vigyorgok, a farmerom pont annyira szakadt, amennyire annak lennie kell és a lehető leglazábban támasztom a hátam a falnak. Persze ő elrontja az összképet azzal, hogy újra megfogja a kezem és tovább húz maga után. Valami "ne már!" talán kicsúszik a számon, de nem vagyok benne biztos, hogy tényleg kimondom-e vagy csak szeretném. Lehet, hogy még ez a két rövid szó is összeakad és értelmetlen mormogás lesz belőle. A fene se tudja.
Kissé durcásan ülök le a kanapéra, ahova lenyom és rá kell jönnöm, tényleg mozognak a falak, ha elég sokáig szuggerálom őket. Nem hiszem, hogy én csinálom, a padló viszont... na az igazán veszélyesnek néz ki. Igyekszek nem foglalkozni vele. Inkább felemelem a tekintetem. Persze az ismerős szempárig nem jutok el még úgy sem, hogy hátradőlök és félig kifekszem a kanapén, ami most igazán kényelmesnek tűnik. Itt az ideje, hogy felvarázsoljak egy igazán nagy, büszke mosolyt az arcomra és eldicsekedjek vele, hogy megtaláltam őt. Teljesen egyedül. Senki nem segített. Azt viszont nem értem, hogy ő ennek miért nem örül.
- Nem örülsz, hogy... itt vagyok? - döntöm nagy gondolkodás után oldalra a fejem, ahogy a szavakat kimondom. Az, hogy válaszoljak a kérdésére? Áh, elég lehetetlen feladatnak bizonyul. Azt még felfogtam, hogy azt kérdezi, mennyi az idő, de...
A csuklómnál kezdek matatni. Szokott rajtam lenni óra. Az űrhajós! Az volt ma rajtam, amikor Robert elindult velem a kórházba. Most viszont nincs semmi. Teljesen csupasz mind a két csuklóm. Hiába nézem meg újra és újra őket, nem jelenik meg egyiket sem a szeretett órám.
- Késő van - állapítom meg, de talán az egész kérdésnek hangzik. Kicsit elgondolkozok azon, hogy fognom kellene magam és menni. De rájövök, hogy túl nehéz innen felállni. Amúgy is, olyan kényelmes ez a kanapé! Meg persze eleve azért jöttem, mert valami fontosat akartam neki mondani.
- Jól vagyok, nem kell... izé... sérülést keresni - mondom és beletúrok a hajamba. Még így is megakadnak az ujjaim a már jól ismert forradáson, amit takarnak a tincsek. Eltakarni el lehet, de attól még örökre ott lesz. Most viszont egyáltalán nem zavar. Még annyira sem, mint máskor.
- Megcsókolsz? - kérdezem felé nyújtva a kezem, idiótán mosolyogva rá és remélem, hogy idővel most már eszembe jut, miért is jöttem hozzá.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime14.01.14 20:24

Rajtam már annyitól is megjelent pár apró libabőr, hogy pár percet kint tartózkodtam, bár tény és való, hogy nagyon nem ahhoz vagyok öltözve, hogy a kertben császkáljak, hanem inkább az ágy és a takaró alatti területhez passzol a cuccom. De akkor is húzom magammal, ha nem is akar annyira sietni, maximum figyelek rá, hogy ne essen el. Az más kérdés, hogy miután magasabb nálam - mint általában mindenki - kevés esélyem lenne megtartani, de azért próbálkoznék. Nem mondom, hogy zavar a vigyora, mert tudom milyen az, ha valaki ennyire elázik, de akkor sem akarom, hogy itt álljon, mert a lába nem fogja megtartani a végtelenségig, még ha ő most azt is hiszi. Még akkor se érdekel, hogy mit mondd, ha tényleg elhangzik az a ne már. Most az van, amit én akarok, és bármennyire is durcás, akkor is letessékelem szépen a kanapéra, mielőtt valahol felnyalja a padlót. Meg sem lep, hogy a szavaim nagy része el se jut az agyáig, mert hát semmi értelmes választ nem kapok, csak kiragad egy-egy szót, vagy apró részletet, amire válaszolhat, vagyis, amire tud egyáltalán érdemben válaszolni.
- De örülök, csak... késő van és részeg vagy és én holnap dolgozom. - rázom meg a fejem, de aztán mégis mosolyt varázsolok az arcomra. Az a baj a részegekkel, hogy hajlamosak eléggé csapongani, hiszen nem rég még vigyorgott, most meg a végén még megsértődik, hogy nem kitörő lelkesedéssel veszem, hogy itt van. Egyébként is mi lett volna, hogy itthon van a bátyám? Gondolom ezzel az eshetőséggel nem számolt, amikor megpróbált végigtántorogni az utcán, hogy elérjen ide. Figyelem, ahogy az óráját keresi, ha jól sejtem azt már az életben nem látja többé.
- Igen, finoman szólva is késő van. - azzal viszont nem tudok egyetérteni, hogy nem kell rajta sérülést keresni, mert igenis kell, hiszen nem is érzi, ha valami komolyabb sebesülést szedett össze. Azt innen is látom, hogy a térde hogy néz ki, és azért legalább ki kell mosni a sebet, vagy valami, és egy fürdés is igazán ráférne, hiszen olyan durva alkohol szag árad belőle, mintha bevágták volna egy hordóba, ami színültig volt vegyesen mindennel. A kérdésére képtelen vagyok visszafogni egy újabb mosolyt. Eddig is mindig cukinak gondoltam, de ez most csak még erősebben él, akkor is, ha közben aggódom is, hogy ilyen állapotban van. Közelebb csúszok hozzá, és egészen az ajkaiig hajolok, vagyis pár milliméterrel a cél előtt megállok. Egyrészt megpróbálom megnézni a zsebeit, hogy van-e nála telefon. Kéne, bár... akkor azt hiszem állandóan csörögne, de e nélkül hogy a fenébe fogom felhívni a kereszt szüleit, hogy jól van?
- Megcsókollak, ha megígéred, hogy utána elvihetlek fürdeni és megnézhetlek rendesen, hogy tényleg jól vagy-e. - addig tényleg nem vagyok hajlandó azt a pár millimétert megtörni kettőnk kötött, amíg nem mond igent, és ha ő próbálkozna, akkor is tuti, hogy hátrébb húzódnék. Azt hiszem a legjobb megoldás most az, ha üzletelünk és nem hiszem, hogy ezzel nem lehet hatni rá. Igazából sok mindent hajlandó lennék megígérni neki csak azért, hogy rendbe szedje magát. Ahhoz viszont még nem érzem most sem elég jó állapotban, hogy megkérdezzem miért ide jött és nem haza, előbb az aggodalmamat lenne jó eltüntetni, aztán jöhetnek azok a miértek.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime15.01.14 17:53

______________________________________________________________
Ott akarok állni a falnál! Jól vagyok ott a nagy vigyorral az arcomon, a laza beállásommal! Tényleg veszett menőnek érzem magam, és haragszok rá, amiért elrángat onnan. Tiltakozni akarok, de tényleg csak két apró szó hangzik el részemről. Ellenállni és megtorpanni képtelen vagyok. Persze bármennyire is zavart, hogy elhúzott onnan, egy pillanat múlva ki is megy a fejemből a dolog. Hiszen ez a legkényelmesebb kanapé, amin valaha ültem! Félig fekszek, félig ülök rajta, de a sértettség pont úgy ott van az arcomon, ahogy fél perce, csak az ok más. Miért nem örül nekem? Persze, hogy ahelyett, hogy válaszolnék a teljesen értelmetlen kérdéseire, inkább felteszem a sajátom.
- Részeg vagyok! Igen! - mondom ki nagy vigyorral, mintha ez lenne a világon a legnagyobb dicsőség. Most biztos el kezdeném sorolni, hogy mit ittam, de őszintén megvallva, fogalmam sincs, mit rakott elém a pultos. Arra sem emlékszem, hogy utána kértem-e még ráadást. Vagy bármi mást. Vagy, vagy, vagy... Mindegy.
Az viszont még így is sikerül felfognom, hogy többször említi, milyen késő van. Igyekszem megérteni, hogy ez miért is baj, de nem találom a választ. Pont úgy, ahogy az órám sem találom a csuklómon. Pedig ott szokott lenni valamelyiken. Ma az űrhajós. De most nincs itt. Nem igazán értem, hogy hogy történhet ez meg.
- De te örülsz nekem. Mosolyogtál... az előbb... Nem alszol, és így nem baj... hogy itt vagyok. Mert örülsz nekem - magyarázom kissé aggódva, mintha az, hogy örül nekem, lényegtelenné tenné, hogy milyen késő van, vagy éppen nincs. Túl bonyolult ezt most nekem megérteni. Nem mintha józanul érteném a gondolkodásmódját. De legalább a lényeg megvan olyankor. Most még azt sincs. Egyik percben elhiszem, hogy örül nekem a másikban pedig úgy néz rám, mintha látni sem akart volna.
Több, mint egy hét telt el, hogy utoljára láttam. Talán kettő. Napra pontosan meg tudnám mondani, ha nem dolgozna bennem az alkohol. De dolgozik, így csak nagyjából emlékszem az akkori... és a mai napra. Azt viszont még így is tudom, hogy nem kell rajta semmiféle sérülést keresni. Teljesen jól érzem magam annak ellenére, hogy a környék járdái összeesküdtek ellenem és a házban lévő padló sem igazán kedvel. Pedig még csak most ismert meg! Nem számít. Már azt sem tudom, erre a percre miért foglalta le a gondolataimat, hogy érez irántam a padló. Csókot akarok! És nem a padlótól, hanem Jennától. Most! Felé nyújtom a kezem és próbálom a legcsábítóbb mosolyomat felvenni, de csak egy idétlen vigyor lesz belőle. Ő mégis közelebb húzódik, én pedig a homlokomat ráncolom a szavaira. Valami azt súgja, hogy most nagyon figyelnem kell és meg kell értenem, hogy mit mond. Az nem is érdekel, hogy közbe a zsebeimben turkál. Persze érzem a kezeit, de nem igazán érdekel, hogy mit csinál. A szavai... azokra kell figyelnem!
- Aha - nyögök ki ennyit, mert azt hiszem legalább a lényeget felfogtam. Sőt, még át is sikerül fordítanom őket! Ami annyit tesz, hogy levetkőztet és jól megnéz magának. És még csókot is kapok, ha erre rábólintok? Hát naná!
Egy pillanat alatt megszüntetem azt a kis távolságot és úgy kapok az ajkai után, mintha az életem múlna rajta. De ez még nem minden. Eszemben sincs beérni egy apró csókkal. Nem hát! A kezem sokkal bátrabban csúszik a tarkójára, mint eddig valaha és már igyekszem is feltérdelni, hogy fölé tudjak kerülni. Ez már azért nehezebb feladatnak bizonyul és végül nem is sikerül megbirkózni vele. De szerettem volna és ez a lényeg. Majd nekifutok újra!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime15.01.14 20:07

Valahogy sejtem, sőt biztos vagyok benne, hogy nem fog válaszolni a kérdéseimre. Az ő állapotában még az is kész csoda, ha egy részét megérti annak, amit akarok tőle. Ezért is van, hogy inkább fogom a kezét és húzom magammal, mert ha meg kéne kérnem rá, hogy mondjuk leüljön a kanapéra, úgy sejtem, hogy minimum vitáznom kéne vele, mint egy hisztis gyerekkel, hogy tegye már, amit akarok. Viszont ha szelíd erőszakkal próbálkozom, az jóval hatásosabb lehet. Csak az a lényeg, hogy leüljön végre és ne dőljön el nekem itt helyben a fal mellett, mert ha totál kiüti magát, akkor nem látok rá sok esélyt, hogy fel tudom nyalábolni és értelmesebb helyre áthelyezni. Látom rajta, hogy mennyire büszke magára, képtelen vagyok nem elmosolyodni, még akkor is, ha tudom, hogy nem fogok én ebből jól kijönni. Tuti, hogy az én hibám lesz még akkor is, ha csak közvetetten, hiszen nem voltam ott és nem én töltöttem belé a kaját. De akkor is értesíteni kéne valahogy a kereszt szüleit, mert tuti, hogy nem tudják, hogy itt van, főleg hogy még engem is meglepett vele.
- Most nem alszom, de már majdnem aludtam, de úgy nehéz, ha valaki rátenyerel a csengőre. De örülök neked, csak... - megrázom a fejem és inkább visszavarázsolom a mosolyt az arcomra és finoman végigsimítok az arcán. Nem lenne az jó, ha a nagy vigyorból átcsapna valami mély depresszióba. A nagy végletek simán elő tudnak fordulni ilyen állapotban és én nem akarom most kiakasztani. No meg tényleg jó, hogy itt van, csak rossz, hogy nem tudok értelmes szavakat kiszedni belőle, hogy nem sikerül megtudnom, hogy mi a fenéért ivott ennyit, meg hogy hol és egyáltalán kivel? Nem létezik, hogy egyedül ment be egy bárba, vagy kocsmába, vagy valahova! A csók kérésére végül csak közelebb húzódom hozzá, hátha sikerül legalább a telefonját meglelni, de persze, hogy nincs a zsebében. Akkor, ha nincs más megpróbálom rávenni üzlettel, hogy megfürödjön és megnézhessem, hogy nincs-e valami sérülése, amit észre sem vett. Azért akkor lennék igazán nyugodt, ha ezt tudnám.
- Jól van, akkor... - én tényleg megpróbálok felállni, hogy magammal húzzam, de ő olyan hirtelen hajol előre, hogy esélyem sincs. Szó se róla tetszik, hogy most ilyen határozott, akkor is, ha közben brutális alkohol szag árad belőle és tudom, hogy ez az ital miatt van. Egy pillanatra engedek magamnak, hogy elmerüljek a kissé elnyújtott csóknak, és persze igyekszem megtámaszkodni a feje mellett a kanapén, hogy ne essek rá teljesen, főleg hogy még mocorog is, és próbál... igen, ha jól sejtem, akkor a kanapéra dönteni. Na az nem lenne szerencsés, mert mi van, ha a bátyám mégis betoppan hajnalban, vagy mit tudom én? Azért az egy kissé ciki lenne. Végül akármennyire is gyorsan kapkodom a levegőt a letámadásnak hála próbálok kicsit eltávolodni tőle és felhúzni a kanapéról.
- Fürdés... megígérted, ha jó leszel, akkor még alkudozhatunk, hogy mit kaphatsz. - mosolyodom el, de most már tényleg szeretném, ha jönne velem. Fel a szobám melletti fürdőbe, hogy végre leszedhessem róla a ruhákat. Azt is értékelném, ha hagyná, hogy tényleg megnézzem, milyen állapotban is van, bár nem tudom, hogy mennyi esélyem lesz erre egyáltalán.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime15.01.14 22:08

______________________________________________________________
Annyira szerettem volna ott maradni a falnál. Az nagyon menő dolog volt, de helyette kénytelen voltam követni a kanapéig, ami kiverte a fejemből, hogy miért is volt olyan jó a falnál. Nagyon bonyolult dolog ez most nekem. De azzal legalább tisztában vagyok, hogy milyen jó dolog részegnek lenni! Mintha eddig ez az apró tény eszembe sem jutott volna... de most, hogy kimondta, már teljesen egyértelmű és mintha csak most értettem volna meg a dolog lényegét, úgy ismétlem el, hatalmas vigyorral az arcomon. Az viszont már nem tetszik annyira, hogy nem tudom eldönteni, hogy örül-e nekem vagy éppen haragszik, amikor beállítottam ilyen későn és nem hagytam aludni. Mert most nem alszik, ez elég egyértelmű. A magyarázat viszont, amit kapok eléggé összezavar. Nem sokat segített vele az biztos. A mosolyt viszont értem. Szóval mégis örül. Az én arcomon is elterül egy nagy mosoly és most már megnyugodhatok. Kezd egyre biztosabbá válni, hogy nem fog kidobni és ez mindenképp jó.
Azzal viszont megint nem tudok mit kezdeni, amikor hosszabban magyaráz. Tudom, hogy figyelnem kell a szavaira, de az akkor is nehezen megy, amikor józan vagyok és ilyen közel van hozzám. Most hogy kellene bármit is felfognom? A csodával határos, hogy végül mégis megértek valamit abból, amit mond. Szóval bólintok, egy apró "aha" és már kapok is az ajkai után. Egy rossz szavam sem lehet az alkuval kapcsolatban. Viszont nagyon úgy tűnik, hogyha egy részem tervezte is betartani a ráeső részét, a másik átveszi az irányítást és képtelen megszakítani a csókot. Sőt, még többet akar. Próbálok mozgolódni... ledönteni a kanapéra, de bármennyire is igyekszem, nem igazán akar sikerülni. Talán haragszik is miatta magamra, főleg akkor, amikor a bénázásomnak köszönhetően képes elszakadni tőlem, én pedig hagyom kicsúszni a ujjaim közül.
- Megígértem - motyogok az orrom alatt, mintha azt ígértem volna meg, hogy beveszem azt a keserű kanál szirupot, ami Mary szokott nekem adni, amikor beteg vagyok. Pedig itt most csak egy szimpla fürdésről van szó. Igyekszem erre emlékeztetni magam és nagy nehezen elhagyni a kényelmes kanapén az unszolására.
Nem mondom, hogy nem állok most még bizonytalanabbul a lábaimon, mint eddig. Mintha a padló és a falak összebeszéltek volna, hogy akkor most csak azért is ellentétes irányba mozognak, hogy összezavarjanak.
- Gonosz házad van... gonosz falak... és padló - mondom teljes meggyőződéssel a falra nézve, összeráncolt homlokkal, majd egy pillanat múlva, amikor már újra Jennára téved a tekintetem, már mosoly játszik az arcomon és megindulok utána.
Lépcsők? Na jó, ekkor tényleg megtorpanok és a szabad kezemmel a korlátot szorítom. Túl veszélyesnek tűnik ott fellépkedni. Nem akarok. Nagyon nem. Inkább maradnék idelent. Mégis tudom, hogy kénytelen leszek felmenni. Nem fog itt hagyni. Én pedig megígértem. Lassan lépek fel az első fokra, majd mivel úgy tűnik, hogy semmi furcsaságot nem művel egyre biztosabban veszem a következőt... majd az azt követőt. Az ötödök fok után úgy érzem, hogy a mennyekig fel, vagy akár a Pokolig le tudnék menni lépcsőkön, ha ő vezetne.
- Jen... meddig megyünk? - kérdezek rá azért biztos, ami biztos alapon, mert időközben elbizonytalanodok. Nem hiszem, hogy tényleg bármelyik helyet el akarom érni a kettő közül. Mert az nem lenne túl jó. Nem tudom, ő is jöhetne velem, vagy csak én.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime16.01.14 11:11

Oh, hát az egy pillanatra sem merült fel bennem, hogy kidobjam. Örülök neki, csak mégis ott van bennem a leheletnyi aggodalom is, hogy mi történt vele, miért részeg, ki itatta le, vagy... egyáltalán miért ide jött és nem haza, no meg hogy vajon mennyire lehetnek már teljes pániknak a kereszt szülei. Ha jól sejtem eléggé. Azért sajnálom őket, még akkor is, ha nem épp könnyű esetek, főleg az a Mary, na ő tudom, hogy szívből gyűlöl, vagy legalábbis egyértelműen ezt mutatja. De most akkor is a cél, hogy leültessem, mielőtt eldől, mert akkor már esélytelen lesz, hogy fel tudom kaparni a padlóról. Nem vagyok én annyira erős, ő pedig azért magasabb nálam bőven. Értékelem tehát, hogy gond nélkül átjutunk a kanapéra, maximum egy kicsit morcos, de azt már kezdem feladni, hogy értelmes szavakat csalogassak belőle elő, vagy hogy kérdésekre válaszoljon. Abban sem vagyok biztos, hogy a szavaimból mindent ért, de hogy válaszolni úgysem tudna olyasmit, aminek értelme is van, az teljesen biztos. Az is kész csoda lesz, ha a fürdésre sikerül rávennem, maximum majd ügyesen próbálkozom, üzlettel, alkuval, az azért működhet. Úgy fest tényleg bejön, bár nem teljesen úgy, ahogy akartam, hiszen a cél az volt, hogy vállalja, amit kérek, és majd jutalmul kapja meg azt a csókot, de ő persze nem így gondolja, én pedig nem igazán tudok ellenkezni, amikor az ajkaink egymásra találnak. Csak akkor térek észhez, amikor mocorogni kezd, ha jól sejtem próbál végigdönteni a kanapén, csak a koordinációja nem tökéletes jelenleg, én pedig ezt ki tudom használni arra, hogy megszökjem. Csak egy kis időre, de akkor is tudni akarom, hogy jól van.
- Csak megfürdesz, nem olyan rossz az. - mosolyodom el, amikor látom, hogy megint sikerül átmennie a másik végletbe. Hát igen, egyszer vigyor, máskor meg a rossz kedv, de ez így szokott lenni. Én pedig igyekszem inkább az előbbit előidézni, amennyire legalábbis sikerül. Fogom a kezét és úgy húzom fel a kanapéról és vezetem a lépcsők felé. Tudom én, hogy ez most nagy kihívás lesz neki, pedig még arról sincs fogalma, hogy mi lesz majd holnap. Nem kellemes dolog az első másnaposság.
- A túl sok ital gonosszá teszi a környezetet. - akárhogy is, de egyszerűen édes ilyen állapotban. Ha nem aggódnék, hogy valami sérülést szerzett, amiről nem tud, vagy hogy a bátyám betoppan, akkor nem is erőltetném annyira ezt a lépcsőn feljutást, de így muszáj. Egyszerűen tényleg muszáj, hogy tudjam, rendben van. - Link... a telefonodat tudod hol van? - egy-egy kérdés belefér, próbálkozom. Hátha időnként kapok valami rendes választ. Jó lenne elérni valahogy a kereszt szüleit, hogy ne legyenek teljes pánikban reggelig. Én igazán szeretnék segíteni, de nehéz, ha egyszer nem tudom az elérhetőségüket, meg semmit. Azt nem tehetem meg, hogy elugrom hozzájuk az éjszaka közepén és elviszem Linket. Ilyen állapotban csak nem ülhetünk buszra, a kismotor pedig végképp alkalmatlan ilyen célokra. Érzem, ahogy megtorpan a lépcső előtt, így én is megállok és megvárom egy biztató mosollyal amíg eljut az indulásig. A szabad kezét továbbra is fogom, hogy minden rendben legyen, legalább nagyjából, és úgy fest, hogy haladunk.
- Nem sokat, már csak pár lépés, ügyes vagy. Aztán majd alszol egy nagyot. - és holnap pocsékul leszel. De ezt már nem teszem hozzá szóban, nem kell hogy előre tisztában legyen ezzel az apró kis problémával, hiszen láthatóan most nagyon jól érzi magát és határozottan élvezi ezt a részeg állapotot. Akkor legyen így, nem ellenkezem, aztán majd meglátjuk, hogy reggel mennyire fog esküdözni, hogy soha az életben nem iszik semmit, ami ezt okozhatja. Végül csak elérjük a fürdőszobát, ahol rá pillantok első körben, aztán megnyitom a vizet, hogy rendesen felmelegedjen.
- Le tudsz vetkőzni, vagy segítsek? - amíg beállítom a hőfokot megteheti, de nem vagyok benne biztos, hogy eléggé stabilan áll a lábán ahhoz, hogy erre esély legyen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime16.01.14 14:29

______________________________________________________________
Be kell látnom, hogy nem is olyan rossz dolog ez a kanapé. Akkor pedig főleg tetszeni kezd a dolog, amikor belemegyek az alkuba és képes vagyok tőle csókot lopni. Nem mintha egy apró kis semmiségről lenne szó. Olyan bátran, kérdés nélkül próbálkozok minél tovább húzni, mintha nem is én lettem volna az, aki még pár alkalommal ezelőtt engedélyt kért az ilyesmire. Most nagyon is tudom, hogy mit akarok. És ehhez nem kell semmiféle engedély. A baj ott kezdődik, hogy most nehezebb bármit is elérni, ami eddig könnyedén ment. Bármennyire is szeretnék, nem tudom úgy helyezkedni, hogy ő fekve kössön ki a kanapén, én pedig fölé tudjak kerülni. A pillanatnyi bizonytalanságot és bénázást ő pedig azonnal kihasználja és elhúzódik. Nem tetszik a dolog. Nagyon nem. Elég sértett arcot vágok. Tudom én, hogy csak egy fürdésről van szó. Mert... sérüléseket akar rajtam keresni! Igen, az a célja. De én akkor is vele akarok lenni, nem... akármit csinálni.
Mindegy. Hagyom, hogy felhúzzon, de az első lépések elég nehezen akarnak sikerülni. A falak és a padló összeesküdött ellenem, amit persze kis is mondok hangosan. Mintha valahol abban reménykednék, hogy ettől majd megunják és mégsem akarják mindenképp elérni, hogy elveszítsem az egyensúlyom. De nem. Akkor sem, amikor Jenna is igazat ad nekem. Tényleg gonosz háza van és ezután sem változik semmi. Továbbra is pont úgy mozognak. A lépcső pedig csak még rosszabbnak bizonyul!
- Telefonom? Az van... valahol - torpanok meg félúton és valahogy nem is bánom, hogy meg kell állnom. Legalább késleltetem a gonosz lépcsők közeledtét. Az már kevésbé jó dolog, hogy el kell húznom az kezem az övéből, hogy végig tudjam magam tapogatni, a telefont keresve.
Végül, egy perc sikertelen próbálkozás után felrémlik, hogy mi is történt a kocsmában. Ott voltam. Darrellel. És még számoltam is, hogy hányszor csörög az a vacak. Máskor meg tudnám mondani, hogy mennyi volt, de most valahogy nem megy. Elég nehéz visszaemlékezni ilyesmire kissé zúgó fejjel. Az viszont megvan, hogy a sokadik csörgésnél...
- A falhoz vágtam. Mert csörgött. Újra és újra... és újra... és... - válaszolom kissé belegabalyodva a szavakba, ahogy felnézek rá egy pillanatra. Azt már nem mondom ki, hogy a fal inkább polc volt és a kocsma fél italkészlete miattam robbant darabokra. De ez nem is lényeg. A telefon valahol ott maradt a törmelék között. Azt viszont nem látom be, hogy miért olyan fontos ez.
- De nem kell az nekünk - teszem hozzá késve, ahogy újra felé nyújtom a kezem, hogy megfoghassam és induljunk tovább a félelmetesnek tűnő lépcsők felé. Amikkel persze mint kiderül végül is megbirkózok. Nem mondom, hogy könnyen megy, de a sokadik után - vagy legalábbis nekem annak tűnik -, már rájövök a módszerére, hogyan tudom legyőzni és úgy érzem, a végtelenségig tudnék rajta menni. Azért mégis csak megkérdezem, hogy mennyi van még.
- Igen. Az ágyadban. Felavatjuk - beszélek tőmondatokban. Így könnyebben tűnik. Sokkal tagoltabb és nem akadok meg egy-egy szónál. Az pedig, hogy ő csak alvást említett, ágyat nem? Nem igazán érdekelnek ilyen részletek. Ágy, egyenlő alvás, és erről már eszembe is jut, hogy megígérte, felavathatjuk az itteni ágyát.
Miközben ezt az egészet végigvezetem fejben, veszem az akadályokat és egyszer csak elfogynak a lépcsők. Igaz, én még egy utolsó, képzeletbelire is megpróbálok fellépni, ami azzal jár, hogy eléggé elveszítem az egyensúlyom és kis híján orra esek, de valahogy végül csak talpon maradok.
- Megvagyok - jelentem ki mosolyogva, mintha kérdezte volna. Ezután viszont már nem szólok csak akkor, amikor már ott állok vele szemben a fürdőszobában. A kérdésére persze nem válaszolok, csak megpróbálkozok a vetkőzéssel. Különös, de a pólóval még meg is birkózok. Félig tépem, félig ténylegesen hasonlít egy normális vetkőzéshez. Szegény Flasht eléggé megnyúzom ezzel. De... úgysem haragszik ő.
A nadrág viszont már bonyolultabb szerkezetnek tűnik. Rá akarok én jönni a trükkjére, de valahogy nem akar menni. Kellett nekem hülye farmert felvenni!
- Egy kicsit... - nyögöm ki, ami valami tényleges segítségkérés akar lenni, de nem jutok a mondat végére. A falnak döntöm a hátam, az egész csípőm előrenyomva, mintha ettől magától leesne rólam a nadrág.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime16.01.14 16:23

Biztos voltam én abban, hogy nem lesz neki gond a kanapé, meg a fürdés sem, ha közben engedek egy kis... egyebet is. Csak jó lenne már tényleg eljutni a célig, csak hogy tudjam, hogy teljesen rendben van mindenhol, ott is, amiről nem tud, vagy amit nem érez, hogy fáj. Nem lenne kellemes, ha mit tudom én valami befúródott volna a térdében a bőr alá, ami nem fáj, de könnyen nagyobb bajt okozhat később. Szóval csak szeretném rendben tudni, az már nem is nagyon fordul meg a fejemben, hogy nem tudom, hogy fogok reggel felkelni és elmenni melózni. Beteget jelentek majd? Vagy valami családi gebasz? Csak ne legyen belőle nagyobb gond! Látom én, hogy mennyire nem tetszik neki, hogy megszököm előle, amikor le akar dönteni, de tényleg fel kell állnia.
- Majd folytatjuk ez, csak gyere. - mosolyodom el, bár magam se tudom, hogy ezt mennyire gondolom most komolyan. Állati sokat ivott, szóval ebben az állapotban az se lenne meglepő, ha rövid időn belül úgy dőlne el, mint egy zsák krumpli, nem hogy még bármilyen más akcióra képes legyen. Az is kész csoda lesz, ha a gonosz falak ellenére is feljutunk a lépcsőn a fürdőszobáig. Azért nagyon remélem, hogy menni fog, én legalábbis azon vagyok erőteljesen, hogy vezessem a célig, és hogy ne nagyon essen el. Egész jól haladunk, még a telefonját is megpróbál felkutatni, de már előre sejtem, hogy ez nem lesz esélyes.
- Falhoz vágtad? Link... - megrázom kicsit a fejem. Azt hiszem ebből még elég nagy balhé lesz, még ha most nem is számol a következményekkel, vagyis már akkor se számolt, amikor a falhoz vágta. Csak így azt se tudom, hogyan érhetném el a kereszt szüleit, hogy nincs semmi baja, és hogy itt van. Azt hiszem a címet úgyse árulnám el nekik, csak azért szólnék, a ne aggódjanak annyira, de ez egyelőre esélytelen. Azt pedig kétlem, hogy ki tudnám húzni belőle most a telefonszámot, szerintem nem tudná megmondani fejből, vagy nem is akarná.
- Azért... rossz se lenne. Biztosan aggódnak érted. - bököm ki aztán egy apró sóhajjal és csak gondolatban teszem hozzá, hogy e mellett még egy rovás lesz azon a képzeletbeli listán, ami azt ecseteli, hogy Linknek miért is nem kéne velem találkozni soha többé az életben. Bár úgy érzem, hogy nem tudnák eltiltani tőlem, de akkor is rossz lesz neki, ha fejmosás kap, vagy ha folyton e miatt fogják majd piszkálni. Mit tudom én, nem értek annyira ehhez, engem már rég nem irányít senki, és egészen elszoktam tőle, hogy milyen az, amikor valakit viszont ennyire nagyon, főleg huszonöt évesen. Ilyen korban azért ez már furcsa. A válasza nem lep meg a lépcsőn, pedig még csak beszélni is alig tud, de épp ma akarja felavatni az ágyamat. Hát nem tudom, hogy ennek mennyi esélye lesz.
- Fel... meglátjuk. - azért nem akarom letörni a lelkesedését ezért bólintok egy apró mosollyal, de most már tényleg azon vagyok, hogy elérjük a célt. Automatikusan kapok utána, amikor majdnem elesik, de végül csak nem történik baj. Értékelem, mert ha a földön kötne ki fene tudja, hogy fel tudnám-e onnan segíteni és a folyosó pont nem alkalmas rá, hogy itt aludjon. Egy gyors puszit azért kap az ajkaira, afféle erő tuningnak, hogy könnyebben menjen neki a maradék távolság legyőzése és sikerül! Tényleg elérjük végül a fürdőszobát, ahol megnyitom a vizet, amíg ő vetkőzik, vagy legalábbis elkezdi. Azt hiszem már az is nagy dolog jelenleg, hogy sikerül a pólótól megszabadulnia.
- Segítek és... jól áll neked a farmer, bár látom nem inget vettél fel. - jó persze, nem arra számított, hogy hozzám jön ma amikor elindult otthonról. Egyáltalán miért indult el, vagy... jó nagyjából az egészre kíváncsi vagyok és már nagyon nehéz magamban tartani, hogy ne kérdezgessem tovább, csak hát még mindig nem esélyes, hogy tudna válaszolni. Elhúzom inkább a faltól kicsit, hogy kioldjam az övet, a gombot és lehúzzam róla a nadrágot. Remélhetőleg az már menni fog neki, hogy kilépjen belőle. Aztán kis támaszkodás kell, amíg a zokni is lekerül a lábáról, meg a cipő persze, de most kétlem, hogy tudna hajolgatni, egy ezt ő csinálja meg. Aztán felállok, amíg még az ajtó rajta van.
- Megnézlek jó? Csak... csak hogy tényleg rendben vagy-e. Addig még bírd ki. - az ujjaim egészen finoman járnak végig a testén, ha hagyja és persze járom körbe. Kész csoda, hogy a térdén kívül szinte semmi más nem látszik és az is csak horzsolás a pár esés miatt. Azért ez mindenképpen megnyugtató. Most már csak a fürdés van hátra.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime16.01.14 18:35

______________________________________________________________
Nem akarok felkelni a kanapéról. Hiszen olyan kényelmes! De csak megteszem, mert ő kér rá. Persze az is elég meggyőz, hogy azt ígéri, majd folytatjuk. Azt hiszem, ha ilyesmit mond, bármit megtennék gondolkodás nélkül. Most meg főleg, mert semmi nem erősebb nálam! Kivéve ezt a gonosz házat, de... vele is elbírok azért, csak nehezebben és bizonytalan lábakon állva. Még így, a mozgó padló ellenére is képes vagyok megállni teljesen egyedül, amikor a telefonomról kérdez. Tudom, hogy nálam volt. És csörgött. Sokszor. Én pedig tényleg hozzávágtam a pult mögötti üvegekhez. Nem részletezem ennyire, de elmondom a lényeget.
- Falhoz. Vagyis olyasmihez. Polchoz - bólintok elég nagyot ahhoz, hogy egy pillanatra megforduljon a világ, de állva maradok. Nem hiszem, hogy tettem valaha is ilyen bátor dolgot, mint ez a lépés volt, hogy széttörtem a készüléket több liter alkohollal együtt.
Azt viszont nem értem, miért olyan nagy baj ez. Nincs szükségem rá. Nincs szükséges felügyeletre. Jól vagyok. Nagyon is jól!
- Már miért...? - kezdek bele, de nem fejezem be. Oké, ezt még részegen is belátom, hogy van benne valami. Mindegy. Nem számít. Megérdemlik, hogy aggódjanak. Mary új hülye szabályai, meg a szobafogságom, amiből még van pár hét. Sőt, nem veheti el a gekkóimat tőlem csak azért, mert azt olvasta, a harapásuk betegséget okozhat. Nem veheti el őket tőlem... Semmit nem tehet, amit én nem akarok! Majd mindezt meg is mondom neki, amint hazaérek... ha hazamegyek. Mert megtehetném, hogy nem megyek, igaz? Megtehetem.
De egyelőre még a lépcsőkkel is elég nehézkesen birkózok meg. Annak ellenére, hogy rendíthetetlennek érzem magam, pár gonosz lépcső gondolata és látványa azért elbizonytalanít. Főleg akkor, amikor már nem tudom mennyit magam mögött hagytam. De arra azért képes vagyok, hogy az alvásról eszembe jusson az ágya, amit azt mondott, hogy együtt avatjuk majd fel. Akár megtehetnénk ma este is! Csak ne lenne ott az az ígéret, hogy mindenekelőtt fürdés jön és megnézi, hogy összeszedtem-e valamilyen sérülést. Szinte biztos vagyok benne, hogy semmi nincs rajtam, de túl nehéznek bizonyul még a vitatkozás gondolata is. Úgyhogy jobb engedni neki.
Előtte viszont el kell érni azt a fürdőszobát. Pár lépcsőfok még... pár lépés... egy majdnem hasra esés... újabb pár lépés és már ott is vagyunk. A pólómmal nagy nehezen megbirkózok. Eléggé sikerül megtépni, de Flash biztosan megbocsát nekem ezért. A nadrág viszont már túl bonyolultnak tűnik.
- Mary azt mondta... hogy az orvoshoz... nem abban kell menni. Meg, hogy... az inget csak miattad hordtam és nem akar abban látni - magyarázom az okokat lesütött szemmel, mintha valami bűnt vallanék be éppen. Ezt tényleg annak is érzem. Még szerencse, hogy közben én is ott matatok a farmer gombjánál és ezzel le tudom kötni kicsit a figyelmem. Amellett, hogy őt hátráltatom a bénázásommal, miközben ő meg segíteni próbálna.
Végül csak megoldja, én pedig egyetlen szó nélkül lépek ki belőle. Innentől már csak azt teszem, amit elvár és nem próbálok besegíteni. Így legalább gyorsabban megy. Hamarosan már bokszerben állok előtte. A szavaira viszont nem felelek. Csak vigyorogva hagyom, hogy végigtapogasson. A horzsoláson kívül tényleg nincs rajtam semmi új sérülés. Az oldalamon a vágás még mindig látszik és valószínűleg maradandó is lesz, de semmi több. Semmi új.
Miközben a keze végigjárja a testem, egy pillanatra elkalandoznak a gondolataim és a tekintetem is. De aztán visszatérek hozzá. Úgy nézek rá, mintha most látnám először, aztán szóra nyitom a szám és egy szuszra mondom ki a kérdésem.
- Most én jövök? - nyújtom felé a kezem, hogy én is megszabadítsam őt a ruháitól és megvizsgáljam. Az fel sem merül bennem, hogy itt csak én leszek az, aki fürdik és akit megvizsgálnak.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime16.01.14 21:23

Tudom én, mivel lehet hatni rá. Egy kis alkuval, egy ígérettel, hogy folytathatjuk majd. Csak az a fontos, hogy megnézzem tényleg jól van-e, hogy feljussunk végre a fürdőszobába, és hogy végignézzem a testét, nincs-e olyan sérülés, ami veszélyes, és amiről nem tud. Az persze más kérdés, hogy mikorra üti ki magát annyira, hogy se perc alatt elalszik és akkor már eszében sem lesz folytatni bármit is, de ezt nem kötöm az orrára. Az viszont érdekel, hol lehet a telefonja. Jó lenne szólni a kereszt szüleinek, hogy ne aggódják magukat halálra.
- Akkor polchoz, de lényeg, hogy nincs itt és gondolom széttört. - ennyi már ebből egyértelmű, és persze egy kicsit akaratlanul is elhúzom a szám. Az már biztos, hogy nem fogom tudni egy könnyen értesíteni a kereszt szüleit, pedig tényleg szeretném. De a számot nem fogom tudni kihúzni belőle csak úgy, kétlem, hogy fejből emlékezne most rá. Látom én, hogy azt se nagyon érti, amit próbálok neki elmagyarázni, hogy igenis aggódnak érte, ha jól sejtem teljes pánikban felhívtak már minden létező kórházat és persze egymást hibáztatják, ahogy ez tehetetlen állapotban lenni szokott. Vajon az én szüleim... ők aggódtak értem úgy igazán, amikor elmentem otthonról?
- Bajod lehetne, gondolom még sosem csináltál ilyet. Én is aggódnék a helyükben. - válaszolok neki halkan, de nem akarom nagyon elvetni a sulykot azzal, hogy erőltetem ezt. Egyébként is valahol mélyen azért úgy vagyok vele, hogy talán tényleg meg is érdemlik, hiszen annyira korlátozzák, főleg Mary. Ez azért így nagyon nem szép dolog, mégis csak kellene, hogy legyen saját élete, mert már felnőtt ember. Akkor is, ha van ez a baj, másoknak is van és mások is ugyanúgy megsérülhetnek az utcán, vagy bárhol, maximum neki egy kicsit jobban kell figyelni. De sose lesz igazán életképes, ha mindig korlátozzák. Inkább vezetem tovább a célig, amit sikerül is elérni végül. Az már nagyobb kihívásnak bizonyul, hogy levegye a ruháit, a póló még megy, de a nadrág. Pedig tényleg jobban áll neki, és az ing se lenne rossz. A válaszára elhúzom a számat, igen... lehet, hogy Mary tényleg megérdemli, hogy aggódjon. Bár félek, hogy nem ettől jön meg az esze, sőt csak még drasztikusabb lesz, ha Link nem lép fel ellene elég határozottan.
- De csak miattam ne hord, csak ha neked is tetszik, ha jól érzed magad benne. - nem akarom én átvenni a kereszt anyja szerepét. Szeretnék neki segíteni, egy kicsit kikupálni, hiszen nagyon jól is kinézhetne, ha akarna, és kifejezetten jó pasi lehetne belőle. Most se rossz, de még inkább a cuki kategóriába sorolható, mint másba, mint mondjuk valaki... más. Egy pillanatra lecsukom a fejem, mert félő, hogy ha ő jut eszembe, akkor elkerülhetetlen a lelkiismeret furdalás és azt most nem akarom. Inkább a nadrággal foglalkozom, amit sikerül is lefejteni róla, még úgy is, hogy segítségképpen próbál akadályozni. A kérdésére viszont képtelen vagyok visszafogni egy mosolyt. Nem lep meg kicsit sem, de most... nem ennek van itt az ideje.
- Nem drágám, de ha megfürödtél, akkor majd megnézzük azt az ágyat rendben? - nem húzni akarom az időt, de nem akarok újra fürdeni és főleg nem akarok a zuhanyzóban vele... nem, az most túl sok olyan emléket kavarna fel, amitől pocsékul érezném magam. Egyszerűen csak neki kellene tisztára varázsolódni szépen, vagy egy kicsit magához térni a víztől, vagy... bármi. - De, ha szeretnéd, akkor segítek kintről, megmosom a hátad, vagy ilyesmi. - nem fogom itt hagyni, az amúgy is biztos. A végén még összecsuklana nekem a víz alatt, és azt nagyon nem értékelném.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime16.01.14 21:57

______________________________________________________________
Először csak azt tudom, hogy nálam kell lennie a telefonomnak. Nálam volt. Még a bárban is. Persze aztán beugrik. A bár. Ott volt az, hogy a sokadik csörgés után a falhoz... polcokhoz vágtam. De hiába dereng az egész jelenet, nem igazán értem, hogy miért olyan nagy baj ez. Nem látom akkora katasztrófának a helyzetet, mint ő. Mégsem indulok tovább előre, mert nagyon is fontosnak látom, hogy megértessem vele, nem is annyira a fal volt, hanem a polc a sok üveggel.
- Nem néztem meg... elég mérges volt a pultos... futottunk. A'sszem - ráncolom a homlokom, mert ez a rész már nem egészen tiszta. Azt tudom, hogy az addig nagyon is együtt érzőnek tűnő fickó kiakadt és eszében sem volt újabb pohár italt elém csúsztatni. Úgy nézett inkább ki, mint aki rögtön felrobban. Emlékszem a vörös fejére, ahogy a törött üvegekre, majd rám nézett. Még most, itt a lépcsők előtt állva is elnevetem magam.
- Látnod kellett volna... - mondom még ki, de ahogy felemelem rá a tekintetem, már valahogy nincs kedvem nevetni. Elég komoly ahhoz, hogy nekem is elvegye a kedvem és tudatosítsa bennem, hogy valami nagyon nincs rendben. Akkor sem, ha én eddig tényleg egész jól éreztem magam!
- De neked nem kell. Nem kell... aggódnod - próbálom vigasztalni és odahúzni magamhoz, de eleget bénázok ahhoz, hogy inkább csak odalépjek hozzá és fogjam a kezét, hogy később tovább tudjon vezetni. Nem kell értem aggódnia, mert itt vagyok.
Akkor persze már én is aggódni kezdem magam miatt, amikor elérjük a lépcsőt. Elsőre elég lehetetlennek tűnik, hogy én mindezt megmásszam, mégis csak egy percbe kerül felérni a tetejére. Egész büszke vagyok magamra, de sok időm nincs, hogy kiélvezzem a dolgot, mert újabb akadályba ütközök, a vetkőzés terén. Oké, a pólóval még megbirkózok, de a nadrág már túl bonyolult szerkezetnek bizonyul.
- Nekem te tetszel - nyögöm ki és végre felhagyok az elhatározással, hogy segítsek neki és hagyom, hogy ő hámozza le rólam a nadrágot. Csendben, egyetlen szó nélkül lépek ki belőle, amikor már lekerül a földre, majd megkésve, de újra megszólalok.
- De az ing... az jó - teszem hozzá egy apró mosollyal és hagyom, hogy megvizsgáljon. Ha már nem hiszi el nekem, hogy most tényleg nincs rajtam semmi sérülés. Amúgy sincs igazán ellenemre, hogy érzem az ujjai végigsiklani a testemen. Az viszont már nem igazán tetszik, hogy én nem tehetem meg vele most ugyanezt. A becézés szinte alig tűnik fel. Talán egy pillanatra összeráncolom a szemöldököm, de semmi több. A következő szívdobbanásnál már el is felejtem ezt az apróságot.
- Aha. Az ágyat - ismétlem azért kissé csalódottan, de végül mégis mosolyra húzódik a szám az övét látva. Csak figyelem, ahogy tovább magyaráz. Ahogy egy pillanatra elködösödik a tekintete... ahogy újra rám néz.
- Megoldom - mondom és most már csak azért is egyedül indulok meg a zuhanyzó felé. Az eszembe sem jut, hogy le kellene venni az alsót. Minek? Jól van az rajtam, nem? Csak teszem egyik lábam a másik után, amíg meg nem érzem a testemen a vizet. Elég kellemetlen, mert... meg nem tudnám mondani, most miért nem tetszik. Nem mintha számítana. Attól még ott állok a víz alatt, de semmi mást nem csinálok. Az agyam kétségbeesetten próbálja a felszínre hozni, hogy miért vagyok én most itt. Hogy mi az a fontos dolog, amit mondani akartam neki.
- Jen...! - fordulok meg hirtelen, mert már majdnem eszembe jutott. Már majdnem, csak egy másodperc kell még. Vagyis kellett volna, ha ezzel a nagy megfordulással együtt nem sikerül hirtelen leülni a zuhanyzóban. Oké. Nem baj, végül is jól vagyok.
Pont úgy vigyorgok, mintha így terveztem volna azzal a zavaró különbséggel, hogy akárhányszor seprem ki a hajam a szememből a víznek köszönhetően újra és újra ott köt ki pár tincs. Ez még nem is lenne baj, de ami igazán idegesít, hogy így nem látom őt. Nem látom... nem látom azt... akibe... akit szeretek
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime17.01.14 15:21

Próbálom én az elhangzott részletek alapján összerakni a sztorit, bár azért elég nehéz. Az már tuti, hogy a telefonja nincs meg és nem is lesz, falhoz vágta. Vagyis polchoz, bár most valahogy nem számít olyan nagyon ez az apró különbség. Azon viszont már megakad a figyelmem, hogy futottak. Akkor csak igazam van! Egyedül nem menne el inni, valakivel ment, és az a valaki miért nem figyelt rá, hogy ne legyen ez a vége? Vagy utána miért hagyta, hogy egyedül vágjon neki az útnak?
- Futottatok? Kivel futottál Link? Ki volt veled? - az a gond, hogy nála még azt se mondhatom, hogy egy barátja, hiszen zárkózott és nehéz elképzelnem, hogy olyan sok lenne neki. A kereszt apja kétlem, hogy elvitte egy bárba, vagy kocsmába, vagy akárhova, és azok, akiket esetleg neten ismer szintén nem hiszem, hogy ilyesmire vetemednének. Az illetőnek olyannak kell lenni, aki saját maga is lazább erkölcsökkel rendelkezik, főleg ha azt nézem, hogy képes volt hagyni, hogy egy ilyen édes srác így leigya magát a sárga földig. Elhiszem én neki, hogy vicces volt, de mégis nehezen kúszik fel az arcomra a mosoly. Csak miatta, csak azért, mert nevet és jól érzi magát, de ez veszélyes, nagyon meg lehet járni, ha megrongál valamit és mondjuk a pultos bepöccen. Jobb óvatosnak lenni, ezt én nagyon jól tudom. Az újabb szavakra elmosolyodom, és végül én magam lépek oda hozzá egy pillanatra, hogy átöleljem a derekát. Legalább így is stabilabban tudom tartani.
- Link... az nem rossz, ha aggódunk valakiért, akit kedvelünk. Ez egyáltalán nem baj. - lehet, hogy a kereszt anyja túlzásba viszi, sőt ez nem lehet, ez biztosan így van, de én nem. Én csak szimplán nem akarom, hogy baja essen. Elég rossz volt az a kórházban töltött idő, meg előtte a teljes kétségbeesés, amikor majdnem elvérzett a szemem láttára, mert nem figyeltünk eléggé és neki fel sem tűnt, hogy méretes vágás van az oldalán. Igenis teljesen normális, hogy aggódom érte és fogok is. Mindenkiért aggódom, aki fontos nekem, ez már csak így megy. Aztán csak elhúzódom tőle és segítek neki feljutni a lépcsőn. Végülis egész jól sikerül, és az egyetlen majdnem elesés is csak majdnem marad.
- Csak, mert még nem láttál túl sok szép lányt, nincs viszonyítási alapod. - mosolyodom el, és még egy kicsit meg is pöccintem az orrát. Csak úgy játékosan, mert hát akármennyire is nem örülök neki, hogy ennyit ivott, attól még nagyon is cuki ebben az állapotban, azt nem tagadhatom egy pillanatig sem. Azért tényleg jól áll neki az ing és remélem, hogy idővel majd ki tud állni a mellett, hogy felvegye, no meg farmert is többször. Helyes pasi, akkor is, ha úgy akarják beállítani, mintha nem lenne az. Simán fel lehet turbózni kicsit, és a tetejében még irtó kedves is, ami azért manapság nagyon is ritka. Látom, ahogy elkedvetlenedik, amikor nem hagyom, hogy ő is végignézzen engem, de az most nem lenne jó. Azt sem tudom meddig áll még a lábán, jó lenne minél előbb végezni azzal a zuhannyal, amit egyedül próbál megoldani. Azért szívesen segítettem volna neki, de próbálok ennyire bízni benne. Inkább addig felnyalábolom a levetett ruhákat, hogy ne hagyjuk itt szanaszét, bár azt hiszem nem ebben kéne majd hazamennie. Majd kerítünk neki valamit, a bátyám lassan megszokja, hogy folyton elosztogatom a ruháit mindenféle pasiknak.
- Csak ügyesen jó? Mindjárt jövök. - már meg sem próbálok szólni neki, hogy az alsót nem vette le. Már annak is örülök, hogy eddig eljutottunk. Szóval a ruhákkal együtt indulok meg a szobám felé, aztán át a bátyámhoz. Igazán mázli, hogy nincs itt, így gond nélkül túrhatom fel már megint a cuccait. Egy melegítőnadrág, egy póló, egy alsó, igen, ennyi most elég lesz. Aztán persze arra figyelek fel, hogy a nevemet hallom. Oké, egy pillanatra megáll bennem az ütő, hogy baj van, így a cuccokkal a kezemben konkrétan futólépésben indulok meg visszafelé. Az ajtóban persze egy pillanatra megtorpanok, a ruhákat csak ledobom a folyosón a földre, majd gyorsan lépek közelebb, hogy a kezemet nyújtsam felé. Nem nagyon érdekel, ha ezzel a karom is vizes lesz, majd megtörlöm.
- Óvatosan kell mozogni, csúszik az alja. Jól vagy? - a vigyora nem azt mutatja, hogy baja lenne, de ebben az állapotban igazából ez nem jelent semmit. Remélem egy kicsit segít, hogy fel tudjam húzni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime17.01.14 19:03

______________________________________________________________
Néhány részlet, ha akarom sem jut eszembe. Vagy ha mégis rémlik valami, elég homályos ahhoz, hogy ne legyen biztos benne. Szinte minden mondatom után hozzátehetném, hogy "asszem", mert nem mernék rá megesküdni, hogy minden úgy történt, ahogy én azt gondolom. De nem számít. Az alapok megvannak, így arra minden gond nélkül tudok válaszolni, amint kérdez. Persze csak idővel, amikor sikerül megértenem minden szót és megfogalmazni, hogy én mit fogok mondani.
- Csak egy haverral - válaszolom és még intek is, jelezve, hogy ez nem igazán számít. Mintha olyan sok lenne belőlük! De valahogy egyértelműnek tűnt abban a pillanatban, hogy így fogalmazzak, most meg már minek változtatnék? Úgysem lényeges a neve. Nem lényeg, mert... nem az.
Az viszont már annál inkább annak tűnik, hogy közöljem vele, milyen vicces fejet vágott a pultos, amikor tudatosult benne, hogy a fél készletét söpörheti a kukába. Újra és újra felrémlik előttem én pedig nevetek. Még akkor is egy percig ott csücsül az arcomon a vigyor, amikor ránézek és látom, ő már nem szórakozik ilyen jól, mint én. Az zavarja, hogy nem volt ott? Hogy ezt nem láthatta? Hamar rá kell jönnöm, hogy nem erről van szó. Aggódik. De nem kell! Nincs rá semmi szükség! Próbálom meggyőzni, hogy tényleg nem kell aggódnia, inkább örüljön nekem tovább és mosolyogjon. Az sokkal jobb.
Persze az ölelés sem olyan rossz és közben mivel nem kell annyira figyelnem arra, hogy megálljak a saját lábaimon, el tudok gondolkodni a szavain. Nem rossz az aggódás? Szerintem pedig nagyon is az. Mert akkor az ember ideje azzal megy el, hogy a másik miatt aggódik. Hogy nem tehet azt, amit szeretne, mert nem tud, mert aggódik, mert... mert... Mary is állandóan ezt mondja. Ha nem jelentkezek, már azzal fogad, hogy nem haladt semmit a házimunkával, mert értem aggódott. Nem jöhet el velem a képregényboltba, mert nem főzött, egyedül pedig nem enged ezek után. Számomra elég egyértelműnek tűnik, hogy az aggódás az nem jó. De nem szállok vitába. Nem éri meg a fáradtságot, hogy mindezt, ami pár másodperc alatt végigcikázott a fejemben, megfogalmazzam és kimondjam.
Inkább léphetek előre és minden egyes gonosz lépcsőfokkal megbirkózok. Sőt, a ruhák is sikeresen lekerülnek rólam. Igaz, hogy legszívesebben róla is leszednék mindent, de ezt eszében sincs megengedni. Nem kicsit veszi el a kedvem, de...
- De láttam! Sokat! Csak... nem beszéltek velem - mondom homlok ráncolva, hogy most nem értem az okát. Józanul pedig emlékeztem rá, hogy miért is van ez, de most nem akar eszembe jutni. Nem számít...
- Nem számít. Te kellesz és... és... nincs vita! - emelem meg a hangom egy pillanatra, amit azt hiszem, még soha nem tettem meg vele szemben. De most itt volt az ideje, hogy megtegyem és ráadásnak még az ujjaim is fenyegetően emelem felé jelezve, hogy tényleg ne vitázzon velem.
Pont úgy, ahogy én sem teszem, amikor besétálok - tántorgok -, a zuhany alá. Veszett lassan, de odaérek és egész büszke vagyok magamra. Csak ne zavarna annyira most a víz, mint ahogy! De sebaj. Kibírom. Főleg, mert a tekintetem rajta időzik.
- Mikor nem vagyok ügyes? - kérdezek vissza kissé újra felélénkülve és figyelem, ahogy eltűnik a szemem elől. Persze ezután sem nagyon mozdulok. Továbbra is arra próbálok rájönni, hogy miért vagyok itt. Volt egy okom, amivel meggyőztem magam, hogy ide kell jönnöm. Hozzá. Egész végig magam elé motyogok, hátha így könnyebben eszembe jut. Már majdnem odaérek. Már majdnem felnyitom a fejemben lévő kis dobozt, amibe benne van a nagy titok!
És ekkor sikerül úgy fordulni, hogy hirtelen üljek le és ezzel újra eltávolodok. De csak egy pillanatra, mert ő hamarosan megjelenik, én pedig olyan vigyort villantok, mint aki az elveszett kincset találta meg.
Tudom! Tudom! Tudom, miért jöttem.
Már csak addig kell eljutnom, hogy közlöm vele. De előtte még az ő kérdésére kellene válaszolnom. Vagy nem kellene, mert az nem számít? Egész végig addig csendben maradok, amíg talpra kecmergek. Félik az ő segítségével, félig saját magamtól. Ekkor viszont már az arcom teljesen komoly. Ott állok vele szemben, a hajam újra és újra a szememben, de nem számít.
- Jól vagyok és szeretlek - válaszolom meg egyszerre a kérdését és mondom ki, amiért egyáltalán ide jöttem. Lehet, hogy most tartani kellene egy kis szünetet, vagy megvárni, hogy erre ő mit mond. Mert erre szoktam valamit mondani, igaz? De én mégsem bírok itt állni teljes csendben és várni. Szinte azonnal folytatom is.
- És részem vagyok. És álmos. Részegálmos - alkotok magamnak új szót, amin persze hogy elnevetem magam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime17.01.14 21:45

Rendületlenül igyekszem infokat kiszedni belőle, bár persze tudom, hogy ez nagyon nehéz feladat most. Azért én tényleg küzdök, hátha legalább pár részlet meg lesz, és most nem az számít, hogy polc vagy fal volt, amihez a telefonját vágta. Az tényleg érdekelne, hogy kivel volt, de sajnos erre sem derül fény. Majd talán reggel. A haver... hát tényleg nem hiszem, hogy olyan sok van neki belőle, hogy ezt így jelenthesse ki, de végül nem kötök bele. Azzal viszont nem tudok mit kezdeni, hogy igenis aggódom érte, ha így néz ki, és megértem azt is, ha a kereszt szülei aggódnak, bár persze ők nagyon is túlzásba viszik, főleg az a Mary. Én azért nem zárnám be szinte valahova, hogy tuti ne legyen semmi baj, ez azért sok. De attól még igenis természetes dolog, ha félted azt, aki fontos nekem, mert igenis rövid idő alatt is, de az lett. Hiszen kedves srác, és... kinek ne lenne fontos, ha egyszer ilyen édes tud lenni még részegen is?
De legalább már hamarosan tényleg elérjük a célt, a fürdőszobát, mert nagyon szeretném tudni, hogy jól van-e, és jó lenne az a fürdés, még ha nem is értékeli, hogy ő most nem veheti le a ruháimat.
- Majd fognak ne félj, egy kicsit felturbózunk és fognak. - tudom, hogy nem csak a külső számít, hiszen akárhogy is, de ő azért elég nehéz jellem. Én is csak a makacsságomnak köszönhetem, hogy most itt tartok vele és a legtöbb nő a tipikus macsókat kedveli. Jó én is sokáig így voltam ezzel, csak a tipikus macsók a végén úgyis mindig átvernek, ő pedig egy kedves srác, és akkor is helyes, ha ezt az a Mary igyekszik a béna ruhákkal leplezni.
- Jól van, értem én. - mosolyodom el egészen szélesen. Nem mondanám, hogy megijedek tőle, mert egy kicsit megemeli a hangját és még tetszik is, határozottan édes, akármit is csinál. Komolyan nem találkoztam még ilyen pasival, nem is tudom, hogy tudna-e olyasmit tenni, vagy mondani, amire nem mondanám, hogy cuki. Még egy gyors puszit is kap az ajkaira és csak utána tessékelem be végre a fürdőbe. Csak akkor indulok kifelé, amikor már tudom, hogy bent van végre. - Mindig ügyes vagy! - szólok még vissza mielőtt tényleg eltűnnék a szobám felé, majd Bruce szobája és csak utána jutok el oda, hogy lassan irány vissza, de már nincs idő cicózni. Szól és én... tényleg megijedek, hogy valami baj van. Az azért nem olyan vészes, hogy lehuppant a hátsójára, de remélem, hogy nem ütötte meg magát. Nem szabadott volna itt hagyni, most már biztos vagyok benne. A ruhákat egy pillanat alatt le is dobom, és gyorsan próbálom talpra állítani. Végül sikerül is elérni, de amit ez után mondd az egy kicsit... hát nem mondom, hogy nem fagyok le egy kicsit tőle. Még jó, hogy ő beszél tovább, mert őszintén szólva fogalmam sincs, hogy mit mondjak arra, hogy... szeret. Részeg, de attól még részegen sem hazudik,csak épp... túl őszinte.
- Link... - tényleg nem tudom, hogy mit kéne mondanom, pedig annyira próbálom pörgetni a gondolataimat. Ha csak annyit mondasz, hogy te is kedveled az lehet, hogy bántó, bár talán holnap erre az egészre nem is fog emlékezni, vagyis majd ma reggel. - Én is... én is nagyon kedvellek. - az nem megy, hogy olyasmit mondjak ki, amit nem érzek, mert még nem érzem. És most komolyan megijedtem. Az egész ügy Dave-vel így még bonyolultabbnak tűnik. Link tényleg nagyon rendes pasi és nem én akarok az első csalódása lenni, de nekem soha egy kapcsolatom se működött még normálisan és... Összeszorítom a szemem egy pillanatra, próbálok rá koncentrálni és végül elmosolyodom.
- Gyere, megtöröllek és megyünk aludni. - megfogom szépen a kezét. Nem tudom, hogy meddig jutott el a fürdéssel, de azt hiszem bőven elég ez így is, már nagyjából rendben van és azt most nem várom el tőle, hogy rendesen átmossa magát szappannal. Ha kell tényleg segítek neki levenni a vizes alsót, és akár meg is törölgetem, aztán persze a ruháit is behozom, amit sikerült ijedtemben kint leejteni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime18.01.14 18:01

______________________________________________________________
Régen nagyon is bántott, hogy nem beszélnek velem a nők, bármit is teszek. Teszek? Jó, inkább csak néztem őket, amikor éppen mással voltak elfoglalva és még véletlen sem akadhatott össze a tekintetünk. A fő, hogy ha akkor zavart is, most biztos nem érdekelne egy sem. Nekem Jenna kell és nem akarok mással beszélni.
- Nem kell... felizé... felturbózni. Csak ha neked nem vagyok jó így - kezdem egész határozottan, de a mondat végére már szinte csak az orrom alatt motyogok. Akármilyen hévvel kezdtem is bele, az utolsó szavaknál már nem látom olyan fontosnak, hogy ezt hangosan is kimondjam. De most már késő megbánni. Inkább erőt gyűjtök és kimondom, hogy nekem nem kell senki más csak ő. Még a hangom is megemelem, hogy biztosan megértse, amit mondok és ne vitázzon velem, mert azt most nem tűröm és kész.
A következő percek persze már azzal telnek, hogy elbotorkáljak a zuhanyzóig. Oda a nagymenő álca, helyette ott kapaszkodok ahol tudok, amíg hagyom, hogy a víz lemosson rólam mindent. Addig nincs is baj, amíg egy kis idő múlva eszembe nem jut, hogy nekem sürgősen mondanom kell neki valamit. Ekkor viszont már kicsúszik alólam a lábam és ülve találom magam. A mosoly persze ott virít az arcomon annak ellenére, hogy az övén csak aggodalmat látok. Pedig nem akarom, azt látni! Mert az nem vezet semmi jóhoz! Talán még le is állnék győzködni, hogy ne vágjon ilyen arcot, ha nem jutna eszembe, hogy azért estem el, mert mondani akartam valamit. Úgyhogy gyorsan válaszolok a kérdésére, meg közlöm végre vele, hogy szeretem... utána pedig minden mást, ami csak eszembe jut, hogy mi vagyok. Jól szórakozok a saját magam alkotta szón így fel sem tűnik a bizonytalan hangja és, hogy tétovázik. A szavaira csak vigyorgok, ami nem tudom, hogy azoknak a jelentésének köszönhető, vagy még mindig az új szó tetszik ennyire.
Ő nagyon is tudja, hogy ami mondtam az komoly, nekem viszont csak akkora dolognak tűnik, mint az azutáni kijelentéseim. Semmi olyan, amit magamban kellett volna tartanom akár csak egy pillanattal is tovább. Az viszont már feltűnik, hogy összeszorítja a szemét, mire oldalra döntöm a fejem és kis késedelemmel csak kibököm a kérdésem.
- Valamit rosszul... izé rosszat mondtam? - beszélek és tényleg eléggé kétségbe vagyok esve. Nem akartam. Nem akartam elrontani a jó kedvét. Hiába varázsol mosolyt az arcára egy perccel később, én maradok ott, ahol vagyok.
- Ha nem tetszik a szó... a... részegálmos, akkor nem vagyok az - teszem hozzá csendesen, de ekkor már emelem a lábam és óvatosan lépek ki a víz alól. Most valahogy az alvás és ezáltal az ágy lehetősége sem tud felvidítani. Le nem veszem róla a szemem egy pillanatra sem és csak azt teszem, amit muszáj. Ami azt jelenti, hogy állok vele szemben és hagyom, hogy levegye az átázott alsót és ő törölje le rólam a vizet. Addig is van időm megpróbálkozni azzal, hogy kiolvassam a fejéből a gondolatait és rájöjjek, mit rontottam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime18.01.14 21:18

Finoman elmosolyodom a szavai hallatán és képtelen vagyok rá, hogy ne simítsak végig óvatosan az arcán. Alapból is imádni való, de amikor így meg akar felelni nekem... hát akkor még nehezebb csak úgy komolyan tekinteni rá. Akármennyire is aggódom, vagy aggódtam még így is hajlamos vagyok gond nélkül mosolyogni.
- Nekem jó vagy így, de attól még... mindig lehet fejlődni. Bennem is bőven van olyasmi, ami nem tökéletes, az élet végülis ebből áll... fejlődésből. - nem hiszem, hogy az ilyen komoly dolgokból most sok mindent felfogna, de azért én határozottan próbálkozom. Ha csak egy kevés átjut nekem ár az is valami most. És egy kicsit tényleg lehet alakítani a külsején, csak azért is, hogy ő is magabiztosabb lehessen. Az ember nem csak azért turbózza fel magát ruhákkal, a nők sminkkel, mert mindenáron másoknak akar tetszeni, sok esetben ezzel önmagának is tetszeni akar. Úgy húzhatja ki magát a tükör alatt, hogy ez így jó, és az utcán, amikor valaki elismerő pillantást vet rá, vagy egyszerűen csak azt látja rajta, hogy ez így rendben van, akkor sokkal jobban érzi magát. Engem pl. sosem érdekelt a negatív kritika, hiszen bőven vannak, akik nincsenek oda a tetoválásokért, főleg ha az emberen ennyi van, de attól még az öltözködésemre figyelem, és az sosem jó, ha az ember túlságosan... gyerekesen fest, főleg huszonöt évesen. A felemelt hangja pedig csak tetszik, egyszerűen... tetszik és nem zavar. Legszívesebben végigpuszilgatnám az arcát, ha nem az lenne a cél, hogy minél előbb megfürödjön végre. Örülök neki, hogy sikerül rávennem és én gyorsan eltűnhetek ruha ügyben, legalább amíg rám nem hozza újra a frászt azzal, ahogy értem kiált. Persze, hogy szinte már futólépésben jutok vissza a fürdőszobáig, előtte ledobva a ruhákat, hogy megnézzem jól van-e. Hál' istennek, csak leült a hátsójára, az nem annyira vészes. Felhúzom, de aztán sikerül elég rendesen leblokkolnia azzal, amit mondd. Hogy szeret... de én... én fogalmam sincs, hogy erre mit is mondhatnék. Viszonozni illik legalább valamivel, de ez nekem egyszerűen félelmetes. Nem tehetek róla, és akármennyire is próbálom, de kiül az arcomra.
- Nem, dehogy... semmi rosszat nem mondtál. - igyekszem határozottnak mutatkozni és tényleg újra visszavarázsolni a mosolyt az arcomra, sőt megerősítésképpen még egy röpke csókot is nyomok a szájára, mielőtt nekikezdenék annak, hogy levegyem róla a vizes alsót és szárazra töröljem.
- Tudod csak én is álmos vagyok, nem részeg, de álmos. - próbálom ő kis szóösszetételét használni kicsit máshogy, hátha ezzel meggyőzőm, hogy minden rendben. Nagyon jól tudom játszani, hogy nincs baj. Odahaza hónapokig tettem, amikor tudtam, hogy el fogok menni, de még csak készültem rá, amikor még pénzt gyűjtöttem és terveztem, hogy merre indulok majd. És a szüleim semmit sem vettek észre. Talán a bátyám sejtette volna, de mivel ő nem volt otthon, így nem lett baj.
- Menjünk aludni rendben? És majd reggel beszélgetünk... tiszta fejjel. - vagy holnap, vagy egy hét múlva, vagy, amikor képes leszek ezt megbeszélni vele. Remélhetőleg reggelre úgyis a nagy részét elfelejti majd, és semmivé foszlik ez a vallomás, bár attól még el nem tűnik és igaz marad, ez ebben a legnehezebb. Inkább csak, ha nem ellenkezik, akkor segítek neki legalább az alsót felvenni, és utána szedem össze a többi ruhát, hogy megfogjam a kezét és a szobám felé induljunk. Sejtelmem sincs, hogy a fenébe fogok ezek után aludni!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime18.01.14 21:53

______________________________________________________________
Próbálkozok én, de elég bonyolult megérteni a szavait. Mikor ő befejezi a beszédet, én akkor is felidézem magamban, amit mondott. Legalábbis azt, amire képes vagyok visszaemlékezni. Nem mondok rá semmit, mert valószínűleg, mire bármit is megértek, ő már el is felejti, hogy miket beszélt. De legalább a lényeget fel tudom fogni. Neki jó vagyok így és nekem elég ezt tudni. Többet nem akarok, szóval miért kellene azzal bajlódnom, hogy a körítést is megértsem valahogy? Inkább figyelek arra, hogy óvatosan tegyem egymás után a lábaimat és eljussak ahhoz a bizonyos zuhanyig. Mintha egy örökkévalóság óta kérlelne arra, hogy álljak be a víz alá, pedig meglehet, hogy nem telt el több fél óránál. De mindez most nem számít. Az a fő, hogy kis motyogás és fejtörés után eszembe jut, hogy mi az, amit annyira fontosnak találtam, hogy az éjszaka közepén, részegen kellett felkeresnem és rátenyerelnem a csengőre.
A nagy felfedezésnek szinte azonnal hangot is adok, amint lehetőségem nyílik rá. Tartok attól, hogy hamarosan újra kimenne a fejemből, azt pedig nem akarom megkockáztatni. Nem mintha ettől még elmúlna az érzés. Attól, hogy a szó, "szeretlek", visszakerül a kis dobozba, még igaz marad. Akkor is, ha nem érzem olyan nagy horderejűnek, mint amilyen valójában. Még választ sem várok. Semmilyen reakcióra nem számítok cserébe. Ennek ellenére figyelek annyira rá, hogy észrevegyem, valami nincs rendben. Valami rosszat mondhattam és a legidegesítőbb az egészben, hogy fogalmam sincs, mit.
Továbbra is oldalra döntött fejjel figyelem a magyarázatát és azt hiszem, megértem a lényeget. Szóval csak álmos, mert felébresztettem és nem hagytam aludni. Egy kis bűntudatom támad, de nincs lehetőségem bocsánatot kérni, mert az apró csókkal nemhogy belém fojtja a szót, hanem ki is veri az előbbieket a fejemből. Ezután már minden nagyobb gond nélkül lépek ki a víz alól és hagyom, hogy azt tegyen, amit csak akar.
- Aludni. Az ágyba - jelenik meg egy halvány mosoly az arcomon, de közel sem olyan széles, mint az eddigiek. Mintha csak érezném, hogy minden szava ellenére, nincs rendben semmi. Ezt viszont csak az agyam egy elnyomott része tudja, így én nem igazán törődök vele.
Azzal viszont már annál inkább, hogy nem egy szál alsóban kell aludni. Ezt nagyon jól megtanították nekem. Kell a nadrág és egy felső is. Mert egy jófiú így alszik, én pedig ha egy részem küzd is ellene néha, az akartam lenni. Most viszont...
- Nem kell nadrág... se póló - jelentem ki, mintha kérdezte volna és most már igazi mosolyra húzom a szám. Olyanra, mint aki most követi el az egyik legnagyobb csínytevést az életében. Pedig ma már túl sok rosszat tettem. Olyanokat, amiket ezelőtt soha. Sőt, még a gondolattal sem játszadoztam, hogy valaha képes leszek megtenni. Viszont mindet elkövettem. Egytől egyik.
Azt viszont nem fogom, hogy egyedül induljak meg előre. Egyetlen lépést sem vagyok hajlandó tenni, amíg meg nem foghatom a kezét. Még így is megtorpanok, amikor elérünk egy ajtót, ami valószínűleg az ő szobájára nyílik.
- Azt mondtad... reggel beszélünk. De te... dolgozni mész...Én pedig nem megyek haza - ráncolom a homlokom, ahogy becsúszik a tudatomba egy kisebb részlet a mai beszélgetésünkből meg az elhatározásomból, ami nagyon fontosnak tűnik most és tisztázni kell, mielőtt belépnénk a szobába. Főleg azért, mert már az ágy gondolatára is beindul a fantáziám. Mint mindig.
Csakhogy most tényleg az alvás tűnik a legnagyobb vágyamnak. Egy puha párna, egy kis takaró, amivel be tudom takarni a fejem és a nagy alvás. Mindez viszont valamiért elérhetetlennek tűnik valamiért...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime19.01.14 9:37

Én már rég feladtam, hogy megpróbáljam neki elmagyarázni a dolgokat, vagy legalábbis nem teljesen. Azt hiszem nem is az a cél most, hogy mindent tökéletesen megértsen. Majd annak is eljön az ideje, reggel, vagy... valamikor máskor. Egy most a cél, hogy rám figyeljen és eljussunk a a zuhanyig, ami végül csak sikerül. Nem könnyen, de elég kitartó vagyok ahhoz, hogy beálljon végre a víz alá, én pedig elmehessek ruhákért neki. Lassan tényleg kifosztom a bátyámat, ha folyton elosztogatom a cuccait, de ha egyszer muszáj?! Az viszont tényleg letaglóz, amit mondd, miután futva térek vissza. Persze, hogy aggódom, amikor látom elesve, de akkor csak még jobban, mikor kimondja, hogy szeret. Nem tudom, hogy mit kezdjek vele, és nem lennék képes csak úgy a szőnyeg alá söpörni, hiszen ő talán nem fog erre reggel emlékezni, de én... én igen. Tudni fogom és halálosan félek tőle, hogy meg fogom bántani a végén, hiszen totál nem vagyok alkalmas semmiféle kapcsolatra. Nehéz ezt eltüntetni az arcomról, de végül sikerül és csak a mosoly marad a helyén. Most az a cél, hogy aludni menjünk végre, vagyis részemről főleg az, hogy nézzem a plafont megint egy ideig. Sejtelmem sincs még, hogyan fogok aludni. Ezért is koncentrálok arra, hogy megtöröljem és segítsek neki legalább az alsót felvenni, ha nem állna meg a lábán.
- Igen alszunk, hogy reggelre fitt és friss lehess, hogy... tudod felavathassuk az ágyat. - adok még egy gyors csókot a szájára, bár nem gondolom ezt teljesen komolyan. Inkább csak ösztönözni szeretném vele, vagy felvidítani. Reggel jó eséllyel amúgy is annyira pocsékul lesz majd, hogy nehezen tudom elképzelni, hogy bármi olyasmin járna az esze, mint az ágy felavatása. Megfogom szépen a kezét és már épp indulnánk, amikor megtorpan a ruha kérdés miatt.
- Jól van, nem kell felvenned, csak azért hoztam, hogy legyen miben hazamenned. - igen, itt még sejtelmem sincs róla, hogy erre mi lesz a reakciója, csak felnyalábolom a ruhákat és szépen elindulok vele a cél felé, ami ugye jelen esetben a szobám. Azért tetszik, hogy most ilyen határozott, hogy mennyi mindenben ellenkezik a kötelező megszokással, de igazából itt az a fő kérdés, hogy képes lesz-e erre akkor is majd, amikor szemtől-szembe áll a kereszt szüleivel. Az már úgy gondolom, hogy ez sokkal nehezebb időszak lesz. Az ajtó előtt viszont újra megtorpanunk, pedig őszintén szólva már tényleg szívesen ágyba kerülnék.
- Majd... beteget jelentek, csak nem lesz baj belőle. De hogy érted, hogy nem mész haza? - kissé értetlenül nézek rá, azt hiszem ez teljesen érthető. Az rendben van, hogy most nagyon elege van mindenkiből, aki irányítani akarta eddig, de... akkor hova akar menni, ha nem megy haza? És egyébként is csak úgy eltűnni azok elől, akinek fontos... jó tudom, ezt pont nem nekem kéne mondani, mert én is ezt tettem, de én azért más vagyok, mint ő. Meggondolatlan és tudok gondoskodni magamról úgy nagyjából. - Link... beszéljük meg ezt reggel rendben? Amikor tiszta lesz a fejed. - akkor majd egy kicsit józanabban tud gondolkodni, mert most szerintem rendkívül irreálisan látja a helyzetet és ez nem kérdés. Inkább kihagyok egy napot a melóból, de ezt muszáj tisztázni, mint ahogy azt a szót is, amit kimondott, bár fogalmam sincs, hogy az is menni fog-e azonnal reggel, vagy előbb még meg kell rágnom.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime19.01.14 12:17

______________________________________________________________
Mintha egy részem tudná, hogy baj van, mert olyat mondtam, amit nem kellett volna, ezért nem tudok pont úgy mosolyogni, mint eddig és nevetésről szó sem lehet. Pedig annyira tetszett az az új szó, amit kitaláltam! Most valahogy nem tűnik olyan viccesnek. Azért néha egy halvány mosolyról lehet szó, ami akaratlanul is kiszélesedik, amikor az ágy felavatásáról kezd el beszélni. Igen, felavatjuk majd az ágyat.
- ... és akkor nem csak ilyen kis csókot kapok majd, és nem húzódsz el, és levetkőztethetlek, és szeretsz - beszélek úgy, hogy még én is csak egy részét fogom fel a szavaimnak. Ráadásul félig kérdésnek hangzik, ahogy elbizonytalanodok egy pillanatra. Magam sem tudom miért, de így van. Bizonytalan vagyok az egészben, mégis mosolygok egy pillanat múlva, amikor megfoghatom a kezét és úgy indulhatunk el.
Nem mintha sokáig mennék vele. Már az első lépés után megtorpanok, ahogy felrémlik bennem, hogy az alváshoz kell póló és nadrág is. Elgondolkozok és már majdnem kimondom, hogy majd én felveszem, nem kell segítenie, végül mégis az csúszik ki a számon, hogy nem kell a nekem.
- Jó. Mert most nem kell - mondom azért egy apró bólintás kíséretében még a szavai után és egy egész büszke mosoly ül ki az arcomra, amiért ez ilyen könnyen ment. Az már csak a ráadás, hogy ezzel végleg elfelejtem, milyen arcot vágott, amikor elmondtam, szeretem. Nem tűnik egyáltalán fontosnak, én viszont jobban érzem magam, hogy tudja.
Képes vagyok egyetlen botlás nélkül menni utána az ajtóig. Már majdnem be is lépek vele és engedek a késztetésnek, hogy ledőljek az ágyra, amikor mégis megtorpanok. Elég kétségbeesettnek nézhetek ki, ahogy eszembe jut a szavainak egy része. Ráadásnak pedig még azzal is meg kell birkóznom, hogy megfogalmazzam neki mindezt. Beteget jelent. Ezt megértem a válaszából és megnyugszok. Akkor marad velem. Az jó. Csak még válaszolnom kell a kérdésére.
- Hát... nem megyek - felelem, mintha ezzel mindent megmagyaráznék. A poén az egészben, hogy nem tudom, mi mást kellene még mondhatom. Azt hiszem, ha nagyon akarnám sem tudnék ennél jobb magyarázattal előállni. Egyszerűen csak nem akarok és kész.
- Aha. Majd reggel - egyezek bele és most én indulok meg előre, kinyitva magam előtt az ajtót. Az már nem is meglepő, hogy az ágy végébe sikerül belerúgnom a nagy lendület miatt, de ez sem akadályozza meg, hogy úgy dőljek végig az ágyon hason, mintha ez lenne az életben a legfőbb vágyam.
Ezt persze most így is érzem. Az ágy és az alvás a lehető legjobb dolog, ami történhet velem. Addig ügyeskedek, amíg sikerül valami takarófélével betakarni a fejem és várom, hogy őt pillanthassam meg magam mellett.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime19.01.14 14:13

Most csak az a lényeg, hogy eljussunk végre az ágyig mindegy, hogy milyen érvvel tudom rávenni, hogy ez megtörténjen. Elég jó a meggyőző erőm, főleg ahogy látom a kiszélesedő mosolyát annak említésére, hogy felavathatjuk majd reggel az ágyat. Végülis egyáltalán nem meglepő, hogy ennyire rá van kattanva az ötletre, egyrészt pasiból van, másrészt az átlagos srácokhoz képes évekkel le van maradva ilyen tekintetben, szóval... van mit bepótolnia. A végén már komolyan úgy érezhetem magam, mint valami segélyszervezet, hogy pasiknak segítek, hogy jobb legyen a szexuális életük. Bár nem mondom, hogy nekem nem lett ugyanúgy jobb, de közben lelkileg bonyolódnak itt meg a dolgok, amivel fogalmam sincs még, hogy mit is fogok kezdeni.
- Igen, pontosan erről van szó. - az utolsó szó az ami már egy kicsit nehézkesebb, de ha csak így válaszolok az egyszerű és nem hoz a fejemre semmiféle bonyodalmat. És végülis kedvelem is, vagy talán szeretem, csak nem hiszem, hogy úgy, ahogy ő gondolja, szeretettel, mert kedves pasi és... Oh ez a legrosszabb valakinek, ha ilyesmit mondasz a szemébe. Egyszerűen csak megfogom a kezét és úgy húzom magam után, addig sem kell a szemébe néznem és gond nélkül szoríthatom össze a szemeimet, amíg kiűzöm a zavaró gondolatokat a fejemből. A ruhákat persze viszem én, de nem is vártam el tőle, hogy felvegye. Én se vagyok valami durván felöltözve, neki sem kell melegítőben aludnia. Arra van a takaró, hogy ne fázzon, és amúgy is rendesen működik itt a fűtés, nem kell túl sok ruha a kényelmes alváshoz.
Az viszont egy pillanatig sem volt kérdés bennem, hogy nem megyek reggel dolgozni. Amúgy se lenne kellemes pár órás alvás után nekiindulni, és még fogalmam sincs, hogy mikor jutok el addig, hogy álom jöjjön a szememre. Szerintem még elég sokáig el fog tartani ilyen szavak után, amikor kicsúsztak ma a száján. Az viszont tényleg nehéz ügy, hogy nem megy haza. Mert hát... haza kell mennie, nem tűnhet csak úgy el, ő nem olyan mint ő. Rendes srác, azok nem szoktak csak úgy megpattanni otthonról, főleg ha szerető család várja őket, még ha kissé fojtogató is a szerelmük.
- Jól van... nem mész. - egyelőre legalábbis. Ha ettől megnyugszik akkor ezt mondom, aztán reggel még úgyis kitérünk erre részletesebben és akkor majd jobban fog hallgatni rám, ebben biztos vagyok, vagyis remélem. Arra persze automatikusan felszisszenek, amikor belerúg az ágy szélébe, és csak utána lépdelek utána, amikor már elnyúlt és magára húzta a takarót. Elmosolyodom és hamarosan már én is bekúszom szépen mellé, miután a ruháit letettem az egyik üres székre. Kicsit közelebb csúszom és még kap egy utolsó csókot az ajkaira. Talán 5 óra és utána csörögni fog az ébresztőm. Akkor majd szükség lesz egy gyors telefonra és akár vissza is bújhatok még aludni.
- Jó éjt Link... - egész halkan suttogok már, mert az is előfordulhat, hogy fél pillanat alatt kidől. Amennyit ivott ez egyáltalán nem lenne meglepő.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime19.01.14 16:49

______________________________________________________________
Annyira szeretnék már annál az ágynál tartani, mégis újra és újra megtorpanok, piti kis indokkal, ami abban a percben mégis világrengetőnek tűnik számomra. Az viszont, ami fontos és nagy dolog, semmiségnek tűnik. Nem mintha különösebben bármi is számítana most. Talán a legfontosabb, hogy elérjem azt az ágyat vele együtt. Azzal meg sem próbálkozok, hogy letöröljem a nagy vigyort az arcomról, ami a mai nagy lázadásaimnak és a sikerélményeknek köszönhetően ott csücsül már percek óta. Sőt, még akkor is ott marad, amikor azt ecsetelem neki, hogy mennyire nem akarok és nem is fogok hazamenni. Még a részleteket nem találtam ki, de az biztos, hogy nem fogok. Senki nem kényszeríthet rá. Valahogy kicsempészem a gekkóimat és... kész. Szabad leszek.
- Nem megyek - ismétlem a szavaira csendesen, és ekkor egy pillanatra elkomolyodok. Akkor viszont már újra vigyorgok, amikor belépek a szobájába. Máskor biztos az lenne az első dolgom, hogy körülnézek, de most csak az ágyat látom. Az ágyat, amit reggel felavatunk.
Most viszont az alvás tűnik a legcsábítóbb gondolatnak, úgyhogy sietve indulok előre. El nem esek, de az ágy szélébe sikerül belerúgni. Ugyan mit számít? Rendületlenül megyek tovább és eldőlök a puha matracra. Kis nehézségek árán betakarom a fejem. Ez a legfontosabb. Csak így tudok aludni, hogyha a fülem és a fejem hátulról be van takarva. Az sem számít, hogy így kint van a lábam. Fogalmam sincs, hogy a takaró ilyen rövid, vagy csak nekem sikerült így alakítanom, de nem lényeg. Minden erőmmel azon vagyok, hogy még egy kicsit ébren maradjak annak ellenér, hogy a fáradtság újult erővel járja át a testem. De fontos... nagyon fontos, hogy nyitva tartsam a szemem, amíg ő is lefekszik mellém.
Egy apró mosollyal sikerül nyugtázni a csókot és még az eszemben van, hogy jó éjszakát kívánjak neki, de már az ő hangját sem hallom. Az egyetlen, amit még teszek az utolsó pillanatban, hogy igaz, kissé kicsavart pózban, de a keze után nyúlok és mosolyogva merülök álomba.
Mondhatjuk, hogy egész nyugodtan alszik. Csak párszor fordulok és motyogok álmomban. Beszélek valakihez, de lehet, hogy csak magammal vitatok meg pár dolgot. Az egész egy katyvaszos álom, ami talán fél óra alatt semmivé lesz. Az első, ami már tudatos, hogy rosszul vagyok egy furcsa íztől a számban. Összeszorítom a szemem, mintha ettől eltűnne onnan, de nem. Pont ott marad és ha lehet, csak még jobban erősödik. Aztán jön az a furcsa zúgás a fejemben, mire egyetlen hirtelen mozdulattal húzom a fejemre a párnám, mintha elbújhatnék előle. Valamit motyogok, szidom a szomszédokat, mert biztos vagyok benne, hogy ők művelnek valamit a kertben. Pedig nem szokásom csúnyán beszélni, de most szükségét érzem. Úgysem hallja más, csak a párna és a matrac, amibe belenyomom a fejem. A zúgás pedig ha lehet csak erősödik ahelyett, hogy megszűnne. De Mary miért nem tesz valamit? Neki kellene szólni, hogy fejezzék be, mert még korán van és én alszok. Meg sem fordul a fejemben, hogy nem otthon vagyok. Egyelőre a tegnapi nap egyetlen mozzanatára sem emlékszem. És amíg a világ elől a párna védelmét élvezem, nem is fog semmi eszembe jutni az biztos.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Ajánlott tartalom



TémanyitásTárgy: Re: Jenna • Link - Helloooo! Jenna • Link - Helloooo! I_icon_minitime

Vissza az elejére Go down

Jenna • Link - Helloooo!

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 3 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3  Next

Similar topics

-
» Jenna • Link - Will you marry me?
» Jenna • Link - One more chance
» Jenna és Bruce - Jó étvágyat!
» Jenna & Link - I am so sick?!
» Jenna és Bruce - Kettesben

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Bruce Kohei Ariva háza-