welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Whataya want from me?
Eric Crawford
Yesterday at 18:51
Városháza
Grace Kendra Handrick
Yesterday at 12:11
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Charlotte és Chad - A nagy aggódás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Charlotte és Chad - A nagy aggódás 14.06.14 22:58

Rettentően megijedtem mikor hívtak a kórházból, hogy Charlottet elütötték és az intenzíven fekszik kómában. Alig bírtam lenyugtatni magam, természetesen egyből berohantam a kórházba, és mivel már jártas vagyok itt, pontosan tudom, hogy merre kell menni. Még a hátam mögül hallom a recepciós nő hangját, de nem értettem pontosan, hogy mit is mondott. Tulajdonképpen nem is érdekel csak, hogy a szerelmemet lássam, hogy jól van-e. Bevágtatok az intenzívre, csak úgy dörren-csattan mögöttem a lengő ajtó. Feldúlt vagyok és ideges és iszonyúan félek attól, hogy elveszítem őt, bár mondták a telefonban, hogy egyáltalán nem súlyos az állapota, de ilyenkor nem érdekel semmilyen nyugtató szó. Egy fiatal nővérke állít meg azzal, hogy a mellkasomnál fogva lök hátra. Csak ekkor térek észhez, hogy gyakorlatilag utcai ruhával csörtetek végig a folyosón.
- Chad! Ide nem jöhetsz be így! Vegyél fel látogatói köpenyt! – Néz rám szigorúan, de engem ez mit sem érdekel. Hülye szabályok, Charlottet akarom, erre jön ezekkel a dolgokkal.
- De… - Csak ennyit tudtam kinyögni és még a karom is visszaejtem magam mellé, ahogy lendült, mert csak pár méterre voltam attól, hogy szerelmemhez bejussak.
- Nincs de! Attól, hogy Lottyval jársz még nincs kivétel! Nem fog elszaladni, viszont ha megfertőzöd, akkor több baja lesz, mint ami most van. Nyomás! – Lök visszafelé, így kénytelen vagyok hátrálni. Csak sóhajtok egyet, mert nagyon nem tetszik ez a buta higiéniai szabály. Gyorsan hátra arc, majd lekapok egyet és magamra húzom. Megmutatom magam, hogy jó lesz-e már, de már mennék. Amint mosolyogva bólint rám, ott is hagyom és szinte berontok Charlotte kórtermébe. Nem jó így látni őt, főleg, hogy nem néz rám és nem mosolyog. Vagy szólal meg, vagy csinál bármit. Odamegyek az ágya mellé és finoman megfogom a kezét. Megőrülök ettől, alig bírok leülni is. Viszont, amint megvan, csak azt figyelem, ahogy szuszog és hallgatom, ahogy az infúzió csepeg. Nem bírom a kórházakat, de fenn maradok, így már nem tudom, hogy hányadik napja, de már alig bírom a szemeimet nyitva tartani. Annyit ettem csak amennyit a nővérek belém erőszakoltak, mert amúgy nem tudok enni. Úgy érzem, hogy ping-pong labda méretű lett a gyomrom. Viszont a szemeimmel egyre laposabban nézek és halványodik minden. Talán nem baj, ha egy 5 perce lehunyom a szemeim. Fejem nehéz és le is dől az ágyra, így Charlotte mellett szuszogva alszok, először 10 perc lesz abból az 5-ből, aztán 15 perc, végül fél óra és még több. Viszont szerelmem kezét el nem engedem. Nem tudom, hogy mikor jött be a nővérke, de épp csinálja a dolgát, én pedig alszok, így fogalmam sincs, hogy Charlotte mikor ébred fel.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Charlotte és Chad - A nagy aggódás 14.06.14 23:37

Úgy terveztem, hogy ebéd szünetben meglátogatom azt a közelben lévő új éttermet, amikről a nővérek naphosszat áradoznak. Nem, mintha bajom lenne a kantinban kapható étellel, de egy idő után mindenre rá lehet unni, pláne úgy, hogy mióta itt dolgozok, azóta mindig ugyan azokat az ételeket készítik el. Igazuk volt a nővéreknek, nagyon is ízletesen készítették el az étteremben az ételt, nem is lehetne hozzá hasonlítani ahhoz, amit a kantinban lehet kapni. Oké, értem én, hogy ez kórház inkább a betegek ellátására koncentrál, nem pedig arra, hogy az ételek finomak legyenek. Sietve indultam vissza a kórházba, megálltam a zebránál mikor pirosra váltott, csak akkor indultam meg az út másik felére, mikor zöld lett... Aztán az a fekete autó lökhárítója, ahogy egyre jobban és jobban közeledik felém, de már képtelen voltam megmozdulni. Ez volt az utolsó emlékem mielőtt minden elsötétült volna előttem. Minden olyan álomszerű volt, mintha hallottam volna a szirénákat, minden olyan hangos volt körülöttem, aztán hirtelen minden elcsendesült. Minden olyan hirtelen történt, hogy még annyi időm sem volt, hogy ijedtemben felsikítsak, na nem, mintha azzal megmenthettem volna magam.
Felébredtem. Nehezen nyitottam ki szemeimet, túlságosan kába voltam, de a szobában lévő fehérség szinte már vakító volt. Nehezen kaptam levegőt, mindenem sajgott, de mégis tudtam hol vagyok, csak azt nem, hogy hogyan kerültem ide, ahogy azt sem, hogy mióta lehetek itt. Fejemet oldalra pillantva megpillantottam azt a férfit, aki mindig velem van történjen bármi is. Aludt. Biztosan régóta itt ül mellettem, ezért nem is keltettem fel, inkább csak néztem, arra várva, hogy felébredjen. Ha képes lettem volna megmozdulni, akkor megnéztem volna mit ír a kartonomon, nevezhetjük ezt szakmai ártalomnak is, de sajnos túl gyengének éreztem magam, ezért inkább mozdulatlan maradtam, különben sem lett volna szívem felébreszteni. Aggódva ellenőriztem, hogy mozog-e kezem, lábam, majd végül arra a következtetésre jutottam, hogy a végtagjaim egyben vannak, habár jelen pillanatban mindenem sajog, még a belém pumpált fájdalom csillapítók ellenére is.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Charlotte és Chad - A nagy aggódás 15.06.14 0:02

Nehéz lenyugtatnom magam, ezért is vágtatok be ész nélkül az intenzívre és csak akkor térek magamhoz, mikor rám szólnak. Kelletlenül, de végül is betartom a szabályt, mert nem akarom, hogy kitiltsanak, és akkor végképp nem lehetek szerelmem mellett. Felveszem ezt a förtelmes köpenyt, majd már a kórteremben is termek. A székre leülök és megfogom a kezét, hátha érez valamit. Tudom, hogy min megy keresztül, mert én is hasonlóképp voltam, mikor velem történt baleset. Aggódok érte, és még csak el se mondhatom, hogy teljes értékben a barátnőm, hiszen még mindig rá várok, hogy döntsön mi legyen velünk. Ahogy régebben ígértem neki, mindig mellette leszek. Viszont már nem bírom a virrasztást és szerintem olyan táskák vannak a szemeim alatt, amit ha megpakolnánk ruhával kitelne egy évre is. Épp ezért már nehéz a fejem, így az ágy melletti székről rádőlök az ágyra és pihentetem a szemeim. Legalábbis azt hiszem, mert már órák telnek el, mióta azt az 5 perc pihenőt adtam neki. A nővérke is teszi a dolgát, mikor észreveszi, hogy Charlotte ébredezik, így mosolyogva odalép hozzánk.
- Jó reggelt, Lotty! Hogy vagy? – Érdeklődik, persze csak halkan, hogy ne ébresszen fel engem. Rám pillant, ahogy szuszogva folytatom a pihenést.
- Végre alszik. Három napig, amíg te kómában voltál, itt virrasztott. Alig akart enni is. Azt mondta, hogy kell neked, mikor felébredsz. – Mesél miközben megnézi az infúziót és ki is cseréli, mert időközben lefolyt. – Látszik, hogy szerelmes. – Szinte áradozik erről, mert ő úgymond szeret minket, mert szerinte nagyon is aranyosak vagyunk együtt.
- Viszont Chadet fel kéne kelteni, mert ebben a pózban elaludhatja a nyakát és az nem a legkellemesebb érzés. Bár csodálkoznék, ha most nem úgy kelne, hogy fáj mindene. – Hamar ki is cseréli az infúziót, már rutinja van benne. Én pedig még mindig békésen alszok szerelmem mellett. Igazából az sem érdekel, hogy kényelmetlen, csak már annyira álmos voltam, hogy muszáj volt.
- Hozzak valamit? – Fordul végül Charlottehoz, hogy kell-e neki valami, mert végül is itt elvégezte a dolgát. Ha kér valamit, akkor természetesen azon lesz, hogy beszerezze, ha meg nem akkor meg úgyis visszajön hamarosan az orvossal. Charlotte tudja, hogy ez, hogy működik, így nem is lesz tájékoztatva erről.
- Akkor nem is zavarok. Csak nyomd meg a nővérhívót, ha valami gond lenne! – Mutatja a feje fölött lévő zöld kütyüt, majd kisétál a kórteremből. Én pedig pár perccel később fel is ébredek. Nagyokat pislogok, sőt még hunyorgok is, mert nagyon is világos van még nekem. Ekkor látom, hogy Charlotte ébren van, így hamar ülő pozícióban vagyok. A nyakamat dörzsölgetem a szabad kezemmel.
- Szia! Jól vagy? – Első aggódó kérdésem, pedig még a szemeimmel se látok tisztán. Annyira kómás vagyok még ettől a fél-alvástól, hogy bárcsak inkább ne aludtam volna. Viszont akarom tudni, hogy szerelmem hogy van.
- Nagyon megijesztettél! - Nézek rá nagy szemekkel, mert nem akarom, hogy többször ilyen előforduljon, bár tudom, hogy most nem ő volt a hibás.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Charlotte és Chad - A nagy aggódás 15.06.14 0:36

Jelenleg úgy érzem magam, mintha egy úthenger ment volna át rajtam, hiba tudom, hogy az nem lehetséges, mert akkor már nem élnék. Fogalmam sincs arról, hogy meddig aludhattam, mégis nagyon fáradtnak, kimerültnek érzem magam. Utálom ezt a magatehetetlen állapotot, de azért mégsem keltetek fel az ágyról, főleg nem úgy, hogy infúzióra kötöttek. Felismerem a falról, hogy abban a kórházban vagyok ahol dolgozok, de mind hiába, mert hiába vagyok itt orvos, attól még engem is leteremtenének az ápolónők ha túl hamar akarnék kikelni az ágyból.
- Voltam már jobban is. - Mikor megszólaltam csak akkor éreztem, hogy szám úgy ki volt száradva, hogy szinte már cserepes.
- Annyira makacs tud lenni. - Mondtam a nővérnek, miközben az alvó szerelmemre pillantottam. Most bántam meg csak igazán, hogy milyen rossz barátnője voltam az elmúlt időkben. Abba inkább bele sem akartam gondolni, hogy mit élhetett volna át, ha most nem lennék... Biztosan halálra gyötörte volna a lelkiismerete. Azt pedig egy pillanatig sem tudtam vitatni, amit a nővér mondott, hiszen ha nem szeretne, akkor nem virrasztott volna mellettem három napon át.
- Nincs szívem felkelteni. - Hiába tudom, hogy fájni fog a nyaka, mert nem lehet kellemes, sőt kényelmes így aludnia, de azért mégis inkább hagytam pihenni, rá fér. Majd finoman azért rászólok, hogy haza mehetne pihenni miután felkelt, hiszen már felébredtem, ezek szerint nincs túl komoly bajon, de ettől független neki azért aludnia is kellene.
- Nem, köszönöm. - Ezt követően csak bólintottam egyet, hiszen jó tudom, hogy hol találom a nővérhívó gombot. Alig, hogy kiment a nővér Chad ébredezni kezdett.
- Már jól vagyok. - Látszik rajta, hogy mennyire aggódik értem, ahogyan az is, hogy mennyire megkönnyebbült, hogy már felébredtem.
- Sajnálom... Nem direkt tettem. - Nem szánt szándékkal léptem ki az autó elé, hogy üssön el, egyszerűen csak megtörtént. Ezért csak az autóban ülő sofőrt lehet hibáztatni, mert nekem nagyon is úgy rémlik, hogy zöld volt a jelzés mikor kiléptem az útra.
- Tényleg kómában voltam három napig? - Mert a nővér azt mondta, hogy már három napja itt van, logikusan gondolkozva csak erre tudtam következtetni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Charlotte és Chad - A nagy aggódás 15.06.14 4:05

A nővérke csak mosolyog, bár azon is csodálkozik, hogy Charlotte csak néhány karcolást szerzett, mert úgy tudják, hogy nem állt meg a sofőr segítséget nyújtani. Persze még csak most kelt fel, így gondolja, hogy nem lehet fit és nem lehet semmi baja. Azért rólam is elmond egy-két dolgot a nővér, bár tény, hogy ezt mondtam, de nem kell ennyire drasztikusan felfogni az egészet.
- Csak szerelmes. De az nagyon. Nem is baj, nem lehet ezért rá haragudni. – Mosolyog, ahogy tekintetét leveszi rólam, hiába álmodok, de sajog a nyakam és a vállam is, de annyira jó, hogy a fejem vizszintesben van, hogy nem is akarok megmozdulni. Csak még 5 percet, hangzik a fejemben lévő hang és ennek eleget téve, tovább alszok.
- Nagyon aranyosan alszik. Édes egy srác. – Ennyi idő alatt már a borostám is kinőtt. El sem mozdultam az ágya mellől. Alig tudtam a pisilést is visszatartani, mindig csak akkor mentem el, mikor már nagyon-nagyon kellett. De most nagyon is jó. - Szerencséd van vele. Ritka egy ilyen odaadó srácot találni. El sem mozdult az ágyad mellől. - Nem azért, mert kórházban vagyok, vagy mert ez történt vele, hanem, mert mellette lehetek. A nővér meg időközben elhagyja a kórtermet, hogy kettesben hagyjon minket és megkeresse az orvost, hogy elújságolja neki a jó hírt. Én pedig már nem adok több lehetőséget a fejemben lévő hangnak, ami megint csak azt hangoztatja, hogy még 5 percet. Meg is bántam az előzőt is, mert mikor magamhoz térek az alvásból, csak ekkor tűnik fel, hogy Charlotte már fenn van. Megkönnyebbültem, és a szívemről is egy nagy kő legördült. Azt hittem, hogy nem fog felkelni, mert kómából nagyon nehezen jön vissza bárki is.
- Ennek örülök. – Mondom halvány mosollyal az arcomon, bár ezt is magamra kellett erőltetnem, mert annyira fáradt vagyok, hogy alig bírom még a szemeimet is nyitva tartani, nemhogy még mosolyogni. De szerelmemre bármikor magamra parancsolok.
- Tudom… Mi történt? – Kérdezem meg tőle, hátha emlékszik valamire, mert nekem a telefonban csak annyit mondtak, hogy elütötték. Amúgy sem érdekelt más csak, hogy lássam, így lehet, hogy elmondták részletesen is, csak az nem jutott át hozzám.
- Igen! Azt hittem, hogy soha sem fogsz magadhoz térni. – Kétségbeesetten nézek rá, majd az ágya szélére átülök, hogy még véletlenül se pislogjak laposakat. Kezét az ölembe rakom, közben pedig simogatom, mikor közelebb hajolok hozzá és egy puszit nyomok az arcára. Hiába ébredt fel, még mindig úgy dobog a szívem, hogy mindjárt kiesik a helyéről.
- Szeretlek! – Suttogom a fülébe, muszáj volt ezt tudatnom vele, majd újra felülök, hogy még véletlenül se feküdjek el mellette, pedig nagyon is hívogat az ágy. Másik kezemmel, amelyikkel nem fogom a kezét, megsimítom az arcát. Csak most tűnik fel, hogy még mindig remeg a kezem az ijedtségtől.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Charlotte és Chad - A nagy aggódás 15.06.14 9:27

Talán csak a bennem lévő fájdalomcsillapítótól látom így a dolgokat, de olyan, mintha a nővér nagyon is irigykedne rám, hogy nekem ilyen barátom van... Azt hiszem még mindig elmondhatom, hogy a barátom, hiszen ténylegesen nem szakítottunk, csak nekem egy kis időre volt szükségem. Nagyon úgy néz ki, hogy a kelleténél több időt kaptam, hiszen nem volt a tervem része, hogy a kórházban fogok kikötni.
- Az már biztos, hogy ezért tényleg nem lehet rá haragudni. - Maximum most csak magamra tudnék haragudni, hogy miattam virraszt már három napja. Pedig ismerhetne, tudhatná már, hogy azt akartam volna, hogy ne legyen velem a nap huszonnégy órájában, hanem hogy menjen haza pihenni, de én ismerem már annyira, hogy tudjam rólam milyen makacs.
- Ezt mondani sem kell, biztos voltam abban, hogy mindvégig itt volt mellettem. - Fordított esetben én is sokat bejártam hozzá, persze nem bírtam állandóan bent lenni nála, mivel dolgoznom kellett, de szerencsére annyira közel volt, hogy minden fél órában rá bírtam lesni.
- Annyira emlékszem, hogy rálépek a zebrára aztán minden elsötétül. - Nagyjából tényleg ennyi lenne. - Miért neked mit mondtak? - Azért kíváncsi lennék arra, hogy mit mondanak a szemtanúk mert biztosan vannak, hiszen ebédszünetben még a szokásosnál is zsúfoltabb a város. Viszont azt biztosra tudom, hogy zöld jelzés volt mikor át akartam sietni az úttesten, szóval nem én hibáztam, hanem az aki az autót vezette. Nézzük a dolgok pozitív oldalát, jól vagyok a történtekhez képest, ennél lehetnének jóval súlyosabbak is a sérüléseim.
- Mi lett volna velünk ha évekig kómában lettem volna? - Elvégre nem hibáztathatnám azért ha lemondana rólam és amíg kómában fekszem addig újra kezdené nélkülem az életét. Hiszen akik kómába kerülnek azok nem biztos, hogy valaha is felébrednek.
- Oh, szúrsz. - Mondtam miután megpuszilt. Nem szoktam ahhoz hozzá, hogy borostás legyen, jól áll neki, viszont nem tudnám, hogy meg tudnám-e szokni.
- Én is szeretlek. - Mint, ahogy már mondtam semmit sem változtak az iránta érzett érzelmeim, még annak ellenére sem, hogy ijedtemben vissza adtam neki az eljegyzési gyűrűt.
- Most már megmaradok... Szerintem haza kellene menned egy kicsit pihenni. - Fogadni mernék rá, hogy ellenkezni fog, de én akkor leszek nyugodt, ha tudom azt, hogy legalább egy kicsit pihent, azok után, hogy három napig itt virrasztott mellettem.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Charlotte és Chad - A nagy aggódás 16.06.14 17:31

A nővér csak mosolyog, miközben engem néz, talán el is bambul rajtam, ahogy alszok. Mindenki aludni akar, ha csak rám néz, mert most hiába kényelmetlen mégis annyira jól alszok, hogy kedve támadhatna neki is lefeküdni. Viszont arról tájékoztatja Charlottet, hogy itt voltam vele végig, amikor behozták a kórházba, csak hát eddig bírtam. Már így is karikásak a szemeim és nagyon fájnak, a fejemről nem is beszélve. Nem akartam, hogy úgy ébredjen, hogy nincs itt mellette senki, aki rámosolyog. Amikor kimegy a nővér, akkor kezdek el ébredezni és kicsit el is szégyellem magam, hogy csak nem sikerült fenn maradnom, hogy engem pillantson meg először, aki várja, hogy magához térjen. Tudni akarom, hogy ő mire emlékszik, így ezt a választ is megkapom.
- Hogy elütött egy autó. Lefékezett, majd mikor látta, hogy nem mozdulsz, elhajtott. De tegnap fogták el, azt mondta, hogy nagyon megijedt, mert azt hitte, hogy megölt és nem tudta, hogy mit csináljon, ezért a gázra taposott. Még kezdő volt a sofőr, kint volt a tanuló jelzés és azt hiszem a jogosítványa is 1 hetes volt. Későn vett észre téged és azt, hogy neki pirosat mutat a lámpa. – Rántom meg a vállaimat, azért a rendőrség erről tájékoztatott, mert mégis csak cserbenhagyta Charlottet. De ha ez miatt meghalt volna a szerelmem, akkor biztos, hogy agyon verem. De szerencsére sokan voltak körülötte, így sikerült gyors ellátásban részesíteni őt. Talán ez miatt is volt ilyen kevés idő, ami a baleset és az ébredés között eltelt. Bár nekem ez is éveknek tűnt. Kérdésére szerintem maga is tudja a választ.
- Itt ültem volna mindennap és vártam volna rád! Fontos vagy nekem és azért, mert kómában fekszel nem foglak elhagyni! – Mondom komolyan, valóban vártam volna rá és abban biztos lehet, hogy mindent megtettem volna annak érdekében, hogy meggyógyuljon. Nem fogom őt elhagyni, kitartok mellette jóban-rosszban, ahogy megígértem neki. Így is kínszenvedés volt ez a három nap, de attól még mindig itt vagyok és itt is maradtam volna, amíg kell. Közelebb is hajolok hozzá és egy puszit nyomok az arcára. Nem gondoltam volna, hogy zavarja a borostám, bár eddig egy lánynak sem tetszett, akinek így adtam puszit.
- Bocsánat… Megborotválkozhatok, ha szeretnéd. – Simítok végig az államon, valóban eléggé kinőtt, de csak azért, mert el sem mozdultam az ágya mellől. Nem volt időm borotválkozni ezáltal. De, ha azt mondja, hogy nem akarja, akkor egyből elmegyek borotválkozni, de most úgy vélem, hogy fontosabb, hogy itt legyek vele, de neki bármit megteszek. Halványan mosolygok, és igazából azt nem értem, hogyha szeretjük egymást, miért kínlódunk ezzel a szünettel.
- És… Még mindig szünetelni akarsz? – Bátortalanul teszem fel a kérdésem, mert nem akarom, hogy azt higgye siettetem, csak már úgy vele lennék megint. Azt is megérteném, ha igennel válaszol, akkor biztos, hogy nem teszem fel többet a kérdésemet és megpróbálok türelmesen várni rá. Szinte tudtam, hogy el fog küldeni aludni, így halvány mosolyt erőltetek az arcomra.
- Itt is aludhatok veled. – Nem szívesen hagynám most magára, elvégre most ébredt fel és fogalmam sincs, hogy akik kómából kelnek fel, azoknak van-e valami mellékhatásuk. Mint szédülés, hányinger, rosszullét. Nem szeretném, ha valami történne vele, amíg nem vagyok itt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Charlotte és Chad - A nagy aggódás 17.06.14 19:15

Nem vagyok egy bosszúszomjas némber, de azért ezt hogy tudnám szó nélkül hagyni? Még ha el is hiszem, hogy a sofőr kezdő volt és meg is ijedt, de attól még szorulhatott volna bele annyi emberiség, hogy kihívja hozzám a mentőket, vagy kiszáll a kocsiból, ahelyett, hogy elhajtott volna. Mi lett volna ha azért halok meg, mert gyáva volt és hagyott ott feküdni az úton? Szerencse, hogy forgalmas helyen történt és valamelyik járókelő szólt a mentőknek.
- Cserbenhagyásos gázolásért akár börtönbüntetés is járhat, ha szándékos volt, ha véletlen... Szerinted lecsukják? - Mert ennek biztosan lesznek következményei, ahogy abban is biztos vagyok, hogy majd engem is felkeres a hatóság, ha értesülnek arról, hogy magamhoz tértem, hogy felvegyék a vallomásomat, mert ilyenkor ez a szokásos eljárás.
- Szerencse, hogy csak három napig kellett mellettem virrasztanod. - Láttam már olyan embereket, akik nap, mint nap betértek a kómában fekvő szerettükhöz abban a reményben, hogy majd egyszer csak felkel, nos nem mindig volt boldog befejezés, mert nem mindenki tér magához a kómából és van, hogy úgy döntenek a hozzátartózok, hogy lekapcsolják a gépeket.
- Mi lett volna akkor, ha évekig lettem volna komában? - Tényleg képes lett volna hűséges lenni hozzám addig míg magamhoz nem térek egy szép napon, azok után, hogy vissza adtam neki a gyűrűt? Hiába szeretem attól még azt akarnám, hogy lépjen tovább, hogy találja meg más mellett a boldogságot.
- Tetszik, csak még szokatlan. - Eddig sosem kellett az miatt panaszkodnom, hogy szúrt volna, de azt hiszem hozzá tudnék szokni. Néha ugye nem árt a változatosság.
- Nem! Azt hiszem ez a baleset ráébresztett arra, hogy túl rövid az élet, ezért nincs értelme annak, hogy szüneteljen a kapcsolatunk. - Akárhogy is nézzük akár meg is hallhattam volna ott az úton, vagy sosem tértem volna magamhoz a komából... Mégis szerencsés lehetek, hogy kisebb sérülésekkel megúsztam, sikerült vissza térnem az élők közé, ezért egyetlen egy percet sem akarok mostantól elvesztegetni.
- Miért vagy most is ennyire makacs? - Nem érzem úgy, hogy elég erőm lenne ráerőltetnem az akaratomat. Hiába is mondok neki bármit, nem akar haza menni pihenni, pedig egy kis túlzással mondhatom, hogy jól vagyok már.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Charlotte és Chad - A nagy aggódás 18.06.14 15:47

Őszintén szólva engem csak az érdekel, hogy Charlotte épségben van a történtekhez képest. A kérdésre nem tudom a választ, így megrántom a vállaimat. Szerintem ez csak is azon fog múlni, hogy szerelmem mit akar, mert azt hiszem, hogy nem volt még büntetve, de nem is vagyok benne ezekben a törvényekben.
- Szerintem ez rajtad fog múlni. – Le is zárom ennyivel a témát, majd kilyukadunk a kómánál. Én tényleg itt ültem volna addig, amíg fel nem ébred, mert nekem fontos ő, és nem fogom ez miatt elhagyni. Azt hiszem elég tanúbizonyságot tettem már számára, hogy tudja, valóban ezt megtettem volna érte. Nem tudom, hogy fordított esetben ugyanez lenne, de azt tudom, hogy én megtenném.
- Na igen, így is borzalmas volt, de miattad kibírtam. – Halvány mosoly az arcomon, most persze nem azt várom tőle, hogy bálványozzon, mert tudom, hogy nem akarta volna, hogy itt virrasszak de már megtörtént. Igazából nem is értem, hogy miért rágódik azon, hogy mi lett volna ha.. Én már elmondtam neki, de úgy tűnik, hogy nem akar nekem hinni, ami fájó pont számomra. Sóhajtok egyet, majd kicsit lenyugodva, újból elismétlem magam.
- Nem hiszel nekem? Én tényleg itt lettem volna melletted. Elvégre a szünet alatt is megcsalhattalak volna, de nem tettem. Nekem te kellesz, és nem mondok le rólad! – Őszinte vagyok, mert így gondolom és tényleg nem kell nekem senki más. Azt akarom, hogy higgyen nekem, elvégre nem tettem semmi olyat, amiért kételkednie kéne. Nekem kell ő, és hiába gondolja azt, hogy azzal, hogy visszaadta a gyűrűt, nem akarok tőle semmit. Még így is, akarom, hogy a menyasszonyom legyen, de ezt már elmondtam neki. Viszont a borostám is kinőtt azzal, hogy nem mozdultam el mellőle. Nem gondoltam volna, hogy zavarja.
- Akkor ne borotválkozzak meg? – Nézek rá kérdőn, elvégre a kedvéért megtenném ezt is. Mosolygok rá és csak egyre szélesebb lesz, ahogy végre megint együtt lehetünk. Közelebb is hajolok hozzá és megcsókolom, bár nem tudom, hogy mennyire zavarja a borostám csókolózás közben.
- Szeretlek! – Muszáj vele még egyszer közölnöm ezt, amikor elválnak az ajkaink. Csillogó szemekkel pislogok rá és azt hiszem, hogy már el is múlt az álmosságom. Lebiggyesztem viszont az ajkaimat, ahogy felteszi a kérdését, mert egyáltalán nem értem.
- Én úgy gondoltam, hogy behoznak ide egy ágyat. De ha nem szeretnéd, hogy itt legyek, akkor elmegyek. – Állok fel az ágya mellől, és valóban akartam, hogy mellette legyek, főleg, hogy újból a barátnőm lett.
- Visszajöhetek alvás után? – Azért szeretném tudni, hogy akar-e látni még ma, vagy csak szimplán elküld. Kíváncsi vagyok a válaszára és addig nem is megyek sehova se.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Charlotte és Chad - A nagy aggódás 19.06.14 6:05

Jelenleg most nem akarok arra gondolni, hogy mi fog lenni azzal a személlyel, aki képes volt elgázolni, aztán csak úgy elhajtani. Cserbenhagyott. Nem azt kívánom, hogy zárják miattam börtönben, de azért legalább egy időre elvehetnék a jogosítványát, nehogy valaki más is úgy járjon, ahogyan én is, sőt vagy rosszabbul. Ha arra gondolok, hogy ettől sokkal rosszabb dolgok is történhettek volna velem, akkor akaratlanul is eszembe jut az amnézia, vagy az, hogy örökre lebénulok, de mégis a legrosszabb az lenne, ha már nem lennék.
- Azért most különös nekem ez a helyzet, általában én szoktam az lenni, aki érted aggódik. - Most pedig ugye Chad az, aki értem aggódhat. Azt hiszem most Chad jobban aggódik értem, mint én saját magam. Nem azt mondom, hogy jól érzem magam, de már  az biztos, hogy életben fogok maradni. Túléltem, felkeltem a kómából, most már minden rendben fog lenni.
- Hiszek neked. - Már csak azért is hiszek neki, mert itt volt mellettem. Ha nem szeretne akkor nem virrasztott volna bent a kórházban arra várva, hogy végre felébredjek a kómából.
- Nem kell, ha nem akarod. - Azért még ennyi borosta nem zavar, de azért remélem nem akar úgy kinézni, mint a hajótöröttek.
- Én is szeretlek. - Csókoltam vissza. Azt hiszem nem ártana egy kis ajakbalzsam vagy bármi, mert iszonyú cserepesnek érzem ajkaimat, remélem nem zavarta ez túlságosan.
- Tudom, hogy mennyire nem szeretsz kórházban lenni, ezért tényleg jobb lenne ha haza mennél pihenni. - Számtalanszor elmondta már, hogy mennyire iszonyodik a kórházaktól és utál bent feküdni, ezért tényleg úgy hiszem, hogy az lenne a legjobb neki is, ha nem a kórház falai között lenne.
- Miért ne jöhetnél vissza? - Meglepetten néztem rá. Persze, hogy azt szeretném, hogy vissza jöjjön, de remélem most már nem kell sokáig bent feküdnöm, mert jobban szeretnék a saját otthonomban lábadozni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Charlotte és Chad - A nagy aggódás 19.06.14 8:30

Örülök, hogy nem feszegetjük a témát, szerintem az, hogy mi fog történni az ürgével már igazán nem ránk tartozik. Legalábbis szerintem biztos, hogy megkapja a megérdemelt büntetését, az miatt felesleges rágódni és idegeskedni, hogy mi van, ha nem ítélik el, vagy nem lesz semmi. Majd úgyis ki fog derülni, hiszen ott hagyta és bujdokolt. Szerintem ezzel csak maga alatt vágta a fát. Viszont annak kell örülni, hogy Charlotte már jobban van, én pedig csak is ezzel fogok foglalkozni.
- Mert én szerencsétlen vagyok és nem tudok magamra vigyázni. – Rántom meg a vállaimat, persze, hogy aggódok a szerelmem miatt, nem is értem, hogy ezt miért teszi szóvá. Nem akarom, hogy bármi történjen vele, mert abba belebetegednék. Ezt a szünetelést is alig bírom, hát még ezt a három napos kómát. Már őszintén úgy érzem, hogy megőszültem itt mellette, amíg vártam. Még egyszer elmondom neki, hogy itt vártam volna rá, mert úgy tűnik, hogy nem akar a szavaimnak hinni. Halvány mosolyt erőltetek az arcomra, mert szerintem csak úgy mondja, hogy hisz nekem. De most nem is probléma, mert tudom, hogy sokkal nagyobb baja van most, mint az, hogy én neki kezdjek hisztizni, amiért nem hisz nekem.
- Igazából ez rajtad múlik. – Döntöm oldalra a fejemet, mert ha azt akarja, akkor megborotválkozok. Nekem teljesen mindegy, hogy milyen a fejem, a lényeg, hogy neki tetszek és ne okozzon gondot a kinézetem. De mivel azt mondta, hogy szúrok, ezért most elgondolkoztam azon, hogy leborotválkozok. Igazából ritkán vagyok borostás, mert nekem mindig az jut eszembe erről, hogy ápolatlan a figura. De nem is ezzel foglalkozok, hanem azzal, hogy megcsókoljam, mert újból együtt vagyunk. Sokszor fogom még neki hangoztatni, hogy szeretem, mert szerelmesebb vagyok, mint valaha és tudom, hogy szereti, ha mondom. Csókja még édesebb, mint eddig volt, így alig akarok elszakadni az ajkaitól és az is benne van, hogy jól esik, ha csukva van a szemem. Mivel nem akarok elaludni, ezért elválok az ajkaitól.
- Igen, ez tény! De érted kibírom. – Sok mindenre képes vagyok érte, és azt hiszem, ezt Charlotte is tudja. Igaz, nem kenyerem a kórház, de csak ha beteg vagyok. Most viszont nem úgy feküdnék itt, mint aki nem mehet semerre sem, hanem, mint egy hozzátartozó, aki a barátnője mellett akar aludni. De nem erőszakoskodok, mert fáradt és nyűgös vagyok, és nem akarom a kapcsolatunkat úgy kezdeni, hogy összeveszünk. Azért felállok az ágyról, hogy lássa, nem kötözködni szeretnék és elmegyek, ha ezt szeretnék.
- Mert egyedül akarsz lenni, vagy pihenni szeretnél. Nem tudom. De akkor jövök pár óra múlva. – Mondom neki mosolyogva, bár nem tudom, hogy hogyan fogok aludni egy ilyen hír után. Nagyon szeretem, és nem akarok nélküle aludni, de azzal, hogy visszajöhetek, tart bennem némi reményt.
- Hozzak valamit? Ruhát, üdítőt, gyümölcsöt, bármit? – Nem tudom, mire van szüksége, gondolom egy pizsama jól jönne neki, bár nem tudom, hogy mennyire van kibékülve a kórházi pizsamával, én nem szeretem, de ez is ízlések és pofonok. Bár tudhatja rólam, hogy még ha nem is kér narancslevet, vagy bármit, úgyis hozni fogok neki, hogy ne száradjon ki. Ha nincs semmi, akkor el is megyek, bár nehezen hagyom itt.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Charlotte és Chad - A nagy aggódás 19.06.14 20:21

Azt szokták mondani, hogy az orvosok a legrosszabb betegek, mert képesek saját magunkat diagnosztizálni és olyan makacsok, hogy más orvosokra nem akarnak hallgatni. Ami pedig engem illet, szeretnék minél hamarabb haza menni, remélem ez nem sokára lehetséges is fog lenni, mert nem tudom meddig fogom bírni ezt a semmittevést.
- Ez így nem igaz, inkább mondjuk azt, hogy peches vagy. - Ezért ez mégis csak jobban hangzik, mint az, hogy szerencsétlen lenne. Mert szerintem tényleg nem az, mindössze rosszkor volt rossz helyen és mindig utol érte a baj. Eddig mindig óvatos voltam, de nekem sem lehet mindig szerencsém, ezért fekszem most a kórház falai között.
- Tudod a változatosság néha gyönyörködtet. - Ennyire közhelyes mondás, mégis igaz. Nem azt mondom, hogy kifejezetten zavarna a borostája, de nem rémlik, hogy az együtt töltött időben láttam volna így Őt. Azt kell, hogy mondjam ettől a borostától néhány évvel idősebbnek néz ki, na nem, mintha zavarna a közöttünk lévő pár év különbség.
- Jobban örülnék annak, ha inkább otthon pihennél, amúgy is sok látogatóra számítok, akik még engem sem fognak hagyni pihenni. - Szinte biztos vagyok benne, hogy ha híre megy a kórházban annak, hogy felébredtem az itt dolgozok egymás kezébe adják a kilincset. Ez az egyik hátránya annak ha abban a kórházban fekszel betegként ahol dolgozol.
- Várni foglak. - Nem tudom elégszer hangoztatni, hogy neki is pihenésre van szüksége, de úgy biztosan nem tudná kipihenni magát ha itt lenne mellettem. Azért annak mégis örülök, hogy nem makacsolta meg magát és végre hallgat rám.
- Nem kell semmi, de azért aranyos vagy, hogy ennyire törődsz velem. - Halványan rámosolyogtam, mert tényleg aranyos, hogy ennyire figyelmes, de most nem vágyok semmi másra, mint hogy pihenhessek egy kicsit. Erőt kell gyűjtenem ahhoz, hogy minél hamarabb kiengedjenek innen.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
561
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
23
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Charlotte és Chad - A nagy aggódás 19.06.14 22:13

Gondoltam, hogy nem fog neki tetszeni az, amit magamról mondok, de nem is kötök belé. Inkább egyetértek vele, mert tény, hogy elég sok minden történt velem, de hála az égnek, már meggyógyultam és most különösen figyelek arra, hogy ne történjen velem semmilyen baleset. De most nem rólam van szó, hanem a szerelmemről, mert ő az, aki most balszerencsés volt.
- Rosszkor rossz helyen. Mindenki bánt! – Lebiggyesztem az ajkaimat, és nagy kiskutya szemekkel nézek Charlottera, hogy megessen rajtam a szíve, és szeretgessen egy kicsit. Persze nem gondolom komolyan, mert tudom, hogy most nekem kell őt ápolnom és visszaadnom neki mindent, amit eddig tőle kaptam. Azért nem biztos, hogy a borostámat meghagyom, mert nem szeretek úgy kinézni, mint egy ápolatlan hajléktalan, de majd egyszer-kétszer meghagyom, hogy Charlotte is gyönyörködhessen benne.
- De nem mindig leszek ilyen. Nekem valahogy a borostáról az ápolatlanság jut eszembe. – Rántom meg a vállaimat, bár nem tudom, hogy ő hogyan vélekedik erről, de ha nagyon akarja, akkor meghagyom. De tudom, hogy úgysem fogja nekem ezt mondani, mert mindig azt nézi, hogy én mit szeretnék. Pedig egyszer igazán megmondhatná, hogy akarja-e vagy sem. Gondoltam azt is, hogy nem engedi meg, hogy itt aludjak vele, pedig nagyon szívesen megtenném.
- Azért ne fárasszanak ki! – Nézek rá, mert nem akarom, hogy nagyon lefárasszák és csak arra jöjjek vissza, hogy alszik. Persze, nem fogom hibáztatni és felkelteni sem, de azért jobban szeretnék vele beszélgetni. Felállok, de egyből vissza is ülök mellé, mert nem mehetek el csak így. Közelebb hajolok hozzá és megcsókolom, elég hosszan. Igaz, ha közben eltol magától, akkor abbahagyom, de én inkább kiszeretném élvezni, hogy újból megtehetem ezt vele.
- Én mindig aranyos vagyok! – Mosolygok csillogó szemekkel, mert ezt tudhatná rólam, hogy sosem hagyok ki ilyen visszaszólásokat. Viszont, akkor felállok és elmegyek, ahogy kérte. Még elköszönöm tőle, majd elmegyek, bár nem szívesen, de azt hiszem tényleg rám fér egy kis pihenés.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
493
Join date :
2012. Jun. 21.
Age :
29
Tartózkodási hely :
Las Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Charlotte és Chad - A nagy aggódás 19.06.14 23:10

Igaz nem rég keltem fel, de olyan fáradnak érzem magam, hogy azt hiszem nem is olyan sokára el fogok aludni, biztosan a sok belém tömött gyógyszer is tehet arról, hogy ennyire kába és fáradékony vagyok. Viszont nézzük a dolgok pozitív oldalát, legalább most akaratom ellenére is pihenek egy kicsit, pedig már most hiányzik az a folytonos rohanás. Azt hiszem tényleg munkamániás vagyok.
- Dehogy! - Azért ezzel a "mindenki bánt" dologgal nagyon is ellenkeznék, mindössze csak arról van szó, hogy vannak az életében peches napok, ahogy mindenki más életében is vannak balszerencsés napok, mikor bekövetkezik valami váratlan baleset. Eddig úgy tűnt, hogy nekem sikerült elkerülnöm ezeket a napokat, de azért én sem lehetek mindig szerencsés, viszont azt kell, hogy mondjam végül is jól jártam, mert ennél sokkal rosszabban is járhattam volna.
- Nekem meg az jut eszembe a borostáról, hogy sármosabb vagy tőle. - Nekem a borosta nem feltétlenül jelenti azt, hogy valaki ápolatlan lenne csak azét mert nem borotválkozik meg minden reggel. Tény, hogy van akinek nagyon is jól áll és van, akinek kevésbé, Chad az előzőhöz tartózik.
- Nyugi, pihenni is fogok. - Ez nem is kérdéses, ha akarok ha nem. Szép lassan el fog álmosítani a bennem lévő sok gyógyszer ezért nem is fogom még sokáig nyitva tartani szemeimet. Mindössze halkan elnevettem magam Chad reakciójára, valójában ismerem már annyira, hogy pont erre a válaszra számítottam tőle. Óvatosan integettem neki azzal a kezemmel, amibe az infúziót kötötték. Mikor kilépett a kórteremből minden erőmet össze szedve megpróbáltam legalább annyira megmoccanni, hogy kényelmesebben tudjak feküdni az ágyban. Alig, hogy elment rá pár percre sikerült elaludnom, remélhetőleg Chad is tudott otthon pihenni.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Charlotte és Chad - A nagy aggódás

Vissza az elejére Go down

Charlotte és Chad - A nagy aggódás

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

-
» A Nagy folyó
» Charlotte Petrova
» Nagy Naruto híd
» A nagy vízesés
» Nagy Fenyves

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Város :: Belváros :: Kórház :: Intenzív osztály-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához