welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Shadowhunters FRPG
Vendég
14.10.17 12:26
Gimnázium
Saige Hannigan
05.10.17 14:47
Happy birthday
Michael Quenell
04.10.17 12:09
Cassidy & Mason
Mason Nicolson
04.10.17 10:39
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (777)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (450)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Benjamin Tate Hunter
 
Mason Nicolson
 
Leslie Shay Hastings
 
Holden Samuels
 
Emily Hastings
 
Derick Stackhouse
 
Zooey A. Benedict
 
Rebekah Walker
 
Austin Dawson
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Park 04.10.13 18:14

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 15.10.13 12:56

Egy kis lazítás nekem is kell időnként valami nyugis helyen, ahol nincs tömeg, de azért mégis csak vannak páran, így nem kell attól sem paráznom, hogy megint valami hülyeség történik. Elegen lézengenek a környéken ahhoz, hogy még véletlenül se pont itt akarjon valaki nekem jönni. Kissé mostmár sok volt az utóbbi időszak. Ha azt mondják, hogy az ember életében vannak hullámvölgyek, akkor nekem már olyan régóta siklik minden mélyrepülésben, hogy lassan csak jönnie kell annak a hullámnak igaz? De nem adom fel, még ennek ellenére sem, akkor se, ha a zsaruk nem hisznek nekem, és ha még viszonylag friss is az oldalamon a vágás. Az begyógyul majd, én pedig nem fogok csak úgy megfutamodni. Erős lány vagyok, és eszem ágában sincs lelépni innen. Egy új városban előröl kezdeni mindent? Na neee! Meg egyébként is Vegas elég zűrös ahhoz, hogy az ember nyugiban eltűnhessen, nem vagyok itt kirívó, még ezen a meleg napon sem, amikor tökéletesen látszik, hogy cseppet sem rendelkezem hagyományos külsővel.
Úgy döntöttem, hogy egy röpke kis piknik kellemes lesz mára. Egyszerűen csak hoztam egy plédet, a táskámat ledobtam a fűbe, és jelenleg hason fekve lapozgatok egy újságot. Sima farmer van rajtam, rövid térdig érő, és egy testhez álló ujjatlan piros top. Jó idő van, szóval már a cipőmet is levettem, olyan kellemesen cirógatnak a napsugarak. Nem is kell most több, hogy kicsit tényleg kikapcsoljak. Van nálam szendvics, meg víz is, ha arra lenne szükség, de egyelőre még nem vagyok éhes. Az újság se köt le igazából, inkább csak nézem a szökőkutat, figyelem az embereket. Valahogy mindig jobban lekötöttek mások, érdekes nézni, hogy pl. az egyik távolabbi padon egy öltönyös pasas pont telefonál. Messziről nem hallom mit mondd, de elég heves a gesztikulációja. Lehet, hogy mondjuk egy ügyvéd, akinek elszúrtak valamit egy ügyében és most ki van akadva. Hülyeség, hiszen egy ilyen szép napon azért jön ki az ember a parkba, hogy kieressze a gőzt, miért kell itt is idegeskedni, meg telefonálni. Gyorsan tovább is futtatom a tekintetem és mosolyogva állapodok meg egy párocskán. Fiatal srác, talán 17, ha van, hasonló korú lány. Csak ülnek csendben, a lány feje a srác vállán pihen és nézik a csobogó vizet. Olyan szép idilli kép, szinte már fotóra illő. Aztán persze nem tudhatom, hogy mi van a háttérben, hiszen suli idő van, lehet, hogy lógnak... mindegy, akkor is jó nekik.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 15.10.13 16:25

A külterületen találtam egy kertes házat, egy elég nívós helyen, jó pár hónapig itt leszek, ezt már az elején tudtam. A hotelt untam, hiába tartozott hozzá extra szolgáltatás. A tárgyalások mellett azonban nem csak a cég ügyei érdekeltek. A sors furcsa fintoraként éppen akkor jutottam el a városba, amikor John, a felfogadott magánnyomozó végre szagot fogott és megtudta, hogy húgom éppen ebben a városban van.
Annak viszont már egészen nem örülök, hogy milyen anyagokat gyűjtött össze róla. A szemem is kiesett és nem hittem el, amit látok. Ennek a hitetlenkedésnek egy dohányzóasztal látta kárát. Persze, másnapra megjavíttattam, én pedig úgy tettem, mintha mi sem történt volna, de eléggé kibuktam. Minden hírre éhes héjaként ugrottam, miközben keményen csatáztam az irodában a megfelelő célért.
Az útnak eleve nyűgösen indultam neki magamban, még ha ez kívülről nem is látszódott. Szeretem a rutint és a kényelmet, főként pedig nem az amerikai tucat és zsíros ételeket, amitől napokra beteg tudok lenni. Takahashi étterme azonban megfelelt nekem, ő pedig boldogan fogad minden nap, vendéggel vagy a nélkül, még ki is szállít a céghez. Hiába, tudni kell, hogyan édesgessem magamhoz a jó szakembereket.
Házat is azért kerestem, mert nem ehhez az életmódhoz szoktam. Meg reménykedem, ha megtalálom őt, akkor hozzám költözik. Amire nagyon kicsi esély van, de a reményt feladni, főleg erélyes fellépéssel, nem lehet. Nem lehet a családunknak olyan tagja, aki nem megfelelően viselkedik és nem tartja be a törvényt. Rossz fényt vetne az előmenetelemre is. Tudat alatt azonban erre valahol magasról teszek. Sosem fogom feledni azt az arcot, amikor apa leszidta, pedig csak kamaszosan lázadt. Kinőtte volna, de éppen apa kemény fellépése miatt maradt meg még mindig tininek. Legalábbis most így, ez az elméletem.
A délutáni tárgyalásra készülök lelkiekben, a munkaebéden túl vagyok már rég, csak a fejem akarom kiszellőztetni. Nem sokan képesek megtalálni azokat a kis lehetőségeket egy adag szövegben, amivel el lehet lavírozni a jog útvesztőjében úgy, hogy senki se fogja ránk: csalunk. Jó dolog csalni, ha az törvényes keretek között van. Mint ahogy a mások legyőzését is jogi viták mögé tereltem. Cafatokra szedhetem a nélkül, hogy ezért törvényt szegnék, és még élvezem is. Szeretek uralni másokat és irányítani, ebben apámra ütöttem. Teszem azonban ezt sokkal szelídebb módon, de ugyanolyan kíméletlen kitartással.
A fejem azonban egyáltalán nem a tárgyaláson jár. Folyton rá gondolok, így aztán kezdhetem elölről a bekezdést. A kabátom leveszem, a bokámat a másik térdemre fektetem, és úgy mélyedek bele a papírokba. Mivel nem innen megyek tárgyalásra, fekete garbó, fényesre suvickolt fekete cipő és sötétbarna vászonnadrág van csak rajtam.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 15.10.13 22:05

Olyan jó most itt lenni, csak élvezni a napsütést, egy kis nyugiban és nem csinálni tényleg semmit. Figyelem az embereket, néha megakad egy-egy érdekesebb alakon a tekintetem, de utána siklik is tovább, hogy mást figyeljek meg. Fura, mert hiába lakom már régóta Vegasban folyton új arcokat látok. Rendben persze, ez egy nagy város, ahová újabb és újabb emberek érkeznek akár napi szinten is, de mégis... legalább egy-egy arc lehetne kicsit ismerős. De nem, tényleg mindenki totál vadidegen. Jó lenne ismerni a történetüket, hogy miért vannak itt, mik a vágyaik. Biztos vannak, valahol legbelül mindenkiben él valami kis titkos remény, amit talán nem is mer elmondani senkinek, amit még lehet hogy magának sem vallana be, de mégis ott van. Én legalább vagyok annyira bátor, hogy igenis vállaltam azt, ami lenni szeretnék, és nem húzom csak úgy meg magam, mint a legtöbben. Én aztán nem fogok beállni a sorba, nem vagyok egy birka típus. A saját fejem után megyek, nem pedig mások kívánságait teljesítem hajbókolva. Az apám ezt akarta szó szerint belém verni, de már neki sem engedem. Azt hiszem bennem túl sok az amerikai vonás, megfertőzött ez a világ, és egyszerűen már nem tudok olyan lenni, mint amit elvárnak tőlem. De mivel ezt nem fogadták volna el, nem volt más lehetőség, mint lelépni.
Nézelődés közben viszont mégis csak megakad a tekintetem egy ismerős arcon. Nem vagyok benne biztos, hogy jól látom, hiszen lefelé néz, ír valamit, csak néha pillant fel, mintha elgondolkodna, és kissé az arcszőrzete is sok, de... határozottan egyre biztosabb vagyok benne, hogy ez ő... Bruce, a bátyám. Mi a jó francot keres itt? És pont abban a parkban, ahol én is vagyok? Konkrétan lefagyok, amikor hirtelen találkozik a tekintetünk. Nagyot nyelek, nem tudom, hogy ő megismer-e, 16 éves voltam, amikor eljöttem otthonról és ebben a korban azért sokat változnak a gyerekek, én pedig igazából felnőttem, mióta nem látott. De kétlem, hogy a bátyám ne ismerne fel. Fogalmam sincs, hogy mi lenne a jó reakció, őszintén szólva nagyon hiányzott nekem, de közben nem tudom, hogy nem fog-e valami olyasmit mondani, ami nem fog tetszeni. Mi van, ha szól a szüleinknek? Tényleg ledermedek, és lassan ülök fel a pokrócomon. Amikor észre vesz és benne is tudatosul, hogy én vagyok én, bizonytalan mosolyra húzódik a szám, de még mindig nem állok fel. Az is lehet, hogy rosszul látom, vagy csak az illető nagyon hasonlít a bátyámra. Nem fogok lerohanni egy idegent, mert azt hiszem, hogy ismerem, és mondjuk a nyakába ugrani. Nem marad más, mint hogy várok, iszonyatosan bizonytalanul, de egyszerűen csak várok. Közben pedig zakatolnak a kérdések a fejemben.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 16.10.13 11:34

Néha fel-felpillantok a papírokból, ahogy merengek. Tényleg nem ott jár a fejem, ahol járnia kéne. Nem lesz ez így jó. Már többször megakadt a tekintetem egy fekvő alakon, nagyon ismerős. Nagyon-nagyon ismerős. Egyre többször és hosszabban tekintek arra.
Aztán végül összeakad a tekintetünk. Ráébredek, hogy kit is nézek éppen. A bizonytalan mosolyra mosollyal válaszolok. ~ Rebeca! ~ Már pattanok is fel, a táskába dobom a papírokat, érdekelnek is most! Nem akarom elveszíteni újra és keresni, amikor itt van az orrom előtt!
Arcomon széles mosoly és megkönnyebbülés. Csak el ne szaladjon. Úgy megyek felé, hogy érzékelje, nem bántani akarom, de nem is kell nagyon. Újból viszontlátom, annyi év után!
Gyorsan felmérem, hogy nincs baja. Hogy jól van. Él, ép és egészséges. Nagyon remélem. De ha baj van, akkor sem érdekel most. Itt van.
Nem érdekel a komolyságom, nem érdekel, hogy bárki is meglátja, amint éppen felé tartok. Ő a húgom, a testvérem. És nagyon-nagyon remélem, hogy nem szalad el, nem ijed meg. És hogy időközben nem utált vagy gyűlölt meg. Annyi év hosszú idő, és sok minden történik vele, történhetett vele. Remélem, hogy nem utasít el, a bátyját. A testvérét. Az nagyon fájna nekem.
Ha feláll, és nem szalad el, karjaimba kapom, ha engedi, és jól megszorongatom örömömben.
-Rebeca! Annyira jó, hogy újra látlak!
A többi, minden egyéb gond, az most ráér. Itt van a karjaimban. Biztonságban.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 16.10.13 12:55

Látom a mosolyát és mostmár biztos vagyok benne, hogy ő az. Még mindig nem tudom, mit is tehetnék, jó hogy látom, tényleg örülök neki, de mégis csak ott van bennem a kétség, mi van, ha megpróbál majd rávenni, hogy haza menjek? Mi van, ha nem tudja félretenni azt a nagy igazságérzetét, ha nem tud szembeszállni az apánkkal most sem, ahogy igazán soha. Nem akarok neki rosszat, hogy miattam kelljen oldalt választania, talán mindkettőnknek könnyebb lenne, ha lelépnék, de mégis képtelen vagyok rá. Nem akarok elszaladni, pedig az lenne az egyszerűbb út. Egyszer megtettem már, elmenekültem és a saját lábamra álltam minden segítség nélkül. Baromi nehéz volt és az tuti, hogy ha tudnának a dolgaimról mindenki ki lenne akadva. Szégyent hoztam rájuk... biztos vagyok benne, hogy így gondolnák, mert hogy a család hű, de fontos. Na jah, a család fontosabb, mint az, hogy én mit szeretnék...
Csak figyelem, ahogy sietve pakolja össze a cuccait. Most is olyan elegáns, mint mindig. Gondolom jól menő állása van, azt viszont nem tudom elképzelni, hogy esetleg már családot is alapított volna. Ha sokat dolgozik, akkor ilyesmire tuti, hogy nem volt ideje. Biztos, hogy meglepődnék, ha rám cáfolna. Végül feltornászom magam és még mindig kissé bizonytalan mosollyal várom be. Az utolsó pár lépést már én is megteszem felé és végül mégis csak a nyakába vetem magam. Pár pillanatig nem is mondok semmit, csak egyszerűen a vállába fúrom a fejem és hallgatok. Furcsa ezt a régi nevet újra hallani, de jogos, hiszen ő így ismer, én vagyok az, aki már túlságosan megszoktam az újat.
- Bruce... - megnyugtató a közelsége, tényleg. Fene se gondolta volna, hogy ennyire tud hiányozni valaki az embernek. Őszintén szólva addig nem is gondoltam bele, amíg most meg nem láttam. Talán így könnyebb volt. Végül elengedem, és rá pillantok. Furcsa, annyival idősebbnek néz ki, pedig csak pár év telt el. Lehet, hogy a munka viseli meg, vagy csak egyszerűen idősebbnek akarja mutatni magát? Én bezzeg még mindig úgy festek, mint egy éretlen tini.
- Hogy kerülsz te ide? - bukik ki belőlem a kérdés, és már majdnem előkerülne egy újabb, de végül becsukom a szám érezhetően magamba fojtva minden mást. Nem akarom ezt a törékeny kis idillt egyből azzal a kérdéssel elrontani, hogy mit akar most tenni? Nem akarom tudni, hogy képes lesz-e végre mellém állni, eltitkolni, hogy itt vagyok a kedvemért, vagy kiállni mellettem az apánkkal szemben. Elég sok baj van velem, ez tény, és biztos, hogy nem kapnék érte buksisimit egyik szülőtől sem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 16.10.13 17:02

Nem szalad el, sőt! Elém jön. Ennél jobb kimenetelű összetalálkozásban nem is reménykedhettem. Hagyom, hogy fejét a vállamhoz fúrja. Anyámmal és Rebecával tettem csak eddig ilyet, másoknál a szokásos távolságtartó modoromat tartom, apámmal szemben pedig semmilyen érintést nem teszek, hiába az apám. De ők ketten nekem a világ. Annyira rossz volt, hogy nem velem Rebeca. Az életemben.
Az elengedésre azonban karjaim is leválnak húgomról, úgy tekintek rá. Egymást nézzük, de nem azért, hogy egymás hibáit mérlegeljük. Szeretném látni, hogy milyen lett külsőben is az elmúlt évek alatt. Szinte semmit nem változott. A tekintete, a szeme, a szája sarkában megbúvó én, amely miatt végül elment tőlünk.
Engem az idő megöregített. Sok vita volt a családban, miután Rebeca elment. Aztán jött az egyetemi kihívás a célnél és végül a munka. Nem sajnálom, sőt, még rá is játszok, gondosan elhárítva a korom felé irányuló kérdéseket.
-Ide szólított a munkám. Pár hónapig itt leszek. – lassan visszavedlek a távolságtartó formámba, még ha Rebeca felé mindig is nyitottabb voltam.
-Te? Erre laksz? Hogy kerültél ide? – tekintek körbe. Valahol megnyugtat a látvány: nem látnám, hogy beteg lenne vagy sérült. Vagyis sebesülést nem látok.
Nem tudom, hogy kezdjek bele, nem is akarom lerohanni, mégis kibukik belőlem.
-Miért nem írtál vagy jeleztél? Aggódunk érted.
Na persze, mindenki máshogy. Apának nem fogom mondani, hogy megtaláltam, anyának is finoman kell tálalnom. De majd csak akkor, ha látom, hogy miként alakulnak a dolgok. Egyet azonban tudok: már nem fogom hagyni, hogy szem elől téveszthessem. Túl sokáig voltam apa szófogadó kisfia. Másképp is lehet. Az én módszerem szerint.
-Azt hiszem, lesz mesélni valónk. – mosolygok továbbra is, örülve annak, hogy ismét látom Rebecát.
A ruhától annyira nem vagyok eldobva, ezzel is jelzi másoknak, hogy mennyire nem a konvenciókat követi. Nem tetszik, ahogy kinéz, így sosem fog rendes párt találni magának és rendes életet.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 16.10.13 17:45

Pedig az is megfordul a fejemben, hogy elszaladjak. Hezitálok egy sort, hogy végülis mi legyen, de végül a nem mellett döntök. Nem akarok elmenekülni, előle nem. Remélem, hogy elhiszi nekem, hogy nem vele van bajom, nem akarom hogy rosszul érezze magát, de azt sem, hogy véletlenül haza akarjon vinni. Nem megyek, tuti, hogy nem tudna rávenni. Azt pedig csak remélhetem, hogy nem mondja el apának, hogy itt vagyok. Nagyon jólesik megölelni őt és vele lenni kicsit. Tudom, hogy e téren tartja magát a konzekvenciákhoz, és mindenki mással távolságtartó, ez mindig így volt. De velem most sem az, és ez rendkívül jó érzés.
Végül csak elengedem és megnézem magamnak. Pár év alatt milyen sokat öregedett. Ilyen sok gond nyomná a vállát már most? Rossz lenne tudni, hogy miattam van, hiszen még ő is fiatal, nagyon is.
- Pár hónap? Az jó, és mit dolgozol most? - fura csak így gond nélkül beszélgetni vele ennyi idő után. Akaratlanul is az arcához nyúlok és finoman megsimítom. Emlékszem még, hogy régen nem volt rajta ennyi szőr, most pedig ez is csak még jobban öregíti.
- Idősebbnek nézel ki, mint kéne. - halk megjegyzése csak semmit több, választ se várok tőle feltétlenül, mivel nem is kérdés volt. Valahogy felette elszaladt az idő, én viszont megrekedtem majdnem ugyanott, ahol voltam. Na nem mintha ez kicsit is zavarna.
- Nem messze, egy ismerősnél. És itt éppenséggel csak piknikezem, vagy valami olyasmi. - mosolyodom el. Tudom én, hogy nem pont erre gondol, mármint nem a parkra, hanem hogy úgy általában hogyan keveredtem Vegasba. Elég hosszú történet és biztos vagyok benne, hogy a bátyámként lenne nem egy olyan részlet, aminek nem igazán örülne. A kérdése viszont várható volt, de én csak megrántom rá a vállam és végül visszahuppanok a pokrócra törökülésbe húzva a lábam. Csak nem fogunk itt ácsorogni, bár az ő ruhájához egy ilyen kis ücsörgés nem nagyon passzol, de... akkor is szépen tegye le magát.
- Nem lehetett Bruce, te is tudod. Apa hazarángatott volna. Anya pedig soha nem állt ki mellettem igazán, és téged se akartalak két tűz közé szorítani. Így... egyszerűbb volt. - persze fogjuk rá, hiszen egyáltalán nem volt könnyű az utóbb négy éve. Baromi hamar elfogyott az a kevéske pénz, amit magammal vittem, de megoldottam és most itt vagyok, bár folyton bajba keveredem, de... akkor is jobban érzem magam, mintha be lennék szorítva keretek közé. - És hogy vannak? - kérdezem meg azért óvatosan. Persze gondoltam rájuk, bár apámat... nem tudom, hogy valaha képes lennék-e szeretni. Egyszerűen minden egyes tettével eltaszított magától, de anya hiányzott időnként még most is. Mégis úgy éreztem, hogy cserben hagyott, nem állt mellém.
- Az biztos, de nem leszel rám mérges majd ugye? Nem hiszem, hogy az életem minden pontját értékelnéd, vagyis... a jó részét tuti nem. - azt hiszem a legegyszerűbb az, ha nem mondok el neki mindent, de akkor valószínűleg teljesen be is foghatom a számat. Arra nem merek rákérdezni, hogy keresett-e. Úgy fest most véletlenül botlottunk egymásba, lehet hogy... egyszerűen elfogadták, hogy elmentem és kész.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 16.10.13 21:41

Jó érzés egy kicsit úgy beszélgetni, mintha semmi nem történt volna. Nem érzem azt, hogy, ha letámadom a dolgokkal, azzal minden megoldódik. Nem vagyok apám, nem is akarok az lenni.
-Szerintem is, főleg, hogy most összefutottunk. – mosolygok. – Vezető cégjogász vagyok és egy hosszú távú projekt szerződését készítjük elő.
Számomra mindez az álmok netovábbja. Bebetonozott hely, széleskörű ismeretség és kapcsolati rendszer.
-És te? Találtál fogadra való … melót? – túl sznob lettem talán, de a szlengek sosem mentek nekem. Nem vagyok oda az angol nyelvért, az anyanyelvemnek apám nyelvét tartom, hihetetlenül többrétegű és jelentéstartalmú szavaival, kifejezéseivel. Sokkal kifejezőbb.
-Biztos rám csapod az éveid. – somolygok, majd nevetek.
Ez tipikusan az a nevetés, ami jelzi, hogy kényelmetlen téma számomra. Az is. De legalább őszinte Rebeca és éppen ezért nem akarom letorkollni. Most nagyon fontos lesz hosszú ideig az őszinteség egymás irányába, hogy meg tudjam oldani a dolgokat. Hogy megtudjuk oldani a dolgokat.
-Jó környéknek tűnik. Nem messze vagyok innen én is. Eljöhetnél majd… néha-néha. Szeretném. – mézesmadzag, de komolyan is gondolom. Szeretném fokozatosan magamhoz édesgetni, az erőszak nála sosem vezetetett megoldásra, ezt mindig is tudtam.
A leülésre nem tudok mit tenni. Ha most állva maradok, az elég furcsán jönne ki. Így inkább leheveredek, a cipőm a füvön és oldalt döntve magam, felé fordulok, felkönyökölve.
-Engem nem zavar, ha két tűz között vagyok, ezt tudod. – vonom meg a vállam most én. – Nem tudtuk, hogy mi van veled… - sóhajtok egyet, ami utána jön, az már inkább rám vonatkozó, így kijavítom magam. – nem tudtam, hogy mi van veled, hogy tudjak segíteni, ha bajban vagy. És… hiányoztál. – tekintek rá. Ez nagyon is igaz.
-Megvannak, a szokásos. Köztiszteletben álló család, szülők és a többi.
Nem akarok most a szüleinkről beszélni. Hogy apa milyen dühös volt, és anya mennyire megsértődött és bántódott azon, hogy eltűnt Rebeca. Cserébe minden figyelmüket és idegüket nekem szentelték és engem toltak előre, hogy példát mutassak. Én marha meg… szót fogadtam, mert azt hittem, hogy ezzel jót teszek. Nekik igen, én viszont kikészültem. Idő kellett, mire megtaláltam magam és a kiskapukat, a menekülő utakat.
A kérdésre hallgatok egy ideig, aztán rátekintek ismét.
-Lehet, hogy mérges leszek, de nem fogok rád tudni haragudni. A húgom vagy, Rebeca. Csak… szeretnélek megérteni, hogy segíthessek. Hogy… ismét együtt legyünk.
Ez igaz. De azt már nem fogom neki elárulni, hogy sokkal többet tudok róla, mint amennyit feltételezi, hogy tudok. És hogy nem csak azért akarom magamhoz közel engedni, mert szeretem, hanem hogy tudjak minden kis stiklijéről és simíthassam. Érdekemben áll. Ha már nem tudom bepasszintani a sorba, akkor legalább látszatra legyen meg az idilli családkép.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 16.10.13 22:33

Nem is működött nálam soha az erőszak, semmilyen formában. Ennyire már ő is ismer, ha letámadna, akkor jó eséllyel hamarabb oldanék kereket, mint arra számítani lehetne. Egész jól megvagyok most, persze ha nem nézzük a folyamatos zűröket, hogy pár hónap alatt csekély kétszer kerültem életveszélybe... vagy háromszor, de akkor se mondanám azt soha, hogy rosszul döntöttem. Nem csinálnék semmit se máshogy, az tuti.
- Ez illik is hozzád, mindig gondoltam, hogy valami ilyesmi lesz majd belőled. Jó sok embernek dirigálsz igaz? - azért akárhogy is nézzük Bruce mindig is hasonlított apánkra, benne sokkal több van az ő nagy múltú családi értékeiből mint ami bennem valaha is lehetett volna. Igazából sokkal jobb is így, nem tudom, hogy tőlem mit vártak volna el, de hogy nem akarok valami menő pasas felesége lenni, aki befogja a száját és csak főz, mos, takarít... hát az hót ziher!
- Sok mindent kipróbáltam, de úgy igazán nem sok minden fekszik. Tudod a munka nagyon keretek közé szorít, időre kell menni, meg... unalmasak is. - apró vállrántás. Hát igen, nem sokat változtam, még mindig nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy mások irányítsanak. Az egyszerűen nem nekem való. Ha énekelhetnék, akkor talán hagynám, de valószínűbb, hogy abban az esetben is valami idegesítő sztár lehetne csak belőlem, akit folyton emlékeztetni kell a koncertek időpontjára, meg effélék. Azt viszont nem tudom figyelmen kívül hagyni, hogy ő mennyit öregedett, többnek néz ki, mint aminek lennie kéne.
- Hát igen, vagy talán a sok munka teszi. - érzem én, hogy nem felhőtlen a nevetése, de akkor sem fogom vissza magam, soha sem tettem. Nem egyszer volt már ez a vesztem, de nem érdekel. E téren nem tanulok a hibáimból. Na jó, más téren sem. Talán titkon reméltem, hogy egy kicsit oldottabb lett, legalább valamennyivel lazább, de úgy fest, hogy erre esély sincs. Fene tudja, ha kettőnket összegyúrnának, a végén még kijönne belőle egy egészen normális átlagos ember.
- Jól van, szívesen meglátogatlak persze. Valami nagy menő házad van igaz? Tuti álláshoz az illik. - széles mosoly jelenik meg az arcomon. Egy kicsit muszáj piszkálnom, de tényleg szívesen elmegyek meglátogatni. Arról nem is beszélve, hogy ki ne venné be magát időnként szívesen valami tuti kis házikóba. Will sokat melózik, meg azért az ő háza annyira nem durva. Nincs vele bajom, sokkal jobb, mint az eddigi albérleteim, de azért tuti, hogy egész más szint az övé, meg ami Bruce-nak van.
- Dehogy tudom, hiszen most is apa életét követed. Konvenciók, szabályok. Mégis eltitkolnád előle, hogy megtaláltál? - ezt nehéz elhinnem, de eltelt azóta pár év, lehet hogy határozottabb lett és jobban a sarkára állt a maga módján? - Megoldottam ám, akármennyire is nem hitte volna senki. Látod élek és virulok. De te is hiányoztál. - apró mosoly, majd egy gyors előrehajolás és egy puszi az arcára. Legalább elheveredett, ez is valami. Tiszta hülyén jött volna ki, ha mondjuk csak itt áll mellettem, amíg én ülök. Meg a nyakam is lazán kitörne, mire oda jutnék, hogy bármit is megbeszélünk. Azért mégis kérdezek a szüleinkről. Sejtettem én, hogy meg vannak, ugyanazt tartják, amit eddig is. Megfordul a fejemben, hogy megkérdezem mi volt, amikor eljöttem, de végül elvetem az ötlet. Nem hiszem, hogy bárkit is jól érintett, kár lenne efféle sebeket feltépni, nekem sem és neki se.
- Jenna... már senki sem hív Rebecának. De ha nagyon szeretnéd, akkor végülis neked szabad. - javítom ki, aztán mégis csak engedek neki. Nem hiszem, hogy egy könnyen át tudna térni, de négy év alatt nekem már teljesen megszokott lett az új nevem. A régit teljesen elhagytam, az már nem én vagyok és nem is akarom újra használni. Azért jól esik, hogy így aggódott értem, és tényleg jó lenne megint együtt, de mégis van bennem egy kevéske félsz ezzel kapcsolatban.
- Azt mondtad pár hónapig maradsz, de ugye tudod, hogy én nem akarok elmenni innen? Hiányoztál Bruce és addig szívesen veled leszek, elmesélek neked mindent, maximum kiakadsz néhol, de... nem fogok hazamenni. - ezt úgy érzem muszáj tisztázni. Akármennyire is próbálkozok erre nem fog tudni rávenni, vagy rábeszélni. Nem leszek engedelmes kislány, minél inkább ezt akarja bárki, annál inkább nem. Nem akarok változtatni az életemen.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 17.10.13 12:13

Más talán sértésnek venné, ha húga ezt mondaná neki. Nekem azonban mindig is ez volt a célom és teljesült. Büszke vagyok rá.
-Igen. – habozás nélkül válaszolok. – És nagyon jól is megy.
Persze, ésszel. Kényelmes is vagyok, jobban szeretem a békességet, éppen ezért különböző módszereket dolgoztam ki, hogyan lehet másokat irányítani úgy, hogy úgy érezze, neki tökéletes jó így.
-Művészettel foglalkozz, ők elég szabadok… legalábbis úgy hiszem.  – de azért felnevetek. Tipikusan Rebeca, le sem tagadhatná. Keretek nélküliség. Mintha az én keretek közé szorultságomért duplán lázadna. Még ha nem is így van, valahol így érzem.
-Akkor inkább őszülnék. Jó nekem így. Egy nyikhaj képűvel nem vennék komolyan a dolgokat. – továbbra is nevetek, a szokásos értelmezéssel, legalábbis kultúrám szerint.
Elégedett mosoly jelenik meg arcomon, vagyis inkább boldog. Ez igaz is. Szeretném, ha minél többször látnám Rebecát. Jelleme üdítően hat rám, mint a friss levegő egy zárt szobában. Viszont a taktikám is bevált. Apró lépésekkel, észrevétlenül. Gonosz, számító tett, de mindannyiunkért teszem.
-Menő bizony. – és japán stílusú. Nagy divat ismét, könnyen találtam egy olyan tehetős helyen, ahol most lakom. Jobban is érzem magam, mint a nyugati borzalmas elrendezésű házakban. – Majd, ha eljössz, meglátod.
-És nem védtelek meg, ha otthon voltam? – morranok fel, kissé mérgesen. Hajamba túrok. Sok mindenben kiálltam mellette és úgy látszik, nem vette észre.
-Megígértem nekik, hogy elmondom. De azt nem, hogy mikor fogom ezt nekik elmondani. És… tudod, hogy nem foglak magadra hagyni. – ha már megtaláltam, van is eszemben megint elveszíteni. És a szavak csavarása eléggé a mesterségem ahhoz, tudjam, kinek mit kell mondani.
A puszi meglep, jó értelemben. ~Hiányolt…~ Nagy kő esik le a mellkasomról. Tartottam attól, hogy engem is utál. És azt is tudom, hogy Rebeca nem olyan szócsavaró és másító, mint én. Helyettem is őszinte és szókimondó. Szükségem van rá. Ő az én jó oldalam, a szívem. Idővel eszméltem erre az igazságra, talán ezért is kerestem lázasa ennyire, a többi szimpla kifogás.
A névre felvonom a szemöldököm. Tudok róla, hogy megváltoztatta a nevét, ezért is akadt rá John nehezen.
-Köszönöm, hogy megengeded. – hamiskás mosoly. Igazából, ha megtiltaná, akkor is Rebecának hívnám. Ő nekem Rebeca, a húgom és nem Jenna, egy tucatalak.
-Ha haza akartál volna jönni, már megtetted volna. Nem tetted meg, egyértelmű, hogy nem akarsz hazajönni. Annyit szeretnék, hogy tudjam, jól vagy és minden rendben. Csak ennyi.
Na meg más is, de azt egyelőre nem kell tudnia Rebecának. Csak szépen adagolva mindent. Majd lassanként haladunk előre azon az úton, amikor már nem tud visszafordulni és elszakadni tőlünk. Vagyis inkább… tőlem.
-Itt a telefonszámom és címem, a céges is. – nyúlok a zsebembe, elővéve a fémtárcámat és kiveszek belőle egy névjegykártyát.
Megadod a számod? – veszem elő a mobilt, ami szintén árulkodik arról, hogy van rá pénzem. És nem szeretném, ha fals számot adna meg, így fel is csörgetem, ha megadja. – Ez pedig az én számom. Magánszám, kevesen tudják.
A céges telefon még pazarabb, de az még a zsebemben van, a másikban.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 17.10.13 14:34

Nem lep meg, hogy főnök lett, pedig még fiatal, akkor is, ha idősebbnek néz ki a koránál. Ilyen téren nagyon is látszik, hogy mennyire apára ütött, de azért remélem, hogy ha egyszer odajut, hogy családja lesz, akkor nem lesz majd a lányával olyan zsarnoki.
- Hát azt elhiszem, de remélem azért egy kicsit legalább szeretnek is. És... család? - nehezen tudom elképzelni, hogy van valakije, főleg, ha ennyire nagyon a munkájának él. Azt is mindig nehezen értettem meg, hogy a szüleim hogy a fenébe keveredek össze, mert apámhoz szinte senki se illik, szó szerint az elviselhetetlen kategóriába tartozik.
- Tudom Bruce, azon vagyok, hogy énekelhessek. Még mindig... csak elég nehéz ismeretség nélkül eljutni valahova, de menni fog majd, még van időm kitörni. - apró mosoly. Végülis ezért jöttem el otthonról, mert a saját életemet akarom élni, függetlenül és azzal foglalkozni, ami érdekel. Nem viselném el, ha egy irodában kéne dolgoznom, vagy ha otthon ülő háziasszony szerepét kéne magamra öltenem, de zenélni, énekelni... az maga lenne a tökéletes élet!
- Az is lehet, hogy van, csak fested a hajad, hogy senki se lássa. - viccelődöm vele, bár nem mondom komolyan, főleg ha egyszer azt akarja, hogy komolynak lássák, akkor tuti, hogy nem csinál olyasmit, amitől kevésbé tűnik annak. Az ősz hajszálak pedig megint csak a korra, és ezzel együtt a bölcsességre utalnak, bár akadnak olyanok is, akik korán őszülnek, mert... csak egyszerűen ilyenek a génjeik. És persze, hogy szívesen elmegyek hozzá látogatóba.
- Jól van, majd felemésztem a készleteidet. Medencéd van? - sokat akar a szarka? Nem, de tényleg tuti lenne, már jó ideje élek viszonylag egyszerű körülmények között, előtte pedig volt nem egy elég lepukkant albérletem, szóval tiszta jó lenne időnként valami tuti házikóban eltölteni az időt, de nem tudom, hogy Bruce mennyire felvágós. Lehet, hogy inkább maradt a puritán egyszerűségnél, nem lepne meg vele.
- De nem voltál mindig otthon, azért kellett eljönnöm, muszáj volt. - már majdnem a nyelvem hegyén van az a bizonyos szó. Sajnálom. De végül nem mondom ki, hiszen nem így van. Lehet, hogy akkor is eljöttem volna végül, ha ő nem megy el egyetemre, mert akkor se bírtam volna a végtelenségig azt, amit mások útnak szánnak nekem. Miért ne dönthettem volna el én, hogy mit szeretnék? Ez így egyszerűen nem élet, és nem is tudom igazán megérteni azokat, akik elfogadják azt, amit a sors osztott nekik. Én inkább megszenvedem az ellenállásom árát, de akkor sem hunyászkodom meg. Azért egy kicsit megijedek, amikor válaszol, igen ez tényleg ki is ül az arcomra.
- De... de ígérd meg, hogy nem hagyod, hogy apa elrángasson innen. Ígérd meg nekem Bruce! - szeretem Vegast, akármennyi rossz is történt velem itt, akkor se akarok elmenni, de ha muszáj, akkor megteszem. El tudok tűnni újra, képes vagyok rá, és inkább megteszem, minthogy engedjek apának. Nem fogom hagyni, hogy hazavigyen, ez biztos! A második mondata viszont talán egy picit meglep. Nem hagy magamra, de hát nem itt él. Képes lenne ide költözni azért, mert én itt vagyok, vagy... nagyon remélem, hogy nem azt akarja elérni, hogy idővel önként menjek majd vele, mert arra semmi esély sincs. Tudni fogom, mikor próbálkozik és nem fogom hagyni, hogy rávegyen a távozásra. Azért mégis előrehajolok és egy apró puszit nyomok az arcára. Hát persze, hogy hiányzott nekem, mégis csak a bátyám, jó a józan ész, de rám a józan ész soha sem hatott igazán. Szeretek vele lenni, tudom hányszor állt ki mellettem, de jó lenne, ha elfogadna olyannak, amilyen vagyok, mert ezt nem mindig érzem.
- Hát jó, erről lehet szó, nem ellenkezem, ha csak szeretnél velem lenni. - azért egy ici-picit mégis gyanakvóan méregetem. Annyira hasonlít apára, nehéz eldöntenem, hogy tényleg elég-e neki ennyi, hagyja-e, hogy úgy éljem az életem, ahogy szeretném és nem fog beleszólni, vagy megpróbálni más irányba terelgetni. Azzal nincs bajom, ha segít, van elég gond, amiben mellém állhat, de... többet nem akarok. Átveszem a névjegykártyát, és elsüllyesztem a táskámban.
- Persze, de nem fogsz ellenőrizgetni igaz? - a szám szegletében mosoly bujkál, nem mondom komolyan és persze nem tudhatom hogy nagyon is az a célja, hogy figyeljen rám. Megadom neki a számom, az igazit, nem akarom átverni, azt hiszem nem is tudnám, főleg ha már tudja, hogy itt vagyok ebben a városban, és az új nevem egy részét is elárultam. Simán elő tudna keríteni, ha nagyon akar.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 18.10.13 0:15

Hosszan pillantok rá. Nem tudom, de érzem, nem ugratásból mondja, hogy azért szeretnek. Nagy levegőt veszek.
-Nem tudom, hogy szeretnek-e. Nem kérdezem tőlük. – tényleg nem érdekel, hogy szeretnek-e. Jól dolgozzanak, legyenek hűek a céghez és tartsák a szájukat. Mindent megkapnak cserébe, amit egy menő cég adhat nekik. Ha ennek ellenére nem jól teljesítenek, repülnek.
-Család? Nincs. – apa már elküldött pár menyasszony nézőbe, de a hisztis némberek sosem érdekeltek. Meg akiknek a köldökük kilátszódik és tele vannak fémekkel, körömlakkokkal meg a fene tudja, hogy mivel. Így nem mehetek el vele egy normális koktél partira sem.
-És neked? – ki nem mondom, hogy van-e gyereke. Akkor ugrana még csak föl szerintem és hagyna itt.
-Húsz évesen a legtöbben már befutnak. Pár év és öreg leszel nekik. Bár letagadhatsz az éveidből, aláírom. – bátorítom és nem is. Az énekesekkel sok gond van. És a művészekkel. De ha megfelelő mederben haladnak, akkor minden rendben. Majd azért körbenézek itt, hogy mit tudok neki a háttérből segíteni. Nem kell azt neki tudni.
A hajfestésre csak zavartan nevetek. Még csak azt kéne. Festeni.
-Még szép, hogy van. Nem kacsaúsztató, azt elárulom.
Nagyot sóhajtok. Nem az a gond, hogy eljött, hanem… nem is tudom. Rosszul esett. Mintha nem bízott volna bennem. Hogy nem hozzám fordult. De én is … fordulhattam volna hozzá. Csak megkérdezni, hogy mit tudok tenni érte.
-Ami elmúlt, azon már változtatni nem tudok. Jöhettél volna hozzám is, csöröghettél volna nekem. Hogy legalább beszélgessünk. – szusszantok egyet.
-Á, tudod, hogy ezzel le tudsz venni a lábamról. – mosolyodok el. – Én sem lakom apáékkal már jó pár éve. – még nem teszem hozzá, hogy így hozzám is költözhetne. Nem-nem. Csak szépen adagolva.
-Mondtam, hogy melletted leszek és megvédelek. – a magam módján. Most én vagyok az aki előrehajol, megfogom picit Rebeca fejét és úgy adok puszit a homlokára.
A gyanakvó pillantgatást elkapom. Mennyit fogom én ezt még megkapni… lélekben felkészülök rá.
-Igen, csak szeretném, hogy többet legyünk együtt. Szeretnék veled lenni.
Elveszi a kártyát és nem tépi miszlikre. Most már jó. Nagyon jó.
-Miért akarnálak hívogatni minden öt percben? Csak minden tizedikben teszem. – biccentem a fejem kicsit oldalra, majd vissza, kis mosollyal.
Benyomom a számokat, majd megnyomom a felhív gombot. Kicsöng, ez Rebeca telefonja. Nem mutatom ki, hogy örülök. Hogy azért örülök, hogy nem kamuzott.
-Nagyszerű, nem nyomtam félre. Akkor ez a magánszámom.
Feltápászkodom. Mindkettőnknek sok volt ez így hirtelen.
-Hét vége felé összefuthatnánk. Vacsora, ebéd, étteremben, nálam. – nem akarok erőltetni. Csak egy picit még előrébb haladni a kapcsolatban.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 18.10.13 10:10

Hát igen tényleg nehéz lenne elképzelni egy baráti légkört, hiszen tudom jól, hogy milyen a testvérem. Nem igazán nyit mások felé, az hogy velem ilyen egy nagy kivétel. Még apával is mindig tartózkodó volt, mert egy igazi japánnak így kell viselkedni. Hát ez az, ami nekem soha sem tetszett. Nekem fontos a szeretet, az érintés, egy ölelés, amit apámtól soha nem kaptam meg. Pedig talán, ha máshogy próbált volna hatni rám még el is ér valamiféle célt, de nálam az erőltetés nagyon nem működik. Még a kedvenc kajámat se enném meg, ha köteleznének rá.
- Magas a mérce igaz? - apró mosoly jelenik meg az arcomon. Sejtem én, hogy az én külsőm is nagyon ellenkezhet az elvárásaival, de tuti, hogy nem fogok változtatni a kedvéért. Én így érzem jól magam, megőrülnék, ha valami kis kosztümbe kéne belepréselnem magam. Nem meglepő, hogy visszapasszolja a kérdést, de csak megrázom a fejem.
- Dehogy, annyi eszem azért van, hogy túl fiatalon ne másszak bele valami hülyeségbe. Ne aggódj, nem csinált fel senki, és még csak pasim sincs jelenleg. - amúgy is csak futó kalandokkal büszkélkedhetem, de elég körültekintő vagyok ahhoz, hogy ne szúrjam el a saját életemet. Vannak céljaim és abba nem fér bele az, hogy gyerekem legyen, legalábbis jelenleg tuti nem és őszintén szólva egyelőre nem is tudom elképzelni magam, mint valami tisztes családanya. Ez a szerep valahogy nagyon nem illik hozzám, talán soha nem is is fog. De nem is nekem kell tovább vinni a családnevünket, szóval végülis nincs rajtam nyomás.
- Oh, de lelkesítő vagy... - húzom el kicsit a szám. Igenis vannak olyanok, akik nem futnak be olyan korán, nem csak tinisztárok léteznek a világon. Én pedig akkor sem adom fel, majd csak elérek valamit egyszer, vagy ha nem... hát leszek valami vokalista, vagy mit tudom én. Talán tényleg rávehetném magam, hogy elmenjek ahhoz az énektanárhoz, akit Cat javasolt.
- Na, akkor a medencédért már érdemes megnéznem azt a tuti kis házikót. - széles mosoly, amivel gyorsan el is űzöm az előbbi negatív hangulatot. Nagyon gyorsan tudok váltani, de ez mindig is így volt. Egyszer fent, egyszer lent és ez nálam akár percenként is megtörténhet.
- Tudod, hogy nem akartalak két tűz közé állítani, és... így egyszerűbb volt. - rövidke sóhaj. Tudom én, hogy nem ez volt a legjobb megoldás, de tizenhat évesen őszintén szólva nem voltam a legátgondoltabb. Oké, most sem vagyok, ösztönből jön minden, de akkoriban még ennyire sem. Kár lenne azt mondani, hogy ha arról lenne szó, akkor máshogy csinálnék bármit is, mert nem így van, most is ugyanígy döntenék.
- Naná, hogy tudom, hogy mivel lehet meglágyítani azt a nagyon racionális gondolkodásodat. - hát persze, mindig is tisztában voltam vele, hogy juthatok el a szívéhez, ami anyán kívül nem ment másnak sosem. Furcsa, mert talán pont ezért kéne mellé egy olyan lány, aki egy kicsit vadabb és nem a konvenciókat követi. Aki egy kicsit feldobja az életét, ami az én szemszögemből rémesen unalmas lehet.
- De tudod ugye, hogy mindentől nem tudsz megvédeni, és nem is akarom. Kell nekem a szabad tér, még ha ez néha bajba is kever. - azt hiszem a néha enyhe kifejezés, mert mostanában szó szerint kezd kicsúszni a lábam alól a talaj, de nem fogom ezt egyből rázúdítani, azt pedig nem tudom, hogy sok mindennel tisztában van. A rendőrségi ügyek, az az állat, aki elrabolt, vagy hogy Crissy meghalt, a sztriptízbári meló, meg az a doki... van vaj a fejemen rendesen, de a nagy részéről nem én tehetek, csak úgy megtörténnek velem a dolgok. Azért mégis csak jól esik a puszi a homlokomra, amit egy mosollyal a tudtára is adok, ennek ellenére csak-csak gyanakodva méregetem pár pillanatig. Tény, hogy nagyban apára ütött, és amúgy is ügyvéd. Nem értékelném, ha csőbe húzna.
- Jajj Bruce! - nevetem el magam, miközben a kártyát a zsebembe süllyesztem. Azért sejtem, hogy viccelt és nem fog folyton hívogatni, de én is örülök neki, ha nem veszítjük el megint egymást. Azzal azért nem tud átverni, hogy fel is hívja a telefonomat. Valahogy sejtem, hogy elsősorban azért tette, hogy megnézze, jó számot adtam-e meg neki. Attól, hogy nem vagyok olyan, mint amilyennek lennem kéne, jó géneket örököltem és nem vagyok buta. Én is feltornászom magam, amikor feláll. Dolga van, azért van ennyire kinyalva, mert minden bizonnyal megy majd valahová.
- Jól van, bármi jó nekem, akár ebéd is, vagy vacsora, de talán akkor inkább nálad. Megnézem azt a menő házat, meg amúgy sincs olyan ruhám, ami passzolna egy étteremhez. - nem hiszem, hogy az ő szintjén valami lepukkant helyre hajlandó lenne beülni, én pedig nem passzolok egy elegáns helyre, ehhez nem fér kétség. Aztán persze meg is ölelem, egész hosszan, mintha csak nehéz lenne elszakadni. Talán egy kicsit az is, mégis csak örülök, hogy látom, bármennyire is erősnek mutatom magam, nekem is kell valaki, aki egy szilárd pont lehet az életemben.
- Na menj, intézd azokat a fontos dolgokat, nem tartalak fel. - engedem el aztán egy mosollyal. Azt hiszem én még maradok majd, ha olvasni nem is fogok már, de agyalgatni kicsit az elmúlt perceken.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 18.10.13 21:49

-Kemények az elvárások. – mit szépítgessem. Üzletben sosem az érzelmek vezettek. Ha igen, akkor is kielemeztem és a javamra használtam ki. Nem azért vagyok jó emberismerő, mert szeretem az emberek lelkét ápolni, hanem, hogy az előnyömre hajtsam a gyenge vagy erős tulajdonságaikat. Hogy közben ez nekik miként esik jól, csak annyiban érdekelt, hogy hajt-e hasznot hosszabb távon is, vagy nem.
-Rendben.
Nem merem megkérdezni, hogy így boldog-e. Azt látom, hogy nincs vele baj, az látszódna, no meg, tudom is. Legalábbis, hogy a körülményekhez képest jól van. És ezek szerint valóban nincs tartós kapcsolata. Ami nem jelenti azt, hogy futó kapcsolatai sincsenek. Viszont őszinte, ez kifejezetten jól esik nekem.
-Ésszerű. – bólintok.
A hangsúlya ugyan nem volt köszönő, de én annak veszem. Két lábbal állok a földön, Rebeca helyettem is bepótolja a másik oldalt. Azaz… a mangarajzolás egészen jól ki tud kapcsolni és oldalak grafikai tervezése.
-Helyes, gyere. Örülök neki. – majd azért nézek itteni ételféléket is. Mármint gájdzsint.
-Azzal te ne törődj. Edződött vagyok, elviselem. – mosolygok rá bíztatóan. Komolyan gondolom. Apjával csak abban nem ért egyet, hogy nem kell egyből nyíltan támadni és parancsolgatni, ha valami nem úgy megy, ahogy a szabályok előírják. Kiskapuk mindig is voltak, vannak és lesznek.
A lágyítás teljességgel sikerült Rebecának, látszódik az arcomon. Talán, mert nagyon is jól ismer.
-Teher alatt nő a pálma, de lehet, hogy rossz hasonlattal élek. Azt hiszem, tudom, hogy érted. – és igaza van. Az élet bokán rúgás nélkül nem élet. Néha pofára kell esni, hogy az ember fel tudjon állni. Annál erősebb lesz.
A nevetésre picit kidugom a nyelvem, rövid időre és zavartan felnevetek. Rebeca mellett tényleg fel tudok engedni.
-A ruhával ne legyen gondod. – fogalmazok kétértelműen, a jövőre nézve. De abban is biztos vagyok, hogy őt flancos étterembe, ahogy az ilyen éttermeket nem kedvelők nevezik, be nem tenné a lábát.
Az átölelést ugyanolyan hosszan viszonzom. Nem nagyon van kedvem elengedni, hiszen még csak most találkoztunk ismét össze.
-Szia. Vigyázz magadra. – adok puszit ismét a homlokára.
Még legalább kétszer visszafordulok a padig és rámosolygok, majd fogom a táskámat inkább és elindulok a házam felé. Lassan amúgy is ideje lesz indulni és még át is kell öltöznöm. Jó nagy levegőt veszek és sóhajtok egy mélyet boldogan.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 19.10.13 19:27

- Ez nem lep meg. Nem szívesen dolgoznék nálad. - persze a mosolyomból látszik, hogy ezt nem szánom bántónak, de attól még igaz. Én túlságosan rugalmas vagyok ahhoz, hogy egy kemény főnökkel elbírjak. Az ilyen melókból általában nagyon hamar ki szoktak vágni, főleg, ha olyan valakivel hozna össze a rossz sors, mint a bátyám, akire még kedveskedéssel se lehetne hatni. Azt pedig gyorsan ki is fejtem magam, hogy van annyi eszem, hogy ne csináljak egy bizonyos szintnél nagyobb hülyeséget. Szoktam... persze, van pár kellemetlen ügyem, de talán mondhatjuk, hogy van egy bizonyos határ, amit ha rajtam múlik nem lépek át.
- Nem szeretem az ésszerűséget, az túlságosan... száraz megközelítése mindennek. - apró vállrántás. Hát igen, tényleg soha sem voltam ésszerű, vagy logikus. Nálam csak úgy jönnek a dolgok, érzésből. Ahogy esik, úgy puffan... mondhatni. De soha nem is volt gondom ezzel. Az viszont tuti, hogy tényleg meglátogatom majd hamarosan, a medence miatt legalábbis tuti, hogy megéri, de persze nem csak ez az ok.
- Jól van, de azért egy kicsit aggódhatok érted igaz? Más úgyse teszi, akkor majd én. - ejtek meg egy apró mosolyt. Akkor sem gondolom, hogy jó, ha miattam kell szembeszállnia apával, főleg mert tudom, hogy azért neki ez az egész kötött életstílus sokkal jobban fekszik és nem fogja csak úgy feladni. Azt viszont tényleg nem akarom, hogy mindentől megvédjen. Tudok én gondoskodni magamról hellyel-közzel, négy éve ezt teszem és végülis fogjuk rá, hogy sikeresen. Végülis még élek. Örülök, hogy láthatóan megérti ezt, nem akarom, hogy folyton a nyakamra járjon.
- Jól van, de kétlem, hogy te pont velem akarnál valami menő étterembe menni. - vigyorodom el. Nem hiszem, hogy szívesen mutatkozna velem bárhol is, hiszen ha tényleg olyan nagyon menő ügyvéd, akkor nem keltene túl jó benyomást, ha olyan kezelhetetlen kis csaj a húga, mint én. Amúgy pedig nekem se lenne jó egy ilyen hely, túl sok a szabály, fura evőeszközök, elvárások. Lassan viszont tényleg távozik, amit sajnálok, de most tényleg elég volt ennyi. Van mit feldolgozni és... azért lássuk be, ez az egész elég hirtelen jött.
- Szia bátyus! Légy rossz! - nevetem el magam, de tudom én, hogy ilyesmit nem várhatok el tőle. Még figyelem, ahogy távozik és intek is neki, amikor párszor visszafordul, aztán csak visszahuppanok a pokrócra és hagyom, hogy a fejemben elinduljanak a gondolatok. Ez azt hiszem sok mindent meg fog változtatni, nagyon sok mindent. Talán... talán segítséget kérhetek tőle és nem fog nagyon megharagudni a balhéim miatt. Meglátjuk.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Park 20.10.13 8:57

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 29.10.13 7:45

Újabb depis napok. Elvonási tünetek kezdenek mutatkozni rajtam és kezem, lábam remeg. Félek kimenni az utcára és egy kis energia löketre vágyom. A francba is, de nem lehet! Még a végén megölném magam. De muszáj! Az ágyon ülve gondolkodom, hogy felhívjam-e a dokit. Remeg a szám széle, a szemem szélén pedig könnyek futnak végig. A kezemben tartom azt a rohadt telefont, még se veszem rá magam, hogy bepötyögjem a számát. Hirtelen eldobom a telefont és ordítva dühöngök. A párnáim neki dobom a falnak, az ágyam rugdosom és közben minden embert átkozok. Miért?!! Miért kell ilyennek lennem?!! Végül addig jutok el, hogy berekedek az erő pedig elfogy a lábamból. Halkan átkozódva esek vissza az ágyra és a hasamat fogom. Iszonyúan fáj. Természetesen ez is csak az elvonás egyik jele, de szinte fizikai fájdalommal is jár. Úgy jó tíz percnyi fekvés után szép lassan felülök majd megigazítom a szétrugdosott ágyat és visszarakom a helyére a párnákat. Valamivel nyugodtabb lettem. Sőt sokkal nyugodtabb. Veszek egy mély levegőt majd elmosolyodok. Szinte fáj, ez a mozdulat sor. De végül rászánom magam és felhívom a dokit. Bepötyögöm a számát és várok. Hallom, hogy kicseng. Ez természetes, hisz rendelési időben hívtam fel. Nagyot sóhajtok és várok. Ekkor meghallom a hangját.
- Igen?
- Helló, doki. Itt Tim...
- Jó napot, Timothy! Megint dühöngött? Hallom, hogy szuszog.
- Hmm...igen doki...muszáj valamit tennem. Úgy érzem megbolondulok.
Fáradt sóhaj, majd a jól ismert hang megszólalt.
- Értem. Ne féljen, Timothy! Ez hozzátartozik a szokásos tünetekhez.
- Nincs rá gyógyszer?
- De van, ám a jelenlegi helyzetét hallva, az csak rontana a helyzeten. Addig továbbra is azt kérem, hogy tartson ki. Foglalja le magát! Így kevésbé lesz ideje a drogok után vágyódnia.
- Értem. Köszönöm doki...
- Mondja, most dolgozik?
Meglepve kaptam fel a fejem.
- Nem, nem dolgozom.
- Akkor menjen ki a szabadba és élvezze a jó időt. Na most mennem kell. Minden jót, Timothy!
Azzal letette a telefont. Még legalább tíz percig üldögéltem magam elé bámulva, a telefont még mindig a kezemben tartva. Ennyi? Ennyi a jó tanács? Hát kösz doki, a semmit! Remélem az anyja csuklik, mert legalább öt percig szidtam. De ha ő mondja! Végül elindultam gyalog a parkba. Viszonylag hamar odaértem. Eddigre már késő délután volt, így nem volt túl világos. Egy padnál álltam meg, aminek a háttámlájára ültem, lábaimat az ülőrészre téve. Így maradtam, ki tudja meddig és csak bámultam magam elé.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 29.10.13 10:31

Rendben, azt el kell ismernem, hogy még a zökkenőmentes kis életemben is akadnak keményebb napok. Nem mindig minden alakul úgy, ahogy én tervezem, néha beüt a baj és ez ellen akkor sem tehetsz semmit, ha nagyon szeretnél. Ez ma is így történt, pedig minden olyan szépen alakult... de tényleg. Csak talán egy kicsit elszámítottam magam, vagy nem figyeltem minden apró részletre. Hát ezért kell jobban koncentrálni és lehetőség szerint minél kevesebb italt elfogadni, mert időnként baromi rosszul járhatsz. Esetemben az a legfontosabb, hogy fel tudjam mérni az embereket, hogy ne vállaljak felesleges kockázatot, ha valami félresiklik az mindig csakis az én hibám és most kivételesen nem figyeltem a részletekre. Ettől függetlenül még nem fogok kiborulni és eszem ágában sincs abbahagyni, vagy mondjuk úgy valami tisztességes meló után nézni, mégha eszem lenne is hozzá. Maximum kell pár nap pihenő és kész... ennyi. Szóval hogy mi is történt ma? Egy olyan pasassal ebédeltem, akit már puhítgatok egy ideje. Van néhány kivételes eset, akiket nem lehet csak úgy könnyen felszedni, akiknél több idő kell, mert túlságosan ragaszkodnak a szabályokhoz. Többnyire orvosok és ügyvédek sorolhatóak ebbe a kategóriába, meg egy-két egyéb kivétel. Szóval egész jól ment az ebéd ezzel a Joshuával. És sikerült odáig is eljutni, hogy mivel előző este éjszakázott a szentem felvitt magához. Gondolnád, hogy ezután már minden simán megy, ellesztek, aztán kirámolod a széfet és tovább állsz, ahogy az lenni szokott. Na persze... mint kiderült ez most baromira nem stimmelt, mert a pasas épp annyira eszement állat, mint amennyire az látszott rajta, hogy kis szabálykövető nyomi. Nem éri meg részletezni, már csak azért sem, mert szeretném én is elfelejteni a dolgot, viszont a szabad levegőre most nagyon is szükségem van. A felrepedt szám, és a két élénk kékes-lilás véraláfutás a csuklóimon még egy ideig emlékeztetni fog arra, hogy sokkal körültekintőbbnek kell lennem, még akkor is, ha tényleg szépen szakíthatok. Nem minden a pénz igaz?
Szóval nem vagyok a toppon, amikor elérem végre a parkot. Felszisszenek, amikor a közelben vett hot dogot próbálom úgy bejuttatni a számba, hogy minél kevesebbet érintkezzen a sebemmel és ez nem nagyon sikerül. Egy sötétkék mélyen kivágott csinos kis ruci van rajtam, térd felett érő szoknya résszel. Enyhén szólva is rommá van gyűrve, de örülhetek neki, hogy nem szakadt el több helyen. Ujjatlan darab, úgyhogy nincs túlságosan melegem, mivel lassan a nap is elindul majd lefelé, de most mégis inkább friss levegőre vágytam, mint haza. Nincsenek kint sokan, így könnyen kiszúrom a pasit, aki láthatóan szintén nincs a legjobban. Az az igazság, hogy minden rossz tulajdonságom ellenére időnként egyszerűen csak megesik máson a szívem és hát mondjuk úgy a magam módszereivel megpróbálok segíteni. Ez a fickó se tűnik úgy, hogy a toppon lenne, szóval... miért ne? Felé veszem az irányt, és lehuppanok a padra, a lába mellé, lévén az én ruhámmal a háttámla éppenséggel nem lenne túl illendő ülőhely.
- Öhm... hello... nem vagy éhes? - pillantok fel rá. Szívesen megfelezem vele a hot dogot, mert hát elég rendesen megviseltnek tűnik az ábrázata, én pedig annak is örülök, ha felét sikerül legyűrnöm ebben az állapotban.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 29.10.13 10:50

Ráz a hideg. Ráz ez a rohadt hideg. Mint ha csak lázas lennék. Ó, nem nyoma sincs a láznak! A szegény pici Timy épp csak a józan eszével birkózik. Remeg a keze, a légzése akadozik, az eleve nagy szeme a koncentrálástól még jobban kidülled, a fogai vacogva csikorognak. Persze a lengedező szél és az estébe húzódó idő is segít. Hisz ez természetes! Pólóba és rövidnadrágban nem a legkellemesebb dolog ücsörögni egy padon. A vékony vádlim körül a szél halkan lengedezve járt, kierőszakolva belőlem a libabőrt. A testemhez érve, bebújt a szürke póló alá, megcirógatva a beesett mellkasom. Tovább haladva a nyakamon, elidőzött az ádámcsutka és a szakáll között majd apró rést találva a szőrzeten végig simította az arcom majd tovább haladt. Mint egy átkozott, csalfa szerető.
Még mindig feszülten bámultam magam elé mikor valaki leült a padra. A lelkemben egy jobb érzés azt mondja:"Tim szállj már le és menj innen, vagy legalább ülj le mellé." De a másik, a leszarom énem pedig:"..."
Semmit, hát persze! Mindig egy néma szellemként van bennem. Nem szól, de mégis szótlanul ellenkezik.
Aztán a lelki vesződéseim egy lágy hang zavarja meg. Tudom, hogy a lány szólt hozzám, aki itt ül a padon, mégis meglepve kapom fel a fejem.
- Tessék?
Felesleges kérdés, hisz elsőre is hallottam. A hotdogja felét ajánlja fel. Talán azért mert kedves. Talán azért mert fel van repedve az ajka. Ki tudja?
Felhúztam a jobb szemöldököm majd rekedt hangon szólaltam meg.
- Miért ne? Hacsak nincs semmi rossz szándék emögött?
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 29.10.13 14:44

Miért kell egyből rosszra gondolni már akkor is, ha tényleg csak egy kicsit kedves akarok lenni? Most ilyenem van, talán azért, mert ennyire pocsékul sikerült a mai nap, vagy a fene tudja, néha tényleg előfordul, hogy megesik valakin a szívem, aki elég szerencsétlennek tűnik már önmagában is. Szóval lehuppanok a padra, és várok. Úgy fest észre sem vesz, nagyon bambul, és még a hangom is csak lassan jut el hozzá. Őszintén szólva nem néz ki valami jól... mármint nem úgy értem, hogy alapból, hanem jelen helyzetben nincs a toppon. Bár ez rólam sem mondható el teljesen, habár ha eltekintünk a számtól és a két csuklómon lévő csúnya zúzódásoktól, vagy az enyhe zilált állapottól, akkor azért nem olyan vészes. Igazság szerint ő mindenképpen rosszabbul fest, mint én, kár lenne tagadni, azért is ajánlom fel neki a hot dog felét. Felpillantok, amikor automatikusan visszakérdez, de nem ismétlem el a kérdést. Várok egy kicsit, hogy eljusson a lényeg az agyáig, mert hát csak hallotta. Maximum, ha továbbra is kérdőn néz rám, akkor gondolkodom el, hogy tényleg elismételjem az előbbi felajánlást, viszont úgy fest, hogy nincs erre szükség.
- Rossz szándék? Méreg nincs benne, baltás gyilkos nem vagyok... vagy attól félsz, hogy el akarlak csábítani egy hot doggal, hogy aztán másnap ne hívjalak fel? - felhúzom kicsit a szemöldököm, mintha már a feltételezés is sértő lenne, de mégis csintalan mosoly játszik a szám szegletében. - Ez csak egy hot dog. - teszem aztán hozzá egy apró vállrántással, majd ügyesen ketté töröm és a felét át is adom neki.
- Őszintén szólva egyszerűen csak elég szarul nézel ki, gondoltam nem árt, ha eszel valamit. - adom meg neki végül az őszinte választ is a fel nem tett kérdésre, hogy miért is vagyok vele ilyen előzékeny. Egyébként sem vagyok én direkt rossz kislány, inkább csak szeretek játszani, de olyanokkal nem szokásom, akikre amúgy is rájár a rúd, legalábbis az esetek nagy részében. Arról már nem is beszélve, hogy nem vagyok épp a legjobb passzban és egy kicsit még talán rám is fér a társaság, más meg alig van a parkban, akire ráakaszkodhattam volna. A többség vagy csak lófrál, vagy párban van, vagy kutyával, vagy már hatvan felett leledzik és azért az már nem az én pályám. Ennyi azért vagyok válogatós. Közben szépen falatozni is kezdem a saját felemet, óvatosan és kis harapásokkal, mert most az, hogy nagyra nyissam a szám, nagyjából egy kínzással érne fel.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 30.10.13 8:20

Ha már egyszer felajánlja és nincs benne semmi méreg, köpet vagy altató amit használva aztán kirabol, végül is egy vállvonást követően elfogadtam. A gyomrom az étel látványától hangosat korgott. Nem csoda, két napja nem ettem semmit. Szokás mondani, hogy az ember körülbelül egy hétig kibírja étel nélkül, ám én amondó vagyok, hogy két nap után már zombinak éreztem magam. Bár bevallom, alvás helyett inkább aludtam. Ebben a két napban, nagyjából harminchat óra könnyen meg volt. Szóval minden voltam, csak fáradt nem. Régen voltam kipihent és most kivételesen rohadt jól esett. Az első falat hotdogtól széles mosoly ült az arcomra majd lenyeltem a falatot.
- Köszönöm. -mondtam immár üres szájjal majd haraptam még egyet.
A szavait hallva felvontam a szemöldököm.
- Én nézzek ki szarul? Már megbocsáss, de jelen pillanatban te se vagy toppon ahogy nézem. Hogyha eleve ilyen sebes a szád és lila a csuklód, akkor egy szót nem szóltam. Illetve de: le kéne szokni erről az életmódról.
Ezt pont én mondom, aki néhány perce még az orvosától kért altatókat, hogy ne kelljen a saját viselkedését elfogadnia és, hogy ne nézzen minden nap a tükörbe látva, elsenyvedett testét. Szomorú, nagyon szomorú. Már persze kinek. Egy szadista, netán egy mazochistának egyik se lenne egy rémálom. Ők vigyorogva viselnék el az ilyet. Persze az ilyennek általában csúszik a kuplung és pár pillanattal később már egy szekrényben találja magát felakasztva. Mint szegény David Carredine. Isten nyugasztaljon öreg, mellesleg szégyelld magad, hogy ilyen hülyén haltál meg!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 30.10.13 8:39

Amúgy is mi értelme lenne csak úgy megmérgezni valakit egy park közepén csupán hobbiból? A végén még egy ilyen baromság miatt kapnának el, ha van egy-két szemtanú is. Az oké, hogy lenyúlok dolgokat másoktól, de azért odáig nem megyek el, hogy ki is nyírjak valakit, maximum önvédelemből, de szerencsére még ilyesmire sem került sor. Talán a mai pasi megérdemelte volna, de... még esetében sem ragadtattam el magam ennyire. Más tolvajként ülni és megint más gyilkosként, ez utóbbit nem szeretnék kipróbálni, bár persze eleve nem szándékozom börtönbe kerülni. Eddig ezt egész ügyesen sikerült is elérni. A fickó végülis csak hajlandó elvenni a hot dog felét, ha már ma ennyire megszállt a szentlélek zokon is vettem volna, ha nem így tesz. Az már tuti, hogy éhes is volt, mert hallom a gyomorkorgást, no meg úgy fal, mint aki napok óta nem is evett és hát ki tudja? A kéz remegés, a mosott szar kinézet... simán nem lepne meg, ha valami drogos lenne, esetleg épp leszokóban, vagy csak nem kaptam meg a napi adagját? Nem sok közöm van hozzá és eszem ágában sincs ezt szóvá tenni. Egyszerűen csak megjegyzem magamnak a dolgokat, mint ahogy mindig is.
- Az életmódommal semmi baj, csak épp időnként balul sülnek el a dolgok akkor is, ha az ember igazán körültekintő. Mindenkivel megesik nem? Egy asztalosnak se mondod, hogy ne legyen asztalos, mert egyszer ráütött a kezére a kalapáccsal igaz? - életmódváltás? Na persze... keressek valami normális munkát és üljek be egy irodába? Ha akarnám, még össze is jöhetne, csak épp abban nagy a rizikó, hogy netán sikerül összefutni valaki olyannal, akinek kipakoltam az otthoni széfjét, vagy elvittem a neje kedvenc aranyláncát, ilyesmi. No meg az, hogy a saját nevemen éljem az életem... túl hamar derülne ki, hogy miket csináltam már. Ez egyszerűen csak... kivitelezhetetlen, ennyi és nem is fogom törni magam, hogy hirtelen átmenjek a normális életvitelbe. Jó nekem így, maximum néha nem úgy jön ki a lépés, ahogy elterveztem, de hibák mindig becsúszhatnak, akármivel is foglalkozol.
- Mellesleg, ha jól sejtem ez rád is nagyon érvényes, és fogsz változtatni? - akkor mondjon nekem ilyesmit, ha ő épp azon van, hogy kimásszon a kátyúból. Elég pocsékul fest ahhoz, hogy első ránézésre ne azt mondjam róla, hogy baromira is padlón van és hogy fel akar-e állni... azt nehéz lenne megmondani. Csomóan vannak, lecsúszott alakok, akik nagyon jól megvannak a szétesett kis életükkel, maximum egy idő után jönnek rá, hogy ez így nem az igazi és akkor döntenek a feladás mellett. Én legalább jól elvagyok, nem omlottam össze, az hogy van egy-két apró kis sérülésem... azok majd szépen pár nap alatt simán begyógyulnak és ennyi.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Park 14.12.13 14:43

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Park 24.12.13 22:29

Lisa W. Fear


Mivel ez a nap borzasztó lassan telik a számomra, így gondolkozni kezdek. Hosszú órákon keresztül csak ülök a kanapén és töröm a fejem, hogy mit is kéne ma csinálnom, hogy mégis csak elteljen a nap. Végül arra jöttem rá, hogy már rég sétáltam csak úgy. Mivel jobb ötletem nincs, ezért elkezdek készülődni. Nagyon sokat nem teszek, csak felkapok egy farmert és egy inget. Pulcsi, kabát és cipő és már az ajtón túl vagyok. Messzire azért nem megyek, csak ide a közeli parkba. A friss levegő nagyon jót tesz, remélem, hogy majd valami fejleményt is hoz. Egész nap itt sem lesz jó sétálni. Megállok a tó mellett, majd egy darabig nézem a vizet, de aztán tovább megyek. Egészen az egyik hot-dogos kocsiig, ami nem messze áll az úttól. Hiába drága, megkívántam és régen is ettem már ilyen fajta hot-dogot. Kifizetem és megyek tovább, a ketchup és a mustár, ami rajta van, egyszerűen íncsiklandozó. Egészen addig megyek, amíg neki nem megyek valakinek és a gőzölgő hot-dogom az előttem lévőn nem köt ki. Nem figyeltem, egész végig azt néztem, hogy milyen a kezemben lévő kaja, erre tessék, már nem tudom megkóstolni, mert felkentem egy vadidegenre.
- Bocsánat. Ne haragudj, tényleg! Nem vettelek észre. - Kezdek szabadkozni és veszem is elő a papír zsebkendőt a zsebemből és kezdek neki az intenzív súrolásba. Még az sem zavar, hogy elég félreérthető, hogy gyakorlatilag a mellét kezdem zsebkendővel fogdosni. Közben az arcomon is kezd vörös foltok megjelenni a zavartságomat illetően. Majd felpillantok a nő arcába, hogy mennyire dühös rám és, hogy álljam a pofont, ha kapok. Azt is el tudnám képzelni, hogy belevág a tóba, bár remélem, hogy nem ennyire heves természetű.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Park

Vissza az elejére Go down

Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
6 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Similar topics

-
» Hullócsillag Park
» Central Park, Manhattan
» -= Park =-
» Karakter bazár - Játékosok keresik
» Smaragd Park

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Egyéb helyszínek-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához