welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Grimm
Timur Theodor Volkov
Today at 0:33
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Timur Theodor Volkov
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Hello, Darling! - Ina&Gav

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Hello, Darling! - Ina&Gav 30.03.14 17:36

Üveges tekintettel figyelem Vegast madártávlatból, ahogy lassan de biztos elérjük azt, majd a reptér hosszan elnyúló leszállópályáján landolva megkönnyebbülve veszem tudomásul, hogy ezzel vége. Vége, nem kell több időt eltölteni abban a mocsokban. Épp elegendő volt ez a négy hónap amit azt hittem, hogy fél lábon is képes leszek kibírni. Hát tévedtem. Tévedtem, mert nem megy minden ilyen könnyen egy csettintésre. Tudtam, hogy Ina vár itthon, én pedig ott vártam ő rá... illetve vágytam rá. Akartam, és akarni akartam. Ina... igen, viszont ez a másik tényező. Frusztráció. A megkönnyebbülésnél talán sokkal erősebb ez az érzés, hisz bizonyított tény, hogy változtam. Az iránta érzett érzelmeim persze változatlanok, de a világszemléletem, az emberekhez való viszonyulásom, saját magam önismerete cserben hagyott. Már nem tudom ki vagyok. És kicsodák az emberek.
A bátyám azt akarta elérni, hogy azzal, hogy bevonulok egy adott időre, megváltozik minden. Jobb ember leszek, és beállhatok közéjük mint szemük és fülük, ki védi a seggüket ha kell, ha nem. Nem tudom, hogy mit fog szólni ha egy ilyen ember fog bebattyogni hozzá az irodájába. Eltűnt az a leheletnyi kis lelkesedés is amit a magaménak tudhattam. És bár mindig is rideg volt a tekintetem, ez mostanra tetőzött. Megszilárdult, szoborszerű lett. Fogok még valaha élni? Fogok még érezni ebben a világban?
Megvárva, hogy a csomagom megérkezzen már le is kapom a futószalagról és a katonai hátizsákot egy könnyed mozdulattal csapom a vállamra, hogy elindulhassak a reptér kijárata felé ahol reményeim szerint a fivérem már vár. Ő az egyetlen aki tud az érkezésemről. Hogy miért? Mert meg akartam lepni Inát.
- Kíváncsi vagyok, hogy mi fog kisülni belőle... - hallom meg a testvérem hangját, miközben én a vörös, bársony bevonású doboz tartalmát, egy kristálygyűrűt bámulok.
- Én is... én is - sóhajtom és ezzel már csúsztatom is be a katonai egyenruha kabátjának zsebébe.
- Jó újra látni - hangja őszinte, épp ezért hiszek is neki. Én viszont nem reagálok rá semmit csak beszállok a kocsiba.
Tíz perc után keserű szájízzel parkolja le a fekete Hondát a házam előtt, én pedig köszönés nélkül indulok el a fiatal srác felé, aki még mindig a biztonsági őrt játssza nagy vidáman.
- Mr. Erskine! Nagyon örülök, hogy egyben láthatom - nem értem, hogy lehet ilyen erős és életvidám?
Intek neki egyet, majd megszaporázva lépteimet már csattogok is fel a lakáshoz, minek bejárati ajtaja mellett lévő csengő gombján akad meg a tekintetem. Ám ahelyett, hogy megnyomnám, inkább lenyomom a kilincset. Legnagyobb meglepetésemre nincs bezárva, szóval játszi könnyedséggel jutok be a házba.
Itt semmi nem változott!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hello, Darling! - Ina&Gav 30.03.14 20:33

Valamikor fél egy, egy óra felé térek magamhoz. Miért? Mert hajnalig filmet néztem és csokival felváltva whiskyt iszogattam. Egészen megkedveltem a füstös ízt, amit a Jack Daniel's képes adni, pedig mindig is vodka párti voltam. Manapság Jack elég sokszor volt a vendégem. Nem azt mondom, hogy alkoholista lettem, de az ital kicsit segített eltompulni és kevésbé érezni a hiányt, a magányt, az önsajnálatot, a szánalmat magam iránt, hogy egy ilyen nő lettem, aki ennyire függ valakitől, pedig mindig is azt hittem, hogy erős, határozott, betörhetetlen és érzéketlen maradok. Ehhez képest epekedve várom a pillanatot, amikor ismét megjelenik az a szemétláda, akit mára már utálok és szeretek is. Utálom, mert képes volt ilyesminek kitenni és utálom azt is, hogy szeretem. Azt is utálom, hogy itt hagyott. Azt is utálom, hogy idő közben rádöbbentem, hogy teljesen egyedül létezek, ha ő nincs. Nincs egy barátom, egy rokonom, senki, akivel tartanám a kapcsolatot, csak én vagyok és Gavin, ha hazajön. Ha egyáltalán hazajön.
Mindeddig töretlenül hittem benne, hogy haza fog jönni, de mára már egyre többször fordul meg a fejemben, hogy mi van, ha mégse lesz így? Mi van, ha kapok egy levelet, hogy sajnálattal közlik, hogy Gavin elesett ott a fene tudja hol? Mi lesz azután? Minden csinálok, ahogy eddig vagy változtatok vagy mi a fene?
Mindezeket hatezerszer végig gondolom napközben, amíg egy pohár whisky kíséretében összepakolászok kicsit -ezt rend szerint három naponta azért megcsináltam, hogy ne legyen itt szeméttelep-, eszek valami kínai kaját, ami előző estéről maradt és úszok egyet. Mindezek után pedig edzek egyet, hogy eltereljem a gondolataim, majd neki ülök egy filmnek, hogy megint csak terelni próbáljam a gondolataim.
Épp a bárszekrény felé indulok, hogy neki lássak a ma esti üvegemnek, mikor a kilincs megmozdul, én pedig reflexszerűen kapok a fegyverért a konyhapulthoz és szegezem az érkező felé. Mikor pedig meglátom ki az, ledermedek. Szívem szerint a fájdalom miatt még meg is lőném az illetőt, de az örömtől inkább, csak elejtem a fegyvert és neki futásból a karjaiba vetődök és akár megtart, akár nem, lábaimmal átkarolom derekát, hogy forrón megcsókolhassam.
-Gavin. Te jó ég. Ugye nem halucinálok vagy álmodok?- tapogatom arcát, vállát és nyakát össze-vissza, hogy meggyőzödjek erről, de közben folyamatosan apró csókokkal hallgattatom el.
-Annyira hiányoztál.- sóhajtom és szégyen szemre könnyes szemekkel bújok oda hozzá én, a kemény bérgyilkos, de képtelen vagyok nem megveszni attól, hogy újra itt van. A kutyákról nem is beszélve, kiknek körme hangosan csikorog a padlón, ahogy felugranak és puskagolyó szerűen indulnak meg gazdájuk felé hangos üdvözlő vakkantások közepette.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hello, Darling! - Ina&Gav 30.03.14 21:37



Már napjára se emlékszek annak, hogy mikor jöttem el Vegasból. Annyi biztos, hogy nem most volt. És ahogy újra láthatom szinte idegennek hat. Egy idegen álom amibe most ismét bele kell merülnöm, hogy feltudjam venni a versenyt a jelennel. Ugyan úgy kellene folytatnom mindent, mint ahogy itt hagytam. A vállalatot, a mellékes kis munkámat, a kapcsolatomat Ingriddel... és úgy ahogy van az egész életemet. A gond csak az, hogy nem tudom, ebből mit tudok biztosítani, vagy mit biztosít nekem az élet. Mikor átadtam erre a bizonyos időre Jeremynek a széket, azt mondtam neki, hogy heti szinten hívni fogom. De ez alatt a négy hónap alatt nagyjából egyszer vettem a fáradtságot, hogy beszéljek vele. Viszont nem bízva semmit se a véletlenre, a testvérem gondoskodott arról, hogy senki ne csináljon semmi hülyeséget. Ő pedig tartja az ígéretét és elintézte, hogy innentől kezdve tiszta legyen a nevem és ne mint fejvadász, sokkal inkább mint orv/mesterlövész dolgozzak a felsőbb hatalmaknak.
Időm sincs, hogy magamhoz térjek... azt hittem, hogy nem ehhez hasonló fogadtatásban lesz részem. A pisztoly amit felém szegeznek, heves szívdobogást idéz elő, hisz az elmúlt hónapok alatt nem egy ilyenhez volt már szerencsém. Viszont a gondolat, hogy Ingrid bérgyilkos aki reflexszerűen kapja fel a pisztolyt, megnyugtat. Nem fog ő engem lelőni. Remélhetőleg.
Ebben csak akkor bizonyosodhatok meg, mikor a következő pillanatban már rohan felém és úgy vetődik a nyakamba, mintha ettől függne mindene.
- Azt hiszem, hogy... nem - nyögöm miközben megállás nélkül kérdezősködik, tapogat és csókol. És most én vagyok az, akinek fel kellene tennie a kérdést, hogy "nem álmodok?". Szerintem ugyanez lenne a válasz.
A táskámat lecsúsztatva a vállamról magamhoz szorítom a vékony testét, majd egy hosszú, szenvedélyes csókkal "jutalmazom".
- Te is nekem. Ne tudd meg, hogy mennyire - temetem arcomat a nyakába, hogy érezhessem az illatát.
Viszont kénytelen vagyok mihamarabb letenni, ugyanis a három hatalmas kutya úgy lódul meg felém, mintha legalábbis egy éve távol lettem volna.
- Hé, fiúk - mosolyodok el, és már guggolóhelyzetben élvezem szőrös, ráncos társaimnak nyüszögését, sírását. Tényleg igaziak azok a videók, mikor a katonák hosszú idő után hazatérnek, és a kutyáik jobban örülnek nekik, mint az előtt bármikor.
Miután alaposan megdögönyöztem mind a hármat, felegyenesedek és nyomok egy csókot Ingrid ajkaira, de ezt követően már félre is vonulok, hogy megmossam a kezeimet. Tiszták a kutyák hisz lakásban vannak, de így mégse nyúlkálhatok semmihez.
Nagyot nyelek, mikor a tükörből egy idegen, rideg tekintetű Gavin néz vissza rám. Mintha csak árnyéka volnék régi önmagamnak. Bár itt tényleg az a kérdés, hogy melyik régi önmagamnak?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hello, Darling! - Ina&Gav 30.03.14 22:00

Amilyen nyomott és életunt voltam, most annyira vagyok boldog és életvidám. Vigyorogva élvezem csókjait, túrok a hajába és szorítom magamhoz úgy, mint aki többé nem akarja elengedni. És hát igen, tervezem, hogy legközelebb, ha ilyesmi történne, még akkor lelépek a fenébe és főbe lövöm magam. Nem bírnék ki még egyszer ilyesmit és nem azért, mert veszélyben volt hanem, mert az ember bizonytalan végig. Nem tudja él-e még a másik vagy már nem vagy, hogy mi a fene van. Őrjítő. Nem lennék katonafeleség semmi pénzért.
-Te galád. Direkt nem szóltál, hogy jössz, igaz?- magyarázok vigyorogva, miután a kutyák átveszik a terepet és vállára téve a kezem figyelem, ahogy dögönyözi a három melákot. Nem csodálom, hogy ők is megőrültek, hiszen a gazdi az isten és ez az isten most el volt tűnve hosszú időre.
Gavin végül elvonul a fürdőbe, én pedig bentebb viszem a táskáját és bezárom az ajtót, miközben a kutyáknak gügyögök ezerrel, hogy ideje lenne lenyugodni. Bár ők ma már nem lesznek nyugodtak, ez biztos.
-Összedobjak valami vacsit? Nem vagy éhes?- sétálok utána a fürdőbe, hogy aztán az ajtófélfának támaszkodva vállal, homlokráncolva figyeljem, ahogy önmagát szemléli. Elképzelni nem tudom, min mehetett keresztül és egyenlőre nem is akarok rákérdezni. Most még csak örülni akarok, hogy itt van újra velem, viszont borzasztó látni rajta a meggyötörtséget. Komolynak tűnik és feszültnek még most is, hogy itthon van.
-Jól vagy édes?- szólalok meg végül, miközben mögé sétálok és a nyakát kezdem masszírozgatni, végül homlokom hátának támasztom és nagyot sóhajtva magamhoz ölelem. Mindent megadnék, hogy tudjam mi jár épp a fejében, mit érez vagy, hogy milyen volt ez az egész egyáltalán.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hello, Darling! - Ina&Gav 02.04.14 20:31


Már nem is emlékeztem arra, hogy milyen csodálatos érzés puha ajkait ízlelni, és átkarolni vékony, törékeny testét ami mostanra mintha még inkább megfogyatkozott volna. Már a hátánál is érzem a bordáit, vagy csak rohadtul beképzelek magamnak mindent? De inkább nem teszek megjegyzést, csak szélesen elvigyorodok.
- Ha azt mondom, hogy igen, akkor nagyot fogok kapni? - mosolyodok el majd végigsimítva kezének puha bőrén, a kutyák köréből sasolok fel rá. Őszintén szólva a mai napig furcsa dolog nekem ez a szerelemnek nevezett egyveleg, viszont annál jobban boldogít, és annál jobban érzem magam embernek. Most is, ha valami, hát akkor az ő jelenléte és az iránta érzett szerelemnek köszönhetem azt, hogy teljesen normális vagyok. Ha ő nem lenne, már rég bent ücsörögnék a szobámban egy nagy üveg whisky mellett, ami még a maradék eszemet is elvenné.
Csak azután vonulok félre, hogy a kutyákat szétkergettem és ki-ki elfoglalta a maga helyét. Ekkor állok meg a fürdőszoba tükör előtt és nézem meg komor, zord tekintetemet magamnak oly annyira, hogy teljesen idegennek érezzem.
- Tessék? Ja, dobjunk össze valamit igen - motyogom, majd ahogy hátulról megölel, már simítom is rá a kezemet vékonyka kacsóira.
- Jól vagyok, nincs semmi gond - hangom egyik pillanatról a másikra telik meg élettel és már fordulok is meg, hogy nekitámaszkodva a mosdónak magamhoz húzzam.
- Olyan jó újra veled lenni. Megölelni téged, beszippantani az illatodat - suttogom a fülébe amin végighúzom a számat.
- Na menjünk, kotyvasszunk valamit. Utána miénk az éjszaka - egy óvatos puszit nyomok az ajkára, de már egyenesedek is ki, hogy mozgásra bírjam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hello, Darling! - Ina&Gav 07.04.14 11:38

Nem óhajtom leszedni a fejét, amiért meglepetésszerűen lépett be az ajtón. Én is így tettem volna és sokkal jobb is így, mintha itt rágtam volna a körmömet az ajtóval szemezgetve, hogy vajon mikor jelenik meg. Tökéletes volt ez így és mostantól minden tökéletes lesz. Vagyis... nagyon remélem, viszont Gavint látva a fürdőben nem igazán érzem azt, hogy döcögés mentes lesz az elkövetkezendő idő. Biztosan hagyott rajta nyomot a háború, hiszen hiába, hogy bérgyilkos, a háború teljesen más. Csak azt tudom remélni, hogy megnyílik majd nekem, elmondja mi történt és, hogy mi bántja és engedi, hogy segítsek neki valahogy. Hiszen ezért vagyok itt vele, hogy a támasza legyek vagy mi, nem igaz? Ha pedig mindezt komolyan gondoljuk még most is, akkor őszintének kell lennünk egymással és elmondani, ha baj van.
-Mondtam, hogy megvárlak te pedig visszajössz, igaz?- simítok végig az arcán, majd viszonzom azt az apró puszit és a kezét szorongatva vonulok vissza a konyhába.
-Te csak ülj le édes, rendben? Biztosan fáradt vagy és amúgy is, most értél csak haza. Hagyd meg nekem a főzőcskét.- taszigálom az egyik bárszékhez a pulthoz, majd megkerülve a pultot belesek a hűtőbe.
-Ahogy elnézem a helyzetet, mirelit cuccok vannak vagy rendelhetünk valamit esetleg. Mi legyen?- pislogok rá érdeklődve, mert ugyebár nekem teljesen mindegy, mit eszünk, neki azért szeretném, ha megfelelne a vacsora. Ki tudja, milyen kajához jutottak hozzá ebben a jó pár hétben. De persze erről sem akarok beszélni. Nem is akarom szóba hozni azt a nyomorult helyet. Soha több nem akarok hallani róla, ennyi bőven elég volt.
-Ennyiből jobb lett volna, ha előre szólsz. Csináltam volna neked hét fogásos vacsorát, de így akkor holnapra marad.- sétálok oda hozzá egy csókra, aztán csak az arcát figyelem, amíg eldönti, mi legyen a vacsorával, pedig sok mindenről tudnék kérdezősködni. Például, hogy mi lesz ezek után? Remélem, felvilágosított mindenkit arról, hogy többet nem megy oda. Félek picit attól, hogy tényleg törlik-e a múltjából a sötét foltokat mindezek után. Mi van, ha átverik és, csak kihasználták? Inkább fel sem hozom egyenlőre ezt az egészet. Nem akarom ezzel tölteni az estét, de valamikor kell erre időt szánni és arra is, hogy megbeszéljük, mi legyen velünk ezek után. Ha már ő tiszta, nekem sem ártana felhagyni a gyilkolászással. De akkor mégis mi a fenét kezdek majd magammal?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hello, Darling! - Ina&Gav 09.04.14 20:32



Attól félek, hogy a mostani "énemet", nem fogja tudni elviselni. Még én magam is idegennek találom ezt az egészet, de tenni fogok azért, hogy ne adódjanak közöttünk gondok. Épp azért, mert szeretem! És fontos nekem, hogy mellette legyek, valamint ő mellettem legyen. Úgy érzem, hogy lételemem ez a nő, és tényleg nem csalt a szimatom akkor, mikor először találkoztunk és azt mondtam neki: nem ez lesz az utolsó! Figyeld meg!
És tényleg... odáig eljutottunk, hogy a zsebembe kerüljön a kis doboz, amiben ott van a gyémánt gyűrű. Már csak attól rettegek, hogy mit fog mondani rá.
- Megmondtad - vigyorgok - a lottó számait is megmondhatnád - motyogom két apró csók között, de már battyogok is utána ahogy elindul egyenesen előre, a konyha felé.
- Fáradt? Mitől lennék fáradt? - lépek mögé, egész testemmel hozzá simulva. Kezeim vékony derekára csúsznak, melyen úgy simítanak végig, mintha egy igazi, ritka kincs lenne. És az is. Nekem. Számat a nyakához érintve nyomok rá egy csókot, és nem is érdekel, hogy az előttünk tátongó, nyitott hűtőből csak úgy dől kifelé a benti hideg.
- Három napon át nem csináltam mást, mint aludtam. Nem érzem magam fáradtnak - magyarázom hol a nyakába, hol pedig a fülébe búgva.
- Nekem édes mindegy. Hónapokig csak fagyasztott kaján éltem, ez már nem oszt nem szoroz. Te mit szeretnél? - nyöszörgöm, ahogy kezem táncot lejt lapos hasán. Míg bejövetelkor nem mertem hozzáérni, félve attól, hogy összeroppantom, most... most nem akarom elengedni. Szinte hozzátapadok.
- Nem igénylem a hétfogásos vacsorákat - lehet, hogy nagydarab vagyok, de mostanában negyed annyit se ettem, mint régen. Nem meglepő, hogy hat kilót le is dobtam magamról gond nélkül.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hello, Darling! - Ina&Gav 09.04.14 20:55

Az elmúlt pár percben rideg volt kissé és visszafogott, de idővel kezd felengedni. Mi más jelezné ezt, mint az, ahogy simogat és csókolgat, nekem pedig igazán erőt kell vennem magamon ahhoz, hogy ne hagyjam az egész vacsi ügyet a fenébe és essek neki itt, a konyhában. Annak is eljön majd az ideje, de most inkább éreztetni akarom vele, hogy végre itthon van velem, ahol semmi sem olyan, mint amott volt. Legalábbis remélem, nincs itt semmi, ami emlékeztetné az elmúlt időszakra.
-Kezdem észre venni, hogy egyáltalán nem vagy fáradt. Sőt. Kezdesz elemedben lenni.- vigyorgok csókjaira válaszul, miközben megfordulok és hosszan megcsókolom. Mindezek után viszont nem bírok ellenállni, hogy legalább ne bújjak oda hozzá és öleljem magamhoz hosszú percekig. Hiányzott már ez, hogy érezzem, hogy itt van velem. A gyengédség és az erő is, ami belőle árad és az érzés, hogy biztonságban vagyok. Mert tudom -azok után, amiken keresztül mentünk-, hogy mellette biztonságban vagyok. Egyedül indult utánam, hogy megmentsen... nem mondhatom, hogy nem tenne meg értem bármit.
-Akkor rendeljünk valamit, addig is így maradhatok hozzád bújva és élvezhetem, hogy itt vagy végre.- motyogom vállába, közben olykor olykor adok is egy puszit a finom vékony bőrre a nyakán és élvezem érintéseit. Nagyon remélem, hogy nem akar másnap korán reggel lelépni, mert most jó ideig nem fogok tudni betelni vele.
-Azt hittem sose jön el ez a nap.- szólalok meg végül halkan, ahogy eszembe jut mennyit idegeskedtem érte, hogy épségben haza jöjjön és hány éjszakát töltöttem ébren, mert nem tudtam elaludni. Csak lestem magam mellett az ágyat és vártam, hogy véget érjen a rémálmom, felébredjek és ott legyen mellettem.
-Mit szólsz kínai kajához? Fél óra és itt van. Addig pedig... iszunk valamit vagy letusolunk vagy akármi.- nyomok egy apró csókot ajkaira és csak vigyorgok rá továbbra is. Afelett viszont nem tudok eltekinteni, mennyit "öregedett" ez idő alatt. Mármint... le lehet olvasni az arcáról a sok pocsék élményt, amin keresztül mehetett. Remélem, mihamarabb átvészeli és persze, itt leszek én is, hogy segítsek elterelni erről a figyelmét. Gondoskodni fogok róla, hogy ne ott járjon az esze, hanem itt.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hello, Darling! - Ina&Gav 09.04.14 22:09

Nyugi, nem akarom itt helyben letépni róla a ruhát, és a hűtő előtt magamévá tenni... még akkor se, ha igen csak hajlok felé, és beleremegek magába a gondolatba is. Helyette csak mosolyogva cirógatom, majd ahogy felém fordul hosszan csókolom ajkait, mígnem magamhoz vonom. Igaz nem kell nagyon küzdenem érte, bújik ő magától is, és ez épp elegendő ahhoz, hogy ne kérdőjelezzek meg semmit. Semmit az ég adta egy világon. Azt se, hogy tényleg mellette kell lennem, és azt se, hogy megérte-e ez a pár hónap a világ másik végén annyi kín között csak azért, hogy teljesen, végérvényesen mellette lehessek és ne kelljen attól tartanom, hogy valamelyik zseni nagy erőt a nyakamra küldik, mint lehetséges veszélyforrást felkutatni.
Halkan felnevetek.
- Csodálkozol? Mennyi? Több mint három hónapot voltam távol tőled, hogy a fenébe gondolhatnék így a fáradtságra? - motyogom a nyakába, ahogy csak ölelem őt, el se engedve. Úgy érzem, hogy adtak még egy esélyt. Adtak egy esélyt, hogy ne kelljen attól tartanom, hogy valaki rám rúgja az ajtót, és adtak egy esélyt, hogy amellett a nő mellett legyek akit szeretek. Már csak ki kell élveznem, és nem szabad visszaélnem vele. Túléltem egy rohadt felkelést vagy mi a fenét, ezek után az itthoni dolgok lehetnek a legkisebb gondjaim, nem igaz?
- Hidd el, nálam jobban nem vártad. Nem volt valami élvezetes minden reggel arra kelni, hogy egy kéz lóg lefelé a pofámba, vagy egy büdös láb, vagy még rosszabb - igen, volt már rá precedens, hogy a drága szobatársam elfelejtett gatyát húzni az éjjel lefekvéshez, így nem kisebb dologgal, mint a kora reggel ágaskodó dákójával találtam szembe magam. Elég elrettentő látvány volt.
- Vagy igyunk és tusoljunk? - vonogatom meg a szemöldökömet, és oldalamat az egyik szekrény éléhez döntve, megrázom a fejem.
- Az a baj, hogy nem lesz türelmem hozzá - vallom be kínomban nevetgélve. Tényleg elmentek otthonról!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Hello, Darling! - Ina&Gav 09.04.14 22:29

Ha igazán aljas nőszemély lennék még vele is, akkor most még direkt húznám is az agyát, csak épp az a baj, hogy saját magamat is megszívatnám. Persze, alig várom, hogy az ágyba kerüljünk vagy akárhova máshova, mert érett, felnőtt nő lévén nekem is kemény kín volt ez a három hónap. Ha az embernek nincs senkije, akkor nem nagy kihívás az önmegtartóztatás, mert ugyebár nincs senkije. De mikor szeret valakit és tudja, hogy a másik is szereti, nem tud nem arra gondolni, mi minden mást lehetne csinálni a sóvárgáson kívül. De... mindennek meg kell adni a módját. Nem kell sietni. Rengeteg időnk lesz mostantól egymásra és már ez önmagában elég ahoz, hogy őrülten boldog legyek.
-Nehogy azt hidd, hogy nekem egy leány álom volt, édesem.- vigyorgok a nyakába és legszívesebben el se engedném mostantól jó ideig, de aztán képtelen vagyok elszakadni tőle, amíg elő kotrom a telefonom és kikeresem a kínai étterem számát. Közvetlenül ez után viszont visszasétálok mellé, egyik karommal átölelem a derekát, fejem pedig mellkasára hajtom.
-Igaz. Én csak a kutyákkal szemeztem. Egy hét után muszáj voltam zárni a háló ajtaját, mert bemásztak mellém az ágyba. Pedig jobb látványt is el tudtam volna képzelni.- duruzsolom ajkaiba, majd nyomok rájuk ismét egy csókot és tárcsázom az éttermet. Ha még most nem intézem el a kaja rendelést, félek, hogy később eszembe se fog jutni, mert valami más fogja elvonni a figyelmem.
-Te mit kérsz?- pillantok rá, miközben fülemre tapasztom a telefont és amint beleszólnak, részletezem is, mit kérek és hova, megspékelve azzal, amit Gavin kér.
Mindeközben jövök csak rá, mennyire hiányzott már egy ilyen nyugis este vele, amikor nem gyilkolást vagy más bizarr dolgot kell megterveznem, hanem csak vagyunk, mint egy normális pár.
-Nekem sem. De miért is kellene három hónap után türelmesnek lennünk?- pillantok rá kérdőn, hasonlóképp szemöldököt vonogatva, ahogy ő az imént, miközben a telefont a pultra csúsztatom. Fél óra. Ennyi még, amíg jön a kaja, addig pedig le kell akkor foglalnunk magunkat.
-Na jó, addig akkor ünnepeljünk. Abból nem lehet baj.- nyomok még egy puszit a nyakára, majd a bárhoz sétálok, hogy elő kapjak egy pezsgőt és kinyissam. Azt hiszem, van mit ünnepelnünk. Újra itt vagyunk együtt, épségben hazatért és holnaptól teljesen más lesz az életünk. Elég ok ez az ünneplésre, nem de?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Hello, Darling! - Ina&Gav

Vissza az elejére Go down

Hello, Darling! - Ina&Gav

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» Julia Darling

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Erskine rezidencia-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához