welcome to prison frpg
üdvözlünk
lépj be las vegas-ba!
Amikor meghallod a nevet: Las Vegas, mi jut először eszedbe?
Kaszinók? Féktelen bulik? Black jack? Roulette? A lehetőségek tárháza végtelen, a kaszinók sora gazdagokat dönt mocsokba...
Azonban egy valamire senki sem gondol. Miután a kaszinóban megszeded magad zöldhasúval, nem árt vigyázni a haza úton; Las Vegas sem másabb, mint a többi város. Vannak rosszfiúk és rosszlányok is, akik képesek bárkivel végezni, ha úgy tartja kedvük. Vannak drogosok és más szenvedélybetegek, akik képesek ölni is azért, hogy megkapják a napi adagjukat. Táncosnők és krupiék, akik egy szempillantás alatt elveszik mindenedet. Prostituáltak és maffiózók, akiknek már, ha csak a nevét tudod, már veszélyben vagy. Mi a közös bennük? Egy rossz mozdulat, egy alaposan át nem gondolt lépés, és máris a börtönben találják magukat, ahonnan megszökni, még senkinek sem sikerült...

facebook csoportunk
lépj be
las vegas téged vár
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
csacsogda
súgj nekem egy titkot...
promónk
csak tekintsd meg!
új posztok
kaptál választ?
Whataya want from me?
Eric Crawford
Yesterday at 18:51
Városháza
Grace Kendra Handrick
Yesterday at 12:11
Grimm
Timur Theodor Volkov
18.11.17 0:33
a legaktívabbak
a legtöbb posztot írók
Admin (2134)
 
Lyna Frei (779)
 
Desmond Drescher (649)
 
Cassandra Drescher (599)
 
Chad Donaghue (561)
 
Charlotte Collins (493)
 
Jennifer Ariadne Lively (451)
 
Aurora Rossum (399)
 
Veronica Chloe Foster (389)
 
Helena Nina Lemmer (273)
 
Top posting users this month
Rebekah Walker
 
Benjamin Tate Hunter
 
Simon Whitlock
 
Candice Westmiller
 
Crystal Haynes
 
Drake Combton
 
Lyna Frei
 
Ifj. Jack Daniels
 
Daisy McFly
 
Zachary M. Boild
 

Új téma nyitásaHozzászólás a témáhozShare| .

Angelique & Lorraine;

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
126
Join date :
2013. Apr. 21.
Tartózkodási hely :
Dr. Fisher otthonában



TémanyitásTárgy: Angelique & Lorraine; 22.06.14 1:43

Angelique Reyes.
Mindössze csak félszeg pillantásokból mértem fel egykori orvosomat, aki mintha az elmúlt két év alatt mit sem változott, hiszen megjelenése mint ahogyan mindig, úgy most is sugárzott az energiától, s a maga elegáns bája bárkit képes lett volna levenni a lábáról, többek között engem is lenyűgözött valami a személyiségében, amit sohasem tudtam igazán meghatározni, nagy bánatomra, hiszen én magam is ilyen szerettem volna lenni, de attól tartottam én nem rendelkeztem azon tulajdonságokkal, amelyekkel ő, így ez is mindössze csak szertefoszlott álom volt, mint ahogyan a legtöbb hóbortos reménykép, amelyeket magamban dédelgettem, mint egy ártatlan gyermeket, aki végül egy napon majd csalódást és fájdalmat okoz, öröm és elégedettség helyett. Akárhányszor próbáltam beszélni valamiről Dr. Fisherrel, kivétel nélkül orvos volt, úgy ahogyan annak lennie kellett, s bár valóban én akartam így még is minden egyes alkalommal tőrként hatolt belém a felismerés, hogy ezt magamnak köszönhettem. Nem szerettem vele beszélgetni, pedig kerestem a lehetőségeket, olykor buta kifogásokkal próbáltam meg… Fölöslegesen, így hát mostanra minden kísérletemet feladtam, s ahelyett hogy tovább igyekeztem volna, feladtam, s inkább olvasásba fojtottam bánatomat vagy szüntelenül a tévét bámultam, amely ugyan lekötötte a figyelmemet, azonban ahhoz nem eléggé, hogy ne halljam azt, hogy időnként kijött a dolgozószobájából és hol a konyhába jött étkezni, hol pedig csak átsétált a szobájába. Magányosabbnak éreztem magamat, mint eddig valaha, hiába igyekeztem feltalálni magamat. Nem volt társaságom, nem volt kivel beszélgetnem, s ez még kevésbé hatott jól az önérzetemre. A börtönben, ha nem is olyan társaságom volt, amilyen szerettem volna, de mindig akadtak olyan személyek, akikkel tudtam beszélgetni, egy kicsit kiönteni a lelkemet, ha más nem akkor ott volt éjszakánként a párna, azonban itt még ezt sem mertem megengedni magamnak, mert Dr. Fisher minden bizonnyal rájött volna, s tartottam attól, hogy faggatni kezd, így inkább magamban bánkódtam, s ilyenkor többnyire csak az ablakon kibámulva merengtem, hogy vajon milyen lehet végre tényleg odakint lenni és friss levegőt szívni több tucat ember társaságában. Szerettem volna lemenni, egy kicsit élvezni az életet. De nem Dr. Fisher társaságában, akinek jelenléte sokkal inkább lelombozott és feszélyezett volna…
A beszélgetésük egy másodpercre abba maradt, s én azon nyomban felpillantottam. Mindketten engem néztek, s ez szörnyen kelletlenül érintett, így hát inkább oldalra fordultam, fejemet pedig elfordítottam. Nem tudtam, hogy mit beszélgettek mindeddig, azonban felettébb komolynak tűnt, legfőképpen mert kiemelt figyelmet kapott az, hogy én még csak véletlenül se értsem, ugyan nevemet néha meghallottam, ezt leszámítva azonban nem sok mindent tudtam kivenni szavaikból. Kénytelen voltam megelégedni azzal, hogy egykori orvosomra vagyok bízva.
Az ajtó kinyílt, Dr. Fisher pedig távozott.
– Egy csésze teát vagy esetleg kávét?

viselet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
100
Join date :
2014. Jun. 13.
Age :
30
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine; 22.06.14 14:19


Lorraine & Angelique



Éreztem, hogy figyel. Szemem sarkából azért mégis csak én is szemrevételeztem, csaknem olyan riadtnak tűnt, mint mikor legelőször találkoztunk. Kék szempárjaiban mindig is ott lappangott valami, amit a mai napig képtelen voltam megfejteni. Mégis mi lehet az? Csodálás? Irigység? Nem, ez szerintem egészen más. Netalán vonzalom? Én vonzom magamhoz mindössze a külsőmmel, vagy a magabiztos nőt látja bennem? Aki számára olyan közel van, mégis távolinak tűnik. Nem akarok semmilyen téves következtetést levonni, relatív régen volt mikor az orvosa voltam, az emberek pedig változnak. Látszott rajta, hogy kellemetlen számára, hogy suttogunk előtte, de Christiannal volt még megbeszélnivalónk mielőtt újra megkezdeném a terápiát. A gyors megbeszélés után a doktor úr távozott, így végre kettesben maradtunk.
- Köszönöm, de nem kérek semmit. - Helyet foglaltam az egyik fotelben, ami majdnem olyan kényelmes volt, mint az irodámban lévő fotelem. Hiányzott a jól megszokott környezetem, de mégsem tudott zavarni, hogy most úgymond nem a saját térfelemen lehetek.
- Ugye nincs ellenedre az, hogy újra én kezeljelek? - Egy kis konzultáció után a doktor úrral arra a következtetésre jutottunk, hogy mindenkinek úgy lesz a legjobb, ha én folytatom tovább Lory kezelését. Engem már ismer, ezért talán valamennyire meg is tud bízni bennem, jobb, mintha egy teljesen idegen ember akarna a bizalmába férkőzni tekintve a jelenlegi helyzetét. Tudok mindenről, arról is, hogy mi vezetett el odáig, hogy Dr. Fisher felkeressen azzal, hogy folytassam én a terápiát. Mégis szeretném, hogy önszántából számoljon be arról, hogy mi volt közte és a doktor úr között, vajon megteszi, vagy sarokba kell szorítanom ahhoz, hogy mindent bevalljon? Nem sokára ez is kiderül.
- Mit gondolsz, miért akarhatta Dr. Fisher, hogy én kezeljek a továbbiakban? - Személy szerint az a véleményem, hogy túl közel kerültek egymáshoz, így már Christian nem tudott megmaradni a szakember szerepében. Én ezért húzok meg egy határt köztem és a betegeim között, habár néha nagy a kísértés, hogy megszegjem a szigorú orvos - beteg kapcsolatot, de eddig erre még nem volt példa.

ruha


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
126
Join date :
2013. Apr. 21.
Tartózkodási hely :
Dr. Fisher otthonában



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine; 23.06.14 0:20

– Nem, egyáltalán nincsen ellenemre – adtam választ rögtön a kérdésre, s közben ujjaimat tördelve próbáltam megnyugtatni magam, azonban kísérletem hiábavaló volt, ugyanis idegességem egy kicsit sem hagyott alább, hanem amint szemben helyet foglalt velem csak még kellemetlenebbül éreztem magamat kutakodó tekintete révén, aminek eredményeként képtelen voltam megmaradni egy helyben, hasonlóképpen volt ez legelső találkozásunk során, Dr. Fisher esetében is, s ez csak néhány kezelést követően kezdett alábbhagyni, addig azonban még rá pillantani sem igazán mertem, inkább kerültem a tekintetét, mint ahogyan azt most is és mindig tettem az elmúlt évek során. Kerültem az emberek tekintetét, mert most is attól tartottam, hogy minden kiolvasható volt a tekintetemből, minden tettem, amelyeket megbántam, amelyekről legszívesebben egyáltalán nem is vettem volna tudomást, de akarva akaratlanul emlékezetemből durván furakodtak elő a képek, amint megölöm a volt férjemet és szeretőjét, akiről mint kiderült nem volt több, mint egy hozzám hasonló olcsó szajha, hogy Louis-t is magára hagytam.
– Azt hiszem ezt leginkább közös megegyezésnek lehetne nevezni, tiszteletben tartotta a döntésemet, amit egy ballépés után kellett meghoznom… – feleltem ismételten komor arccal, s úgy éreztem magamat, mint akinek bármikor a képébe nevethetnének, hiszen túlságosan is finoman fejeztem ki magamat, s nem túlságosan pontosan... Mindössze csak a ballépés megnevezés volt helytálló, mert noha Dr. Fisher nem feltétlenül így gondolt az estére, én úgy éreztem, hogy ismételten porig égettem az előttem álló utat. Minden, amit elterveztem magamban most a földdel volt egyenlő.
Felálltam az ülőhelyemről, s szokásomhoz híven az ablak elé sétáltam, karjaimat pedig magam köré fontam, mintha ezzel egyben tudtam volna tartani magamat, de persze ez nem így volt, egyáltalán nem. Nem akartam vele a problémáimról beszélgetni. Nem akartam senkivel sem arról beszélgetni, hogy mi vezethetett ehhez a helyzethez. Miért történt az, miért történt ez? Egyszerűen nem akartam. Belefáradtam már abba, hogy pszichológiai beszélgetésekben vegyek részt, mint alany, mint egy beteg. Anélkül akartam társalogni valakivel, hogy tudjam, hogy nem mindössze csak egy munka voltam, hogy azaz illető nem akart engem állandóan analizálni, s nem minden mozdulatomat orvosként figyelte, hanem egyszerű emberként, aki nem pszichológiai profilt akart nekem felállítani, hogy előbbre jussak a gyógyulásban, hanem mint egy barát támogat. Butaság, súgta egy hang a fejemben.
– Miért döntöttél úgy, hogy elvállalsz? – Nem néztem rá, tekintetemet makacsul az üvegen túli világra szegeztem. A szabadság ott volt, én azonban egy több emelet magas lakásban tartózkodtam, elzárva az igazi élettől, s ugyan én meg akartam érteni, hogy ennek miért így kellett lennie, nem voltam képes rá. Dr. Fisherrel az első napunk kellemes volt, egészen az estéig, azonban míg vissza nem értünk kifejezetten jól éreztem magamat… Évek óta először. Emberek között voltam. Az élet szinte megállíthatatlanul haladt előre, s habár ismertem Las Vegas szinte minden egyes utcáját – legalább is amelyeken végig jöttünk – még is idegennek és újnak hatottak.

viselet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
100
Join date :
2014. Jun. 13.
Age :
30
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine; 23.06.14 2:10


Lorraine & Angelique



Válaszát hallva akaratlanul is elmosolyogtam magam, hiszen pont erre számítottam. Mert azzal, hogy a doktor úr kezelését visszautasította, engem nem bír, feltéve ha inkább jobban szeretne egy ismeretlennel beszélgetni, mint velem. Nekünk már van egy közös orvos - beteg múltunk és tapasztalataim szerint a páciensek ragaszkodnak a jól bevált, megszokott dolgokhoz, ezért nem ért vartalanul az, hogy nincs ellenére, hogy én legyek az a személy, aki Dr. Fisher nyomdokaiba lép.
- Lory miért nem mersz a szemembe nézni? - Feltűnt, pontosabban ez volt az első dolog, ami szemet szúrt. Szeretem ha a beszélgetés folyamán legalább a minimális szemkontaktus tudjuk tartani, jobban mondva zavar ha hozzá beszélek és nem néz rám.  
- Vannak olyan emberek, aki mindig kerülik a szemkontaktust, Asperger-szindrómában szenvedők esetében fedezhető ez fel, de te nem szenvedsz ettől a szindrómától. Szóval Lory, ez önbizalomhiányról árulkodik, vagy csak egyszerűen zavarban vagy? - De az is lehet, hogy azt gondolja ha nem néz a szemembe, akkor nem is fogok rájönni a kis titkára. Nem is gondoltam volna sosem róla, hogy egyszer rossz kislány lesz belőle. Nem hibáztathatom azért mert elcsábult, mert ennyi erővel Dr. Fisher is hibás lenne azért mert ilyen átkozottul vonzó férfi. Nehéz nem egyből arra gondolni mikor megpillantom, hogy bárcsak a fogaival húzná le a bugyimat.
- Akarsz beszélni arról a bizonyos ballépésről? - Semmi sem erőszak, nem is akarok rá rontani azzal, hogy mindent tudok. Legjobb lesz ha időt adok neki, hogy megnyíljon, hogy önszántából avasson be a részletekbe. Christian szemszögéből ismerem már a történetet, de Loryt is szeretném hallani. Akkor lesz csak teljes az összkép, ha mindkét "vallomást" össze tudom vetni.
- Elhinnéd ha azt mondanám azért mert kedvellek? - Ezzel nem hazudtam, de azt már elfelejtettem megemlíteni, hogy érdekesnek találom az esetét, ezért is szeretnék foglalkozni vele. Elenyészően de Christannak is szerepe volt ebben, hiszen évek óta ismerjük már egymást, ezért szerintem az a minimum, hogy megpróbálom helyre hozni, amit elrontott. Ez most csak Loryról szól, a doktor úrral úgy gondoljuk, hogy nagyon is sérülékeny, akár egy törött szárnyú, fogságba esett kismadár.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
126
Join date :
2013. Apr. 21.
Tartózkodási hely :
Dr. Fisher otthonában



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine; 23.06.14 23:15

Továbbra is az ablak előtt állva, mozdulatlanságba merevedve próbáltam eldönteni, hogy milyen választ adjak a korábban feltett kérdésre. A pillanatnyilag beálló csönd ugyan nem volt kellemetlennek mondható, de kényelmetlenül éreztem magamat tőle, éppen úgy mint ahogyan a kérdéstől is, amelyre csak kényszeredetten voltam hajlandó választ adni.
– Önvédelem. – Lepillantottam a városra, amelyet most olyan távolinak éreztem, pedig szinte a lábam alatt terült el. A kérdéshez sem fűztem több mindent, értelmetlennek tartottam, hogy bármi mással kiegészítsem mondanivalómat. Habár a szemkontaktust több miatt kerültem talán ez volt a leglényegesebb ok, hiszen azt mondják, hogy a szem a lélek tükre én pedig nem akartam, hogy belém lássanak, mert a kiszolgáltatottság érzését képtelen voltam elviselni, mert nem tudtam, hogy miként birkózzam meg vele, idővel ez szokott változni, elvégre Christianra már az utóbbi időben rá mertem nézni, valamelyest én is megismertem őt, s fordítva is, ezzel némiképpen bizakodóvá váltam, mint kiderült kár volt. Azonban az általa említett két tényező is lényeges volt. A börtön ideje alatt az önbecsülésem alaposan megsüllyedt, nem éreztem magam többnek egy elhasznált, értéktelen, kidobott rongynál, pedig korábban egyáltalán nem ilyen voltam. Másrészt, való igaz, hogy zavarban voltam, nem attól mert olyan dolgokról kellett beszélnem amelyeket nem szívesen osztottam meg senkivel, ehhez már többé kevésbé hozzászoktam, de nekem nehezemre esett bárki előtt is megnyílni éppen ezért tűnhettem nem együtt működő páciensnek, habár Angelique már egyszer volt az orvosom, az nem most volt, hiába hogy ugyan az a nő valahogy elveszett a bizalmam. Olyan ez, mint egy régen elveszített barát, akivel több év után újra találkozunk. Beszélgetünk, de talán csak üres fecsegés lenne. Kérdeznénk, de nem tudnánk miről. Éreznénk, hogy valami megváltozott, már nem olyan, mint korábban volt. Ezt éreztem én is. Változtam. Ő is változott. Nem tudom milyen lett. Nem ismertem, már nem. A bizalom ez volt, s ez nálam sokkal lényegesebb volt talán, mint bárki másnál.
– Nem, nem akarok. Én csak... El akarom felejteni, hogy megtörtént. – Akármennyire is homályos volt az egész, ami megmaradt az éppen elég intenzív volt ahhoz, hogy tudjam, hogy képtelen leszek rá. Egy olyan férfivel éltem egy fedél alatt, akihez tulajdonképpen nagyon is vonzódtam – jobban, mint bárkihez egész életem során. De elrontottam, ezért magamat hibáztattam, de nem éreztem úgy, hogy Dr. Fisher igyekezné megkönnyíteni a helyzetemet, hiszen a puszta jelenléte is elég volt arra, hogy gondolataimat csak nehezen tudjam megfékezni. Ő éppen úgy viselkedett, mint ahogyan a legtöbb férfi azt tette volna, s én ezt meg is értettem, azonban más dolgokat nem, mint például, hogy mit akart volna a továbbiakban tőlem. Minden bizonnyal sokkal kedvére valóbb nőkkel találkozhat, akivel kevesebb volt a probléma, például Angelique. Ő sokkalta gyönyörűbb volt, mint én, nem mellesleg fényévekkel műveltebb és okosabb. Én csak szórakoztatásra voltam jó, semmi egyébre.
Pislogtam néhányat, mielőtt hátra pillantottam volna a vállam felett, végül úgy döntöttem, hogy mégis inkább vissza ülök a helyemre, vele szemben. Tagadhatatlanul meglepődtem, s megilletődöttségem jól láthatóvá vált.
– Azt hiszem, igen. – Szavaimat megerősítve bólintottam. – Örülök, hogy nem egy idegen orvos kezdett el kezelni. Megnyugtat. – Habár ez nem látszott, de egy kis részem valóban sokkal nyugodtabb volt, mint egy idegen orvos esetén és sajnálom, hogy ilyen nehéz eset vagyok.
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
100
Join date :
2014. Jun. 13.
Age :
30
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine; 24.06.14 23:23


Lorraine & Angelique



Szeretnék bele látni a fejlébe, legalább egy kis időre. Tudni akarom, hogy valójában mit gondol, hogy mit érez, hogy ez mennyiben egyezik meg azzal, amit majd meg fog velem osztani. Hiába szeretnék a fejébe látni ez nem lehetséges, még akkor sem ha középkori módszerekre támaszkodva meglékelném a koponyáját. Egyrészt ehhez a művelethez nincs semmiféle eszközöm, másrészt kár lenne a szép hosszú hajáért, harmadrészt pedig nem érnénk el vele semmit sem azon kívül, hogy lenne egy tátongó luk a koponyáján. Ezért inkább maradok a jól bevált módszeremnél, türelmes leszek vele és várom a csodát, azt hogy végre ne így keljen kihúznom belőle minden egyes szót, mert talán a legközelebbi alkalomkor már lesz nálam egy harapófogó.
- Tudtommal ha valaki rád támad és védekezel azt szokás önvédelemnek nevezni. - Elhallgattam. Már csak a hatásszünet kedvéért is. - Úgy érzed, hogy valamiféle támadást jelentek számodra? - Pedig eddig csak pár ártalmatlan kérdéssel indítottam, mondhatni a rázósabbakat későbbre tartogatom. Akármennyire is szókimondó vagyok mégis van bennem annyi tapintat a páciensemre nézve, vagyis Loryra, hogy nem azzal indítom a beszélgetést hogy mindent a nyakába zúdítok, mert ezzel nem érnék el nála semmit, sőt!
- Mégis mi történt, hogy ennyire el szeretnéd felejteni? Természetesen megértem, ha nem akarsz erről beszélni. - Attól, hogy Lory kerülné a témát én még nagyon is kíváncsi vagyok a saját kis verziójára. Ahogy az is érdekel, hogy mit jelent számára a doktor úr. Eddig az orvosa volt, majd lefeküdtek egymással, akkor most miféle kapcsolatról is lehet beszélni? Ők ezt minek neveznék, ami jelenleg kettőjük között zajlik? Túl sok kérdésem van, de ezzel még várnom kell, idővel ezekre is választ kapok.
- “Soke” annyit jelent, mint semmi, nulla, üresség, űr. Valami ami létezik, de ugyanakkor mégsem. Ha valami létezhet miközben mégsem akkor a mi kapcsolatunk állhat orvos - beteg kapcsolatból, de közben mégsem. - Remélem nem túl cifra számára a mondandóm. Lényegében arra szeretném rávezetni, hogy nem kellene szigorúan az orvosának tekintenie, akkor én sem fogok ragaszkodni ahhoz, hogy megpróbáljam úgy kezelni, mint másokat.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
126
Join date :
2013. Apr. 21.
Tartózkodási hely :
Dr. Fisher otthonában



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine; 27.06.14 18:28

Megrándult az arcom. Egyáltalán nem akartam válaszolni a kérdésre, s hogy ezt odázzam lemondó sóhajjal húztam az időt. Utáltam ezt az érzést. Utáltam, hogy belém akartak látni, hogy kezeljenek. Belefáradtam abba, hogy állandóan csak a kérdésekre kelljen válaszolnom, mert minden egyes alkalmat követően úgy éreztem, hogy még inkább kiadtam magamat, én pedig többé nem akartam megnyílni senki előtt, mert attól tartottam, hogy képtelen lettem volna újra összeszedni magamat, ha esetleg valaki az ilyesfajta személyes dolgaimmal visszaélt volna bárki is. Rettegtem attól, hogy egy ilyen árulást követően végleg egyedül maradok, s nem áll majd mellettem egyáltalán senki sem, amikor majd eljönnek a veszélyes idők. Nem akartam, hogy bárki is jobban kiismerjen mint a saját tenyerét, mert a személyes információkkal a legegyszerűbb visszaélni. Én is megtettem. Velem is megtették. Kihasználták a naivságomat, s most nem akartam, hogy ez újra megtörténjen. Én is ugyan azzal az álommal érkeztem ide egykoron, mint bárki más, hogy itt majd meghódíthatom a világot, hogy megmutathatom mindenkinek, hogy nem volt igazuk... Az utcán kötöttem ki, mint egy prostituált, mert megbíztam abban a férfiban, aki hitegetett mindenféle szép szavakkal, míg nem alá nem írtam azokat az átkozott papírokat, gondolkozás nélkül, amelyeknek még mindig a levét ittam. Az a férfi ravasz volt, s mindent kiszedett belőlem, amelyekkel később fenyegetni is tudott... Nem volt más lehetőségem, amikor pedig jött a segítség ellöktem magamtól, s egy másik olyan személy felé fordultam, akiben nem lett volna szabad megbíznom, a férjem volt és buta módon szerettem.
– Ez ennél komplikáltabb, erről nem szeretnék beszélni. – Nem tudtam, hogy valaha fogok-e, mert amikor még évekkel ezelőtt itt lyukadtunk ki, akkor sem voltam hajlandó sok mindent elárulni. Butának éreztem magam a tettem miatt, s csak most éreztem igazán, hogy mekkora hibát követtem el, elvégre mehettem volna pincérnőnek vagy hasonlónak, de nem... Én a legtöbbet akartam. Meglett az eredménye. Nem vittem semmire, pedig tengernyi álommal érkeztem, amelyekből mostanra semmi sem maradt. Már nem volt értelme reménykedni, legalább is nem láttam értelmét, habár Dr. Fisher némiképpen segített már abban, hogy visszataláljak a helyes útra, mivel bármelyik nap kezdhetek a munkában.
– Megérted, hogy nem erről akarok beszélni, de még is erről kérdezel. – Az elmúlt hónapok során a kezelések annyit eredményeztek, hogy most már nem minden véleményemet vagy kérdésemet tartottam vissza, habár még mindig előfordult, hogy tudni akartam, de inkább nem kérdeztem meg, viszont most már ez kezdett egyre ritkább lenni. Nem akartam arról beszélni, ami közöttünk történt az... Megtörtént, de vége. Nem kívántam folytatni sem ezt a viszonyt, sem pedig a beszélgetés ezen részét. – Nem szeretném, hogy felhozd. Ez személyes.
Zavar ült ki az arcomra, mert nem egészen tudtam, hogy most ezt hova kellene illesztenem a beszélgetésünkbe. Nem is voltam biztos abban, hogy tényleg jól értettem, amit mondott.
– Ha nem orvosként tekintek rád, az bajhoz vezet. – Tanultam a pár nappal ezelőtti hibámból. Az orvosnak orvosnak kell maradnia, míg a betegnek betegnek. Erre kellett összpontosítanom, mert vakhoz kellett volna lennem ahhoz, hogy Dr. Reyes sugárzó megjelenését figyelmen kívül tudjam hagyni, így is kifejezetten nehezemre esett.

viselet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
100
Join date :
2014. Jun. 13.
Age :
30
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine; 01.07.14 9:06


Lorraine & Angelique



Állandóan csak visszautasít, ez pedig nagyon bosszantó tud lenni egy idő után, mégis türelmesnek kell vele lennem, nem azért mert megígértem az előző orvosának, hogy nálam jó kezekben fog lenni, amit teszek azt nem szívességből csinálom, hanem tényleg Lory miatt. Néha kell önzetlenül is cselekedni, de tényleg nincs nekem ezzel semmiféle hátsószándékom? Nos, majd a végén így is, úgy is ki fog derülni.
- Rendben, akkor miről szeretnél beszélni? – Nem ülhetünk egymással szemben ölbe tett kézzel, hogy csak nézzük egymást, míg le nem telik a kezelésére szánt időm. Mégis ez türelmi játszma fog lenni kettőnk között, de sajnos nem vagyok ma túl türelmes kedvemben, ezért is szeretnék végre haladni, de akármerről próbálom megközelíteni mindig falba ütközök. Nem szeretem a falakat, hacsak nem azokról van szó, amiket magam köré húztam.
- Sajnálom, szakmai ártalom. – Előjött az a pillanatig is, mikor be kellett húznom a kéziféket, mielőtt a kelleténél is több kérdést zúdítanék rá, de talán már most is úgy érzi, hogy túl kíváncsi vagyok. Ha így érezné igaza is lenne a bennem lévő orvos szeretne minél többet kiszedni belőle, hogy hamar segíteni tudjak rajta. Lory nem az a páciens, akinél megoldás lehet az, ha felírok neki pár orvosságot, vele inkább türelmesnek kell lenni és úgy várni azt a bizonyos áttörést.
Tessék újabb falba ütköztem. Nem is vártam el, hogy az első kezelés alkalmával megnyílik majd előttem, de ez a titkolózás részéről is csak arra késztet, hogy minél hamarabb tudni akarjam, hogy jelen pillanatban mi is zajlik benne.
- Nem lesz belőle baj. – Határozottan mondtam, mert mégis miféle baj lehetne? Sőt, szerintem jobban is járnánk ha felhagynánk ezzel az orvos – beteg kapcsolattal járó távolsággal.
- Ha nem ilyen körülmények között kellett volna találkoznunk, akkor még barátnők is lehettünk volna, vagy ezt csak én gondolom így? – Ezt nem csak azért mondom neki, hogy így próbáljak beljebb férkőzni a bizalmába, hanem tényleg így gondolom.
- Esetleg ha eleged lenne már a doktor úr társaságából, akkor akár még vásárolni is elmehetnénk, vagy bármit mást csinálhatunk, amit szeretnél. – Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni, ezért most inkább nem tértem ki arra, hogy csak olyan helyekre mehetünk, ameddig a bokáján lévő kütyü engedni.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
126
Join date :
2013. Apr. 21.
Tartózkodási hely :
Dr. Fisher otthonában



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine; 05.07.14 22:58

Válaszra nyílt a szám, azonban még sem mondtam semmit sem. Számtalan ötlet megfordult a fejemben, viszont mindegyiket kénytelen voltam elvetni, tekintettel arra, hogy a legtöbbnek a vége mindenféleképpen Dr. Fisherhez vezetett, s ez a téma korántsem volt olyan biztonságos, mint ahogyan annak lennie kellett volna, ugyanis ebben az esetben most nem Dr. Reyes-szel kellene szemben ülnöm, hanem az eddigi orvosommal, aki elérte, hogy bizonyos korlátok között ugyan, de szabad legyek, habár mindennek ellenére azt gondoltam, hogy ez az érzés valamivel felemelőbb lesz majd, amikor idekint leszek, de tekintettel az elmúlt napok eseményeire, ez láthatóan egyáltalán nem így lett, s ez némiképpen bűntudattal töltött el.
– Jó érzés újra úgymond szabad embernek lenni, azt hiszem kissé meg is feledkeztem arról, hogy milyen is ez. – Erről szerettem volna beszélgetni, hogy mennyi mindenben más itt, mint ott, mert akárhogyan is akartam volna tagadni a kelletlen események ellenére is jobban éreztem magam itt így, mint odaben valaha is, mindannak ellenére, ami néha napján ott is kellemes tudott lenni, de idekint minden más volt. Noha ugyan úgy levegőt szívtam, mintha még is kellemesebb lett volna. Ez az érzés pedig valóban felszabadító volt, mintha repültem volna, azonban valami még is állandóan visszahúzott... A jövő elrettentő gondolata. Féltem, hogy mi lesz majd egy napon, elvégre Dr. Fisher sem fog mindig mellettem állni. Egy napon ez már nem lesz. Nem így lesz. Akkor pedig nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni, elképzelésem sem volt ebben a pillanatban.
Kétkedve döntöttem oldalra a fejemet, ahogyan a kezelő orvosomra néztem, aki határozottan biztosnak tűnt abban, hogy nem lehet ebből baj. Legutóbb bizony nekem ez komoly gondot jelentett, oly' annyira, hogy még továbbra is fontolgattam azt, hogy talán egyszerűbb lenne visszamenni a börtönbe, ezt követően pedig, úgy alakulhatna az életem, ahogyan befejeződött, de nem ezt akartam, nem akartam tovább folytatni azt az életet.
– Lehetséges, hogy csak te gondolod így. – Oldalra döntöttem a fejemet. Nem voltam ebben teljesen biztos, de nem is akartam ilyen kérdésekre választ keresgélni, hiszen értelmetlen lett volna. Mi történt volna, ha... Ez nem, így ment. Az élet nem erre épült. Nem akartam már azzal foglalkozni, hogy ha másként cselekedtem volna, akkor most milyen életem lenne. Erről el akartam feledkezni, még gondolni sem akartam erre.
Csöndben ültem. Szerettem volna szabadon közlekedni, az már mellékes lett volna, hogy van-e kíséretem, bármi megnyugtatóbb lett volna, mint Dr. Fisher jelenléte, akinek a közelében most nem akartam sok időt eltölteni.
– Szeretnék nem csak idebent tartózkodni, azonban a vásárlástól egyelőre tartózkodnék. – Mint ahogyan másban, úgy ebben sem akartam Dr. Fisherre támaszkodni, habár úgy tűnt, hogy ha akarnám kedvemre költhetném a pénzét, azonban számomra ez kényelmetlen helyzetet teremtett, ismételten. – Egy sétáért viszont valóban hálás lennék. – Szelíden elmosolyodtam.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
100
Join date :
2014. Jun. 13.
Age :
30
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine; 06.07.14 15:33


Lorraine & Angelique



Azt hiszem az lesz a legjobb, ha a legeslegelejétől kezdem el és úgy próbálom magam egyre mélyebbre és mélyebbre ásni. Mert eddig rosszul közelítettem meg, túl kíváncsi voltam, túlságosan hirtelen akartam válaszokat kapni, de azok a bizonyos kérdéseim, amik annyira érdekelnének azok most nagyon felkavaróak lehetnek számára.  
- Esetleg szeretnél arról beszélni, hogy milyen volt a börtönben? - Konkrétan lenne pár kérdést, amit fel szeretnék neki tenni, de annak még nem jött el az ideje. Mindenki tudja, hogy mi zajlik a rácsok mögött, hogy elég gyakran kerülnek a cellatársak nagyon közeli viszonyba. Az emberek vágynak a szexre, az élvezetekre, szükségheghelyzetben pedig képesek vagyunk olyan dolgokat is tenni, amit még a legvadabb rémálmainkban sem művelnénk. Vajon Lory a cellatársát is olyan közel engedte magához, mint a doktor urat?  
- Ne felejtsd el, hogy velem bármit megosztatsz, nem azért vagyok itt, hogy ítélkezzek. Mindenki elkövet olyan dolgokat az életében, amivel nem szívesen dicsekedne, még én is. - Talán ha mesélek valamit neki magamról, amitől rájön, hogy én sem vagyok tökéletes, hogy bizony csak egy ember vagyok, aki néha hibázik akkor jobban megnyílik előttem.
- Miért gondolod úgy, hogy baj lehetne belőle? - Van erről sejtésem, de mégis csak ezt Lory szájából kellene hallanom, így is túl sok mindent elhallgat, eltitkol előlem. Nem tetszik, ezért is fogunk ezen gyorsan változtatni. Meg vannak a kis módszereim arra, hogy kihozzam belőle, amit tudni szeretnék.
- Rendben. Remélem nem érzed úgy, hogy bármit is rád szeretnék erőltetni. Mert semmi sem kötelező, csak úgy gondoltam jó lenne már kiszabadulni innen, mert a doktor úr nem a legszórakoztatóbb társaság és napról napra elviselni nem lehet egyszerű. - Mégis hogy gondolta ezt Christian? Elbízta volna magát, vagy azt gondolta képes lenne ellenállni a csábításnak? Tudhatta volna, hogy hová fog vezetni ha Lory nála fog lakni. A történtekre való tekintettel szeretném egy kis időre kimenekíteni innen Loryt.
- Ha gondolod és kedved lenne hozzá, akkor most is elmehetnénk sétálni. - Elvileg Chris felel érte, de ha elmegyünk egy kicsit sétálni ügyelve arra, hogy ne menjünk túl azon a területen, amit Lory bokáján lévő kütyü engedélyez akkor biztosan nem lesz belőle semmi gond.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
126
Join date :
2013. Apr. 21.
Tartózkodási hely :
Dr. Fisher otthonában



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine; 12.07.14 17:33

Hosszúra nyúló másodperceken keresztül a némaságba burkolózva morfondíroztam, hogy mi legyen válaszom a feltett kérdésére, végül azonban félszegen, ugyan de bólintottam, mivel úgy véltem, hogy itt volt az ideje annak, hogy beszéljek valakivel erről. Most, hogy idekint voltam számtalan dolgot teljesen másként láttam, s nem egy megtörtént eseményt teljesen másként értékeltem, ellenben az ottlétem alatt. Jelen pillanatban minden ami ott történt még szégyenletesebb volt, mint amikor odabent voltam. Akkoriban sokszor úgy véltem, hogy helyesen cselekedem, mivel valahogy meg kellett maradnom, hogy ha nem akartam, hogy tönkre tegyék még odabent is az életemet, most azonban úgy tűnt, hogy bár ne mentem volna bele olyan kényszerített helyzetekbe, amelyek sokszor noha kihúztak a bajból, még mélyebbre küldtek.
Idegesen nyeltem, mielőtt megszólaltam volna.
– Az ember akarva akaratlanul is ítélkezik. – Nem létezett olyan ember, aki önmagában már ne jutott volna egy bizonyos személlyel véleményre, a kérdés pusztán csak az volt, hogy kinél mi volt az a határ, amely még belefért. Valakinek egy ember megölése bizonyos körülmények között abszolút normálisnak számított, ellenben egy "normális" emberrel, aki ezt alapjába véve elítélte. Az ember ítélkezik, mert ilyen az alaptermészete, ilyenné formálódtunk az évmilliók alatt. Vagy tán ha más felett nem is, saját maga felett minden bizonnyal.
– Tanultam egy korábbi hibámból. – Fejemet lehajtottam. Jelen pillanatban ezt túlságosan frissnek éreztem, de leginkább szégyenteljesnek. Nem feltétlenül azt, hogy lefeküdtem az orvosommal, hanem hogy milyen körülmények között. Csaknem a sárga földig ittam magam bánatomban és elképesztően nevetségesen viselkedtem, valósággal kivetkőztem magamból, de még is ami a legrosszabb volt, hogy nem azért éreztem jól magam, mert olyan sokat ittam, hanem azért mert úgy éreztem akkor abban a pillanatban végre tényleg önmagam voltam, viszont ez az út ugyan oda vezetett volna, ahol elkezdtem szinte az életemet. Ezt nem akartam. Tudtam, hogy ha kifordulok magamból ismételten számtalan butaságot fogok elkövetni, ezt pedig nem akartam. De képtelen voltam bármit is tenni.
– A doktor urat kedvelem, a bezártságot kevésbé. – A pontos mondat nem egészen így hangzott volna, hiszen a vele egy légtérben tartózkodás okozott számomra nehézséget. Alig két nap telt el azóta, talán három. Képtelen voltam ránézni vagy akár a szeme elé kerülni. Nem tudtam, hogy mire volt ez jó. Még mindig nem érettem, hogy miért engedett a csábításnak. Kelletlenül érintett az is, hogy most még inkább gyötrődtem, s nem tudtam, hogy mi tévő legyek.
– Most? – Kérdeztem meglepetten. – Én nem is tudom... Szabad ezt? – Még csak véletlenül sem akartam olyan helyre menni, ami nem volt engedélyezett területen, mert nem akartam visszakerülni a börtönbe, feltételeztem, hogy ez történt volna, hogy ha elhagyom az adott területet.



Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
100
Join date :
2014. Jun. 13.
Age :
30
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine; 12.07.14 18:16


Lorraine & Angelique



Még mindig úgy gondolom, hogy nehezebb dolgom van, mint hittem. Nehéz lesz kicsalogatni a csigaházából de nem lehetetlen.
- Ebben igazad van, elvégre ítélkezni könnyű, főleg mások felett, de mégsem fogok. Nézd Lory a legrosszabbat már tudom és nem hiszem, hogy sikerül olyat mondanod, amivel megtudnál lepni.- Mint általában úgy most is a lehető legrosszabbra is fel voltam készülve. Egyrészről szerettem volna, ha könnyít a lelkén és beszél a börtönben történtekről, másrészről pedig nagyon fordulta az oldalamat a kíváncsiság, hogy meddig volt hajlandó odabent elmenni. Lory olyan akár egy törékeny porcelánbaba, akiről soha senki sem feltételezne semmi rosszat, de bizony ez csak a látszat. Ebben a nőben több rejlik, mint amennyit bárki is feltételezne róla és az a legszebb az egészben, hogy talán ezt még Lory sem tudja magáról.  
- Nincs olyan ember, aki ne hibázna, sőt előfordul, hogy olykor többször is elkövetem ugyan azt a hibát, csak mert néhány hiba túl jó ahhoz, hogy csak egyszer kövessük el. - Kissé közhelyesen hangozhatott, de valójában így gondolom. Példának okáért ide sorolom azt is, hogy bizony megesett, hogy lefeküdtem többször is az ex barátommal. Hiba volt szakítás után megtenni, de túl jó volt vele a szex, ez talán még megbocsájtható.
- Egy kis túlzással azt lehet mondani, hogy már szabad ember vagy, ezért nem is kell a nap huszonnégy órájában itt raboskodnod. Netalán mikor nem vagyok itt a doktor úr leláncol, hogy nehogy megszökj? - Gondolom, hogy most neki is az lenne a legjobb ha egy kicsit kiszabadulna innen, még ha egy kevéske időre is. Nem lehet neki könnyű a történtek után itt lenni főleg akkor mikor csak kettesben vannak. Szeretném magam bele képzelni a helyzetébe, de elképzelni sem tudom, hogy most pontosan mi is zajlik benne, de az már biztos, hogy szegénykém alaposan össze van zavarodva.
- Most, holnap, holnapután... Amikor csak szeretnéd. - Nem látom annak akadályát, hogy miért ne merészkedhetnénk ki a lakásból egy kis sétára. Elvégre Chris nem mondta azt, hogy csak a lakásában lehetünk, ez pedig azt jelenti, hogy nyugodtan kimerészkedhetünk.
- Miért ne szabadba? Ha netalán a doktor úrnak nem tetszene akkor megmondom neki, hogy én erőltettem a dolgot, de ne izgulj, nem hinném, hogy annyira az ellenére lenne ha egy kicsit levegőznénk. Nos, mit szólsz? - Innentől kezdve a döntés csak is Lory kezében van.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
126
Join date :
2013. Apr. 21.
Tartózkodási hely :
Dr. Fisher otthonában



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine; 04.08.14 0:39

– Ha újra elkövetjük ugyan azokat a hibákat ráadásul tudatosan, akkor talán nem is éreztük őket hibának mindössze csak nem tudjuk másként jellemezni csak ezzel az egyetlen szóval. – Álltam ellen. Számomra egyetlen fajta hiba létezett az életben, mégpedig az ami tönkre tette azt és én soha egyetlen egy hibámat sem akartam volna újra elkövetni, mert nem akartam még ennél is mélyebbre jutni. Én egyetlen hibámat sem akartam ismételten elkövetni, akármennyire is jó volt, mert amit utólag rossznak érzünk, az helytelen volt és egy legközelebbi alkalommal sem lenne helyes. Ami az orvosom és közöttem történt az határozottan hibának számított és nem akartam újra elkövetni, legalább is tudatosan így gondoltam, viszont azzal is tisztában voltam, hogy ettől eltekintve is, de Dr. Fisher felettébb vonzó férfi és akárhányszor csak megláttam a testem majd elepedt utána, szinte perzselte a bensőmet az égető szükség. Ez az eset számomra csak azt tette nyilvánvalóbbá magam előtt, hogy tulajdonképpen egyáltalán nem változott semmi sem.
Az elmúlt hónapok során tagadhatatlan volt, hogy valamelyest mégis csak sikerült változnom valamilyen irányban, hiszen kezdetben nem mertem volna ellenkezni egyáltalán, tartva attól, hogy majd pofon lesz a jutalmam, most azonban bizonyos helyzetekben már képes voltam kiállni a saját igazam mellett és meg is mertem mondani néhány gondolatomat. Ez határozottan előrelépésnek számított. Egy bizonyos szinten pedig még büszkeséggel is töltött el. Adott némi reményt, hogy nem olyan szörnyű a helyzet, mint amilyennek én azt megítéltem.
– Ugyan, dehogy! – Tiltakoztam, miután sikerült abbahagynom a nevetést. – De egyelőre nem tudom, hogy melyek azok a helyek, amelyeket meglátogathatok, illetve milyen útvonalon tehetem ezt meg. – Tartottam attól, hogy egy rossz lépést követően visszakerülök a börtönbe. Már a puszta gondolattól is verejték ült ki a homlokomra. Nem akartam semmiképpen oda kerülni, habár talán a szabadságomat nem akartam elveszíteni. Szükségem volt a szabad életre, mert mindig is gyűlöltem a kötöttségeket és a bezártságot, különösen pedig egy olyan helyen ahová nem is éreztem magamat odavalónak, elvégre pontosan ez üldözött el a családomtól is. Én teljesen máshogy gondolkodtam mint ők. Ők tökéletesen elvoltak a maguk kis világában, megfelelt nekik az egyszerű hétköznapi munkájuk, semmivel sem vágytak többre. Én többre vágytam, nem akartam kevesebbel beérni, még is kevesebb jutott.
Bizonytalanul tekintettem Dr. Reyes-re. Egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy ez volt a legjobb ötlet, legalább is egyáltalán nem éreztem annak, azonban ki akartam menni sétálni is.
– Ha esetleg előtte még felhívná, Dr. Fisher-t, a biztonság kedvéért. – Nem szerettem volna szabályt szegni, semmilyen formában. Ki akartam jutni a lakás fojtogatásából, de nem úgy, hogy ha azt nem lett volna szabad.

viselet
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
100
Join date :
2014. Jun. 13.
Age :
30
Tartózkodási hely :
Vegas



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine; 04.08.14 5:21


Lorraine & Angelique



Hiba. Egy szó, de mégis mennyi mindent jelenthet. Hibának lehet tartani az olyan dolgokat is, amihez nem volt elég bátorságunk, hogy megtegyük, de azt is nevezhetjük hibának ha volt bennünk kurázsi és megtettük. Relatív.
- Nem mondom, hogy nincs igazad. Most tűnt fel csak, hogy mennyit változtál mióta nem láttuk egymást, mármint nem külsődre gondolok, hanem… Mi változott meg Lory? Régebben szinte minden szavamra rábólintottál, nem volt véleményed, sőt nem is nagyon mertél megszólalni, de már nem vagy olyan bátortalan. – Nagy a valószínűsége annak, hogy ez a változás a doktor úrnak köszönhető, de azt sem zárhatom ki, hogy egészen más az ok, hiszen régen találkoztunk már egymással. Lory nagyon vonzó nő, de még kell neki egy kis magabiztosság. A természetes szépsége és a magabiztos megjelenésével szó szerint bárkit le tudna venni a lábáról, vajon egyáltalán sejti ezt? Kizárt, mert akkor nem látnám a logikát a mostani viselkedésében. Mert ugye a szakmámban nem árt, ha mindenre van logikus válasz, ami mindent megmagyaráz.  
- Nem megyünk messzire, nem lesz baj. - Próbáltam biztatni, de ha mégis átlépnénk azt a bizonyos határt amin belül maradnia kellene és jönnének a rendőrök akkor egy kis szempilla rebegtetéssel és mellbedobással megoldanám, de nem hinném, hogy erre sor fog kerülni, majd óvatosak leszünk. Egyrészt mert nem akarok neki rosszat, másrészt Chris dühös lenne rám.
- Persze, felhívom. - Alig, hogy kimondtam már elő is vettem táskámból a telefonomat, kikerestem a névjegyzékből Chris számát és már tárcsáztam is.
- Hangposta. - Attól, hogy nem tudok vele most beszélni, azért még üzenetet hagyhatok neki.
- Csak szólni akartam, hogy arra készülünk, hogy a közeli chippendale klubban lerészegedünk Loryval miközben a szexi vetkőző pasik látványát élvezzük. - Nehezemre esett nem elnevetni magam. - Nyugi, csak sétálni megyünk, itt leszünk a közelben ha netalán ellenőrizni akarnál minket miután lehallgattad az üzenetet. - Miután letettem a telefont Loryra néztem.  
- Szóltam neki, mehetünk? - Úgy érzem, hogy kell egy kicsit noszogatnom, hogy megtegye az első lépéseket. Nem fog ártani neki egy kis friss levegő, sőt úgy vélem jót is fog tenni neki ha kimozdul végre a lakásból.


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?
avatar
Hozzászólások száma :
126
Join date :
2013. Apr. 21.
Tartózkodási hely :
Dr. Fisher otthonában



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine; 15.08.14 19:01

– Másfél év telt el azóta – döntöttem oldalra a fejemet – a változás ilyen helyzetben kényszerű volt, részben Dr. Fisher miatt, részben pedig más események miatt. – Idővel képtelen voltam mindent magamba fojtani, alkalmanként szükségem volt arra, hogy egyes embereknek – különösen az orvosomnak – némi bizalmat szavazzak és beszélni kezdjek, s minden ilyen alkalmat követően fel kellett ismernem azt a tényt, hogy talán nem mindenki szórja a pofonokat, ha valami nem úgy van a beszélgetések alatt, mint ahogyan azt az illető elvárná. Egy idő után már valamennyire akartam magamtól beszélni, s olyan dolgokat elmondani, amik nyomták a lelkemet, amiktől szabadulni akartam, amikről tudtam, hogy ha nem engedem el azokat, akkor abba bele fogok őrülni, ehhez azonban segítség kellett, Dr. Fisher pedig másfél éven keresztül volt a kezelőorvosom, ellenben Dr. Reyes-szel, aki idestova néhány hónapig, ami nem volt túlságosan sok, nem voltam képes bizalmat kiépíteni, legalább is egyáltalán nem olyan stabilan, hogy beszélni merjek. Féltettem az életemet, a titkaimat, a bűneimet.
Megkönnyebbülten bólintottam, s magam sem tudtam volna eldönteni, hogy annak örültem volna inkább, hogy ha sikerül elérnie Dr. Fisher-t, aki elenged vagy ha nem sikerül elérni és végül még sem megyünk. Szerettem volna kimenni, de tartottam attól, hogy valami baj lesz belőle... Hiába, hogy egy bizonyos mértékig szabadnak kellett volna éreznem magamat, még is sokkal inkább a félelem uralkodott el rajtam, hiszen nem tudtam azokat az utakat, helyeket, ahova jogosultságom volt belépni.
– Jól van, menjünk – bólintottam. Szerettem volna egy kicsit jól érezni magamat, szerettem volna valaki olyan társaságában eltölteni az időmet, aki nő volt és nem akart kést szegezni a torkomhoz és dolgokra kényszeríteni vagy pedig nem akart rávenni arra, hogy részt vegyek valaminek a becsempészésében. Dr. Reyes nem ilyen volt, s ha ilyen is lett volna, itt kint még ez is teljesen másként hatott volna.

Annak a napnak a délutánja valóban kifejezetten jól telt, s egy idő után sikerült is megfeledkeznem arról, hogy nemrégiben jöttem ki a börtönből és egy nyomkövető volt a lábamon. Valahogy ezek a tényezők akkor egyáltalán nem számítottak, mert kiment a fejemből. Régen éreztem magam ilyen jót. Régen sétáltam, olyan helyeken, amely ötven méternél több volt. Régen szívtam azt a levegőt, amit a legtöbb, átlagos ember. Minden olyan régen volt... Most, hogy kint voltam, valóban minden teljesen másként hatott. A börtön falain belül csak a gondjaim voltak körülöttem, csak ezt hallottam a fejemben, idekint azonban a gondjaim mintha eltávolodtak volna tőlem.

viselet || köszönöm a játékot, nem sokára folytatjuk Wink
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése



do you know who i am?

Sponsored content



TémanyitásTárgy: Re: Angelique & Lorraine;

Vissza az elejére Go down

Angelique & Lorraine;

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
PRISON FRPG :: Lakónegyed :: Dr. Fisher lakása-
Új téma nyitásaHozzászólás a témához