welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Shadowhunters FRPG
Vendég
14.10.17 12:26
Gimnázium
Saige Hannigan
05.10.17 14:47
Happy birthday
Michael Quenell
04.10.17 12:09
Cassidy & Mason
Mason Nicolson
04.10.17 10:39
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (450)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Benjamin Tate Hunter
 
Mason Nicolson
 
Leslie Shay Hastings
 
Holden Samuels
 
Emily Hastings
 
Derick Stackhouse
 
Zooey A. Benedict
 
Rebekah Walker
 
Austin Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Park 31.01.12 3:08

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Aurorának 06.02.12 13:03


Aurora Rossum részére


Minden égő feketének hatott az ablakon kinézve, és én elégedett lehettem az átaludt órák mennyiségével erre a napra nézve. Csoda, hogy akadt egy szabadnapom végre, bár, ha nem adnak, se könyörögtem volna érte. Nem mondom, ugyan, hogy szeretem a munkám, mert az ég világon semmit sem szeretek, de mégis inkább ez, mert máskülönben kiherélne az unalom.
Unottan kapom magamra öreg, fekete farmeromat, elsz*rakszom a cipzárral egy ideig. Álmatagon bambulok a tv képernyőjére, ami elég lassan akar bemelegedni és mutatni is valamit a világból. Mintha egyébként érdeklődnék a világ iránt. Már rajtam a nadrág meg a zokni, hullalila pólómat ráncigálom lustán bizsergő izmaimra. Akkor hallom a pufók fejű bemondónő irritálóan tetszboldog szavait.
- Köszöntöm kedves nézőinket, a hét órás hírek következnek.
- Rohadt ég - közlöm vele a nem túl elégedett véleményemet. Köpök egyet. Van takarítónő, majd biztos idetolja a képést, ha elhúztam innen a belemet. Míg az felmos utánam, nem kell néznem, melyik sarokba hányok.
Szóval még csak hét óra? Magamra rántom a kabátomat is, belelépek lazára fűzött sportcipőmbe és becsapom magam után a bejárati ajtót kifelé menet.
Odakint sajnos kevésbé kormos a világ, mint ahogy reméltem. Még szinte porszürke az ég, itt-ott hányásszínt kölcsönöz neki a lemenő Nap rothadó narancshoz hasonlatos fénye. Megint ki akar csúszni a torkomon egy-két nem túl erotikusnak számító szó. Két kezem ujjait összefűzöm hátul, a derekam mögött és hideg tekintettel vizslatom magam körül a minden izgalmat nélkülözni kénytelen világot. Fekete, fehér és undorítóan színes bolhák pattognak ide meg oda a jelzőlámpák között, görnyedt kukacok tartanak felvonulást. Ahogy megállnak, oldalukon sebet tépve ki-kilépnek a rohangászó hangyák. Hátra se lesve az áldozatukra, futva mennek a télire való táplálékot összeszedni a sáskák számára. Mint a filmeken. Hányinger kerülget, midőn léptem szaporázva nyögvenyelősen elhatározom magam, hogy betérek valahová megtömni a pofámat. Aztán gyorsan végiggondolom újra az ötletet. Akar a hányás jó pofát vágni azért, hogy mások beeresszék egy csillámpacába, széket toljanak a fara alá és az altestét sz*rrá taperolva mindenét befedjék valami selyemelővel, nehogy leegye magát. Inkább maradjon akkor az ázott szagú sarki hamburgeres. Már kitapasztaltam, nem hagyja, hogy a bajsza a zsemlébe hulljon.
Megállok, aprót kotrok ki remélhetőleg nem lyukas zsebemből. A maró szél megtépi egyébként is ritkásan fésült prémemet.
- Egy simát. Csípősen. Hagyma nem kell.
Viszonylag tömör szavajárással adom le a vikingnek a rendelést. Fizetek, majd kábé kitépve kezéből a sült-főtt maszlagot, unott fejjel bandukolok tovább. Nagyot harapok a vacsorámba, elégedetten rágom szét a kegyetlenül gyomortépő ízharmóniát. Azt eszek, amit akarok, nem terveztem ma smárolni senkivel, és különben is ritka madár, hogy egyáltalán nőket eresszek a közelembe. Ha intellektuálisak, az ágyban is túl sokat beszélnek. Ha hülye p*csák, akkor meg egyszerűen érdemtelenek rá, hogy beléjük nyomjam magamat. Nem én vagyok Casanova. Akkor én inkább Julius Caesar vagyok.
Battyogásom lassabb ütemre áll be, kesernyés lépteim a Park felé vezetnek. A fák nem érdekelnek. A fiatalok sem. Azért tartom csak nyitva a szemem, hogy ne nézzek ki úgy, mint aki alva jár. Ám akkor ismerős arcot pillantok meg, szemeim éberen szűkülnek apró, szürke réssé. Egy nő. Végigpillantok rajta, agyamon ezer gondolat kínzó foszlánya pörög át. Az elmém szórakozik, vagy ismerhetem? Megállapítom, hogy nem volt, nem lehetett még dolgom vele. De lehetett például börtöntöltelék a nő. Sőt, annak kellett lennie, azt hiszem. Szökött rab a női börtönből, vajon? Tekintetem elsötétedik. Mint a némaléptű, ám annál gyorsabban surranó leopárd, termek félig mögötte, félig mellette, két kezem szinte szélfuvallatként érinti meg a vállát.
- Egy éjjeli lepkét kaptam a markomba. Nem eresztem, még elrepül. Vajon minek repdes olyan helyen, ahol bármikor megpirgálhatja őt a forró, esti lámpafény? – súgom füle mellé. Tekintetem a nyakának szegezem, majd mozdulatlan szoborként, de ugrásra készen várom válaszát.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
399
Join date :
2012. Jan. 30.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Park 06.02.12 15:53

Újra és újra ugyan azt teszem, szinte már a kimerültségig hajszolom magam. Minden nap ugyan az a monoton szokások. Most is csak bele zuhantam az ágyba, akár egy hulla. Már a redőnyön beszűrődő napsugarak sem zavarnak, gyorsan mély álomba zuhanok. Ismét az a vissza térő álommal van dolgom; újra a börtönben vagyok és megint átélem azokat a dolgokat, amik bent történtek velem. Zihálva kelek fel, nehezen kapok levegőt, mikor ráeszmélek, hogy csak egy álom volt, újból az a bizonyos rémálom. Ami éppen olyan, mint a valóság lenne. Már nem is tudom, hogy melyik rémesebb, az álom, vagy ez az élet, amit élek. Vonakodva ülök az ágy szélére és felkapom magamra köpenyem, és elindulok a fürdő felé, hogy rendbe szedjem magam a műszakom előtt. Egy forró zuhany mindent rendbe hoz, újult erővel térek vissza a szobába. Felveszek magamra egy sötétkék koktélruhát és egy hozzá illő fekete magassarkút. Pár holmimat, bele értve apró fellépő ruhámat táskám mélyére süllyesztem, felkapom magamra fekete szövetkabátomat. Megragadom táskámat és a lakás kulcsomat és már ki és léptem a biztonságosnak érzett területről. Magam után kulccsal bezárom az ajtót és kiérve az utcára felveszem napszemüvegem, mivel nem akarom, hogy bárki is felismerjen. Majd gyalog neki vágtam az útnak, minden egyes lépésem után visszhangzott az utca. Mivel most nem vagyok késésben, ezért úgy döntök, hogy benézek a parkba, hogy egy kis időre én is úgy érezzem magam, mint ha én egy átlagos ember lennék. Mióta kijöttem a börtönből, mindenki másként áll hozzám, vagy lenéznek, vagy sajnálnak, mindenesetre én egyikből sem kérek. Csupán élvezni próbálom a szabadságot, és nézni a naplementét, ami a bent töltött időkben úgy hiányzott. Nem sokáig csodálhattam a természet által nyújtott élményt, mivel valaki megzavart. Valahogy nem lepődtem meg, sokan szoktak így közeledni felém. Egyenlőre nem fordulok meg, háttal állok neki és hallgatom szavait. Ismerős hangja csapja meg fülemet, gondolatok cikáznak fejemben, reménykedve, hogy nem azzal van dolgom, akire gondolok, de nincs olyan szerencsém. Gyomrom össze rándul, de próbálok nyugodtnak tűnni. Leveszem napszemüvegem és felé fordulok, hogy szemébe bírjak nézni. Rég nem találkoztam már vele, de valahogy nem is bánom.
- Már itt sem lehet nyugtom? - Intézem felé szavaimat, és próbálom megőrizni higgadtságomat. Eléggé kellemetlenül érzem magam, úgy látszik, hogy a múltam mindig is üldözni fog. Eden, olyan más így civil ruhában, hozzá szoktam, hogy egyenruhában látom, de még így is határozottnak és szigorúnak látszik. Elképzelésem sincs, hogy miért szólíthatott le. Ez biztosan nincs a munkakörében. Próbálok magabiztosnak tűnni előtte, de eléggé zavar a jelenléte.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 07.02.12 18:32


Növekvő elégedettséggel érzem, hogy megrezzen ujjaim alatt. Mintha tényleg valami, a szárnyát nyitogató lepke volna. Milyen kár, hogy szemétnek tartom a lepkéket, amiért velünk ellentétben repülni tudnak. És nem igazán vagyok az esztétika híve sem. Mellettem elmehet az összes, pont annyira érdekel. És amit reagál, az sem különben. Énfelőlem aztán nézhet sértődötten rám, tán észre se veszi, hogy remegnek közben a pingált kis ajkai. Szinte összepréseli őket mérgében, jól látom, hogy ideges? Szám keserédes mosolyra húzódik. A nők csak akkor valók valamire, ha dühösek. Különben dühösen se sokat érnek, de legalább ég bennük valami sötét tűz. Valami olyan, hogy ebben a pillanatban ez a szuka szét tudna tépni engem. De, hogy miért? Nem értem. Szúrós tekintettel néz rám, én meg totál közömbösen vissza rá. A kabátját pásztázom a dekoltázsa tájékán. Vajon mi lehet rajta? Nem, mintha érdekelne, mióta nem láttam, esetleg mekkora k*rva lett.
- Nem, kislány, sehol. Ha meglátlak, tőlem nem szabadulsz. Most hazudhatnám, hogy jöttem megkérdezni, mi van veled, de nem. Tudom, hogy senki sem változik.
Komor tekintetem végigjáratom a testén. Mit zavartassam magam? Bár nem volt bejárásom a női börtönbe soha, nem néztem meg, miközben zuhanyzik. Nem is hiszem, hogy érdekelt volna. Még mindig nem vonzanak a nemi betegségek.
- Az viszont igaz, hogy meglep itt látnom téged, kislány. Nem, mintha annyira izgattad volna a fantáziámat. De, ha már itt vagy, gyere csak velem, sétálunk!
Könyökénél fogva rántom magam után a Park fái közé. Feszes léptekkel viszem olyan, árnyékosabb helyre, ahol már nem valószínű, hogy meglátna bárki. Nem túl kedves mozdulattal egy fának vetem a hátát. Tekintetébe fúrom az enyémet, fojtott hangon szólalok meg. Közben jobbom az egyik vállát nyomja a fa törzsének, balom a szájára tapad. Közelebb hajolok hozzá.
- Ha sikítasz, nem tudom, mi lesz. Habár, egyébként sem tudom. Bármi elképzelhető. Nem vagyok szolidáris, ha börtöntöltelékekről esik szó.
Eleresztem és fél lépésnyit távolodom tőle, de tekintetem továbbra is fogva tartja az övét. Nyakam izmait megfeszítem, úgy eresztem le fejem, hogy még közelebbről lássam azt a riadt arcot.
- Szóval, megkérdem, ha már így összefutottunk, nagy kedvesen: mizu veled?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
399
Join date :
2012. Jan. 30.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Park 08.02.12 14:58

Próbálok erős lenni, de nem megy, főleg úgy, hogy egy igen erős fizikumú férfival van dolgom, aki mellett gyengének és törékenynek látszok, de bizonyára Eden is tisztában van ezzel a helyzettel. Sőt még élvezi is a dolgot. Megszólal bennem az a bizonyos vészjelző hang, ami arra késztet, hogy meneküljek el, innen minél messzebb. De nem vagyok rá képes. Lábam, mint ha földbe gyökerezett volna, testem leblokkolt, és mozdulni sem bírtam. Bár szívesen felképeltem volna, hogy aztán emelt fővel elsétáljak, de gondolom nem maradt volna tettem következmények nélkül. Legszívesebben sikítottam volna, abban a percben, mikor megláttam, de felesleges lett volna még a próbálkozás is, hisz egyetlen egy lélek sincs most erre, ami ebben az esetben kedvez neki.
- Szóval felesleges lenne a próbálkozás, hogy meggyőzzelek, hogy azóta megváltoztam. - Az tény, hogy mióta kijöttem a börtönből nem volt még hasonló olyan erőszakos kitörésem, mint ami bejuttatott a börtönbe. Azóta lehiggadtam, nem mondanám, hogy más ember lettem, csak próbálok higgadtabb lenni. Minden felesleges energiámat a táncba ölöm, hogy még véletlenül se hagyjam magam felett eluralkodni agresszív énemet, olykor kegyetlen nehéz vissza fognom magam, de eddig elég jól ment.
- Még, hogy nem izgattam a fantáziádat! - Csattantak ki belőlem a szavak, de még mielőtt bármit is bírtam volna mondani, a kezembe markoló erős férfi kéz elhallgattatott. Megpróbáltam ellenkezni, de túl erős volt és sikeresen elcibált magával. Mindenféle történetek kezdenek el cikázni gondolataimban, főleg olyanok, amelyek az ilyen erdős részeken történtek, az a sok brutális gyilkosság. Nem hiszem, hogy beszélgetni szeretne velem ilyen elrejtett helyen, sokkal inkább morbidabb és durvább dologra tudtam gondolni. De nem teszem meg neki azt az apró szívességet, hogy félni lásson. Minden erőmmel azon vagyok, hogy legyőzzem félelmemet.
- Mi okom lenne sikítani? Pusztán azért nem fogok, mert egy unatkozó kölyök hozzám ért. - Vetettem oda cinikusan. Nem is kell mondani, hogy mennyire nem volt tetszésemre a helyzet és az, hogy kedve szerint rángat, akár egy marionett bábot. Már a gondolattól is felfordult a gyomrom, hogy hozzám ér, de ez ellen nem tudok semmit sem tenni.
- Ha jól emlékszem ez még az előtt nagyon nem érdekelt. - Megkönnyebbülést érzek, mikor már nincsen annyira a közelemben. De tudom, hogy akár melyik pillanatban olyan közelebb lehet hozzám, mint az imént volt, sőt akár még közelebb is. Futni szerettem volna, innen minél messzebb, de nem akartam megadni neki azt az örömöt, hogy menekülni lásson. Hogy aztán utánam jöjjön és levadásszon, jól tudom, hogy kettőnk között, most én vagyok a préda.
- Ha esetleg mást nem akartál, akkor mennék, mivel dolgom van. Talán legközelebb fojtathatnánk ezt a bájcsevejt. - Miért érzem úgy, hogy még nincs itt a vége és ennyivel nem fog elengedni? Mindenesetre megpróbálom légzésemet csillapítani. Eddig úgy kapkodtam levegő után, hogy a szűk kabátom alatt lévő dekoltázsom minden egyes levegővételnél hozzá simult a vászonkabátomhoz, amitől olyan érzésem támadt, mint ha több száz kilós teher lenne mellkasomon.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 08.02.12 17:06

A félelem a tekintetében szinte megőrjít. Megnyalom a szám. Mindig szerettem nézni, ahogy egy volt elítélt vagy egy elítélt megérzi a kontrasztot köztem és önmaga között. Nem mondom, hogy valaha jó lettem volna, de ő sem az. Magára nyomta a pecsétet, ott ég a homlokán. És mellette még én is jónak számíthatok. Persze még nem ismeri a sötét lelkem kormos ecetbe áztatott bugyrait. Hideg vigyor ül ki az arcomra.
- Valahogy úgy. Az érvek semmit sem bizonyítanak. Csak azt, hogy meg akarsz szabadulni. Azt, hogy félsz. Tőlem? A múltadtól? Édesmindegy. Jelen esetben én vagyok a múltad.
Rémületét élvezettel nézem végig. Mintha leszállna a köd elméjére, mintha megfagyna. Ám a tekintetében ott lobog valamiféle tűz. A bűné, vagy épp az ártatlanságé, nem tudhatom. Szavai szinte sértenének, de most elvigyorodom, sőt, hideg hangon nevetek fel.
- Miért is izgattad volna? Olcsóbb, okosabb, ártatlanabb, szebb nők is vannak nálad. És te csak egy bűnöző vagy. a méltóságod a rácsok között maradt, ha volt valaha egyáltalán.
Megkomolyodva nézek rajta újra végig. Kár lenne hazudnia, szinte minden porcikája remeg. Komoran fürkészem őt, tekintetem az övébe fúrom. Gondolok egyet, odalépek elé. Testemmel préselem a fának és két karomat megtámasztom a feje két oldalán. Nemigen bújhat ki.
- Mi okod lenne sikítani? Azt teszek veled, amit csak akarok. Mi mindent nézel ki belőlem ilyen téren, halljam? - kérdezem mosolytalan arccal. Aztán mégis elmosolyodom. Feszülten, ridegen, talán gonoszul. Mit is tennék meg vele? Nos, azért mindent nem. De jóformán csak rajta áll, mit hoz ki ebből a koromcsomóból.
- Nem, kislány, nagyon szeretnél elmenni, de nem. Bájcsevelynek hat? Majd teszünk róla, hogy ne annak érezd, pillém. Majd megégetlek egy kicsit. Akarod? - nézek rá ridegen.
- Lássuk, szereti-e a fájdalmat a kicsi pille. Emlékszik-e a fájdalomra? A börtönre. a rácsokra. A hidegre. A szenvedésre. És rám.
Leheletem szinte perzseli az arca bőrét.
- Mondd csak, miért gondolja a kicsi pille, hogy izgatja a fantáziámat egy ilyen szuka? Nem tán fordítva történik? Most bevallhatod.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
399
Join date :
2012. Jan. 30.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Park 09.02.12 10:19

Talán még igazán fel sem fogtam, hogy milyen helyzetbe keveredtem. Ez nem lehet igaz, az ilyen, miért mindig velem történik meg? Ez az, amire nem tudok rájönni. Lehet, hogy látszik rajtam, hogy nem repesek az örömtől, hogy újra találkozhattam vele. Miért is örülnék neki? Semmi okom sincs rá. De még is minden porcikámat átjárja a félelem, olyan szinten, hogy csoda, hogy még tudok állni a saját lábamon.
- Sokkal jobb lenne, ha a múltam már nem zaklatna. - Rezgő ajkaimon keresztül, szinte már sziszegem a szavakat. Remélem érti célzásomat, hisz ha már azt mondta, hogy Ő a múltam, akkor jó lenne, ha eleresztene. Hisz nem akarok a múltban élni, sokkal inkább a jelenben.
- Talán pont az izgat annyira, hogy bűnöző vagyok. - Találgatásba bocsátkoztam. Ha nem izgatnám annyira, akkor meg mi a francért rángatott idáig el? Azt hiszem, hogy erre a kérdésemre inkább nem akarok választ kapni. Még mindig próbálom megőrizni higgadtságomat, de a közelségében valahogy nem megy. Főleg úgy, hogy teste hozzá ér az én testemhez, és így elzárja előlem még azt a reményt is, hogy elmenekülhessek.
- Csak annyit nézek ki belőled, hogy egy szadista állat vagy. - Mondom elhaló hangon. Talán nem kellene vele így beszélnem, de nem bírom vissza fogni indulataimat. Szaporábban veszem a levegőt, miközben a fának présel, talán, ha nem ilyen helyzetben lennék még élvezném is a dolgot. Félelmem egészen új szintre lép.
- Nem akarok semmit, főleg olyant nem, amit te tennél velem. - Förmedek rá. Megégetne? Csak remélni tudom, hogy nem szó szerint értette, de erre elég kevés az esély. Most már egyre biztosabb, hogy abban leli élvezetét, ha kínozhat.
- Ha annyira akarod tudni mindenre emlékszek, kicsit hiányzott ahhoz, hogy téged elfelejtselek, de ekkor megjelentél. - Ismerős érzés kezdte átjárni egész testemet. Úgy éreztem, mintha megint a börtön falai között lennék, csak éppen nem a rácsok nem hagynak kijutni, hanem Eden. nem akartam látni, ezért elfordítottam fejemet. Lassan már a nap is lemegy és minden eláraszt a sötétség és talán én is elveszek ebben a tömérdek sötétségben örökre.
- Talán ennyire látszik rajtam, hogy mennyire kívánlak? - Szavaimból észrevehető a cinizmus. Közben felnevetek, keserédes mosolyra húzódik a szám. A tájfun elfújta a gubót, s most az éjjeli pille a szárnyát kezdte bontogatni.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 09.02.12 15:26


Látom, mennyire lassan jut el az agyacskájába az egész, igen sötét szituáció. Mit lehet abban ilyen nehezen felfogni, hogy ő most kvázi az én rabom és én azt teszek vele, amit csak akarok? És nyilván mindent akarok eltekintve attól, hogy a lénye és a lelki épsége - sem a testi, persze - kicsit sem érdekel. Mosolytalan arccal mérem végig.
- És kérdezte ezt tőled bárki is, kislány?- vigyorgok igen rondán. Bár, kinek ronda. Általában tetszeni szoktam a nőknek. Lehet, hogy neki is bejönnék, ha nem viselkednék szánt szándékkal úgy, ahogy egy szívtörő vagy egy úriember sosem viselkedik.
- Talán pont az. De ha valami esetleg érdekelne benned, az a félelem szaga. Lassan egyre határozottabban érzem. Csak nem gondolod, hogy bántanálak, kis bogár?
Látom, hogy remegnek az ajkai. Jobbomat elemelem a fától, hogy hüvelykujjammal végigsimítsak a rezgő alsó ajkán. Persze nem valami gyengéden.
- Én nem tagadom, még az is előfordulhat, hogy finom kis egyéjszakás kaland lenne belőled. De nem vagyok egy kockáztató típus. Eszemben sincs elkapni tőled valamit.
Nyelvem a szájpadlásomnak feszítem. Legszívesebben megleckéztetném ezt a nagyszájú kis lotyót. Szóval szadista állat, mi? Hát, ki tudja.
- Te leszel az első, kis barbilány, aki megtudja, milyen ember is vagyok. Sötét lelkű? Mohó? Rideg? Esetleg szadista, szexista barom? Mert ezt is belém akarod látni, nemde bár? Szeretnéd, ha itt letépném rólad a ruhát és a magamévá tennélek. Ki kell ábrándítsalak. Nem vagyok az a fajta, béjbe'.
Arcomon szelídül valamennyit az undok mosoly. Már majdnem legényes, rosszfiús vigyor sül ki belőle, amikor gyorsan megnevelem magam, komorságra váltok megint. Tekintetem az övébe fúrom, jobbommal az állkapcsát fogom, hogy a szemembe kelljen néznie. Érzem, ahogy az enyémhez préselődő teste remeg. Nyakához hajolok, beleszagolok vállgödrébe. Félelem-szag. Ösztrogén. Némi só. Sok-sok bűn, sötétség.
- Tehát szadista állat. Most akkor meg kéne harapjalak? Vagy mit vársz, komolyan? - vigyorgok kegyetlenül. - Mondd már, mert esküszöm, ez most érdekel.
Örülök, hogy mindenre emlékszik. Ahogy egyre feszültebb iramban emelkedő-süllyedő, formás mellizmok a mellkasomhoz nyomódnak, ha két kabáton keresztül is. Hormonjaimra tán még hatna is vele, de az eszem lekorlátozza a hülyeségeket. A szimpatikus idegrendszerem elég erős. Ez követelmény, ha valaki olyan munkát kell végezzen, amilyen az enyém. Közelebb hajolok az arcához, orrunk majdnem összeér. Lehelete, melyet nem tud benn tartani, forrón perzseli az arcomat.
- Talán ennyire, kislány. Sőt, talán még jobban.
Csípőm előre mozdul, altestem az övének nyomom. Ugyanebben a pillanatban két kezem mozdulatával sebesen elkapom a két csuklóját és fel, a feje mellé, a fához nyomom őket.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
399
Join date :
2012. Jan. 30.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Park 09.02.12 23:20

Ennyire még kiszolgáltatott helyzetbe még nem kerültem. Félelem már egészen átjárja testemet és nem bírok magamnak megálljt parancsolni, szinte minden egyes porcikám remeg. Tekintetemmel ha ölni tudnék, akkor már rég halott lenne, de mivel ez nem lehetséges, ezért még mindig ebben a reménytelen helyzetben vagyok képtelen megállni a helyemet.
- Nem, de mivel már a múltamnak vége, ezért te is eltűnhetnél. - Mint egy támadó kígyó úgy sziszegtem ki minden egyes szót. Már rég neki estem volna, ha nem lenne ennyire nyilvánvaló a köztünk lévő erőviszony. Egyetlen egy férfitól sem tűröm el, hogy így bánjon velem!
- Bántani? Nem te sokkal többet tennél velem. - Szinte már belenyugvó hangon mondom. Tisztában vagyok, azzal, hogy bármit tehet velem. Mellette törékeny vagyok, olyan virágszál, akit egy perc alatt akár derékba is törhet. Ujját nem éppen finoman húzta végig ajkamon, egy röpte pillanatig úgy éreztem, hogy már szinte érintése húsomba vájódik.
- Ez már sértés. Egy percig se hidd, hogy lefeküdnék veled. - Szavaim komolyak. Remélhetőleg felfogta, hogy egyáltalán nem az esetem.
- Tőlem elkapnál valamit? Szerintem fordítva több esély van rá! - Csattantak ki belőlem a szavak, melyek egy cinikus nevetésben értek véget. Eden aztán tudja, hogyan kell bókolni. Egyre több undort érzek iránta, szinte már megvetem.
- Egyáltalán nem érdekel, hogy milyen ember vagy, bőven elég az, amit magamban gondolok rólad. - Saját magamat is megleptem azzal, hogy viszonylag milyen nyugodtsággal vágtam hozzá szavaimat. Miért is érdekelne? Eddig nem érdekelt, akkor nem most lesz az a nap, mikor elkezdek felőle érdeklődni. Mindenesetre, mikor újból a közelemben van, ismét elveszettnek érzem magam. Nem hittem, hogy lesz idő, mikor vissza vágynék a börtönbe, de most határozottan jobban érezném ott magam, legalább ott a rácsok elválasztottak, s itt semmi sincs, hogy megvédjen tőle.
- Nem, ha szadista állat lennél, akkor még nem úsztam volna meg ennyivel. Nem mindegy, hogy mit mondok, hisz úgy is azt teszel velem, amit akarsz. - Egyre jobban bele törődök a kialakult helyzetbe. Esélyét látom, hogy ezt nem úszom meg, de akkor legalább őrizzem meg méltóságomat, bár amennyi megmaradt belőle. Mert az biztos, hogy nem fogok neki könyörögni, nem adom meg neki azt az örömöt. Ahogy csípőjét az enyémhez nyomja keserédes kacajommal felnevetek.
- Ez érdekes. Azt akarod bebeszélni nekem, hogy én vágyok rád, közben meg te fogsz le, és félre nem érhető mozdulatokat teszel felém. Nincs itt senki, nyugodtan bevallhatod, hogy mennyire akarsz. - Kezdem vissza nyerni bátorságom egy töredékét. Nem fogom hagyni, hogy rettegésben tartson. Egyre kevesebb esélyét látom, hogy valaha is kiszabaduljak, mivel csuklóimat szorító kezek ezt a benyomást keltik.
- Végül is minek rángattál ide? Megütnél vagy esetleg megerőszakolnál? Édes mindegy, csak csináld már. - Szó szerint bele ordibálok a képébe, sosem voltam az a türelmes fajta, csodálom, hogy eddig is ilyen nyugodt maradtam. Nagyon bele fáradtam gyerekes játszadozásaiba és jöjjön, aminek jönnie kell.

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 10.02.12 21:33


Ahogy remegése még erősebbé válik, lassan kifakul a vigyor az arcomon, vonásaim egészen kisimulnak. Szúrós tekintettel mérem végig a nőt. Egyébként igen nőies teste helyén most mintha reszketeg őzgidát látnék. Az őzgida azonban nem azt a viselkedést érdemli, amit ő, úgyhogy elhessegetem a rossz hasonlatot.
- Tűnhetnék, de nem teszem. Nem az van, amit te akarsz, jobb, ha még időben észreveszed. Tudod, elég veszélyes lehetek rád nézve. Akár a börtönbe is visszajuttathatnálak. Tudod ezer szerencséd, hogy, ha sötét is a lelkem, alapvetően nem vagyok egy gonosz állat. De erre rájöhettél volna, ha nem az utálat beszél belőled. Holott mindig is te voltál a bűnös és nem én.
Úgy sziszeg, mint valami kígyó és én összevonom szemöldökömet, a kettő jóformán egyetlen vonallá olvad össze. Sötéten nézem az arcát és a rezdüléseit. Halálosan fél. De mitől, tőlem? Elvégre semmit nem tettem még vele, amivel erre okot adhattam volna. Gyávának tetszik lenni, kisasszonyka? Miközben a szavai ugyanerről a negatív hozzáállásról árulkodnak, lassan bólogatok felé. Szemébe nézek mélyen, hogy mindent láthassak, amit csak érez vagy gondol.
- Szóval sokkal többet tennék. És még ráadásul egy perverz állatnak is gondolsz. Épp most tisztáztam, hogy nem foglak megerőszakolni csak azért, hogy neked rossz legyen. De azért jobb tudnod, hogy nem kellene megkérdeznem. Éppen eléggé erősebb vagyok nálad. Vagy szeretnéd esetleg?
Nem, mintha nem tudnám, körülbelül mit válaszolhat erre, de így előre nem nagyon hat meg a mondandója. És utólag sem igen fog. Orromon eresztem ki a levegőt hirtelen az újabb szavai hallatán. Hallom, milyen hangosan dobog a szíve és érzem a testemmel a pulzusát. Hát ennyit tesz a félelem? Vajon az undor dob rá még egy lapáttal? vagy mi lehet az mégis? Elvigyorodom sötéten, de nem mondanám, hogy egy perverz vigyor az.
- Hát merd a szemembe mondani, amit magadban gondolsz, kislány. Gyerünk, ide, a két szemem közé kérem!
Még mindig igen idegtépőek és egyben felkorbácsolóak a szavai. Nem mondom, hogy nem jelennek meg különböző képek a lelki szemeim előtt, hogy mi mindent lenne módomban megtenni vele. Nem lát és nem hall senki. Kicsit hideg van, de sem sár, sem semmi egyéb akadályozó tényező. Kvázi akármire képes lehetnék vele, ő pedig láthatóan nagyon fél. És igen pesszimista. Csodával határos, hogy közben néhány beletörődő hang is kicsúszik a torkán. Nagyot bólintok, a két csuklóját fogom és nem eresztem.
- Látod, tehát még a végén el kell ismerned, hogy kifejezetten jólelkű vagyok veled, kislány.
Rosszfiús félmosolyra húzom a szám. Egy kicsit erősebben fogom meg a két karját, csuklójáról lejjebb, az alkarjára csúsztatom ujjaimat.
- Nyugodtan bevallanám, ha akarnálak. De egyre inkább úgy tűnik, te akarod nekem bebeszélni, hogy akarlak. Arra vágysz, hogy mihamarabb lépjek, vagy nem ezt mondtad? Hogy csináljam már. És mit csináljak, kicsi pille? Mit szeretnél?
Megnyalom számat. Persze csak szórakozom vele. Ráijesztek, talán, de nem támadnám le semmiképp. Nem vagyok egy perverz disznó, higgyen bármit.
- Megüsselek vagy esetleg megerőszakoljalak? Ha ennyire akarod, remélem, legalább ellenkezel, mert másképp nem működik a dolog. De isten látja lelkemet, én nem akarom, hogy még a végén azért, mert nem akarok k*cs*gölni veled, gyávának nevezz.
Elkapom a két csuklóját a feje fölé, összefogom az egyik kezemmel. A másik kezemmel pedig kézfejem külső felével végigsimítok az arcán, ujjaimat a nyakára fonom. Nem szorítom meg. Nem bántom. Csak a fejét tartom. Beleszagolok az aurájába. A riadt őz állatias feromonja keveredik az ízes női parfümmel. Kegyetlen bomba, mely betölti érzékeimet. Homlokomon ráncok nyúlnak.
- Tetszik, mi, kislány? - kérdezem nagy komolyan. Egész közel hajolok hozzá. Nem mondom, éledő férfiösztöneim megint tesznek róla, hogy képzelegjek és legalábbis a nadrágomat kezdjem nagyon kényelmetlennek érezni.
- Szóval? Mit akarsz? Kapjalak le? Harapjak? Vagy csak elszórakozzak? Nem mondom, hogy sok undorom van, de bizisten, megteszem, ha minden áron arra vársz, hogy bizonyítok neked.


A hozzászólást Eden Mariborough összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 11.02.12 10:06-kor.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
399
Join date :
2012. Jan. 30.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Park 11.02.12 0:56

Tekintete szinte húsomba mar. Lassan már az is fájdalmas, hogy így méreget. Végleg elveszettnek érzem magam, mintha egy apró kis porszem lennék, akit most készül a téli szél megsemmisíteni. Már a gondolatba is bele remegek.
- Már rég nem az van amit én akarok. Ha annyira viszonyt akartál már látni a börtönben, akkor már rég vissza küldtél volna. Egyáltalán nem kellett volna ennyit várnod rá. Igazán magadnak köszönheted, hogy így tekintek rád. Eddig mondhatni bírtalak, de ezek után csak is utálatot érzek irántad. - Látszólag nem tetszenek neki szavaim. Egyre inkább zavar, hogy annyira ragaszkodik a szemkontaktushoz. Semmi kedvem rá nézni, főleg abba a szempárba ami az imént oly lelkesen méregetett.
- Csinálj velem azt, amit akarsz, úgyis rossz lesz neked. De arra figyelmeztetlek, hogy körmeimmel a húsodba vájok. - Talán csak üres szavaknak tűnnek neki. De abban biztos vagyok, hogy ha egyszer valahogy kiszabadulok megbosszulom. Még mindig azon vagyok, hogy légzésemet stabilizáljam, csak egy kicsit szeretném össze szedni magam. Miért félek ennyire? Eddig nem is bántott, de valahogy érzem, hogy arra megy ki az egész játék. Vagy csak meg akar alázni, hogy ettől jobban érezze magát.
- Mit gondolok? Csupán azt, hogy nők bántalmazásában éled ki vágyaidat. Talán ezzel a viselkedéseddel akarsz kompenzálni valamit, talán még az alsótesti méreteidhez is köze van. De egyébként nem kellene, hogy érdekeljen. - Legszívesebben megvonnám vállamat, de ebben a szorult helyzetben nem igen megy. Egyre inkább érzem, hogy csuklómra mért szorítástól kezem kezd elhalni. Arról a fájdalomról már nem is beszélve, amit nekem okoz, csupán úgy, hogy a fának nyom.
- Tőlem ne várj semmiféle elismerésre. - Mikor újból azt a jól ismert mosolyt vélem felfedezni arcán, egyből tudom, hogy valamire készül, valami olyasmire, ami nekem nem lesz túl kellemes. Akaratlanul is felszisszenek, újabb érintésére.
- Jegyezd meg, hogy nem akarlak és nem is foglak! Azt szeretném, ha végre levennéd rólam a mocskos kezedet. - Lassan már felesleges szájtépésnek tartom a dolgok, hogy arról beszéljünk, hogy én mit szeretnénk, mikor úgy is az fog történni, amit Eden akar.
- Persze üss meg, jó erősen. Mutasd meg, hogy mennyire vagy férfi. - Lassan már teljesen mindegy, hogy mit kezd velem, csak legyek már túl rajta. Egész testemet kirázta a hideg, mikor arcomhoz ért, de megpróbáltam rezdületlen tekintettel állni. Egyáltalán nem élvezem ezt a bánás módot. Nyakam körül érzem férfias erős ujjait, nem szorongat, de még is egyre nehezebben kapok tőle levegőt.
- Nem látszik, hogy mennyire élvezem? - Remélem szavaimból tisztán kivehető az irónia. Egyáltalán nem élvezem, amit velem művel.
- Már ép eleget bizonyítottal. Azt hiszem, hogy lassan már ideje lenne, ha kiszórakozónád magad. Ha eddig nem tűnt volna fel, semmit sem szeretnék tőled. De úgy látszik, hogy te annál inkább tőlem. - Mi másért rángatott ilyen helyre, ha nem megkapni akar? Ha meg akart volna ölni, akkor már rég megtette volna, úgy látszik élve jobb játékszernek gondol.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 11.02.12 21:45


Megsemmisülten pillog rám, mintha egyébként tényleg attól tartana, hogy megölöm vagy ilyesmi. Látszik, mennyire egysíkú a gondolkodása. Ez az a minden férfi ugyanolyan duma. Rühellem ezt a gondolkodásmódot. Nincs két ember a Földön, akik ugyanolyanok lennének. És engem főleg nem jár jól bárkihez hasonlítani.
- Bírtál? - keserűen röhögök fel. - Nem, ne akard ezt bemesélni. Mindig gyűlöltél engem, amiért én voltam, úgymond, felül. Pedig soha egy ujjal sem értem hozzád. Sőt, ha jobban megnézed, most sem okozok neked olyan fájdalmat és keserűséget, mint amilyet bárki más szívesen megtett volna már odabent a börtönben is. De te persze csak így tudod szemlélni a világot. Röhej.
Idegesít a hozzáállása, ez szentigaz. Komoran fürkészem továbbra is a félelmtől fénylő tekintetét. Lassan már akár könnyfátylat is láthatnék az íriszei előtt. Pedig én nem megbőgetni akarom. Csak letisztázni kissé egynéhány dolgot kettőnk között. Most főleg egy dolgot.
- Fenyegetsz? Nocsak. Hát vájj a húsomba, tessék.
Hirtelen felindulásból eresztem el a két kezét. Visszatámasztom őket a fára. Persze testem továbbra is nekiszorítja valamennyire a fatörzsnek, menekülni nem akarom hagyni. Itt kell, hogy maradjon. Alattam. velem. Azon kívül azt csinál, ami neki tetszik, megpróbálhatja kikaparni a szememet is, ha épp minden vágya csak az.
- És ugyan honnan tudod, bántalmaztam-e valaha nőt? Bárkit? Vagy nem is csak nőt, bárki olyat, akit nem volt muszáj? Azért börtönőrnek lenni is elég durva meló, és ezt nem önsajnálatból mondom, hanem azért, hogy értsd, nem vagyok ráutalva, hogy a nálam sokkal gyengébbek nyakára szálljak.
Szemeim résnyire szűlóének. Szóval már a méreteimen töpreng a kis csavaros elme? Nocsak, azért erre nem gondoltam volna. Nem mondom, hogy szóvá akartam tenni a dolgot, de ezt a magas labdát nem lehet hagyni elrepülni.
- Ne tereljük a témát a méreteimre, mert a végén még kénytelen leszek bizonyítani, hogy nincs igazad - vigyorodom el sötéten. Nem, mintha meg akarnám erőszakolni, továbbra is esélytelenek ezek a tervek. Észrevehette volna már, hogy én csak tartom, de nem készülök kinyírni vagy megbecsteleníteni. Mindegy, figyelmetlen a kicsike.
- Ha elismerést akarnék, megküzdenék érte.
Akaratlanul fut át egy vigyor az arcomon. Hát igen, innen lenne igazán szép nyerni, de nem próbálkoznék inkább most ilyesmivel.
- Ne akarj. És tessék, a kezed szabad. És nem, megütni sem foglak. Most mit mondasz? Tátva marad a szád, elkerekedik a szemed? Kevés vagy hozzá, hogy megértsd a szándékaimat, de ne feledd, nem a bűnöző kategóriába tartozom. Ne is kezelj úgy. Elég sértő.
Torkomból rideg morgás tör fel. Amikor újra ironizálni kezd, szemöldököm vízszintesbe rándul. Még van ereje gunyoroskodni velem? Kis szemtelen pille. Móresre kellene tanítani, talán. De most az a legjobb, ha semmi ilyesmit sem teszek. Arcomon lágy, keserédes félmosollyal ingatom a fejem megint.
- Nem, valamit félreérthettél. Mi az vajon mégis, amit annyira akarhatok tőled? - elvigyorodom. Megvan az isteni szikra. Elkapom egyik kezét, ujjaimat összekulcsolom az övéivel. Így nem lesz gyanús. Elindulok, magammal húzom. Remélhetőleg jön, ha felfogja, hogy választása tulajdonképpen úgysincs. Morgok megint, de csak halkan. Elégedetlenül. Valami nem jól van, de hagyjuk.
- Most sétálunk egyet. Tessék, te akartad, hogy azt csináljak, amit akarok. Ha sikítasz vagy kapálózol, csúnyán megjárhatod.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
399
Join date :
2012. Jan. 30.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Park 12.02.12 4:32

Végleg minden reményem megszűnik létezni. Az előtt még valami kis szikra gyulladt bennem, de még fel sem kapott már is kialudt. Talán végleg vége mindennek? Talán nem is bánnám ha meghalnék és véget érne életem, bár nem tudom, hogy ezt mennyire lehet nevezni életnek. Talán pontot tehetne a végére és minden eddigi szenvedéseimtől megszabadítana.
- Ugyan már, sosem gyűlöltelek, máig. Sosem voltál felül. Az meg már legyen az én dolgom, hogy hogyan szemlélem a világot. - Egyre jobban kezd irritálni, hogy mindent meg akar mondani, többek között azt, hogy hogyan nézem a világot és olyanokat akar nekem bebeszélni, amik számomra lehetetlenek. Talán, sőt túl sok ez nekem egyszerre, hogy a múltamból egy személy csak így a semmiből előbukkanjon és ilyen dolgokkal vagdalózzon.
- Abban nincs semmi érdekes, ha hagyod magad. Inkább akkor fogok lecsapni, mikor nem számítasz rá. - Felemelem jobb kezemet egészen az arcáig. Majd mutató ujjamat végig húzom rajta, nem túl erősen, de nem is érzékien.
- Szívesen okoznék neked fájdalmat, de így túl könnyű lenne. - Hirtelen elkapom a kezem, olyan gyorsasággal, mintha eddig valami forró tárgyhoz értem volna, ami égetné kezemet. Sosem szerettem az egyszerű dolgokat, és még nem jött el az ideje, hogy vissza kapja, azt a bánás módot, amiben eddig részesített.
- Igazad van, szinte semmit sem tudok rólad, de jobb is lesz, ha ez így is fog maradni. Fogalmam sincs, hogy bántottál-e már valakit, de akinek ilyen szociopata viselkedése van, abból simán kinézem. - Már így is túl sok minden tudok róla, és most már azt is biztosra veszem, hogy neki aztán nem volt gyerekszobája. El sem tudom képzelni, hogy hogy nőhetett fel, hogy ilyen ember lett belőle.
- Tényleg ne tereljük, sajnálom, ha érzékeny pontra tapintottam. - Egészen kezd vissza térni magabiztos énem, persze, akkor sokkal magabiztosabb lennék, ha nem ilyen helyzetbe keveredtem volna bele. De hát erről sem én tehetek. Lassan kezdem azt hinni, hogy van rajtam egy tábla és magam köré vonzom az Edenhez hasonló érdekes személyiségeket. Következő kijelentését csak elengedem a fülem mellett, annyira nem érdekel az egész hogy tovább jártassam a szám. Ha akar küzdjön meg az elismerésért, csak engem hagyjon békén.
- Most már egyre biztosabb, hogy csalódtam benned. - Eddigi rémültségem eltűnik az arcomról, amin immár egy bájos mosoly fút át. Na és, hogy elengedte a kezem? Attól még ugyan olyan helyzetben vagyok, vagy talán rosszabba. Mindenesetre többet vártam volna el tőle.
- Mond meg te, hogy mit akarsz tőlem, végül is te rángattál el idáig. - Megvonom a vállam, miközben a válaszra várok. Van egy olyan érzésem, hogy megint téríteni fog, hisz eddig sem játszott túlzottan nyílt lapokkal.
- Hm, milyen romantikus. Tudod sajnállak, hogy ennyire vágysz a társaságra, hogy velem akarsz sétálni. Azt hittem, hogy megvetsz és undorodsz tőlem. - Halkan felnevetek. Régen tudom már, hogy nincs más választásom, ezért vele megyek. Bár az eléggé meglepett, hogy kéz a kézben. Ha máshogy adódott volna, még romantikus is lenne, hogy este össze kulcsolt kézzel sétálunk a parkban. De vajon hová megyünk? Úgy érzem, hogy valahogy ezt nem akarom tudni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 11.04.12 17:57

Az autó meg sem állt Vegasig. Már egy pár napja itt lakom ám sokszor el kell innen mennem bármennyire is nagy ez a város. Nem volt különösebben jó kedvem ettől a jó időtől. Mindig is bírtam amikor sötét volt vagy esett. Ilyenkor igazán jól éreztem magam, de most! Hamarosan itt a nyár én pedig álmatlanul fogok heverészni és olyan lesz mint amikor az első áldozataimat szedtem le és álmomban megjelentek. Nem volt olyan kellemes, ám hozzászoktam ám ehhez a tetű meleghez soha a büdös életbe nem fogok hozzászokni. Majd meggyulladok és fáradt vagyok, de egy percet sem tudok aludni. Ezt nevezik sz@r helyzetnek. Plusz még amit ezek az idióta hippik is szoktak mondani az ózon rétegről. Azt mondom kapják be! Nekem aztán nagyon mindegy, hogy beledöglünk a forróságban, hisz egyszer úgy is feldobjuk a pacskert. Kiszálltam az autóból mikor a parkba értem. Kivettem egy száll cigit majd meggyújtottam. Sokan voltak kint és élvezték a jó időt ám én nem, hogy felvidultam volna, még rosszabb lett a kedvem.
- Hülye napsütés.- dörmögtem.
Bár reméltem, hogy senki nem hallja egy srác mégis öblös hangon felnevetett.
- Hallottátok? Ez a gyökér a napot szidja! Mekkora kretén!
Téged ingyen is kinyírnálak öcskös, futott át az agyamon. Feltűrtem az ingem majd mikor a srác nem figyelt odamentem hozzá.
- Hé, haver megtennél nekem egy dolgot?
A srác hátrafordult majd rám nézett.
- Fejeld már le az öklöm!- mondtam neki természetesen majd feltartottam az öklöm.
- Dehogy, te barom!- mordult rám a srác.
Hátrahúztam a kezem majd jól arcon vágtam. A srác azonnal kidőlt.
- Nem kérdeztem, hogy akarod.
Ezzel abba is hagytam és elindultam az egyik padhoz.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
399
Join date :
2012. Jan. 30.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Park 13.04.12 23:55

Mint mindig az esti műszak után hajnalban értem haza, már semmire sem volt erőm, ezért csak beestem az ágyba és úgy délig aludhattam, mivel arra keltem, hogy elég intenzíven süt rám a nap az ablakon keresztül. Hasra fordultam, hát ha vissza tudok még aludni, de azt hiszem ezzel már elkéstem. Mivel nem az a fajta vagyok, akinek könnyen megy az alvás. Ezért nagyokat káromkodva végül felkelek az ágyból. Majd bevonszolom fáradt testemet a fürdőszobába, ahol rendbe hozom magam, azután magamra kapok egy egyszerű nadrágot és hozzá egy rövid ujjú felsőt. Most valahogy nem vágyok a csillogásra, se a kihívó ruhákra. Hajamat szimplán csak össze fogom, majd elindulok a megszokott utamra. Mivel szeretem formában tartani magam, ezért napi több kilométert is futok, hiszen attól semmi sem jobb, mint egy fárasztó edzés. Bekapcsolom zenelejátszómat, beteszem fülembe a fülhallgatót, ezzel is kizárva a külvilágot. Egyszerűen élvezem, hogy a betondzsungelből kifutok a parkba, ahol minden olyan bélkés és nyugodt. Azt hiszem túl figyelmetlen voltam, de esküdni mertem volna, hogy az a férfi még az előtt nem volt ott, aztán hirtelen előttem termett és már nem bírtam megállni, így akaratlanul is neki ütköztem. Legszívesebben most azonnal elásnám magam szégyenemben. Kiveszem fülemből a fülhallgatót, majd vállamhoz kapok, ami az ütközéstől hasogatni kezdett. Aztán rá nézek áldozatomra is, hirtelen még a szavakat sem találom, hiszen nem szokásom bárkivel is ütközni.
- Nagyon sajnálom. - Megszeppenve pislogok rá zöld szempárommal. Majd mikor egyre jobban kezd hasogatni a vállam bele harapok alsó ajkamba, hogy még véletlenül se kezdjek el káromkodni. Csak remélni tudom, hogy nem sokára elmúlik a fájdalom, hiszen nem lenne túl szerencsés, ha esetleg feldagadna és ezért szabad napot kellene kivennem. Azt hiszem, hogy a főnököm meg is ölne, ha arra vetemednék.
- Veled minden rendben? - Halvány mosollyal az arcomon kérdezek rá. Azt hiszem, hogy ezek után mindketten életben maradunk, de még is bánatnak a történtek. Nem igazán tudok mit mondani, kimondottan elég kínosnak érzem ezt a helyzetet.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 14.04.12 15:05

Mikor leültem a padra rövid cigizés után megcsörrent a telefonom. Guido volt az. Ő egy fickó aki egyszer felfogadott, hogy öljem meg a feleségét ám mielőtt megtudtam volna tenni az utcai csőcselék elintézte. Nos, a nagy vonalúsága miatt megkaptam a fizetséget. Jó fej srác volt, csak spanyol és nagyon rosszul beszélt angolul.
- Olah.- köszöntem a nyelvén.
- Helló, Derek! Nem kell spanyol nyelv köszönni. Én tudni, te nyelv!- szólalt meg az ismerős hang.
- Ez esetben üdv. Miért hívtál?
- Le llamé trabajo en un caso. (Munka ügyben hívtalak.)- válaszolt spanyolul.
- Értem. Kit kell?- kérdeztem halkan.
- Marc Sgriel. El número de Te llamo más tarde. (Marc Sgriel. A többiről később.)- mondta Guido.
- Rendben. Később.- mondtam azzal kinyomtam a telefont.
Mivel a fejem lehajtva tartottam nem figyeltem, hogy előttem egy hölgy sétál így hirtelen egymásba mentünk. Mivel elég váratlanul ért a dolog furcsa mód elvesztettem az egyensúlyom és seggre ültem.
- Uhh... elnézést.- mondtam kicsit ijedt hangon.
Hamar felkeltem.
- Te jól vagy?- kérdeztem.
Mivel estem már nagyobbat nem volt kellemetlen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
399
Join date :
2012. Jan. 30.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Park 14.04.12 16:13

Kezdem azt hinni, hogy rossz ötlet volt kimozdulnom a házból. Hiszen ha nem lennék ennyire hiperaktív, akkor most otthon heverésznék az ágyban és nem kellene ilyen kínos helyzetbe keverednem. Nem szoktam ennyire ügyetlen lenni, de nekem is lehetnek rossz napjaim és bevallom, ez a mai napot is abba a kategóriába sorolnám. Pozitívumnak mondanám, hogy ez az ismeretlen férfi, akinek még a nevét sem tudom, a történtek után elég kedves hozzám. Pedig azt sem tartottam volna kizártnak, hogy felháborodásában elküld melegebb égtájra. Érzem, ahogyan arcomon megjelenik a pír, de megpróbálom vissza fogni a pirulásomat, hiszen nem akarom, hogy arcom rákvörös legyen. Bár azt még mindig nem tudom elhinni, hogy annyira neki mentem, hogy elvesztette az egyensúlyát, bár minden dolog arra utal.
- Ugyan, csak is én tehetek róla. - Mielőtt még alkalmam lett volna felsegíteni, magától is megoldotta, pedig ennyit igazán megtehettem volna érte, de gyorsabb volt tőlem. De sebaj, majd ha legközelebb fellököm, akkor jobban igyekszem felsegíteni, bár nagyon remélem, hogy nem lesz legközelebb.
- Azt hiszem valahogy túlélem. - Halvány mosolyomat villantom rá. Persze, még a vállam mindig lüktet, de azt hiszem nem olyan vészes a helyzet. Az évek során megedződtem és ez semmiség már nekem.
- Még be sem mutatkoztam, Aurora vagyok. - Bár az is lehet, hogy ezek után még a nevemre sem kíváncsi, de egy kis jó modor belém is szorult és nem esett nehezemre, hogy bemutatkozzak.
- Esetleg valamivel ki tudnálak engesztelni? - Nem csodálkoznék azon, hogy ha ezek után kerülné a társaságomat, hiszen talán én sem szívlelném azt a személyt, aki fellökött.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 14.04.12 16:53

Kicsit nehezen tudom elhinni, hogy elvesztettem az egyensúlyom. Hisz legalább 80 kiló is megvagyok ez a hölgy meg alig lehet 50-60 kg. Furcsa. Na, mindegy is nem dőlt ettől össze a világ.
- Nem dehogy. Én nem figyeltem oda.- mondtam miközben a fekete zakómról is leporoltam az utolsó port.
Nem szoktam annyira jó pofizni ám most nem bunkóztak azzal a szöveggel, hogy nézz már a lábad elé vagy hasonlóval. Időközben eszembe jutott, hogy mikor ülő helyzetbe vágtam magam a földön láttam, hogy a vállához kapott.
- Biztos? Úgy látom mintha a válladat fájlaltad.- mondtam az említett testrész felé.
Eközben páran felénk néztek. Gyorsan még lehajoltam a földre és felvettem a telefont. Semmi baja. Kicsit poros. Gyorsan a zsebre vágtam.
- Én, Derek vagyok. Örvendek.- most először az arcomon megjelent egy kisebb mosoly.
Nem mintha annyira jó kedvem lenne, de bemutatkozáskor szokás legalább kicsit mosolyogni.
- Nem köszi ám én meghívnálak valamire ha nem gond.- mondtam.


Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
399
Join date :
2012. Jan. 30.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Park 15.04.12 22:14

Nem is kicsit érzem magam kellemetlenül a történtek után. De ha jobban bele gondolok, nem is történt velünk olyan nagy tragédia, végül is lehetett volna valami rosszabb és fájdalmasabb is. Hiszen bármi megtörténhet és az a legrosszabb, hogy meg is történik.
- Kedves tőled, hogy magadra akarod vállalni, de azt hiszem tényleg én vagyok a hibás ezért. - Végül is, ezen veszekedhetnénk, de tényleg úgy érzem, hogy az én hibámból történt minden. Legközelebb, már ha lesz legközelebb, akkor elővigyázatosabb leszek.
- Biztos. Kissé fáj az ütközéstől, de nem vészes. - Közlöm vele egy halvány mosoly kíséretében. Majd figyelemmel kísérem, ahogyan felveszi a telefonját a földről, közben az is szemet szúrt, hogy pár személy érdeklődve pislog felénk. Meglepő, hogy milyen kíváncsiak tudnak lenni az emberek és előszeretettel ütik bele az orrukat, olyanba, amihez semmi közük sincs. Számomra felfoghatatlan, hogy mi olyan érdekes, hogy minket pásztáznak kíváncsi szemeikkel.
- Hm, Derek. Szép név. - Akaratlanul is elmosolyodok, mikor látom felfelé ívelni ajkait. Úgy látszik, ha már mosolyog rám, igazán nem haragudhat annyira a kis incidens miatt.
- Biztos vagy te ebben? Szívesen veled tartanék, ha nem tartasz attól, hogy esetleg még egyszer leveszlek a lábadról. - Halkan felnevetek, tudom nem kellene, de mindig is szerettem kétértelműen fogalmazni. Az már csak a másik félen múlik, hogy mire is következtet ebből. Mindenesetre mosolyra húzódik a szám, addig még várom a válaszát.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 16.04.12 13:36

Mivel semmi kedvem nem volt többet az ütközésről beszélni inkább elengedtem a fülem mellet a mondatot. Eközben persze elnéztem a bámuldózok felé. Nem tetszett ahogy bámultak. A legtöbben már kicsit se néztek felém ám voltak akik még vissza-vissza bámultak.
- Remélem is, hogy nem vészes.- mondtam.
Nem szoktam barátságos lenni ám, ha jó az első benyomás akkor nincs gond. Mikor megemlítette a nevemet belegondoltam, hogy nem is ez az igazi nevem. Na, mindegy nem is gond.
- Köszönöm. A te neved is szép.- mondtam mosolyogva.
Aztán mikor kimondta, hogy levesz a lábamról kicsit nagyobb mosoly jelent meg az arcomon.
- Hmm... csábító ajánlat.
Időközben megcsörrent a telefonom. Gyorsan ránéztem a kijelzőre. Megint Guido volt.
- Egy pillanat.- mondtam a lánynak majd benyomtam a telefont. Guido máris beleszólt.
- Helló, De....
- Tiempo incongruente(nem alkalmas idő.)- vágtam a szavába spanyolul azzal ki is nyomtam a mobilt és Aurorara néztem.
- Bocsánat, egy ismerősöm hívott. Szóval, meghívhatlak egy kávéra vagy valami másra?

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
399
Join date :
2012. Jan. 30.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Park 16.04.12 21:52

Legszívesebben rágyújtanék, de eszembe jutott, hogy nem hoztam magammal a cigarettámat, meg amúgy is most leszokóban vagyok. Nem tudom, hogy meddig fogom ezt eljátszani, hiszen pár naptól tovább úgy sem bírom ki nikotin nélkül és ismét rá fogok gyújtani. Csak ezzel is magamat kínzom. Különben is túl stresszes életet élek ahhoz, hogy letegyem a cigarettát. Most is milyen jól jönne egy száll, de megpróbálom a gondolataimat másfelé terelni.
- Nyugi nem vagyok annyira törékeny. - Se törékeny nem vagyok, se nem vagyok cukorból. Igazából elég agresszív természet vagyok és vannak olyan esetek, mikor nálam is elpattan a cérna és kapta, illetve adtam is már ettől nagyobb ütést. Bár ahogy Dereket elnézem nem hiszem, hogy lenne vele szemben esélyem, hiszen nem vagyunk egy súlycsoport.
- Köszönöm. - Ismételten elmosolyodtam, ahogyan Dereket láttam mosolyogni. Valójában nem vagyok oda a nevemért, de az évek során volt időm hozzá szokni.
- Ugye? Az ilyet nem lehet vissza utasítani. - Sejtelmesen elmosolyodok, majd el is hallgatok, mikor hallom, hogy csörög a telefonja. Sosem voltam jó a nyelveket illetően, ezért csak hatalmas szemekkel néztem, ahogyan megszólal egy számomra ismeretlen nyelven.
- Persze. Ha tényleg nem zavarok, akkor szívesen csatlakoznék. - Mondtam mosolyogva. Sosem voltam teljesen beszámítható, erre utal ez a példa is, hiszen semmit sem tudok róla, talán az is lehet, hogy egy sorozat gyilkos, de még is igényt tartok a társaságára. De hát olyan nagy baj még sem lehet, egy kávéból, főleg ha olyan helyre megyünk ahol nem csak ketten vagyunk, akkor még úgymond biztonságban is vagyok. Nem arról van szó, hogy félnék tőle, de mostanában eléggé különös dolgok történnek velem és még is csak jobb félni, mint megijedni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 17.04.12 13:55

Kicsit meglepődtem mikor azt mondta nem törékeny.
- Nocsak. Ez becsületre méltó tulajdonság.- mondtam elismerően.
Lehet, hogy kissé furcsa mondat volt ám én ilyeneket szoktam mondani. Amúgy is vettem illemtan leckéket, sőt még nyelvtani szabályokat is kívülről fújom szóval beszélgetésben nincs gondom.
- Szívesen.- válaszoltam egy kacsintás után.
Nem szokásom kedveskedni ám az árvaházban és az életben is megtanultam már jó viszonyban lenni az emberekkel. Még ha nem is kedvesek.
- Visszautasítani? Egy hölgyet? Kizárt dolog!- válaszoltam mosolyogva, kezeimet pedig védekezően magam elé tartottam.
Na igen. Ezt a mondatot nem én használtam először. Volt egy lakótársnőm akit egyszer visszautasítottam, ezért gyorsan elvert majd tanulás képen rávett, hogy százszor elmondjam azt, hogy "egy hölgyet nem szabad visszautasítani, egy hölgyet nem szabad visszautasítani" és így tovább és a többi.
- Engem egyáltalán nem zavarsz. Gyalog menjünk vagy esetleg kocsival?- kérdeztem.
Eközben hátranéztem a fekete Fordomhoz és rámutattam.
- Az ott az enyém.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
399
Join date :
2012. Jan. 30.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Park 18.04.12 10:02

Mint ha meglepettséget váltottam volna ki belőle, bár is az arcmimikáját tekintve. Nos, mindig is képes voltam az embereket meglepni, azt hiszem ez most sincs másként. Talán még rejtegetek számára pár meglepetést.
- Végre valaki talált bennem egy ilyen tulajdonságot. - Felfelé kezdtek el ívelni ajkaim miközben kiejtettem szavaimat, talán még a szemem is felcsillant, de ezt nem tudhatom, hiszen jelen pillanatban nem látom magam. Különös, hiszen általában mindig mindenki csak a rossz tulajdongásaimat fedezi fel bennem, és Derek, aki számomra még teljesen idegen személy talált valami jót is bennem, de nem is ismer. Minden esetre ez egy jó pont számára.
Figyeltem, ahogyan rám kacsint. Egyelőre még nem tudom, hogy miért is tehette, talán csak ösztönösen megszokásból. De eléggé provokáló gesztus volt.
- Örülök annak, hogy egy véleményen vagyunk. - Akaratlanul is felnevettem, mikor megláttam Derek mozdulatsorát. Jelen pillanatban olyan esendőnek tűnik, de egyben aranyosnak is. Valami furcsa érzés fog el. Olyan, érzésem van, mint ha már ezer éve ismerném, vagy hogy régebben valaha ismertem. De tudom, hogy ez lehetetlen, hiszen egy ilyen férfira emlékeznék.
- Tudod mivel nem ismerlek, ezért logikusabb lenne gyalog menni, de mivel szeretek veszélyesen élni ezért az autót választom, ha neked is megfelel így. Csak remélni tudom, hogy nem vagy valami szocipata, aki a későbbiekben megkínoz. - Ismét elmosolyodok. Reményeim szerint nem leszek a nap végére darabokban egy konténerben. Majd az autójára nézek, hm, el kell ismernem szép.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 18.04.12 13:56

- Huhh.... ezt nagyjából úgy mondtad mint akiben semmi jót nem láttak eddig.- mondtam kicsit furcsállva.
Semmi jót? Nem vagyok egy angyal vagy bármi jó, de még belőlem is kinéztek pozitív tulajdonságokat. Oké, ezt a lányt vagy nem értékelték eddig jól vagy elég rosszul kezelték.
- Tudod volt már rossz élményem abból, hogy visszautasítottam egy nőt.- mondtam mosolyogva majd tettem még egy megjegyzést.- Nem volt valami kellemes.
Az emlék hatására vagy talán Aurora miatt, de enyhén bizseregni kezdett a tarkóm. Mikor megemlítette, hogy autóval menjünk széles mosoly ült ki az arcomra.
- Remek! Menjünk akkor. Esetleg tudsz egy helyet ahol van kávézó, mert nem rég érkeztem?- kérdeztem.
Valóban, bérgyilkos létemre nem sokszor jártam Las Vegasba. Utoljára talán 5-6 éve voltam itt, akkor egészen másként nézett ki a hely. Leginkább csak a szórakozóhelyeken fordultam meg és valljuk be, az ha emlékezetem nem csal a belvárosban van szóval azokon kívül nem tudom, hogy mi merre van. Eközben újra megcsörrent a telefonom, amit rögtön kinyomtam. Most szabadnapon vagyok, ne zavarjon senki. Mikor elértük az autót kinyitottam Auroranak az anyósülés ajtaját.
- Hölgyem.- mondtam miközben rámosolyogtam.
Mikor beszállt és is kinyitottam a saját ajtóm majd beültem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
399
Join date :
2012. Jan. 30.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Park 19.04.12 15:06

Nem akarok előtte túlságosan megnyílni, hiszen az év világon semmit sem tudok róla, de még is valahogy jól esik vele beszélni.
- Eddig nem sok jót láttak bennem, talán ha jobban ismernél, akkor te is azon az elven lennél, hogy bennem semmi jó sincs. - Mondtam, majd elhúztam a számat. Hiszen ki látná meg a jót egy olyan emberben, aki vagyok? Ültem már börtönben, olykor agresszív vagyok és a hab a tortán, hogy egy sztriptíz bárban dolgozok, mint táncosnő. Lássuk be, nem túl sok jó van bennem, ha meg van is titkolom. Engem mindenki úgy ítél el, mint egy üresfejű nő, aki még könnyűvérű is.
- Ezt valahogy nehezen tudom elhinni, de biztosan valami nyomós okod volt arra, hogy vissza utasítsd. - Hirtelen el sem tudom képzelni, hogy milyen rossz élménye is volt, de nem akarok faggatózni, hiszen ez a magánügye. Végül is valahogy sikerült legyőznöm a bennem tomboló kíváncsiságot.
- Persze, hogy tudok. Mióta az eszemet tudom ebben a városban éltem. Úgy látszik, hogy akkor ma én leszek az idegenvezetőd. - Bájosan rámosolyogtam, majd elindultam vele együtt az autója felé. Csak remélni tudom, hogy tényleg nem zavarok, hiszen nem akarom feltartani. Talán lenne fontosabb dolga is, mint hogy velem legyen. De ha neki így megfelel, akkor nekem is, elvileg nekem még sok időm van, hiszen csak éjszaka vannak kötelességeim.
- Köszönöm. - Ismételten elmosolyodok, majd beszálltam a kocsiba. Mikor már Derek is az autóban ült és elindultunk megszólalok, hiszen semmi kedvem kínos csendben az utat bámulni.
- Hirtelen nem is tudom, hogy hová is menjünk. De reményeim szerint tetszeni fog neked a hely. - Azt hiszem innentől teljesen rá vagyok utalva. De bízok benne annyira, hogy nem félek tőle, hiszen ha félnék, akkor nem ültem volna be az autójába. Csak remélni tudom, hogy nem bukok meg most emberismeretből, hiszen eddig egy szimpatikus férfit láttam, de talán az is lehet, hogy egy szociopatával van dolgom.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Park

Vissza az elejére Go down

Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Similar topics

-
» Hullócsillag Park
» Central Park, Manhattan
» -= Park =-
» Karakter bazár - Játékosok keresik
» Smaragd Park

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Egyéb helyszínek-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához