Nos, azt nem mondanám, hogy a barátságunk éppenséggel hétköznapi lenne, ha egyáltalán használhatjuk rá a barátság szót. Legalábbis az én részemről mindenképpen nevezhető a dolog barátságnak, de közel sem vagyok benne biztos, hogy Lara is így érez velem kapcsolatban. Amennyire kivettem az ismeretségünk során eddig lefolytatott beszélgetéseinkből nem igazán az a típus, aki annyira igényli a barátokat, és valószínűleg nincs is neki sok. Azt nem mondanám, hogy zárkózott hisz ez már csak a munkája miatt is lehetetlen szerintem, de az biztos, hogy megtartja a távolságot más emberektől, amire gondolom, jó oka lehet. Ennek ellenére jól kijövök vele, és ezt értékelem, és mindenképpen értékes barátnak tartom őt a magam részéről.
Éppen ezért is aggódom érte. Akárki akármit is mond veszélyes munka, amit csinál, és esetleg könnyen baja eshet, ha mondjuk egy problémás, erőszakos kuncsaftba botlik vagy valami olyat hall amit nem kellene vagy bármi ilyesmi. Ezért is aggódom érte, bár Ő már többször biztosított, hogy semmi ilyesmitől sem kell tartanom s tud magára vigyázni. Persze az aranyos jelző egy kicsit ledegradálta az önbizalmamat (lehet, hogy csak azért mert én általában egy hörcsögre vagy hasonlóra szoktam ezt mondani), de remélem, hogy Ő inkább pozitív értelemben használta a jelzőt. A társasága valahogy mindig feldob, mint ahogy ma is, épp ezért elszomorítana, ha bármi baja is esne neki.
- Igazán nagylelkű vagy, hogy gondolsz rám. De úgy hiszem ezt az eshetőséget tényleg csak legvégső esetben fogom kihasználni. - kacsintok rá egy fél-mosollyal. - Bár ha lehet, inkább hölgyeket látogatnék. - nevetem el magamat végül halkan. Nos nem kétlem, hogy Lara bőven találkozik olyan emberekkel, akiknek igen érdekes...ízlésük lehet. Nem vagyok benne biztos, hogy megállnám a helyemet ebben a világban, ha a bűnözőkében sem sikerült. - D e amúgy azt hiszem, hogy ha mindenképpen ilyen jelleg dolgot kellene tennem, akkor már talán inkább a pornó. - vakarom meg tanácstalanul a fejem búbját mielőtt ismételten elnevetném magamat. Azt hiszem ezt most nagyon abszurdnak hangzott az én számból...
- Rendben máris hozok. - mosolygok rá kedvesen, mielőtt felállnék az asztaltól, majd a pult mögé sasszézva előveszek egy kis műanyag tárolóedényt majd öntök bele némi szárazjeget, és egy csipeszt biggyesztek a tetejére és vissza sétálok az asztalhoz. - Hány jeget kérsz? - kérdem tőle, majd a válasznak megfelelő számú jeget pottyantok a poharába mielőtt az enyémbe is elhelyeznék hármat. Ezután kicsit körbe lötybikölöm az italt, hogy a jég kissé lehűtse, majd belekortyolva megállapítom, hogy jéggel azért mégiscsak jobban élvezhető, mint nélküle.
- Nem a holnapi napom teljesen szabad, szóval ma éjszakra teljes egészében a tiéd vagyok, rendelkezz velem. Bízom benned, hogy jól fogjuk magunkat érezni ma éjjel - felelek neki egy halovány, kissé félénk mosollyal, de ugyanakkor igyekezve, hogy viszonozzam a pillantását. - Na és van már valami terved, hogy hova mennél mit csinálnál? - érdeklődöm tőle. Próbálom vele szemben fenntartani a határozottságom látszatát, és folytatni a "játékot" amit elkezdtünk, de vannak pillanatok, amikor minden igyekezetem ellenére is kissé vesztes pozícióban érzem magamat. Most, hogy így néz a szemembe értem meg talán először igazán, hogy miért is olyan sikeres a munkájában. Én ha kuncsaft lennék már biztosan elvett volna a lábamról efelől semmi kétségem.

Azt hiszem, azt kell, hogy mondjam, nekem többnyire inkább haverjaim vannak, mint barátaim, bár úgy vagyok vele, hogy manapság már inkább ez az átlagos. Az emberi világot átszövik a mindenféle kapcsolatok, és kapcsolatrendszerek. Már csak ha órákra járok az egyetemre, rengeteg ismeretséget kötök, új kapcsolatokat alaktok ki, a munkahelyemről nem is beszélve. De egy szónak is száz a vége: rengeteg havert, ismerőst tudna felsorolni az ember, de barátot nagyon keveset. Ami azt illeti szinte csak Chloe, és Hanna van, akikre így tekintek, mert nagyon közel állnak hozzám, de igazából én a magam részéről még Lara-t is idesorolom. Legalábbis Ő, ha bajba kerülne, biztosan számíthatna rám, hiszem a forrásaimhoz mérten mindent megtennék, hogy esetleg segíthessek neki, ha rászorul. A családomtól már nagyon nem kell félnem, békén fognak hagyni, de még most is csak habozva merek bárkit is közel engedni magamhoz, elvégre a múltamnak sajnos megvannak a maga sötét foltjai nekik hála, amiket nem szívesen teregetek ki.
Számomra annyira nem meglepő vagy furcsa, hogy aggódok Lara miatt. A barátomnak tartom, az Ő munkája pedig elég veszélyes, mert sose tudhatja, hogy kivel hozza egyszer majd össze a balsors. Akár valami gyilkos, sorozatgyilkos vagy mániákus erőszakoló is lehet majd az illető, és akármi megtörténhet. Ilyen körülmények között természetes, hogy aggódom miatta, és féltem a biztonságát. Ugyanakkor bízom benne, amikor azt mondja, hogy tud magára vigyázni és elhiszem neki ezt. Arról nem is beszélve, hogy ha akár akaratán kívül is, de mondjuk, olyan körökbe mozog, mint amilyenbe én magam éppenséggel beleszülettem. Akár szándékán kívül is hallhat bármi olyat, amit esetleg nem kellett volna, és ez is bajba kerülheti. Mindenesetre bízok a legjobbakban, és remélem, hogy nem esik bántódása.
- Igen tudom. - vakarom meg tanácstalanul a buksim hátulját miközben enyhén elvörösödöm. - Viszont az ilyen amatőr kolis pornóknál nincsen rendező, de 10.000 dollárt is lehet vele keresni! - vágok vissza némi gondolkodás után. - És ott nincsenek is annyian idegenek, hogy ha egyáltalán vannak! - teszem még hozzá büszkén. Na jó, nem biztos, hogy ez olyan frappáns visszavágás volt, de bízom benne, hogy a semminél több. Mondjuk én is elég nehezen tudnám elképzelni magamról, hogy bármi ilyesmibe belemásznék magamtól. Maximum, hogy ha Chloe kérne rá vagy, hogy ha tényleg annyira szűkében lennék a pénznek, hogy az már alapvetően a megélhetésemet veszélyeztetné. Talán ebben a két esetben tudnám magamat rászánni. Bár még akkor is elég furcsa lenne a dolog...
- Rendben. - bólintok, majd miután belepottyantom, a két jeget a poharába visszanyújtom neki. - Parancsolj. - teszem még hozzá, miközben átadom neki a poharát. Nos igen, ha máshoz nem is, de ehhez elég jól értek. Az más kérdés, hogy nem feltétlenül ennek szeretném szentelni az egész életemet. Bár egyenlőre, az egyetemi tanulmányaim alakulásának hála ettől elvileg nem kell félnem, de sose lehet tudni. Nem ez álmaim karrierje, de valami balszerencse okán még így is előfordulhat, hogy esetleg itt vagy egy ehhez hasonló helyen végzem. Nem lenne ínyemre, de valamiből sajnos élnem kell a jövőben is, az-az igazság. És ha ló nincs...
- Miért talán esetleg megbánnám? - mosolygok rá cinkosan, feleletképpen a mondatára. Nem akarok alul maradni vele szemben, szóval még mindig próbálkozom. Meg aztán egész jó érzés az egész igazából.
- Hmmm. - felelek, miután végighallgatom őt. - Igazából nekem egyik ötlettel sincs bajom, tetszenek. Ami azt illeti, inkább rád bízom magamat. Te tudod, hogy hogyan érezhetnénk jobban magunkat. - mosolygok rá ismét cinkosan. - A ház oldalát azért ne rúgjuk ki, de szerintem semmi baj se lesz belőle, ha itt bulizgatunk magunkban egy kicsit, de nekem azzal sem lesz bajom, hogy ha úgy döntünk, hogy valahova elmegyünk inkább. Ha veled vagyok, nekem már megfelel. - teszem még hozzá egy halovány mosollyal. Mivel Lara jött ide, hogy mulassuk át az estét, ezért rá bízom, hogy hova szeretne elmenni. Igazából már gondolkodtam rajt párszor, hogy talán nem is lenne olyan rossz összespórolni némi pénzt, hogy úgy is meglátogassam Lara-t. Azt hiszem nekem se ártana néha kiereszteni kicsit a gőzt, ráadásul talán tökéletes lezárása lehetne egy-egy ilyen estének, mint például ez a mai is.

Elég sok mindent láttam, és tapasztaltam már az életem során hála a családomnak. Az egyik legalávalóbb emberfajtának tartom őket, annak, amelyik szórakozásból öl, hogy kielégítse a beteges vágyait, ráadásul ezt a kiontott vért arra használja fel, hogy vagyont, és hatalmat szerezzen vele. Gyomorforgató tények, de sajnos igazak. Én a magam részéről örülök, hogy sikerült kiszállnom ebből a világból, ráadásul ha nagy nehezen - és kis híján az életem árán - is, de sikerült elérnem, hogy a bátyám végre békén hagyjon, és végleg eltűnjön az életemből a családom utolsó tagjai is, aki kényszeresen próbálta rám erőltetni a jelenlétüket, egyfajta torz emlékeztetőként. A nevemet ugyan nem változtattam meg - bár lehet jobban tettem volna, hogy ha megteszem - de remélem, hogy ezzel végre egyszer, és mindenkorra megszabadultam a Volkov név kéretlen örökségétől. Persze megnehezíti azt, hogy bárkihez is közel kerüljek, a tudat, hogy egyszer talán, majd valami balszerencsés fordulat miatt mindenre fény derül. De ma este nem szeretnék ezen rágódni, hanem inkább együtt szeretnék tölteni némi kellemes időt egy jó baráttal.
- Nem tudom. Talán. - vörösödöm el egy kicsit. - Akkor egész biztosan jobban menne, hogy ha több tapasztalatom lenne, mint most. - erőltetek végül mosolyt az arcomra. Lara szokás szerint megint beletrafált a dolgokba, mint mindig. Ennek ellenére nem akarok engedni, és nem is akarom hagyni, hogy Ő nyerjen a végén, bár valószínűleg úgyis ez lesz a dolog vége...mint általában. Ennek ellenére nem szándékozom ilyen könnyen beadni a derekamat, bár még én sem tudom, hogy ez hová vezethet, majd még a végén.
- Ugyan. - Nos ha máshoz nem is nagyon értek jelenleg, de legalább ehhez igen. Nem mintha ez lenne az életcélom, hogy életem végéig másoknak dobáljam az italokat a pult mögül, egy lehengerlő mosoly kíséretében még akkor is, hogy ha amúgy egy kanál vízben is szívesen megfojtanám az illetőt. Viszont jelenleg ennél nincs jobb megoldás, szóval ezt csinálom, mert ebből van pénzem. Persze vannak napok, amikor elgondolkozom rajta, hogy megéri-e a dolog, de a végén mindig arra jutok, hogy pénzből élek én is szóval a válasz mindig az, hogy igen megéri...
- Így van. Ezért is szeretném kipróbálni. - viszonozom Lara kacsintását egy halovány mosoly kíséretében. Kíváncsi vagyok, hogy meddig tudjuk még ezt folytatni, és hogy a végén hová is fogunk vele jutni majd. De tény, hogy élvezem a dolgot.
- Ismersz. - nevetek vele együtt. Sajnos ez nem olyasmi, amiben általában olyan nagy segítség tudok lenni, amikor kérdeznek. Én inkább a tanulásos dolgokban vagyok határozott meg a melóban, amikor szükség van rá. Az ilyen szabadidős, szórakozós, bulizós dolgoknál mindig inkább arra hagyatkozom, akivel éppen együtt vagyok itt vagy éppen amott.
- Rendben. - mosolyodom el. - Én tökéletesen elégedett vagyok az ötlettel. Biztosan élvezni fogjuk. - felelek neki egy bólintással, miközben igyekszem állni, és viszonozni a pillantását. Akárhogy is, de egyre jobban kezdem élvezni ezt az estét.

A családom sajnos olyan amilyen, és ezzel nem szoktam dicsekedni senkinek sem. Ha rákérdeznek, többnyire igyekszem tapintatosan másra terelni a témát, de ha nagyon erőltetik, akkor általában letudom annyival, hogy nem tudtak beletörődni, hogy egyetemre jöttem ahelyett, hogy a családi bizniszt vittem volna tovább, és emiatt nem vagyunk beszélőviszonyban. Ez már általában a bunkó természetű embertársam kíváncsiságát is eléggé ki tudja elégíteni - mert, hogy a tapintatosabb egyből levágja, hogy számomra ez a téma kellemetlen, és éppen ezért nem erőlteti - de vannak olyan született tuskók, akik még tovább pedzegetik a dolgot, és arról kezdenek el faggatni, hogy milyen vállalkozás. Ilyenkor már kínomban általában valami boltféleséget szoktam kitalálni csak azért, hogy végre békén legyek hagyva. De aki még ezek után is firtatja a témát azzal már rendszerint közölni szoktam, hogy evezzünk más vizekre már...Még szerencse, hogy Lara sosem szokott ilyesmikről kérdezősködni...
- Miért Te kisegítenél? - nézek rá kihívóan, állva a tekintetét, miközben érdeklődve felvonom a szemöldökömet. Kíváncsi vagyok, hogy erre mit fog válaszolni, mert valamiért úgy érzem, hogy erre a reakcióra talán nem számított tőlem. Mondjuk igazából én se magamtól, de ha már elkezdtük, akkor nem akarok alulmaradni vele szemben, bár flörtölgetés terén nyilvánvalóan fényévekre vagyok tőle, az is biztos. Minden esetre, ha már adott a lehetőség, akkor megpróbálok kicsit tanulni olyasvalakitől, mint Ő aki azért már áll egy bizonyos szinten ilyen téren, legalábbis szerintem a legtöbb férfi fejét nagyon könnyen el tudná csavarni ha akarja...
- Na és mi van, ha azt szeretném, hogy valóra váljon? - vágtam vissza a lánynak. Komolyan nem szeretnék alul maradni vele szemben, ezért is mondok olyanokat is, amiket máskor esetleg nem mondanék. Mondhatni próbálok most bevetni mindent, ami mondjuk pl. az idők során Chloe-ról ragadt rám a közös bulizásaink során.
- Ahogy szeretnéd. Az esténkre! - mondom, majd mosolyogva koccintok vele, mielőtt húzóra leverném a poharam egész tartalmát. Egy pillanat erejéig apróbb fintor kúszik az arcomra, de gyorsan úrrá leszek rajta, és ha kicsit megkínozva is, de rámosolygok a lányra.
- Természetesen akármikor, amikor a vendég óhajtja. Természetesen nem hagyhatom szomjazni, hisz az ártana az üzletnek. És egy ilyen csinos vendéget amúgy is vétek lenni hagyni, elveszni. - váltok át udvarias modorral, majd egy fél-mosollyal ismételten töltök mindkettőnknek, majd ismételten a megadott számú jégkockát helyezem el az italban. Végül is ezt az estét is már azért csak-csak be kellene indítani.

Tudom, hogy Lara csak azért van ma itt, mert tegnap az egyik kuncsaftja úgy elintézte, hogy ma semmiképpen sem tudna dolgozni. Ennek ellenére örülök, hogy úgy döntött, hogy eljön, és meglátogat. Hisz akár otthon is maradhatott volna TV-ni vagy csak szimplán lógatni a lábát, mert gondolom ráférne azért a pihenés, tekintve, hogy elég sokat dolgozik szerintem. De Ő ennek ellenére inkább eljött meglátogatni, mert tudta, hogy sokáig lőtt sebbel feküdtem a kórházban. Bevallom őszintén ez nagyon jól esik. Akármilyen furcsa is lehetne a kapcsolatunk egy kívülálló szemében, de örülök Neki, hogy Lara olyasvalaki, akire nyugodtan tekinthetek barátként, és akit érdekel, hogy mi a helyzet velem, még ha nem is találkozunk olyan gyakran.
- Igen ismerlek. - viszonozom a pillantását. - Na és mennyi lenne az a pénz, amiért elvállalsz? - vonom fel a szemöldökömet. - Csak, hogy tudjam mennyit kell még összespórolnom, hogy meglátogathassalak. - kacsintok rá, reményeim szerint úgy, ahogy Ő szokott. Mondjuk ez valószínűleg inkább tűnhet esetlennek, de majd még gyakorlom a dolgot... Lara előadása hatásosabb, de neki mondjuk van gyakorlata, és, hogy a múltkori fekete mini-ruha lenne rajta, ami akkor mikor múltkor a klubban találkoztunk az csak még jobban fokozná a hatást, de igazából Ő maga így em panaszkodhat szerintem. Azért még ebben a ruhában is látszik, hogy nagyon jó alakja van a lánynak. Most még azt is sikerült viszont megállnom, hogy ne vörösödjek el. Nocsak, azért csak van értelme a gyakorlásnak...
- Azt mondod? Ennek kimondottan örülök. - mosolyodom el finoman a szavai hallatára. Nem mondom tetszik ez a kis adok-kapok. Szinte már olyan érzés, mintha tényleg flörtölnék a lánnyal. Le is eresztem a védelmemet, emiatt is döbbent le a következő pár másodperc. Látom, amikor felemelkedik a székéből, de nem tudom mire vélni. A következő másodpercben viszont érzem az ajkait a sajátjaimon, és ez annyira ledöbbent, hogy még a szememet sem tudom becsukni. Igazából az egész nem tart tovább egy szájra puszinál, én ennek ellenére nem kapok szikrát még egy pár másodpercig. Amikor végre felfogom, hogy mi történt fülig vörösödöm. - Ez...kicsit váratlan volt. - nyögöm ki végül egy ideges mosollyal, de mást nem tudok kipréselni magamból. Leeresztettem a védelmemet, és ez lett a büntetésem. De nem hagyom, hogy megússza!
- Ennek igazán örülök. A vendég véleménye a legfontosabb! - mosolyodok el végül ismét, majd elbattyogok a pult mögé, és újratöltök, miközben a "bosszúmon" gondolkozok, ami lassacskán kezd is testet ölteni a fejemben. Ugyanolyan italt készítik végül Lara-nak, mint az előbb, majd egy halovány mosollyal indulok vissza felé kezemben a poharakkal. Kicsit ideges vagyok, de próbálom leplezni a dolgot. Miközben leteszem elé a poharat végül elszánom magamat a cselekvésre. Most én vagyok az, aki az ajkaira tapasztja a sajátját. Nem erőszakosan, csak finoman, gyengéden. Lássa csak, hogy nem Ő az egyetlen, aki képes erre...

Nem mondanám, hogy elégedetlen vagyok az életemmel még, hogy ha nem is éppen a legjobb, de mindenképpen lehetne rosszabb is a dolog. Persze én választottam ezt az utat anno, és bár sokszor elég rázós helyzetekbe is belekeveredtem, de szerencsére semmi olyan amiből aztán ne tudtam volna kikeveredni így aztán soha nem is bántam meg a döntésemet végül. De persze eléggé érzékenyen érintett, hogy a tanvadászaton szerzett sérülésem miatt olyan hosszú időt ki kellett hagynom a munkából, és ez persze kihatott a pénzügyeimre is. Szerencse, hogy a szerényes életmódom mellett elég szép összeget sikerült azért felhalmoznom így tehát, azért megmaradok ha minden igaz. De most itt van Lara úgyhogy nincs időm ilyesmin töprengeni. Szeretném ma este jól érezni magamat vele.
- Persze miért is ne. - tekintek rá felvont szemöldökkel. - Sose lehet tudni...lehet, hogy még egyszer igénybe veszem a szolgáltatásaidat...főleg ha olyan sikeres maradok a lányokkal, mint eddig. - nevetem el a végét. Nos az tuti, hogy sose voltam valami nagy Don Juan, és az eddigi két hódításom is elég furcsa helyzet volt. Persze maga a helyzet mindig elég érdekes volt, és ez se lenne sokkal furább helyzet ha így alakulna. Meg sose gondoltam bele, hogy tényleg fizessek a szexért, mint ahogy sokan mások teszik, bár soha nem is vetettem el a lehetőséget. Tisztában vagyok a félénkségemmel, és hogy emiatt milyen nehéz is úgymond ismerkednem nem is beszélve a sok esetben kiszámítható folytatásról...
Éppen ezért is lep meg, amikor váratlanul felkel, és szájon csókol. Persze ez inkább szájra puszinak illene be a mi esetünkben, de ez is pontosan elég ahhoz, hogy teljesen elvörösödjek, és zavarba jöjjek. Kicsit még akkor is kába vagyok a dologtól, amikor Lara odanyújtja Nekem a poharát, hogy újratöltsek. De valamit mégiscsak sikerült fejlődnöm úgy tűnik, mert amire odaérek az üvegekhez, és elkezdek újratölteni, már a visszavágást tervezem, és nem is habozok a végrehajtás kivitelezésével sem.
Mindenképpen szerettem volna visszavágni, és meglepni őt, ahogy azt Ő is tette velem alig pár perccel korábban. Vissza akartam fizetni az adósságot, és egy röpke pillanatig úgy tűnt, hogy sikerülni is fog, én pedig elégedetten folytathatom az estét, azzal, hogy na a végén még sem sikerült sarokba szorítania. Nos hát...tévedtem. Amikor érzem, hogy a karjait a nyakam köré fonja teljesen ledöbbenek, és egy pillanat erejéig elszakadnék, de amikor komolyan volumenre vált, és már a nyelvét is a számba találom egy pillanatig ugyan habozok, de a helyzet túl izgató...így aztán végül éppen olyan lelkesen viszonozom a csókot. Ha hagyja kicsit közelebb húzódok hozzá, és finoman megcirógatom a derekát is.
- Igen, tudom. És én fizetnék is...de nem azt mondtad, hogy nem igazán vagy olyan állapotban, hogy dolgozz? - tekintek rá kérdően. Nem húzódom el tőle, és a kezeim továbbra is a derekán pihennek ha nem hessegeti el őket. Eszem ágába sincs ráerőszakolni semmit. Ha nem tud dolgozni akkor hagyom, hisz erre ráérünk máskor is...esetleg kényelmesebb körülmények között. - Ha szeretnéd megejthetjük máskor amikor már jobban vagy. Nem akarom, hogy esetleg még jobban lerobbanj. - fordulok hozzá egy finom mosollyal. - Úgyis mindig is szerettem volna két lánnyal kipróbálni. Hátha találsz egy csinos kolléganőt, aki még elvállalna melléd. - nevetem el magamat.

Az biztos, hogy az a tanvadászat nagyon, de nagyon rosszul sült el, és én jöttem ki a legrosszabbul az egészből. Legalábbis én voltam az, aki drágán úszta meg a mókát, és a végén egy csomó söréttel az oldalában végezte. Még így is szerencsésnek mondhatom magamat, hogy nem telibe kapott a lövés hanem igazából csak "súrolt". Mindenesetre ennek a "csak súrolás"-nak hála elég hosszú időre kimaradtam a munkából és a suliból is. Emiatt pedig nem volt más választásom az utóbbi időben minthogy megállás nélkül dolgozzak, és tanuljak...hajtsam magamat akár a végletekig is. Be kell, hogy ismerjem, hogy kimerültem...nagyon is. Épp ezért s örülök annyira, hogy Lara benézett hozzám ma este, hogy együtt töltsünk egy kis időt. Elég lazán indult az egész, de mostanra átcsapott flörtölésbe, egymás próbálgatásába. Be kell, hogy valljam élvezem a dolgot...nem sűrűn csináltam eddig ilyet Lara-val viszont nagyon jó érzés a dolog még, hogy ha eléggé zavarban is vagyok...
- Nem azt mondtam, hogy kétségbeejtő...csak nem vagyok jó az ilyesmiben. De azért köszönöm a biztatást. - felelek neki kissé habozva, elpirulva a szavai hallatán. - Tudom. De nem vagyok valami biztos magamban. Ráadásul időm is elég kevés van. - vakarom meg tanácstalanul a tarkómat.
- Lehet róla szó. - mosolyodok el félénken. - De csak ha te is maradsz! - kötöm ki. - Ha magamra hagynál a végén úgyis elszúrnám, amint lelépsz úgyhogy csakis akkor megyek bárhova is ha te is maradsz végig. - felelek neki kissé elpirulva, de határozottan. Tudom, hogy Lara tanácsai egészen biztosan hozzásegítenének, hogy valakit felcsípjek, de tartok tőle, hogy az Ő jelenléte nélkül körülbelül addig is tartana a dolog. Meg aztán úgyis úgy volt, hogy a mai estét vele töltöm hát így is fogok tenni vagy így, vagy úgy. Ő talán csak poénnak szánja a csókot talán mint egyfajta kis próba a hosszas écelődésünk után, de engem alaposan sikerül meglepnie vele arról nem is beszélve, hogy menyire zavarba jövök tőle. De nagy igyekezetemben, hogy megmutassam neki, hogy ennyivel nem tud "legyőzni" egyből vissza is csókolok az első merész pillanatomban, de amikor viszonozza a csókot első pillanatban menekülnék főleg, amikor megérzem a nyelvét a számban. e végül aztán a vágy győz, és teljesen elmerülök a csókban átadva magamat az élvezetnek mielőtt Lara végül megszakítja a csókot szembesítve azzal, hogy sikerült elvesztenem a fejemet, aminek hála ismételten sikerül zavarba jönnöm.
- Igen tudom. - pirulok el. - Legalábbis ennyit még én is tudok. - teszem hozzá, de nem bírom ki, hogy a tekintetemmel ne mérjem ki, és talán először tényleg komolyan elgondolkodom rajta, hogy miként is festhet a látszólag tökéletes test ami a ruhák alatt rejtőzik. - Igen értem. - mosolyodok el miközben a szemeibe nézek, de a tekintetem elkalandozik a finoman ívelt ajkakra, melyeket nem sokkal ezelőtt csókoltam...még ha nem is valami hosszú ideig.
- Azt éppen nem nyertem meg. - mosolyodom el. - De honnan tudod, hogy mennyi spórolt pénzem van? - kérdem tőle egy szégyellős mosollyal. Persze gondolom, hogy nem nagyon hiszi, hogy lenne pénzem egy ilyen luxusra de hát sose lehet tudni éppenséggel. Egy egyszeri alkalomra talán még Nekem is futja, hisz tényleg elég keményen spóroltam az elmúlt időben.

Az a baleset megváltoztatta azért az életemet...és nem csak azért mert majdnem meghaltam. A kórházban sok időm volt gondolkodni, és természetesen nem csak a tanuláson vagy a melón járt az eszem amiből persze a sérüléseimnek hála jó sokáig kimaradtam. Eszembe jutott, hogy Isten igazából talán sosem éltem igazán. Sokszor eszembe jutott, hogy talán nekem is többet kellett volna élnem...többet bulizni, lányokat szedni fel és kipróbálni ezt-azt akárcsak a többi kortársam. Megfogadtam, hogy így fogok tenni ha egyszer kikerülök innen...bár eddig nem igazán tettem egyetlen lépést sem az ügy érdekében. De talán éppen emiatt is örülök többek között annyira, hogy Lara ma felbukkant. Talán az Ő segítségével ma végre lazítok majd kicsit...
- Más is ezt mondja. - felelek neki elpirulva némi habozás után. - Ugyan honnan tudod? Talán rendelkezel gyakorlati tapasztalattal? - vonom fel játékosan a szemöldökömet piszkálódva egy kicsit. Lara nagyon kedves lány, nagyon kedvelem, és szerintem a többség egy szimpla beszélgetésből biztosan nem jönne rá, hogy nem csak egy mondjuk szimplán nagyon értelmes egyetemi hallgató hanem egy luxusprosti. Mindenesetre annyi időre szívesen belelátnék az elméjébe, hogy láthassam Ő mit is lát bennem....mert én magamban nem sokat.
- Pedig ezt pont kérni akartam. Nélküled lehet teljesen elveszett bárány lennék. - kacsintok vissza rá. Nem mintha nem lenne valamennyi igazság abban, amit mondtam. Néhány jó tanács nélkül esélyes, hogy elég csúnyán felsülnék még ha valami csoda folytán sikerülne is összeszednem valakit a mai este folyamán...amiben jómagam nem osztom Lara optimizmusát. Nem véletlen. Hozzá képest ilyen téren körülbelül partra vetett hal vagyok csak. Ezt bizonyítja az is, ami az előbb történt. Hiába próbáltam visszavágni a vége csak az itt, hogy Ő győzött én pedig felizgultam, és most zavarban vagyok a gyenge "ellenálló" képességem miatt....Persze sejtem, hogy Lara-nak ez nem túl nagy ügy, de nekem még egy csók is kicsit újszerű élmény tekintve, hogy nem sokszor volt benne részem eddig. Az ettől komolyabb dolgokról nem is beszélve...
- Ha a ma esti partizásra fordítom a pénzemet akkor gyanúm erős, hogy mindössze annyit érek el, hogy úgy berúgok, hogy holnap semmire sem fogok emlékezni. A hármas viszont legalább egy szép emlék lenne. - felelek szórakozottan a lánynak. Ezután követem a lány példáját, és én is belekortyolgatok a whiskey-be, ami előttem van. Igazság szerint akármivel is hozakodik elő Lara kétlem, hogy ellenkezni fogok az ötleteivel. Ma este semmiképpen sem...

Igazából nem terveztem ma estére semmi különöset vagy éppen rendhagyót, de Lara betoppanásával változott a felállás. Ha már vette a fáradtságot, hogy eljöjjön, akkor természetesen elmegyek vele bulizni, hisz talán annyira nekem sem ártana meg egy kis kikapcsolódás ha őszinte akarok lenni. Lara-t a barátomnak tekintem ráadásul egy közeli barátomnak, akivel elég sokat eltöltök a szabadidőmből, amikor éppen szociális hangulatomban vagyok. Persze így is meglepett a hirtelen látogatása, de örülök neki. A mai melós nap után egész biztosan jól fog esni a kikapcsolódás vele.
- Ismersz jól. - nevetem el magamat hirtelen. - Tudod, hogy milyen béna vagyok mindenhez. - teszem még hozzá továbbra is nevetve. Igazából eddig talán Chloe volt az egyetlen igazi szexpartnerem, és vele is csak egyszer csináltuk. Viszont Ő a legjobb barátom, és ép ezért bár azt mondta, hogy nagyon jó volt, és szemlátomást élvezte is...nem tudom utána sose mertem felhozni a témát, és éppen ezért kicsit bizonytalan is vagyok. Arról nem is beszélve, hogy most Lara-val vagyok, akit már régóta ismerek, és jól elvagyok vele így aztán az Ő társaságában könnyen oldódom, de teljesen más lenne egy helyzet ha egy vadidegen csaj is bekerülne a képbe.
- Hogy én? Hát még így se hívtak, és azt hiszem elég messze is vagyok tőle, de ha te mondod akkor lehetséges, hogy kénytelen leszek elhinni. - kacsintok rá egy fél-mosollyal. Szerettem mindig is Lara-val beszélgetni, mert akármi is a foglalkozása -a mitől egyáltalán nem kevesebb a szememben - hihetetlenül szellemes beszélgetőpartner, és sokszor könnyeben megtalálom vele a közös hangot mint nem egy korombeli lánnyal. Persze ebben nyilván az is benne van, hogy ez is a munkája része, de attól még felettébb élvezem a társaságát. Bárhol is, és bárkitől is tanulta az illető jó munkát végezhetne. Szemlátomást megvan a magához való esze ha akarna akkor szerintem nyugodtan elmehetne egyetemre biztos vagyok benne, hogy állná a sarat, és a munkáját sem kéne abbahagynia hisz vannak más lányok is a campuson...akik hasonló módon keresik meg a sulira valót...
- Ehhh? Hát nem tudom, hogy van-e igazán olyan az én kategóriámban. Jobb szeretem nem leinni magamat a sárga földig a tombolás meg nem annyira az én világom. - felelek a lánynak egy szégyellős mosollyal. Ezt követően pedig követem Lara példáját, és a maradék italomat én is lehajtom egyetlen mozdulattal.
- Én benne vagyok. Deee...nem kéne átöltöznünk valami bulizósba? - kérdem felvont szemöldökkel miközben először felé majd magam felé bökök. - Elég hétköznapiakban vagyunk ráadásul az enyém még kajaszagú is. Egy normális klubba talán így be sem engednek minket. - teszem hozzá elgondolkodva. - De attól függetlenül tetszik az ötlet. - szólok végül egy halovány mosollyal.

Nem rémlik, hogy manapság bármikor is lett volna időm lazítani. Egy ideje már csak a munka, munka, tanulás, munka, tanulás, tanulás kombót követem, hogy behozzam, azt ami kimaradt a kórházi kezelés és egyebek miatt. Persze jó okom van rá, hogy így tegyek hiszen a tanulás az első, meg hogy mindenképpen jó eredményeim legyenek, és fennmaradjon a jó benyomás a tanáraim szemében rólam. Létfontosságú, hogy ha jó munkahelyre szeretnék majd később bekerülni. Persze addig is bőven van még időm, amíg végzek a tanulmányaimmal...de jobb időben elkezdeni a készülést, mint pánikba esni a vizsgaidőszakban. Viszont a mai estémet hajlandó vagyok beáldozni annak kedvéért, hogy Lara-val töltsem együtt. Jó barátomnak tartom, de ritkán adódik hasonló alkalom, mert többnyire mindketten túlságosan elfoglaltak vagyunk, és nincs időnk találkozni vagy együtt lógni, mint azt ma este fogjuk tenni.
- Lehet, de nem volt okom másképp gondolkodni magamról, hogy ha őszinte akarok lenni. Sose voltam a lányok kedvence. - reagálok egy kétkedő mosollyal az ajkaimon. - Kíváncsi leszek, hogy mit tudsz majd mutatni. - nevetem el magamat könnyedén. Örülök, hogy Lara ilyen lelkes ebben a témában, de félek, hogy túl sokra számít tőlem, és pont ezzel rontom majd el esetleg az estéjét, amit nagyon nem szeretnék. Mindenesetre ha ennyire ragaszkodik hozzá, akkor hagyom, hogy kiélje magát. Így aztán egész biztosan nem érheti, majd szó a ház elejét, és Ő is remélhetőleg elégedett lesz majd.
- Akkor biztosan van benne valami. - Bólintok az arcomon pedig enyhe pír jelenik meg. Hogy Lara miért ilyen biztos ebben, azt nem tudom, de azt igen, hogy az ilyesmiben jóval több tapasztalattal rendelkezik nálam így pedig igyekszem rá hallgatni. Feltéve, hogy így gondolja, és nem csak azért mondja, hogy engem megnyugtasson vele. Bár valamiért úgy érzem, hogy nem hazudna nekem ilyesmiben hisz szimplán nincs rá oka, tudja, hogy olyan ember vagyok, aki elfogadja az igazságot. Ahogy azt is tudja, hogy Ő azon személyek közé tartozik, akiknek a véleményére adok, és hallgatok is. Mindazonáltal bámulatos, hogy milyen jó a kommunikációs készsége. Meglepődne az ember, hogy ha megtudná, hogy nem értelmiségi igazából...bár azt hiszem, hogy elég sokat lepipálhatna a készségeivel.
- Jól van Te vagy a Főnök! - Emelem fel szinte védekezően a kezeimet, de közben azért mosolygok. Lara elszántsága szinte már ijesztő, de ugyanakkor tudom, hogy csak jót akar nekem, és ezért hálás is vagyok Neki. Ha egyszer majd módomban áll, akkor mindenképpen igyekszem viszonozni a szívességet lehetőségeimhez mérten. Egyenlőre nem tudom, hogy mi nyűgözné le, vagy okozna neki örömet, de majd kitalálom valahogy...
- Hát vagy legalábbis valami kevésbé snasszba vagy redvásba lenne jó elmenni. I-Igen jól hangzik, de le is zuhanyoznék meg ilyen apróság...és igazán nem karnék zavarni nálad vagy bármi. Meg aztán utoljára, amikor egy barátom valami ilyesmibe rángatott bele, akkor végén el sem jutottunk bulizni. - felelek neki elvörösödve. Igen az ajánlatáról rögtön az ominózus estém jutott eszembe, amit Chloe-val töltöttem. Persze tagadhatatlanul életem egyik legjobb estéje volt...de attól még elég kínosak voltak közöttünk a dolgok egy ideig. Mindazonáltal olyan határozottan válaszol, hogy az már szinte utasítás számba is elmegy, ami miatt aztán szinte esélyem sincs tagadni. - Legyen. - sóhajtok, de Ő már meg is ragadja a kezemet, és a kijárat felé von. Szinte még az innivalómat is alig van időm kiinni. Utána persze sietve bezárom a helyet tudva, hogy nem lenne jó megvárakoztatni a lányt. Szótlanul követem a lányt a taxiba ezután.