welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Városháza
Logan Whitmore
10.11.17 19:57
Emily & Derick
Emily Hastings
07.11.17 20:14
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Lyna Frei
 
Jennifer Ariadne Lively
 
Austin Dawson
 
Logan Whitmore
 
Crystal Haynes
 
Emily Hastings
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Belizaire&Chanel ~ Killers

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Belizaire&Chanel ~ Killers 30.04.14 13:03



Hajamat laza copfba fogom a tarkómon és engedem, hogy néhány pimasz kis tincs az arcomba hullva adjon ábrándos, kislányos külsőt neki. Emlékszek, kislánykoromban anyu mindig így csinálta meg a frizurámat ha mentünk valahova, annyi különbséggel, hogy rendszerint került bele piros, kék vagy más színű masni. Valamint ezek a kóbor kis tincsek be lettek hullámosítva, hogy legyen benne némi ravaszság is. Hát most a szalagok és a hullámosítás is elmarad, mivel nem szórakozni megyek. Vagy hát, tulajdonképpen mégis, csak nem kell hozzá túlzottan kicsípni magam.
Nem zavartatva magam, az idegennek nevezhető pasi előtt mászkálok fel és alá a lakásomban egy egyszerű, fekete melltartóban és ahhoz illő alsóneműben. Ha már volt olyan pofátlan, hogy a házamnál keressen fel, akkor kénytelen lesz elfogadni a tényt, hogy még nem vagyok kész, össze kell szedni magam.
Fekete, a testemhez második bőrként hozzátapadó sztreccs cicanadrágot veszek fel, hogy ezzel segíthessem mozgásom rugalmasságát. Csak azért, hogy ne legyek túl feltűnő - vagy a tömegből kitűnő - felülre egy szintén fekete topp, valamint egy bőrdzseki kerül.
Csizmám ritmikus tompa kopogással jelzi, hogy azért veszem a fáradtságot és sietek, de nem tudom, hogy ebből az a jómadár aki vigyorogva fürkészi az arcomat, mit tud levenni.
A következő tíz perc nagyjából azzal telik el, hogy ismerteti velem a férfi képességeit, vagy legalábbis valami olyasmi, mivel sokat nem fogok fel belőle, elég furcsán beszél.
Szemem vad forgatásával állok a megbízómnak háttal és csak reménykedni tudok abban, hogy nem nagyzol. Sokszor volt már alkalmam olyan emberekkel dolgozni, akik állandóan az egekig magasztalták a harmadik fél tudását, én pedig csak álltam értetlenül a hullája felett és azon filóztam, hogy mégis mi lehetett a baj? Miért nem küzdött úgy, ahogy azt a megbízó mondta? Miért kell állandóan a bolondját járatni velem? Ha nem hisznek a képességeimben akkor miért fogadnak fel? No de mindegy is, a lényeg a lényeg, hogy mára jobban járok ha tényleg minden létező titkos fegyveremet magammal viszem, mert tudni illik: "Nagyon nagyon kemény a pasas, nem kegyelmez a nőknek!". Áhámmmm.... képzelem. Ezek után tényleg csak reménykedni tudok abban, hogy igazat mond és megkínlódhatok azért, hogy eltegyem láb alól, vagy legalábbis kiegyenlített lesz a "verseny". Ha nem akkor többet ha akarják se vállalok el hasonlót. Jól meglehet, hogy az utóbbi időben kicsit több kudarc ért mint kellett volna, így egy kellemes kis verekedés egy maffia"kisasszonnyal", utána pedig egy kegyetlen győzelem, aminek csúnya eredménye lett. Oké, végső kétségbeesésemben és az adrenalin vad lüktetésével kitudtam nyírni a pasast, de a golyó amit belém lőtt, elég sok vérveszteséget eredményezett. Minden esetre túléltem egy srác segítségével, úgyhogy no problem, mehet a menet tovább. Ennek már úgyis bő egy hete.
- Garanciát nem vállalok az eredményességre, de megteszek minden tőlem telhetőt. Most pedig örülnék, ha elhagyná a házamat! - jelentőségteljes pillantást vetek rá, majd miután összeszedem a kellő fegyvereket, már el is hagyjuk nem csak a házat, de a környéket is, hogy egy kis idő elteltével az ipse házánál kössek ki.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Belizaire&Chanel ~ Killers 02.05.14 1:20

A nő holtteste éppen úgy hevert előttem, mint ahogyan Da Vinci előtt állhatott a hatalmas márványtömb, amely csak arra várakozott, hogy a művész értő keze világszerte ismert művet faraghasson belőle. Elgyönyörködve bámultam a nőt, s én magam kiváltságnak éreztem, hogy én ölhettem meg. Vörös haja lágyan ölelte körbe egyszerűen szép vonású arcát, telt ajkait valamint világoszöld szemét, amely egykoron az élettől csillogott, most a félelemtől. Azt mondják, az ember utolsó emléke benne marad a szemben, s én ezt láttam is. Mi tagadás, hosszasan játszadoztam vele, heteken keresztül csak rettegésben tartottam, s ez idő alatt habár veszített néminemű leg a súlyából, idomai továbbra is kellemesen teltek maradtak, s közben pedig mint jómódú úriember igyekeztem hozzá egyre közelebb kerülni. Érezte a belőlem áradó különös fenyegetést is, valamint a vágyat, így lebegtettem mindvégig őt idegőrlő kétségek között, amelynek az utolsó napokban már jól látható jelei voltak, s én ezen végtelenül jól szórakoztam. Jobbik, mostanra már alig létező énem, amely talán igazán soha nem is létezett vagy amelyet Miss Williams tartott életben néhány napig még húzta volna az időt, merthogy élveztem a rettegését, s bár a közelemben valójában nem mutatta félelmeinek a jelét, én éreztem a belőle áradó kétségbeesett pánikot. Rosszabbik énem pedig egyre inkább elhatalmasodott felettem, egyre többet és többet követelt, amit természetesen én örömmel adtam meg neki, továbbra is rendkívüli módon ügyelve arra, hogy éppen csak olyan nyomokat hagyjak magam után, amellyel összezavarhatom a rendőrséget –, ami valljuk be, nem okozott számomra különösebb kihívást, voltaképpen még mindig rettenetesen szórakoztatott az, hogy úgy rántgattam őket, mint holmi marionett-bábukat; oda léptek ahová én akartam, hogy lépjenek, hiába annak, hogy kedvenc nyomozónőm talán hajtogatta a maga igazát, különösen nyílt, nem rögzített vallomásomat követően, mit se mrét vele, hiszen továbbra sem hittek neki, különben heti – pontosabban napi – rendszerességgel toporogtak volna itt az ajtóm előtt, azonban a növekvő gyilkosságaim száma ellenére egyre kevesebbszer jötte, mert hát lássuk be, hogy ki hinné el, hogy egy jótékony adományozó, akinek mostanra többnyire beérett a feje lágya, egy közönséges gyilkos lenne? Elméletileg senki és a gyakorlat is pontosan ezt tükrözte vissza. S bár ezek a gyilkosságok számomra nem jelentettek túlságosan sokat, még is örömmel töltöttek el, s némiképpen lecsillapodott a bosszút követelő hang a fejemben, így tisztábban tudtam gondolkozni, Basanquet életét és halálát illetően, aki felesége szétdarabolt testét látva ott helyben árult el – felettébb szórakoztató lehetett, s kifejezetten sajnálhattam, hogy a jeles esemény végéig egyáltalán nem maradhattam. Mindennek már lassan egy hónapja volt, s a terveim továbbra is meglehetősen jól haladtak, hiszen Basanquet lányát napról napra közelebb édesgettem magamhoz, így meginvitáltatva magamat a szűk családi körben rendezett ebédekre, ahol én magam megint csak különösen jól szórakoztam, hiszen a lány rokonsága mulatságosnak bizonyult, majdnem annyira, mint az amikor Basanquet maga hívott félre, hogy életveszélyesen megfenyegessen, ami valójában egyáltalán nem volt meglepő, s én erre mindössze pimaszul csak annyit feleltem, hogy próbálja csak meg nyugodtan, azonban ebben az esetben gondolkodás nélkül jegyzem el a csodálatos lányát, erre persze újabb fenyegetéssel bombázott meg, de mit sem törődtem vele. Bosszantottam és rendkívül élveztem, úgy ahogy még soha semmit sem. Már csak Basanquet arcát is megérte látni, amikor szembesült azzal a ténnyel, hogy a lánya az én oldalamat fogja és az én fenekemet takarítja tisztára az övé helyett. S ez mind még csak a kezdet volt… A java még hátra.
Összehúztam a szemeimet, amint a monitoron mozgásra lettem figyelmes, s igencsak meglepődve vontam fel a szemöldökömet, amikor észrevettem egy nőszemélyt, aki éppen a lakásomba próbált meg bejutni – meglepően nagy sikerrel, úgy tűnt, hogy nem pusztán csak egy betörő volt, hanem azért jött, hogy megöljön. Felvontam a szemöldökömet, s a fémlapnak támasztottam kesztyűbe bújtatott véres kezeimet. A vállam felett vetettem egy pillantást hátra, karjaim megfeszültek. Még csak bele se tudtam igazán kezdeni, de már megakadályoztak a tökéletes mű elkészítésében. A kesztyűimet a földre hajítottam, majd a liftbe lépve az emelet felé vettem az irányt, amiből kilépve betoltam magam előtt a könyvespolcot, hogy ne legyen látható a szerkezet és a konyha felé vettem az irányt. A ház éppen olyan nagy volt, hogy el tudtam kerülni az idegen nőszemélyt – aki valószínűleg a hálószobám felé vette az irányt, minek miután ott hagytam égve a villanyt. Amint leértem a nappaliba elővettem egy meglehetősen jó minőségű bort, majd pedig helyet foglaltam. Szinte unott képpel vártam, hogy mikor jelenik meg a látóterembe a kisasszony.
– Ha meg akar ölni, kicsit jobban kellene igyekeznie – szólaltam meg szinte derült jókedvvel néhány perc türelmes várakozás után, majd pedig az üveg felé intettem – ne aggódjon, nem mérgezett, ilyen drága italt nem tennék tönkre semmivel.– Én nem voltam ilyen alattomos, hanem még ennél is sokkal rosszabb voltam, mert hátulról támadtam. – Feltételezem, Basanquet kérésére jött.– Gúnyos vigyorra húztam a számat, miközben nem zavartatva magamat, kortyoltam az italból. – Ha nem kívánja ezt a bort a vitrinben talál még néhányat, szolgálja ki magát, de ne lopja és törje össze egyiket se, kifejezetten drága darabok.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Belizaire&Chanel ~ Killers 02.05.14 19:20



Idejét se tudom, mikor volt bennem olyan ismeretlennek ható, kellemetlen érzés, mint most. Kicsit hasonlít a félelemmel vegyülő kíváncsiságra. Az ismeretlen tudatlanságára, arra, hogy szembe kell szállnom egy olyan őrülttel, akiről semmit nem tudok. Vagy legalábbis nem eleget. A férfi elmondta, hogy nagyjából mire kell készülnöm de a tény, hogy fő "specialitása" a nők gyilkolása, hát nem tudom... lehet, hogy nem árt ha bepötyögöm valakinek a számát, hogy vészhelyzet esetén húzza fel a nyúlcipőt és húzza el a belét hozzám, hogy kimentsen a szarból. És persze most üt fejet bennem a gondolat, hogy akkor miért engem kértek fel? Miért engem kért meg a pasas mint nőt, hogy öljek meg valakit aki nőket öl. Hol ebben az értelem?
Persze nem azt mondom, hogy nem csinálnám meg, mert már csak azért is, hogy a női társaim életét megóvjam. Nem, nem enyhültem meg! Még mindig nem vagyok oda a sok hisztis cafkáért és egyesével tépném ki az összes hajukat, de azért a halálukat nem akarom. Illetve persze van néhány, de gondolom mindenkire ugyanúgy veszélyes ez az ipse.
Miután elhagytam a házamat és egyenesen az idegen férfi házához siettem, mostanra már a bejutáson fáradozok.
A fene se gondolta volna, hogy egy gyilkos házába ilyen könnyű lesz bejutni... mindenesetre gondosan betolom magam mögött az üvegtákolmányt, nehogy a huzat miatt bevágódjon egy-két ajtó ezzel idejekorán felhívva magamra a figyelmet, majd a férfi után kutatva elhagyom az első helyiséget. A hálószobában az ágyon és egyéb tárgyakon kívül mást nem találok, így gondolkodás nélkül indulok felfedező útra. Jókora épülettel van dolgom, annyi szent. Az én nem túl nagy, viszont annál otthonosabb kétszobás, egy nappalis lakásom háromszor beleférne ebbe szerintem.
Kis híján felsikkantok meglepetésemben, mikor a pasassal találom szembe magam, ki nagy lelkesen, mintha számított volna az érkezésemre valami borhoz hasonló italt szopogat.
Először elkerekednek a szemeim a lazasága láttán, de rögtön el is önt a düh, hisz látom amit látok. Egy gyilkos ül előttem - na nem mintha én nem az lennék - de azért én mégis tudom, hogy hol a határ. Nem vagyok pszichopata se szociopata. Nem a saját őrületemből csinálom, hanem mert felbérelnek. És persze így is megválogatom az eseteket.
Hangja hallatán akaratlanul is összerezzenek, de már lépek is közelebb hozzá. Nem hat meg, az a nagy büdös igazság.
- Remélem tudja, hogy az a faszi a pokol mélyére kívánja... - kihívó pillantással nézek végig rajta - mint ahogy én is.
Kíváncsi vagyok arra, hogy mi az amivel támadna. Miként öl meg valakit? És én miként fogok rá reagálni?
- Nem szokásom lopni. A hülye italait meg kenje a hajára - hangom csattanó. Utálom a stílusát, és ha másként érkeztem volna, már biztos, hogy kinyírtam volna. Most viszont a véremet fogja szívni, és biztos vagyok benne, hogyha rájön arra, hogy utálom ezt a játékot, kifogja használni.
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Vendég

Vendég


TémanyitásTárgy: Re: Belizaire&Chanel ~ Killers 07.05.14 11:41

– Természetesen tudom – könnyedén megvontam a vállamat, miközben kortyoltam egyet a kezemben tartott pohár tartalmából, – azonban azt nem gondoltam volna soha, hogy egy napon majd ide jutunk – felsóhajtottam. Feltételezem, hogy azon emberek, akiknek minden érzelmei a helyükön voltak, s nem voltak semmilyen szinte sem abnormálisak, azok minden bizonnyal némiképpen sajnálták volna valóban, hogy így végződött ez a "barátság", én azonban csak úgy sajnáltam, hogy egy remek szakembert veszítettem. Pillantásom elsötétült, szinte vészjóslóvá vált, ahogyan tekintetemet végighordoztam a nőn, aki egyáltalán nem volt a nappalimba illő jelenség, nagyon is kilógott, hiszen az elegáns bútorok jól mutatták némiképpen mégis csak kifinomult ízlésemet, míg a nő leginkább úgy festett számomra, mint holmi tinédzser lázadozó, kissé talán slamposnak hatott. – Ön voltaképpen miért is? – Vontam fel kérdőn a szemöldökömet. – Ha a Basanquet által kitalált mesékből az bizony nagy hiba – halkan ciccegtem, mivel mint ahogyan máskor is most sem kifejezetten éreztem a helyzetnek súlyát, mivel úgy éreztem, hogy egyáltalán nincs mitől tartanom, különösen nem ettől a nőtől, merthogy Miss Williamsen és rajtam kívül még csak sejtelme sem volt senkinek arról, hogy én miként és hogyan űzöm a hobbimat, s kizártnak tartottam azt is, hogy esetlegesen bárki is rajta kapott volna, elvégre nem véletlenül nem tudott még elkapni senki sem, hiszen ha valakit a házamba vittem az sokszor a saját lábán távozott, ennél én sokkal ügyesebben csempésztem be otthonomba azokat a nőket, akiket a fémasztalomon áldoztam fel őket.
Felvontam a szemöldökömet és kis híján fel is nevettem. Butuska nőszemély, jegyeztem meg magamban kissé cinikusan. Nem esett nehezemre elképzelni, hogy mit tennék vele, ha az áldozataim listáján lenne rajta, de az ő nagy szerencséje volt, hogy nem tartozott azok közé a nők közé, akiket amúgy meg szoktam gyilkolni – pedig mi tagadás, nagyon is esélyes erre, elvégre még is csak félbeszakította azt, amibe még bele sem kezdtem, mert hát mégis csak ott feküdt egy nő lent az alagsorban, akinek már mihamarabb neki szerettem volna kezdeni és most hogy hetek óta végre neki kezdhettem volna annak, amit akartam volna tenni vele, merthogy a fejemben már egy kiforrott ötlet volt – nem tehettem, mert egy ilyen nővel kell hadakoznom, aki nem mellesleg még a házamba is betört és meg akart ölni – s bár emiatt egyáltalán nem borultam ki, egyáltalán nem néztem jó szemmel.
– Ez esetben, ha nem lopni jött és nem kér az italból sem, nyugodtan távozhat, hacsak jelen pillanatban nem arra vár, hogy feljelentsem – természetes nyugodtsággal álltam fel a helyemről tudomást sem véve a nőről – nem különösebben kedvelem a hívatlan vendégeket, különösen az olyasfajtákat, aki megölni jött, viszont még is a lehetőség kicsúszik a kezei közül. Nem egy ilyen amatőr keze által szeretnék meghalni, már megbocsásson. Feltételezem, hogy egy maga is kitalál. – Nyugodt pillantással néztem rá. Nem állt szándékomban ezen az estén meghalni, egy esetleges sérülés belefért, de különösebben nem vágytam most semmiféle hadakozásra, különös tekintettel, hogy ha esetlegesen eldurrant volna az agyam, nem volt rajtam kesztyű és még csak véletlenül sem szerettem volna kidobni őt egy sikátorban, fojtásnyommal a nyakán –, merthogy lássuk be az meglehetősen egyértelmű lett volna, hogy ki ölte meg őt. Meg kellett tartanom a hidegvéremet, s most hogy Basanquet ilyen elvetemült akcióba kezdett, nem éreztem magam kellőképpen nyugodtnak, voltaképpen úgy éreztem, hogy egy kissé meg kellett volna sürgetnem az eseményeket.

//Bocsáss meg, ez nagyon rossz lett//
Vissza az elejére Go down



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Belizaire&Chanel ~ Killers

Vissza az elejére Go down

Belizaire&Chanel ~ Killers

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Egyéb :: Archívum :: Belizaire Roux háza-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához