welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
EOF - Empire of Fantasy
Vendég
09.12.17 8:27
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Hill (780)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Andres Nathaniel Blake
 
Candice Westmiller
 
Zooey A. Benedict
 
Lyna Hill
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Park 27.04.12 2:28

Játék vége, szabad játéktér.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 07.05.12 22:15

Minora Lockham

Meghúztam a vodkás üveget és leültem a házunk verandájára. Kevesen éltek ebben a nyomorult városban kertes házban, de mi azok közé az idióták közé tartoztunk, akik igen. Miután apám felkapott engem és a csomagját, Vegasba költöztünk és ő azzal a mérhetetlen nagy vagyonnal, ami valójában nem is volt olyan mérhetetlenül nagy, jótékonykodni kezdett, értsék ezalatt azt, hogy reggelente, mikor boltba ment, eldobott pár bankót a csöveseknek, csak mert megsajnálta őket. Mindenkit sajnált, mert azt hitte, rossz helyzetben vannak, pedig szimplán fel kellett volna emelniük azoknak a rongyokba bugyolált csöveseknek a seggüket és munkát kellett volna keresniük, de neeem, ők nem tették, mert az luxus. Inkább pénzért kuncsorogtak, hogy azt elkölthessék piára és teljes csődtömeggé válhassanak. Kipécézik maguknak az olyan embereket, mint apa, akik lelkileg edzetlenek és sebezhetőek. Na mindegy, apa nem sokáig szórta a pénzt a csövesekre, a kertes házra és egyéb jelentéktelen dolgokra, mert aztán drogozni és piálni kezdett. Elhagyta magát, depressziós lett anya miatt és puff, már vége is a tökéletes életnek. Én sokak szerint elkallódtam, anyával meg franc se tudja, mi van. Most komolyan, van egyáltalán ennek bármi értelme? Mert szerintem rohadtul nincs és elegem van abból, hogy mindenki elvárja, hogy megfeleljenek. Nem csak valakinek, hanem BÁRKINEK. Azt leshetik. Sosem leszek olyan, amilyennek elképzelnek, vagy amilyennek látni akarnak. Szimplán fogadjanak el, mert azt megköszönném. De tényleg.
Apa morgott valamit, legalábbis a bejárati ajtó másik oldaláról ez szűrődött ki. Felsóhajtottam és a félig már üres üvegre pillantottam. Kezdtem érezni a hatását, főleg, mert a hányinger kerülgetett, de igazából leszartam az egészet. Elvégre, ha a helyzet úgy hozza, majd kidobom a taccsot valahol az úton, esetleg beszaladok a wc-be. Mindkettő megvalósíthatónak tűnt, de nem rajongtam a rókázás gondolatáért. Viszont, ennek ellenére sem álltam le, hanem újra meghúztam az üveget és hunyorogva nyeltem le az alkoholt.
Aztán felálltam helyemről és elindultam otthonról, mert akartam egy normális estét, már ha nevezhetjük normálisnak úgy, hogy részegre isszuk magunkat, kiokádjuk a gyomrunkat, aztán a saját hányásunkban fetrengve találnak ránk. Na jó, ez kissé durva és még sosem fordult elő velem, de semmi sem lehetetlen, ugye? Üveges tekintettel haladtam az út közepén, dúdolgatva, kezemben a piát lóbálva, de vigyáztam, nehogy egy csepp is kilöttyenjen az üvegből. Már messziről láttam a parkban világító fényeket és azt, hogy szinte teljesen kihalt.
Nem kellett senkitől és semmitől tartanom, no meg részegen aligha féltem volna bárkitől. Még a rendőrök sem riasztottak volna meg, pedig azoktól aztán rendesen kirázott a hideg... általában. Megdörzsöltem szemeimet, és majdnem felbuktam az útpadkán, amint beléptem a park kapuján. Más volt, mint nap közben, de tetszett. Sokkal békésebb és nyugodtan volt úgy tizenegy tájt, mikor bedülöngéltem. Körbe nyaltam szél szárította ajkaimat, majd kortyoltam a vodkából, hogy már alig maradt benne valami.
- Hopsz! - kiáltottam fel, mikor az üveg kicsúszott kezeimből és hangos csörömpöléssel a földre hullott. Pár másodpercig bántott a dolog, de végül nevetésben törtem ki. A saját bénaságomon röhögtem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 07.05.12 22:22

&& Edward

- Milly merre megyünk?- karolta át a derekamat a fiú. Őszinte leszek: nem tudtam a nevét. Innentől kezdve legyen csak simán Blabla. Na tehát… Blabla szorosan ölelt magához s kicsit túl is ment ezzel a csak szex és semmi más dolgon. De ha nem akartam egyikbe se bele gabalyodni meg kellett tartani a tisztes távolságot. Jelen esetben azt, hogy semmi ölelgetés, vagy érzelgősebb puszik az arcra, homlokra vagy orra. Az már túl közvetlen.
- Nem tudom Blabla. Megyünk…aztán lesz valami.- vigyorogtam rá miközben ő még mindig fogta a derekamat és egy puszit nyomott a számra. Ne! Ne! Ne! Ez túl megy mindenen. Szegényeket néha sajnáltam. Olyan vágyakozó kiskutya szemeket tudtak mereszteni, hogy szinte megsajnáltam őket. Szinte.
Az egyik fának támaszkodtam, és egy cigarettát helyeztem a számba amíg ő tétován közeledett hozzám. Egyik lábát húzta a másik után. Fáradt is volt már és kellőképpen részeg. Így legalább feloldódnak a gátlások, nincs gond azzal, hogy lassú vagy túl gyengéd. Csak csinál mindent az alkohol mámorában és a másik szinte sosem élvezi így a helyzetet. De én…óh én igen.
- Nekem is adsz egy…slukkot?- egy hatalmas böfögés hagyta el száját ő nevet a helyzeten sőt ismét meghúzta a vodkás üveget még én fintorodok egyet és lassan szívom a cigimet. Közeledik. Arcom eltorzult Blabla butyuta fejét látva. Szinte bele látok az agyába, hogy még mindig az előbbi – szerinte vicces- mutatványon kattog.
- Mino…hukkk…ra- elhúzom a számat és felé nyújtom a cigaretta végét és ujjait lehámozom az üvegről. Nem bírom. Néha az életkedvem is elmegy a férfiaktól egy egy ilyen húzás után. Meghúzom az alkoholt s ahogy vissza eresztem fejemet érzem, hogy kicsit meginog a világ.
Blabla egy utolsó slukkot szív és közelebb lép hozzám.
- Gyönyörű vagy ma is cica!- vadul csókol meg most már semmi gátlás vagy kisfiússág nincs benne. Az érzelmeket is levetkőzte. Ez kell nekem. Keze pólóm alá csúszik végig hántja ujjaival hátamat, de én sem tétlenkedem, Blablán már nincs póló. Egy pillanatra távolodom el tőle, egy üveg csörög a park másik felén valahol a fák mellett… szemem rögtön kiszúrja az ismerős alakot.
- Edward?- súgom csöndesen. Blabla hátrál egy lépést, kezem görcsösen szorítja a szürke pólót ami előbb még a fickón volt.
- Nem… Blabla.- A fiúra nézek s ő értetlen képpel mered rám. Megrázom a fejemet fintorogva és mellkasának nyomom a pólót. Pont nem érdekel most. Edward össze-vissza léptei jobban izgatták a fantáziámat.
- Ribanc! – Hallottam, hogy az üveg csattan a földön és Blabla elviharzik. Isten ágya! Én Edward felé indulok kissé tétova léptekkel.
- Hé… királyfi, minden rendben? –mosolyodom el. Ő nevet hangosan halvány lila gőzöm nincs, hogy min. Vajon azon, hogy itt hagyott Blabla vagy azon, hogy leejtette az üvegét vagy csak simán… részeg?! Az utóbbira szavazok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 07.05.12 22:46

Nem igazán foglalkoztam azokkal a zajokkal, amik távolabbról szűrődtek fokozatosan felém, sőt még csak nem is érdekelt. Ennek ellenére felemeltem fejemet és hallgatóztam, hátha valami érdekfeszítő semmiség üti meg füleimet, viszont tévedtem. A két alak egymásnak tapadt - bár ezt nem vettem biztosra homályos látásomnak köszönhetően - és vad szex kilátásának szaga terjengett a levegőben. Kedvem lett volna közelebb settenkedni és kilesni, mit malackodnak azok ketten össze ott a fa árnyékában, de valamiért úgy éreztem, hogy egyetlen egy lépést sem tudnék anélkül megtenni, hogy orra ne bukjak. Be kellett látnom, hogy részeg voltam és hogy az émelygésnek köszönhetően bármelyik pillanatban összeeshettem. Na, nem olyan drámai "mentsetek meg, mert az életem romokban" hever módon, hanem inkább olyan hanyagul és "kurvára nem érdekel, mi van" módra. Hunyorogtam még mindig arra a kettőre, de annál többet, hogy egymáshoz ragadtak, mint két meztelencsiga, nem tudtam kivenni belőle. Így hát egyszerűen sóhajtottam egy nagyot és az üvegre pillantottam. Megint elröhögtem magam, mert újra lejátszódott előttem a kép, amint bénán elejtem az üveget, az pedig apró darabokra törik a földön. A gyomrom görcsbe rándult, a tarkómon pedig égnek meredtek az apró hajszálak, de természetesen mindezt a részegségre fogtam és valószínűleg nem is lehetett más miatt, hacsak nem megérzés vagy ilyesmi... de az kizárt! Részegen még annyi megérzésem sem lehet, mint józanul, pedig akkor sincs valami sok.
Egy kissé pajzánul ejtett "ribanc" szócska visszhangzott a park csendjében, amire újból felkaptam a fejemet és akaratlanul is nevettem rajta. Megállíthatatlannak tűnt ez a röhögőgörcs, de szerencsére, sikerült megállítani annak árán, hogy rájöttem, kik tekergőztek egymásra pár pillanattal ezelőtt. Milly közeledett felém, de kételkedtem ennek valóságában. Ziláltnak tűnt, amin természetesen nem csodálkoztam. Féltékenység és még valami lett úrrá rajtam, mikor megpillantottam, de ezek a teljesen hétköznapi érzések elvesztek és helyette kényszeres sírógörcs váltotta fel nevetőrohamomat. Ideges voltam és csalódott, mindez pedig bőgés formájában akart kicsapódni rajtam. Na azt már nem! Kedvem pillanatokon belül változott meg és pillanatokon belül kívántam magamat haza. Összeráncolt homlokkal meredtem Milly-re és nem akartam elképzelni, hol nyúlhatott hozzá az a valaki, akivel valószínűleg előbb láttam. Akkorra már biztos lettem benne, hogy nem képzelődtem.
- Bárki megkefélhet csak én nem... - morogtam orrom alatt és bár úgy hangozhattak szavaim, mint valami felháborodott öt évesé, sőt talán még a hangszínem is olyan volt, ennek ellenére kétségek mardostak... minden iránt. Miért volt az, hogy én nem kaphattam meg, de mindenki másnak szét tette a lábát? De most komolyan, ez nem volt fair. Meggondolatlanul borultam Milly-re, mint valami kisgyerek és kulcsoltam karjaimat nyaka köré. Arcomat gesztenyeszínű tincseibe temettem és beszippantottam ismerős illatát. Kár, hogy per pillanat a hányinger kerülgetett és parfümjének bukéja csak még inkább ingerelte gyomromat. - Én is akarom. - dünnyögtem és nem is igazán értettem, miért teszem azt, amit teszek. Nem is akartam már annyira. Nem is akartam már ott lenni vele. De úgy tűnik, ez a kissé szétszórt és részeg Eddie nem tűrte a távolságtartást.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 08.05.12 15:24

&& Edward

Igen. Minden bizonnyal ő az. Az én királyfim teljes alkohol mámorban úszot,t agyának minden porcikája átadta magát a teljes semmittevésnek. Most őt is ki tudtam volna használni… a francba is az egésszel. Mindent látott a jelenetből és úgy tűnt nem igazán tetszik neki a dolog. Durcás kisfiú fejjel meredt rám és orra alatt csöndesen mormolta, hogy akárki megdughat csak ő nem. Igen, ez így volt ahogy ő mondta. Szinte bárkinek hagytam magamat csak neki nem pedig már többször keveredtük heves csókcsatákba, volt már nálam és én is nála de csóknál tovább sosem volt jutottunk. Volt rá okom. Semelyik fiútól nem féltem annyira még mint tőle. Eddig egyiknél sem volt ez a rettegés, ez a görcsös fájdalom. Féltem, mindennél jobban tartottam Eddie-től. És nem azért mert megütött volna, vagy megerőszakol és ott hagy. Vagy mert felgyújt vagy egyéb finomságok. Hanem azért mert féltem, hogy bele szeretek.
Mikor először megcsókolt a gyomromban ezernyi pillangó kelt életre és a bár, a zene, a táncosok egy szempillantás alatt megszűntek. Nem éreztem még ilyet és nem is akartam. Tudtam, hogy mi ez az egész és nem én nem vagyok olyan! Le tudtam volna vele feküdni ugyanúgy ahogy az összes többivel. Egy sem volt még aki visszautasított volna. Volt már köztük fekete, fehér, amerikai, francia, magas, alacsony, házas, szingli, de olyan akiért rajongtam volna még nem. És épp ezért nem is szabadott, hogy legyen. Ha csak egy apró csók pillangók ezreit kelti bennem életbe akkor a szex?! Nem akartam, hogy örökre magába bolondítson.
- Rendben! Majd egyszer te is.- nevettem fel keserűen miután nyakamba borul. Orromat megcsapta a tömény vodka szaga szinte azt a finom Királyfi illatot nem is lehetett rajta érezni. Végig simítottam hátán egészen nyakáig ahol kócos tincsibe fúrtam ujjaimat.
- Szerintem jobb lesz ha leülsz.- csúsztattam vissza kezemet a derekára másik kezemmel pedig megfogtam a vállát, hogy eltolhassam magamtól megcélozva egy padot.
- Mennyit ittál szépfiú? – simogattam vállát egy ujjal, úgy, hogy ő ne vegye észre nekem mégis jó érzés legyen. A fenébe is… ne legyen jó érzés! Ebben a pillanatban el is engedtem a vállát Eddie viszont dőlt. Utána kapok s magamhoz szorítom, hogy könnyebben tudjam tartani. Arcomat nyakába temetem s halkan duruzsolom neki.
- De akár fel is mehetünk hozzám. -
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 08.05.12 18:10

A zsigereimben éreztem, hogy nem fogja beadni a derekát és ezért már előre csalódottan felsóhajtottam. Fogalmam sem volt róla, mi az oka ennek a visszautasításnak, mert tudtommal, nem csókoltam rosszul, tehát miért lennék pocsék az ágyban? Oké, ezt az alapján nem lehet megállapítani, de azért még sosem panaszkodtak. Vagy, ha mégis, biztosan csak gyűlöletből hazudoztak össze-vissza, de mit bánom én! A nők kiszámíthatatlanok és képtelenség őket megérteni. Épp ezért ódzkodtam a bonyolult, mélyebb érzelmeket igénylő kapcsolatoktól. Rég volt már barátnőm, ez biztos és ami a legmeglepőbb, hogy egyáltalán nem hiányzik a dolog, hogy nyálas filmeket üljek végig a kedvéért vagy cicámnak, esetleg édesemnek szólítsak valakit. A gyomrom forgott a szerelem gondolatától, bár titkon azért reméltem, hogy egyszer rám talál. Emberből vagyok, ráadásul sík hülye abban, hogy megértessem magam másokkal, de a szeretetre nekem is szükségem van. Szerintem Milly-nek is, csak hát... Passz. Valamiért jobb neki, ha egy lotyóként tűnik fel a bulikban - és úgy is távozik onnan -, ahelyett, hogy keresne magának egy normális, rendes srácot. Nem akartam beleszólni, az ő dolga és különösebben nem irritált a dolog, míg rá nem jöttem, hogy csak számomra ilyen elérhetetlen. Mármint, a szex terén.
Megborzongtam és a karom is teljesen libabőrös lett, mikor félhosszú tincseim közé fúrta ujjait tarkómnál. Elbódított az alkohol, de közelsége ugyanúgy vágyakat csikart ki belőlem, ahogy mindig. Égett a bőröm ott, ahol végig szaladt ujjaival és lehettek azok kellemes tapintásúak, én úgy éreztem, hogy jégbe burkolt karmok csikargattak, ahol csak értek. Kösz Vodka, hogy a maradék eszemet is elcsórtad! Nem nyugtatott meg túlságosan a dolog, hogy majd egyszer nekem is szabad, mert tudtam, hogy addig fogja halogatni, amíg le nem teszek róla. A picsába ezzel a nővel! Talán tényleg nem ér ennyit, de a francba is... Képtelen vagyok annyiban hagyni vagy feladni a dolgokat. Nem kell... Szükségem van erre.
- Neeem... Jó nekem itt állva. Csak... állítsd meg a körhintát... mert elszédültem. - hangom elcsuklott a mondat végén és tényleg úgy éreztem, mintha valami nyomorult vidámparki gépen ültem volna, ami körbe-körbe vitt azzal a céllal, hogy minél hamarabb kidobjam a taccsot.
Leültem a padra, mert beláttam még részegen is, hogy igaza van. Tényleg jobb volt ülni. Tenyereimbe temettem arcomat és megdörzsöltem szemeimet. Kezdtem álmos is lenni és rájöttem, hogy minden bajom van. Nem csak a dugás hiányzott már, hanem az alvás is. És minden. Szerettem volna pillanatnyi problémáimat kiiktatni, de nehezen ment, sőt semennyire!
- Egy icipicit csak. - mutattam apró levegőréteget fogva mutató és hüvelykujjam közé. Rámosolyogtam, de két Minora táncolt előttem még így a padon ülve is.
Kis híján ledőltem a padról, de szerencsére ott volt és megtámasztott. Lehelete csiklandozta nyakamat, mire el is nevettem magamat. Ajánlata kecsegtetően hangzott, bár kételkedtem benne, hogy épségben eljutnék hozzá anélkül, hogy kitörném a nyakamat. Csak egy szimpla hanyatt eséssel vagy bármi mással.
- Me... menjünk fel! De ugye most már nekem is lehet? Fent... nálad... - nem folytattam a mondatot, mert már csak mormogásnak hatott volna minden, amit kiejtenék a számon.
Feltápászkodtam a padról és hatalmas erőfeszítések árán, de képes voltam megállni egy helyben. Kár, hogy minden szaltót dobott körülöttem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Park 04.08.12 2:39

Játék fagyasztva! Szabad játéktér.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 29.08.12 13:30

Ryan bá' Very Happy

Gyáááá ez a pad bazi kényelmetlen, komolyan, visszasírom a Hotel mögötti sikátort, pedig az se volt valami leányálom. Kár, hogy mások is igényt tartottak rá, akik nagyobbak voltak, és erősebbek... és pasik, mellesleg késsel. Tehát egyértelmű, hogy én tök egyedül nem, álltam le velük kötekedni. De ez... szívás, a derekam szerintem oda, és csak bízom benne, hogy... nem is tudom, miben bízom. Látod Daphne, kellett neked lelépni? Kellett hát... Brooklynnál még mindig jobb. Szinte rabolnom se kell, néha az utcán találok pár aprót, aranyéletem van basszus.
Mennyi lehet az idő? A bácsika az egyik házból, mindig fél tizenkettőtől, fél háromig nincs otthon. Szegényem, még csak nem is sejti, hogy közösen használjuk a fürdőjét, ahogy azt se, az az ablak okkal van nyitva, de ez nem is baj, könnyebb belógni. Próbálom magam feltornászni, és a nap ellenére kivenni, vajon most hányan bámulnak meg. Ja, kéne egy napszemcsi is. Kinek van pénze ilyen luxus dolgokra? Jelenleg kajára sincs, pedig jó lenne elkövetnem valamit, mert a hasam hangosan adja tudtomra, hogy már pedig enni kell. Na majd, miután bejártam a könyéket. Tudjátok... terepszemle. Ezért gáz, ha nem maradhatok egy helyen úgy három hétnél tovább, mindig ki kell igazodnom, mi, hol, hogyan van. Persze a háztól nem megy olyan messze, legalább a fürdőszoba biztos pont. Arra még csak nem is gondoltam, hogy mást is csináljak ott, mondjuk benyúljak a hűtőbe, mert tuti észrevenné. Oké, kezdő vagyok, és nem találtam sehol, hajléktalanoknak szóló túlélési lexikont sem, kár.
Igen, tudom, hazamehetnék, de otthon, nem csak szépen megkérnének, húzzak el a helyükről, valljuk be, az itteni csövesek többsége, egészen jó modorú. Kezemmel végigsimítok párszor a hajamon, mivel fésűm az nincs, és bámulok ki a fejemből..... látszólag. Igazából azt próbálom megsaccolni, ha most hirtelen kikapnám a nő kezéből a táskáját, merre tudnék elfutni, hogy még csak véletlenül se érjen be.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 29.08.12 13:58

Milyen bá' ??? XD


Sűrű nap... megint.
Reggel kelhettem a megszokott hat helyett ötkor, hogy az utolsó simításokat is elvégezzem a nyilatkozatokon, melyeknek kilencre az Igazgató asztalán kell figyelniük. Ezt követően a nyolc órás kezdést át kellett tolnom fél kilencre, mivel drága egy szem unokaöcsémet el kellett vinnem az óvodába, mivel a drága anyja épp nem ért rá. A hatalmas művész Istenét neki...
Épp, hogy kilencre sikerült beérnem, köszönhető ez a dugónak, ami a belváros sugárútjának a végén kialakult, köszönhető egy szerencsétlen, ittas sofőrnek, ki pont a reggeli csúcsforgalomban döntött úgy, hogy darabokra zúzza nem csak magát és a kocsiját, hanem az egyik virágboltot is. Esze megáll az embernek.
Ám szerencsére a nyilatkozatokat le tudtam adni még időben. Nem történt az ami a filmekben is szokott, hogy elhagyja őket az ember, eláznak vagy elfújja a szél. Erre azért figyeltem.
Négy nyomorult órát kellett bent robotolnom az irodában azzal, hogy a már meglévő papírokat, melyek szükségesek lesznek az egyik tárgyaláshoz, betűsorrendbe tegyem, ugyanis drága asszisztensnőm megbetegedett, így nem tudott bejönni, hogy segítsen nekem. De sebaj, férfiből vagyok, feltalálom magam. Ahelyett, hogy az összekuszált papírokat egy stócba, sorba tettem volna, inkább megfogtam a dokumentumot a gépbe, beállítva a sorrendet újra kinyomtattattam. Igaz, hogy ezzel kárba ment négy dollárom, de ez most lényegtelen. A fő, hogy megvan, és nem kellett az egész napomat rászánnom.
Ritmusos léptekben haladok a körzeti óvoda felé abban reménykedve, hogy most nem kell végignéznem, ahogy Eric kizabálja a homokozóból az összes homokot, mint pár héttel ez előtt, mikor én jöttem érte.
Szerencsére a kis srác már az épület előtt ácsorog, a korláton belül, hátán a kis kék, pókemberes hátizsákjával. Pufók arca megállás nélkül mozog, cseresznye formájú szája úgy szintén. Én pedig imádkozva megyek oda hozzá remélve, hogy nem valami bogarat, vagy Isten tudja, mit rágcsál. Nincs arra időm, hogy még belgyógyászatra is elvigyem, hogy kiszedjenek belőle valamit.
- Szevasz öcsi - guggolok le elé, miután belépek az óvoda telkére. Legnagyobb megkönnyebbülésemre, nincs semmi a szájában, amit onnan tudok eldönteni, hogy amint meglát, nagyra nyitja azt, majd a nyakamba borulva megölelget.
- Mit csináltál az előbb? - érdeklődök még mindig guggolva, hogy nagyjából egy magasságban legyen a szemünk, de még így is jóval alacsonyabbnak bizonyul.
Válasz helyett megvonja a vállát, én pedig ezennel lezárva az ügyet felegyenesedek, majd apró kezét megfogva, elhagyjuk az óvoda területét. A közeli parkig meg se állunk, mely csak negyed óra sétára van a "gyermekek bölcsődéjétől", vagyis az ovitól. Neki és nekem se árt meg egy kis séta. Az, hogy élére vasalt fekete nadrágban, fehér ingben, nyakkendőben és zakóban kell lennem, az már más tészta.
A parkban egy padhoz telepedünk le, pont a szökőkút mellé.
- Eric! Most még befejezek egy kis munkahelyi feladatot, te addig ülj le ide szépen, és szórakoztasd el magad! - ültetem le magam mellé a padra, kezébe nyomva a hátizsákjának tartalmát, amiben egy pókemberfigura és egy...póni(?) van. Póni egy fiúnak? Hihetetlen.
Ezzel már fordulok is vissza a papírokhoz, hogy mi hamarabb a végére juthassak.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 29.08.12 14:18

Hát Ryannek hívnak nem? Razz xD

Persze kezdenek előbújni a gyerekek is, nekem meg a dobhártyám szétszakad a visítástól. Ugyan, ne legyünk tekintettel arra, aki nem rég kelt, minek. Puffogok egy sort - vagy kettőt - magamban, de nem használ. Engem kiskoromban sose vittek a parkba, kivéve, mikor ott volt valaki, aki "nagy Fogásnak" számított. Na igen, a mai kölkök el vannak kényeztetve, de rendesen. Ennek ellenére mégse hiányzik az anyám, sem az apá-im. Igen, hülye dolog, de senki nem tudja, hogy a kettő közül, vajon melyiké vagyok, ami amúgy se számítani semmit, mert mindkettő ugyanúgy sz*rik a fejemre, talán azt se tudják, hogy nem otthon vagyok. Így belegondolva... az életem gáz, de mit bánom én, nekem így is jó, még mindig lehetne ennél rosszabb is. Általában ezzel vigasztalom magam, de mikor azon agyalok, hogy mi lehetne ennél rosszabb, ijesztő módon semmi nem jut az eszembe. Hát... legalább nem hiába vagyok szőke.
- Csak így egyedül kislány?
A hang hallatán, majdnem ugrok egyet, mivel r*hadt váratlanul ért. Hát ez meg mikor ült le ide mellém? Na de mikor felé fordulok, már tényleg ugorhatnékom van, ahogy meglátom, amint a késsel játszik. Nem akarom tudni, miért forgatja a kezében, vagy miért van rajta fura vörös volt, vagy mit szokott vele csinálni. Csak azt tudom, hogy erre jobb lesz nemleges választ adnom.
- Á, dehogy, az apámat várom aki...
Körbejáratom a tekintetem, és közben nagyon fohászkodom azért, hogy legalább egy olyan pasi legyen, aki beleillik ebbe a képbe. Na, akkor látom meg a férfit, amint a szökőkút mellé ül le. Már-már diadalittasan sikítanék is, de röhejes lenne, meg senki nem venné be, hogy egy tizenhét éves kamaszlány így örülne az apjának. Általában ilyenkor szokták messzire küldeni őket.
- .... aki épp meg is jött, az öcsémmel.
Vigyorgok a pasira, majd fel is állok, de velem párhuzamosan ő is. Oké, nem biztos, hogy bevette, de nem baj. Megindulok az idegen férfi felé, és ahogy a közelébe érek, egyből a nyakába is ugrok. Tény, hogy egy idegennek se örültem még ennyire.
- Apuuu..... tudod, mennyit késtél, már vagy két órája itt várok rád.
Direkt hangosan mondom, hogy a késes pasi, aki mellesleg lassú léptekkel közeledik felénk, és a szemét le nem veszi rólam, na szóval, hogy ő is meghallja, közben az "apám" fülébe kezdek motyogni.
- Annál a pasinál kés van, és nagyon nem akarom megtudni, mennyire lehet éles...
Remélem ennyi magyarázat elég lesz ahhoz, hogy megmentse az életem. Igen, hajlamos vagyok mindent túlreagálni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 29.08.12 14:42

De vénségem még nem olyan vészes XD

Soha nem vittem haza munkát csak azért, hogy az unokaöcsémmel legyek. Általában, mikor fent állt annak a veszélye, hogy a kölyköt nekem kell egy-két napra elszállásolnom, mivel az anyja vagy nem ér rá, vagy éppen pasifogón van, akkor előre megcsinálok mindent, sőt, ha kell még túlórázok is mellette csak, hogy elég időm legyen a kölyökre figyelni és ne kelljen a magánéletemet a munkámmal összekötni. Valamiért a kettő nem illik bele egyszerre a képbe. Vagy ez, vagy az, a kettő együtt nem létezik és nem is akarom, hogy létezzen.
A padon ülve, egy ideig még azzal foglalkozok, hogy Ericet nyugton tarthassam a fenekén, hogy ne kelljen azért imádkoznom, nehogy belefojtsa magát a kútba, vagy elkezdje kergetni a galambokat, amik miatt nagyot esve kitörheti a nyakát... te jó Isten! Kezdek nagyon apáskodó természetű lenni! A végén már a puszta napfénytől is óvni fogom?
Az utolsó aláírni és elolvasni való előtt viszont valaki a nyakamba veti magát. Értetlenül meredek magam elé, miközben Eric hangos nevetését hallgatom. Hirtelen azt se tudom merre szaladjak, kit lökjek el magamtól az ismeretlen személyt, aki csak úgy heccből a nyakamba borult, vagy a kiskölyköt aki mellettem jókedvűen szakad a nevetéstől. Legszívesebben a kettőt egyszerre csinálnám, ám mikor meghallom az ismeretlen lány hangját, állkapcsom megfeszül. Kezem reflexszerűen simul a hátára, hogy amolyan "jaj de jó, hogy itt vagy kislányom" kaliberű helyzetet produkálhassunk. Tényleg nincs kedvem egy gyilkosság szemtanújává vagy részesévé válni, így jobban járok, ha teszem a dolgom, mielőtt komolyabbra fordulnak a dolgok.
Kékjeim foglyul tartják az idegen pasit, ki egy ideig csak ácsorog egy helyben a kést szorongatva a kezében. Akaratlanul is Eric felé pillantok, de az csak békésen próbálja kitörni a bábújának lábát.
- Sajnálom kicsim, az öcséd óvónőjével kellett beszélnem... ez a kis mocsok már megint verekedett - húzom el a számat, odafigyelve arra, hogy minél hitelesebb legyen. Ezt követően leültetem magam mellé a... a jelenlegi, ismeretlen lányomat.
- Mi volt a suliban? - érdeklődök, majd fél szemmel balra pillantva, elégedetten konstatálom, hogy a férfinak már nyoma sincs. Kiegyenesedve pillantok körbe, hátha látom még valahol, de sehol senki.
- Ez, mégis mi volt? - teszem fel a kérdést fennhangon, majd újra a magam mellé pillantok, az igen csak picinek ható Ericre.
- Bántani akart téged, vagy csak előkapta a kését, fényezgetés céljából? - kíváncsiskodok, miközben a papírokat visszacsúsztatom a mappába.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 30.08.12 18:32

Azt nem mondtam, hogy vészes xD

Jó, itt leszögezem, hogy nem szoktam minden idegen férfit, apunak szólítani, bár anyám múltját tekintve ez még simán bele is férne, feltéve, ha vele léptem volna meg, és nem egyedül. De ez egy másik sztori, és jelenleg féltem a bőröm, ezért is választom a békésebb, de határozottan cikibb utat. Azt, hogy egy vad idegen napját aranyozom be a társaságommal. Oké, muszáj kicsit egoistának lennem, így legalább az élet is elviselhetőbb, mert ugye a hatalmas egohoz, hatalmas poénkészlet is jár, és be kell valljam, az én poénjaim ütnek.
Én elég hatásosan csüngök a pasi nyakán, már-már el is hiszem, hogy tényleg ő az apám, ami röhejes, mert nekem nincs szükségem szülőkre, tizenhét éves önálló nő vagyok kérem szépen, jelenleg jövedelem nélkül, szezonális munkalehetőséggel. Igen, szép szavakkal így írnám le a jelenlegi cseppet se fényes helyzetem, de... még mindig jobb, mint otthon, se egy rendőr, se helyszínelő gárda, pedig Brooklynban ez mindennapos volt.
Bezony, a törzslakos gondoskodtak arról, hogy a yardok sose unatkozzanak, hát nem édesek? Kérdezzük meg erről a halottak családját, tuti nem lennénk egy véleményen.
Összerezzenek, mikor a kéz a hátamhoz ér, több okból is. Még nem forrtak be a sebek, amik akkor keletkeztek, mikor az egyik részeg a szöges drótos kerítésnek lökött, meg hát váratlanul ért, de maradok a szerepnél, inkább kis csípés, mint egy kés mondjuk.... a vesémbe... abból úgyis kettő van, de mindkettőt féltem ám.
- Hát, de legalább megtudtuk, hogy nagy korában megfogja tudni védeni magát. - kacsintok a kis srácra, aki jelenleg az öcsém, csak a nevét nem tudom. Semmi gáz, lehetne ennél rosszabb is. Aztán leülök apám mellé, persze ezer wattos vigyorral az arcomon.
- Á, semmi különös. - legyintek, mivel fogalmam sincs róla, mi történhet egy iskolában, sose jártam, nem volt rá pénzünk, néha kajára se futotta, így még csak gondolni se mertem rá. Megint elkalandoztam, ezért is pattanok fel ijedten, és hajtom le a fejem, ahogy a pasi felemeli hangját. Összeszorított szemekkel és fogakkal várok. Igen, mert a hangos beszéd után lendül a kéz... általában, legalább is ez a jobbik eset. Igen, tapasztalat, de mivel jelenleg ez nem következik be, így felnézek a férfire hatalmas szemekkel.
- Hát... én csak ott ültem azon a padon, - a hatás kedvéért a kérdéses pad felé mutatok - elmerengtem, és mikor oldalra fordítottam a fejem, már ott ült mellettem, és a kést lóbálta. Vörös foltok voltak rajta, de nem vagyok hülye, tudom, hogy kerülhettek rá. Nem egyszer láttam ilyet, még otthon Brooklynban, ezért is léptem le, meg azért, mert itt sokkal több gazdag ember fordul meg. El tudja képzelni, az aprók ott vannak a járdán, és csak fel kell vennem... - harapom be az ajkam, ahogy rá jövök, már megint sokat beszéltem.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 31.08.12 13:19

Normális esetben nyilván nem hagytam volna, hogy egy vadidegen ilyen lelkesedéssel a nyakamba boruljon, viszont ez nem egy normális eset. Értetlen meredek előre, majd szemem sarkából szemügyre veszem a kiskölyköt, hogy az ott van e még, viszont legnagyobb meglepetésemre az csak jót szórakozik a szorult helyzetemen. Ebből adódik az, hogy legszívesebben mindenkit ellöknék magamtól csak, hogy rendbe szedjem magam, megigazgassam a nyakkendőmet, ingemet és zakómat. Viszont a helyzet nem ezt diktálja.
Kis híján kiszúrja a szememet annak a nagydarab faszinak a jelenléte, akit az idegen lány gyorsan fel is vázol, persze csak halkan, óvatosan suttogva, mintha attól félne, bármelyik pillanatban hátba döfhetné a formás kis késével a másik. Ilyenkor szokott az ember a lehető legjobban beparázni, de én inkább igyekszek megőrizni a hidegvérem, nehogy valami meggondolatlant tegyek.
Épp ezért megyek bele a játékba, miközben elmormolok az orrom alatt egy miatyánkot. Fél szememmel folyamatosan figyelem Ericet, nehogy az leessen a padról, vagy nagy lelkesen elbotorkáljon, mert akkor az anyja tuti kiherélne. Mondjuk, akkor talán mentőövként szolgálna az, hogy pici korában ő is elhagyta... elég vicces téma, és míg más ember, egy hozzám hasonló férfi kétségbeesne, addig én jót mulatok rajta. Drága húgom nagy lelkesen vásárolgatott kedvenc drogériájában, mikor is úgy beleélte magát a tevékenységbe, hogy a babakocsi helyett valaki másnak a bevásárlókocsiját tolta el. Csak akkor kapott észhez és tette fel a kérdést magának, mikor a kiskölyök ordítása valahonnan nagyon messziről érkezett.
Hát, ez lenne az ő kis sztorija, amit már a születését követően meg kellett élnie. Legalább lesz mit elmesélni majd a saját gyerekeinek is a jövőben.
Miután a férfit már nem látom sehol, szigorúbb hangnemben kérdőre vonom a lányt, hogy mégis mi a franc történt az imént? Persze nem akartam olyan szigorú lenni, amilyennek sikerült lennem, de már nem tudom megmásítani a hangnemet nem igaz? Mind emellett nyugodtan mondhatom, hogy ezzel minket is belekevert volna a bajba.
Ahogy kérdőre vonásomat követően elkezd mesélni, az említett pad felé fordulok, majd komoly tekintettel hallgatom a továbbiakat. Legszívesebben felkiáltanék, hogy "és ez volt a legmegfelelőbb cselekedet?". De inkább nem teszem, mikor rátér arra, hogy az aprópénzeket szedegeti a járdáról. Ekkor komorulok el igazán, vonásaim rendeződnek.
- Szóval az utcán élsz? - teszem fel óvatosan a kérdést úgy, hogy más ne hallhassa. Ennek ellenére Ericnek mégis sikerül hangosan felkacagnia, majd még ennél is nagyobb lelkesedéssel vágja a fejemhez Pókember lábát, amit már vagy öt perce, szakadatlan lelkesedéssel kínoz.
- Gyilkos! Megölted a hálóbajnokot! Most mégis ki fog rád vigyázni? - fordulok felé pár kérdés kíséretében, mire ő csücsörítve félrebiccenti a fejét, kezeit széttárja jelezve, hogy nem tudja.
- Meghalt? - csak ennyit kérdez, majd ismét nevetni kezd. Én pedig elégedetlenül, viszont annál büszkébben veszem el a kezéből a babáját, aminek visszaillesztem a lábát.
- Akkor nem ismered a férfit igaz? - pillantok a lányra.
- Nem! - kapom a választ Eric vékonyka, de határozott hangján.
- Én viszont nem téged kérdeztelek - borzolom fel a haját, amit ismét hangos nevetés kísér.
- Amúgy Ryan vagyok - nyújtok kezet a lánynak, mikor végre vissza tudok térni az ő témájára.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
2134
Join date :
2012. Jan. 27.

Admin


TémanyitásTárgy: Re: Park 27.10.12 10:39

Szabad játéktér!

₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪₪


Én mindenhol ott vagyok... De tényleg... Mindenhol!
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése http://prison.forumsr.com



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 28.10.12 1:40

Hosszú és mozgalmas éjszaka után, ideje lesz pár órát aludni ami azt illeti, bár...nem ártana vennem pár dolgot. Rendszerint éjjel vagyok aktív, így a bevásárlásokat is akkor végzem, viszont most kimondottan kell nekem egy kis reggeli mozgás, így valamikor hajnali hat óra körül elindulok a lakásomból. Hosszú fekete nadrágot vettem fel, egy lezser inggel és egy vékonyabb széldzsekivel, mivel csak a boltba igyekszem. A parkon vágok át, nincs kedvem megkerülni az egészet, ez egy laza tíz perces séta ami azt illeti. A park elején, megállok, és rágyújtok egy cigire, az utolsó szálamra, remek ezt is vennem kell, és mielőtt továbbindulnék körülnézek.

Az emberek már most jönnek-mennek, kora reggel felkelnek, hogy munkába menjenek, iskolába vigyék a gyerekeiket, én meg még le sem feküdtem aludni, ez meg is látszik az arcomon. Kicsit nyúzott, de ezt bárki betudná az éjjeles műszak rossz hatásának. Teljesen hivatalosan a főbérlőm is úgy tudja hogy állandó éjszakás informatikus programozó vagyok. Beleszívok a cigimbe, és lassú léptekkel továbbindulok, agyamon átfut mit kell vennem. Teljesen alap dolgokat ami azt illeti. Zsömle, tej, kávé, cigi...Csupa olyan dolgok, amit az életbenmaradásomhoz szükségesek. Pénzben nem szenvedek hiányt ami azt illeti, jól mennek az üzleteim, és beszállítóim is megbízhatóak. Éppen nincs nálam semmi illegális dolog, a törvénytisztelő állampolgár megtestesítője vagyok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 28.10.12 2:17

Múlt éjszaka folyamán az egyik rendőr ismerősömtől kaptam egy fülest, mindössze csak az illető nevét árulta el, de nekem már az is elég volt, hogy utána tudjak nézni. Persze úgy könnyű, hogy már hónapok óta feltörtem a rendőrség nyilvántartását és minden adatot, amire szükségem lenne elolvashatok. Így a mostani áldozatomról is tudok mindent. Asher Maron, nem mondhatni, hogy nagy pályás, vagyis azokhoz képest, akiket eddig fogtam el. Mindössze fél óra elég volt, hogy kiderítsem mostani lakhelyét, ebből is látszik, hogy mennyire kezdő, vagy csak felelőtlen. Az éjszaka folyamán kigondoltam, hogy hogyan fogom lefülelni. Másnap reggel pedig fitten vetettem bele magam személygépjárművembe. Egy sarkokkal a keresett személy lakásától arrébb parkoltam le, nem szándékoztam feltűnősködni. Pár méterrel az épület mellett állok meg, egyik kezemben egy újsággal, másikban pedig egy szál cigaretta díszeleg, amibe bele-bele szívok, miközben a reggeli nap sugarait élvezve figyelem, hogy mikor bukkan fel Asher. Pontosan olyan, mint amilyen az aktájában szereplő képen volt, ezért gondolkodás nélkül utána eredtem, persze tisztes távolságból. Beérve a parkba nézek körbe, semmi gyanús tényezőt nem észlelek, sem pedig szemtanút, ezért ameddig van rá lehetőségem elő kapom pisztolyomat - amihez mellesleg még engedélyem is van - és Ash hátához szorítom.
- Szép reggelünk van, nemde? - Ilyenkor imádok csak igazán fejvadász lenni, mikor mások felett ítélkezhetek, na meg az sem mellékes dolog, hogy imádom, mikor mások tőlem függenek. Apropó talán azért ekkora a szám, mert az Astra A-100 "Panther" pisztolyomtól biztonságérzetem van, de ha netán közel harc adódna, attól sem riadok vissza.
- Két választásod van, vagy jó fiú módjára engedelmeskedsz, vagy golyót röpítek a gerincedbe. - Közel állok hozzá, hogy mások még véletlenül se lássák meg, hogy mi is van nálam, mert nem akarok pánikot kelteni. Innentől minden csak Asher válaszán múlik, ha netalán a második opciót választaná, gond nélkül bénítanám le, addig örüljön, ameddig tud dönteni, mert ez nem sokáig fog így maradni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 28.10.12 2:33

Ahogy a parkon át haladok, és rágyújtok, fél kezem zsebre vágom, és csak úgy szívom el a cigit. Észreveszek egy ismeretlen alakot, aki látszólag arra felé tart mint én, nem igen foglalkozok vele, nagy balszerencsémre. A park felénél járhatok, és már látom magam előtt a kis pékséget, és mellette a vegyesboltot, mikor kellemetlen megérzésem támad, és hátra akarnék fordulni, de beledermedek a mozdulatba, ezer közül felismerem egy pisztolycső érintését, még pólón keresztül is. Megpróbálom a fejem elfordítani hogy legalább lássam a támadóm arcát, mert biztos hogy nem zsaru, azok nem így beszélnek, és nem árasztanak ilyen tömény cigi szagot. Gunyoros mosoly jelenik meg ajkamon, a keserűség jeleként, hogy ezt sem kerülhettem el, mint sok mást sem.
- Most hogy mondod, szép volt amíg bele nem rondítottál. Ki a halál vagy te? - kérdezem viszonylag nyugodt hangon, mert azzal nem megyek semmire ha pánikba esem. Így próbálom megőrizni a hidegvérem és kieszelni valamit amivel megszabadulhatok tőle, lehetőleg úgy hogy ne haljak bele. Kellemetlen helyzet ez így kora reggel, valószínűleg azért tudott így mögém kerülni, mert álmos vagyok, és felelőtlen módon, nem voltam elég alapos. Hát, ez van, szívás az élet, de azért nem adom olyan könnyen magam. Hátradöntöm egy kicsit a fejem, mintha csak az égboltot akarnám figyelni, ahogy a lusta bárányfelhők tovaúsznak a végtelen kékségben, sehonnan sehová tartva.
- Általában jó vagyok, legalábbis azt mondják azok, akikkel dolgom volt... - mosolyodom el, és hirtelen mozdulattal előrebukom, és egy félfordulattal a könyök hajlatára próbálok ütni hogy elejtse a fegyverét, egérutat kell nyernem. Ha már futok, akkor van hová rejtőznöm is, nem baj nem érhet már, de ha nem sikerül...Ez kilapít engem. Ha sikerül kiverni kezéből a fegyvert, meg is indulok, ha nem sikerült, akkor várom hogy mit kapok a próbálkozásomért, de nincsenek illúzióim.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 28.10.12 2:01

Egy újabb nap, ami nekem semmitmondó, de másoknak sorsfordító, mint ennek az Ash nevű fickónak is meg fog változni az élete, ha berobbanok az életébe. Általában nekem senki sem örül, de én sem rajongok azért, hogy olyan embereket gyűjtsek be, akik letévedtek a helyes útról, ha nem fizetnék meg rendesen nem is tenném, de mivel olykor elég szép összeg a fejdíj ezért nem panaszkodhatok. Kissé zavar, hogy nem tudom, hogy Asher fejéért mennyi össze üti a markomat, de ha több, mint a semmi, már akkor is megérte számomra. A célszemély hamarabb elő jött, mint gondoltam volna, de legalább így nem kellett órákat szobroznom, elindulok majd út közben eltaposom a cigarettámat, valami hasonló terveim vannak vele is.
- Neked azt nem kell tudnod, elég ha én tudom, hogy te ki vagy. - Önelégülten elmosolyodok, kár hogy nem lássa azt a pimasz mosolyomat, imádom mikor én irányíthatok és rettentően élvezem az irányító szerepét. Amúgy meg ha nagyon akarja, akkor lehetek a halál, minden csak rajta múlik és azon, hogy mennyire lesz segítőkész.
- Mindkettőnk dolgát megkönnyítenéd, ha most is jó lennél. - Alig hogy kimondtam már támadásba is lendült, ezt igazán nem vártam volna el tőle. Kezem csak megingott az ütés erejétől, de sokkal szétdobottabb fazonokkal is volt már dolgom, ő pedig eléggé olyan, akit egy erősebb szél képes lenne arrébb rakni.
- Asher ez nem volt szép húzás. - Próbálom vissza fogni dühömet, az az egy szerencséje van, hogy most nem a hangtompítós fegyverem van nálam és ezért nem bírom meglőni, mert szívesen tanítanám móresre, mondjuk egy lábfejbe leadott lövés meg is tenné kezdetnek. De túl feltűnő lenne a lövés hangja.
- Még egy ilyen és kibelezlek. - Fülig érő szájjal közlöm vele a tényeket, megragadom karjánál fogva egyik kezemmel, másikkal pedig már a bordája közé szorítom a fegyver csövet. Megindulok vele egy viszonylag erőd részhez, ahol több fa és bokor található, mivel nem vagyok a feltűnősködés híve, ezért is szeretem a munkámat úgy végezni, hogy más ne szerezzen róla tudomást.

Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 28.10.12 2:24

Pompás, máris sikerült a napomat szétcseszni, és nem kevéssé jött rám a szívroham, mikor ez a fickó csak előkerült a semmiből. Nem rendőr, de köze lehet hozzájuk. Más bandák nem mennének ennyire messzire, nekik nem kellene közvetett ember, maguk végeznének velem ha úgy gondolnák, és már halott is lennék. Nem vesztegetnék az idejüket felesleges beszédre, vagy hajkurászásra. Ki a franc lehet ez az ember? Erőteljes alak, azt meg kell hagyni, valószínűleg semmi esélyem sem lesz ellene, de muszáj megpróbálnom, nem adom fel a küzdelem nélkül, az nem is én lennék. Nem tudom miért de valahogy nagyon nem akaródzik nekem vele menni.
- Igazi seggfejre valló viselkedés, mit ne mondjak. Fájna kinyögnöd a nyomorult neved mi? - szájalok vissza, és felkészülök a mozdulatokra, csak hogy közben halljam amit mond. Dőlés előre, fordulás oldalra, és a tenyér élével rávágni az ellenség könyökére. Nem csuklóra, mert az nekem jobban fájna szerintem mint neki, és így is nehéz dolgom lesz.
- Nem mindenkinek vagyok jó. Ha nem akarnál megölni, talán futnék veled egy kört... - vigyorodom el, mert úgy tűnik elejti a fegyvert, de aztán végül mégsem, csak feldühíteni sikerült. Két lépést sikerül hátrálnom, amíg közli hogy nem volt szép húzás, aztán valami embertelen gyorsasággal ránt magához, levegő után kapva nyögök fel, mikor kínzó fájdalommal fúródik a pisztoly csöve a bordáimnak. Keze acélos szorításából próbálok kitörni, tekergetni a karom, de nem enged, végül felszisszenés a szorítása miatt, és kénytelen vagyok megindulni vele, egy viszonylag fásabb részre, ahol nem leszünk annyira feltűnőek.
- Te nyomorult...Letéped a karom... - morgok, mert valószínű hogy élve kellek neki, ha nem lőtt le egyből. Lázasan gondolkodom, de próbálom fenntartani a közönyösség és nyugalom álcáját, neki nem kell tudnia róla, hogy elkapott az idegesség hogy ez nem lehet. Istenek, annyira álmos vagyok... Egyszer megbotlom az egyik kiálló fűcsomóba, de ő továbbránt, újabb kellemetlen zöld foltot okozva ezzel.
- Ch...nagy a pofád fegyverrel... - jegyzem meg, és mivel mást nagyon tenni nem tudok, haladok vele, amerre visz.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 28.10.12 3:10

Csak azt hallom, ahogy a nagy száját képtelen befogni, csak mondja és mondja, amivel kellőképpen idegesít. Ő még nem tudja, hogy milyen mikor ideges vagyok, de reménykedjen benne, hogy nem is fogja megtudni. Nem kicsit ment fel a pulzusom számom végette. Pedig mennyire kíméletes szerettem volna lenni vele. Rosszallóan megcsóválom a fejem, ahogy meghallom, hogy milyen hangnemben beszél velem.
- Nem ártana befognod a pofádat és akkor megszólalnod, mikor kérdezlek. - Komoly hangon szólalok meg, tudatni szeretném vele, hogy elegem van a gyermeteg kis csevejünkből, inkább bakancsommal tömném be azt a fene nagy pofáját.
- Lesz elég időd majd azok között futkározni, ahova küldeni foglak.- Alapjáraton a frász ki ver attól, ha arra gondolok, hogy két férfi fajtalankodik. Attól egy pillanatra megingottam, hogy felmerült bennem, hogy egy olyan férfi társaságában vagyok, akivel nem egy lukra játszunk. De erőt veszek magamon, végül is nem fertőző, vagyis csak nagyon remélem, hogy nem az, mivel már hozzá értem, persze nem úgy!
- Inkább a fejed tépném le! - Teljesen nyugodtan szólalok meg, miközben azon vagyok, hogy a lehető legnagyobb fájdalmat okozzam neki, hogy legközelebb ne kezdjen bele semmiféle szánalmasnak sem mondható kísérletbe, hogy szabaduljon. Felsóhajtok egyet, mikor érzem, hogy megbotlik, de még elesni sem lett volna lehetősége, olyan erősen fogom.
- Már megint pofozol, egyáltalán nem tetszik. - Fegyver nélkül is az, de majd pont egy ilyen szerencsétlennek fogom bebizonyítani az igazamat, reményeim szerint leadom a rendőrségen és többet már nem is lássuk egymást. Legalább lesz alkalma papás-mamást játszani a börtön falai között.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 28.10.12 16:37

Néma elégedettséggel nyugtázom, hogy sikerült felidegesítenem, ha még inkább bedühödne, talán kevésbé lenne képes koncentrálni, és nagyobb esélye lenne annak is, hogy hibázik, ezzel lenne egy újabb esélyem a próbálkozásra, de a jelenlegi szorult helyzeten nem nagyon segítenék vele. Agyam vadul zakatol, kézzel fogható bizonyíték nincs ellenem, szóval ha be is vinne, és kellőképp sikerülne nyugodt maradnom, lenne egérút, de semmi kedvem sincs a fakabátokkal vessződni kora reggel. Álmosságom elillan, ahogy nő bennem az adrenalin szint, és az idegesség.
- Nem ártana, nem ártana... fejvadász vagy vagy erkölcsi prédikátor? Nem ártana eldöntened és visszamenned oda, ahonnan jöttél seggfejkém - feleselek tovább, nehogy már neki jobb napja legyen mint nekem, még ha csak gyerekes dolgokkal és apróságokkal is, de morogjon ő is. Nem vagyok egyszerű eset, ezt mindig is tudtam, és remélem most már ő is tudni fogja. Mivel a jobb karom szorítja, a bal még szabad, és zsebem felé indul, mintha csak véletlen ejteném arra felé.

- Nem, lesz elég időm élni az életem, nélküled. Téged fognak a pokolra küldeni... - vágok vissza, mert kezdek megnyugodni lassan. Nem, semmi bizonyíték nem lehet még ellenem, hiszen nem találtak semmit, csak a szó maradt meg, de az még nem elég. Ahhoz hogy bent marasztaljanak, kellenek tárgyi bizonyítékok, és arra nem lesz nekik elég 24 óra. Addig tarthatnak bent kihallgatáson. Igen, ez egész jó lenne, de mivel semmit nem aludtam bele is halnék abba a sok órás ébrenlétbe. Még a hideg is kivert a gondolattól.
- A fejem jó helyen van a nyakamon, szóval ne is álmodj róla, te gyáva féreg - morranok fel, a legkevésbé sem érdekel, hogy ő mit akar, nem mindig azt kapjuk, amit szeretnénk. Kezem becsusszan a zsebembe és kitapintom a már olyan jól ismert bicskám, de végül is...Öngyilkosság lenne előhúzni, kapásból szétlőné az oldalam a baromja. Így inkább ki is veszem onnan, és próbálok figyelni arra hogy hová lépek, nem akarom hogy kimenjen a bokám a durvaságának hála.

- Szerinted ki a faszt érdekel, hogy neked mi tetszik, te nevenincs rendőrkutya? - horkanok fel, és kezdem érezni hogy nem tett jót nekem az éjszakázás. Persze az adrenalin ébren tart, és az aggodalom is, de ha nem lenne itt ez a nyomorhozó, akkor már régen megjártam volna a boltot és alhatnék. Micsoda kellemetlen egy alak, fejvadász, rendőrök ölebe...Fújj.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 28.10.12 21:58

Értem én, hogy mire megy ki a játék, de azért én sem most jöttem le a falvédőről. Nem fogom hagyni, hogy forrófejűségemet ellenem fordítsa, ahhoz, még sok spenótot meg kellene ennie. Jó rendben, én sem vagyok egy izomkolosszus, de fürge vagyok, tudom hova kell ütni és piszkosul jól célzok, ezt vajon Ash is elmondhassa magáról? Nem hiszem, mert ha ő is képes lenne arra, amire én, akkor már rég árkon bokron túl lenne és nem a fogságom alatt. Mély levegőt veszek, nem hagyom magam, még ettől is jobban felhúzni.
- Szóval seggfejkém? Nem kell eldöntenem, mivel fejvadász volnék, nem is vagy te annyira ostoba, hogy rájöttél. - Már csak a poén kedvéért is, nem engedek a szorításon, ahogy ujjaimat karjába vájom, sőt mivel annyira vicces kedvemben vagyok, egyre intenzívebben nyomom a fegyver csövét a bordái közé. Legalább ha más nem, lesz pár szép kék-zöld foltja, amiről eszébe juthatok.
- Pokolra kívánnál? Próbálkozni lehet. - Gúnyosan nevetek fel, tényleg kezdem értékelni a humorát, vagy inkább annak hiányát? Pokol? Mint ha most nem a pokolban lennénk. Amúgy sem hiszek az ilyesmikben, mert ha a pokolban hinnék, akkor a mennyországban is kellene, és ez nekem valahogy nem megy. Az is meglehet, hogy túl szűk a látóköröm, de biztosan nem fogom most ezt vele megvitatni.
- Tudod, már majdnem hízelgőnek találom ezeket a bókokat. - Persze ilyenkor mindig megkapom a szokásos szidást, de általában először a könyörgéssel kezdik, aztán a szidalmazással, de úgy fest, Ash ugrott egy fejezetet. Nem titkozik és még azt sem szajkózza, hogy ártatlan lenne, ezek szerint teljesen tisztában van azzal, hogy mi is vár rá.
- Téged érdekelhetne, ha nem akarod, hogy eltörjem a kezedet. - Még szép, hogy képes lennék rá, de egyelőre még vissza fogom a bennem tomboló dühöt. A park fás részéhez érve indulok el vele a fák között vissza az autómig, minél kevesebb szempár lát, annál jobb. Nem szeretem a közönséget.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 29.10.12 0:17

Egy ferde pillantást vetek rá, egy pillantással, a szemem sarkából felmérve. Mivel a hátam félig nekipréselődik, érzem az izmait dolgozni, ahogy vezet arrébb, mint valami rohadt lovat vinne. Felciccegek, mert bár érzem benne a dühét forrni, mégsem engedi eluralkodni magán, ez gyakorlott harcosra vall, és nem most jöhetett le a képernyőről, bosszantó kis korcs. Szorult helyzetemből, még nem látom a kiutat, de biztos hogy van, nem lehet ennyire nagy balszerencsém. A végén még betuszkolna a csomagtartóba is ez a szerencsétlen, azt meg mégsem hagyhatom. Erőben nem nyerhetek, de talán fürgeségben jobb vagyok nála, meg kell próbálnom...

- Fejvadász, mostanában új értelmet nyert a kifejezés? Gyáva férgekre is használják, akik a rendőröknek hajtják fel a prédát, jutalomfalatba reménykedve? Ch, szánalmas... - feleselek, mert nem bírom megállni, muszáj, legalább szavak szintjén, de küzdenem kell, nem vihet el, csak agy szerűen. Az annyira nem én lennék. Ahogy oldalra navigál, kezem most teljesen véletlenszerűen kerül közelebb a zsebemhez, és bele is nyúlok, a bicskámért. Az ingujjam alá ügyeskedem, nem sok idő alatt, és mikor kihúzom a kezem, már ott lapul a pengém, már csak a fegyvert tartó kezét kell eltalálnom, valahol az alkarján, pont két csont közé szúrva. Az egyik oldalra lendülést kihasználva, elő is csaklizom a késem, és kiperdülök oldalra, vállalva azt, hogy a pisztoly belém nyomódjon, és azzal a lendülettel kerülök mögé, és szúrom az alkarjába a kést, az orsócsont, és a singcsont közé, ahol bár fáj, vérzik, nagy kárt nem okoz, mert nem ér inat, sem izmot. Szúrtak meg már ott, tudom mennyire kellemes az érzés.

- Ezt találd hízelgőnek, te nyomorult seggfej... - teszem hozzá szavakkal, és és megpróbálom a másik karját letépni magamról, mert azzal még most is erősen tart. Késem hegyén, pár lassú és lusta vércsepp csöppen a földre, remek. Újabb fél órát vessződhetek a tökéletes tisztasággal.
- Ch...szakadj már le rólam... - kezdek kijönni a béketűrésemből, és a másik keze felé sújtok a késsel, de nem tudom eltalálom-e.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 29.10.12 1:29

Nagyokat lépkedve, szinte már tuszkolom magam előtt, hogy haladjunk. Akármennyire is meg szeretném ütni, hogy végre térjen észhez és hódoljon be nekem, még sem teszem meg. Nem az én reszortom jómódorra nevelni, gondolom a börtön dohos falai között lesz, aki annyira vállalkozó szellemű fog majd lenni, hogy megpróbálja észhez téríteni. Már gondolatban ott tartok, hogy a rendőrségen vagyok, felveszem az érte járó pénzt, és azt is elfelejthetem hogy valaha is volt közöm hozzá. Ebből a szép illúzióból ismét a szájalása rángat vissza. Miért nem tudná egy kicsit is befogni azt a nagy pofáját? Könyörgöm, legalább egy percre!
- Inkább azt nevezném szánalmasnak, hogy annyi ész sem szorult beléd, hogy jól messze elhúzd innen a beledet. Nem kellett fél óra sem, hogy a nyomodra akadjak. - Jó ízűen felnevetek, az amit a fejemhez vágott egyáltalán nem tud foglalkoztatni. Elvégre azt gondol és azt hisz, amit csak akar, neki is lehet véleménye, csak engem egyáltalán nem érdekel. Már mikor azt hittem, hogy képes volt befogni azt az ingyenélő pofáját, akkor csapott csak be igazán a mennykő nálam. Hirtelen a semmiből szúró érzést éreztem karomban, amitől el is rántottam a kezemet bordáitól, amiben a pisztoly volt. Olyan görcsösen fogtam a fegyveremet, hogy nem ejtettem el, de az égető érzés csak nem akart elmúlni. Aztán fogtam fel csak igazán, hogy mi történt, mikor megláttam kezében a kést, aztán pedig hogy egyre inkább csöpög a vérem, vörösre festve az őszi lehullott leveleket.
- Kinyuvasztalak! - Saját vérem láttán teljesen elborult józan ítélőképességem, főleg azért, hogy egy ilyen semmitmondó kis vézna alak képes volt arra, hogy kijátsszon és megsebezzen. Nem kockáztatom meg, hogy ismét belém mélyessze kését, akármennyire is szeretné megtenni. Elengedem. Elmém teljesen elborult, csak arra vágytam, hogy ne csak én szenvedjek a fájdalomtól, ezért átvettem másik kezembe a fegyvert - amivel közel sem célzok annyira pontosa - de meghúztam a ravaszt! Egyenesen rá irányítva fúródott bele a golyó jobb lábszárába.
- Csak, hogy kvittek legyünk. - Alig, hogy elsütöttem fegyverem, hangos sikolyokra lettem figyelmes, amit a nem is olyan távolban lévő megrémült emberekből váltottam ki. Szánalommal és megvetéssel teli tekintettel nézek rá. Innen már nincs menekvés!
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Park 29.10.12 2:33

Ahogy tuszkol, még inkább fájdalmat okoz, de szerintem ez itt egyikünket sem érdekel annyira, hogy komolyan foglalkozzon vele. Azt a nyomorult kutyát jelenleg csak én érdeklem, és nem a jó értelemben, ami még elfogadható is lenne. Ch, szakadjon meg ahogy van...Azért is beszélek tovább, és ha nem fogja be a szám, akkor kénytelen is hallgatni, ha akarja ha nem.
- Kinek mi, én legalább nem vagyok senki palotapincsije, blöki - vágok vissza, de közben már a szúrásomon gondolkozok.

Sikerül beleszúrnom, a pillangó simán csusszan át bőrön, húson, és a két csont között, elviselhető de mégis pokoli fájdalmat okozva. Kellemetlen érzés, mikor a csontodat belülről csiklandozzák. El is ereszt, ahogyan várom, és megmozgatom egy kicsit a karom, amiben a vérkeringést is elszorította az a mocsok állat. Hátrálok, és lendületet veszek, hogy futni kezdjek, mint az őrült a bolt irányába, onnan meg be a kis, szűk utcákban ahol könnyedén el tudok tűnni, de nem jutok messzire. Igaz, hogy gyönyörű látvány ahogy vérzik, és vére a faleveleket áztatja, de nem maradhatok. Mennem kell, de ekkor lövés dördül, és kiszalad alólam a jobb lábam. A picsába. Hangos üvöltéssel terülök el, oldalra fordulva húzom fel a lábam, miközben a fájdalom vörös köde eluralkodik rajtam. Alig látok valamit, de az biztos hogy csontot nem ért, más nem, akkor még jobban fájna. Bár így is lüktet rendesen.

- Bazdmeg! - közlöm vele, érzéssel, és még inkább szitkozódok, mivel felfigyeltek a lövésre, és sikoltozás tört ki. Remek, imádom a tömeghisztériát. Ahogy elnézem a lábam, nem maradt benne a lövedék, távozott is a másik oldalon. Halkan nyöszörgök, nekem jobban fáj mint neki, ebben biztos vagyok. Kvittek, na persze akkor lennénk igazán azok, ha felfordulna. A bal zsebemből egy zsebkendőt halászok elő, és megpróbálom a sebre szorítani, hogy ne vérezzek el idő előtt, bár előbb fertőtleníteni kellene. Orvoshoz aligha fogok eljutni időben...
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Park

Vissza az elejére Go down

Park

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
2 / 10 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, 10  Next

Similar topics

-
» Hullócsillag Park
» Central Park, Manhattan
» -= Park =-
» Smaragd Park
» Flushing Meadows–Corona Park

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Egyéb helyszínek-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához